//Aniyä//
*Nem szeretne sokat elmondani a helyről. Magától legalábbis. Ha meg a nő nem kérdezi, akkor ő sem felel.
A szabad élet a templomban nagyon nehéz élet, de a legjobb amit csak el tud képzelni. Fegyelem és munkamegosztás, tanulás és tanítás. Senki nem bújhat ki semmi alól, de nem is akar senki. Mivel akinek nem tetszik a tanítás és az élet, az elmegy, s aki ezért megy el, az nem tér vissza. Aki pedig marad az dolgozik, tanul, tanít és él.
Ennek a rövid beszélgetésnek a hatására vissza-vissza kalandozik a gondolata a hegyek közé. Szeretné megtalálni a helyét, azt pedig csak úgy fogja, hogy keresni kezdi. Itt is azt teszi, semmi mást.
Kinyitja a szemét, ahogy hallja a lányt mozogni. Egy pillanatig rá néz, majd le veszi róla a tekintetét és a vizet fürkészi. Hallgatja amit mond.*
- Én még maradok. *Feleli nyugodtan. Úgy érzi neki nem sok keresni valója van egy fogadóban. Éppen csak annyi pénze van, amennyi elengedhetetlen, s abba nem fér bele az, hogy drága fogadóban egyen és igyon. Ezt nem mondja ki hangosan. Gondolja, hogy az itteni őrök nem akarják ezt hallani. Azért jött ide, mert ezért a helyért nem kell fizetni, legalábbis nem közvetlenül, s ha először látják, majd soha többé talán nem szálnak rá. Ha meg igen, akkor is csak azt tudja oda adni, amije van, az pedig nem sok.
Hallgatja, ahogy a nő lépései távolodnak, ő pedig belefeledkezik még egy fertály órára a víz melegébe.*