Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-03 16:24:20
Üzenet elküldve: 2015-11-03 16:24:20
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mira sose volt szívbajos, hogy ha úgy alakul a helyzet akkor pimaszul és kíváncsian visszakérdez. Nem hiába ez sem, hiszen férfiak között nőtt fel, akik állandóan húzták a másikat és ezt tanulta el tőlük. A nőiesség szinte kimerül a testi adottságaiban és a halovány tudáson, amit még gyermekként tanult az etikettről és nemesi viselkedési formákon. Magában vigyorog, ahogy látja a férfi egyre pirulós arcán, hogy talán nehezen türtőzteti magát, de nem ért a testbeszédhez, így a légzést sem veszi észre.*
-Azt hittem, hogy egymás közt nem lesznek titkaink. *Válaszol rájátszott lemondással sóhajtva és pár másodperc múlva már a testén érzi Ysnul kezeit, amik megindulnak a felső testét tapogatva, nem kihagyva a gömbölyű idomokat sem. Mira mélyeket sóhajt, ahogy érzi magán mozogni a Hercege kezeit és ő is belepirul az egészbe. Nem nagyon foglalkozik olyannal, hogy meglátják őket, mert megszűnt a külvilág. Kezeivel a férfi tarkójához nyúl és ott túr bele a hajába is. Ahogy látja a beharapott ajkakat, szinte már sóvárog értük, hogy ismét találkozzon velük.*
-Hajaj! Lebuktam. *Mosolyok édesen és közelebb húzódik a másik arcához, hogy leheljen rá egy puszit.*
-Na és a ruha nélkül túlmenne szerinted a tízes skálán? *Leheli Ysnul fülébe, maga sem tudva, ezzel megint mit fog kiváltani a férfiból, de most valahogy nem tudja visszafogni magát, mert valami ismeretlen vágyakozás hajtja.*
-Mi vagyok én valami kiscica, amit álomba lehet simogatni? *Bár kérdésre kérdéssel felelni nem az ő stílusa, de ezen egy kicsit megjátszott felháborodást is színlel, mert a simogatása inkább izgató és vérpezsdítő, amitől biztos nem aludna el. Mikor a fülébe harap a férfi Mira nagyon sóhajt és már az édes ajkakkal játszik, azokat harapdálva gyengén és mikor elhúzódik lassan nyitja ki a szemeit, hogy ismét zöldjeivel a számára gyönyörű kékekbe nézhessen.
A keblei elnevezésén csak felnevet, mert elég hülyén hangzanak, de a jelentésük viszont inkább kettejükre igaz, mint egy testrészére csak.*
-Én ugyan mivel ingerelnélek fel téged? *Ezt nem veszi viszont komolyan, mert ő még mindig nem akar semmit elsietni és nem is fogja hagyni, hogy ez megtörténjen, bármennyire is szeretné ő is, az esze még a helyén lesz és meg tud állni a csókoknál.*
-Két hónapja? Hogy bírtad ki? *Jön a tettleges sajnálkozás, mert ő nem is olyan rég volt túl még csak az első estéjén, aminek köszönhetően kicsit oldottabb lett ilyen téren és lehet nem is engedte volna a közelébe most Ysnult sem, ha az nem történik meg. Mira inkább nem mondja, hogy két napja volt először férfival, de csak azért, hogy ne legyen ártatlan és mert annyira csókolózni akart azután, hogy előtte kapott ízelítőt a dologból.
Tartanak egy kis szünetet, amíg elmeséli a rövid élettörténetüket, de mikor a végéhez ér a lány, akkor a férfi kezei megindulnak a testén, a hasán furcsa jeleket rajzolva cirógatja Mirát, majd az oldalánál csipkelődik és a combjait veszi célba, ahol már mind a két kezét beveti. A lány kicsiket sóhajtozik, eléggé felkelti benne a vágyakozást és azon gondolkozik, hogy miként viszonozhatná ezt, mik lehetnek a férfi test gyenge pontjai azon a bizonyoson kívül.*
-Kívánatos. *De még mennyire, hogy az és mikor találkozik a szemük, jól kiolvasható, hogy a lány is éppen annyira vágyik rá határozottan, mint a férfi a nő testére. Mira is elpirul és amint elfordítja a fejét a másik, le is támadja a nyakát, hogy puha szájával hosszasan puszilgassa és kicsit haladva felfelé a fülére is jusson, majd gyengéden meg is harapja azt.*
-Talán igen, talán nem, de nagyon jól esett. *Válaszol szégyenlősen, mert ő csak húzni akarta a másikat, hogy az esze vagy a farka vezeti cselekedeteit, de inkább az előbbire tippel és örül, hogy nem egy vadállattal szűrte össze a levet. A legtöbb harcos már most a bokorba vetette volna, hogy ott egyesüljenek, de ez nem így történt és még a ruhái alá sem vándorolt be a kezeivel. Ettől még inkább ragaszkodik az ő Hercegéhez, mert már ő sem akarja őt elengedni és sóvárog a csókjai és érintései iránt.*
-Én is szeretlek téged Hercegem. *Mondja lágy hangon és megsimogatja a férfi haját és megpuszilja a száját, miután az lehunyja a szemeit. Megöleli és hozzábújik Ysnul vállára téve a fejét, nem is baj, ha most egy kis csend ül köréjük, legalább kicsit lenyugszanak mind a ketten a túlfűtött vágyak után.*
//Ysnul és Mira//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Mira sose volt szívbajos, hogy ha úgy alakul a helyzet akkor pimaszul és kíváncsian visszakérdez. Nem hiába ez sem, hiszen férfiak között nőtt fel, akik állandóan húzták a másikat és ezt tanulta el tőlük. A nőiesség szinte kimerül a testi adottságaiban és a halovány tudáson, amit még gyermekként tanult az etikettről és nemesi viselkedési formákon. Magában vigyorog, ahogy látja a férfi egyre pirulós arcán, hogy talán nehezen türtőzteti magát, de nem ért a testbeszédhez, így a légzést sem veszi észre.*
-Azt hittem, hogy egymás közt nem lesznek titkaink. *Válaszol rájátszott lemondással sóhajtva és pár másodperc múlva már a testén érzi Ysnul kezeit, amik megindulnak a felső testét tapogatva, nem kihagyva a gömbölyű idomokat sem. Mira mélyeket sóhajt, ahogy érzi magán mozogni a Hercege kezeit és ő is belepirul az egészbe. Nem nagyon foglalkozik olyannal, hogy meglátják őket, mert megszűnt a külvilág. Kezeivel a férfi tarkójához nyúl és ott túr bele a hajába is. Ahogy látja a beharapott ajkakat, szinte már sóvárog értük, hogy ismét találkozzon velük.*
-Hajaj! Lebuktam. *Mosolyok édesen és közelebb húzódik a másik arcához, hogy leheljen rá egy puszit.*
-Na és a ruha nélkül túlmenne szerinted a tízes skálán? *Leheli Ysnul fülébe, maga sem tudva, ezzel megint mit fog kiváltani a férfiból, de most valahogy nem tudja visszafogni magát, mert valami ismeretlen vágyakozás hajtja.*
-Mi vagyok én valami kiscica, amit álomba lehet simogatni? *Bár kérdésre kérdéssel felelni nem az ő stílusa, de ezen egy kicsit megjátszott felháborodást is színlel, mert a simogatása inkább izgató és vérpezsdítő, amitől biztos nem aludna el. Mikor a fülébe harap a férfi Mira nagyon sóhajt és már az édes ajkakkal játszik, azokat harapdálva gyengén és mikor elhúzódik lassan nyitja ki a szemeit, hogy ismét zöldjeivel a számára gyönyörű kékekbe nézhessen.
A keblei elnevezésén csak felnevet, mert elég hülyén hangzanak, de a jelentésük viszont inkább kettejükre igaz, mint egy testrészére csak.*
-Én ugyan mivel ingerelnélek fel téged? *Ezt nem veszi viszont komolyan, mert ő még mindig nem akar semmit elsietni és nem is fogja hagyni, hogy ez megtörténjen, bármennyire is szeretné ő is, az esze még a helyén lesz és meg tud állni a csókoknál.*
-Két hónapja? Hogy bírtad ki? *Jön a tettleges sajnálkozás, mert ő nem is olyan rég volt túl még csak az első estéjén, aminek köszönhetően kicsit oldottabb lett ilyen téren és lehet nem is engedte volna a közelébe most Ysnult sem, ha az nem történik meg. Mira inkább nem mondja, hogy két napja volt először férfival, de csak azért, hogy ne legyen ártatlan és mert annyira csókolózni akart azután, hogy előtte kapott ízelítőt a dologból.
Tartanak egy kis szünetet, amíg elmeséli a rövid élettörténetüket, de mikor a végéhez ér a lány, akkor a férfi kezei megindulnak a testén, a hasán furcsa jeleket rajzolva cirógatja Mirát, majd az oldalánál csipkelődik és a combjait veszi célba, ahol már mind a két kezét beveti. A lány kicsiket sóhajtozik, eléggé felkelti benne a vágyakozást és azon gondolkozik, hogy miként viszonozhatná ezt, mik lehetnek a férfi test gyenge pontjai azon a bizonyoson kívül.*
-Kívánatos. *De még mennyire, hogy az és mikor találkozik a szemük, jól kiolvasható, hogy a lány is éppen annyira vágyik rá határozottan, mint a férfi a nő testére. Mira is elpirul és amint elfordítja a fejét a másik, le is támadja a nyakát, hogy puha szájával hosszasan puszilgassa és kicsit haladva felfelé a fülére is jusson, majd gyengéden meg is harapja azt.*
-Talán igen, talán nem, de nagyon jól esett. *Válaszol szégyenlősen, mert ő csak húzni akarta a másikat, hogy az esze vagy a farka vezeti cselekedeteit, de inkább az előbbire tippel és örül, hogy nem egy vadállattal szűrte össze a levet. A legtöbb harcos már most a bokorba vetette volna, hogy ott egyesüljenek, de ez nem így történt és még a ruhái alá sem vándorolt be a kezeivel. Ettől még inkább ragaszkodik az ő Hercegéhez, mert már ő sem akarja őt elengedni és sóvárog a csókjai és érintései iránt.*
-Én is szeretlek téged Hercegem. *Mondja lágy hangon és megsimogatja a férfi haját és megpuszilja a száját, miután az lehunyja a szemeit. Megöleli és hozzábújik Ysnul vállára téve a fejét, nem is baj, ha most egy kis csend ül köréjük, legalább kicsit lenyugszanak mind a ketten a túlfűtött vágyak után.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-03 14:05:54
Üzenet elküldve: 2015-11-03 14:05:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira;A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Zavarba hozza kedvese őt a pimasz kérdésével, mert sosem gondolta volna, hogy élete egyetlen szerelme ilyen pimasz teremtés lesz. Tetszik neki a lány szavai, szinte arra kéri, hogy tegye meg. Pirulós arcán kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy nehezen türtőzteti magát. A légzése olyan nehézkessé válik, sokkal kevesebbet vesz levegőt és szépen lassan próbálja kifújni. Szóval el kell árulnia magát, hogy mennyire van rá hatással Mira teste, amit nem olyan régen érzékelhetett újból. Kis gondolkozás után megjelenik a hamisítatlan rókamosolya, amiben ott van egy pici vágyakozó remegés.*
- Nos olyan rövid időre érhettem hozzájuk, hogy erről nem tudok nyilatkozni. Elindított e bennem valamit? Hmm, szerintem maradjon az én titkom. *Ejti ki ezeket a szavakat, azonban három másodperc múlva két kezével tapizza le kedvese felsőtestét, nem hagyva ki a két dombot a játékból. Beharapja látványosan az ajkait, ezzel önkénytelenül mutatva partnerének, hogy egyáltalán nem hagyja hidegen a fantáziáját. Az egészben az a vicces, hogy édesen pirul, emellett az érintése egyáltalán nem erőszakos. Mint aki tudja, hogy miként kell bánni egy női testtel*
- Szerintem te arra játszol, hogy ne csak a csókjaimmal rontsalak meg, de a tapizásommal. *Neveti el magát, majd határozottan ér a két kebléhez. Felmorran, azután egy vágyakozó sóhaj szintén elhagyja az ajkait, mert tudja, hogy a mai este biztosan nem kapja meg.*
- Tízesből, kilences, de csak azért mert útban van a ruha. *Jelenti ki halkan, mert nem akarja nagy dobra verni. Nyel egyet, hogy végül a második kérdésre szintén válaszoljon.*
- Ha azt mondom, hogy a ma este melléd fekvés helyett álomba simogatást alkalmazok, akkor szerinted az micsoda? *Mormolja bele a fülébe, majd rakoncátlan módon mohón, ám finoman belekap a fülébe. Olyan lenne ez az egész, mint egy szerelmeskedés előtti végső rituálé.*
- Egyszerűen azt a nevet adtam nekik, hogy Puhu és Pupa. Miért? Mert Puha Huncutság és Puha Pajkosság. *Szól, s újra egy vágyakozó sóhajtás távozik az ajkairól.*
- Ha lefekvés előtt sokat ingerelsz, akkor nem lesz belőle alvás *Jelenti ki határozottan, s egyben merészen kedvese előtt, hogy tisztában legyen a helyzettel. Könnyen ingerelhető férfi, főleg ha egy nagyon szép és nőies testről van szó.*
- Két hónapja nem voltam úgy nővel, így különösen érzékeny vagyok az érintéseidre és rezdüléseidre. *Vallja be, hogy valamit oktasson a férfiakról valami csipetet. Viccelődnek egyet a lánnyal, aztán jön az ismerkedés. Elmesélik mindketten éltük történetét, azonban Ysnul Mira meséjének végén elindul felfedezni. Igen, fentről lefelé letapizza azt a nőt, akit jelenleg a legjobb szeret. Hasán érdekes jeleket rajzol, az oldalába néha lágyan belecsíp, ám a főszerepben az érintések és markolások vannak. A has után a combokat veszi célba, aztán beleerősít, mert a mindkét kezét beveti. Egyre határozottabbá válik, míg ki nem préseli lihegve a következő egyszerű szót.*
- Kívánatos *Nyel egyet, mint ha igazán szomjas lenne, pedig nem olyan régen ittak mézsört. Belenéz párja igéző szemeibe, hogy meglássa benne a szenvedélyt, a vágyat és határozottságot. Ott szikrázik benne, jelezve kedvesének, hogy van egy ilyen oldala. Pirul, hiszen ezt a felét nem szívesen mutatta volna meg. Elfordítja a fejét, miközben két pajkos kezével csak átkarolja a nőt.*
- Erre voltál kíváncsi? Hogy eléggé beindító vagy e? Minden vonalad egy drága kincs, mely ezután sóvárogni fogok, míg egyszer meg nem kapom. *Őszinte vallomást tesz, hogy egyáltalán nem hagyja hidegen a nőies, ám kissé izmos alkata. Van benne valami megkapó. Ha nem tesz hasonlót ezután Mira, akkor a légzése helyreáll, nyugodtabbá válik és rámosolyog.*
- Szeretlek. *Hunyja be a szemét*
A hozzászólás írója (Ysnul Dezok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.03 14:41:53
//Ysnul és Mira;A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Zavarba hozza kedvese őt a pimasz kérdésével, mert sosem gondolta volna, hogy élete egyetlen szerelme ilyen pimasz teremtés lesz. Tetszik neki a lány szavai, szinte arra kéri, hogy tegye meg. Pirulós arcán kezd egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy nehezen türtőzteti magát. A légzése olyan nehézkessé válik, sokkal kevesebbet vesz levegőt és szépen lassan próbálja kifújni. Szóval el kell árulnia magát, hogy mennyire van rá hatással Mira teste, amit nem olyan régen érzékelhetett újból. Kis gondolkozás után megjelenik a hamisítatlan rókamosolya, amiben ott van egy pici vágyakozó remegés.*
- Nos olyan rövid időre érhettem hozzájuk, hogy erről nem tudok nyilatkozni. Elindított e bennem valamit? Hmm, szerintem maradjon az én titkom. *Ejti ki ezeket a szavakat, azonban három másodperc múlva két kezével tapizza le kedvese felsőtestét, nem hagyva ki a két dombot a játékból. Beharapja látványosan az ajkait, ezzel önkénytelenül mutatva partnerének, hogy egyáltalán nem hagyja hidegen a fantáziáját. Az egészben az a vicces, hogy édesen pirul, emellett az érintése egyáltalán nem erőszakos. Mint aki tudja, hogy miként kell bánni egy női testtel*
- Szerintem te arra játszol, hogy ne csak a csókjaimmal rontsalak meg, de a tapizásommal. *Neveti el magát, majd határozottan ér a két kebléhez. Felmorran, azután egy vágyakozó sóhaj szintén elhagyja az ajkait, mert tudja, hogy a mai este biztosan nem kapja meg.*
- Tízesből, kilences, de csak azért mert útban van a ruha. *Jelenti ki halkan, mert nem akarja nagy dobra verni. Nyel egyet, hogy végül a második kérdésre szintén válaszoljon.*
- Ha azt mondom, hogy a ma este melléd fekvés helyett álomba simogatást alkalmazok, akkor szerinted az micsoda? *Mormolja bele a fülébe, majd rakoncátlan módon mohón, ám finoman belekap a fülébe. Olyan lenne ez az egész, mint egy szerelmeskedés előtti végső rituálé.*
- Egyszerűen azt a nevet adtam nekik, hogy Puhu és Pupa. Miért? Mert Puha Huncutság és Puha Pajkosság. *Szól, s újra egy vágyakozó sóhajtás távozik az ajkairól.*
- Ha lefekvés előtt sokat ingerelsz, akkor nem lesz belőle alvás *Jelenti ki határozottan, s egyben merészen kedvese előtt, hogy tisztában legyen a helyzettel. Könnyen ingerelhető férfi, főleg ha egy nagyon szép és nőies testről van szó.*
- Két hónapja nem voltam úgy nővel, így különösen érzékeny vagyok az érintéseidre és rezdüléseidre. *Vallja be, hogy valamit oktasson a férfiakról valami csipetet. Viccelődnek egyet a lánnyal, aztán jön az ismerkedés. Elmesélik mindketten éltük történetét, azonban Ysnul Mira meséjének végén elindul felfedezni. Igen, fentről lefelé letapizza azt a nőt, akit jelenleg a legjobb szeret. Hasán érdekes jeleket rajzol, az oldalába néha lágyan belecsíp, ám a főszerepben az érintések és markolások vannak. A has után a combokat veszi célba, aztán beleerősít, mert a mindkét kezét beveti. Egyre határozottabbá válik, míg ki nem préseli lihegve a következő egyszerű szót.*
- Kívánatos *Nyel egyet, mint ha igazán szomjas lenne, pedig nem olyan régen ittak mézsört. Belenéz párja igéző szemeibe, hogy meglássa benne a szenvedélyt, a vágyat és határozottságot. Ott szikrázik benne, jelezve kedvesének, hogy van egy ilyen oldala. Pirul, hiszen ezt a felét nem szívesen mutatta volna meg. Elfordítja a fejét, miközben két pajkos kezével csak átkarolja a nőt.*
- Erre voltál kíváncsi? Hogy eléggé beindító vagy e? Minden vonalad egy drága kincs, mely ezután sóvárogni fogok, míg egyszer meg nem kapom. *Őszinte vallomást tesz, hogy egyáltalán nem hagyja hidegen a nőies, ám kissé izmos alkata. Van benne valami megkapó. Ha nem tesz hasonlót ezután Mira, akkor a légzése helyreáll, nyugodtabbá válik és rámosolyog.*
- Szeretlek. *Hunyja be a szemét*
A hozzászólás írója (Ysnul Dezok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.03 14:41:53
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-03 00:04:19
Üzenet elküldve: 2015-11-03 00:04:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
-Na és egy tízes skálán mennyire élvezted? Elindított benned valamit? *Kérdezi pimaszan, mert hát miért ne tenné, hogy ha ezzel sikerül zavarba hoznia a férfit. Mira örül a dolognak és őt annyira a tapogatás sem érintené most rosszul, már ha Ysnul teszi azt.*
-Most mondd meg nem rémes? Oda lettek az angyalszárnyaim és a glóriám is. *Persze ő már rég távol áll egy angyaltól, hiszen ölt és harcolt, nem olyan angyali tett elvenni más életét, így amíg a hercege gondolkozik, addig kicsit elfordul. Az utána érkező nyelves csók viszont ki ver minden más gondolatot a fejéből és csak a vágyódás keríti hatalmába. Élvezi és mocskosul ezt a játékot és szinte abba sem hagyná, de ideje elkövetnie egy újabb huncutságot. Amint kinyújtózik Ysnul feje egy perc erejéig a keblein pihen, a lány szíve vad ütemben kalapál és baljával gyengéden megsimogatja a másik arcát.*
-Elnevezted? Na és milyen nevet adtál nekik? *Ha már pimaszkodik vele, akkor Mira sem kegyelmez a visszakérdezéssel és várja is rá a válaszokat. Örömmel tölti el, amikor látja, hogy a Hercege szinte könnyezik olyannyira nevet.*
-Egyetértek. *bólint is a dologra, nem is akarja ezt tovább vesézni, mert biztos benne, hogy miközben összecsiszolódnak sok újat tanulnak majd az életről és egymásról is.*
-Talán ha lefekvés előtt csinálom, akkor hamarabb is összejön ez. *Neveti el magát, és szinte megjelenik lelki szemei előtt, ahogy csók közben megválik a férfi a ruháitól és úgy alszanak majd.*
-Mesés igen, talán van benne valami abba is, amit elmeséltél hozzá, de lemarad a boldogan éltek míg meg nem haltak rész. *Nevet együtt szerelmével, hiszen elég tréfás helyzetet vázolt fel.
Hamar bele is kezd a történetébe Ysnul és ennek apró morzsáit ismeri is, hiszen már elmesélte, de most elég kerek az egész történet, A gyerekre nem reagál semmit, úgy van vele, hogy nem is biztos, hogy ő lesz az igazi és nem veszi magára a dolgot, de persze idővel lehet elgondolkodik rajta, egyelőre még fiatal az ilyesmikhez.*
-Én pedig egy nemesi családból származom, az életem kész habos torta volt. Taníttattak és Mynával mindenki agyára mentünk, mint azt ikrektől el is várhatta bárki odahaza... Wegtorenben éltünk, amikor egy néplázadás tört ki és a szegények, akiknek adakoztunk bőkezűen, a szüleim életére törtek és a szolgálók menekítettek ki minket az égő házból. *Szomorúan felsóhajt.* Miközben szöktünk sietősen Myna lemaradt és elhagytuk, én vissza akartam menni érte de nem engedték, itt lett meg életem első célja, hogy megkeressem őt. Igen ám, de még tíz sem voltam és nem engedtek a nyomába, így alig tizenegy évesen sikerült megszöknöm és megkeresni a testvéremet. Amint a nyomára akadtam, azt tudtam meg, hogy egy veszélyes tolvaj céh vitte magával és ha vissza szeretném kapni, ahhoz több kell. Így elmentem egy harcosképzőbe, ahol megtanultam a karddal bánni és újra elkezdtem felkutatni Myna nyomait. Út közben megéltem pár csatát is és lenyomtunk pár lázadást és nem sokkal több mint egy hatoda érkeztem meg ide, ahol ráleltem végre a testvéremre. Nem lehettünk sokat együtt, mert őt elragadta a szerelme és én pedig maradtam, hogy átvegyem a helyét. Most az a célom, hogy ne hozzam szégyenbe és egyengetem a klán ügyeit a többiekkel, amíg a vezér távol van. Most folyamatosan keresünk új tagokat is, de erről majd később beszéljünk. *Kölcsönösen elmeséli az ő rövid tömör történetét is és reméli semmi ijesztőt nem talál majd benne a férfi.*
//Ysnul és Mira//
-Na és egy tízes skálán mennyire élvezted? Elindított benned valamit? *Kérdezi pimaszan, mert hát miért ne tenné, hogy ha ezzel sikerül zavarba hoznia a férfit. Mira örül a dolognak és őt annyira a tapogatás sem érintené most rosszul, már ha Ysnul teszi azt.*
-Most mondd meg nem rémes? Oda lettek az angyalszárnyaim és a glóriám is. *Persze ő már rég távol áll egy angyaltól, hiszen ölt és harcolt, nem olyan angyali tett elvenni más életét, így amíg a hercege gondolkozik, addig kicsit elfordul. Az utána érkező nyelves csók viszont ki ver minden más gondolatot a fejéből és csak a vágyódás keríti hatalmába. Élvezi és mocskosul ezt a játékot és szinte abba sem hagyná, de ideje elkövetnie egy újabb huncutságot. Amint kinyújtózik Ysnul feje egy perc erejéig a keblein pihen, a lány szíve vad ütemben kalapál és baljával gyengéden megsimogatja a másik arcát.*
-Elnevezted? Na és milyen nevet adtál nekik? *Ha már pimaszkodik vele, akkor Mira sem kegyelmez a visszakérdezéssel és várja is rá a válaszokat. Örömmel tölti el, amikor látja, hogy a Hercege szinte könnyezik olyannyira nevet.*
-Egyetértek. *bólint is a dologra, nem is akarja ezt tovább vesézni, mert biztos benne, hogy miközben összecsiszolódnak sok újat tanulnak majd az életről és egymásról is.*
-Talán ha lefekvés előtt csinálom, akkor hamarabb is összejön ez. *Neveti el magát, és szinte megjelenik lelki szemei előtt, ahogy csók közben megválik a férfi a ruháitól és úgy alszanak majd.*
-Mesés igen, talán van benne valami abba is, amit elmeséltél hozzá, de lemarad a boldogan éltek míg meg nem haltak rész. *Nevet együtt szerelmével, hiszen elég tréfás helyzetet vázolt fel.
Hamar bele is kezd a történetébe Ysnul és ennek apró morzsáit ismeri is, hiszen már elmesélte, de most elég kerek az egész történet, A gyerekre nem reagál semmit, úgy van vele, hogy nem is biztos, hogy ő lesz az igazi és nem veszi magára a dolgot, de persze idővel lehet elgondolkodik rajta, egyelőre még fiatal az ilyesmikhez.*
-Én pedig egy nemesi családból származom, az életem kész habos torta volt. Taníttattak és Mynával mindenki agyára mentünk, mint azt ikrektől el is várhatta bárki odahaza... Wegtorenben éltünk, amikor egy néplázadás tört ki és a szegények, akiknek adakoztunk bőkezűen, a szüleim életére törtek és a szolgálók menekítettek ki minket az égő házból. *Szomorúan felsóhajt.* Miközben szöktünk sietősen Myna lemaradt és elhagytuk, én vissza akartam menni érte de nem engedték, itt lett meg életem első célja, hogy megkeressem őt. Igen ám, de még tíz sem voltam és nem engedtek a nyomába, így alig tizenegy évesen sikerült megszöknöm és megkeresni a testvéremet. Amint a nyomára akadtam, azt tudtam meg, hogy egy veszélyes tolvaj céh vitte magával és ha vissza szeretném kapni, ahhoz több kell. Így elmentem egy harcosképzőbe, ahol megtanultam a karddal bánni és újra elkezdtem felkutatni Myna nyomait. Út közben megéltem pár csatát is és lenyomtunk pár lázadást és nem sokkal több mint egy hatoda érkeztem meg ide, ahol ráleltem végre a testvéremre. Nem lehettünk sokat együtt, mert őt elragadta a szerelme és én pedig maradtam, hogy átvegyem a helyét. Most az a célom, hogy ne hozzam szégyenbe és egyengetem a klán ügyeit a többiekkel, amíg a vezér távol van. Most folyamatosan keresünk új tagokat is, de erről majd később beszéljünk. *Kölcsönösen elmeséli az ő rövid tömör történetét is és reméli semmi ijesztőt nem talál majd benne a férfi.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 23:22:23
Üzenet elküldve: 2015-11-02 23:22:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
- Jó, jó. Bevallom itt előtted, hogy nagyon élveztem, mikor a kebleidhez érhettem. *Somolyog nagyokat, mert reméli ezzel jól összezavarja a nő fejét. Vajon most melyik állítás az igaz? Szereti fogdosni, vagy sem? Kedvese fészkelődik az ölében, azonban hagyja a tevékenységét. Találja meg nyugodtan a helyét, aztán ha elege lesz ott ülni, akkor majd feláll a helyéről.*
- Oh, szóval a csókjaim ilyen gonoszul bántak egy olyan angyali teremtéssel, mint te? Hmm, nem is tudom. *Válik elmélkedővé Ysnul arckifejezése, de nem sokáig marad ebben a helyzetben. Kihasználja a piszkosul a helyzetet, hogy adjon egy nyelves csókot párjának. Játszadozik vele, ingerli őt és tanítja lágyan. Azonban nem ér itt vége az ő szerelmeskedős párbajuknak, mert mikor Mira kijelenti, hogy nyugodtan nézheti a puha dombokat, akkor szemével megcélozza azokat. Mikor nyújtózkodik a lány, akkor a lapockájánál fogja meg kiválasztottját, majd nemes egyszerűséggel odahajol a domborított részhez. Jól lehet látni rajta a győzelmi rókavigyort, mint ha eredetileg ezt lett volna az édes. Ha a fejét nem távolítják el onnan, akkor egy percen keresztül ott pihen. Azután néz fel rá.*
- Már elneveztem őket. *Pimaszkodik kedvesével, majd édes nevetésben tör ki a másik előtt, hogy szinte már könnyezik a boldogságtól.*
- Féltékenykedő szemek? Rendben, tűrni fogom. De szerintem nem azokat a szemeket fogom nézni, hanem téged. Kellemesebb és megnyugtatóbb látvány. Legalábbis én így vélem. *Meséli el neki a saját véleményét, majd haladnak a következő témára.*
- Az a legjobb, ha egymástól tanulunk. Legrosszabb esetben valami csak ragad ránk, koszon és kisebb zúzódásokon kívül. *Jön egy édes csókos jelenet, mert nem minden esetben kell beszélniük egymással, hogy jól érezzék magukat. Beszélgetésükhöz hozzátartozik a csók, az apróbb figyelmes érintések.*
- Gyorsan tanulod a csók művészetét. Tán egy vagy két hatot számoltam a fejemben, s úgy vélem a végére úgy fogsz csókolni, hogy leolvad rólam a ruhám. *Túlozza el a helyzetet, vagyis viccet készítve belőle. Mellékeli a mosolyát, s várja párja válaszát.*
- Mesés? Egyszer volt, hol nem volt, Mira ágyában kötött ki örökre. Mira pedig a herceget az édes testével, ajkainak játékával, vicceivel és mosolyával tartotta fogságban. A herceg meg a boldogságában sírt, s tűrte a szakadatlan kényeztetést. *Neveti el a végét, mert ez tényleg humoros helyzet lenne.*
- Egy volt faluból származom, míg egy ork csoportosulás fel nem gyújtotta az egészet. Én egy parasztfiú vagyok, aki azelőtt állatokkal foglalkozott. Menekült, majd próbálta túlélni a kemény hideget, az éhséget és szomjúságot. Kezdetben a bosszú fűtötte, majd az évek múltán rájött, hogy régi életét el kell felejtenie. Találkozott egy vándor tolvajmesterrel, aki szinte fiának fogadta a halálán lévő ifjút. Életet lehelt belé, s új célokat adott neki. S mi a célom? Nem csak az, hogy egy gyönyörű nő legyen mellettem, akit pimasz módon kényeztethetek. Idővel gyerekeket, ám előtte meg akarom mutatni a világnak, hogy mire vagyok képes. Még kevésbé vagyok ismert, így nálam az előny, mert kevesen tudnak rólam. *Igazán szívből beszél, s könnyedén. Kíváncsi, hogy minderre mi lesz a válasza. Vajon a nő meg fog ijedni az anyaságtól, ha eljön annak az ideje?*
A hozzászólás írója (Ysnul Dezok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 23:32:45
//Ysnul és Mira//
- Jó, jó. Bevallom itt előtted, hogy nagyon élveztem, mikor a kebleidhez érhettem. *Somolyog nagyokat, mert reméli ezzel jól összezavarja a nő fejét. Vajon most melyik állítás az igaz? Szereti fogdosni, vagy sem? Kedvese fészkelődik az ölében, azonban hagyja a tevékenységét. Találja meg nyugodtan a helyét, aztán ha elege lesz ott ülni, akkor majd feláll a helyéről.*
- Oh, szóval a csókjaim ilyen gonoszul bántak egy olyan angyali teremtéssel, mint te? Hmm, nem is tudom. *Válik elmélkedővé Ysnul arckifejezése, de nem sokáig marad ebben a helyzetben. Kihasználja a piszkosul a helyzetet, hogy adjon egy nyelves csókot párjának. Játszadozik vele, ingerli őt és tanítja lágyan. Azonban nem ér itt vége az ő szerelmeskedős párbajuknak, mert mikor Mira kijelenti, hogy nyugodtan nézheti a puha dombokat, akkor szemével megcélozza azokat. Mikor nyújtózkodik a lány, akkor a lapockájánál fogja meg kiválasztottját, majd nemes egyszerűséggel odahajol a domborított részhez. Jól lehet látni rajta a győzelmi rókavigyort, mint ha eredetileg ezt lett volna az édes. Ha a fejét nem távolítják el onnan, akkor egy percen keresztül ott pihen. Azután néz fel rá.*
- Már elneveztem őket. *Pimaszkodik kedvesével, majd édes nevetésben tör ki a másik előtt, hogy szinte már könnyezik a boldogságtól.*
- Féltékenykedő szemek? Rendben, tűrni fogom. De szerintem nem azokat a szemeket fogom nézni, hanem téged. Kellemesebb és megnyugtatóbb látvány. Legalábbis én így vélem. *Meséli el neki a saját véleményét, majd haladnak a következő témára.*
- Az a legjobb, ha egymástól tanulunk. Legrosszabb esetben valami csak ragad ránk, koszon és kisebb zúzódásokon kívül. *Jön egy édes csókos jelenet, mert nem minden esetben kell beszélniük egymással, hogy jól érezzék magukat. Beszélgetésükhöz hozzátartozik a csók, az apróbb figyelmes érintések.*
- Gyorsan tanulod a csók művészetét. Tán egy vagy két hatot számoltam a fejemben, s úgy vélem a végére úgy fogsz csókolni, hogy leolvad rólam a ruhám. *Túlozza el a helyzetet, vagyis viccet készítve belőle. Mellékeli a mosolyát, s várja párja válaszát.*
- Mesés? Egyszer volt, hol nem volt, Mira ágyában kötött ki örökre. Mira pedig a herceget az édes testével, ajkainak játékával, vicceivel és mosolyával tartotta fogságban. A herceg meg a boldogságában sírt, s tűrte a szakadatlan kényeztetést. *Neveti el a végét, mert ez tényleg humoros helyzet lenne.*
- Egy volt faluból származom, míg egy ork csoportosulás fel nem gyújtotta az egészet. Én egy parasztfiú vagyok, aki azelőtt állatokkal foglalkozott. Menekült, majd próbálta túlélni a kemény hideget, az éhséget és szomjúságot. Kezdetben a bosszú fűtötte, majd az évek múltán rájött, hogy régi életét el kell felejtenie. Találkozott egy vándor tolvajmesterrel, aki szinte fiának fogadta a halálán lévő ifjút. Életet lehelt belé, s új célokat adott neki. S mi a célom? Nem csak az, hogy egy gyönyörű nő legyen mellettem, akit pimasz módon kényeztethetek. Idővel gyerekeket, ám előtte meg akarom mutatni a világnak, hogy mire vagyok képes. Még kevésbé vagyok ismert, így nálam az előny, mert kevesen tudnak rólam. *Igazán szívből beszél, s könnyedén. Kíváncsi, hogy minderre mi lesz a válasza. Vajon a nő meg fog ijedni az anyaságtól, ha eljön annak az ideje?*
A hozzászólás írója (Ysnul Dezok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.02 23:32:45
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 22:42:30
Üzenet elküldve: 2015-11-02 22:42:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
-Még nem mondtad, de kikérem magamnak, én nem vagyok rossz és szerintem te is élvezted azért egy kicsit ott belül a helyzetet. *Mosolyodik el és kicsit el is kezd fészkelődni a férfi ölébe, hogy kényelmesen legyen.*
-Mélységesen megrontottál a csókjaiddal és függővé tettél. *Megvillantja a fogsorát és kicsit bedönti a fejét úgy néz fel nagy ártatlan szemekkel Ysnulra.*
-Én azt nem tudom, hogy mennyire bűvöl meg, de tőlem megnézheted, nem vagyok szégyenlős. *Komisz mosolyra húzza a száját és kicsit hátradől és kinyomja a fűző szorította mellkasát a Hercege arca előtt szinte, ártatlan nyújtózást színlelve a háta mögött kezeivel.*
-Biztos nem vizsgálod meg a másikat is mielőtt többes számba beszélsz? *Csap le gyorsan, hiszen csak az egyikhez szorította oda, de ő mind a kettőről véleményt alkotott és bele is pirult, ami csak fokozza a lány lelki boldogságát.*
-Igen szokd meg és majd ha melletted leszek benne, akkor tűrd a féltékenykedő szemeket. *Vág fel kicsit belepirulva, de hamar tereli is a szót az edzésre és annak jó érzést adó erejével.*
-Nem bánom, sőt már alig várom, hogy megmutasd és okosabb legyek ilyen téren is. *Mindig is mondták, hogy amint van lehetősége új dolgokat kipróbálni vagy megtanulni ne utasítsa vissza.*
-Majd én is megtanítalak valamire, amiben sikerül felülmúlni téged és persze kedven is van hozzá. *A legjobban a kardvívásnak örülne, de nem zár ki semmi egyebet sem.
Ismét az ajkaké lesz a főszerep és Mira szinte beleszédül a finom csókokba, amik folyton váltják egymást, így biztos sosem fogja megunni egyiket sem, de még mindig az ötödik pecsétesre vágyik a leginkább.*
-Akkor még sem sikerült a nagyszerű csókommal elkápráztatni téged. *Neveti el magát, és hát tudja hogy neki ez még új és nem lehet mestere úgy, mint a testvére vagy bárki, aki már több kalandon túl van.*
-Nem titkolom, igyekszek lekörözni téged, hogy örökre a rabul ejtsem a szívedet. *Válaszol kissé játékosan, de érződik belőle, hogy nagyon is vágyik a másikra és bár szabadságot ad neki, még is szeretne az egyetlen nő maradni nála.*
-Te meg mesés vagy Hercegem. *Ebben a mesés szóban elég sok minden benne van, amit mondhat és viszonozhatja is a bókot.*
-Mondjuk, honnan származol és honnan tudsz ennyit az állatokról és hogy mik a céljaid, álmaid. *A végére már egyszerű szavak kerülnek, de viszont elég nagy kérdések az életút szempontjából.*
//Ysnul és Mira//
-Még nem mondtad, de kikérem magamnak, én nem vagyok rossz és szerintem te is élvezted azért egy kicsit ott belül a helyzetet. *Mosolyodik el és kicsit el is kezd fészkelődni a férfi ölébe, hogy kényelmesen legyen.*
-Mélységesen megrontottál a csókjaiddal és függővé tettél. *Megvillantja a fogsorát és kicsit bedönti a fejét úgy néz fel nagy ártatlan szemekkel Ysnulra.*
-Én azt nem tudom, hogy mennyire bűvöl meg, de tőlem megnézheted, nem vagyok szégyenlős. *Komisz mosolyra húzza a száját és kicsit hátradől és kinyomja a fűző szorította mellkasát a Hercege arca előtt szinte, ártatlan nyújtózást színlelve a háta mögött kezeivel.*
-Biztos nem vizsgálod meg a másikat is mielőtt többes számba beszélsz? *Csap le gyorsan, hiszen csak az egyikhez szorította oda, de ő mind a kettőről véleményt alkotott és bele is pirult, ami csak fokozza a lány lelki boldogságát.*
-Igen szokd meg és majd ha melletted leszek benne, akkor tűrd a féltékenykedő szemeket. *Vág fel kicsit belepirulva, de hamar tereli is a szót az edzésre és annak jó érzést adó erejével.*
-Nem bánom, sőt már alig várom, hogy megmutasd és okosabb legyek ilyen téren is. *Mindig is mondták, hogy amint van lehetősége új dolgokat kipróbálni vagy megtanulni ne utasítsa vissza.*
-Majd én is megtanítalak valamire, amiben sikerül felülmúlni téged és persze kedven is van hozzá. *A legjobban a kardvívásnak örülne, de nem zár ki semmi egyebet sem.
Ismét az ajkaké lesz a főszerep és Mira szinte beleszédül a finom csókokba, amik folyton váltják egymást, így biztos sosem fogja megunni egyiket sem, de még mindig az ötödik pecsétesre vágyik a leginkább.*
-Akkor még sem sikerült a nagyszerű csókommal elkápráztatni téged. *Neveti el magát, és hát tudja hogy neki ez még új és nem lehet mestere úgy, mint a testvére vagy bárki, aki már több kalandon túl van.*
-Nem titkolom, igyekszek lekörözni téged, hogy örökre a rabul ejtsem a szívedet. *Válaszol kissé játékosan, de érződik belőle, hogy nagyon is vágyik a másikra és bár szabadságot ad neki, még is szeretne az egyetlen nő maradni nála.*
-Te meg mesés vagy Hercegem. *Ebben a mesés szóban elég sok minden benne van, amit mondhat és viszonozhatja is a bókot.*
-Mondjuk, honnan származol és honnan tudsz ennyit az állatokról és hogy mik a céljaid, álmaid. *A végére már egyszerű szavak kerülnek, de viszont elég nagy kérdések az életút szempontjából.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 20:32:15
Üzenet elküldve: 2015-11-02 20:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//L'alita//
*A férfi mindent ért, ezért nem is próbálkozik tovább, de úgy gondolja, hogy itt az ideje búcsút venni a partnerétől.*
- Értem. Elnézést kérek a faragatlanságomért, ilyenkor már eléggé fáradt vagyok, és nem tudom mit beszélek. Jobb is ha megyek.* mondja a férfi majd kezet csókol a nőnek.*
- Örültem, hogy megismerhettem kedves L'alita, remélem még összefutunk.* mondja a bárd mosolyogva, majd a Holdudvarról visszamegy a fogadóba, onnan pedig az utcára. Már tudja, hogy a lábai hova fogják vinni, ahhoz, hogy kellemes estéje legyen.*
*A férfi mindent ért, ezért nem is próbálkozik tovább, de úgy gondolja, hogy itt az ideje búcsút venni a partnerétől.*
- Értem. Elnézést kérek a faragatlanságomért, ilyenkor már eléggé fáradt vagyok, és nem tudom mit beszélek. Jobb is ha megyek.* mondja a férfi majd kezet csókol a nőnek.*
- Örültem, hogy megismerhettem kedves L'alita, remélem még összefutunk.* mondja a bárd mosolyogva, majd a Holdudvarról visszamegy a fogadóba, onnan pedig az utcára. Már tudja, hogy a lábai hova fogják vinni, ahhoz, hogy kellemes estéje legyen.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 18:40:03
Üzenet elküldve: 2015-11-02 18:40:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*Mira teljesen kihasználja a helyzetet, sőt egy ragadozóként csap le Ysnulra. Az elárult gyenge pontnál támad, így a férfinek nincs ideje védekezni se, csupán érezni azt a puha testrészt. A szívének dobogása mellékes, mert inkább azon testrész finomsága hozza teljesen zavarba. Szerencsére nem kínozzák túlságosan sokáig, így mikor vége van e perceknek, akkor felsóhajt.*
- Mondtam már neked, hogy nagyon rossz vagy ma? Szinte mindjárt olyan szinten vagy hamarosan, mint én. Ennyire csak nem ronthattalak meg, vagy igen? *Teszi fel szerelmének a kérdést, miközben ajkain egy halvány mosoly látható. Nem tesz ellenlépésként semmit, hanem élvezi, hogy a lány az ölében van. Szóba kerül, hogy nyugodtan nézheti párját vetkőzés közben, mert igazából nem zavarja őt. Ezen elgondolkozik, mert még sosem találkozott ilyennel életében. Azonban feltűnik neki a partnere pirulása, így lecsap rá mint a vadászó sas a nyúlra.*
- Magyarán azt szeretnéd nekem mondani, hogy a nőiességeddel el fogsz örökre bájolni, ha nézlek? *Mondja ki ki játékosan, majd nemsokára a következő szavakat rakja hozzá.*
- Amit eddig éreztem belőle, khm nos én. Szóval úgy vélem, hogy teljesen rendbe vannak. *Pirul bele szavaiba, mert ilyet mondani egy nőnek. Ilyen nyíltan beszélni azokról a szépségekről, amit volt már alkalma kétszer érinteni.*
- Szóval szokjam meg, hogy mindig figyelemfelhívó ruhákban leszel. Nos erre nem tudok mit mondani. *Ejti ki a szavakat, majd hallgatja a lány szavait arról, hogy reggel szeret edzeni, mert jóérzést ad neki.*
- Én szeretek alaposan, mindent felfedezni. Ha nem bánod, akkor én megmutatom, hogy miként tájékozódok. *Mondja el szerelmének, hogy mellette tanulni fog pár apró okosságot, de valószínűleg fordítva szintén igaz. A beszélgetést ezután egy időre befejezik, hogy másfajta nyelvezettel beszélgessenek. Finom csókokat váltanak egymással, s hogy ne legyen unalmas, így folyton változtatja a csók fajtáját. Érzi, hogy a másik egyre jobban kezd csókolni, de egy darabig még kell gyakorolniuk.*
- A te csókjaid meg egyre jobban javulnak, mint ha csak le akarnál engem körözni. *Szól hozzá mosolyogva, aztán meghitt percek jönnek. Teljesen megfagy, mikor érzi a felsőtestéhez nyomódni a két puhaságot, s férfi létére beleremeg a találkozásba.*
- Hmm, gyönyörű vagy Hercegnőm. *Bókol neki, s mondja el az igazságot, hogy milyennek látja, sőt ebben a helyzetben érzi.*
- Miről meséljek neked?
//Ysnul és Mira//
*Mira teljesen kihasználja a helyzetet, sőt egy ragadozóként csap le Ysnulra. Az elárult gyenge pontnál támad, így a férfinek nincs ideje védekezni se, csupán érezni azt a puha testrészt. A szívének dobogása mellékes, mert inkább azon testrész finomsága hozza teljesen zavarba. Szerencsére nem kínozzák túlságosan sokáig, így mikor vége van e perceknek, akkor felsóhajt.*
- Mondtam már neked, hogy nagyon rossz vagy ma? Szinte mindjárt olyan szinten vagy hamarosan, mint én. Ennyire csak nem ronthattalak meg, vagy igen? *Teszi fel szerelmének a kérdést, miközben ajkain egy halvány mosoly látható. Nem tesz ellenlépésként semmit, hanem élvezi, hogy a lány az ölében van. Szóba kerül, hogy nyugodtan nézheti párját vetkőzés közben, mert igazából nem zavarja őt. Ezen elgondolkozik, mert még sosem találkozott ilyennel életében. Azonban feltűnik neki a partnere pirulása, így lecsap rá mint a vadászó sas a nyúlra.*
- Magyarán azt szeretnéd nekem mondani, hogy a nőiességeddel el fogsz örökre bájolni, ha nézlek? *Mondja ki ki játékosan, majd nemsokára a következő szavakat rakja hozzá.*
- Amit eddig éreztem belőle, khm nos én. Szóval úgy vélem, hogy teljesen rendbe vannak. *Pirul bele szavaiba, mert ilyet mondani egy nőnek. Ilyen nyíltan beszélni azokról a szépségekről, amit volt már alkalma kétszer érinteni.*
- Szóval szokjam meg, hogy mindig figyelemfelhívó ruhákban leszel. Nos erre nem tudok mit mondani. *Ejti ki a szavakat, majd hallgatja a lány szavait arról, hogy reggel szeret edzeni, mert jóérzést ad neki.*
- Én szeretek alaposan, mindent felfedezni. Ha nem bánod, akkor én megmutatom, hogy miként tájékozódok. *Mondja el szerelmének, hogy mellette tanulni fog pár apró okosságot, de valószínűleg fordítva szintén igaz. A beszélgetést ezután egy időre befejezik, hogy másfajta nyelvezettel beszélgessenek. Finom csókokat váltanak egymással, s hogy ne legyen unalmas, így folyton változtatja a csók fajtáját. Érzi, hogy a másik egyre jobban kezd csókolni, de egy darabig még kell gyakorolniuk.*
- A te csókjaid meg egyre jobban javulnak, mint ha csak le akarnál engem körözni. *Szól hozzá mosolyogva, aztán meghitt percek jönnek. Teljesen megfagy, mikor érzi a felsőtestéhez nyomódni a két puhaságot, s férfi létére beleremeg a találkozásba.*
- Hmm, gyönyörű vagy Hercegnőm. *Bókol neki, s mondja el az igazságot, hogy milyennek látja, sőt ebben a helyzetben érzi.*
- Miről meséljek neked?
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 16:07:36
Üzenet elküldve: 2015-11-02 16:07:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egferth//
*Kérdőn vonja fel egyik szépen ívelt szemöldökét a férfi szavaira. Ó igen, nagyon is jól érti, röpke élete alatt sok mindent megtanult már. De ez most egy másik szerep, egy másik ruha, mit magára öltött, és ami természetesen egészen másfajta reakciót követel.
És pont ezért a bókra, a lágy simításra lehunyja pilláit, pirosló ajkaira lágy mosoly simul, ám a további szavakra elsőként meglepetten, majd szinte már riadtan pislant felé, még hátrálva is egy lépést partnerétől.*
- Attól tartok kedves Egferth, Ön többet lát belém, mint ami valójában vagyok. Vagy talán a sírkő mágiája hat ekként Ön re. Én pedig betudom illetlen utalását a bálon megkóstolt bor erős zamatának. Jelenleg nagybátyám gondoskodását köszönhetem magaménak, és hálám felé, hogy ekként viseltetik irántam, hogy bizalma ilyen mély, nem fejezhetem ki abban, hogy, az Ön szavaival élve, közelebbről is megismerve tegyem még szebbé az estét.
*És mintha csak zavarban lenne, mintha ritkán kapna efféle kétes bókokat, hosszú ujjai egymást fogják át, tördelik, zavartságról suttogva a figyelő szemeknek. Mert úri kisasszony vagy felhorkan efféle ajánlatra, vagy mélységes zavarba kúszik. Hát ő most ezt választotta.*
*Kérdőn vonja fel egyik szépen ívelt szemöldökét a férfi szavaira. Ó igen, nagyon is jól érti, röpke élete alatt sok mindent megtanult már. De ez most egy másik szerep, egy másik ruha, mit magára öltött, és ami természetesen egészen másfajta reakciót követel.
És pont ezért a bókra, a lágy simításra lehunyja pilláit, pirosló ajkaira lágy mosoly simul, ám a további szavakra elsőként meglepetten, majd szinte már riadtan pislant felé, még hátrálva is egy lépést partnerétől.*
- Attól tartok kedves Egferth, Ön többet lát belém, mint ami valójában vagyok. Vagy talán a sírkő mágiája hat ekként Ön re. Én pedig betudom illetlen utalását a bálon megkóstolt bor erős zamatának. Jelenleg nagybátyám gondoskodását köszönhetem magaménak, és hálám felé, hogy ekként viseltetik irántam, hogy bizalma ilyen mély, nem fejezhetem ki abban, hogy, az Ön szavaival élve, közelebbről is megismerve tegyem még szebbé az estét.
*És mintha csak zavarban lenne, mintha ritkán kapna efféle kétes bókokat, hosszú ujjai egymást fogják át, tördelik, zavartságról suttogva a figyelő szemeknek. Mert úri kisasszony vagy felhorkan efféle ajánlatra, vagy mélységes zavarba kúszik. Hát ő most ezt választotta.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:18:58
Üzenet elküldve: 2015-11-02 15:18:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
-De, ha én teszem oda a kezed, az szerintem nem számít fogdosásnak és amiatt nem fogok rád úgy tekinteni, mint egy tapizós állatra, ha élveznéd is a helyzetet. *Mira ravaszan elmosolyodik a végén, mert már előre tudja mit fog majd tenni kicsit később ezzel az információval. Akcióba is lép, miközben leül Ysnul ölébe és kiélvezi, hogy annak kezét ismét a szívéhez emelheti és hogy zavarba tudja hozni és látja a pirulást is az arcán. Nem is kínozza sokáig, mert nem szeretné hogy rosszul érezze magát a férfi.*
-Engem nem zavar, ha nézel nem vagyok szégyenlős és azt hiszem nincs is mire annak lennem. *Mosolyodik el és kicsit bele is pirul, mert még ha játékosabb hangulat lenne akkor elviccelésnek hangzott volna, de így sajnos egy kicsit magabiztosabban jött össze.*
-A testvérem ruhái nem arról híresek, hogy jól fedjenek és jól takarjanak. *Kuncogja el magát, mert a férfi meztelenkedni fog mellette és ennyi erővel ő is tehetné ugyan ezt, kicsit furcsállja is a dolgot, de nem szól érte, hiszen majd kialakul minden idővel.*
-Nekem sokkal jobban indul attól a napom, ha edzhetek, de lehet csak sok évnyi megszokás az egész. *Mira kicsit elbizonytalanodik, hogy mennyi mindent terveznek, de végül is van idejük rá és mind a ketten elég türelmesek, legalábbis most még úgy tűnik.*
-Igen úgy biztos izgalmasabb lesz, főleg ha mindenhol elidőzünk majd. *Közelebb is hajol, hogy csókot leheljen Hercege szájára, mert már egy ideje nem történt ilyen és utána válaszol csak arra, amit hallott. Kicsit érdekesnek találja, hogy mennyi helyre nem akar nyúlni, de a fenekét még is megfogta az ötödik pecsétnél.*
-A csókjaidat nem lehet megunni szerintem. *Hízeleg egy kicsit, de hangja még is gyengéd és szeretettel teli.*
-Mesélsz magadról még? *Kérdez és közben a fejét Ysnul vállára fekteti, most az ölében ülve és őt ölelgetve annyira meghitt és annyira pihentető. Régen érezte már magát ennyire oldottnak és ellazultnak, főleg az utóbbi napok miatt, mert ideje se sok volt szabadulni az Adal házból.*
//Ysnul és Mira//
-De, ha én teszem oda a kezed, az szerintem nem számít fogdosásnak és amiatt nem fogok rád úgy tekinteni, mint egy tapizós állatra, ha élveznéd is a helyzetet. *Mira ravaszan elmosolyodik a végén, mert már előre tudja mit fog majd tenni kicsit később ezzel az információval. Akcióba is lép, miközben leül Ysnul ölébe és kiélvezi, hogy annak kezét ismét a szívéhez emelheti és hogy zavarba tudja hozni és látja a pirulást is az arcán. Nem is kínozza sokáig, mert nem szeretné hogy rosszul érezze magát a férfi.*
-Engem nem zavar, ha nézel nem vagyok szégyenlős és azt hiszem nincs is mire annak lennem. *Mosolyodik el és kicsit bele is pirul, mert még ha játékosabb hangulat lenne akkor elviccelésnek hangzott volna, de így sajnos egy kicsit magabiztosabban jött össze.*
-A testvérem ruhái nem arról híresek, hogy jól fedjenek és jól takarjanak. *Kuncogja el magát, mert a férfi meztelenkedni fog mellette és ennyi erővel ő is tehetné ugyan ezt, kicsit furcsállja is a dolgot, de nem szól érte, hiszen majd kialakul minden idővel.*
-Nekem sokkal jobban indul attól a napom, ha edzhetek, de lehet csak sok évnyi megszokás az egész. *Mira kicsit elbizonytalanodik, hogy mennyi mindent terveznek, de végül is van idejük rá és mind a ketten elég türelmesek, legalábbis most még úgy tűnik.*
-Igen úgy biztos izgalmasabb lesz, főleg ha mindenhol elidőzünk majd. *Közelebb is hajol, hogy csókot leheljen Hercege szájára, mert már egy ideje nem történt ilyen és utána válaszol csak arra, amit hallott. Kicsit érdekesnek találja, hogy mennyi helyre nem akar nyúlni, de a fenekét még is megfogta az ötödik pecsétnél.*
-A csókjaidat nem lehet megunni szerintem. *Hízeleg egy kicsit, de hangja még is gyengéd és szeretettel teli.*
-Mesélsz magadról még? *Kérdez és közben a fejét Ysnul vállára fekteti, most az ölében ülve és őt ölelgetve annyira meghitt és annyira pihentető. Régen érezte már magát ennyire oldottnak és ellazultnak, főleg az utóbbi napok miatt, mert ideje se sok volt szabadulni az Adal házból.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 10:23:29
Üzenet elküldve: 2015-11-02 10:23:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*Látja kedvesén, meg hallja szavain, hogy elképzelte ugyanúgy a jelenetet. Valószínűleg különlegesek lennének, azonban egyáltalán nem így szándékozik elhalálozni. Sóhajt egyet, mikor jönnek a szavak szerelme ajkairól.*
- Egyáltalán nem volt szörnyű, csupán megleptél vele. Tudod férfiből vagyok, s legszívesebben csak fogdosnálak mindenhol. De akkor egyáltalán nem úgy gondolnál rám, mint egy férfire. Sokkal inkább egy nő tapizós állatnak, aki nem tud parancsolni magának. *Vallja be őszintén, hogy legszívesebben tapizna, de akkor rossz fényben tűnne a másik előtt. Kíváncsi, hogy mennyire értékeli őt a lány ezeket a szavakat. Amit ezután hall a nőtől az igazán megmelengeti a szívét, hogy nem olyan nagyravágyó ő sem. El sem tudja hinni, hogy mennyire összeillenek. A találkozásuk el volt rendelve, erre egyre inkább kezd gyanakodni. Jön a szemtelen kérdés, amire rögtön válaszol.*
- Igen! *Mire észbe kapna addigra a keze ki lesz sajátítva, s ismerős helyen pihen meg. Kissé lejjebb szegezi a fejét, miközben teljesen zavartan kezd el viselkedni és ráadásul pirul. Szóval nem csak mellé beszél Ysnul az ilyen meglepetésekkel kapcsolatban. Annak örül legjobban, mikor elengedi a kezét a lány a finom börtönből, majd újra szavakon lesz a hangsúly. Kellemes szerelmes társalgás, ahol tökéletesen működik az információ csere. Minden lapjukat feltárják egymás előtt.*
- Én ha tehetem, akkor elfordulok majd, mikor vetkőzöl. Kivéve, ha azt szeretnék, hogy nézzelek. *Meséli el a következő tényt, amit leginkább a lány kedvéért tesz. Bólint a fejével, mikor közli vele Mira, hogy hálóruhában alszik.*
- Remélem nem átlátszó hálóruha. *Jegyzi meg hangosan, mert ha igen, akkor szinte egész este elfordulva pihenhet. Pikáns dolgokról beszélgetnek, ám a gyakorlat teljesen más. Igazából akkor fog minden kiderülni, mikor az első közös estét töltik.*
- Reggeli edzés? Rendben van! *Egyezik bele, mert érdekesnek találja, hogy egy nővel eddzen. A városfelfedezés szintén jó foglalkozásnak tűnik, már látja előre, hogy majdnem együtt lesznek végig.*
- Fedezzük fel együtt a várost, mert úgy izgalmasabb. *Végezetül pedig, mikor az utolsó kérdést kapja kedvesétől, akkor belepirul a kérdés hallatán.*
- Ezek a gyengéim, s ezen helyekre nem szeretnék nyúlni. Kivéve, ha te megunod csókjaim és többre vágysz.
//Ysnul és Mira//
*Látja kedvesén, meg hallja szavain, hogy elképzelte ugyanúgy a jelenetet. Valószínűleg különlegesek lennének, azonban egyáltalán nem így szándékozik elhalálozni. Sóhajt egyet, mikor jönnek a szavak szerelme ajkairól.*
- Egyáltalán nem volt szörnyű, csupán megleptél vele. Tudod férfiből vagyok, s legszívesebben csak fogdosnálak mindenhol. De akkor egyáltalán nem úgy gondolnál rám, mint egy férfire. Sokkal inkább egy nő tapizós állatnak, aki nem tud parancsolni magának. *Vallja be őszintén, hogy legszívesebben tapizna, de akkor rossz fényben tűnne a másik előtt. Kíváncsi, hogy mennyire értékeli őt a lány ezeket a szavakat. Amit ezután hall a nőtől az igazán megmelengeti a szívét, hogy nem olyan nagyravágyó ő sem. El sem tudja hinni, hogy mennyire összeillenek. A találkozásuk el volt rendelve, erre egyre inkább kezd gyanakodni. Jön a szemtelen kérdés, amire rögtön válaszol.*
- Igen! *Mire észbe kapna addigra a keze ki lesz sajátítva, s ismerős helyen pihen meg. Kissé lejjebb szegezi a fejét, miközben teljesen zavartan kezd el viselkedni és ráadásul pirul. Szóval nem csak mellé beszél Ysnul az ilyen meglepetésekkel kapcsolatban. Annak örül legjobban, mikor elengedi a kezét a lány a finom börtönből, majd újra szavakon lesz a hangsúly. Kellemes szerelmes társalgás, ahol tökéletesen működik az információ csere. Minden lapjukat feltárják egymás előtt.*
- Én ha tehetem, akkor elfordulok majd, mikor vetkőzöl. Kivéve, ha azt szeretnék, hogy nézzelek. *Meséli el a következő tényt, amit leginkább a lány kedvéért tesz. Bólint a fejével, mikor közli vele Mira, hogy hálóruhában alszik.*
- Remélem nem átlátszó hálóruha. *Jegyzi meg hangosan, mert ha igen, akkor szinte egész este elfordulva pihenhet. Pikáns dolgokról beszélgetnek, ám a gyakorlat teljesen más. Igazából akkor fog minden kiderülni, mikor az első közös estét töltik.*
- Reggeli edzés? Rendben van! *Egyezik bele, mert érdekesnek találja, hogy egy nővel eddzen. A városfelfedezés szintén jó foglalkozásnak tűnik, már látja előre, hogy majdnem együtt lesznek végig.*
- Fedezzük fel együtt a várost, mert úgy izgalmasabb. *Végezetül pedig, mikor az utolsó kérdést kapja kedvesétől, akkor belepirul a kérdés hallatán.*
- Ezek a gyengéim, s ezen helyekre nem szeretnék nyúlni. Kivéve, ha te megunod csókjaim és többre vágysz.
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 09:37:14
Üzenet elküldve: 2015-11-02 09:37:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
-De legalább szép halálunk lenne és egymás karjaiban történne meg. *Mira is elképzeli a jelenetet, elég bizarr látvány, de végtelenül romantikus, még az előző pityergés után vannak, így egy kicsit szaggatottan nevet fel, de jól láthatóan javul a közérzete.*
-Még szerencse, hogy itt nem volt senki, így nehezen néztek volna meg érte, de remélem azért nem volt ez annyira szörnyű. *Sok férfi örülne az ilyennek Mira szerint és a testére amúgy sem úgy gondol, mint egy kincsre vagy mint nőies dologra, mert nem foglalkozott ezekkel. Nincs tisztába milyen testrészek mit válthatnak ki a másikból.*
-Nem aggódom, örülök neki, hogy nem sietjük el, meg amúgy is én beérem a csókjaiddal is. *Bár az első alkalom nem volt olyan rossz Ryrrossal, de annyira nem hiányzik neki az együttlét mással, jó érzés hogy tudja milyen és azért az önbizalma is nagyobb lett valamelyest, hogy már nem egy ártatlan virágszál.*
-Pirulsz és zavarba hozlak vele? *Teszi fel szemtelenül a kérdést és meg is fogja Ysnul kezét, hogy ismét odategye, de most mind a kezével tartja ott a férfiét, hogy ne tudja elvenni, miközben az ölébe ül. Szemeiben ott van a kis huncut vidámság, de azért nem akarja feszegetni a határokat sem, így egy perc sem telik el elveszi onnan a hevesen dobogó szívéről.*
-Egyáltalán nem fog zavarni, láttam már elég meztelen férfit, hogy ne hozzon annyira zavarba a dolog. *A régi katonás idők, ott nem voltak elkülönített részek lányoknak és ha nem akart koszos maradni akkor csak egy választása maradt. Szerencsére a csata után a társai más könnyű nőcskéken élték ki a vágyaikat, meg amúgy is tudták jól, hogy aki Mirával kikezd annak annyi, mert a lány nem adja magát még nehezen sem.*
-Megnyugtatlak, hogy én viszont hálóruhában alszom, mert a meztelenkedés nem az én stílusom, persze azt megjegyzem, hogy nem vagyok szégyenlős és nem fogok elvonulni, ha öltözködöm vagy a szobában akarok fürödni. *Válaszol jókedvűen és bár nem játszadoznak, de mégis vidáman telik a beszélgetésük.*
-Reggel, amikor megtehetem a barakkba megyek edzeni, akkor szoktam felvenni és ha van kedved, te is csatlakozhatsz majd. *Ajánlja fel első talán állandó közös programként a dolgot, legalább felmérheti mennyire ügyes harcos az ő Hercege.*
-Akkor majd bejárjuk a várost egy kicsit valamikor, hogy jobban megismerhesd. *Úgy tűnik tényleg kevés helyen járt még, de nem is baj, majd megismeri a város többi fontos részét is és akkor már körülbelül egy szinten lesznek, Mira sincs egy hatodja sem a városban.*
-Igen, azt gondoltam, hogy szeretsz ott aludni. *Kuncogja el magát, hiszen ott találkoztak először és hát be kell vallja, hogy nem bánta meg egy percét sem azóta még.*
-Ezeket most miért sorolod fel? *Érdeklődik, mert ebből van egy két kényesebb pontja, de a többi csupán pár testrész számára.*
//Ysnul és Mira//
-De legalább szép halálunk lenne és egymás karjaiban történne meg. *Mira is elképzeli a jelenetet, elég bizarr látvány, de végtelenül romantikus, még az előző pityergés után vannak, így egy kicsit szaggatottan nevet fel, de jól láthatóan javul a közérzete.*
-Még szerencse, hogy itt nem volt senki, így nehezen néztek volna meg érte, de remélem azért nem volt ez annyira szörnyű. *Sok férfi örülne az ilyennek Mira szerint és a testére amúgy sem úgy gondol, mint egy kincsre vagy mint nőies dologra, mert nem foglalkozott ezekkel. Nincs tisztába milyen testrészek mit válthatnak ki a másikból.*
-Nem aggódom, örülök neki, hogy nem sietjük el, meg amúgy is én beérem a csókjaiddal is. *Bár az első alkalom nem volt olyan rossz Ryrrossal, de annyira nem hiányzik neki az együttlét mással, jó érzés hogy tudja milyen és azért az önbizalma is nagyobb lett valamelyest, hogy már nem egy ártatlan virágszál.*
-Pirulsz és zavarba hozlak vele? *Teszi fel szemtelenül a kérdést és meg is fogja Ysnul kezét, hogy ismét odategye, de most mind a kezével tartja ott a férfiét, hogy ne tudja elvenni, miközben az ölébe ül. Szemeiben ott van a kis huncut vidámság, de azért nem akarja feszegetni a határokat sem, így egy perc sem telik el elveszi onnan a hevesen dobogó szívéről.*
-Egyáltalán nem fog zavarni, láttam már elég meztelen férfit, hogy ne hozzon annyira zavarba a dolog. *A régi katonás idők, ott nem voltak elkülönített részek lányoknak és ha nem akart koszos maradni akkor csak egy választása maradt. Szerencsére a csata után a társai más könnyű nőcskéken élték ki a vágyaikat, meg amúgy is tudták jól, hogy aki Mirával kikezd annak annyi, mert a lány nem adja magát még nehezen sem.*
-Megnyugtatlak, hogy én viszont hálóruhában alszom, mert a meztelenkedés nem az én stílusom, persze azt megjegyzem, hogy nem vagyok szégyenlős és nem fogok elvonulni, ha öltözködöm vagy a szobában akarok fürödni. *Válaszol jókedvűen és bár nem játszadoznak, de mégis vidáman telik a beszélgetésük.*
-Reggel, amikor megtehetem a barakkba megyek edzeni, akkor szoktam felvenni és ha van kedved, te is csatlakozhatsz majd. *Ajánlja fel első talán állandó közös programként a dolgot, legalább felmérheti mennyire ügyes harcos az ő Hercege.*
-Akkor majd bejárjuk a várost egy kicsit valamikor, hogy jobban megismerhesd. *Úgy tűnik tényleg kevés helyen járt még, de nem is baj, majd megismeri a város többi fontos részét is és akkor már körülbelül egy szinten lesznek, Mira sincs egy hatodja sem a városban.*
-Igen, azt gondoltam, hogy szeretsz ott aludni. *Kuncogja el magát, hiszen ott találkoztak először és hát be kell vallja, hogy nem bánta meg egy percét sem azóta még.*
-Ezeket most miért sorolod fel? *Érdeklődik, mert ebből van egy két kényesebb pontja, de a többi csupán pár testrész számára.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 08:31:26
Üzenet elküldve: 2015-11-02 08:31:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
- Nagyon lehetséges, hogy megfulladnánk. Rajtunk nevetne mindenki, hogy miként haltunk meg. Szerelmeskedés közben haltak meg, oka fulladás. *Látja maga előtt, mint ha tényleg megtörténne az eset. A végén nem bírja ki, s jóízűen felnevet miközben párját nézi.*
- Tudom, hogy viszonozni szeretted volna. Azonban nem tudhattad, hogy én magamban megfogadtam, hogy nyilvános helyen, meg amúgy se fogok olyan helyeken hozzád érni. Nem szeretném, ha minden szem rám szegeződjön, mert feltűnősködünk. *Elmélkedik magában, mert gondolja Mirában felvetődik a kérdés, hogy vajon, akkor mikor fognak igazán úgy lenni. Még mielőtt tényleg a kérdés megszülethetne, akkor így válaszol.*
- Ne aggódj, a huncut együttlétet nem kell elsietnünk, s én örülnék, ha később történne meg. Én tudok várni vele. *Jelenti ki, hogy ő nem fogja letámadni kedvesét, mert talán nem az ő stílusa ebben a helyzetben.*
- Szóval ne aggódj amiatt, hogy tiltott területet érintek meg. Természetesen, ha te odarakod a kezem, akkor nem tudok mit tenni ellene. Pirulni fogok és zavarban leszek *Szól őszintén, s nem játssza meg magát. Nagyon jól összejöttek és ehhez csupán két napjába került. Feltett szándéka azonban, hogy a nő mellett maradni mindenáron. Beleül az ölébe, majd elkezdenek csókolózni, ami az érzékeit egyszerűen felrobbantja. Jólesik neki ez a gyakorlás, miközben érzékeli, hogy csókolás terén nem annyira tapasztalt kedvese, de ez hamarosan változni fog. Jó összhangban vannak, s szerinte a nő gyorsan fog tanulni.*
- S még mielőtt meglepődnél, akkor annyit szólok, hogy én meztelenül szoktam aludni. Remélem nem fog zavarni téged egy teljesen meztelen férfi látványa. Ha igen, akkor szokj hozzá. *Fedi fel előtte ezt a lapot, mert nem akar piszkos trükkökkel élni a másik ellen. Szívesen megosztja vele, hogy milyen szokásai vannak, s mire számíthat, ha együtt lesznek egy szobában.*
- Lemezes bőrvért? Majd abban szintén megnézlek magamnak. *Kacsint a végén egy huncut mosollyal, majd ezt követően megtudja, hogy nem ismeri annyira behatóan a lány a várost. Bólint neki, hogy megértette, aztán nyílnak ajkai.*
- Mivel nem kaptam túl sok munkát, így még nem igazán ismerem a várost. Istálló, Pegazus, Főtér és Szegény negyed. Leginkább ezen a környéken voltam, a többi ismeretlen még számomra. *Válaszolja, mikor érkezik a következő kérdés.*
- Igen a Pegazusban szálltam meg, de aludtam már az Istállóban is. A lovak nem zavarnak, kivéve a lovászfiú. *Ejti ki a szavakat, majd minden további nélkül hozzálát felsorolni a nő kényesebb pontjainak a nevét.*
- A nyakad, a tarkód, a vállad, a puha kebleid, a combod belső oldala, s a többi. * Nem kívánja felsorolni az összeset, mert teljesen felesleges.*
//Ysnul és Mira//
- Nagyon lehetséges, hogy megfulladnánk. Rajtunk nevetne mindenki, hogy miként haltunk meg. Szerelmeskedés közben haltak meg, oka fulladás. *Látja maga előtt, mint ha tényleg megtörténne az eset. A végén nem bírja ki, s jóízűen felnevet miközben párját nézi.*
- Tudom, hogy viszonozni szeretted volna. Azonban nem tudhattad, hogy én magamban megfogadtam, hogy nyilvános helyen, meg amúgy se fogok olyan helyeken hozzád érni. Nem szeretném, ha minden szem rám szegeződjön, mert feltűnősködünk. *Elmélkedik magában, mert gondolja Mirában felvetődik a kérdés, hogy vajon, akkor mikor fognak igazán úgy lenni. Még mielőtt tényleg a kérdés megszülethetne, akkor így válaszol.*
- Ne aggódj, a huncut együttlétet nem kell elsietnünk, s én örülnék, ha később történne meg. Én tudok várni vele. *Jelenti ki, hogy ő nem fogja letámadni kedvesét, mert talán nem az ő stílusa ebben a helyzetben.*
- Szóval ne aggódj amiatt, hogy tiltott területet érintek meg. Természetesen, ha te odarakod a kezem, akkor nem tudok mit tenni ellene. Pirulni fogok és zavarban leszek *Szól őszintén, s nem játssza meg magát. Nagyon jól összejöttek és ehhez csupán két napjába került. Feltett szándéka azonban, hogy a nő mellett maradni mindenáron. Beleül az ölébe, majd elkezdenek csókolózni, ami az érzékeit egyszerűen felrobbantja. Jólesik neki ez a gyakorlás, miközben érzékeli, hogy csókolás terén nem annyira tapasztalt kedvese, de ez hamarosan változni fog. Jó összhangban vannak, s szerinte a nő gyorsan fog tanulni.*
- S még mielőtt meglepődnél, akkor annyit szólok, hogy én meztelenül szoktam aludni. Remélem nem fog zavarni téged egy teljesen meztelen férfi látványa. Ha igen, akkor szokj hozzá. *Fedi fel előtte ezt a lapot, mert nem akar piszkos trükkökkel élni a másik ellen. Szívesen megosztja vele, hogy milyen szokásai vannak, s mire számíthat, ha együtt lesznek egy szobában.*
- Lemezes bőrvért? Majd abban szintén megnézlek magamnak. *Kacsint a végén egy huncut mosollyal, majd ezt követően megtudja, hogy nem ismeri annyira behatóan a lány a várost. Bólint neki, hogy megértette, aztán nyílnak ajkai.*
- Mivel nem kaptam túl sok munkát, így még nem igazán ismerem a várost. Istálló, Pegazus, Főtér és Szegény negyed. Leginkább ezen a környéken voltam, a többi ismeretlen még számomra. *Válaszolja, mikor érkezik a következő kérdés.*
- Igen a Pegazusban szálltam meg, de aludtam már az Istállóban is. A lovak nem zavarnak, kivéve a lovászfiú. *Ejti ki a szavakat, majd minden további nélkül hozzálát felsorolni a nő kényesebb pontjainak a nevét.*
- A nyakad, a tarkód, a vállad, a puha kebleid, a combod belső oldala, s a többi. * Nem kívánja felsorolni az összeset, mert teljesen felesleges.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-02 00:11:38
Üzenet elküldve: 2015-11-02 00:11:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*Mira úgy érzi túl van a nehezén, elmondta a legnagyobb titkát és a legrémesebbet is. Azért volt igaz erre az utóbbi állítás, mert a hazugság bugyraiból nehéz kitörni és igazából élhetett volna a férfival ennek a csapdájába esve is, hiszen ki buktatta volna le őt? Senki és ráadásul ez esetben nem kellett volna félnie mit mond neki a másik, de szerencsére talán átlátja, hogy ez a kegyes hazugság a testvére életéért volt, de felfedte Ysnul előtt. Amint szóba kerül a bocsánatkérés meg is teszi a lány, meg is akarta tenni, de túlságosan zaklatott volt. Szerelme megbocsát neki és kedves ígéreteket mondva neki megpecsételi a kapcsolatukat az ötödik csókkal. A lány próbál viccelődni, amin elneveti magát Hercege és neki is mosolyt csal arcára.*
-Annyit nem tudsz adni, mert akkor megfulladnánk. *Somolyog vissza és megtörli a szemeit a ruhája ujjába.*
-Én csak viszonozni akartam a te gesztusodat, de nem tehetek róla, hogy nekem ott van más is. *Kicsit el is pirul, nem akarta ő, hogy letapogassa a kebleit a másik, csak a szívverését akarta megmutatni, kicsi megjátszott durcasággal válaszol.
Amint kiönti a szívét Ysnulnak, szinte csípőből megkapja a kölcsönös választ. Ez megmelengeti a szívét és az őszinte öröm jól látható az arcán.*
-Csak az öledbe ülnék és természetesen van kedvem egy Herceggel csókolózni, de csak az én szívem elrablójával. *Jelenti ki már ismét jókedvűen és le is ül a férfi ölébe, hogy ajkait rátapassza annak szájára és hogy hagy élvezze még az ötödik csók pecsétjének édes ízét. Tudja ő hogy rá férhet a gyakorlás is, de elég jó összhangban vannak, ami ott is megmutatkozik egy idő után és úgy viszont hamar bele fog jönni, de legalább tudhatja Ysnul, hogy eddig nem lehetett sok férfival a nő.*
-Köszönöm, a te új ruhád is igen megnyerő, de én jobb szeretem a lemezes bőrvértem. *Válaszol szabadon, most hogy nem akar titkolózni nem fogja vissza magát, hogy csak az igazat mondja továbbra is a saját elve szerint, hogy ami a szívén az a száján.*
-Elég jól kiismertem, de persze nem ismerem minden zegét-zugát, és neked mennyit sikerült felfedezned eddig belőle? *Kérdez vissza, hiszen ha jól emlékszik nem is olyan régen érkezhetett a lovak Hercege a városukba.*
-Tényleg te itt szálltál meg a fogadóban? *Érdeklődik, mert hát valahol aludnia is kellett a párjának és reméli nem az istálló volt az, meg hát hiányolja a táskáját is, valahová biztos lepakolta az utazó cuccait, amit hozhat is lehet az Adal házba ott pedig egyenesen Mira szobájába költözhet majd be. Még jó, hogy minden szobában kétszemélyes nagy ágyak vannak, mert így gond nélkül elférnek és tudnak majd együtt aludni.*
//Ysnul és Mira//
*Mira úgy érzi túl van a nehezén, elmondta a legnagyobb titkát és a legrémesebbet is. Azért volt igaz erre az utóbbi állítás, mert a hazugság bugyraiból nehéz kitörni és igazából élhetett volna a férfival ennek a csapdájába esve is, hiszen ki buktatta volna le őt? Senki és ráadásul ez esetben nem kellett volna félnie mit mond neki a másik, de szerencsére talán átlátja, hogy ez a kegyes hazugság a testvére életéért volt, de felfedte Ysnul előtt. Amint szóba kerül a bocsánatkérés meg is teszi a lány, meg is akarta tenni, de túlságosan zaklatott volt. Szerelme megbocsát neki és kedves ígéreteket mondva neki megpecsételi a kapcsolatukat az ötödik csókkal. A lány próbál viccelődni, amin elneveti magát Hercege és neki is mosolyt csal arcára.*
-Annyit nem tudsz adni, mert akkor megfulladnánk. *Somolyog vissza és megtörli a szemeit a ruhája ujjába.*
-Én csak viszonozni akartam a te gesztusodat, de nem tehetek róla, hogy nekem ott van más is. *Kicsit el is pirul, nem akarta ő, hogy letapogassa a kebleit a másik, csak a szívverését akarta megmutatni, kicsi megjátszott durcasággal válaszol.
Amint kiönti a szívét Ysnulnak, szinte csípőből megkapja a kölcsönös választ. Ez megmelengeti a szívét és az őszinte öröm jól látható az arcán.*
-Csak az öledbe ülnék és természetesen van kedvem egy Herceggel csókolózni, de csak az én szívem elrablójával. *Jelenti ki már ismét jókedvűen és le is ül a férfi ölébe, hogy ajkait rátapassza annak szájára és hogy hagy élvezze még az ötödik csók pecsétjének édes ízét. Tudja ő hogy rá férhet a gyakorlás is, de elég jó összhangban vannak, ami ott is megmutatkozik egy idő után és úgy viszont hamar bele fog jönni, de legalább tudhatja Ysnul, hogy eddig nem lehetett sok férfival a nő.*
-Köszönöm, a te új ruhád is igen megnyerő, de én jobb szeretem a lemezes bőrvértem. *Válaszol szabadon, most hogy nem akar titkolózni nem fogja vissza magát, hogy csak az igazat mondja továbbra is a saját elve szerint, hogy ami a szívén az a száján.*
-Elég jól kiismertem, de persze nem ismerem minden zegét-zugát, és neked mennyit sikerült felfedezned eddig belőle? *Kérdez vissza, hiszen ha jól emlékszik nem is olyan régen érkezhetett a lovak Hercege a városukba.*
-Tényleg te itt szálltál meg a fogadóban? *Érdeklődik, mert hát valahol aludnia is kellett a párjának és reméli nem az istálló volt az, meg hát hiányolja a táskáját is, valahová biztos lepakolta az utazó cuccait, amit hozhat is lehet az Adal házba ott pedig egyenesen Mira szobájába költözhet majd be. Még jó, hogy minden szobában kétszemélyes nagy ágyak vannak, mert így gond nélkül elférnek és tudnak majd együtt aludni.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-01 23:42:10
Üzenet elküldve: 2015-11-01 23:42:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*Megszólal Mira, majd kijelenti, hogy tud bocsánatot kérni. Megkönnyebbül, ezért hálát ad magában, hogy szíve szerint döntött s nem az esze szerint. Érzi, hogy simogatása nyomán a remegő test rázkódása enyhül, így megenged magának egy kisebb mosolyt. Ysnul megbocsájt kedvesének, s egyre inkább azon munkálkodik, hogy újra a régi kerékvágásba térjenek. Rossz nézni a lány könnyes szemét és arcát, mert csak elszomorodna, ha nem lenne erős. Egy szép beszéd következik, majd az a pecsét, amit a mai nap folyamán még nem adott oda a nőnek. Most úgy érzi, hogy a nemrég történt eseményeken csak így tudnak felül kerekedni. Megteszi, s jó hosszan kényezteti ajkaival a másikét. Teljesen összetapadnak egy hosszabb időre. Közli szerelmével, hogy ez volt az ötödik csók, vagyis az ötödik pecsét a csóknál. Elneveti magát, mikor meghallja a partnere szájából a kérdést.*
- Jól látod, megjelöltelek. Ilyen csókot csak tőlem kapsz, mikor csak vágysz rá *Somolyog mindentudóan, aztán ha már kedvese próbálkozik játékos lenni, akkor felveszi a versenyt vele.*
- Visszatérve a szíved dobogására, kellemes ütemet hallottam ott. Másik részről, te azzal a mozdulattal akartál elcsábítani, hogy odapakoltad a puha kebledre? Hmm? *Várja vigyorogva a választ, hogy miként bújik ki ebből a helyzetből. Ezután elhangzik Mira szájából a totálisan megsemmisítő szavak, amire a szív hevesebben ver, ám csípőből jön rá a válasz.*
- Szeretlek Hercegnőm. *Öleli, simogatja és becézi kicsit párját a karjaiban, majd mikor eleget álldogáltak itt, akkor felajánlja a leülést.*
- Nem ülünk le? Esetleg van kedved egy Herceggel csókolózni? *Teszi fel az ártatlan kérdését, azonban nem tudja, hogy miként fogadja a beszélgetőpartnere. Úgy véli, hogy egy picit gyakorolhatnák még a nyelves csókot, de természetesen nem erőlteti. Odakíséri a padhoz, ahol leül a másik mellé. Keres magában egy témát, amiről beszélgethetnének, azonban nem jut eszébe semmi lényeges.*
- Különben igazán csinos vagy ebben a ruhában. *Említi meg, hogy ne legyen csend közöttük.*
- Mennyire ismered a várost?
//Ysnul és Mira//
*Megszólal Mira, majd kijelenti, hogy tud bocsánatot kérni. Megkönnyebbül, ezért hálát ad magában, hogy szíve szerint döntött s nem az esze szerint. Érzi, hogy simogatása nyomán a remegő test rázkódása enyhül, így megenged magának egy kisebb mosolyt. Ysnul megbocsájt kedvesének, s egyre inkább azon munkálkodik, hogy újra a régi kerékvágásba térjenek. Rossz nézni a lány könnyes szemét és arcát, mert csak elszomorodna, ha nem lenne erős. Egy szép beszéd következik, majd az a pecsét, amit a mai nap folyamán még nem adott oda a nőnek. Most úgy érzi, hogy a nemrég történt eseményeken csak így tudnak felül kerekedni. Megteszi, s jó hosszan kényezteti ajkaival a másikét. Teljesen összetapadnak egy hosszabb időre. Közli szerelmével, hogy ez volt az ötödik csók, vagyis az ötödik pecsét a csóknál. Elneveti magát, mikor meghallja a partnere szájából a kérdést.*
- Jól látod, megjelöltelek. Ilyen csókot csak tőlem kapsz, mikor csak vágysz rá *Somolyog mindentudóan, aztán ha már kedvese próbálkozik játékos lenni, akkor felveszi a versenyt vele.*
- Visszatérve a szíved dobogására, kellemes ütemet hallottam ott. Másik részről, te azzal a mozdulattal akartál elcsábítani, hogy odapakoltad a puha kebledre? Hmm? *Várja vigyorogva a választ, hogy miként bújik ki ebből a helyzetből. Ezután elhangzik Mira szájából a totálisan megsemmisítő szavak, amire a szív hevesebben ver, ám csípőből jön rá a válasz.*
- Szeretlek Hercegnőm. *Öleli, simogatja és becézi kicsit párját a karjaiban, majd mikor eleget álldogáltak itt, akkor felajánlja a leülést.*
- Nem ülünk le? Esetleg van kedved egy Herceggel csókolózni? *Teszi fel az ártatlan kérdését, azonban nem tudja, hogy miként fogadja a beszélgetőpartnere. Úgy véli, hogy egy picit gyakorolhatnák még a nyelves csókot, de természetesen nem erőlteti. Odakíséri a padhoz, ahol leül a másik mellé. Keres magában egy témát, amiről beszélgethetnének, azonban nem jut eszébe semmi lényeges.*
- Különben igazán csinos vagy ebben a ruhában. *Említi meg, hogy ne legyen csend közöttük.*
- Mennyire ismered a várost?
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-01 22:57:43
Üzenet elküldve: 2015-11-01 22:57:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*Mira csak öleli Ysnult erősen magához, mintha attól félne hogy ha elengedni akkor vége szakad mindennek. Magának is nehezen vallja be, de úgy érzi beleszeretett és hogy nélküle már nem lenne olyan jó az élet. Talált valakit, akiért megérni küzdeni és aki fel tudja vidítani bármikor, akinek a jelenléte is megnyugtatja őt és akivel úgy érzi bármiről elbeszélgethet. De, ott van az a de, hogy a legelején más néven mutatkozott be, azon a néven, ahogyan élnie kell az életét, de nem megoldhatatlan, hogy ezt a férfi mellett tegye, csak ha Myna múltjáról hall, akkor lehet csúnyán félreismeri, már pedig az nagyon nem lenne jó. Mira teljesen már jellem és teljesen másként nevelkedett. Érzi, ahogy harcol magával a Hercege és ahogy az idő telik, ő egyre kevesebb sikerrel tartja vissza könnyeit és beleremeg a néma pityergésbe. Nagyon rossz érzése van addig, amíg meg nem öleli viszont a Hercege.*
-De tudok! Sajnálom és bocsáss meg nekem, ha úgy érzed, hogy menne a dolog... *Hangja megremeg és teljesen elgyengült, amilyen határozott volt, most annyira elkeseredett. Ysnul a kezével el kezdi simogatni a hátát a szőkeségnek, aki érezhetően kicsit nyugodtabb lesz attól és a szavaktól, hogy emberek és mindenki követhet el hibákat.
Amikor a könnytől áztatott állához nyúl felszippant Mira és hagyja felhajtja a fejét, de csak később pillant a kék szemekbe. Zöldjeiben ott vannak a könnycseppek és egy halvány félmosolyt kierőszakol magából, örül, hogy meg tud neki bocsátani a férfi és kissé megkönnyebbül.
A következő szavaknak érzi, hogy súlya van és most nem is viccelődnek, hogy ne vehesse a legkomolyabban. Nem zavarja a lecsúszott kéz a fenekén, mert arcán lévő tenyérbe bújik arcával és közeledik ismét a férfi ajkaihoz. Úgy tűnik talán tényleg minden rendben lesz, de a csók amit kap teljesen új és új szintre emeli őket. Mira hamar felzárkózik, mert még nem csókolt így senkit, hogy a nyelvét is bevesse, de nagyon is tetszik neki. A harapdálás csak újabb fa a tűzre, ami a szívében gyulladt és szinte abba sem akarja hagyni ezt a kellemes játékot az ajkaikkal. Nehezen válik el és zöldjeiben jól látható mennyire kábulatba esett a lány ettől az egésztől. Most már ő is ismét mosolyog, de a pityergés nyomai még azért léthatóak rajta.*
-Ezzel akkor lezártad a pecsétjeid és megjelöltél? *Próbálja játékosan feltenni a kérdést, de elég viccesre sikerül remegő hangja miatt.*
-Szeretlek Hercegem. *Mondja ki a szavakat egyenesen a kék szemekbe nézve, majd lesüti a szemét szégyenlősen, mert bár így érez, lehet túl hamar mondta ki, inkább belebújik a férfi mellkasába és kezeivel a hátán lévő ruhába markol. Szinte nehéz felfogni, hogy minden ilyen jól alakul.*
//Ysnul és Mira//
*Mira csak öleli Ysnult erősen magához, mintha attól félne hogy ha elengedni akkor vége szakad mindennek. Magának is nehezen vallja be, de úgy érzi beleszeretett és hogy nélküle már nem lenne olyan jó az élet. Talált valakit, akiért megérni küzdeni és aki fel tudja vidítani bármikor, akinek a jelenléte is megnyugtatja őt és akivel úgy érzi bármiről elbeszélgethet. De, ott van az a de, hogy a legelején más néven mutatkozott be, azon a néven, ahogyan élnie kell az életét, de nem megoldhatatlan, hogy ezt a férfi mellett tegye, csak ha Myna múltjáról hall, akkor lehet csúnyán félreismeri, már pedig az nagyon nem lenne jó. Mira teljesen már jellem és teljesen másként nevelkedett. Érzi, ahogy harcol magával a Hercege és ahogy az idő telik, ő egyre kevesebb sikerrel tartja vissza könnyeit és beleremeg a néma pityergésbe. Nagyon rossz érzése van addig, amíg meg nem öleli viszont a Hercege.*
-De tudok! Sajnálom és bocsáss meg nekem, ha úgy érzed, hogy menne a dolog... *Hangja megremeg és teljesen elgyengült, amilyen határozott volt, most annyira elkeseredett. Ysnul a kezével el kezdi simogatni a hátát a szőkeségnek, aki érezhetően kicsit nyugodtabb lesz attól és a szavaktól, hogy emberek és mindenki követhet el hibákat.
Amikor a könnytől áztatott állához nyúl felszippant Mira és hagyja felhajtja a fejét, de csak később pillant a kék szemekbe. Zöldjeiben ott vannak a könnycseppek és egy halvány félmosolyt kierőszakol magából, örül, hogy meg tud neki bocsátani a férfi és kissé megkönnyebbül.
A következő szavaknak érzi, hogy súlya van és most nem is viccelődnek, hogy ne vehesse a legkomolyabban. Nem zavarja a lecsúszott kéz a fenekén, mert arcán lévő tenyérbe bújik arcával és közeledik ismét a férfi ajkaihoz. Úgy tűnik talán tényleg minden rendben lesz, de a csók amit kap teljesen új és új szintre emeli őket. Mira hamar felzárkózik, mert még nem csókolt így senkit, hogy a nyelvét is bevesse, de nagyon is tetszik neki. A harapdálás csak újabb fa a tűzre, ami a szívében gyulladt és szinte abba sem akarja hagyni ezt a kellemes játékot az ajkaikkal. Nehezen válik el és zöldjeiben jól látható mennyire kábulatba esett a lány ettől az egésztől. Most már ő is ismét mosolyog, de a pityergés nyomai még azért léthatóak rajta.*
-Ezzel akkor lezártad a pecsétjeid és megjelöltél? *Próbálja játékosan feltenni a kérdést, de elég viccesre sikerül remegő hangja miatt.*
-Szeretlek Hercegem. *Mondja ki a szavakat egyenesen a kék szemekbe nézve, majd lesüti a szemét szégyenlősen, mert bár így érez, lehet túl hamar mondta ki, inkább belebújik a férfi mellkasába és kezeivel a hátán lévő ruhába markol. Szinte nehéz felfogni, hogy minden ilyen jól alakul.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-01 22:15:19
Üzenet elküldve: 2015-11-01 22:15:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*Nem tudja egy jó darabig, hogy a lány szemébe könnyek gyűlnek. Úgy néz, hogy eddig eljutottak, s most pedig az élet valami próba elé állítja őket. Vajon hogyan fogják az akadályokat leküzdeni? Tényleg egymás mellett maradnak? A lány kiáll a mellett, hogy nem véletlenül mutatkozott be így. Teljesen megérti a helyzetét, sőt úgy véli, hogy nem lenne bölcs dolog arról faggatóznia a lánynál. A sokkhatás után elkezd gondolkozni a fejével, majd szívének érzései szintén bekopogtatnak nála. Az egyik keresi a kiutat, hogy valami logikus magyarázattal elutasítsa a nőt, míg a szíve jobbára meg akar bocsánati. Marakodik benne e két nézőpont, ami nagyon szépen meglátszik az arcán. Ráncolja a homlokát erősen. Csak nézi kiválasztottját, ahogy a szép arcán végiggördül egy könnycsepp, de többet nem lát, mert a mellkasába menekül. Nem karolja át Mirát, mert képtelen dűlőre jutni magában. Végül az egyik kezével rácsap a saját fejére, mint ha a bentieknek szólna, hogy maradjatok nyugodtan gyerekek. Új gondolatok köszönnek be hozzá, míg nem meg nem találja a legmegfelelőbbet. A két kéz végül átkarolja párját, hogy magához ölelje.*
- Látom te nem olyan fajta vagy, aki bocsánatot kér a másiktól. *Egy kisebb mosoly jelenik meg az arcán, ami először nem jön össze teljesen a sokk utóhatásainak köszönhetően.*
- Ráadásul úgy vélem, hogy mindannyian tudunk hibázni, hiszen emberek vagyunk. *Keze közben szerelme hátára csúszik, hogy fel-le mozdulattal nyugtassa meg. Reméli jó hatással tud lenni rá, hogy könnyeivel ne itassa a földet.*
- Szóval megbocsátok neked, s adok neked még egy esélyt. *Meséli el neki, hogy nem kőszívű ember. Emellett a szíve súgta neki, hogy ne dobja el a lányt, mert csak most találta meg ne okozzon fájdalmat. Odanyúl a másik állához, majd finoman készteti arra, hogy nézzen rá. Egy vigyorgós arcot láthat, aki lenéz rá. Látja a másik arcát, amit a könnyek rondítanak el. Úgy érzi meg kell tennie a lépést, hogy tiszta lappal indítsanak. Eszébe ötlik az ötödik csók, az a különleges fajta, amit még soha senkinek nem adott.*
- Végül, legyünk együtt jóban, s rosszban. Kívánom azt, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, az ártó erőknek. Támogatni foglak, ha nem jó úton jársz. Remélem lesz erőm, s kitartásom, hogy mindezeket helyesen tegyem. *Elsőre furán hangzanak, ám ha jobban elgondolkozik rajta Mira, akkor láthatja, hogy a férfi komolyan gondolja. El fog mellette köteleződni, s ott lesz vele a halála napjáig. Erős szavak, amit ezután tettek követik. Bal tenyere lekúszik a formás hátsóhoz, hogy megjelölje egy gyengéd szorítással. Jobbja nő arcán pihen, amit törődően cirógat egy ideig, aztán változik a helyzet. Édes pásztorrá változik a jobb tenyér, csak hogy megfelelően irányítsa párjának fejét. Mihez? Ahhoz a bizonyos ötödik csókhoz, ami nem szenvedélyes, hanem maga az olvasztó tűz. Az első ajak érintésnél kábulatba esik, ám az egésznek az a különlegessége, hogy bizony nem csak az ajkak vesznek részt ebben. Nyelveik szintén szerephez jutnak, s van ebben fűszerként némi hevítő harapdálás. Tűz, harapdálás és kábulat. Három percen keresztül szüntelenül ostromolja, hogy ezáltal minden eddigit felülírjon vele. Ajkaik és a beléjük fektetett érzelmeik nem hazudnak. Szerelmes emberek megérzik, ha valami nincs rendjén. De itt minden rendben van. A lenn tartózkodó keze huncutkodik, hogy finoman markol a hátsóba, majd picit simogatja. Mikor kénytelen levegőt venni, akkor válik el tőle, hogy pimasz mosollyal közölje.*
- Ez volt az ötödik csók. Ilyet egyedül te kaptál csak. *Szól hozzá mosolygós arccal, aztán kezei visszatérnek kedvese oldalára.*
//Ysnul és Mira//
*Nem tudja egy jó darabig, hogy a lány szemébe könnyek gyűlnek. Úgy néz, hogy eddig eljutottak, s most pedig az élet valami próba elé állítja őket. Vajon hogyan fogják az akadályokat leküzdeni? Tényleg egymás mellett maradnak? A lány kiáll a mellett, hogy nem véletlenül mutatkozott be így. Teljesen megérti a helyzetét, sőt úgy véli, hogy nem lenne bölcs dolog arról faggatóznia a lánynál. A sokkhatás után elkezd gondolkozni a fejével, majd szívének érzései szintén bekopogtatnak nála. Az egyik keresi a kiutat, hogy valami logikus magyarázattal elutasítsa a nőt, míg a szíve jobbára meg akar bocsánati. Marakodik benne e két nézőpont, ami nagyon szépen meglátszik az arcán. Ráncolja a homlokát erősen. Csak nézi kiválasztottját, ahogy a szép arcán végiggördül egy könnycsepp, de többet nem lát, mert a mellkasába menekül. Nem karolja át Mirát, mert képtelen dűlőre jutni magában. Végül az egyik kezével rácsap a saját fejére, mint ha a bentieknek szólna, hogy maradjatok nyugodtan gyerekek. Új gondolatok köszönnek be hozzá, míg nem meg nem találja a legmegfelelőbbet. A két kéz végül átkarolja párját, hogy magához ölelje.*
- Látom te nem olyan fajta vagy, aki bocsánatot kér a másiktól. *Egy kisebb mosoly jelenik meg az arcán, ami először nem jön össze teljesen a sokk utóhatásainak köszönhetően.*
- Ráadásul úgy vélem, hogy mindannyian tudunk hibázni, hiszen emberek vagyunk. *Keze közben szerelme hátára csúszik, hogy fel-le mozdulattal nyugtassa meg. Reméli jó hatással tud lenni rá, hogy könnyeivel ne itassa a földet.*
- Szóval megbocsátok neked, s adok neked még egy esélyt. *Meséli el neki, hogy nem kőszívű ember. Emellett a szíve súgta neki, hogy ne dobja el a lányt, mert csak most találta meg ne okozzon fájdalmat. Odanyúl a másik állához, majd finoman készteti arra, hogy nézzen rá. Egy vigyorgós arcot láthat, aki lenéz rá. Látja a másik arcát, amit a könnyek rondítanak el. Úgy érzi meg kell tennie a lépést, hogy tiszta lappal indítsanak. Eszébe ötlik az ötödik csók, az a különleges fajta, amit még soha senkinek nem adott.*
- Végül, legyünk együtt jóban, s rosszban. Kívánom azt, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, az ártó erőknek. Támogatni foglak, ha nem jó úton jársz. Remélem lesz erőm, s kitartásom, hogy mindezeket helyesen tegyem. *Elsőre furán hangzanak, ám ha jobban elgondolkozik rajta Mira, akkor láthatja, hogy a férfi komolyan gondolja. El fog mellette köteleződni, s ott lesz vele a halála napjáig. Erős szavak, amit ezután tettek követik. Bal tenyere lekúszik a formás hátsóhoz, hogy megjelölje egy gyengéd szorítással. Jobbja nő arcán pihen, amit törődően cirógat egy ideig, aztán változik a helyzet. Édes pásztorrá változik a jobb tenyér, csak hogy megfelelően irányítsa párjának fejét. Mihez? Ahhoz a bizonyos ötödik csókhoz, ami nem szenvedélyes, hanem maga az olvasztó tűz. Az első ajak érintésnél kábulatba esik, ám az egésznek az a különlegessége, hogy bizony nem csak az ajkak vesznek részt ebben. Nyelveik szintén szerephez jutnak, s van ebben fűszerként némi hevítő harapdálás. Tűz, harapdálás és kábulat. Három percen keresztül szüntelenül ostromolja, hogy ezáltal minden eddigit felülírjon vele. Ajkaik és a beléjük fektetett érzelmeik nem hazudnak. Szerelmes emberek megérzik, ha valami nincs rendjén. De itt minden rendben van. A lenn tartózkodó keze huncutkodik, hogy finoman markol a hátsóba, majd picit simogatja. Mikor kénytelen levegőt venni, akkor válik el tőle, hogy pimasz mosollyal közölje.*
- Ez volt az ötödik csók. Ilyet egyedül te kaptál csak. *Szól hozzá mosolygós arccal, aztán kezei visszatérnek kedvese oldalára.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-01 21:21:17
Üzenet elküldve: 2015-11-01 21:21:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*A kérdésre csak egy mosollyal válaszol, nem fogja elárulni egyelőre, hogy közelebb nem is állhatna a valósághoz. Minden annyira jó és szép, de nem tudna hazugságban tovább együtt lenni tiszta lelkiismerettel Ysnullal és mikor megkomolyodik szinte érezhető a levegőben a feszültség. Kedves szavak, hogy egy párnak tekinti magukat és ettől kicsit szomorúbb is lesz, mikor elkezdődött minden nem sejtette, hogy ideáig jutnak majd.
Az igazságot hallva látja, hogy először meglepődik, majd elgondolkozik, hogy miért is lehet, de nem hagy sok időt megemészteni a dolgokat, mert ő mondja tovább a dolgokat, amit egy nagy szomorú sóhaj szakít félbe a férfi részéről, Mira nagyon rosszul érzi magát, ő a becsület és jóság bajnoka eddig süllyedt és a hazugságok hálójából nehéz kimásznia, de igyekszik, nem akarja elveszíteni a férfit, akivel olyan jól érezte magát eddig, de érzi hogy őszinteségével messzebb nem is kerülhetne tőle. A vallomása után gyorsan elkapja a kezét a Hercege és elfordul gondolkozni és jól hallhatóan nagyokat sóhajt.
A lány szemeibe könnyek gyűlnek, ő nem akarta megbántani és úgy érzi, hogy végleg leírta magát és sosem lehet boldog, mert mindig így fog járni. Mira is elfordítja a fejét, nem akar gyengének látszódni és kezeivel megöleli saját magát.*
-Én nem sejtettem, hogy köztünk ilyen komolyra fognak fordulni a dolgok, de a testvérem élete az ára annak, hogy az ő nevén mutatkozzak be. *Bár ez nem szépít a dolgokon és biztos nem is vigasz, de szeretné, ha megértené a szavainak a súlyát. Mikor meghallja, hogy még nem üldözte el magától, mert ahhoz több kell, reméli az hogy jó kardforgató nem tartozik abba a kategóriába.
Az illetlen helyre nyúlásnál nem is érti miért kér elnézést, hiszen ő rakta a kezét a szívére, csak hát ott van a domborulat is, amire nem gondolt. A gonosz kacaj úgy hangzik, mintha szíven szúrnák és a kérdés is jogos. Fel néz Ysnulra, aki az eget bámulja és szorosan magához öleli.*
-Ez a legnagyobb titkom és őszintén elmondtam neked nem? Én nem akarlak elveszíteni Téged, fontos vagy nekem. *A végén már a könnyeivel küszköd, de egy kettő még is lecsurog az arcán, amit a férfi mellkasához nyom.*
//Ysnul és Mira//
*A kérdésre csak egy mosollyal válaszol, nem fogja elárulni egyelőre, hogy közelebb nem is állhatna a valósághoz. Minden annyira jó és szép, de nem tudna hazugságban tovább együtt lenni tiszta lelkiismerettel Ysnullal és mikor megkomolyodik szinte érezhető a levegőben a feszültség. Kedves szavak, hogy egy párnak tekinti magukat és ettől kicsit szomorúbb is lesz, mikor elkezdődött minden nem sejtette, hogy ideáig jutnak majd.
Az igazságot hallva látja, hogy először meglepődik, majd elgondolkozik, hogy miért is lehet, de nem hagy sok időt megemészteni a dolgokat, mert ő mondja tovább a dolgokat, amit egy nagy szomorú sóhaj szakít félbe a férfi részéről, Mira nagyon rosszul érzi magát, ő a becsület és jóság bajnoka eddig süllyedt és a hazugságok hálójából nehéz kimásznia, de igyekszik, nem akarja elveszíteni a férfit, akivel olyan jól érezte magát eddig, de érzi hogy őszinteségével messzebb nem is kerülhetne tőle. A vallomása után gyorsan elkapja a kezét a Hercege és elfordul gondolkozni és jól hallhatóan nagyokat sóhajt.
A lány szemeibe könnyek gyűlnek, ő nem akarta megbántani és úgy érzi, hogy végleg leírta magát és sosem lehet boldog, mert mindig így fog járni. Mira is elfordítja a fejét, nem akar gyengének látszódni és kezeivel megöleli saját magát.*
-Én nem sejtettem, hogy köztünk ilyen komolyra fognak fordulni a dolgok, de a testvérem élete az ára annak, hogy az ő nevén mutatkozzak be. *Bár ez nem szépít a dolgokon és biztos nem is vigasz, de szeretné, ha megértené a szavainak a súlyát. Mikor meghallja, hogy még nem üldözte el magától, mert ahhoz több kell, reméli az hogy jó kardforgató nem tartozik abba a kategóriába.
Az illetlen helyre nyúlásnál nem is érti miért kér elnézést, hiszen ő rakta a kezét a szívére, csak hát ott van a domborulat is, amire nem gondolt. A gonosz kacaj úgy hangzik, mintha szíven szúrnák és a kérdés is jogos. Fel néz Ysnulra, aki az eget bámulja és szorosan magához öleli.*
-Ez a legnagyobb titkom és őszintén elmondtam neked nem? Én nem akarlak elveszíteni Téged, fontos vagy nekem. *A végén már a könnyeivel küszköd, de egy kettő még is lecsurog az arcán, amit a férfi mellkasához nyom.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-01 20:42:12
Üzenet elküldve: 2015-11-01 20:42:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
- Nem kételkedem abban, hogy nem tudod megvédeni magad, hiszen te olyan harcos amazon vagy, nem? *Válaszol egy kérdéssel, közben folyamatosan nézi kedvesének arcát, a rakoncátlan tincseket és a nevetős, csillogós szemeket. A látvány magáért beszél, s ezt értékeli a legdrágábbnak. Nincs annyi arany, sem drágakő, ami felülmúlhatná. A játszadozásuk eredménye, hogy majd egyszer megint ki kell engesztelnie kedvesét. Egy mosoly jelzi csupán a következőt: biztosan megkapod, mikor úgy látom eljött az ideje. A munkáról szintén szó esik egy pár percre, de aztán a lány hirtelen az egyik pillanatról a másikra megkomolyodik. Rögtön valami rosszra gondol, főleg mikor kérdést tesz fel. Kicsit idegessé válik, s görcsbe rándul a hasa. Nem akarja elveszteni a lányt!*
- Valami folyton ezt súgja nekem, hogy egy pár vagyunk. *Nagy nehezen igent mond a titoktartásra, majd vesz egy nagy levegőt és felkészül lelkileg. Egyáltalán fel lehet rá készülni? Látja, hogy Myna tördeli a kezét, majd elkezd beszélni. Az igazi név bemutatkozásnál meglepődik, mert tisztán emlékszik, hogy Myna néven mutatkozott be. Ysnul azt hiszi először, hogy ez valami durva vicc tőle. Teljesen jól látszik az arcán, hogy nem tud mihez kezdeni ezzel az igazsággal. Őrüljön neki, hogy végre elárulta az igazi nevét? Esetleg letolja, hogy miért vezette félre? De nem áll meg itt a beszéd, hanem bővebben kezdi el kifejteni az életét. Nagyot sóhajt, de szó szerint fájdalmasan, hogy Mirának van egy ikertestvére. Ha kiköpöt mása, akkor miként fogja tudni megkülönböztetni őket? Kezd baj lenni, de egyelőre nem futamodik meg olyan könnyen. Morbid kíváncsisága pedig szinte követeli, hogy kapjon még információt. Megfogja a kezét a nő, de érzi, hogy amaz olyan mint egy jégcsap. Mire a végére ér a mesének, akkor ő teljesen zavarodottan áll a nő előtt. Mikor a kiválasztottja a szívére húzza a kezét, akkor elpirul teljesen. Három pillanatig tartja ott a kezét, mert zavartan elhúzza a kezét. Elfordul gondolkozni, mert nem tudja miként kellene reagálni. Ha belegondol, akkor jól érzik magukat, azonban a történet hallatán úgy érezte, hogy hirtelen szakadék lett közöttük. Újra sóhajt egy nagyot, majd még kétszer zendül fel ez a sóhajtás. Sikerül végül kellő erőt összekaparni egy egészséges beszélgetéshez.*
- Megleptél, s hazudnék, ha letagadnám. S ez a történet az ikertestvéredről, miközben neked meg őt kell alakítanod. Elbizonytalanítottál, Mira. *Vallja be, hogy ez egy olyan lépés volt, ami miatt megrendült a hite és a bizalma.*
- De még nem üldöztél el magad mellől, ahhoz több kell. *Rakja hozzá, hogy megmutassa neki nincsen semmi sem elveszve, amit az előbb építgettek a mai nap folyamán. Ott van, de vár valami erős bizonyítékot, hogy ezután nem lesz újra egy ehhez hasonló esemény áldozata. Akkor valószínűleg örökre kiábrándulna a női nemből.*
- Ezen felül bocsáss meg, hogy illetlen helyen értem hozzád. *Utal itt arra, hogy a saját forgatókönyvében egy jó darabig nem szerepelt a hasonló mozdulatok. Talán a hátsó és a comb érintése még elfogadható, de egy női domborulat érintése halálos bűn. Ettől jött teljesen zavarba. Felnéz az égre, mert annyira megváltozott körülöttük a légkör. Már nem annyira hű de jó, inkább a kínos csend uralkodik fölöttük, miközben gonosz kacajt ad ki magából.*
- Nézd, megbízhatok benned ezután? *Kissé remeg az ajka, mert fájdalmas feltenni ezt a kérdést. Itt az ideje, hogy a lány tegyen valami csodálatosat, még mielőtt elveszt maga mellől valakit. Ysnul széttárja a karjait, miközben az eget nézi. Lehunyja a két szemét és vár.*
//Ysnul és Mira//
- Nem kételkedem abban, hogy nem tudod megvédeni magad, hiszen te olyan harcos amazon vagy, nem? *Válaszol egy kérdéssel, közben folyamatosan nézi kedvesének arcát, a rakoncátlan tincseket és a nevetős, csillogós szemeket. A látvány magáért beszél, s ezt értékeli a legdrágábbnak. Nincs annyi arany, sem drágakő, ami felülmúlhatná. A játszadozásuk eredménye, hogy majd egyszer megint ki kell engesztelnie kedvesét. Egy mosoly jelzi csupán a következőt: biztosan megkapod, mikor úgy látom eljött az ideje. A munkáról szintén szó esik egy pár percre, de aztán a lány hirtelen az egyik pillanatról a másikra megkomolyodik. Rögtön valami rosszra gondol, főleg mikor kérdést tesz fel. Kicsit idegessé válik, s görcsbe rándul a hasa. Nem akarja elveszteni a lányt!*
- Valami folyton ezt súgja nekem, hogy egy pár vagyunk. *Nagy nehezen igent mond a titoktartásra, majd vesz egy nagy levegőt és felkészül lelkileg. Egyáltalán fel lehet rá készülni? Látja, hogy Myna tördeli a kezét, majd elkezd beszélni. Az igazi név bemutatkozásnál meglepődik, mert tisztán emlékszik, hogy Myna néven mutatkozott be. Ysnul azt hiszi először, hogy ez valami durva vicc tőle. Teljesen jól látszik az arcán, hogy nem tud mihez kezdeni ezzel az igazsággal. Őrüljön neki, hogy végre elárulta az igazi nevét? Esetleg letolja, hogy miért vezette félre? De nem áll meg itt a beszéd, hanem bővebben kezdi el kifejteni az életét. Nagyot sóhajt, de szó szerint fájdalmasan, hogy Mirának van egy ikertestvére. Ha kiköpöt mása, akkor miként fogja tudni megkülönböztetni őket? Kezd baj lenni, de egyelőre nem futamodik meg olyan könnyen. Morbid kíváncsisága pedig szinte követeli, hogy kapjon még információt. Megfogja a kezét a nő, de érzi, hogy amaz olyan mint egy jégcsap. Mire a végére ér a mesének, akkor ő teljesen zavarodottan áll a nő előtt. Mikor a kiválasztottja a szívére húzza a kezét, akkor elpirul teljesen. Három pillanatig tartja ott a kezét, mert zavartan elhúzza a kezét. Elfordul gondolkozni, mert nem tudja miként kellene reagálni. Ha belegondol, akkor jól érzik magukat, azonban a történet hallatán úgy érezte, hogy hirtelen szakadék lett közöttük. Újra sóhajt egy nagyot, majd még kétszer zendül fel ez a sóhajtás. Sikerül végül kellő erőt összekaparni egy egészséges beszélgetéshez.*
- Megleptél, s hazudnék, ha letagadnám. S ez a történet az ikertestvéredről, miközben neked meg őt kell alakítanod. Elbizonytalanítottál, Mira. *Vallja be, hogy ez egy olyan lépés volt, ami miatt megrendült a hite és a bizalma.*
- De még nem üldöztél el magad mellől, ahhoz több kell. *Rakja hozzá, hogy megmutassa neki nincsen semmi sem elveszve, amit az előbb építgettek a mai nap folyamán. Ott van, de vár valami erős bizonyítékot, hogy ezután nem lesz újra egy ehhez hasonló esemény áldozata. Akkor valószínűleg örökre kiábrándulna a női nemből.*
- Ezen felül bocsáss meg, hogy illetlen helyen értem hozzád. *Utal itt arra, hogy a saját forgatókönyvében egy jó darabig nem szerepelt a hasonló mozdulatok. Talán a hátsó és a comb érintése még elfogadható, de egy női domborulat érintése halálos bűn. Ettől jött teljesen zavarba. Felnéz az égre, mert annyira megváltozott körülöttük a légkör. Már nem annyira hű de jó, inkább a kínos csend uralkodik fölöttük, miközben gonosz kacajt ad ki magából.*
- Nézd, megbízhatok benned ezután? *Kissé remeg az ajka, mert fájdalmas feltenni ezt a kérdést. Itt az ideje, hogy a lány tegyen valami csodálatosat, még mielőtt elveszt maga mellől valakit. Ysnul széttárja a karjait, miközben az eget nézi. Lehunyja a két szemét és vár.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-01 19:38:56
Üzenet elküldve: 2015-11-01 19:38:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*Mira rettenetesen élvezi a reakciót a kérdésére, a felhorkanás nagyon édes és ahogy közelebb lép hozzá az ajkaiba harap. mikor a fülét megharapja Ysnul és még fel is morran a hideg bizsergető érzés gyorsan fut végig a lányon és vesz egy mély levegőt is. Izgató nagyon a helyzet és a szavak is, amiket a fülébe kezd el mondani, de végül már egymás szemébe nézve fejezi be egy kacsintással. *
-Ne aggódj, meg tudom magam védeni. *Valamit csak mond azért a dologra, de azért magában még hozzáteszi, hogy ha akarja is akkor védi meg magát, de ha így haladnak tovább, lehet nem ellenkezne a folytatás ellen, de az eszére kell hallgatnia és nem szabad semmit elsietnie, már így is túlságosan előre rohantak, de lehet ez a természetes menete ennek.
A csókok után muszáj terelnie a témát, mert vissza kell fognia magát és kicsit lenyugtatni a szívét, még a végén szívrohama lesz a sok izgalomtól, amit Ysnul lelkén száradna.*
-Elnézem és majd kárpótolhatsz később, úgy mint odabenn is tetted. *Ez után szóba is hozza a munkát, amit elég gyorsan megbeszélnek és megkérdezi mennyire bízhat benne, mert elég fontos dologról beszélne neki, ami az ő vagy testvére életébe is kerülhet. A férfi is megkomolyodik és mosolyszünet áll be náluk.*
-Már egy párnak kezelsz minket? *Kérdi lágy hangon és tekintete is megenyhül kissé, látja, hogy a másik fészkelődik és lehet megijesztette a komolyságával, de nála nem nagyon van átmenet, legalábbis nem volt eddig. A saját kezét tördeli kicsit és úgy kezd bele.*
-Igazából én Mirasyn Foks vagyok, de csak egyszerűen Mira a becsületes nevem. *Kicsit félre néz és nagyot sóhajt, nem tudja miként éri az információ a másikat, de most ideje beszélnie magáról is egy kicsit, folytatja is ismét a kékekbe nézve.*
-Myna az ikertestvérem és a kiköpött másom, ő csatlakozott ahhoz a szervezethez, ahová remélem te is fogsz *küldd egy biztató mosolyt*, de tudnod kell, hogy aki oda belép, az nem hagyhatja el őket és én átvettem az ő helyét, hogy neki végre normális élete lehessen. *Jól érződik a hangján, hogy őszinte és jól esik neki ezeket elmondania.*
-Akit most megismertél az teljes mértékben én vagyok. *Megfogja a kezét a férfinak, Mira kezéből hirtelen kiment a vér is és emiatt nagyon hideg. Eléggé ideges, mert nem tudja, hogy mit szól majd a hallottakhoz Ysnul, de inkább most derüljön ki ha problémásnak ítélik meg őt, mint később.*
-De a házban Mynát kell majd játszanom, ami rád nézve annyit jelent csak, hogy másokkal is elég közvetlen leszek és elég kevés ruhában járkálok általában. A testvérem egy vérmes kurtizán volt, a Fekete Pille, ah ez mondd neked valamit. *Aminek nem tudja örüljön e vagy sem, de úgy érzi tudnia kell ezekről, hogy ne legyen félreértés később emiatt.*
-Én nagyon örülnék, ha csatlakoznál hozzánk és melletted maradhatnék ott is, mert így legalább lenne miért Mynaként lemondanom a szakmájáról és persze *halványan elmosolyodik és a férfi kezét a szívére helyezi.*
-Te sem vagy közömbös nekem és még soha sem dobogott ennyire a szívem senki közelében. *Fejezi be a kis vallomását és félénken várja a reakciókat.*
//Ysnul és Mira//
*Mira rettenetesen élvezi a reakciót a kérdésére, a felhorkanás nagyon édes és ahogy közelebb lép hozzá az ajkaiba harap. mikor a fülét megharapja Ysnul és még fel is morran a hideg bizsergető érzés gyorsan fut végig a lányon és vesz egy mély levegőt is. Izgató nagyon a helyzet és a szavak is, amiket a fülébe kezd el mondani, de végül már egymás szemébe nézve fejezi be egy kacsintással. *
-Ne aggódj, meg tudom magam védeni. *Valamit csak mond azért a dologra, de azért magában még hozzáteszi, hogy ha akarja is akkor védi meg magát, de ha így haladnak tovább, lehet nem ellenkezne a folytatás ellen, de az eszére kell hallgatnia és nem szabad semmit elsietnie, már így is túlságosan előre rohantak, de lehet ez a természetes menete ennek.
A csókok után muszáj terelnie a témát, mert vissza kell fognia magát és kicsit lenyugtatni a szívét, még a végén szívrohama lesz a sok izgalomtól, amit Ysnul lelkén száradna.*
-Elnézem és majd kárpótolhatsz később, úgy mint odabenn is tetted. *Ez után szóba is hozza a munkát, amit elég gyorsan megbeszélnek és megkérdezi mennyire bízhat benne, mert elég fontos dologról beszélne neki, ami az ő vagy testvére életébe is kerülhet. A férfi is megkomolyodik és mosolyszünet áll be náluk.*
-Már egy párnak kezelsz minket? *Kérdi lágy hangon és tekintete is megenyhül kissé, látja, hogy a másik fészkelődik és lehet megijesztette a komolyságával, de nála nem nagyon van átmenet, legalábbis nem volt eddig. A saját kezét tördeli kicsit és úgy kezd bele.*
-Igazából én Mirasyn Foks vagyok, de csak egyszerűen Mira a becsületes nevem. *Kicsit félre néz és nagyot sóhajt, nem tudja miként éri az információ a másikat, de most ideje beszélnie magáról is egy kicsit, folytatja is ismét a kékekbe nézve.*
-Myna az ikertestvérem és a kiköpött másom, ő csatlakozott ahhoz a szervezethez, ahová remélem te is fogsz *küldd egy biztató mosolyt*, de tudnod kell, hogy aki oda belép, az nem hagyhatja el őket és én átvettem az ő helyét, hogy neki végre normális élete lehessen. *Jól érződik a hangján, hogy őszinte és jól esik neki ezeket elmondania.*
-Akit most megismertél az teljes mértékben én vagyok. *Megfogja a kezét a férfinak, Mira kezéből hirtelen kiment a vér is és emiatt nagyon hideg. Eléggé ideges, mert nem tudja, hogy mit szól majd a hallottakhoz Ysnul, de inkább most derüljön ki ha problémásnak ítélik meg őt, mint később.*
-De a házban Mynát kell majd játszanom, ami rád nézve annyit jelent csak, hogy másokkal is elég közvetlen leszek és elég kevés ruhában járkálok általában. A testvérem egy vérmes kurtizán volt, a Fekete Pille, ah ez mondd neked valamit. *Aminek nem tudja örüljön e vagy sem, de úgy érzi tudnia kell ezekről, hogy ne legyen félreértés később emiatt.*
-Én nagyon örülnék, ha csatlakoznál hozzánk és melletted maradhatnék ott is, mert így legalább lenne miért Mynaként lemondanom a szakmájáról és persze *halványan elmosolyodik és a férfi kezét a szívére helyezi.*
-Te sem vagy közömbös nekem és még soha sem dobogott ennyire a szívem senki közelében. *Fejezi be a kis vallomását és félénken várja a reakciókat.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-11-01 19:01:08
Üzenet elküldve: 2015-11-01 19:01:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ysnul és Mira//
*Felhorkan édesen kedvesének kérdése hallatán. Úgy tesz, mint ha gyenge pontra tapintott volna a lány, azonban Ysnul ebből a helyzetből szintén ki akar szökni. Odalép kedvese füléhez, majd lágyan megharapja a fülét és felmorran édesen.*
- A lényed minden porcikája izgató, s bevallom, ha csak elkalandozok egy picit, akkor kordában kell tartanom magam, hogy nehogy letámadjalak. *Szól hozzá, amihez egy kacsintást mellékel. Kicsit van benne túlzás, de talán ezáltal több önbizalmat csöpögtet szerelmének. Nevetnie kell a következő kijelentésen, mert úgy látszik Myna sem rest dicsérni őt.*
- Túl jó vagyok? Nahát! *Somolyog egy jót, majd elérkezik az idő, hogy egy picit ajkaké legyen a főszerep. Fogalma sincs róla, hogy meddig csókolóznak egymással, de aztán ennek vége szakad. Az ölésről kezdenek el beszélgetni, hogy ki mit gondol róla, vagy ki mennyire ártatlan ebben az ügyben. Ysnulról kiderül, hogy még sosem ontott emberi vért, pedig tolvaj lévén lett volna benne része. Megkéri végül szerelme, hogy soha az életben ne öljön. Nehéz dolog egy ilyen ígéretet betartani, azonban szót fogad neki. Bólint egyet, hogy megértette. Visszatérnek a játékhoz, amihez az kell, hogy hátulról nekiütközzön a formás nőnek, majd elmondani az igazságot.*
- Oh elnézést kérek tőled, hogy másra tekintettem, s nem a te fényességes alakodnak hódoltam. Akkor talán nem ütköztem volna neked. *Hangzanak el vicces hangsúllyal ezek a szavak, hogy aztán megint valami új dologba kezdjenek bele. Megint a munka témája jön szóba, így azzal kapcsolatban váltanak pár szót egymást között. Úgy érzékeli, hogy a kiválasztottja egyre inkább hozzá tartozik, s az ellenkező szintén igaz. Mosolyt csal ajkaira ez a tény, azonban mikor hirtelen megkomolyodik Myna, akkor róla szintén lekerül az a szép görbe.*
- Ha van mondanivalód, akkor szívesen meghallgatlak, hiszen ez a legtermészetesebb egy pár között. *Mikor találkoznak a szemeik, akkor döbben rá a férfi, hogy ennyire halálosan komoly tekintetet még sohasem látott tőle. A légkör szinte tapinthatóan megváltozott, amitől fészkelődni kezd. Kissé rosszul érzi magát Ysnul, mert sötét jövőt lát hirtelen. Egészen pontosan arra gondol, hogy mindjárt a lány bejelenti neki, hogy valójában csak megjátszotta magát és a többi. Nyel egyet, miközben ajkai ne szócskát formálja édesen, de hang nem jön ki az ajkain. A szúrós tekintetre zavarba jön, sőt elbizonytalanítja a férfit.*
- Igen bízhatsz *Túr bele a saját hajába, mert hülyén érzi magát.*
//Ysnul és Mira//
*Felhorkan édesen kedvesének kérdése hallatán. Úgy tesz, mint ha gyenge pontra tapintott volna a lány, azonban Ysnul ebből a helyzetből szintén ki akar szökni. Odalép kedvese füléhez, majd lágyan megharapja a fülét és felmorran édesen.*
- A lényed minden porcikája izgató, s bevallom, ha csak elkalandozok egy picit, akkor kordában kell tartanom magam, hogy nehogy letámadjalak. *Szól hozzá, amihez egy kacsintást mellékel. Kicsit van benne túlzás, de talán ezáltal több önbizalmat csöpögtet szerelmének. Nevetnie kell a következő kijelentésen, mert úgy látszik Myna sem rest dicsérni őt.*
- Túl jó vagyok? Nahát! *Somolyog egy jót, majd elérkezik az idő, hogy egy picit ajkaké legyen a főszerep. Fogalma sincs róla, hogy meddig csókolóznak egymással, de aztán ennek vége szakad. Az ölésről kezdenek el beszélgetni, hogy ki mit gondol róla, vagy ki mennyire ártatlan ebben az ügyben. Ysnulról kiderül, hogy még sosem ontott emberi vért, pedig tolvaj lévén lett volna benne része. Megkéri végül szerelme, hogy soha az életben ne öljön. Nehéz dolog egy ilyen ígéretet betartani, azonban szót fogad neki. Bólint egyet, hogy megértette. Visszatérnek a játékhoz, amihez az kell, hogy hátulról nekiütközzön a formás nőnek, majd elmondani az igazságot.*
- Oh elnézést kérek tőled, hogy másra tekintettem, s nem a te fényességes alakodnak hódoltam. Akkor talán nem ütköztem volna neked. *Hangzanak el vicces hangsúllyal ezek a szavak, hogy aztán megint valami új dologba kezdjenek bele. Megint a munka témája jön szóba, így azzal kapcsolatban váltanak pár szót egymást között. Úgy érzékeli, hogy a kiválasztottja egyre inkább hozzá tartozik, s az ellenkező szintén igaz. Mosolyt csal ajkaira ez a tény, azonban mikor hirtelen megkomolyodik Myna, akkor róla szintén lekerül az a szép görbe.*
- Ha van mondanivalód, akkor szívesen meghallgatlak, hiszen ez a legtermészetesebb egy pár között. *Mikor találkoznak a szemeik, akkor döbben rá a férfi, hogy ennyire halálosan komoly tekintetet még sohasem látott tőle. A légkör szinte tapinthatóan megváltozott, amitől fészkelődni kezd. Kissé rosszul érzi magát Ysnul, mert sötét jövőt lát hirtelen. Egészen pontosan arra gondol, hogy mindjárt a lány bejelenti neki, hogy valójában csak megjátszotta magát és a többi. Nyel egyet, miközben ajkai ne szócskát formálja édesen, de hang nem jön ki az ajkain. A szúrós tekintetre zavarba jön, sőt elbizonytalanítja a férfit.*
- Igen bízhatsz *Túr bele a saját hajába, mert hülyén érzi magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400