//Nyári forgatag//
*Na igen, hallgatni is tudni kell, Yerougha pedig nagyon jól csinálja. De nem kell elszégyellnie magát senkinek, aki nem tudja ilyen jók, ilyen fapofával hallgatni Svirt, a gyakorlat teszi a mestert, Albun di Nomam nagyúrnak pedig nagyon, de nagyon sokat szövegelt már a kalapos kalandor. Csoda, hogy még nem unta meg őt a nagyúr. Na persze merné csak megunni!*
- Biztos vagyok benne, hogy megtalálod majd a módját. A Kalapost azért nem olyan nehéz megtalálni, ha keresik. Sokkal inkább nem észrevenni nehéz, nem igaz? *Választ nem is vár, amúgy még fennállna a rossz válasz miatti rossz szájíz esélye. Hízeleg ő magának, ezt úgyis ő tudja a legjobban, nem bízza kedves barátjára.*
- Odaát, de nem a temetőben. *Ezt komolyabb hangon köti ki, Yerougha még emlékezhet arra a bizonyos éjszakára a temetőben, amikor Svir arca versenyzett sápadtságban a teliholddal.*
- De miattam ne siess, add meg a módját, várd ki az idejét, pont jókor tedd, kellő időben, hogy igazán nagyot szóljon. *Ez már ismét csak a szokásos fölösleges csevegés, de ez is kell, hogy legyen mit hallgatnia az esetleges hallgatózoknak.*
- Aztán én is érdekes társaságba keveredtem ám. Érdekes társaság, érdekes helyeken. Érdekes és roppant titkos. *Mutatóujját a szája elé emeli, hogy mutassa is, erről egy szót se, mert különben... Azt pedig senki nem akarhatja, hogy ez meg az történjen itt vagy ott, főleg emígy, de még kevésbé amúgy.*