//Második szál//
//K.H.//
- A szép nőkkel nincs semmi bajom. *Kacsint a méységire.* Igazából a kerítésekkel sincs, de a nőket jobban szeretem. Az meg, hogy épp a városban tartózkodom, igazán nagy szerencse. Viszont nem maradhatok sokáig. Hazavár a műhely és a plafonig érő munka.
*Csak egy kicsit nagyzolt. Valóban sok munka várja odahaza, de semmi olyasmi nincs köztük, ami különösen nagy megerőltetést jelentene. Ká következő mondata azonban kizökkenti kissé.*
- Tessék? Se ház, se bolt, akkor hová kell a kerítés? Helyfoglalónak?
*Megrökönyödése erősen kiül arcára. Nem is megrökönyödés ez, inkább hitetlenkedés.*
- Hát mire fel csináljak én kovácsoltvas kerítést, ha nincs vele mit elkeríteni?
*Pár mondat erejéig még eljátssza a sértődöttet, de aztán inkább felhagy ezzel. Kicsit komolyabb hangot üt meg, elvégre potenciális megrendelőről van szó és senkinek nem esik bántódása, ha híre megy a városban, hogy a vashegyi kovács ide is dolgozik néha.*
- Ha mégis úgy adódik, hogy lesz biztos kereseted és lesz félretett pénzed, akkor beszélhetünk komolyan is a dologról. De majd csak, ha ezek a feltételek teljesülnek. Elvállalunk mi mindenféle munkát. Legyen szó fegyverekről, vértekről, egyéb ötvösmunkákról. A patkótól a kapán át a kardig és a hordók abroncsaitól kiindulva a piszkavasakon keresztül a szépen megmunkált cégérekig minden elkészül nálunk. Idővel. Sajnos elég kevesen vagyunk a műhelyben, de ennek ellenére sok a megrendelés így érkezési sorrendben tudjuk vállalni a munkát.
*Itt azért kicsit újra incselkedőre veszi a hangsúlyt.*
- Persze, ha valaki, egy bizonyos megrendelő szeretne kicsit előrébb kerülni az említett sorban, akkor biztos lesz elég ötletgazdag.
*Itt azonban inkább visszafogja magát. Nem szeretné, ha másokban holmi helyi perverz képe társulna a nevéhez. A továbbikban szó szót követ, nevekről, levesekről esik szó, mígnem átcsap a dolog egy kis egészséges vízi-csatába. Legalábbis torkolhatna... Ká hamar megadja magát, nem tanúsít semmiféle ellenállást. Vajon mindig, minden helyzetben ilyen?, suhan át a gondolat a törpe kobakjában. Végül azért Hrothgaar is újra megmártózik picit a vízben, igaz ő nem nagyon távolodik el a medence biztonságot nyújtó szélétől.*
- Boltjaink úgy igazából nincsenek. Vagy egy nagyszerű fogadónk, kiváló italokkal és fenséges ételekkel. Van ugye a kovácsműhelyünk, mellette a gnóm ezermester műhelye, egy közösségi csarnok, egy kancellária, de így külön nincsenek "boltjaink". Amit meg- vagy kitermelünk, az célirányosan a raktárakba kerül, vagy pedig abba az adott épületbe, ahol hiány van az adott alapanyagból. A hús sóágyon fekszik, épp füstölik vagy mély kútba lógatva várja sorát, az italok vagy épp erjedő félben vannak, vagy már hordókban és palackokban pihennek a Taverna pincéjében, a fa felhasgatva pihen a kandallók mellett, a műhelyek oldalánál vagy a raktárban várják az éppen soros favágót, asztalost. Zöldség és gyümölcs... *gondolkodik kicsit.* Hát azok is mennek a konyhára a tavernába, vagy raktáron pihennek, esetleg kiporciózzák a fontosabb épületekbe a gyümölcsök egy részét így nyáron. Nem is tudom. Beleszoktunk mi már a jólétbe, ha lehet ilyet mondani. Mindenkinek megvan a munkája, amit tisztességesen elvégez és így olyan olajozottan működik a gépezet, hogy soha nincs hiány semmiből, ami létszükség lenne. Néha vasat kell szerezni, hol bányából, hol kereskedőktől, de az sem nagy dolog... De hogy ne csak én beszéljek... milyen boltot is említettél?
*Kérdez vissza egy korábban elejtett fél mondatra, jelezvén, hogy figyel ő a másikra.*