Nincs játékban - Ispotály és Alkimistaműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Ispotály és Alkimistaműhely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-07-24 21:55:16
Üzenet elküldve: 2021-07-24 21:55:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Kis csöves, nagy utazáson //
* Lesétálva két nagy sötét tömböt pillant meg. Rajtuk kívül senki mást nem lát itt lent. Táskáját le is teszi, hogy cicáját ölébe vehesse, mert nem lenne jó, ha itt bármiféle rendbontást elkövetne. Ezután közelebbről is megcsodálja a tömböket.*
~ Hát ezek meg minek? ~* Találgat, de nem jön rá az okára. Az érkezőre legelőször Aldeis figyel fel, vagy szagul. Ezt csak a karmos bestia tudhatja. Az biztos, hogy morog meg fúj az ajtó felé.*
- Mi bajod van már?* Korholja meg, amikor ő is észreveszi a jövevényt. Komor, eléggé baljós besütésű férfi lép be a terembe. Megborzong egy pillanatra. Ebben a közegben ez a sötét öltözet elég nyomasztóan tud hatni.*
- Jó khm jó napot!* Viszonozza a köszöntést egy kis torok köszörülés után, na persze csak azután, hogy feldolgozta mit is mondott az imént ez az alak. Szólna is, de a varázslatra tátva marad a szája. Nem gondolta volna, hogy egy varázslóval fog pont itt összefutni. Azokról mindig is azt gondolta, hogy csak a varázslataiknak élnek. Nézi nagy kerek szemeivel a jelenetet, amihez macskája is csatlakozik. Hirtelen még az is elfelejt morogni.*
~ Azta! Nem semmi egy alak ez! ~* Megrázza magát, hogy kicsit magához térjen.*
- Én ööö nekem semmi közöm ezekhez a szenekhez. Nimeril Drimanow vagyok és azért érkeztem, hogy tanuljak valakitől.* Ez az elsődleges célja lenne, ha a férfi legalább információval tudna szolgálni, neki már az is sokat jelentene. Látszik rajta, hogy kiismeri magát itt az épületben, szóval csak tudhat valamit. Ha mást nem, akkor valamilyen munkát próbál meg majd kirinyálni, hogy ne kelljen haza mennie a nyomorba.*
* Lesétálva két nagy sötét tömböt pillant meg. Rajtuk kívül senki mást nem lát itt lent. Táskáját le is teszi, hogy cicáját ölébe vehesse, mert nem lenne jó, ha itt bármiféle rendbontást elkövetne. Ezután közelebbről is megcsodálja a tömböket.*
~ Hát ezek meg minek? ~* Találgat, de nem jön rá az okára. Az érkezőre legelőször Aldeis figyel fel, vagy szagul. Ezt csak a karmos bestia tudhatja. Az biztos, hogy morog meg fúj az ajtó felé.*
- Mi bajod van már?* Korholja meg, amikor ő is észreveszi a jövevényt. Komor, eléggé baljós besütésű férfi lép be a terembe. Megborzong egy pillanatra. Ebben a közegben ez a sötét öltözet elég nyomasztóan tud hatni.*
- Jó khm jó napot!* Viszonozza a köszöntést egy kis torok köszörülés után, na persze csak azután, hogy feldolgozta mit is mondott az imént ez az alak. Szólna is, de a varázslatra tátva marad a szája. Nem gondolta volna, hogy egy varázslóval fog pont itt összefutni. Azokról mindig is azt gondolta, hogy csak a varázslataiknak élnek. Nézi nagy kerek szemeivel a jelenetet, amihez macskája is csatlakozik. Hirtelen még az is elfelejt morogni.*
~ Azta! Nem semmi egy alak ez! ~* Megrázza magát, hogy kicsit magához térjen.*
- Én ööö nekem semmi közöm ezekhez a szenekhez. Nimeril Drimanow vagyok és azért érkeztem, hogy tanuljak valakitől.* Ez az elsődleges célja lenne, ha a férfi legalább információval tudna szolgálni, neki már az is sokat jelentene. Látszik rajta, hogy kiismeri magát itt az épületben, szóval csak tudhat valamit. Ha mást nem, akkor valamilyen munkát próbál meg majd kirinyálni, hogy ne kelljen haza mennie a nyomorba.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-07-24 18:04:32
Üzenet elküldve: 2021-07-24 18:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
// Kis csöves, nagy utazáson //
*Nimerilnek aggódnia nem kell, fogadtatása lesz, mégpedig látványban. Egy húsz kilós kőszéntömb, mellette pedig faszéntömb társaságában, mindketten a pulton foszladozó rongyon várnak valakit. Ez a valaki Nestar, akinek lassan felgyűlik a sejtése arról, hogy már megérkezett és mint minden valamirevaló tudományos szakember, ezt a feltételezést tesztelnie is kell. Leérkezvén észreveszi, hogy szerencséje is van, bár furcsállja, hogy egy vézna nővel hozatják le a tömböket, de tény, hogy nem is fizetett sokat érte. Csak idehozatni került valamibe és a futár valószínűleg erre is vár.*
- Kellemes napot, köszönöm a szolgálatait, azt hiszem tíz aranyban egyeztünk a szállításért.
*Persze mielőtt eltendezné az anyagiakat, még van egy kisebb elintéznivalója, ami a kőszenet illeti. Mégpedig az, hogy nincs nagyon kedve ekkora méretben cipelni, így egy kis trükkel megpróbálja elvágni két felé, és két részlegben elvinni. Vagy csak itt hagyja a másik felét, amikor az első elfogy.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.24 18:08:00
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
*Nimerilnek aggódnia nem kell, fogadtatása lesz, mégpedig látványban. Egy húsz kilós kőszéntömb, mellette pedig faszéntömb társaságában, mindketten a pulton foszladozó rongyon várnak valakit. Ez a valaki Nestar, akinek lassan felgyűlik a sejtése arról, hogy már megérkezett és mint minden valamirevaló tudományos szakember, ezt a feltételezést tesztelnie is kell. Leérkezvén észreveszi, hogy szerencséje is van, bár furcsállja, hogy egy vézna nővel hozatják le a tömböket, de tény, hogy nem is fizetett sokat érte. Csak idehozatni került valamibe és a futár valószínűleg erre is vár.*
- Kellemes napot, köszönöm a szolgálatait, azt hiszem tíz aranyban egyeztünk a szállításért.
*Persze mielőtt eltendezné az anyagiakat, még van egy kisebb elintéznivalója, ami a kőszenet illeti. Mégpedig az, hogy nincs nagyon kedve ekkora méretben cipelni, így egy kis trükkel megpróbálja elvágni két felé, és két részlegben elvinni. Vagy csak itt hagyja a másik felét, amikor az első elfogy.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.24 18:08:00
A varázsló megérint egy maximum vele egyméretű masszív kőtömböt, melynek hatására az a varázsló számára egyszerűen formázhatóvá, átalakíthatóvá válik a következő három körre.
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-07-23 21:38:50
Üzenet elküldve: 2021-07-23 21:38:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 584
OOC üzenetek: 406
Játékstílus: Megfontolt
// Kis csöves, nagy utazáson //
* Végre feltűnik a láthatáron a kőfalakkal védet épületegyüttes. Az izgatottság úrrá lesz Nimerilen.*
- Nézd Aldeis! Oda megyünk mi. Csak nehogy hiába jöjjünk.* Fél, hogy senki nem fog vele szóba állni, mert akkor mehet is haza a jó öreg Arthenior nyomorába. Számára elég sok aranyba került ez az utazás, így nagyon fájlalná, ha hiábavaló volna. Itt a lehetőség, hogy kitörjön, csak egy kis szerencse kell hozzá. Nem tétlenkedik hát, hanem célirányosan halad előre, egészen a hozzá legközelebb eső kapuig. Nagyot nyel és félve, de belép rajta. Legelőször arra megy, amerre lehet, ami pedig nem más, mint a vásárlóknak kialakított rész. A kőfalak hűvöse szokatlan számára a külső meleg után. A lámpák fényében bizonytalanul lépdel egyre lassabban előre. Gyomrában görcs, amíg torkában a szíve dobog. Hamarosan kiderül, hogy mennyire volt értelme az útjának.*
* Végre feltűnik a láthatáron a kőfalakkal védet épületegyüttes. Az izgatottság úrrá lesz Nimerilen.*
- Nézd Aldeis! Oda megyünk mi. Csak nehogy hiába jöjjünk.* Fél, hogy senki nem fog vele szóba állni, mert akkor mehet is haza a jó öreg Arthenior nyomorába. Számára elég sok aranyba került ez az utazás, így nagyon fájlalná, ha hiábavaló volna. Itt a lehetőség, hogy kitörjön, csak egy kis szerencse kell hozzá. Nem tétlenkedik hát, hanem célirányosan halad előre, egészen a hozzá legközelebb eső kapuig. Nagyot nyel és félve, de belép rajta. Legelőször arra megy, amerre lehet, ami pedig nem más, mint a vásárlóknak kialakított rész. A kőfalak hűvöse szokatlan számára a külső meleg után. A lámpák fényében bizonytalanul lépdel egyre lassabban előre. Gyomrában görcs, amíg torkában a szíve dobog. Hamarosan kiderül, hogy mennyire volt értelme az útjának.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-18 11:55:48
Üzenet elküldve: 2021-02-18 11:55:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Bár lehet nem tudta eléggé kimutatni, de mikor a kezébe kerül a nyolc fekete varázsital hatalmas hálát érez a férfi irányába, hogy hozzásegíti ahhoz, amire már olyan régen áhítozik. Ha pedig egyszer valóban élni fog az általa ígért dolgokkal, nem fog habozni teljesíteni azokat. Jól elteszi az italokat, majd megindulnak kifelé.*
-Igen, ezt már mástól is hallottam… de semmi gonosz szándékom nincsen velük. *Emeli a kezeit fel, nehogy a Tizionak még csak a gondolat is megfogalmazódjon a fejében.*
-Nem, köszönöm. Olyan ruhából nálunk sok van, válogatott ruhatáram pihen belőlük a szekrényben. *Virít egy kedves mosolyt, mert értékeli a másik segítőkészségét, viszont most még nem állhat meg, jönnie kell a következő lépésnek. Mikor kiérnek a lovakhoz elköti a sajátját és előveszi a papírt.*
-Nekem vissza kell mennem a városba. Köszönök mindent és ne felejtsd el, szívesen látlak bármikor. Nagyjából egy hat és már a Sellőben leszek *Integet, majd felül a lovára és visszaindul a város irányába.*
*Bár lehet nem tudta eléggé kimutatni, de mikor a kezébe kerül a nyolc fekete varázsital hatalmas hálát érez a férfi irányába, hogy hozzásegíti ahhoz, amire már olyan régen áhítozik. Ha pedig egyszer valóban élni fog az általa ígért dolgokkal, nem fog habozni teljesíteni azokat. Jól elteszi az italokat, majd megindulnak kifelé.*
-Igen, ezt már mástól is hallottam… de semmi gonosz szándékom nincsen velük. *Emeli a kezeit fel, nehogy a Tizionak még csak a gondolat is megfogalmazódjon a fejében.*
-Nem, köszönöm. Olyan ruhából nálunk sok van, válogatott ruhatáram pihen belőlük a szekrényben. *Virít egy kedves mosolyt, mert értékeli a másik segítőkészségét, viszont most még nem állhat meg, jönnie kell a következő lépésnek. Mikor kiérnek a lovakhoz elköti a sajátját és előveszi a papírt.*
-Nekem vissza kell mennem a városba. Köszönök mindent és ne felejtsd el, szívesen látlak bármikor. Nagyjából egy hat és már a Sellőben leszek *Integet, majd felül a lovára és visszaindul a város irányába.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-18 10:57:30
Üzenet elküldve: 2021-02-18 10:57:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Az alkudozás könnyen és gyorsan megy, végtére is a családja sok generációra visszamenőleg ezzel foglalkozik, érthető ha testvérei és ő is örökölt ebből valamit, az is igaz ugyan, hogy Tizio az, aki a legkevésbé szereti kamatoztatni a családi örökséget. A nő fizet, Tizio rögtön át is adja a 8 Fekete varázsitalt Maydeleine Rhywayersnek.
*
- Semmit, csak azt, hogy gonosz készítmények ezek. ~Minek árulja, ha olyan gonoszak?~ A segítségedre lehetek még valamiben? *Kérdezi ismét érzelemmentes arccal.* - Megfelelő öltözetet beszerezni? ~Áttetsző neglizsé? Bozontvillantó combdix?~
*Az alkudozás könnyen és gyorsan megy, végtére is a családja sok generációra visszamenőleg ezzel foglalkozik, érthető ha testvérei és ő is örökölt ebből valamit, az is igaz ugyan, hogy Tizio az, aki a legkevésbé szereti kamatoztatni a családi örökséget. A nő fizet, Tizio rögtön át is adja a 8 Fekete varázsitalt Maydeleine Rhywayersnek.
*- Semmit, csak azt, hogy gonosz készítmények ezek. ~Minek árulja, ha olyan gonoszak?~ A segítségedre lehetek még valamiben? *Kérdezi ismét érzelemmentes arccal.* - Megfelelő öltözetet beszerezni? ~Áttetsző neglizsé? Bozontvillantó combdix?~
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-15 13:39:57
Üzenet elküldve: 2021-02-15 13:39:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
*Bár azaz egy biztos, a Sellőben kérni bármit lehet, a megvalósítás a kérdésesebb. Mert a hivatalos papírozás és aláírogatás mellett azért néha napján akad még némi ideje, ha egy hozzá visszajáró vendég kifejezetten őt kéri, bár lehet arra egy fél órácskát várnia kell. Nem mindenkinek drága azaz idő, hogy kivárják a sorukat. *
-Majd meglátjuk. *Hagyja annyiban a dolgot, a tündérben pedig úgy érzi, szinte már meg is állapodtak. Csak biccent egyet rá, és bizonyosan lesz annyi ideje, hogy ha tényleg betartja a szavát a férfi, akkor vessen egy pillantást majd a párosra. Nyilván a hölgyeményt nem fogja felvilágosítani a kettejük egyeztetéséről, de a megismerkedésük körülményeire talán rákérdez. Majd odalenn előáll az óhajával, amit a férfi azon nyomban el is kezd intézni. Némi alkudozás után fordul oda hozzá az eredménnyel, amely százharminc arany lett darabonként. Tudta, hogy borsosabb ára lesz ezeknek a sötét italoknak, mint a városban is árusított szokványosaknak, ha pedig jól tudja és miért ne tudná jól, még egyelőre náluk a Boszorkánykonyhán sem dolgozik olyan alkimista, aki birtokolná a kikeverésükhöz szükséges tudást. Az árra néhány átgondolt pillanat után erősen bólogat is, majd a táskájába nyúl, hogy kiszámolja egy szütyőbe a szükséges arany mennyiségét. Oda is teszi Tizio d'Aquista kezébe a 1040 arannyal teli zsákocskát.*
-Akkor az ennyi lenne. *Nehéz szívvel válik meg a nem kevés aranytól, de jó célra lesz, végre való válhat egy nagy vágya, azért pedig semmi pénzt nem kár. Közben hallja, hogy az árus még odamotyog valamit Tizionak, de nem tudja tisztán kivenni. Mikor a férfi odalép hozzá, rá is kérdez.*
-Mit mondott még neked? *Pislog nagy szemekkel a másikra.*
*Bár azaz egy biztos, a Sellőben kérni bármit lehet, a megvalósítás a kérdésesebb. Mert a hivatalos papírozás és aláírogatás mellett azért néha napján akad még némi ideje, ha egy hozzá visszajáró vendég kifejezetten őt kéri, bár lehet arra egy fél órácskát várnia kell. Nem mindenkinek drága azaz idő, hogy kivárják a sorukat. *
-Majd meglátjuk. *Hagyja annyiban a dolgot, a tündérben pedig úgy érzi, szinte már meg is állapodtak. Csak biccent egyet rá, és bizonyosan lesz annyi ideje, hogy ha tényleg betartja a szavát a férfi, akkor vessen egy pillantást majd a párosra. Nyilván a hölgyeményt nem fogja felvilágosítani a kettejük egyeztetéséről, de a megismerkedésük körülményeire talán rákérdez. Majd odalenn előáll az óhajával, amit a férfi azon nyomban el is kezd intézni. Némi alkudozás után fordul oda hozzá az eredménnyel, amely százharminc arany lett darabonként. Tudta, hogy borsosabb ára lesz ezeknek a sötét italoknak, mint a városban is árusított szokványosaknak, ha pedig jól tudja és miért ne tudná jól, még egyelőre náluk a Boszorkánykonyhán sem dolgozik olyan alkimista, aki birtokolná a kikeverésükhöz szükséges tudást. Az árra néhány átgondolt pillanat után erősen bólogat is, majd a táskájába nyúl, hogy kiszámolja egy szütyőbe a szükséges arany mennyiségét. Oda is teszi Tizio d'Aquista kezébe a 1040 arannyal teli zsákocskát.
*-Akkor az ennyi lenne. *Nehéz szívvel válik meg a nem kevés aranytól, de jó célra lesz, végre való válhat egy nagy vágya, azért pedig semmi pénzt nem kár. Közben hallja, hogy az árus még odamotyog valamit Tizionak, de nem tudja tisztán kivenni. Mikor a férfi odalép hozzá, rá is kérdez.*
-Mit mondott még neked? *Pislog nagy szemekkel a másikra.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-15 11:59:31
Üzenet elküldve: 2021-02-15 11:59:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Csak két fogadót ismerek a kikötőben és az egyik egy igazán lepukkant lebuj. ~És ahhoz túl jól nézel ki, hogy ott dolgozz.~ Hát, az előbb mondtad, hogy téged kérjelek. ~Ha nem, hát nem.~ *Mások megrántanák a vállukat, hogy be kell érjék a madame egyik lányával, de Tizio nem az a vállvonogatós fajta, vagy csak akkor mikor félig öntudatlan állapotba szippantja magát, de akkor meg nincsenek jelen mások, hogy lássák vállvonogatását.*
- Jó. Reméljük, hogy tündér lesz, aki előbb útbaigazítást kér. ~Tündért baszni elég beteges lenne...~ *Az ispotályban az előbbi beszélgetést már nem folytatják, nem is tartozik harmadik félre, az ispotály személyzetére végképp nem. ~Még a végén pletykálnátok.~
Mikor May előadja a kívánságát, akkor egy rövid diskurzus veszi kezdetét Tizio és az eladó között, előbbi a legszebb mosolyát veszi elő, de még a nehéztüzérséget, a kacsintást is beveti és hát ennek eredményeképpen sikerül is némi árengedményhez juttatnia a sellőt.*
- Százhaminc per darab? Igen, azt hiszem, hogy ennyit tudunk adni érte. May? *Fordul a nő felé, hogy neki is megfelel-e, ha igen, akkor kezet is ráz az árussal és gazdát cserél a bájital meg a pénz, az eladó még bizalmaskodó hangnemben odasúgja, hogy ekkora mennyiséggel bizony nagyon sok gonoszság művelhető és nem venné a lelkére, ha meghalna valaki, Tizio legyint, nem ért az alkímiához és ez nem is az ő dolga, ennél gonoszabb dolgokkal is üzérkedett már.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Csak két fogadót ismerek a kikötőben és az egyik egy igazán lepukkant lebuj. ~És ahhoz túl jól nézel ki, hogy ott dolgozz.~ Hát, az előbb mondtad, hogy téged kérjelek. ~Ha nem, hát nem.~ *Mások megrántanák a vállukat, hogy be kell érjék a madame egyik lányával, de Tizio nem az a vállvonogatós fajta, vagy csak akkor mikor félig öntudatlan állapotba szippantja magát, de akkor meg nincsenek jelen mások, hogy lássák vállvonogatását.*
- Jó. Reméljük, hogy tündér lesz, aki előbb útbaigazítást kér. ~Tündért baszni elég beteges lenne...~ *Az ispotályban az előbbi beszélgetést már nem folytatják, nem is tartozik harmadik félre, az ispotály személyzetére végképp nem. ~Még a végén pletykálnátok.~
Mikor May előadja a kívánságát, akkor egy rövid diskurzus veszi kezdetét Tizio és az eladó között, előbbi a legszebb mosolyát veszi elő, de még a nehéztüzérséget, a kacsintást is beveti és hát ennek eredményeképpen sikerül is némi árengedményhez juttatnia a sellőt.*
- Százhaminc per darab? Igen, azt hiszem, hogy ennyit tudunk adni érte. May? *Fordul a nő felé, hogy neki is megfelel-e, ha igen, akkor kezet is ráz az árussal és gazdát cserél a bájital meg a pénz, az eladó még bizalmaskodó hangnemben odasúgja, hogy ekkora mennyiséggel bizony nagyon sok gonoszság művelhető és nem venné a lelkére, ha meghalna valaki, Tizio legyint, nem ért az alkímiához és ez nem is az ő dolga, ennél gonoszabb dolgokkal is üzérkedett már.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-10 14:36:24
Üzenet elküldve: 2021-02-10 14:36:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ne értsd félre, az ilyesfajta szórakozásra főleg a tehetősebbeknek futja és nem igazán pironkodsz vagy takargatod a zavarod miközben erről beszélünk. A sellőkkel meg aztán sok mindent ki lehet próbálni, amit mással az ember nem merne, vagy vonakodna. Na meg aztán elsőre beugrott a kikötői fogadóról a kupi nem? *Kérdez rá felszaladó szájszéllel, bizony ő már ezt elkönyvelte magának, bármit is mondjon a férfi. Majd folytatják a szakma szépségeit taglaló fejtegetést, a részletek kérdésében, elő is jön, hogy bizony a férfi majd ha ott lesz, akkor őt fogja kérni.*
-Engem? Ne legyél ilyen elhamarkodott, vannak ott más csinos lányok is. Mostanában nem feltétlenül sellő minősítésben dolgozom a fogadóban. De ha időm engedi, még az is megeshet, hogy összejönne a dolog. *Körít rá egy kicsit, nem szeretne azzal kérkedni, hogy mostanában rásózták a hely vezetését, egyelőre neki inkább teher. Mostanra ismerte ki a rendszert annyira, hogy a megfelelő pontokon történő teendő meghagyással, nem remeg a keze az idegtől, hogy távollétében az egész összeomlik úgy, ahogy van. A feltételezéseken, amelyek a férfi száját elhagyják, most is jót mosolyog, úgy érzi, neki mindegy ki térdel előtte, csak ne maradjon üresen a földön a párna. ~Minden egyéb perc pazarlás. ~ Tesz rá még egy lapáttal gondolatban. Megszokta már, hogy a sellőben minden a téma körül forog, de hogy a férfiak a saját környezetükben is gyakorta lyukadnak ide ki, azt még szoknia kell.*
-Ha kiteszed a szűrét az a ti dolgotok, de ha utána leemeli az ajtódat mérgében és hozzád vágja, nos… inkább egy tündérrel gyere rendben? *Filozofálgat egy kicsit, bár ez valóban tényleg csak elszállt képzelgés, semmi valóságalapot nem tulajdonít neki. Ezt követően alig mennek egy kicsit, de máris a kiszolgáló pultba botlanak. A férfi felé fordul kicsit tanácstalanul, ám az mindjárt tudja mit is kell kérdezzen. Előhúzza a papírfecnit és odamutatja.*
-Egy sötét varázsitalból szeretnék venni, ha itt olyat tartanak és úgy tudom igen. Szükségem lenne nyolcra. *Hajol kicsit közelebb, ha a férfi engedi, már csak megszokásból is és halkítja le a hangját.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ne értsd félre, az ilyesfajta szórakozásra főleg a tehetősebbeknek futja és nem igazán pironkodsz vagy takargatod a zavarod miközben erről beszélünk. A sellőkkel meg aztán sok mindent ki lehet próbálni, amit mással az ember nem merne, vagy vonakodna. Na meg aztán elsőre beugrott a kikötői fogadóról a kupi nem? *Kérdez rá felszaladó szájszéllel, bizony ő már ezt elkönyvelte magának, bármit is mondjon a férfi. Majd folytatják a szakma szépségeit taglaló fejtegetést, a részletek kérdésében, elő is jön, hogy bizony a férfi majd ha ott lesz, akkor őt fogja kérni.*
-Engem? Ne legyél ilyen elhamarkodott, vannak ott más csinos lányok is. Mostanában nem feltétlenül sellő minősítésben dolgozom a fogadóban. De ha időm engedi, még az is megeshet, hogy összejönne a dolog. *Körít rá egy kicsit, nem szeretne azzal kérkedni, hogy mostanában rásózták a hely vezetését, egyelőre neki inkább teher. Mostanra ismerte ki a rendszert annyira, hogy a megfelelő pontokon történő teendő meghagyással, nem remeg a keze az idegtől, hogy távollétében az egész összeomlik úgy, ahogy van. A feltételezéseken, amelyek a férfi száját elhagyják, most is jót mosolyog, úgy érzi, neki mindegy ki térdel előtte, csak ne maradjon üresen a földön a párna. ~Minden egyéb perc pazarlás. ~ Tesz rá még egy lapáttal gondolatban. Megszokta már, hogy a sellőben minden a téma körül forog, de hogy a férfiak a saját környezetükben is gyakorta lyukadnak ide ki, azt még szoknia kell.*
-Ha kiteszed a szűrét az a ti dolgotok, de ha utána leemeli az ajtódat mérgében és hozzád vágja, nos… inkább egy tündérrel gyere rendben? *Filozofálgat egy kicsit, bár ez valóban tényleg csak elszállt képzelgés, semmi valóságalapot nem tulajdonít neki. Ezt követően alig mennek egy kicsit, de máris a kiszolgáló pultba botlanak. A férfi felé fordul kicsit tanácstalanul, ám az mindjárt tudja mit is kell kérdezzen. Előhúzza a papírfecnit és odamutatja.*
-Egy sötét varázsitalból szeretnék venni, ha itt olyat tartanak és úgy tudom igen. Szükségem lenne nyolcra. *Hajol kicsit közelebb, ha a férfi engedi, már csak megszokásból is és halkítja le a hangját.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-10 11:39:59
Üzenet elküldve: 2021-02-10 11:39:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Az vagyok. ~Dehogy vagyok, az Briwal, vagy a tökkelütött Ephemia.~ *Tizio bólint, mert nem akarja, hogy a nő túlságosan is alákukkantson a dolgoknak.*
- Értem. Az ilyesfajta munkához gyomor kell. ~Ezért sem állok selyemfiúnak.~ És miért nézek ki olyannak, mit aki már sok mindent kipróbált? *Arcáról lehervad a mosoly, talán sértésnek veszi, hogy a nő ilyesmit mondott? Meglehet, de a kifürkészhetetlen arc nem árulja ezt el, az ellenkezőjét sem.*
- Azt hiszem, hogy lényegtelen az öltözék. Ha nem kerül le, akkor nincs semmi, amit hozzáad az élvezethet. ~Csak a csönd.~ Ha pedig lekerül, akkor lekerült. ~Miért beszélgetek ilyesmiről egy ribivel?~ Mindenképpen téged kérlek majd. ~Hátha nemcsak csacsogni tudsz azokkal az ajkakkal.~ *Pillantása a nő száján pihen egy pillanatra.* - Hát nem tudhatom, hogy ki lesz az első erre járó, akit egy útbaigazításért cserébe ilyesmire kényszerítek. Ha óriás, ha törpe, nekem mindegy. Ha meg nem hagyna aludni, hát kiteszem a szűrét. ~A kupiban az én élvezetem a lényeg.~ *Arca most is kiismerhetetlen, mivel nem akarja, hogy kiismerjék és nem is egy túl beszédes fajta, jobban élvezi ha egyedül lehet és ha nem kell kényszerből csevegnie, neki ez kényszer, sokat gyakorolta, hogy ne látszódjon feszengése.*
- Jó napot. *Köszön ő is belépve, nem először jár itt, így számára nincs sok újdonság. ~A könyvelési anomáliákat kivéve.~* - A hölgy szeretne ezt-azt vásárolni, miket is? *Néz előbb az eladókra, majd Mayre és ezúttal előveszi a kedvesebbik, a meggyőző arckifejezését, ami általában elég ahhoz, hogy árusok (főleg nők) menten elolvadjanak és kedvezményt adjanak neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Az vagyok. ~Dehogy vagyok, az Briwal, vagy a tökkelütött Ephemia.~ *Tizio bólint, mert nem akarja, hogy a nő túlságosan is alákukkantson a dolgoknak.*
- Értem. Az ilyesfajta munkához gyomor kell. ~Ezért sem állok selyemfiúnak.~ És miért nézek ki olyannak, mit aki már sok mindent kipróbált? *Arcáról lehervad a mosoly, talán sértésnek veszi, hogy a nő ilyesmit mondott? Meglehet, de a kifürkészhetetlen arc nem árulja ezt el, az ellenkezőjét sem.*
- Azt hiszem, hogy lényegtelen az öltözék. Ha nem kerül le, akkor nincs semmi, amit hozzáad az élvezethet. ~Csak a csönd.~ Ha pedig lekerül, akkor lekerült. ~Miért beszélgetek ilyesmiről egy ribivel?~ Mindenképpen téged kérlek majd. ~Hátha nemcsak csacsogni tudsz azokkal az ajkakkal.~ *Pillantása a nő száján pihen egy pillanatra.* - Hát nem tudhatom, hogy ki lesz az első erre járó, akit egy útbaigazításért cserébe ilyesmire kényszerítek. Ha óriás, ha törpe, nekem mindegy. Ha meg nem hagyna aludni, hát kiteszem a szűrét. ~A kupiban az én élvezetem a lényeg.~ *Arca most is kiismerhetetlen, mivel nem akarja, hogy kiismerjék és nem is egy túl beszédes fajta, jobban élvezi ha egyedül lehet és ha nem kell kényszerből csevegnie, neki ez kényszer, sokat gyakorolta, hogy ne látszódjon feszengése.*
- Jó napot. *Köszön ő is belépve, nem először jár itt, így számára nincs sok újdonság. ~A könyvelési anomáliákat kivéve.~* - A hölgy szeretne ezt-azt vásárolni, miket is? *Néz előbb az eladókra, majd Mayre és ezúttal előveszi a kedvesebbik, a meggyőző arckifejezését, ami általában elég ahhoz, hogy árusok (főleg nők) menten elolvadjanak és kedvezményt adjanak neki.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-08 13:20:51
Üzenet elküldve: 2021-02-08 13:20:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio már akkor megvette, amikor megpillantotta a piactéren a tömegben, az, hogy képes mosolyogni is csak egy kis extra adalék, amitől bármelyik nő jobban érezné magát. Ezzel ő is pont ugyan így van. A fapofa nem igazán vált előnyére a férfinek, azonban, ahogy előugrik belőle a görbület, bármi miatt is bújt elő, felül múl minden egyéb lehetőséget. Mert volt más választása kétségtelen, de a csak most érzi igazán, mennyire nem bánta meg, hogy leszólította.*
-Az üzlethez értek egy kicsit, de bizonyára te vagy benne a szaktértő. *Mert ő elhiszi, bármit is mondd neki a férfi ezzel kapcsolatosan.*
-Egy vendég mindig csak addig ijesztő, amíg kettesben nem leszünk, hogy egy kicsit alákukkanthassunk a dolgoknak. *Fogalmaz kicsit sejtelmesen, de azért érthetően.*
-Kellemetlen van. Akad. Főleg azt nem szeretem, ha valaki nagyon el van telve magától. Szerencsére azokkal nem kell sokat beszélgetni, nem is szeretik, csak jó képet kell vágni a dologhoz. *Nem egyszer meggyűlt már a bajuk olyan vendéggel, aki származása okán még bántalmazta is a lányokat.*
-Pedig pont úgy nézel ki, mint, aki már sok mindent kipróbált. *Kacérkodik a gondolattal, ami neki is mosolyt csal az arcára, olyan széleset, hogy az már az illetlenség határát is súrolja. Eddig észre sem vette, olyan jól elvolt, hogy szinte már az Ispotály bejáratánál léptetnek. Ekkor érkezik a megfelelő öltözékkel kapcsolatos kérdés.*
-Nálunk olyat választasz, aki éppen a kedvednek megfelelően van öltözve, viszont az biztos, hogy egyik lányunk sem visel kötött pulóvert és lovagló nadrágot. Kivéve, ha pont ez a kérés. Meg aztán egy jól megtömött párna és egy stabil támasz elengedhetetlen. *Kezdi sorolni, de ezen összetevők listája is véges. Ekkor érkeznek meg, ő pedig még egy pillanatig habozik, hogy ellesse a gyakorlott lovas mozdulatát, a leszállást illetően. ~Nem egy elzsírosodott nemes az biztos. ~ Majd mikor az ő lovát is odaköti egy erre alkalmas helyre, ő maga is lekecmereg a nyeregből és földet ér, két egész talppal.*
-Az ajánlat áll, csak kérj engem és állom a szavam. *Nem teszi függővé a vásárlástól, hiszen már az is nagy dolog, hogy idáig elhozta.*
-Óriást vagy tündért? Érdekes ízlésed van, de senkit nem ítélünk el, egy óriásnő viszont kemény dió, lehet egész éjszaka nem hagyna aludni. A táskás szemeken viszont egyetlen gőzfürdő vagy arcszérum se segít igazán. *Csipkelődik egy kicsit, ennyit még megenged magának, mielőtt követné a férfit. Ahogy az ajtóhoz ér, az kitárja előtte, ő pedig kedvesen odamosolyogva besétál. ~Úriember mi? ~*
-Szép napot! *Néz körbe, hogy hova is érkeztek, miután megtorpan. A pincerész az ahova betérnek, a mennyezeti lámpák pedig szórt fénnyel kísérik a csizmája kopogását a köveken.*
-Milyen érdekes hely. *Néz fel maga fölé, szinte a lába előtt részre nem is hederítve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio már akkor megvette, amikor megpillantotta a piactéren a tömegben, az, hogy képes mosolyogni is csak egy kis extra adalék, amitől bármelyik nő jobban érezné magát. Ezzel ő is pont ugyan így van. A fapofa nem igazán vált előnyére a férfinek, azonban, ahogy előugrik belőle a görbület, bármi miatt is bújt elő, felül múl minden egyéb lehetőséget. Mert volt más választása kétségtelen, de a csak most érzi igazán, mennyire nem bánta meg, hogy leszólította.*
-Az üzlethez értek egy kicsit, de bizonyára te vagy benne a szaktértő. *Mert ő elhiszi, bármit is mondd neki a férfi ezzel kapcsolatosan.*
-Egy vendég mindig csak addig ijesztő, amíg kettesben nem leszünk, hogy egy kicsit alákukkanthassunk a dolgoknak. *Fogalmaz kicsit sejtelmesen, de azért érthetően.*
-Kellemetlen van. Akad. Főleg azt nem szeretem, ha valaki nagyon el van telve magától. Szerencsére azokkal nem kell sokat beszélgetni, nem is szeretik, csak jó képet kell vágni a dologhoz. *Nem egyszer meggyűlt már a bajuk olyan vendéggel, aki származása okán még bántalmazta is a lányokat.*
-Pedig pont úgy nézel ki, mint, aki már sok mindent kipróbált. *Kacérkodik a gondolattal, ami neki is mosolyt csal az arcára, olyan széleset, hogy az már az illetlenség határát is súrolja. Eddig észre sem vette, olyan jól elvolt, hogy szinte már az Ispotály bejáratánál léptetnek. Ekkor érkezik a megfelelő öltözékkel kapcsolatos kérdés.*
-Nálunk olyat választasz, aki éppen a kedvednek megfelelően van öltözve, viszont az biztos, hogy egyik lányunk sem visel kötött pulóvert és lovagló nadrágot. Kivéve, ha pont ez a kérés. Meg aztán egy jól megtömött párna és egy stabil támasz elengedhetetlen. *Kezdi sorolni, de ezen összetevők listája is véges. Ekkor érkeznek meg, ő pedig még egy pillanatig habozik, hogy ellesse a gyakorlott lovas mozdulatát, a leszállást illetően. ~Nem egy elzsírosodott nemes az biztos. ~ Majd mikor az ő lovát is odaköti egy erre alkalmas helyre, ő maga is lekecmereg a nyeregből és földet ér, két egész talppal.*
-Az ajánlat áll, csak kérj engem és állom a szavam. *Nem teszi függővé a vásárlástól, hiszen már az is nagy dolog, hogy idáig elhozta.*
-Óriást vagy tündért? Érdekes ízlésed van, de senkit nem ítélünk el, egy óriásnő viszont kemény dió, lehet egész éjszaka nem hagyna aludni. A táskás szemeken viszont egyetlen gőzfürdő vagy arcszérum se segít igazán. *Csipkelődik egy kicsit, ennyit még megenged magának, mielőtt követné a férfit. Ahogy az ajtóhoz ér, az kitárja előtte, ő pedig kedvesen odamosolyogva besétál. ~Úriember mi? ~*
-Szép napot! *Néz körbe, hogy hova is érkeztek, miután megtorpan. A pincerész az ahova betérnek, a mennyezeti lámpák pedig szórt fénnyel kísérik a csizmája kopogását a köveken.*
-Milyen érdekes hely. *Néz fel maga fölé, szinte a lába előtt részre nem is hederítve.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-02-07 14:09:04
Üzenet elküldve: 2021-02-07 14:09:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hallani és felkutatni//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nőt tanulmányozva bólint. ~Biztos van aki élvezi, de két-három-négy év után is?~*
- Nem, a jó üzlet nem attól függ, hogy mennyire tudom elfedni a valóságot, hanem attól, hogy mennyire vagyok meggyőző. ~Márpedig nagyon meggyőző vagyok.~ *Rámosolyog a nőre és ez a kisfiús mosoly jelentősen növeli Tizio meggyőzőségét. ~Briwalnak a tenyeréből ennél.~* - Vannak ijesztő és kellemetlen visszajáró vendégeid? ~Akiknél ijesztőbb és egy kellemetlenebb egy magamfajta?~
- Nem vagyok holmi kéjenc, hogy minden erre járót leszopassak. *Még mindig mosolyog, kék pillantása most egészen átható. ~Azért a barbároknál sosem tudhatod, hogy nem rángatnak-e be egy bokorba.~ Jelenlegi pozíciójukból már látszik az ispotály, megemeli a karját iránymutatásul.*
- Mondd el kérlek, hogy milyen is az ilyen alkalomra megfelelő ruha? Valami lenge, áttetsző selyemneglizsé? Halcsontos fűző? Combközépig érő csizma? ~Bár az praktikus, mert nem lesz koszos a térded. De úriember vagyok, megengedném, hogy a csizmámra térdelj.~ Talán elmegyek, hogy megnézzem.
*Közben lassan megérkeznek az ispotály elé, Tizio begyakorolt mozdulattal emeli át a lábát Vétkes feje fölött, aztán a földre csusszan a nyeregből. Ha a nő még mindig nyeregben van, akkor megfogja a másik lovának kantárját, hogy May is leszállhasson, szó nélkül köti meg a két állatot, egymástól tisztes távolságra.*
- Akkor majd igyekszem odatenni magam, hátha kapok ingyen éjszakát. ~Atkáktól és tetvektől mentes, ingyen éjszakát.~ Jó, elviszem majd az első erre tévedőt, óriást vagy tündért, akárki jöjjön is, ez lesz az útbaigazítás ára. *Tizio arca már újra mosolytalan. ~Navát csak nem vihetem egy kupiba.~ Karjával int a bejárat felé, ha pedig a nő megindul, akkor ő is, ajtót nyit, előre engedi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nőt tanulmányozva bólint. ~Biztos van aki élvezi, de két-három-négy év után is?~*
- Nem, a jó üzlet nem attól függ, hogy mennyire tudom elfedni a valóságot, hanem attól, hogy mennyire vagyok meggyőző. ~Márpedig nagyon meggyőző vagyok.~ *Rámosolyog a nőre és ez a kisfiús mosoly jelentősen növeli Tizio meggyőzőségét. ~Briwalnak a tenyeréből ennél.~* - Vannak ijesztő és kellemetlen visszajáró vendégeid? ~Akiknél ijesztőbb és egy kellemetlenebb egy magamfajta?~
- Nem vagyok holmi kéjenc, hogy minden erre járót leszopassak. *Még mindig mosolyog, kék pillantása most egészen átható. ~Azért a barbároknál sosem tudhatod, hogy nem rángatnak-e be egy bokorba.~ Jelenlegi pozíciójukból már látszik az ispotály, megemeli a karját iránymutatásul.*
- Mondd el kérlek, hogy milyen is az ilyen alkalomra megfelelő ruha? Valami lenge, áttetsző selyemneglizsé? Halcsontos fűző? Combközépig érő csizma? ~Bár az praktikus, mert nem lesz koszos a térded. De úriember vagyok, megengedném, hogy a csizmámra térdelj.~ Talán elmegyek, hogy megnézzem.
*Közben lassan megérkeznek az ispotály elé, Tizio begyakorolt mozdulattal emeli át a lábát Vétkes feje fölött, aztán a földre csusszan a nyeregből. Ha a nő még mindig nyeregben van, akkor megfogja a másik lovának kantárját, hogy May is leszállhasson, szó nélkül köti meg a két állatot, egymástól tisztes távolságra.*
- Akkor majd igyekszem odatenni magam, hátha kapok ingyen éjszakát. ~Atkáktól és tetvektől mentes, ingyen éjszakát.~ Jó, elviszem majd az első erre tévedőt, óriást vagy tündért, akárki jöjjön is, ez lesz az útbaigazítás ára. *Tizio arca már újra mosolytalan. ~Navát csak nem vihetem egy kupiba.~ Karjával int a bejárat felé, ha pedig a nő megindul, akkor ő is, ajtót nyit, előre engedi.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:11:56
Üzenet elküldve: 2021-01-14 18:11:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*A bölcső látványa komolyan letaglózta, pánikszerűen menekült el, egészen biztos benne, hogy ha sokáig kellett volna néznie, akkor megfulladt volna, vagy valami ilyesmi.
Olyan gyorsan hagyta el a Vashegyet, mint talán még soha. A pokrócot továbbra is szorongatja, azonban egyelőre nem kanyarodott a Taverna felé, hogy vissza is vigye.
Gondolatai Nirsnél járnak és Habrertusnál. Tulajdonképpen észre sem veszi, hogy léptei az ispotály felé viszik. Sóhajtva néz fel az épületre, végül is nem lesz más választása, ha Habrertus nem asszisztál neki a kevésbé fájdalmas módszerben, akkor kénytelen lesz a fájdalmasabbat kivitelezni, amihez a hozzávalókat itt tudja beszerezni. Meg ugye a drága kancellár is kérte, hogy készítsen neki egy kenőcsöt a titokzatos tégelyébe.
Aenae pedig a Vashegy úrnője, ezért csak elsorolja, hogy mi minden is kell neki, az ott dolgozók pedig nem kérdeznek sokat, maximum a mennyiségeket. Aenae meg a kívánságait próbálja úgy előadni, hogy ne vörösödjön fülig. Többé-kevésbé sikerül is. Végig igyekszik arra gondolni, hogy ő a Vashegy úrnője és nem érdekli, de cseppet sem, hogy mások mit gondolnak róla.*
Olyan gyorsan hagyta el a Vashegyet, mint talán még soha. A pokrócot továbbra is szorongatja, azonban egyelőre nem kanyarodott a Taverna felé, hogy vissza is vigye.
Gondolatai Nirsnél járnak és Habrertusnál. Tulajdonképpen észre sem veszi, hogy léptei az ispotály felé viszik. Sóhajtva néz fel az épületre, végül is nem lesz más választása, ha Habrertus nem asszisztál neki a kevésbé fájdalmas módszerben, akkor kénytelen lesz a fájdalmasabbat kivitelezni, amihez a hozzávalókat itt tudja beszerezni. Meg ugye a drága kancellár is kérte, hogy készítsen neki egy kenőcsöt a titokzatos tégelyébe.
Aenae pedig a Vashegy úrnője, ezért csak elsorolja, hogy mi minden is kell neki, az ott dolgozók pedig nem kérdeznek sokat, maximum a mennyiségeket. Aenae meg a kívánságait próbálja úgy előadni, hogy ne vörösödjön fülig. Többé-kevésbé sikerül is. Végig igyekszik arra gondolni, hogy ő a Vashegy úrnője és nem érdekli, de cseppet sem, hogy mások mit gondolnak róla.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2020-01-29 11:26:15
Üzenet elküldve: 2020-01-29 11:26:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A birtokok bazárjából bocsánkázott el az alkimista műhelyig. Szemrevételezi már, hogy itt a Thargoknál milyen a felhozatal alkímikus anyagokból. Lemegy a lépcsőn a vásárlók részére kialakított odúba. Itt most nem talál eladót. Biztos lenne ha csengetne. De nem akar. Csak nézelődik, bambul a polcok tartamán. Néhány lötyin elismerően bólogat. Egyszer a jövőben tán képes lesz nagyot szóló italokat kotyvasztatni valakivel. Sizpak beszerző, nem kotyvasztó. Nem is ért az alkímiához csak azt tudja egészen aprólékosan tökéletesen pontosan, hogy minek mi az ára. Olcsón venni és haszonnal eladni. Ez a mottója minden magára valamit adó kufárnak. A mustra után felbattyog a lépcsőn és elhúzza a csíkot másfelé.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-12-28 18:06:21
Üzenet elküldve: 2019-12-28 18:06:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csip-csip, csóka//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Útja közben természetesen kérdezősködött, mert még nem igen tud eligazodni a számára új vidéken. A kedves jó népek pedig ide irányították bájitalért, és azt is mondták neki, hogy itt valami ispotály féleséget is talál. Bízik benne, hogy nem a sötételf kisasszonyhoz hasonló kényes városiak vannak itt, akik rögvest elzavarják ilyen-olyan ürüggyel.
~ Nem is értem mi a bajuk volt azoknak. Sosem vágtak még le csirkét? A vér pedig könnyen feltakarítható. Egyébként is kint csináltam volna. ~
Töpreng magában, és lekászálódik öszvére hátáról.*
- Jó napot!
*Szólal meg fennhangon, és fejét körbeforgatva keres valakit, akihez esetleg fordulhatna kínálmaival.*
- Segítene nekem valaki? Gyógyfüvekre lenne szükségem Nirs úrficska számára.
*Osztja meg itt léte okát a nagyközönséggel, és türelmesen vár tovább, közben pedig ruháját tapogatva erszényét keresi, mert természetesen mindezt nem várja ingyen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Útja közben természetesen kérdezősködött, mert még nem igen tud eligazodni a számára új vidéken. A kedves jó népek pedig ide irányították bájitalért, és azt is mondták neki, hogy itt valami ispotály féleséget is talál. Bízik benne, hogy nem a sötételf kisasszonyhoz hasonló kényes városiak vannak itt, akik rögvest elzavarják ilyen-olyan ürüggyel.
~ Nem is értem mi a bajuk volt azoknak. Sosem vágtak még le csirkét? A vér pedig könnyen feltakarítható. Egyébként is kint csináltam volna. ~
Töpreng magában, és lekászálódik öszvére hátáról.*
- Jó napot!
*Szólal meg fennhangon, és fejét körbeforgatva keres valakit, akihez esetleg fordulhatna kínálmaival.*
- Segítene nekem valaki? Gyógyfüvekre lenne szükségem Nirs úrficska számára.
*Osztja meg itt léte okát a nagyközönséggel, és türelmesen vár tovább, közben pedig ruháját tapogatva erszényét keresi, mert természetesen mindezt nem várja ingyen.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:28:15
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:28:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Mint minden valamirevaló alkimistaműhely, ez is a elzárt ajtók mögött kapott helyet, nem is kell túl sokat bolyongani a megtalálásához. Addig dörömböl az ajtón, míg valaki be nem bocsájtja. Még egyszer hátrapillant válla felett, mielőtt belép a helyiségbe, de hiába kémleli a látóhatárt, újdonsült kompániája rejtve marad előtte. Nyugtalanul fordul vissza, majd egyenesen az alkimistához siet.*
-Kettőt abból a kékből... Igen abból.
*Miközben az árus elcsoszog, van ideje szemrevételezni a műhelyt. Látszólag új, legalábbis nem tölti még be az átható dohszag, a plafonról lógó növényeket nem fedi sűrű pókháló. Miután megkapta, amit kért, hamar elrejti az üvegcséket köpenye alá. Furcsa mód nyugtalanítja az, amit az erdőben tapasztalt, elvégre vár még rá a visszaút is... Bármekkora hatalom birtokában is van, egy nyílvessző vagy egyetlen, orvul ejtett késszúrás végezhet vele s ezúttal nincsen, ki megvédje. A Templomban is otthagyta volna a fogát Pyctáék nélkül, ahogy a temetésen is... Most viszont egyedül van s egyedül kell szembenéznie azzal, ami rá vár, legyen bármi is. Biccentve siet ki a helyiségből, az ajtó pedig nagyot kattan mögötte. Várja a hazaút.*
//Legsötétebb éj//
*Mint minden valamirevaló alkimistaműhely, ez is a elzárt ajtók mögött kapott helyet, nem is kell túl sokat bolyongani a megtalálásához. Addig dörömböl az ajtón, míg valaki be nem bocsájtja. Még egyszer hátrapillant válla felett, mielőtt belép a helyiségbe, de hiába kémleli a látóhatárt, újdonsült kompániája rejtve marad előtte. Nyugtalanul fordul vissza, majd egyenesen az alkimistához siet.*
-Kettőt abból a kékből... Igen abból.
*Miközben az árus elcsoszog, van ideje szemrevételezni a műhelyt. Látszólag új, legalábbis nem tölti még be az átható dohszag, a plafonról lógó növényeket nem fedi sűrű pókháló. Miután megkapta, amit kért, hamar elrejti az üvegcséket köpenye alá. Furcsa mód nyugtalanítja az, amit az erdőben tapasztalt, elvégre vár még rá a visszaút is... Bármekkora hatalom birtokában is van, egy nyílvessző vagy egyetlen, orvul ejtett késszúrás végezhet vele s ezúttal nincsen, ki megvédje. A Templomban is otthagyta volna a fogát Pyctáék nélkül, ahogy a temetésen is... Most viszont egyedül van s egyedül kell szembenéznie azzal, ami rá vár, legyen bármi is. Biccentve siet ki a helyiségből, az ajtó pedig nagyot kattan mögötte. Várja a hazaút.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-06 22:12:38
Üzenet elküldve: 2019-06-06 22:12:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hárman párban//
*Lassan kezdi untatni a másik kettő hiúsága, így ezzel kapcsolatban inkább nem mond semmi többet. Nem mondhatni, hogy ő lenne a szerénység mintaképe, ám a felesleges öntömjénezést sem állhatja, ez pedig pontosan annak tűnik a számára, hiszen mindannyian tökéletesen tisztában vannak vele, milyen jelentős szerepük is volt a pestis kiirtásában, így feleslegesnek is tartja ezt tovább ecsetelni, legalábbis maguk közt. Másokkal annál szívesebben osztja majd meg ezt a történetet, és reméli, a kancellár nagylelkűsége tényleg kiterjed arra is, hogy sajátja mellett megemlítse az őt segítő két gyönyörű hölgyemény hozzájárulását is az ellenszer feltalálásához*
- Az élet részei a tettek is, így ha azt szereted a halál miatt, kénytelen leszel megbarátkozni a kudarccal is... *osztja meg logikus követeztetését Dora szavait hallva, bár ennél jobban most nem szívesen merülne bele a témába. Számos tapasztalata van a kudarcot illetően, így meg tudja érteni a lány ódzkodását attól, hogy hibázzon, mégsem érzi késznek magát erről beszélni azelőtt, hogy ne gurítana le több pohár igencsak tömény alkoholt, így most is inkább saját élményei helyett a két civódó szerelmes kibékítésén kezd ügyködni*
- Az sose hátrány, ha több módszerünk van egy betegség kezelésére. Sose tudni, mikor válik az egyik hatástalanná... *pillant előbb Dorára, majd a kancellárra, kis fejbiccentéssel honorálva a háláját, remélve, hogy sikerül békésen elintézni a gyógymód-kérdést, mielőtt a két hatalmas ego még jobban egymásnak feszülne. Figyelmét hamarosan úgyis inkább az állatok vonják magukra, akik látszólag egész jól megférnek egymás mellett, így óvatosan ki is nyitja a ketrec ajtaját, hogy a kancellár méltó helyére tehesse kis kedvencét*
- Bizony, veszélyes dolog egy ilyen ravasz jószágot beengedni ilyen békés élőlények közé... *jegyzi meg csendesen, nem feltétlen az állatokra utalva* Csak nehogy három Dorával legyünk gazdagabbak, mire hazaérünk! Kettő is sok belőle! *kacsint a lányra, hiszen a nyulak legendás szaporaságának ismeretében ki tudja, mi vár rájuk, mire visszaérnek Amonra. ~Talán van valami eddig nem ismert mellékhatása is a pestis ellenszerének~ mosolyodik el magában, hiszen biztos benne, egy ilyen gyógyszernek nagy keletje lenne*
- Mehetünk. *bólint rá közben ő is az indulásra, miközben hozzálát, hogy úgy rögzítse a ketrecet a nyereghez, hogy az a legkevésbé himbálóddzon majd. Ez eltart egy darabig, de végül sikerül megfelelő helyet találnia, mind az állatok, mind a maga számára a nyeregben*
- Ezúttal remélem, tudsz majd viselkedni! *suttogja a ló fülébe, ahogy előre hajol, hogy megpaskolja kissé a nyakát, és csak Habrertus szavaira kapja fel a fejét*
- Hogy érted, hogy nem fizetik meg, ami jár? *vonja össze a szemöldökét, ahogy a férfira tekint, ismét csak úgy érezve, vajmi keveset tud a helyi szokásokról*
- Azt hittem, a környéken mindenki köteles leróni a szükséges sarcot az amoni kincstárnak... *bár a korábbiak fényében biztos benne, feltételezése helytelen, mégsem bírja megállni, hogy nem mondja ki, ami az eszébe jut, és talán a kancellárnak is örömet okoz majd, hogy kijavíthatja egy olyan témában, mely szakterületének mondható.*
*Lassan kezdi untatni a másik kettő hiúsága, így ezzel kapcsolatban inkább nem mond semmi többet. Nem mondhatni, hogy ő lenne a szerénység mintaképe, ám a felesleges öntömjénezést sem állhatja, ez pedig pontosan annak tűnik a számára, hiszen mindannyian tökéletesen tisztában vannak vele, milyen jelentős szerepük is volt a pestis kiirtásában, így feleslegesnek is tartja ezt tovább ecsetelni, legalábbis maguk közt. Másokkal annál szívesebben osztja majd meg ezt a történetet, és reméli, a kancellár nagylelkűsége tényleg kiterjed arra is, hogy sajátja mellett megemlítse az őt segítő két gyönyörű hölgyemény hozzájárulását is az ellenszer feltalálásához*
- Az élet részei a tettek is, így ha azt szereted a halál miatt, kénytelen leszel megbarátkozni a kudarccal is... *osztja meg logikus követeztetését Dora szavait hallva, bár ennél jobban most nem szívesen merülne bele a témába. Számos tapasztalata van a kudarcot illetően, így meg tudja érteni a lány ódzkodását attól, hogy hibázzon, mégsem érzi késznek magát erről beszélni azelőtt, hogy ne gurítana le több pohár igencsak tömény alkoholt, így most is inkább saját élményei helyett a két civódó szerelmes kibékítésén kezd ügyködni*
- Az sose hátrány, ha több módszerünk van egy betegség kezelésére. Sose tudni, mikor válik az egyik hatástalanná... *pillant előbb Dorára, majd a kancellárra, kis fejbiccentéssel honorálva a háláját, remélve, hogy sikerül békésen elintézni a gyógymód-kérdést, mielőtt a két hatalmas ego még jobban egymásnak feszülne. Figyelmét hamarosan úgyis inkább az állatok vonják magukra, akik látszólag egész jól megférnek egymás mellett, így óvatosan ki is nyitja a ketrec ajtaját, hogy a kancellár méltó helyére tehesse kis kedvencét*
- Bizony, veszélyes dolog egy ilyen ravasz jószágot beengedni ilyen békés élőlények közé... *jegyzi meg csendesen, nem feltétlen az állatokra utalva* Csak nehogy három Dorával legyünk gazdagabbak, mire hazaérünk! Kettő is sok belőle! *kacsint a lányra, hiszen a nyulak legendás szaporaságának ismeretében ki tudja, mi vár rájuk, mire visszaérnek Amonra. ~Talán van valami eddig nem ismert mellékhatása is a pestis ellenszerének~ mosolyodik el magában, hiszen biztos benne, egy ilyen gyógyszernek nagy keletje lenne*
- Mehetünk. *bólint rá közben ő is az indulásra, miközben hozzálát, hogy úgy rögzítse a ketrecet a nyereghez, hogy az a legkevésbé himbálóddzon majd. Ez eltart egy darabig, de végül sikerül megfelelő helyet találnia, mind az állatok, mind a maga számára a nyeregben*
- Ezúttal remélem, tudsz majd viselkedni! *suttogja a ló fülébe, ahogy előre hajol, hogy megpaskolja kissé a nyakát, és csak Habrertus szavaira kapja fel a fejét*
- Hogy érted, hogy nem fizetik meg, ami jár? *vonja össze a szemöldökét, ahogy a férfira tekint, ismét csak úgy érezve, vajmi keveset tud a helyi szokásokról*
- Azt hittem, a környéken mindenki köteles leróni a szükséges sarcot az amoni kincstárnak... *bár a korábbiak fényében biztos benne, feltételezése helytelen, mégsem bírja megállni, hogy nem mondja ki, ami az eszébe jut, és talán a kancellárnak is örömet okoz majd, hogy kijavíthatja egy olyan témában, mely szakterületének mondható.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-06 19:57:29
Üzenet elküldve: 2019-06-06 19:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
*Finoman mosolyog, mert azt már jól tudja, hogy az esetleges vezéri audiencián saját szerepét alaposan ki fogja színezni, de hát minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ráadásul Hubit aligha lehetne ezzel a jelzővel illetni. Tehát Esti sejtése helytálló. A meglepetésében viszont nem osztozik a jó kancellár. Hubi ismeri már annyira Dorát, hogy tudja bizony meglehetősen sok dologban hasonlítanak. Ezek szerint a becsvágy sem kivétel. Persze Hubi ezt is rokonszenvesnek találja benne, persze csak addig, míg túl nem nő rajta. Azután nagyjából folytatódik az, ami még a Radkraalban elkezdődött. A lányok csipkelődnek tovább. A kancellár egyszer már szólt emiatt, de szemlátomást nem törődnek vele. Az ilyesmit rendszerint rosszul szokta viselni, most azonban csak elnézőn csóválja a fejét. Tulajdonképpen még szórakoztatja is.*
- A nagylelkűség erős oldalam. *vigyorog, és ebben a pillanatban eszébe sem jut, hogy éppen ez okozta majdnem a vesztét. Hiszen ha nem engedi be a falakon az artheniori menekülteket, akkor a pestis is elkerüli őket. Legalábbis egy ideig. És Hubi nemcsak nagylelkű, de büszke ember is. Így amikor Dora sokadjára emlékezteti rá virágnyelven, hogy mit köszönhet neki, Hubiban egy kicsit elpattan valami.*
- Kedvesem... *kezdi az elf felé fordulva pontosan olyan hangsúllyal, amit Alyo már jól ismerhet, aki - sajnálatos módon - csak a kancellár kéjenc, perverz oldalát ismeri* Senki sem vonja kétségbe elévülhetetlen érdemeid a pestis megfékezésében. Én sem. Ugyanakkor szabad legyen megjegyeznem, hogy *megemeli a markában ficánkoló patkányt* az én módszerem is eredményesnek bizonyult.
*Arra most bizonyos nagyvonalúsággal nem tér ki, hogy mindettől függetlenül Dora és Esti széruma volt az, ami megfékezte a járványt.*
- De természetesen hálás vagyok az erőfeszítéseidért, ha ezt szeretted volna hallani. Mindkettőtöknek. *teszi hozzá, és ez Hubitól valóban felfogható a túláradó hála megnyilvánulásaként. A kissé talán feszült hangulatot feloldhatja Esti ötlete, amennyiben a Hármas nevezetű patkányt össze lehetnek ismertetni a nagyfülű rágcsálókkal.*
- Hát, ööö... *jegyzi meg frappánsan, mert nem igazán tudja eldönteni, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. De odáig még nem jutott el, hogy bevallja van valami amihez nem ért, így amikor Dora is felcsatlakozik, rábólint az ötletre.*
- Egy próbát megér.
*A következőkben Hármas ismeretséget köthet a nyulakkal, és ha békésen megférnek egymás mellett a ketrecben, már valóban semmi akadálya nem lehet, hogy elinduljanak a piac felé. Odakint Hubi meglehetős óvatossággal kecmereg fel Átok hátára, tekintettel enyhén még mindig sajgó testrészeire, aztán lépésre sarkalja az öszvérét.*
- Jut eszembe. *jegyzi meg félig magának, félig a többieknek* Elfogadhatatlan, hogy a kereskedők a tharg piacon busás jövedelemre tesznek szert, ám ezért nem fizetik meg a Vashegynek ami jár neki.
*Finoman mosolyog, mert azt már jól tudja, hogy az esetleges vezéri audiencián saját szerepét alaposan ki fogja színezni, de hát minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ráadásul Hubit aligha lehetne ezzel a jelzővel illetni. Tehát Esti sejtése helytálló. A meglepetésében viszont nem osztozik a jó kancellár. Hubi ismeri már annyira Dorát, hogy tudja bizony meglehetősen sok dologban hasonlítanak. Ezek szerint a becsvágy sem kivétel. Persze Hubi ezt is rokonszenvesnek találja benne, persze csak addig, míg túl nem nő rajta. Azután nagyjából folytatódik az, ami még a Radkraalban elkezdődött. A lányok csipkelődnek tovább. A kancellár egyszer már szólt emiatt, de szemlátomást nem törődnek vele. Az ilyesmit rendszerint rosszul szokta viselni, most azonban csak elnézőn csóválja a fejét. Tulajdonképpen még szórakoztatja is.*
- A nagylelkűség erős oldalam. *vigyorog, és ebben a pillanatban eszébe sem jut, hogy éppen ez okozta majdnem a vesztét. Hiszen ha nem engedi be a falakon az artheniori menekülteket, akkor a pestis is elkerüli őket. Legalábbis egy ideig. És Hubi nemcsak nagylelkű, de büszke ember is. Így amikor Dora sokadjára emlékezteti rá virágnyelven, hogy mit köszönhet neki, Hubiban egy kicsit elpattan valami.*
- Kedvesem... *kezdi az elf felé fordulva pontosan olyan hangsúllyal, amit Alyo már jól ismerhet, aki - sajnálatos módon - csak a kancellár kéjenc, perverz oldalát ismeri* Senki sem vonja kétségbe elévülhetetlen érdemeid a pestis megfékezésében. Én sem. Ugyanakkor szabad legyen megjegyeznem, hogy *megemeli a markában ficánkoló patkányt* az én módszerem is eredményesnek bizonyult.
*Arra most bizonyos nagyvonalúsággal nem tér ki, hogy mindettől függetlenül Dora és Esti széruma volt az, ami megfékezte a járványt.*
- De természetesen hálás vagyok az erőfeszítéseidért, ha ezt szeretted volna hallani. Mindkettőtöknek. *teszi hozzá, és ez Hubitól valóban felfogható a túláradó hála megnyilvánulásaként. A kissé talán feszült hangulatot feloldhatja Esti ötlete, amennyiben a Hármas nevezetű patkányt össze lehetnek ismertetni a nagyfülű rágcsálókkal.*
- Hát, ööö... *jegyzi meg frappánsan, mert nem igazán tudja eldönteni, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. De odáig még nem jutott el, hogy bevallja van valami amihez nem ért, így amikor Dora is felcsatlakozik, rábólint az ötletre.*
- Egy próbát megér.
*A következőkben Hármas ismeretséget köthet a nyulakkal, és ha békésen megférnek egymás mellett a ketrecben, már valóban semmi akadálya nem lehet, hogy elinduljanak a piac felé. Odakint Hubi meglehetős óvatossággal kecmereg fel Átok hátára, tekintettel enyhén még mindig sajgó testrészeire, aztán lépésre sarkalja az öszvérét.*
- Jut eszembe. *jegyzi meg félig magának, félig a többieknek* Elfogadhatatlan, hogy a kereskedők a tharg piacon busás jövedelemre tesznek szert, ám ezért nem fizetik meg a Vashegynek ami jár neki.
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:46:42
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:46:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hárman párban//
*Úgy tűnik, a kancellár vevő Dora elégedetlenkedésére, de a lány ezen nem lepődik meg, nem ez lenne az első eset, hogy akad közös vonásuk. Gyarlóságból nem kell messzire menni. Persze az elf tisztában van vele, hogy Habrertus puszta jóindulatból szállásolta el a menekülteket, akik miatt az egész galiba történt, de csak halvány mosollyal adózik annak, hogy egyetértenek, és nem hánytorgatja fel a másik jó szívét. Még megsértődne szegény.*
- Hát igen, sajnos a legnagyobb tudósok, akinek a könyvei a polcodon sorakoznak, Habrertus, többségükben nem élve tettek szert hírnévre. Furcsa lett volna, ha nekünk egy csettintésre sikerül. *Majd kis gondolkodás után hozzáteszi.* Meg túl szép is. *És igyekszik nem arra gondolni, hogy hasonló sorsra jut a kancellárral való kapcsolata is – egy szóval minden, ami Dorának fontos és szórakoztató.* Köszönjük, ha szólsz!
*Közben Esti már egy pillanatra azt hiszi, hogy Dorából előtört az empátia, de hát a kalapos szerint épp elég időt töltött már vele, hogy sejtse, neki fontosabb a saját élete, mint másé. Az elf legyint egy nagyot.*
- A halál az élet része, a kudarc viszont a tettekből jön. Én pedig nem szeretem a kudarcot. *Mondja komoly képpel, látszik rajta, hogy nem tréfál. De hát a tudósok általában sem szoktak. Részben talán azért is, mert egy pillanatra sem hiszi el Estinek, hogy fél tőle, részben pedig, mivel jobban leköti a beszámoló a sötételfek szertartásairól, és arcán látszik, hogy komolyan elgondolkodik, igaz-e vagy tréfa. Mert igazából bármelyik könnyen lehet. Viszont mosolyt csal az arcára.*
- Habrertus, hallod? Megmenekültél. Most az egyszer. *Vigyora elárulja, hogy kétszer is megmentette a fenekét. Milyen hasznos is írnokot tartani!
Ezután lehetőségük van megismerkedni Hármassal, akinek még Doránál is kevésbé kreatív a neve. Mármint a nyúl Doránál – bár ha úgy vesszük, az elf Dora szülei sem erőltették meg magukat különösen, valami rossz regényben olvasták a nevet, és egy az egyben ráhúzták. Tudományos kíváncsisággal nézi a jelenetet, ahogy a kancellár megfogja a patkányt, és arra se szól semmit, ha Esti ötletére a nyulak közé akarja tenni – az állatok láthatóan egy irbisszel is előbb összebarátkoznak, mint gazdájukkal, így a patkány sem zavarja őket különösen, amíg nem Dora az a patkány.*
- Van esély rá, hogy békén hagyják egymást. *Jegyzi meg.* Inkább a patkányon múlik, a nyulak elég jámborak. Ha nem piszkálja őket, szerintem jól meglesznek. Ha meg nem, még mindig vehetünk neki egy másik ketrecet.
*Azt nem nagyon érti, milyen kapocs fűzi Habrertust és Estit kedvenceikhez, de nem is kérdezget. Ő nem sietne annyira el innen, a sok gyógynövény gondolata sokkal jobban ide köti, sőt maga a kancellár meggyógyításával kapcsolatos élmény is valahol pozitívvá teszi a sivár környezetet. Magához képest szokatlan komolysággal és csendben indul a lovához.*
- Akkor? Irány a piac? *Kérdezi érdeklődve, és szinte észre se veszi, hogy ezúttal könnyedén felült a lóra, sőt még lépésre is tudja bírni, hogy a társaság többi tagjához zárkózzon fel. Ha a többiek is helyeselnek, ő indul el az élen, remélve, hogy ha már a leglassabb volt, ezúttal megy szaporábban is a menet.*
*Úgy tűnik, a kancellár vevő Dora elégedetlenkedésére, de a lány ezen nem lepődik meg, nem ez lenne az első eset, hogy akad közös vonásuk. Gyarlóságból nem kell messzire menni. Persze az elf tisztában van vele, hogy Habrertus puszta jóindulatból szállásolta el a menekülteket, akik miatt az egész galiba történt, de csak halvány mosollyal adózik annak, hogy egyetértenek, és nem hánytorgatja fel a másik jó szívét. Még megsértődne szegény.*
- Hát igen, sajnos a legnagyobb tudósok, akinek a könyvei a polcodon sorakoznak, Habrertus, többségükben nem élve tettek szert hírnévre. Furcsa lett volna, ha nekünk egy csettintésre sikerül. *Majd kis gondolkodás után hozzáteszi.* Meg túl szép is. *És igyekszik nem arra gondolni, hogy hasonló sorsra jut a kancellárral való kapcsolata is – egy szóval minden, ami Dorának fontos és szórakoztató.* Köszönjük, ha szólsz!
*Közben Esti már egy pillanatra azt hiszi, hogy Dorából előtört az empátia, de hát a kalapos szerint épp elég időt töltött már vele, hogy sejtse, neki fontosabb a saját élete, mint másé. Az elf legyint egy nagyot.*
- A halál az élet része, a kudarc viszont a tettekből jön. Én pedig nem szeretem a kudarcot. *Mondja komoly képpel, látszik rajta, hogy nem tréfál. De hát a tudósok általában sem szoktak. Részben talán azért is, mert egy pillanatra sem hiszi el Estinek, hogy fél tőle, részben pedig, mivel jobban leköti a beszámoló a sötételfek szertartásairól, és arcán látszik, hogy komolyan elgondolkodik, igaz-e vagy tréfa. Mert igazából bármelyik könnyen lehet. Viszont mosolyt csal az arcára.*
- Habrertus, hallod? Megmenekültél. Most az egyszer. *Vigyora elárulja, hogy kétszer is megmentette a fenekét. Milyen hasznos is írnokot tartani!
Ezután lehetőségük van megismerkedni Hármassal, akinek még Doránál is kevésbé kreatív a neve. Mármint a nyúl Doránál – bár ha úgy vesszük, az elf Dora szülei sem erőltették meg magukat különösen, valami rossz regényben olvasták a nevet, és egy az egyben ráhúzták. Tudományos kíváncsisággal nézi a jelenetet, ahogy a kancellár megfogja a patkányt, és arra se szól semmit, ha Esti ötletére a nyulak közé akarja tenni – az állatok láthatóan egy irbisszel is előbb összebarátkoznak, mint gazdájukkal, így a patkány sem zavarja őket különösen, amíg nem Dora az a patkány.*
- Van esély rá, hogy békén hagyják egymást. *Jegyzi meg.* Inkább a patkányon múlik, a nyulak elég jámborak. Ha nem piszkálja őket, szerintem jól meglesznek. Ha meg nem, még mindig vehetünk neki egy másik ketrecet.
*Azt nem nagyon érti, milyen kapocs fűzi Habrertust és Estit kedvenceikhez, de nem is kérdezget. Ő nem sietne annyira el innen, a sok gyógynövény gondolata sokkal jobban ide köti, sőt maga a kancellár meggyógyításával kapcsolatos élmény is valahol pozitívvá teszi a sivár környezetet. Magához képest szokatlan komolysággal és csendben indul a lovához.*
- Akkor? Irány a piac? *Kérdezi érdeklődve, és szinte észre se veszi, hogy ezúttal könnyedén felült a lóra, sőt még lépésre is tudja bírni, hogy a társaság többi tagjához zárkózzon fel. Ha a többiek is helyeselnek, ő indul el az élen, remélve, hogy ha már a leglassabb volt, ezúttal megy szaporábban is a menet.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-04 22:10:39
Üzenet elküldve: 2019-06-04 22:10:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hárman párban//
- Nem is kívánhatnánk mást. *jegyzi meg somolyogva a kancellár megjegyzésére, ahogy befelé haladnak az épületbe, több kommentárt azonban nem fűz a kis versenyükhöz, sokkal jobban izgatja az, ami előttük, vagyis pontosabban a nyulak előtt áll*
- Bizony, Dorát biztos nagyon motiválja majd, hogy olyasmi után fusson, ami nem lehet az övé! *szúrja oda csak úgy megszokásból a lánynak, még ha nem is teljesen helytálló a megjegyzés, elvégre ha kettejük közül bármelyiküké is a kancellár, az már inkább az elf, mint ő. Dora azonban, úgy tűnik, nincs tisztában ezzel, ameddig pedig így áll a helyzet, igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy kicsit cukkolhassa a lányt. A további tudományos csevejt azonban a többiekre hagyja, ő maga nem igazán hisz a csodákban, a gyógymódjukban viszont annál inkább, azonban nem siet a lány tudtára adni, hogy kivételesen valamiben jónak tartja. Az viszont őszintén meglepi, hogy Dora hiúsága a kancelláréval vetekszik. A maga részéről kicsit sem bánja, hogy nem ismert lépten-nyomon, ők kísérletezték ki a pestis ellenszerét, bár szó, ami szó, nem is kifejezetten illik a róla alkotott képbe az önfeláldozó ápolónő szerepe. ~Az arra érdemes helyeken pedig úgyis tudják, hogy mi voltunk a hősök~ somolyog magában, hiszen a köznép hálája és imádata a legkevésbé sem érdekli, a tharg vezetőké viszont annál inkább. Örömmel hallja, hogy a kancellárt is hasonló gondolatok foglalkoztatják*
- Ez igazán nagylelkű lenne tőled. *biccenti meg a fejét Habrertus irányába, aki, úgy tűnik, hajlandó lenne pár szót szólni az érdekükben, hogy a megfelelő emberek ne csak ismerjék, de el is ismerjék dicső tetteiket. ~Gondolom persze, elsősorban a magadét~ teszi hozzá magában gonoszkodva, bár mi tagadás, ha hasonló helyzetben lenne, valószínűleg ő is saját érdemeit hangsúlyozná a siker elérésében. Figyelmét azonban hamar Dora vonja magára és elutasító hozzáállása a vacsorát illetően*
- Ugyan, ne légy ilyen szigorú magaddal! *kezdene már egy pillanatra jóindulatú lenni a lánnyal, de ismét kiderül, feleslegesen próbált kedves lenni* Egy alapos és kalapos boncmester... a végén még tényleg félni kezdek tőle! *kacsint a lányra, továbbra is a karjában tartott Pengét simogatva, halvány mosollyal adva a másik tudtára, hogy ilyesmi természetesen sohasem fog megtörténni*
- Ha kínálnád, se kellene. És nem szándékoztam ilyesmit tenni. *forgatja a szemeit, ahogy Dora előbb Dorat kínálgatja neki, majd Pengét megevésre. A következő javaslatnál azonban elmélázva tekint a kancellárra*
- Hát, egy igazi ünnepi lakoma csúcspontja az élő áldozat... *jegyzi meg csak a lány okítása végett* De természetesen nem hiszem, hogy az itteniek vevők lennének ilyesmire! *villant egy gyors mosolyt Habrertus felé, hogy biztosítsa róla, nem tervezi ráosztani az áldozati bárány szerepét. Ezt követően azonban visszafordul Dora felé, visszatéve Pengét is a ketrecbe, majd átveszi azt a lánytól, hogy ő cipelje magával a két nyulat a továbbiakban. A kancellár pestis alatt tett kutatásairól nem sokat tud, a sajtról is csak homályosan rémlik neki valami, így meglepődik, mikor kiderül, Habrertusnak is vannak kis házi kedvencei. ~Mármint Dorán kívül~ mosolyog magában, ahogy Hármast veszi szemügyre*
- Mit szóltok hozzá? *emeli meg kicsit a ketrecet, hogy a nyulak is megismerkedhessenek túlélőtársukkal* Mi se terveztünk, aztán az egyikből mégiscsak Dora lett. *villant gyors mosolyt a lány felé, majd ismét az állatokra fordítja figyelmét* Ha gondolod, elfér ő is a nyulak mellett... *ezen szavait már a kancellárnak címzi, figyelve rá, mit szólnak a kis állatok egymáshoz, hiszen mégiscsak könnyebb ketrecben szállítani őket, mint kézben vagy esetleg zsebben. Ezt követően azonban részéről sincs akadálya az indulásnak, elvégre megszerzett mindent, amit szeretett volna, nevezetesen Pengét, ezen túlmenően pedig a háta közepére se kívánja ezt a helyét. Minél több időt töltenek itt, annál inkább törnek felszínre emlékei az itteni kutatásról, és orrában szinte újra érezni kezdi azt a fertelmes bűzt, ami akkoriban mindent átjárt.*
- Nem is kívánhatnánk mást. *jegyzi meg somolyogva a kancellár megjegyzésére, ahogy befelé haladnak az épületbe, több kommentárt azonban nem fűz a kis versenyükhöz, sokkal jobban izgatja az, ami előttük, vagyis pontosabban a nyulak előtt áll*
- Bizony, Dorát biztos nagyon motiválja majd, hogy olyasmi után fusson, ami nem lehet az övé! *szúrja oda csak úgy megszokásból a lánynak, még ha nem is teljesen helytálló a megjegyzés, elvégre ha kettejük közül bármelyiküké is a kancellár, az már inkább az elf, mint ő. Dora azonban, úgy tűnik, nincs tisztában ezzel, ameddig pedig így áll a helyzet, igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy kicsit cukkolhassa a lányt. A további tudományos csevejt azonban a többiekre hagyja, ő maga nem igazán hisz a csodákban, a gyógymódjukban viszont annál inkább, azonban nem siet a lány tudtára adni, hogy kivételesen valamiben jónak tartja. Az viszont őszintén meglepi, hogy Dora hiúsága a kancelláréval vetekszik. A maga részéről kicsit sem bánja, hogy nem ismert lépten-nyomon, ők kísérletezték ki a pestis ellenszerét, bár szó, ami szó, nem is kifejezetten illik a róla alkotott képbe az önfeláldozó ápolónő szerepe. ~Az arra érdemes helyeken pedig úgyis tudják, hogy mi voltunk a hősök~ somolyog magában, hiszen a köznép hálája és imádata a legkevésbé sem érdekli, a tharg vezetőké viszont annál inkább. Örömmel hallja, hogy a kancellárt is hasonló gondolatok foglalkoztatják*
- Ez igazán nagylelkű lenne tőled. *biccenti meg a fejét Habrertus irányába, aki, úgy tűnik, hajlandó lenne pár szót szólni az érdekükben, hogy a megfelelő emberek ne csak ismerjék, de el is ismerjék dicső tetteiket. ~Gondolom persze, elsősorban a magadét~ teszi hozzá magában gonoszkodva, bár mi tagadás, ha hasonló helyzetben lenne, valószínűleg ő is saját érdemeit hangsúlyozná a siker elérésében. Figyelmét azonban hamar Dora vonja magára és elutasító hozzáállása a vacsorát illetően*
- Ugyan, ne légy ilyen szigorú magaddal! *kezdene már egy pillanatra jóindulatú lenni a lánnyal, de ismét kiderül, feleslegesen próbált kedves lenni* Egy alapos és kalapos boncmester... a végén még tényleg félni kezdek tőle! *kacsint a lányra, továbbra is a karjában tartott Pengét simogatva, halvány mosollyal adva a másik tudtára, hogy ilyesmi természetesen sohasem fog megtörténni*
- Ha kínálnád, se kellene. És nem szándékoztam ilyesmit tenni. *forgatja a szemeit, ahogy Dora előbb Dorat kínálgatja neki, majd Pengét megevésre. A következő javaslatnál azonban elmélázva tekint a kancellárra*
- Hát, egy igazi ünnepi lakoma csúcspontja az élő áldozat... *jegyzi meg csak a lány okítása végett* De természetesen nem hiszem, hogy az itteniek vevők lennének ilyesmire! *villant egy gyors mosolyt Habrertus felé, hogy biztosítsa róla, nem tervezi ráosztani az áldozati bárány szerepét. Ezt követően azonban visszafordul Dora felé, visszatéve Pengét is a ketrecbe, majd átveszi azt a lánytól, hogy ő cipelje magával a két nyulat a továbbiakban. A kancellár pestis alatt tett kutatásairól nem sokat tud, a sajtról is csak homályosan rémlik neki valami, így meglepődik, mikor kiderül, Habrertusnak is vannak kis házi kedvencei. ~Mármint Dorán kívül~ mosolyog magában, ahogy Hármast veszi szemügyre*
- Mit szóltok hozzá? *emeli meg kicsit a ketrecet, hogy a nyulak is megismerkedhessenek túlélőtársukkal* Mi se terveztünk, aztán az egyikből mégiscsak Dora lett. *villant gyors mosolyt a lány felé, majd ismét az állatokra fordítja figyelmét* Ha gondolod, elfér ő is a nyulak mellett... *ezen szavait már a kancellárnak címzi, figyelve rá, mit szólnak a kis állatok egymáshoz, hiszen mégiscsak könnyebb ketrecben szállítani őket, mint kézben vagy esetleg zsebben. Ezt követően azonban részéről sincs akadálya az indulásnak, elvégre megszerzett mindent, amit szeretett volna, nevezetesen Pengét, ezen túlmenően pedig a háta közepére se kívánja ezt a helyét. Minél több időt töltenek itt, annál inkább törnek felszínre emlékei az itteni kutatásról, és orrában szinte újra érezni kezdi azt a fertelmes bűzt, ami akkoriban mindent átjárt.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:25:09
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:25:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Vasborda szinte oda se figyel arra, amit a nő csinál, mert gondolataiban már a vaskorsóban kortyolgat egy korsó sört. Persze csak az után, hogy megivott egy-két erősebb italt is. Állítólag a thargoknak van valami jó erős italuk, valami ököl vagy micsoda. Szóval majdnem a benyugtatózott betegekre jellemző módon tűri az egészet, az egész végén ocsúdva fel, amikor már vége a procedúrának. *
- Nagyon ügyes voltál, Iwa. * Jegyzi meg bátorító mosollyal, ahogy lepillant a lábára. Nincs oka kételkedni abban, hogy a lehető legszakszerűbb ellátásban részesült, hiszen eddig semmi oka nem lehetett a másikra. Sőt, voltak pillanatok, amikor még Vasborda is be kellett lássa, hogy a másik jobban ért a dologhoz, mint ő. A kérdésre elmosolyodik, a másik naivitása még mindig szórakoztatja. *
- Ugyan kérlek, Iwa. Nézz rám, egy koldus vagyok. Szerinted nem szoktam még hozzá a helyzethez? * Nevet fel halkan, és legyint is. * Ha Ziana oda akar menni, akkor nem én leszek az, aki az útjában áll. Annál több eszem van. Gyere, menjünk is. * Lép az ajtóhoz, nem törődve azzal, hogy a másik még takarítani szeretne. Jelzi a számára, hogy szívesen indulna tovább, de persze ha muszáj, akkor kivárja, amíg a másik végez. *
* Vasborda szinte oda se figyel arra, amit a nő csinál, mert gondolataiban már a vaskorsóban kortyolgat egy korsó sört. Persze csak az után, hogy megivott egy-két erősebb italt is. Állítólag a thargoknak van valami jó erős italuk, valami ököl vagy micsoda. Szóval majdnem a benyugtatózott betegekre jellemző módon tűri az egészet, az egész végén ocsúdva fel, amikor már vége a procedúrának. *
- Nagyon ügyes voltál, Iwa. * Jegyzi meg bátorító mosollyal, ahogy lepillant a lábára. Nincs oka kételkedni abban, hogy a lehető legszakszerűbb ellátásban részesült, hiszen eddig semmi oka nem lehetett a másikra. Sőt, voltak pillanatok, amikor még Vasborda is be kellett lássa, hogy a másik jobban ért a dologhoz, mint ő. A kérdésre elmosolyodik, a másik naivitása még mindig szórakoztatja. *
- Ugyan kérlek, Iwa. Nézz rám, egy koldus vagyok. Szerinted nem szoktam még hozzá a helyzethez? * Nevet fel halkan, és legyint is. * Ha Ziana oda akar menni, akkor nem én leszek az, aki az útjában áll. Annál több eszem van. Gyere, menjünk is. * Lép az ajtóhoz, nem törődve azzal, hogy a másik még takarítani szeretne. Jelzi a számára, hogy szívesen indulna tovább, de persze ha muszáj, akkor kivárja, amíg a másik végez. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 173-192