Nincs játékban - Ispotály és Alkimistaműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Ispotály és Alkimistaműhely | Nincs "kisebb" helyszín |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 45. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-04-24 18:13:19
Üzenet elküldve: 2023-04-24 18:13:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*A jó kancellár a lehető legnyájasabb modorában társalog, de a mogorva elfben képtelenség felfedezni a jó modor legapróbb szikráját is. Merev, mint eddig, azt az egy mosolyt leszámítva. Úgyhogy Hubi nem is foglalkozik tovább ezzel a dologgal. Nem mindenkinek lehetett gyerekszobája. Annál is inkább, mert érdekesebb társaság is akad. Igaz, hogy Nestarral eddig - ha emlékezete nem csalja meg - leginkább csak hivatalos ügyekben érintkezett, de az illető Lanawin egyik legismertebb és legnagyobb tudású alkimistája. Ennek megfelelően tudós férfiú, tehát Hubi megbecsülésére bízvást számíthat.*
- Nestar uram! *szalad széles mosolyra a szája és kissé meghajtja magát az alkimista felé* Minő öröm téged látni! Annál is inkább, mert néhány bájitalt kell elkészítenem, és értő tekintetedtől kísérve bizonyosan siker fogja koronázni erőfeszítéseim.
*Tehát Nestar jelenlétére is számít, de beinvitálja az elf mellett az esetlegesen duzzogó leányt is. Aki szerette volna megnézni a Tűtornyot, tehát érdeklődő alkat lehet. Nem árt ha megtudja, hogy a világon létezik tudomány is, nem csak kard és gyilok.
Saját készletéből válogatja össze a hozzávalókat és az ispotályban elhelyezett saját eszközeivel lát neki a munkának. Az egyszerűbbekkel kezdi; a kék, sárga, piros és barna folyadékok a lombikokban mind sötétebb árnyalatokat öltenek, a késztermékeket pedig Hubi kis fiolákba tölti és úgy adja át őket Pyctának. Annyira belelendül, hogy kissé bonyolultabb változatokkal is megpróbálkozik. A kék folyadékok a retortában ígéretesen keverednek, a jó kancellár óvatosan hevíti a folyadékot a borszeszégővel, miközben az alapanyagokat adagolja és minden jól megy addig, míg a folyadék színe fakulni nem kezd. Hubi szemöldöke összeszalad, kihúzza a lombik alól a lángot, és a retorta felső nyílásából kihúzza a dugót, hogy a gőzöket kiengedve stabilizálja a reakciót. Hiába. A folyadék színe hamarosan áttetszővé válik, hasonlatosan a vízéhez. Hubi pedig ért annyit az alkímiához, hogy tudja: amit gondterhelten néz, az többé nem varázslatos ital, hanem közönséges víz. Valamit elszúrt.*
- Lám, ez történik ha egy műkedvelő kontárkodik bele egy komoly tudományba.
*Nyájas mosollyal fordul Nestar felé, pedig bosszús a nyilvános megszégyenülés miatt.*
- Esetleg megkérhetlek, hogy láss el értékes tanácsaiddal...
*Nem fejezi be a mondatot. Tudja, hogy az alkimisták meglehetősen drágán mérik tudásukat, alighanem Nestar sem kivétel. Ami azt illeti, a Vashegyen talán ő az egyetlen akit nem honorálnak illőn. Valószínűleg az utolsó lovászfiú is méltóbb juttatásokban részesül, mint ő, aki szinte csak elhivatott lojalitásból szolgálja a thargokat.*
- Vagy talán megkérhetlek rá, hogy készíts nekünk tenger- és égszínkék italokat. *egy pillantás Pyctára* Amennyiben a varázserő gyors pótlására is szükség lesz.
*Majd egy nyájas mosollyal fordul vissza Nestar felé, miközben miközben az elkészült 1 Azúrkék varázsitalt Pycta del Ventus felé nyújtja.
. Hasonlóképpen Pycta del Ventus birtokába jut 1 Korallvörös varázsital is, ahogy 1 db Napsárga varázsital tulajdonosa is Pycta del Ventus lesz. Már csak 1 Sötétbarna varázsital árválkodik előtte, de az sem sokáig. Hamarosan Pycta del Ventus veheti kézbe a fiolát. Egyelőre ennyi van készen, de az elf bizonyára szólni fog, ha szüksége van még valamire.*
*A jó kancellár a lehető legnyájasabb modorában társalog, de a mogorva elfben képtelenség felfedezni a jó modor legapróbb szikráját is. Merev, mint eddig, azt az egy mosolyt leszámítva. Úgyhogy Hubi nem is foglalkozik tovább ezzel a dologgal. Nem mindenkinek lehetett gyerekszobája. Annál is inkább, mert érdekesebb társaság is akad. Igaz, hogy Nestarral eddig - ha emlékezete nem csalja meg - leginkább csak hivatalos ügyekben érintkezett, de az illető Lanawin egyik legismertebb és legnagyobb tudású alkimistája. Ennek megfelelően tudós férfiú, tehát Hubi megbecsülésére bízvást számíthat.*
- Nestar uram! *szalad széles mosolyra a szája és kissé meghajtja magát az alkimista felé* Minő öröm téged látni! Annál is inkább, mert néhány bájitalt kell elkészítenem, és értő tekintetedtől kísérve bizonyosan siker fogja koronázni erőfeszítéseim.
*Tehát Nestar jelenlétére is számít, de beinvitálja az elf mellett az esetlegesen duzzogó leányt is. Aki szerette volna megnézni a Tűtornyot, tehát érdeklődő alkat lehet. Nem árt ha megtudja, hogy a világon létezik tudomány is, nem csak kard és gyilok.
Saját készletéből válogatja össze a hozzávalókat és az ispotályban elhelyezett saját eszközeivel lát neki a munkának. Az egyszerűbbekkel kezdi; a kék, sárga, piros és barna folyadékok a lombikokban mind sötétebb árnyalatokat öltenek, a késztermékeket pedig Hubi kis fiolákba tölti és úgy adja át őket Pyctának. Annyira belelendül, hogy kissé bonyolultabb változatokkal is megpróbálkozik. A kék folyadékok a retortában ígéretesen keverednek, a jó kancellár óvatosan hevíti a folyadékot a borszeszégővel, miközben az alapanyagokat adagolja és minden jól megy addig, míg a folyadék színe fakulni nem kezd. Hubi szemöldöke összeszalad, kihúzza a lombik alól a lángot, és a retorta felső nyílásából kihúzza a dugót, hogy a gőzöket kiengedve stabilizálja a reakciót. Hiába. A folyadék színe hamarosan áttetszővé válik, hasonlatosan a vízéhez. Hubi pedig ért annyit az alkímiához, hogy tudja: amit gondterhelten néz, az többé nem varázslatos ital, hanem közönséges víz. Valamit elszúrt.*
- Lám, ez történik ha egy műkedvelő kontárkodik bele egy komoly tudományba.
*Nyájas mosollyal fordul Nestar felé, pedig bosszús a nyilvános megszégyenülés miatt.*
- Esetleg megkérhetlek, hogy láss el értékes tanácsaiddal...
*Nem fejezi be a mondatot. Tudja, hogy az alkimisták meglehetősen drágán mérik tudásukat, alighanem Nestar sem kivétel. Ami azt illeti, a Vashegyen talán ő az egyetlen akit nem honorálnak illőn. Valószínűleg az utolsó lovászfiú is méltóbb juttatásokban részesül, mint ő, aki szinte csak elhivatott lojalitásból szolgálja a thargokat.*
- Vagy talán megkérhetlek rá, hogy készíts nekünk tenger- és égszínkék italokat. *egy pillantás Pyctára* Amennyiben a varázserő gyors pótlására is szükség lesz.
*Majd egy nyájas mosollyal fordul vissza Nestar felé, miközben miközben az elkészült 1 Azúrkék varázsitalt Pycta del Ventus felé nyújtja.
. Hasonlóképpen Pycta del Ventus birtokába jut 1 Korallvörös varázsital is, ahogy 1 db Napsárga varázsital tulajdonosa is Pycta del Ventus lesz. Már csak 1 Sötétbarna varázsital árválkodik előtte, de az sem sokáig. Hamarosan Pycta del Ventus veheti kézbe a fiolát. Egyelőre ennyi van készen, de az elf bizonyára szólni fog, ha szüksége van még valamire.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-04-13 17:55:04
Üzenet elküldve: 2023-04-13 17:55:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Zaklatott hírnök//
*Ritkán jár vendég a világ ezen szegletére és ha jön is, Nestar elszegmentálódott létezését még kevésbé zavarják meg. A habrertusszerű hangok vendégek jelenlétét jelzik, majd az ajtó is nyílni vél. Szerencsebeli tájolását illetően Nestar polctörölgetését az érkezőkre bízza.*
- Üdvözletem mindenkinek és örvendek a viszontlátásnak, kancellár úr. Ha segíthetek valamiben, szóljanak nyugodtan.
*Nem fogja feltartani őket, amennyiben nem szükségeltetik, de udvariatlan lenne, ha nem ajánlaná fel szolgálatait. Valamint, az idő elég relatív, ha a maga napirendjét szabja, sietni nem siet semerre. A jövetelük milétét illetően remélhetőleg tájékoztatást kap, de Habrertus jelenléte nyugalomra elegendő ok.*
*Ritkán jár vendég a világ ezen szegletére és ha jön is, Nestar elszegmentálódott létezését még kevésbé zavarják meg. A habrertusszerű hangok vendégek jelenlétét jelzik, majd az ajtó is nyílni vél. Szerencsebeli tájolását illetően Nestar polctörölgetését az érkezőkre bízza.*
- Üdvözletem mindenkinek és örvendek a viszontlátásnak, kancellár úr. Ha segíthetek valamiben, szóljanak nyugodtan.
*Nem fogja feltartani őket, amennyiben nem szükségeltetik, de udvariatlan lenne, ha nem ajánlaná fel szolgálatait. Valamint, az idő elég relatív, ha a maga napirendjét szabja, sietni nem siet semerre. A jövetelük milétét illetően remélhetőleg tájékoztatást kap, de Habrertus jelenléte nyugalomra elegendő ok.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-04-11 22:39:03
Üzenet elküldve: 2023-04-11 22:39:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*A Szellemjáró nem tart velük ahogy azt az erdőmélyi elf gondolta, hanem a kapuban elválnak útjaik, amit legfeljebb annyiban bán, hogy kénytelenek a kancellárral folytatni az útjukat. Nem zavarja Nievesha duzzogása, mostanában elég sokat teszi, már hiányozna is, ha nem tenné. A kapuban visszavehetik fegyvereiket, ám ezután kényelmetlen várakozás következik, mire Habrertus csatlakozik hozzájuk, hogy az ispotályba kísérje őket. Bár a csuhátlan csuhás végtelen türelemmel könyököl Éjvihar nyergének kápájára, felszalad az egyik szemöldöke, amikor a kapuban megjelenő cicomás hintó ablakában a kancellár keze jelenik meg invitálón.*
- Mi a fasz... *Csúszik ki a halk szitok a páncélos próféta ajkán. Fejcsóválva indítja meg hátasát a hintó után és int fejével sárga szemeit megforgatva Niev felé.
Az ispotálynál ruganyosan leugrik a nyeregből és Éjvihar oldalának támaszkodva, karbafont kezekkel, egymás előtt keresztezett lábbal nézi végig unatkozó képpel, ahogy a kancellár, a kocsisa segítségével kikászálódik a hintóból. Még egy ásítást is elnyom és utána követi az épületig az öregembert. A feltáruló ajtón keresztül belépve egy laikus szemével néz végig a helyiségen, csak a kancellár szavaira fordul felé a sárga tekintet.*
- Aha. *Indul el a munkaasztalok és a fali állványok között, mutatóujjával meg is pöcköl el üres lombikot, hogy Habrertus felé forduljon.*
- Nem szükséges és mihamarabb neki is akarok kezdeni az úrnő által ránk bízott feladatnak. *Válaszolja színtelen hangon, elhessentve, hogy az öreg segítségére szoruljanak.*
- Biztos vagyok benne. *Ezúttal rajta a sor, hogy mosolyt villantson a szerénytelen megjegyzésre és követi a férfit a bájitalos szekrényhez. A "lebarátozást" inkább szó nélkül hagyja.*
- Olyan bájitalok kellenek, amelyek a fizikai tulajdonságokat erősítik, erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség. Emellett pár olyan is, ami az intelligenciát segíti. *Sárga ragadozótekintete Habrertus felé fordul.
Niev valószínűleg továbbra is látványosan duzzog, de ha érdekli idebent valami, akkor hagyja kicsit kóborolni, nézelődni, ha már nem engedte meg neki, hogy a toronyban mulassa az időt.*
*A Szellemjáró nem tart velük ahogy azt az erdőmélyi elf gondolta, hanem a kapuban elválnak útjaik, amit legfeljebb annyiban bán, hogy kénytelenek a kancellárral folytatni az útjukat. Nem zavarja Nievesha duzzogása, mostanában elég sokat teszi, már hiányozna is, ha nem tenné. A kapuban visszavehetik fegyvereiket, ám ezután kényelmetlen várakozás következik, mire Habrertus csatlakozik hozzájuk, hogy az ispotályba kísérje őket. Bár a csuhátlan csuhás végtelen türelemmel könyököl Éjvihar nyergének kápájára, felszalad az egyik szemöldöke, amikor a kapuban megjelenő cicomás hintó ablakában a kancellár keze jelenik meg invitálón.*
- Mi a fasz... *Csúszik ki a halk szitok a páncélos próféta ajkán. Fejcsóválva indítja meg hátasát a hintó után és int fejével sárga szemeit megforgatva Niev felé.
Az ispotálynál ruganyosan leugrik a nyeregből és Éjvihar oldalának támaszkodva, karbafont kezekkel, egymás előtt keresztezett lábbal nézi végig unatkozó képpel, ahogy a kancellár, a kocsisa segítségével kikászálódik a hintóból. Még egy ásítást is elnyom és utána követi az épületig az öregembert. A feltáruló ajtón keresztül belépve egy laikus szemével néz végig a helyiségen, csak a kancellár szavaira fordul felé a sárga tekintet.*
- Aha. *Indul el a munkaasztalok és a fali állványok között, mutatóujjával meg is pöcköl el üres lombikot, hogy Habrertus felé forduljon.*
- Nem szükséges és mihamarabb neki is akarok kezdeni az úrnő által ránk bízott feladatnak. *Válaszolja színtelen hangon, elhessentve, hogy az öreg segítségére szoruljanak.*
- Biztos vagyok benne. *Ezúttal rajta a sor, hogy mosolyt villantson a szerénytelen megjegyzésre és követi a férfit a bájitalos szekrényhez. A "lebarátozást" inkább szó nélkül hagyja.*
- Olyan bájitalok kellenek, amelyek a fizikai tulajdonságokat erősítik, erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség. Emellett pár olyan is, ami az intelligenciát segíti. *Sárga ragadozótekintete Habrertus felé fordul.
Niev valószínűleg továbbra is látványosan duzzog, de ha érdekli idebent valami, akkor hagyja kicsit kóborolni, nézelődni, ha már nem engedte meg neki, hogy a toronyban mulassa az időt.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-04-05 18:28:23
Üzenet elküldve: 2023-04-05 18:28:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 422
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Mivel a pirkadat már Tharg területen találta, nem csoda, hogy egészen korai órában érkezik az Alkimista műhelybe. Hiszen hosszú útjának egyetlen célja ez a hely volt.
Meg is látszik rajta, hogy az egész előző napot átgyalogolta, az éjszakát pedig az út menti erdőben töltötte. Magán viseli az út sarát, porát, mégse tűnik elnyűttnek. Hozzá volt már szokva az ilyesmihez.
Most viszont nagy érdeklődéssel nézelődik és kérdez elég sokat az éppen szolgálatot teljesítő alkimistától.
Főzetekért jött, melyek meggyógyítják a kisebb sérüléseket. Italokért, amik elmúlasztják a fáradtságot, megnövelik a gyorsaságot, a testi erőt - még ha csak átmenetileg is.
Sokat hallott már ezekről a szerekről, és - zsoldos lévén - tisztában van azzal, mekkora előnyt jelenthet egy ilyen szer birtoklása a csatatéren. Van a testén egy-két heg, ami most nem lenne ott, ha a kritikus pillanatban lett volna nála valami ilyesmi.
Így hát nézelődik, válogat, választ, és vásárol. Jó sokat. Nem kíméli a pénztárcáját, mert tudja, hogy nem fog túl sűrűn erre járni. Pénzt viszont bárhol tud keresni, és másra amúgy se nagyon költi.*
Meg is látszik rajta, hogy az egész előző napot átgyalogolta, az éjszakát pedig az út menti erdőben töltötte. Magán viseli az út sarát, porát, mégse tűnik elnyűttnek. Hozzá volt már szokva az ilyesmihez.
Most viszont nagy érdeklődéssel nézelődik és kérdez elég sokat az éppen szolgálatot teljesítő alkimistától.
Főzetekért jött, melyek meggyógyítják a kisebb sérüléseket. Italokért, amik elmúlasztják a fáradtságot, megnövelik a gyorsaságot, a testi erőt - még ha csak átmenetileg is.
Sokat hallott már ezekről a szerekről, és - zsoldos lévén - tisztában van azzal, mekkora előnyt jelenthet egy ilyen szer birtoklása a csatatéren. Van a testén egy-két heg, ami most nem lenne ott, ha a kritikus pillanatban lett volna nála valami ilyesmi.
Így hát nézelődik, válogat, választ, és vásárol. Jó sokat. Nem kíméli a pénztárcáját, mert tudja, hogy nem fog túl sűrűn erre járni. Pénzt viszont bárhol tud keresni, és másra amúgy se nagyon költi.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-03-28 17:04:50
Üzenet elküldve: 2023-03-28 17:04:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Míg a többiek a lovakkal bíbelődnek, a jó kancellár elnézésüket kéri, és azt, hogy a kapunál várják meg. Elvégre a fegyvereiket is vissza kell kapják. És még így is próbára teheti a türelmüket, mert jó idő eltelik mire felbukkan. Furcsa zörgés, dübörgés és patacsattogás kíséretében. Mert a kapu előtt egy kétlovas, dúsan aranyozott hintó lassít, aminek ablakából egy kancellári kéz int kegyesen, hogy kövessék. Hubi ezúttal a kényelem okán fogatott be, és nem Átok nevezetű öszvére hátán teszi meg a kiruccanást. Persze invitálhatná Nievet, hogy a kancellári hintóban utazzék ő is. Elvégre jól tudja, hogy az ilyen fiatal fehérnépeket gyakran vonzza a pénz és a hatalom, és neki mindkettőből kijutott. De Niev még túl fiatalka, és itt van az a citromba harapott képű elf is, akiből nem sok jót néz ki. Így aztán egyedül kászálódik ki, kocsisa segítségével, a kancellári hitóból és tessékeli be vendégeit az ispotályba. Ahol rögtön elfogja némi nosztalgikus hangulat. Rögtön a bejárat mellett találja azokat a ketreceket, melyekben a nyulak és a patkányok laktak. A pestis idején segítették a munkájukat, és persze már rég elpusztultak. Erről megint eszébe jut egy másik elf, de most nem hajlandó átadni magát az önsajnálatnak.*
- Parancsoljatok! *tárja fel a másik kettő előtt az alkimistaműhely ajtaját* Talán a kisasszonynak lenne kedve megnézni az ispotályt, ahol asszisztenseimmel megfékeztem a pestisjárványt, de előbb foglalkozzunk kegyelmed óhajával.
*Rutinszerű a behízelgő mosoly amit Pycta felé villant, hiszen pontosan tudja, hogy válaszként csak mogorva, fancsali pillantást kaphat.*
- Mindenféle bájital rendelkezésünkre áll, bár meg kell mondjam, hogy az erősebb hatású szerekből alaposan megcsappant a készlet. Természetesen, ha úgy kívánod, magam is elkészíthetem ezen italokat.
*Egy kissé álszerény, és annál önelégültebb mosoly.*
- Noha nem vagyok az alkímia avatott mestere, de ilyesmivel egy magamfajta tudósember is megbirkózik.
*Ekkorra már a napi készletet tartalmazó szekrényke tartalmát vizsgálgatta, egy-két üvegcsét meg is emelve, aztán visszafordul Pycta felé.*
- Nos, barátom, miben állhatok rendelkezésedre?
*Míg a többiek a lovakkal bíbelődnek, a jó kancellár elnézésüket kéri, és azt, hogy a kapunál várják meg. Elvégre a fegyvereiket is vissza kell kapják. És még így is próbára teheti a türelmüket, mert jó idő eltelik mire felbukkan. Furcsa zörgés, dübörgés és patacsattogás kíséretében. Mert a kapu előtt egy kétlovas, dúsan aranyozott hintó lassít, aminek ablakából egy kancellári kéz int kegyesen, hogy kövessék. Hubi ezúttal a kényelem okán fogatott be, és nem Átok nevezetű öszvére hátán teszi meg a kiruccanást. Persze invitálhatná Nievet, hogy a kancellári hintóban utazzék ő is. Elvégre jól tudja, hogy az ilyen fiatal fehérnépeket gyakran vonzza a pénz és a hatalom, és neki mindkettőből kijutott. De Niev még túl fiatalka, és itt van az a citromba harapott képű elf is, akiből nem sok jót néz ki. Így aztán egyedül kászálódik ki, kocsisa segítségével, a kancellári hitóból és tessékeli be vendégeit az ispotályba. Ahol rögtön elfogja némi nosztalgikus hangulat. Rögtön a bejárat mellett találja azokat a ketreceket, melyekben a nyulak és a patkányok laktak. A pestis idején segítették a munkájukat, és persze már rég elpusztultak. Erről megint eszébe jut egy másik elf, de most nem hajlandó átadni magát az önsajnálatnak.*
- Parancsoljatok! *tárja fel a másik kettő előtt az alkimistaműhely ajtaját* Talán a kisasszonynak lenne kedve megnézni az ispotályt, ahol asszisztenseimmel megfékeztem a pestisjárványt, de előbb foglalkozzunk kegyelmed óhajával.
*Rutinszerű a behízelgő mosoly amit Pycta felé villant, hiszen pontosan tudja, hogy válaszként csak mogorva, fancsali pillantást kaphat.*
- Mindenféle bájital rendelkezésünkre áll, bár meg kell mondjam, hogy az erősebb hatású szerekből alaposan megcsappant a készlet. Természetesen, ha úgy kívánod, magam is elkészíthetem ezen italokat.
*Egy kissé álszerény, és annál önelégültebb mosoly.*
- Noha nem vagyok az alkímia avatott mestere, de ilyesmivel egy magamfajta tudósember is megbirkózik.
*Ekkorra már a napi készletet tartalmazó szekrényke tartalmát vizsgálgatta, egy-két üvegcsét meg is emelve, aztán visszafordul Pycta felé.*
- Nos, barátom, miben állhatok rendelkezésedre?
1-20 , 21-40 , 26-45