Amon Ruadh - Ispotály és Alkimistaműhely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Tharg birtokok (új)
Ispotály és AlkimistaműhelyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

120. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-24 18:09:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Úgy látszik, az ispotály nem mindennapi vendégei nem fogadják el csak úgy a felajánlást. Érthető, hiszen míg Fendor mindennapos látogatói, a szántóföldről érkező munkásemberek még a tiszta borogatást is örömmel, mondhatni, újdonságként fogadják, egy a gyógyítás terén tanultabb személynek akadhatnak kérdései, fenntartásai. Fendor mintha most öregebbnek tűnne, a neki szentelt kérdésektől előreesett vállal válaszol, szemében a szomorúság mellett már a számon kért rossz gyerek zavara is csillog. Hol az egyik vendégre, hol pedig a másikra pillant.*
- Értsétek meg… Az itteni népek néha botrányos körülmények közt élnek, dolgoznak minden egyes nap. Előfordul, hogy csak egy erősebb náthával pihennek meg nálunk, de olyan gyermek is akad, akinek pár falat étel is elég, mert annyit nem kap otthon, hogy megerősödjön tőle. *A falnál várakozó szőke fiú felé int.* Twyll apjának felhasította a tenyerét a kasza, és elég volt pihentetnie, kimostuk, cserélgettük rajta a kötést… Ezen mind segíthetünk.
*Fendor mintegy megerősítésül Iwaa meztelen lábaira pillant, hiszen az ő esetére is vonatkozik.*
- Van, hogy orvosra van szükség, ebben teljesen igazad van. Ő a gyógyfüvekről is rendelkezhet, velem ellentétben, de eladni ő sem fogja nektek, bármennyit is ajánlotok érte. Viszont amit tudok, igyekszem megtenni.
- Ami a ruhát illeti… Sajnálom, hogy nem tudok jobbal előállni. *Tördeli a kezét a kissé kopott ruhákra pillantva, és Iwaa ijedtsége se kerüli el a tekintetét.* Láttam már haldokló gyermekeket, akik egymástól kapták el járványt. Én… Nem szeretnék életemben soha többé. Akkor arra kértek, hogy a régi ágyneműt és a betegek ruháit égessem el, és azóta is ügyelek a tisztaságra. Még ha csak egy karcolás miatt marad is nálunk valaki, nem merem megkockáztatni, inkább újra és újra kigőzölöm és kimosom a váltásruhát, amit az ittenieknek adunk. *Bizonytalanul néz Rhalkumnra, attól tartva, hogy szakértőként kineveti ostobaságáért. Fendor emlékei jócskán beárnyékolhatják a lelkét, mert néhány pillanatig csak maga elé néz, nem szól: akart-akaratlan visszapörgeti a régi emlékeket.
Hogy mégis kizökken egy kissé a sajnálkozásból, az Rhalkumn ajánlata miatt van. Fendor eredetileg nem számít arra, hogy Iwaa-nak még több sebe van, mint ami látszik. Nagyokat pislog, s végül visszakérdez:*
- Mintha az imént azt mondtad volna, hogy csak gyógyfüves készleteiteket szeretnétek feltölteni, s most mégis el szeretnétek látni egymást az ispotályban? *Csodálkozik. Ha már a vendégek is gyanakvón viselkedtek vele, ez most kölcsönös lett.* Nos, kötszert, tűt, tiszta törölközőt is találtok odabent. *Gesztikulál a nagyterem nyitott ajtaja felé.
Eközben eddig a további kérésre várakozó Twyll még mindig zavartan támasztja a falat, és biccent a lány bemutatkozására. Halvány mosolyán látszik, hogy belül majd kiugrik a szíve, amiért megtudhatta a kedves lány nevét.*
- Rendben, Iwaa, ne haragudj.
*A hirtelen hangulatváltozás pedig úgy meglepi, hogy eltátja a száját, és úgy pillant Fendorra, mint aki véletlenül fürjtojásra lép a kertben, s már volt, nincs. Majdnem elpityeredik.*
- Én nem akartam! *Hápogja, tulajdonképpen a mesterének, mert attól tart a leginkább, hogy nála kap ki. Fendor, lévén hallotta az egész beszélgetést, nem őt teszi felelőssé, szeme élesen Iwaa-ra villan, majd hallva a lány különös magyarázkodását pillantása elképedésbe fordul. A székre tett ruhára mutat.* Twyll fiam, eredj, vidd be, hadd öltözzön át a vendég, mit ácsorogsz?
*Twyll-t nem kell kétszer kérni, már rohan is. Fendor végigjáratja szigorú tekintetét a társaságon.*
- Nem tudom, milyen játékot játszotok velem, de a fiút hagyjátok ki belőle. Mi ez az egész?


119. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-22 20:13:49
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A hallottakra, miszerint a doktor nem doktor, az orvosság nem eladó összegezve egy apró sóhajjal válaszol.*
-Ó!
~Ééééés, immár halálbiztos, hogy ez a plöttyedt farok hozzám nem ér!~
*Majd veti értetlen pillantását Rhalkumnra, ki szótlan marad, ám nem is pattan fel, azzal, hogy itt végeztek, mehetnek. Figyelmesen hallgatja hát maga is a tiszteletreméltó idős úr, ám nem doktor szavait. A ruhákat nem veszi át, nem is mozdul feléjük, csak sóvárgó pillantásokkal kíséri a holmik útját a székig.*
-Köszönöm.
~Akkor se ér hozzám a vén kujon, ha mindjárt selyembe öltöztet!~
*Rebegi hálásan, megállítani nem szükséges, nem mozdul a gnóm mellől, ennek leginkább az az oka, hogy ilyen mocskosan nem érne tiszta ruhaneműhöz, és nem az aggodalom a betegségek miatt.
Hallgatja a gnóm szavait, arca alig rezdül mindeközben, épp csak rendre elvörösödik kicsit, mikor kisasszonynak szólítják, máskülönben félszegen, némán ácsorog, igyekezve figyelni mindarra, mi körülötte, s mi benne zajlódik.
Például a csak számára érzékelhető, felharsanó nevetésre, mi Rhalkumn bácsi szavait méltatja.
~Rafinált az öreg! Szinte már kedvelem.~
A ruhák eredetét firtató kérdésre maga máris a legborzasztóbb választ kapja.
~Betegtől? Esélyesen hullákról. A betegek ritkán távoznak pucéran.~
Ficereg kicsit állóhelyben, húzza össze magán a takarót szorosabban, vet egy aggodalmas pillantást a két férfira.
Kíváncsian kukkant be a nyitott ajtón túlra, bizony jól esne egy fürdő, és a tiszta ruhák is, hálás már ennyiért is az ispotályt őrző öregnek, kivel véleménye szerint Rhalkumn bácsi túl keményen bánt. Igyekszik az előző szavak élét venni egy aprócska mosollyal.*
-Igazán, szívből köszönöm, de felesleges lenne megmosakodnom, és inget váltanom, ha a sebeimet nem kötözzük újra. Kár lenne a szép ruháért.
~Ez a kókler hozzám nem ér!~
*Ismét pirulva hajtja le fejét, mikor a legényke Kisasszonyként hivatkozik rá. Szemmel láthatóan kényelmetlen neki a helyzet.*
-Szólíts nyugodtan Iwaanak, nem vagyok nemesi származású.
*Még kedves, barátságos a mosoly, de tűnik az el egyetlen szívdobbanás alatt, adva át helyét egy gúnyos fintornak, alázat, és tisztelet nélküli szavaknak.*
-Én majd öcsinek szólítalak, és megkérlek öcsi ragozz pontosan. Ti amatőrök, rohadtul nem csináltok velem semmit. Ha itt valaki gyógyítani fog az a szottyadt gnóm lesz, értve vagyok?
*Ahogy az utolsó szó is elhagyja ajkát változik arca egyből, egyértelműen ő maga döbbent meg leginkább viselkedésén. Sírásra görbülő ajkakkal kezd bocsánatért esdekelni.*
-Elnézést, nagyon sajnálom, én nem tudom... nem akartam... mostanában nem vagyunk túl jól.
*Szipog, ezúttal azért is, hogy könnyeit visszafojtsa.*


118. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-22 00:50:27
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Vasborda türelmesen hallgat, nem adja jelét annak, hogy bosszantanák a dolgok, kivárja, hogy a férfi végigmondja a mondandóját. Csak akkor szólal meg, amikor az invitálás hallatszik. *
- Ezt nem értem. * Ad hangot az értetlenségének, és érdeklődve néz a másikra. * Nem adhatod el a gyógyfüveket, csak vigyázhatsz rájuk, mégis felajánlod, hogy ellátjátok a sebeinket? Mivel, hogyha a készletet nem használhatjátok? És miért használnátok mégis, a sebeinkre, ha olyan becsesek, hogy pénzért cserébe nem válnátok meg tőle? * Teszi fel a kérdéseit, nem kötekedve, hanem őszintén érdeklődve, legalábbis hangjából ez csendül ki. * És ha nem vagy képzett gyógyító, akkor miért ajánlod segítséged a bajbajutottaknak? Hiszen nem tudhatod, hogy milyen sebesülést látsz el, ha nem értesz hozzá, nem lelheted fel azokat a jeleket, amik súlyosabb dolgokról árulkodnak, mint amit az avatatlan szem lát. Nagyon kérlek, ne ajánld másoknak a segítséged, ha nem vagy biztos a dolgodban. Könnyedén lehet, hogy csak rontasz a helyzeten.
* Teszi hozzá baráti jó tanácsként a dolgokat, kedvesen, joválisan pillantva a férfira. Ha Zia menne, akkor Vasborda óvatosan próbálja megállítani, a ruhákat méregetve gyanakodva, amiket hoztak. *
- Ugye nem betegről származik? Hogy tároltátok ezeket? Egy ispotályban könnyedén terjednek a betegségek, és remélem, hogy minden ruhát, és ágyneműt, arra alkalmas dolgot alaposan kigőzöltök, hogy a fertőzések kockázatát csökkentsétek. * Teszi hozzá, majd a nő testére pillantva sóhajt. *
- Ha engeditek, és használhatom a szereiteket, akkor ellátnám a sajt sérüléseinket. Nem többet, és nem mást használnék, mint amire szükségünk van, és az egészet megfizetném a végén. De nem engedhetem, hogy egy kuruzsló vizsgáljon át, és ápoljon minket. Már elnézést, a kifejezésért.


117. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-18 23:29:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Fendor érdeklődéssel hallgatja a bemutatkozást, és először Rhalkumn felé biccent, visszafogott gyanakvással, ahogy eddig is figyelte a férfit. Volt rangjával kapcsolatban meglepettség suhan át arcán, amit észrevehet az, aki merőn rá figyel éppen. Nem kérdez azonban, csak Iwa felé terelődik a pillantása, hogy őt is udvariasan bólintva köszöntse. Hiába ült le, ha egyszer a kisasszony áll, ő maga is feltápászkodik, nem akar udvariatlannak tűnni.
Hogy mégis több ízben is kellemetlenséget kell okoznia, az sajnos csak ezután derül ki. Szomorúan néz a vendégekre.*
- Jómagam nem vagyok doktor, kisasszony, legalább is nem úgy, mint a nagy artheniori doktorok… *Vallja be szégyellősen.* A Kancellár úr bízott meg, hogy őrizzem ezt a helyet. Nem mondom, eltanultam egy s mást a sebekről és betegségekről, de az ismeretlen, veszedelmes bajokra én magam nem tudok írt. *Itt nincs vége, válla is megrogyik kissé, de közölnie kell a rossz hírt.*
- Nagyon kellemetlen ez nekem, de abban, amire most kértek, nem tudok segíteni. A gyógyfüves készlet nem az én tulajdonom… Nem rendelkezhetek felette. El pedig egyáltalán nem adhatom, még más gyógyítóknak sem, ez a szabály. *Tárja szét karjait.
Hogy ez mennyire érinti rosszul a messziről jött társaságot, az majd kiderül, de Fendort magát is emészti miatta a lelkiismeret, hiszen segíteni szeretne a láthatóan bajba jutottakon.*
- Biztosan hosszú utat tettetek meg idáig, sajnálom. Esetleg nem maradnátok még egy kis időre, egy teára, vacsorára? Lemoshatjátok az út porát. Úgy látom, meg is sérültél, hölgyem, elláthatjuk a sebeket, a köhögésre gyógyteát… De többet nem tehetek.
*Alighogy Fendor befejezi a mondandóját, máris visszaér Twyll, aki egy öltözet ruhát hoz Iwának: egy egyszerű nadrágot, inget és köpenyt, szépen összehajtva, no meg egy pár csizmát, és a székre, valamint alá teszi őket. A ruhadarabokon látszik, hogy már használtak, de szép tiszták, a méretük is nagyjából megegyezhet a lányéval. Fendor elengedi a füle mellett Iwa kapkodó megjegyzését, rámosolyog.*
- Kérlek, ragaszkodom hozzá! Nem várunk érte semmit cserébe. *A férfi a jobb oldali ajtóhoz lép, most kitárja: ez egy olyan ritka alkalom, amikor a tágas helyiség teljesen üres, a fény ágyak sorára esik, melyeket elhúzható függöny választ el.* Itt nyugodtan átöltözhetsz, sőt meg is tisztálkodhatsz.
- Nos? *Fordul érdeklődve Rhalkumnhoz.* Mit szóltok, maradtok még?
*A falnál további utasításra várakozó Twyll szeméből könnyű kiolvasni, ő mire vágyik.*
- Meggyógyítjuk a kisasszonyt, ugye? *Kérdezi óvatosan.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.18 23:32:33


116. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:43:47
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Semmiképp sem adja egy egészséges kisasszony látszatát, ebben teljesen biztos, szakadt hálóruhája fölött a durva takarót szorosan fogja össze, hogy minél kevesebb látszódjon a mostanra már véres, piszkos, tépett ingből. Csuklóin, és bokáin vérvörös nyomot hagytak a vastag kötelek, arcán tenyérnyi zúzódások éktelenkednek, szája felrepedt, mozgása kifejezetten merev a hátán lévő sebektől, ennek ellenére igyekszik minden gyereket barátságos mosollyal üdvözölni, az ajtót kitáró előtt pironkodva hajtja le fejét és vörösödik el.*
-Szervusz. Köszönöm.
*Rebegi halkan, kissé náthás hangon, a szégyen pedig szól saját piszkosságának, mezítlábasságának, és annak, hogy mindezek ellenére úgy viseltetnek vele, mint egy úrinővel.
Az előtér valóban gyönyörű, és hatalmas, makulátlanul tiszta. Oly annyira, hogy még egy helyben állni sem igen mer, félve mennyi mocskot hurcolhatott be talpán.
Idős férfi érkezik, nagyon helyesen, hisz pont ilyen idős férfiaktól várná az ember, hogy szakértője legyen a gyógyításnak.*
-Jó napot kívánok doktor úr.
*Hajol meg máris, a lehető legnagyobb tisztelettel köszöntve az orvost.*
~Orra ne ess, bazdmeg. Ez csak egy utolsó kufár, aki a szerencsétlenek fájdalmán hízik.~
*Mosolya kedves, barátságos, töretlen, szavai azonban hadaróra váltanak, ahogy a ruha kerül említésre.*
-Ó, arra semmi szükség igazán, nem is tudnánk megfizetni.
*Apró esetlen pukedlivel nyugtázza, hogy a gnóm bemutatta, annak jelét sem adja, hogy elméjében épp felhördül rosszallón a másik leány. Ellenben máris szabadkozni kezd.*
-Én azért annyira nem értek...
~Értesz. Kussolsz.~
*Harapja el a mondat végét, és ácsorog tovább esetlenül. Vet egy pillantást ugyan a székre, de nem indul meg felé, hacsak Rhalkumn nem ösztökéli arra, leülni akkor sem fog, ilyen piszkosan biztos nem. Inkább csak mosolyog szelíden, szipog halkan, és köhög fel röviden olykor még a férfiak tanácskoznak a gyógyító szerek ügyében.*
~Azt most megmondom, ez a molyrágta vén kurafi hozzám nem ér. Fendor, mi? Sosem hallottam róla. Emlékeztet egy kikúrt mágusra.~


115. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-15 20:42:29
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Ahogy betérnek az ispotályba, Vasborda egyből fellelkesül, és mintha új élet költözne belé. Olyan helyen van, ami végre reménnyel kecsegtet, és ez annyira tetszik neki, hogy meg se fordul a fejében - egyedül maradtak, azaz akár fel is kaphatnának mindent, ami mozdítható, és meglóghatnának újdonsült szerzeményükkel. Hiába a gnóm fiatal korában nagy csibész volt, sok hasonlóban vett részt, de mára már benőtt a feje lágya. *
- Nézz körül Iwa, milyen szép hely. * Mondja Rhalkum, és közben megérkezik egy idős férfi is, aki szemlátomást nem örül a potenciális vásárlóknak. Mintha Iwa életének ösvénye idősödő, öreg férfiakkal lenne kikövezve. Szegény lánynak nincs szerencséje, hogy egy épkézláb pasit se oszt neki a sors az élet kártyaasztalánál. Vasborda bólint a bemutatkozó férfinak. *
- Az én nevem Rhalkumn, arthenior egyik gyógyítója va... voltam. * javítja ki magát, mert a város helyzetét nézve hihetőbb, ha valaki még nem szokta meg, hogy elveszítette mindenét. Ez persze megmagyarázná a kinézetét is, és azt, hogy miért mutatkoznak ennyire szó szerint mezítlábasan. *
- Ő pedig Iwa, aki szintén járatos a gyógyításban. Jómagam gyógyfüveket, és bájitalokat keresek, hogy feltölthessem a készleteimet. És nagyon szépen köszönjük a ruhát. * Teszi még hozzá, hogy ne tűnjön hálátlannak. *


114. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-15 20:33:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*A tavasz beköszöntével az ispotályban töltött napok is egyre szebben alakulnak. Nincs igazán beteg, legfeljebb ha egy-két földműves tér be néha, aki megvágta a kezét egy szerszámmal, de semmi komoly. Az ispotály szinte teljesen üres, Rhalkumn, és a lány, akit Iwaa-nak szólít, csupán néhány fiúcskát láthatnak, akik nem betegként vannak itt: miután a vendégek leszálltak a lovukról, már sietnek is a vödörrel, hogy megitassák a hátasokat. Egyikük, egy szőke hajú, tizennégy éves forma legényke a többieket megelőzve ajtót nyit a vendégeknek, de piruló arcán látszik, hogy leginkább a hölgy mezítlábasságától jött zavarba. Mondana valamit, de aztán se szó, se beszéd, elszalad a folyosón egy csukott ajtóhoz, bekopog, és eltűnik mögötte, ott hagyva őket az üres, tiszta előtérben.
Szerencsére nem kell sokat várni, hamarosan újra megjelenik, ezúttal egy öregségbe hajló férfi kíséretében, aki érdeklődve, mintegy aggódva szemléli az érkezőket, újabb betegség után kutatva. Szemében régi szomorúság emléke csillog, arcába régi fájdalmak vágtak barázdákat. A nehézkes járású, szagos gnóm férfit gyanakvással, a nőt aggodalommal nézi.*
- Fiacskám, hozz egy öltözet ruhát, a hölgy biztosan fázik. *Vet egy halvány mosolyt a kamaszra, mintegy elbocsátásul, hogy aztán újra komolyan nézzen rájuk. A fiú ettől még ott téblábol néhány másodpercig, megnézi magának a lányt még egyszer, csak ezután siet el, hogy tegye a dolgát.* A nevem Fendor, az ispotály vezetője vagyok. *Kezet nem nyújt a pestisjárvány óta, de a székek felé int.* Kérlek, foglaljatok helyet. Twyll mindjárt meghozza a ruhát, a kisasszonynak már addig sem kell mezítláb toporognia. Nincs még olyan idő.
*Kissé távolabb maga is helyet foglal, nehézkesen, hiszen már nem fiatalok a csontjai.*
- Mondjátok, miben segíthetünk?

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.15 20:37:11


113. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-28 19:53:55
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Vészmadarak//

*Társnője nehezen emészti meg az érzelmei jól láthatóságát, viszont hamar felfogja, hogy mások is láthatják, hogy érez és miként valakik iránt. Dreyia az ilyesmit gyorsan letudja, nem mintha nagy rejtegető lenne, viszont eddig még nem is nézett rózsaszín szemmel senkire.*
-A becsület fontos, hisz, pont a miatt kapunk lehetőséget a bizonyításra. Na persze nem vagyunk lovagok, hogy mindent a becsületért tegyünk. De jó, ha az embert egyenes személyként kezelik, nem egy ámokfutó gyilkosként, ne adja isten tolvajként.
*Ahogy nézi a társát, amint a három üveghez még egyet társít, kicsit lemegy hídba, de érzi, hogy keveset adott Zamminak. Aki ügyesen kezeli az italokat és sötétszínre vált. Azt még döbbentebb arccal veszi át a két italt, hisz csak egyre adott elegendő löttyöt. Egyet meg is iszik, nem tervez gyengének lenni a továbbiakban.*
-Egész jól bár még zavar a seb, de ha hülye voltam ez a kis áldozat emlékeztet rá, hogy soha a büdös életbe ne hazudozzak ilyesmivel. Kicsit fájdalmas átverés volt.
*Miközben beszélgetnek, csatlakozik Zammihoz vissza a társuk pihenő helyére.*


Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.

112. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-28 14:49:25
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Learon és Tizio//

- Köszönöm a nevében is a jókívánságaid. *Bólint, ő ugyan nem érzi még ezt az örömöt, de csak azért nem mert Effy cafka módjára szédült be férfiak ágyába, illetve a hadúr ágyába. ~Biztos nem is ágyban aludt, hanem valami kiterített állatbőrön.~ Csak a hadúr nagylelkűsége, hogy nem marad szégyenben, egy gyermekkel a hasában, pártában.* - Igen, a gyermek mindig öröm. ~Kivéve mikor visít, vagy bűzlik a pelenkája.~ *Tizionak három kisebb testvére van, vannak halvány emlékei arról, hogy milyenek voltak magatehetetlen csecsemőként.* - Nagylelkű tőled. ~Talán nem kéne elfogadni, ki tudja vajon úgy érezné-e, hogy a lekötelezettjévé tesz?~ *Lábait kihúzza a kengyelből, majd a balt az állat nyaka fölött átemelve a földre ugrik, egyidőben érkezik Learon pénzes-szütyőjével, amiért lehajol, majd egyből vissza is dob a parasztnak, majd ezután az árus felé fordul. Rögtön kibukik belőle, hogy kereskedőcsalád sarja, keményen alkuszik, de ezzel együtt mégis simogatja az árus hiúságát a portékája dicséretével, aki szó szerint a tenyeréből eszik, pár perc múlva pedig meg is köttetik az üzlet, amit kézfogással pecsételnek meg azelőtt, hogy sor kerülne az áru és pénzcserére.*
- Öröm veled üzletelni *Mosollyal az arcán fordul el az árustól, aki zsákba halmozta az üvegcséket, a zsákot ráadásul ajándékba adta, Tizio az egész pakkot Learon szekerére teszi.*
- Milyen magokat kell vásároljunk? *Kérdezi a paraszttól, ez az ő asztala, Tizioé meg az, hogy minél alacsonyabban tudják megvenni azt, amit akarnak.*



111. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-28 14:28:18
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1422
OOC üzenetek: 116

Játékstílus: Megfontolt

//Learon és Tizio//

*Learon sem törődik a rangokkal, és Tizio nagy szerencséje, hogy ő sem mutatja ennek jelét mert, ha olyan pökhendi gőgös nemes lenne, mint ahogy a pásztor hallotta, hogy milyenek a d'Aquisták, akkor most nem beszélgetnének így egymással. A gyermek hallatára egészen fellelkesül és ahogy oldalra néz, látja, hogy még Norenn is mosolyog a dolgon.*
-Hát akkor legyen rajta az Ősök Szellemeinek áldása! Kívánom, hogy egészséges és erős gyermeke szülessen! *Erről még a Sajt-mester nem hallott, csak a nőül vételről.*
-Nagy öröm az egész Vashegynek, ha egy gyermek születik! *Ez a hír egy kissé meg is zavarja, és csak pár pillanat múlva tud visszatérni a gyapjastevék dolgára. Nem elhanyagolható az sem, de semmi hír egy fiúhoz képest!*
-Örömömre fog szolgálni, ha megkerestek vele! *A gyümölcsös elhanyagolása hallatán megcsóválja a fejét.*
-Nekem is gyümölcsösöm van, de ne aggódj, a tiétek is hamar feléled, ha lesz a ki gondozza. Nagyon jó klíma van erre, pont kedvez a gyümölcsöknek. *Aztán eszébe jut valami, amivel talán kissé szorosabbra vonhatja ismeretségük szálait. Az alkohol általában meg szokta nyerni az embereket, de mindenesetre egy próbát megér.*
-Idén lett jó pár hordó almaborom, ha nincs ellenedre, majd átviszek belőle egy kis kóstolót! Csak úgy a gyermekáldás örömére. Nálunk van egy szokás, hogyha a rokonok isznak, akkor a gyermek erős lesz! *Persze ez is csak egy ok arra, hogy mindenki vedeljen, de nincs mit tenni, a falvakon ilyenek a szokások. Azzal leugrik a bakról, hiszen már megérkeztek, de ekkor véletlenül egy erszény, melyben 100arany van, pontosan Tizio d'Aquista lába elé pottyan.* *
-A fene egye meg!



110. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-28 13:58:17
 ÚJ
>Tizio d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Learon és Tizio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Tizio valószínűleg a nemes Aldo d'Aquista egyetlen gyermeke, aki kevéssé törődik a rangokkal, persze nyilvánvaló, hogy nemes úrként magasabb szinten van, mint egy egyszerű paraszt, de neki itt senki nem a felettese, Waldrannak is szívességet tesz, hiszen családtag lesz, ha elveszi a húgát.*
- Jegyajándékba. Nőül vette ugyanis, a húgom pedig a hasában hordja a gyermekét. *Ez nem titok, legalábbis nem tud róla, hogy az lenne, meg előbb-utóbb úgyis kiderül, ha nőni kezd a hasa.* - Ja, lesz valaki. ~Az anyád picsáját.~ *Ha önérzetesebb lenne, akkor a paraszt orra alá dörgölné, hogy a ló, aminek a hátán ül, azért ilyen pompás, mert annyit törődött vele egészen ványadt csikó korától kezdve, meg is paskolja újra az állat nyakát.* - Majd ha lesznek, akkor keresni fogunk. Sőt hazafelé lehet, hogy veszek még egy nőstényt, hadd örüljön Ephemia. *Szerencsére Effynek könnyű örömöt okozni, csak valami furán kinéző, szőrös állat kell, hozzá, amire toporzékolva visíthatja, hogy mennyire cuki.* - Amit Ephemia akar, azt fogunk termeszteni. Van egy gyümölcsös, de egyelőre elhanyagolt, a birtok előző tulajdonosa nemigen gondozta.


109. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-28 13:25:29
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1422
OOC üzenetek: 116

Játékstílus: Megfontolt

//Tizio//

*Redul, az öreg igásló, csak úgy bámul a mozgékonyabb társára buta szemeivel, de neki egyáltalán semmi kedve gyorsabban haladni. Picivel sétatempónál nagyobb a sebessége, amivel megy, de soha még csak eszébe sem jutott szaladgálni. Talán még fiatalabb korában sem.*
-Akkor rendben! *Válaszol a tegeződés dolgára. Amúgy sem lenne itt értelme ilyen formaságokat betartani, de még ha ragaszkodnának is hozzá, Learon egyenrangú lenne Tizióval, ha még nem magasabb rangú. Ezt azonban a pásztor már régóta nem nézi. Egy nevenincs utcakölyökkel is ugyanúgy bánik, mint egy hatalmas úrral.*
-Áh, szóval ajándékba! *Nem lepődik meg ezen, hiszen Kagan is számos földet kiosztott még aktív korában, többek között Troddnak és Learonnak is. Az egy másik dolog, hogy Sajt-mester meg is vette földje egy részét.*
-Ez remek hír! Akkor feltétlenül lesz ott, aki ért hozzá! *Hangjából érződik, hogy a korábbihoz képest még, amikor egyszer találkoztak a kapuban, most nem éllel mondja a szavait, hanem őszinte örömmel. Nem lenne jó, ha itteni gondozott földek tönkre mennének. A gyapjastevékre felhúzza a szemöldökét. Hallott már erről az állatról, de még nem látott egyet sem. Ő eddig csak az átlagosabb fajokat részesítette előnyben, az ilyen egzotikumokat nem. Azonban most, hogy itt a lehetőség, ostoba lesz nem lecsapni rá.*
-Ha esetleg lennének majd eladó jószágok, egy pár lehet, hogy vennék én is! Kíváncsi vagyok ezekre a jószágokra! *Ő nem veszi észre az alakokat, hiszen nem is arra néz, meg nem is érdekli. Momentán jobban lefoglalja a gyapjas tevék gondolata.*
-Mit termesztetek majd még? Csak a gyapjastevék, vagy gyümölcsös is? *Emlékszik, mintha lett volna ilyesmiről szó, de már nem tudja felidézni magában a dolgot.*



108. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-28 09:36:49
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Vészmadarak//

*Egy enyhe mosoly fut át az ajkain egy pillanatra. Dreyia valahogy a legváratlanabb pillanatokban tudja megenyhíteni. Bár nem kifejezetten érzelmes típus, most nehezebb uralkodnia dühén, ez zavarja is. Jólesik neki, hogy hallgatnak rá, hiszen nem fizikai fölénnyel szokása meggyőzni, bár abban is biztos, hogy nősténytársa tényleg nem lesz túlzottan szófogadó, ha úgy látja jónak. A mosoly aztán komolyabb arckifejezésnek adja át a helyét, de már nem olyan hideg, mint korábban.*
- A becsületemnél fontosabb, hogy kell nekünk ez lehetőség. De köszönöm, hogy velem maradsz.
*Sóhajt.*
- Én sem örülök jobban a helyzetnek.
*A figyelmeztetést komolyan veszi arról, hogy árulkodók lehetnek gesztusai. Ez nagy baj, mostantól jobban oda fog figyelni rá. A kotyvasztással egészen jól halad, elégedetten teszi helyére az utolsó dugót és elpakolja a csomagjába.*
- Persze, szívesen.
*Veszi át Dreyiától a palackokat, eggyel kipótolja, majd kettesével összeönti őket. Amint végez, visszaad 2 Sötétzöld varázsitalt Dreyia Linkelstar kezébe. Vélhetően most azonnal ki is próbálja társa, reméli, hogy megfelelően hatni fog. Utána rákérdez.*
- Hogy érzed magad? Azért azt a sebet megnézzük, amint megérkezünk, vannak nálam gyógyfüvek is.
*Ha mindennel végeztek, elindul a főtérre Dreyiával az oldalán.*


107. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-27 21:41:34
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Vészmadarak//

*A társnője szavai megmosolyogtatják. A főzésre és takarításra kiölti a nyelvét. De igazából ő se tud a dolog ellen tenni hisz még mindig az ájult jár a másik fejében.*
-Ha elfogadtad sokat nem tehetek ellene és nem is teszek hisz a becsületed adtad a dologhoz. Nem sok jogom van hozzá, hogy ezt eljátsszam az egyetlen pozitív személynél. És nagyon úgy néz ki, hogy elfogadtam a tényt hogy te vagy a főnök, noha nem leszek alázatos pincsi, mint az a liba. Hisz te nem hazudoztál össze minden marhaságot, mint én Mirlahinnak. Mert az hogy tudok ezt, azt még nem jelenti, hogy, hű de nagy személy lennék.
*Nevet fel hangosan, az emlékre. Pontosabban az előtte térdelő nő arcára, aki rettegve és alázattal térdelt előtte. Amitől a frász kitörte Dreyiát, de hát már végre vége így nincs oka, hogy a gyomra remegjen miatta. A Wagzalt érintő kérdés csodás ábrázatot csalt Zammi arcára, és az hogy egy pillanatra megfagyott elég beszédesen mutatja a valós érzéseit. De ő nem fog ítélkezni társnője felett. De ha tükröt tartott volna az arca elé amikor Mirlára nézett, lehet, újra értékelné a válaszát. Na meg az is Dreyiát igazolja, hogy aggódik a melákért, ha valóban csak testi kapcsolat lenne, simán elvágná az ork torkát. De nem ezt teszi, szóval kérdés miért hazudik önmagának.*
-Tőlem, csak sok esetben be kéne perelned az arcod, amikor a vegzálósról van szó. De ha nem hát nem, a téma lezárva.
*Csendesen nézi Zammi munkásságát, majd rákérdez.*
-Nekem is meg tudnád tenni ezt? *Elővesz 3 Világoszöld varázsital amit átadZammiria Rykoven-nek hogy egyesítse őket. *



106. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-27 20:50:26
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Vészmadarak//

*A történtek fényében nehéz hinnie Dreyia magabiztos szavaiban, amit Mirlahin feletti hatalmáról mond, de mivel addigra már nyoma sincs a nősténynek, nem leskelődik folyton a háta mögé. Pillantása a bőrvértre esik, amit Wagzal is neki szánt, s amit talán úgy egy fertályórája maga hasított fel valahol hátul. Nem felel semmit, ez tekinthető belenyugvásnak. Csendesen felel.*
- Az ételért fizetünk, a szállásért dolgozunk. Nem hiszem, hogy túl nagy terhet akarna tenni ránk, ő se bízik jobban bennünk, mint itt bárki, és alig várja, hogy megszabaduljon tőlünk. Csak jobban kezeli az előítéleteit, mint mások. Elfogadtam a feltételeit.
*Emlékezteti rá finoman a nőstényt, hogy a választás lehetőségét neki is megadta. Amint társa pajzán tréfákba kezd, laposan pillant felé. Más körülmények között nevetne rajta, még rá is kontrázna, de ez a nap felőrölte az idegeit. Erről a kényelmetlen félreértésről pedig Wagzal tehet, mert képtelen megérteni a diszkréció fogalmát. Amint arra kérdez rá Dreyia, hogy szereti-e a zsoldost, megtorpan.*
- Tessék? Nem, mi nem vagyunk egy pár, és ezt ő is tudja. Bármit is akart elhitetni veled. Köztünk nincsenek ilyen érzések. Kedveljük egymást, pusztán ennyi.
*Továbbindul, elvégre még sietésben vannak. Igyekszik az előtte álló feladatra koncentrálni, és valahol megpróbálja elhitetni magával, hogy tényleg nem lesz gond. Csak a vért miatt áll meg, amit felkínálnak neki. Mikor legutóbb elutasította, megbánta. Szusszan egyet, hogy kieressze a feszültséget és jelentőségteljesen felnézzen a nőstény szemébe.*
- Köszönöm…
*Átveszi és mivel nem tudja, mi vár rájuk odabent, a kardigán alá felveszi. Nem szívesen, de a józan ész felülbírálja a büszkeséget.
Szerencsére különösebb probléma nélkül sikerül vásárolnia néhány üvegcsét. Nem a legjobbak, ezért egy kicsit próbálkozik velük. Elsőként felhajt egy kék italt, majd a zöldeket próbálja egyesíteni. Amint végeznek, mutatja az utat Dreyiának arra, amerre mondták neki.*

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.

105. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-27 19:09:19
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Vészmadarak//
//16+ elemeket tartalmazhat//
-Túlságosan fél tőlem ahhoz, hogy rád lőjön. Na meg csak a páncélja kellett, hogy legyen védelmed. Pluszban megvámoltam az aranykészletét. Tehát nekem megérte, ezért nem fogok egy szerencsétlen főnemesi ivadékkal szenvedni, aki csont nélkül magáévá teszi a szavaimat. Mert az ilyenek alattomos kígyók és aludni se mernék mellette. Nem hogy képezni.
*Zammiria sóhaja nem lepi meg, de azért figyel a nőre. Aki visszavesz, a szétrúgom a segged, ha ez a ribi is jön hangnemből, majd nyugodtabb hangon fojtatja.*
-Az a magányos fickó? Nofene, egy embernek s van tartása és becsülete? Ez érdekes. De ha befogadott minket igyekszem jó kislány lenni és nem szétrúgni a seggét. Fizetni? És melózni? Válasszon, a kettő nem megy, nem vagyok bankár se szent, hogy két dolgot tegyek. Wagzal még nem tért magához? Miért nem harapsz, a fülébe tuti felébred rá. Orkoknál a gerjedelem fontosabb a halálnál. Túl fogja élni semmi negatív gondolat, tudom, hogy kiakasztott téged az elmúlt pár napban. De nagyon szereted őt mi? Nem fogom felhánytorgatni, meg cukkolni vele tégedet. Amúgy vegyünk italokat, ha segít. Igaz nekem is kéne, mert csöppet eszement voltam. De az a nő legalább elhitte, hogy a halálom az ő halála is.
*Nevet fel, a szavain. De el is komorodik hisz nagyon gyenge még és több hatalomra lesz szüksége, hogy túléljen ebben a világban.*
-Ne aggódj, ha magához tér és evett. Majd huncutkodtok kicsit. Másnap már mehetünk is. Amúgy megígérem, hogy rendes kislány leszek. Legalább is veletek, De a Patányfélékkel nos, nem ígérek ilyesmit. Viszont nem keverlek bajba tégedet. A vegzálós cimbid megteszi magától.
*Zammi a házakhoz érve elcsendesedik így ő is követi a példáját. De ő szemez mindenkivel, és kezét a kardja markolatvégén tartja. Jelezve hogy a társát ő védi. Na meg azt is, hogy csak visszafogottságot fogadott, ha beléjük kötnek nem lesz visszafogott senki kedvéért. De Zammi most az első.*
-Jut eszembe a páncélja, a tiéd. Jól jön, ha zűr van. *Nyújtja a vértet Zammi felé.*


A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 19:35:47


104. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-27 09:15:37
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 508
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Vészmadarak//

*Amint meghallja a futó lépteket, megfordul, s szembe találja magát Dreyiával. Egyedül. Wagzalért aggódva. Apró mosoly fut át ajkain, de csak míg rá nem jön, hogy valami hiányzik. Akkor összeráncolja a szemöldökét és a nőstény mögé néz, amerre a felfegyverzett másikat sejti. Csendes, de komor hangon szól.*
- Szóval visszaadtad neki. Szerintem hiba volt. Legalább az íjat meg kellett volna tartanod.
*Aztán sóhajtva siet tovább, immár társával az oldalán. Most már enyhébb hangon szól, de még nincs benne a megszokott lágyság egésze.*
- Az a férfi, aki segített a piacon, befogadott minket. Cserébe fizetnünk kell az élelemért és segíteni a házimunkában. Ott Wagzal felépülhet. Még nincs magánál.
*Hallgat el egy pillanatra összepréselt ajkakkal.*
- Úgy néz ki, jó eséllyel túléli, de a gyógyfűárus szerint a karja komolyan sérülhetett. Talán a varázsitalok még segíthetnek.
*Egy röpke szünet után Dreyiára néz.*
- Nem tudom, meddig fog tartani a felépülés. De jó lenne mielőbb elmenni innen, akár egy szekérrel, ha már Wagzal szállítható állapotban lesz. És Dreyia… kedves tőled, hogy maradtál, de meg kell ígérned, hogy mostantól kerülöd az összetűzést. Számítanunk kell rá, hogy itt is belénk kötnek. És lehet, hogy itt fog elfogyni a jóindulat…
*Az épületbe érve igyekszik minél kevesebb tekintetet viszonozni, inkább csak azokét keresi, akiktől választ remél, s főképp a varázsital árusokat. Mosolya még visszafogott és kissé mímelt, de a súrlódásmentes egyezkedés kedvéért erőt vesz magán és lerázza magáról nyomott hangulatát.*


103. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-24 16:00:00
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1422
OOC üzenetek: 116

Játékstílus: Megfontolt

*Miközben Amonra tart, egyre inkább arra jut, hogy inkább a munkásait kéne meglátogatnia előbb. Ha már építkezés van, a család munkás kezei is jól jöhetnek majd. Meg a gyerekek is tudnak némi kisebb pakolásban segédkezni, ha úgy van, meg legalább Learon is kicsit jobban megismeri őket. Apja is mindig azt mondta, hogy a közös munkával lehet a legjobban barátokat szerezni! Neki meg az a célja, hogy ne csupán egyszerű parasztjai legyenek, hanem olyan emberek, akikre számíthat bármikor! Ezekkel a gondolatokkal jut el az Ispotályba, ahol, mint múltkor, most is hangosan hívja a férfit, aki felajánlotta neki a szolgálatait nemrégen. Gyorsan megtalálja a férfit és a családját.*
-Üdvözöllek Norenn Fortas! *Hajol meg kissé a jobbágy előtt.*
-Fortas asszony és gyerekek! *Teszi ugyanezt a család többi tagja felé is. Ezután, most, hogy látja, hogy mindenki rendben van, egészséges, és csak úgy árad belőlük az erő és a tenni akarás, minden kétkedése elszáll.* ~Nagyon jó lesz ez! Az Szellemek meg az őrzőistenem, legyen akármelyik is az, megint rám mosolyogtak!~
-Mi is a nevetek? *Hajol le, hogy közelebbről is megnézze a kicsiket, akik már sokkal jobban festenek, mint legutolsó találkozásukkor. Most tiszták, és ruhájuk sem olyan poros, mint érkezéskor. Tulajdonképpen ugyan olyanok, mint bármelyik lakó a birtokokon, csak egy kicsit még soványabbak, úgyhogy Learon elő is húz két almát az erszényéből, és kezükbe adja.*
-Egyetek sokat, hogy nagyok és erősek legyetek! Mi a nevetek? *Amikor a két fiú elveszi tőle a csemegét, egyenként bemutatkozik. A kisebbik Mired, a nagyobbik pedig Morael.*
-Nagyon szép nevek! A szüleitek jól választottak! Ezennel a Derin nevet is viselhetitek! Fontos lesz, hogy hozzám tartoztok, mert így védelmet élveztek a Vashegyen! *Ezután a családfőhöz fordul és átad neki 850 aranyat és a Norenn (Mesélő (Nyíl)) kezébe. *
-Akkor gyertek utánam, mutatom, hogy hol fogtok lakni ezek után! *Odasétál Redulhoz és a szekérhez, meglapogatja a ló nyakát és a két fiatalt felemeli és a bakra teszi, majd az asszonynak is segít feljutni, de ő maga Norennel a szekér mellett lépked. Nincs annyi hely, hogy mindannyian elférjenek. Persze hátra beülhetnének, de jót tesz egy kis séta is!*
-Örülök, hogy jól vagytok, és hogy velem fogtok dolgozni! *A férfi újra meghajol és ezután mindenféle semmitmondó dolgokon kezdenek cseverészni. Megtudja a Sajt-mester, hogy mit is csináltak eddig, és hogyan keveredtek ide, hogy vészelték át a lázadást.*



102. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-21 22:50:07
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A pestis – Gyógymód//
//Epilógus//

-Értem, te vagy a kis kedvence, nyugi, felfogtam! *jegyzi meg lemondóan, újra bizonyosságot nyerve afelől, hogy a kedvesség, mint olyasmi, alapból kudarcra ítélt tulajdonság, ha ő próbálkozik vele. ~Miért lepődök még mindig meg ezen?~ forgatja a szemeit saját gondolatai kapcsán* De tudod, segítőt könnyű találni. Ha esetleg az előzővel történne valami... *villant egy nem sok jót sejtető mosolyt a lányra, mikor észreveszi magán a tekintetét. ~Félsz, Dora?~ igyekszik üzenni neki a pillantásával*
- Örülök, hogy nem feledkeztél meg róla! *ereszt meg egy mosolyt a kancellár irányába, amikor Dora végre nincs ott. Ha ott lenne, biztos csinálna valami kiborítót. ~Mondjuk beszélne!~ sóhajt fel magában, határozottan örülve, hogy végre egy percre nyugalom van. Ő aztán nem szól bele abba, ki mit csinál, teljes lelki nyugalommal hagyja, hogy Habrertus igyon, ha azt szeretne. ~Felnőtt ember, el tudja dönteni, mit akar!~ érvel magában, míg ő is iszik egy újabb pohárral. A pohár pereme fölött a kancellárt méregeti. Azon túl, hogy jól érzik magukat egymás társaságában, mást is remél tőle, hiszen üzleti téren is nagyszabású elképzelései vannak a férfival. ~Veszélyes terep, nem jó keverni a kettőt~ mereng magában, miközben leteszi a poharat. A túl sok ital túlzottan filozofikussá teszi, ez pedig sose jó. Szinte már megkönnyebbül, mikor Dora végül visszatér az ellenszerrel*
- Nagyszerű, akkor folytatjuk akkor, amikor te nem vagy itt! *suttogja Dorának, mikor a lány elhalad mellette, hogy beadja a kancellárnak az ellenszert*
- Valóban, az a sok nedves, mezítelen test egy helyen. És az a sok mocsok, szenny és gátlás, ami feloldódik a vízben. Igazán csábító elképzelés! *somolyog magában, előbb a kancellárra vetve gyors, ám jelentőségteljes pillantást, majd Dorára nézve, hogy jót mulathasson a lány reakcióján, akit túlságosan prűdnek gondol ilyesmihez, ám annál jobban meglepődik a szavain*
- Á, szóval neked is volt szerencséd meglátogatni a kancellár személyes szentélyét? *pillant az említett férfira, vajon hogy volt képes egy ilyet beengedni oda. ~Nem is tudtam, hogy már ennyire sikerült elmélyítenetek az ismeretséget!~ horkan fel magában. Na nem mintha a féltékenység vezérelné, hisz meg tudja érteni a kancellárt, Dora felettébb csinos lány, és esetenként még szórakoztató is, az viszont még mindig őszintén megdöbbenti, mit is láthat Dora Habrertusban a kislányos rajongáson túl. ~Csak nem gondok voltak apucival?~ töpreng magában, míg próbál valami értelmet keresni az egészben*
- Felőlem mehetünk! *tolja el végül magától a kiürült poharat, ahogy az indulás kerül szóba. Lassan már kezd fullasztóan hatni rá a hely, szinte érzi, ahogy húzza be a nyomasztó aurája, amiből ő köszöni, de nem kér*
- Város? Mire gondolsz? *néz egy pillanatra értetlenül a lányra, Artheniort értve a kifejezés alatt, ám végül leesik neki a dolog* Ja, hogy ez itt? *int fejével Amon felé* Még nem döntöttem el. Talán még élvezem kicsit a drága kancellár vendégszeretetét, amíg sikerül beilleszkednem az itteni életbe! *pillant mosolyogva Habrertusra, vajon a férfi bánja-e, ha még pár napig nála, vagy legalábbis a közelében lakik, amíg megfelelőbb helyet nem talál*
- Azalatt pedig közösen talán kitalálhatnánk, hogyan tudnánk a Dwirinthalen-ház és a Vashegy kapcsolatát még szorosabbra fűzni! És a fürdés hasznos és élvezetes szokását elterjeszteni errefelé. *miközben beszél, előkészíti a szekeret az indulásra, amin a gyógynövényeket hozták ide, hiszen most lehetősége nyílik eredeti helyére visszavinnie azt*
- Esetleg felajánlhatok egy fuvart? *ütögeti meg az üres helyet maga mellett a bakon, hiszen Dora lovára nehezen fér fel két ember, a kancellár pedig nem igazán van még olyan állapotban, hogy hosszasan gyalogoljon, így a legjobban azzal jár, ha csatlakozik hozzá* Útközben beszélgethetnénk róla, mit lehetne kezdeni a kancellár iránti fokozott érdeklődéssel! *jegyzi meg, mintegy mellesleg, ahogy kezébe veszi a gyeplőt*
- Szóval, indulhatunk? *pillant kérdőn Habrertusra.*


101. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-02-20 23:24:26
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Vakmerő

//A pestis – Gyógymód//
//Epilógus//

*A nagy iszogatás közepette Dora meg is feledkezett… Doráról. A vidám kisnyúl még mindig meglehetősen leharcolt állapotban volt, mikor pár órája magára hagyta, és a szőre sem nőtt vissza ott, ahol görcsei során megkapargatta magát, de egészen hasonlít arra, amilyennek lennie kéne.*
~ Talán megtarthatnám. ~ *Töpreng el a lány, de jobban megijed a hirtelen az alany iránt érzett szimpátiától, mint hogy örömét lelje benne. Túlságosan hozzá van szokva a holttestek boncolásához. Ha valaki meghalt, nincs többé, és ha felaprítja, se kell iránta rokonszenvet éreznie, de az orvoslás ennél sokkal bonyolultabb dolog. Tulajdonképpen pont azért, mert a beteget életben kell tartani, nem pedig kibelezni. Furcsa, de jó érzés.*
- Ha új kutatótársra lesz szükségem, talán maradok inkább Habrertus mellett, a rendeltetésszerű helyemen. Hiszen a segítője vagyok, veled ellentétben. *Kacsint a mélységire, csak hogy tudja, hol a helye. Valahol mélyen a lány is kíváncsi rá, mit hoz ki kettejük viszályából a kancellár, aki hol Estin legelteti a szemét, hol pedig a kalapos elf lánnyal ért tökéletesen szót. De nyilvánvaló, hogy magának drukkol. Persze ezzel együtt jár az is, hogy nem meri hosszú ideig egyedül hagyni Estit és a férfit, siet is vissza – már amennyire egy gyógyászati fecskendővel azt szabad –, hogy beadja az ellenszert Habrertusnak. Még éppen elcsípi az utolsó mondatot.*
- Beszélgetni bármikor tudtok, hiszen levegőn át nem terjed a betegség, szerencsére. *Mondja derűsen, tekintete pedig elidőz Estin, majd a férfin is. Pillantása semmi jót nem ígér, szinte az arcára van írva, hogy ahogy most beadta a férfinak az ellenszert, úgy az Amonon korábban pusztító hashajtót is be tudná. A pillanat csak egy rövid ideig tart, már siet is tovább, hogy rendet tegyen. Ha már kettejük közül ő csinál is valamit, a másik csinos Gyógyító, úgy látszik, inkább a pohár fenekét nézegeti szorgalmasan. Sőt! Dora ekkor pillantja meg poharát a kancellár kezében.*
~ Jellemző. ~
- Szerintem nagyon jó ötlet volna egy fürdő Amon Ruadhon. *Tér vissza már fecskendő és kesztyű nélkül.* Megvan a maga egészségügyi kockázata, hogy a többiekkel fürdőzünk, de vonzóvá tenné a dolgot, és még pénzt is hozna a házhoz. Talán a thargok sem vetnék meg ezt a kis kényelmet. *Mondja viszonylag lelkesen, hiszen ő maga is járt már az artheniori fürdőben, és nagyon jól érezte magát. Ez mondjuk főleg Relael borának és társaságának volt köszönhető, de utóbbi itt csak részletkérdés.* Én is értékeltem volna egy ilyen lehetőséget, mikor idejöttem, így nem kellett volna nálad kuncsorognom, hogy lemossam az út porát. *Nem tudja, mit műveltek ezek ketten, de csak azért, mert Esti a kancellárral hált, még nem sajátíthatja ki magának. Habár Dora esete ennél sokkal komikusabb és kevésbé édes volt, mikor a férfi megleste a harisnyás lányt.
Dora a külvilág említésére nagyot nyújtózik, mintha máris a napfényben fürdőzne.*
- Részemről indulhatunk, lassan bárhol szívesebben lennék, mint itt. *Ha elindulnak kifelé, Dora seperc alatt előkerítteti a felnyergelt Borsot, és beszippantja a friss levegőt. Lehet, hogy a szesztől van, de minden annyival szebbnek tűnik, a múlt, a jelen és a jövő is. Minden ugyanolyan, és mégis minden a feje tetejére állt… A lány cinkosan rámosolyog Habrertusra.* Ha még nem rúgtál ki, akkor az írnoki feladatokat is szívesen ellátom. Igazából nem derült ki, mi velem a teendőd, azonnal a feje tetejére állt minden, ahogy visszatértem a tanulmányutamról.
- És neked mik a terveid a jövőre nézve? *Fordul a mélységi lányhoz, akit megkedvelt, de azért szeretné olyan ötven lépéssel távolabb tudni a kancellártól.* A városban maradsz, vagy szerzel itt egy birtokot? *Esti módosabbnak tűnik, de az elfnek fogalma sincs, mennyi vagyont rejtegethet a bugyogójában. Arról nem is beszélve, hogy születése jogán mennyit örökölhetne. Dorának, úgy tűnik, jobban meg fog gyűlni a baja ezzel az otthon-kérdéssel.
Valójában az egész beszélgetéssel csak az időt húzza: minél tovább csevegnek, annál később kell átesnie idegességében a lovon, ahogy legutóbb is tette. Így tovább marad meg a méltósága. Egy kicsit.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.20 23:26:51


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 129-148