Amon Ruadh - Ispotály és Alkimistaműhely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Tharg birtokok (új)
Ispotály és AlkimistaműhelyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 146. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

146. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-07-31 20:28:15
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//

*Mint minden valamirevaló alkimistaműhely, ez is a elzárt ajtók mögött kapott helyet, nem is kell túl sokat bolyongani a megtalálásához. Addig dörömböl az ajtón, míg valaki be nem bocsájtja. Még egyszer hátrapillant válla felett, mielőtt belép a helyiségbe, de hiába kémleli a látóhatárt, újdonsült kompániája rejtve marad előtte. Nyugtalanul fordul vissza, majd egyenesen az alkimistához siet.*
-Kettőt abból a kékből... Igen abból.
*Miközben az árus elcsoszog, van ideje szemrevételezni a műhelyt. Látszólag új, legalábbis nem tölti még be az átható dohszag, a plafonról lógó növényeket nem fedi sűrű pókháló. Miután megkapta, amit kért, hamar elrejti az üvegcséket köpenye alá. Furcsa mód nyugtalanítja az, amit az erdőben tapasztalt, elvégre vár még rá a visszaút is... Bármekkora hatalom birtokában is van, egy nyílvessző vagy egyetlen, orvul ejtett késszúrás végezhet vele s ezúttal nincsen, ki megvédje. A Templomban is otthagyta volna a fogát Pyctáék nélkül, ahogy a temetésen is... Most viszont egyedül van s egyedül kell szembenéznie azzal, ami rá vár, legyen bármi is. Biccentve siet ki a helyiségből, az ajtó pedig nagyot kattan mögötte. Várja a hazaút.*


145. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-06 22:12:38
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Hárman párban//

*Lassan kezdi untatni a másik kettő hiúsága, így ezzel kapcsolatban inkább nem mond semmi többet. Nem mondhatni, hogy ő lenne a szerénység mintaképe, ám a felesleges öntömjénezést sem állhatja, ez pedig pontosan annak tűnik a számára, hiszen mindannyian tökéletesen tisztában vannak vele, milyen jelentős szerepük is volt a pestis kiirtásában, így feleslegesnek is tartja ezt tovább ecsetelni, legalábbis maguk közt. Másokkal annál szívesebben osztja majd meg ezt a történetet, és reméli, a kancellár nagylelkűsége tényleg kiterjed arra is, hogy sajátja mellett megemlítse az őt segítő két gyönyörű hölgyemény hozzájárulását is az ellenszer feltalálásához*
- Az élet részei a tettek is, így ha azt szereted a halál miatt, kénytelen leszel megbarátkozni a kudarccal is... *osztja meg logikus követeztetését Dora szavait hallva, bár ennél jobban most nem szívesen merülne bele a témába. Számos tapasztalata van a kudarcot illetően, így meg tudja érteni a lány ódzkodását attól, hogy hibázzon, mégsem érzi késznek magát erről beszélni azelőtt, hogy ne gurítana le több pohár igencsak tömény alkoholt, így most is inkább saját élményei helyett a két civódó szerelmes kibékítésén kezd ügyködni*
- Az sose hátrány, ha több módszerünk van egy betegség kezelésére. Sose tudni, mikor válik az egyik hatástalanná... *pillant előbb Dorára, majd a kancellárra, kis fejbiccentéssel honorálva a háláját, remélve, hogy sikerül békésen elintézni a gyógymód-kérdést, mielőtt a két hatalmas ego még jobban egymásnak feszülne. Figyelmét hamarosan úgyis inkább az állatok vonják magukra, akik látszólag egész jól megférnek egymás mellett, így óvatosan ki is nyitja a ketrec ajtaját, hogy a kancellár méltó helyére tehesse kis kedvencét*
- Bizony, veszélyes dolog egy ilyen ravasz jószágot beengedni ilyen békés élőlények közé... *jegyzi meg csendesen, nem feltétlen az állatokra utalva* Csak nehogy három Dorával legyünk gazdagabbak, mire hazaérünk! Kettő is sok belőle! *kacsint a lányra, hiszen a nyulak legendás szaporaságának ismeretében ki tudja, mi vár rájuk, mire visszaérnek Amonra. ~Talán van valami eddig nem ismert mellékhatása is a pestis ellenszerének~ mosolyodik el magában, hiszen biztos benne, egy ilyen gyógyszernek nagy keletje lenne*
- Mehetünk. *bólint rá közben ő is az indulásra, miközben hozzálát, hogy úgy rögzítse a ketrecet a nyereghez, hogy az a legkevésbé himbálóddzon majd. Ez eltart egy darabig, de végül sikerül megfelelő helyet találnia, mind az állatok, mind a maga számára a nyeregben*
- Ezúttal remélem, tudsz majd viselkedni! *suttogja a ló fülébe, ahogy előre hajol, hogy megpaskolja kissé a nyakát, és csak Habrertus szavaira kapja fel a fejét*
- Hogy érted, hogy nem fizetik meg, ami jár? *vonja össze a szemöldökét, ahogy a férfira tekint, ismét csak úgy érezve, vajmi keveset tud a helyi szokásokról*
- Azt hittem, a környéken mindenki köteles leróni a szükséges sarcot az amoni kincstárnak... *bár a korábbiak fényében biztos benne, feltételezése helytelen, mégsem bírja megállni, hogy nem mondja ki, ami az eszébe jut, és talán a kancellárnak is örömet okoz majd, hogy kijavíthatja egy olyan témában, mely szakterületének mondható.*


144. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-06 19:57:29
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*Finoman mosolyog, mert azt már jól tudja, hogy az esetleges vezéri audiencián saját szerepét alaposan ki fogja színezni, de hát minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ráadásul Hubit aligha lehetne ezzel a jelzővel illetni. Tehát Esti sejtése helytálló. A meglepetésében viszont nem osztozik a jó kancellár. Hubi ismeri már annyira Dorát, hogy tudja bizony meglehetősen sok dologban hasonlítanak. Ezek szerint a becsvágy sem kivétel. Persze Hubi ezt is rokonszenvesnek találja benne, persze csak addig, míg túl nem nő rajta. Azután nagyjából folytatódik az, ami még a Radkraalban elkezdődött. A lányok csipkelődnek tovább. A kancellár egyszer már szólt emiatt, de szemlátomást nem törődnek vele. Az ilyesmit rendszerint rosszul szokta viselni, most azonban csak elnézőn csóválja a fejét. Tulajdonképpen még szórakoztatja is.*
- A nagylelkűség erős oldalam. *vigyorog, és ebben a pillanatban eszébe sem jut, hogy éppen ez okozta majdnem a vesztét. Hiszen ha nem engedi be a falakon az artheniori menekülteket, akkor a pestis is elkerüli őket. Legalábbis egy ideig. És Hubi nemcsak nagylelkű, de büszke ember is. Így amikor Dora sokadjára emlékezteti rá virágnyelven, hogy mit köszönhet neki, Hubiban egy kicsit elpattan valami.*
- Kedvesem... *kezdi az elf felé fordulva pontosan olyan hangsúllyal, amit Alyo már jól ismerhet, aki - sajnálatos módon - csak a kancellár kéjenc, perverz oldalát ismeri* Senki sem vonja kétségbe elévülhetetlen érdemeid a pestis megfékezésében. Én sem. Ugyanakkor szabad legyen megjegyeznem, hogy *megemeli a markában ficánkoló patkányt* az én módszerem is eredményesnek bizonyult.
*Arra most bizonyos nagyvonalúsággal nem tér ki, hogy mindettől függetlenül Dora és Esti széruma volt az, ami megfékezte a járványt.*
- De természetesen hálás vagyok az erőfeszítéseidért, ha ezt szeretted volna hallani. Mindkettőtöknek. *teszi hozzá, és ez Hubitól valóban felfogható a túláradó hála megnyilvánulásaként. A kissé talán feszült hangulatot feloldhatja Esti ötlete, amennyiben a Hármas nevezetű patkányt össze lehetnek ismertetni a nagyfülű rágcsálókkal.*
- Hát, ööö... *jegyzi meg frappánsan, mert nem igazán tudja eldönteni, hogy ez mennyire lenne jó ötlet. De odáig még nem jutott el, hogy bevallja van valami amihez nem ért, így amikor Dora is felcsatlakozik, rábólint az ötletre.*
- Egy próbát megér.
*A következőkben Hármas ismeretséget köthet a nyulakkal, és ha békésen megférnek egymás mellett a ketrecben, már valóban semmi akadálya nem lehet, hogy elinduljanak a piac felé. Odakint Hubi meglehetős óvatossággal kecmereg fel Átok hátára, tekintettel enyhén még mindig sajgó testrészeire, aztán lépésre sarkalja az öszvérét.*
- Jut eszembe. *jegyzi meg félig magának, félig a többieknek* Elfogadhatatlan, hogy a kereskedők a tharg piacon busás jövedelemre tesznek szert, ám ezért nem fizetik meg a Vashegynek ami jár neki.


143. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:46:42
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*Úgy tűnik, a kancellár vevő Dora elégedetlenkedésére, de a lány ezen nem lepődik meg, nem ez lenne az első eset, hogy akad közös vonásuk. Gyarlóságból nem kell messzire menni. Persze az elf tisztában van vele, hogy Habrertus puszta jóindulatból szállásolta el a menekülteket, akik miatt az egész galiba történt, de csak halvány mosollyal adózik annak, hogy egyetértenek, és nem hánytorgatja fel a másik jó szívét. Még megsértődne szegény.*
- Hát igen, sajnos a legnagyobb tudósok, akinek a könyvei a polcodon sorakoznak, Habrertus, többségükben nem élve tettek szert hírnévre. Furcsa lett volna, ha nekünk egy csettintésre sikerül. *Majd kis gondolkodás után hozzáteszi.* Meg túl szép is. *És igyekszik nem arra gondolni, hogy hasonló sorsra jut a kancellárral való kapcsolata is – egy szóval minden, ami Dorának fontos és szórakoztató.* Köszönjük, ha szólsz!
*Közben Esti már egy pillanatra azt hiszi, hogy Dorából előtört az empátia, de hát a kalapos szerint épp elég időt töltött már vele, hogy sejtse, neki fontosabb a saját élete, mint másé. Az elf legyint egy nagyot.*
- A halál az élet része, a kudarc viszont a tettekből jön. Én pedig nem szeretem a kudarcot. *Mondja komoly képpel, látszik rajta, hogy nem tréfál. De hát a tudósok általában sem szoktak. Részben talán azért is, mert egy pillanatra sem hiszi el Estinek, hogy fél tőle, részben pedig, mivel jobban leköti a beszámoló a sötételfek szertartásairól, és arcán látszik, hogy komolyan elgondolkodik, igaz-e vagy tréfa. Mert igazából bármelyik könnyen lehet. Viszont mosolyt csal az arcára.*
- Habrertus, hallod? Megmenekültél. Most az egyszer. *Vigyora elárulja, hogy kétszer is megmentette a fenekét. Milyen hasznos is írnokot tartani!
Ezután lehetőségük van megismerkedni Hármassal, akinek még Doránál is kevésbé kreatív a neve. Mármint a nyúl Doránál – bár ha úgy vesszük, az elf Dora szülei sem erőltették meg magukat különösen, valami rossz regényben olvasták a nevet, és egy az egyben ráhúzták. Tudományos kíváncsisággal nézi a jelenetet, ahogy a kancellár megfogja a patkányt, és arra se szól semmit, ha Esti ötletére a nyulak közé akarja tenni – az állatok láthatóan egy irbisszel is előbb összebarátkoznak, mint gazdájukkal, így a patkány sem zavarja őket különösen, amíg nem Dora az a patkány.*
- Van esély rá, hogy békén hagyják egymást. *Jegyzi meg.* Inkább a patkányon múlik, a nyulak elég jámborak. Ha nem piszkálja őket, szerintem jól meglesznek. Ha meg nem, még mindig vehetünk neki egy másik ketrecet.
*Azt nem nagyon érti, milyen kapocs fűzi Habrertust és Estit kedvenceikhez, de nem is kérdezget. Ő nem sietne annyira el innen, a sok gyógynövény gondolata sokkal jobban ide köti, sőt maga a kancellár meggyógyításával kapcsolatos élmény is valahol pozitívvá teszi a sivár környezetet. Magához képest szokatlan komolysággal és csendben indul a lovához.*
- Akkor? Irány a piac? *Kérdezi érdeklődve, és szinte észre se veszi, hogy ezúttal könnyedén felült a lóra, sőt még lépésre is tudja bírni, hogy a társaság többi tagjához zárkózzon fel. Ha a többiek is helyeselnek, ő indul el az élen, remélve, hogy ha már a leglassabb volt, ezúttal megy szaporábban is a menet.*


142. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-04 22:10:39
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Hárman párban//

- Nem is kívánhatnánk mást. *jegyzi meg somolyogva a kancellár megjegyzésére, ahogy befelé haladnak az épületbe, több kommentárt azonban nem fűz a kis versenyükhöz, sokkal jobban izgatja az, ami előttük, vagyis pontosabban a nyulak előtt áll*
- Bizony, Dorát biztos nagyon motiválja majd, hogy olyasmi után fusson, ami nem lehet az övé! *szúrja oda csak úgy megszokásból a lánynak, még ha nem is teljesen helytálló a megjegyzés, elvégre ha kettejük közül bármelyiküké is a kancellár, az már inkább az elf, mint ő. Dora azonban, úgy tűnik, nincs tisztában ezzel, ameddig pedig így áll a helyzet, igyekszik minden alkalmat megragadni, hogy kicsit cukkolhassa a lányt. A további tudományos csevejt azonban a többiekre hagyja, ő maga nem igazán hisz a csodákban, a gyógymódjukban viszont annál inkább, azonban nem siet a lány tudtára adni, hogy kivételesen valamiben jónak tartja. Az viszont őszintén meglepi, hogy Dora hiúsága a kancelláréval vetekszik. A maga részéről kicsit sem bánja, hogy nem ismert lépten-nyomon, ők kísérletezték ki a pestis ellenszerét, bár szó, ami szó, nem is kifejezetten illik a róla alkotott képbe az önfeláldozó ápolónő szerepe. ~Az arra érdemes helyeken pedig úgyis tudják, hogy mi voltunk a hősök~ somolyog magában, hiszen a köznép hálája és imádata a legkevésbé sem érdekli, a tharg vezetőké viszont annál inkább. Örömmel hallja, hogy a kancellárt is hasonló gondolatok foglalkoztatják*
- Ez igazán nagylelkű lenne tőled. *biccenti meg a fejét Habrertus irányába, aki, úgy tűnik, hajlandó lenne pár szót szólni az érdekükben, hogy a megfelelő emberek ne csak ismerjék, de el is ismerjék dicső tetteiket. ~Gondolom persze, elsősorban a magadét~ teszi hozzá magában gonoszkodva, bár mi tagadás, ha hasonló helyzetben lenne, valószínűleg ő is saját érdemeit hangsúlyozná a siker elérésében. Figyelmét azonban hamar Dora vonja magára és elutasító hozzáállása a vacsorát illetően*
- Ugyan, ne légy ilyen szigorú magaddal! *kezdene már egy pillanatra jóindulatú lenni a lánnyal, de ismét kiderül, feleslegesen próbált kedves lenni* Egy alapos és kalapos boncmester... a végén még tényleg félni kezdek tőle! *kacsint a lányra, továbbra is a karjában tartott Pengét simogatva, halvány mosollyal adva a másik tudtára, hogy ilyesmi természetesen sohasem fog megtörténni*
- Ha kínálnád, se kellene. És nem szándékoztam ilyesmit tenni. *forgatja a szemeit, ahogy Dora előbb Dorat kínálgatja neki, majd Pengét megevésre. A következő javaslatnál azonban elmélázva tekint a kancellárra*
- Hát, egy igazi ünnepi lakoma csúcspontja az élő áldozat... *jegyzi meg csak a lány okítása végett* De természetesen nem hiszem, hogy az itteniek vevők lennének ilyesmire! *villant egy gyors mosolyt Habrertus felé, hogy biztosítsa róla, nem tervezi ráosztani az áldozati bárány szerepét. Ezt követően azonban visszafordul Dora felé, visszatéve Pengét is a ketrecbe, majd átveszi azt a lánytól, hogy ő cipelje magával a két nyulat a továbbiakban. A kancellár pestis alatt tett kutatásairól nem sokat tud, a sajtról is csak homályosan rémlik neki valami, így meglepődik, mikor kiderül, Habrertusnak is vannak kis házi kedvencei. ~Mármint Dorán kívül~ mosolyog magában, ahogy Hármast veszi szemügyre*
- Mit szóltok hozzá? *emeli meg kicsit a ketrecet, hogy a nyulak is megismerkedhessenek túlélőtársukkal* Mi se terveztünk, aztán az egyikből mégiscsak Dora lett. *villant gyors mosolyt a lány felé, majd ismét az állatokra fordítja figyelmét* Ha gondolod, elfér ő is a nyulak mellett... *ezen szavait már a kancellárnak címzi, figyelve rá, mit szólnak a kis állatok egymáshoz, hiszen mégiscsak könnyebb ketrecben szállítani őket, mint kézben vagy esetleg zsebben. Ezt követően azonban részéről sincs akadálya az indulásnak, elvégre megszerzett mindent, amit szeretett volna, nevezetesen Pengét, ezen túlmenően pedig a háta közepére se kívánja ezt a helyét. Minél több időt töltenek itt, annál inkább törnek felszínre emlékei az itteni kutatásról, és orrában szinte újra érezni kezdi azt a fertelmes bűzt, ami akkoriban mindent átjárt.*


141. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:25:09
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda szinte oda se figyel arra, amit a nő csinál, mert gondolataiban már a vaskorsóban kortyolgat egy korsó sört. Persze csak az után, hogy megivott egy-két erősebb italt is. Állítólag a thargoknak van valami jó erős italuk, valami ököl vagy micsoda. Szóval majdnem a benyugtatózott betegekre jellemző módon tűri az egészet, az egész végén ocsúdva fel, amikor már vége a procedúrának. *
- Nagyon ügyes voltál, Iwa. * Jegyzi meg bátorító mosollyal, ahogy lepillant a lábára. Nincs oka kételkedni abban, hogy a lehető legszakszerűbb ellátásban részesült, hiszen eddig semmi oka nem lehetett a másikra. Sőt, voltak pillanatok, amikor még Vasborda is be kellett lássa, hogy a másik jobban ért a dologhoz, mint ő. A kérdésre elmosolyodik, a másik naivitása még mindig szórakoztatja. *
- Ugyan kérlek, Iwa. Nézz rám, egy koldus vagyok. Szerinted nem szoktam még hozzá a helyzethez? * Nevet fel halkan, és legyint is. * Ha Ziana oda akar menni, akkor nem én leszek az, aki az útjában áll. Annál több eszem van. Gyere, menjünk is. * Lép az ajtóhoz, nem törődve azzal, hogy a másik még takarítani szeretne. Jelzi a számára, hogy szívesen indulna tovább, de persze ha muszáj, akkor kivárja, amíg a másik végez. *


140. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:40:28
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

*Nem ismeri igazán a mélységit, de azt kötve hinné, hogy féltékeny lenne. Viszont a kis csipkelődő megjegyzései alapján mégis erre lehetne következtetni. Ami egyébként érthető is. Hiszen melyik asszony ne szeretné magáénak tudni a Vashegy második emberét? Igaz ugyan, hogy Hubi legjobb esetben is csak harmadik a rangsorban, de azt még félszívvel sem nagyon ismerné el, hogy Aenae felette áll. Ennek megfelelően egy kis önelégült mosollyal tipeg befelé.*
- Köszönöm az elismerő szavakat, gyönyörű hölgyeim, de elsősorban Átoké az érdem.
*Meg persze a szerencséé, de igazán nem kell minden részletet figyelembe venni. És persze valóban idegenkedik a gondolattól, hogy az iménti kis vesszőfutást megismételjék. Esti ötlete viszont sokkal inkább kedvére való. Van egy olyan érzése, hogy a Dwirinthalen a róla kialakult, természetesen megalapozatlan, sztereotípiákra apellál. Ezen nem sértődik meg, ellenkezőleg. Még rá is játszik.*
- Biztosíthatok mindenkit, hogy teljes mértékben pártatlan és elfogulatlan döntőbíró leszek, egyben szigorú szemmel fogok őrködni a versengés tisztasága felett.*
*Kiváltképp ha sikerül olyan próbát kitalálnia, amiben a lányok meglehetősen lenge öltözékben vennének részt. Ez viszont még meglehetősen a jövő zenéje. Egyelőre annyi marad, hogy míg Dora elől fejvesztve menekülne a nyúl, addig Esti tapsifülese sokkal barátságosabbnak bizonyul. Nézi a nyulat dédelgető sötételfet, aztán kicsit csodálkozva fordul Dora felé. Ez annak szól, hogy amit Dora mondott, nem neki jutott eszébe először. Egyre inkább kedvére való ez az elf.*
- Ami igaz, az igaz. *bólogat mélységes meggyőződéssel* Áldozatos munkával megmentettük a VAshegyet, de talán egész Lanawint a pestis borzasztó rémétől, és mit kaptunk érte cserébe? Még csak egy lakomát sem rendeztek a tiszteletünkre. Hiába... *csóválja meg a fejét nagy világfájdalommal* korunk nem kedvez a tudósoknak. A tudomány vívmányait mindenki örömmel veszi, természetesnek tartja, s nem gondolnak bele a hálátlanok, hogy mindez nem a mezőn termett. A hálátlanok!
*Itt már somolyog, mert kezdi túlspilázni a szerepét.*
- De alkalomadtán majd finoman jelzem a nagyúrnak, hogy a thargok - a mélységes és soha nem múló hálán túl természetesen - mással is tartoznak nekünk. Dora kis figyelmeztetésére aztán átvonul a kis irodahelyiségbe, ahol annak idején a főhadiszállását rendezte be. Ha a többiek követik láthatják, hogy a sajttal már nem lesz gond. Az ugyanis nincs meg. Valami túlbuzgó szolgáló kidobhatta. Ezen hálistenkedik egy sort, aztán a patkányokat veszi szemügyre. Szerencsére azoknak gondjukat viselték, így nem pusztultak el a ketrecben. Sőt, szemmel láthatóan kicsattannak az egészségtől. Alighanem az ő kutatásai is sikeresek voltak, még ha a babér nagy részét a nyulak és a lányok aratták le. Mivel pedig Hubi, sokakkal ellentétben, nem idegenkedik e kis rágcsálóktól, nem üti agyon őket, hanem szabadon engedi a társaságot. Egy kivételével. A legszelídebbet kiemeli a ketrecből miután egy vastag bőrkesztyűt húzott. Még ha szelíd is a patkány, jobb az óvatosság.*
- Ő itt Hármas. *emeli meg a csipogva tiltakozó jószágot, aztán elmosolyodik* Én nem adtam nevet nekik.
*Egy darabig szemléli az állatot, és ki nem mondaná, hogy Doráék mintájára kapott kedvet hozzá, hogy neki is legyen egy házi kedvence.*
- Azt hiszem, hogy megtartom.
*Ha pedig más itt nincs, Hubi részéről akár mehetnek is.*


139. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-31 01:02:02
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Lehetséges, hogy a jó kancellár dédnagyanyja egy lovászfiúval is szorosabb kapcsolatot kötött, de ez őrajta aligha látszik meg… Már ami a lovaglótehetségét illeti. Mivel azonban erről Dora sem tud, na meg ő lenne az utolsó, és nem csak a versenyben, aki követ vetne – és követ vethetne – a férfira, csak egy együtt érző mosollyal nyugtázza, hogy nem lehetett egyszerű dolga az imént. Ha Bors hajlandó lett volna vágtázni, az elfnek is alaposan kitörte volna a fenekét, nem ez lenne az első eset, de szerencsére neki más nem nagyon fájhat arrafelé.*
- A gratuláció azért jár, megdolgoztál érte. *Mondja neki, miután a laborba érnek, ki könnyen, ki nehézkesen, megsimogatva Habrertus karját. Persze járásából egyből felépíti a kórismét, de nem tűnik súlyosnak, úgyhogy nem javasol azonnali kézrátétes gyógyítást, bár nem tudni, hogy Esti hiányával milyen pikáns dolog jutna Dora eszébe. Ennek itt, a munkahelyén azonban nincs helye.* És te magad is érdemelsz díjat ezek után, bár nem egyeztünk meg semmiben. Valami kívánság esetleg?
*Tudja, hogy unszolja a férfit, arról nem is beszélve, hogy tisztában van vele, mi az első dolog, ami az eszébe jut majd erről, és tapintatból nem osztja meg velük. A sötételf-fenék nagy úr. A második, ez után jövő gondolata azonban érdekelné.*
- Hát akkor ketten maradtunk a versenyre. *Vigyorog merészen Estire.* De ezúttal maradnak a nyulak. Lógatunk eléjük káposztát, bár fölöslegesen, Dora úgyis jobb lesz.
- Ó, igen, ez a gyógymód kifejlesztésének része volt. *Hagyja rá Estire a magyarázatot, és közömbösen pillant rá, ahogy a nyulat dédelgeti. A lánynak egyértelműen nem jelent többet az állat, mint a biztosítékot, hogy Habrertus és a többi lakos életben maradhatott tőle. Tartózkodva szemléli, és visszacsukja rá a ketrecajtót, mielőtt kiszökne, de láthatóan nem táplál iránta egyéb érzelmeket, inkább tudományosan vizsgálgatja, amíg Habrertus kérdése el nem hangzik. Akkor felpillant, mint aki most ébredt álmából, és nem is érti, hogy hallhatta a férfi, amit gondolt.*
- Oh. *Szóval nem csak gondolta. Mosolya is a kancellárnak szól pedig, és kiül arcára, egy kis szadizmussal egyetemben, hogy véletlenül így rászedte.* Tudnod? Én csak fenntartásokkal kezelem az efféle csodákat. Még mindig hihetetlen, hogy élsz, éltek, de nagyon örülök neki. *Feleli tényleg őszintén, és közelebb lép a férfihoz, enyhén félrebiccentett fejjel, bájosan. Ha lehet, megfogja Habrertus két kezét. A szemén látszik, hogy elégedett a kutatás eredményével, és hogy ma is munkálnak benne a tegnap estihez hasonló érzések. Csak Esti mondanivalójára komorul el kissé, felé fordul, megtörve a pillanatot.*
- Hát igen, azt hiszem, itt áll az eset három legismeretlenebb hőse. *Széttárja a karját.* Mármint… Én nagyon örülök a sikerünknek, de azon kívül, hogy Amon egyedüli kisállatgondozóivá avanzsáltunk, nem kaptunk jutalmat. *Önti szavakba a nyilvánvalót elég keserűen, miközben megnézi, alkimista felszerelése megvan-e a szatyorban.* A vacsorát rátok bízom, mert én veszek részt ilyesmiben. Az csak arra emlékeztetne, hogy volt, akit nem mentettem meg. Ezért nem lennék soha orvos. *És mielőtt bárki azt hinné, hogy ez a lány hirtelen előbukkanó, empátiával teli oldala, vállát rántva hozzáteszi:* Kellemetlen, ha nem lehetek elég alapos, és egy orvos soha nem tud az lenni. Egy boncmester annál inkább!
*Ujjával a nyulakra bök.*
- Penge a tiéd lehet, de Dorára én vigyázok. Semmiképp ne edd meg, mert bár javul az állapotuk, nem tudjuk, mennyi idő, míg a pestis kiürül a szervezetükből, és azt se nagyon tudjuk, hogyan, hová… *Habrertusra azért már vidámabban mosolyog.* A kancellárt sem ér megfőzni, bár remélem, még nálatok, kormosoknál sem így néz ki egy ünnepi vacsora. Persze megcáfolhatsz – nyitott vagyok az egzotikus dolgokra. *Kacsint a sötételfre huncutul, és felkapja az enyhén csilingelő zsák alkimista felszerelést, a ketrecet és a nyúlétket pedig Estire bízza, neki úgysincs mivel cipekedni. Leporolja kabátját.*
- Nos, részemről itt már nincs más teendőnk. Habrertus, itt hagyod a varázssajtodat, vagy hagyjuk, hadd bűzölögjön a Radkraal pincéjében? *Kérdezi, és ha van bárkinek jobb ötlete, hogy még hova menjenek, velük tart.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.31 01:03:29


138. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-28 19:29:57
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*A döntés hát megszületett, Iwaa pedig lélekben gyötrődve, de ezek szerint látja el a sérülést, bár aggódik, fél, s úgy érzi minden ízében reszket már csak a seb látványától is, mozdulatai gyakorlottak, gyorsak, precízek. Az egész művelet végén nagy sóhajjal engedi ki a visszatartott levegőt, és a vészből szabadultak megkönnyebbült mosolyával pillant az öregre.*
-Kész is, remélem nem okoztam még több kárt, és fájdalmat Rhalkumn bácsi.
*A kérdésekre csak vállát vonogatja.*
-Nem tudom miből vehetnénk bármit is, ahogyan azt sem tudom hova máshova mehetnénk. Ziana szeretne odamenni.
*Vonja vállát a dolog felett, miközben fáradhatatlanul motoszkál tovább, igyekezve a kezelőt olyan állapotban hátrahagyni miként azt találták. Innen, régi holmijai közül csak a pokrócot viszi magával, mert azt a Kámzsástól kapta. A lomokat eltüntetve saját részről indulásra kész, karján a takaróval, oldalán a sérült gnómmal köszönve a helyiek segítségét, lovát száron vezetve hagyja el az ispotályt.*


137. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-28 19:04:37
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Hárman párban//

*Hiába sikerül végül indulásra ösztökélnie lovát, az állat menet közben is gyakran próbálja meg hátrarántani a fejét, hogy irányt váltson, ennek is köszönhető, hogy a vártnál jóval később ér be végül a célba, ám még így is Dora előtt. Míg kíváncsian nézelődik a lány után, vajon hol késlekedik, nem kerüli el a figyelmét a kancellár szemmel látható szenvedése sem. ~Úgy kell neki!~ somolyog magában, hiszen még mindig nem tud teljesen napirendre térni a rajtnál történek felett. ~És úriember nem is próbál meg csalni, ugye?~ már a nyelve hegyén van a kérdés, hogy majdnem kimondja, amit gondol, ám végül mégis inkább úgy dönt, hallgat. Vagy legalábbis nem erről kezd beszélni*
- A drága kancelláré az érdem, hogy a leggyorsabb hátassal büszkélkedhet közülünk! *válaszol Dora kérdésére, gondolatban kiegészítve egy sajnossal ezt a megjegyzést* Hiába, a szívnek nem lehet parancsolni! *fűzi tovább a szót, ahogy lovaik különös viselkedésére terelődik a téma, bár szándékosan fogalmaz kétértelműen, pusztán csak a lány bosszantása céljából. Ha már nyernie nem sikerül, ebben próbálja örömét lelni. A lovakat illetően természetesen ő se szeretné, ha bármilyen kapcsolat is lenne köztük azon kívül, hogy egy istállóban állnak, ám ezt nem siet a lány orrára kötni*
- A nyúlfuttatás nem is rossz ötlet... *hümmög viszont magában elismerően, ahogy Dorának végre valami nem is akkora ostobaság hagyja el a száját. ~Bár nem tudom, a nyulak még a lovaknál is makacsabbak szoktak lenni~ épp azon töpreng, hogy is lehetne rávenni a kis szőrgombolyagokat a futásra, mikor a kancellár nem éppen szofisztikált kijelentése üti meg a fülét*
- Ha nem szeretnél részt venni ilyesmiben, akkor talán örömmel vállalod a bíró szerepét. Elvégre szükség van valakire, aki felügyeli a verseny tisztaságát és kezeskedik róla, hogy a nyertes megkapja, ami jár neki! *ereszt meg egy mosolyt a látszólag még mindig a kis futamuk következményeit szenvedő Habrertus felé* Persze csak ha sikerül megegyezni valami díjban! *teszi hozzá rögtön, Dorára kacsintva, hogy elejét vegye egy esetleges csípős megjegyzésnek korábbi szavai értelmezését illetően. Miután azonban a verseny kérdését sikerrel megtárgyalták, ő is úgy véli, itt az ideje az ispotály felfedezésének, így csatlakozik a rögtönzött idegenvezetéshez, csak hogy aztán szinte azonnal lemondó szemforgatásba kezdjen. ~Tényleg, Dora, tényleg?! Ennyi?~ sóhajt fel magában a túra végeztével. ~Sok mindenről kell még beszélgetnünk!~ születik meg benne az elhatározás, hogy alkalomadtán kikupálja a lányt. ~Ha meg nem sikerül, akkor csak szimplán kupán verem~ vonja meg gondolatban a vállát*
- Még szép, hogy nem átmeneti. *csóválja meg a fejét a magát tudósnak nevező nagyokos megjegyzését hallva. ~Elvégre mi dolgoztunk rajta!~ somolyog magában, hiszen az ellenszer megtalálása kivételesen egy olyan munka volt, ami amellett, hogy szerfelett szórakoztatta, még szerfelett hasznos is volt. Dora nyomában ő is közelebb lép a ketrechez, hogy megvizsgálja szegény nyulakat, akiken bár nyomot hagyott az idő, és Dora fecskendőinek vasfoga, mégis egészen jó bőrben vannak. Penge, mint azt várta, barátságosan szimatolja meg orrocskájával a felé nyújtott kezét, ami akaratlanul is halvány mosolyt csal az arcára, miközben határozott mozdulattal kinyitja a ketrec ajtaját, és kiveszi kis kedvencét*
- Teljesen jogosan félnek tőle. Dora nem bánt épp kesztyűs kézzel a kis szőrösökkel... *jegyzi meg csevegően* Vagyis a szó szoros értelmében igen, de nem tett jót nekik, hogy döfködte őket. *világosítja fel a kancellárt az elmúlt időszak történéseit illetően*
- De nem, nem hinném, hogy lenne bármi is, amiről tudnod kellene. Ha csak az nem, hogy Dora szándékosan megfertőzte őket, hogy rajtuk kísérletezze ki az ellenszert... *folytatja, miközben figyelmét látszólag annak szenteli, hogy egyik karjára fektesse Pengét, a másikkal pedig lassú mozdulatokkal simogatni kezdi*
- A betegség ellen vívott csata kellőképpen el nem ismert hősei. Bár mindenki tudná a nevüket! Nem igaz, Dora? *pillant halvány félmosollyal a lányra, burkoltan célozva rá, hogy nem csak a nyulak neve maradt ismeretlen*
- Talán vacsorát kéne tartanunk a tiszteletükre... *mereng el az ötleten* Mármint nem belőlük, hanem a számukra, és az összes többi névtelen áldozat számára, akik életüket vesztették. *bár a konkrét számokkal nincs tisztában, hány életet is követelt a járvány, úgy véli, a hátramaradt családtagok legalább egy kiadós vacsorát megérdemelnének.*


136. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-28 15:06:29
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Rhalkumn elégedetten bólint, mint mindig, hogyha egyet értenek vele, vagy biztosítják arról, hogy követik majd az utasításait. Látja, hogy a lánynak nincs sok kedve ellátni a sebét, de ettől függetlenül még mindig úgy gondolja a gnóm, hogy ez a helyes döntés. Egyrészt a beteg rehabilitációja miatt, másrészt saját maga miatt is. Bár a legtöbb orvos szereti önmagát gyógyítani, az öreg nem tartozik közéjük. Tudja, hogy egy idegen racionálisabb döntéseket tud hozni, és az sem elhanyagolható, hogy alig lát rá a saját lábára, és elérni sem éri el úgy, ahogy jónak látja. Talán ha közelebb tudna hajolni, ahogy szokott a rossz szemével, de a dereka már nem a régi, és fiatal korában sem a hajlékonyságáról volt híres. A lány szavaira bólint, valóban nem sok amit kaptak, de ennyi pénze volt, erre futotta. Talán ha alkudozott volna, akkor jobban állnának, de a csúf öreg nem a karizmájáról híres, ezért nem is nagyon próbálkozott a dologgal. A felkiáltásra bólint. *
- Kértem vízi ryshát, de nem kaptunk. * Tárja szét a karjait az öreg. * Sajnos a természetre kell bíznunk a dolgot. Nem hiszem, hogy a whula nektár sokat segítene, de megpróbálhatod, hátha így is kifejt valamennyi gyulladáscsökkentő hatást. Ártani csak nem árthat... * Gondolkodik az öreg, és bólint beleegyezően. *
- Rád bízom, de én nem túl szorosan kötném be, hogy ne ragadjon a kötszer a sebbe. * Vonja meg a vállát az öreg. * Ezen kívül ha tudunk, akkor vehetnénk mézet a fogadóban. És valami töményet is! * Élénkül fel a férfi a gondolatra. * Egek, a fogadó. Jobb lenne mihamarabb indulni tovább, lányom. Mielőtt elkapkodják előlünk a szobákat.
* Nagy beleéléssel bólogat, mert a torka száraz és kapar, és egyre jobban fáj a feje is, sőt, lassan az ízületeibe is belekúszik az a kellemetlen érzés, mintha préselnék össze az öreg gnómot. *
- Már ha még mindig van kedved megszállni ott, persze. * Teszi hozzá óvatosan, de nem vár ellenkezést, mert eddig teljesen készséges volt a lány, és amúgy is, ő kérte, hogy a gnóm maradjon vele, szóval ha valahová a gnóm akar menni, akkor talán Iwa is benne lesz a dologban. *


135. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-27 21:48:23
 ÚJ
>Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 607
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A jó kancellár, már csak személyiségéből fakadóan is, szeret nyerni. Pontosabban nem szeret veszíteni. Ennek elkerülésére alkalmasint nem átall nemtelen módszerekhez folyamodni, mint az az imént látható volt. Most viszont valahogy nem tud teljes szívből örülni dicső győzelmének. De talán pergessük vissza kicsit az eseményeket! Amikor az átokfajzat Átok úgy döntött, hogy hajlik a szóra, még örült is. Persze biztos volt benne, hogy győzelemre így sincs esélye, elvégre még egy igásló is nagyobb tempóra képes, mint az ő jobbára csak poroszkáló öszvére. Ám Átok váratlanul olyan eszeveszett vágtába ugrott, mintha egy komplett skorpiótenyészetet dugtak volna a hátsójába.*
- Átok! Nem! Hóóó!... Hőőő!...
*Amennyire reménytelennek tűnt, hogy öszvérét mozgásra ösztönözze az elején, pont annyira kilátástalannak tűnik most a megfékezése. Pláne Hubinak, akinek egyik lába már a kengyelből is kicsúszott, és miközben úgy pattog Átok hátán, mint kecskeszar a deszkán, hogy ilyen költői képpel éljünk, leginkább csak arra tud koncentrálni, hogy le ne pottyanjon onnan. Nem sokkal később arra jut, hogy talán ez is jobb lenne. Ugyanis a nyereg fölöttébb kemény tud lenni, mint azt most a lábai között elterülő lágy szervegyüttessel megtapasztalta. Az istenek végtelen kegyelmének, vagy az ispotály környékén növő dús fűnek köszönhetően Átok magától is megáll, hogy a nagy rohanás után harapjon párat, elégedett fülbillegtetés közepette. Hubi pedig kihasználja az alkalmat, lecsúszik a hátáról, görnyedten áll öszvére mellett, kezeit nemesebb részeire szorítva és húzva veszi a levegőt. Hogy nyert, csak akkor tudatosul benne amikor késve megérkezik Esti és Dora is. A büszke kancellár ekkor már igyekszik egyenesen állni, és próbál olyan képet vágni, mintha az előbbiek - amit bizonyára láttak a lányok is - meg sem történtek volna.*
- Úriember nem fogad biztosra. *jegyzi meg némi gőggel, ami az iménti mutatványa fényében akár mókás is lehet. Aztán egy könnyed köhögőroham kapja el ahogy a mélységi megismételtetné ezt a tortúrát.*
- Ismételje a rosseb! *bukkan elő belőle váratlanul a paraszti vér, amiről egyik dédanyja tehet, aki nemcsak hites urával, de a lovászfiúval is megosztotta alkalmasint az ágyát, és egyes rosszindulatú pletykák szerint elsőszülött fiának kissé srég mosolya feltűnően emlékeztetett ama szolgálóra. De erről Hubi nem tud, és amúgy is úriember (aki biztosra nem fogad, ugyebár), úgyhogy hamar összekapja magát.*
- Akarom mondani, a magam részéről nem ragaszkodnék hozzá, hogy a közeljövőben hasonló versengésben vegyek részt.
*Ahogy Dora beinvitálja őket a laborba, a figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy a jó kancellár mintha enyhe terpeszben járna. Odabent aztán elismerően hümmög, merő udvariasságból. Már a nyelvén van, hogy Pirtianes-ben látott ennél különbet is, de nem akarja megbántani a láthatóan büszke Dorát.*
- Mintha egy kicsit tartanának tőled. kedvesem. *tesz lényeglátó megállapítást ahogy a nyulak pánikszerűen igyekeznek minél messzebb húzódni az elftől. Elégedetten somolyog a remekbe szabott élcen egészen addig, amíg Dora az ellenszer hatásának időtartamáról nem kezd beszélni. Ekkor már gyanakodva pislog. Lehet, hogy Dora ezt viccnek szánta, de Hubi humorérzéke most nagyjából annyira zilált, mint heréi.*
- Van esetleg valami, amiről tudnom kéne?


134. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-27 21:00:03
 ÚJ
>Dorawyna Olaphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 290
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Reccs. Reccs. Ropp. Dora városra tervezett, magasított sarkas csizmái hol bokatörően jobbra, hol pedig szintén veszedelmesen balra dülöngélnek, ahogy a lány toporogva igyekszik megvetni a lábát a virágzó cserjékkel és földön heverő gyökerekkel szabdalt bokrosban, s néha még egy-egy kiálló száraz faágban vagy kőben is meg kell kapaszkodnia, hogy ne piszkolja össze vagy szakítsa el egyetlen öltözet ruháját.*
- Baszd meg, Bors, hova tűntél? *Kiabál, míg végül egy kő mögött egy tisztáson megpillantja az állatot. A jelenet nagyon drámai, mintha egy élettől megkeseredett utcai festő feketével pacsmagolt műalkotását látná, ahogy Bors szörnyű bűntudattal és szomorúsággal arcán eszegeti a rét füvét, és mikor az elf lány odaér, megsemmisülten összehúzza magát.*
- Mi volt ez az előbb? *Kérdezi Dora, mert fogalma sincs, hogyan lehetne megfegyelmezni egy ilyen szerencsétlen dögöt, ha csak úgy ott hagyja őt a puszta közepén, úgyhogy inkább azt képzeli, beszélget vele.* Mi volt ez Esti lovával? El akarsz nekem mondani valamit?
*Persze Bors csak szerényen hallgat, nem szól semmit a dologhoz. A lány felháborodottan sóhajt. Az előbb úgy tűnt, mintha Bors megijedt volna a másik kótyagos gebétől, aztán Dorával a hátán ballagott egy keveset, és hivatalosan is elunta az éltetet. Mikor a lány leszállt, hogy kézzel, jutalommal, bármivel haladásra noszogassa, akkor meg jól elvágtatott a sűrűbe. Ahelyett, hogy Habrertussal tölthetné az időt, el kellett mennie lovat keresni. Hát remek! Megfogja a szárat, és kivezeti a nyílt terepre Borsot, majd még egyszer villámló szemmel ránéz.*
- Ilyen ne forduljon elő többet!
*Most a ló megfelelően „működik”, úgy halad, ahogy kell, Dora pedig alaposan alácsap, hogy ha nem is lehagyja a többieket, ami esélytelen, azért még mindenképpen beérje, és tovább építse a társaságukat. Közben gondolatai körülöttük forognak, főleg az előző este körül kavarognak, és a felismerés csak ekkor, saját vonzalmával kapcsolatban csap belé.*
~ Te bele vagy zúgva Esti lovába! ~
- Menthetetlenek vagyunk! *Nevet fel gúnyosan. Szerencsére Bors hozza a kellő iramot, amivel egyébként akár a versenyt is megnyerhette volna, és mintha a vére is jobban pezsdülne a gondolattól, hogy újra viszontláthatja Esti lovát. Nem különben Dora is boldog, mikor megpillantja drága kancellárját. Hiába, a lóban és lovasában mindig van valami közös. Mikor megérkezik, a többiek már beértek egy kis ideje, ezért még a lovon ülve kíváncsian pillant rájuk.*
- Nos, ki nyert? *Érdeklődik mosolyogva, persze csak amúgy viccesen, mert számára teljesen evidens, hogy Esti volt a befutó, Habrertus öszvérének esélye se lehetett mellette.*
- Bors legalább annyira megbolondult, mint a te lovad. *Mondja Estinek, mikor végre kiköti saját hátasát, és egy gyilkos pillantással adja a tudtára, hogy nincsenek kiscsikók, amíg távol van.* Megmakacsolta magát, de most már rendben vagyunk, azt hiszem. Elnézést a késésért. De ha szeretnétek, tarthatunk nyúlfuttatást is ám!
*Dora az alkimistalabor felé int a megfelelő munkaügyi lelkesedéssel.*
- Habrertus, te még nem is jártál erre igazán, ha nem tévedek. Mit szólnál, ha tartanánk neked egy kis idegenvezetést? *Kérdezi vigyorogva, majd belép a laborba, amely egyetlen helyiségből áll, és még ott is egy-két helyen Dora dolgaival lehet találkozni, köztük is kiemelkedik az asztalon egy zacskóban található saját kis alkimista felszerelése, na meg persze az asztal másik végén, a ketrecben fészkelődő két nyúl, Penge és Dora. Utólag a hely már nem is olyan baljóslatú, mint azelőtt, főleg, mert a lány alaposan elpakolt és eltakarított minden veszélyes holmit.*
- Íme a labor. Tádá! Ez volt a túra vége. *Nevet.* Félni nem kell, rendet tartottunk. *Teszi hozzá, ha a kancellár követi, és netán körül szeretne nézni. Az elf nem is törődik mással sokat, arcára empátia nélküli kíváncsiság, tudásra való szomj ül ki, amit talán Esti elégszer láthatott, mikor a lány a pestis ellenszerét kutatva tudományos töprengéseibe merült. A ketrechez hajol, ahol a két nyúl bár kezdi már visszanöveszteni a szőrét, és lassan túlteszi magát a pestis borzalmain, azzal a traumával még azóta sem sikerült megbarátkozniuk, hogy ez a kalapos, hegyesfülű szörnyeteg rendszeresen tűvel bökdöste őket: pánikszerűen menekülnek a ketrec másik sarkába.*
- Még élnek. Ezek szerint lehet, hogy a gyógyszer tényleg nem átmeneti. *Állapítja meg szakértő módjára. Csak utólag jön rá, hogy ezt lehet, hogy a kancellár is hallotta. Ha igen, egyáltalán nem nyomasztóan rámosolyog. Mindenesetre Habrertus már sejtheti, mit éreznek szegény falig hátrált nyulak.*

A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.27 21:01:34


133. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-23 22:08:20
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Hárman párban//

*Az első rajt körüli kis közjátékot inkább nem is kommentálja, hiszen bár ő maga se veti meg olykor a kétes eszközöket, hogy egy kis előnyre tegyen szert, úgy véli, mindennek megvan a maga helye és ideje, és egy kis baráti erőfitogtatás nem olyasmi, ahol csalással próbálkozna. Hiszen igen, bármennyire is próbálja tagadni, határozottan kellemesen érzi magát a másik kettő társaságban, így megtiszteli őket a tisztességes versennyel, bár persze ez nem jelenti azt, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy nyerjen. Ennek jegyében nem is bánik épp kesztyűs kézzel hátasával, mikor azonban a tényleges indulásra kerülne a sor, az ilyenkor megszokott száguldás váratlan módon elmarad. Hiába próbálja a sarkával vagy a kantárral rávenni az állatot az indulásra, az mereven ragaszkodik jelenlegi helyzetéhez, nyakát nyújtogatva a mellette álló Dora lova felé*
- Indulj már, te nyavalyás dög! *fakadt ki bosszúságában, és bár ezzel mozgásra bírja az állatot, az ahelyett, hogy vágtázni kezdene, Borssal szembe pozicionálja magát, láthatóan azzal a szándékkal, hogy minél közelebbi ismeretséget kössön a lóval*
- A franc essen beléd! *morgolódik magában* Nem beléd! *vet egy lapos pillantást a lányra, jelezve, hogy inkább ki se nyissa a száját, hiszen annak jelenlegi paprikás hangulatában nem lenne túl jó vége. Végül nagy nehézségek árán mégis sikerül indulásra bírnia hátasát, és bár az állat kitartóan küzd, az elején elvesztegetett idő behozhatatlan hátránynak bizonyul. ~Igazán elbeszélgetnék azzal, aki betört téged. Elég hanyag munkát végzett~ zsörtölődik tovább magában, ahogy hiába hajtja a végletekig szegény lovát, mégis csak azt tudja elérni, hogy Habrertus és öszvére hátsóját szemlélje, míg csak el nem érnek a célhoz*
- Lám, lám, a szerencse igencsak forgandó! *jegyzi meg, ahogy megveregeti a ló nyakát, hiszen a kezdeti nehézségeket leszámítva azért derekasan küzdött szegény, és ha egy kis igazság van a földön, legalább Dorát sikerült lehagynia. Menet közben nem látta a lányt maga előtt, ez bizakodásra ad okot a számára, azonban annyira csak az útra koncentrált, hogy könnyen meglehet, lehagyta őt anélkül, hogy észrevette volna*
- Eddig bántam, hogy nem fogadtunk valamiben, de most már kezdem úgy érzi, jobb volt így! *neveti el magát, miközben gyakorlott mozdulatokkal lepattan a nyeregből*
- Mindenesetre elismerésem a győztesnek! *biccenti meg fejét Habrertus felé, egyik kezével a kantárt fogja, nehogy elcsászkáljon paripája. Ekkor pillant csak körbe, tekintetével Dora után kutatva, hisz következő szavai már mindannyiuknak szólnak*
- Igazán élveztem ezt a kellemes kis futamot. Alkalomadtán majd megismételhetnénk! *jegyzi meg kifulladva, hiszen azért őt is megviselte a hajsza. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis apróság mennyit képes javítani a hangulatán, ő maga se érti, de hiányzott már neki az izgalom, így le se tudná tagadni, hogy szája szegletében őszinte mosoly bujkál, miközben alkalmas hely után néz, ahova kiköthetik jószágaikat, míg az ispotály belsejét veszik szemügyre.*


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-20 20:23:36
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

-Értem.
*Hagyja helyben a gnóm szavait aprócskát bólintva rájuk, töretlenül bízik az öregben, és annak tudásában.*
-Majd akkor kímélni fogom magam.
*Ebben már kevesebb a bizodalma, valahogy elképzelhetetlen számára, hogy a múlt este viszontagságai után most majd békés, nyugodt, pihentető napok következnek.
Fanyalogva, elhúzott ajakkal hallgatja, hogy most majd tényleg neki kell ellátnia azt a sebet, amit okozott. Valahol így igazságos, és nemet mondani máskülönben sem tudna. Kételkedik azonban a művelet sikerességében.*
-Rendben, ahogy szeretnéd Rhalkumn bácsi.
*Adja meg magát az öreg akaratának nagy sóhajjal, és még az a mosakodással van elfoglalva maga szemrevételezi mindazt, mi szerzeményeikből megmaradt. Újra csak az elégedetlenség tölti el. Piszkálgatja a gyógynövényeket nagyokat sóhajtozva, fogalma sincs mihez kellene nyúlnia, hogyan is kezdje. Az egész helyzettől valahogy kedve is morgósabbá változik, mint egy vénség, kit felzavartak apró-cseprő semmiségekkel délutáni szunyókájából.*
~Hát miért nem hagytok már békén?~
-Ez itt semmi. Kevés. Semmire se elég.
*Fanyalog halkan, majd azért mellékesen biccent a mielőbbi továbbhaladás lehetőségére is. Vet egy pillantást a gnóm lábára, hallat újabb sóhajt, majd halkan, bizonytalanul kezdi el.*
-Azt hiszem elsősorban valami arra kellene, hogy megelőzzük a gyulladást, illetve kezeljük, ha már kialakult. De ilyesmi itt úgy hiszem nincs. Azután nem ártana valami, ami nyugtatja a sebet, és csillapítja a fájdalmat. Vízi rysha!
*Ugrik be hirtelen az, amit használna, örömmel hangoztatja, olyan boldogsággal, mint mikor valaki hosszú idő után rátalál azon dologra, mit rég elveszettnek hitt.
Majd keseredik el nyomban, látva, azzal sem rendelkeznek. Vakarja meg vörös üstökét zavartan.*
-Ez így nagyon nehéz Rhalkumn bácsi.
*És kezdene nyafogni, de végül csak kap segítséget lelke mélyéről.*
-Jó akkor, azt hiszem az észak reménye felesleges, a kiégett sebet már nem kell összehúzni. Talán a whula nektárból cseppentenék rá egy keveset, az végül is segít a torok, meg a tüdő gyulladásain is.
*Vonogatja vállát, mert az egész mit felsorol jelenleg nem több egy kósza, megfoghatatlan sugalmazásnál, abban sem biztos, hogy igazak szavai.*
-Aztán nem túl szorosan bekötözni? Csak hogy fedve legyen a seb, és ne kerüljön bele piszok?
*Ha rábólint az öreg, akkor ezek szerint fog eljárni, ha mást javasol meghajol tapasztalata, és akarata előtt, és szavai szerint végzi el a sebkötözést, de semmiféleképp sem ér a sérüléshez, még Rhalkumn nem véleményezte a dolgot.*


131. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-06 13:19:42
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

- Nem kellene neki. Az észak reménye segíti a seb összehúzódását, és ha szépen elkezd gyógyulni, akkor nem lesz oka, hogy vérezzen. Ettől függetlenül nem gyógyítal, nem képes csodát tenni, csak felgyorsítani a gyógyulást. Úgyhogy ne erőltesd magad, ha lehet, akkor ne hajolgass, ne emelj dolgokat, és hasonlók. Nem lenne szerencsés, ha újra felszakadnának a sebek. De amúgy nem voltak vészesek, maguktól is elmúltak volna. * Ad magyarázatot az öreg, de kicsit kellemetlenül érinti a dolog. Amiket Ziáról hallott, az alapján messze nagyobb tudású lehet a nő, mint az öreg zugdoktor, szóval fura érzés neki magyarázni, még akkor is, ha tudja, hogy a személyiségének egy másik részével beszél. A kérdésre bólint, majd megcsóválja a fejét. *
- Csak a lábamat fogom lemosni, nem muszáj kimenned. És utána szeretném, ha ránéznél a sérülésre, és magad próbálnád meg eldönteni, hogy mit kellene tenni. Olyan dolgok ezek, amiket rég csináltál ugyan, de tudsz, szóval nem árthat az ismétlés. ~ És amúgy is érzem, hogy kezd visszatérni a kezeimbe a remegés. ~ Leköteleznél vele, Iwa. * Teszi hozzá kérő hangsúllyal, majd választól függetlenül a vízhez sétál, hiszen ezt a részét még akkor is egyedül végzi, ha a nő eleget tesz a kérésének. A víz érintése kínzó fájdalom, de nem fáj annyira, mint az alkohol hiánya, ami most sokkal több figyelmét, és energiáját veszi el. *
- Amint megvagyunk, tovább kellene indulnunk az ivó felé, igen. Mihamarabb. * Sziszegi összeszorított fogsorral a gnóm. A fájdalom ellenére alaposan megmossa a sebet, kimossa belőle a kosz nagy részét, és ahogy végez, látja, hogy bizony nem ez a legszebb lábszár, amit valaha látott. Persze lehetne vészesebb is. Ha még odabent van, akkor kérdő pillantást vet a nőre, hogy akkor segít neki, vagy magára hagyja. *


130. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:47:58
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Válasz helyett csak aprócskát ránt vállán, igazán pici mozdulat ez, a nagyobbak ugyanis fájnak. Azért hűen tükrözi azt, hogy Iwaa nem tudja, mit tudhat Ziana, hiszen a másik nő nem oszt meg vele túl sokat.
A kezelés alatt összeszorított fogakkal markolja az ágyat, sem jajgatni, sem mocorogni nem szeretne, leginkább azért, mert fél azzal Rhalkumnt zavarná.*
-Akkor már vérezni se fog folyamatosan?
*Kérdez vissza, mikor hallja valóban nem túl vészes sebe. Máskülönben csendesen tűri a gnóm tevékenykedését, az utasításnak megfelelően ül fel, kellemetlen a helyzet, ahogy az idős férfi a gyolccsal babrál melleinél, vörösödő fejjel ezt is tűri, és megkönnyebbülve sóhajt fel, ha a procedúra végére érnek.
Még gyorsan bújik ingébe, gombolkozik be, majd változatlanul mezítlábasan kezd toporogni.*
-Lemosakodnál te is Rhalkumn bácsi? Kint várok addig. Szeretnéd, hogy kitisztítsam a sebed?
*Reméli nem, és megoldja magának az öreg, félne a sebéhez nyúlni, rápillantani sem szeretne, tudva, hogy azt ő maga okozta, de természetesen készségesen megtesz minden tőle telhetőt, ha Rhalkumn azt kéri.*


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-05 18:33:37
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda az ajtóra pillant, amikor a lány kinyitja azt. Nem nagyon fecsérli az idejét, és a nőt se méregeti, ahogy a textil alá sem próbál belesni. Nagyokat, mélyeket lélegezve sétál a tálhoz, amiből egy keveset kiönt, hogy kezet moshasson. A lába miatt szükség lesz még tiszta vízre, de most Ziával foglalkozik előbb. A megállapításra csak felmordul. *
- Mit tudhat az a nő? Nem is látja a hátadat rendesen. * Jegyzi meg zsörtölődve, zsémbes öregember módjára. Odabiceg a nőhöz, a kenőcsös tállal a kezében, és sóhajtva veszi tudomásul, hogy igaza volt a felcsernek. Persze ezt hangosan nem mondja ki, inkább megvizsgálja a sérüléseket, olyan jeleket keres, amik elfertőződésre adnának okot, vagy azt mutatnák, hogy már el is kezdődött a folyamat. Bár közvetlenül nem szuszog rá, azért közel hajol, hogy megszagolja, kellemetlen szagot áraszt-e magából a sérülés, ahogy azt is figyeli, hogy mennyire gennyedzik már most, a tisztítás után. A bőrgyulladást is feltérképezi, de úgy látja, hogy aggodalomra nincsen oka. *
- Rendben, tényleg nincs komoly baj. * Jegyzi meg kelletlenül, és az alkoholhoz nyúl, hogy a kötszer végéből egy darabot letépve, és beáztatva elkezdje lemosni a sérüléseket. Óvatos, finom mozdulatokat végez, arra is figyelve, hogy a széttépett kötszer rojtos végéből ne maradjanak foszlányok, ezt a végét inkább a keze felé tartja, hogy ne is nagyon érjen a másik bőréhez. Ahogy végez, nyúl a tálkához, hogy bekenje a hátat, aztán szólal meg. *
- Ülj fel, hogy be tudjalak kötözni. * Szól, és ha Iwa így tesz, akkor elkezdi körbetekerni, ügyelve rá, hogy elég feszes legyen a kötés, és nem törődik azzal a ténnyel, hogy a másik félmeztelen, és nőnemű. Orvosként már rég megtanulta az ilyet kizárni, mozdulatai teljesen szakszerűek, egyáltalán nem szemtelenek. Persze csak akkor, ha Iwa engedi, hogy bekötözze. *


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-05 15:56:42
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*A további percek némaságban telnek, Ziana makacsul nem hajlandó kérdésekre válaszolni.
Iwaanak pedig elegendő most a tisztálkodás gondja, sokkal több sérülést szerzett, mint azt előzőleg vélte, java nem súlyos, nem több horzsolásoknál, most mégis égnek ahogy a szappanos víz, és a durva törölköző érinti őket.
Immár nadrágban, csizmában, de felsőtestét csak egy fehér textillel takarva nyitja az ajtót.*
-Kész vagyok Rhalkumn bácsi.
*Szól ki halkan, és fordít máris hátat az öregnek, hogy elfoglalja nagy sóhajjal helyét az egyik vizsgálóágyon. A vastag piszokréteg, és a takaró nélkül jól láthatóak immár a csuklójába mart kötélnyomok vörös csíkjai, az arcát ért ütések lassan színeződő foltjai, ahogy hátán is a még mindig kissé vérző, öv marta sérülések.
Hasra feküdve kapaszkodik meg erősen az ágy fejtámlájában, felkészülve újabb fájdalmakra, egyetlen észrevételt osztva meg az öreg gyógyítóval.*
-Ziana szerint nem szükséges varrni a sebet.

*Mindeközben a felcser odabenn, saját lelkének mélyén igyekszik megpihenni kicsit. Ugyan egyre könnyebb uralni a lányt, egyre hosszabb ideig képes osztozni vele elméjén, még mindig erőt próbáló feladat ez. Sosem tapasztalt fáradtságot okoz már pusztán léteznie is, hatalmas erőt kíván a megmaradás a pillanatban. Mintha viharos szélben, térdig folyóban gázolva próbálna előrehaladni, pusztán nem elveszni újra is kimerítő. Gondolatokat, érzéseket, szavakat közvetíteni még nehezebb. Az irányítást átvenni teste felett eddig pedig még csak dühből sikerült. Most biztonságban tudva saját testét szusszan egy kicsit, a következő erőpróba előtt.*


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-05 15:08:25
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Vasborda megkapja a gyógyfüveket, amiket ki is fizet, és csak addig követi a nőt a szobába, amíg felnyalábolja a szükséges eszközöket, amik kellenek ahhoz, hogy a kenőcsöket elkészíthesse. *
- Nem zavarok, odakint megcsinálom amire szükségünk lesz, szólj, hogyha végeztél. * Kéri az idős gnóm, és már totyog is kifelé. Odakint aztán nekiáll, hogy a mozsárban jól összenyomja, préselje amit kell, mindent igyekszik szakszerűen végezni, és úgy, ahogyan tanulta. Nem siet, mert sejti, hogy a nő ellesz odabent a vízzel, de azért nem is halad túlságosan lassan. Ahogy megvan, türelmesen vár odakint, bár lába lüktetve sajog, de igyekszik nem tudomást venni erről, ahogy remegő kezéről sem. ~ Ejj, hogy miért nem mentünk abba a rohadt csehóba. Itt fogok szomjan pusztulni. ~ Érzi már magán a megvonási tüneteket, egyre rosszabb a közérzete, feje is fáj, meg úgy nagyjából mindent érezni kezd, amit nem kéne, vagy amit nem akar. *
- Siethetne már... * morogja maga elé olyan halkan, hogy még ő is alig hallja, de persze ez nem feltétlenül halk, mert a gnóm öreg már, a fiatalsága a múlté, ahogy a kitűnő hallás is odébb szállt már a látásával együtt. Egyre türelmetlenebb odakint, néha lopva a bejárat felé sandít, talán nem lenne baj, ha kiugrana egy itókára. Ki tudja mennyi ideig készülődik a lány, biztos megjárja. Viszont még egyelőre jobban félti az idegenektől, a helyiektől, ezért egyelőre mint egy halkan zsörtölődő öreg, megfáradt őr áll az ajtó előtt, mozdulatlanul. Na jó, a keze azért remeg. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 127-146