//Menekültek//
*Fendar és csapata nem tétlenkedik, egy határozott bólintás és rövid mondat a válasz, mintha mindig is együtt dolgoztak volna, Ivor úgy látszik kellően alapos volt az éjjel:*
- Igenis, kancellár! *Hamarosan előbb kézzel, majd immár vasvillával szalmát ragadnak, aki még pihen, azt szelíden felébresztik, majd kijelölik az új helyét. Alapos és nagy kupacot hordanak össze, majd az utasításnak megfelelően gyújtják meg, hamarosan bodor füstpamacsok kezdenek terjengeni Amon városa felett, néha körbeölelve a borostyánba zárt és méltósággal, szomorú tekintettel hazatekintő hadúr néma szobrát is. De a falvakba is elterjed, azonban nem csak a füst, mert a kancellár pillanatra sem tétlen, s hangos gondolatait hamar üzenetbe ölti.*
- Mi a...? *Harsan fel mellette egy kiáltás, mikor a nagy kupac szalmából hirtelen egy patkány teteme pottyan ki. Az ember már éppen megfogná, de a kancellár kiáltására rémülten lép hátrébb. Elkerekedő szemekkel figyeli, amint a fogóval az állat tűzre kerül. Látható, hogy nem érti, bár nyilván az állatot maga is gusztustalannak tartja, azonban Fendar már kíváncsian nézi az esetet, s a szólításra azonnal Habrertushoz siet, s némán tekint fel, a viseltes és fáradt tekintetű tudósra. Bólint, majd hamar továbbadja a hírt. Vashegyen patkányirtás kezdődik. A férfiak ügyesek, nem csak a döglötteket gyűjtik, apró vesszőből fonnak kosarakat, majd továbbadják egymásnak a tudományt. Hiába a paraszt és szolgalélek ebből a szempontból jóval kifinomultabb és racionálisabb.*
//Néhány nappal később//
*A hír nem vitás, gyorsan terjed, nem is kell hozzá sok, s mi előbb még csak ablakon kiabált hang volt, mára már előírás, Vashegy a kancellár utasításait zengi. Sokan máris úgy kezdik el emlegetni, az eddig léha természetéről és garasoskodásáról hírhedt embert, hogy: A Gyógyító. Ez persze az egyre több tharggal megismerkedő csapatnak is köszönhető, ugyanis a tharg nép sem tétlen, mindenben segítenek.
Bár az ispotály munkálatai talán még nem is fejeződtek be teljesen, legalábbis néhány simításra szükség lehet, a naponta cserélődő és elégetett szalma, a patkánycsapdák, a rendszeres forró vizes fürdés, a tápláló étel, a gyümölcsök és hús, hamarosan meghozza a kívánt eredményt. A menekültek csapata bár szó se róla, nagyon beteg, azonban, aki eddig nem volt az, még most sem kapta el, s a friss szalmaágyakon, parázstartók mellett esténként üldögélő családok, egészen úgy néznek ki, mint akik boldogok és elégedettek. De, ami a legfontosabb higgattak és nyugodtak. Ez a bőszen gyógymódot kutató Dorawyna és mélységi nemes társa, Estanellária személyének köszönhető. Természetesen van, akin már nem lehet segíteni, s Habrertusnak és csapatának további holttestek elégetéséről kell gondoskodnia, nem beszélve a gyászolókról. Még borzasztóbb, hogy Ftitti a kisgyermek, egyre betegebb, s már lábon hordta ki első lázrohamát. A betegségből alaposan kiművelt kancellár jelenleg ezekkel a hírekkel szembesülhet, mikor a fáradt, de szelíd mosollyal arcán, Fendor megjelenik előtte:*
- Kancellár uram. Ftitti, aki rosszul lett a Vaskorsóban... félek, hogy az édesanyja egyedül marad. *A talán ezt követő töprengő csendbe más szavak is vegyülnek, kósza kiabálás, mintha a kapu felől jönne, mintha valaki Habrertus és Kagan Thargodar nevét kiabálná kétségbeesve.*