//Anor//
*A napok rettentő eseménytelenül telnek. Valiel legizgalmasabb feladata még így is a padlás kitakarítása volt, noha még gondolkozni sem volt lehetősége semmin, annyira üres a feje. Nem érzi szükségét új technikák kitalálásának, amivel több pénzt csalhat ki másokból. Maximum az új tagok kilétén merenghet, hiszen a van akinek csak a nevét ismeri, de még nem látta, de van olyan is, akit már látott, de a nevét nem tudja. Szerette volna azt hinni, hogy hiába gyerek és mindenes, ha már itt van egy ideje, legalább több tiszteletet kap majd, vagy legalábbis megbecsülést. De ugyanúgy csak takarít. Még csak arra sem vették a fáradtságot, hogy sütni-főzni megtanítsák. De legalább a sok cipekedéstől és folytonos mozgástól, na meg a rendes ételtől kezd kicsit jobb erőbe jönni. Habár ahogy kinéz, girnyó termetét soha többé nem fogja tudni levetkőzni magáról.
Amint szabadideje akad, máris halálra unja magát, kisit Morfiuszon is gondolkozik, hogy merre lehet most. Számszeríját nézegeti, ahogy hanyatt fekszik a rozoga ágyán. Mikor az ajtó kinyílik, tétovázás nélkül lő ki a belépő feje mellé az ajtófélfába egy nyilat. Kicsit meglepetten néz a fegyverre, de próbálja leplezni az arckifejezését.*
- Így terveztem
*Jelenti ki. Az új feladat hallatán felül az ágyon és körbekémlel ruhák után. A nagyobb fegyvert nem viszi magával, de a tőrét mindenképpen.*
~Legalább valami listát adhatott volna.~
*Morcoskodik, de aztán rájön, hogy úgysem tud olvasni. Ez a felfedezés kicsit sérti az önérzetét, de csak a vállát tudja megvonni miatta, hiszen jelenlegi helyzetén nem igazán változtat és nagyjából szüksége sincs rá.*