//Mira//
*Mielőtt Ryrros bezárja Mira előtt az ajtót, még a kérdésére válaszolva kábultan motyog valami olyasmit, hogy "lehetőleg fekete" meg "hím jobb lenne", de aztán már el is tűnik az ajtaja mögött.
Sőt mi több... a zárban lévő apró kis réz kulcsocskát is elfordítja. Nem akar társaságot. És már nem érdekli a meleg víz sem. Nem hagyja ki, hogy lemosdjon, de nem fürdik, csak a súlyosabb rétegeket sikálja le magáról. Majd este bepótolja.
Aztán felveszi a már amúgy is összekoszolt nadrágját, és egy méregzöld színű, majdnem fekete ujjatlan felsőt - ez is különös, hiszen eddig nem nagyon volt még rajta színes -, majd egy ideig csak fekszik az ágyon, továbbra is összefogott hajjal.
Bámulja a plafont, miközben Azzu az ablakon át beszökik hozzá egy vadászatról, majd cserregve felugrik a hasára, és a mellkasára telepszik. Gépiesen nyúl oda a férfi, hogy megsimítsa az állatot, és fel sem tűnik neki, hogy egy döglött egérrel többen vannak a szobában.*
~Jobb lesz vigyáznom ezzel a lánnyal...~ *gondolkodik, továbbra is tétlenül.*
~Hamar ki tud hozni a sodromból, és ez nem jó... csak tudnám, mivel dühít fel ennyire... higgadtnak kell maradnom. Ez túl jó lehetőség, hogy elszalasszam. Persze, ha megtörténne sincs gond... eddig is remekül megvoltam. Lenne hová is mennem egy-egy estére. De nem... itt kell maradnom... most mindenképpen... nem is tudom, miért akartam egyáltalán elmenni... kit érdekel, hogy ide illek e vagy sem? Soha nem illettem sehová, teszek rá, mit gondolnak rólam. Úgy vagyok jó, ahogy vagyok, és ha ez nekik nem felel meg, akkor majd megmutatom milyen, ha nem vagyok vidám és kedves... az ujjaim köré csavarom őket, és Mirát is... és megnevelem azt a Valielt. Képes vagyok rá. Ha valaki képes, hogy ezeket véghez vigye az én vagyok. Ki kell zárnom minden nemű érzést. Az érzelem persze szóba sem jöhet... de nem dühönghetek, mint egy gyerek... Mira... Mira, Mira, Mira... rosszabb vagy mint a kis Mynácska... nem fogsz legyőzni engem... ez is csak valami női fortély... a könnyek is csak fortély... nem dőlhetek be neki. Nem dőlök be neki. Nem fogok bedőlni neki.~
*Felül hirtelen, Azzu pedig lepottyan a mellkasáról, és megrovó pillantást vet a férfira, majd felkapja a Ryr ölébe hullott egeret, és sértődötten elvonul vele az ágy alá, ahol a vackát rendezte be puha rongyokból.*
~Teszem, amit tennem kell. Nem térek el a tervtől.~
*Feláll, majd az ajtóhoz lép, elfordítja a kulcsot a zárban, és kilép rajta.
De nem megy rögtön a pincéhez, első útja a konyhába vezet, és keres valami harapnivalót, majd alaposan meghúz egy üveg bort. Aztán téblábol még kicsit a lakásban, és még a padláshoz is felpillant egy időre. Nem látja, hogy volna ott bárki is, de hangokat hall fentről. Gondolkodik rajta, hogy felszól, de aztán mégis tovább megy.
Végül újra a pincében köt ki, és biccent egyet a kis gnóm lánynak, látva, hogy még mindig ott van.
Mirához nem szól, csak elsétál mellette, és minden szó nélkül folytatja azt a részt, amit már elkezdett egymaga. Mira látszólag hamarosan végez. Talán nem is baj, ha végül egyedül maradhat idelent, és gondolataiba mélyedhet munka közben.
Habár puha elf kezei nem az ilyesfajta munkához szoktak, nem szól érte most egy szót sem. Sőt, ami azt illeti, semmit nem mond. Teljes némaságban, tökéletesen érzelemmentes arccal csinálja a dolgát. Az pedig, hogy elnézést kérjen a gnómtól az előbbiekért, eszébe sem jutna. Van neki jobb dolga is a szavaknál, és azok a gondolatai. Sok mindent kell most felépítenie magában. És szükséges hozzá a töretlen koncentráció. Egy jó ideig pedig ez így is megy. Akkor is, ha szinte megfagy a levegő körülötte.*