//Mira és Ysnul//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Oh, akkor elnézést, hogy hölgyezlek. Tudod ez amolyan rossz szokás nálam. Megpróbálom kinőni, majd Hercegnőmnek becézni téged. Az én fenséges kedvesem. *Válaszol kijavítva magát. Szóba kerül megint a hála, ami igazából nem zavarja. A szerelmesek sokat csókolóznak egymással, ezért inkább mosolyog. Azonban fogalma sincs arról, hogy szerelmének az a gyenge pontja.*
-Sok hálát fogsz kapni, ha ez megnyugtat.* Meséli neki, miközben újra támadás áldozata lesz. Közeledik hozzá Mira, azonban nem szól semmit, hogy elrontsa a pillanatot. Ez jelenleg neki szintén tetszik, hogy a lány mennyire odaadó és bújós fajta. Nem akarja magát elszólni, így nem gondolkozik a továbbiakon.*
-De bízok benned, meg amúgy is. Be kell vallanom elcsábítottál engem a lényeddel, s most pedig úgy érzem magam, mint aki a felhők között járna. *Sóhajt egyet jelentőségteljesen, közben látja, hogy milyen szépen nevet élete párja. Azon gondolkozik, hogy mit kezdjen a helyzettel, mert egyre inkább sarokba szorított férfinak érzi magát. Nem csoda, hiszen alig védekezik szerelme ellen, csupán hagyja megtörténni az eseményeket.*
-Hohó, valamennyire ösztön lények, főleg ingerlés hatására. Ha elkezdesz izgatni, akkor egy idő után feladom a harcot és rád támadok mint egy tigris az áldozatára. *Ejti ki a szavakat, azután morog hozzá, hogy valamivel szemléltesse, hogy mennyire veszedelmes ragadozóvá válik.*
-Az idő begyógyít minden sebet, de nem mindenkinél. *Mondja el a saját meglátását, mert nem kell mindenben egyetérteniük, igaz? Ezután történik a nő részéről a további üldözés, ami egyre inkább a férfit hajszolja. Eléri, majd válaszként megkapja mindazt, amit kapni szeretett volna. Mostani csatáik inkább olyan, mint egy szerelmi tánc első lépései. Azon csodálkozik inkább, hogy kedvesének nincsen ellenlépése a fenékmarkolás ellen, sőt mint ha segédkezne benne. Letolja lágyan magáról Mirát, mert érzi, hogy a helyzet kezd forróvá válni. Levetkőzik, majd visszabújik a másik mellé, aki úgy tűnik rosszul viselte a dolgot. A kérdés hallatára elneveti magát, aztán a következőt válaszolja neki.*
-Neki odalenn biztosan kényelmesebb, s nem a szűk nadrágban kell lennie. *Vallja be, hogy az iménti jelenet kezd számára forró lenni, ami hatással van a testének bizonyos részeire. Nem ezt akarta elérni nála, így magához veszi a kezdeményezést és a szavakat.*
-Kicsim, ne légy szomorú, kérlek. Szeretlek, tudod nagyon jól. Szem előtt tartom azt, amit mindketten megfogadtunk, hogy még nem huncutkodunk. Az előbbi helyzet, azonban kezdett forróvá válni, s izgatóvá. Most még tudod magamon uralkodni, de ha tovább lépünk, akkor nem biztos. Nem akarok neked csalódást okozni, vagy egyes tetteimmel rosszat tenni ellened. Epekedek utánad, sőt ha nem lennék ennyire jófiú veled, akkor már nem itt tartanánk. Fontos vagy nekem, s egyáltalán nem szeretném, ha csalódnod kellene.* Feljebb húzza lágyan kedvesét, majd egy rövid csókot engedélyez maguknak. Kisajátítja párja egyik kezét, hogy a takaró alá vezetve először szívéhez vezeti, ami teljesen zakatol a helyzet miatt. Azonban itt nem áll meg, hanem levezeti a lentire azt a kezecskék, hogy érezze Mira, milyen hatással van rá. Persze az érintésétől rögtön tovább változik a mérete, sőt egy kisebb nyögést halat egy finom találkozásnál. Pirul, de aztán kivezeti kedvese kezét a veszélyzónából.*
-Vagy szeretnéd, hogy a ma este törődjek veled? Mit szeretnél? *Mosolyog rá biztatóan. Neki elmondhatja, hiszen az elébb elmondta a saját véleményét és lehetőleg sikerült talán érzékeltetni vele, hogy milyen ingoványos talajon van.*
-Egy igazán búja érzéki tested van Hercegnőm, kívánatos, amit ha tehetnék mindig becéznék. De ez persze lehetetlen. ráadásul alig két napja ismerjük egymást, s emellett mindketten a lassú közeledés híve vagyunk.
A hozzászólás írója (Ysnul Dezok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.14 21:35:45