//Mira és Jez//
*Ahogy ölbe kapja, és leveszi az asztalról a lányt, mintha fél szemmel azt látná, hogy a vörös kis gnóm rosszalló tekintettel pillant rájuk.
De nem látja pontosan, ezért nem is törődik vele, már nem mintha amúgy különösebben érdekelné, vagy bármit is megjegyezne ezzel kapcsolatban. Megszokta a hasonló pillantást, így nem fűz hozzá semmit, akkor sem, ha szemtől szemben látná. Ez olyan dolog, amit inkább csak elraktároz az agya egy szegletébe.
A bók hízelgő. És ezt Mira már jól tudja. Egyre jobban közelíti meg őt ilyen téren, és ráadásul még igaza is van.
Ryrros valóban nagyon okos. De közel sem úgy, ahogy sokan gondolnák. A tudománya e téren meglehetősen korlátozott. Hiszen az ö elméje egy egész birodalom. Gondosan felépített utcákkal, házakkal, és mindenféle groteszk lénnyel. Ami lényeges számára, annak épít csak egy házat, vagy egy szegletet, ami pedig már nem kell, lerombolja. Így mindig az van a fejében, amire éppen szüksége van. Ez persze nem mindig előny számára. Mert példának okáért ezért nincs fogalma sem róla, hogy melyik ünnep milyen napra esik. Mert nem érdekli. Úgyis hallja az utcán, ha közeleg egy. Nem ért a földrajzhoz sem. Ha valami fontos számára, megnéz egy térképet, de tökéletesen hidegen hagyja, hogy hogyan képződtek a hegyek, amik végig vonulnak Lanawinon. Nem ismeri a hírességeket, csak egy-kettőt, akivel talán lehet dolga, nem érdeklik a történelem könyvek, és az sem, hogy mi a neve az égen kúszó holdnak. Nem tudja, hogy hívják ezt vagy azt a gyógynövényt északon, de azt igen, hogy hogy néz ki, és, hogy mire jó. Nem tudja, mi a pontos neve annak a színnek, amilyen az egyik kiszemelt hölgyének ruhája, de azt igen, hogy ha a nő a száját nézi, akkor kívánja, és ha megnyalja a saját száját, az a "vegetatív idegrendszeri aktivitás fokozódását" jelenti.
Másoknak talán felesleges az az információ, amit ő elraktároz, és neki is felesleges sok információ, amit pedig mások jegyeznek meg. De éppen ezek vitték előre eddig. Nem gyógyító és nem is alkimista. De tudja, hogy mire, hogyan reagálnak az emberek, és, hogy mit jelentenek a mozdulataik, mikor hazudnak vagy mondanak igazat, és mivel tudja leginkább kiugrasztani a szöget a zsákból. Ebben rejlik az ő tudása. És nem érdekli a tudatlansága más téren.*
- Ez nagyon érdekesen hangzik, de a kérdésemre nem válaszoltál. *vigyorog téglapakolás közben, jelezve, hogy ő bizony az iránt érdeklődött, hogy a nevezett hölgyemény csinos e, nem pedig az iránt, hogy milyen képet vág, és, hogy jóban lesz e Mirával. Ám egy pillanatra megáll a keze a levegőben, ahogy az egyik tégláért nyúl.*
- Mit mondtál, Ziál? *vonja össze a szemöldökét a lányoknak háttal térdelve.*
- Ziálnak hívják?
*Talán ez a név sem volna számára ismerős, hiszen nem lényeges a nő személye. Ám nem olyan régen találkozott egy Fibienne nevű kislánnyal a múltjából. Ziál... így hívták a cserfes lányka félvér "nővérét" is, aki cserben hagyta őt. Visszatért volna? És pont ide? Ez nem biztos, hogy jót jelent. Ismeri őt, bár nem eléggé, de talán az az egy találkozás is megfelelt annak, hogy az a bosszantó nőszemély átlásson rajta. Hiába a vigyora és a kedvessége. A negédes Ryrros a saját fajtája szemében a legfeltűnőbb. A hozzá hasonló félmélységik, akik nincsenek sokan, valamiért jobban kiismerik a mozdulatait, és a szavai mögé látnak. Ez nem jó. Nem akar egy koloncot a nyakába. Nem szereti, ha valakit nem tud megfelelően irányítani. Ha valóban ő az, ez lépéseket követelhet.
Felteszi a téglát a helyére, és felken a kezével egy sor kötőanyagot.*
- Mihez ért, minek van itt?
*A kérdés talán kissé bosszúsnak is hangozhat.*