// Anor, Wilhorp //
*A sok újdonság közepette válaszolni is elfelejt. Volt már házban, többen is, bár akarata ellenére. Ott mondjuk inkább a fa dominált, ez a nagyváros merőben más, de legalább a koncepciót ismeri. Szájtátva bámészkodik amíg Anor az ajtót nyitja és kíváncsisága rögtön be is tereli amint feltárul előtte az út, észre sem véve hogy a házigazda és társasága kint maradt. Igen, ez merőben más építmény mint amikhez eddig szerencséje volt. Sokkal... városibb mint Synmira vagy a Thargok régi fogadója. Azért hozzá nem nyúl semmihez, biztos ami biztos, nem szeretné megint véletlenül magára haragítani ezeket az óriásokat, de hamar befordul az egyik szobába és eltűnik szem elől. Nem csoda hogy Anor nem találja, de arról szó sincs hogy megijedt volna. Kisvártatva azért feleszmél és kisiet a szobából hogy megkeresse azt aki idevezette, ki tudja mekkora lehet ez a ház, rossz lenne elveszni benne. Nem kószált el messzire, hallja a konyhában a lépteket így rögtön arra veszi az irányt. Szívesen szólna, kérdezne a sok dologról amit idebent lát, de nem tudja hol kezdje. Minek nekik ennyi minden? Minek nekik ekkora hely? Teljesen feleslegesnek tartja ezt az egészet. Legyen valami a fejük felett és körülöttük, mert az véd a zord időtől, ezt még meg tudja érteni. Legyen egy hely tüzet rakni hogy ne fagyjanak meg, és valami kényelmes fekhely. A többi minek? Inkább csak megáll az ajtóban és várakozva tekint fel az emberre, tenyereit maga előtt összekulcsolva.*
- Sok dolgod van.
*Ennyit sikerül csak zavarában kinyögnie. Nem is bírja ki hogy ne pislogjon el-el a férfi szemeiről a konyha berendezéseire röviden. Maga sem tudja mire vár, mit remél. Eddig is elveszettnek tartotta magát amióta megtudta hogy léteznek ezek a lények, de most hogy látta pontosan milyen dolgokra képesek, miket csinálnak, hogyan élnek, végképp nem tudja mitévő legyen.*