//Myna szobája//
*Nem is érzékeli, hogy bármi bántót mondhat, pedig többnyire tökéletesen tisztában van szavai sértő mivoltjával.
Most csak mondja és mondja, és nem bírja visszafogni magát. Még akkor sem, amikor Myna láthatóan már majd elsírja magát. Csak tudná, hogy miért.
Aztán egyszerre csak feláll a lány, és taszít rajta egyet, a meglehetősen ismerős szöveget tolva, amit gyakran hallott már nőktől, de ez most valamiért rosszul is esik neki.
Bár nem kellene ezen meglepődnie.
Beletelik pár pillanatba, mire visszanyeri az egyensúlyát, és ez az ami észhez téríti.*
~Mi a francot művelek?~
*De már teljesen mindegy. Mira kiborul, és méghozzá joggal. És ő idióta, mert még csak nem is azért, mert megtette, amit mindig is, aztán pofára ejtette. Még csak bele se kezdett rendesen... és máris vége.
Hallja a lány szavait, és érti is, mégis nehezen fogja fel. Nem tudja, hogy mi ez az egész. Máris beleszeretett volna Mira? Az lehetetlen. Hiszen nem is olyan régen még egy rakás ember előtt adott neki egy rendeset, és az nem csók volt.
Jobban szorít a mellkasa, mint eddig. De nem szólal meg. Arca pillanatról pillanatra egyre borúsabb. Aztán Mira nyomatékosítja szavait, hogy menjen el.*
- Legyen.
*Halkan beszél, és nem lép oda a lányhoz.
Helyette megfordul, és keserű szájízzel az ajtóhoz rohan, kivágja azt, majd becsapja maga mögött.
Dühöngve és némiképp furcsa, ismeretlen hangulatban - talán szomorkásan? - megy át a saját szobájába, és kulcsra zárja az ajtót maga mögött. Fogalma sincs róla, hogy mi volt ez az egész, és nem érti saját magát.
De azt tudja, hogyha egy mód van rá... nem fogja itt tölteni ezt az éjszakát.*
A hozzászólás írója (Ryrroshvar Syn Srrathyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.01 21:53:49