//Myna szobája//
*Na igen... ez az a szó, hogy "otthon" számára is ismeretlen. Sosem volt otthona, és épp ezért nem is volt képes, és nem is akart semmit sem így szólítani.
Minden véges, ahogy már ezt gyermekkorában megtanulta. Ott volt az első, egyetlen, és utolsó hely, ami otthon volt. Amíg rá nem jött, hogy az sem az. És nem is volt az soha.*
- Ha valamiben bízhatsz bennem, hát ebben mégiscsak. *mondja az ellátást illetően, aztán összehúzza szemeit.*
- Miféle csatákban vettél részt, és merre? *kérdezi meg, hiszen kíváncsi rá, mit élt át ez a fiatal nő. Neki is volt már része egy s másban, ha nem is hinné róla az ember. De ezek azok az idők, amikről nem szokott beszélni.
Hallgatja aztán Mira beszámolóját, s amint befejezi a nő, egy ideig hallgat, amíg megrágja magában a dolgokat. Végül belevág.*
- Graros... ügyesnek és jónak tűnt, megéri beszélni a fejével. Értékes tag lehet. Nirasra pedig szerintem várjunk egy kicsit. Ha küldetése van, biztosan azt végzi. Svir... vele mi van? Miért ment el? Felthyst is érdemes megtartani. Hihetetlen kardforgató, és maradjon a mi kis titkunk, de én már találkoztam vele évekkel ezelőtt. Nem tudom, emlékszik e rám. De sokat változott ez idő alatt. Hasznos lehet még, ám van benne jó.
*Elgondolkodik egy kissé.*
- Riqhez nincs közöm, Morfiuszról pedig tudjuk, hogy egy akasztani való bolond. Ha nem tér vissza hamarosan, magam megyek utána, és kivájom a jelét. *jelenti ki nemes egyszerűséggel, mintha csak arról beszélne, hogy milyen idő van odakint.*
- Anor a nemesi dolgait végzi, remélem elég összeköttetést talál nekünk... Valielt pedig még nem ismerem, bár azt hiszem ma hallottam őt. Legalábbis egy kisegér motoszkált a padláson.
*Egészen kedves, ahogyan ezt mondja a lányról. Szinte ki sem nézhető Ryrrosból, hogy így tud beszélni egy gyerekről. Bár valahol talán gúnyolódott is ezzel, amiért neki kellesz tanítania a kölyköt. Aki ráadásul lány.*
- Ziált pedig túltárgyaltuk, hogy nem akarod, hogy a körmére nézzek.
*Most sem beszél többet a félvér nőről, és témát is vált a bizalom kérdéssel. Úgy látja, mintha Mira el is szomorodna attól amit mond. De ez van. Ezek a tények.
Az élet kemény, mindig is kemény volt, és sosem lesz egyszerűbb vagy könnyebb.*
- Ki tudja, hölgyem... a jövő még ködbe vész...
*Elmélyül a kenegetésben, ahogy Mira combját simogatja. Egy idő után már teljesen be is szívódik a pép a bőrbe, de a félvér nem hagyja abba a simítást. Mintha belefeledkezne a dologba.
Másik keze egy kissé még feljebb csúszik a nő hálóingjével combján, s közben lassan felnéz Mirára. Szemei a sötétben lobogó halovány fényben újra áttetszővé válnak, ezüstös fényessé, mint a macskaszemek a fáklyatűztől.
Egészen közel van a lány arcához.*
- Vízi Rysha... *leheli lágyan a "gyógypép" szóra, el is feledve az előtte hallott köszönömöt. A hálóinghez simuló keze megdermed a mozdulatban, míg eddig masszírozó másik keze felemelkedik a levegőbe, és bekúsznak hosszú ujjai a lány hajába a tarkójánál. Még a levegő is megáll egy pillanatban, s a fények sem táncolnak a szoba falán. Odakint, a gazdagnegyed utcái elcsendesülnek, és megremegnek a csillagok az égen. Ryrros pedig óvatosan húzza közelebb Mirát magához, miközben ólmos szemekkel nézi a lány telt ajkait.
Nem is tudja, mit csinál. Csak csinálja. És csinálni akarja.*