//Mira//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ryrros nem mosolyog a megjegyzésre, bár a szemei mintha derűssé válnának. Nem mond rá semmit, ám amikor a lány visszautasítaná az italt, oldalra dönti a fejét.*
- Azt mondtad, akarod, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Vedd hát el, és idd meg. Hidd el, ellazulsz majd tőle. Nem akarom, hogy feszült legyél. *búgja, szinte túlvilági selymességgel a hangjában.*
- Azt mondtam, sose bízz senkiben, főleg ne bennem. De most mégis erre kérnélek. Ne fecséreljünk több szót.
*Átadja a poharat Mirának, ha akarja, ha nem, persze a lányon múlik, hogy megissza e tényleg avagy sem. Viszont baja valóban nem származna belőle, hiszen a félvér nem akar neki ártani, sem azt, hogy idő előtt elaludjon, vagy megijedjen. Az ital csak pontosan azért van, amit a férfi is mondott.
Mira végül elmegy lefürdeni, Ryrros pedig csak vár, lehunyt szemmel, arcát a plafon felé fordítva. Tudja jól, hogy különös lehet ez a dolog a nő számára, de mindennek megvan az oka.
Nem fog démonokat idézni, sem áldozatot bemutatni - habár talán azt mégis, csak nem oly mód, és nem azért, amiért a lány gondolhatná. Egyszerűen ezt találja a legmegfelelőbb módjának, és ha már egyfajta vérkötelék alakul ki közöttük, akkor ne történjen egy sötét, mocskos sikátorban. Lehet haszna is. Lehet jó is. Lehet olyan, amilyen szinte senkinek sem.
Az összes volt és nem létező isten, a sötétség és a fény kedvére téve ezzel. Ryr nem hitt semmilyen entitásban, még ha tudta is, hogy léteznek másvilágiak. Ellenben a világban, a sorsban és a vérben nagyon is. De ez túltett az átlag hitrendszeren. Mint sok minden másban is, ebben is különbözött a többségtől. Bár ki tudja... szerfelett sokféle szerzettel sodorta össze már a szél.
Mira végül megérkezik.
Illatozik a levendulától, melyet a nyugalom érdekében tett a vízbe, és tökéletesen áll karcsú testén a fehér selyem. Ott áll meg, ahol a férfi mondta. Mosolyogna a félvér, ha nem komoly dologról volna szó. Kinyitja szemeit, és rápillant a nőre. Kezében már ott van a tőr, ami eddig a kis asztalon volt. Ám a fegyvert fogva kecsesen előre hajol az ágy felé, szemben a lánnyal, a vörös selyem jobb oldalán, s középre helyezi a fegyvert. Aztán kiegyenesedik, és mély levegőt véve szétbontja méregzöld színű, arany szegélyes köntösét, s a ruhadarabot egyszerűen csak a földre ereszti karjairól. Hadd csússzon le.
A köpeny szétterül az ágy és a kör között, Ryrros pedig immáron ruhák nélkül áll Mirával szemben, mélyen a szemeibe nézve. Máskor is láthatta már - nem is egyszer - a férfit meztelenül a lány. De ez most más helyzet. Most biztosan tudhatja Mira, hogy ez a test hamarosan hozzá fog simulni, és olyan dolgokban lesz része vele, mint eleddig soha.
Ryrros megvárja, hogy a lány is úgy tegyen, mint ő, és ha ő is megszabadul a fehér lepeltől, a férfi egy ideig csak szemléli őt. Aztán az ágyra térdel, a tőr elé, és kinyújtja a kezeit a lánynak. Ha Mira megfogja azokat, odahúzza, hogy a nő is oda térdelhessen, majd kezeit finoman rávezeti a fegyver markolatára.*
- Úgy az igazságos... ha vért veszel a véredért cserébe. *mondja egészen halkan, közelebb hajolva a lányhoz.*
- Ígérem nem fogok csalódást okozni neked, és nem lesz semmi furcsa többet ebben az estében. Még soha nem érintettél férfit, ugye? *pillant végig a lány testén, majd megállapodik tekintete a szépen ívelt ajkakon.*
- Tedd meg akkor... úgy, ahogyan kedved tartja... *suttogja.* - Érints meg, ahol csak akarsz, ismerd meg azt, ami a tiéd lesz... *kezei lassan felsiklanak a lány combjai mentén a csípőjére.*
- Aztán vedd a vérem, ahol jólesik, és én is elveszem a tiédet... *hajol közel Mira ajkaihoz.*
- Ez csak... a szenvedély oltára... azon fogunk áldozni ma este. És azon leszek... *leheli lágyan.*- Hogy ezt soha ne is felejtsd el...