Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dap Neuk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1970_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-12 11:13:25
Üzenet elküldve: 2016-04-12 11:13:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*A többiekhez hasonlóan csendben hallgatja végig Sylweran mondandóját. Pontosan tudja, hogy mivel jár ez az élet, hiszen népes családja, vagy talán már klánnak is lehetne mondani, generációk óta ezt űzi. Épp ezért tudja, mennyi előnnyel jár, ha van egy összetartó szervezet, vagy egy hely, amit akár otthonnak, akár főhadiszállásnak hívhatnak, ha nem alkalmi társakkal kell együtt dolgozni, ha nem idegenekkel kell marakodni a jutalmon és a zsákmányon. Mert hogy a szörnyek és fenevadak nem feltétlenül csak aranyakat jelentenek. A fejük csinos trófea lehet, mi hőstettüket hirdeti, a bundájukból szintén lehet dísz vagy meleg köpeny, vagy inkább a bőrükből, pikkelyeikből lehet remek páncélt csinálni, s a csontokat, karmokat, fogakat is fel lehet használni. A húsukról nem is beszélve, hisz ha nem is feltétlen maguknak, de a későbbiekben, az esetleges vadász ebeknek, egyebeknek kiválóan megfelelhet tápláléknak.
hogy akkor miért hagyná ott övéit, hogy egy kezdő, alapulóban lévő szervezet tagja legyen, ami minden bizonnyal még megannyi nehézség előtt áll? Mert az övéi csak Wegtoren és a Napkaravánpihenő környékén tevékenykednek, és mert szívesen segít egy régi jó barátnak.
Merengéséből a tündér kérdése rázza fel, tekintete Tasrodra vándorol. Gyanítja, hogy a lány eddigi élete során nem szörnyvadászattal foglalkozott. Ez persze természetes, nem egyszerű feladat, és nem foglalkozhat mindenki ezzel, a kérdése pedig így érthetőnek tűnik.*
- A kérdésre előbb hadd feleljek kérdéssel. Hogyan vadásznál le egy falka wargot egyedül? Hogyan fékeznél meg egy tomboló tretilt egyedül? Miképp űznéd el az éjjelente a jószágokra támadó Djh'Ibou csapatot? *Pillant kérdőn, gőg helyett őszinte érdeklődéssel a tündérre.* Vagy miképp költenéd el az aranyad, ha a bestia öl meg téged, és nem te őt? Vagy a harcban szerzett sebek visznek el? Hidd el, vannak olyan szörnyek, akikhez jelen tudásunk és létszámunk is kevés lenne. Kevesen vagyunk még ahhoz, hogy ez igazán problémát jelentsen, és jobb olyanok mellett kockára tenned az életed, akiket ismersz. *Hozzátehetné még, hogy akikben megbízik, de egy sötételf jelenlétében eddig inkább nem megy el.* Mert bár drága barátom roppant megnyerően, és romantikusan fogalmazott, azért ne feledjük el, akik nem a hátteret fogják biztosítani, a bőrüket fogják vásárra vinni. Aki felkészületlen, aki felelőtlen, aki túlságosan vakmerő, az nem húzza sokáig ebben a szakmában, gondolom, ez nem lep meg senkit. *néz komolyan a többiekre, mielőtt valaki esetleg rózsaszín illúziókba kergetné magát. A beszéde nem éppen lelkesítő, de egyenességre nevelték a fontos kérdésekben. Jobb nem lépes mézel csalogatni a vadászokat, hogy aztán vagy áldozat legyen belőlük, vagy az első nehézség után elmeneküljenek.*
- De megijedni nem kell, egy ilyen szervezet működéséhez nem csak fegyverforgatók, íjászok és mágiahasználók kellenek, aki nem szeretne szembenézni egy erdei irbisz fogaival, annak akad elég más fontos, hasznos, életmentő feladat. Vagy tévednék? *Fordul mosolyogva Sylweran felé. Elvégre egy harcos, egy vadász tudja a legjobban értékelni egy gyógyító munkáját, aki megóvja karja elvesztésétől, összevarrja a sebeket, elkészíti a mérgek ellenszerét. Vagy azt az okos elmét, aki bájitalokkal vértezi fel őket, hogy a legnagyobb slamasztikából is ki tudjanak mászni, vagy az ügyes kezű barkácsot, aki képes elkészíteni a különféle csapdákat nekik. Sőt, ki ne örülne egy hosszú, és kimerítő nap után egy finom vacsorával, ami feltölti őket újult erővel és lelkesedéssel, vagy gondozásba veszi derék, félelmet nem ismerő hátasaikat, állataikat?*
//Vadvértek jönnek//
*A többiekhez hasonlóan csendben hallgatja végig Sylweran mondandóját. Pontosan tudja, hogy mivel jár ez az élet, hiszen népes családja, vagy talán már klánnak is lehetne mondani, generációk óta ezt űzi. Épp ezért tudja, mennyi előnnyel jár, ha van egy összetartó szervezet, vagy egy hely, amit akár otthonnak, akár főhadiszállásnak hívhatnak, ha nem alkalmi társakkal kell együtt dolgozni, ha nem idegenekkel kell marakodni a jutalmon és a zsákmányon. Mert hogy a szörnyek és fenevadak nem feltétlenül csak aranyakat jelentenek. A fejük csinos trófea lehet, mi hőstettüket hirdeti, a bundájukból szintén lehet dísz vagy meleg köpeny, vagy inkább a bőrükből, pikkelyeikből lehet remek páncélt csinálni, s a csontokat, karmokat, fogakat is fel lehet használni. A húsukról nem is beszélve, hisz ha nem is feltétlen maguknak, de a későbbiekben, az esetleges vadász ebeknek, egyebeknek kiválóan megfelelhet tápláléknak.
hogy akkor miért hagyná ott övéit, hogy egy kezdő, alapulóban lévő szervezet tagja legyen, ami minden bizonnyal még megannyi nehézség előtt áll? Mert az övéi csak Wegtoren és a Napkaravánpihenő környékén tevékenykednek, és mert szívesen segít egy régi jó barátnak.
Merengéséből a tündér kérdése rázza fel, tekintete Tasrodra vándorol. Gyanítja, hogy a lány eddigi élete során nem szörnyvadászattal foglalkozott. Ez persze természetes, nem egyszerű feladat, és nem foglalkozhat mindenki ezzel, a kérdése pedig így érthetőnek tűnik.*
- A kérdésre előbb hadd feleljek kérdéssel. Hogyan vadásznál le egy falka wargot egyedül? Hogyan fékeznél meg egy tomboló tretilt egyedül? Miképp űznéd el az éjjelente a jószágokra támadó Djh'Ibou csapatot? *Pillant kérdőn, gőg helyett őszinte érdeklődéssel a tündérre.* Vagy miképp költenéd el az aranyad, ha a bestia öl meg téged, és nem te őt? Vagy a harcban szerzett sebek visznek el? Hidd el, vannak olyan szörnyek, akikhez jelen tudásunk és létszámunk is kevés lenne. Kevesen vagyunk még ahhoz, hogy ez igazán problémát jelentsen, és jobb olyanok mellett kockára tenned az életed, akiket ismersz. *Hozzátehetné még, hogy akikben megbízik, de egy sötételf jelenlétében eddig inkább nem megy el.* Mert bár drága barátom roppant megnyerően, és romantikusan fogalmazott, azért ne feledjük el, akik nem a hátteret fogják biztosítani, a bőrüket fogják vásárra vinni. Aki felkészületlen, aki felelőtlen, aki túlságosan vakmerő, az nem húzza sokáig ebben a szakmában, gondolom, ez nem lep meg senkit. *néz komolyan a többiekre, mielőtt valaki esetleg rózsaszín illúziókba kergetné magát. A beszéde nem éppen lelkesítő, de egyenességre nevelték a fontos kérdésekben. Jobb nem lépes mézel csalogatni a vadászokat, hogy aztán vagy áldozat legyen belőlük, vagy az első nehézség után elmeneküljenek.*
- De megijedni nem kell, egy ilyen szervezet működéséhez nem csak fegyverforgatók, íjászok és mágiahasználók kellenek, aki nem szeretne szembenézni egy erdei irbisz fogaival, annak akad elég más fontos, hasznos, életmentő feladat. Vagy tévednék? *Fordul mosolyogva Sylweran felé. Elvégre egy harcos, egy vadász tudja a legjobban értékelni egy gyógyító munkáját, aki megóvja karja elvesztésétől, összevarrja a sebeket, elkészíti a mérgek ellenszerét. Vagy azt az okos elmét, aki bájitalokkal vértezi fel őket, hogy a legnagyobb slamasztikából is ki tudjanak mászni, vagy az ügyes kezű barkácsot, aki képes elkészíteni a különféle csapdákat nekik. Sőt, ki ne örülne egy hosszú, és kimerítő nap után egy finom vacsorával, ami feltölti őket újult erővel és lelkesedéssel, vagy gondozásba veszi derék, félelmet nem ismerő hátasaikat, állataikat?*
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-10 20:38:14
Üzenet elküldve: 2016-04-10 20:38:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Majd pont ő lesz az aki csöndben marad? És ahogy azt valaki elképzeli. Habár most lehet hogy nem kéne olyan szinten felhívnia magára a figyelmet hogy az zavaró legyen, de egy kicsit csak szabad, nem? Függetlenül attól hogy itt szinte mindenki ismer valakit Sylweranon kívül is, remélhetőleg senki nem veszi zavaró tényezőnek, vagy ha mégis, legfeljebb ne mondja ki hangosan.
Már várja Sylweran beszédét, aminek nagy részét már ismeri. Vagy legalábbis azt gondolja hogy ismeri, mert ki tudja pontosan mit fog mondani az elf? Szinte minden érzékszervével (azaz csak a szemével és fülével) a férfit nézi, mikor még valaki megérkezik.
A jövevény egy alacsony nő, vélhetőleg gnóm vagy törpe... netán mélynövésű ember, aki sok időt tölt az izmok létével. Mindenesetre egy alacsony, harcias természetű nő jön, erőteljesen elkésve. De nem teljesen!
Kicsit közelebb hívja a nőt, olyan lelkesedéssel mintha cirkuszi mutatvány készülne. Vagy valami érdekfeszítő, de nem olyan mint amikor a tündér lánya valami olyat hall amiről tud.
A bemutatkozást az elkésett nő valószínűleg a beszéd után halasztja, így nem vágva bele az elf szavába, azaz udvariasan. Ahogy illik. És ha a dolgok valóban így történnek, tán még be is mutatkozik.*
-Tasrod Naltana.
*Az elfhez visszafordul, és végiggondolva az egészet, nem talál túl sok kérdeznivalót, vagy miegymást. Az ő dolga kimerül majd néhány kontár összefoltozásában, vagy egy nagyobb ügy után segíteni a túlélőkön. Az izgatottságához képest, elég pesszimista lehet a hozzáállása...
Ha valaki kérdőn néz rá ezügyben, csak legyint, hogy neki nincs kérdése, vagy úgy is értelmezhető hogy csak a _végén_ kérdezi. Vagy ha valaki ugyanezt a kérdést fölveti.*
-Ha ilyen sok szörnyvadász gyűlik össze egy helyen... az nem jelentené a "bevétel" csökkenését? Ami tudjuk mivel jár együtt...
*Lévén kereskedő családba született (bár nem lételeme a szakma, attól függetlenül hogy ért hozzá), szem előtt tartja a pénzt is. Attól is függetlenül hogy csak haszonélvezője a dolgoknak.*
//Vadvértek jönnek//
*Majd pont ő lesz az aki csöndben marad? És ahogy azt valaki elképzeli. Habár most lehet hogy nem kéne olyan szinten felhívnia magára a figyelmet hogy az zavaró legyen, de egy kicsit csak szabad, nem? Függetlenül attól hogy itt szinte mindenki ismer valakit Sylweranon kívül is, remélhetőleg senki nem veszi zavaró tényezőnek, vagy ha mégis, legfeljebb ne mondja ki hangosan.
Már várja Sylweran beszédét, aminek nagy részét már ismeri. Vagy legalábbis azt gondolja hogy ismeri, mert ki tudja pontosan mit fog mondani az elf? Szinte minden érzékszervével (azaz csak a szemével és fülével) a férfit nézi, mikor még valaki megérkezik.
A jövevény egy alacsony nő, vélhetőleg gnóm vagy törpe... netán mélynövésű ember, aki sok időt tölt az izmok létével. Mindenesetre egy alacsony, harcias természetű nő jön, erőteljesen elkésve. De nem teljesen!
Kicsit közelebb hívja a nőt, olyan lelkesedéssel mintha cirkuszi mutatvány készülne. Vagy valami érdekfeszítő, de nem olyan mint amikor a tündér lánya valami olyat hall amiről tud.
A bemutatkozást az elkésett nő valószínűleg a beszéd után halasztja, így nem vágva bele az elf szavába, azaz udvariasan. Ahogy illik. És ha a dolgok valóban így történnek, tán még be is mutatkozik.*
-Tasrod Naltana.
*Az elfhez visszafordul, és végiggondolva az egészet, nem talál túl sok kérdeznivalót, vagy miegymást. Az ő dolga kimerül majd néhány kontár összefoltozásában, vagy egy nagyobb ügy után segíteni a túlélőkön. Az izgatottságához képest, elég pesszimista lehet a hozzáállása...
Ha valaki kérdőn néz rá ezügyben, csak legyint, hogy neki nincs kérdése, vagy úgy is értelmezhető hogy csak a _végén_ kérdezi. Vagy ha valaki ugyanezt a kérdést fölveti.*
-Ha ilyen sok szörnyvadász gyűlik össze egy helyen... az nem jelentené a "bevétel" csökkenését? Ami tudjuk mivel jár együtt...
*Lévén kereskedő családba született (bár nem lételeme a szakma, attól függetlenül hogy ért hozzá), szem előtt tartja a pénzt is. Attól is függetlenül hogy csak haszonélvezője a dolgoknak.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-10 18:23:52
Üzenet elküldve: 2016-04-10 18:23:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
Egy átlagos napnak indult, olyannak, mint az összes évek óta. Snotri a kocsmában itta éppen el a legutóbbi munkájáért kapott pézt, amikor a pultostól érdeklődött egy kis rásegítéssel, hogy mégis van-e a környéken valami zsíros meló vagy érdekes hír. Az öreg beszélt neki erről az "összegyűlnek a szörnyvadászok" dologról, és néhány újabb aranyért azt is elmodta, hogy a Holdudvaron lesz a találkozó, az időpontról viszont nem lehettek tűpontos információi, mivel a törpeség egy kissé megkésve ér a helyszínre. Miből látszik ez? Abból, hogy elég sokan ideértek már, és egy szemrevaló elf férfi el is kezdett már hosszasan beszélni. ~No nem baj, legalább itt vagyok, és nem is kell várakoznom.~ Figyelmesen hallgatja, amit mondanak a többiek, és amikor figyelemre méltatják, üdvözöl is mindenkit.
-Jó estét, remélem nem maradtam le semmi fontosról. *Picit zavarodottan a jobb kezével a tarkóján vakar egy keveset, valami bevésődött szokás lehet nála. Azonnal folytatja.*
-A nevem Snotri Cema. Zsoldosként dolgozok évek óta, sokfelé megfordultam már, hát gondoltam, utánajárok, miben lenne ez más, mint az eddigi melóim. Azt kell mondjam, nem csalódtam, ez valóban sokkal többnek hangzik, mint amibrn eddig részem volt. Örömmel segítek bármiben.
//Vadvértek jönnek//
Egy átlagos napnak indult, olyannak, mint az összes évek óta. Snotri a kocsmában itta éppen el a legutóbbi munkájáért kapott pézt, amikor a pultostól érdeklődött egy kis rásegítéssel, hogy mégis van-e a környéken valami zsíros meló vagy érdekes hír. Az öreg beszélt neki erről az "összegyűlnek a szörnyvadászok" dologról, és néhány újabb aranyért azt is elmodta, hogy a Holdudvaron lesz a találkozó, az időpontról viszont nem lehettek tűpontos információi, mivel a törpeség egy kissé megkésve ér a helyszínre. Miből látszik ez? Abból, hogy elég sokan ideértek már, és egy szemrevaló elf férfi el is kezdett már hosszasan beszélni. ~No nem baj, legalább itt vagyok, és nem is kell várakoznom.~ Figyelmesen hallgatja, amit mondanak a többiek, és amikor figyelemre méltatják, üdvözöl is mindenkit.
-Jó estét, remélem nem maradtam le semmi fontosról. *Picit zavarodottan a jobb kezével a tarkóján vakar egy keveset, valami bevésődött szokás lehet nála. Azonnal folytatja.*
-A nevem Snotri Cema. Zsoldosként dolgozok évek óta, sokfelé megfordultam már, hát gondoltam, utánajárok, miben lenne ez más, mint az eddigi melóim. Azt kell mondjam, nem csalódtam, ez valóban sokkal többnek hangzik, mint amibrn eddig részem volt. Örömmel segítek bármiben.
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-10 17:07:43
Üzenet elküldve: 2016-04-10 17:07:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Szívesen elássa ő is a tündérrel a csatabárdot, de bocsánatot kérni a múltkoriért ő sem fog. Ennek ellenére most igyekszik normálisan, kedvesen viselkedni.*
- Jezabiel Tinkerin
*Mutatkozik be ő is és persze a kézfogást sem utasítja el, de nem tudnak ennél többet csevegni mert az elf már kezdi is a beszédet. Nem hall semmi újat, de nem is várt semmi újat. A hónapok hallatán kissé elmosolyodik, nos igen, talán ő az egyetlen aki pontosan tudja mekkora munka vár rájuk, meg azt is hogy ebben az időben mindenki a kis gnóm bábjaként fog szorgoskodni. Már ahogy ő elképzeli. Persze a kényesebb munkákat nem bízza másra, de fákat vágni, ásni, cipekedni, egyik elemet a másikra építeni csak képesek lesznek. Vagy legalább főzni az reggelit, ebédet, vacsorát. El kell még majd menni vásárolni is, jó sok holmi lesz amit oda kell cipelni még úgy is hogy amit csak lehet ott készítenek majd el.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.10 19:41:15
//Vadvértek jönnek//
*Szívesen elássa ő is a tündérrel a csatabárdot, de bocsánatot kérni a múltkoriért ő sem fog. Ennek ellenére most igyekszik normálisan, kedvesen viselkedni.*
- Jezabiel Tinkerin
*Mutatkozik be ő is és persze a kézfogást sem utasítja el, de nem tudnak ennél többet csevegni mert az elf már kezdi is a beszédet. Nem hall semmi újat, de nem is várt semmi újat. A hónapok hallatán kissé elmosolyodik, nos igen, talán ő az egyetlen aki pontosan tudja mekkora munka vár rájuk, meg azt is hogy ebben az időben mindenki a kis gnóm bábjaként fog szorgoskodni. Már ahogy ő elképzeli. Persze a kényesebb munkákat nem bízza másra, de fákat vágni, ásni, cipekedni, egyik elemet a másikra építeni csak képesek lesznek. Vagy legalább főzni az reggelit, ebédet, vacsorát. El kell még majd menni vásárolni is, jó sok holmi lesz amit oda kell cipelni még úgy is hogy amit csak lehet ott készítenek majd el.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.10 19:41:15
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-10 12:01:24
Üzenet elküldve: 2016-04-10 12:01:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Látja két barátján a különös viselkedést.
Meruwielt még abból az időből ismeri, amikor Elfengorban élt, és volt egy párja, akivel közel jártak a jegyesség felé. Ha eljött onnan, bizonyára vége van valamiért. De még vele sem viselkedett ilyen pironkodva. Mert látszólag zavarban van, ami ritkaságszámba megy tőle. És Tray is mintha nem tudná hová tenni a dolgot. Elhatározza magában, hogyha ennek a fontos dolognak a végére járnak, megtudakolja barátaitól, mégis mi folyik itt.
A többiek hallgatnak és figyelnek. Naltana is beleegyezik, hogy belevágjanak, ha már nem jönnek többen, és látszólag nem. No, nem baj, így is elegen vannak, és szinte majdnem biztos benne, hogy a jelenlévők közül mindenki maradni fog. Ezért vagy azért.
Estrea tekintetén látja a kétkedést, mélységi barátjával kapcsolatban. Magában mosolyog ezen. Ő is így állt hozzá Trayakhoz, amikor először találkoztak. De elismeréssel adózott némán, amiért a sötételf egy komplett tretillel szembe szállt, egy falu védelmében. Vagy csak az aranyért, de hát kit izgat, ha jót tesz vele az ember. Vagy esetünkben ilyen vagy olyan elf.
Az, hogy a bestia eszesebb volt a kelleténél, nem a férfi hibája. Sylweran pedig a segítsége nélkül akár papírsárkányt is eregethetett volna.
Nem aggódik ezért régi barátnéja miatt. Habár ő is az a fajta elf, mint Sylweran is, ha meglátja Tray igazi jellemét, csakhamar megkedveli majd. Nem lesz nehéz.*
- Nos, rendben van. Akkor kezdjünk neki. *vesz egy nagy levegőt és elmosolyodik.
Jezabiel látszólag érdeklődve figyel és mindenkit alaposan szemrevételez. Igen csak óvatos a kis gnóm, és még a vártnál is okosabb, ez hamar kiderült, amint kettesben maradtak napokra. Naltana pedig a cserfes gyógyító... ő beszél majd mindenki helyett. A lány sosem fél hallatni a hangját, és ennek még nagy hasznát is vehetik. Ugyanakkor az első közös kalandjuk során is különösen bátornak bizonyult.
Ywe csak nézegeti a többieket, látszik, hogy nem tudja hova tenni, hogy ennyiféle fajt gyűlt össze. És még Shiriqával nem is találkozott. Ezen kívül pedig a Nővérről se feledkezzünk meg.*
- Vadvért. Biztosan hallottátok ezt a szót, vagy pletykákból, vagy aki üzenetemre érkezett, annak talán említettem már... Minden szervezetnek kell egy név. Ennek pedig ez volna. A mögöttes filozofikus tartalmat mindenki fedezze fel majd maga. *tréfálkozik egy kissé.*- Ezernyi dolgot jelenthet, mint ahogyan az is, amelyet a mi szakmánk ad. Puritán módon úgy is mondhatnánk... szörnyvadászok. *tart egy kis szünetet, mielőtt folytatja.*
- Ám én jobb szót találtam rá a régi könyvek és megsárgult tekercsek mélyén. Olyan szót, amely mélyebb tartalommal bír, és nem azt adja vissza, hogy sok kardforgató egymás hegyén hátán hadonászik, hogy elejtsen egy bestiát. Venár. Ez vadászt is, harcost is jelenthet. Olyasvalakit, aki nem csak vaktában lövöldözik az íjával, hanem tudatosan, célirányosan cselekszik. Igyekszik a jót követni az úton, de ugyanakkor valamiből neki is meg kell élnie, ezért aranyért dolgozik. Egy egész szakma kerekedett ebből az idők során. Emberek, elfek, félvérek, mélységiek... és még sok más faj, akiknek tagjai arra tették fel életüket, hogy fenevadakat üldözzenek, rejtélyeket oldjanak meg, és régi átkok nyitjára jönnek rá, ha kell. Vannak itt közületek, akik ismerik is, űzik is a szakmát, rajtam kívül. Abban reménykedem, hogy ők máris rábólintanak arra, hogy mi itt együtt folytassuk ezt a nehéz utat, egymást támogatva. Akik pedig még nem próbálkoztak vele... azoknak azt mondom: nincs szebb annál, amikor egy gyermek a lábaidhoz szalad, és sírva köszöni meg, amiért lesz mit enniük vacsorára, mert az erdőben élő wargok már nem vadásszák le többé az állataikat.
*Levegőt vesz, és vár egy kicsit, hátha valaki mondana valamit, majd folytatja.*
- Azokat, akiket ez érdekel... egybe szeretném gyűjteni. Lássuk be... akik ezt az utat választják, vagy bármilyen utat, mely ehhez hasonló, roppant magányosak tudnak lenni. Olykor éhezünk... fázunk... ám ez soha többé nem volna így. Kemény munka várna ránk. Napokat, heteket, talán hónapokat kellene vérrel verejtékkel dolgoznunk... de a végén egy saját otthon lenne az, amely ránk vár egy biztonságot nyújtó helyen. Barátok, társak... és család. Temérdek lehetőség a munkára, kényelmes ágy, meleg étel... és támogatás, melyet egymásnak adhatunk. Úgy gondolom, mi itt, mind képesek vagyunk rá, hogy ezt létrehozzuk szinte a semmiből. A lehetőségek immáron adottak. Hosszú évek munkája fekszik benne. De elérkezett a pillanat, hogy nekifoghassunk ennek. Minél többen, annál jobb.
*Végi pillant a társaságon és mindenki felé küld egy biztató mosolyt.*
- Nos a lényeg ennyi volna. Ezen felül viszont számos dolog van még, melyet bizonyosan megvitatnátok velem, és biztosan nem egy kérdés ötlik fel a fejetekben. Én bízom bennetek. Akiket nem ismerek vagy nem olyan jól, azoknak is hiszek a képességeiben, és abban, hogy tudom, mit akar elérni az életben. *Ywera pillant mosolygó szemekkel.*- Várom hát, hogy feltegyétek nekem azokat a bizonyos kérdéseket, vagy megosszátok aggályaitokat, terveiteket.
*Szavai nyomán tavaszi madárcsicsergés zendül fel a lombok közül. Sylweran vár, és reméli, hogy elég hatást ért el azokkal, amiket mondott.*
//Vadvértek jönnek//
*Látja két barátján a különös viselkedést.
Meruwielt még abból az időből ismeri, amikor Elfengorban élt, és volt egy párja, akivel közel jártak a jegyesség felé. Ha eljött onnan, bizonyára vége van valamiért. De még vele sem viselkedett ilyen pironkodva. Mert látszólag zavarban van, ami ritkaságszámba megy tőle. És Tray is mintha nem tudná hová tenni a dolgot. Elhatározza magában, hogyha ennek a fontos dolognak a végére járnak, megtudakolja barátaitól, mégis mi folyik itt.
A többiek hallgatnak és figyelnek. Naltana is beleegyezik, hogy belevágjanak, ha már nem jönnek többen, és látszólag nem. No, nem baj, így is elegen vannak, és szinte majdnem biztos benne, hogy a jelenlévők közül mindenki maradni fog. Ezért vagy azért.
Estrea tekintetén látja a kétkedést, mélységi barátjával kapcsolatban. Magában mosolyog ezen. Ő is így állt hozzá Trayakhoz, amikor először találkoztak. De elismeréssel adózott némán, amiért a sötételf egy komplett tretillel szembe szállt, egy falu védelmében. Vagy csak az aranyért, de hát kit izgat, ha jót tesz vele az ember. Vagy esetünkben ilyen vagy olyan elf.
Az, hogy a bestia eszesebb volt a kelleténél, nem a férfi hibája. Sylweran pedig a segítsége nélkül akár papírsárkányt is eregethetett volna.
Nem aggódik ezért régi barátnéja miatt. Habár ő is az a fajta elf, mint Sylweran is, ha meglátja Tray igazi jellemét, csakhamar megkedveli majd. Nem lesz nehéz.*
- Nos, rendben van. Akkor kezdjünk neki. *vesz egy nagy levegőt és elmosolyodik.
Jezabiel látszólag érdeklődve figyel és mindenkit alaposan szemrevételez. Igen csak óvatos a kis gnóm, és még a vártnál is okosabb, ez hamar kiderült, amint kettesben maradtak napokra. Naltana pedig a cserfes gyógyító... ő beszél majd mindenki helyett. A lány sosem fél hallatni a hangját, és ennek még nagy hasznát is vehetik. Ugyanakkor az első közös kalandjuk során is különösen bátornak bizonyult.
Ywe csak nézegeti a többieket, látszik, hogy nem tudja hova tenni, hogy ennyiféle fajt gyűlt össze. És még Shiriqával nem is találkozott. Ezen kívül pedig a Nővérről se feledkezzünk meg.*
- Vadvért. Biztosan hallottátok ezt a szót, vagy pletykákból, vagy aki üzenetemre érkezett, annak talán említettem már... Minden szervezetnek kell egy név. Ennek pedig ez volna. A mögöttes filozofikus tartalmat mindenki fedezze fel majd maga. *tréfálkozik egy kissé.*- Ezernyi dolgot jelenthet, mint ahogyan az is, amelyet a mi szakmánk ad. Puritán módon úgy is mondhatnánk... szörnyvadászok. *tart egy kis szünetet, mielőtt folytatja.*
- Ám én jobb szót találtam rá a régi könyvek és megsárgult tekercsek mélyén. Olyan szót, amely mélyebb tartalommal bír, és nem azt adja vissza, hogy sok kardforgató egymás hegyén hátán hadonászik, hogy elejtsen egy bestiát. Venár. Ez vadászt is, harcost is jelenthet. Olyasvalakit, aki nem csak vaktában lövöldözik az íjával, hanem tudatosan, célirányosan cselekszik. Igyekszik a jót követni az úton, de ugyanakkor valamiből neki is meg kell élnie, ezért aranyért dolgozik. Egy egész szakma kerekedett ebből az idők során. Emberek, elfek, félvérek, mélységiek... és még sok más faj, akiknek tagjai arra tették fel életüket, hogy fenevadakat üldözzenek, rejtélyeket oldjanak meg, és régi átkok nyitjára jönnek rá, ha kell. Vannak itt közületek, akik ismerik is, űzik is a szakmát, rajtam kívül. Abban reménykedem, hogy ők máris rábólintanak arra, hogy mi itt együtt folytassuk ezt a nehéz utat, egymást támogatva. Akik pedig még nem próbálkoztak vele... azoknak azt mondom: nincs szebb annál, amikor egy gyermek a lábaidhoz szalad, és sírva köszöni meg, amiért lesz mit enniük vacsorára, mert az erdőben élő wargok már nem vadásszák le többé az állataikat.
*Levegőt vesz, és vár egy kicsit, hátha valaki mondana valamit, majd folytatja.*
- Azokat, akiket ez érdekel... egybe szeretném gyűjteni. Lássuk be... akik ezt az utat választják, vagy bármilyen utat, mely ehhez hasonló, roppant magányosak tudnak lenni. Olykor éhezünk... fázunk... ám ez soha többé nem volna így. Kemény munka várna ránk. Napokat, heteket, talán hónapokat kellene vérrel verejtékkel dolgoznunk... de a végén egy saját otthon lenne az, amely ránk vár egy biztonságot nyújtó helyen. Barátok, társak... és család. Temérdek lehetőség a munkára, kényelmes ágy, meleg étel... és támogatás, melyet egymásnak adhatunk. Úgy gondolom, mi itt, mind képesek vagyunk rá, hogy ezt létrehozzuk szinte a semmiből. A lehetőségek immáron adottak. Hosszú évek munkája fekszik benne. De elérkezett a pillanat, hogy nekifoghassunk ennek. Minél többen, annál jobb.
*Végi pillant a társaságon és mindenki felé küld egy biztató mosolyt.*
- Nos a lényeg ennyi volna. Ezen felül viszont számos dolog van még, melyet bizonyosan megvitatnátok velem, és biztosan nem egy kérdés ötlik fel a fejetekben. Én bízom bennetek. Akiket nem ismerek vagy nem olyan jól, azoknak is hiszek a képességeiben, és abban, hogy tudom, mit akar elérni az életben. *Ywera pillant mosolygó szemekkel.*- Várom hát, hogy feltegyétek nekem azokat a bizonyos kérdéseket, vagy megosszátok aggályaitokat, terveiteket.
*Szavai nyomán tavaszi madárcsicsergés zendül fel a lombok közül. Sylweran vár, és reméli, hogy elég hatást ért el azokkal, amiket mondott.*
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-09 20:44:25
Üzenet elküldve: 2016-04-09 20:44:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Ahogy elnézi, a többség már ismeri egymást innen-onnan, számára viszont csak Sylweran az ismerős. Azonban hiába barátságos mindenki a mélységivel, ő még mindig bizalmatlanul és távolságtartón figyeli. Az ezüsthajú egyelőre megbízik benne, így ő sem viselkedik kifejezetten ellenségesen a kutyás sötételffel, de annyit megfogad magában, hogy szemmel tartja.
Azonban elég érdekes jelenet bontakozik ki a szemei előtt a mélységi, és a vörös elf között. Ők is ismerik egymást, s meglehetősen bizalmas viszonyt feltételez a hím mozdulata, ám a lány szégyenkezve inkább elhúzódik. Szerencsére a mélységinek van annyi esze, hogy ő is visszavonulót fújjon, és ne erőltesse tovább. Ez a kis jelenet azonban megannyi feltételezésnek ad helyet, legalábbis a holló hajú elf fejében.
Tekintete aztán kérdőn Sylweranra vándorol, hogy várnak-e még valakire? Sajnos nem tudja, mennyi embert, elfet és egyebet sikerült toboroznia régi jó barátjának, erről ugyanis hallgatott, de a népek beli változatosságra nem lehet panasz, színes kis kompániájuk lesz.*
//Vadvértek jönnek//
*Ahogy elnézi, a többség már ismeri egymást innen-onnan, számára viszont csak Sylweran az ismerős. Azonban hiába barátságos mindenki a mélységivel, ő még mindig bizalmatlanul és távolságtartón figyeli. Az ezüsthajú egyelőre megbízik benne, így ő sem viselkedik kifejezetten ellenségesen a kutyás sötételffel, de annyit megfogad magában, hogy szemmel tartja.
Azonban elég érdekes jelenet bontakozik ki a szemei előtt a mélységi, és a vörös elf között. Ők is ismerik egymást, s meglehetősen bizalmas viszonyt feltételez a hím mozdulata, ám a lány szégyenkezve inkább elhúzódik. Szerencsére a mélységinek van annyi esze, hogy ő is visszavonulót fújjon, és ne erőltesse tovább. Ez a kis jelenet azonban megannyi feltételezésnek ad helyet, legalábbis a holló hajú elf fejében.
Tekintete aztán kérdőn Sylweranra vándorol, hogy várnak-e még valakire? Sajnos nem tudja, mennyi embert, elfet és egyebet sikerült toboroznia régi jó barátjának, erről ugyanis hallgatott, de a népek beli változatosságra nem lehet panasz, színes kis kompániájuk lesz.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-09 19:16:16
Üzenet elküldve: 2016-04-09 19:16:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
-Jah megvan, amikor nem kértünk bocsánatot...
*Elvigyorodik az emléken. Később még utánagondolt, és az egyoldalú hibáztatás nem tűnt túl igazságosan. Viszont az sem igaz hogy ő lett volna a hibás, habár az tény hogy ő járt rosszabbúl. Habár a saját, és az a kis (a többiek számára vélhetően ismererlen) fruska hibájából, de azért nem fakadt volna sírva ha a gnóm is kicsit rosszabbul jár. De követve az akkori példát, most így utólag sem akar bocsánatot kérni, de bemutatkozni bemutatkozik. Még mindig vigyorogva nyújtja a kezét. Hiába, fel van pörögve.*
-Tasrod Naltana.
*Gyorsan végignéz a vegyes gyülekezeten, és még keres valakit korábbról. Persze, Shiriqa, és az eredar-mániás már tudnak a dologról, de azt gondolta hogy vele együtt őket is érdeklik a többi érdeklődő. Legalábbis azt remélte az óriáslányt megtalálja az elf mellett, bármit is mondott...*
-Ha nem vártál mást, részemről rendben.
*Gyorsan végiggondolja, és rájön hogy van még ideje elmennie a következő helyre ahova meghívása van... Kivéve ha a beszéd nem öleli fel a nap hátralévő részét.*
//Vadvértek jönnek//
-Jah megvan, amikor nem kértünk bocsánatot...
*Elvigyorodik az emléken. Később még utánagondolt, és az egyoldalú hibáztatás nem tűnt túl igazságosan. Viszont az sem igaz hogy ő lett volna a hibás, habár az tény hogy ő járt rosszabbúl. Habár a saját, és az a kis (a többiek számára vélhetően ismererlen) fruska hibájából, de azért nem fakadt volna sírva ha a gnóm is kicsit rosszabbul jár. De követve az akkori példát, most így utólag sem akar bocsánatot kérni, de bemutatkozni bemutatkozik. Még mindig vigyorogva nyújtja a kezét. Hiába, fel van pörögve.*
-Tasrod Naltana.
*Gyorsan végignéz a vegyes gyülekezeten, és még keres valakit korábbról. Persze, Shiriqa, és az eredar-mániás már tudnak a dologról, de azt gondolta hogy vele együtt őket is érdeklik a többi érdeklődő. Legalábbis azt remélte az óriáslányt megtalálja az elf mellett, bármit is mondott...*
-Ha nem vártál mást, részemről rendben.
*Gyorsan végiggondolja, és rájön hogy van még ideje elmennie a következő helyre ahova meghívása van... Kivéve ha a beszéd nem öleli fel a nap hátralévő részét.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-09 10:03:48
Üzenet elküldve: 2016-04-09 10:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*A várakozásait kicsit alul múlja a lány reakciója, tegnap sokkal kacérabb volt. Lazít a szorításon, Meru könnyen elléphet tőle. Tray nincs a társadalmi elvárásokkal, etikettel meg egyéb ilyen hasztalan dolgokkal felvértezve, így meg sem fordul a fejében, hogy a társaság okozhatja a másik bizonytalanságát. Sóhajt halkan, s el is engedi a kezét.*
-Tegnap óta.
*Konkretizálja a választ, miközben Csinos Meruwiel jól láthatóan szégyelli az esetet. Eztán a férfi inkább igyekszik a figyelem központjában álló férfira koncentrálni, s túltenni magát vörösön, aki úgy fest csak egy napig élvezte a mélységi társaságát.*
-Hát én tegnapig azt sem tudtam, hogy élsz-e még vagy sem.
*Nevet halkan, majd vaskos alkarjait összekulcsolja maga előtt. Körbenéz a társaságon, nem tudja, hogy milyen lesz a szórás, de jó eséllyel a legtöbbjével tetemes időt fog eltölteni, már ha kecsegtető az ajánlat. Először a picike hegyesfülűn - a tegnapi után már nem bocsátkozik olyan feltételezésekbe, hogy félvér vagy sem - állapodik meg a tekintete. Ő az egyetlen, akit nem ismer Syl korábbról, úgy fest. Aztán a kis tündéren - hangos jelenségnek ígérkezik, majd ő beszél a kormos helyett is, aki ha kell, inkább alaphelyzetbe állítja a lepénylesőjét. Eztán viszont Syl előadása úgy fest propozícióhoz ér, ezért Tray neki szegezi szúrós szemét.*
//Vadvértek jönnek//
*A várakozásait kicsit alul múlja a lány reakciója, tegnap sokkal kacérabb volt. Lazít a szorításon, Meru könnyen elléphet tőle. Tray nincs a társadalmi elvárásokkal, etikettel meg egyéb ilyen hasztalan dolgokkal felvértezve, így meg sem fordul a fejében, hogy a társaság okozhatja a másik bizonytalanságát. Sóhajt halkan, s el is engedi a kezét.*
-Tegnap óta.
*Konkretizálja a választ, miközben Csinos Meruwiel jól láthatóan szégyelli az esetet. Eztán a férfi inkább igyekszik a figyelem központjában álló férfira koncentrálni, s túltenni magát vörösön, aki úgy fest csak egy napig élvezte a mélységi társaságát.*
-Hát én tegnapig azt sem tudtam, hogy élsz-e még vagy sem.
*Nevet halkan, majd vaskos alkarjait összekulcsolja maga előtt. Körbenéz a társaságon, nem tudja, hogy milyen lesz a szórás, de jó eséllyel a legtöbbjével tetemes időt fog eltölteni, már ha kecsegtető az ajánlat. Először a picike hegyesfülűn - a tegnapi után már nem bocsátkozik olyan feltételezésekbe, hogy félvér vagy sem - állapodik meg a tekintete. Ő az egyetlen, akit nem ismer Syl korábbról, úgy fest. Aztán a kis tündéren - hangos jelenségnek ígérkezik, majd ő beszél a kormos helyett is, aki ha kell, inkább alaphelyzetbe állítja a lepénylesőjét. Eztán viszont Syl előadása úgy fest propozícióhoz ér, ezért Tray neki szegezi szúrós szemét.*
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-08 18:19:34
Üzenet elküldve: 2016-04-08 18:19:34
ÚJ
![>Dap Neuk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1970_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az öregember, és Táltos//
~Mit gondoltam? Nem gyakorlok levegőmágiát!~ *Ezen töpreng Dap, miközben eltörött jobb bokáját bámulja.* ~Remek, a harcosok biztosan követni fogják egy nyomorék csatába hívó szavát, az élőholtak ellen.~ *Dap fog egy nagy ágat, és jobb híján mankónak használja. Meglát egy reszketeg öregembert, aki érdekes módon mégis erőt, és határozottságot sugároz önmagából. Az öregember mosolyogva nézi Dap szerencsétlenkedését, aztán váratlanul megszólal.* -Jól ismerlek téged fiam, és tudom, hogy bátor harcosokat keresel, kik hajlandóak megküzdeni az élőholtakkal.
-Ki maga?
-Az őrződ.
-Mint a mesékben? *Horkantja Dap. Az ég elkezd villámokat szórni, az öregember szemei pedig éjfeketévé válnak* -Több tiszteletet kölyök! Egy legyintéssel elsöpörhetném az élőholtak seregét, de azzal felborítanám a világ rendjét! A lehetőséget viszont felkínálhatom neked, ami hosszútávon elvezet az élőholtak pusztulásához. Menj el az Ametiszt Majorságba, az ottaniak segíteni fognak neked célod elérésében.
-Köszönöm a segítséget, de eltörött a jobb bokám, így biztos nem jutok el oda. *Az öregember visszaváltozik eredeti formájába, és még az eddigieknél is jobban mosolyog* -Hadd mutassam be neked Táltost. *Ekkor a semmiből megjelenik az öregember mellett egy gyönyörű, hosszú sörénnyel rendelkező, hófehér paripa* -Ő elvisz téged az Artheniori erdőn keresztül, a Gázló ösvényen át, az Ametiszt majorságba, érthető?
-Igen uram. - *Az öregember bólint* -Most menj utadra, te, és táltos elindultok. *mondandója befejeztével, az öregember eltűnt.
Dap hirtelen egy teljesen más helyzetben találja magát. Feje rettenetesen fáj, ránéz bokájára, kificamodott, de ez elviselhető számára. Dap elgondolkodik a történteken, lassan rájön, hogy az esés miatt elveszítette eszméletét, de ez szükséges volt, ezzel az őrzővel kellet találkoznia, tudja, hogy ez a látomás, nem egyszerű álom volt, hanem az istenek üzenete.* ~De mit jelent a paripa?~ *Aztán rájön* ~Ő az én akaraterőm!~ *Dap minden erejét összeszedve, enyhén bicegve, elindul az Artheniori erdőbe*
A hozzászólás írója (Dap Neuk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.08 18:22:31
~Mit gondoltam? Nem gyakorlok levegőmágiát!~ *Ezen töpreng Dap, miközben eltörött jobb bokáját bámulja.* ~Remek, a harcosok biztosan követni fogják egy nyomorék csatába hívó szavát, az élőholtak ellen.~ *Dap fog egy nagy ágat, és jobb híján mankónak használja. Meglát egy reszketeg öregembert, aki érdekes módon mégis erőt, és határozottságot sugároz önmagából. Az öregember mosolyogva nézi Dap szerencsétlenkedését, aztán váratlanul megszólal.* -Jól ismerlek téged fiam, és tudom, hogy bátor harcosokat keresel, kik hajlandóak megküzdeni az élőholtakkal.
-Ki maga?
-Az őrződ.
-Mint a mesékben? *Horkantja Dap. Az ég elkezd villámokat szórni, az öregember szemei pedig éjfeketévé válnak* -Több tiszteletet kölyök! Egy legyintéssel elsöpörhetném az élőholtak seregét, de azzal felborítanám a világ rendjét! A lehetőséget viszont felkínálhatom neked, ami hosszútávon elvezet az élőholtak pusztulásához. Menj el az Ametiszt Majorságba, az ottaniak segíteni fognak neked célod elérésében.
-Köszönöm a segítséget, de eltörött a jobb bokám, így biztos nem jutok el oda. *Az öregember visszaváltozik eredeti formájába, és még az eddigieknél is jobban mosolyog* -Hadd mutassam be neked Táltost. *Ekkor a semmiből megjelenik az öregember mellett egy gyönyörű, hosszú sörénnyel rendelkező, hófehér paripa* -Ő elvisz téged az Artheniori erdőn keresztül, a Gázló ösvényen át, az Ametiszt majorságba, érthető?
-Igen uram. - *Az öregember bólint* -Most menj utadra, te, és táltos elindultok. *mondandója befejeztével, az öregember eltűnt.
Dap hirtelen egy teljesen más helyzetben találja magát. Feje rettenetesen fáj, ránéz bokájára, kificamodott, de ez elviselhető számára. Dap elgondolkodik a történteken, lassan rájön, hogy az esés miatt elveszítette eszméletét, de ez szükséges volt, ezzel az őrzővel kellet találkoznia, tudja, hogy ez a látomás, nem egyszerű álom volt, hanem az istenek üzenete.* ~De mit jelent a paripa?~ *Aztán rájön* ~Ő az én akaraterőm!~ *Dap minden erejét összeszedve, enyhén bicegve, elindul az Artheniori erdőbe*
A hozzászólás írója (Dap Neuk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.08 18:22:31
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-08 14:25:28
Üzenet elküldve: 2016-04-08 14:25:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
* Ywe hagyja, hogy az elf csókot leheljen a kezére, de szinte azonnal el is kapja apró kezeit. A félvér kissé hátrahúzódik és figyelmesen hallgatja Sylweran szavait. *
~ Vajon mi fog kisülni ebből? ~
* A fél-elf türelmetlen kíváncsisággal és tömény érdeklődéssel várja, hogy Sylweran folytassa elkezdett prédikációját. *
//Vadvértek jönnek//
* Ywe hagyja, hogy az elf csókot leheljen a kezére, de szinte azonnal el is kapja apró kezeit. A félvér kissé hátrahúzódik és figyelmesen hallgatja Sylweran szavait. *
~ Vajon mi fog kisülni ebből? ~
* A fél-elf türelmetlen kíváncsisággal és tömény érdeklődéssel várja, hogy Sylweran folytassa elkezdett prédikációját. *
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-08 12:04:27
Üzenet elküldve: 2016-04-08 12:04:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Szép sorjában érkezik mindenki, ő pedig szép sorjában köszön is azoknak akik foglalkoznak vele. Igyekszik megjegyezni az arcokat, a hangokat, a neveket, hogy a későbbiekben ha csak egy részletet kapna információul akkor is párosítani tudja hozzá a többit. Naltana már elsőre is gyanús neki, már csak a faj-magasság kombináció miatt is, de egyértelműen nem ismeri meg így szárazon egészen eddig amíg meg nem kérdezi hogy találkoztak-e már, a hangja végképp elárulja őt.*
- De, egy ocsmány esős napon a gazdagnegyedben.
~Amikor nekem jöttél~
*Inkább maradna most mindenkinek a jó oldalán így ezt már csak gondolatban teszi hozzá, ő sem volt akkor a legrózsásabb kedvében. Kifejezetten csevegni valója azonban nincsen, ő csak azért jött hogy megismerje a munkásait. A részleteket már tudja Sylwerantól de kíváncsi kinek milyen kérdése lesz esetleg.*
//Vadvértek jönnek//
*Szép sorjában érkezik mindenki, ő pedig szép sorjában köszön is azoknak akik foglalkoznak vele. Igyekszik megjegyezni az arcokat, a hangokat, a neveket, hogy a későbbiekben ha csak egy részletet kapna információul akkor is párosítani tudja hozzá a többit. Naltana már elsőre is gyanús neki, már csak a faj-magasság kombináció miatt is, de egyértelműen nem ismeri meg így szárazon egészen eddig amíg meg nem kérdezi hogy találkoztak-e már, a hangja végképp elárulja őt.*
- De, egy ocsmány esős napon a gazdagnegyedben.
~Amikor nekem jöttél~
*Inkább maradna most mindenkinek a jó oldalán így ezt már csak gondolatban teszi hozzá, ő sem volt akkor a legrózsásabb kedvében. Kifejezetten csevegni valója azonban nincsen, ő csak azért jött hogy megismerje a munkásait. A részleteket már tudja Sylwerantól de kíváncsi kinek milyen kérdése lesz esetleg.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-07 20:55:33
Üzenet elküldve: 2016-04-07 20:55:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Amikor Trayak érte nyúl, természetesen szívesen nyújtja neki a karját.
Hiszen azért ahhoz képest, hogy nem olyan régen ismerkedtek meg, már egészen sok időt együtt töltöttek az elmúlt napban. Ám ahogyan a mélységi magához húzza, kissé meglepetten pillog a férfira. Mintha zavarban is volna, holott előző nap nem tűnt szende kislánynak.
de a társaság azért csak társaság, és itt nincsenek kettesben. Habár a piactéren sem voltak ketten, de mégsem ennyi ismerős és leendő ismerős előtt.*
- Neked is, uram. *mosolyog azért Trayra, hiszen örül annak, hogy itt a férfi. Aztán Sylweran kérdése elhangzik, ő pedig majdnem olyan vörös lesz, mint a haja. Persze igyekszik minél hamarabb elrejteni ezt a pironkodást.
Megköszörüli a torkát, és ha a férfi enged a fogáson, arrébb lép kissé tőle - persze azért nem rohan ki a világból - ha pedig nem, nyugton marad és csak a szemét süti le.*
- Csak egy kis ideje. *mondja egészen halkan a máskor cserfes, hangos nő. Aztán inkább igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben volna, és hálát ad, amiért Sylweran beszélni kezd. Nem tudja mi a baja, igazából nem is zavarja ez a dolog... de kissé furcsán érzi magát tőle.
Nem is mond semmit innentől, csak figyeli a sehonnait, és hallgat.*
//Vadvértek jönnek//
*Amikor Trayak érte nyúl, természetesen szívesen nyújtja neki a karját.
Hiszen azért ahhoz képest, hogy nem olyan régen ismerkedtek meg, már egészen sok időt együtt töltöttek az elmúlt napban. Ám ahogyan a mélységi magához húzza, kissé meglepetten pillog a férfira. Mintha zavarban is volna, holott előző nap nem tűnt szende kislánynak.
de a társaság azért csak társaság, és itt nincsenek kettesben. Habár a piactéren sem voltak ketten, de mégsem ennyi ismerős és leendő ismerős előtt.*
- Neked is, uram. *mosolyog azért Trayra, hiszen örül annak, hogy itt a férfi. Aztán Sylweran kérdése elhangzik, ő pedig majdnem olyan vörös lesz, mint a haja. Persze igyekszik minél hamarabb elrejteni ezt a pironkodást.
Megköszörüli a torkát, és ha a férfi enged a fogáson, arrébb lép kissé tőle - persze azért nem rohan ki a világból - ha pedig nem, nyugton marad és csak a szemét süti le.*
- Csak egy kis ideje. *mondja egészen halkan a máskor cserfes, hangos nő. Aztán inkább igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben volna, és hálát ad, amiért Sylweran beszélni kezd. Nem tudja mi a baja, igazából nem is zavarja ez a dolog... de kissé furcsán érzi magát tőle.
Nem is mond semmit innentől, csak figyeli a sehonnait, és hallgat.*
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-06 21:54:00
Üzenet elküldve: 2016-04-06 21:54:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Mire kettőt pisloghatna, már a nyakába ugrik még valaki.
Na jó, azért nem szó szerint ugrik, de az elf még fel sem ocsúdik, s csak egy vörös hajzuhatag az, ami szinte a képébe villan.*
- Meruwiel?
*Na ez aztán tényleg hihetetlen már. Nem tudta, hogy kikbe fog itt belebotlani, kiket érdekel esetleg a dolog, és kik azok, akik felbukkanhatnak a múltjából... de ezzel szemben az egész múltja kezd lassan kibontakozni. Egy pillanatra meg is ijed, ahogy eszébe jut Bree és Yessefiel... őket nem szeretné itt látni.
Breebe a szíve szakadna bele... főleg ennyi év után. Yessefiel pedig minden bizonnyal még mindig elég dühös rá, amiért egyszerűen közölte vele, hogy nem akar a tulajdona lenni, és vessenek véget ennek az egésznek, majd otthagyta.
Hirtelen tér magához gondolatmenetéből a "bátyám" szóra.*
- És egy Berenilt is. *mosolyodik el végre ismét, ahogy elengedi a lányt. Melegség járja át a szívét. Ám ekkor már ott van az új jövevény is.
Elfnek tűnik, de talán nem teljes vérű. Illő beszélnie vele, hiszen alighanem hozzá érkezett.*
- Tehát Ywe. *mosolyog a lányra, és kezét nyújtja felé. És ha a lány engedi, akkor egy apró kézcsókkal illeti őt. Ha nem, akkor pedig csak barátilag megrázza a kecses kis kacsót.*- Nagyon örülök, hogy itt vagy. *mondja bátorítóan, majd elereszti a lány kezét, és ellép tőle, hogy mindenkihez intézze következő szavait.
Ekkor veszi észre, hogy Tray szinte magához rántotta Meruwielt. Nyomban felszalad a szemöldöke a homloka közepére.*
- Ti ismeritek egymást? *kérdezi meglepetten. Hiszen ez már csak azért is furcsa, mert Meruwiel családja az a régifajta, vaskalapos elf nép, akik nem igazán vannak oda sötét bőrű rokonaikért. Így nem tartja valószínűnek, hogy Elfengorból ismerősök. Meruwiel pedig úgy tudja, nem nagyon járt el a környékről. Pedig elég bensőségesnek tűnik a viszonyok.
Sylweran megpróbálja túltenni magát ezen a dolgon, és a hirtelen rátörő, furcsa, atyai gondoskodáson, majd ezt követően valóban megköszörüli a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.*
- Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttetek! *fog bele végül.*
- Régi barátok... *mosolyog Estrea, Tray és Meruwiel felé.*- Új ismerősök... *villant egy vigyort Jezabiel és Naltana felé is.*- És leendő, kedves társak. Legalábbis remélem. *ad egy bátorító mosolyt Ywernek is.*
- Nem tudom, várjunk e még egy kicsit, vagy sem... mit mondotok? Belefogjak? Bár a legtöbben közületek tudják, hogy miről van szó, a terv jó részét még ti sem hallottátok. És mindenképpen szeretném töviről hegyire elmesélni a történetet és, hogy mi is ez pontosan. Aztán lesz még időnk bőven beszélgetni, merengeni a múlton, és megismerkedni egymással. Feltéve, ha mind azt mondjátok, hogy vállaljátok velem ezt a közös utat.
//Vadvértek jönnek//
*Mire kettőt pisloghatna, már a nyakába ugrik még valaki.
Na jó, azért nem szó szerint ugrik, de az elf még fel sem ocsúdik, s csak egy vörös hajzuhatag az, ami szinte a képébe villan.*
- Meruwiel?
*Na ez aztán tényleg hihetetlen már. Nem tudta, hogy kikbe fog itt belebotlani, kiket érdekel esetleg a dolog, és kik azok, akik felbukkanhatnak a múltjából... de ezzel szemben az egész múltja kezd lassan kibontakozni. Egy pillanatra meg is ijed, ahogy eszébe jut Bree és Yessefiel... őket nem szeretné itt látni.
Breebe a szíve szakadna bele... főleg ennyi év után. Yessefiel pedig minden bizonnyal még mindig elég dühös rá, amiért egyszerűen közölte vele, hogy nem akar a tulajdona lenni, és vessenek véget ennek az egésznek, majd otthagyta.
Hirtelen tér magához gondolatmenetéből a "bátyám" szóra.*
- És egy Berenilt is. *mosolyodik el végre ismét, ahogy elengedi a lányt. Melegség járja át a szívét. Ám ekkor már ott van az új jövevény is.
Elfnek tűnik, de talán nem teljes vérű. Illő beszélnie vele, hiszen alighanem hozzá érkezett.*
- Tehát Ywe. *mosolyog a lányra, és kezét nyújtja felé. És ha a lány engedi, akkor egy apró kézcsókkal illeti őt. Ha nem, akkor pedig csak barátilag megrázza a kecses kis kacsót.*- Nagyon örülök, hogy itt vagy. *mondja bátorítóan, majd elereszti a lány kezét, és ellép tőle, hogy mindenkihez intézze következő szavait.
Ekkor veszi észre, hogy Tray szinte magához rántotta Meruwielt. Nyomban felszalad a szemöldöke a homloka közepére.*
- Ti ismeritek egymást? *kérdezi meglepetten. Hiszen ez már csak azért is furcsa, mert Meruwiel családja az a régifajta, vaskalapos elf nép, akik nem igazán vannak oda sötét bőrű rokonaikért. Így nem tartja valószínűnek, hogy Elfengorból ismerősök. Meruwiel pedig úgy tudja, nem nagyon járt el a környékről. Pedig elég bensőségesnek tűnik a viszonyok.
Sylweran megpróbálja túltenni magát ezen a dolgon, és a hirtelen rátörő, furcsa, atyai gondoskodáson, majd ezt követően valóban megköszörüli a torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.*
- Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttetek! *fog bele végül.*
- Régi barátok... *mosolyog Estrea, Tray és Meruwiel felé.*- Új ismerősök... *villant egy vigyort Jezabiel és Naltana felé is.*- És leendő, kedves társak. Legalábbis remélem. *ad egy bátorító mosolyt Ywernek is.*
- Nem tudom, várjunk e még egy kicsit, vagy sem... mit mondotok? Belefogjak? Bár a legtöbben közületek tudják, hogy miről van szó, a terv jó részét még ti sem hallottátok. És mindenképpen szeretném töviről hegyire elmesélni a történetet és, hogy mi is ez pontosan. Aztán lesz még időnk bőven beszélgetni, merengeni a múlton, és megismerkedni egymással. Feltéve, ha mind azt mondjátok, hogy vállaljátok velem ezt a közös utat.
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-06 15:58:09
Üzenet elküldve: 2016-04-06 15:58:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
* Qand' ara feltekint a magas elf férfire. Befejezi a kutya vakargatását és macskaszemeivel az elfet vizslatja. *
- Üdvözletem! Igen, a toborzásra jöttem. A becsületes nevem Ywerwan Qand' ara, de megelégszem az Ywevel is.
* Felel az elf kérdésére vigyorogva. Még egyszer végigmér a férfin. Bizonyára valami vezetőszerűség lehet. Figyelmét ezúttal egy újonnan jött nő köti le, aki Maruwiel Berenil néven mutatja be magát. Fiatalkának tűnik, de hosszas vizslatás után feltűnik, hogy jóval idősebb húsznál. A félvért leginkább a nő vörös haja fogja meg. Igazán csinos küllemű hölgy. Ahogy elnézi, a mélységivel nagy valószínűséggel ismerik már korábbról egymást, mert elég szívélyes üdvözlésben részesítik a másikat. *
~ Érdekes páros. ~
* Jegyzi meg magának a félvér. Egy mélységi egy elffel barátkozik, nem egy szokványos dolog. A fél-elf feltápászkodik a kutya mellől és ismét végignéz a társaságon. Elég vegyes csapat gyűlt össze, vannak elfek, egy gnóm, egy tündér és egy mélységi, na meg ő, a félvér. A jelenlévők közül senkit nem ismer, még csak látásból sem. A félvér elkezdi rázni a lábát, ez egy rossz szokása, általában akkor jön rá, ha türelmetlenkedik, vagy ideges. Jelenleg az utóbbi miatt. Kíváncsian várja a toborzás végkimenetelét. Tekintetét ide-oda kapkodja az idegenek között, végül lesüti a szemét és egy kavicsot kezd el fixírozni, csakhogy elterelje a figyelmét. *
~ Vajon mikor akar már kezdeni ez a nyamvadt elf?! És vajon hányan jönnek még? ~
* Nem mintha a félvér sietne valahova, de nem szereti, ha feleslegesen rabolják az idejét. *
//Vadvértek jönnek//
* Qand' ara feltekint a magas elf férfire. Befejezi a kutya vakargatását és macskaszemeivel az elfet vizslatja. *
- Üdvözletem! Igen, a toborzásra jöttem. A becsületes nevem Ywerwan Qand' ara, de megelégszem az Ywevel is.
* Felel az elf kérdésére vigyorogva. Még egyszer végigmér a férfin. Bizonyára valami vezetőszerűség lehet. Figyelmét ezúttal egy újonnan jött nő köti le, aki Maruwiel Berenil néven mutatja be magát. Fiatalkának tűnik, de hosszas vizslatás után feltűnik, hogy jóval idősebb húsznál. A félvért leginkább a nő vörös haja fogja meg. Igazán csinos küllemű hölgy. Ahogy elnézi, a mélységivel nagy valószínűséggel ismerik már korábbról egymást, mert elég szívélyes üdvözlésben részesítik a másikat. *
~ Érdekes páros. ~
* Jegyzi meg magának a félvér. Egy mélységi egy elffel barátkozik, nem egy szokványos dolog. A fél-elf feltápászkodik a kutya mellől és ismét végignéz a társaságon. Elég vegyes csapat gyűlt össze, vannak elfek, egy gnóm, egy tündér és egy mélységi, na meg ő, a félvér. A jelenlévők közül senkit nem ismer, még csak látásból sem. A félvér elkezdi rázni a lábát, ez egy rossz szokása, általában akkor jön rá, ha türelmetlenkedik, vagy ideges. Jelenleg az utóbbi miatt. Kíváncsian várja a toborzás végkimenetelét. Tekintetét ide-oda kapkodja az idegenek között, végül lesüti a szemét és egy kavicsot kezd el fixírozni, csakhogy elterelje a figyelmét. *
~ Vajon mikor akar már kezdeni ez a nyamvadt elf?! És vajon hányan jönnek még? ~
* Nem mintha a félvér sietne valahova, de nem szereti, ha feleslegesen rabolják az idejét. *
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-05 23:19:37
Üzenet elküldve: 2016-04-05 23:19:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
-Nem.
*Adja meg a választ kerek-perec.*
-De hát nehéz felkutatni valakit, ha még ő maga sem tudna otthonára bökni.
*Vigyorog vissza a jókedélyű üdvözlésre, és viszonozza a baráti ölelést. Eztán viszont félre húzódik, ugyanis már szállingóznak is a várt vendégek. Elsőként egy gnóm. Kissé távolságtartó - kézfogását gondolkodás nélkül viszonozza.*
-Trayäk.
*Rögtön jön is a következő jelölt, lóháton ráadásul. Ha a gnóm volt távolságtartó, ez a nő kifejezetten gyanakvó. Még jó, hogy ez nem érinti túl mélyen a férfit, különben pukkadna magában vagy két percig. Kaján vigyorral biccent az őt mérő nő felé.*
-Trayäk. Üdvözletem.
*A faji változatosságot ünnepelni hivatottak, vagy mifene? Egy tündér a következő jelentkező, ráadásul az, akinek hála nem kaptak fakanalat a fejükre a fogadóstól, a kelleténél nagyobb lendülettel.*
-Szép napot!
*Üdvözli kedélyesen a kurta incidensre visszaemlékezve. Ugyan az ő tekintete sem arról árulkodik, hogy rögtön a mellére szorítaná Trayt, de legalább nem szidja az anyját a pillantásával. Eme gondolat foganatjával a goromba tekintetű nőre szökik a pillantása. Nyugtuk azonban még mindig nem lehet, újabb hegyesfülű ér köreikbe, aki olyan kíváncsi tekintettel méri a mélységit, mintha csak azt várná, hogy sárkánnyá változik a nap nyugtával és elrabolja őt.*
~Heh.~
*Viszont figyelmének új központja Bolhás, a másik feketeség.*
-Ö-
*Kezdené a mondandóját a kutya felé mutatva, de a nő csak ajnározza, amaz meg úgy élvezi, hogy nincs szíve szólni arról, hogy mi a neve és miért kapta. Közben persze a Sylweran vezérelte bemutatásokra az annak megfelelő udvariassággal - semmiképpen sem többel - akár kezet nyújt, akár csak bemutatkozik, de szépen félreáll, hogy ki-ki szintén lejátszhassa a kötelező köröket, és csendben várakozik - figyel, ahogy azt munka közben szokás. A nap fénypontja pedig csak eztán jön, az erdő felől libben át a holdudvar kapuján Meruwiel, rögtön oda is szalad a nálánál majd kétszer magasabb Sylweranhoz egy ölelés erejéig. Tray ezt kevéssé látványosan, felvont szemöldökkel nézi végig. Maga sem tudja miért, de szívesen beállna a kettő közé bástyának - vagy majd a bolhás. Hisz tegnap is feszt úgy érezte ezt kell tennie. Oldalra pillant az átkozottra, de ahogy meghallja, hogy a csinoska bátyjának szólítja az ezüsthajút, szintén érthetetlen oknál fogva megszűnik a korábbi késztetés. Az illendő bemutatkozások után pedig kezet nyújt az egyetlen arra érdemesnek, amit ha Meruwiel el is fogad, magához húzza a lányt - már ha hagyja.*
-Szép napot, szép hölgy.
*Suttogja alig hallhatóan.*
//Vadvértek jönnek//
-Nem.
*Adja meg a választ kerek-perec.*
-De hát nehéz felkutatni valakit, ha még ő maga sem tudna otthonára bökni.
*Vigyorog vissza a jókedélyű üdvözlésre, és viszonozza a baráti ölelést. Eztán viszont félre húzódik, ugyanis már szállingóznak is a várt vendégek. Elsőként egy gnóm. Kissé távolságtartó - kézfogását gondolkodás nélkül viszonozza.*
-Trayäk.
*Rögtön jön is a következő jelölt, lóháton ráadásul. Ha a gnóm volt távolságtartó, ez a nő kifejezetten gyanakvó. Még jó, hogy ez nem érinti túl mélyen a férfit, különben pukkadna magában vagy két percig. Kaján vigyorral biccent az őt mérő nő felé.*
-Trayäk. Üdvözletem.
*A faji változatosságot ünnepelni hivatottak, vagy mifene? Egy tündér a következő jelentkező, ráadásul az, akinek hála nem kaptak fakanalat a fejükre a fogadóstól, a kelleténél nagyobb lendülettel.*
-Szép napot!
*Üdvözli kedélyesen a kurta incidensre visszaemlékezve. Ugyan az ő tekintete sem arról árulkodik, hogy rögtön a mellére szorítaná Trayt, de legalább nem szidja az anyját a pillantásával. Eme gondolat foganatjával a goromba tekintetű nőre szökik a pillantása. Nyugtuk azonban még mindig nem lehet, újabb hegyesfülű ér köreikbe, aki olyan kíváncsi tekintettel méri a mélységit, mintha csak azt várná, hogy sárkánnyá változik a nap nyugtával és elrabolja őt.*
~Heh.~
*Viszont figyelmének új központja Bolhás, a másik feketeség.*
-Ö-
*Kezdené a mondandóját a kutya felé mutatva, de a nő csak ajnározza, amaz meg úgy élvezi, hogy nincs szíve szólni arról, hogy mi a neve és miért kapta. Közben persze a Sylweran vezérelte bemutatásokra az annak megfelelő udvariassággal - semmiképpen sem többel - akár kezet nyújt, akár csak bemutatkozik, de szépen félreáll, hogy ki-ki szintén lejátszhassa a kötelező köröket, és csendben várakozik - figyel, ahogy azt munka közben szokás. A nap fénypontja pedig csak eztán jön, az erdő felől libben át a holdudvar kapuján Meruwiel, rögtön oda is szalad a nálánál majd kétszer magasabb Sylweranhoz egy ölelés erejéig. Tray ezt kevéssé látványosan, felvont szemöldökkel nézi végig. Maga sem tudja miért, de szívesen beállna a kettő közé bástyának - vagy majd a bolhás. Hisz tegnap is feszt úgy érezte ezt kell tennie. Oldalra pillant az átkozottra, de ahogy meghallja, hogy a csinoska bátyjának szólítja az ezüsthajút, szintén érthetetlen oknál fogva megszűnik a korábbi késztetés. Az illendő bemutatkozások után pedig kezet nyújt az egyetlen arra érdemesnek, amit ha Meruwiel el is fogad, magához húzza a lányt - már ha hagyja.*
-Szép napot, szép hölgy.
*Suttogja alig hallhatóan.*
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-05 23:06:26
Üzenet elküldve: 2016-04-05 23:06:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Nem a mélységivel érkezik a helyszínre, habár együtt derítették ki, hogy mi is a helyzet.
Nem volt olyan nehéz, mint azt Meruwiel eleinte gondolta. Csakhamar kiderült, hogy a pletykák valószínűleg igazak, és tényleg az az elf van a városban, akire mindketten gondoltak.
A régi, közös ismerős.
Az elf sétálással töltötte a napot.
Sokáig aludt, hogy kipihenje magát, na meg ki tudja, mit hoz még a holnap. Aztán jó alaposan megreggelizett, és elnézett a piacra is. Elég jó időt eltöltött az erdő mellett, a számára oly megnyugtató fák között, hogy aztán észbe kapjon, lassan eljön az idő.
Gyors léptekben indul meg a Holdudvar felé.
Mire pedig átvágva mindenen végre odaér, egy egész szép kis tömeget pillant meg. Ez őszintén meglepi, hiszen nem számított ennyi mindenkire. Viszont ez elég jó hírnek számít, ha valóban egy toborzásról van szó.
Először Trayakot pillantja, és az elf küllemű lányt, aki Bolhással játszik. Rávigyorog a mélységire... amikor kilép a magas, ezüsthajú férfi a csoportból.*
- A szél erre fújt egy sehonnait? *kérdezi is nyomban vidáman, majd gyors léptekben indul meg a férfi felé, hogy a következő pillanatban megölelje az alighanem meglepett elfet.*- Jó újra látni, bátyám... *mondja egészen halkan az ölelésben, ha visszaölel a férfi, ha nem.
És igaz ami igaz, nem a szó szoros értelmében testvérek, de ő annak tekinti a férfit.
Amikor elengedi az elfet, a többiek felé fordul.*
- Meruwiel Berenil vagyok. *hajol meg egy kissé, az illemhez méltóan. De szemében ott csillog még a gyermeki csintalanság.*
//Vadvértek jönnek//
*Nem a mélységivel érkezik a helyszínre, habár együtt derítették ki, hogy mi is a helyzet.
Nem volt olyan nehéz, mint azt Meruwiel eleinte gondolta. Csakhamar kiderült, hogy a pletykák valószínűleg igazak, és tényleg az az elf van a városban, akire mindketten gondoltak.
A régi, közös ismerős.
Az elf sétálással töltötte a napot.
Sokáig aludt, hogy kipihenje magát, na meg ki tudja, mit hoz még a holnap. Aztán jó alaposan megreggelizett, és elnézett a piacra is. Elég jó időt eltöltött az erdő mellett, a számára oly megnyugtató fák között, hogy aztán észbe kapjon, lassan eljön az idő.
Gyors léptekben indul meg a Holdudvar felé.
Mire pedig átvágva mindenen végre odaér, egy egész szép kis tömeget pillant meg. Ez őszintén meglepi, hiszen nem számított ennyi mindenkire. Viszont ez elég jó hírnek számít, ha valóban egy toborzásról van szó.
Először Trayakot pillantja, és az elf küllemű lányt, aki Bolhással játszik. Rávigyorog a mélységire... amikor kilép a magas, ezüsthajú férfi a csoportból.*
- A szél erre fújt egy sehonnait? *kérdezi is nyomban vidáman, majd gyors léptekben indul meg a férfi felé, hogy a következő pillanatban megölelje az alighanem meglepett elfet.*- Jó újra látni, bátyám... *mondja egészen halkan az ölelésben, ha visszaölel a férfi, ha nem.
És igaz ami igaz, nem a szó szoros értelmében testvérek, de ő annak tekinti a férfit.
Amikor elengedi az elfet, a többiek felé fordul.*
- Meruwiel Berenil vagyok. *hajol meg egy kissé, az illemhez méltóan. De szemében ott csillog még a gyermeki csintalanság.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:58:00
Üzenet elküldve: 2016-04-05 21:58:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Nem kell sokat várakozni, hogy Jezabiel tűnjön fel elsőként, és ne maradjon egyedül.
Széles mosollyal köszönti a lányt. Ő sem fűz hosszú monológokat a találkozásukhoz, hisze volt pár napjuk, hogy mindenről beszéljenek, amiről csak lehet. Egészen megkedvelte a lányt ezalatt az idő alatt, és már tudja, hogy hallgatni is jó mellette. Örül, hogy a csapata része lesz.
Ám ekkor nyílik a Holdudvar ajtaja... és a legnagyobb meglepetésére egy ismerős, sötét bőrű arc jelenik meg benne. Sylweran fehér fogai nyomban kivillannak a vigyorgástól. Ő nem nevezné baklövésnek a férfi akkori alkotását... mindössze nem mindig történik úgy, ahogyan azt elképzelik.*
- Tray! Te vén róka! Hát megkaptad az üzenetem? Téged aztán nem lehet egykönnyen megkerestetni! *indul meg nyomban a férfi felé Sylweran. Hiszen ő a mélységiért is küldetett - az egyetlen mélységiért, akire talán az életét is rábízná - az egy dolog, hogy megkapta e az üzenetét, vagy mástól hallott a dologról.
Ha a férfi engedi, akkor egy hátba veregetéses, gyors, férfias ölelés is történik, mire egy kutya rohan oda hozzájuk, boldogan nyelve le egy jókora kolbászdarabot.*
- Nahát! Micsoda társad lett! Tán' csak nem egy új asszony? *tréfálkozik egy kicsit, de nyomban megérkezik a következő jelölt... szintén egy elf... és ráadásul nem is akárki.*
- Estrea!
*Sylweran mosolya talán akkor sem tudna csillapodni, ha most rájuk szakadna az égbolt. Nem hitte volna, hogy ezen a napon ennyi ismerős arc érkezik. Alig győz levegőhöz jutni. Azonnal a nőhöz is odalép, és egy csókot nyom az arcára.
Mintha tegnap küzdöttek volna a Wegtoren közeli barlangokban. És utálták volna egymást oly hevesen. Ekkor pedig Naltana is megérkezik.
Sylweran jókedvűen köszönti a tündért. Örül neki, hogy ő is eljött, habár már annyit beszéltek a terveiről. Úgy látszik a lány nem hagy ki egy alkalmat sem arra, hogy minél többet megtudhasson.
Villámgyorsan bemutat mindenkit mindenkinek. Hiszen eddig csak olyanok érkeztek, akiket már régebbről, vagy csak mostanság, de ismer.
És érkezik egy újabb valaki. De Sylweran - az ekkorra bizonyára már nyüzsgő beszédörvény tengerében - csak akkor hallja meg, amikor a lány a kutyához beszél. Elnézést kér a többiektől, és tesz pár lépést a jövevény felé.*
- Üdvözöllek, hölgyem! *szól neki kedves mosollyal arcán.*
- Hozzánk jöttél Te is? A toborzásra?
*Jobb szót nem talál arra, ami most itt folyik, ezért marad a toborzás. Talán gyűlést is mondhatott volna... de az helyesebb megfogalmazás lenne, ha már tudná, hogy kik tartoznak hozzá, és kik nem.*
- Sylweran a nevem. Én hívtam össze ezt a társaságot. *mutatkozik be aztán. És remélhetőleg érdekesebb lesz legalább erre az időre a kutyánál. Na tessék... Trayak ennyi idő után feltűnik, és a kutyájával el is tereli a figyelmet nyomban minden másról.
Nem tud magában nem vigyorogni ezen.*
//Vadvértek jönnek//
*Nem kell sokat várakozni, hogy Jezabiel tűnjön fel elsőként, és ne maradjon egyedül.
Széles mosollyal köszönti a lányt. Ő sem fűz hosszú monológokat a találkozásukhoz, hisze volt pár napjuk, hogy mindenről beszéljenek, amiről csak lehet. Egészen megkedvelte a lányt ezalatt az idő alatt, és már tudja, hogy hallgatni is jó mellette. Örül, hogy a csapata része lesz.
Ám ekkor nyílik a Holdudvar ajtaja... és a legnagyobb meglepetésére egy ismerős, sötét bőrű arc jelenik meg benne. Sylweran fehér fogai nyomban kivillannak a vigyorgástól. Ő nem nevezné baklövésnek a férfi akkori alkotását... mindössze nem mindig történik úgy, ahogyan azt elképzelik.*
- Tray! Te vén róka! Hát megkaptad az üzenetem? Téged aztán nem lehet egykönnyen megkerestetni! *indul meg nyomban a férfi felé Sylweran. Hiszen ő a mélységiért is küldetett - az egyetlen mélységiért, akire talán az életét is rábízná - az egy dolog, hogy megkapta e az üzenetét, vagy mástól hallott a dologról.
Ha a férfi engedi, akkor egy hátba veregetéses, gyors, férfias ölelés is történik, mire egy kutya rohan oda hozzájuk, boldogan nyelve le egy jókora kolbászdarabot.*
- Nahát! Micsoda társad lett! Tán' csak nem egy új asszony? *tréfálkozik egy kicsit, de nyomban megérkezik a következő jelölt... szintén egy elf... és ráadásul nem is akárki.*
- Estrea!
*Sylweran mosolya talán akkor sem tudna csillapodni, ha most rájuk szakadna az égbolt. Nem hitte volna, hogy ezen a napon ennyi ismerős arc érkezik. Alig győz levegőhöz jutni. Azonnal a nőhöz is odalép, és egy csókot nyom az arcára.
Mintha tegnap küzdöttek volna a Wegtoren közeli barlangokban. És utálták volna egymást oly hevesen. Ekkor pedig Naltana is megérkezik.
Sylweran jókedvűen köszönti a tündért. Örül neki, hogy ő is eljött, habár már annyit beszéltek a terveiről. Úgy látszik a lány nem hagy ki egy alkalmat sem arra, hogy minél többet megtudhasson.
Villámgyorsan bemutat mindenkit mindenkinek. Hiszen eddig csak olyanok érkeztek, akiket már régebbről, vagy csak mostanság, de ismer.
És érkezik egy újabb valaki. De Sylweran - az ekkorra bizonyára már nyüzsgő beszédörvény tengerében - csak akkor hallja meg, amikor a lány a kutyához beszél. Elnézést kér a többiektől, és tesz pár lépést a jövevény felé.*
- Üdvözöllek, hölgyem! *szól neki kedves mosollyal arcán.*
- Hozzánk jöttél Te is? A toborzásra?
*Jobb szót nem talál arra, ami most itt folyik, ezért marad a toborzás. Talán gyűlést is mondhatott volna... de az helyesebb megfogalmazás lenne, ha már tudná, hogy kik tartoznak hozzá, és kik nem.*
- Sylweran a nevem. Én hívtam össze ezt a társaságot. *mutatkozik be aztán. És remélhetőleg érdekesebb lesz legalább erre az időre a kutyánál. Na tessék... Trayak ennyi idő után feltűnik, és a kutyájával el is tereli a figyelmet nyomban minden másról.
Nem tud magában nem vigyorogni ezen.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:13:20
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:13:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Qand'ara kissé késve érkezik a Holdudvarba, még egy kicsit piheg is. Elég vegyes társaság gyűlt össze: egy tündér, egy elf, egy gnóm és egy sötételf férfi álldogál a helyszínen. A fél-elf lány nagy érdeklődést mutatva méri végig a jövevényeket. Elöl egy ezüsthajú elf férfi áll. Qand'ara nem tudja igazán jól szemügyre venni, mivel elég alacsony, és utolsónak érkezett, így hát kénytelen hátulról figyelni az eseményeket. Próbál előre furakodni kisebb-nagyobb sikerrel. Kicsit szeretné magára felhívni a figyelmet, de nem túlzottan, a végén még modortalannak, vagy neveletlennek tartják. Na azt végképp nem szeretné... Igaz, hogy elég bugris és nem a legjobb a modora, de mégsem szereti, ha ezt azonnal észreveszik rajta. Még vagy háromszor méri végig a társait, különösen nagy érdeklődést mutatva a sötételf férfi iránt, mivel még világ életében nem látott mélységit, igaz, hogy az is felkeltette az érdeklődését, hogy a mélységi mellett egy igazán gyönyörű kutya van. A fél-elf egy ferde mosoly kíséretében leguggol az ebhez és a fejét kezdi vakargatni. *
- Nagyon aranyos jószág. A tiéd?
* Kérdezi barátságosan a mélységit. A lány mindig is imádta az állatokat, ezért nem nagyon tudta megállni, hogy ne kezdjen el a férfi kutyájával legalább egy kicsit játszani. *
- Jajj, de aranyos valaki! Hát egyem meg! Na ki a legédesebb kutyus a világon? Na ki? Igen, te vagy az!
* Beszél a kutyához kissé eltorzított, játékos hangon. *
//Vadvértek jönnek//
*Qand'ara kissé késve érkezik a Holdudvarba, még egy kicsit piheg is. Elég vegyes társaság gyűlt össze: egy tündér, egy elf, egy gnóm és egy sötételf férfi álldogál a helyszínen. A fél-elf lány nagy érdeklődést mutatva méri végig a jövevényeket. Elöl egy ezüsthajú elf férfi áll. Qand'ara nem tudja igazán jól szemügyre venni, mivel elég alacsony, és utolsónak érkezett, így hát kénytelen hátulról figyelni az eseményeket. Próbál előre furakodni kisebb-nagyobb sikerrel. Kicsit szeretné magára felhívni a figyelmet, de nem túlzottan, a végén még modortalannak, vagy neveletlennek tartják. Na azt végképp nem szeretné... Igaz, hogy elég bugris és nem a legjobb a modora, de mégsem szereti, ha ezt azonnal észreveszik rajta. Még vagy háromszor méri végig a társait, különösen nagy érdeklődést mutatva a sötételf férfi iránt, mivel még világ életében nem látott mélységit, igaz, hogy az is felkeltette az érdeklődését, hogy a mélységi mellett egy igazán gyönyörű kutya van. A fél-elf egy ferde mosoly kíséretében leguggol az ebhez és a fejét kezdi vakargatni. *
- Nagyon aranyos jószág. A tiéd?
* Kérdezi barátságosan a mélységit. A lány mindig is imádta az állatokat, ezért nem nagyon tudta megállni, hogy ne kezdjen el a férfi kutyájával legalább egy kicsit játszani. *
- Jajj, de aranyos valaki! Hát egyem meg! Na ki a legédesebb kutyus a világon? Na ki? Igen, te vagy az!
* Beszél a kutyához kissé eltorzított, játékos hangon. *
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-05 15:44:16
Üzenet elküldve: 2016-04-05 15:44:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Megkapta a levelét, és még ki is tudta otthon magyarázni miért kap ő idegenektől meghívót találkákra. Viszonylag még könnyű is volt, mindenesetre könnyebb mint kivárni a találkozót. Őszintén szólva kíváncsi kiket fogott meg az elf ötlete rajtuk négyükön kívül.
Már jó ideje a közelben lófrál, lévén nem akar ízléstelenül nagyon késni. De sietni sem. A várakozás enyhítése közben a fogadóban kért egy kis teát, majd meglepődésére egy kutyát lát elsuhanni az ajtó irányába, ami ki is nyílik neki. A fogadós férfi minden bizonnyal nem vette észre, lévén más dolga akad, történetesen az ő kiszolgálása.
Izgatottan számol magában, s a kedélyeit nyugtatva megissza a teáját. Ami igazából borzasztó forró, de nem törődik vele. Végül ő is felkel és kisétál az ajtón.
Nincs nehéz dolga a keresketéssel, lévén már kisebb kompánia gyűlt össze az elf körül (bár ha egyedül lenne is valószínűleg megtalálta volna).*
-Üdvözlet. Jó újra látni Sylweran.
*Próbálja magát tartóztatni kicsit, próbál nem ugrálni izgatottságában. Legszívesebben ide-oda repkedne az ittlévők között, de nem akar feltűnést kelteni. És nem akarja azt a látszatot kelteni hogy nem tud uralkodni magán.*
-Naltana.
*Végül két lábbal a földön, végignéz azokon a keveseken akik itt vannak. Meglátja a kutyát aki nem rég a fogadóból távozott egy kis hús társaságában. Annak gazdáját, egy kétes alaknak tűnő mélységit, egy harcos alkatú nőt, és egy alacsony valakit. Vélhetően gnómszerű valaki, kiindulva méretéből, és szárnyának hiányából. Habár... lehet tündér szárnyak nélkül.
Viszont jobban megnézve kicsit ismerősebbnek tűnik számára, mint első látszatra. Alacsony, körülbelül vele egymagas, s úgy egészében kicsit ismerős, de ennyi nem lenne elég hogy ilyet szóba hozzon. Viszont ha a másik az ő jelenlétében a hangját is hallatja, felrémlik neki egy enyhe megfázással párosult találka az esőben.*
-Nem találkoztunk mi valamikor?
//Vadvértek jönnek//
*Megkapta a levelét, és még ki is tudta otthon magyarázni miért kap ő idegenektől meghívót találkákra. Viszonylag még könnyű is volt, mindenesetre könnyebb mint kivárni a találkozót. Őszintén szólva kíváncsi kiket fogott meg az elf ötlete rajtuk négyükön kívül.
Már jó ideje a közelben lófrál, lévén nem akar ízléstelenül nagyon késni. De sietni sem. A várakozás enyhítése közben a fogadóban kért egy kis teát, majd meglepődésére egy kutyát lát elsuhanni az ajtó irányába, ami ki is nyílik neki. A fogadós férfi minden bizonnyal nem vette észre, lévén más dolga akad, történetesen az ő kiszolgálása.
Izgatottan számol magában, s a kedélyeit nyugtatva megissza a teáját. Ami igazából borzasztó forró, de nem törődik vele. Végül ő is felkel és kisétál az ajtón.
Nincs nehéz dolga a keresketéssel, lévén már kisebb kompánia gyűlt össze az elf körül (bár ha egyedül lenne is valószínűleg megtalálta volna).*
-Üdvözlet. Jó újra látni Sylweran.
*Próbálja magát tartóztatni kicsit, próbál nem ugrálni izgatottságában. Legszívesebben ide-oda repkedne az ittlévők között, de nem akar feltűnést kelteni. És nem akarja azt a látszatot kelteni hogy nem tud uralkodni magán.*
-Naltana.
*Végül két lábbal a földön, végignéz azokon a keveseken akik itt vannak. Meglátja a kutyát aki nem rég a fogadóból távozott egy kis hús társaságában. Annak gazdáját, egy kétes alaknak tűnő mélységit, egy harcos alkatú nőt, és egy alacsony valakit. Vélhetően gnómszerű valaki, kiindulva méretéből, és szárnyának hiányából. Habár... lehet tündér szárnyak nélkül.
Viszont jobban megnézve kicsit ismerősebbnek tűnik számára, mint első látszatra. Alacsony, körülbelül vele egymagas, s úgy egészében kicsit ismerős, de ennyi nem lenne elég hogy ilyet szóba hozzon. Viszont ha a másik az ő jelenlétében a hangját is hallatja, felrémlik neki egy enyhe megfázással párosult találka az esőben.*
-Nem találkoztunk mi valamikor?
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-04-05 10:51:00
Üzenet elküldve: 2016-04-05 10:51:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Ha nem kapta volna meg régi jó barátja üzenetét, akkor se lenne nehéz értesülnie az eseményről. Épp elég felől hallotta sutyorgást, pletykát híresztelést arról, hogy az elf terve kezd testet ölteni. Azért be kell vallani, nem hitte volna, hogy egyszer eljön a nap. Tervezni könnyű, megvalósítani már annál nehezebb, de a kitartó munka szerencsére ezúttal is meghozta a gyümölcsét.
Nem kevés kíváncsisággal érkezik a Holdudvarhoz, hogy vajon mégis miféle szerzeteket sikerült összeverbuválnia Sylwerannak.
Nem kellett nagy távot megtennie, hiszen a Pegazusban szállt meg egyelőre, noha mivel korán kelő típus, már rég kivetette az ágy. A közelgő tavaszt illik köszönteni, ezt a mai napon pedig egy kis lovaglással tette meg. Rawennek is jól esik a mozgás, hiszen a derék csődör már napok óta az istállóban állt, és hogy halálra unta már magát, az enyhe kifejezés. Estrea pedig örömmel pattant nyeregbe, hogy egy kicsit meghajtsa a jószágot. Most pedig a Holdudvar felé tereli hátasa lépteit, akit a kerítésnél köt ki, mielőtt maga Sylweran és az esetleges ismeretlenek felkutatásába kezdene.
Nem teljes menetfelszerelésben érkezett, vértjét odafent a szobában hagyta, fekete kabátban, barna nadrágban, és fekete csizmában érkezik, kardja az oldalán, az íj a reggelre szintén pihenőt kapott.
Tekintete hamar megakad a padnál a hármason, főleg, hogy a keresett ismerőst is köztük pillantja meg.
Ajkán féloldalas mosollyal indul meg feléjük, ha esetleg valaki észrevenné eközben, annak udvariasan biccent.*
- Nem mondhatni, hogy nem lepett meg, mikor utolért az üzeneted. *Áll meg Sylweran mellet.* -Jó újra látni téged, főleg még egy darabban. *Mosolyodik el szélesebben, majd a többiek felé fordul, enyhe meghajlással fűszerezett bemutatkozást ejtve meg nekik.*
- Estrea Athenil Liumeneth vagyok. *Elsőként Jezabielen állapodik meg a tekintete, majd a bundáson a sor, végül a sötételfet méri végig. Bár a halvány mosoly arcán marad, azért tekintetén látni, hogy a mélységivel szemben jóval bizalmatlanabb és távolságtartóbb, mint a másik két jelenlévővel.*
//Vadvértek jönnek//
*Ha nem kapta volna meg régi jó barátja üzenetét, akkor se lenne nehéz értesülnie az eseményről. Épp elég felől hallotta sutyorgást, pletykát híresztelést arról, hogy az elf terve kezd testet ölteni. Azért be kell vallani, nem hitte volna, hogy egyszer eljön a nap. Tervezni könnyű, megvalósítani már annál nehezebb, de a kitartó munka szerencsére ezúttal is meghozta a gyümölcsét.
Nem kevés kíváncsisággal érkezik a Holdudvarhoz, hogy vajon mégis miféle szerzeteket sikerült összeverbuválnia Sylwerannak.
Nem kellett nagy távot megtennie, hiszen a Pegazusban szállt meg egyelőre, noha mivel korán kelő típus, már rég kivetette az ágy. A közelgő tavaszt illik köszönteni, ezt a mai napon pedig egy kis lovaglással tette meg. Rawennek is jól esik a mozgás, hiszen a derék csődör már napok óta az istállóban állt, és hogy halálra unta már magát, az enyhe kifejezés. Estrea pedig örömmel pattant nyeregbe, hogy egy kicsit meghajtsa a jószágot. Most pedig a Holdudvar felé tereli hátasa lépteit, akit a kerítésnél köt ki, mielőtt maga Sylweran és az esetleges ismeretlenek felkutatásába kezdene.
Nem teljes menetfelszerelésben érkezett, vértjét odafent a szobában hagyta, fekete kabátban, barna nadrágban, és fekete csizmában érkezik, kardja az oldalán, az íj a reggelre szintén pihenőt kapott.
Tekintete hamar megakad a padnál a hármason, főleg, hogy a keresett ismerőst is köztük pillantja meg.
Ajkán féloldalas mosollyal indul meg feléjük, ha esetleg valaki észrevenné eközben, annak udvariasan biccent.*
- Nem mondhatni, hogy nem lepett meg, mikor utolért az üzeneted. *Áll meg Sylweran mellet.* -Jó újra látni téged, főleg még egy darabban. *Mosolyodik el szélesebben, majd a többiek felé fordul, enyhe meghajlással fűszerezett bemutatkozást ejtve meg nekik.*
- Estrea Athenil Liumeneth vagyok. *Elsőként Jezabielen állapodik meg a tekintete, majd a bundáson a sor, végül a sötételfet méri végig. Bár a halvány mosoly arcán marad, azért tekintetén látni, hogy a mélységivel szemben jóval bizalmatlanabb és távolságtartóbb, mint a másik két jelenlévővel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400