*A Holdudvarra mégis elhúzza a szíve, pontosabban a lába, hiszen megtanult az itteni helyen egy fontos dolgot. Amíg fiatal volt, könnyen szerzett zúzódásokat és egyéb apróbb sérüléseket és egy öregasszony tanácsolta neki, hogy egy zöld virágú növény leve gyorsan eltünteti az apróbb sebeket. Már amellett a mondat mellett, hogy ha még egyszer öregasszonynak meri nevezni a negyvenes éveiben járókat, akkor jól ki is verik belőle az életet. De ezen a pimaszságon túl a gyermekekkel valahogy mindig segítőkészebbek. Most is így tesz, amit megtanult, használja. Nem nehéz megtalálni, hiszen eléggé elburjánzott, főleg az esték áldásos hatása miatt és annyira pedig nem értékes, hogy le is szedegessék mások innen. Összegyűjt egy igényesebb kis csokornyit, majd a késével megvágogatja, majd a maradékot egy kis kivert bőrdarabban összesodorja. Most jön a csúnyább dolog, hiszen a sebről kell leszedni a kötést. Még szerencse, hogy nem látják, ahogy a fa tövében a fogát szívja, pedig bizonyára sok nő heveredne ki belőle. És, ha már asszonyok, régen foglalkozott eggyel, talán újra elő kéne vennie ezt a kedvelt szórakozását. Állítólag az embernek vagy a kártyában vagy az asszonyokban van szerencséje, azonban Zaranir mindkettőből változatosságot érzett. Viszont a sebe látványa elég csúnya. Kevésen múlik, hogy eldöntse, ez most kicsi hegek vagy csak rohad le, mert elfertőződött. Ennyire nagy gond nincsen, tényleg csak hegesedett kissé. Ez pillanatnyi nyugalommal tölti el. És most, hogy elkészítette talán az egyetlen kenőcsöt, elkezdi hasznát is venni. Bedörzsölgeti, bár ez is apróbb fájdalmakkal jár számára. De inkább ez, minthogy valaki most ilyen állapotban rányisson. Elég érzékeny a fájdalommal szemben, majd szoknia kell egy kicsit, hogy beleerősödjön. Főleg, hogy még nem is került direkt harcba, csak egyszer, de nem oldalazhat ki minden szituációt és igenis lesz egy pillanat, amikor szemtől szemben... de most egyelőre csak visszakötözi a lábát, mivel mása nincs, ezért a régi fáslinak használt rongydarabbal. A gél úgy is fertőtlenít, amit kevert, most már csak a zavaró kérdéseket kell elkerülnie, na meg a szurkáló érzéstől megszabadulnia. Egy pillanatra eszébe jut, hogy a fogadón keresztül menjen, aztán az erdei kaland gyorsan észhez téríti. Egy fiatal pár jön ki az ajtón, gyorsan eltakarja a sebét nadrágszárával. Kicsit szégyenkezve indul el, már nem tőlük, csak botor módon feltételezte, hogy nem fogják megzavarni. Pedig ez kedvelt és forgalmas hely. És az is az lesz, ahova megy.*