//Pelava, Syb//
*Sybilla bókja, a hibátlan bőréről jól esik neki. Habár ha jobban megfigyelnék, akkor látnák, hogy nem teljesen így van. Obszidián bőrén néhol látszik egy-egy fehéren összeforrt heg. Egy, amit már korábban is említett a lapockáján, ami a hajától most nem lehet látni. A combján is ott éktelenkedik az egyik nyíl nyoma. Az oldalától kezdve a csípőjéig egy ovális alakban is éktelenkedik egy seb, ezen látszik, hogy nem nyíl okozta a sebet, feltehetően egy kard. Bal felkarján is látszik egy heg, de eddig több seb még nem éktelenkedik rajta. Kivéve az egy, ami a szája sarkában van. De ha szerencsés, akkor annak semmi nyoma nem marad.
Közben szemmel figyeli a férfit. Hát igen, Pelavának több a sebhelye, s komolyabbak is. Ahogy nézi, talán még el is hinné, hogy tényleg sárkánnyal harcolt, habár az ilyen hegeket nem hagyna. Az semmilyen heget nem hagyott volna. Így leveti fejében a napirendi pontról ezt a kérdést. Szinte vigyorogva hallgatja a mellette ülő lány csacsogását. A lány hege láttán egy kissé felszisszen. Látszik, hogy nemrég szerezhette, még igen friss. Biztos csípheti is a víz a heget. Viszont, jót is tesz neki. Erről eszébe jut, saját szája sarka, Mivel unja, hogy folyton locsolgatnia kell a heget, így egyszerűen, csak lebukik a víz alá, s ott marad néhány másodperc erejéig. Mikor visszatér, a felszínre látja csak, hogy közben a férfi is melléjük ért a vízben. A férfi ezt követően ül le, egy olyan kiemelkedésre, ahol mindent szemmel tarthat. Mosolyogva csóválja meg a fejét.*
- Csak hogy tudd. Kissé paranoiás vagy. Hárman vagyunk a teremben, ebből hárman vagyunk a vízbe, szerinted mégis ki, vagy mi vihetné el a ruháinkat fegyvereinket? *Néz rá kérdőn, felhúzott szemöldökkel. A kérdés hallatán, hogy együtt vannak-e, csak felkacag. *
- Vele is csak ma találkoztam, a hogy veled. Útbaigazított a barakk felé, ott meg megpróbált megtanítani a közelharcra. Kevés sikerrel, ahogy láthattad.
*A kérdés váratlanul érte. Milyen lényekkel is találkozott ő eddig? Amik meg még életveszélyesek is? Agyában gyorsan visszapörgeti az eseményeket, hátha talál valami érdekeset köztük, amit érdemes lehetne elmondania. *
- Egyszer egy falka lupusfulgur támadt meg minket éjszaka. Amivel semmi gond nem lett volna, lévén, hogy nem akartuk mi őket bántani, sőt azt sem tudtuk, hogy ők ott vannak. Ott sem kellett volna lenniük. Csakhogy az egyik őr, mikor könnyíteni ment magán, akkor épp az egyik kicsinye esett áldozatul. Aminek persze nem örültek. És mi sem. Nem tehettünk sokat ellenük, akinek volt esze, az felugrott az első fára, s ott maradt, akinek meg nem volt, és vagy a földről, vagy a fáról próbált velük harcolni, hát, azt hogy is mondjam. Nem ők jártak éppen jól. Egy fél napon keresztül bóklásztak a fáink körül, mi meg egyhelyben maradtunk, az sem volt életem legjobb élménye, de legalább nem váltam vacsorává. *Neveti el magát, majd ránéz Pelavára, hogy vajon neki milyen meséje lesz ismételten.*