*Volt ideje hozzászokni Lexi hevességéhez, talán csak ennek köszönhető, hogy nem esnek hátra a lendülettől, pedig az ő nem épp erős, inkább vézna teste önmagában nem lenne elég ezt elkerülni, kell hozzá, hogy előre stabilabb állást vegyen fel, lábaival támasztva meg magát, hogy ne végezzék a földön. Persze nem mondja, hogy nem lenne fantáziamozgató, hogy ő fekszik alul, Lexi pedig rajta, különösen egy ilyen kis törölközőben, ami alig elég, hogy mindent takarjon, de jobb lenne, ha nem fájdalmas csattanás keretében kellene elterülnie a padlón.
A meglepetés tényleg nem várt, eszébe sem jutott, hogy Alexis ilyesmivel készülhet kettejüknek. Lám, még amikor ő akarja emlékezetessé tenni valamelyik délutánjukat, akkor is a lánynak jutnak eszébe a jobb ötletek és cselekszi is meg őket, feladva a leckét, hogy mivel tudná ezt még meghittebbé, még jobbá varázsolni. Sajnos a lehetőségek száma nagyon korlátozott, most ébred csak rá, hogy sokkal alaposabb előkészítést igényelt volna, hogy a félvért ide hozza. Most már kár is ezen rágódni, inkább azt kell felismernie, hogy jelen helyzetében mit tehet.*
-Mindjárt visszajövök.
*Két keze végigsiklik a lány oldalán, miközben egy csókot nyom a homlokára, majd kiszakadva az édes karok közül kilép, hogy az öltözőbe siessen vissza. Neki ki is ment a fejéből, hogy erszényét magával hozza, most pedig átkozza magát, hogy erre nem gondolt, így kénytelen egy plusz kört futni. Nem baj, legalább visszafelé feltűnés nélkül megállíthat egy itteni dolgozót, hogy leadja a rendelést, megmondva, hogy melyik medencéhez is kérik behozni. nem nagy dolog, valójában egészen apróság, ami eltörpül Lexi ötlete mellett, de jobbat nem tudott kiötleni. Talán majd máskor.*
-Itt is vagyok. Mi lenne, ha megmártóznánk?
*Az erszény a földön landol, majd belép a medencébe, egészen addig, amíg a térdéig nem kezd érni a víz. Itt válik meg a törölközőtől, az is a partra repül, ő pedig a víz alá merül, egészen állig, a szőkeség felé fordulva hátrál, figyelve, hogy követi-e vagy sem.
Akár beszáll Lexi a medencébe, akár nem, hamarosan kopogtatás hallatszik, és választ nem is várva egy lenge öltözékű hölgy libben be kacér csípőringással, érdeklődve, hogy ide hozhatja-e a kancsó hűs gyümölcslevet és gyümölcstálat. Vajon csak érzéki csalódás vagy tényleg olyan helyen is átsejlik a ruhája, ahol nem lenne illendő? Xareth zavartan köszörüli a torkát, ösztönösen állva fel, így a víz épp csak eltakarja csípőtől lefelé, de felsőteste teljesen szárazra kerül, amit a pincérnő pár hosszabb pillantással jutalmaz.*
-Igen, ide kértem. Köszönöm.
*Még mindig áldásos, hogy a sötét bőrön nem látszik az arcpír.*