Nincs játékban - Zöldsárkány fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Zöldsárkány fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-07-01 17:41:23
Üzenet elküldve: 2013-07-01 17:41:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtély a mocsárban//
*A révész nem tűnik meglepettnek, amikor a zsoldos az előleg hiányában elindul a kijárat felé. Majd hirtelen elvigyorodik, és utánaszól:*
- Tudja mit? Megkapja a pénzt, 250 aranyat, amint a házamhoz értünk. Ha vállalja, hogy kormányozza a rakományszállító csónakomat, amire nyilván szükség lesz. *Ennél barátibb ajánlatot nem tehet, ha pedig a zsoldos ennyit sem hajlandó bevállalni az előlegért, úgy hagyja elmenni. Majd feltápászkodik, miközben annyit mond:*
- Hajtóvadászat? Dehogy. Van még két társam, aki ott lakik a házban, de ők nem jönnek, nem áll szándékomban őket kockáztatni, amikor itt vannak önök. Én is csak azért megyek, mert féltem a hajóimat *ez talán csak gúnyolódásnak hangzik, ugyanakkor aki jó emberismerő, az hamar rájön: az ember nem viccel. A néhány évtized a mocsárban valóban megkeményítette a szívét olyannyira, hogy társain kívül szinte senki és semmi nem érdekli... csak a csónakok.*
- Jókat kérdez, barátom *néz az óriásra* Ha kíváncsi a teóriámra, a szomszéd városból vergődött ide ez a bestia. Tudja, melyikre gondolok? A Víz városára. Na ott vannak tavak, amelyeknek okkal-ok nélkül mágikus erőt tulajdonítanak. Talán egy közönséges vízi ragadozó, ami kicsit megnőtt, és vérszomjasabb lett. A mocsárban korántsem olyan gazdag az élővilág, mint más helyeken, ahonnan szabadulhatott, éppen ezért támadt emberre. Legalábbis én így hiszem. Ezen kívül több eltűnésről is tudok. Nem a társam az egyetlen. Éppen ezért merek reménykedni, hogy hátha páran az elraboltak közül még élnek. Tudják... takarékoskodik az élelemmel *itt gyűlölettel köp egyet a padlóra* Akárhogy is, el kell kapnunk, meg kell ölnünk, és a hulláját el kell égetnünk. Nem kell, hogy kiürüljön a karavánpihenő, mert a szárnyra kap egy pletyka, miszerint itt szörnyek tombolnak. Így csalinak is élő emberre van szükség. De ezt nem kell úgy érteniük, hogy valakit a vízbe dobunk. Elég ha csónakkal kievezünk a mocsár közepére. Ha nem így lenne, még meglenne a társam. *Majd elindul az ajtó irányába, jelezvén, hogy a beszélgetésnek vége, aki akar jönni, az jön, aki nem, az nem. "Legalább annál kevesebb szigony veszik kárba, ha balul sülne el a dolog".
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.01 17:41:44
*A révész nem tűnik meglepettnek, amikor a zsoldos az előleg hiányában elindul a kijárat felé. Majd hirtelen elvigyorodik, és utánaszól:*
- Tudja mit? Megkapja a pénzt, 250 aranyat, amint a házamhoz értünk. Ha vállalja, hogy kormányozza a rakományszállító csónakomat, amire nyilván szükség lesz. *Ennél barátibb ajánlatot nem tehet, ha pedig a zsoldos ennyit sem hajlandó bevállalni az előlegért, úgy hagyja elmenni. Majd feltápászkodik, miközben annyit mond:*
- Hajtóvadászat? Dehogy. Van még két társam, aki ott lakik a házban, de ők nem jönnek, nem áll szándékomban őket kockáztatni, amikor itt vannak önök. Én is csak azért megyek, mert féltem a hajóimat *ez talán csak gúnyolódásnak hangzik, ugyanakkor aki jó emberismerő, az hamar rájön: az ember nem viccel. A néhány évtized a mocsárban valóban megkeményítette a szívét olyannyira, hogy társain kívül szinte senki és semmi nem érdekli... csak a csónakok.*
- Jókat kérdez, barátom *néz az óriásra* Ha kíváncsi a teóriámra, a szomszéd városból vergődött ide ez a bestia. Tudja, melyikre gondolok? A Víz városára. Na ott vannak tavak, amelyeknek okkal-ok nélkül mágikus erőt tulajdonítanak. Talán egy közönséges vízi ragadozó, ami kicsit megnőtt, és vérszomjasabb lett. A mocsárban korántsem olyan gazdag az élővilág, mint más helyeken, ahonnan szabadulhatott, éppen ezért támadt emberre. Legalábbis én így hiszem. Ezen kívül több eltűnésről is tudok. Nem a társam az egyetlen. Éppen ezért merek reménykedni, hogy hátha páran az elraboltak közül még élnek. Tudják... takarékoskodik az élelemmel *itt gyűlölettel köp egyet a padlóra* Akárhogy is, el kell kapnunk, meg kell ölnünk, és a hulláját el kell égetnünk. Nem kell, hogy kiürüljön a karavánpihenő, mert a szárnyra kap egy pletyka, miszerint itt szörnyek tombolnak. Így csalinak is élő emberre van szükség. De ezt nem kell úgy érteniük, hogy valakit a vízbe dobunk. Elég ha csónakkal kievezünk a mocsár közepére. Ha nem így lenne, még meglenne a társam. *Majd elindul az ajtó irányába, jelezvén, hogy a beszélgetésnek vége, aki akar jönni, az jön, aki nem, az nem. "Legalább annál kevesebb szigony veszik kárba, ha balul sülne el a dolog".
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.01 17:41:44
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-07-01 11:19:55
Üzenet elküldve: 2013-07-01 11:19:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
*No végre egy értelmes ötlet. Enn már éppen helyeselne, amikor elhangzik a 'kell csali' félmondat. Erre inkább csöndben marad, még kicsit össze is húzza magát, őt ne akarja senki se bántani. De a következő pillanatban, az óriás hatásszünete után fellélegzik. Még nem őt vetik a szörny elé. Majd csak utolsó-utáni végszükségben vállalkozik a feladatra. Vagy ha kényszerítik.
Már úgy tűnik, hogy a megbeszélendőkkel végeztek, amikor a kutyás a férfi úgy dönt, nem elégszik meg a zsugori révész által szabott körülményekkel és választ sem várva ott hagyja a társaságot. Enn elgondolkozva néz utána, végül a zavaró gondolatok győznek. Persze, az óriás és az ork oldalán sem érezné még magát veszélyben, de mégis, egyel kevesebben...*
- Azt hiszem, kicsiny esélyeink még jobban megcsappannának nélküle...
*Még kicsit elmélázik, majd vádlón pillant a révészre.*
- Tényleg nem éri meg az a kétszázötven 'peták' a barátja életét?
*Persze, nem ennyire jólelkű ő, hogy szegény révészt meg egy holtat sajnál, inkább jobban félti a saját életét. Négy az egyhez esély sokkal jobb lenne ebben az esetben, mint három az egyhez - hogy a szörny (ha létezik) kit szemel ki magának. Az a seb, amit a révész szenvedett el... Egyre meggyőzőbbnek látszik.*
*No végre egy értelmes ötlet. Enn már éppen helyeselne, amikor elhangzik a 'kell csali' félmondat. Erre inkább csöndben marad, még kicsit össze is húzza magát, őt ne akarja senki se bántani. De a következő pillanatban, az óriás hatásszünete után fellélegzik. Még nem őt vetik a szörny elé. Majd csak utolsó-utáni végszükségben vállalkozik a feladatra. Vagy ha kényszerítik.
Már úgy tűnik, hogy a megbeszélendőkkel végeztek, amikor a kutyás a férfi úgy dönt, nem elégszik meg a zsugori révész által szabott körülményekkel és választ sem várva ott hagyja a társaságot. Enn elgondolkozva néz utána, végül a zavaró gondolatok győznek. Persze, az óriás és az ork oldalán sem érezné még magát veszélyben, de mégis, egyel kevesebben...*
- Azt hiszem, kicsiny esélyeink még jobban megcsappannának nélküle...
*Még kicsit elmélázik, majd vádlón pillant a révészre.*
- Tényleg nem éri meg az a kétszázötven 'peták' a barátja életét?
*Persze, nem ennyire jólelkű ő, hogy szegény révészt meg egy holtat sajnál, inkább jobban félti a saját életét. Négy az egyhez esély sokkal jobb lenne ebben az esetben, mint három az egyhez - hogy a szörny (ha létezik) kit szemel ki magának. Az a seb, amit a révész szenvedett el... Egyre meggyőzőbbnek látszik.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-07-01 00:37:32
Üzenet elküldve: 2013-07-01 00:37:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtély a mocsárban//
*Echnal csak mosolyog, mikor a férfi megtagadja az előleget. Valahol vicces,, hogy itt kétezer aranyat emleget, de kétszázötven aranyat mégsem hagyna kárba veszni... Persze hát ő tudja, mindenesetre előleg nélkül nem fog segédkezni a feladatban.
Hallgatja még egy ideig a társaságot, majd megunja a képmutatást, s annyit mond:*
- Ilyen feltételek mellett nem vagyok hajlandó vállalni a feladatot. Ha meggondolná magát, a sátraknál megtalál. Most pedig, ég önökkel!
*Azzal bólint egyet, s kutyáival a nyomában nekiindul az éjszakának. Így is sok idejét vesztegette el erre a zsugori alakra.
Elég sok mindent látott már, hogy ez a mocsári lény ne hozza annyira lázba, mint mondjuk egy éve. Bezzeg ha sárkányról lenne szó...*
*Echnal csak mosolyog, mikor a férfi megtagadja az előleget. Valahol vicces,, hogy itt kétezer aranyat emleget, de kétszázötven aranyat mégsem hagyna kárba veszni... Persze hát ő tudja, mindenesetre előleg nélkül nem fog segédkezni a feladatban.
Hallgatja még egy ideig a társaságot, majd megunja a képmutatást, s annyit mond:*
- Ilyen feltételek mellett nem vagyok hajlandó vállalni a feladatot. Ha meggondolná magát, a sátraknál megtalál. Most pedig, ég önökkel!
*Azzal bólint egyet, s kutyáival a nyomában nekiindul az éjszakának. Így is sok idejét vesztegette el erre a zsugori alakra.
Elég sok mindent látott már, hogy ez a mocsári lény ne hozza annyira lázba, mint mondjuk egy éve. Bezzeg ha sárkányról lenne szó...*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-07-01 00:20:24
Üzenet elküldve: 2013-07-01 00:20:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
* Az ork leány nem túl gyengéd érintése érdekes érzéseket vált ki belőle. Bár az elmúlt pár hétben találkozott és barátkozott pár orkkal, de ez valahogy mégis más, nem a fajta ragadozó jellege okozza a borzongást. Kicsit bele is pirul amit gyorsan leöblít egy korty almaborral. * ~ Most nem engedhetem meg magamnak hogy dekoncentrált legyek, ez akár mindannyiunk életébe is kerülhet. ~
* Ahogy hallgatja a sebhelyes mondókáját eszébe ötlik. * - Vannak társai? Akkor nem csak mi megyünk? Mi lesz ez, hajtóvadászat?
* Majd amikor azok a piszkos anyagiak ismét szóba kerülnek és a révész előadja érvelését az előleg ellenében, csak bólogat. * ~ Pénz-pénz, miért ragaszkodik ennyire mindenki a pénzhez? Semmire nem jó és ami kell azt a természet megadja, persze kényelmesebb megvenni. ~ * Halovány mosoly kúszik fel az arcára. *
- Engem az érdekelne, hogy vajon mit eszik ez a szörny. Valószínűsítem, hogy ragadozó, de nem minden ragadozó csap rá a marhára, vagy tyúkra. ezért ha ki akarjuk csalogatni, márpedig ki kéne, akkor kell csali. * Körbepillant társain. * - És szerintem egyikünk sem akarja vállalni ezt a szerepet. Viszont a mocsárban él. * Fordul a révészhez. * - Mi van az embereken kívül amitől egy ekkora lény jól lakhat? Mert valami hasonló lényt kéne vinni. * Kis szünet. * Maga ott él már évek óta és ismeri a mocsarat, mint a tenyerét, azt mondta. Van olyan állatfaj amit mostanában sokkal kevesebbet látott, mint előzőleg?
~ Jó lenne megtalálni a társát, akit elrántott mellőle, de sajnos úgy érzem már csak az oszladozó hulláját találjuk meg, ha rálelünk egyáltalán. ~ * Kicsit elszomorodik eme gondolatfuttatás végére és ez kiül az általában oly derűs arcára is. *
* Az ork leány nem túl gyengéd érintése érdekes érzéseket vált ki belőle. Bár az elmúlt pár hétben találkozott és barátkozott pár orkkal, de ez valahogy mégis más, nem a fajta ragadozó jellege okozza a borzongást. Kicsit bele is pirul amit gyorsan leöblít egy korty almaborral. * ~ Most nem engedhetem meg magamnak hogy dekoncentrált legyek, ez akár mindannyiunk életébe is kerülhet. ~
* Ahogy hallgatja a sebhelyes mondókáját eszébe ötlik. * - Vannak társai? Akkor nem csak mi megyünk? Mi lesz ez, hajtóvadászat?
* Majd amikor azok a piszkos anyagiak ismét szóba kerülnek és a révész előadja érvelését az előleg ellenében, csak bólogat. * ~ Pénz-pénz, miért ragaszkodik ennyire mindenki a pénzhez? Semmire nem jó és ami kell azt a természet megadja, persze kényelmesebb megvenni. ~ * Halovány mosoly kúszik fel az arcára. *
- Engem az érdekelne, hogy vajon mit eszik ez a szörny. Valószínűsítem, hogy ragadozó, de nem minden ragadozó csap rá a marhára, vagy tyúkra. ezért ha ki akarjuk csalogatni, márpedig ki kéne, akkor kell csali. * Körbepillant társain. * - És szerintem egyikünk sem akarja vállalni ezt a szerepet. Viszont a mocsárban él. * Fordul a révészhez. * - Mi van az embereken kívül amitől egy ekkora lény jól lakhat? Mert valami hasonló lényt kéne vinni. * Kis szünet. * Maga ott él már évek óta és ismeri a mocsarat, mint a tenyerét, azt mondta. Van olyan állatfaj amit mostanában sokkal kevesebbet látott, mint előzőleg?
~ Jó lenne megtalálni a társát, akit elrántott mellőle, de sajnos úgy érzem már csak az oszladozó hulláját találjuk meg, ha rálelünk egyáltalán. ~ * Kicsit elszomorodik eme gondolatfuttatás végére és ez kiül az általában oly derűs arcára is. *
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-30 21:32:30
Üzenet elküldve: 2013-06-30 21:32:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
*A rekedt lány válaszát Mtach nem igazán érti, de érzi, hogy valami nem tetszik neki. Bosszankodó morgással reagál. Talán valami művészféle ez, hogy ilyen nyakatekert módon beszél. Lehet, hogy inkább az eszét használja, mint a harctudását és ez még jól jöhet. Valamit csak tud, ha jelentkezett erre a feladatra, kivéve ha a halált keresi. Annak viszont ezer egyszerűbb módja van. Mindenesetre eddig úgy néz ki, körülbelül annyira lesznek jóban, mint két nőstény macska, akiknek egy terület jut.
A kutyás fickót hamar leszereli a révész. Ha nem is egy nagy koponya, de azt tudja, hogy mi az érdeke. Mtach-nak sikerült felhúznia, mivel azt hitte, hogy egy gyáva alak, aki többet nem mer a környékre menni, amíg nincs megtisztítva attól a szörnytől, ami "több mint állat".*
- Nem állat... Mivel kapta a sebet? Manccsal vagy uszonnyal? Mit látott még rajta? Sebezhető pont, lágy rész, ilyesmi?
*A mocsarakban sok minden él a kígyótól a madarakon át a rovarokig. Párszor volt már, hogy ilyen területen kellett áthaladniuk, mikor harcba mentek az ork hadsereggel, úgyhogy Mtach-nak nem teljesen idegen a mocsaras terület. Persze ezt a mocsarat meg a révet nyilván nem ismeri annyira, mint a révész. Pontosabban egyáltalán nem ismeri, azt se tudja, hol van.
Azon gondolkozik el, hogy egy ekkora dögöt hogy nem szúrtak ki eddig? Talán csak mostanában kerülhetett ide, különben már rég híre ment volna az eltűnéseknek. Az ilyeneket kicsit kiszínezve ugyan, de mindig hamar elterjesztik. Biztos a tápláléklánc tetején áll, ha embereket is képes leteríteni.
A révész egészen elérzékenyül, mikor elmondja, abban reménykedik, hogy megtalálja a társát. Ha a szörny csak begyűjti az élelemnek valókat, ahogy a hörcsögök szokták, akkor lehet rá esély. De akkor a révészt is "begyűjtötte" volna. Vagy ha egyszerűen a területét védte, akkor talán csak a másik pasast is jól megmarta, aztán halálára hagyta, erre meg csak jól ráijesztett. Az állatok sokszor élnek ilyen cselekkel. Ha a társának szerencséje volt és ez mégsem végzett vele, meg a mocsárban sem fulladt meg, akkor még kihozhatják épségben.
Ha a csapat elindul a ház felé, az ork lány is megy velük, hogy megkapják az eszközöket, amiket a révész ígért.*
*A rekedt lány válaszát Mtach nem igazán érti, de érzi, hogy valami nem tetszik neki. Bosszankodó morgással reagál. Talán valami művészféle ez, hogy ilyen nyakatekert módon beszél. Lehet, hogy inkább az eszét használja, mint a harctudását és ez még jól jöhet. Valamit csak tud, ha jelentkezett erre a feladatra, kivéve ha a halált keresi. Annak viszont ezer egyszerűbb módja van. Mindenesetre eddig úgy néz ki, körülbelül annyira lesznek jóban, mint két nőstény macska, akiknek egy terület jut.
A kutyás fickót hamar leszereli a révész. Ha nem is egy nagy koponya, de azt tudja, hogy mi az érdeke. Mtach-nak sikerült felhúznia, mivel azt hitte, hogy egy gyáva alak, aki többet nem mer a környékre menni, amíg nincs megtisztítva attól a szörnytől, ami "több mint állat".*
- Nem állat... Mivel kapta a sebet? Manccsal vagy uszonnyal? Mit látott még rajta? Sebezhető pont, lágy rész, ilyesmi?
*A mocsarakban sok minden él a kígyótól a madarakon át a rovarokig. Párszor volt már, hogy ilyen területen kellett áthaladniuk, mikor harcba mentek az ork hadsereggel, úgyhogy Mtach-nak nem teljesen idegen a mocsaras terület. Persze ezt a mocsarat meg a révet nyilván nem ismeri annyira, mint a révész. Pontosabban egyáltalán nem ismeri, azt se tudja, hol van.
Azon gondolkozik el, hogy egy ekkora dögöt hogy nem szúrtak ki eddig? Talán csak mostanában kerülhetett ide, különben már rég híre ment volna az eltűnéseknek. Az ilyeneket kicsit kiszínezve ugyan, de mindig hamar elterjesztik. Biztos a tápláléklánc tetején áll, ha embereket is képes leteríteni.
A révész egészen elérzékenyül, mikor elmondja, abban reménykedik, hogy megtalálja a társát. Ha a szörny csak begyűjti az élelemnek valókat, ahogy a hörcsögök szokták, akkor lehet rá esély. De akkor a révészt is "begyűjtötte" volna. Vagy ha egyszerűen a területét védte, akkor talán csak a másik pasast is jól megmarta, aztán halálára hagyta, erre meg csak jól ráijesztett. Az állatok sokszor élnek ilyen cselekkel. Ha a társának szerencséje volt és ez mégsem végzett vele, meg a mocsárban sem fulladt meg, akkor még kihozhatják épségben.
Ha a csapat elindul a ház felé, az ork lány is megy velük, hogy megkapják az eszközöket, amiket a révész ígért.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-30 20:15:28
Üzenet elküldve: 2013-06-30 20:15:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtély a mocsárban//
*A révész csak kapkodja a fejét, és igyekszik megjegyezni minden elhangzott szót, illetve a személyekhez kapcsolni őket, de mivel ez lehetetlennek tűnt, így a végén egyben reagált mindenre, és közben elnézett az emberek között, hogy senki se érezze úgy, hogy neki címzi a szavait.*
- Háló? Lándzsa? Rendben, megkapjátok. Négy lándzsa, és a legerősebb hálóm. *Megvakarja a fejét* Legyen a második legerősebb. Persze elmagyarázhatnám, miért döntöttem így, de lényegtelen lenne. *A tekintete arról árulkodik, hogy mindössze sajnálja tőlük a szívének kedves halót, meg azt sem szeretné, hogy széttépje egy vízi rém* Bár én nem becsülném alá. Ne egy állat elleni harcra készüljetek. Ez több annál. *Majd elmosolyodik, bár talán kissé gúnyosnak tűnhet* Nem, köszönöm, magam is otthon vagyok a gyógynövényekben, meg persze a társaim is. *Majd hirtelen düh önti el az arcát egy megjegyzés hatására, de vesz pár nagy levegőt, mielőtt válaszol.*
- Hogy én ne mennék veletek? Nálam jobban senki nem ismeri a mocsarat, ismerek minden zugot. Ráadásul senki nem használja a csónakomat, ha én nem vagyok jelen. Ezen kívül *itt megcsuklik a hangja. Talán a nagydarab barbár érzelmeket is képes mutatni* Szeretném megtalálni a társam. A legjobb barátom már húsz éve, és remek társ. Nélküle nem mocsár a mocsár. *Majd egy újabb megjegyzésre eltűnik arcáról a szomorúság, és komoran annyit mond* A fizetség annyira válogatja emberét, hogy aki meghal annak nem adok pénzt. És végül *ezúttal egyenesen a kutyás harcosra néz, aki már előzőleg is a pénzért követelőzött* Nem! Egy garast nem kapsz előre. Tudod miért? Mert ha elragad a szörny, és felzabál a víz alatt akkor kárba veszett 250 aranyam. Remélem ez érthető. Meg amúgy sem értem, mit akar a pénzzel most? Ha arra kíváncsi, képes vagyok-e előteremteni kétezer aranyat, majd vethet egy pillantást a kincsesládámra, ha odaértünk a házamhoz *itt megereszt egy félmosolyt*
- Akkor indulhatunk?
*A révész csak kapkodja a fejét, és igyekszik megjegyezni minden elhangzott szót, illetve a személyekhez kapcsolni őket, de mivel ez lehetetlennek tűnt, így a végén egyben reagált mindenre, és közben elnézett az emberek között, hogy senki se érezze úgy, hogy neki címzi a szavait.*
- Háló? Lándzsa? Rendben, megkapjátok. Négy lándzsa, és a legerősebb hálóm. *Megvakarja a fejét* Legyen a második legerősebb. Persze elmagyarázhatnám, miért döntöttem így, de lényegtelen lenne. *A tekintete arról árulkodik, hogy mindössze sajnálja tőlük a szívének kedves halót, meg azt sem szeretné, hogy széttépje egy vízi rém* Bár én nem becsülném alá. Ne egy állat elleni harcra készüljetek. Ez több annál. *Majd elmosolyodik, bár talán kissé gúnyosnak tűnhet* Nem, köszönöm, magam is otthon vagyok a gyógynövényekben, meg persze a társaim is. *Majd hirtelen düh önti el az arcát egy megjegyzés hatására, de vesz pár nagy levegőt, mielőtt válaszol.*
- Hogy én ne mennék veletek? Nálam jobban senki nem ismeri a mocsarat, ismerek minden zugot. Ráadásul senki nem használja a csónakomat, ha én nem vagyok jelen. Ezen kívül *itt megcsuklik a hangja. Talán a nagydarab barbár érzelmeket is képes mutatni* Szeretném megtalálni a társam. A legjobb barátom már húsz éve, és remek társ. Nélküle nem mocsár a mocsár. *Majd egy újabb megjegyzésre eltűnik arcáról a szomorúság, és komoran annyit mond* A fizetség annyira válogatja emberét, hogy aki meghal annak nem adok pénzt. És végül *ezúttal egyenesen a kutyás harcosra néz, aki már előzőleg is a pénzért követelőzött* Nem! Egy garast nem kapsz előre. Tudod miért? Mert ha elragad a szörny, és felzabál a víz alatt akkor kárba veszett 250 aranyam. Remélem ez érthető. Meg amúgy sem értem, mit akar a pénzzel most? Ha arra kíváncsi, képes vagyok-e előteremteni kétezer aranyat, majd vethet egy pillantást a kincsesládámra, ha odaértünk a házamhoz *itt megereszt egy félmosolyt*
- Akkor indulhatunk?
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-30 15:03:01
Üzenet elküldve: 2013-06-30 15:03:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtély a mocsárban//
*Hát ennyit a révész nagy "nevéről". Ugyan hogy hozhatná szégyenbe egy ilyen szörny csapása, ha egyszer még a kellő pénzt sem adja meg azoknak, akik az életüket kockáztatva akarják elejteni a dögöt - arról nem is beszélve, hogy ennek az embernek a hivatása nem más, mint megvámolni szegény embereket, akiknek a mocsár fel vezet az útjuk.
Echnal egyszerűen vállat von az ötszáz aranyra, majd végighallgatja a férfi beszámolóját. Valóban nem untatja a hallgatóságot körítéssel, bár valószínűleg az ő eszével nem is nagyon sikerülne szavakat találnia, amivel kellően letudná írni a látottakat.
Páran máris rábólintanak a dologra. Eléggé vakon lovalják bele magukat a feladatba, de hát annyi baj legyen. Echnal csupán annyit mond:*
- Ötszáz arany nem sok az életem kockátatásáért, de a felét akkor is előre kérem.
*Hát ennyit a révész nagy "nevéről". Ugyan hogy hozhatná szégyenbe egy ilyen szörny csapása, ha egyszer még a kellő pénzt sem adja meg azoknak, akik az életüket kockáztatva akarják elejteni a dögöt - arról nem is beszélve, hogy ennek az embernek a hivatása nem más, mint megvámolni szegény embereket, akiknek a mocsár fel vezet az útjuk.
Echnal egyszerűen vállat von az ötszáz aranyra, majd végighallgatja a férfi beszámolóját. Valóban nem untatja a hallgatóságot körítéssel, bár valószínűleg az ő eszével nem is nagyon sikerülne szavakat találnia, amivel kellően letudná írni a látottakat.
Páran máris rábólintanak a dologra. Eléggé vakon lovalják bele magukat a feladatba, de hát annyi baj legyen. Echnal csupán annyit mond:*
- Ötszáz arany nem sok az életem kockátatásáért, de a felét akkor is előre kérem.
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-29 14:56:50
Üzenet elküldve: 2013-06-29 14:56:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
- Remélem a fizetség nem válogatja emberét...
*Morogja. Szépen lennének, persze, érti ő, hogy a másik három látszólag jobban helyt állna a feladat alatt, de az elfogadhatatlan lenne, ha az ő szemét csak néhány garassal akarnák kiszúrni...
Közben a - mint kiderült - révész belemerül a részletekbe - Enn pedig szkeptikusan hallgatja a mesét. Persze, ehhez hasonló sebet még nem látott, de hogy... Egy szörny? Érzelmei arcára is kiülnek.
Hirtelen éri, hogy az ork leány kérdésekkel kezdi támadni. Felvont szemöldökkel pillant fel, néhány pillanatig hallgat majd kérdéssel felel.*
- Volt dolgom már orkokkal, de hogy azóta kopoltyút is növesztettek...
*Nem teljesen biztos benne, hogy a másik érteni fogja a szarkazmust, de Enn nem is érti, szerinte a legrosszabb ötlet lenne a szörny (vagy akármi más) elülső ajtaján kopogtatni. A révész elmondásából úgy következteti, hogy ez a... délibáb a víz alatt lakozik. Társainak eszükbe sem jutnak olyanok, mint csapda, vagy elcsalás? Mi értelme lenne felesleges fáradtságot vállalni? A szörny otthonában rátörni pedig valóságos öngyilkosság lenne... Bár végül is az ő részéről mindegy, a lényeg hogy élve maradjon, máskülönben nem tudna hozzájutni a pénzhez. No meg a társakat sem kéne maga ellen fordítani, elégedetlenségükben talán ők maguk osztoznának a részén - tehát velük is valahogy el kell hitetni, hogy szerves részét képezte a sikernek.*
- Remélem a fizetség nem válogatja emberét...
*Morogja. Szépen lennének, persze, érti ő, hogy a másik három látszólag jobban helyt állna a feladat alatt, de az elfogadhatatlan lenne, ha az ő szemét csak néhány garassal akarnák kiszúrni...
Közben a - mint kiderült - révész belemerül a részletekbe - Enn pedig szkeptikusan hallgatja a mesét. Persze, ehhez hasonló sebet még nem látott, de hogy... Egy szörny? Érzelmei arcára is kiülnek.
Hirtelen éri, hogy az ork leány kérdésekkel kezdi támadni. Felvont szemöldökkel pillant fel, néhány pillanatig hallgat majd kérdéssel felel.*
- Volt dolgom már orkokkal, de hogy azóta kopoltyút is növesztettek...
*Nem teljesen biztos benne, hogy a másik érteni fogja a szarkazmust, de Enn nem is érti, szerinte a legrosszabb ötlet lenne a szörny (vagy akármi más) elülső ajtaján kopogtatni. A révész elmondásából úgy következteti, hogy ez a... délibáb a víz alatt lakozik. Társainak eszükbe sem jutnak olyanok, mint csapda, vagy elcsalás? Mi értelme lenne felesleges fáradtságot vállalni? A szörny otthonában rátörni pedig valóságos öngyilkosság lenne... Bár végül is az ő részéről mindegy, a lényeg hogy élve maradjon, máskülönben nem tudna hozzájutni a pénzhez. No meg a társakat sem kéne maga ellen fordítani, elégedetlenségükben talán ők maguk osztoznának a részén - tehát velük is valahogy el kell hitetni, hogy szerves részét képezte a sikernek.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-29 00:27:45
Üzenet elküldve: 2013-06-29 00:27:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
*Amikor az óriás elfogadja a kézfogást, Mtach jól megszorítja, ahogy szokta általában. Egy ekkora fickónak biztos nem fog megkottyanni. Úgy tűnik, felkészült, nem egy döglött hal módjára fog kezet, hanem férfiasan. Amit az óriás elmond, az elég rejtélyes neki. Az ork seregben nem volt ilyen gyakorlat, bár hallott róla, hogy távoli vidékeken élnek olyan harcosok, akik így edzenek. Láthatóan örömmel beszél erről a fickó és Mtach kifejezetten kíváncsi lesz, hogy egy ekkora termetű óriás milyen lehet meditáció közben. Megpróbálja elképzelni finom mozdulatokkal, amiket állítólag a harcművészek csinálnak. Nem igazán jön össze a fantáziálgatás, mert ehhez nem ért.
Amikor viszont Ricuko egy újabb sörre hívja meg Mtach Linert, a lány szíve egy kicsit megdobban. Ekkora nőket nem mindenki tűr el, általában csak az ork pasik. Mindig figyeli a legnagyobb figurákat, mint ezt is itt. De talán nála többről is lehet szó a későbbiekben. Talán kölcsönös az érzés, ami bizony az ork lányokban is megvan.*
- Nagyon kedves, köszönöm!*mondja és már gurítja is le a torkán a habos italt. Ha mindketten ép bőrrel végeznek a vadászaton, akkor nem fogja csak úgy elengedni az óriást. De addig hosszú út vezet, amin még el se indultak. Készülődni kell és el kell jutni a helyszínre. A férfi valószínűleg nem szívesen megy oda még egyszer addig, amíg a szörny szabadon garázdálkodik. Odafordul hozzá:*
- Gondolom, maga már nem jön velünk. Mondja el az utat! Térkép?
*Amikor az óriás elfogadja a kézfogást, Mtach jól megszorítja, ahogy szokta általában. Egy ekkora fickónak biztos nem fog megkottyanni. Úgy tűnik, felkészült, nem egy döglött hal módjára fog kezet, hanem férfiasan. Amit az óriás elmond, az elég rejtélyes neki. Az ork seregben nem volt ilyen gyakorlat, bár hallott róla, hogy távoli vidékeken élnek olyan harcosok, akik így edzenek. Láthatóan örömmel beszél erről a fickó és Mtach kifejezetten kíváncsi lesz, hogy egy ekkora termetű óriás milyen lehet meditáció közben. Megpróbálja elképzelni finom mozdulatokkal, amiket állítólag a harcművészek csinálnak. Nem igazán jön össze a fantáziálgatás, mert ehhez nem ért.
Amikor viszont Ricuko egy újabb sörre hívja meg Mtach Linert, a lány szíve egy kicsit megdobban. Ekkora nőket nem mindenki tűr el, általában csak az ork pasik. Mindig figyeli a legnagyobb figurákat, mint ezt is itt. De talán nála többről is lehet szó a későbbiekben. Talán kölcsönös az érzés, ami bizony az ork lányokban is megvan.*
- Nagyon kedves, köszönöm!*mondja és már gurítja is le a torkán a habos italt. Ha mindketten ép bőrrel végeznek a vadászaton, akkor nem fogja csak úgy elengedni az óriást. De addig hosszú út vezet, amin még el se indultak. Készülődni kell és el kell jutni a helyszínre. A férfi valószínűleg nem szívesen megy oda még egyszer addig, amíg a szörny szabadon garázdálkodik. Odafordul hozzá:*
- Gondolom, maga már nem jön velünk. Mondja el az utat! Térkép?
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-28 23:53:07
Üzenet elküldve: 2013-06-28 23:53:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
* Megfogja a feléje nyújtott ork kezet, felkészülve a lágyságra és a vad, erős szorításra is. Látja, hogy a lány erősebb nála, még, ha ezt kellemetlen is bevallania magának. *
- Örvendek a találkozásnak. * Mosolyog rá a lányra. A másik lány is bemutatkozik de távolságtartása miatt nem nyit túlságosan felé. *
~ Hamu, sejtem miről kaphatta a nevét. A szemei nem hétköznapiak, de lehet az is hogy valamivel nagyon megégette a lelkét és már a hamun kívül nem sok van belőle. ~
* Mikor a kutyás is megjön de nem mutatkozik be kicsit összevonja szemöldökét, de végül nyugton végighallgatja a beszédeket. Majd bólint a Révész felé* - Megteszem amit tudok. Azért jöttem és a titokról meg soha nem is tudtam. * Cinkos mosoly szalad fel az arcára. Visszafordul Mtach felé. * - Ezeket a tetoválásokat nálunk azért kapta az ember, mert elért a megvalósítás egy újabb szintjére. Akár spirituális értelemben meditálással, akár harcművészet terén edzéssel. Én leginkább a harcművészet terén remekeltem, de azért a meditáció alapjait is sikerült magamévá tenni. * Kacag fel végül. *
- Jut eszembe révészuram, ha gondolod, ismerem a gyógynövényeket és útközben tudok neked csinálni valami keveréket, hogy könnyebben gyógyuljon és kevésbé maradjon nyoma a hegnek.
* Belekortyol a poharába amiből már csak pár csepp csordogál ki. Rápillant Mtach korsójára, látván hogy az is majdnem üres, int a fogadósnak és kér még 1-1 italt. Lévén a lány volt az egyetlen aki nyitottan állt hozzá. *
- Kérnék egy Sört a hölgynek, az 10 arany
és egy Almabort jómagamnak, az 10 arany, összesen 20.
* Fizet majd belepillant a pénzes zacskójába. * ~ Csak 3 arany maradt. Nem baj ahova megyek ott nem kell pénz, és ha visszajövünk akkor úgy is sokkal több lesz mint amennyit eddig valaha is láttam. ~
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.28 23:55:25
- Örvendek a találkozásnak. * Mosolyog rá a lányra. A másik lány is bemutatkozik de távolságtartása miatt nem nyit túlságosan felé. *
~ Hamu, sejtem miről kaphatta a nevét. A szemei nem hétköznapiak, de lehet az is hogy valamivel nagyon megégette a lelkét és már a hamun kívül nem sok van belőle. ~
* Mikor a kutyás is megjön de nem mutatkozik be kicsit összevonja szemöldökét, de végül nyugton végighallgatja a beszédeket. Majd bólint a Révész felé* - Megteszem amit tudok. Azért jöttem és a titokról meg soha nem is tudtam. * Cinkos mosoly szalad fel az arcára. Visszafordul Mtach felé. * - Ezeket a tetoválásokat nálunk azért kapta az ember, mert elért a megvalósítás egy újabb szintjére. Akár spirituális értelemben meditálással, akár harcművészet terén edzéssel. Én leginkább a harcművészet terén remekeltem, de azért a meditáció alapjait is sikerült magamévá tenni. * Kacag fel végül. *
- Jut eszembe révészuram, ha gondolod, ismerem a gyógynövényeket és útközben tudok neked csinálni valami keveréket, hogy könnyebben gyógyuljon és kevésbé maradjon nyoma a hegnek.
* Belekortyol a poharába amiből már csak pár csepp csordogál ki. Rápillant Mtach korsójára, látván hogy az is majdnem üres, int a fogadósnak és kér még 1-1 italt. Lévén a lány volt az egyetlen aki nyitottan állt hozzá. *
- Kérnék egy Sört a hölgynek, az 10 arany
és egy Almabort jómagamnak, az 10 arany, összesen 20. * Fizet majd belepillant a pénzes zacskójába. * ~ Csak 3 arany maradt. Nem baj ahova megyek ott nem kell pénz, és ha visszajövünk akkor úgy is sokkal több lesz mint amennyit eddig valaha is láttam. ~
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.28 23:55:25
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-28 23:43:58
Üzenet elküldve: 2013-06-28 23:43:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
*Az asztalukhoz csapódó nő amilyen gyengének látszik, olyan lényegretörő. Egyből a pénzt akarja. Mtach fel is nevet, ahogy meglátja a kis követelőzőt, aki nemsokára meg is kapja a választ. Valószínűleg nem erre számított. Ahogy a kutyákkal érkező sem. Az ő szájából már nagyobb súlya van annak, hogy ekkora összeget elkér. Tapasztalt harcosnak tűnik.
A nagydarab férfi történetét hallgatva Mtach egyre érdekesebbnek látja a feladatot. Megnézi a sebet és a tagbaszakadt embert hallgatva tudomásul veszi, hogy ez nem egy szemtől szembe támadás eredménye. A lény csak odakapott, hogy hagyják békén. Ha a teljes erejét beveti, akkor kiránt egy embert a csónakból.*
- Akkor fejenként ötszáz arany. Viszont kelleni fog háló, lándzsa, amivel messzebbről támadhatunk és méreg is.
*Mtach nézi a többieket, hogy mit mondanak, mit csinálnak. A nyüstölésre Hamu néven bemutatkozó lányt megkérdezi:*
- Te mit fogsz csinálni? Íjász vagy? Vagy mágus?
*Annyi bizonyos, hogy közelharcban nem sok hasznát vennék egy ekkora szörny ellen. A férfi nyilván azért suttogott annyira, mert nem akarta, hogy pánik törjön ki a városban. Vagy talán csak fél, hogy bogarasnak nézik. Ha eddig nem történt ilyen, még ráfogják, hogy a mocsár kipárolgásai kikezdték az agyát. Az ork lány tettre készen az asztalra csap összeszorított öklével:*
- Én vállalom! Megöltem már sok vadat vagy banditát, ami a karavánjainkra támadt. Ez valami nagyobb, de együtt elejthetjük.
*Az asztalukhoz csapódó nő amilyen gyengének látszik, olyan lényegretörő. Egyből a pénzt akarja. Mtach fel is nevet, ahogy meglátja a kis követelőzőt, aki nemsokára meg is kapja a választ. Valószínűleg nem erre számított. Ahogy a kutyákkal érkező sem. Az ő szájából már nagyobb súlya van annak, hogy ekkora összeget elkér. Tapasztalt harcosnak tűnik.
A nagydarab férfi történetét hallgatva Mtach egyre érdekesebbnek látja a feladatot. Megnézi a sebet és a tagbaszakadt embert hallgatva tudomásul veszi, hogy ez nem egy szemtől szembe támadás eredménye. A lény csak odakapott, hogy hagyják békén. Ha a teljes erejét beveti, akkor kiránt egy embert a csónakból.*
- Akkor fejenként ötszáz arany. Viszont kelleni fog háló, lándzsa, amivel messzebbről támadhatunk és méreg is.
*Mtach nézi a többieket, hogy mit mondanak, mit csinálnak. A nyüstölésre Hamu néven bemutatkozó lányt megkérdezi:*
- Te mit fogsz csinálni? Íjász vagy? Vagy mágus?
*Annyi bizonyos, hogy közelharcban nem sok hasznát vennék egy ekkora szörny ellen. A férfi nyilván azért suttogott annyira, mert nem akarta, hogy pánik törjön ki a városban. Vagy talán csak fél, hogy bogarasnak nézik. Ha eddig nem történt ilyen, még ráfogják, hogy a mocsár kipárolgásai kikezdték az agyát. Az ork lány tettre készen az asztalra csap összeszorított öklével:*
- Én vállalom! Megöltem már sok vadat vagy banditát, ami a karavánjainkra támadt. Ez valami nagyobb, de együtt elejthetjük.
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-28 23:05:46
Üzenet elküldve: 2013-06-28 23:05:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtély a mocsárban//
*A férfi felhúzza az orrát:*
- Köztünk nem baráti viszonynak kell uralkodni, kedves hölgyeim és uraim, hanem a megszokott megbízó-beosztott légkör. Ennek ellenére elárulom (mivel úgyis kiderülne) én a révész vagyok a Mocsári révből. *a pénz kérdésre még mérgesebben pillant fel, főleg a zsoldos megjegyzésére* A zsoldja legfeljebb ötszáz arany, és akkor, amikor elvégezte a feladatát. De akkor rátérnék a történetre. *előrehajol, mintha úgy érezné, hogy valaki kihallgatja őket, és halkan folytatja:*
- Tegnap történt minden. Kint voltunk a csónakkal, mint minden alkalommal. Kellemes volt az idő, minden tökéletesen haladt, amikor olyan történt, mint eddig soha *A következő pár szót alig súgja* Egy szörny *Majd újra erősödik a hangja* Elkapta egy társamat, egyszerűen kirántotta a csónakból. Utánanyúltam, hát ez lett az eredménye *újra megmutatja a sebhelyet* Hát ez lenne a megbízás. A kérdés, képesek lennének-e egy ilyen feladat elvégzésére?
*A férfi felhúzza az orrát:*
- Köztünk nem baráti viszonynak kell uralkodni, kedves hölgyeim és uraim, hanem a megszokott megbízó-beosztott légkör. Ennek ellenére elárulom (mivel úgyis kiderülne) én a révész vagyok a Mocsári révből. *a pénz kérdésre még mérgesebben pillant fel, főleg a zsoldos megjegyzésére* A zsoldja legfeljebb ötszáz arany, és akkor, amikor elvégezte a feladatát. De akkor rátérnék a történetre. *előrehajol, mintha úgy érezné, hogy valaki kihallgatja őket, és halkan folytatja:*
- Tegnap történt minden. Kint voltunk a csónakkal, mint minden alkalommal. Kellemes volt az idő, minden tökéletesen haladt, amikor olyan történt, mint eddig soha *A következő pár szót alig súgja* Egy szörny *Majd újra erősödik a hangja* Elkapta egy társamat, egyszerűen kirántotta a csónakból. Utánanyúltam, hát ez lett az eredménye *újra megmutatja a sebhelyet* Hát ez lenne a megbízás. A kérdés, képesek lennének-e egy ilyen feladat elvégzésére?
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-28 20:03:06
Üzenet elküldve: 2013-06-28 20:03:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtély a mocsárban//
*Már-már elszenderegne, mikor Enddyn feje megemelkedik, mire Echnal is felfigyel. A fogadós lép odahozzá, valami zagyva történetet előadva. Echnal a sarokban gubbasztó alak felé tekint, kinél már gyülekeznek a jelentkezők. A karaván még sokára áll tovább, hisz egy kis pihenés, majd az újabb árú beszerzése, a felpakolás, a vámolás, meg miegymás. A zsoldosnak lenne pár napja, talán egy hete is a feladatra. S a vér nem válik vízzé, ugyan miért ne mehetne oda, hogy legalább a részleteket megtudja.
Utolsóként érkezik a kis társasághoz, ahol is egy egyszerű biccentéssel üdvözli a többit. Lehet, hogy tolvajok, vagy egyéb becstelen emberek, de az alapvető tisztelet mindenkinek kijár. Aztán majd kiderül, hogy megszolgálnak-e érte.
A férfi mondandója közben többször is elmosolyodik, furcsa temperamentummal rendelkezik, az már igaz, ám talán ez a valami annyira az eszére ment, hogy el is bizakodott a saját erejét tekintve.
Mikor is mindenki elmondta a sajátját, csak a - nem igazán harcra termett - nő szavára tud bólintani.*
- Én nem segíteni, hanem dolgozni jöttem. Ha ez azzal jár, hogy magát megsegítem, úgy örüljön neki. A zsoldom hatszáz arany, a fele előre.
*Már-már elszenderegne, mikor Enddyn feje megemelkedik, mire Echnal is felfigyel. A fogadós lép odahozzá, valami zagyva történetet előadva. Echnal a sarokban gubbasztó alak felé tekint, kinél már gyülekeznek a jelentkezők. A karaván még sokára áll tovább, hisz egy kis pihenés, majd az újabb árú beszerzése, a felpakolás, a vámolás, meg miegymás. A zsoldosnak lenne pár napja, talán egy hete is a feladatra. S a vér nem válik vízzé, ugyan miért ne mehetne oda, hogy legalább a részleteket megtudja.
Utolsóként érkezik a kis társasághoz, ahol is egy egyszerű biccentéssel üdvözli a többit. Lehet, hogy tolvajok, vagy egyéb becstelen emberek, de az alapvető tisztelet mindenkinek kijár. Aztán majd kiderül, hogy megszolgálnak-e érte.
A férfi mondandója közben többször is elmosolyodik, furcsa temperamentummal rendelkezik, az már igaz, ám talán ez a valami annyira az eszére ment, hogy el is bizakodott a saját erejét tekintve.
Mikor is mindenki elmondta a sajátját, csak a - nem igazán harcra termett - nő szavára tud bólintani.*
- Én nem segíteni, hanem dolgozni jöttem. Ha ez azzal jár, hogy magát megsegítem, úgy örüljön neki. A zsoldom hatszáz arany, a fele előre.
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-27 22:31:14
Üzenet elküldve: 2013-06-27 22:31:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
*Már elég későre jár, Enn pedig még mindig nem hagyta el a fogadót. A vendégek többsége már elszivárgott, csak néhány, hétköznapinak nem mondható figura tartózkodik a helyiségben. Csak ücsörög a széken, maga elé bambul, amikor békés mélájából a fogadós zaklatja fel. A 'munka' szó hallatán erősen elfintorodik, de nemsokára egyéb részletek is napvilágot látnak. Kaland? Ha az, akkor talán nem annyira tisztességes és szigorúan ellenőrzött, azokat pedig mindig meg lehet kerülni valahogy. A mutatott sarokba tekint és immár nem foglalkozva mással, felpattan, és oda viharzik. Talán mégis megszerzi a mai betevőt?
A feketébe öltözött, csenevész nőszemély figyelmen kívül hagyja a dörmögést s a társakat és türelmetlenül, szinte már követelőzőn fogalmazza meg a számára legégetőbb kérdést. Valakinek tán a szavába is vág.*
- Előbb az ellenszolgáltatást.
*Persze nem bolond, nem gondolja, hogy előre kifizeti őket a férfi, bár nem bánná. A mennyiségre kíváncsi.*
"Titoktartás, és a többi... A lényeget."
*A komolyságot szemforgatással viszonozza, végül pedig elmosolyodik. Még a végén önként fog a csali szerepére vállalkozni - így talán könnyebben iszkolhat el, ha a sors úgy hozza - hiszen azt mindenki bizonyosra mondhatja, ölre ő nem fog menni az állítólagos 'szörnnyel'.
Amíg még maradnak számára nyitott kérdések, addig is elzárkózik az általa túlzottan barátságosnak gondolt ismerkedéstől. Ez neki valahogy sose ment könnyen. Nevet meg végképp nem akar közölni, nem kívánja, hogy feltételezett hírnevével összefüggésbe hozzák, vagy akár a társulattal. Az a bizonyos második kerülendő dolog pedig nem más, mint a nyilvánosság. Abban az esetben, ha a nagyra nőtt harcos szerzetes és a zöldbőrű l'ányzó annyira erőltetnék, egy rég elfeledett nevet dob oda - Hamu.
Viszont a szedett-vedett kis csapat negyedik tagja még nem jutott szóhoz, nem is tűnik annak a szokásos szószátyárnak - hát leplezett kíváncsisággal tekint felé.*
A hozzászólás írója (Enn Nezaimel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.27 22:56:54
*Már elég későre jár, Enn pedig még mindig nem hagyta el a fogadót. A vendégek többsége már elszivárgott, csak néhány, hétköznapinak nem mondható figura tartózkodik a helyiségben. Csak ücsörög a széken, maga elé bambul, amikor békés mélájából a fogadós zaklatja fel. A 'munka' szó hallatán erősen elfintorodik, de nemsokára egyéb részletek is napvilágot látnak. Kaland? Ha az, akkor talán nem annyira tisztességes és szigorúan ellenőrzött, azokat pedig mindig meg lehet kerülni valahogy. A mutatott sarokba tekint és immár nem foglalkozva mással, felpattan, és oda viharzik. Talán mégis megszerzi a mai betevőt?
A feketébe öltözött, csenevész nőszemély figyelmen kívül hagyja a dörmögést s a társakat és türelmetlenül, szinte már követelőzőn fogalmazza meg a számára legégetőbb kérdést. Valakinek tán a szavába is vág.*
- Előbb az ellenszolgáltatást.
*Persze nem bolond, nem gondolja, hogy előre kifizeti őket a férfi, bár nem bánná. A mennyiségre kíváncsi.*
"Titoktartás, és a többi... A lényeget."
*A komolyságot szemforgatással viszonozza, végül pedig elmosolyodik. Még a végén önként fog a csali szerepére vállalkozni - így talán könnyebben iszkolhat el, ha a sors úgy hozza - hiszen azt mindenki bizonyosra mondhatja, ölre ő nem fog menni az állítólagos 'szörnnyel'.
Amíg még maradnak számára nyitott kérdések, addig is elzárkózik az általa túlzottan barátságosnak gondolt ismerkedéstől. Ez neki valahogy sose ment könnyen. Nevet meg végképp nem akar közölni, nem kívánja, hogy feltételezett hírnevével összefüggésbe hozzák, vagy akár a társulattal. Az a bizonyos második kerülendő dolog pedig nem más, mint a nyilvánosság. Abban az esetben, ha a nagyra nőtt harcos szerzetes és a zöldbőrű l'ányzó annyira erőltetnék, egy rég elfeledett nevet dob oda - Hamu.
Viszont a szedett-vedett kis csapat negyedik tagja még nem jutott szóhoz, nem is tűnik annak a szokásos szószátyárnak - hát leplezett kíváncsisággal tekint felé.*
A hozzászólás írója (Enn Nezaimel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.27 22:56:54
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-27 20:25:23
Üzenet elküldve: 2013-06-27 20:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
*A fogadós nézegeti, méregeti, aztán végre méltóztatik megszólalni és a sarokba küldi valakihez. A lány nem szereti, ha úgy lesik, mint a hentes a húsárut, úgyhogy ennyit morog oda:*
- Kösz, töki!
*A sarokban ücsörgő férfi elég nagydarab és nyúzottnak, gondterheltnek látszik. Az ilyenek sokszor jól fizető megbízásokat adnak, úgyhogy Mtach meg is szólítja:*
- Üdv! Mi ez a mocsaras sztori? Mi van ott, amiről beszélnek az emberek?
*A fickó csak morog, hogy még másokat is vár. Úgy látszik, nem szeret sokat beszélni. Az inge alatt látni egy sebet. Talán találkozott is azzal a valamivel. Az ork lány megvárja, hogy megérkezzenek a többiek. Nem örül, hogy osztozni kell majd a pénzen. Ha viszont tényleg egy csapatra van szükség, akkor együttműködik velük. Katona volt, tudja, hogy kell ezt csinálni.
A fogadóba bejön még néhány alak és közülük van egy pár, aki elég jellegzetes. Például az az óriási, kivarrt fejű csuhás. Tarisznyájával és fabotjával egy asztal elé ül. Szék helyett a földre, mert túl magas lenne neki. Ha nem is ork, de azért elég termetes jószág és egészen jóképű is, állapítja meg Mtach.
Az ork lány után ő is a fogadóst kérdezi, aki ide irányítja. Az óriás az almaboros poharával érkezik és kortyolgatja. A lány biccent neki.
A fogadós ekkor kisétál a pult mögül és odamegy ahhoz a nagy társasághoz, akik a fél étlapot elfogyasztják. Egy egyszerű ruházatú fickónak mutogat a sarok felé. Olyan parasztszerű ember, de nem sokan járnak az ivóba ennyi kutyával, mint ő... Még valami kis csenevész nőt is ideirányít.*
"Na, az vicces lesz, ha ő is jön. Hacsak nem valami nagy mágus vagy ilyesmi."
*Ha mindenki az asztalnál van és a mogorva pali elmondja a sztorit, akkor Mtach megnézi a sebet, amit mutat. Nézi, hogy milyen fogakra vagy karmokra utalhat. Talán ebből ki lehet találni, milyen állat vagy szörny az, amit be kell fogniuk. A titoktartással nem lesz gondja. A hadseregben sem tűrték meg a lepcses szájúakat, megszokta, hogy nem szabad mindent elmondani. Így reagál:*
- Tőlem mehetünk is! Hol van az a mocsár? Térkép vagy valami?
*Ha ezen túl vannak és az óriás megszólal a borospohár mögül, akkor Mtach észreveszi, hogy a férfi stílusa egy kicsit felbosszantja. A lánynak egészen szimpatikus kezd lenni ez a pap vagy mi a fene. Viszonozza a bemutatkozást és kezet is nyújt:*
- Üdv, Ricuko! Én Mtach Liner vagyok. Király a tetkód! Mit jelent?
*A lánynak tényleg tetszik a varrás, bár nem igazán ért az ilyen jelekhez. Ők csak harci testfestéseket használtak a seregben.*
*A fogadós nézegeti, méregeti, aztán végre méltóztatik megszólalni és a sarokba küldi valakihez. A lány nem szereti, ha úgy lesik, mint a hentes a húsárut, úgyhogy ennyit morog oda:*
- Kösz, töki!
*A sarokban ücsörgő férfi elég nagydarab és nyúzottnak, gondterheltnek látszik. Az ilyenek sokszor jól fizető megbízásokat adnak, úgyhogy Mtach meg is szólítja:*
- Üdv! Mi ez a mocsaras sztori? Mi van ott, amiről beszélnek az emberek?
*A fickó csak morog, hogy még másokat is vár. Úgy látszik, nem szeret sokat beszélni. Az inge alatt látni egy sebet. Talán találkozott is azzal a valamivel. Az ork lány megvárja, hogy megérkezzenek a többiek. Nem örül, hogy osztozni kell majd a pénzen. Ha viszont tényleg egy csapatra van szükség, akkor együttműködik velük. Katona volt, tudja, hogy kell ezt csinálni.
A fogadóba bejön még néhány alak és közülük van egy pár, aki elég jellegzetes. Például az az óriási, kivarrt fejű csuhás. Tarisznyájával és fabotjával egy asztal elé ül. Szék helyett a földre, mert túl magas lenne neki. Ha nem is ork, de azért elég termetes jószág és egészen jóképű is, állapítja meg Mtach.
Az ork lány után ő is a fogadóst kérdezi, aki ide irányítja. Az óriás az almaboros poharával érkezik és kortyolgatja. A lány biccent neki.
A fogadós ekkor kisétál a pult mögül és odamegy ahhoz a nagy társasághoz, akik a fél étlapot elfogyasztják. Egy egyszerű ruházatú fickónak mutogat a sarok felé. Olyan parasztszerű ember, de nem sokan járnak az ivóba ennyi kutyával, mint ő... Még valami kis csenevész nőt is ideirányít.*
"Na, az vicces lesz, ha ő is jön. Hacsak nem valami nagy mágus vagy ilyesmi."
*Ha mindenki az asztalnál van és a mogorva pali elmondja a sztorit, akkor Mtach megnézi a sebet, amit mutat. Nézi, hogy milyen fogakra vagy karmokra utalhat. Talán ebből ki lehet találni, milyen állat vagy szörny az, amit be kell fogniuk. A titoktartással nem lesz gondja. A hadseregben sem tűrték meg a lepcses szájúakat, megszokta, hogy nem szabad mindent elmondani. Így reagál:*
- Tőlem mehetünk is! Hol van az a mocsár? Térkép vagy valami?
*Ha ezen túl vannak és az óriás megszólal a borospohár mögül, akkor Mtach észreveszi, hogy a férfi stílusa egy kicsit felbosszantja. A lánynak egészen szimpatikus kezd lenni ez a pap vagy mi a fene. Viszonozza a bemutatkozást és kezet is nyújt:*
- Üdv, Ricuko! Én Mtach Liner vagyok. Király a tetkód! Mit jelent?
*A lánynak tényleg tetszik a varrás, bár nem igazán ért az ilyen jelekhez. Ők csak harci testfestéseket használtak a seregben.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-27 19:40:53
Üzenet elküldve: 2013-06-27 19:40:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
* Leül az asztalhoz, belekortyol az almaborba amit magával vitt. Mivel nem mond semmi érdemi információt az ember, amíg mindenki akit vár oda nem ér, ezért csak az almabort ízlelgeti. * ~ Finom, igen kellemes az aromája enyhén fahéjas jelleg. Lehet, hogy kérek majd még egyet. ~
* Amikor sebhelyes befejezi a monológját, bólint majd megszólal. * - Minálunk az a szokás, hogy bemutatkozunk a másiknak, hogy ne legyen többé idegen. Egy idegenért nem tesz meg annyit egy ember mint egy ismerősért, vagy barátért. Az nevem Ricuko Torinusi, de, ha valakinek ez túlságosan töri a nyelvét nevezzen csak Varrottnak. * Körbepillant, hogy mindenki tegyen hasonlóképpen. *
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.27 19:41:24
* Leül az asztalhoz, belekortyol az almaborba amit magával vitt. Mivel nem mond semmi érdemi információt az ember, amíg mindenki akit vár oda nem ér, ezért csak az almabort ízlelgeti. * ~ Finom, igen kellemes az aromája enyhén fahéjas jelleg. Lehet, hogy kérek majd még egyet. ~
* Amikor sebhelyes befejezi a monológját, bólint majd megszólal. * - Minálunk az a szokás, hogy bemutatkozunk a másiknak, hogy ne legyen többé idegen. Egy idegenért nem tesz meg annyit egy ember mint egy ismerősért, vagy barátért. Az nevem Ricuko Torinusi, de, ha valakinek ez túlságosan töri a nyelvét nevezzen csak Varrottnak. * Körbepillant, hogy mindenki tegyen hasonlóképpen. *
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.27 19:41:24
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-27 16:43:04
Üzenet elküldve: 2013-06-27 16:43:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtély a mocsárban//
*A fogadós hosszan mered az orkra. A hölgy határozottnak tűnt, amikor a mocsárról kérdezett, azonban mégsem biztos, hogy bárkinek joga van egy ilyenbe belerángatni egy nőt. Akkor sem, ha történetesen nem egy elesett hajadon. Végül mégis kiböki:*
- Az úrral beszéljen, aki ott ül, a sarokban lévő asztalnál.
*Amennyiben az ork továbbáll, úgy törölgeti tovább a poharat, amit ezideáig szorongatott. Azonban nincs sok pihenőideje, hamarosan egy óriás jelenik meg, akitől megtudja: látomása volt, és a keresi azt a férfit. Ezúttal nem habozik, rögtön odairányítja barátjához. Végül egy harcoson állapodik meg a szeme, aki néhány kutya kíséretében gubbaszt az asztalnál. "A tökéletes harmadik" Végül körbenéz, de senkit nem lát már, csak egy másik hölgyet. "Az ördög vinné el! Ha nem küldök neki négy harcost, biztosan nem veszi jó néven. Hát, nincs más hátra..." Először a harcoshoz sétál, majd csendesen megszólítja:*
- Ilyen későn itt? Csak nem valami munkára szorulna? *Nem reménykedik igenlő válaszban, mivel a férfi eddig koránt sem úgy viselkedett, mint akinek pénzre van szüksége, de azért gyorsan elhadarja a maradékot, és továbbáll* Én szétnéznék a sarokban lévő asztalnál, ahova a másik kettő ment.
*Meg sem várva a választ szinte rohan tovább, és a nőnek is ugyanezt mondja, egy kicsivel megtoldva:*
- ...jó kis kalandnak látszik, ilyenkor bánom annyira hogy én megöregedtem, és kimaradtak ezek az életemből...
Az öreg idegesen ücsörög az asztalnál. Amíg mind a négyen oda nem érnek az asztalhoz, még csak nem is üdvözli egyikőjüket sem, mindössze int, hogy üljenek le, aztán dörmög valami olyasmit, hogy:*
- Majd beszélünk ha az a semmirekellő mindenkit ideküldött, aki kell.
*Amennyiben mind a négyen megérkeztek, úgy továbbra is köszönés nélkül belefog a mondókába:*
- Nem szokásom kerülgetni a forró kását, most sem ezt fogom tenni. Ti (ha minden igaz) mindnyájan azért vagytok itt, hogy nekem segítsetek. A munka egy vadászat lenne. De nem rókára, meg pontyra vadászunk, nem is lesz gyerekzsúr *azzal egy mozdulattal megmutatja a sebét* Ezt visszakézből kaptam tőle. Aki el akar menni, most tegye. Nem szeretném az esetet nyilvánosságra hozni, nem tenne jót a nevemnek. Ha maradnak, akkor megkövetelem a teljes diszkréciót. Senkinek nem beszélhetnek az incidensről sem most, sem soha. Aki azután akar visszakozni, hogy elmondtam a részleteket, az megkötözve megy a mocsárba csalinak. Értve vagyok? *Nem úgy néz ki, mintha a kegyetlen szavakat viccből mondaná. Látszik, hogy bár nap mint nap így beszélhet, ő olyan ember, aki valóban képes lenne valakit megkötözve a mocsárba hajítani.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.27 16:50:58
*A fogadós hosszan mered az orkra. A hölgy határozottnak tűnt, amikor a mocsárról kérdezett, azonban mégsem biztos, hogy bárkinek joga van egy ilyenbe belerángatni egy nőt. Akkor sem, ha történetesen nem egy elesett hajadon. Végül mégis kiböki:*
- Az úrral beszéljen, aki ott ül, a sarokban lévő asztalnál.
*Amennyiben az ork továbbáll, úgy törölgeti tovább a poharat, amit ezideáig szorongatott. Azonban nincs sok pihenőideje, hamarosan egy óriás jelenik meg, akitől megtudja: látomása volt, és a keresi azt a férfit. Ezúttal nem habozik, rögtön odairányítja barátjához. Végül egy harcoson állapodik meg a szeme, aki néhány kutya kíséretében gubbaszt az asztalnál. "A tökéletes harmadik" Végül körbenéz, de senkit nem lát már, csak egy másik hölgyet. "Az ördög vinné el! Ha nem küldök neki négy harcost, biztosan nem veszi jó néven. Hát, nincs más hátra..." Először a harcoshoz sétál, majd csendesen megszólítja:*
- Ilyen későn itt? Csak nem valami munkára szorulna? *Nem reménykedik igenlő válaszban, mivel a férfi eddig koránt sem úgy viselkedett, mint akinek pénzre van szüksége, de azért gyorsan elhadarja a maradékot, és továbbáll* Én szétnéznék a sarokban lévő asztalnál, ahova a másik kettő ment.
*Meg sem várva a választ szinte rohan tovább, és a nőnek is ugyanezt mondja, egy kicsivel megtoldva:*
- ...jó kis kalandnak látszik, ilyenkor bánom annyira hogy én megöregedtem, és kimaradtak ezek az életemből...
Az öreg idegesen ücsörög az asztalnál. Amíg mind a négyen oda nem érnek az asztalhoz, még csak nem is üdvözli egyikőjüket sem, mindössze int, hogy üljenek le, aztán dörmög valami olyasmit, hogy:*
- Majd beszélünk ha az a semmirekellő mindenkit ideküldött, aki kell.
*Amennyiben mind a négyen megérkeztek, úgy továbbra is köszönés nélkül belefog a mondókába:*
- Nem szokásom kerülgetni a forró kását, most sem ezt fogom tenni. Ti (ha minden igaz) mindnyájan azért vagytok itt, hogy nekem segítsetek. A munka egy vadászat lenne. De nem rókára, meg pontyra vadászunk, nem is lesz gyerekzsúr *azzal egy mozdulattal megmutatja a sebét* Ezt visszakézből kaptam tőle. Aki el akar menni, most tegye. Nem szeretném az esetet nyilvánosságra hozni, nem tenne jót a nevemnek. Ha maradnak, akkor megkövetelem a teljes diszkréciót. Senkinek nem beszélhetnek az incidensről sem most, sem soha. Aki azután akar visszakozni, hogy elmondtam a részleteket, az megkötözve megy a mocsárba csalinak. Értve vagyok? *Nem úgy néz ki, mintha a kegyetlen szavakat viccből mondaná. Látszik, hogy bár nap mint nap így beszélhet, ő olyan ember, aki valóban képes lenne valakit megkötözve a mocsárba hajítani.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.27 16:50:58
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-24 22:43:42
Üzenet elküldve: 2013-06-24 22:43:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtély a mocsárban//
*Jó áron tudtak továbbadni a hozott árún, így most dőzsölés van. A vezető mindenkit kifizet, ám a ma esti vacsorát nem hagyja, hogy rajta kívül más állja. Érdekes módon ezt még Echnal is ellenzi, holott tudja, mekkora szüksége van a pénzre. Mindenesetre egy olyan társaságban, amikor mindenki mindenkiért felelős, nem szívesen fogadnak el szívességeket az emberektől. Mert ha egyszer úgy adódik, hogy nem tudják viszonozni... nem kell itt a rossz érzés senkinek.
A fogadóban jól ismerik már a társaságot, még Echnal is járt itt velük, holott nem sokat kalandozott még a díszes kompániával. Rendelnek ételt-italt, mindent mit nem sajnálnak maguktól - s ugyan kitől nem sajnálnák, ha nem maguktól?
Így telik hát az idő, s közben mindannyiuk a régi időkön mereng. Mind közül Echnal a legfiatalabb, s már ő is érzi hátán az évek nehéz súlyát. Órák telnek el a beszélgetéssel és mulatozással, mikor is szépen lassan elkezdenek pihenőre térni az emberek. Echnal azonban lent marad kutyáival, kiket már elnyomott az álom. Falnak tolt székkel, s annak döntött fejjel mereng, hogy hogyan is tovább.*
*Jó áron tudtak továbbadni a hozott árún, így most dőzsölés van. A vezető mindenkit kifizet, ám a ma esti vacsorát nem hagyja, hogy rajta kívül más állja. Érdekes módon ezt még Echnal is ellenzi, holott tudja, mekkora szüksége van a pénzre. Mindenesetre egy olyan társaságban, amikor mindenki mindenkiért felelős, nem szívesen fogadnak el szívességeket az emberektől. Mert ha egyszer úgy adódik, hogy nem tudják viszonozni... nem kell itt a rossz érzés senkinek.
A fogadóban jól ismerik már a társaságot, még Echnal is járt itt velük, holott nem sokat kalandozott még a díszes kompániával. Rendelnek ételt-italt, mindent mit nem sajnálnak maguktól - s ugyan kitől nem sajnálnák, ha nem maguktól?
Így telik hát az idő, s közben mindannyiuk a régi időkön mereng. Mind közül Echnal a legfiatalabb, s már ő is érzi hátán az évek nehéz súlyát. Órák telnek el a beszélgetéssel és mulatozással, mikor is szépen lassan elkezdenek pihenőre térni az emberek. Echnal azonban lent marad kutyáival, kiket már elnyomott az álom. Falnak tolt székkel, s annak döntött fejjel mereng, hogy hogyan is tovább.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-24 16:00:16
Üzenet elküldve: 2013-06-24 16:00:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
*Nos, valóban tudott már maga mögött sikeresebb napot a lány. Hangulata immár nincs, hogy tegyen valamit a megélhetés érdekében, ráadásul gyomrát is mardossa az éhség. Saját elemózsiája már rég elfogyott, pénze pedig alig valamennyi. Előkotorássza innen-onnan azt a néhány érmét, amit birtokában tudhat - akárhogy is számolja, darabjuk csupán hat. Felsóhajt magában, úgy látszik, ma szűkebbre kell húzni azt a nadrágszíjat.
A Sárkányba vékonyka lány lép be - bár sokkal fiatalabbnak tűnik valódi koránál, most éli a huszonötödik nyarát, neki erről kevésbé van fogalma. Ártatlannak és gyámolatlannak látszik, ám azért rejtenek veszélyt a fekete, lenge ruhák. Lazán lógó derékszíján ott pihen ősrégi, faragott csonttőre, de nem csak ez az egyetlen fegyvere, viszont nem is annyira bolond, hogy közszemlére tegye az összeset. Mentségére legyen, hogy azt az egy tőrt szereti mutogatni, hiszen családi örökség, nem is inkább fegyver, mint dísz. Ápropó, dísz - a másik egyetlen, mi rajta található, a vörös kendő - most derekára kötve díszeleg, lelógva hosszan, de nem a földet söpörvén.
Vékony talpú, combközépig érő csizmájának köszönhetően lépte halk, alig vehetik észre. Így 'oson' estebédelni.
Szűkszavúan fogalmazza meg kívánságait. Már átgondolta, mire futja. Szóba jöhetett volna a kása és a rántotta, de kását soha többet, rántotta mellé pedig már csak vizet fogyaszthatott volna, amit tud a kútból is szerezni, ingyen. Tehát testét megmelengető Tea mellett dönt, ami 4 arany, éhségét pedig egy nagy vekni Kenyérrel szándékozik enyhíteni, az 1 arany, tehát összesen öt. Jut is, marad is. Egyetlen érme. Máskor talán még nevetne is. Ezeket gyorsan megkapja. A kenyeret félbe töri - egyik fele a tarisznyába megy. Először a teával végez, amaz finom, lecsillapítja nyugtalan lelkét. Mikor az üres csésze az asztalra kerül, a kenyeret kezdi majszolni. Nem tervez sok időt tölteni itt, de addig is körbe pillant - nincs hiány az érdekes-kerülendő alakokból most sem, az bizonyos.*
A hozzászólás írója (Enn Nezaimel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.24 16:02:48
*Nos, valóban tudott már maga mögött sikeresebb napot a lány. Hangulata immár nincs, hogy tegyen valamit a megélhetés érdekében, ráadásul gyomrát is mardossa az éhség. Saját elemózsiája már rég elfogyott, pénze pedig alig valamennyi. Előkotorássza innen-onnan azt a néhány érmét, amit birtokában tudhat - akárhogy is számolja, darabjuk csupán hat. Felsóhajt magában, úgy látszik, ma szűkebbre kell húzni azt a nadrágszíjat.
A Sárkányba vékonyka lány lép be - bár sokkal fiatalabbnak tűnik valódi koránál, most éli a huszonötödik nyarát, neki erről kevésbé van fogalma. Ártatlannak és gyámolatlannak látszik, ám azért rejtenek veszélyt a fekete, lenge ruhák. Lazán lógó derékszíján ott pihen ősrégi, faragott csonttőre, de nem csak ez az egyetlen fegyvere, viszont nem is annyira bolond, hogy közszemlére tegye az összeset. Mentségére legyen, hogy azt az egy tőrt szereti mutogatni, hiszen családi örökség, nem is inkább fegyver, mint dísz. Ápropó, dísz - a másik egyetlen, mi rajta található, a vörös kendő - most derekára kötve díszeleg, lelógva hosszan, de nem a földet söpörvén.
Vékony talpú, combközépig érő csizmájának köszönhetően lépte halk, alig vehetik észre. Így 'oson' estebédelni.
Szűkszavúan fogalmazza meg kívánságait. Már átgondolta, mire futja. Szóba jöhetett volna a kása és a rántotta, de kását soha többet, rántotta mellé pedig már csak vizet fogyaszthatott volna, amit tud a kútból is szerezni, ingyen. Tehát testét megmelengető Tea mellett dönt, ami 4 arany,
éhségét pedig egy nagy vekni Kenyérrel szándékozik enyhíteni, az 1 arany, tehát összesen öt. Jut is, marad is. Egyetlen érme. Máskor talán még nevetne is. Ezeket gyorsan megkapja. A kenyeret félbe töri - egyik fele a tarisznyába megy. Először a teával végez, amaz finom, lecsillapítja nyugtalan lelkét. Mikor az üres csésze az asztalra kerül, a kenyeret kezdi majszolni. Nem tervez sok időt tölteni itt, de addig is körbe pillant - nincs hiány az érdekes-kerülendő alakokból most sem, az bizonyos.*A hozzászólás írója (Enn Nezaimel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.24 16:02:48
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2013-06-24 00:48:08
Üzenet elküldve: 2013-06-24 00:48:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Szelíd
//Rejtély a mocsárban//
* A sátortáboron keresztül vágva hamar rátalál a Zöld-sárkány fogadóra. *
~ Pont úgy néz ki mint ahogy a látomásban. Ez az. Megtaláltam. ~ * Mosolyodik el, majd határozott léptekkel elindul a fogadó bejárata felé. Belép az ajtón mélyre hajolva, mint általában. Körül néz a fogadóban. Páran vannak csak bent a fogadóson kívül, Egyikük feltűnően ideges valamiért. Odamegy a söntéshez.
- Jó napot uram! Milyen étellel tudnának szolgálni nekem?
- Jó napot. Mennyire sürgős? Most éppen csak kása van készen.
- Nem sürgős de jó lesz a kása, mellé almabort kérnék, ha van.
- Van Almabor 1 pohár 10 arany. , a Kása adagja pedig 5 arany.
- Rendben.
* Kifizeti a 15 aranyat, majd leül az egyik asztal mellé a földre, hogy kényelmesen tudjon majd róla enni. Kisvártatva kihozza a fogadós az ételt és italt, jó étvágyat kíván majd otthagyja az óriást. Ricuko nekilát az ételnek majd mikor befejezte elkezdi kortyolgatni az almabort amit az étkezés végére tartogatott mint desszertet. Visszamegy a söntéshez és megszólítja a pult mögött ácsorgó férfit.
- Uram, nem tud véletlenül egy férfiról akinek a mellkasán hatalmas karmolásszerű seb van? Segíteni szeretnék neki.
* A fogadós nem válaszol, csak kerekre nyílt szemekkel nézi a szerzetest, végül megszólal. *
- Honnan tud maga róla?
- Látomásom volt.
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.24 00:48:40
* A sátortáboron keresztül vágva hamar rátalál a Zöld-sárkány fogadóra. *
~ Pont úgy néz ki mint ahogy a látomásban. Ez az. Megtaláltam. ~ * Mosolyodik el, majd határozott léptekkel elindul a fogadó bejárata felé. Belép az ajtón mélyre hajolva, mint általában. Körül néz a fogadóban. Páran vannak csak bent a fogadóson kívül, Egyikük feltűnően ideges valamiért. Odamegy a söntéshez.
- Jó napot uram! Milyen étellel tudnának szolgálni nekem?
- Jó napot. Mennyire sürgős? Most éppen csak kása van készen.
- Nem sürgős de jó lesz a kása, mellé almabort kérnék, ha van.
- Van Almabor 1 pohár 10 arany.
, a Kása adagja pedig 5 arany. - Rendben.
* Kifizeti a 15 aranyat, majd leül az egyik asztal mellé a földre, hogy kényelmesen tudjon majd róla enni. Kisvártatva kihozza a fogadós az ételt és italt, jó étvágyat kíván majd otthagyja az óriást. Ricuko nekilát az ételnek majd mikor befejezte elkezdi kortyolgatni az almabort amit az étkezés végére tartogatott mint desszertet. Visszamegy a söntéshez és megszólítja a pult mögött ácsorgó férfit.
- Uram, nem tud véletlenül egy férfiról akinek a mellkasán hatalmas karmolásszerű seb van? Segíteni szeretnék neki.
* A fogadós nem válaszol, csak kerekre nyílt szemekkel nézi a szerzetest, végül megszólal. *
- Honnan tud maga róla?
- Látomásom volt.
A hozzászólás írója (Ricuko Torinusi) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.24 00:48:40
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746