Nincs játékban - Zöldsárkány fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Zöldsárkány fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-22 17:49:07
Üzenet elküldve: 2015-10-22 17:49:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Igaz, igaz, menni még lehet. Talán érdemes is menni, talán nem, viszont semmiképpen sem lenne egyszerű vállalkozás, nem véletlenül nem mennek tovább a legtöbben innen. *Helyesel is, ellenkezik is. Mivel ilyen sokat beszélnek róla elkezd motoszkálni a gondolat a fejében, hogy miért is nem lehet innen még tovább menni? Járt már itt máskor is, de akkor nem fordított sok időt és energiát ennek a rejtélynek a felderítésére, pedig lehet, hogy elég lett volna csak néhány helyit megkérdezni a dolgok miértjéről. Igaz, akkor még nem foglalkoztatta ez a gondolat, egyértelműen a most megismert Rhebosse a felbujtó.*
- Esze ágában sincs még ennél is tovább menni, de azért megnézné, mi van arra, jól mondom? *Svir most valahogy így van ezzel és az a sejtése, hogy a nő sincs ezzel másképp.*
- Ide tartottam és megérkeztem, nem sietek most sehová. Egyszer azért persze vissza kell mennem a falumba. *Határozottan nem úgy néz ki, mint valami világgá ment, szerencsét próbáló legkisebb fiú. Közben végez az evéssel és már csak az utolsó kortyok tartják itt az italból, lassan kész az ebéddel.*
- Ha érdemes lenne megnézni, akkor hát nézzük meg. Ha már ideáig jöttünk, bűn lenne nem megnézni, ami itt van. *Felhajtja az utolsó korty unikornisvért, majd feltápászkodik a székéről.*
- Mehetünk? *Kérdi a nőt. Amilyen szépen betespedt itt a fogadóban olyan gyorsan áll készen újra az indulásra. De ugye ő mindig készen áll egy új kalandra, ez fontos követelménye a kalandor cím birtoklásának. Kivételt képezhetnek persze az olyan esetek, amikor épp buja nőszemélyek marasztalják őket, de az speciális eset és különben sem köti az ilyesmit Rhebosse orrára.*
- Igaz, igaz, menni még lehet. Talán érdemes is menni, talán nem, viszont semmiképpen sem lenne egyszerű vállalkozás, nem véletlenül nem mennek tovább a legtöbben innen. *Helyesel is, ellenkezik is. Mivel ilyen sokat beszélnek róla elkezd motoszkálni a gondolat a fejében, hogy miért is nem lehet innen még tovább menni? Járt már itt máskor is, de akkor nem fordított sok időt és energiát ennek a rejtélynek a felderítésére, pedig lehet, hogy elég lett volna csak néhány helyit megkérdezni a dolgok miértjéről. Igaz, akkor még nem foglalkoztatta ez a gondolat, egyértelműen a most megismert Rhebosse a felbujtó.*
- Esze ágában sincs még ennél is tovább menni, de azért megnézné, mi van arra, jól mondom? *Svir most valahogy így van ezzel és az a sejtése, hogy a nő sincs ezzel másképp.*
- Ide tartottam és megérkeztem, nem sietek most sehová. Egyszer azért persze vissza kell mennem a falumba. *Határozottan nem úgy néz ki, mint valami világgá ment, szerencsét próbáló legkisebb fiú. Közben végez az evéssel és már csak az utolsó kortyok tartják itt az italból, lassan kész az ebéddel.*
- Ha érdemes lenne megnézni, akkor hát nézzük meg. Ha már ideáig jöttünk, bűn lenne nem megnézni, ami itt van. *Felhajtja az utolsó korty unikornisvért, majd feltápászkodik a székéről.*
- Mehetünk? *Kérdi a nőt. Amilyen szépen betespedt itt a fogadóban olyan gyorsan áll készen újra az indulásra. De ugye ő mindig készen áll egy új kalandra, ez fontos követelménye a kalandor cím birtoklásának. Kivételt képezhetnek persze az olyan esetek, amikor épp buja nőszemélyek marasztalják őket, de az speciális eset és különben sem köti az ilyesmit Rhebosse orrára.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-22 10:36:30
Üzenet elküldve: 2015-10-22 10:36:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rendoll//
*Az a feltételes mód igazából csak egy röpke elszólás volt. Lia pontosan tisztában van vele, hogy az út veszélyes, és jobb mindenre felkészülni, és aztán kellemesen csalódni, ugyanakkor mélyen hisz benne, hogy nagyobb gond és baj nélkül vészelik át majd az utazást és visszatérnek.
A lánynak némi alapja is van a reménykedésre, hiszen öt évig élt Lihanechben, ismeri a várost, és tudja, hogy azért ott is létezik civilizáció és kultúra.*
~Csak az út ne lenne annyira kalandos!~
- Megpróbálhatjuk, bár a válásom után nem fogadtak vissza *sóhajt halkan.* De talán a fiatalabb öcsém, ő azért szeretett, kislány koromban néha maga elé ültetett a nyeregbe mikor a karavánokkal jártunk. Vele hasonlítunk is egymásra, a hajunk, a szemünk is.
*Nem tehet róla, a hangjában ott rezeg némi vágyakozás. Lia az anyjára alig emlékszik, az asszony alig törődött vele, állandóan csak feküdt, meg nyöszörgött, az apja sem foglalkozott vele, leginkább a fivérére számíthatott.*
- Lihanechben él, elképzelhető, hogy ott véletlen összefutunk vele, de nem hiszem, hogy szólni akarna hozzám, biztos, hogy inkább elfordítaná a fejét is, ha véletlenül meglátna az utcán *mondja csendesen. Lia nem hiszi, hogy a volt férje jobban kívánná a találkozást, mint ő maga. Ő pedig egyáltalán nem akarja látni a fickót. Már rég nem haragszik rá, de nem érzi, hogy bármi köze is lenne hozzá.
Halkan kezd kuncogni.*
- Megtisztelsz. Pedig tűzhely és rendes sütő mellett még nem is láttál. De egyébként igaz, itt még talán a Pegazusénál is kicsit jobb az étel. Vagy csak jobban esik a hosszú út után? Mit gondolsz?*Kérdőn pillant fel a vacsorájáról, és a lovagjára mosolyog.*
- Nagyon sajnálom. De talán az édesanyádat meglátogathatnánk, már ha te is úgy gondolod. Miután visszaértünk.
*Lia ugyan nem mondja ki, de ez sokat jelentene számára, azt is, hogy Rendoll komolyan gondolja a kapcsolatot vele, és azt is, hogy elég jónak tartja őt ahhoz, hogy megismertesse az édesanyjával. Kíváncsi is az asszonyra, és persze Rendollra magára is, és úgy érzi, így még többet megtudhatna róla.
Lassan eszeget ő is, élvezve az ételt, két falat között Rendollra mosolyog, és várja, mit reagál az ötletére.*
//Rendoll//
*Az a feltételes mód igazából csak egy röpke elszólás volt. Lia pontosan tisztában van vele, hogy az út veszélyes, és jobb mindenre felkészülni, és aztán kellemesen csalódni, ugyanakkor mélyen hisz benne, hogy nagyobb gond és baj nélkül vészelik át majd az utazást és visszatérnek.
A lánynak némi alapja is van a reménykedésre, hiszen öt évig élt Lihanechben, ismeri a várost, és tudja, hogy azért ott is létezik civilizáció és kultúra.*
~Csak az út ne lenne annyira kalandos!~
- Megpróbálhatjuk, bár a válásom után nem fogadtak vissza *sóhajt halkan.* De talán a fiatalabb öcsém, ő azért szeretett, kislány koromban néha maga elé ültetett a nyeregbe mikor a karavánokkal jártunk. Vele hasonlítunk is egymásra, a hajunk, a szemünk is.
*Nem tehet róla, a hangjában ott rezeg némi vágyakozás. Lia az anyjára alig emlékszik, az asszony alig törődött vele, állandóan csak feküdt, meg nyöszörgött, az apja sem foglalkozott vele, leginkább a fivérére számíthatott.*
- Lihanechben él, elképzelhető, hogy ott véletlen összefutunk vele, de nem hiszem, hogy szólni akarna hozzám, biztos, hogy inkább elfordítaná a fejét is, ha véletlenül meglátna az utcán *mondja csendesen. Lia nem hiszi, hogy a volt férje jobban kívánná a találkozást, mint ő maga. Ő pedig egyáltalán nem akarja látni a fickót. Már rég nem haragszik rá, de nem érzi, hogy bármi köze is lenne hozzá.
Halkan kezd kuncogni.*
- Megtisztelsz. Pedig tűzhely és rendes sütő mellett még nem is láttál. De egyébként igaz, itt még talán a Pegazusénál is kicsit jobb az étel. Vagy csak jobban esik a hosszú út után? Mit gondolsz?*Kérdőn pillant fel a vacsorájáról, és a lovagjára mosolyog.*
- Nagyon sajnálom. De talán az édesanyádat meglátogathatnánk, már ha te is úgy gondolod. Miután visszaértünk.
*Lia ugyan nem mondja ki, de ez sokat jelentene számára, azt is, hogy Rendoll komolyan gondolja a kapcsolatot vele, és azt is, hogy elég jónak tartja őt ahhoz, hogy megismertesse az édesanyjával. Kíváncsi is az asszonyra, és persze Rendollra magára is, és úgy érzi, így még többet megtudhatna róla.
Lassan eszeget ő is, élvezve az ételt, két falat között Rendollra mosolyog, és várja, mit reagál az ötletére.*
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-21 21:16:56
Üzenet elküldve: 2015-10-21 21:16:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lia//
*Nem kerüli el a figyelmét a feltételes mód. Veszélyes kalandba kezdtek, amikor ezt a karaván utat elvállalták és nem biztos, hogy visszatérnek, de mégis azt érzi Liával mindegy, hogy milyen veszélyben vannak, akkor is békésebb a lelke, mint hosszú ideje bármikor. Örömmel hallja, hogy a lánynak kiterjedt családja van. Ha nem is igazán szoros közöttük a kapcsolat, azért mégis tartozik valahova.*
-Ha itt végeztünk felkereshetjük a családodat is, ha őket látni akarod.
*A férj említésére alig észrevehetően mélyül el egy ránc a két szeme között.*
~Az a nyomorult senkiházi! Remélem is, hogy nem keresed, de ha ő zaklatna, akkor velem találja magát szemben az biztos. Szegény Liám nem lehetett könnyű neked egy ilyennel.~
-Ha valaha előkerül, már nem vagy egyedül.
*Komolyan néz a lányra, hogy tudja akkor kiáll mellette.*
-Persze jobb, ha ott marad ahol van.
*Akárhol is legyen nem szeretne vele összeakadni soha, de nagy megkönnyebbülés neki, hogy Lia nem próbálja soha keresni. Az étel itt valóban jó. Miután az illendőség szerint kívánt jó étvágyat egy szelet húst kóstol meg először és valóban ízletes.*
-Mivel te is megdicsérted, úgy gondolom tényleg nagyon jó lehet. Te jól főzöl, ha szerinted rendben van, akkor tiszteltetem a szakácsot a végén.
*Mosolyog és levág egy következő szeletet a húsból, hogy az is a szájában végezze, közben szóba kerül a családja és egy kicsit elkomorodik.*
-Csak anyám él. Egy szerzetes rendnek segít a konyhán. Ott él velük a világtól elvonultan. Apám és a testvérem halott. Volt egy járvány, ami pár hat alatt elvitte őket.
*Semleges hangon mondja, igyekszik nem túl tragikusan előadni. Régen volt már ez és anyja pedig elvonultságában is jó helyen van.*
-Régen voltam anyámnál utoljára.
*Jegyzi meg csak úgy mellékesen, mert eszébe jut mióta Ehnorát és a kisfiukat elvesztette nem is jutott eszébe, hogy anyját meglátogassa, pedig velük ő is veszteséget szenvedett és utoljára nagyon feldúlt állapotban látta a fiát. Akkor éppen tombolt benne a friss seb a családja elvesztése miatt és anyja hiába nyugtatta nem hallgatott rá. komótosan rágja a falatot a szájában csendesen. A múltra nem szeret gondolni, ott csak fájdalom van, inkább előre néz és ott pont Liát látja, aki vele eszik.*
//Lia//
*Nem kerüli el a figyelmét a feltételes mód. Veszélyes kalandba kezdtek, amikor ezt a karaván utat elvállalták és nem biztos, hogy visszatérnek, de mégis azt érzi Liával mindegy, hogy milyen veszélyben vannak, akkor is békésebb a lelke, mint hosszú ideje bármikor. Örömmel hallja, hogy a lánynak kiterjedt családja van. Ha nem is igazán szoros közöttük a kapcsolat, azért mégis tartozik valahova.*
-Ha itt végeztünk felkereshetjük a családodat is, ha őket látni akarod.
*A férj említésére alig észrevehetően mélyül el egy ránc a két szeme között.*
~Az a nyomorult senkiházi! Remélem is, hogy nem keresed, de ha ő zaklatna, akkor velem találja magát szemben az biztos. Szegény Liám nem lehetett könnyű neked egy ilyennel.~
-Ha valaha előkerül, már nem vagy egyedül.
*Komolyan néz a lányra, hogy tudja akkor kiáll mellette.*
-Persze jobb, ha ott marad ahol van.
*Akárhol is legyen nem szeretne vele összeakadni soha, de nagy megkönnyebbülés neki, hogy Lia nem próbálja soha keresni. Az étel itt valóban jó. Miután az illendőség szerint kívánt jó étvágyat egy szelet húst kóstol meg először és valóban ízletes.*
-Mivel te is megdicsérted, úgy gondolom tényleg nagyon jó lehet. Te jól főzöl, ha szerinted rendben van, akkor tiszteltetem a szakácsot a végén.
*Mosolyog és levág egy következő szeletet a húsból, hogy az is a szájában végezze, közben szóba kerül a családja és egy kicsit elkomorodik.*
-Csak anyám él. Egy szerzetes rendnek segít a konyhán. Ott él velük a világtól elvonultan. Apám és a testvérem halott. Volt egy járvány, ami pár hat alatt elvitte őket.
*Semleges hangon mondja, igyekszik nem túl tragikusan előadni. Régen volt már ez és anyja pedig elvonultságában is jó helyen van.*
-Régen voltam anyámnál utoljára.
*Jegyzi meg csak úgy mellékesen, mert eszébe jut mióta Ehnorát és a kisfiukat elvesztette nem is jutott eszébe, hogy anyját meglátogassa, pedig velük ő is veszteséget szenvedett és utoljára nagyon feldúlt állapotban látta a fiát. Akkor éppen tombolt benne a friss seb a családja elvesztése miatt és anyja hiába nyugtatta nem hallgatott rá. komótosan rágja a falatot a szájában csendesen. A múltra nem szeret gondolni, ott csak fájdalom van, inkább előre néz és ott pont Liát látja, aki vele eszik.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-21 13:23:24
Üzenet elküldve: 2015-10-21 13:23:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Vagy többször, igen. A lány rávigyorog asztaltársaságára, kivillantva fehér fogait. Mégis hova máshova lehetne itt menni? A karavánpihenőben ez az egyetlen fogadó, mármint ha a Szeszélyes hermelint nem számoljuk... Márpedig, arról a helyről nem sok jót hallott a lány. Jósok, alvilági népek, abban bővelkedik a hely, de hogy jól főznének, olyan mesét nem ismer.*
- Ó, azért ez még nem a világ vége! *kényelembe helyezi magát, miközben játszadozik a poharával. Való igaz, hogy szinte lehetetlen továbbjutni. A révészek, ha lehet hinni a kalandoroknak, nem visznek át senkit, még jó indokkal sem. De Rhebosse kizártnak tartja, hogy ez mindenkit visszatartson. A Lihanechi tón, persze, azért ő sem úszna át, de kell, hogy legyen más út. Persze, ahhoz előbb a banditákat kell túlélni.*
- Ó nem, nem. *emeli föl a kezét tiltakozva.* Eszem ágában sincs tovább menni! Nem vagyok én kalandor, csak egy lány, kiránduláson. *Ha akarna, sem tudna messzebb menni, hiszen ha sokáig távol marad, a városban hiányolni kezdik.*
- Ezek szerint ön mégiscsak tart valahová? *dől előre, kezeit összekulcsolva, így támasztja rájuk állát. Az előbb még Svir azt mondta, ennél nincsen tovább, most mégis rövidebb utat akar ahhoz a „nincs tovább”-hoz. Rhebosse huncutul mosolyog a kalaposra, vár, hogy amaz mit titkol. Nem, mintha jelentősége lenne a dolognak, csupán kíváncsi. Ő maga inkább csak nézelődni jött, hiszen nem járt még erre. A Hermelin... na, az egy érdekes hely lehet, de egyedül nem volna bátorsága belépni a hírhedt épület ajtaján. *
- Úgy hallottam, *és látta is, hiszen a gömb alakú épület nem kerülheti el senki figyelmét, aki áthalad a karavánpihenőn* van itt egy szentély, amit érdemes lehet megnézni. *folytatja kisvártatva, csevegő hangnemben.*
*Vagy többször, igen. A lány rávigyorog asztaltársaságára, kivillantva fehér fogait. Mégis hova máshova lehetne itt menni? A karavánpihenőben ez az egyetlen fogadó, mármint ha a Szeszélyes hermelint nem számoljuk... Márpedig, arról a helyről nem sok jót hallott a lány. Jósok, alvilági népek, abban bővelkedik a hely, de hogy jól főznének, olyan mesét nem ismer.*
- Ó, azért ez még nem a világ vége! *kényelembe helyezi magát, miközben játszadozik a poharával. Való igaz, hogy szinte lehetetlen továbbjutni. A révészek, ha lehet hinni a kalandoroknak, nem visznek át senkit, még jó indokkal sem. De Rhebosse kizártnak tartja, hogy ez mindenkit visszatartson. A Lihanechi tón, persze, azért ő sem úszna át, de kell, hogy legyen más út. Persze, ahhoz előbb a banditákat kell túlélni.*
- Ó nem, nem. *emeli föl a kezét tiltakozva.* Eszem ágában sincs tovább menni! Nem vagyok én kalandor, csak egy lány, kiránduláson. *Ha akarna, sem tudna messzebb menni, hiszen ha sokáig távol marad, a városban hiányolni kezdik.*
- Ezek szerint ön mégiscsak tart valahová? *dől előre, kezeit összekulcsolva, így támasztja rájuk állát. Az előbb még Svir azt mondta, ennél nincsen tovább, most mégis rövidebb utat akar ahhoz a „nincs tovább”-hoz. Rhebosse huncutul mosolyog a kalaposra, vár, hogy amaz mit titkol. Nem, mintha jelentősége lenne a dolognak, csupán kíváncsi. Ő maga inkább csak nézelődni jött, hiszen nem járt még erre. A Hermelin... na, az egy érdekes hely lehet, de egyedül nem volna bátorsága belépni a hírhedt épület ajtaján. *
- Úgy hallottam, *és látta is, hiszen a gömb alakú épület nem kerülheti el senki figyelmét, aki áthalad a karavánpihenőn* van itt egy szentély, amit érdemes lehet megnézni. *folytatja kisvártatva, csevegő hangnemben.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-21 10:44:06
Üzenet elküldve: 2015-10-21 10:44:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Hadat azért nem visel, nem támadna le senkit csak úgy a bólogatásaival és a hümmentéseivel. Nem szeretné ilyesmivel elriasztani az asztaltársaságot. Egy kis étvágygerjesztő versengés viszont bármikor jöhet, az csak jót tesz. Alkalmat szolgáltat két nemes művészet gyakorlására is, a végére mind evésből, mind helyeselésből sokkal jobbak lehetnek a versengő felek. De mindezek ellenére most csak és kizárólag az étkezésre koncentrál, elég finom az étel ahhoz, hogy ne gondoljon másra mellette egy jó ideig, de nem tovább annál, amíg el nem fogy. Azt azért megmosolyogja, amikor vörös asztaltársasága jólesően végigsimít a hasán, már ugye a sajátján, nem Svirén.*
- Vagy többször. Jobb helyre nem is jöhettünk volna ezen a környéken, úgy érzem. *Most, hogy ő is a tál végére ért már megengedhet magának egy kis helyeselést, ilyenkor már nem fog megártani.*
- Innen már csak visszafelé vezet az út. *Tudja, az ilyen hozzáállás nem vall az olyan vérbeli szerencsevadász kalandorokra, mint amilyennek néha szereti feltüntetni magát. De legjobb tudomása szerint sem vezet többé-kevésbé biztonságos út ennél tovább, ha Arthenior felől nézik. Legalábbis olyan nem, amivel ő is megpróbálkozna.*
- De miért? Csak nem kegyed is? Netán tud egy rövidebb utat? *Kérdi azt remélve, hogy Rhebosse tud mutatni neki valami izgalmas helyet a környéken. Hogy hová vezessen az a rövidebb út, azt nem mondja, majd meglátják, ha a végére értek, már ugye amennyiben elindulnak egyáltalán.*
*Hadat azért nem visel, nem támadna le senkit csak úgy a bólogatásaival és a hümmentéseivel. Nem szeretné ilyesmivel elriasztani az asztaltársaságot. Egy kis étvágygerjesztő versengés viszont bármikor jöhet, az csak jót tesz. Alkalmat szolgáltat két nemes művészet gyakorlására is, a végére mind evésből, mind helyeselésből sokkal jobbak lehetnek a versengő felek. De mindezek ellenére most csak és kizárólag az étkezésre koncentrál, elég finom az étel ahhoz, hogy ne gondoljon másra mellette egy jó ideig, de nem tovább annál, amíg el nem fogy. Azt azért megmosolyogja, amikor vörös asztaltársasága jólesően végigsimít a hasán, már ugye a sajátján, nem Svirén.*
- Vagy többször. Jobb helyre nem is jöhettünk volna ezen a környéken, úgy érzem. *Most, hogy ő is a tál végére ért már megengedhet magának egy kis helyeselést, ilyenkor már nem fog megártani.*
- Innen már csak visszafelé vezet az út. *Tudja, az ilyen hozzáállás nem vall az olyan vérbeli szerencsevadász kalandorokra, mint amilyennek néha szereti feltüntetni magát. De legjobb tudomása szerint sem vezet többé-kevésbé biztonságos út ennél tovább, ha Arthenior felől nézik. Legalábbis olyan nem, amivel ő is megpróbálkozna.*
- De miért? Csak nem kegyed is? Netán tud egy rövidebb utat? *Kérdi azt remélve, hogy Rhebosse tud mutatni neki valami izgalmas helyet a környéken. Hogy hová vezessen az a rövidebb út, azt nem mondja, majd meglátják, ha a végére értek, már ugye amennyiben elindulnak egyáltalán.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-20 18:11:24
Üzenet elküldve: 2015-10-20 18:11:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Mhhm, egyetértek. *bólogat hevesen két falat közt, nem tudván, hogy a másik non-verbális hadviselésbe, jobban mondva mérkőzésbe kezdett vele. Részéről ennyi elég is az étel magasztalásából, szavak helyett a tettek többet mondanak. A lány pedig szaporán lapátolja az ínycsiklandó falatokat, időnként leöblítve egy-egy korty itallal. A második korty után azonban meg kell állapítania, hogy az unikornisvér a legkevésbé sem passzol számára a húsok fűszeres ízéhez. Jobban mondva, a két íz olyan versenyre kel a szájában, amely egyiküket sem hagyja érvényre jutni, így hevesen integetni kezd a pincérnek, hogy egy pohár vizet is hozzá szeretne csapni a számlához. Az kisvártatva meghozza a kért Vizet, amelyért a lány már ki is készítette az 1 aranyat.
Előtte immár két pohár áll, mellyel evés közben szomját olthatja. A bőség azonban nem zavarja meg, a maradék unikornisvér evés után fog érvényesülni.
Sokáig nem szólal meg, mígnem csak pár falat marad a tálján. Hátradől a székében, beletúr a hajába, majd a hasán végigsimítva jelzi jóllakottságát. Azt a pár falatot azért majd még legyűri, de egyelőre csak tologatja ide-oda a tányéron.*
- Ide még úgy érzem, vissza kell egyszer térni. *jegyzi meg csak úgy magában. Nem panaszkodhat, finomat főznek rá otthon is, de az ilyen változatosság jót tesz az ember lelkének.*
- Átutazóban? *szegezi a kérdést Svirnek, csak úgy a semmiből, ha, és amikor az befejezte az evést. Szívesen tudna meg többet a fura férfiről, aki képes kalapban enni. Reménykedik, hogy nem túl illetlen, vagy tolakodó.*
- Mhhm, egyetértek. *bólogat hevesen két falat közt, nem tudván, hogy a másik non-verbális hadviselésbe, jobban mondva mérkőzésbe kezdett vele. Részéről ennyi elég is az étel magasztalásából, szavak helyett a tettek többet mondanak. A lány pedig szaporán lapátolja az ínycsiklandó falatokat, időnként leöblítve egy-egy korty itallal. A második korty után azonban meg kell állapítania, hogy az unikornisvér a legkevésbé sem passzol számára a húsok fűszeres ízéhez. Jobban mondva, a két íz olyan versenyre kel a szájában, amely egyiküket sem hagyja érvényre jutni, így hevesen integetni kezd a pincérnek, hogy egy pohár vizet is hozzá szeretne csapni a számlához. Az kisvártatva meghozza a kért Vizet, amelyért a lány már ki is készítette az 1 aranyat.
Előtte immár két pohár áll, mellyel evés közben szomját olthatja. A bőség azonban nem zavarja meg, a maradék unikornisvér evés után fog érvényesülni. Sokáig nem szólal meg, mígnem csak pár falat marad a tálján. Hátradől a székében, beletúr a hajába, majd a hasán végigsimítva jelzi jóllakottságát. Azt a pár falatot azért majd még legyűri, de egyelőre csak tologatja ide-oda a tányéron.*
- Ide még úgy érzem, vissza kell egyszer térni. *jegyzi meg csak úgy magában. Nem panaszkodhat, finomat főznek rá otthon is, de az ilyen változatosság jót tesz az ember lelkének.*
- Átutazóban? *szegezi a kérdést Svirnek, csak úgy a semmiből, ha, és amikor az befejezte az evést. Szívesen tudna meg többet a fura férfiről, aki képes kalapban enni. Reménykedik, hogy nem túl illetlen, vagy tolakodó.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-20 17:11:20
Üzenet elküldve: 2015-10-20 17:11:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Akár ért az italokhoz, akár nem, az biztos, hogy sokat és sokfélét kostolt már, így azért legalább azt elmondhatja, hogy van mivel összehasonlítani a mostani tesztalanyt. Azt máris megjegyzi magában, hogy a Rumos Rókalyuk olcsóbb, matrózokra, tengeri medvékre és kikötői patkányokra szabott kínálatánál sokkal jobb és különlegesebb a Zöldsárkány fogadó unikornisvére, bármiből is legyen egészen pontosan.
Rhebosse heves egyetértését megmosolyogja, úgy látszik legalább olyan jó a kedves asztaltársasága a bólogatás és helyeselés tudományában, mint ő maga. A végén még kénytelen lesz vetélytársnak tekinteni a vörös hajút. Talán majd össze is mérik erejüket egy barátságos mérkőzésen bólogatásból.*
- Elég gyors igen. *Versenyre kell Rhenosseval, egy egyszerű, de teljesen szabályosan és szépen kivitelezett rábólintással kezdi meg a játszmát. A kunsztok és trükkök majd később jönnek, mondjuk kicsivel evés után, addig ez inkább csak bemelegítésnek jó.*
- Köszönöm! *Mosolyogva köszöni meg az ételt annak, aki kihozza nekik. Tényleg hálás érte, hiszen már igen éhes, az étel pedig tényleg ínycsklandóan néz ki. Azért nem veti rá magát rögtön, először csak a szemével próbálja ki.*
- Nem, dehogy. De lássuk a medvét, hogy aztán igaz véleményt mondhassunk. Jó étvágyat! *Ezzel ő maga is az ételhez lát. Nem csalódott, remek fogást hoztak ki nekik, az elégedettség az arcára is kiül evés közben.*
- Ennél jobbat nem is választhattunk volna. *Mondja jó néhány falat eltüntetése után. Előbb nem szól egy szót sem, szentségtörés lenne egy ilyen finom fogásnál.*
*Akár ért az italokhoz, akár nem, az biztos, hogy sokat és sokfélét kostolt már, így azért legalább azt elmondhatja, hogy van mivel összehasonlítani a mostani tesztalanyt. Azt máris megjegyzi magában, hogy a Rumos Rókalyuk olcsóbb, matrózokra, tengeri medvékre és kikötői patkányokra szabott kínálatánál sokkal jobb és különlegesebb a Zöldsárkány fogadó unikornisvére, bármiből is legyen egészen pontosan.
Rhebosse heves egyetértését megmosolyogja, úgy látszik legalább olyan jó a kedves asztaltársasága a bólogatás és helyeselés tudományában, mint ő maga. A végén még kénytelen lesz vetélytársnak tekinteni a vörös hajút. Talán majd össze is mérik erejüket egy barátságos mérkőzésen bólogatásból.*
- Elég gyors igen. *Versenyre kell Rhenosseval, egy egyszerű, de teljesen szabályosan és szépen kivitelezett rábólintással kezdi meg a játszmát. A kunsztok és trükkök majd később jönnek, mondjuk kicsivel evés után, addig ez inkább csak bemelegítésnek jó.*
- Köszönöm! *Mosolyogva köszöni meg az ételt annak, aki kihozza nekik. Tényleg hálás érte, hiszen már igen éhes, az étel pedig tényleg ínycsklandóan néz ki. Azért nem veti rá magát rögtön, először csak a szemével próbálja ki.*
- Nem, dehogy. De lássuk a medvét, hogy aztán igaz véleményt mondhassunk. Jó étvágyat! *Ezzel ő maga is az ételhez lát. Nem csalódott, remek fogást hoztak ki nekik, az elégedettség az arcára is kiül evés közben.*
- Ennél jobbat nem is választhattunk volna. *Mondja jó néhány falat eltüntetése után. Előbb nem szól egy szót sem, szentségtörés lenne egy ilyen finom fogásnál.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-20 13:28:03
Üzenet elküldve: 2015-10-20 13:28:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Liafiel óvatosan lép be a fogadóba. A lány legtöbbször a természetből veszi, amire szüksége van, ezért nem is jár sok arannyal az erszényében. Egy pillantást vet az ital- és étlapra, majd keres egy szabad helyet. Nincs nehéz dolga, a fogadó nem túl zsúfolt. Úgy látszik a fáradt vándorok megérkezése még várat magára, vagy mindannyian az előző este fáradalmait pihenik még ki valamelyik emeleti szobácskában.
Rendel magának egy Teát és ki is fizeti a 4 aranyat érte.
Amint kihozzák, szép lassan elkortyolgatja, miközben az embereket, a vendégeket nézegeti és figyeli.*
Rendel magának egy Teát és ki is fizeti a 4 aranyat érte.
Amint kihozzák, szép lassan elkortyolgatja, miközben az embereket, a vendégeket nézegeti és figyeli.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-20 13:00:18
Üzenet elküldve: 2015-10-20 13:00:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Miközben Svir az unikornisvért elemezgeti, ő csak mosolyog. Valószínűleg a férfi sem ért jobban az italokhoz, mint ő, de néha jól esik eljátszani a műértő kóstoló szerepét.*
- Rendkívül igazságtalan. *sóhajt teátrálisan.* Mindazonáltal meg kell köszönnöm, hogy saját örömét föláldozza a mi javunkra. *teszi hozzá mély bólintással. Svir modora üdítően hat rá és örül, hogy egy ilyen asztaltársa akadt.
Ahogyan a másik a konyha felé tekintget, benne is felülkerekedik az éhség, hiszen az ide tartó úton alig evett valamit. Szerencsére nem kell sokáig várniuk, mivel a pincér pár perc múlva két hatalmas tállal tart feléjük, melyeket letesz az asztalra. Azon különféle kicsire vágott húsok találhatóak, színűkből ítélve különböző vadak. Körülöttük ínycsiklandó zöldségek és mártás. Rhebosse szájában összefolyik a nyál, ahogy az ételt fürkészi. A látszatból, na meg az illatból ítélve megérte az a néhány plusz arany. A kérdés, vajon az íze vetekszik-e a látvánnyal.*
- Ez gyors volt. *mondja, csak úgy magának, miközben a pincér rájuk mosolyog, majd megfordulva dolgára siet.*
- Remélem, nem csalódott, hogy holdfény helyett vadhúst kapott. *dől előre, miközben villájával a húst bökdösi.* Ne aggódjon, még az is lehet, hogy unikornis. *teszi hozzá, majd az egyik darabot kinézve, azt a villájára szúrja, és a szájába gyűri. Nem igazán foglalkozik vele, hogy két falat is volt, és ennyi étellel a szájában nehezére esik a rágás. Hősiesen legyűri, miközben élvezi a fűszerek ízkavalkádját.*
*Miközben Svir az unikornisvért elemezgeti, ő csak mosolyog. Valószínűleg a férfi sem ért jobban az italokhoz, mint ő, de néha jól esik eljátszani a műértő kóstoló szerepét.*
- Rendkívül igazságtalan. *sóhajt teátrálisan.* Mindazonáltal meg kell köszönnöm, hogy saját örömét föláldozza a mi javunkra. *teszi hozzá mély bólintással. Svir modora üdítően hat rá és örül, hogy egy ilyen asztaltársa akadt.
Ahogyan a másik a konyha felé tekintget, benne is felülkerekedik az éhség, hiszen az ide tartó úton alig evett valamit. Szerencsére nem kell sokáig várniuk, mivel a pincér pár perc múlva két hatalmas tállal tart feléjük, melyeket letesz az asztalra. Azon különféle kicsire vágott húsok találhatóak, színűkből ítélve különböző vadak. Körülöttük ínycsiklandó zöldségek és mártás. Rhebosse szájában összefolyik a nyál, ahogy az ételt fürkészi. A látszatból, na meg az illatból ítélve megérte az a néhány plusz arany. A kérdés, vajon az íze vetekszik-e a látvánnyal.*
- Ez gyors volt. *mondja, csak úgy magának, miközben a pincér rájuk mosolyog, majd megfordulva dolgára siet.*
- Remélem, nem csalódott, hogy holdfény helyett vadhúst kapott. *dől előre, miközben villájával a húst bökdösi.* Ne aggódjon, még az is lehet, hogy unikornis. *teszi hozzá, majd az egyik darabot kinézve, azt a villájára szúrja, és a szájába gyűri. Nem igazán foglalkozik vele, hogy két falat is volt, és ennyi étellel a szájában nehezére esik a rágás. Hősiesen legyűri, miközben élvezi a fűszerek ízkavalkádját.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-20 11:28:13
Üzenet elküldve: 2015-10-20 11:28:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rendoll//
*Lia nagyon vigyáz, hogy ne mosolyodjon el, az tönkretenné a műdurcázását, Rendoll meg annyira kedvesen néz rá, miközben próbálja engesztelni.
A lány természetesen gyanítja, hogy a lovagja tudja, hogy ő csak rájátszik a helyzetre. Legalábbis nagyon reméli, hogy Rendoll mindennel tisztában van.
De egyszerűen jólesik egy kicsit évődnie a férfival. Ártatlan kis öröm, lopott pillanatok a küldetésük közben.*
- Azért túlzásokba nem kell ám esni *feleli végül mégis.* nyugodtan elindulhatsz, a pityóka ugyanis az a növény, amit az értő szem sok helyen felismerhet, de főleg inkább a zsombékosabb területeken. Szóval lehet, hogy Wegtorentől nyugatra tényleg nem nagyon találnánk. Vagy a fagyok idején is akadhatnak nehézségek.
~Ilyen alapon most is figyelnem kell majd, az évnek ebben a szakaszában északon már lehetnek fagyok. De majd kiderül.~
*Lia a fogadóban is magán érzi a férfi pillantását, időnként felnéz rá az ételeket felsoroló pergamenről, a pillái alól vizsgálgatja a jóképű arcot, az enyhén borostás makacs állat, az égkék szempárt.
Ha a pillantásuk találkozik, elmosolyodik, és a mosolya szélesedik látva Rendoll meglepődését, mikor ő gyümölcsteát kér. Nem mintha az aranyakkal akarna spórolni, egyszerűen szereti a gyümölcsöket, és így a színes levelek időszakában járva a gyümölcstea legvalószínűbben alma és csipkebogyó keveréke lesz, jó sűrű, mélyvörös, finoman édesített.*
- Örülök, hogy egyetértesz. Ha szeretnéd, majd adok a teámból is egy kortyot, hogy megkóstolhasd *ajánlja fel, bár sejti, Ren inkább maradna az almabornál.
Amíg az ételre várnak csendesen beszélgetnek.*
- Amennyire én tudom, igen, bár a szüleim már eléggé benne járnak a korban. Az idősebb fivérem húsz évvel öregebb nálam, ő az elsőszülött, szerintem már az övé a vállalkozás. A nővére két évvel követi őt, már akkor is két gyereke volt, mikor születtem, aztán lett még kettő. Szerintem már bőven nagymama. A fiatalabb fivérem még nem volt nős mikor utoljára láttam, ő tizennégy évvel idősebb nálam. De lehet, hogy már neki is családja van. Az óta tíz év telt el *meséli halkan.*
- Amennyire tudom, a volt férjem még mindig Lihanchben él, de nem hallottam felőle semmit a válás óta. Akkor éktelen dühös volt, minden nélkül rakott ki, pedig az igazi okot még csak el sem mondtam a városi tanács előtt. Nagyon dühös volt, ordibált, hogy szégyent hoztam rá. *Lia megvonja a vállát.* Nem kívánnám újra látni. Nem fogom keresni, hidd el, ha a városba érünk. Illetve amikor oda érünk *javítja ki rögtön a feltételes módot.
Gyengéd mosollyal bólint Ren magyarázatára, bár igazából nincs mit titkolnia, nem kell különösebb indok, hogy meséljen. Rendoll kérdezte, ő felelt.
Amint kiérkezik az étel és a férfival egymás egészségére kívánják, ahogy illik, enni kezd.*
- Azt hiszem, ez tényleg jó választásnak bizonyul. Se nem nyers, se nem égett, és nincs elsózva sem a hús. Egész jól főznek itt, nem gondolod? *kérdi két falat között, majd nem bírja ki, ő is visszakérdez.* És a te családod? Mármint Ehnorát és a babát tudom, de más rokonok, testvérek? Van ugye valakid?
*Reménykedik, hogy a válasz igenlő lesz, nem is annyira maga, mint inkább a férfi miatt.*
~olyan nagy szíve van. Csak volt valaki, aki támogatta, vagy akire figyelhetett abban az öt évben. Csak nem volt teljesen magára hagyatva.~
//Rendoll//
*Lia nagyon vigyáz, hogy ne mosolyodjon el, az tönkretenné a műdurcázását, Rendoll meg annyira kedvesen néz rá, miközben próbálja engesztelni.
A lány természetesen gyanítja, hogy a lovagja tudja, hogy ő csak rájátszik a helyzetre. Legalábbis nagyon reméli, hogy Rendoll mindennel tisztában van.
De egyszerűen jólesik egy kicsit évődnie a férfival. Ártatlan kis öröm, lopott pillanatok a küldetésük közben.*
- Azért túlzásokba nem kell ám esni *feleli végül mégis.* nyugodtan elindulhatsz, a pityóka ugyanis az a növény, amit az értő szem sok helyen felismerhet, de főleg inkább a zsombékosabb területeken. Szóval lehet, hogy Wegtorentől nyugatra tényleg nem nagyon találnánk. Vagy a fagyok idején is akadhatnak nehézségek.
~Ilyen alapon most is figyelnem kell majd, az évnek ebben a szakaszában északon már lehetnek fagyok. De majd kiderül.~
*Lia a fogadóban is magán érzi a férfi pillantását, időnként felnéz rá az ételeket felsoroló pergamenről, a pillái alól vizsgálgatja a jóképű arcot, az enyhén borostás makacs állat, az égkék szempárt.
Ha a pillantásuk találkozik, elmosolyodik, és a mosolya szélesedik látva Rendoll meglepődését, mikor ő gyümölcsteát kér. Nem mintha az aranyakkal akarna spórolni, egyszerűen szereti a gyümölcsöket, és így a színes levelek időszakában járva a gyümölcstea legvalószínűbben alma és csipkebogyó keveréke lesz, jó sűrű, mélyvörös, finoman édesített.*
- Örülök, hogy egyetértesz. Ha szeretnéd, majd adok a teámból is egy kortyot, hogy megkóstolhasd *ajánlja fel, bár sejti, Ren inkább maradna az almabornál.
Amíg az ételre várnak csendesen beszélgetnek.*
- Amennyire én tudom, igen, bár a szüleim már eléggé benne járnak a korban. Az idősebb fivérem húsz évvel öregebb nálam, ő az elsőszülött, szerintem már az övé a vállalkozás. A nővére két évvel követi őt, már akkor is két gyereke volt, mikor születtem, aztán lett még kettő. Szerintem már bőven nagymama. A fiatalabb fivérem még nem volt nős mikor utoljára láttam, ő tizennégy évvel idősebb nálam. De lehet, hogy már neki is családja van. Az óta tíz év telt el *meséli halkan.*
- Amennyire tudom, a volt férjem még mindig Lihanchben él, de nem hallottam felőle semmit a válás óta. Akkor éktelen dühös volt, minden nélkül rakott ki, pedig az igazi okot még csak el sem mondtam a városi tanács előtt. Nagyon dühös volt, ordibált, hogy szégyent hoztam rá. *Lia megvonja a vállát.* Nem kívánnám újra látni. Nem fogom keresni, hidd el, ha a városba érünk. Illetve amikor oda érünk *javítja ki rögtön a feltételes módot.
Gyengéd mosollyal bólint Ren magyarázatára, bár igazából nincs mit titkolnia, nem kell különösebb indok, hogy meséljen. Rendoll kérdezte, ő felelt.
Amint kiérkezik az étel és a férfival egymás egészségére kívánják, ahogy illik, enni kezd.*
- Azt hiszem, ez tényleg jó választásnak bizonyul. Se nem nyers, se nem égett, és nincs elsózva sem a hús. Egész jól főznek itt, nem gondolod? *kérdi két falat között, majd nem bírja ki, ő is visszakérdez.* És a te családod? Mármint Ehnorát és a babát tudom, de más rokonok, testvérek? Van ugye valakid?
*Reménykedik, hogy a válasz igenlő lesz, nem is annyira maga, mint inkább a férfi miatt.*
~olyan nagy szíve van. Csak volt valaki, aki támogatta, vagy akire figyelhetett abban az öt évben. Csak nem volt teljesen magára hagyatva.~
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-19 22:28:53
Üzenet elküldve: 2015-10-19 22:28:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Néha van olyan neveletlen, hogy elfeledkezik a koccintás közben szemkontaktusról, ami igen fontos dolog. Most viszont esélye sincs megúszni az ilyen formaságokat, hála Rhebossenak. Illemtanárnak azért még nem fogadja fel rögtön, majd talán egy kicsivel később.*
- Egy kevés meglepetést és némi csodálkozást. Ezekre viszont mondhatjuk, hogy úgy ahogy bejöttek. *Egy kicsit lögybölgeti, meg szagolgatja a maradék italát, a nézegetés és az ízlelés próbáját már teljesítették, most ez jön. A tapintás meg különböző asztali és általános illemszabályok, no meg csak úgy a kezük tisztán tartása végett is most elmarad. Egyszer majd tartanak egy pacsmagolós napot is.*
- Nem, kétségkívül nem rossz, sőt egészen jó. Érdekes, határozottan érdekes. *Folytatja az elemzés mímelését, miközben magában nagyon örül annak, hogy ismét egy erre fogékony személlyel van szerencséje iszogatni.*
- Már aki ugyebár. Én meg egészen addig nem látom, amíg le nem veszem a fejemről, akkor meg mások nem látják olyan jól. Igazságtalan dolog, nem? *A kérdése után a nyakát kezdi nyújtogatni abba az irányba, ahonnan az ételt várja. Megéhezett az úton és örülne, ha végre valahára eléjük kerülne az egy-egy tál akármicsodájuk. Nagyon reméli, hogy legalább olyan finom és laktató lesz majd, mint amilyen fantáziadús a neve.*
*Néha van olyan neveletlen, hogy elfeledkezik a koccintás közben szemkontaktusról, ami igen fontos dolog. Most viszont esélye sincs megúszni az ilyen formaságokat, hála Rhebossenak. Illemtanárnak azért még nem fogadja fel rögtön, majd talán egy kicsivel később.*
- Egy kevés meglepetést és némi csodálkozást. Ezekre viszont mondhatjuk, hogy úgy ahogy bejöttek. *Egy kicsit lögybölgeti, meg szagolgatja a maradék italát, a nézegetés és az ízlelés próbáját már teljesítették, most ez jön. A tapintás meg különböző asztali és általános illemszabályok, no meg csak úgy a kezük tisztán tartása végett is most elmarad. Egyszer majd tartanak egy pacsmagolós napot is.*
- Nem, kétségkívül nem rossz, sőt egészen jó. Érdekes, határozottan érdekes. *Folytatja az elemzés mímelését, miközben magában nagyon örül annak, hogy ismét egy erre fogékony személlyel van szerencséje iszogatni.*
- Már aki ugyebár. Én meg egészen addig nem látom, amíg le nem veszem a fejemről, akkor meg mások nem látják olyan jól. Igazságtalan dolog, nem? *A kérdése után a nyakát kezdi nyújtogatni abba az irányba, ahonnan az ételt várja. Megéhezett az úton és örülne, ha végre valahára eléjük kerülne az egy-egy tál akármicsodájuk. Nagyon reméli, hogy legalább olyan finom és laktató lesz majd, mint amilyen fantáziadús a neve.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-19 18:25:36
Üzenet elküldve: 2015-10-19 18:25:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Ahogyan a poharaik összekoccannak, mélyen a férfi szemébe néz, majd a szájához emeli a poharat. Mielőtt beleinna, beleszagol. Régi szokás ez. Nem mintha arra számítana, hogy rózsaillatú lesz. Egy pillanatra elfintorodik, majd belekortyol és cuppog párat, ízlelgetve a fűszeres, enyhén édeskés italt.*
- Nem is tudom, mit vártam. *fürkészi a poharát, egy kicsit meglötyögtetve az unikornisvért. Még egy apró kortyot iszik, majd az asztalra helyezi a poharat, csak azután néz föl.*
- Azért nem olyan rossz. *vigyorodik el, majd az ablak felé pislant. Ha kicsit fölemelkedne ültéből, jó rálátása nyílna a sátrakra és a körülöttük foglalatosodó emberekre, így viszont csak néhány kósza ágat és a kék eget tudja szemrevételezni.*
- Az ember nem minden nap lát ilyen fenséges kalapot. *biccent hetykén a férfi fejfedője felé, amelyet az még mindig a fején tart. Amaz azt gondolhatja, csak beszélgetést kezdeményez, de a lányt valóban érdekli a fejfedő története, amennyiben van neki. Ő maga is gondolt már rá, hogy beszerez egy jól szabott, díszes kalapot, ám a munkája nem megfelelő az ilyen előkelő dolgokhoz. Arról nem is beszélve, hogy a dús, vörös hajzuhatag nem tűr meg akármit a fején magán kívül. Egy gyengébb sityakot még le is dob magáról.*
*Ahogyan a poharaik összekoccannak, mélyen a férfi szemébe néz, majd a szájához emeli a poharat. Mielőtt beleinna, beleszagol. Régi szokás ez. Nem mintha arra számítana, hogy rózsaillatú lesz. Egy pillanatra elfintorodik, majd belekortyol és cuppog párat, ízlelgetve a fűszeres, enyhén édeskés italt.*
- Nem is tudom, mit vártam. *fürkészi a poharát, egy kicsit meglötyögtetve az unikornisvért. Még egy apró kortyot iszik, majd az asztalra helyezi a poharat, csak azután néz föl.*
- Azért nem olyan rossz. *vigyorodik el, majd az ablak felé pislant. Ha kicsit fölemelkedne ültéből, jó rálátása nyílna a sátrakra és a körülöttük foglalatosodó emberekre, így viszont csak néhány kósza ágat és a kék eget tudja szemrevételezni.*
- Az ember nem minden nap lát ilyen fenséges kalapot. *biccent hetykén a férfi fejfedője felé, amelyet az még mindig a fején tart. Amaz azt gondolhatja, csak beszélgetést kezdeményez, de a lányt valóban érdekli a fejfedő története, amennyiben van neki. Ő maga is gondolt már rá, hogy beszerez egy jól szabott, díszes kalapot, ám a munkája nem megfelelő az ilyen előkelő dolgokhoz. Arról nem is beszélve, hogy a dús, vörös hajzuhatag nem tűr meg akármit a fején magán kívül. Egy gyengébb sityakot még le is dob magáról.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-19 17:35:42
Üzenet elküldve: 2015-10-19 17:35:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Ha az szerencse. *Mondja az unikornisok dolgára. Azt mondják, fenséges lények, már-már bűn bántani őket, de azt is mondják, hogy egy csöppet sem könnyű a nyomukra akadni, elejteni egy kifejlett példányt pedig nagy szakértelmet kíván, nem adják könnyen magukat.*
- Köszönöm! *Mondja amikor Rhebosse kettőt is rendel az unikornisvérből. Veszi a bátorságot és meghívottnak tekinti magát. Az is nagy tudománya a kalandoroknak, hogy képesek elfogadni a meghívást bárhol és bármikor annak a látszata nélkül, hogy különösebben ingyenélőnek tűnnének. Most is elfogadja hát ezt a kedves gesztust a másiktól, aki számíthat arra, hogy viszonzásra kerül majd a kedvessége.
- Mivel a nő nem nyújtja a kezét nem csókol kezet, pedig néha még ilyet is csinál, annál, aki igényli az ilyesmit. Mostanában egyre ritkábban, „vadabb” körökben forgolódik.*
- Köszönöm! *Mondja a felszolgálónak is, amikor az végre kihozza nekik az italokat. Rém kíváncsi kezdett lenni erre az ételre vagy italra. Mint kiderül határozottan ital, hiszen pohárban adják és elég folyékonynak tűnik. Nem vöröset várt, inkább valami világosabbat, de így csak még jobb, kell egy kis meglepetés.*
- Egészségünkre! *Kissé megemeli a poharát a nő felé, amíg össze nem koccannak a poharak, aztán belekortyol az italba. Kissé pikáns, fűszeres íz fogadja, rég ivott már ilyesmit, de most határozottan tetszik neki.*
- Nem gondoltam ilyen tüzes állatnak az unikornisokat. Vagy kegyed pont ezt várta? *Kérdi a nő arcát fürkészve.*
- Ha az szerencse. *Mondja az unikornisok dolgára. Azt mondják, fenséges lények, már-már bűn bántani őket, de azt is mondják, hogy egy csöppet sem könnyű a nyomukra akadni, elejteni egy kifejlett példányt pedig nagy szakértelmet kíván, nem adják könnyen magukat.*
- Köszönöm! *Mondja amikor Rhebosse kettőt is rendel az unikornisvérből. Veszi a bátorságot és meghívottnak tekinti magát. Az is nagy tudománya a kalandoroknak, hogy képesek elfogadni a meghívást bárhol és bármikor annak a látszata nélkül, hogy különösebben ingyenélőnek tűnnének. Most is elfogadja hát ezt a kedves gesztust a másiktól, aki számíthat arra, hogy viszonzásra kerül majd a kedvessége.
- Mivel a nő nem nyújtja a kezét nem csókol kezet, pedig néha még ilyet is csinál, annál, aki igényli az ilyesmit. Mostanában egyre ritkábban, „vadabb” körökben forgolódik.*
- Köszönöm! *Mondja a felszolgálónak is, amikor az végre kihozza nekik az italokat. Rém kíváncsi kezdett lenni erre az ételre vagy italra. Mint kiderül határozottan ital, hiszen pohárban adják és elég folyékonynak tűnik. Nem vöröset várt, inkább valami világosabbat, de így csak még jobb, kell egy kis meglepetés.*
- Egészségünkre! *Kissé megemeli a poharát a nő felé, amíg össze nem koccannak a poharak, aztán belekortyol az italba. Kissé pikáns, fűszeres íz fogadja, rég ivott már ilyesmit, de most határozottan tetszik neki.*
- Nem gondoltam ilyen tüzes állatnak az unikornisokat. Vagy kegyed pont ezt várta? *Kérdi a nő arcát fürkészve.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-19 16:31:14
Üzenet elküldve: 2015-10-19 16:31:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lia//
*Az eltúlzott durcás arcot elnézve, legszívesebben újra megcsókolná Liát, olyan édesnek találja. Engesztelően nézve rá próbálja meg újra rendezni a pityókakérdést.*
-Tudod Liám, az igazság az, ha eddig nem szerettem volna, mostanra már az lenne akkor is a kedvenc ételem hosszú utakon, ha akármi mást is választhatnék. Ezentúl, ha ilyen hosszú utat teszünk kénytelen leszel csomagolni eleget, mert anélkül nem is indulok el.
*͂Mosolyogva, de azért látni komolyan mondja. A pityókáról, ezentúl mindig eszébe fog jutni Lia és az a bizonyos nap, amikor Lanawin legszebb gyógyítója megmentette és visszaadta az élet. Ezt egyetlen zöldség tudja csak ezen a világon, az pedig a sokat emlegetett, sokak által nem ingen kedvelt, de roppant hasznos pityóka. Minden gondolata amennyire csak lehet az arcára van írva és gyengéd pillantása, megsimogatja a durcás arcot. Később a fogadóban ülve még mindig ez a pillantás kíséri kedvese mozdulatait még kiválasztja az ételt, amit enni fognak. A Holdfénytál jól hangzik, a teán viszont kicsit meglepődik, de nem teszi szóvá. Ami őt illeti a tea annyi, mint valami egzotikus lötty, amit nem sűrűn jut eszébe inni. Talán egyszer megkóstolta, de nem kifejezetten ízlett neki, mintha valami savanyúvíz lenne. Persze esze ágában sincs kritizálni Lia ízlését, csak szemöldöke szalad fel egy pillanatra, ahogy kimondja mit is szeretne késői vacsorájukhoz rendelni. Ami őt illeti sokkal inkább egy jó bort inna.*
-Szerintem nagyon jól választottál, ami az ételt illeti.
*Meg is rendeli aHoldfénytálat maguknak 16aranyért. Liának kvánsága szerint egy Gyümölcsteát kér 5aranyért. Magának pedig Almabort 10aranyért. Még az ételre várnak elnézi Liát maga előtt, ezt a látványt valahogy nem lehet megunni. Sokat mesélt már magáról és az életéről, mégis úgy érzi még keveset tud róla. Most alkalmuk van hosszabban beszélgetni, arról, ami érdekli.*
-Lia, neked él még a családod igaz?
*Kérdezi egy rövid idő után. Nem sokat tudott meg róluk idáig csak a férjhezmenetele körülményeit és arról sem mindent. Persze nem akarja faggatni olyan dolgokról Liát, amit inkább eltitkolna, de ha egyszer visszatérnek, tudnia kell kitől kérje meg a kezét, ha egyszer odáig jutnak. Miközben kedvese válaszol figyel rá, aztán felötlik benne még egy kérdés.*
-Na és a férjed, akitől elváltál? Tudod, merre van most, vagy hallottál róla, azóta?
*Mielőtt megállíthatná kibukik a kérdés és nem tudja visszaszívni, pedig találhatott volna kellemesebb témát is a vacsorájukhoz.*
-Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz.
*Siet hozzátenni és szidja magát miért kellett ezt megkérdeznie. Aggódva néz a kék gyűrűs szemekbe, nem akarta Lia kedvét elrontani*˛
-Tudod csak, azért kérdeztem, mert mindent tudni szeretnék rólad, azt is, ha van akitől meg kell védjelek, vagy, ha van valaki, aki fontos még a számodra.
*A további mentegetőzéstől a Holdfénytál menti meg, ami a teával és a borral az asztalukra kerül.*
-Majd később is beszélhetünk ezekről most inkább együnk.
*Mondja szinte megkönnyebbülve, hogy egy időre az étel és ital milyensége lesz a téma. Nem fogalmazódik meg benne kristálytisztán, de zavarja a tény, hogy valahol van valaki, aki Lia házastársa volt még, ha a körülmények nem is voltak olyanok, hogy indokolt lenne a féltékenysége. Neki is volt felesége, de van egy lényeges különbség, Ehnora halott az a fickó viszont él valahol. Ez mindenesetre csak a tudatalattijában vájkál egyelőre és csak mosolyog, ahogy nézi Liát, ha nekikezd az ételnek.*
//Lia//
*Az eltúlzott durcás arcot elnézve, legszívesebben újra megcsókolná Liát, olyan édesnek találja. Engesztelően nézve rá próbálja meg újra rendezni a pityókakérdést.*
-Tudod Liám, az igazság az, ha eddig nem szerettem volna, mostanra már az lenne akkor is a kedvenc ételem hosszú utakon, ha akármi mást is választhatnék. Ezentúl, ha ilyen hosszú utat teszünk kénytelen leszel csomagolni eleget, mert anélkül nem is indulok el.
*͂Mosolyogva, de azért látni komolyan mondja. A pityókáról, ezentúl mindig eszébe fog jutni Lia és az a bizonyos nap, amikor Lanawin legszebb gyógyítója megmentette és visszaadta az élet. Ezt egyetlen zöldség tudja csak ezen a világon, az pedig a sokat emlegetett, sokak által nem ingen kedvelt, de roppant hasznos pityóka. Minden gondolata amennyire csak lehet az arcára van írva és gyengéd pillantása, megsimogatja a durcás arcot. Később a fogadóban ülve még mindig ez a pillantás kíséri kedvese mozdulatait még kiválasztja az ételt, amit enni fognak. A Holdfénytál jól hangzik, a teán viszont kicsit meglepődik, de nem teszi szóvá. Ami őt illeti a tea annyi, mint valami egzotikus lötty, amit nem sűrűn jut eszébe inni. Talán egyszer megkóstolta, de nem kifejezetten ízlett neki, mintha valami savanyúvíz lenne. Persze esze ágában sincs kritizálni Lia ízlését, csak szemöldöke szalad fel egy pillanatra, ahogy kimondja mit is szeretne késői vacsorájukhoz rendelni. Ami őt illeti sokkal inkább egy jó bort inna.*
-Szerintem nagyon jól választottál, ami az ételt illeti.
*Meg is rendeli aHoldfénytálat maguknak 16aranyért.
Liának kvánsága szerint egy Gyümölcsteát kér 5aranyért. Magának pedig Almabort 10aranyért. Még az ételre várnak elnézi Liát maga előtt, ezt a látványt valahogy nem lehet megunni. Sokat mesélt már magáról és az életéről, mégis úgy érzi még keveset tud róla. Most alkalmuk van hosszabban beszélgetni, arról, ami érdekli.*-Lia, neked él még a családod igaz?
*Kérdezi egy rövid idő után. Nem sokat tudott meg róluk idáig csak a férjhezmenetele körülményeit és arról sem mindent. Persze nem akarja faggatni olyan dolgokról Liát, amit inkább eltitkolna, de ha egyszer visszatérnek, tudnia kell kitől kérje meg a kezét, ha egyszer odáig jutnak. Miközben kedvese válaszol figyel rá, aztán felötlik benne még egy kérdés.*
-Na és a férjed, akitől elváltál? Tudod, merre van most, vagy hallottál róla, azóta?
*Mielőtt megállíthatná kibukik a kérdés és nem tudja visszaszívni, pedig találhatott volna kellemesebb témát is a vacsorájukhoz.*
-Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz.
*Siet hozzátenni és szidja magát miért kellett ezt megkérdeznie. Aggódva néz a kék gyűrűs szemekbe, nem akarta Lia kedvét elrontani*˛
-Tudod csak, azért kérdeztem, mert mindent tudni szeretnék rólad, azt is, ha van akitől meg kell védjelek, vagy, ha van valaki, aki fontos még a számodra.
*A további mentegetőzéstől a Holdfénytál menti meg, ami a teával és a borral az asztalukra kerül.*
-Majd később is beszélhetünk ezekről most inkább együnk.
*Mondja szinte megkönnyebbülve, hogy egy időre az étel és ital milyensége lesz a téma. Nem fogalmazódik meg benne kristálytisztán, de zavarja a tény, hogy valahol van valaki, aki Lia házastársa volt még, ha a körülmények nem is voltak olyanok, hogy indokolt lenne a féltékenysége. Neki is volt felesége, de van egy lényeges különbség, Ehnora halott az a fickó viszont él valahol. Ez mindenesetre csak a tudatalattijában vájkál egyelőre és csak mosolyog, ahogy nézi Liát, ha nekikezd az ételnek.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-19 13:48:36
Üzenet elküldve: 2015-10-19 13:48:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
- Még nem volt szerencsém. *somolyog. A legnagyobb állat amelyre valaha is vadászott, nyúl volt. De az is megvolt már egy jó ideje, mikor még az erdőben kóborolt. Az emlék szinte szürreálisnak tetszik most, hogy van hol aludnia, rendes kosztot kap, és egy ilyen fogadóban ül, az erszényét lehúzó arannyal.
Újra az étlapra pillant, majd messzire tolja magától a lapot, és a férfire nézvén csak annyit mond:*
- Ugyanazt kérem. *Ha már itt van, úgy gondolja, illik kipróbálnia a helyi különlegességeket.*
- És két Unikornisvért. *néz föl a kiszolgálószemélyzetre, aki egy biccentéssel jelzi, hogy vette a lapot. Rhebosse ki is számolja neki a 24 aranyat, illetve megtoldja a Holdfénytálért járó összeggel (15 arany.)*
- Most már csak nem hagyhatjuk ki. *teszi hozzá, miközben visszarakja erszényét a helyére és újra hátradől, a vörös lobonc csak úgy libben. A férfit kérdés nélkül meghívja, ennyit megengedhet magának.*
- Rhebosse. *biccent. Előkelőbb hölgyek talán a kezüket nyújtották volna, de ő nem ilyen körökbe tartozik. Karjával a szék háttámlájára támaszkodik, úgy ül, kissé léha pózban amíg a pincér kihozza az italokat. Az étel elkészítésére nyilván várniuk kell egy keveset. A lány a kezébe veszi a poharat benne a sötét színű itallal és koccintásra emeli.*
- Örvendek.
- Még nem volt szerencsém. *somolyog. A legnagyobb állat amelyre valaha is vadászott, nyúl volt. De az is megvolt már egy jó ideje, mikor még az erdőben kóborolt. Az emlék szinte szürreálisnak tetszik most, hogy van hol aludnia, rendes kosztot kap, és egy ilyen fogadóban ül, az erszényét lehúzó arannyal.
Újra az étlapra pillant, majd messzire tolja magától a lapot, és a férfire nézvén csak annyit mond:*
- Ugyanazt kérem. *Ha már itt van, úgy gondolja, illik kipróbálnia a helyi különlegességeket.*
- És két Unikornisvért. *néz föl a kiszolgálószemélyzetre, aki egy biccentéssel jelzi, hogy vette a lapot. Rhebosse ki is számolja neki a 24 aranyat,
illetve megtoldja a Holdfénytálért járó összeggel (15 arany.)* - Most már csak nem hagyhatjuk ki. *teszi hozzá, miközben visszarakja erszényét a helyére és újra hátradől, a vörös lobonc csak úgy libben. A férfit kérdés nélkül meghívja, ennyit megengedhet magának.*
- Rhebosse. *biccent. Előkelőbb hölgyek talán a kezüket nyújtották volna, de ő nem ilyen körökbe tartozik. Karjával a szék háttámlájára támaszkodik, úgy ül, kissé léha pózban amíg a pincér kihozza az italokat. Az étel elkészítésére nyilván várniuk kell egy keveset. A lány a kezébe veszi a poharat benne a sötét színű itallal és koccintásra emeli.*
- Örvendek.
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-19 10:05:31
Üzenet elküldve: 2015-10-19 10:05:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*A Rumos Rókalyuk kínálatában is látott nem egy furcsa nevű ételt vagy italt, de az itteniek még annál is cifrábbak, elsőre meg nem mondaná, hogy melyik mit takar egészen pontosan. Mert van egy sejtése, hogy azért mégsem nevezik nevükön a fogásokat, mert ha így lenne, sokkal borsosabb árakkal próbálnák a hely tulajdonosai magukat kárpótolni a beszerzés okozta fáradtságért. Ennyiért viszont a hülyének is megérné sellők vagy unikornisok vérét megvennie, már csak azért is, hogy elmondhassa, hogy van neki. A nő kérdése után egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy rábólint és még egy kiváló történetet is költ hozzá. de végül csak elmosolyodik és megrázza a fejét.*
- Nem, azt azért még én sem. Kegyed talán igen? *Visszakérdez, majd szíves örömest elfogadja a felajánlott helyett. Ketten majdnem mindig jobb, mint egyedül, most pedig biztosan jobb lesz.*
- Köszönöm! *Mondja roppant illedelmesen miután helyet foglalt. Előre hajol és az étlapra sandít, szeretne valami igazi helyi különlegességet választani magának.*
- Lássuk csak, lássuk csak. *Hümmögi miközben újra átfutja az étlapot. Nehéz a választás, nagyon nehéz.*
- Sikerült választani? *Kérdi Rhebossetól. Ha jön a pincér, felszolgáló, akárki, akkor azért kifizeti neki a rendelését jó előre, ne mondja senki, hogy potyaleső. Egy Holdfénytál árát, 14 aranyat számol le. *
- Amúgy Svir vagyok. *Ha már egy asztalnál ülnek, akkor úgy gondolja, elvárható, hogy megtiszteljék egymást a bemutatkozással. A különféle címeit most még nem teszi hozzá, majd talán később, ha úgy alakul.*
*A Rumos Rókalyuk kínálatában is látott nem egy furcsa nevű ételt vagy italt, de az itteniek még annál is cifrábbak, elsőre meg nem mondaná, hogy melyik mit takar egészen pontosan. Mert van egy sejtése, hogy azért mégsem nevezik nevükön a fogásokat, mert ha így lenne, sokkal borsosabb árakkal próbálnák a hely tulajdonosai magukat kárpótolni a beszerzés okozta fáradtságért. Ennyiért viszont a hülyének is megérné sellők vagy unikornisok vérét megvennie, már csak azért is, hogy elmondhassa, hogy van neki. A nő kérdése után egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy rábólint és még egy kiváló történetet is költ hozzá. de végül csak elmosolyodik és megrázza a fejét.*
- Nem, azt azért még én sem. Kegyed talán igen? *Visszakérdez, majd szíves örömest elfogadja a felajánlott helyett. Ketten majdnem mindig jobb, mint egyedül, most pedig biztosan jobb lesz.*
- Köszönöm! *Mondja roppant illedelmesen miután helyet foglalt. Előre hajol és az étlapra sandít, szeretne valami igazi helyi különlegességet választani magának.*
- Lássuk csak, lássuk csak. *Hümmögi miközben újra átfutja az étlapot. Nehéz a választás, nagyon nehéz.*
- Sikerült választani? *Kérdi Rhebossetól. Ha jön a pincér, felszolgáló, akárki, akkor azért kifizeti neki a rendelését jó előre, ne mondja senki, hogy potyaleső. Egy Holdfénytál árát, 14 aranyat számol le.
*- Amúgy Svir vagyok. *Ha már egy asztalnál ülnek, akkor úgy gondolja, elvárható, hogy megtiszteljék egymást a bemutatkozással. A különféle címeit most még nem teszi hozzá, majd talán később, ha úgy alakul.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-18 22:10:23
Üzenet elküldve: 2015-10-18 22:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
* ~Holdfény tál? Ezüst ragyogás? Mi a... ~ Miközben az étlapot tanulmányozza, egy férfi lép be tollas kalapban. Nem nagyon foglalkozik vele, a kínálat sokkal jobban érdekli, így észre sem veszi, mikor az odajön és a válla fölött az étlapba les. Elkerekedett szemekkel néz föl a férfira annak az unikornisokra vonatkozó kinyilatkoztatása után. Egy lélegzetvételnyi ideig csak megrökönyödve bámul az alakra, majd rövid, ám annál hangosabb jóízű kacajt hallat.*
- Macerás? Próbált már unikornisra vadászni tán? *kérdi csalafintán, a vele szemben lévő székre mutatva, jelezvén az idegennek, hogy üljön le. Mindeközben tetőtől-talpig végigméri a jövevényt. A kalapon kívül semmi feltűnőt nem talál rajta. A lány int a fogadósnak, hogy rendelni szeretne, s közben karba tett kézzel hátradől, úgy néz egy félmosollyal a férfire. Örül neki, hogy társasága akad.*
* ~Holdfény tál? Ezüst ragyogás? Mi a... ~ Miközben az étlapot tanulmányozza, egy férfi lép be tollas kalapban. Nem nagyon foglalkozik vele, a kínálat sokkal jobban érdekli, így észre sem veszi, mikor az odajön és a válla fölött az étlapba les. Elkerekedett szemekkel néz föl a férfira annak az unikornisokra vonatkozó kinyilatkoztatása után. Egy lélegzetvételnyi ideig csak megrökönyödve bámul az alakra, majd rövid, ám annál hangosabb jóízű kacajt hallat.*
- Macerás? Próbált már unikornisra vadászni tán? *kérdi csalafintán, a vele szemben lévő székre mutatva, jelezvén az idegennek, hogy üljön le. Mindeközben tetőtől-talpig végigméri a jövevényt. A kalapon kívül semmi feltűnőt nem talál rajta. A lány int a fogadósnak, hogy rendelni szeretne, s közben karba tett kézzel hátradől, úgy néz egy félmosollyal a férfire. Örül neki, hogy társasága akad.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-18 21:38:45
Üzenet elküldve: 2015-10-18 21:38:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Svir lóval jött, mert mostanában ilyen úri huncutságokra is futja neki, de így is sokáig tartott az út. Szerencsére amiatt már nem kellett aggódnia az úton, hogy esetleg eltéved, mert volt már itt, járt már erre, elsőosztályú kalandor és hivatásos vándor lévén pedig egyszer is elég neki megmutatni az utat, hogy utána tekergés nélkül végig tudjon menni rajta. Ugyanez a mutatvány elsőre is sikerült, de erre már nem sokan kíváncsiak. Emlékei szerint viszont legutóbb végül nem jutottak el a Zöldsárkány fogadóba, ez vagy azt jelenti, hogy tényleg nem jutottak el vagy pedig azt, hogy a háziaknak most legalább törzsvásárlói kedvezményeket kell biztosítaniuk neki az előző fogyasztása jutalmául. Ez legkésőbb akkor ki fog derülni, amikor a pulthoz sétál, egyelőre viszont épp csak az ajtón belül áll. Ez így egészen természetes, főleg ha számításba vesszük, hogy az előbb be is jött rajta. Miután levert a csizmájáról ezt-azt a választék keresésére indul, ennek egyik állomása az, hogy beáll a szintén nemrég érkezett nő mellé, hogy megpróbáljon kilesni valamit az ő étlapjáról. Úgy gondolja, hogy ezzel semmi baj nem lehet, valószínűleg mindenkinek ugyanazt adják, nincs több, különböző választékot tartalmazó étlap a helyen.*
- Vajon az az unikornisvér az tényleg egy unikornis vére? Rém macerás lehet beszerezni, no meg szegény, szerencsétlen jószágok sem járnak jól vele. *Rhebossere sandít, hátha neki is van véleménye a dologról. Rég akadt már kellemes társasága, reméli, most ráhibázott egy kiváló beszélgető partnerre.*
*Svir lóval jött, mert mostanában ilyen úri huncutságokra is futja neki, de így is sokáig tartott az út. Szerencsére amiatt már nem kellett aggódnia az úton, hogy esetleg eltéved, mert volt már itt, járt már erre, elsőosztályú kalandor és hivatásos vándor lévén pedig egyszer is elég neki megmutatni az utat, hogy utána tekergés nélkül végig tudjon menni rajta. Ugyanez a mutatvány elsőre is sikerült, de erre már nem sokan kíváncsiak. Emlékei szerint viszont legutóbb végül nem jutottak el a Zöldsárkány fogadóba, ez vagy azt jelenti, hogy tényleg nem jutottak el vagy pedig azt, hogy a háziaknak most legalább törzsvásárlói kedvezményeket kell biztosítaniuk neki az előző fogyasztása jutalmául. Ez legkésőbb akkor ki fog derülni, amikor a pulthoz sétál, egyelőre viszont épp csak az ajtón belül áll. Ez így egészen természetes, főleg ha számításba vesszük, hogy az előbb be is jött rajta. Miután levert a csizmájáról ezt-azt a választék keresésére indul, ennek egyik állomása az, hogy beáll a szintén nemrég érkezett nő mellé, hogy megpróbáljon kilesni valamit az ő étlapjáról. Úgy gondolja, hogy ezzel semmi baj nem lehet, valószínűleg mindenkinek ugyanazt adják, nincs több, különböző választékot tartalmazó étlap a helyen.*
- Vajon az az unikornisvér az tényleg egy unikornis vére? Rém macerás lehet beszerezni, no meg szegény, szerencsétlen jószágok sem járnak jól vele. *Rhebossere sandít, hátha neki is van véleménye a dologról. Rég akadt már kellemes társasága, reméli, most ráhibázott egy kiváló beszélgető partnerre.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-18 20:51:21
Üzenet elküldve: 2015-10-18 20:51:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Több napos út volt, míg végre eljutott a Hold karavánpihenőbe. Gyalog jött. A legfőbb célja az, hogy kicsit kiszabaduljon a városból, és ezt a hosszan tartó, erőltetett gyaloglás meg is hozta neki. Nem mintha nem szeretné Arthneiort. Most, hogy végre munkát kapott, kezd beindulni az élete a városban. Érdekes emberekkel találkozik, pénzt keres, de sokszor azt sem tudja, hol áll a feje, így úgy döntött, ráfér egy kis kaland pihenésképp. Elindult, és itt van hát.
A Főtéren keresztül érkezik, illedelmesen köszönti az őröket, akik szintén felé biccentenek. Határozott léptekkel halad át a sátrak között is, a fogadóba tart. Úgy hallotta, nem olcsó hely, de ő jelenleg előnyben részesíti a kényelmet. Na meg most, hogy fizetést kap, egy kis luxus kijár neki!
A háromemeletes zöld faház már messziről látszik, így el sem tudná téveszteni a helyet. ~De miért sárkány? ~ Áll meg egy pillanatra a bejárat előtt, majd megvonja a vállát és benyit. Nem sokan tartózkodnak az étteremben, ő mégis egy üres asztalhoz sétál. A széket zajosan húzza ki, és egy nagy sóhaj kíséretében huppan le. Fejéről lecsavarja a kendőt, a vörös hajzuhatag rugóként szabadul ki az anyag szorításából. Minden szándéka ellenére megint csak sikerült néhány falevelet összeszednie, amelyeket finnyásan szedeget a tincseiből. Mikor végzett, körbenéz a fogadóban. Megcsodálja az enteriőrt, majd az étlapért nyúl és hosszas válogatásba kezd.*
*Több napos út volt, míg végre eljutott a Hold karavánpihenőbe. Gyalog jött. A legfőbb célja az, hogy kicsit kiszabaduljon a városból, és ezt a hosszan tartó, erőltetett gyaloglás meg is hozta neki. Nem mintha nem szeretné Arthneiort. Most, hogy végre munkát kapott, kezd beindulni az élete a városban. Érdekes emberekkel találkozik, pénzt keres, de sokszor azt sem tudja, hol áll a feje, így úgy döntött, ráfér egy kis kaland pihenésképp. Elindult, és itt van hát.
A Főtéren keresztül érkezik, illedelmesen köszönti az őröket, akik szintén felé biccentenek. Határozott léptekkel halad át a sátrak között is, a fogadóba tart. Úgy hallotta, nem olcsó hely, de ő jelenleg előnyben részesíti a kényelmet. Na meg most, hogy fizetést kap, egy kis luxus kijár neki!
A háromemeletes zöld faház már messziről látszik, így el sem tudná téveszteni a helyet. ~De miért sárkány? ~ Áll meg egy pillanatra a bejárat előtt, majd megvonja a vállát és benyit. Nem sokan tartózkodnak az étteremben, ő mégis egy üres asztalhoz sétál. A széket zajosan húzza ki, és egy nagy sóhaj kíséretében huppan le. Fejéről lecsavarja a kendőt, a vörös hajzuhatag rugóként szabadul ki az anyag szorításából. Minden szándéka ellenére megint csak sikerült néhány falevelet összeszednie, amelyeket finnyásan szedeget a tincseiből. Mikor végzett, körbenéz a fogadóban. Megcsodálja az enteriőrt, majd az étlapért nyúl és hosszas válogatásba kezd.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2015-10-18 13:31:49
Üzenet elküldve: 2015-10-18 13:31:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rendoll//
*Immár kissé rá is játszik a durcázásra. Bízik abban, hogy Rendoll ismeri már annyira, hogy ezt most ne vegye komolyan és ne higgye azt, hogy ő amolyan hisztis nőszemély, mert messze nem az.
Ugyanakkor most az ajkát biggyesztve a pillái alól néz fel a férfira.*
– Azért túlzásokba nem kell esni *motyogja* Megértem én, hogy nem a kedvenced, de attól még jó, ha nincs krumplid, vagy csicsókád, vándorúton, vagy ha valaki lábadozik. A természet sokszor gondoskodik rólunk, csak vannak, akik nem látják. Meg vannak, akik nem tudnak főzni *teszi hozzá és nyelvet is ölt mókásan.
Ámde a puszi azért megnyugtatja, egy percre Rendollhoz simul.*
– Való igaz, menet közben nincs idő vadászni, főleg, hogy a létszámunk lecsökkent. Hogy mire vágynék? Valami olyanra, amit magunk nem tudunk összeütni jelenleg, de majd meglátom, ha ott leszünk, hogy mi tetszik meg.
*A fogadó épülete neki is tetszik, és az sem utolsó szempont, hogy a belépés után megtudja, aki fogyaszt, az szobát is kaphat. Bár hajnalra a sátrukban kell lenniük, de azért ez sem utolsó szempont.*
– Egész jó helynek tűnik *súgja oda Rendollnak, miután helyet foglalnak, majd enyhén pirulva, de azért mosolyogva néz a szemébe.* Talán még az az idő is eljöhet, ki tudja?
*A kérdésre újra Rendoll égkék szemeibe néz, majd a pergamenre pillant, átfutja a kínálatot, miközben elgondolkodva rágcsálja az alsó ajkát, de ez ötlet már megfogant benne, kérdés a férfi mit szól hozzá.*
– Arra gondoltam, hogy megosztozhatnánk egy kétszemélyes Holdfénytálon, mellé kenyér, és én egy gyümölcsteát szeretnék. Talán butaság, de a fogadókban meggondolom a rendes teát, van ahol túlsággal kilúgozzák a főzetet.
*Felnéz, pillantása a férfiét keresi.*
– Mit szólsz?
//Rendoll//
*Immár kissé rá is játszik a durcázásra. Bízik abban, hogy Rendoll ismeri már annyira, hogy ezt most ne vegye komolyan és ne higgye azt, hogy ő amolyan hisztis nőszemély, mert messze nem az.
Ugyanakkor most az ajkát biggyesztve a pillái alól néz fel a férfira.*
– Azért túlzásokba nem kell esni *motyogja* Megértem én, hogy nem a kedvenced, de attól még jó, ha nincs krumplid, vagy csicsókád, vándorúton, vagy ha valaki lábadozik. A természet sokszor gondoskodik rólunk, csak vannak, akik nem látják. Meg vannak, akik nem tudnak főzni *teszi hozzá és nyelvet is ölt mókásan.
Ámde a puszi azért megnyugtatja, egy percre Rendollhoz simul.*
– Való igaz, menet közben nincs idő vadászni, főleg, hogy a létszámunk lecsökkent. Hogy mire vágynék? Valami olyanra, amit magunk nem tudunk összeütni jelenleg, de majd meglátom, ha ott leszünk, hogy mi tetszik meg.
*A fogadó épülete neki is tetszik, és az sem utolsó szempont, hogy a belépés után megtudja, aki fogyaszt, az szobát is kaphat. Bár hajnalra a sátrukban kell lenniük, de azért ez sem utolsó szempont.*
– Egész jó helynek tűnik *súgja oda Rendollnak, miután helyet foglalnak, majd enyhén pirulva, de azért mosolyogva néz a szemébe.* Talán még az az idő is eljöhet, ki tudja?
*A kérdésre újra Rendoll égkék szemeibe néz, majd a pergamenre pillant, átfutja a kínálatot, miközben elgondolkodva rágcsálja az alsó ajkát, de ez ötlet már megfogant benne, kérdés a férfi mit szól hozzá.*
– Arra gondoltam, hogy megosztozhatnánk egy kétszemélyes Holdfénytálon, mellé kenyér, és én egy gyümölcsteát szeretnék. Talán butaság, de a fogadókban meggondolom a rendes teát, van ahol túlsággal kilúgozzák a főzetet.
*Felnéz, pillantása a férfiét keresi.*
– Mit szólsz?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746