// Forró nyomon //
*Drann halvány mosollyal az arcán biccent, ahogy az "engedélyt" megkapja az evésre, de egyelőre még nem nyúl az odakészített fa kanál után. Annál is inkább, mert a lányka, bár visszavonulót fúj, de nem engedi el a kezét, és ami azt illeti, ő sem teszi ezt. Sőt inkább élvezi a finom kis kéz selymes, ismeretlen világokról szóló érintését. Úgyhogy a további mondatcserék világos és logikus gondolatmenetét a Fogadóssal való szót váltás ügyétől kezdve a holnap reggeli közös indulásig a kezeknek ez a játékos ismerkedése kíséri, mint egy meghatározó, mégis alig kihallható sejtelmes dallam egy világos és vidám hangú szimfóniában. Sajnos közös zeneművüket egy mély és üstdobszerű hanghatás szakítja félbe, úgy tűnik mindkettejük, és nem csak Drann legnagyobb bánatára, legalábbis Isali arckifejezéséből erre következtet. Úgyhogy a két kéz (ha nem lenne még túl korai ilyesmit kijelenteni, stílszerűen lehetne folytatni úgy is, hogy a két szív) egy könnyed érintéssel és a folytatás ígéretével elválik egymástól, búcsút intve egy időre a köztük kialakulófélben lévő románcnak. Isali engedelmeskedik a hétköznapok kényurának, a muszájnak, és a dolgára indul, de Drann kérését még meghallgatja azért, aztán meg is mutatja, na nem az Iannian-féle szobát, hanem annaki mostani birtokosát. Drann ezen egy kicsit elbúsul, pedig hát gondolhatta volna, hogy a szoba nem biztos, hogy éppen üres. Ráadásul a fickó, hát, eléggé marcona és hát hm, szűk látókörű alaknak tűnik. A csere ötlete persze az elfnek is megfordul a fejében, de amikor Isali végképp magára hagyja, hogy eleget tegyen a Zöldsárkány-beli kötelezettségeinek, egyelőre inkább a Hodlfénytállal kezd el, végre, foglalatoskodni, méghozzá olyan alapossággal, hogy az igen hamar kiürül.
Épp végez, amikor Isali újra odaperdül az asztalához, két jó hírrel is. Az egyik az, hogy a Fogadós hajlandó vele néhány szót váltani a pultnál, a másik pedig a szobája kulcsa.*
- Köszönöm! Talán csak nem Te is varázsló vagy? *mosolyog rá, nagyon, a lányra, tovább folytatva az incselkedő hangnemet, aztán, ha az újra tovább indul, Drann végére jár a maradék bornak is, elteszi a kulcsot, és a pulthoz sétál.*
- Üdvözlöm! *igyekszik a legközvetlenebb és legbizalomgerjesztőbb arckifejezését latba vetni* - a nagybátyámat, Iannian Morla DeLhort keresem a wegtoreni Morla család megbízásából. *egy kicsit még meg is hajol, könnyű határozottsággal.* - Ő a nagybátyám, tűzmágusként, tanulni érkezett Artheniorba. Utoljára innen, a Zöldsárkányból címezte nekünk a levelét. Bármivel kapcsolatban hálás leszek, ami eszébe jut vele kapcsolatban. *nyomja meg határozottan a bármivel szót, erősen és nyíltan a Fogadós szemébe nézve. Azt szeretné, ha az elsősorban ezt és a hálát hallaná ki a beszélgetésükből, ha esetleg bárki más felé is érdekelt lenne az ügyben, és ott netalán fenyegetettség állna fenn, vagy akár ha csak nem szívesen erőlteti meg egy átutazó kedvéért az emlékezetét. Mást egyelőre nem mond. De igyekszik nagyon figyelni, mit válaszol, és hogyan a Zöldsárkány ügyeinek (késő esti itt-tartózkodása miatt is az elf szerint vélhetően) legjobb ismerője.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.06 12:25:20