//Zsoldos Toborzás – Alapítás//
*Nyugodtan üldögélve hallgatja a beszélgetést. Már régen elvesztette a fonalat, a beszélgetés menetét, hiszen egyfolytában az előző szerzetesre gondolt.*
~Így utólag visszagondolva elég komikus alak volt, ha nem igedelem bele magam, talán nevethettem volna rajta egy jót.~
*Most bepótolja az előbb elmaradt dolgot, és mosolyog magában, megpróbál visszagondolni a borzasztóan hamis, rím és ütemtelen nótára, de nem nagyon megy neki. Nem tudja ugyan milyen alapanyagokról van szó, de bólogat, hogy érti és egyetért mindennel. Szerinte a tábort még nem nagyon kéne nagyra tervezni, hiszen csupán négyen vannak. De mindegy, ha Laroen így szeretné, hát neki semmi ellenvetése nincsen. Mikor vezére a becsületességről, meg a tolvajlás megtorlásáról beszél, oda sem figyel, hiszen ez rá nem vonatkozik úgy se. De mikor az állatokról esik szó, azonnal közbeszól.*
-Pedig vannak. Négy szárnyas, két ló és egy kecske. Tervbe van véve nekem egy kutya is, de még nem tudom, hogyan szerezzem be és, hogy honnan. Meg kell barátkoznod velük, mert valamit enni kell neked is. Nem fogunk mindig visszakocsizni ide, ha kell tojás, tej, vagy ilyesmi. Húst meg vadásztok, ha finomat akartok enni.
*Utal ezzel arra, hogy ő még főzni is tud. Nem is akárhogy. A falujában versenyeket nyert a leveseivel. Reméli, hogy társai tudják, miről van szó, és nem kell neki külön mondani. Ianianra néz, hogy felőle elmehet, de nem ő a vezér, nem ő hozza a döntéseket, de azért tesz egy javaslatot.*
-Szerintem várd meg, hogy felverjük a sátrakat, hiszen nem fogod tudni, hogy hova is kell visszajönnöd!
*Meg amúgy is szüksége lenne a segítségre a tábor összerakásához, hiszen félkarú. De persze ott vannak a többiek is segíteni, de jobb, ha mindenki itt van.*