// Nitta //
*Szkeptikus kis mosolyféle kerül Draenon képére, midőn Nitta a nagyapja keménykezűségét emlegeti.
~Az biztos. Finoman szólva. Naná.~
Továbbra sem engedi el a nő kezét, miért tenné, ha egyszer jól esik fognia? Ennek okát pedig jelen pillanatban sem felderíteni, sem pediglen feszegetni nem áll szándékában, mert úgy van vele, hogy nem mindenre szükséges okvetlenül magyarázattal szolgálni, főként akkor nem, ha kényelmetlen volna önmagának bevallania valamit, amivel amúgy nyilván mind a ketten tisztában vannak. Alkalmasint azt, hogy Nitta oly' nyilvánvalóan tetszik neki, ahogyan nyolc téllel ezelőtt is tetszett. Ez nem változott, ellenben minden más igen. Megváltoztak a körülmények, a világ, s legfőképpen ők maguk változtak meg. Még ha önmaguk előtt nem is akarják ezt bevallani, attól még a tény bizony tény marad, s bár Nitta alig változott meg külsőre, a férfi érzi rajta, hogy ott belül már nem ugyanaz a lány, aki volt. Bár kedélyesen eltársalognak, egyfajta távolságtartást vél felfedezni a nőn, annak ellenére, hogy
~Még mindig nem húzta vissza a kezét.~*
-Akárhogy is, mindez már régen történt. *emeli pillantását Nitta arcára, közben hüvelykujjával finoman végigsimít a tenyerén. A smaragd gyűrűkkel keretezett barna íriszek fürkészőn mélyednek el a nő lelkének tükreiben, mintha csak bele akarna látni, egyenesen a szívéig, hogy mit rejteget ott a lány. Mert valamit rejteget, Draenon nem ostoba, valami történt vele, ami átformálta, hiszen elképzelése sincs, mit is csinálhatott Nitta az elmúlt nyolc évben, de komolyabb összeggel merne fogadni arra, hogy nem véletlenül van egyedül. Nemesi vérből származik, szép, ráadásul értelmes lány. A nagyapja halála után az lett volna a leglogikusabb döntés, hogy férjhez megy egy másik nemeshez, gyerekeket szül neki, aztán eljátssza a háziasszonyt, az anyát, meg épp az úrnőt, mikor hogy kívánja az adott helyzet. Ennek ellenére itt van, talpig páncélban, és arra célozgat, hogy szeretné Draenont mesterének, aki megtanítja arra, hogyan is forgassa az oldalán lévő csecsebecsét. Mert a férfi erre már percekkel korábban rájött abból, ahogy Nitta nézett rá, és ahogy nem volt hajlandó tágítani a témától semmiféle terelés hatására. Sőt, annyira biztos akart lenni abban, hogy Draenon állja a szavát, hogy még azt is kiderítette, hol fog aludni, s merre lesz reggel, hogy egészen biztosan ne veszítse szem elől.
Már éppen szóra nyitná a száját, mikor a suhanc, aki olyan alaposan megnézte magának, elindul kifelé az ivóból. Na ez speciel már gyanússá válik Draenon számára, mert nem tett egyebet a kölök, mint hogy bejött, alaposan végigmérte, aztán felhajtotta az italát, s távozott. Egymást követik a gondolatok a férfi fejében, egyik paranoidabb a másiknál, de ha egyszer jeleznek az ösztönei, azt nem tudja figyelmen kívül hagyni.*
-Az a kölyök jól megnézett magának minket. *jegyzi meg félhangosan* Nem igazán komáltam a képét, még az is lehet, hogy rosszban sántikál. *teszi hozzá, mintha épp csak az időjárásról társalognának, ám hangját csak a nő hallhatja.*
-Talán jobb volna, ha egyikünk sem maradna egyedül éjszakára. *pillant Nittára újfent, s egy megnyerő mosollyal kivillantja a fogait, melyek amúgy nem épp hófehérek, ám szemmel láthatóan nem is elhanyagoltak, legfeljebb a pipadohány sárgította meg őket kissé, ennél fogva pedig mosolya sem foghíjas, ami sokat dob az összképen.*
-Te hol szándékozol aludni?