Nincs játékban - Zöldsárkány fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Zöldsárkány fogadó | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Zsoldos Toborzás-Alapítás//
- A nevem Tantun Szidama, sokan csak Szid-nek szólítanak.
*Egot bort rendel, de elejti néhány cuccát. A lány már majdnem lehajol, hogy segítsen, de nem akarja, hogy csicskásnak nézzék, mert akkor mindenki őt ugrasztaná a csapatban, ha valamire szüksége lenne. így ülve marad. A sötételfekben amúgy sem bízott sosem. A legtöbben kegyetlenek, tolvajlásból vagy gyilkolásból élnek. Egot nem tűnik kegyetlennek, de nem tudhatja. Vele nem akar igazán barátságot kötni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-05 09:36:25
Üzenet elküldve: 2014-03-05 09:36:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Magasan húzódó hegygerinc, fehér sapkával a fejbúbján. Orcát csípő hideg mely még is kellemes. Otthon. Gondolatban kicsit hazatér a fiú, ahogy a meséli a rövid kis leírást származásának helyéről. A hegyi kalandból hirtelen mondat rántja vissza, mely az asszonyságról számol be. Pillanatra megáll a sörös korsó, ahogy ajkához haladt és a hideg nedű szaladgált lefelé torkán, a kék szemek előre merednek egy röpke pillanatra, aztán egy nyelés fejezi be a mozdulatot, hogy a felgyülemlett mézsör végül tovább induljon lefelé. Végül az asztalon landol a korsó *
- Van asszonyom * kezdene bele de elgondolkodik *
- Vagyis… van aki vár rám Artheniorban. Legalábbis azt hiszem.
* Gondolkodik el és felelevenedik előtte az elmúlt éjjel. Parányit megrázza a fejét, a másik tán észre sem veszi, ahogy elhessegeti a gondolatokat végül visszanézve a lányra. *
- Gondolom neked is van valaki.
* Teszi még hozzá, látszik rajta, hogy nem nagy szakértő ebben a témában, bár talán ez már nem lepi meg a beszélgető partnerét az alapján, amit mondott Darel az életviteléről.
Nyugodt arccal néz a vakmerőség kifejezésre, bátorságra nevelték, arra, hogy félelmet nem ismerve szálljon szembe bármilyen ellenféllel. *
- A félelem nem gátolhat meg, aki fél megtorpan, a Harcos is fél, de ő ennek ellenére cselekszik, nem hagyja, hogy meggátolja bármiben is. Ettől lesz az ami.
* Tesz hozzá pár szót, majd hallva, hogy ember volt csupán bólint, tisztában volt vele, hogy nem holmi szörnyeteg okoz penge általi egyenes vágást, épp eleget látott már, hogy felismerje. De nem firtatja, a másik ha akarja majd elmondja.
Végül Rana is felhajtja az italt majd a pulthoz indul ahol újabb korsóval rendel amit meg is kap hamar a csapostól. S mellé egy kisebb poharat is elé csúsztat. Mit a fiú nem vesz észre hiszen épp a fogadó térbe lépőket veszi szemügyre újra, egy lány és egy férfi. Nézelődésének oka egyszerű, bizonyára keres valakit…
Mikor a lány visszaér a két korsóval megemeli az elé rakottat *
- Egészség!
* Majd kortyol újat a nedűből. *
- Hát az?
* Biccent a kisebb pohár felé, érdeklődve. A fogadó lassan egyre zsúfoltabb lesz, az emberek és egyéb szerzetek rendre költik a csengő aranyat a pultnál a fogadós nagy örömére. *
- Van asszonyom * kezdene bele de elgondolkodik *
- Vagyis… van aki vár rám Artheniorban. Legalábbis azt hiszem.
* Gondolkodik el és felelevenedik előtte az elmúlt éjjel. Parányit megrázza a fejét, a másik tán észre sem veszi, ahogy elhessegeti a gondolatokat végül visszanézve a lányra. *
- Gondolom neked is van valaki.
* Teszi még hozzá, látszik rajta, hogy nem nagy szakértő ebben a témában, bár talán ez már nem lepi meg a beszélgető partnerét az alapján, amit mondott Darel az életviteléről.
Nyugodt arccal néz a vakmerőség kifejezésre, bátorságra nevelték, arra, hogy félelmet nem ismerve szálljon szembe bármilyen ellenféllel. *
- A félelem nem gátolhat meg, aki fél megtorpan, a Harcos is fél, de ő ennek ellenére cselekszik, nem hagyja, hogy meggátolja bármiben is. Ettől lesz az ami.
* Tesz hozzá pár szót, majd hallva, hogy ember volt csupán bólint, tisztában volt vele, hogy nem holmi szörnyeteg okoz penge általi egyenes vágást, épp eleget látott már, hogy felismerje. De nem firtatja, a másik ha akarja majd elmondja.
Végül Rana is felhajtja az italt majd a pulthoz indul ahol újabb korsóval rendel amit meg is kap hamar a csapostól. S mellé egy kisebb poharat is elé csúsztat. Mit a fiú nem vesz észre hiszen épp a fogadó térbe lépőket veszi szemügyre újra, egy lány és egy férfi. Nézelődésének oka egyszerű, bizonyára keres valakit…
Mikor a lány visszaér a két korsóval megemeli az elé rakottat *
- Egészség!
* Majd kortyol újat a nedűből. *
- Hát az?
* Biccent a kisebb pohár felé, érdeklődve. A fogadó lassan egyre zsúfoltabb lesz, az emberek és egyéb szerzetek rendre költik a csengő aranyat a pultnál a fogadós nagy örömére. *
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-05 01:06:29
Üzenet elküldve: 2014-03-05 01:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Biccent a fiúnak: tenger, igen. Egyszer majg ő is visszatér, de előre fél attól, hogy mit fog ott találni. Hogy miket hoz ki belőle a szituáció. Még nincs rá felkészülve, s hozzá közelebb állnak a középvidék erdejei.
Arthenior felé jövet ő is látta a világot kettészelő hegyláncolatot. Északon is hasonlóak lehetnek. Lenyűgöző, vadregényes vidék lehet, de ha ott mindenki ilyen élményszegény gyerekkorral bír, neki nem sok keresnivalója van ott. Pedig már azt hitte magáról, hogy ő a mogorva és a bizalmatlan kis nyomorult. Aztán a mai csodás napon kiderült, hogy van nála is szótlanabb kalandor széles e vidéken.*
-Ha az asszonyod lennék, a kedvedre tennék vele.
*Jegyzi meg egyszerűen, s kivételesen inkább azt akarja sugallni, hogy mivel nem Darel asszonya jelen állás szerint: a véleménye nem különösebben befolyásolja a hajkurtítási terveit. Már nem vágná le olyan rövidre, de a vadonban zavaró tud lenni.
A városi népeknek kevesebb dologgal kell törődniük, így ráérnek mosni, meg fésülni a hajukat egész álló nap is akár. Különféle kencékkel ápolni, balzsamokkal kenegetni, de Ranának erre aligha lenne ideje. Életmódja miatt derékig érő haja összecsomósodna, bebüdösödne és letetvesedne. Azt pedig szeretné elkerülni. Ez a hossz még kezelhető és praktikusabb, bár még jobb lenne érzése szerint ha csak arcát takarná és tarkóján rövidebb lenne. Nem akadna bele az ujja ha hirtelen kap hátra tegezéhez.*
-Vakmerőség.
*Nem feltétlen kell, hogy e téren egyet értsenek. De ő már tudja, ha harcra kerülne a sor a fiú veszte formalitás lehetne.*
-Ember volt.
*Válaszolja nyersen, majd pár szívdobbanásnyi néma csönd után felhajtja egy húzásra a korsója tartalmát és fel is áll, hogy a pulthoz lépjen.
Leadja a rendelést a kocsmárosnak: Mézsört kér26aranyért.
*
-Két korsóval.
*Szól újra, de csak kezével mutatja, hogy két korsóval rendelne, mikor visszanéz rá a fickó. Megköszörüli torkát halkan, mert bár most ivott, kissé kiszáradt a torka. A sivatag forróságát érzi bőrén.*
-És valami erőset mellé! Pálinkát*Egészíti ki a rendelést gyorsan és lepakolja az asztalra a28aranyat is.*
//Remélem nem rontom el a rendelést, most csinálom először!//
Arthenior felé jövet ő is látta a világot kettészelő hegyláncolatot. Északon is hasonlóak lehetnek. Lenyűgöző, vadregényes vidék lehet, de ha ott mindenki ilyen élményszegény gyerekkorral bír, neki nem sok keresnivalója van ott. Pedig már azt hitte magáról, hogy ő a mogorva és a bizalmatlan kis nyomorult. Aztán a mai csodás napon kiderült, hogy van nála is szótlanabb kalandor széles e vidéken.*
-Ha az asszonyod lennék, a kedvedre tennék vele.
*Jegyzi meg egyszerűen, s kivételesen inkább azt akarja sugallni, hogy mivel nem Darel asszonya jelen állás szerint: a véleménye nem különösebben befolyásolja a hajkurtítási terveit. Már nem vágná le olyan rövidre, de a vadonban zavaró tud lenni.
A városi népeknek kevesebb dologgal kell törődniük, így ráérnek mosni, meg fésülni a hajukat egész álló nap is akár. Különféle kencékkel ápolni, balzsamokkal kenegetni, de Ranának erre aligha lenne ideje. Életmódja miatt derékig érő haja összecsomósodna, bebüdösödne és letetvesedne. Azt pedig szeretné elkerülni. Ez a hossz még kezelhető és praktikusabb, bár még jobb lenne érzése szerint ha csak arcát takarná és tarkóján rövidebb lenne. Nem akadna bele az ujja ha hirtelen kap hátra tegezéhez.*
-Vakmerőség.
*Nem feltétlen kell, hogy e téren egyet értsenek. De ő már tudja, ha harcra kerülne a sor a fiú veszte formalitás lehetne.*
-Ember volt.
*Válaszolja nyersen, majd pár szívdobbanásnyi néma csönd után felhajtja egy húzásra a korsója tartalmát és fel is áll, hogy a pulthoz lépjen.
Leadja a rendelést a kocsmárosnak: Mézsört kér26aranyért.
*-Két korsóval.
*Szól újra, de csak kezével mutatja, hogy két korsóval rendelne, mikor visszanéz rá a fickó. Megköszörüli torkát halkan, mert bár most ivott, kissé kiszáradt a torka. A sivatag forróságát érzi bőrén.*
-És valami erőset mellé! Pálinkát*Egészíti ki a rendelést gyorsan és lepakolja az asztalra a28aranyat is.*
//Remélem nem rontom el a rendelést, most csinálom először!//
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-05 00:10:32
Üzenet elküldve: 2014-03-05 00:10:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
- Tenger * próbálja elképzelni a forróságban leledző tengert… de valahogy nem megy, viszont ez kíváncsivá teszi. *
- Egyszer majd délnek veszem az irányt * szögezi le első sorban magának az egyik jövőbeni úti célt. *
- Mifelénk a hegyek csúcsa látszik bármerre is nézel, fehér hó lep be mindent, és a melegnek nyoma sincs.
* Jut eszébe otthona, persze mondókája nem negatív számára egyáltalán nem az.
A hajjal kapcsolatos kérdésre furán néz. *
- Egy asszonynak a hosszú haj dívik.
* Teszi csak hozzá. Azokat az asszonyokat kiket eddig látott, húga, nővére Nily s kikkel még találkozott mind hosszú hajzuhatag vette körbe. De nem sok idő marad ezen gondolkodni hiszen Rana felkönyöklése önkéntelen is felkelti az érdeklődést, arcán némi pillanatnyi döbbenet látszik, ahogy közelebb hajol a másik. De eljut hozzá a kis provokálás a városi ficsúr dologgal, viszont sajnos falba ütközik, Darel abszolút nem tartja magát ficsúrnak, és ezt minden alá is támasztja vele kapcsolatban. *
- Bátorság kell ahhoz, hogy szembe merj nézni a másikkal, és a vérét vedd. Vagy, hogy ő a tiédet…
* válaszol végül miután túl tette magát a hirtelen meglepetésen, amit a kis attrakció okozott a könyökléssel. Végül a kérdése kizökkenti kicsit a lányt, most rajta van a sor, rendezgetni kezdi haját de végül megszólal. Darel csendben hallgatja s rezzenéstelen arccal fogadja a látható füllentést, nem sok dologhoz ért de a fegyverekhez bizton.. a vak is látja, hogy azt a sebet fegyver okozta, számára egyértelmű. *
- Biztos ork lehetett, azok hordanak fegyvert a szörnyek közül…
* Teszi hozzá szinte reflexből mint akkor a parton a matróznak… Egyértelműen tudtára adva a másiknak, hogy tudja, nem mond igazat, persze nem ez a célja, csupán ösztönei vezérlik. A lány pedig majd érti ahogy akarja. *
- Egyszer majd délnek veszem az irányt * szögezi le első sorban magának az egyik jövőbeni úti célt. *
- Mifelénk a hegyek csúcsa látszik bármerre is nézel, fehér hó lep be mindent, és a melegnek nyoma sincs.
* Jut eszébe otthona, persze mondókája nem negatív számára egyáltalán nem az.
A hajjal kapcsolatos kérdésre furán néz. *
- Egy asszonynak a hosszú haj dívik.
* Teszi csak hozzá. Azokat az asszonyokat kiket eddig látott, húga, nővére Nily s kikkel még találkozott mind hosszú hajzuhatag vette körbe. De nem sok idő marad ezen gondolkodni hiszen Rana felkönyöklése önkéntelen is felkelti az érdeklődést, arcán némi pillanatnyi döbbenet látszik, ahogy közelebb hajol a másik. De eljut hozzá a kis provokálás a városi ficsúr dologgal, viszont sajnos falba ütközik, Darel abszolút nem tartja magát ficsúrnak, és ezt minden alá is támasztja vele kapcsolatban. *
- Bátorság kell ahhoz, hogy szembe merj nézni a másikkal, és a vérét vedd. Vagy, hogy ő a tiédet…
* válaszol végül miután túl tette magát a hirtelen meglepetésen, amit a kis attrakció okozott a könyökléssel. Végül a kérdése kizökkenti kicsit a lányt, most rajta van a sor, rendezgetni kezdi haját de végül megszólal. Darel csendben hallgatja s rezzenéstelen arccal fogadja a látható füllentést, nem sok dologhoz ért de a fegyverekhez bizton.. a vak is látja, hogy azt a sebet fegyver okozta, számára egyértelmű. *
- Biztos ork lehetett, azok hordanak fegyvert a szörnyek közül…
* Teszi hozzá szinte reflexből mint akkor a parton a matróznak… Egyértelműen tudtára adva a másiknak, hogy tudja, nem mond igazat, persze nem ez a célja, csupán ösztönei vezérlik. A lány pedig majd érti ahogy akarja. *
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 23:49:11
Üzenet elküldve: 2014-03-04 23:49:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
-Azt mondják olyan, mint a tenger. ~Homoktenger.~
*Őt soha nem fogta meg igazán a sivatag szépsége, de talán nem látta elég tisztán a körülmények miatt. Egyszer talán visszatér a tűz városába. Majd.
Észak egy külön világ, ez egyre jobban körvonalazódik benne. Már nem is csodálkozik azon, hogy Darel olyan fagyos. Pedig biztos sorban állnak a leányok a portája előtt, csak arra várva, hogy megmelengethessék.*
-Na igen, most már megnőtt. Ideje lenne levágni ismét. Fiatalabb koromban gyakran hordtam röviden, mintha fiú lennék. De ahogy telt múlt az idő, már nem volt érdemes puszta álca miatt levágni, mert nem csak a hajamtól kellett volna megszabaduljak.
*Magyarázza miközben kissé előrébb hajolva felkönyököl az asztalukra.*
-Persze, ha párbajoznak, mint a városi ficsúrok.
*Dől vissza a széken és korsóját emeli, hogy kortyolhasson belőle, bár már így is megeredt a nyelve.
Az arácra vonatkozó kérdést hallva megdermed egy pillanatra, majd haját kezdi el elé rendezni.*
-Mondjuk.
*Csak akkor folytatja ha már úgy ítéli meg, hogy eléggé rejtve van.*
-Félelmetes szörnyeteg volt...
*Persze, jól látszik, hogy nem egy bestiától szerezte, hiszen csak egyetlen mély vágást ejtettek arcán. Mellette nem futnak párhuzamos karom nyomok: fegyver okozta a sérülést.*
-Elég ocsmány.
*Motyogja a korsó fölé hajolva, szinte bele ejtve szavait a félig üres pohárba.*
*Őt soha nem fogta meg igazán a sivatag szépsége, de talán nem látta elég tisztán a körülmények miatt. Egyszer talán visszatér a tűz városába. Majd.
Észak egy külön világ, ez egyre jobban körvonalazódik benne. Már nem is csodálkozik azon, hogy Darel olyan fagyos. Pedig biztos sorban állnak a leányok a portája előtt, csak arra várva, hogy megmelengethessék.*
-Na igen, most már megnőtt. Ideje lenne levágni ismét. Fiatalabb koromban gyakran hordtam röviden, mintha fiú lennék. De ahogy telt múlt az idő, már nem volt érdemes puszta álca miatt levágni, mert nem csak a hajamtól kellett volna megszabaduljak.
*Magyarázza miközben kissé előrébb hajolva felkönyököl az asztalukra.*
-Persze, ha párbajoznak, mint a városi ficsúrok.
*Dől vissza a széken és korsóját emeli, hogy kortyolhasson belőle, bár már így is megeredt a nyelve.
Az arácra vonatkozó kérdést hallva megdermed egy pillanatra, majd haját kezdi el elé rendezni.*
-Mondjuk.
*Csak akkor folytatja ha már úgy ítéli meg, hogy eléggé rejtve van.*
-Félelmetes szörnyeteg volt...
*Persze, jól látszik, hogy nem egy bestiától szerezte, hiszen csak egyetlen mély vágást ejtettek arcán. Mellette nem futnak párhuzamos karom nyomok: fegyver okozta a sérülést.*
-Elég ocsmány.
*Motyogja a korsó fölé hajolva, szinte bele ejtve szavait a félig üres pohárba.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 23:22:08
Üzenet elküldve: 2014-03-04 23:22:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Fejben próbálja elhelyezni a helyet, jól sejtette, hogy valahol délen lehet, hiszen arra még nem járt. Közel volt… dél nyugat. *
- A sivatagot még sosem láttam… * Mélázik el egy pillanatra, tán egyszer el jut majd oda is. A képzés és életvitel keménységére egyszerűen válaszol *
- Szükségszerű, helyt kell álljunk minden helyzetben, ez a dolgunk…
* Számára ez a természetes, nincs neki ebben semmi meglepő, hiszen gyermek kora óta így nevelkedik egyértelmű, hogy ez lesz a megszokott. *
- Pedig nekem nagyon is úgy tűnik, van mibe beletűzni.
* Néz pillanatra bután a búzaszín hajkoronára, aztán értve a tréfát megenyhül az arca. *
- Az íj hasznos, de a harcos szemtől szemben áll az ellenféllel s nem tőle messze.
* A kérdésre, hogy tudja e használni a kardot, letekint a míves darabra, a farkas kék szemei támadásra készülve tekintenek vissza a fiúra. Bólint. *
- Mondjuk.
* Mosolyodik el halványan végül mikor tekintete elindul visszafelé a másik irányába. Pillanatra meg akad a szeme a vágáson mely az arcot ékesíti, ha közelebbről megnézi a lány a fiú arcán is maradtak apró hegek, szemöldöke nem egyszer szakadhatott fel valószínűleg nem a gyakorlóbábúkkal való edzések közepette. *
- Harcban szerezted?
* Kérdez rá végül szinte csak kibukik belőle a kérdés, teljesen semleges érdeklődéssel, nem tudja zavarba hozza e ezzel a másikat, bár nem is gondolja végig az ilyesmit. Kortyol még italából mely lassan a végéhez ér, míg a másik megadja a választ. *
- A sivatagot még sosem láttam… * Mélázik el egy pillanatra, tán egyszer el jut majd oda is. A képzés és életvitel keménységére egyszerűen válaszol *
- Szükségszerű, helyt kell álljunk minden helyzetben, ez a dolgunk…
* Számára ez a természetes, nincs neki ebben semmi meglepő, hiszen gyermek kora óta így nevelkedik egyértelmű, hogy ez lesz a megszokott. *
- Pedig nekem nagyon is úgy tűnik, van mibe beletűzni.
* Néz pillanatra bután a búzaszín hajkoronára, aztán értve a tréfát megenyhül az arca. *
- Az íj hasznos, de a harcos szemtől szemben áll az ellenféllel s nem tőle messze.
* A kérdésre, hogy tudja e használni a kardot, letekint a míves darabra, a farkas kék szemei támadásra készülve tekintenek vissza a fiúra. Bólint. *
- Mondjuk.
* Mosolyodik el halványan végül mikor tekintete elindul visszafelé a másik irányába. Pillanatra meg akad a szeme a vágáson mely az arcot ékesíti, ha közelebbről megnézi a lány a fiú arcán is maradtak apró hegek, szemöldöke nem egyszer szakadhatott fel valószínűleg nem a gyakorlóbábúkkal való edzések közepette. *
- Harcban szerezted?
* Kérdez rá végül szinte csak kibukik belőle a kérdés, teljesen semleges érdeklődéssel, nem tudja zavarba hozza e ezzel a másikat, bár nem is gondolja végig az ilyesmit. Kortyol még italából mely lassan a végéhez ér, míg a másik megadja a választ. *
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 23:01:48
Üzenet elküldve: 2014-03-04 23:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
-Wegtoren a világ pereme. *A tűz városától kezdődik a sivataos pusztaság, ahová épeszű halandó nem merészkedik. Az emberi lények utolsó nagy városa.*
-Délnyugatra.
*Adja meg a pontosabb választ, de ez egy északinak nem valószínű, hogy mond majd bármit is. Messze van, meleg van, röviden és tömören ez lenne a lényeg.
Egy vadász halálesetén nincs is mit kommentálni. Szakmai ártalom, ha úgy tetszik. Ma nem sokon múlt, hogy Rana is egy nagyobb vad áldozatául essen.
Beszélgethetnének az időjárásról, de annál még mostohaapja fajtalan szokása is izgalmasabbnak bizonyulna, mint beszédtéma.*
-Kemény lehet.
*Biggyeszti le száját, de nem gúnyolódásból. Egyszerűen nehezen tudja elképzelni az ilyen életet. Nem csoda, hogy olyan Darel, amilyen.*
-Hajcsatot nem kovácsoltathattam magamnak, mert nem lett volna mibe beletűzni, hát ezt választottam helyette!
*Paskolja meg a rövid kardot, de hamar elvigyorodik.*
-Tudom, bár engem soha nem képeztek rá. Szerencsére a vadonban viszonylag ritkán van rá szükség. Az íjhoz jobban értek. Rég éhen is haltam volna, ha nem így lenne...
És te tudsz bánni a kardoddal?
*Kérdezi játékosan, nem is pillantva a farkasos pallosra. Opálos tekintete végig a másik arcán csüng, hátha ki tud olvasni valamit a vonásaiból.*
-Délnyugatra.
*Adja meg a pontosabb választ, de ez egy északinak nem valószínű, hogy mond majd bármit is. Messze van, meleg van, röviden és tömören ez lenne a lényeg.
Egy vadász halálesetén nincs is mit kommentálni. Szakmai ártalom, ha úgy tetszik. Ma nem sokon múlt, hogy Rana is egy nagyobb vad áldozatául essen.
Beszélgethetnének az időjárásról, de annál még mostohaapja fajtalan szokása is izgalmasabbnak bizonyulna, mint beszédtéma.*
-Kemény lehet.
*Biggyeszti le száját, de nem gúnyolódásból. Egyszerűen nehezen tudja elképzelni az ilyen életet. Nem csoda, hogy olyan Darel, amilyen.*
-Hajcsatot nem kovácsoltathattam magamnak, mert nem lett volna mibe beletűzni, hát ezt választottam helyette!
*Paskolja meg a rövid kardot, de hamar elvigyorodik.*
-Tudom, bár engem soha nem képeztek rá. Szerencsére a vadonban viszonylag ritkán van rá szükség. Az íjhoz jobban értek. Rég éhen is haltam volna, ha nem így lenne...
És te tudsz bánni a kardoddal?
*Kérdezi játékosan, nem is pillantva a farkasos pallosra. Opálos tekintete végig a másik arcán csüng, hátha ki tud olvasni valamit a vonásaiból.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 22:01:02
Üzenet elküldve: 2014-03-04 22:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*A másik csendben, csupán néhány szóval kommentálva hallgatja végig a választ, amit a hagyományokról mondott a fiú neki. Kissé vacillál a szőkeség, de végül belefog a történetébe és Darel is választ kap a kérdésre. Próbálja beazonosítani a helyet amit a lány mond, de nem tudja, hisz csupán az északi régiót ismeri viszonylagosan, így vissza kérdez. *
- Wegtoren? Merrefelé van ez a Wegtoren?
* Érdeklődik majd miután végigmondta a másik a mondókát. Egyet értően bólint mikor hallja a másik apjának foglalkozását és, hogy az tanította mindenre, Darelnél sem volt ez másként. Arca változatlan mikor hallja a halálhírt, nem akarja firtatni a dolgot, csupán hallgatja tovább a beszámolót. Ajka kissé elhúzódik mikor a mostoha apjától kapott megjegyzéshez ér a másik. De nem szól semmit hisz a másik folytatja rögvest. S csupán a koráról való érdeklődés rántja le róla a komor arcot. *
- Igen, múltam, ez volt az első telem mit a világban töltök.
* Ez bizony felkelti a lány érdeklődését és már kerül is elő a következő kérdés… úgy látszik a fehérnép nagy érdeklődést mutat a kiképzések iránt. Hát válaszol, ha már kérdezték. *
- Igen, az őseink hagyománya.
* Zárná le ennyivel, de valahogy érzi, hogy a másiknak ez úgysem lesz elég. Látszik rajta, hogy nem szívesen beszél erről, vagy tán csak felesleges témának tartja az ilyesmit szóba foglalni, hiszen átesni kell rajta s nem beszélni róla… *
- Minden Worf fiú aki megéri a hatodik esztendőt megkezdi a képzést, távol anyjától és távol mindentől. Egészen addig míg eljut a húszadik télig. Ez után indulunk el a nagyvilágba…
* Így már tán könnyen beazonosítható a fiú kora. Amint befejezte kortyol egyet az italból és közben a kék szempár körbe szalad a fogadó egyik szegletén. Majd vissza a lányra. *
- Tudod is használni, vagy csak dísznek hordod?
* Kérdi végül a kardra sandítva, amit oly nagy kedvel szorongatott a lány az erdőben. Majd nyugodtan iszik ismét míg a másik válaszol. *
- Wegtoren? Merrefelé van ez a Wegtoren?
* Érdeklődik majd miután végigmondta a másik a mondókát. Egyet értően bólint mikor hallja a másik apjának foglalkozását és, hogy az tanította mindenre, Darelnél sem volt ez másként. Arca változatlan mikor hallja a halálhírt, nem akarja firtatni a dolgot, csupán hallgatja tovább a beszámolót. Ajka kissé elhúzódik mikor a mostoha apjától kapott megjegyzéshez ér a másik. De nem szól semmit hisz a másik folytatja rögvest. S csupán a koráról való érdeklődés rántja le róla a komor arcot. *
- Igen, múltam, ez volt az első telem mit a világban töltök.
* Ez bizony felkelti a lány érdeklődését és már kerül is elő a következő kérdés… úgy látszik a fehérnép nagy érdeklődést mutat a kiképzések iránt. Hát válaszol, ha már kérdezték. *
- Igen, az őseink hagyománya.
* Zárná le ennyivel, de valahogy érzi, hogy a másiknak ez úgysem lesz elég. Látszik rajta, hogy nem szívesen beszél erről, vagy tán csak felesleges témának tartja az ilyesmit szóba foglalni, hiszen átesni kell rajta s nem beszélni róla… *
- Minden Worf fiú aki megéri a hatodik esztendőt megkezdi a képzést, távol anyjától és távol mindentől. Egészen addig míg eljut a húszadik télig. Ez után indulunk el a nagyvilágba…
* Így már tán könnyen beazonosítható a fiú kora. Amint befejezte kortyol egyet az italból és közben a kék szempár körbe szalad a fogadó egyik szegletén. Majd vissza a lányra. *
- Tudod is használni, vagy csak dísznek hordod?
* Kérdi végül a kardra sandítva, amit oly nagy kedvel szorongatott a lány az erdőben. Majd nyugodtan iszik ismét míg a másik válaszol. *
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:30:38
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:30:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Egy pillanatra úgy tűnik magyarázkodhat még, ha ki szeretné szedni Darelből a választ, de aztán kapcsol a fiú, Rana pedig csak komótosan bólogat. Igen, valami ilyesmire lett volna kíváncsi, bár talán még benne sem körvonalazódott teljesen a kérdés.*
-Szép hagyomány.
*Mondja maga elé. Ő is egy kedves kis... hagyomán miatt van úton, de erről beszélni nem szeretne most.*
-A Worfoké.
*Ismétli meg a nevet egy halovány mosoly kíséretében, de inkább újra kortyol a sörből.*
-Hm.
*Vigyorodik el végül. Hát rákérdezett még is Darel arra, amiről igazán nem szeretett volna beszélni. Sebaj, úgy sem látják egyműst többet, mit számít mit mondd el neki, s mit nem? Holnapra már csak egy emlék lesz számára.*
-Wegtorenhez esik legközelebb a falu ahonnan származom. Nincs nagy történetem. Egyszerű családból származom.
*Pórbál finoman terelni és iagzából ehhez még csak füllentenie sem kell.*
-Az apám vadász volt, ő tanított nekem sok mindent. A halála után nem sokkal kerültem el onnan még szinte gyermek ként. Anyám újra férjhez ment, beköltöztünk a városba. Nem tetszett az új helyzet.
*Vonja meg vállait és inkább elbújik a korsó mögött egy újabb korty idejére. Persze, nem ilyen egyszerű a helyzet, de ennél mélyebb részletekbe már tényleg nem menne bele.*
-Például a mostohám is mondta, hogy csinos vagyok.
*Jegyzi meg már-már viccesen, de keserű mosoly rándul sebhelyes arcán, ahogy kiejti a szavakat.*
-Nem tudom mi van velük, élnek-e még egyáltalán. Na, de ezek szerint te már húsz esztendős elmúltál.
*Ugrik elegánsan egy valamivel érdekesebb részhez.*
-És túlélted a kiképzést. Az is amolyan családi szokás?
-Szép hagyomány.
*Mondja maga elé. Ő is egy kedves kis... hagyomán miatt van úton, de erről beszélni nem szeretne most.*
-A Worfoké.
*Ismétli meg a nevet egy halovány mosoly kíséretében, de inkább újra kortyol a sörből.*
-Hm.
*Vigyorodik el végül. Hát rákérdezett még is Darel arra, amiről igazán nem szeretett volna beszélni. Sebaj, úgy sem látják egyműst többet, mit számít mit mondd el neki, s mit nem? Holnapra már csak egy emlék lesz számára.*
-Wegtorenhez esik legközelebb a falu ahonnan származom. Nincs nagy történetem. Egyszerű családból származom.
*Pórbál finoman terelni és iagzából ehhez még csak füllentenie sem kell.*
-Az apám vadász volt, ő tanított nekem sok mindent. A halála után nem sokkal kerültem el onnan még szinte gyermek ként. Anyám újra férjhez ment, beköltöztünk a városba. Nem tetszett az új helyzet.
*Vonja meg vállait és inkább elbújik a korsó mögött egy újabb korty idejére. Persze, nem ilyen egyszerű a helyzet, de ennél mélyebb részletekbe már tényleg nem menne bele.*
-Például a mostohám is mondta, hogy csinos vagyok.
*Jegyzi meg már-már viccesen, de keserű mosoly rándul sebhelyes arcán, ahogy kiejti a szavakat.*
-Nem tudom mi van velük, élnek-e még egyáltalán. Na, de ezek szerint te már húsz esztendős elmúltál.
*Ugrik elegánsan egy valamivel érdekesebb részhez.*
-És túlélted a kiképzést. Az is amolyan családi szokás?
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:25:20
Üzenet elküldve: 2014-03-04 20:25:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mordach Harders//
- A gesztusokat én is sokszor figyelem, hisz tudnom kell, hogy nagyjából mire számíthatok az üldözöttől. *Mondja a férfi álláspontját hallva.* De, mint mondtam, nem szokásom. Csak ha szükséges, akkor próbálok mások mozdulatai mögé látni. *Ő ezzel lezártnak is tekinti ezt a témát...
Mikor Mordach kezet csókol neki nem húzódik el, csupán egy pillanatig tartó, halvány mosoly jelenik meg ajkain. Nem gyakran, de azért néha találkozik ezzel a gesztussal, viszont most kissé meglepi, hisz az előtte ülő pontosan tudja miféle vértől mocskos kezet érintett.*
- Ritkán tisztelik meg a magamfajtákat efféle bókkal. *Mondja, mintegy magyarázatképpen csodálkozó pillantására.*
- Egyik csoportba sem sorolnám magam... Vagy inkább mindkettőbe... Igazából nagy vonalakban el szoktam tervezni, hogy mit és hogyan szeretnék megcsinálni. Aztán, hogy azon belül hogy alakul, az tejesen a helyzettől függ. Olyan is volt már, hogy egy apró hiba miatt az egész tervem borult, de ez elég ritka eset. *Pillanatnyi szünetet tart, majd elmosolyodik.* Nyugodtan szólj ám rám, ha idegesít az ilyen téma! Hogy őszinte legyek, nem igen beszéltem még ilyen dolgokról. Sőt, soha. Hisz kinek is mondhatnám hogyan tervezem meg a munkám?
* Belefog a mesélésbe. Próbálja minél rövidebbre fogni, de így is elég hosszúra sikeredik. A végére érve várja a másik reakcióját; már ha egyáltalán lesz mit hozzáfűznie, hisz nem épp általános kis történetről van szó, amit nem biztos, hogy mindenki könnyedén fel tud fogni.*
- Na igen! *Szólal fel hangosan.* Sok mindenem megvolt, de a rendes családi háttér és a neveltetés nem. De pont ezért, mivel sosem volt, ezért nem is hiányzott. Az volt a normális, hogy nem foglalkoznak velem.
* Mikor Mordach elkezd hebegni-habogni először nem is érti mire gondol. Kérdőn összevonja szemöldökét és beletelik pár másodpercbe, mire rájön mit szeretne kérdezni.*
- Nem, nem történt semmi. *Mondja, majd rövid szünet után hozzáteszi.* Viszont elég vékonyak voltak a falak, úgyhogy mindent hallottam. Természetesen akkor még nem tudtam, hogy mik azok a hangok, de így visszagondolva... *Hirtelen elhallgat, arca kisimul s halvány vigyora eltűnik a következő eszmefuttatás hallatán.*
- Én ugyan nem fojtok el semmit! *Hangja nem annyira határozott, mint amennyire szeretné, kissé megremeg. Ám váratlan hangulatváltozásának meg van az oka. Ő is tudja, hogy a legtöbb érzelmét nem mutathatja ki, hisz erre tanította Mestere. És eddig könnyedén ment, legtöbb mozdulata színjáték volt, puszta szemfényvesztés, de most, hogy szemére hányják a valót kezd átszakadni az a gát, amit oly szépen építgetett az évek alatt.* Nem kell nekem se érzelem se biztonság, eddig is jól megvoltam magam! Mégis honnan tudhatnád mit mondok ki és mit nem? Hogy mit fojtok el és mit nem? Hogy mire gondolok? Hogy... *Folytatná még a szóáradatot, de mikor tudatosul benne, hogy épp szavait hazudtolja meg elhallgat.* Bocs, nem akartam így kikelni magamból. *Hajtja le a fejét kissé pironkodva, úgy érzi idiótát csinált magából. S talán tényleg.* Úgy tűnik igazad van, van itt bőven olyan, amit nem hagyok a felszínre törni...
*Mondatát nem fejezi be, kezd túl bensőséges lenni neki ez a beszélgetés, így inkább most abbahagyja, mielőtt megint valami meggondolatlan csúszik ki a száján.*
- Nem emlékszel semmire? *Csodálkozik s már el is felejtette pillanatnyi zavarát és dühét. Talán folytatná is a kérdezősködést, ám nem teheti... Arvyn. Ahogy kinéz az ablakon rögtön megpillantja, s gyorsan elfordul mielőtt pillantásuk találkozna. Nem csak azért, hogy ne ismerje fel, de fél, hogy nem bírna uralkodni magán s szájára venné nem épp szép gondolatait.*
- A mocsok... Nem kéne tovább állnunk? *Kérdi a Vörös felé fordulva. Igaz így, hogy a férfi is mellette van nem tart annyira az üldözőjüktől, de azért jobb óvatosnak lenni.*
- A gesztusokat én is sokszor figyelem, hisz tudnom kell, hogy nagyjából mire számíthatok az üldözöttől. *Mondja a férfi álláspontját hallva.* De, mint mondtam, nem szokásom. Csak ha szükséges, akkor próbálok mások mozdulatai mögé látni. *Ő ezzel lezártnak is tekinti ezt a témát...
Mikor Mordach kezet csókol neki nem húzódik el, csupán egy pillanatig tartó, halvány mosoly jelenik meg ajkain. Nem gyakran, de azért néha találkozik ezzel a gesztussal, viszont most kissé meglepi, hisz az előtte ülő pontosan tudja miféle vértől mocskos kezet érintett.*
- Ritkán tisztelik meg a magamfajtákat efféle bókkal. *Mondja, mintegy magyarázatképpen csodálkozó pillantására.*
- Egyik csoportba sem sorolnám magam... Vagy inkább mindkettőbe... Igazából nagy vonalakban el szoktam tervezni, hogy mit és hogyan szeretnék megcsinálni. Aztán, hogy azon belül hogy alakul, az tejesen a helyzettől függ. Olyan is volt már, hogy egy apró hiba miatt az egész tervem borult, de ez elég ritka eset. *Pillanatnyi szünetet tart, majd elmosolyodik.* Nyugodtan szólj ám rám, ha idegesít az ilyen téma! Hogy őszinte legyek, nem igen beszéltem még ilyen dolgokról. Sőt, soha. Hisz kinek is mondhatnám hogyan tervezem meg a munkám?
* Belefog a mesélésbe. Próbálja minél rövidebbre fogni, de így is elég hosszúra sikeredik. A végére érve várja a másik reakcióját; már ha egyáltalán lesz mit hozzáfűznie, hisz nem épp általános kis történetről van szó, amit nem biztos, hogy mindenki könnyedén fel tud fogni.*
- Na igen! *Szólal fel hangosan.* Sok mindenem megvolt, de a rendes családi háttér és a neveltetés nem. De pont ezért, mivel sosem volt, ezért nem is hiányzott. Az volt a normális, hogy nem foglalkoznak velem.
* Mikor Mordach elkezd hebegni-habogni először nem is érti mire gondol. Kérdőn összevonja szemöldökét és beletelik pár másodpercbe, mire rájön mit szeretne kérdezni.*
- Nem, nem történt semmi. *Mondja, majd rövid szünet után hozzáteszi.* Viszont elég vékonyak voltak a falak, úgyhogy mindent hallottam. Természetesen akkor még nem tudtam, hogy mik azok a hangok, de így visszagondolva... *Hirtelen elhallgat, arca kisimul s halvány vigyora eltűnik a következő eszmefuttatás hallatán.*
- Én ugyan nem fojtok el semmit! *Hangja nem annyira határozott, mint amennyire szeretné, kissé megremeg. Ám váratlan hangulatváltozásának meg van az oka. Ő is tudja, hogy a legtöbb érzelmét nem mutathatja ki, hisz erre tanította Mestere. És eddig könnyedén ment, legtöbb mozdulata színjáték volt, puszta szemfényvesztés, de most, hogy szemére hányják a valót kezd átszakadni az a gát, amit oly szépen építgetett az évek alatt.* Nem kell nekem se érzelem se biztonság, eddig is jól megvoltam magam! Mégis honnan tudhatnád mit mondok ki és mit nem? Hogy mit fojtok el és mit nem? Hogy mire gondolok? Hogy... *Folytatná még a szóáradatot, de mikor tudatosul benne, hogy épp szavait hazudtolja meg elhallgat.* Bocs, nem akartam így kikelni magamból. *Hajtja le a fejét kissé pironkodva, úgy érzi idiótát csinált magából. S talán tényleg.* Úgy tűnik igazad van, van itt bőven olyan, amit nem hagyok a felszínre törni...
*Mondatát nem fejezi be, kezd túl bensőséges lenni neki ez a beszélgetés, így inkább most abbahagyja, mielőtt megint valami meggondolatlan csúszik ki a száján.*
- Nem emlékszel semmire? *Csodálkozik s már el is felejtette pillanatnyi zavarát és dühét. Talán folytatná is a kérdezősködést, ám nem teheti... Arvyn. Ahogy kinéz az ablakon rögtön megpillantja, s gyorsan elfordul mielőtt pillantásuk találkozna. Nem csak azért, hogy ne ismerje fel, de fél, hogy nem bírna uralkodni magán s szájára venné nem épp szép gondolatait.*
- A mocsok... Nem kéne tovább állnunk? *Kérdi a Vörös felé fordulva. Igaz így, hogy a férfi is mellette van nem tart annyira az üldözőjüktől, de azért jobb óvatosnak lenni.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 19:45:53
Üzenet elküldve: 2014-03-04 19:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
*Az ital hamar érkezik az asztalhoz a zsúfolásig telt fogadó térben. Rendre helyet is foglal a fiú és miközben holmiját pakolja még hallja a választ amit a lány hallat a kis gonosz megjegyzésére. Emeli ő is a korsót és biccent a korty előtt. *
- Egészség
* Majd a családi kezdető kérdésre először kissé oldalra fordul a fiú feje miután lenyeli a kortyot, hiszen hirtelen nem tudja mit is szeretne a másik, aztán követi a tekintetet és hamar megakad a sajátja is a farkas fejen. Bólint *
- Igen, Ez amolyan hagyomány nálunk. Minden húsz esztendőt megélt fiú gyermek elindul a nagyvilágba, egyetlen fegyverrel mit az atyjától kap. Persze csak ha túlélte a kiképzést.
* Teszi hozzá most újra hideg hangsúllyal *
- A Farkas pedig a családunk címere. A Worfoké.
* Fejezi be végül a választ majd ismét kortyol italából. *
- És Te, miért jöttél el otthonról? Vagy, merre van az otthon?
* Érdeklődik kicsit ha már szóba került a téma. *
- Egészség
* Majd a családi kezdető kérdésre először kissé oldalra fordul a fiú feje miután lenyeli a kortyot, hiszen hirtelen nem tudja mit is szeretne a másik, aztán követi a tekintetet és hamar megakad a sajátja is a farkas fejen. Bólint *
- Igen, Ez amolyan hagyomány nálunk. Minden húsz esztendőt megélt fiú gyermek elindul a nagyvilágba, egyetlen fegyverrel mit az atyjától kap. Persze csak ha túlélte a kiképzést.
* Teszi hozzá most újra hideg hangsúllyal *
- A Farkas pedig a családunk címere. A Worfoké.
* Fejezi be végül a választ majd ismét kortyol italából. *
- És Te, miért jöttél el otthonról? Vagy, merre van az otthon?
* Érdeklődik kicsit ha már szóba került a téma. *
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 16:30:57
Üzenet elküldve: 2014-03-04 16:30:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// A Sárkányba lépve… //
*Feltűnik neki, hogy Darel elmaradt tőle, de nagy kislány már. A cipőfűzőjét is egyedül köti be!
Mivel marcona harcostársa nincs mellette, válasz ő egy helyet maguknak. Nem túl messze a pulttól, de inkább a tér perifériáján. A sötét sarkokat meg sem próbálja mogorva vándorhoz méltón befoglalni, mert bizonyára mire ideértek már mindegyikben pipázgat egy csuklyás.
Míg az italára vár, melyet Darel lesz olyan kedves és szervíroz neki, opálos tekintete végigfut a fogadó földszinti részén, de nem akad meg szeme senkin. Már egészen biztos, hogy nincs rajta semmi szokatlan, így nem tud mit kezdeni azzal, hogy őt viszint meg-meg nézik.*
-Ó, túlszárnyalja azokat. Ilyen kiszolgálással megfejelve? Ne viccelj!
*Emeli ő is korsóját először a férfi felé, majd ajkaihoz.*
-Egészségünkre!
*Szomjas volt már, de azért nem szeretné arcon böfögni Darelt, így csak pár kortyot iszik egyelőre.*
-Családi... ?
*Bök állával a farkas felé. Bízik benne, hogy nem lesz szükséges befejeznie a mondatot és asztaltársa így is megérti mire próbál rákérdezni.*
*Feltűnik neki, hogy Darel elmaradt tőle, de nagy kislány már. A cipőfűzőjét is egyedül köti be!
Mivel marcona harcostársa nincs mellette, válasz ő egy helyet maguknak. Nem túl messze a pulttól, de inkább a tér perifériáján. A sötét sarkokat meg sem próbálja mogorva vándorhoz méltón befoglalni, mert bizonyára mire ideértek már mindegyikben pipázgat egy csuklyás.
Míg az italára vár, melyet Darel lesz olyan kedves és szervíroz neki, opálos tekintete végigfut a fogadó földszinti részén, de nem akad meg szeme senkin. Már egészen biztos, hogy nincs rajta semmi szokatlan, így nem tud mit kezdeni azzal, hogy őt viszint meg-meg nézik.*
-Ó, túlszárnyalja azokat. Ilyen kiszolgálással megfejelve? Ne viccelj!
*Emeli ő is korsóját először a férfi felé, majd ajkaihoz.*
-Egészségünkre!
*Szomjas volt már, de azért nem szeretné arcon böfögni Darelt, így csak pár kortyot iszik egyelőre.*
-Családi... ?
*Bök állával a farkas felé. Bízik benne, hogy nem lesz szükséges befejeznie a mondatot és asztaltársa így is megérti mire próbál rákérdezni.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-04 07:14:27
Üzenet elküldve: 2014-03-04 07:14:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Sátortábor… //
* A lány igen hamar rájöhetett, hogy a fiú valóban nem ismeri ezt a helyet, tán pont ezért tette fel a kérdést nem is oly a másiknak, hogy ő vajon járt e már ott. Miközben a rutinos ellenőrzését végzi a körötte lévőkön, a lány szavaira figyel mellékesen. Egyetlen apró biccentéssel konstatálja a másiknak, hogy látja, valóban milyen sok szerzet jár errefelé. *
- Csupán néhány hete vagyok itt délen, Északról származom.
* Teszi hozzá amolyan mellékes lábjegyzetként. Így már talán érthető a számára idegen karavánpihenő. Mikor errefelé jött akkor is csak áthaladt rajta. Nem különösebben foglalkozott a tüzetesebb megvizsgálással akkor. Artheniorba kellett érjen mihamarabb. Bámészkodásának eredménye, hogy mikor visszafordulnak a lányhoz, annak már csupán hűlt helyét látja maga mellett és egy szakállas törp néz fel rá egy kihelyezett tűzrakó hely mellől, értetlen tekintettel. Darel hamar észbe kap és követi az irányt előre amerre valószínűleg mehetett a másik. Nem is kell soká keresnie a szőkeséget. A búzaszín haj lobogása a fogadó ajtaja előtt hamar felismerhetővé teszi. Megcsóválja a fejét az újabb önigazgató műveletre, aztán csak hamar utoléri a másikat. *
// A Sárkányba lépve… //
Rana egymaga lép be a fogadón csupán mikor hátra sandít a válla felett, akkor veszi észre, hogy a fiú sikeresen lemaradt és nagyjából pár pillanattal utána lépi át a fogadó küszöbét. A bent lévőkön hamar átszalad a tekintete: katonák, utazók, elfek,törpök és még ki tudja miféle szerzetek. Igazi gyülekező hely a kalandorok számára. Majd a lány hangja, ami megüti a fülét a kissé zajos fogadóban. S már indul is a pult felé, hogy leadja a rendelést, mi alatt úti társa kényelembe helyezte magát az egyik asztalnál. Néhány fiatalabb uraság vet pár pillantást a szőke tincsek tulaja irányába egy szomszédős asztal felől…
- Estét Jó ember! Két korsó Mézsör lesz! * Kezd bele a pult mögött állónak, majd készséggel ki is fizeti a kért 24 aranyat. *
- Mellé pedig Vadhúst. Két főnek. * Adja le a rendelést majd kifizeti az ételért járó 14 aranyat is. Aztán elindul a közben pultra helyezett két korsóval vissza a kényelmesen ücsörgő vándorhoz. *
- Egészség! * Teszi az asztalra az italokat, majd lekanyarítja válláról a zsákot a hátáról, a kardjával egyetemben, mindkettőt a lábához helyezi, zsákját egyszerűen a földre, a méretes kardot pedig az asztal lapjának támasztva, melyen így végképp láthatóvá válik az ezüst farkas fenyegető tekintete, ami meglehet, néhány embernek szemet szúr… *
- Megfelel az igényeidnek?
* Szurkálódik kicsit, de csak amolyan megjegyzésként aztán szájához emeli a korsót és kortyol belőle. Rá fér, hosszú volt az ide vezető út. *
* A lány igen hamar rájöhetett, hogy a fiú valóban nem ismeri ezt a helyet, tán pont ezért tette fel a kérdést nem is oly a másiknak, hogy ő vajon járt e már ott. Miközben a rutinos ellenőrzését végzi a körötte lévőkön, a lány szavaira figyel mellékesen. Egyetlen apró biccentéssel konstatálja a másiknak, hogy látja, valóban milyen sok szerzet jár errefelé. *
- Csupán néhány hete vagyok itt délen, Északról származom.
* Teszi hozzá amolyan mellékes lábjegyzetként. Így már talán érthető a számára idegen karavánpihenő. Mikor errefelé jött akkor is csak áthaladt rajta. Nem különösebben foglalkozott a tüzetesebb megvizsgálással akkor. Artheniorba kellett érjen mihamarabb. Bámészkodásának eredménye, hogy mikor visszafordulnak a lányhoz, annak már csupán hűlt helyét látja maga mellett és egy szakállas törp néz fel rá egy kihelyezett tűzrakó hely mellől, értetlen tekintettel. Darel hamar észbe kap és követi az irányt előre amerre valószínűleg mehetett a másik. Nem is kell soká keresnie a szőkeséget. A búzaszín haj lobogása a fogadó ajtaja előtt hamar felismerhetővé teszi. Megcsóválja a fejét az újabb önigazgató műveletre, aztán csak hamar utoléri a másikat. *
// A Sárkányba lépve… //
Rana egymaga lép be a fogadón csupán mikor hátra sandít a válla felett, akkor veszi észre, hogy a fiú sikeresen lemaradt és nagyjából pár pillanattal utána lépi át a fogadó küszöbét. A bent lévőkön hamar átszalad a tekintete: katonák, utazók, elfek,törpök és még ki tudja miféle szerzetek. Igazi gyülekező hely a kalandorok számára. Majd a lány hangja, ami megüti a fülét a kissé zajos fogadóban. S már indul is a pult felé, hogy leadja a rendelést, mi alatt úti társa kényelembe helyezte magát az egyik asztalnál. Néhány fiatalabb uraság vet pár pillantást a szőke tincsek tulaja irányába egy szomszédős asztal felől…
- Estét Jó ember! Két korsó Mézsör lesz! * Kezd bele a pult mögött állónak, majd készséggel ki is fizeti a kért 24 aranyat. *
- Mellé pedig Vadhúst. Két főnek. * Adja le a rendelést majd kifizeti az ételért járó 14 aranyat is. Aztán elindul a közben pultra helyezett két korsóval vissza a kényelmesen ücsörgő vándorhoz. *
- Egészség! * Teszi az asztalra az italokat, majd lekanyarítja válláról a zsákot a hátáról, a kardjával egyetemben, mindkettőt a lábához helyezi, zsákját egyszerűen a földre, a méretes kardot pedig az asztal lapjának támasztva, melyen így végképp láthatóvá válik az ezüst farkas fenyegető tekintete, ami meglehet, néhány embernek szemet szúr… *
- Megfelel az igényeidnek?
* Szurkálódik kicsit, de csak amolyan megjegyzésként aztán szájához emeli a korsót és kortyol belőle. Rá fér, hosszú volt az ide vezető út. *
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-03 21:09:01
Üzenet elküldve: 2014-03-03 21:09:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Riana Sidel //
*Míg hallgatja a hölgyemény mondandóját, addig egy intéssel odahívja magához a fogadóst, s miután 6 aranyat a kezébe nyom, az már hozza is a Bort. Jól esik neki most az alkohol, hiszen az enyhe füst, mely a fogadóban kering, az éjszaka, no meg ezzel a titokzatos nőszeméllyel folytatott beszélgetés szinte megköveteli azt, hogy alkoholt vegyen magához.*
- Én sajnos akaratlanul is elkezdem őket elemezni igen sokszor! Az például mániám szokott lenni, hogy amikor ingerszegény a környezet, tehát nem beszél az adott illetővel senki, nem csinál semmit, akkor lényegében "mit csinál". A gesztusok állítom, hogy többet elárulnak az emberről, mint a szavai! *bólogat határozottan, majd iszik egy kortyot* Hiába nagyszájú valaki, hiába játssza a rendíthetetlent, miközben apró gyöngycseppek vannak a homlokán, a lába alig észrevehetően jár, s kaparja a kezét. Épp úgy hiába halk valaki, hiába csendes, nem biztos, hogy ez arra utal, hogy félénk lenne, ha közben teljesen nyugodtak a mozdulatai.
*Jegyzi meg kiragadva egy apró dolgot amolyan kitérőként. Hiába, Mordach nem egy emberkedvelő egyén, így akaratlanul is keresi azokat a pontokat, melyekkel meg lehet törni másokat. Arvynnal ugyan nem volt annyi személyes ismeretség, hogy erre időt szakítson, főleg, hogy az egyik találkozáskor nem volt éppen a Vörös beszámítható, a másikkor pedig egy kést kapott az oldalába!*
- Ez esetben örvendek, Riana! *azzal Mordach szokásának eleget téve hint egy csókot a hölgy kézfejére, persze egyáltalán nem biztos, hogy hagyja a másik, ez esetben egy biccentéssel visszahúzódik* Látja, több spontán helyzet kellene Önnek! Elvégre ha jól sejtem, akkor a munkájának minden lépése kellően megvan tervezve. Vagy esetleg a "majd lesz valami, alkalmazkodok a helyzethez" elvet követi?
*Kérdi kíváncsian, hiszen bár maga inkább az előbbi kategóriába tartozik, igen sokan vannak, akik az utóbbiba. A tervezésnek is megvan a maga átka, hiszen a spontán helyzeteket, a meglepetések körét lecsökkenti, ugyanakkor egy váratlan esemény sokkal nagyobbat üthet ez esetben, hiszen ha az ember nem tervez, akkor túl nagy csalódás nem is érheti!*
- Szajha.
*Ismétli azt az olyannyira utált szót, miközben felhúzza az orrát. Nem akar ő ítélkezni - arcáról a véleménye ugyanakkor leolvasható -, így hangosan nem is jegyzi meg a saját undorát, elvégre hiába vélekedik a hölgyemény az anyjáról negatívan, Mordachnak nem áll szándékában a szájára venni, holott ő maga is eléggé megveti az effajta tevékenységet.*
- Azt hiszem a tény, hogy te egy "balesetnek" számítottál, már elegendő ok arra, hogy erre az útra térj. Elvégre hiába vannak meg az emberben a hajlamok, ez valamilyen szinten neveltetés kérdése, s ha nincs meg a megfelelő családi háttér, gyermekkor, érthető lesz az ilyesmi. De természetesen nem kezdek bele az analizálásba! *legyint egyet, majd a következő mondatán elkerekedik a férfi szeme, s nyel egy nagyot* Bordélyban? De ugye nem... Amikor kislány voltál... Akkor nem...
*Próbálja elmutogatni, bár a szavak nem jönnek ajkaira, hiszen hogyan is lehetne azt a kérdést megfogalmazni rendesen, hogy egy hét éves gyermeket esetleg megrontottak-e? Már csak a tartalma is szörnyű lenne!*
- Szépen megedzett a múlt akkor az elmondottak alapján, igen csúf gyermekkort szánt neked a Sors, az már biztos. Az effajta alvilági dolgokat űző egyének igen gyakorta elfojtják magukban az érzéseket, már csak az átkozott gyermekkor végett, hiszen ki akarna újabb csalódást? Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy ott legbelül *mutat a szőkeség szívére*, ott lapul egy kis fiókban az az elfojtott érzés, az érzelmi biztonságra való epekedő vágy, melyet oly sok minden elfojtott eddig. Lehet, hogy csupán egy idegen vagyok a számodra, ugyanakkor egy idegen talán sokkal többet tudhat, mint azt gondolnád!
*Kacsint. Kissé talányokban beszél, ám ha Riana érti s érzi, hogy mit akar mondani a férfi, akkor a szavai nem csupán a levegőbe beszélt mondatfoszlányoknak hatnak, hanem igen is elgondolkodtató beszédnek.*
- Hogy őszinte legyek... *elmosolyodik* Nem emlékszek. Egy kis baleset végett *mutat fejére*, kiesett minden a múltamból, szóval nem tudom. Talán az olykor felbukkanó érzések, gondolatok utalhatnak a múltra. Talán az a pillanatnyi állapot is visszavezethető valamire régről, sajnos ez még igazán homályos. Viszont egy valami jó benne: hogy még ha nekem olyan sorsom is volt, mint neked, arra egyáltalán nem emlékszek.
*Sosem volt erőssége az, hogy a saját fájdalmát kimutassa, s ez most sincs másképp. Arcán nincs fájdalom, nincs szomorúság, csupán egy enyhe másodpercig lehet felfedezni valami komor hűvösséget rajta, melyet hamar eltűntet, s futólag kipillant az ablakon.*
- Nocsak, a barátunk úgy látom hamar ideért! *néz kicsit messzebb, ahol egy fáklyás illető mellett ácsorog Arvyn, s beszél hozzá*
*Míg hallgatja a hölgyemény mondandóját, addig egy intéssel odahívja magához a fogadóst, s miután 6 aranyat a kezébe nyom, az már hozza is a Bort.
Jól esik neki most az alkohol, hiszen az enyhe füst, mely a fogadóban kering, az éjszaka, no meg ezzel a titokzatos nőszeméllyel folytatott beszélgetés szinte megköveteli azt, hogy alkoholt vegyen magához.*- Én sajnos akaratlanul is elkezdem őket elemezni igen sokszor! Az például mániám szokott lenni, hogy amikor ingerszegény a környezet, tehát nem beszél az adott illetővel senki, nem csinál semmit, akkor lényegében "mit csinál". A gesztusok állítom, hogy többet elárulnak az emberről, mint a szavai! *bólogat határozottan, majd iszik egy kortyot* Hiába nagyszájú valaki, hiába játssza a rendíthetetlent, miközben apró gyöngycseppek vannak a homlokán, a lába alig észrevehetően jár, s kaparja a kezét. Épp úgy hiába halk valaki, hiába csendes, nem biztos, hogy ez arra utal, hogy félénk lenne, ha közben teljesen nyugodtak a mozdulatai.
*Jegyzi meg kiragadva egy apró dolgot amolyan kitérőként. Hiába, Mordach nem egy emberkedvelő egyén, így akaratlanul is keresi azokat a pontokat, melyekkel meg lehet törni másokat. Arvynnal ugyan nem volt annyi személyes ismeretség, hogy erre időt szakítson, főleg, hogy az egyik találkozáskor nem volt éppen a Vörös beszámítható, a másikkor pedig egy kést kapott az oldalába!*
- Ez esetben örvendek, Riana! *azzal Mordach szokásának eleget téve hint egy csókot a hölgy kézfejére, persze egyáltalán nem biztos, hogy hagyja a másik, ez esetben egy biccentéssel visszahúzódik* Látja, több spontán helyzet kellene Önnek! Elvégre ha jól sejtem, akkor a munkájának minden lépése kellően megvan tervezve. Vagy esetleg a "majd lesz valami, alkalmazkodok a helyzethez" elvet követi?
*Kérdi kíváncsian, hiszen bár maga inkább az előbbi kategóriába tartozik, igen sokan vannak, akik az utóbbiba. A tervezésnek is megvan a maga átka, hiszen a spontán helyzeteket, a meglepetések körét lecsökkenti, ugyanakkor egy váratlan esemény sokkal nagyobbat üthet ez esetben, hiszen ha az ember nem tervez, akkor túl nagy csalódás nem is érheti!*
- Szajha.
*Ismétli azt az olyannyira utált szót, miközben felhúzza az orrát. Nem akar ő ítélkezni - arcáról a véleménye ugyanakkor leolvasható -, így hangosan nem is jegyzi meg a saját undorát, elvégre hiába vélekedik a hölgyemény az anyjáról negatívan, Mordachnak nem áll szándékában a szájára venni, holott ő maga is eléggé megveti az effajta tevékenységet.*
- Azt hiszem a tény, hogy te egy "balesetnek" számítottál, már elegendő ok arra, hogy erre az útra térj. Elvégre hiába vannak meg az emberben a hajlamok, ez valamilyen szinten neveltetés kérdése, s ha nincs meg a megfelelő családi háttér, gyermekkor, érthető lesz az ilyesmi. De természetesen nem kezdek bele az analizálásba! *legyint egyet, majd a következő mondatán elkerekedik a férfi szeme, s nyel egy nagyot* Bordélyban? De ugye nem... Amikor kislány voltál... Akkor nem...
*Próbálja elmutogatni, bár a szavak nem jönnek ajkaira, hiszen hogyan is lehetne azt a kérdést megfogalmazni rendesen, hogy egy hét éves gyermeket esetleg megrontottak-e? Már csak a tartalma is szörnyű lenne!*
- Szépen megedzett a múlt akkor az elmondottak alapján, igen csúf gyermekkort szánt neked a Sors, az már biztos. Az effajta alvilági dolgokat űző egyének igen gyakorta elfojtják magukban az érzéseket, már csak az átkozott gyermekkor végett, hiszen ki akarna újabb csalódást? Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy ott legbelül *mutat a szőkeség szívére*, ott lapul egy kis fiókban az az elfojtott érzés, az érzelmi biztonságra való epekedő vágy, melyet oly sok minden elfojtott eddig. Lehet, hogy csupán egy idegen vagyok a számodra, ugyanakkor egy idegen talán sokkal többet tudhat, mint azt gondolnád!
*Kacsint. Kissé talányokban beszél, ám ha Riana érti s érzi, hogy mit akar mondani a férfi, akkor a szavai nem csupán a levegőbe beszélt mondatfoszlányoknak hatnak, hanem igen is elgondolkodtató beszédnek.*
- Hogy őszinte legyek... *elmosolyodik* Nem emlékszek. Egy kis baleset végett *mutat fejére*, kiesett minden a múltamból, szóval nem tudom. Talán az olykor felbukkanó érzések, gondolatok utalhatnak a múltra. Talán az a pillanatnyi állapot is visszavezethető valamire régről, sajnos ez még igazán homályos. Viszont egy valami jó benne: hogy még ha nekem olyan sorsom is volt, mint neked, arra egyáltalán nem emlékszek.
*Sosem volt erőssége az, hogy a saját fájdalmát kimutassa, s ez most sincs másképp. Arcán nincs fájdalom, nincs szomorúság, csupán egy enyhe másodpercig lehet felfedezni valami komor hűvösséget rajta, melyet hamar eltűntet, s futólag kipillant az ablakon.*
- Nocsak, a barátunk úgy látom hamar ideért! *néz kicsit messzebb, ahol egy fáklyás illető mellett ácsorog Arvyn, s beszél hozzá*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-03 19:09:17
Üzenet elküldve: 2014-03-03 19:09:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Követi Darelt, de csak reméli, hogy a városok ismerője tudja az utat. Előbb-utóbb ő is megtalálná a Zöld Sárkány fogadót, de inkább utóbb.
A válasz azonban szétoszlatja minden korábbi elgondolását Darel tájékozottságát illetőleg, ugyanis rendkívül elmésen leszűri az eddigiekből, hogy a férfi sem ismerheti a helyet.*
-Hm.
*Mosolyogja meg a másikat.*
-Hát ha mindig ott vagy ahol szükség van a kardodra, akkor nem is járhattál sokszor karavánpihenőben. Ezekre a helyekre a világ minden tájáról érkeznek megfáradt utazók, kereskedők, zsoldosok.
*Avatja be a harcost.*
-Nagyszerű!
*Most, hogy már látja a célt határozott léptekkel indul meg felé. Talán még a bámészkodó Darelt is lehagyja pár lépéssel.*
*Csak a fogadó ajtaja előtt torpan meg egy pillanatra. Megigazítja haját és ruházatát mielőtt belépne, de nem tart tovább a művelet pár pillanatnál.
A földszinten sorakozó asztalok hívogatóak, akad is szabad hely bőven. Alkalmi társára csak válla felett pillant hátra, hátha hamarabb választott maguknak. A bent lévőknek csak apró biccentés jár ki Ranától.
A lánynak -talán pont azért már lány- valahogy semmi sem jó. Eddig finom falatokra és puha párnára vágyott, de most, hogy itt van... Egy csapásra megértette miért kerüli ő a társaságot. A tömeg nincs jó hatással -korábban még határozottan jó- kedvére.*
-Az első kör a tiéd.
*Dől kényelmesen hátra a széken, kezeit tarkóján pihentetve. Le se tagadhatná, hogy nem úrilány. Nem is akarja.*
A válasz azonban szétoszlatja minden korábbi elgondolását Darel tájékozottságát illetőleg, ugyanis rendkívül elmésen leszűri az eddigiekből, hogy a férfi sem ismerheti a helyet.*
-Hm.
*Mosolyogja meg a másikat.*
-Hát ha mindig ott vagy ahol szükség van a kardodra, akkor nem is járhattál sokszor karavánpihenőben. Ezekre a helyekre a világ minden tájáról érkeznek megfáradt utazók, kereskedők, zsoldosok.
*Avatja be a harcost.*
-Nagyszerű!
*Most, hogy már látja a célt határozott léptekkel indul meg felé. Talán még a bámészkodó Darelt is lehagyja pár lépéssel.*
*Csak a fogadó ajtaja előtt torpan meg egy pillanatra. Megigazítja haját és ruházatát mielőtt belépne, de nem tart tovább a művelet pár pillanatnál.
A földszinten sorakozó asztalok hívogatóak, akad is szabad hely bőven. Alkalmi társára csak válla felett pillant hátra, hátha hamarabb választott maguknak. A bent lévőknek csak apró biccentés jár ki Ranától.
A lánynak -talán pont azért már lány- valahogy semmi sem jó. Eddig finom falatokra és puha párnára vágyott, de most, hogy itt van... Egy csapásra megértette miért kerüli ő a társaságot. A tömeg nincs jó hatással -korábban még határozottan jó- kedvére.*
-Az első kör a tiéd.
*Dől kényelmesen hátra a széken, kezeit tarkóján pihentetve. Le se tagadhatná, hogy nem úrilány. Nem is akarja.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-03-02 13:29:55
Üzenet elküldve: 2014-03-02 13:29:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mordach Harders //
* Mikor elindulnak még egyszer hátratekint, hátha megpillantja üldözőjük alakját valahol a távolban, majd egy halovány mosollyal nyugtázza, hogy biz' már elnyelte őt a járókelők által keltett porfelhő. Ám nem sokáig ül meg ajkain a kifejezés, amint figyelmét az útra összpontosítja arca ismét érzelemmentes.*
- Hogy őszinte legyek, én sosem álltam neki... Hogy is mondjam?... Elemezni az embereket. Persze láttam rajta, hogy nyakig van az alvilági dolgokban, s abban is biztos voltam, hogy nem kevés halálért felelős -még ha közvetetten is... *Teszi hozzá, mintegy igazat adva a férfinek, hisz ha nem lenne, ki elvállalja a megbízást, akkor Arvynnak sem lennének ilyen mocskos ügyei.* ... de nem az én feladatom volt, hogy ezzel foglalkozzam. Egészen máig.
* Többet nem szól; némán, közbevágás és kérdések nélkül hallgatja végig a másik történetét.
A fogadóhoz érve a férfi előre engedi, így rá hárul a felelősség, hogy helyet keressen maguknak. Ám előbb... *
- Üdv, Egy pohár Almabort kérnék 10 aranyért. *Adja le a rendelését, majd miután megkapja az italát leül az egyik üres asztalhoz. Miközben a férfi szavait hallgatja bele-bele kortyol az italába, mely így hamar elfogy. Mikor meghallja a külseje és a vérontás sikere közti összefüggést halvány mosolyra húzódnak ajkai. Ő is tisztában van azzal, hogy ilyen megjelenéssel könnyebb valakit lépre csalni, és bizalmat kelteni másokban. És ha véletlenül hibát ejt, az őrök is jobban hajlanak arra, hogy neki adjanak igazat, mint egy mocskos koldusnak, aki véletlenül rosszkor volt rossza helyen.*
- A nevem Riana. *Mondj, majd egy vállrándítás kíséretében folytatja.* Nem szoktam álnevet használni. Habár a munkám megkövetelné, általában nem jutok el odáig, hogy bemutatkozzam. Ha az emlékezetem nem csal, akkor jó néhány éve maga az első, akivel hátsó szándék nélkül beszélgetek, kedves Mordach.
* A múltjára utaló kérdést hallva arca elsötétül. Nem azért, mert nem szívesen emlegeti fel a múltat, inkább azért, mert már ő sem teljesen emlékszik az eseményekre. A rövid hallgatás közben összeszedi a gondolatait, majd belekezd a mesélésbe.*
- Az első megbízásomat kényszerből fogadtam el, aztán onnantól a többi jött magától. Sajnos nem tudom melyik városból indultam, de szerintem nem is fontos, voltak nagyobb problémáim is. Anyám egy mocskos szajha volt. *Hangjában érződik a megvetés és az undor keveréke.* Apám az egyik visszatérő kuncsaftja, legalábbis addig, míg meg nem tudta, hogy történt egy kis baleset. Ez voltam én. Nagyjából 7 éves koromig a bordélyban nevelkedtem, ahol kosztot és kvártélyt kaptam. Egyik nap hatalmába kerített egy furcsa érzés... Máig nem tudom megmagyarázni pontosan mire is gondoltam akkor, -már amennyire egy kislány gondolkodik az ilyen helyzeteken- a lényeg, hogy összeszedtem a legfontosabb dolgaimat, s míg anyám a férfiakkal volt elfoglalva én szép csendben elszöktem. Nem gondoltam bele hova tudnék menni, csak jártam az utcákat, míg rám nem sötétedett. Végül megpillantottam egy koldulókból álló kisebb csapatot, kik egy alig pislákoló tűz körül ültek. Rövid habozás után úgy döntöttem, hogy megkérdezem csatlakozhatnék-e hozzájuk. Szívesen láttak, sőt, a kevéske élelmet is megosztották velem. A következő hat-hét évet velük töltöttem. Nap közben ültem az utca szélén várva, hátha valaki megszán és aprót dob elém, míg éjszakánként egy hosszú bottal hadonásztam és azt játszottam, hogy banditákat üldözök, akiket végül elfogok és magas jutalom fejében átnyújtok az őrségnek. Ám az évek múltával ez a játék lassan átcsapott valami gyakorlás félévé, mindenféle új, bonyolult mozdulatokat találtam ki, s a végén már olyan történeteken gondolkodtam, ahol nem adom át senkinek sem az ellenséget, hanem lekaszabolom őket mind egy szálig. Talán tizenhárom éves lehettem, mikor komolyan elhatároztam, hogy fejleszteni szeretném magam. egész jól alakult a dolog, de persze messze nem voltam elég képzett, hogy gyilkoljak... Legalábbis én úgy hittem. Egyik nap, miközben a ház tövében ücsörögve néztem a járókelőket egy gazdag ficsúr állt elém mondván kapok tőle ötven aranyat, ha lefekszem vele. Először tudomást sem vettem róla, de mikor elkezdett rángatni eléggé felhúztam magam és az első kezem ügyébe kerülő tárggyal, ami ebben az esetben egy méretes kő volt, nekiestem és addig vertem az arcát, míg a felismerhetetlenségig össze nem zúztam. Egy ideig a sokktól megdermedve néztem a vergődő, visító alakot, majd, amint visszatért tagjaimba az élet gondolkodás nélkül futásnak eredtem. Néhány napig egy elhagyott viskóban húztam meg magam, majd egyik éjjel meglátogatott egy férfi és munkát ajánlott. Azt mondta hallotta mit tettem azzal a féreggel és szívesen szárnyai alá venne, mint tanítványát. Nem igazán fűlött hozzá a fogam, de nem volt más választásom. A következő éveket azzal töltöttem, hogy eltanuljak tőle mindent, ami segítségemre lehet a gyilkolásban. Nem tartott olyan sokáig, mint normális esetben tartott volna, hisz már volt egy kevés gyakorlatom. Hamarosan meg is kaptam az első megbízást. Hamar ráéreztem a dologra, de őszintén sosem élveztem. Mindmáig nem ölök élvezetből, úgy fogom fel, mint egy feladatot, amit el kell végezni. Sokkal közelebb áll hozzám a csalás és hasonló "kisebb" bűntények, de azóta sem tudtam teljesen elszakadni a vérontástól. *Üres pohara aljára tekint, majd megköszörüli száraz torkát.* Nos, ennyi lenne. És most itt vagyok és az alvilág legmocskosabb, leggerinctelenebb patkánya elől menekülök egy férfi társaságában, akinek néhány percnyi ismeret után már az egész életemet elmeséltem. *Mondja halvány mosollyal ajkain.*
- És veled mi a helyzet? Múltadnak volt szerepe abban, hogy végül Arvynnál és az alvilágban kötöttél ki vagy csak... Hogy úgy mondjam, rossz napod volt? Mert a szavaidból úgy vettem ki, hogy nem szívesen ereszkedsz le ilyen mély szintekre, csupán volt egy rossz időszakod. persze ha nem így van, akkor... bocsánat, nem akarlak... megsérteni.
* nehezen jönnek a szájára ezek az udvarias szavak, nem szokott így beszélni. Most is meg kell erőltetnie magát, mert fél hogyha azt a flegma stílusát használná, akkor a férfi rövid úton magára hagyná, amit nem szeretne. nagyobb biztonságba érzi magát Mordach mellett.*
* Mikor elindulnak még egyszer hátratekint, hátha megpillantja üldözőjük alakját valahol a távolban, majd egy halovány mosollyal nyugtázza, hogy biz' már elnyelte őt a járókelők által keltett porfelhő. Ám nem sokáig ül meg ajkain a kifejezés, amint figyelmét az útra összpontosítja arca ismét érzelemmentes.*
- Hogy őszinte legyek, én sosem álltam neki... Hogy is mondjam?... Elemezni az embereket. Persze láttam rajta, hogy nyakig van az alvilági dolgokban, s abban is biztos voltam, hogy nem kevés halálért felelős -még ha közvetetten is... *Teszi hozzá, mintegy igazat adva a férfinek, hisz ha nem lenne, ki elvállalja a megbízást, akkor Arvynnak sem lennének ilyen mocskos ügyei.* ... de nem az én feladatom volt, hogy ezzel foglalkozzam. Egészen máig.
* Többet nem szól; némán, közbevágás és kérdések nélkül hallgatja végig a másik történetét.
A fogadóhoz érve a férfi előre engedi, így rá hárul a felelősség, hogy helyet keressen maguknak. Ám előbb... *
- Üdv, Egy pohár Almabort kérnék 10 aranyért.
*Adja le a rendelését, majd miután megkapja az italát leül az egyik üres asztalhoz. Miközben a férfi szavait hallgatja bele-bele kortyol az italába, mely így hamar elfogy. Mikor meghallja a külseje és a vérontás sikere közti összefüggést halvány mosolyra húzódnak ajkai. Ő is tisztában van azzal, hogy ilyen megjelenéssel könnyebb valakit lépre csalni, és bizalmat kelteni másokban. És ha véletlenül hibát ejt, az őrök is jobban hajlanak arra, hogy neki adjanak igazat, mint egy mocskos koldusnak, aki véletlenül rosszkor volt rossza helyen.*- A nevem Riana. *Mondj, majd egy vállrándítás kíséretében folytatja.* Nem szoktam álnevet használni. Habár a munkám megkövetelné, általában nem jutok el odáig, hogy bemutatkozzam. Ha az emlékezetem nem csal, akkor jó néhány éve maga az első, akivel hátsó szándék nélkül beszélgetek, kedves Mordach.
* A múltjára utaló kérdést hallva arca elsötétül. Nem azért, mert nem szívesen emlegeti fel a múltat, inkább azért, mert már ő sem teljesen emlékszik az eseményekre. A rövid hallgatás közben összeszedi a gondolatait, majd belekezd a mesélésbe.*
- Az első megbízásomat kényszerből fogadtam el, aztán onnantól a többi jött magától. Sajnos nem tudom melyik városból indultam, de szerintem nem is fontos, voltak nagyobb problémáim is. Anyám egy mocskos szajha volt. *Hangjában érződik a megvetés és az undor keveréke.* Apám az egyik visszatérő kuncsaftja, legalábbis addig, míg meg nem tudta, hogy történt egy kis baleset. Ez voltam én. Nagyjából 7 éves koromig a bordélyban nevelkedtem, ahol kosztot és kvártélyt kaptam. Egyik nap hatalmába kerített egy furcsa érzés... Máig nem tudom megmagyarázni pontosan mire is gondoltam akkor, -már amennyire egy kislány gondolkodik az ilyen helyzeteken- a lényeg, hogy összeszedtem a legfontosabb dolgaimat, s míg anyám a férfiakkal volt elfoglalva én szép csendben elszöktem. Nem gondoltam bele hova tudnék menni, csak jártam az utcákat, míg rám nem sötétedett. Végül megpillantottam egy koldulókból álló kisebb csapatot, kik egy alig pislákoló tűz körül ültek. Rövid habozás után úgy döntöttem, hogy megkérdezem csatlakozhatnék-e hozzájuk. Szívesen láttak, sőt, a kevéske élelmet is megosztották velem. A következő hat-hét évet velük töltöttem. Nap közben ültem az utca szélén várva, hátha valaki megszán és aprót dob elém, míg éjszakánként egy hosszú bottal hadonásztam és azt játszottam, hogy banditákat üldözök, akiket végül elfogok és magas jutalom fejében átnyújtok az őrségnek. Ám az évek múltával ez a játék lassan átcsapott valami gyakorlás félévé, mindenféle új, bonyolult mozdulatokat találtam ki, s a végén már olyan történeteken gondolkodtam, ahol nem adom át senkinek sem az ellenséget, hanem lekaszabolom őket mind egy szálig. Talán tizenhárom éves lehettem, mikor komolyan elhatároztam, hogy fejleszteni szeretném magam. egész jól alakult a dolog, de persze messze nem voltam elég képzett, hogy gyilkoljak... Legalábbis én úgy hittem. Egyik nap, miközben a ház tövében ücsörögve néztem a járókelőket egy gazdag ficsúr állt elém mondván kapok tőle ötven aranyat, ha lefekszem vele. Először tudomást sem vettem róla, de mikor elkezdett rángatni eléggé felhúztam magam és az első kezem ügyébe kerülő tárggyal, ami ebben az esetben egy méretes kő volt, nekiestem és addig vertem az arcát, míg a felismerhetetlenségig össze nem zúztam. Egy ideig a sokktól megdermedve néztem a vergődő, visító alakot, majd, amint visszatért tagjaimba az élet gondolkodás nélkül futásnak eredtem. Néhány napig egy elhagyott viskóban húztam meg magam, majd egyik éjjel meglátogatott egy férfi és munkát ajánlott. Azt mondta hallotta mit tettem azzal a féreggel és szívesen szárnyai alá venne, mint tanítványát. Nem igazán fűlött hozzá a fogam, de nem volt más választásom. A következő éveket azzal töltöttem, hogy eltanuljak tőle mindent, ami segítségemre lehet a gyilkolásban. Nem tartott olyan sokáig, mint normális esetben tartott volna, hisz már volt egy kevés gyakorlatom. Hamarosan meg is kaptam az első megbízást. Hamar ráéreztem a dologra, de őszintén sosem élveztem. Mindmáig nem ölök élvezetből, úgy fogom fel, mint egy feladatot, amit el kell végezni. Sokkal közelebb áll hozzám a csalás és hasonló "kisebb" bűntények, de azóta sem tudtam teljesen elszakadni a vérontástól. *Üres pohara aljára tekint, majd megköszörüli száraz torkát.* Nos, ennyi lenne. És most itt vagyok és az alvilág legmocskosabb, leggerinctelenebb patkánya elől menekülök egy férfi társaságában, akinek néhány percnyi ismeret után már az egész életemet elmeséltem. *Mondja halvány mosollyal ajkain.*
- És veled mi a helyzet? Múltadnak volt szerepe abban, hogy végül Arvynnál és az alvilágban kötöttél ki vagy csak... Hogy úgy mondjam, rossz napod volt? Mert a szavaidból úgy vettem ki, hogy nem szívesen ereszkedsz le ilyen mély szintekre, csupán volt egy rossz időszakod. persze ha nem így van, akkor... bocsánat, nem akarlak... megsérteni.
* nehezen jönnek a szájára ezek az udvarias szavak, nem szokott így beszélni. Most is meg kell erőltetnie magát, mert fél hogyha azt a flegma stílusát használná, akkor a férfi rövid úton magára hagyná, amit nem szeretne. nagyobb biztonságba érzi magát Mordach mellett.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-28 18:59:13
Üzenet elküldve: 2014-02-28 18:59:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Riana Sidel //
*Miközben sétálnak a fogadó felé, a kapun túl már annyira messze kerül az a féreg, hogy látni sem lehet. Először talán nem tűnhetett jó ötletnek, hogy itt "táborozzanak le", viszont ha belegondol az ember, akkor rájöhet, hogy tele van a hely őrökkel, még a fogadóban is megszoktak fordulni, s egy zsúfolt helyen sokkal kisebb az esélye arra, hogy bárkit is megtámadjon. No meg azért így, hogy Mordach a hölgyemény mellett van, már nem biztos, hogy olyan bátor lesz!*
- Igen, a jó öreg Arvyn, akinél még egy beteg patkány is sokkal többet ér. Mikor összeakadtam vele, s találkoztunk, mindig is meglepődtem, hogy tud valaki ennyire mélyre süllyedni, hogy tud valakinek ennyire nagyon fertőzött lenni a lelke. *mondja a Vörös, aki nem éppen tiszta ügyek miatt ismerte* Tudja, Kedves, a gonoszságnak is vannak bizonyos szintjei, s a magasabbakhoz már igazán sok ész kell, ami neki talán annyiban nyilvánul meg, hogy életben van. Rengeteg ellensége van, mindenki a halálát akarja - ahogy ő is másokét -, csak valamiért mindenki féli őt, mert annyira sok ember vére szárad már a kezéhez - közvetetten.
*Utolsó szavát kicsit kiemeli célzásképp, majd egy halovány mosolyt ereszt meg a szőkeség felé, hiszen tudja jól ő maga is, hogy ezt a hölgyet is hasonló dolgok keringik körül. Természetesen Mordach nem orgyilkos, sosem volt az, viszont néha akadnak olyan időszakok, melyekben az effajta vágyakat le kell vezetni, emellett a felgyülemlett dühöt is ki kell adni. A Vörös nem gyilkos, csupán nem szab határt a vágyainak...*
- Jellemző. *jegyzi meg a másik története után* Még ha Kegyed "tisztességesen" is állt volna a dolgokhoz, s nem árulta volna el, higgye el, hogy talált volna olyan okot, melyért a halálát kívánhatja. Akár egy rossz nézés, akár valami kitalált dolog... *azzal nagyot sóhajt, s a sátrak közt elkezdi felidézni a saját kis történetét* Hát az én esetem kicsit hosszabb időre nyúlik vissza. Az ember életében vannak bizonyos időszakok, mikor egyszerűen képtelen elviselni maga körül az embereket, mindenen ideges lesz, és semmi sem segít javítani a kedélyét. Nem úgy kel fel, hogy "végre elérkezett egy új nap", hanem hogy "jaj ne, már megint egy újabb nap". Mikor már képtelen bármit is tenni azért, hogy egy kis fényt is felfedezzen a világban, akkor a lélek fog megoldást keresni, s olyan irányba tereli a testet, mely megoldhat minden problémát. Hát, az én történetem is itt kezdődik...
*El is érkeznek a fogadóba, ahol előre engedi a hölgyet, s hagyja, hogy válasszon egy üres asztalt. Túlságosan sokan nincsenek, ezért akad még pár szabad a helyiségben. Mikor mindketten helyet foglalnak, tovább folytatja Mordach.*
- Pirtianes városában van egy olyan hely, melyet csak Patkánylyuknak neveznek, talán ismeri! No, hát nem is kell mondanom, ott akadtam vele össze. Épp egy bizonyos gombafajért mentem oda, és sajnos az arcom nem éppen volt humánus, mintha már vagy egy hete folyamatosan hallucinogén dohányt szívtam volna - enyhe igazság mondjuk volt is benne, igyekeztem elszakadni a világtól. Tehát épp mentem az áruért, mikor leszólított, s megbízott azzal, hogy öljek meg valakit. Az illető nem volt se híres, családja sem volt, lényegében egy senki volt, csupán a bosszú vezérelte Arvynt. Más esetben ellent mondtam volna, de abban az állapotban valami elborította az elmém, s nem tudtam, nem is akartam ellenkezni. Így hát megtettem, s őszintén szólva, nagyon élveztem. Egy pillanat alatt helyre rakott, ahogy le tudtam vezetni egy emberen a világ minden baját, s onnantól kezdve kezdtem is visszarázódni. A pénzt megkaptam, el is felejthettük volna egymást, viszont az a féreg rám támadt, azzal az ürüggyel, mint Kegyednél, csupán nálam ez hazugság volt. Elvileg elárultam valakinek, amiért halállal kellett volna fizetnem - meg is támadott, nem számítottam rá, így egy kést sikeresen az oldalamba állított, de azzal a lendülettel betörtem az orrát, és mivel eléggé megszédült tőle, szerintem tudta, hogy ez a vesztét okozná, így hát elillant azzal a felkiáltással, hogy visszajön értem. Azóta már én is kerestem, viszont sosem akadtam rá. Ennyi a történet! *bólogat, majd kíváncsian a hölgy felé pillant* Ha jól sejtem, akkor Kegyed pontosan az életontásból keresi kenyerét. Hadd jegyezzem meg, hogy hiába egy finom hölgy, ezzel a külsővel sokkal könnyebb eltenni valakit láb alól, mint az enyémmel! *kacsint* A nevét pedig még nem is tudom, bár az Ön szakmájában szeretnek álnevet használni, én mindenesetre elárulom az enyém: Mordach volnék. *kíváncsiságának eleget téve viszont újra felszólal* S mondja, mi vezette Kegyed arra, hogy e területen keresse kenyerét? A kényszer vezette rá, vagy esetleg mélyebb lelki okai vannak? *pillant rá sejtelmesen*
*Miközben sétálnak a fogadó felé, a kapun túl már annyira messze kerül az a féreg, hogy látni sem lehet. Először talán nem tűnhetett jó ötletnek, hogy itt "táborozzanak le", viszont ha belegondol az ember, akkor rájöhet, hogy tele van a hely őrökkel, még a fogadóban is megszoktak fordulni, s egy zsúfolt helyen sokkal kisebb az esélye arra, hogy bárkit is megtámadjon. No meg azért így, hogy Mordach a hölgyemény mellett van, már nem biztos, hogy olyan bátor lesz!*
- Igen, a jó öreg Arvyn, akinél még egy beteg patkány is sokkal többet ér. Mikor összeakadtam vele, s találkoztunk, mindig is meglepődtem, hogy tud valaki ennyire mélyre süllyedni, hogy tud valakinek ennyire nagyon fertőzött lenni a lelke. *mondja a Vörös, aki nem éppen tiszta ügyek miatt ismerte* Tudja, Kedves, a gonoszságnak is vannak bizonyos szintjei, s a magasabbakhoz már igazán sok ész kell, ami neki talán annyiban nyilvánul meg, hogy életben van. Rengeteg ellensége van, mindenki a halálát akarja - ahogy ő is másokét -, csak valamiért mindenki féli őt, mert annyira sok ember vére szárad már a kezéhez - közvetetten.
*Utolsó szavát kicsit kiemeli célzásképp, majd egy halovány mosolyt ereszt meg a szőkeség felé, hiszen tudja jól ő maga is, hogy ezt a hölgyet is hasonló dolgok keringik körül. Természetesen Mordach nem orgyilkos, sosem volt az, viszont néha akadnak olyan időszakok, melyekben az effajta vágyakat le kell vezetni, emellett a felgyülemlett dühöt is ki kell adni. A Vörös nem gyilkos, csupán nem szab határt a vágyainak...*
- Jellemző. *jegyzi meg a másik története után* Még ha Kegyed "tisztességesen" is állt volna a dolgokhoz, s nem árulta volna el, higgye el, hogy talált volna olyan okot, melyért a halálát kívánhatja. Akár egy rossz nézés, akár valami kitalált dolog... *azzal nagyot sóhajt, s a sátrak közt elkezdi felidézni a saját kis történetét* Hát az én esetem kicsit hosszabb időre nyúlik vissza. Az ember életében vannak bizonyos időszakok, mikor egyszerűen képtelen elviselni maga körül az embereket, mindenen ideges lesz, és semmi sem segít javítani a kedélyét. Nem úgy kel fel, hogy "végre elérkezett egy új nap", hanem hogy "jaj ne, már megint egy újabb nap". Mikor már képtelen bármit is tenni azért, hogy egy kis fényt is felfedezzen a világban, akkor a lélek fog megoldást keresni, s olyan irányba tereli a testet, mely megoldhat minden problémát. Hát, az én történetem is itt kezdődik...
*El is érkeznek a fogadóba, ahol előre engedi a hölgyet, s hagyja, hogy válasszon egy üres asztalt. Túlságosan sokan nincsenek, ezért akad még pár szabad a helyiségben. Mikor mindketten helyet foglalnak, tovább folytatja Mordach.*
- Pirtianes városában van egy olyan hely, melyet csak Patkánylyuknak neveznek, talán ismeri! No, hát nem is kell mondanom, ott akadtam vele össze. Épp egy bizonyos gombafajért mentem oda, és sajnos az arcom nem éppen volt humánus, mintha már vagy egy hete folyamatosan hallucinogén dohányt szívtam volna - enyhe igazság mondjuk volt is benne, igyekeztem elszakadni a világtól. Tehát épp mentem az áruért, mikor leszólított, s megbízott azzal, hogy öljek meg valakit. Az illető nem volt se híres, családja sem volt, lényegében egy senki volt, csupán a bosszú vezérelte Arvynt. Más esetben ellent mondtam volna, de abban az állapotban valami elborította az elmém, s nem tudtam, nem is akartam ellenkezni. Így hát megtettem, s őszintén szólva, nagyon élveztem. Egy pillanat alatt helyre rakott, ahogy le tudtam vezetni egy emberen a világ minden baját, s onnantól kezdve kezdtem is visszarázódni. A pénzt megkaptam, el is felejthettük volna egymást, viszont az a féreg rám támadt, azzal az ürüggyel, mint Kegyednél, csupán nálam ez hazugság volt. Elvileg elárultam valakinek, amiért halállal kellett volna fizetnem - meg is támadott, nem számítottam rá, így egy kést sikeresen az oldalamba állított, de azzal a lendülettel betörtem az orrát, és mivel eléggé megszédült tőle, szerintem tudta, hogy ez a vesztét okozná, így hát elillant azzal a felkiáltással, hogy visszajön értem. Azóta már én is kerestem, viszont sosem akadtam rá. Ennyi a történet! *bólogat, majd kíváncsian a hölgy felé pillant* Ha jól sejtem, akkor Kegyed pontosan az életontásból keresi kenyerét. Hadd jegyezzem meg, hogy hiába egy finom hölgy, ezzel a külsővel sokkal könnyebb eltenni valakit láb alól, mint az enyémmel! *kacsint* A nevét pedig még nem is tudom, bár az Ön szakmájában szeretnek álnevet használni, én mindenesetre elárulom az enyém: Mordach volnék. *kíváncsiságának eleget téve viszont újra felszólal* S mondja, mi vezette Kegyed arra, hogy e területen keresse kenyerét? A kényszer vezette rá, vagy esetleg mélyebb lelki okai vannak? *pillant rá sejtelmesen*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-28 13:15:41
Üzenet elküldve: 2014-02-28 13:15:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Erith Jorin//
*Svle némileg megkönnyebbül, mert azt hitte a másik gyávának fogja tartani, de meglepi, hogy nem tesz fel további kérdéseket.*
-Hülyeség volt jelentkezni, de szerencsém volt, hogy az a mágus nem azonnal kivégzett, esélyem se lett volna.*Mondja, miközben ismét átgondolja ama elhatározását, hogy megtanul némileg vívni, és valamilyen szinten varázsolni is.~Szerencsém volt abban is, és szerencsém van abban is, hogy találkoztam Erithe, és ő vállalta a tanításomat. Kétlem, hogy túl jó harcos válna belőlem, de azért leglalább valamennyire meg kell tanulnom megvédeni magam. Sajnos már nem Arthenior biztonságos városában vagyok hanem ebben a porfészekben, és itt jobb ha meg tudom magam védeni.~Gondolatai még mindig kicsit összevisszák, de amilyen gyorsan lerészegedett, olyan gyorsan józanodik is ki.*
*Svle némileg megkönnyebbül, mert azt hitte a másik gyávának fogja tartani, de meglepi, hogy nem tesz fel további kérdéseket.*
-Hülyeség volt jelentkezni, de szerencsém volt, hogy az a mágus nem azonnal kivégzett, esélyem se lett volna.*Mondja, miközben ismét átgondolja ama elhatározását, hogy megtanul némileg vívni, és valamilyen szinten varázsolni is.~Szerencsém volt abban is, és szerencsém van abban is, hogy találkoztam Erithe, és ő vállalta a tanításomat. Kétlem, hogy túl jó harcos válna belőlem, de azért leglalább valamennyire meg kell tanulnom megvédeni magam. Sajnos már nem Arthenior biztonságos városában vagyok hanem ebben a porfészekben, és itt jobb ha meg tudom magam védeni.~Gondolatai még mindig kicsit összevisszák, de amilyen gyorsan lerészegedett, olyan gyorsan józanodik is ki.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-15 20:18:32
Üzenet elküldve: 2014-02-15 20:18:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zsoldos Toborzás-Alapítás//
*Egot a borát letéve egy asztalra lehajol és elkezdi összeszedni, a nyilait, amiket gyorsan be is helyez a ponyvába, de a számszeríján rajta marad a szeme, az ork faragások a régi időkre emlékeztetik, amikor még a hordában dolgozott, majd az íjszerszámot is visszateszi a "táskájába" és a boráért nyúl, amibe bele is kortyol, de nem nagyot, csak, hogy megízlelje.*-És mi vezette a zsoldosok közé?* Teszi föl a kérdést az elf lánynak, tudat alatt már eldöntötte, hogy ő lesz az első "szövetségese" hisz barátok nélkül az ember csak egy kő, de ha barátok veszik körül, máris áthatolhatatlan fal képződik belőlük.*~Ej, ez a bor nem igazán az amihez szoktam, érezni azt, hogy aki palackozta, az mosott kezet.~*Majdnem kuncogni kezd magában, de az elf lány nyilván bolondnak nézné érte, így inkább bele kortyol a borba ismét.*
*Egot a borát letéve egy asztalra lehajol és elkezdi összeszedni, a nyilait, amiket gyorsan be is helyez a ponyvába, de a számszeríján rajta marad a szeme, az ork faragások a régi időkre emlékeztetik, amikor még a hordában dolgozott, majd az íjszerszámot is visszateszi a "táskájába" és a boráért nyúl, amibe bele is kortyol, de nem nagyot, csak, hogy megízlelje.*-És mi vezette a zsoldosok közé?* Teszi föl a kérdést az elf lánynak, tudat alatt már eldöntötte, hogy ő lesz az első "szövetségese" hisz barátok nélkül az ember csak egy kő, de ha barátok veszik körül, máris áthatolhatatlan fal képződik belőlük.*~Ej, ez a bor nem igazán az amihez szoktam, érezni azt, hogy aki palackozta, az mosott kezet.~*Majdnem kuncogni kezd magában, de az elf lány nyilván bolondnak nézné érte, így inkább bele kortyol a borba ismét.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-15 19:56:18
Üzenet elküldve: 2014-02-15 19:56:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Zsoldos Toborzás-Alapítás//
- A nevem Tantun Szidama, sokan csak Szid-nek szólítanak.
*Egot bort rendel, de elejti néhány cuccát. A lány már majdnem lehajol, hogy segítsen, de nem akarja, hogy csicskásnak nézzék, mert akkor mindenki őt ugrasztaná a csapatban, ha valamire szüksége lenne. így ülve marad. A sötételfekben amúgy sem bízott sosem. A legtöbben kegyetlenek, tolvajlásból vagy gyilkolásból élnek. Egot nem tűnik kegyetlennek, de nem tudhatja. Vele nem akar igazán barátságot kötni.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Zöldsárkány fogadó
Üzenet elküldve: 2014-02-14 15:26:27
Üzenet elküldve: 2014-02-14 15:26:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zsoldos Toborzás-Alapítás//
*Egot megrázza a lány kezét, majdnem meg is szorítja de mégsem, hisz hölgy kezét nem illendő megszorítani.*-Hát ennek örülök, a nevem Egot a csendestalpú, és téged milyen néven szólítanak?*Teszi föl a kérdést miközben kezét a lányétól elhúzva az egyik fölszolgálónak int.*-Egy kupa Bor lesz kisasszony, itt 7 arany ugye? *ÉS előkotorássza a ponyvából a pár aranyat, de ügyetlenkedésében kiejti számszeríját és a nyilakat, amelyek egy fél méteres körben szétterülnek körülötte.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.14 21:56:34, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Egot megrázza a lány kezét, majdnem meg is szorítja de mégsem, hisz hölgy kezét nem illendő megszorítani.*-Hát ennek örülök, a nevem Egot a csendestalpú, és téged milyen néven szólítanak?*Teszi föl a kérdést miközben kezét a lányétól elhúzva az egyik fölszolgálónak int.*-Egy kupa Bor lesz kisasszony, itt 7 arany ugye?
*ÉS előkotorássza a ponyvából a pár aranyat, de ügyetlenkedésében kiejti számszeríját és a nyilakat, amelyek egy fél méteres körben szétterülnek körülötte.*A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.02.14 21:56:34, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 727-746