//Nitta//
*Draenon eltűnődik a nő kérdésén, s az arra adandó válaszok lehetőségén. Valójában lövése sincs, ki lehetett a suhanc, sőt, abban sem egészen biztos, hogy jelentett bármit, amit látott, s amit látott, az a valóság-e, vagy megint csak kiütközött rajta a paranoia, de ugyebár jobb félni és élni, mintsem bátor hullának lenni, akárhogy is nézi a dolgot, így jobbára hallgatni szokott az ilyen irányú megérzéseire, mert pusztán az a tény, hogy még mindig lélegzik, alátámasztani látszik azok hatékonyságát. *
-Valójában... *kezd bele, majd megvakarja az állán serkenő borostát, mely mozdulat során sercegő hang hallatszik, tudatva a külvilággal, hogy akár a közeli jövőben esedékessé is válhat egy borotválkozás*
-Nos, ami azt illeti, valójában fogalmam sincs, ki lehetett, vagy ki küldhette. Feltételezésem persze akad, nem is egy, de mint hogy egyiket sem tudnám úgy egyébként alátámasztani semmivel, azt hiszem, jobb is, ha a találgatást jelen esetben mellőzzük. *zárja végül rövidre a dolgot, mert csakugyan, felesleges szócséplés volna az egész, ugyanakkor valószínűleg kevéssé szerencsés mindezt egy ivóban megvitatni. Majd talán később, ha már maguk lesznek, s egyetlen figyelő szem, vagy fül sem lesz tanúja a beszélgetésnek. Mert bár a kocsma jelenleg meglehetősen kihaltnak tetszik, Draenon megtanulta már a saját kárán, hogy ez önmagában véve még a világon semmit sem jelent, s úgy kezel minden helyet, hogy a falnak is füle lehet, sőt, nem átallja használni is azt.*
-De nem ám! *vigyorodik el immár, ahogy kellemesebb, s jóval könnyedebb témát érintenek az éjszakai lakhatást és tartózkodást taglalva.*
-Hát hogyan számolnék el a lelkiismeretemmel, ha kiderülne, hogy bajod esett, csak mert nem vontalak védelmező karjaim kellő közelségébe? *kacsint a nőre, nem hánytorgatva fel azt a tényt, hogy a lelkiismeret átka őt sosem sújtotta, ez afféle férfidolog, mondhatni titok, melyet nem óhajt megosztani senkivel sem, még Nittával sem. Nem bizony. Főleg azért nem, mert ennek nem is feltétlenül van tudatában, sőt, valójában nem is igen tudja, mi is az a lelkiismeret, s miképpen kéne annak léteznie, vagy funkcionálnia.*
-Talán mindegyik, leszámítva, hogy én nem különösebben tartok attól, amit az éjszaka hozhat. De talán az is benne van, hogy azt sem akarom, hogy ha netán bebizonyosodna, hogy a kölyök téged követett, akkor egyedül lephessen meg ő, vagy az esetleges társai, amikor az igazak álmát alszod, s nincs a közelben senki, aki a segítségedre lehetne. *mutat rá, majd hozzá teszi:*
-Hát persze, hogy nem tennék semmit, amit te nem akarsz. Ha egyszer úri becsületszavamat adtam, már pedig nem sok mindenem van, csak a szavam, de azt nem szegem meg, senki kedvéért. *jelenti ki határozottan.*
-Nagyon helyes, én is pontosan így gondoltam. *kuncogja el magát, mikor Nitta végül rábólint az ajánlatra.*
-Remélem azért ezt a bádoggúnyát leveted, mielőtt bebújsz az ágyba. *mutat a páncélra, mert el nem tudja képzelni, hogy egy ilyen hacukában bármilyen módon is kényelmes legyen aludni.*