Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Wulfrixen Walfaccon [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-04 00:05:25
Üzenet elküldve: 2022-02-04 00:05:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Ahogy folytatódik a társalgás a lovag érzi, hogy kis zavar marad Garsin kiképzése körül, és egy pillanatra össze is húzza morcosan a szemöldökét, mint aki elsőre azt hinné, hogy a parancsnoka, és az őrmester nem merné a férfire bízni a dolgot, és előre meg akarják mondani mit csináljon, de rögtön elveti ezt az egészet, és inkább egy tréfával próbálja rendbe rakni a dolgokat.*
-Úgy is nem rég érkezett egy Piritiannesi gyalogos.
*Mondja félreérthetetlenül szarkasztikusan, és közben megnyugtatóan Garsinra néz.*
-Bízzátok rám, megoldom.
*Mondja végül kedves hangján, hanglejtéséből nem lehetne úgy érteni, hogy tényleg szétveretné szegény lányt a buzogányos fickóval. Aztán a mágiatanulás, és varázsitalok finanszírozása is előkerül a témába, és mikor azt hallja, hogy a megkapott információkkal, majd őt fogja Garsin keresni bólint egy nagyot.*
-Igazán kapóra jönne nekem is.
*Teszi hozzá röviden, felületesen mindenki tudja a szobában mi okból, a mélyebb tartalmakat meg sejtheti a Bredoc, Gardin kettős. Az utolsó kérdésfeltevésre is választ kap, miszerint egy hat múlva várható a parancsnok, és ha bármi baj van, arról majd értesül. Barátian elmosolyodik a lovag, és Brox vállára teszi a kezét.*
-Hallani sem akarok rólad.
*Mondja bajtársias biccentés után, és hozzáteszi.*
-De ha kilenc napon belül nem vagy itt, utánad zavarom a fél várost.
*Kacag fel röviden, még egy embereset szorít a másik páncélján, amiből az sokat nem érezhet ugyan, és szinte el is indulna kifele, már köszönne el, mikor kopognak. Nilevard az ajtóban, szóval kezdenek sokan lenni.*
-Nilevard!
*Köszönti a másikat nevével illetve*
~Eeyr ments meg, engem is ennyien fognak zaklatni?~
*Kérdezi magában, amire Perchipfell azonnal válaszol.*
~Ne csinálj úgy mintha nem élveznéd, hogy fontoskodhatsz.~
*És valóban kcsit élvezi a lovag, de a parancsnoki iroda most már kész átjáróház. Szóval gyorsan Gaerre pillant, és fel is szólal, hogy megritkítsa az embertömeget.*
-Gaer, akkor gyere ejtsük meg azt a beszélgetést.
*Indul ezzel egyből kifelé, majd még az ajtóból visszafordul.*
-Parancsnok. Garsin.
*Biccent kettejüknek, és ha Gaer veletart elindul a folyosókon, egyenest a kaszárnya gyakorlóterének irányába.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Ahogy folytatódik a társalgás a lovag érzi, hogy kis zavar marad Garsin kiképzése körül, és egy pillanatra össze is húzza morcosan a szemöldökét, mint aki elsőre azt hinné, hogy a parancsnoka, és az őrmester nem merné a férfire bízni a dolgot, és előre meg akarják mondani mit csináljon, de rögtön elveti ezt az egészet, és inkább egy tréfával próbálja rendbe rakni a dolgokat.*
-Úgy is nem rég érkezett egy Piritiannesi gyalogos.
*Mondja félreérthetetlenül szarkasztikusan, és közben megnyugtatóan Garsinra néz.*
-Bízzátok rám, megoldom.
*Mondja végül kedves hangján, hanglejtéséből nem lehetne úgy érteni, hogy tényleg szétveretné szegény lányt a buzogányos fickóval. Aztán a mágiatanulás, és varázsitalok finanszírozása is előkerül a témába, és mikor azt hallja, hogy a megkapott információkkal, majd őt fogja Garsin keresni bólint egy nagyot.*
-Igazán kapóra jönne nekem is.
*Teszi hozzá röviden, felületesen mindenki tudja a szobában mi okból, a mélyebb tartalmakat meg sejtheti a Bredoc, Gardin kettős. Az utolsó kérdésfeltevésre is választ kap, miszerint egy hat múlva várható a parancsnok, és ha bármi baj van, arról majd értesül. Barátian elmosolyodik a lovag, és Brox vállára teszi a kezét.*
-Hallani sem akarok rólad.
*Mondja bajtársias biccentés után, és hozzáteszi.*
-De ha kilenc napon belül nem vagy itt, utánad zavarom a fél várost.
*Kacag fel röviden, még egy embereset szorít a másik páncélján, amiből az sokat nem érezhet ugyan, és szinte el is indulna kifele, már köszönne el, mikor kopognak. Nilevard az ajtóban, szóval kezdenek sokan lenni.*
-Nilevard!
*Köszönti a másikat nevével illetve*
~Eeyr ments meg, engem is ennyien fognak zaklatni?~
*Kérdezi magában, amire Perchipfell azonnal válaszol.*
~Ne csinálj úgy mintha nem élveznéd, hogy fontoskodhatsz.~
*És valóban kcsit élvezi a lovag, de a parancsnoki iroda most már kész átjáróház. Szóval gyorsan Gaerre pillant, és fel is szólal, hogy megritkítsa az embertömeget.*
-Gaer, akkor gyere ejtsük meg azt a beszélgetést.
*Indul ezzel egyből kifelé, majd még az ajtóból visszafordul.*
-Parancsnok. Garsin.
*Biccent kettejüknek, és ha Gaer veletart elindul a folyosókon, egyenest a kaszárnya gyakorlóterének irányába.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-03 17:39:11
Üzenet elküldve: 2022-02-03 17:39:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Újfent úgy látszik, hogy a dolgok elrendeződni látszanak, legalábbis nagyjából és ideiglenesen. De már ez is haladás. Soreyl megjegyzésére kedvesen mosolyog.*
-Azért akkora baj ne legyen ha kérhetem.
*Még szélesebbre húzódik a vigyora egy pillanatra, mielőtt tovább folyna a beszélgetés.*
-Semmi izgalmas.
*Feleli a hadnagynak, hisz a tanáccsal nem jutott túl messzire, azon kívül, hogy talán megvitatják. De ezt meg felesleges lenne most ecsetelnie. Az újdonsült őrmester tanácsát megszívleli, s halkan válaszol rá.*
-Köszönöm a tanácsot cimbora.
*Még akkor is, ha ezzel ő is teljesen egyetért, és maximálisan így járt el eddig is. A Garsint érintő aggályok azonban meglepik, és azon is ugyancsak felhúzza a szemöldökét, hogy külön edzett a lány.*
-Nahát nahát. Mik nem vannak.
*Büszkén néz a lányra, mintha csak a sajátja lenne.*
-Nem tudom mi állhat a háttérben, de egyedül piszok nehéz bújócskázni, ezt azért vegyétek figyelembe a párba állításnál.
*Jót nevet a saját humorán, és szinte biztos benne, hogy Gaerralos nem teljesen így értette, de azért mókás a gondolat hogy mégis.*
-Mindazonáltal meg kell tanulnia mindenkinek csapatban dolgozni, de megbízom bennetek, hogy kitaláltok valamit.
*Kacsint oda Garsinra. Talán ha visszatért majd jól kifaggatja őt, hogy mi is állhat a háttérben. Az előléptetés nem sikerül valami cicomásra, de az nem is illik a parancsnokhoz, egyszerűbb fickó ő annál. És ahogy látja Gaerralost sem zavarja különösebben. ~Tetszik.~*
-Ó nem mondtam volna? A mágiaügyi tanácsos felajánlotta, hogy az alakulat tagjainak tanít némi mágiát, illetve egy varázsitallal is ellátnak minket. Fejenként egy.
*Teszi hozzá gyorsan.*
-De a részleteket nem beszéltük meg, csak azt, hogy nyárközéptájt tartaná meg ezt az oktatást. Úgyhogy lényegében egy már megbeszélt dolog után kellene csak rákérdezned, és a fejleményekkel megkeresni Soreylt.
*Így biztosan érthető lesz már a feladat a lány számára is.*
-Egy jó hatnál nem tervezek tovább maradni, de ha jól megy minden talán hamarabb is visszatérek. Ha pedig nagyobb baj lenne...arról úgyis tudni fogsz.
*Vágja vissza a korábban hallott szavakat. Ekkortájt érkezhet meg Nilevard is, aki az ajtón koppant. A parancsnok csak egy pillanatot vár, mielőtt kíváncsian nyitná ki azt, hogy megnézze ki is érkezett. Megint.*
-Szervusz ismét.
*Mondja neki és kérdőn néz a többiekre. Látszik rajta, hogy ő a maga részéről befejezte a társalgást, legalábbis nincs több mondandója, ha kérdeznének még arra persze felel de egyébként nem kezd új témába.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Újfent úgy látszik, hogy a dolgok elrendeződni látszanak, legalábbis nagyjából és ideiglenesen. De már ez is haladás. Soreyl megjegyzésére kedvesen mosolyog.*
-Azért akkora baj ne legyen ha kérhetem.
*Még szélesebbre húzódik a vigyora egy pillanatra, mielőtt tovább folyna a beszélgetés.*
-Semmi izgalmas.
*Feleli a hadnagynak, hisz a tanáccsal nem jutott túl messzire, azon kívül, hogy talán megvitatják. De ezt meg felesleges lenne most ecsetelnie. Az újdonsült őrmester tanácsát megszívleli, s halkan válaszol rá.*
-Köszönöm a tanácsot cimbora.
*Még akkor is, ha ezzel ő is teljesen egyetért, és maximálisan így járt el eddig is. A Garsint érintő aggályok azonban meglepik, és azon is ugyancsak felhúzza a szemöldökét, hogy külön edzett a lány.*
-Nahát nahát. Mik nem vannak.
*Büszkén néz a lányra, mintha csak a sajátja lenne.*
-Nem tudom mi állhat a háttérben, de egyedül piszok nehéz bújócskázni, ezt azért vegyétek figyelembe a párba állításnál.
*Jót nevet a saját humorán, és szinte biztos benne, hogy Gaerralos nem teljesen így értette, de azért mókás a gondolat hogy mégis.*
-Mindazonáltal meg kell tanulnia mindenkinek csapatban dolgozni, de megbízom bennetek, hogy kitaláltok valamit.
*Kacsint oda Garsinra. Talán ha visszatért majd jól kifaggatja őt, hogy mi is állhat a háttérben. Az előléptetés nem sikerül valami cicomásra, de az nem is illik a parancsnokhoz, egyszerűbb fickó ő annál. És ahogy látja Gaerralost sem zavarja különösebben. ~Tetszik.~*
-Ó nem mondtam volna? A mágiaügyi tanácsos felajánlotta, hogy az alakulat tagjainak tanít némi mágiát, illetve egy varázsitallal is ellátnak minket. Fejenként egy.
*Teszi hozzá gyorsan.*
-De a részleteket nem beszéltük meg, csak azt, hogy nyárközéptájt tartaná meg ezt az oktatást. Úgyhogy lényegében egy már megbeszélt dolog után kellene csak rákérdezned, és a fejleményekkel megkeresni Soreylt.
*Így biztosan érthető lesz már a feladat a lány számára is.*
-Egy jó hatnál nem tervezek tovább maradni, de ha jól megy minden talán hamarabb is visszatérek. Ha pedig nagyobb baj lenne...arról úgyis tudni fogsz.
*Vágja vissza a korábban hallott szavakat. Ekkortájt érkezhet meg Nilevard is, aki az ajtón koppant. A parancsnok csak egy pillanatot vár, mielőtt kíváncsian nyitná ki azt, hogy megnézze ki is érkezett. Megint.*
-Szervusz ismét.
*Mondja neki és kérdőn néz a többiekre. Látszik rajta, hogy ő a maga részéről befejezte a társalgást, legalábbis nincs több mondandója, ha kérdeznének még arra persze felel de egyébként nem kezd új témába.*
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-03 09:03:55
Üzenet elküldve: 2022-02-03 09:03:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Wulfrixen Walfaccon //
// Parancsnoki iroda //
- Köszönöm szépen Wulfrixen úr!
* A lovag gyorsan pattan fel a székéből, hogy mihamarabb egy mosoly mellett egy tisztelgést is lebonyolítson a gnóm felé. Utána pedig azonnal elhagyja a szobáját a férfinek. Egy nagyobb sóhajjal vissza is indul előbb a szobájába, hogy a javításokat át fussa. Belépve a szobába az asztalhoz helyet foglal, majd tüzetesen át vizsgálja a kérvényt és a papírokat. Miután ezen túl van el is indul a parancsnoki irodához újfent. Az ajtón kilépve nem nagyon találkozik senkivel, gyorsan halad, hogy most már mihamarabb a bürokrácián túl lehessen és vissza térhessen az edzéshez. Az ajtó előtt több személynek hangját hallja. ~ A parancsnok úrnak soha nincs egy kis nyugta? ~ Sóhajt fel a lovag. Egy határozott ajtón állással ismételten bekopog az irodába, és már csak várnia kell, hogy újra engedélyt kapjon a belépésre. ~ Remélem most nem fognak elhajtani. Még csak nem rég tértünk vissza, de szerintem a hadnagynak sokkal hatékonyabban telt az itt léte mint nekem. Gyerünk Nilevard légy határozott és komoly! ~ Rázza meg magát a lovag az ajtóban. Majd egy határozott beállással egy lágy mosollyal várja, míg az ajtó kinyílik. *
// Parancsnoki iroda //
- Köszönöm szépen Wulfrixen úr!
* A lovag gyorsan pattan fel a székéből, hogy mihamarabb egy mosoly mellett egy tisztelgést is lebonyolítson a gnóm felé. Utána pedig azonnal elhagyja a szobáját a férfinek. Egy nagyobb sóhajjal vissza is indul előbb a szobájába, hogy a javításokat át fussa. Belépve a szobába az asztalhoz helyet foglal, majd tüzetesen át vizsgálja a kérvényt és a papírokat. Miután ezen túl van el is indul a parancsnoki irodához újfent. Az ajtón kilépve nem nagyon találkozik senkivel, gyorsan halad, hogy most már mihamarabb a bürokrácián túl lehessen és vissza térhessen az edzéshez. Az ajtó előtt több személynek hangját hallja. ~ A parancsnok úrnak soha nincs egy kis nyugta? ~ Sóhajt fel a lovag. Egy határozott ajtón állással ismételten bekopog az irodába, és már csak várnia kell, hogy újra engedélyt kapjon a belépésre. ~ Remélem most nem fognak elhajtani. Még csak nem rég tértünk vissza, de szerintem a hadnagynak sokkal hatékonyabban telt az itt léte mint nekem. Gyerünk Nilevard légy határozott és komoly! ~ Rázza meg magát a lovag az ajtóban. Majd egy határozott beállással egy lágy mosollyal várja, míg az ajtó kinyílik. *
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-02 22:53:36
Üzenet elküldve: 2022-02-02 22:53:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A két férfi közötti beszélgetés baráti hangnemmel zárul, még egy-egy mosolyt is elkap az arcukon, így legalább ezzel kapcsolatban lel némi nyugalmat. A többit meg talán megoldja majd egy beszélgetés a lovaggal...
Miután Gaerralos beljebb kerül, csendesen figyeli a szóváltásokat. Igazán érdekelné a sárkány ügye, annál is inkább, hogy Soreyl beszédre- és varázslásra képes lényként írta le. Szívesen venné, ha jelen lehetne a beszámolónál, de ha erre nincs lehetősége, akkor is szándékában áll később kifaggatni erről a lovagot.
Figyeli, ahogy Soreyl pakol, Perchipfellt is elrakva az asztalról. A kapott simításra már nem rezzen meg, inkább biztató, s egyben hálás kis mosollyal pillant föl futólag a férfi arcára. Ez talán jelezheti a másiknak, hogy valójában nem tőle fél, inkább csak az ismeretlentől.
Majd tekintete visszavándorol Gaerralosra, aztán Bredocra és vissza... Igyekszik érteni és tanulni mindabból, amit a kereskedőházról beszélnek. Az ő tapasztalata pusztán a kikötői életből származik. Meg egy uzsorás asszonyának életéből... Ahogy ő látja a világot, semmi sincs ingyen. Igaz, a maga részéről hajlamos túlzásba is esni e téren és bizalmatlansággal fogadni még egy egyszerű kölcsönt is. De hát pontosan látta, hogy egy tartozásnak mennyire csúnya vége lehet. Ez a beszélgetés pedig most a kereskedőkkel szemben is óvatosságra inti, meglehet nem kedvező mértékben is.
Majd szó esik még a kutatásról, meg varázslásoktatásról. Ez utóbbi kapcsán Bredoc felé fordul, amivel meg is lepi. Annyira belemerült a megfigyelői helyzetbe, hogy kell egy-két pillanat, míg föleszmél, hogy hozzá szóltak.*
- Rendben. Értettem. De... mit tudhatok erről? Mit beszéltek meg korábban? - *Kérdez vissza bizonytalanul, mert Gaerralos ugyan már említett neki erről valamit, nem szeretne úgy a Tanácsházára menni, hogy nem ismer részleteket a korábbi megbeszélésről, mert úgy nehéz bármire is hivatkozni.
Aztán a parancsnok bejelenti, hogy távozna néhány ügy okán, amiket nem oszt meg velük, ellenben Soreylre bízza a vezetést. Garsin meg csak reménykedik benne, hogy nem túlontúl veszélyes, ahová Brox készül.
De feladatul kapja a hadnagy a kiképzésüket is, amivel kapcsolatban Bredoc még őt is külön besorolja a képzésre. Garsinnak fogalma sincs, hogy Brox tud-e róla, hogy a szürke köpenyesek képzésében időnként ő is részt vett, vagy arról, hogy Gaerralos foglalkozott vele, de az biztos, hogy most először került szóba közöttük, hogy ő is kaphatna fegyveres képzést. Aminek alapesetben örülne is, mert jó tudni, hogy a férfi támogatja ezt az igyekezetét. Viszont Gaerralos oktatása alatt épp kisült, hogy a további képzése jelentősen akadályozott. És mikor Bredoc páros gyakorlatokról beszél, akkor oda is pillant mesterére, majd vissza a parancsnokra, de végül nem mond semmit. Úgy hiszi, ezt majd Soreyl-el meg tudja beszélni. Bár nem szívesen tenné, de gyakorlati jelentősége van, hogy erről tudjanak.
Végül Gaerralos szól közbe az érdekében, ami kicsit váratlanul éri Garsint, jóllehet hálával fogadja. Ellenben nem is tudja, mit fűzzön hozzá, csak ül némán, a parancsnok és a hadnagy véleményét várva. Készen áll rá, hogy ha kérik, ő maga fejtse ki, miről is van szó, de ez nem a legegyszerűbb téma a számára, még ebben a társaságban sem. Valószínűleg elsőre egészen röviden foglalná össze a probléma mibenlétét, bár kétséges, hogy abból mennyire értenék meg annak valódi természetét és súlyosságát.*
- Gratulálok. - *Visszhangozza ő is az előléptetésre, és egy vérszegény mosolyt neki is sikerül összehoznia. Nem mintha ne örülne őszintén a férfi sikerének, csak egy kicsit ideges a függőben lévő téma kapcsán.
A később érkező kérdésre pedig természetesen ő is kíváncsian várja a választ, hogy Broxot mikorra várhatják majd vissza.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A két férfi közötti beszélgetés baráti hangnemmel zárul, még egy-egy mosolyt is elkap az arcukon, így legalább ezzel kapcsolatban lel némi nyugalmat. A többit meg talán megoldja majd egy beszélgetés a lovaggal...
Miután Gaerralos beljebb kerül, csendesen figyeli a szóváltásokat. Igazán érdekelné a sárkány ügye, annál is inkább, hogy Soreyl beszédre- és varázslásra képes lényként írta le. Szívesen venné, ha jelen lehetne a beszámolónál, de ha erre nincs lehetősége, akkor is szándékában áll később kifaggatni erről a lovagot.
Figyeli, ahogy Soreyl pakol, Perchipfellt is elrakva az asztalról. A kapott simításra már nem rezzen meg, inkább biztató, s egyben hálás kis mosollyal pillant föl futólag a férfi arcára. Ez talán jelezheti a másiknak, hogy valójában nem tőle fél, inkább csak az ismeretlentől.
Majd tekintete visszavándorol Gaerralosra, aztán Bredocra és vissza... Igyekszik érteni és tanulni mindabból, amit a kereskedőházról beszélnek. Az ő tapasztalata pusztán a kikötői életből származik. Meg egy uzsorás asszonyának életéből... Ahogy ő látja a világot, semmi sincs ingyen. Igaz, a maga részéről hajlamos túlzásba is esni e téren és bizalmatlansággal fogadni még egy egyszerű kölcsönt is. De hát pontosan látta, hogy egy tartozásnak mennyire csúnya vége lehet. Ez a beszélgetés pedig most a kereskedőkkel szemben is óvatosságra inti, meglehet nem kedvező mértékben is.
Majd szó esik még a kutatásról, meg varázslásoktatásról. Ez utóbbi kapcsán Bredoc felé fordul, amivel meg is lepi. Annyira belemerült a megfigyelői helyzetbe, hogy kell egy-két pillanat, míg föleszmél, hogy hozzá szóltak.*
- Rendben. Értettem. De... mit tudhatok erről? Mit beszéltek meg korábban? - *Kérdez vissza bizonytalanul, mert Gaerralos ugyan már említett neki erről valamit, nem szeretne úgy a Tanácsházára menni, hogy nem ismer részleteket a korábbi megbeszélésről, mert úgy nehéz bármire is hivatkozni.
Aztán a parancsnok bejelenti, hogy távozna néhány ügy okán, amiket nem oszt meg velük, ellenben Soreylre bízza a vezetést. Garsin meg csak reménykedik benne, hogy nem túlontúl veszélyes, ahová Brox készül.
De feladatul kapja a hadnagy a kiképzésüket is, amivel kapcsolatban Bredoc még őt is külön besorolja a képzésre. Garsinnak fogalma sincs, hogy Brox tud-e róla, hogy a szürke köpenyesek képzésében időnként ő is részt vett, vagy arról, hogy Gaerralos foglalkozott vele, de az biztos, hogy most először került szóba közöttük, hogy ő is kaphatna fegyveres képzést. Aminek alapesetben örülne is, mert jó tudni, hogy a férfi támogatja ezt az igyekezetét. Viszont Gaerralos oktatása alatt épp kisült, hogy a további képzése jelentősen akadályozott. És mikor Bredoc páros gyakorlatokról beszél, akkor oda is pillant mesterére, majd vissza a parancsnokra, de végül nem mond semmit. Úgy hiszi, ezt majd Soreyl-el meg tudja beszélni. Bár nem szívesen tenné, de gyakorlati jelentősége van, hogy erről tudjanak.
Végül Gaerralos szól közbe az érdekében, ami kicsit váratlanul éri Garsint, jóllehet hálával fogadja. Ellenben nem is tudja, mit fűzzön hozzá, csak ül némán, a parancsnok és a hadnagy véleményét várva. Készen áll rá, hogy ha kérik, ő maga fejtse ki, miről is van szó, de ez nem a legegyszerűbb téma a számára, még ebben a társaságban sem. Valószínűleg elsőre egészen röviden foglalná össze a probléma mibenlétét, bár kétséges, hogy abból mennyire értenék meg annak valódi természetét és súlyosságát.*
- Gratulálok. - *Visszhangozza ő is az előléptetésre, és egy vérszegény mosolyt neki is sikerül összehoznia. Nem mintha ne örülne őszintén a férfi sikerének, csak egy kicsit ideges a függőben lévő téma kapcsán.
A később érkező kérdésre pedig természetesen ő is kíváncsian várja a választ, hogy Broxot mikorra várhatják majd vissza.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-02 21:57:35
Üzenet elküldve: 2022-02-02 21:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nilevard//
-Értem.
*Nem, nem érti, de úgy gondolja, hogy kár lenne folytatni ezt a vonalat, mert valószínűleg soká lyukadnának ki a végére, és nem akarja ismételni ugyanazokat a köröket, biztos a lovagnak is akad egyéb dolga, és neki is van tennivalója. Nagyjából érti, hogy mire gondolhat a férfi.*
-Világos.
*Enged meg magának egy enyhe mosolyt.*
-Nyugalom Nilevard uram. Nem engem kell meggyőznie, én csak egy írnok vagyok itt, semmi több.
*Még pár vonás a tollával, majd több papírt is átnyújt az ifjú harcosnak, s ha érte nyúl, akkor láthatja, hogy az egyik az aláírásra váró kérvény, a másik pedig a jelentésének a másolata, kiegészítve a sárkány megfigyelésére vonatkozó dologgal.*
-Adja oda a parancsnoknak, ha esetleg kérné, legyen önnél egy másolat. Segíthetek még valamiben esetleg?
*Hangja nem sürgető, egyszerűen csak jelzi, hogy a korábban beszéltekkel már elkészült.*
-Értem.
*Nem, nem érti, de úgy gondolja, hogy kár lenne folytatni ezt a vonalat, mert valószínűleg soká lyukadnának ki a végére, és nem akarja ismételni ugyanazokat a köröket, biztos a lovagnak is akad egyéb dolga, és neki is van tennivalója. Nagyjából érti, hogy mire gondolhat a férfi.*
-Világos.
*Enged meg magának egy enyhe mosolyt.*
-Nyugalom Nilevard uram. Nem engem kell meggyőznie, én csak egy írnok vagyok itt, semmi több.
*Még pár vonás a tollával, majd több papírt is átnyújt az ifjú harcosnak, s ha érte nyúl, akkor láthatja, hogy az egyik az aláírásra váró kérvény, a másik pedig a jelentésének a másolata, kiegészítve a sárkány megfigyelésére vonatkozó dologgal.*
-Adja oda a parancsnoknak, ha esetleg kérné, legyen önnél egy másolat. Segíthetek még valamiben esetleg?
*Hangja nem sürgető, egyszerűen csak jelzi, hogy a korábban beszéltekkel már elkészült.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-02 21:07:48
Üzenet elküldve: 2022-02-02 21:07:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
*Garsin láthatólag örül a találkozásnak, és nem tűnik úgy, hogy különösebben megijesztené a kiképzés folytatásának gondolata. Gaerralos beszámolóját zavartalanul megejtheti, ám közben figyeli a szobában zajló dolgokat... A levélre vetett újabb pillantás alapján semmi újat nem tud megállapítani, aztán a Hadnagy már össze is hajtogatta azt.*
-Ha alkalmas, akkor akár ezután is. A jelentés alapján rövid találkozó volt, és jobbnak tartanám, ha még akkor esne meg az elbeszélés, mikor viszonylag friss az emlék.
*Válaszol Darenn kérdésére, majd folytatja az elbeszélést, áttérve a Kereskedőházzal kapcsolatos találkozására. Úgy tűnik, Bredoc is helyesen vonja le a tanulságot Gaerralos mondanivalójából.*
-Ha elfogasz egy tanácsot, mindenképpen érdemesnek találnám óvatosan kezelni a Kereskedőházzal való üzleteinket. Bármiféle széleskörűbb, hosszútávú, nagy kedvezménnyel történő megállapodás eszköz lehet arra, hogy szükség esetén anyagi módon gyakorolhassanak ránk nyomást.
*Ha a Kereskedőháznak sikerül elérnie, hogy bizonyos alapvető szükségletek terén tőlük függjön az Alakulat, onnantól kezdve könnyedén megbillenthetnék az egyensúlyt, és hirtelen már Bredocnak lenne érdeke, hogy jó kapcsoltot tartson fel a WAK-kal, nem fordítva. Az eleinte történő apró szívességek ennek ágyazhatnak meg... persze az is lehet, hogy pusztán Gaerralos paranoiás.
Bredoc úgy tűnik, áldását adja mind a műtétre, mind a további kutatásra. Azt már most eldönti, hogy az Írnokot nem csak szükség esetén fogja meglátogatni, hanem azt a bizonyos papírt előre kiállíttatja. Ezután elterelődik kissé a szó, és az italokról, valamint a mágiaoktatásról kezd el beszélni.*
~Ha most esik majd meg a mágiatanítás, az lehet, hogy egy hatra még ideköt.~
*Semmiképp sem indulna el a Toronyba azelőtt, hogy megtudja Garsin látogatásának eredményét. Bredoc ezután jelzi, hogy valamilyen okból ki kell utaznia, és Darennre bízná az Alakulatot. Kissé persze kíváncsi, ám tudja, hogy ha lenne köze a részletekhez, akkor a Parancsnok azokat is megosztotta volna.
Akkor vehető csak észre rajta a szólni akarás, mikor a kiképzést kezdik el emlegetni. Így hát meg is ragadja Hadnagy által nyújtott alkalmat, hogy hangot adjon problémájának.*
-Garsin kiképzését már egy ideje személyesen intézem. Ha megengeditek, egyelőre nem tartom bölcs ötletnek, hogy ilyen téren egy kalap alá vegyük a többi újonccal, a párba helyezést pedig az esetében ellenzem.
*Nem ad konkrét indoklást, szemeit pedig a lányon tartja. Érdekli, hogy amaz hogy reagál mind Bredoc javaslatára, mind Gaerralos szavaira. Külön parancs nélkül kerülni fogja, hogy Garsin jelenlétében külön ecsetelje javaslatának indoklását, hiszen a kiképzés idején már volt bőven alkalma megtudni, hogy mennyire is szégyelli amaz mindezt.*
-Köszönöm, Parancsnok.
*Habár nem számított rá, hogy az előléptetés most fog megtörténni, logikus döntésnek tartja, és nem is sokkolja a dolog. Nem az a fajta ember, aki ilyenkor hálálkodik, és bizonygatja, hogy méltó lesz a pozícióra. A Parancsnok által fogadott bal elfogadása, és a köszönetmondás számára elég.
Minden érkező gratulációra csak szimplán biccent, nem akasztja meg a további beszélgetés sodrát külön udvariaskodással. Persze nem hálátlan, és nem keveset jelent neki, hogy újra tiszti pozícióba emelkedett, de nem kenyere a felesleges modoroskodás sem.
Mivel nincs további kérdése, így hagyja, hogy Darenn kérdezzen, és ő maga is némi kíváncsisággal várja a választ.*
*Garsin láthatólag örül a találkozásnak, és nem tűnik úgy, hogy különösebben megijesztené a kiképzés folytatásának gondolata. Gaerralos beszámolóját zavartalanul megejtheti, ám közben figyeli a szobában zajló dolgokat... A levélre vetett újabb pillantás alapján semmi újat nem tud megállapítani, aztán a Hadnagy már össze is hajtogatta azt.*
-Ha alkalmas, akkor akár ezután is. A jelentés alapján rövid találkozó volt, és jobbnak tartanám, ha még akkor esne meg az elbeszélés, mikor viszonylag friss az emlék.
*Válaszol Darenn kérdésére, majd folytatja az elbeszélést, áttérve a Kereskedőházzal kapcsolatos találkozására. Úgy tűnik, Bredoc is helyesen vonja le a tanulságot Gaerralos mondanivalójából.*
-Ha elfogasz egy tanácsot, mindenképpen érdemesnek találnám óvatosan kezelni a Kereskedőházzal való üzleteinket. Bármiféle széleskörűbb, hosszútávú, nagy kedvezménnyel történő megállapodás eszköz lehet arra, hogy szükség esetén anyagi módon gyakorolhassanak ránk nyomást.
*Ha a Kereskedőháznak sikerül elérnie, hogy bizonyos alapvető szükségletek terén tőlük függjön az Alakulat, onnantól kezdve könnyedén megbillenthetnék az egyensúlyt, és hirtelen már Bredocnak lenne érdeke, hogy jó kapcsoltot tartson fel a WAK-kal, nem fordítva. Az eleinte történő apró szívességek ennek ágyazhatnak meg... persze az is lehet, hogy pusztán Gaerralos paranoiás.
Bredoc úgy tűnik, áldását adja mind a műtétre, mind a további kutatásra. Azt már most eldönti, hogy az Írnokot nem csak szükség esetén fogja meglátogatni, hanem azt a bizonyos papírt előre kiállíttatja. Ezután elterelődik kissé a szó, és az italokról, valamint a mágiaoktatásról kezd el beszélni.*
~Ha most esik majd meg a mágiatanítás, az lehet, hogy egy hatra még ideköt.~
*Semmiképp sem indulna el a Toronyba azelőtt, hogy megtudja Garsin látogatásának eredményét. Bredoc ezután jelzi, hogy valamilyen okból ki kell utaznia, és Darennre bízná az Alakulatot. Kissé persze kíváncsi, ám tudja, hogy ha lenne köze a részletekhez, akkor a Parancsnok azokat is megosztotta volna.
Akkor vehető csak észre rajta a szólni akarás, mikor a kiképzést kezdik el emlegetni. Így hát meg is ragadja Hadnagy által nyújtott alkalmat, hogy hangot adjon problémájának.*
-Garsin kiképzését már egy ideje személyesen intézem. Ha megengeditek, egyelőre nem tartom bölcs ötletnek, hogy ilyen téren egy kalap alá vegyük a többi újonccal, a párba helyezést pedig az esetében ellenzem.
*Nem ad konkrét indoklást, szemeit pedig a lányon tartja. Érdekli, hogy amaz hogy reagál mind Bredoc javaslatára, mind Gaerralos szavaira. Külön parancs nélkül kerülni fogja, hogy Garsin jelenlétében külön ecsetelje javaslatának indoklását, hiszen a kiképzés idején már volt bőven alkalma megtudni, hogy mennyire is szégyelli amaz mindezt.*
-Köszönöm, Parancsnok.
*Habár nem számított rá, hogy az előléptetés most fog megtörténni, logikus döntésnek tartja, és nem is sokkolja a dolog. Nem az a fajta ember, aki ilyenkor hálálkodik, és bizonygatja, hogy méltó lesz a pozícióra. A Parancsnok által fogadott bal elfogadása, és a köszönetmondás számára elég.
Minden érkező gratulációra csak szimplán biccent, nem akasztja meg a további beszélgetés sodrát külön udvariaskodással. Persze nem hálátlan, és nem keveset jelent neki, hogy újra tiszti pozícióba emelkedett, de nem kenyere a felesleges modoroskodás sem.
Mivel nincs további kérdése, így hagyja, hogy Darenn kérdezzen, és ő maga is némi kíváncsisággal várja a választ.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-02 20:11:28
Üzenet elküldve: 2022-02-02 20:11:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Egész jól ment. Bredoc hülyének néz, Garsin meg fél tőled.~
*Mondja Perchipfell a lovagnak, és teljesen komolyan gondolja. Elsülhetett volna ez az egész sokkal rosszabbul is. Minden lehetősége megvolt rá. Bredoc csípős megjegyzésére azért csak elmosolyodik ironikusan. Aztán a piritiannesi jelentése alatt összeszedi magát. Feláll, kardját elteszi, levelet összehajtva visszateszi az asztalra. Munkálkodása közben biccent egy igent Gaernek amikor pontosabb leírást kér a sárkánnyal való találkozásról.*
-Persze, sort kerítünk rá, mond hogy mikorra kéred a mesedélutánt.
*Mondja, és jövés-menése közben finoman megsimogatja a lány vállát lopva, és óvatosan. Továbbá meghallgatja az egész jelentést, aztán Bredoc válaszát. Nagyon nem szól közbe, de arca együtt él a történtekkel, megfontoltan reagálgat. Perchi is csak egyszer akasztja meg a lovagnak a beszélgetés fonalát, amikor Gaerleos műtétjéről van szó.*
~Ha a karját nem növesztik vissza, és a karót nem húzzák ki a seggéből felesleges.~
*A lovag csak rosszallóan válaszolna a kard felesleges gonoszkodására, de nem akar erre időt pazarolni. Nem sokra rá Bredoc bejelenti magányos távozását, és arra kéri Soreylt, hogy addig végezze el a parancsnoki feladatokat.*
-Úgy lesz, ne aggódj. Megleszünk.
*Mondja egy komoly bólintással, Majd Garsinra kacsint, és kicsit örül, hogy van ideje felvenni az átlagos, hétköznapi élet fonalát. Nem sok alkalma volt erre, és mint nemes, és lovag, no meg karizmatikus személy, kissé illik is hozzá a politikus, tiszti szerep. Nem jobban mint a kardos-hős, de mindenkinek ki kell próbálnia magát ahol csak lehet.*
-A kiképzéssel nem lesz gond, ha bármi közbejön megoldjuk.
*Mondja, miközben nem is tudja pontosan miért, úgy tesz mint aki menni készül. Összepakolta a cókmókjait, és ő is az ajtóba áll a másik kettő mellé.*
-Ha nagyon nagy a baj, arról úgy is tudni fogsz.
*Mosolyodik el piszkosan a lovag. Ha akkora balhé lenne a városban, amit egyedül nem tud megoldani a hadnagy, annak menne olyan híre ami elől nem tudna elszaladni a parancsnok.*
-Van bármi amiről még tudnom kellene?
*Kérdezi kicsit Gaerleosra is pillantva. Mióta utoljára beszéltek, azóta Brox megjárta a városi őrség kapitányát, és a Tanácsházát is, és ha van valami információ, aminek jó ha az ideiglenes helyettesének tudomása van, azt most bökje ki. Aztán jön a piritiannesi előléptetése, nem túl díszes ceremóniaként.*
-Gratulálok őrmester.
*Mondja baráti hangon, egy kedves mosollyal. Olyan jól játssza, hogy nincs semmi baj, és nem bolond, hogy még maga is meglepődik rajta kissé. A parancsnok még további kérdéseket vár, amire a lovag készen is áll egyel.*
-Mikorra várhatunk?
*Kérdezi, egyáltalán nem türelmetlenül. Csak szeretne egy támpontot, hogyha nem tér haza egy jó haton belül, akkor valakit utána küld, ha kell, maga indul el mind a négy égtáj irányába.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Egész jól ment. Bredoc hülyének néz, Garsin meg fél tőled.~
*Mondja Perchipfell a lovagnak, és teljesen komolyan gondolja. Elsülhetett volna ez az egész sokkal rosszabbul is. Minden lehetősége megvolt rá. Bredoc csípős megjegyzésére azért csak elmosolyodik ironikusan. Aztán a piritiannesi jelentése alatt összeszedi magát. Feláll, kardját elteszi, levelet összehajtva visszateszi az asztalra. Munkálkodása közben biccent egy igent Gaernek amikor pontosabb leírást kér a sárkánnyal való találkozásról.*
-Persze, sort kerítünk rá, mond hogy mikorra kéred a mesedélutánt.
*Mondja, és jövés-menése közben finoman megsimogatja a lány vállát lopva, és óvatosan. Továbbá meghallgatja az egész jelentést, aztán Bredoc válaszát. Nagyon nem szól közbe, de arca együtt él a történtekkel, megfontoltan reagálgat. Perchi is csak egyszer akasztja meg a lovagnak a beszélgetés fonalát, amikor Gaerleos műtétjéről van szó.*
~Ha a karját nem növesztik vissza, és a karót nem húzzák ki a seggéből felesleges.~
*A lovag csak rosszallóan válaszolna a kard felesleges gonoszkodására, de nem akar erre időt pazarolni. Nem sokra rá Bredoc bejelenti magányos távozását, és arra kéri Soreylt, hogy addig végezze el a parancsnoki feladatokat.*
-Úgy lesz, ne aggódj. Megleszünk.
*Mondja egy komoly bólintással, Majd Garsinra kacsint, és kicsit örül, hogy van ideje felvenni az átlagos, hétköznapi élet fonalát. Nem sok alkalma volt erre, és mint nemes, és lovag, no meg karizmatikus személy, kissé illik is hozzá a politikus, tiszti szerep. Nem jobban mint a kardos-hős, de mindenkinek ki kell próbálnia magát ahol csak lehet.*
-A kiképzéssel nem lesz gond, ha bármi közbejön megoldjuk.
*Mondja, miközben nem is tudja pontosan miért, úgy tesz mint aki menni készül. Összepakolta a cókmókjait, és ő is az ajtóba áll a másik kettő mellé.*
-Ha nagyon nagy a baj, arról úgy is tudni fogsz.
*Mosolyodik el piszkosan a lovag. Ha akkora balhé lenne a városban, amit egyedül nem tud megoldani a hadnagy, annak menne olyan híre ami elől nem tudna elszaladni a parancsnok.*
-Van bármi amiről még tudnom kellene?
*Kérdezi kicsit Gaerleosra is pillantva. Mióta utoljára beszéltek, azóta Brox megjárta a városi őrség kapitányát, és a Tanácsházát is, és ha van valami információ, aminek jó ha az ideiglenes helyettesének tudomása van, azt most bökje ki. Aztán jön a piritiannesi előléptetése, nem túl díszes ceremóniaként.*
-Gratulálok őrmester.
*Mondja baráti hangon, egy kedves mosollyal. Olyan jól játssza, hogy nincs semmi baj, és nem bolond, hogy még maga is meglepődik rajta kissé. A parancsnok még további kérdéseket vár, amire a lovag készen is áll egyel.*
-Mikorra várhatunk?
*Kérdezi, egyáltalán nem türelmetlenül. Csak szeretne egy támpontot, hogyha nem tér haza egy jó haton belül, akkor valakit utána küld, ha kell, maga indul el mind a négy égtáj irányába.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-02 18:32:10
Üzenet elküldve: 2022-02-02 18:32:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szürreális helyzet nem hogy nem oldódik, egyenesen fokozódni látszik. Bredoc kavargó gondolatai még jobban elvesznek, amikor már az is bekerül abba a bizonyos képbe, hogy egy varázsló megvizsgálta ezt a bizonyos kardot, és azt állapította meg, hogy valóban lelke van. ~Már megint a kibaszott mágusok.~ Szíve szerint hangosan is mondaná, de nem akar senkit sem megsérteni.*
-Igazad lehet, ha bolond lennék én sem mondanám ezt.. Vagy várjunk csak?
*Nevet fel halkan, mert mókásnak tartja ezt az egészet. Nem véli félkegyelműnek a hadnagyot, könnyen lehet, hogy valóban lelke van a kardnak, hisz miért ne lehetne? Vannak akik szerint az állatoknak is van lelke, meg a fűnek is. Van aki szerint nem létezik olyan, hogy lélek. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Attól pedig egyáltalán nem fél, hogy ne tudna döntéseket hozni Soreyl emiatt, hisz eddig is így élt, pusztán most avatta be őket ebbe a kis titokba. *
-Majd még visszatérünk rá. Egy sör mellett.
*Feleli a férfinak még mielőtt kinyílna az ajtó, és Gaer is csatlakozna a díszes társasághoz. A férfi beszámolóját a parancsnok némán hallgatja, csupán néhol erősítve meg egy-egy bólintással a jelenlétét. Széket egyébként találhat magának nyugodtan, így helyet is foglalhat a félkarú.*
-Értem. Tehát semmi hasznos egyelőre, talán azon kívül, hogy valamiféle kötődése lehet az elementáris mágiához.
*Nagyot fúj a pipából.*
-Ez is valami. Az a legrosszabb, amikor nem támasztanak elvárást, mert akkor biztos olyankor hozakodnak elő vele, amikor nem számít rá az ember.
*Legalábbis neki ez a tapasztalata, maga is intézett már pár ügyletet a kereskedőházon keresztül, de különösebben nem állnak közel a szívéhez.*
-Rendben van.
*Teszi azért hozzá, mintegy jóváhagyásként, ha esetleg ebben kétely született volna.*
-A sárkány ügyének utána kell járni, amíg van nyom és értelmes keretek között nem vezet túl messzire, kövesd.
*Mondja egyértelműen Gaerralosnak.*
-Ha akadályba ütköznél, Wulfrixen kiállíthat neked egy hivatalos pöcsétes papírt, hogy az alakulat dolgában jársz el. Egyébiránt a mágiaügyi tanácsossal is illő lenne egyeztetnie valakinek a bájitalellátmány és a varázslásoktatás mikéntjében.
*Garsinra néz kedvesen.*
-Keresd meg őt a tanácsházán, és tudakold meg kérlek, hogy miként szándékozzák ezt megejteni, tudd meg a részleteket.. Légy udvarias és tisztelettudó, és jelentsd a hadnagynak hogy mit tudtál meg.
*Aztán pedig a Soreylhez fordul.*
-Szeretném ha kicsit itt maradnál a városban, légy a jobb kezem és vedd át az irányítást egy rövid ideig. Van egy-két ügy, amit el kell intéznem. Egyedül. Nem személyes jellegűek.
*Teszi hozzá, csak a miheztartás végett, hogy nehogy azt higgyék, hogy kurvázni megy.*
-Folytassátok a kiképzést az újoncokkal, Garsint is vegyétek be, osszátok őket párokba és gyakorolhatnak nyugodtan, mehetnek a közeli erdőbe vadászni is, vagy ha akad valami munka akkor természetesen terepre is mehetnek. Utánad Gaerralos a rangidős.
*Itt a balját nyújtja.*
-Gratulálok az előléptetéshez, Gaerralos Ruuhrijehr őrmester.
*Racionális és rideg fickónak tűnik, nem is túl fiatal hogy elragadja a hév, és nem fog a csatába sietni sem egyhamar, úgyhogy a parancsnok alkalmasnak véli, hogy kapjon egy tiszthelyettesi rendfozokatot.*
-Van kérdés?
*Ha most kívülről látná magát egészen úgy hihetné, hogy kezd belejönni a parancsnokosdiba.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szürreális helyzet nem hogy nem oldódik, egyenesen fokozódni látszik. Bredoc kavargó gondolatai még jobban elvesznek, amikor már az is bekerül abba a bizonyos képbe, hogy egy varázsló megvizsgálta ezt a bizonyos kardot, és azt állapította meg, hogy valóban lelke van. ~Már megint a kibaszott mágusok.~ Szíve szerint hangosan is mondaná, de nem akar senkit sem megsérteni.*
-Igazad lehet, ha bolond lennék én sem mondanám ezt.. Vagy várjunk csak?
*Nevet fel halkan, mert mókásnak tartja ezt az egészet. Nem véli félkegyelműnek a hadnagyot, könnyen lehet, hogy valóban lelke van a kardnak, hisz miért ne lehetne? Vannak akik szerint az állatoknak is van lelke, meg a fűnek is. Van aki szerint nem létezik olyan, hogy lélek. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Attól pedig egyáltalán nem fél, hogy ne tudna döntéseket hozni Soreyl emiatt, hisz eddig is így élt, pusztán most avatta be őket ebbe a kis titokba. *
-Majd még visszatérünk rá. Egy sör mellett.
*Feleli a férfinak még mielőtt kinyílna az ajtó, és Gaer is csatlakozna a díszes társasághoz. A férfi beszámolóját a parancsnok némán hallgatja, csupán néhol erősítve meg egy-egy bólintással a jelenlétét. Széket egyébként találhat magának nyugodtan, így helyet is foglalhat a félkarú.*
-Értem. Tehát semmi hasznos egyelőre, talán azon kívül, hogy valamiféle kötődése lehet az elementáris mágiához.
*Nagyot fúj a pipából.*
-Ez is valami. Az a legrosszabb, amikor nem támasztanak elvárást, mert akkor biztos olyankor hozakodnak elő vele, amikor nem számít rá az ember.
*Legalábbis neki ez a tapasztalata, maga is intézett már pár ügyletet a kereskedőházon keresztül, de különösebben nem állnak közel a szívéhez.*
-Rendben van.
*Teszi azért hozzá, mintegy jóváhagyásként, ha esetleg ebben kétely született volna.*
-A sárkány ügyének utána kell járni, amíg van nyom és értelmes keretek között nem vezet túl messzire, kövesd.
*Mondja egyértelműen Gaerralosnak.*
-Ha akadályba ütköznél, Wulfrixen kiállíthat neked egy hivatalos pöcsétes papírt, hogy az alakulat dolgában jársz el. Egyébiránt a mágiaügyi tanácsossal is illő lenne egyeztetnie valakinek a bájitalellátmány és a varázslásoktatás mikéntjében.
*Garsinra néz kedvesen.*
-Keresd meg őt a tanácsházán, és tudakold meg kérlek, hogy miként szándékozzák ezt megejteni, tudd meg a részleteket.. Légy udvarias és tisztelettudó, és jelentsd a hadnagynak hogy mit tudtál meg.
*Aztán pedig a Soreylhez fordul.*
-Szeretném ha kicsit itt maradnál a városban, légy a jobb kezem és vedd át az irányítást egy rövid ideig. Van egy-két ügy, amit el kell intéznem. Egyedül. Nem személyes jellegűek.
*Teszi hozzá, csak a miheztartás végett, hogy nehogy azt higgyék, hogy kurvázni megy.*
-Folytassátok a kiképzést az újoncokkal, Garsint is vegyétek be, osszátok őket párokba és gyakorolhatnak nyugodtan, mehetnek a közeli erdőbe vadászni is, vagy ha akad valami munka akkor természetesen terepre is mehetnek. Utánad Gaerralos a rangidős.
*Itt a balját nyújtja.*
-Gratulálok az előléptetéshez, Gaerralos Ruuhrijehr őrmester.
*Racionális és rideg fickónak tűnik, nem is túl fiatal hogy elragadja a hév, és nem fog a csatába sietni sem egyhamar, úgyhogy a parancsnok alkalmasnak véli, hogy kapjon egy tiszthelyettesi rendfozokatot.*
-Van kérdés?
*Ha most kívülről látná magát egészen úgy hihetné, hogy kezd belejönni a parancsnokosdiba.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-02 00:01:10
Üzenet elküldve: 2022-02-02 00:01:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Brox szokatlan hangnemben figyelmezteti a lovagot, ami azt jelzi, hogy nem tartotta éppen helyénvalónak a másik erélyes felszólalását. Garsin bátortalanul pillant egyik férfiről a másikra, nem egészen értve, hogy mi történik. Látta már a két férfit a bányánál is egyet nem értésben, de ez a jelenleg kialakult helyzet mintha a semmiből keletkezett volna.
Kíváncsian várja, hogy kiderüljön, miért és kinek is szólt akkor ez az elhallgattatás, de Soreyl látszólag valami egészen másról kezd beszélni...
Az utolsó pillanatig várja, hogy majd a másik kettő egyszer csak elkezd nevetni és ő meg butának érezheti magát, hogy ilyen könnyen átejtették; ám egy ponton már kizárja ezt az eshetőséget, annyira egyértelmű komolysággal beszél mind a parancsnok, mind a hadnagy.
Hallgatja Bredoc elméletét, aztán a véleményét is Soreyl kérdésével kapcsolatban, amit ő maga igazából fel sem fogott. Nem látja, miféle összefüggés lehetne az említett dolgok között. Leghamarabb még a sárkányt és a lovag képességeinek megjelenését tudná összekapcsolni, de hogy az amulett hogy kötődne bármihez is, azt nem érti. Viszont úgy egyébként is, eléggé leragad a kardnál és hogy Soreyl beszélni tud vele, de még a testébe is engedni a lelkét, hogy az irányítsa... Mikor pedig a lovag előhozakodik vele, hogy egy mágussal is megvizsgáltatta a fegyvert és így megerősítésre lelt, hogy valóban él egy lélek a kardjában, ezzel sikerül el is gondolkodtatnia Garsint. Egyrészt, hogy ő is olvasott egy igéről a toronyban, amivel ez lehetséges. Másrészt, hogy mennyire borzalmas lehet ennek a Perchipfelnek test nélkül, egy kardba zárva.
Arcán látható szorongással és szánalommal néz az asztalon hagyott fegyverre, majd Soreyl suttogását hallva meg a lovagra, akinek szerető pillantásával találkozik, mielőtt az ajtó nyílna...
Ő hisz Soreylnek. Miután azt mondta, egy mágus is megerősítette ezt a dolgot, nem kételkedik benne, hogy tényleg a kardban van valami és nem Soreyl a bolond.
Aztán Bredoc beengedi a kopogtatót, aki nem más, mint Gaerralos.
Garsin fejet hajt felé, de rajta látszódhat az elmúlt percek keltette zavar. Körülötte viszont olyan gyorsan rendezik soraikat, hogy ő maga is kényszeresen igyekszik velük haladni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.*
- Rendben. Üdv! - *Felel Gaerralosnak azért még elég összeszedetlenül, a köszöntést utólag viszonozva, de akkor a biccentés mellé a szájsarkait is feljebb húzza, mintegy a találkozás és a lehetőség örömét kifejezve. Kiképzőjével talán nincs olyan személyes kapcsolata mint a jelenlévő másik két férfival, de kimondottan kedveli Gaerralost, mint emberi társaságot is. A nem csak az egyéb elfoglaltságaik miatt megakadt kiképzése és a kimenetelének bizonytalansága ugyan továbbra is szorongást kelt benne, de talán jó is, hogy tartottak egy kis szünetet: talán nyugodtabban tud majd belekezdeni, mint legutóbb. Várja ezt a beszélgetést a férfival, és hogy mit szeretne. Valamint annak is örömmel néz elébe, hogy most Bredoc engedélyével már Gaerralost is beavathatja a kutatásának tárgyába. Na meg beszámolhat neki a mágiával kapcsolatos tanulmányai alakulásáról.
El nem küldi őt senki, úgyhogy maga is végighallgatja a beszélgetést. Mint kiderül, a férfi már bele is kezdett egy kutatásba ezzel a sárkány nevű lénnyel kapcsolatban, és továbbiakat tervez. Mivel hasonló témában akarta korábban kifaggatni Soreylt még az étkezőben, ezért bizakodva várja, hogy a lovag mesél-e arról, hogy miket mondott az a lény, amikor találkoztak vele.
Később aztán Gaerralos egy személyesebb jelentést is előad, amit talán nem a jó hír közlésének szán, Garsin mégis azt viszi el ebből, hogy a férfinak esélye lehet rá, hogy rendbe-, vagy jobb állapotba hozzák a lábát.
Nem szól semmit, csak magában kívánja, hogy legyen sikeres a gyógyító munkája. El tudja képzelni, hogy ez mekkora könnyebbség volna mesterének.
Épp az is elgondolkodtatta, mikor Gaerralos említette, hogy esetleg a Mágustoronyba is elmenne kutatni, hogy vajon a férfi hogyan viselné azt a hosszú utat, különösen az ingovány nem túl barátságos terepén... De most feltételezi, hogy akkor Gaerralos a műtét utánra tervezhette ezt az utat és hogy nagy reményekkel indul neki. Ami jó. Garsin nem is gondolta volna, hogy még lehet segíteni a férfi lábán. Örül Gaerralosért a lehetőségnek.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.02 01:34:43
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Brox szokatlan hangnemben figyelmezteti a lovagot, ami azt jelzi, hogy nem tartotta éppen helyénvalónak a másik erélyes felszólalását. Garsin bátortalanul pillant egyik férfiről a másikra, nem egészen értve, hogy mi történik. Látta már a két férfit a bányánál is egyet nem értésben, de ez a jelenleg kialakult helyzet mintha a semmiből keletkezett volna.
Kíváncsian várja, hogy kiderüljön, miért és kinek is szólt akkor ez az elhallgattatás, de Soreyl látszólag valami egészen másról kezd beszélni...
Az utolsó pillanatig várja, hogy majd a másik kettő egyszer csak elkezd nevetni és ő meg butának érezheti magát, hogy ilyen könnyen átejtették; ám egy ponton már kizárja ezt az eshetőséget, annyira egyértelmű komolysággal beszél mind a parancsnok, mind a hadnagy.
Hallgatja Bredoc elméletét, aztán a véleményét is Soreyl kérdésével kapcsolatban, amit ő maga igazából fel sem fogott. Nem látja, miféle összefüggés lehetne az említett dolgok között. Leghamarabb még a sárkányt és a lovag képességeinek megjelenését tudná összekapcsolni, de hogy az amulett hogy kötődne bármihez is, azt nem érti. Viszont úgy egyébként is, eléggé leragad a kardnál és hogy Soreyl beszélni tud vele, de még a testébe is engedni a lelkét, hogy az irányítsa... Mikor pedig a lovag előhozakodik vele, hogy egy mágussal is megvizsgáltatta a fegyvert és így megerősítésre lelt, hogy valóban él egy lélek a kardjában, ezzel sikerül el is gondolkodtatnia Garsint. Egyrészt, hogy ő is olvasott egy igéről a toronyban, amivel ez lehetséges. Másrészt, hogy mennyire borzalmas lehet ennek a Perchipfelnek test nélkül, egy kardba zárva.
Arcán látható szorongással és szánalommal néz az asztalon hagyott fegyverre, majd Soreyl suttogását hallva meg a lovagra, akinek szerető pillantásával találkozik, mielőtt az ajtó nyílna...
Ő hisz Soreylnek. Miután azt mondta, egy mágus is megerősítette ezt a dolgot, nem kételkedik benne, hogy tényleg a kardban van valami és nem Soreyl a bolond.
Aztán Bredoc beengedi a kopogtatót, aki nem más, mint Gaerralos.
Garsin fejet hajt felé, de rajta látszódhat az elmúlt percek keltette zavar. Körülötte viszont olyan gyorsan rendezik soraikat, hogy ő maga is kényszeresen igyekszik velük haladni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna.*
- Rendben. Üdv! - *Felel Gaerralosnak azért még elég összeszedetlenül, a köszöntést utólag viszonozva, de akkor a biccentés mellé a szájsarkait is feljebb húzza, mintegy a találkozás és a lehetőség örömét kifejezve. Kiképzőjével talán nincs olyan személyes kapcsolata mint a jelenlévő másik két férfival, de kimondottan kedveli Gaerralost, mint emberi társaságot is. A nem csak az egyéb elfoglaltságaik miatt megakadt kiképzése és a kimenetelének bizonytalansága ugyan továbbra is szorongást kelt benne, de talán jó is, hogy tartottak egy kis szünetet: talán nyugodtabban tud majd belekezdeni, mint legutóbb. Várja ezt a beszélgetést a férfival, és hogy mit szeretne. Valamint annak is örömmel néz elébe, hogy most Bredoc engedélyével már Gaerralost is beavathatja a kutatásának tárgyába. Na meg beszámolhat neki a mágiával kapcsolatos tanulmányai alakulásáról.
El nem küldi őt senki, úgyhogy maga is végighallgatja a beszélgetést. Mint kiderül, a férfi már bele is kezdett egy kutatásba ezzel a sárkány nevű lénnyel kapcsolatban, és továbbiakat tervez. Mivel hasonló témában akarta korábban kifaggatni Soreylt még az étkezőben, ezért bizakodva várja, hogy a lovag mesél-e arról, hogy miket mondott az a lény, amikor találkoztak vele.
Később aztán Gaerralos egy személyesebb jelentést is előad, amit talán nem a jó hír közlésének szán, Garsin mégis azt viszi el ebből, hogy a férfinak esélye lehet rá, hogy rendbe-, vagy jobb állapotba hozzák a lábát.
Nem szól semmit, csak magában kívánja, hogy legyen sikeres a gyógyító munkája. El tudja képzelni, hogy ez mekkora könnyebbség volna mesterének.
Épp az is elgondolkodtatta, mikor Gaerralos említette, hogy esetleg a Mágustoronyba is elmenne kutatni, hogy vajon a férfi hogyan viselné azt a hosszú utat, különösen az ingovány nem túl barátságos terepén... De most feltételezi, hogy akkor Gaerralos a műtét utánra tervezhette ezt az utat és hogy nagy reményekkel indul neki. Ami jó. Garsin nem is gondolta volna, hogy még lehet segíteni a férfi lábán. Örül Gaerralosért a lehetőségnek.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.02 01:34:43
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-01 21:56:30
Üzenet elküldve: 2022-02-01 21:56:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Várnia kell egy kicsit, de hamarosan a Parancsnok kinyitja neki az ajtót. Köszönésképp biccent, és ad egy rövid választ is.*
-Találtam pár dolgot, bár semmi sziklaszilárdat.
*Belép a szobába, és viszonylag gyorsan felméri a helyzetet. Észreveszi a mezítelen kardot, a kissé bizonytalannak tűnő Garsint, valamint a levélre is vet egy pillantást, habár elsőre csak a felettébb rendezett írást veszi észre.*
-Üdv, Garsin. Majd keress meg, beszélnék veled.
*Habár tervei között van a lány kiképzésének folytatása, ezt nem gondolja összeegyeztethetőnek az orvos utasításaival, és egyébként is sokkal produktívabbnak találná, ha mindezt ép térddel csinálhatná. Ezen kívül azt sem tudja, hogy mennyi Artheniortól távol töltött időt fog igénybe venni kutatása, ám ennek ellenére beszélni akar tanítványával, hogy addig is kiadjon neki pár feladatot.
Ha van egy szabad szék az irodában, akkor leül, egyébként állva adja át a jelentését.*
-A könyvtárban való keresésemben semmi konkrét utalást nem találtam az expedíció tagjai által leírt lényre, se egyéb, a környéken elképzelhető alternatív magyarázatot nem fedeztem fel. A sárkányokról általában kevés információ lelhető fel, ám úgy gondolom, hogy további kivizsgálásra lehet érdemes egy utalás, ami az elementáris mágiához köti a létezésüket.
*Hangja egyenletes, tárgyilagos, és jelentésében kihagy minden információt, amit feleslegesnek ítél meg.*
-A holnapi nap során terveim között áll visszatérni a Könyvtárba további kutatás céljából, majd ha alkalmam nyílik rá, elmenni a Mágustoronyba, hogy ott is utánanézhessek ennek az elementáris mágiáról szóló utalásnak. Mindezek előtt viszont ha ez lehetséges, örülnék egy részletesebb jelentésnek arról, hogy a sárkány pontosan mit mondott, milyen témákról ejtett szót.
*Miután végzett a kutatással kapcsolatos terveinek megosztásával, rövid szünetet tart, hogy szükség esetén a többiek elmondhassák véleményüket. Végtére is ha Bredoc úgy dönt, hogy Gaerralos képességeire máshol nagyobb szükség van, akkor azt érdemes akkor megtudnia, mikor még témánál vannak.*
-Habár nem tartozik az előbbi témához, de fontosnak tartom közölni, hogy kerestem egy képzett orvost, aki alkalmasnak vallja magát arra, hogy maradandó kezelést szolgáltasson a térdemnek. A megkeresését a Kereskedőházon keresztül intéztem, és bérmentve vállalták a kezelés anyagi feltételeinek fedezését.
Feltételezem, hogy mindezt az Alakulattal való pozitív viszony ápolásának érdekében teszik, ám nem támasztottak konkrét elvárásokat, vagy utaltak adósságra. A műtét holnap fog megesni.
*Nem azért tisztázza ezt, mert a térdének állapotát akarja közhírré tétetni, hanem egyértelműen inkább a Kereskedőházzal való kapcsolat, valamint Gaerralos időbeosztása lehet érdekes a jelenlévők számára.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Várnia kell egy kicsit, de hamarosan a Parancsnok kinyitja neki az ajtót. Köszönésképp biccent, és ad egy rövid választ is.*
-Találtam pár dolgot, bár semmi sziklaszilárdat.
*Belép a szobába, és viszonylag gyorsan felméri a helyzetet. Észreveszi a mezítelen kardot, a kissé bizonytalannak tűnő Garsint, valamint a levélre is vet egy pillantást, habár elsőre csak a felettébb rendezett írást veszi észre.*
-Üdv, Garsin. Majd keress meg, beszélnék veled.
*Habár tervei között van a lány kiképzésének folytatása, ezt nem gondolja összeegyeztethetőnek az orvos utasításaival, és egyébként is sokkal produktívabbnak találná, ha mindezt ép térddel csinálhatná. Ezen kívül azt sem tudja, hogy mennyi Artheniortól távol töltött időt fog igénybe venni kutatása, ám ennek ellenére beszélni akar tanítványával, hogy addig is kiadjon neki pár feladatot.
Ha van egy szabad szék az irodában, akkor leül, egyébként állva adja át a jelentését.*
-A könyvtárban való keresésemben semmi konkrét utalást nem találtam az expedíció tagjai által leírt lényre, se egyéb, a környéken elképzelhető alternatív magyarázatot nem fedeztem fel. A sárkányokról általában kevés információ lelhető fel, ám úgy gondolom, hogy további kivizsgálásra lehet érdemes egy utalás, ami az elementáris mágiához köti a létezésüket.
*Hangja egyenletes, tárgyilagos, és jelentésében kihagy minden információt, amit feleslegesnek ítél meg.*
-A holnapi nap során terveim között áll visszatérni a Könyvtárba további kutatás céljából, majd ha alkalmam nyílik rá, elmenni a Mágustoronyba, hogy ott is utánanézhessek ennek az elementáris mágiáról szóló utalásnak. Mindezek előtt viszont ha ez lehetséges, örülnék egy részletesebb jelentésnek arról, hogy a sárkány pontosan mit mondott, milyen témákról ejtett szót.
*Miután végzett a kutatással kapcsolatos terveinek megosztásával, rövid szünetet tart, hogy szükség esetén a többiek elmondhassák véleményüket. Végtére is ha Bredoc úgy dönt, hogy Gaerralos képességeire máshol nagyobb szükség van, akkor azt érdemes akkor megtudnia, mikor még témánál vannak.*
-Habár nem tartozik az előbbi témához, de fontosnak tartom közölni, hogy kerestem egy képzett orvost, aki alkalmasnak vallja magát arra, hogy maradandó kezelést szolgáltasson a térdemnek. A megkeresését a Kereskedőházon keresztül intéztem, és bérmentve vállalták a kezelés anyagi feltételeinek fedezését.
Feltételezem, hogy mindezt az Alakulattal való pozitív viszony ápolásának érdekében teszik, ám nem támasztottak konkrét elvárásokat, vagy utaltak adósságra. A műtét holnap fog megesni.
*Nem azért tisztázza ezt, mert a térdének állapotát akarja közhírré tétetni, hanem egyértelműen inkább a Kereskedőházzal való kapcsolat, valamint Gaerralos időbeosztása lehet érdekes a jelenlévők számára.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-02-01 13:55:58
Üzenet elküldve: 2022-02-01 13:55:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kint van. Ezt már visszavonni nem lehet, és a lovag nem is tenné, ha lenne rá módja. Tudniuk kell, mert ennyit megérdemelnek. Az életüket tették rá, többször is. Garsin nem igazán reagál a dologra hangosan, persze a lovag sejti, hogy tele most a lány feje mindenféle gondolattal, de a megrökönyödésnél marad ha minden igaz. Brox annál is inkább könnyebben kezeli. Persze, ő is meglepődik, de az ésszerűbb megoldáshoz fordul, miszerint a lovag bolond.*
~De meg maradsz derék bolondnak.~
*Mondja Perchi, viszont a lovagban természetesen ez a kérdés fel sem merül. Többször körbejárta ezt a kérdést, és mikor összeröffentek picit Perchivel, és a vitában szétverték fél Vadvédet, Jezabiell kivizsgálta a pengét, és valóban azt mondta, hogy a mesterkard különleges, és lélek lakozik benne. Sejtése sincs a lovagnak, hogy ezt mind azért mondta a varázsló gnóm, hogy a férfi ne szembesüljön vele, hogy elmebeteg. Viszont így, el is vette tőle a lehetőséget, hogy ezt valaha elfogadja.*
-Köszönöm Brox.
*Mondja egy bólintással, és hozzáteszi.*
-Évekkel ezelőtt utána jártam a dolognak.
*Mondja őszintén a meghasadt elmére vonatkozva.*
-Egy mágus megvizsgálta a kardot, és megerősítette, hogy élő lelke van.
*Teszi hozzá még, és kicsit előre dőlve, még mielőtt a parancsnok kinyitná az ajtót, hogy belépjen rajta Gaer, még elsuttogja.*
-Nem vagyok bolond.
*Mondja, akár a bolondok, de annyi baja legyen. Aztán hátra dől, és megpróbál úgy tenni, mintha semmi se történt volna. És ez rendkívül, sőt meglepően jól sikerül neki. Felvesz egy laza testtartást, és kellemes hangon üdvözli a másikat, mintha mi se történt volna.*
-Gaer!
*Emeli fel a kezét, és biccent egyet. Belül majd fel robban a sok izgalomtól, de sikerül az egészet palástolnia. Már-már meglepően jól.*
-Mi újság a könyvtárban?
*Kérdezi, mit sem törődve a mágikus levéllel, és a kihúzott karddal az asztalon. Egy pillanatra Garsinra néz, atyai szeretettel, majd vissza az új vendégre a szobában.*
//Karizma dobás a kockadobóban//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kint van. Ezt már visszavonni nem lehet, és a lovag nem is tenné, ha lenne rá módja. Tudniuk kell, mert ennyit megérdemelnek. Az életüket tették rá, többször is. Garsin nem igazán reagál a dologra hangosan, persze a lovag sejti, hogy tele most a lány feje mindenféle gondolattal, de a megrökönyödésnél marad ha minden igaz. Brox annál is inkább könnyebben kezeli. Persze, ő is meglepődik, de az ésszerűbb megoldáshoz fordul, miszerint a lovag bolond.*
~De meg maradsz derék bolondnak.~
*Mondja Perchi, viszont a lovagban természetesen ez a kérdés fel sem merül. Többször körbejárta ezt a kérdést, és mikor összeröffentek picit Perchivel, és a vitában szétverték fél Vadvédet, Jezabiell kivizsgálta a pengét, és valóban azt mondta, hogy a mesterkard különleges, és lélek lakozik benne. Sejtése sincs a lovagnak, hogy ezt mind azért mondta a varázsló gnóm, hogy a férfi ne szembesüljön vele, hogy elmebeteg. Viszont így, el is vette tőle a lehetőséget, hogy ezt valaha elfogadja.*
-Köszönöm Brox.
*Mondja egy bólintással, és hozzáteszi.*
-Évekkel ezelőtt utána jártam a dolognak.
*Mondja őszintén a meghasadt elmére vonatkozva.*
-Egy mágus megvizsgálta a kardot, és megerősítette, hogy élő lelke van.
*Teszi hozzá még, és kicsit előre dőlve, még mielőtt a parancsnok kinyitná az ajtót, hogy belépjen rajta Gaer, még elsuttogja.*
-Nem vagyok bolond.
*Mondja, akár a bolondok, de annyi baja legyen. Aztán hátra dől, és megpróbál úgy tenni, mintha semmi se történt volna. És ez rendkívül, sőt meglepően jól sikerül neki. Felvesz egy laza testtartást, és kellemes hangon üdvözli a másikat, mintha mi se történt volna.*
-Gaer!
*Emeli fel a kezét, és biccent egyet. Belül majd fel robban a sok izgalomtól, de sikerül az egészet palástolnia. Már-már meglepően jól.*
-Mi újság a könyvtárban?
*Kérdezi, mit sem törődve a mágikus levéllel, és a kihúzott karddal az asztalon. Egy pillanatra Garsinra néz, atyai szeretettel, majd vissza az új vendégre a szobában.*
//Karizma dobás a kockadobóban//
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-30 12:09:56
Üzenet elküldve: 2022-01-30 12:09:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Garsin roppant érdekes beszámolója úgy látszik a végéhez ér, és bizony feldobja a parancsnok napját ez a sok érdekes és új információ. A kutatás nyugodt szívvel nevezhető sikeresnek. Arra, hogy vajon hogy kerültek a bányába, és ha volt is több, azokkal mi történt egyelőre kár lenne túlságosan foglalkozni, így csak legyint egyet a férfi a kezével, majd idővel rájönnek, ha Eeyr fontosnak tartja számukra. Most lényegibb az, ami a kezük ügyében van.*
-Remek!
*Feleli Garsinnak, hisz mégiscsak egy roppant erős fegyverről beszélünk, a saját bőrén tapasztalta mire képes ez a kis ékszer. Arra nem tér ki, hogy "mások" alatt az egyszerű halandókra gondolt, mint ő maga, nem pedig az esélyesen szintén jobb érzékekkel megáldott emberekre, de egy egyszerű félmosollyal csak bólint a lány szavaira. Szemei közben Soreylre is rá-rá járnak, roppant furcsán viselkedik, amióta belépett ide. Nem felel, nem válaszol, nem figyel. Valami súlyos nyomhatja a vállát, vagy borgőzös kurvák közt jár az esze. Egyiken sem lepődne meg igazán Bredoc. A tetőpont viszont az, amikor ráförmed Garsinra, legalábbis a helyzetből erre lehet következtetni, vagy magára a parancsnokra. Látja összerezzeni az egyetlen érdemi beszélgetőpartnerét, és atyai harag gyúl benne. Látja ahogy lesüti a szemét és összehúzódik mint egy kis csiga, és ez nagyon de nagyon nem tetszik neki. Mert máshol sem lenne szabad, hogy így érezze magát, de itt? Pont kettejük társaságában? Mérgében a pipájára harap, és a hideg, szigorú tekintet Soreylét keresi.*
-Szedje össze magát hadnagy!
*Hangja erélyesebb lehet a megszokottnál, és nem véletlenül magázza a férfit. Persze aztán rögtön jön is a bocsánatkérés, amire némileg megenyhül a parancsnok tekintete. Némileg. És rögtön rákontráz azzal, hogy nem Garsinnak szólt. ~Tehát nekem...~*
-Ilyen unalmasak számodra a parancsnokod tervei?
*Kérdezi jókora szarkazmussal a hangjában, a cinizmus egy olyan jóbarátja Bredocnak, akivel szerencsére régen találkozott. Aztán többet nem is szól egy darabig, hagyja hogy kibontakozzon a férfi, tekintete ide-oda cikázik, és erősen váltakozik a hangulata is, hol bosszús, hol értetlen. Legfőképp nem azon ütközik meg, hogy a kardnak neve van, hisz Bredocénak is van, minden valamirevaló fegyverbuzi elnevezi a kardját. Hogy beszél hozzá... csak-csak, de hogy varázsol is? Hatalmasat sóhajt pipájával együtt, minek eredményeképp szinte végtelennek tűnően fújja ki a füstöt a szájából és orrából egyaránt, mielőtt szóra nyitná a száját.*
-Komolyan.
*Mondja ki jelentőségteljesen válaszolva a máguslánynak.*
-A varázslathoz nem sokat értek, legyen az szakálliris vagy nem. Az emberekhez valamivel jobban. Nagyon sokat háborúztam és láttam már mindenfélét, amit el se tudtok képzelni.
*Igyekszik óvatosan felvezetni ezt a dolgot.*
-Az emberei elme trükkös egy dolog. Tudod lehet, hogy igazából te magad adtál hangot a kardodnak, akaratodon kívül egy igencsak nehéz helyzetben, vagy azután.*Ez egész logikusnak tűnik, persze ott a másik oldal, hogy valóban egy varázskardról van szó, csak nem tud róla Soreyl, de ő maga jobb szereti a földhözragadtabb megoldásokat.*
-Mindenesetre nem tudom, hogy összefüggenek-e ezek a dolgok. Sejtéseim szerint nem, hisz ha gyermekkorod óta tiéd ez a ... Perchipfell, akkor ő kiesik a körből. A többi? Meglehet. Remélem, hogy nem a káosz előjelei ezek.
*Eszébe jut a sárkány dolga is a beszélő kard fényében, de mivel Nilevarddal együtt voltak, így ez a veszély nem áll fenn. Azért majd összeveti a két jelentést, amint ideje akad rá, biztos ami biztos.*
-Akárhogy is legyen testvér, engem nem zavar ha beszélgetsz a kardoddal, csak ne veszekedjetek éjszaka a folyosókon.
*Ekkor jöhet a kopogás, amire ő maga kel fel, jót fog tenni neki felállni, elsétál kettejük mellett ha teheti és kinyitja az ajtót.*
-Gaerralos. Szervusz. Mi járatban? Sikerült megtudnod valamit?
*Ha pedig nem úgy kezdi a mondandóját, hogy személyes és csak kettejükre tartozik ha lehetséges, akkor beinvitálja őt.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.30 12:15:34
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Garsin roppant érdekes beszámolója úgy látszik a végéhez ér, és bizony feldobja a parancsnok napját ez a sok érdekes és új információ. A kutatás nyugodt szívvel nevezhető sikeresnek. Arra, hogy vajon hogy kerültek a bányába, és ha volt is több, azokkal mi történt egyelőre kár lenne túlságosan foglalkozni, így csak legyint egyet a férfi a kezével, majd idővel rájönnek, ha Eeyr fontosnak tartja számukra. Most lényegibb az, ami a kezük ügyében van.*
-Remek!
*Feleli Garsinnak, hisz mégiscsak egy roppant erős fegyverről beszélünk, a saját bőrén tapasztalta mire képes ez a kis ékszer. Arra nem tér ki, hogy "mások" alatt az egyszerű halandókra gondolt, mint ő maga, nem pedig az esélyesen szintén jobb érzékekkel megáldott emberekre, de egy egyszerű félmosollyal csak bólint a lány szavaira. Szemei közben Soreylre is rá-rá járnak, roppant furcsán viselkedik, amióta belépett ide. Nem felel, nem válaszol, nem figyel. Valami súlyos nyomhatja a vállát, vagy borgőzös kurvák közt jár az esze. Egyiken sem lepődne meg igazán Bredoc. A tetőpont viszont az, amikor ráförmed Garsinra, legalábbis a helyzetből erre lehet következtetni, vagy magára a parancsnokra. Látja összerezzeni az egyetlen érdemi beszélgetőpartnerét, és atyai harag gyúl benne. Látja ahogy lesüti a szemét és összehúzódik mint egy kis csiga, és ez nagyon de nagyon nem tetszik neki. Mert máshol sem lenne szabad, hogy így érezze magát, de itt? Pont kettejük társaságában? Mérgében a pipájára harap, és a hideg, szigorú tekintet Soreylét keresi.*
-Szedje össze magát hadnagy!
*Hangja erélyesebb lehet a megszokottnál, és nem véletlenül magázza a férfit. Persze aztán rögtön jön is a bocsánatkérés, amire némileg megenyhül a parancsnok tekintete. Némileg. És rögtön rákontráz azzal, hogy nem Garsinnak szólt. ~Tehát nekem...~*
-Ilyen unalmasak számodra a parancsnokod tervei?
*Kérdezi jókora szarkazmussal a hangjában, a cinizmus egy olyan jóbarátja Bredocnak, akivel szerencsére régen találkozott. Aztán többet nem is szól egy darabig, hagyja hogy kibontakozzon a férfi, tekintete ide-oda cikázik, és erősen váltakozik a hangulata is, hol bosszús, hol értetlen. Legfőképp nem azon ütközik meg, hogy a kardnak neve van, hisz Bredocénak is van, minden valamirevaló fegyverbuzi elnevezi a kardját. Hogy beszél hozzá... csak-csak, de hogy varázsol is? Hatalmasat sóhajt pipájával együtt, minek eredményeképp szinte végtelennek tűnően fújja ki a füstöt a szájából és orrából egyaránt, mielőtt szóra nyitná a száját.*
-Komolyan.
*Mondja ki jelentőségteljesen válaszolva a máguslánynak.*
-A varázslathoz nem sokat értek, legyen az szakálliris vagy nem. Az emberekhez valamivel jobban. Nagyon sokat háborúztam és láttam már mindenfélét, amit el se tudtok képzelni.
*Igyekszik óvatosan felvezetni ezt a dolgot.*
-Az emberei elme trükkös egy dolog. Tudod lehet, hogy igazából te magad adtál hangot a kardodnak, akaratodon kívül egy igencsak nehéz helyzetben, vagy azután.*Ez egész logikusnak tűnik, persze ott a másik oldal, hogy valóban egy varázskardról van szó, csak nem tud róla Soreyl, de ő maga jobb szereti a földhözragadtabb megoldásokat.*
-Mindenesetre nem tudom, hogy összefüggenek-e ezek a dolgok. Sejtéseim szerint nem, hisz ha gyermekkorod óta tiéd ez a ... Perchipfell, akkor ő kiesik a körből. A többi? Meglehet. Remélem, hogy nem a káosz előjelei ezek.
*Eszébe jut a sárkány dolga is a beszélő kard fényében, de mivel Nilevarddal együtt voltak, így ez a veszély nem áll fenn. Azért majd összeveti a két jelentést, amint ideje akad rá, biztos ami biztos.*
-Akárhogy is legyen testvér, engem nem zavar ha beszélgetsz a kardoddal, csak ne veszekedjetek éjszaka a folyosókon.
*Ekkor jöhet a kopogás, amire ő maga kel fel, jót fog tenni neki felállni, elsétál kettejük mellett ha teheti és kinyitja az ajtót.*
-Gaerralos. Szervusz. Mi járatban? Sikerült megtudnod valamit?
*Ha pedig nem úgy kezdi a mondandóját, hogy személyes és csak kettejükre tartozik ha lehetséges, akkor beinvitálja őt.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.30 12:15:34
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-29 20:54:13
Üzenet elküldve: 2022-01-29 20:54:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Wulfrixen Walfaccon //
* Egy mélyet sóhajt a lovag. Tekintetét az írnokra helyezi. * - Ahogy mondtam, meggyőztek a tabardal kapcsolatban. Nem akartam ténylegesen tabardot készíttetni velük, csak a lónak. De elkezdték ajánlgatni és, hogy ha leszerveznék találkozót a parancsnokkal vagy beszélnék vele, akkor csökkenteni tudnák a felszerelés költségeket az alakulatnak.Ténylegesen nem rendeltem meg a tabardot, csak a lónak. * Egy kis szüntetet hagyva Wulfrixen szavaira elkezd bólogatni. * - Igen tudom, hogy az egyenruha részét nem lehet módosítani. Ezért akartam a parancsnokkal beszélni, hogy mit lehet és mit nem. * Egy kisebb levegő után megint rázendít. * - Nem akarok a parancsnoknak semmilyen kellemetlenséget okozni, ezért egyenlőre csak a bestiáról akarok vele beszélni a jelentés miatt, illetve, hogy érdekli esetleg egy megbeszélés az intézővel, ha pedig igent mond, akkor megszervezek neki egy találkozót. * Kezét gyorsan felemeli. * - Természetesen csak ha a parancsnok is úgy akarja.
* Nehezen érteti meg magát az intézővel, de ez már nem először fordul elő velük. Egy nagyobb mosoly és egy még nagyobb levegővel próbálja elmagyarázni a helyzetet. * - Ha a parancsnok úr azt mondja nem lehet szegélyt átalakítani akkor nem lesz megcsinálva. Én nem akarok senkinél se rossz pontot szerezni. Szimplán meggyőztek, hogy próbáljam meg.
* ~ Nagyobb gondot okozott ez az ostoba tabard mint gondoltam. Talán hagynom kellene az egészet a fenébe. ~ Hajtja le a fejét Nilevard. * - Ha ezen múlik akkor csak a lónak csináltatom meg, ahogy már elmondtam, nem rendeltem meg. De mivel a lónak a páncélzatára is szerettem volna tabardot, ezért mindenképp kell az engedély. * Egy kis szünetet hagyva tekintetét fürkészi. * - Nem akarok feleslegesen a tanácsot költségekbe verni.
* Egy mélyet sóhajt a lovag. Tekintetét az írnokra helyezi. * - Ahogy mondtam, meggyőztek a tabardal kapcsolatban. Nem akartam ténylegesen tabardot készíttetni velük, csak a lónak. De elkezdték ajánlgatni és, hogy ha leszerveznék találkozót a parancsnokkal vagy beszélnék vele, akkor csökkenteni tudnák a felszerelés költségeket az alakulatnak.Ténylegesen nem rendeltem meg a tabardot, csak a lónak. * Egy kis szüntetet hagyva Wulfrixen szavaira elkezd bólogatni. * - Igen tudom, hogy az egyenruha részét nem lehet módosítani. Ezért akartam a parancsnokkal beszélni, hogy mit lehet és mit nem. * Egy kisebb levegő után megint rázendít. * - Nem akarok a parancsnoknak semmilyen kellemetlenséget okozni, ezért egyenlőre csak a bestiáról akarok vele beszélni a jelentés miatt, illetve, hogy érdekli esetleg egy megbeszélés az intézővel, ha pedig igent mond, akkor megszervezek neki egy találkozót. * Kezét gyorsan felemeli. * - Természetesen csak ha a parancsnok is úgy akarja.
* Nehezen érteti meg magát az intézővel, de ez már nem először fordul elő velük. Egy nagyobb mosoly és egy még nagyobb levegővel próbálja elmagyarázni a helyzetet. * - Ha a parancsnok úr azt mondja nem lehet szegélyt átalakítani akkor nem lesz megcsinálva. Én nem akarok senkinél se rossz pontot szerezni. Szimplán meggyőztek, hogy próbáljam meg.
* ~ Nagyobb gondot okozott ez az ostoba tabard mint gondoltam. Talán hagynom kellene az egészet a fenébe. ~ Hajtja le a fejét Nilevard. * - Ha ezen múlik akkor csak a lónak csináltatom meg, ahogy már elmondtam, nem rendeltem meg. De mivel a lónak a páncélzatára is szerettem volna tabardot, ezért mindenképp kell az engedély. * Egy kis szünetet hagyva tekintetét fürkészi. * - Nem akarok feleslegesen a tanácsot költségekbe verni.
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-29 20:39:54
Üzenet elküldve: 2022-01-29 20:39:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Figyeli mindkét pártfogója arcát, a visszajelzéseket keresve, s tagadhatatlanul jól esik neki, ahogy hallgatják őt, szerető pillantásokkal, látszólag valódi odafigyeléssel a mondandójára. Ettől fontosnak érzi magát és mindazt amit elért és kiderített a rá bízott feladat kapcsán. Reményei szerint büszkeséggel töltheti el a másik kettőt és bizonyíthatja előttük, hogy megérdemelt helye van a kötelékben; nem volt rossz döntés őt a szárnyaik alá venni...
A parancsnok időnkénti elkomorulását vagy bosszúságát is észleli, de igyekszik nem elveszíteni a jelentés fonalát, úgyhogy leginkább csak egy-egy pillantással, biccentéssel válaszol, mikor a férfi közbeszól. Az első alkalom, hogy hosszabban is felel Bredoc szavaira, a Kékszemű kapcsán adódik.*
- Azt nem találtam meg, hogy egy ilyen amulett hogyan került a bányába, az őrökhöz. Vagyis... a bányában azt mondták, több is volt, nem? Mielőtt eltűntek... - *Kérdi, mert ezt ő csak a másik kettő beszámolójából tudja, ahogy nekik a fogságba esett őrök mesélték. Mindenesetre egy vagy több amulett, mindenképpen érdekes történet lehet, hogy az elf közösségtől hogyan jutott el egy ilyen eszköz az artheniori igazgatású bányabörtönbe.
Aztán a választól függetlenül folytatja a jelentést, már derűsebb részletekkel.
Lehet rajta látni, hogy egy mélyebb levegőt vesz, mikor Bredoc a szerencséjének véli, hogy még nem járt a toronyban. Nagyon szívesen győzné meg az ellenkezőjéről, de van annyira megfontolt, hogy ezt a sajátos igényét meghagyja későbbre, ha már a lényegi részeken túl vannak. Úgyhogy a fölkapott levegővel és lendülettel inkább a kutatás eredményeiről számol be. Sok már nem is marad belőle hátra.*
- Úgy tűnik, igen. Ha nem is azonnal, de némi gyakorlás árán. - *Bólint megfontoltan a parancsnok kérdésére, hogy kik is lehetnek képesek az amulett használatára.
Majd következik a részben már személyes jellegű, de véleménye szerint az Alakulat szempontjából is fontos jelenteni valója.
Mikor Brox megerősíti, hogy ő valóban tehetséget feltételezett róla a mágia iránt, az igencsak fölbiztatja, s alig várja, hogy közölhesse vele, hogy a reményei és - Garsin szerint - elvárásai teljesültek.
Nagy örömmel osztja meg az előmeneteleit és élményeit itt. Kicsit ténylegesen mintha két szerető atyja volna, s látja, érzi is, hogy itt törődnek vele. Azaz... Ahogy Soreyl felé is elpillant, fölfedezi, hogy a férfi mintha elkomorult volna, vagy dühös volna.
Ez összezavarja és Bredocra is sűrűbben tekint, hátha az ő figyelmét kerülte el valami, s talán rosszat szólt. De a parancsnokon inkább csak derűt és büszkeséget vél látni, amit amaz szavakkal is kifejez hamarosan.*
- Nem hinném. Adoaver is most kezdte a tanulást és máris egy csomót megtanult! Igazán tehetséges mágus. Látnia kellett volna! Ahogy ő csinálja, egészen egyszerűnek tűnik! Csak föltartja az ujját és máris láng ül rajta! - *Magyaráz lelkesen, s beszámolójából inkább tűnhet ki a lenyűgözöttség, mint az irigység. Persze, az összehasonlításba nem veszi bele, hogy az említett ifjú gazdag családból való, s temérdek lehetősége volt a tudását gyarapítani élete eddigi éveiben, ami nyilvánvalóan jó alapot adott a mágiatanulás terén is.
Garsinnak azonban ez is elég, nem bánja, hogy lassabban halad. Bredoc elismerése kellően megemeli a szívét.*
- És még olyan sok van, ami a hasznunkra lehet, ha sikerül megtanulnom! - *Feleli igyekvőn és örömmel a parancsnok félbehagyott történetére. Aztán ismét egy pillantás Soreyl felé... És a derűje oszladozik. Úgy sejti, a férfi még az amulett történetét emésztheti, vagy a múltban bolyong, úgyhogy nem haragszik rá, csak kicsit azért csalódott, mert úgy hiszi, talán Soreyl nem is hallotta, amit az imént elmondott. Vagy legalábbis nem fogta föl...
Talán meg is szólítaná őt óvatosan, hogy kihúzza a vélhetően borús gondolatai közül, de ekkor Bredoc kezd beszélni, visszatérve az amulett dolgához.
Úgyhogy felé fordul. És mindjárt válaszolna is, ám mire levegőt vesz, Soreyl durván elhallgattatja.
Garsinnak legalábbis így jön le: hogy a férfi nem kívánja hallani a véleményét, nem szeretné, ha szót kapna ebben a témában. A megszokás...
Úgyhogy összébb is húzza magát a széken és lesüti a tekintetét, összezárja a száját.
Persze, gondolhatná, hogy Soreyl nem viselkedne így vele, de a berögződés erősebb, s minden bizalma ellenére nem ismeri igazán jól a férfit. Azt tudja, hogy a bánya körülményei között hogyan viselkedett, de az mindannyiuk számára rendkívüli volt. Ráadásul az ő szemében teljesen elfogadható is volna, ha nem adnának neki szót, úgyhogy pusztán engedelmesen fogadja a vélt elhallgattatást.
Majd pedig zavartan emeli tekintetét a lovagra a bocsánatkérést hallva. A következő szavakból pedig kiderül, hogy az előbbi nem is neki szólt.
Értetlenül vár valami magyarázatot, hogy akkor mégis kinek...
De válaszok helyett csak még több furcsaság következik. Soreyl meglehetősen különösen kezd viselkedni ugyanis.
A kérdésére biccent, hogy szakrális eredetű az amulett, bár abban is elbizonytalanodik, hogy erről szólt-e a kérdés. Majd figyeli a folytatást...
Ahogy a kard az asztalra kerül, egyre nagyobb értetlenséggel figyeli a lovagot. El tudná fogadni, hogy nevet adott a kardjának, de nem érti, mire fel ez a szertartásos közlés éppen most. De még nincs vége...
Hogy a kard beszél... Odanéz Bredocra, keresi a pillantását, igyekszik olvasni az arcát. Talán őt próbálják megtréfálni?
Ám Soreyl olyan meggyőzően és részletességgel beszél tovább, hogy végül nem tud nem odafigyelni és komolyan venni őt. Egyedül mikor a férfi - vagy a kardja - "fingáshoz" hasonlítja a varázslást, akkor mosolyodik el egy kissé és nézne ismét össze Broxal, de mélyebben Soreyl szemébe is, mert ekkor megint azt hiszi, hogy csak őt ugratják. De Soreyl ugyan mosolyog, utána mégis mintha komoly kérdést tenne föl.
Garsin nem is tudja, mit mondjon. Csak váltogatja pillantását a parancsnok, a kard és Soreyl között, hitetlenkedve. Várja, hogy valaki megszólaljon, vagy hogy kiderüljön, hogy ez csak egy tréfa volt.*
- Komolyan beszél... - *Kérdés akar lenni, de inkább kijelentésnek hangzik a Soreyl felé intézett pár szó. Garsin arca azonban csupa zavar és megrökönyödés.
Elég nehezen dolgozza fel az elhangzottakat, és egy csomó kérdés és gondolat gyűlik benne, meg némi aggodalom is.
Majd valaki ismét kopogtat az ajtón, amire fölkapja a fejét. Azt kívánja, bár meg tudnák beszélni ezt zavartalanul. Nem is tudja, egyébként hogyan léphetnének túl ezen a vallomáson...
Bolond vagy nem bolond, szeretné valahogy kifejezni Soreyl felé, hogy mellette van, hogy ne maradjon itt kétségek között, ha ez a beszélgetés félbe lenne itt szakítva. Talán beteg a férfi, és csak képzeli az egészet, talán tényleg él valami a kardjában: ez nem változtat azon, hogy mennyire fontos a számára. És el tudja képzelni, hogy milyen kockázatos és félelmetes lehetett ezt a "beszélő kard" dolgot megosztania velük.
Bátortalanul kinyúl Soreyl kezéért és megsimítja egy pillanatra, igyekezvén elkapni a férfi pillantását. Majd már húzza is vissza a kezét, mert inkább csak egy jelzést akart tenni. Aztán Bredoc felé fordul, egyrészt a véleményét lesve, másrészt, hogy mi a terve a kopogtató ismeretlennel, kívánja-e, hogy beengedjék. A továbbiak úgyis ettől függnek.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Figyeli mindkét pártfogója arcát, a visszajelzéseket keresve, s tagadhatatlanul jól esik neki, ahogy hallgatják őt, szerető pillantásokkal, látszólag valódi odafigyeléssel a mondandójára. Ettől fontosnak érzi magát és mindazt amit elért és kiderített a rá bízott feladat kapcsán. Reményei szerint büszkeséggel töltheti el a másik kettőt és bizonyíthatja előttük, hogy megérdemelt helye van a kötelékben; nem volt rossz döntés őt a szárnyaik alá venni...
A parancsnok időnkénti elkomorulását vagy bosszúságát is észleli, de igyekszik nem elveszíteni a jelentés fonalát, úgyhogy leginkább csak egy-egy pillantással, biccentéssel válaszol, mikor a férfi közbeszól. Az első alkalom, hogy hosszabban is felel Bredoc szavaira, a Kékszemű kapcsán adódik.*
- Azt nem találtam meg, hogy egy ilyen amulett hogyan került a bányába, az őrökhöz. Vagyis... a bányában azt mondták, több is volt, nem? Mielőtt eltűntek... - *Kérdi, mert ezt ő csak a másik kettő beszámolójából tudja, ahogy nekik a fogságba esett őrök mesélték. Mindenesetre egy vagy több amulett, mindenképpen érdekes történet lehet, hogy az elf közösségtől hogyan jutott el egy ilyen eszköz az artheniori igazgatású bányabörtönbe.
Aztán a választól függetlenül folytatja a jelentést, már derűsebb részletekkel.
Lehet rajta látni, hogy egy mélyebb levegőt vesz, mikor Bredoc a szerencséjének véli, hogy még nem járt a toronyban. Nagyon szívesen győzné meg az ellenkezőjéről, de van annyira megfontolt, hogy ezt a sajátos igényét meghagyja későbbre, ha már a lényegi részeken túl vannak. Úgyhogy a fölkapott levegővel és lendülettel inkább a kutatás eredményeiről számol be. Sok már nem is marad belőle hátra.*
- Úgy tűnik, igen. Ha nem is azonnal, de némi gyakorlás árán. - *Bólint megfontoltan a parancsnok kérdésére, hogy kik is lehetnek képesek az amulett használatára.
Majd következik a részben már személyes jellegű, de véleménye szerint az Alakulat szempontjából is fontos jelenteni valója.
Mikor Brox megerősíti, hogy ő valóban tehetséget feltételezett róla a mágia iránt, az igencsak fölbiztatja, s alig várja, hogy közölhesse vele, hogy a reményei és - Garsin szerint - elvárásai teljesültek.
Nagy örömmel osztja meg az előmeneteleit és élményeit itt. Kicsit ténylegesen mintha két szerető atyja volna, s látja, érzi is, hogy itt törődnek vele. Azaz... Ahogy Soreyl felé is elpillant, fölfedezi, hogy a férfi mintha elkomorult volna, vagy dühös volna.
Ez összezavarja és Bredocra is sűrűbben tekint, hátha az ő figyelmét kerülte el valami, s talán rosszat szólt. De a parancsnokon inkább csak derűt és büszkeséget vél látni, amit amaz szavakkal is kifejez hamarosan.*
- Nem hinném. Adoaver is most kezdte a tanulást és máris egy csomót megtanult! Igazán tehetséges mágus. Látnia kellett volna! Ahogy ő csinálja, egészen egyszerűnek tűnik! Csak föltartja az ujját és máris láng ül rajta! - *Magyaráz lelkesen, s beszámolójából inkább tűnhet ki a lenyűgözöttség, mint az irigység. Persze, az összehasonlításba nem veszi bele, hogy az említett ifjú gazdag családból való, s temérdek lehetősége volt a tudását gyarapítani élete eddigi éveiben, ami nyilvánvalóan jó alapot adott a mágiatanulás terén is.
Garsinnak azonban ez is elég, nem bánja, hogy lassabban halad. Bredoc elismerése kellően megemeli a szívét.*
- És még olyan sok van, ami a hasznunkra lehet, ha sikerül megtanulnom! - *Feleli igyekvőn és örömmel a parancsnok félbehagyott történetére. Aztán ismét egy pillantás Soreyl felé... És a derűje oszladozik. Úgy sejti, a férfi még az amulett történetét emésztheti, vagy a múltban bolyong, úgyhogy nem haragszik rá, csak kicsit azért csalódott, mert úgy hiszi, talán Soreyl nem is hallotta, amit az imént elmondott. Vagy legalábbis nem fogta föl...
Talán meg is szólítaná őt óvatosan, hogy kihúzza a vélhetően borús gondolatai közül, de ekkor Bredoc kezd beszélni, visszatérve az amulett dolgához.
Úgyhogy felé fordul. És mindjárt válaszolna is, ám mire levegőt vesz, Soreyl durván elhallgattatja.
Garsinnak legalábbis így jön le: hogy a férfi nem kívánja hallani a véleményét, nem szeretné, ha szót kapna ebben a témában. A megszokás...
Úgyhogy összébb is húzza magát a széken és lesüti a tekintetét, összezárja a száját.
Persze, gondolhatná, hogy Soreyl nem viselkedne így vele, de a berögződés erősebb, s minden bizalma ellenére nem ismeri igazán jól a férfit. Azt tudja, hogy a bánya körülményei között hogyan viselkedett, de az mindannyiuk számára rendkívüli volt. Ráadásul az ő szemében teljesen elfogadható is volna, ha nem adnának neki szót, úgyhogy pusztán engedelmesen fogadja a vélt elhallgattatást.
Majd pedig zavartan emeli tekintetét a lovagra a bocsánatkérést hallva. A következő szavakból pedig kiderül, hogy az előbbi nem is neki szólt.
Értetlenül vár valami magyarázatot, hogy akkor mégis kinek...
De válaszok helyett csak még több furcsaság következik. Soreyl meglehetősen különösen kezd viselkedni ugyanis.
A kérdésére biccent, hogy szakrális eredetű az amulett, bár abban is elbizonytalanodik, hogy erről szólt-e a kérdés. Majd figyeli a folytatást...
Ahogy a kard az asztalra kerül, egyre nagyobb értetlenséggel figyeli a lovagot. El tudná fogadni, hogy nevet adott a kardjának, de nem érti, mire fel ez a szertartásos közlés éppen most. De még nincs vége...
Hogy a kard beszél... Odanéz Bredocra, keresi a pillantását, igyekszik olvasni az arcát. Talán őt próbálják megtréfálni?
Ám Soreyl olyan meggyőzően és részletességgel beszél tovább, hogy végül nem tud nem odafigyelni és komolyan venni őt. Egyedül mikor a férfi - vagy a kardja - "fingáshoz" hasonlítja a varázslást, akkor mosolyodik el egy kissé és nézne ismét össze Broxal, de mélyebben Soreyl szemébe is, mert ekkor megint azt hiszi, hogy csak őt ugratják. De Soreyl ugyan mosolyog, utána mégis mintha komoly kérdést tenne föl.
Garsin nem is tudja, mit mondjon. Csak váltogatja pillantását a parancsnok, a kard és Soreyl között, hitetlenkedve. Várja, hogy valaki megszólaljon, vagy hogy kiderüljön, hogy ez csak egy tréfa volt.*
- Komolyan beszél... - *Kérdés akar lenni, de inkább kijelentésnek hangzik a Soreyl felé intézett pár szó. Garsin arca azonban csupa zavar és megrökönyödés.
Elég nehezen dolgozza fel az elhangzottakat, és egy csomó kérdés és gondolat gyűlik benne, meg némi aggodalom is.
Majd valaki ismét kopogtat az ajtón, amire fölkapja a fejét. Azt kívánja, bár meg tudnák beszélni ezt zavartalanul. Nem is tudja, egyébként hogyan léphetnének túl ezen a vallomáson...
Bolond vagy nem bolond, szeretné valahogy kifejezni Soreyl felé, hogy mellette van, hogy ne maradjon itt kétségek között, ha ez a beszélgetés félbe lenne itt szakítva. Talán beteg a férfi, és csak képzeli az egészet, talán tényleg él valami a kardjában: ez nem változtat azon, hogy mennyire fontos a számára. És el tudja képzelni, hogy milyen kockázatos és félelmetes lehetett ezt a "beszélő kard" dolgot megosztania velük.
Bátortalanul kinyúl Soreyl kezéért és megsimítja egy pillanatra, igyekezvén elkapni a férfi pillantását. Majd már húzza is vissza a kezét, mert inkább csak egy jelzést akart tenni. Aztán Bredoc felé fordul, egyrészt a véleményét lesve, másrészt, hogy mi a terve a kopogtató ismeretlennel, kívánja-e, hogy beengedjék. A továbbiak úgyis ettől függnek.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-29 20:21:39
Üzenet elküldve: 2022-01-29 20:21:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nilevard//
*A gnóm szeme érdekes íveket jár be, hol a papírt lesi, hol a férfi szemeit fürkészi. De ez már csak természetes, legalábbis az ő részéről. Szakmai ártalom ha úgy tetszik. *
-Szép is lenne ha ez lenne a normális.
*Mondja és el is mosolyodik a kackiás bajsza alatt. Akkor jóval kevesebb dolga lenne. De talán idővel. *
-Semmi probléma, majd kitoldom-foltom, bízza csak rám.
*Persze közben nem kezd el körmölni, inkább ezt a rövidke kérvényt szövegezi meg, amit majd odaadhat a parancsnoknak a lovag, hogyha úgy dönt. Aztán pedig kap egy kisebb élménybeszámolót, a kérdésére azonban nem kap választ, így párszor megpödri az orra alatt pihenő bajuszt, majd ismét felteszi ugyanazt a kérdést, hátha másodjára sikerrel jár. *
-Tehát.. Miért iy van szüksége új tabardra? Nem tudja levenni a mostani páncéljáról, és átrakni a másikra?
*Harmadjára biztosan nem fogja, eddig sem gondolta kimondottan eszesnek a férfit, és a véleménye most sem változott meg. Főleg a többi dolog függvényében. *
-Tehát ha jól értem szeretne egy új tabardot, aminek át vannak dolgozva egyes részei, például a szegélye. Azzal tisztában van, hogy ez az egyenruha része igaz?
*Itt kivár egy kicsit, hagyva időt a válaszra, vagy az esetleges gondolkodásra.*
-Á pénzügyekhez nem értek olyan sokat, de biztos hasznos lehet ha olcsón juthatunk dolgokhoz. ~Bár nem tudom Brox mennyire fog örülni, hogy őt megkerülve a nevében találkozókat szerveznek neki. ~
-Nem hiszem hogy gondot okozna, de ha kerhetem tartsa ketrecben, vagy amiben kell az ilyesmi állatokat, amikor nincs a szabadban. Nem hiányzik hogy itt repkedjen.
*Bár ez egyértelműnek tűnhet, de mivel kérdezték igy válaszol. Nem szereti a madarakat, mindig olyan gonoszak néznek a kis gnómra, mintha meg akarnák enni. *
*A gnóm szeme érdekes íveket jár be, hol a papírt lesi, hol a férfi szemeit fürkészi. De ez már csak természetes, legalábbis az ő részéről. Szakmai ártalom ha úgy tetszik. *
-Szép is lenne ha ez lenne a normális.
*Mondja és el is mosolyodik a kackiás bajsza alatt. Akkor jóval kevesebb dolga lenne. De talán idővel. *
-Semmi probléma, majd kitoldom-foltom, bízza csak rám.
*Persze közben nem kezd el körmölni, inkább ezt a rövidke kérvényt szövegezi meg, amit majd odaadhat a parancsnoknak a lovag, hogyha úgy dönt. Aztán pedig kap egy kisebb élménybeszámolót, a kérdésére azonban nem kap választ, így párszor megpödri az orra alatt pihenő bajuszt, majd ismét felteszi ugyanazt a kérdést, hátha másodjára sikerrel jár. *
-Tehát.. Miért iy van szüksége új tabardra? Nem tudja levenni a mostani páncéljáról, és átrakni a másikra?
*Harmadjára biztosan nem fogja, eddig sem gondolta kimondottan eszesnek a férfit, és a véleménye most sem változott meg. Főleg a többi dolog függvényében. *
-Tehát ha jól értem szeretne egy új tabardot, aminek át vannak dolgozva egyes részei, például a szegélye. Azzal tisztában van, hogy ez az egyenruha része igaz?
*Itt kivár egy kicsit, hagyva időt a válaszra, vagy az esetleges gondolkodásra.*
-Á pénzügyekhez nem értek olyan sokat, de biztos hasznos lehet ha olcsón juthatunk dolgokhoz. ~Bár nem tudom Brox mennyire fog örülni, hogy őt megkerülve a nevében találkozókat szerveznek neki. ~
-Nem hiszem hogy gondot okozna, de ha kerhetem tartsa ketrecben, vagy amiben kell az ilyesmi állatokat, amikor nincs a szabadban. Nem hiányzik hogy itt repkedjen.
*Bár ez egyértelműnek tűnhet, de mivel kérdezték igy válaszol. Nem szereti a madarakat, mindig olyan gonoszak néznek a kis gnómra, mintha meg akarnák enni. *
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-29 13:58:04
Üzenet elküldve: 2022-01-29 13:58:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A benti beszélgetés hosszasan elnyúlik, Gaerralosnak viszont nem derogál egy kevés várakozás, és egyébként is gyanítja, hogy ami rá tartozik a benti diskurzusból, azt később úgyis megtudja... És arról persze fogalma sincs, hogy miféle bizalmas, és érdekesebbnél érdekesebb szavak hangzanak el odabent. Az iroda ajtaja vaskos, és minden bizonnyal úgy is van kitalálva, hogy lehetővé tegye a bentieknek a beszélgetést úgy, hogy közben ne hallgatózhasson bele bárki, aki elsétál a folyosón.
Az előnyei is megvannak viszont annak, hogy idekint várakozik. Ahogy kissé a botjára támaszkodva hallgatja a benti szóváltás hanglejtéseit, egy érkező páncélosra zajára lesz figyelmes. Miután odapillant, összeráncolja a szemöldökét. Ismerős a páncél...*
~De mit csinál itt egy pirtianesi nehézgyalogos?~
*Amaz nem a Gárda vértjét viseli, ez egyértelmű. Gabrael pillantása is felismerést tükröz, mintegy igazolva, hogy nem egy hulláról húzta le vértezetét, hanem maga is egykor a Föld Városának harcosaként viselte azt. A tartása is fegyelmezett katonához illik.
Gaerralos tiszt volt, és Gárdatag, és ebben ha fajának nem is, de születésének valamennyire mégis volt része. Végtére is egy befolyásos pirtianesi nemesekkel remek kapcsolatot ápoló testvér legalább annyit nyomhatott a latban felvételekor, mint a saját szakértelme, és fiatalkorában tanúsított fegyverforgatási tehetsége.
Seggnyalónak viszont semmi szín alatt sem lehetne nevezni. Részben pont ezért, valamint arroganciája miatt van most itt ahelyett, hogy folytatná pirtianesi karrierjét.
Most viszont nem ezzel foglalkozik. Miután jégkékjeivel végigmérte a férfit, viszonozza a tisztelgést. Pirtianesben a szalutálás viszonzása csak azonos rangú katonák között szokás, ám egyrészt most Artheniorban vannak, másrészt pedig a kettőjük között elhanyagolható a rangbéli különbség.
Nem szólal meg, amaz nyilvánvalóan megy valahova, és nincs értelme késleltetni. Inkább visszafordítja figyelmét a benti diskurzusra, ahol momentán csönd van. Nem sok jobb alkalma lesz arra, hogy jelezze jelenlétét, így a bentiek hirtelen egy rövid, határozott kopogásra lehetnek figyelmesek.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A benti beszélgetés hosszasan elnyúlik, Gaerralosnak viszont nem derogál egy kevés várakozás, és egyébként is gyanítja, hogy ami rá tartozik a benti diskurzusból, azt később úgyis megtudja... És arról persze fogalma sincs, hogy miféle bizalmas, és érdekesebbnél érdekesebb szavak hangzanak el odabent. Az iroda ajtaja vaskos, és minden bizonnyal úgy is van kitalálva, hogy lehetővé tegye a bentieknek a beszélgetést úgy, hogy közben ne hallgatózhasson bele bárki, aki elsétál a folyosón.
Az előnyei is megvannak viszont annak, hogy idekint várakozik. Ahogy kissé a botjára támaszkodva hallgatja a benti szóváltás hanglejtéseit, egy érkező páncélosra zajára lesz figyelmes. Miután odapillant, összeráncolja a szemöldökét. Ismerős a páncél...*
~De mit csinál itt egy pirtianesi nehézgyalogos?~
*Amaz nem a Gárda vértjét viseli, ez egyértelmű. Gabrael pillantása is felismerést tükröz, mintegy igazolva, hogy nem egy hulláról húzta le vértezetét, hanem maga is egykor a Föld Városának harcosaként viselte azt. A tartása is fegyelmezett katonához illik.
Gaerralos tiszt volt, és Gárdatag, és ebben ha fajának nem is, de születésének valamennyire mégis volt része. Végtére is egy befolyásos pirtianesi nemesekkel remek kapcsolatot ápoló testvér legalább annyit nyomhatott a latban felvételekor, mint a saját szakértelme, és fiatalkorában tanúsított fegyverforgatási tehetsége.
Seggnyalónak viszont semmi szín alatt sem lehetne nevezni. Részben pont ezért, valamint arroganciája miatt van most itt ahelyett, hogy folytatná pirtianesi karrierjét.
Most viszont nem ezzel foglalkozik. Miután jégkékjeivel végigmérte a férfit, viszonozza a tisztelgést. Pirtianesben a szalutálás viszonzása csak azonos rangú katonák között szokás, ám egyrészt most Artheniorban vannak, másrészt pedig a kettőjük között elhanyagolható a rangbéli különbség.
Nem szólal meg, amaz nyilvánvalóan megy valahova, és nincs értelme késleltetni. Inkább visszafordítja figyelmét a benti diskurzusra, ahol momentán csönd van. Nem sok jobb alkalma lesz arra, hogy jelezze jelenlétét, így a bentiek hirtelen egy rövid, határozott kopogásra lehetnek figyelmesek.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-28 23:27:42
Üzenet elküldve: 2022-01-28 23:27:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ittak, jót mulatnak. Ahogy pedig Garsin belekezd a jelentésbe a lovagnak egyre-másra elkalandozik a figyelme, de többször is kőzbehünnög, és bólogat, szóval még ha furcsán késve is, de természetesen reagálgat. Az elfbőr könyvre azért rendesen felkapja a fejét, de aztán megint belemerül valamibe gondolatban. A lovag meghasadt elméje, és mindkét személyisége, eléggé nagy figyelmet szentel a lánynak, és Soreyl kifejezetten büszkén hallgatja, ahogy Garsin mágusmesterekről, és zárolt szekciókról beszél. Fejében már látja, hogy talán még Jezabiellt is utolérheti a lány tudása, és ereje. Persze hosszú út áll előtte, de amikor a lány rápillant, eleinte boldog mosoly, és büszke pillantások részese lehet. De ahogy beleelegyedik a mondandójába, úgy komorul el a lovag arca közben.*
//Ilyen is rég volt: Indokoltan Perchipfell//
*Közben egy jó ideig csak hallgat. Rengeteg gondolat kavarog a fejében, még Perchipfell is alig tudna lépést tartani vele.*
~Min rágod magad ennyire?~
*Kérdezi a kard, meglepően kedvesen a barátjától. Soreyl arca rezzenéstelen gondolkozást mutat, miközben válaszol a fejében.*
~Mindenen.~
*Mondja magában, és ahhoz képest, hogy férfi, és mint olyan egy teáskanál érzelmi szintjével kéne rendelkezzen, több mindent érez, amit fel tud dolgozni. A tény, amit Maydeleine-nak is mondott a fogadóban elgondolkodtatja. Csak a nő ismeri a lovagot, a legmélyebb titkáig, és ezen felül még annyi kétségbe ejtő dolog van. A sárkány, a medál, a hirtelen megjelent hajlandósága a mágiára. Nem tudja mitévő legyen.*
~Szerintem messze túlgondolsz mindent.~
*Próbálja kicsit csitítani a kard, ahogy érzi, hogy a másik szíve elkezd messze hevesebben verni a szokottnál.*
~Joggal gondolok túl, egyikünknek azt is kell néha.~
*Válaszol komoran, és meglehetően dühösen a mesterkard szellemének csitító szavaira, és hát ez természetesen nem tetszik neki.*
~Visszább az agarakkal barátom, mert balhét baszok neked.~
*Ez már egyértelműen fenyegető hangú hozzászólás volt a karcos hangú Perchitől, ami meg a lovagnak nem tetszik.*
~Én csak gondolkodni akarok!~
*Válaszolja magában erősen, amire nem marad el a riposzt.*
~De mi a retkes szarnak? Mire mész vele? Sodródj az árral!~
*Ha valakinek a lovag arcára téved a tekintete látható rajta a düh, ahogy a falnak támaszkodva hallgatja Garsint, akinek a tűzmágiára tett szavaira már nem is hallgat, mert elnyomja Perchipfell, duruzsolása.*
~Ha valaminek ekkora sodrása van, az egy vízeséshez vezet.~
*Mondja magában. Rengeteg hibát követett el a lovag a múltban, szinte tele vele a padlás. Szinte bármit megtenne, hogy ne történjen meg ugyanez. Niavi elvesztése, Sylweranék távozása, Vadvéd elhagyása, A bánya, A kékszemú, Bredoc, és Garsin elhagyása, és az a mocsok sárkány a hegyen. Amikor találkozott azzal a lénnyel nem gondolta, hogy belekerül ebbe a felsorolásba, mégsem tudja máshova tenni. Gyakorlatilag a lovag cselekvésképtelenre gondolkodja magát, amiből Perchi az egyetlen aki kizökkentheti.*
~Elmondanád kicsi csillagom mire mész ezzel a picsogással? Ezek megtörténtek ez van, nem tudsz vele túl sok mindent csinálni. Szedd össze azt a retkes valagad, és ne viselkedj úgy mint egy rémült kisgyerek. Azt mondtad, meg akarsz védeni mindenkit. Hát akkor figyelj ide te hős, ha ilyen félelmet okoz egy kurva nyaklánc, meg miegymás, képzeld el Garsin, hogy be lehet szarva! És Maydeleine-t ilyen bátran fogod megvédeni, mint most? Szét vagy hullva mint egy zsák krumpli bazdmeg, a legjobb az lenne, ha át adnád nekem a gyeplőt.~
*A kis monológ megteszi a hatását, mert ugyan elűzi a sötét gondolatokat a lovag fejéből, viszont rendesen fel is tüzeli. Egy egész pillanatra megfeledkezik magáról, és erős fújtatással, kicsúszik a száján, összeszorított foggal, tele haraggal.*
-Hallgass...
*Amint kimondta, körbenéz. Megsaccolni se tudná, hogy ki szólalt meg utoljára. Megrázza a fejét, mint aki azt se tudja hol van, és Garsinra néz bocsánatkérőn, mintha őt szakította volna félbe. Amint a lányra vetül a tekintete bűnbánatba fojtódik a harag.*
-Ne haragudj.
*Mondja szomorúan, és a földet kezdi nézni egy pillanatig.*
-Nem neked szólt.
*Ezzel már teljesen bolondnak nézik, ez teljesen biztos. Közben mintha realizálódna benne, hogy talán Bredoc szólalt meg utoljára, felajánlva magát, az amulett kipróbálására, ami természetesen szerinte igazán botor ötlet, de ezt még nem fejti ki. Még mielőtt bármit tenne, Perchipfellhez fordul az elméjében.*
~Köszönöm barátom.~
*Mondja arra gondolva, hogy sikerült kirántania egy olyan démoni állapotból, amibe már napok óta sikerült belesüppednie. Egy depresszió sötét mocsara.*
~Bármikor.~
*Felel rá a kard. Milyen szép baráti románc. A lovag összeszedi magát, hogy újra felvegye a külvilág fonalát, és egy hangosat sóhajt, majd elrúgja magát a faltól.*
-Várjunk még azzal Brox.
*Elsőre úgy tesz, mintha haragos megszólalása, és egyértelműen őrült viselkedésére, nem kellene magyarázat, viszont ezt önbizalommal, és határozottsággal teszi.*
-Azt mondod szakrális?
*Kérdez vissza felhúzott szemöldökkel. Valamit készül tenni, amit a kard szelleme is megneszel.*
~Mi a fasz?~
*A lovag most mindennél jobban vágyik a csendre a fejében, így megpróbálja rövidre zárni a témát.*
~Szerintem pontosan tudod mi a fasz.~
*Fogja rövidre, és még Garsin mondandójára teszi hozzá.*
-Érdekes.
*Aggodalmasan összeráncolja a szemöldökét. Első soron azt hitte, hogy valami kiválasztott lehet, hogy a Fény Úrnője megajándékozta mágiájával, de mióta másik fele képes egyéb varázslatok létrehozására, egy jó ideje a bányára gyanakodik. Most hogy kiderült számára, hogy a medál, és a saját képességei is vallási eredetűek, újonnan megtanulva szakrális mágiák, egyre jobban megemelődik a szemöldöke, és ráncosodik az arca.*
-Azt hiszem be kell vallanom valamit.
*Néz felváltva a két barátjára, és nagyon lassú, finom mozdulatokkal veszi elő a mesterkardot a tokjából.*
-Ő itt Perchipfell.
*Teszi le a célszerszámot a két másik közé az asztalra.*
-Igen ez egy kard.
*Teszi csípőre a kezét, és bólogat is hozzá.*
-Az egész világon, rajtam kívül csak egyetlen ember tudja, de...
*Gondolkozik el egy pilalnatra, és inkább közébe vágja.*
-ÉS kérlek ne nézzetek bolondnak, de ez a kard beszél.
*Erre is hagy egy kis időt, majd a felvétel jegyzőkönyvéért nyúl, ami az asztalon hever, és még Perchi varázslatával készült. Széthajtja a pergament, és megmutatja a jelet a papír tetején.*
-És varázsol.
*Sóhajt egy nagyot, és mielőtt bárkinek az arcáról is olvasna bármit, érzi, hogy bővebb magyarázatra szorul.*
-Ez a kard gyermekkorom óta az enyém, és szelleme van. Lelke. Ő Perchipfell.
~Szevasztok Parasztok.~
*Szólal meg Perchi, de természetesen, csak a lovag hallja.*
-Beszél hozzám, és én is hozzá.
~Én kicsit többet pofázok, de általában hiába.~
*Járkál kicsit fel, és alá, és a hideg rázza az egésztől.*
-Azt mondja a templomban érezte, hogy tud ilyeneket, ahogy én is hasonlóan érzek mikor varázsolok, holott nem is tudok róla.
*A tény, hogy dolgok történek vele, benne, körülötte amit nem tud kontrollálni, akár még egész dühössé is tehetik a hangját.*
-Természetesen a kard maga nem rendelkezik varázserővel.
*Mondja ezt már szinte magának, de hangosan. Mint aki közönség előtt gondolkozik.*
-Egyszerű kovácsmunka.
~A kurva anyád! Azaz egyszerű.~
-De tudja irányítani a testem, ha engedem neki.
*Emeli ki a végén a kitételt. Nem akarja, hogy a parancsnok elmebetegnek higgye, holott kissé az, de nincs mit tenni, azt meg pláne nem akarja, hogy Garsin féljen tőle, vagy éppen Perchitől.*
-Amikor kihallgattam a jelentkező fickót, Perchi... Vagyis a kard, mármint én... Felrajzoltunk...
~Tetszetős többesszám, folytasd!~
-Egy jelet a papírra, és minden ami a szobában elhangzott a toll magától feljegyzett.
*Mutogatja a jelet a pergamenen, és a rendkívül szép egyenletes írást. Minden betű ugyan olyan.*
-Viszont se... Ő, se én nem tudjuk ezt kontrollálni.
*Teszi, hozzá miközben kihúz egy széket és leveti bele magát.*
-Egyszerűen csak néha megtörténik... Kicsúszik mint egy fing.
*Mondja elbambulva, majd megrázza a fejét, mint aki elfelejtette hol van, és a kardra mutat tréfásan.*
-Ezt ő mondta így.
*Majd elmosolyodik. A másik kettőnek mindenképpen lesz ezzel kapcsolatban kérdése, de hogy az egészet megelőzze, még visszacsatol az eredeti témához.*
-Szerintetek lehet ennek az egésznek köze egymáshoz?
*Emeli fel a szemöldökét.*
-Egy isteni ereklye, isteni mágiák valószerűtlen megjelenése, a sárkány... Nagyon sok különös dolog jött itt össze.
*A beszélő kardot nem sorolja fel, neki az mindennapos, és akkor a pucéran megjelent halottakról még csak nem is tud. Eztán csak hagyja folyni a történéseket, és izgatottan, már-már félve várja, hogy ez a két, szívéhez oly közeli ember, ne nézze teljesen őrültnek, amit megtehetnének teljes joggal.
És csak most jut eszébe az, hogyha őrültnek titulálják, az megmagyarázná a sárkányt is.
Fél.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ittak, jót mulatnak. Ahogy pedig Garsin belekezd a jelentésbe a lovagnak egyre-másra elkalandozik a figyelme, de többször is kőzbehünnög, és bólogat, szóval még ha furcsán késve is, de természetesen reagálgat. Az elfbőr könyvre azért rendesen felkapja a fejét, de aztán megint belemerül valamibe gondolatban. A lovag meghasadt elméje, és mindkét személyisége, eléggé nagy figyelmet szentel a lánynak, és Soreyl kifejezetten büszkén hallgatja, ahogy Garsin mágusmesterekről, és zárolt szekciókról beszél. Fejében már látja, hogy talán még Jezabiellt is utolérheti a lány tudása, és ereje. Persze hosszú út áll előtte, de amikor a lány rápillant, eleinte boldog mosoly, és büszke pillantások részese lehet. De ahogy beleelegyedik a mondandójába, úgy komorul el a lovag arca közben.*
//Ilyen is rég volt: Indokoltan Perchipfell//
*Közben egy jó ideig csak hallgat. Rengeteg gondolat kavarog a fejében, még Perchipfell is alig tudna lépést tartani vele.*
~Min rágod magad ennyire?~
*Kérdezi a kard, meglepően kedvesen a barátjától. Soreyl arca rezzenéstelen gondolkozást mutat, miközben válaszol a fejében.*
~Mindenen.~
*Mondja magában, és ahhoz képest, hogy férfi, és mint olyan egy teáskanál érzelmi szintjével kéne rendelkezzen, több mindent érez, amit fel tud dolgozni. A tény, amit Maydeleine-nak is mondott a fogadóban elgondolkodtatja. Csak a nő ismeri a lovagot, a legmélyebb titkáig, és ezen felül még annyi kétségbe ejtő dolog van. A sárkány, a medál, a hirtelen megjelent hajlandósága a mágiára. Nem tudja mitévő legyen.*
~Szerintem messze túlgondolsz mindent.~
*Próbálja kicsit csitítani a kard, ahogy érzi, hogy a másik szíve elkezd messze hevesebben verni a szokottnál.*
~Joggal gondolok túl, egyikünknek azt is kell néha.~
*Válaszol komoran, és meglehetően dühösen a mesterkard szellemének csitító szavaira, és hát ez természetesen nem tetszik neki.*
~Visszább az agarakkal barátom, mert balhét baszok neked.~
*Ez már egyértelműen fenyegető hangú hozzászólás volt a karcos hangú Perchitől, ami meg a lovagnak nem tetszik.*
~Én csak gondolkodni akarok!~
*Válaszolja magában erősen, amire nem marad el a riposzt.*
~De mi a retkes szarnak? Mire mész vele? Sodródj az árral!~
*Ha valakinek a lovag arcára téved a tekintete látható rajta a düh, ahogy a falnak támaszkodva hallgatja Garsint, akinek a tűzmágiára tett szavaira már nem is hallgat, mert elnyomja Perchipfell, duruzsolása.*
~Ha valaminek ekkora sodrása van, az egy vízeséshez vezet.~
*Mondja magában. Rengeteg hibát követett el a lovag a múltban, szinte tele vele a padlás. Szinte bármit megtenne, hogy ne történjen meg ugyanez. Niavi elvesztése, Sylweranék távozása, Vadvéd elhagyása, A bánya, A kékszemú, Bredoc, és Garsin elhagyása, és az a mocsok sárkány a hegyen. Amikor találkozott azzal a lénnyel nem gondolta, hogy belekerül ebbe a felsorolásba, mégsem tudja máshova tenni. Gyakorlatilag a lovag cselekvésképtelenre gondolkodja magát, amiből Perchi az egyetlen aki kizökkentheti.*
~Elmondanád kicsi csillagom mire mész ezzel a picsogással? Ezek megtörténtek ez van, nem tudsz vele túl sok mindent csinálni. Szedd össze azt a retkes valagad, és ne viselkedj úgy mint egy rémült kisgyerek. Azt mondtad, meg akarsz védeni mindenkit. Hát akkor figyelj ide te hős, ha ilyen félelmet okoz egy kurva nyaklánc, meg miegymás, képzeld el Garsin, hogy be lehet szarva! És Maydeleine-t ilyen bátran fogod megvédeni, mint most? Szét vagy hullva mint egy zsák krumpli bazdmeg, a legjobb az lenne, ha át adnád nekem a gyeplőt.~
*A kis monológ megteszi a hatását, mert ugyan elűzi a sötét gondolatokat a lovag fejéből, viszont rendesen fel is tüzeli. Egy egész pillanatra megfeledkezik magáról, és erős fújtatással, kicsúszik a száján, összeszorított foggal, tele haraggal.*
-Hallgass...
*Amint kimondta, körbenéz. Megsaccolni se tudná, hogy ki szólalt meg utoljára. Megrázza a fejét, mint aki azt se tudja hol van, és Garsinra néz bocsánatkérőn, mintha őt szakította volna félbe. Amint a lányra vetül a tekintete bűnbánatba fojtódik a harag.*
-Ne haragudj.
*Mondja szomorúan, és a földet kezdi nézni egy pillanatig.*
-Nem neked szólt.
*Ezzel már teljesen bolondnak nézik, ez teljesen biztos. Közben mintha realizálódna benne, hogy talán Bredoc szólalt meg utoljára, felajánlva magát, az amulett kipróbálására, ami természetesen szerinte igazán botor ötlet, de ezt még nem fejti ki. Még mielőtt bármit tenne, Perchipfellhez fordul az elméjében.*
~Köszönöm barátom.~
*Mondja arra gondolva, hogy sikerült kirántania egy olyan démoni állapotból, amibe már napok óta sikerült belesüppednie. Egy depresszió sötét mocsara.*
~Bármikor.~
*Felel rá a kard. Milyen szép baráti románc. A lovag összeszedi magát, hogy újra felvegye a külvilág fonalát, és egy hangosat sóhajt, majd elrúgja magát a faltól.*
-Várjunk még azzal Brox.
*Elsőre úgy tesz, mintha haragos megszólalása, és egyértelműen őrült viselkedésére, nem kellene magyarázat, viszont ezt önbizalommal, és határozottsággal teszi.*
-Azt mondod szakrális?
*Kérdez vissza felhúzott szemöldökkel. Valamit készül tenni, amit a kard szelleme is megneszel.*
~Mi a fasz?~
*A lovag most mindennél jobban vágyik a csendre a fejében, így megpróbálja rövidre zárni a témát.*
~Szerintem pontosan tudod mi a fasz.~
*Fogja rövidre, és még Garsin mondandójára teszi hozzá.*
-Érdekes.
*Aggodalmasan összeráncolja a szemöldökét. Első soron azt hitte, hogy valami kiválasztott lehet, hogy a Fény Úrnője megajándékozta mágiájával, de mióta másik fele képes egyéb varázslatok létrehozására, egy jó ideje a bányára gyanakodik. Most hogy kiderült számára, hogy a medál, és a saját képességei is vallási eredetűek, újonnan megtanulva szakrális mágiák, egyre jobban megemelődik a szemöldöke, és ráncosodik az arca.*
-Azt hiszem be kell vallanom valamit.
*Néz felváltva a két barátjára, és nagyon lassú, finom mozdulatokkal veszi elő a mesterkardot a tokjából.*
-Ő itt Perchipfell.
*Teszi le a célszerszámot a két másik közé az asztalra.*
-Igen ez egy kard.
*Teszi csípőre a kezét, és bólogat is hozzá.*
-Az egész világon, rajtam kívül csak egyetlen ember tudja, de...
*Gondolkozik el egy pilalnatra, és inkább közébe vágja.*
-ÉS kérlek ne nézzetek bolondnak, de ez a kard beszél.
*Erre is hagy egy kis időt, majd a felvétel jegyzőkönyvéért nyúl, ami az asztalon hever, és még Perchi varázslatával készült. Széthajtja a pergament, és megmutatja a jelet a papír tetején.*
-És varázsol.
*Sóhajt egy nagyot, és mielőtt bárkinek az arcáról is olvasna bármit, érzi, hogy bővebb magyarázatra szorul.*
-Ez a kard gyermekkorom óta az enyém, és szelleme van. Lelke. Ő Perchipfell.
~Szevasztok Parasztok.~
*Szólal meg Perchi, de természetesen, csak a lovag hallja.*
-Beszél hozzám, és én is hozzá.
~Én kicsit többet pofázok, de általában hiába.~
*Járkál kicsit fel, és alá, és a hideg rázza az egésztől.*
-Azt mondja a templomban érezte, hogy tud ilyeneket, ahogy én is hasonlóan érzek mikor varázsolok, holott nem is tudok róla.
*A tény, hogy dolgok történek vele, benne, körülötte amit nem tud kontrollálni, akár még egész dühössé is tehetik a hangját.*
-Természetesen a kard maga nem rendelkezik varázserővel.
*Mondja ezt már szinte magának, de hangosan. Mint aki közönség előtt gondolkozik.*
-Egyszerű kovácsmunka.
~A kurva anyád! Azaz egyszerű.~
-De tudja irányítani a testem, ha engedem neki.
*Emeli ki a végén a kitételt. Nem akarja, hogy a parancsnok elmebetegnek higgye, holott kissé az, de nincs mit tenni, azt meg pláne nem akarja, hogy Garsin féljen tőle, vagy éppen Perchitől.*
-Amikor kihallgattam a jelentkező fickót, Perchi... Vagyis a kard, mármint én... Felrajzoltunk...
~Tetszetős többesszám, folytasd!~
-Egy jelet a papírra, és minden ami a szobában elhangzott a toll magától feljegyzett.
*Mutogatja a jelet a pergamenen, és a rendkívül szép egyenletes írást. Minden betű ugyan olyan.*
-Viszont se... Ő, se én nem tudjuk ezt kontrollálni.
*Teszi, hozzá miközben kihúz egy széket és leveti bele magát.*
-Egyszerűen csak néha megtörténik... Kicsúszik mint egy fing.
*Mondja elbambulva, majd megrázza a fejét, mint aki elfelejtette hol van, és a kardra mutat tréfásan.*
-Ezt ő mondta így.
*Majd elmosolyodik. A másik kettőnek mindenképpen lesz ezzel kapcsolatban kérdése, de hogy az egészet megelőzze, még visszacsatol az eredeti témához.*
-Szerintetek lehet ennek az egésznek köze egymáshoz?
*Emeli fel a szemöldökét.*
-Egy isteni ereklye, isteni mágiák valószerűtlen megjelenése, a sárkány... Nagyon sok különös dolog jött itt össze.
*A beszélő kardot nem sorolja fel, neki az mindennapos, és akkor a pucéran megjelent halottakról még csak nem is tud. Eztán csak hagyja folyni a történéseket, és izgatottan, már-már félve várja, hogy ez a két, szívéhez oly közeli ember, ne nézze teljesen őrültnek, amit megtehetnének teljes joggal.
És csak most jut eszébe az, hogyha őrültnek titulálják, az megmagyarázná a sárkányt is.
Fél.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-28 23:03:20
Üzenet elküldve: 2022-01-28 23:03:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hadnagy ugyan nem foglal helyet, de ezt nem veszi sértésnek a vén róka, inkább csak egy vékonyka mosoly fut át az arcán, ahogy az ital dolga elrendeződik, és Garsin belefog a jelentésébe. Vagy inkább a mesélésbe? Bredoc leginkább csak sűrűn bólogat, ahogy a könyvtárra terelődik a szó meg az engedélyre, amit ő állított ki. Remélte, hogy ez ki fog nyitni pár olyan ajtót is, ami egyébként másnak zárva marad. Szerencsére bevált a számítása. Annak ellenére, hogy a részletes, hosszabb verziót kérte, igyekszik a lényegre odafigyelni, mert valószínűleg mindent úgysem tudna megjegyezni. ~Templomszolga, főpap...~ Ám hamar felszaladni látszik a szemöldöke, s a szeme is furcsán hideggé válik ahogy arról kell hallania, hogy a főpap el akarta orozni magának ezt az ereklyét. Nem mintha a parancsnok annyira ragaszkodna hozzá, de egyáltalán nem bízik a papokban, azt meg főleg nem szereti, amikor meg akarják kerülni őt.*
-Nem baj az, hogy nem hazudtál Garsin.
*Rázza is meg a fejét, és nem is folytatja, csak a kezével legyint inkább, felesleges terhet nem akar mások nyakába rakni. Elég ha az övét nyomják. ~Tiltott részleg. Vajon mik lehetnek még ott? Talán a sárkányról is akadhatnak ott kósza tekercsek vagy irományok.~ Garsin "kérésére" finoman bólint, hisz biztos sok dologról olvashatott a könyvtárban, talán kár is lenne mindent felsorolni.*
-Hogy?
*Kérdez vissza, de aztán rendeződnek a szavak a fejében.*
-Elfek bőréből basszameg...
*Igyekszik ezt az orra alatt motyogni, de valószínűleg így is könnyen hallható a többiek számára is. ~Kínok Atyja, Feketevész, mi jöhet még?~ *
-Azt gondoltam, hogy nem az az anyaszomorító bájolta el az amulettet, de nem hittem volna, hogy ilyen háttere van.
*Persze mágusokról van szó, mi mást is gondolhatna az ember? Csak a baj van velük. A parancsnok arcán csak egy grimasz fut át, és eszébe jut az a csodálatos érzés, amit ez a nyaklánc okozott neki, nem is egy alkalommal. Abban bizonyos, hogy bárkit elérhettek ezzel a fájdalommal, akit csak akartak.*
-Nem még, szerencsémre. ~Vagy szerencsétlenségemre, ki tudja?~
*A mágustoronyban való részleteket jobbára szintén csak pár bólintással figyeli, jelzi, hogy itt van és érti, csak ehhez igazán nem tud mit hozzáfűzni. Persze nem olyan ostoba, hogy azt higgye, hogy minden ami varázslat az rossz, vagy hogy a mágustoronyban csak álnok és gonosz dolgok vannak, egyszerűen csak az ő érdeklődésén kívül esnek ezek a hókuszpókuszok, de nem szeretné megsérteni a lányt, úgyhogy bölcsen hallgat.*
-Akkor.. bármelyik mágus képes lehet használni?
*Teszi fel a nagy kérdést, ami rögtön más fényben mutatja ezt az átkos amulettet. ~Ó, még egy jelentenivaló?~ Kíváncsian várja, hogy mi az a másik dolog, amiről még szó lehet, bólint is ha arra van szükség mint egy afféle engedélyt adva.*
-Úgy van.
*Hisz tényleg ezt mondta, és így is gondolja. Aztán ahogy a lány belekezd, ez már egyértelműen nem jelentés, sokkal inkább élménybeszámoló, és így, hogy mindhárman itt együtt vannak, Bredoc igazán meghatódik. Annyira tiszta és őszinte az, ahogyan előadja azt, amiket megtudott, például, hogy a hangokat is le lehet írni. Gyermeki rácsodálkozás a világ titkaira. Leginkább atyai érzések törnek elő benne, és ha kicsit erősebb férfi lenne, valószínűleg meg is könnyezné a dolgot. Így marad az a verzió, hogy a pipájáért nyúl, és megköszörüli a torkát mielőtt meggyújtaná azt, ezzel nyelve le azt a hatalmas gombócot.*
-Tehát már meg is tanultál egy varázslatot? Másoknak évekbe telik az ilyesmi, úgy hallottam!
*Egyértelműen büszke a lányra, és közben Soreylre néz, hisz ő is hirtelen jött elő ezzel a varázsakármivel, bár talán az teljesen más forrású lehet az elmondása szerint, mint a mágustorony és a tűzzel kapcsolatos igék. Azért lopva rá-rá pillant a hadnagyra is, kíváncsi a reakciójára mindarra, amit hallanak.*
-Hát ez igen hasznosnak hangzik. Jól jött volna, mikor ránkgyújtották az épületet a.. Mindegy is.
*Zárja le, mert rájön, hogy egyikük sem volt ott, és sosem mesélt arról az esetről nekik, kár is lenne erre pazarolni az értékes időt. Közben pedig egy jókora kellemesen dióillatos füstfelhőt fúj. A ffejében pedig már egy olyan terv kezd el felépülni, amire talán egyikőjük sem számít. *
-Ez tudom hogy furcsán hangozhat, de.. Ki kellene próbálni, hogy tudjátok-e használni. Valamelyik újoncot szívesen feláldozom.
*Szélesre húzódik a mosolya.*
-Természetesen magam vállalom a dolgot, ha valaki elvállalja a másik oldali szerepet.
*Ha mind befejezték nagyjából az értekezést, akkor kéri csak meg a hadnagyot, hogy nyisson ajtót, ha esetleg közben érkezne valakit, és invitálja be az újonnan érkezőt. Hall zajokat, de egyelőre nem tudja kihez vagy mihez kötni. *
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.28 23:29:29
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hadnagy ugyan nem foglal helyet, de ezt nem veszi sértésnek a vén róka, inkább csak egy vékonyka mosoly fut át az arcán, ahogy az ital dolga elrendeződik, és Garsin belefog a jelentésébe. Vagy inkább a mesélésbe? Bredoc leginkább csak sűrűn bólogat, ahogy a könyvtárra terelődik a szó meg az engedélyre, amit ő állított ki. Remélte, hogy ez ki fog nyitni pár olyan ajtót is, ami egyébként másnak zárva marad. Szerencsére bevált a számítása. Annak ellenére, hogy a részletes, hosszabb verziót kérte, igyekszik a lényegre odafigyelni, mert valószínűleg mindent úgysem tudna megjegyezni. ~Templomszolga, főpap...~ Ám hamar felszaladni látszik a szemöldöke, s a szeme is furcsán hideggé válik ahogy arról kell hallania, hogy a főpap el akarta orozni magának ezt az ereklyét. Nem mintha a parancsnok annyira ragaszkodna hozzá, de egyáltalán nem bízik a papokban, azt meg főleg nem szereti, amikor meg akarják kerülni őt.*
-Nem baj az, hogy nem hazudtál Garsin.
*Rázza is meg a fejét, és nem is folytatja, csak a kezével legyint inkább, felesleges terhet nem akar mások nyakába rakni. Elég ha az övét nyomják. ~Tiltott részleg. Vajon mik lehetnek még ott? Talán a sárkányról is akadhatnak ott kósza tekercsek vagy irományok.~ Garsin "kérésére" finoman bólint, hisz biztos sok dologról olvashatott a könyvtárban, talán kár is lenne mindent felsorolni.*
-Hogy?
*Kérdez vissza, de aztán rendeződnek a szavak a fejében.*
-Elfek bőréből basszameg...
*Igyekszik ezt az orra alatt motyogni, de valószínűleg így is könnyen hallható a többiek számára is. ~Kínok Atyja, Feketevész, mi jöhet még?~ *
-Azt gondoltam, hogy nem az az anyaszomorító bájolta el az amulettet, de nem hittem volna, hogy ilyen háttere van.
*Persze mágusokról van szó, mi mást is gondolhatna az ember? Csak a baj van velük. A parancsnok arcán csak egy grimasz fut át, és eszébe jut az a csodálatos érzés, amit ez a nyaklánc okozott neki, nem is egy alkalommal. Abban bizonyos, hogy bárkit elérhettek ezzel a fájdalommal, akit csak akartak.*
-Nem még, szerencsémre. ~Vagy szerencsétlenségemre, ki tudja?~
*A mágustoronyban való részleteket jobbára szintén csak pár bólintással figyeli, jelzi, hogy itt van és érti, csak ehhez igazán nem tud mit hozzáfűzni. Persze nem olyan ostoba, hogy azt higgye, hogy minden ami varázslat az rossz, vagy hogy a mágustoronyban csak álnok és gonosz dolgok vannak, egyszerűen csak az ő érdeklődésén kívül esnek ezek a hókuszpókuszok, de nem szeretné megsérteni a lányt, úgyhogy bölcsen hallgat.*
-Akkor.. bármelyik mágus képes lehet használni?
*Teszi fel a nagy kérdést, ami rögtön más fényben mutatja ezt az átkos amulettet. ~Ó, még egy jelentenivaló?~ Kíváncsian várja, hogy mi az a másik dolog, amiről még szó lehet, bólint is ha arra van szükség mint egy afféle engedélyt adva.*
-Úgy van.
*Hisz tényleg ezt mondta, és így is gondolja. Aztán ahogy a lány belekezd, ez már egyértelműen nem jelentés, sokkal inkább élménybeszámoló, és így, hogy mindhárman itt együtt vannak, Bredoc igazán meghatódik. Annyira tiszta és őszinte az, ahogyan előadja azt, amiket megtudott, például, hogy a hangokat is le lehet írni. Gyermeki rácsodálkozás a világ titkaira. Leginkább atyai érzések törnek elő benne, és ha kicsit erősebb férfi lenne, valószínűleg meg is könnyezné a dolgot. Így marad az a verzió, hogy a pipájáért nyúl, és megköszörüli a torkát mielőtt meggyújtaná azt, ezzel nyelve le azt a hatalmas gombócot.*
-Tehát már meg is tanultál egy varázslatot? Másoknak évekbe telik az ilyesmi, úgy hallottam!
*Egyértelműen büszke a lányra, és közben Soreylre néz, hisz ő is hirtelen jött elő ezzel a varázsakármivel, bár talán az teljesen más forrású lehet az elmondása szerint, mint a mágustorony és a tűzzel kapcsolatos igék. Azért lopva rá-rá pillant a hadnagyra is, kíváncsi a reakciójára mindarra, amit hallanak.*
-Hát ez igen hasznosnak hangzik. Jól jött volna, mikor ránkgyújtották az épületet a.. Mindegy is.
*Zárja le, mert rájön, hogy egyikük sem volt ott, és sosem mesélt arról az esetről nekik, kár is lenne erre pazarolni az értékes időt. Közben pedig egy jókora kellemesen dióillatos füstfelhőt fúj. A ffejében pedig már egy olyan terv kezd el felépülni, amire talán egyikőjük sem számít. *
-Ez tudom hogy furcsán hangozhat, de.. Ki kellene próbálni, hogy tudjátok-e használni. Valamelyik újoncot szívesen feláldozom.
*Szélesre húzódik a mosolya.*
-Természetesen magam vállalom a dolgot, ha valaki elvállalja a másik oldali szerepet.
*Ha mind befejezték nagyjából az értekezést, akkor kéri csak meg a hadnagyot, hogy nyisson ajtót, ha esetleg közben érkezne valakit, és invitálja be az újonnan érkezőt. Hall zajokat, de egyelőre nem tudja kihez vagy mihez kötni. *
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.28 23:29:29
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-28 12:41:40
Üzenet elküldve: 2022-01-28 12:41:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda - előtt elhaladva//
*A kantint nem leli, így el is indul a folyosón áthaladva a kijárat felé, hogy a városban keressen magának megfelelő helyet, hogy elüsse a holnapi kiképzésig hátralévő időt. Senkit sem ismer itt, így nem is keres társaságot magának. Amúgy se az a nagyon barátkozós fajta. Nem azért állt be, hogy barátokat szerezzen és ezt egyelőre tartja is.
Saját páncéljában, saját fegyvereivel felövezve sétál végig a folyosón jobb hüvelykujját a fegyverövébe akasztva, amikor a parancsnoki iroda előtt érdekes figurára lesz figyelmes.
A páncélról le lehet szedni a díszeket, jelzéseket, de aki egyszer látta, sőt hordta a Pirtianesi Gárda fekete páncélját, az felismeri. Márpedig az iroda előtt kopogtató fickó bizony olyan páncélt visel. A férfi is pirtianesi lehet, nem kétség. A medvetermetű jól megnézi magának, ez feltűnhet a másiknak is, acélszürke pillantása a páncélt fürkészi, hiába terített rá wargfejes tabardot.
A medvetermetű páncélja is pirtianesi, ám korántsem tiszti páncél, hanem a haderő gerincét képező talpasoké. Sosem kedvelte a tiszteket, mert legtöbbször születés és nem tettek jogán szerzett tisztségek kerültek olyan kezekbe, ahova nem kellett volna. Persze akadtak kivételek, de minden században volt egy seggnyaló. Ez a fickó nem tűnik annak, fél kar, bot, talán sántít is, amit abból lehetne leszűrni, hogy melyik lábára helyez több súlyt. Valami veterán lehet.
Persze ettől még nem torpan meg, csak ahogy elsétál mellette, tiszteleg neki és halad tovább a kijárat felé. Nem néz hátra, bár valószínűsíti, hogy a másik másképp fog tenni.*
*A kantint nem leli, így el is indul a folyosón áthaladva a kijárat felé, hogy a városban keressen magának megfelelő helyet, hogy elüsse a holnapi kiképzésig hátralévő időt. Senkit sem ismer itt, így nem is keres társaságot magának. Amúgy se az a nagyon barátkozós fajta. Nem azért állt be, hogy barátokat szerezzen és ezt egyelőre tartja is.
Saját páncéljában, saját fegyvereivel felövezve sétál végig a folyosón jobb hüvelykujját a fegyverövébe akasztva, amikor a parancsnoki iroda előtt érdekes figurára lesz figyelmes.
A páncélról le lehet szedni a díszeket, jelzéseket, de aki egyszer látta, sőt hordta a Pirtianesi Gárda fekete páncélját, az felismeri. Márpedig az iroda előtt kopogtató fickó bizony olyan páncélt visel. A férfi is pirtianesi lehet, nem kétség. A medvetermetű jól megnézi magának, ez feltűnhet a másiknak is, acélszürke pillantása a páncélt fürkészi, hiába terített rá wargfejes tabardot.
A medvetermetű páncélja is pirtianesi, ám korántsem tiszti páncél, hanem a haderő gerincét képező talpasoké. Sosem kedvelte a tiszteket, mert legtöbbször születés és nem tettek jogán szerzett tisztségek kerültek olyan kezekbe, ahova nem kellett volna. Persze akadtak kivételek, de minden században volt egy seggnyaló. Ez a fickó nem tűnik annak, fél kar, bot, talán sántít is, amit abból lehetne leszűrni, hogy melyik lábára helyez több súlyt. Valami veterán lehet.
Persze ettől még nem torpan meg, csak ahogy elsétál mellette, tiszteleg neki és halad tovább a kijárat felé. Nem néz hátra, bár valószínűsíti, hogy a másik másképp fog tenni.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-27 13:14:21
Üzenet elküldve: 2022-01-27 13:14:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Kilépve a Templom kapuján azzal kell szembesülnie, hogy jócskán beesteledett. A hideg idő ellen pont segít valamennyit a többrétegű páncélzata, de ettől függetlenül fázik rendesen, mire elér a Kaszárnya kapujába. Csak biccent a kapuban álló őröknek, majd belép, és rögtön az Alakulat szállása felé veszi az irányt.
Mielőtt visszavonul éjszakára, szeretne leadni egy rövid jelentést Bredocnak, hogy amaz tudhassa, hányadán állnak, és jelezze, hogy miképpen tervezi folytatni a kutatást. Azt tudja, hogy beszélni akar még Soreyllel és a társával is egy részletesebb beszámoló reményében, de ezen felül ha nincs megkövetelve jelenléte más okokból, akkor mással is megpróbálkozik.
Több okból is érdekli ugyanis ez a fejlemény azon felül is, hogy egy ilyen sárkány jelenléte már önmagában jelentős. Ha azt feltételezi, hogy ez a sárkány nem valami illúzió szüleménye, viszont hosszasabb kutatás árán sem talál utalást erre a lényre, akkor a sárkány által esetlegesen megosztott információk sokat elárulhatnak a Lanawintól elzárt külvilágról.
A könyvben fellelt utalás a sárkányok elementális mágiához való kötődéséről szintén megmozgatja fantáziáját, és tovább indokolja, hogy többet akarjon tudni ezekről a lényekről. Végtére is Gaerralos mágiaelméleti tudása pont hasznára válhat ebben a kutatásban, és kis szerencsével bővíthet is rajta kiadott feladatán keresztül.
Végül pedig azt a lehetőséget sem vetheti el egyből, hogy Darenn és Nilevard nem egy sárkánnyal találkoztak, hanem valamivel, vagy valakivel, aki illúziók és telepátia útján szimplán sárkánynak tettette magát. Ez pedig ugyanúgy fontos információ lenne, mint maga a sárkány létezése.
// Parancsnoki iroda //
Ahogy megközelíti a Parancsnok irodájának ajtaját, bentről beszélgetés hangjai szűrődnek ki. A szemfülesebbeknek akár fel is tűnhet utazóbotjának kopogása, melyet a páncélcsörgés kísér, valamint az is, ahogy mindez az iroda előtt áll meg.
Csak pár másodpercig hallgatózik, megpróbálva felismerni a hangot. Nem férfihang, az biztos... a szavakat nehéz kihallani, de hosszasabb beszámolónak tűnik, melyet már csak udvariasságból sem kíván félbeszakítani. Abban viszont szinte biztos, hogy Garsin hangját hallja.*
~Nem tudtam, hogy visszatért.~
*Tűnődik el röviden, ahogy kivárja a kopogással, hogy leülepedjen kissé a benti beszélgetés. Tudja, hogy Garsin kutatni ment a Mágustoronyba, és emiatt félbe is kellett hagyni a kiképzését. A kutatás tárgya viszont továbbra is ismeretlen számára, így akármennyire is kíváncsi rá, hogy a lány sikerrel járt-e, tudja, hogy ez egészen addig nem rá tartozik, amíg Bredoc úgy nem dönt, hogy megosztja vele az információt.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.27 17:59:59, a következő indokkal:
Kérésre.
*Kilépve a Templom kapuján azzal kell szembesülnie, hogy jócskán beesteledett. A hideg idő ellen pont segít valamennyit a többrétegű páncélzata, de ettől függetlenül fázik rendesen, mire elér a Kaszárnya kapujába. Csak biccent a kapuban álló őröknek, majd belép, és rögtön az Alakulat szállása felé veszi az irányt.
Mielőtt visszavonul éjszakára, szeretne leadni egy rövid jelentést Bredocnak, hogy amaz tudhassa, hányadán állnak, és jelezze, hogy miképpen tervezi folytatni a kutatást. Azt tudja, hogy beszélni akar még Soreyllel és a társával is egy részletesebb beszámoló reményében, de ezen felül ha nincs megkövetelve jelenléte más okokból, akkor mással is megpróbálkozik.
Több okból is érdekli ugyanis ez a fejlemény azon felül is, hogy egy ilyen sárkány jelenléte már önmagában jelentős. Ha azt feltételezi, hogy ez a sárkány nem valami illúzió szüleménye, viszont hosszasabb kutatás árán sem talál utalást erre a lényre, akkor a sárkány által esetlegesen megosztott információk sokat elárulhatnak a Lanawintól elzárt külvilágról.
A könyvben fellelt utalás a sárkányok elementális mágiához való kötődéséről szintén megmozgatja fantáziáját, és tovább indokolja, hogy többet akarjon tudni ezekről a lényekről. Végtére is Gaerralos mágiaelméleti tudása pont hasznára válhat ebben a kutatásban, és kis szerencsével bővíthet is rajta kiadott feladatán keresztül.
Végül pedig azt a lehetőséget sem vetheti el egyből, hogy Darenn és Nilevard nem egy sárkánnyal találkoztak, hanem valamivel, vagy valakivel, aki illúziók és telepátia útján szimplán sárkánynak tettette magát. Ez pedig ugyanúgy fontos információ lenne, mint maga a sárkány létezése.
// Parancsnoki iroda //
Ahogy megközelíti a Parancsnok irodájának ajtaját, bentről beszélgetés hangjai szűrődnek ki. A szemfülesebbeknek akár fel is tűnhet utazóbotjának kopogása, melyet a páncélcsörgés kísér, valamint az is, ahogy mindez az iroda előtt áll meg.
Csak pár másodpercig hallgatózik, megpróbálva felismerni a hangot. Nem férfihang, az biztos... a szavakat nehéz kihallani, de hosszasabb beszámolónak tűnik, melyet már csak udvariasságból sem kíván félbeszakítani. Abban viszont szinte biztos, hogy Garsin hangját hallja.*
~Nem tudtam, hogy visszatért.~
*Tűnődik el röviden, ahogy kivárja a kopogással, hogy leülepedjen kissé a benti beszélgetés. Tudja, hogy Garsin kutatni ment a Mágustoronyba, és emiatt félbe is kellett hagyni a kiképzését. A kutatás tárgya viszont továbbra is ismeretlen számára, így akármennyire is kíváncsi rá, hogy a lány sikerrel járt-e, tudja, hogy ez egészen addig nem rá tartozik, amíg Bredoc úgy nem dönt, hogy megosztja vele az információt.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.27 17:59:59, a következő indokkal:
Kérésre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360