Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Jótét lélek//
//Érintve: A megbízás//
*Elan kissé meglepődik a kérdésen, ami a páncélra ütközik vissza. Ő teljesen meg volt győződve arról, hogy ez is valamiféle egyendarab lesz. Ám ha már adott a lehetőség, hát él vele. Egy hosszúra nyúlt pillanatnyi gondolkodás után, határozottan válaszol.*
-Nem kívánok visszaélni a lehetőséggel. Valami könnyű acélvértre tartanék igényt. *Böki ki végül, majd tekintetével követi, ahogy az intéző papírra veti a szavakat. Ez után egy újabb meglepő kérdés hangzik el, amire a félvér kénytelen szabadkozással válaszolni.*
-A legkevésbé sem. Talán ez lenne az utolsó hely, ahol ilyen megtörténhet. Egyszerű feltételezés volt. De nem is fontos. *Mélyet sóhajtva nyugtázza magában a másik lehetőséget, amiért zárva akarná tartani a szobáját. Ez pedig, hogy titkolnivalója akad. Így inkább nem is szaporítja tovább a szót a témában, ezzel elkerülve, hogy ilyesmi másnak is eszébe jusson. A félvér legnagyobb szerencséjére halad is tovább a jelentkezés. A felszerelés érkezési idejét illetően csupán sokatmondóan bólint. A türelem mindig az erényei közé tartozott. Ha valamit, hát ezt megtanulta a ketrecében töltött évek alatt.*
-Akkor ezt vegye elintézettnek! *Nyugtázza a levél ügyében kapott információkat, amikor valaki az ajtófélfán kopogtat. Elan rögtön vigyázzba vágja magát. Ez mégiscsak a parancsnok irodája. Aki nyilván nem kopogna a saját ajtaján, de ezen már késő gondolkodni. Mikor a többiek is követik a példáját, már kevésbé érzi kínosnak a szituációt. Amitől, illetve akitől az ajtóban megpillant, leesik az álla. Naesala. A hölgyemény, akivel a gyakorlótéren találkozott. Na de szakaszvezető asszony? Erről szó sem volt. Szóval ő lesz Elan egyik felettese. Ez több, mint megnyugtató. Hamar össze is csattintja a fogait és viszonozza a biccentést. Majd, még mindig álltában, megvárja míg a szakaszvezető asszony és Wulfrixen úr megbészélik, amit szeretnének. Ennek végeztével az intéző további kérdésekre biztatja az újoncokat. Mivel Elannak egy sem jut eszébe, egy rövid mondattal zárja le a jelentkezést.*
-Nincs, uram. *Ha minden igaz, nincs más hátra csak, hogy valamelyikük kézhez kapja a levelet és indulhatnak is a tanácsháza irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-06 16:55:07
Üzenet elküldve: 2021-10-06 16:55:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc nyomában//
//Zárás//
-Akadnak.
*Feleli a férfi a lovagnak egy elégedett mosollyal az arcán. Valóban úgy gondolja, hogy díszes társaságot sikerült összeszednie igen rövid idő alatt. Néhányan szolgáltak már korábban is, néhányan nem, de nem is ez számít igazán. Ami igazán számít az az, hogy merre visz tovább az útjuk, együtt, közösen. *
-Én sem tudom hová tenni.
*Ő maga is csak csóválni tudja a fejét. Vagy nagyon keveset tud egy nagy egészből, vagy tényleg őrültség jár Denjaar fejében. Mindkettőre lát némi esélyt, de sosem volt az azt esélylatolgatós pasas, és nem is most fogja elkezdeni. Abból az információból gazdálkodik, amije van.*
-Számítok rád cimbora.
*Azzal mancsát nyújtja a másiknak, hogy ismét elköszönhessenek egymástól, remélhetőleg most rövidebb ideig, mint legutóbb.*
-Jó, hogy itt vagy.
*Teszi hozzá halkan, majd megvárja míg Soreyl elmegy. Ő maga az utolsó kortyokat is megissza a borból, majd elpakol szépen, mielőtt az irodájába menne. Ott papírt és tollat, meg tintát vesz elő, hogy írhasson a Tanácsnak.
"A Népek Tanácsának
Alakulatomba vettem Soreyl Darenn-t, s tisztté léptettem elő korábbi hőstettei és a Krenkataur barlangrendszerben nyújtott segítsége okán. Szükség lenne egy pikkelyvértre, egy címeres tabardra és egy warg fejes amulettre a részére.
Tisztelettel
Bredoc Droyn, a Warg Agyar alakulat parancsnoka."
Természetesen le is pecsételi, s hamar egy ifjú futár (Mesélő (Hádész) kezébe nyomja a levelet, némi arany (15) társaságában.
*
-Vidd el a Tanácsnak fiam. Eredj.
*Indítja útjára, majd a már így is hosszúra nyúlt nap után visszamegy a szobájába, hogy kicsit megpihenjen.*
//Napváltás(ok)//
*Egész korán ébred, ahogy mindig szokott. Az apró reggeli rutinja után az első, amit érdes kezei megtalálnak az a pipája, amit hamar meg is gyújt. Vagyis gyújtana, de úgy látszik, hogy az üres dohányostartó máshogy gondolja. ~A fene egye meg.~ Úgyhogy a piacra fog indulni, ha más nem ütközik a napjába hirtelen, de mostanában valahogy mindig akad valami, úgyhogy szinte már várja, hogy mi fordul be a sarkon.*
//Zárás//
-Akadnak.
*Feleli a férfi a lovagnak egy elégedett mosollyal az arcán. Valóban úgy gondolja, hogy díszes társaságot sikerült összeszednie igen rövid idő alatt. Néhányan szolgáltak már korábban is, néhányan nem, de nem is ez számít igazán. Ami igazán számít az az, hogy merre visz tovább az útjuk, együtt, közösen. *
-Én sem tudom hová tenni.
*Ő maga is csak csóválni tudja a fejét. Vagy nagyon keveset tud egy nagy egészből, vagy tényleg őrültség jár Denjaar fejében. Mindkettőre lát némi esélyt, de sosem volt az azt esélylatolgatós pasas, és nem is most fogja elkezdeni. Abból az információból gazdálkodik, amije van.*
-Számítok rád cimbora.
*Azzal mancsát nyújtja a másiknak, hogy ismét elköszönhessenek egymástól, remélhetőleg most rövidebb ideig, mint legutóbb.*
-Jó, hogy itt vagy.
*Teszi hozzá halkan, majd megvárja míg Soreyl elmegy. Ő maga az utolsó kortyokat is megissza a borból, majd elpakol szépen, mielőtt az irodájába menne. Ott papírt és tollat, meg tintát vesz elő, hogy írhasson a Tanácsnak.
"A Népek Tanácsának
Alakulatomba vettem Soreyl Darenn-t, s tisztté léptettem elő korábbi hőstettei és a Krenkataur barlangrendszerben nyújtott segítsége okán. Szükség lenne egy pikkelyvértre, egy címeres tabardra és egy warg fejes amulettre a részére.
Tisztelettel
Bredoc Droyn, a Warg Agyar alakulat parancsnoka."
Természetesen le is pecsételi, s hamar egy ifjú futár (Mesélő (Hádész) kezébe nyomja a levelet, némi arany (15) társaságában.
*-Vidd el a Tanácsnak fiam. Eredj.
*Indítja útjára, majd a már így is hosszúra nyúlt nap után visszamegy a szobájába, hogy kicsit megpihenjen.*
//Napváltás(ok)//
*Egész korán ébred, ahogy mindig szokott. Az apró reggeli rutinja után az első, amit érdes kezei megtalálnak az a pipája, amit hamar meg is gyújt. Vagyis gyújtana, de úgy látszik, hogy az üres dohányostartó máshogy gondolja. ~A fene egye meg.~ Úgyhogy a piacra fog indulni, ha más nem ütközik a napjába hirtelen, de mostanában valahogy mindig akad valami, úgyhogy szinte már várja, hogy mi fordul be a sarkon.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-05 11:19:15
Üzenet elküldve: 2021-10-05 11:19:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl végérvényesen, és visszavonhatatlanul, már-már ha meglehet kockáztatni ilyen jelzőket, akkor pofátlanul meg lett bámulva. Ez természetesen a lovagot hidegen hagyja, csak egy pillanatra találkozik a barna szeme a másik hideg íriszével. Természetesen ezzel Perchipfel másképp van.*
~Tetszel neki.~
*Mondja gúnyos piszkálódással akár egy óvodás, amire Soreyl csak egy lelki vállrándítást tud adni. Tovább csorog a beszélgetés, amihez semmi köze, és semmi dolga, és ezt a folyót hagyja is a medrében csordogálni. Nem szól közbe. Borát szopogatja, és követi a beszélgetést. Egyelőre nem mindent ért meg belőle, de majd az információ félzárkóztatásával megvárja a szakaszvezető távoztát, ami hamarost be is következik. Elköszönésképp biccent egyet, majd Bredocra néz. A nőről lerí, hogy érti amit csinál, és hogy nem egy törékeny kislány.*
-Látom vannak azért még jó embereid.
*Mondja, majd hall valami Denjaarféle levélről is. Jobb szemöldöke meglehetősen felkúszik a dolog hallatára. Iszik egy kortyot, majd csak elszánja magát arra, hogy kimondja a véleményét.*
-Bocsásson meg parancsnokom de ez vagy öngyilkossági kísérlet a részéről, vagy nagyon hülye tréfa.
*Ugyan nem járt mostanában a kikötő felé, de ha mit sem változott utolsó találkozásuk óta a hely, akkor valóban finomkodás lenne butaságnak nevezni az ötletet, de ezzel már nem egészen kell nekik foglalkozni.*
-Azt hiszem minden világos.
*Mondja mély hangján, és körbe néz a szobában.*
-Köszönöm barátom.
*Lép közelebb, és kezet nyújt.*
-Amint megérkezik a Tanácshoz a levél, és összeszedem az újoncokat meg is kezdem a kiképzést.
*Mondja komolyan, hogy aztán kicsit enyhébb hangon hozzátegye.*
-Jó itt lenni. Köszönöm.
*Aztán ha kezet fognak, és nem túl könnyes a búcsú már indulna is összeszedni a holmiját a kaszárnyából, ahol nincs semmi keresnivalója.*
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl végérvényesen, és visszavonhatatlanul, már-már ha meglehet kockáztatni ilyen jelzőket, akkor pofátlanul meg lett bámulva. Ez természetesen a lovagot hidegen hagyja, csak egy pillanatra találkozik a barna szeme a másik hideg íriszével. Természetesen ezzel Perchipfel másképp van.*
~Tetszel neki.~
*Mondja gúnyos piszkálódással akár egy óvodás, amire Soreyl csak egy lelki vállrándítást tud adni. Tovább csorog a beszélgetés, amihez semmi köze, és semmi dolga, és ezt a folyót hagyja is a medrében csordogálni. Nem szól közbe. Borát szopogatja, és követi a beszélgetést. Egyelőre nem mindent ért meg belőle, de majd az információ félzárkóztatásával megvárja a szakaszvezető távoztát, ami hamarost be is következik. Elköszönésképp biccent egyet, majd Bredocra néz. A nőről lerí, hogy érti amit csinál, és hogy nem egy törékeny kislány.*
-Látom vannak azért még jó embereid.
*Mondja, majd hall valami Denjaarféle levélről is. Jobb szemöldöke meglehetősen felkúszik a dolog hallatára. Iszik egy kortyot, majd csak elszánja magát arra, hogy kimondja a véleményét.*
-Bocsásson meg parancsnokom de ez vagy öngyilkossági kísérlet a részéről, vagy nagyon hülye tréfa.
*Ugyan nem járt mostanában a kikötő felé, de ha mit sem változott utolsó találkozásuk óta a hely, akkor valóban finomkodás lenne butaságnak nevezni az ötletet, de ezzel már nem egészen kell nekik foglalkozni.*
-Azt hiszem minden világos.
*Mondja mély hangján, és körbe néz a szobában.*
-Köszönöm barátom.
*Lép közelebb, és kezet nyújt.*
-Amint megérkezik a Tanácshoz a levél, és összeszedem az újoncokat meg is kezdem a kiképzést.
*Mondja komolyan, hogy aztán kicsit enyhébb hangon hozzátegye.*
-Jó itt lenni. Köszönöm.
*Aztán ha kezet fognak, és nem túl könnyes a búcsú már indulna is összeszedni a holmiját a kaszárnyából, ahol nincs semmi keresnivalója.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:46:51
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:46:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Csak el ne kényelmesedj.
*Kacsint az újdonsült hadnagyára egy kellemes mosoly társaságában, s egyértelmű, hogy ettől egyáltalán nem fél.*
-Értem.
*Feleli a ló dolgára. Igazából ő is úgy gondolja, hogy az lesz az első dolga, amint kicsit tud koncentrálni egyéb dolgokra is, hogy feltöltse a raktárat, és szerezzen lovakat, elsősegélycsomagot mindenkinek, hisz ez nagyban javítja az esélyeket egy olyan helyzetben, amilyenekbe valószínűleg gyakran fognak kerülni. Egy amolyan atyai érzés fogja el, ahogy immár hárman vannak a szobában, és látja két kiváló emberét összeismerkedni. Persze nem lát Naesala fejébe, de valószínűleg jót nevetne rajta, ha az aggályait hallaná, ugyanis Bredocnak sem a szíve csücske a kereskedőház, de ez a valahol már-már politikai pozíció megköveteli, hogy jó kapcsolatot ápoljon az egyik, ha nem a legnagyobb kereskedőházzal a városban és annak környékén. Továbbá a kovács is az ő szolgálatukban áll, s ha bármire szükségük van, akkor kellemetlen lenne mindig a Vashegyre szaladni. ~Talán egyszer sikerül elintéznem egy saját kovácsot az Őrségnek is. Az lenne a legkellemesebb.~ Vágyálmok, amire most sincs ideje.*
-Őszintén? Bűzlik mint egy vízi hulla. Mindenképp fenntartásokkal kell kezelni, s remélem mondanom sem kell, hogy nem szeretném, ha valamiféle kikötői háborúban találnánk magunkat egy pár nap múlva. De találkozhattok vele, ha a helyzet megengedi, akkor számon is kérhetitek akár.
*Biztos akadna hozzá kérdésük, amire ez jó alkalom lehet, ha megtalálják egyáltalán. Több dolgot nem is mondd, nem hiszi, hogy kellene, egyértelmű az ő véleménye is a dologról. Egy biccentéssel engedi útjára, mielőtt kilépne az ajtón azért még hozzátesz valamit.*
-Egy darabban gyertek vissza nekem. Sok szerencsét!
*Aztán, ha a nő kiment az ajtón, vár egy pár pillanatot, majd Soreylre néz.*
-Denjaar írt levelet. Valami kikötői hatalomátvételt tervez, nem is tudom mi járhat a fejében.
*Rázza meg a fejét, s poharába, amiből már nem szándékozott inni, mégis csak tölt egy pohárral, amit álló helyében gyorsan le is húz. Az a torok láthatóan gyakorlottan fogadja be a nagyobb mennyiségű szeszt is.*
-Van kérdésed esetleg? Nyugodtan foglalj el egy szobát, és rendezkedj be. A tanácsnak írok levelet rólad, és pár napon belül meglesz minden felszerelés.
~Hogy fog örülni Garsin, ha visszatér a toronyból.~
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Csak el ne kényelmesedj.
*Kacsint az újdonsült hadnagyára egy kellemes mosoly társaságában, s egyértelmű, hogy ettől egyáltalán nem fél.*
-Értem.
*Feleli a ló dolgára. Igazából ő is úgy gondolja, hogy az lesz az első dolga, amint kicsit tud koncentrálni egyéb dolgokra is, hogy feltöltse a raktárat, és szerezzen lovakat, elsősegélycsomagot mindenkinek, hisz ez nagyban javítja az esélyeket egy olyan helyzetben, amilyenekbe valószínűleg gyakran fognak kerülni. Egy amolyan atyai érzés fogja el, ahogy immár hárman vannak a szobában, és látja két kiváló emberét összeismerkedni. Persze nem lát Naesala fejébe, de valószínűleg jót nevetne rajta, ha az aggályait hallaná, ugyanis Bredocnak sem a szíve csücske a kereskedőház, de ez a valahol már-már politikai pozíció megköveteli, hogy jó kapcsolatot ápoljon az egyik, ha nem a legnagyobb kereskedőházzal a városban és annak környékén. Továbbá a kovács is az ő szolgálatukban áll, s ha bármire szükségük van, akkor kellemetlen lenne mindig a Vashegyre szaladni. ~Talán egyszer sikerül elintéznem egy saját kovácsot az Őrségnek is. Az lenne a legkellemesebb.~ Vágyálmok, amire most sincs ideje.*
-Őszintén? Bűzlik mint egy vízi hulla. Mindenképp fenntartásokkal kell kezelni, s remélem mondanom sem kell, hogy nem szeretném, ha valamiféle kikötői háborúban találnánk magunkat egy pár nap múlva. De találkozhattok vele, ha a helyzet megengedi, akkor számon is kérhetitek akár.
*Biztos akadna hozzá kérdésük, amire ez jó alkalom lehet, ha megtalálják egyáltalán. Több dolgot nem is mondd, nem hiszi, hogy kellene, egyértelmű az ő véleménye is a dologról. Egy biccentéssel engedi útjára, mielőtt kilépne az ajtón azért még hozzátesz valamit.*
-Egy darabban gyertek vissza nekem. Sok szerencsét!
*Aztán, ha a nő kiment az ajtón, vár egy pár pillanatot, majd Soreylre néz.*
-Denjaar írt levelet. Valami kikötői hatalomátvételt tervez, nem is tudom mi járhat a fejében.
*Rázza meg a fejét, s poharába, amiből már nem szándékozott inni, mégis csak tölt egy pohárral, amit álló helyében gyorsan le is húz. Az a torok láthatóan gyakorlottan fogadja be a nagyobb mennyiségű szeszt is.*
-Van kérdésed esetleg? Nyugodtan foglalj el egy szobát, és rendezkedj be. A tanácsnak írok levelet rólad, és pár napon belül meglesz minden felszerelés.
~Hogy fog örülni Garsin, ha visszatér a toronyból.~
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-04 22:58:31
Üzenet elküldve: 2021-10-04 22:58:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc végül bemutatja neki az idegent, a nevet és a váratlan titulust hallva már megenged magának néhány méregető pillantást, kékjeiből azonban nem lehetne kibogarászni, mire is gondolhat most.*
~Szóval Soreyl...~
*Bizony nem ez az első alkalom, hogy ezt a nevet hallja. Garsin már említette neki korábban, mikor elmesélte, hogyan is került az Őrséghez. Ez a Darenn is ott volt a Krenkataurban a lánnyal és a parancsnokkal, tekintve, hogy mennyi szart átélhettek együtt, valójában nem is olyan meglepő, hogy idehaza már egy tisztség várta.*
-Volt már rosszabb.
*Szól még tovább fűzve a megjegyzést, mielőtt teljes figyelmét ismét Droynnak szentelné. Hangjában nem csendül gőg, de magabiztosság és elszántság már annál inkább. Felettese egyébként -mint ahogy azt az elf remélte is- úgy tűnik nem látja akadályát a korábbi indulásnak, melyet csak egy néma bólintással nyugtáz. Jóval nehezebb befogni azonban a száját ezután, mikor pár szó erejéig a férfi a kereskedőház gyors munkavégzését méltatja. Szívesen elmondaná, hogy véleménye szerint minek is köszönhető ez a figyelmesség a részükről, de ennek most nincs itt az ideje. Ezzel kapcsolatos aggályait meg, ha csak nagyon röviden is, de megosztotta a másikkal korábban.*
-Úgy lesz.
*Mindössze ennyivel zárja a témát majd már nyúl is az új levél után.*
~Ez már megint mi a franc?~
*Forgatja meg a kezében a papírost, szemöldöke fel is szalad egyből homloka közepére, amint megpillantja, kitől is érkezett. Sietve futja át a sorokat és bizony akaratlanul is kibukik belőle egy egészen gúnyosnak hangzó hümmentés.*
-Ön mit gondol erről, Uram?
*Elmondhatta volna persze egyből a saját véleményét is, de feleslegesnek látja most hevesen minősíteni Krultos eszement elképzelését. Kérdéséből és tekintetéből ettől függetlenül tökéletesen érződik, miképp is vélekedik erről az egészről. Az viszont, hogy a levél az ő kezében kötött ki végül és nem pedig a Népek Tanácsának valamelyik ülésén, valamennyire azért sejteti a választ.
Amennyiben az Amonról érkezett iromány is a kezébe kerül és nincs egyéb mondanivalója Bredocnak, már kúszik is keze a kilincsre.*
-Parancsnok! Hadnagy! *biccent feléjük, bár az utóbbi megnevezés kicsit még kényelmetlenül fészkelődik a szájában. Ez persze nem Soreyl ellen szól. Csupán önkéntelenül is felidézte, kinek mondta utoljára.*
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc végül bemutatja neki az idegent, a nevet és a váratlan titulust hallva már megenged magának néhány méregető pillantást, kékjeiből azonban nem lehetne kibogarászni, mire is gondolhat most.*
~Szóval Soreyl...~
*Bizony nem ez az első alkalom, hogy ezt a nevet hallja. Garsin már említette neki korábban, mikor elmesélte, hogyan is került az Őrséghez. Ez a Darenn is ott volt a Krenkataurban a lánnyal és a parancsnokkal, tekintve, hogy mennyi szart átélhettek együtt, valójában nem is olyan meglepő, hogy idehaza már egy tisztség várta.*
-Volt már rosszabb.
*Szól még tovább fűzve a megjegyzést, mielőtt teljes figyelmét ismét Droynnak szentelné. Hangjában nem csendül gőg, de magabiztosság és elszántság már annál inkább. Felettese egyébként -mint ahogy azt az elf remélte is- úgy tűnik nem látja akadályát a korábbi indulásnak, melyet csak egy néma bólintással nyugtáz. Jóval nehezebb befogni azonban a száját ezután, mikor pár szó erejéig a férfi a kereskedőház gyors munkavégzését méltatja. Szívesen elmondaná, hogy véleménye szerint minek is köszönhető ez a figyelmesség a részükről, de ennek most nincs itt az ideje. Ezzel kapcsolatos aggályait meg, ha csak nagyon röviden is, de megosztotta a másikkal korábban.*
-Úgy lesz.
*Mindössze ennyivel zárja a témát majd már nyúl is az új levél után.*
~Ez már megint mi a franc?~
*Forgatja meg a kezében a papírost, szemöldöke fel is szalad egyből homloka közepére, amint megpillantja, kitől is érkezett. Sietve futja át a sorokat és bizony akaratlanul is kibukik belőle egy egészen gúnyosnak hangzó hümmentés.*
-Ön mit gondol erről, Uram?
*Elmondhatta volna persze egyből a saját véleményét is, de feleslegesnek látja most hevesen minősíteni Krultos eszement elképzelését. Kérdéséből és tekintetéből ettől függetlenül tökéletesen érződik, miképp is vélekedik erről az egészről. Az viszont, hogy a levél az ő kezében kötött ki végül és nem pedig a Népek Tanácsának valamelyik ülésén, valamennyire azért sejteti a választ.
Amennyiben az Amonról érkezett iromány is a kezébe kerül és nincs egyéb mondanivalója Bredocnak, már kúszik is keze a kilincsre.*
-Parancsnok! Hadnagy! *biccent feléjük, bár az utóbbi megnevezés kicsit még kényelmetlenül fészkelődik a szájában. Ez persze nem Soreyl ellen szól. Csupán önkéntelenül is felidézte, kinek mondta utoljára.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-04 20:26:23
Üzenet elküldve: 2021-10-04 20:26:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Tancsháza levél //
// Elan nyomába //
* Kilépve az irodából, hallgatja Elan válaszát a kérdésére. Nem éppen tudja vádolni a félvért, hogy el titkolta ezt az intéző előtt. Sőt igazából a lovagnak kellett volna el tanulnia a hallgatás áldását partnerétől. Kérdésére csak egy mélyet sóhajt. *
- Szívesen hazudnám, hogy kiszíneztem. De sajnos nem éppen. Igazából több tragédia is történt. * Egy nagyobb sóhajjal folytatja. * - Nem akarlak fárasztani a részletekkel. De igazából sokkal rosszabb volt. Összesen 1-2 évnyit szolgáltam atyám mellett. Nem többet. Ami nem is tűnik soknak, de az ilyen ellenséges időszakba sok minden történt. Állandóan haramiák fosztogatni akartak, erőszakolni. Ezért amint készen álltam szerinte, előléptetett és a nyakamba varrt minden felelősséget. Tapasztalatlanul, ugrottam neki. Az elején örültem, hogy igen most megmutathatom. De amikor már a nyolcadik nehéz döntést hoztam meg. Vagy éppen amikor azt döntöttem el, hogy mi haljunk meg vagy hagyjuk hátra társunkat. Akkor már nem éreztem ezt a lelkesedést. Azon a napon mikor ez történt, azt kihagytam, hogy a falusiak felét fel lógatták vagy megerőszakolták mire oda értünk. És arról is csak én tehettem, mert késleltettem az érkezést mert atyám egyik hadnagya vette volna át a csapat vezetését. De a többiek unszoltak, hogy menjünk. Érezték, hogy baj van és nagyon is jól látták.
* Most már nem komorodik el a lovag annyira, de a tekintetére a határozottság és az elszántság lángja ütközik ki. *
- Ezért eldöntöttem, hogy elég erős leszek ahhoz, hogy többé ne veszítsek se alattam levőt, sem pedig partnert. Mindent megfogok tenni azért, hogy mindenki élve kikerüljön. Természetesen szándékomban áll mihamarabb nevet szerezni magamnak. És nem a családom nevét, hanem sajátot.
* Ahogy végig megy a folyosón a fő ajtón kilépve a kaszárnyába tér. *
- Mindent megteszek azért, hogy bebizonyíthassam a világnak. Ha valaki elég erős, és tudatos akkor bármire képes. Ezért is fogom magamat minden irányba képezni.
* Az ajtón kívül meglát egy érdekes copfos mélységit, aki elég ismerősen hat számára. *
- Nem vagyok benne biztos Elan, de szerintem ez a nő téged keres.
* A lovag egy mosollyal fordul társa felé. *
- Nem is mondtad, hogy nő csábász vagy!
// Elan nyomába //
* Kilépve az irodából, hallgatja Elan válaszát a kérdésére. Nem éppen tudja vádolni a félvért, hogy el titkolta ezt az intéző előtt. Sőt igazából a lovagnak kellett volna el tanulnia a hallgatás áldását partnerétől. Kérdésére csak egy mélyet sóhajt. *
- Szívesen hazudnám, hogy kiszíneztem. De sajnos nem éppen. Igazából több tragédia is történt. * Egy nagyobb sóhajjal folytatja. * - Nem akarlak fárasztani a részletekkel. De igazából sokkal rosszabb volt. Összesen 1-2 évnyit szolgáltam atyám mellett. Nem többet. Ami nem is tűnik soknak, de az ilyen ellenséges időszakba sok minden történt. Állandóan haramiák fosztogatni akartak, erőszakolni. Ezért amint készen álltam szerinte, előléptetett és a nyakamba varrt minden felelősséget. Tapasztalatlanul, ugrottam neki. Az elején örültem, hogy igen most megmutathatom. De amikor már a nyolcadik nehéz döntést hoztam meg. Vagy éppen amikor azt döntöttem el, hogy mi haljunk meg vagy hagyjuk hátra társunkat. Akkor már nem éreztem ezt a lelkesedést. Azon a napon mikor ez történt, azt kihagytam, hogy a falusiak felét fel lógatták vagy megerőszakolták mire oda értünk. És arról is csak én tehettem, mert késleltettem az érkezést mert atyám egyik hadnagya vette volna át a csapat vezetését. De a többiek unszoltak, hogy menjünk. Érezték, hogy baj van és nagyon is jól látták.
* Most már nem komorodik el a lovag annyira, de a tekintetére a határozottság és az elszántság lángja ütközik ki. *
- Ezért eldöntöttem, hogy elég erős leszek ahhoz, hogy többé ne veszítsek se alattam levőt, sem pedig partnert. Mindent megfogok tenni azért, hogy mindenki élve kikerüljön. Természetesen szándékomban áll mihamarabb nevet szerezni magamnak. És nem a családom nevét, hanem sajátot.
* Ahogy végig megy a folyosón a fő ajtón kilépve a kaszárnyába tér. *
- Mindent megteszek azért, hogy bebizonyíthassam a világnak. Ha valaki elég erős, és tudatos akkor bármire képes. Ezért is fogom magamat minden irányba képezni.
* Az ajtón kívül meglát egy érdekes copfos mélységit, aki elég ismerősen hat számára. *
- Nem vagyok benne biztos Elan, de szerintem ez a nő téged keres.
* A lovag egy mosollyal fordul társa felé. *
- Nem is mondtad, hogy nő csábász vagy!
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-04 13:52:55
Üzenet elküldve: 2021-10-04 13:52:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért a beszélgetés folyamán a parancsnok megnyugtatja az általa nem hallott Perchipfellt is lélekben, hogy a kiképzőtiszti feladatkör csak átmeneti. Erre Soreyl legyint egyet a kezével, és kicsit sóhajt mielőtt megszólalna.*
-Egyáltalán nem Bánom Brox. Vissza kell szoknom az életbe. Jót fog tenni egy kis gyakorlás az újoncokkal.
*Mondja nyugodtan. Természetesen harci képességei nem koptak el, inkább csak ő maga rozsdásodott kicsit be. Aztán áttérnek még, az egyéb anyagi szükségletekre. A fekete pikkelyvértre összekacsint barátjával, a ló kérdésre viszont megemeli a fejét.*
-Nincs.
*Mondja röviden, és gyorsan hozzá is rakja.*
-De személyesen nem is kell. Elég az ha van itt a szálláshelyen, ha nagy lenne rá a szükség.
*Mondja a véleményét, de persze ha felettese ragaszkodik hozzá, örömmel elfogad bármilyen paripát. Eztán nem sokra rá kibővül a társaság. A nőn látni, és érezni, hogy hivatalos ügyben jött, és mivel Soreyl nem akarja hogy Brox parancsnoki tekintélyén csorba essen egy pillanatra elgondolkodik mit tehetne azért, hogy hivatalosabban nézzen ki ez a csevej. Egészen egy pillanatig. Ahogy Broxra emeli a tekintetét, látja azon, hogy egyáltalán nem érdekli a dolog, ezzel a lovag is felhatalmazva érzi magát, hogy ne játssza meg magát. Ameddig Bredoc be nem mutatja a hölgynek, addig csendben vár, és tölt magának. Neve után kicsit meghajol üdvözlésképp.*
-Örvendtem Naesala.
*Utána is csak figyeli a beszélgetést. Még két rövid magyarázatot kap, hogy értelmezni tudja a dolgokat. Az egyik a Szritán faluról. A tény hallatán a nőre téved a tekintete. Most már jobban megnézi magának a hosszúéletűt.*
-Nehéz ügynek hangzik.
*Fűzi közbe utána, ezzel talán egy sok sikert kívánva az dolognak. Aztán szó, szót követ, és elcsíp egy kósza tekintetet ami a kovács visszatérésére akarja felhívni a lovag figyelmét, aki azt sem nagyon tudta, hogy nem igazán volt kovács. A lázadást Erdőmélyén töltötte, utána meg kettő napot töltött Artheniorban. Egyet Maydeleinal a Kalmárban, egyet a kaszárnyában, és már a bányába is indult. A továbbiakban meghúzódik a háttérben. Olykor iszik egy, egy korty bort, és hallgatja a beszélgetést.*
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért a beszélgetés folyamán a parancsnok megnyugtatja az általa nem hallott Perchipfellt is lélekben, hogy a kiképzőtiszti feladatkör csak átmeneti. Erre Soreyl legyint egyet a kezével, és kicsit sóhajt mielőtt megszólalna.*
-Egyáltalán nem Bánom Brox. Vissza kell szoknom az életbe. Jót fog tenni egy kis gyakorlás az újoncokkal.
*Mondja nyugodtan. Természetesen harci képességei nem koptak el, inkább csak ő maga rozsdásodott kicsit be. Aztán áttérnek még, az egyéb anyagi szükségletekre. A fekete pikkelyvértre összekacsint barátjával, a ló kérdésre viszont megemeli a fejét.*
-Nincs.
*Mondja röviden, és gyorsan hozzá is rakja.*
-De személyesen nem is kell. Elég az ha van itt a szálláshelyen, ha nagy lenne rá a szükség.
*Mondja a véleményét, de persze ha felettese ragaszkodik hozzá, örömmel elfogad bármilyen paripát. Eztán nem sokra rá kibővül a társaság. A nőn látni, és érezni, hogy hivatalos ügyben jött, és mivel Soreyl nem akarja hogy Brox parancsnoki tekintélyén csorba essen egy pillanatra elgondolkodik mit tehetne azért, hogy hivatalosabban nézzen ki ez a csevej. Egészen egy pillanatig. Ahogy Broxra emeli a tekintetét, látja azon, hogy egyáltalán nem érdekli a dolog, ezzel a lovag is felhatalmazva érzi magát, hogy ne játssza meg magát. Ameddig Bredoc be nem mutatja a hölgynek, addig csendben vár, és tölt magának. Neve után kicsit meghajol üdvözlésképp.*
-Örvendtem Naesala.
*Utána is csak figyeli a beszélgetést. Még két rövid magyarázatot kap, hogy értelmezni tudja a dolgokat. Az egyik a Szritán faluról. A tény hallatán a nőre téved a tekintete. Most már jobban megnézi magának a hosszúéletűt.*
-Nehéz ügynek hangzik.
*Fűzi közbe utána, ezzel talán egy sok sikert kívánva az dolognak. Aztán szó, szót követ, és elcsíp egy kósza tekintetet ami a kovács visszatérésére akarja felhívni a lovag figyelmét, aki azt sem nagyon tudta, hogy nem igazán volt kovács. A lázadást Erdőmélyén töltötte, utána meg kettő napot töltött Artheniorban. Egyet Maydeleinal a Kalmárban, egyet a kaszárnyában, és már a bányába is indult. A továbbiakban meghúzódik a háttérben. Olykor iszik egy, egy korty bort, és hallgatja a beszélgetést.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-04 08:24:38
Üzenet elküldve: 2021-10-04 08:24:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*A félvér beleegyezően bólint Naesala kérésére. Majd hirtelen eszébe jut, hogy ez parancs. Lényegében az első parancsa, amit egy tiszttől kapott. Mint ilyenre pedig illene szavakkal is válaszolnia.*
-Igenis, szakaszvezető! *Böki ki végül határozott hangon. Alapvetően furcsán kéne hatnia a férfira a helyzetnek. Nem is olyan rég, még a gyakorlótéren mentek egymás agyára és talán másra is, most pedig rangsor, parancsok, magázódás áll kettejük között. Ám Elan ehelyett mosollyal az arcán bámul a távozó elf után. Némileg örömére szolgál, hogy van itt olyan, akit már ismer. Ha csak futólag is. Ezek után csak-csak a jelentkezés végére érnek. Ezt megpecsételendő, Wulfrixen úr egy kézfogasással üdvözli köreikben az újoncokat. A fél-elf is elfogadja a határozott szorítást, majd az utasításokra felel.*
-Így fogunk tenni. A levelet pedig vegye kézbesítettnek! Köszönöm a lehetőséget. Mondhatnám, hogy egy álom vált valóra, de inkább bizonyítani fogom. *Azzal ismét a kezét nyújtja, ezúttal a levélért. Amit ha meg kap, a lovag felé fordul.*
-Igen, induljunk! Szeretném visszakapni a fegyvereimet. *Még egy pillantást vet az intézőre.*
-További kellemes napot, uram! *Köszön el és már lép is ki a folyolyosóra a lovag után. Az ott elhangzott kérdésen először meglepődik, hiszen az irodában elmondta, hogy miért venné fel a szolgálatot. Azt arra a következtetésre jut, hogy Nilevard valami mélyenszántó válaszra kíváncsi.*
-Mint mondtam, csak ehhez értek. Ám ha őszinte akarok lenni, a bent elhangzottak nem fedik a teljes igazságot. Elmondom, ha köztünk marad. *Néz bizalmasan a lovag szemébe. Persze nem áll meg. A szeretett kardjait minél előbb magánál akarja tudni. Kicsit visszavesz a hangerőből és folytatja.*
-Nem hazudtam, csupán nem árultam el mindent. Az arénák és, amit elmondtam igaz. Csak az maradt ki, hogy apám rabszolgakereskedő volt. Én pedig nem a gyermeke, hanem a tulajdona voltam. Mindenféle alvilági figurát szórakoztattam azzal, hogy lemészároltam másokat. Nem volt választásom. Vagyő, vagy én. Az most mellékes, hogy miképp szabadultam ki ebből. De ha már megtörtént, nem akarom folytatni az eszetlen mészárlást. A kardommal a jót szolgálom, egyfajta vezeklés gyanánt. Az apák bűneiért a fiaik fizetnek meg. Én pedig leszolgálom az árát. *Sóhajt egy mélyet, azt remélve, hogy a szőkeség elégedett a válasszal. Talán valami ilyesmire is számított.*
Azt hiszem, itt mindkettőnknek lesz alkalma bizonyítani. Neked, hogy megérdemled a neved, nekem pedig, hogy nem az vagyok, akinek apám akart. *Mosolyog egy biztatót a lovag felé, végül az udvarra vezető ajtónál megáll egy pillanatra.*
-Ugye a nyílzivatros történetet egy kicsit kiszinezted? *Kérdez rá határozottan. Ha már a félvér őszinte volt, visszafelé is elvárhat hasonló nyiltságot.*
//Jelentkezés//
*A félvér beleegyezően bólint Naesala kérésére. Majd hirtelen eszébe jut, hogy ez parancs. Lényegében az első parancsa, amit egy tiszttől kapott. Mint ilyenre pedig illene szavakkal is válaszolnia.*
-Igenis, szakaszvezető! *Böki ki végül határozott hangon. Alapvetően furcsán kéne hatnia a férfira a helyzetnek. Nem is olyan rég, még a gyakorlótéren mentek egymás agyára és talán másra is, most pedig rangsor, parancsok, magázódás áll kettejük között. Ám Elan ehelyett mosollyal az arcán bámul a távozó elf után. Némileg örömére szolgál, hogy van itt olyan, akit már ismer. Ha csak futólag is. Ezek után csak-csak a jelentkezés végére érnek. Ezt megpecsételendő, Wulfrixen úr egy kézfogasással üdvözli köreikben az újoncokat. A fél-elf is elfogadja a határozott szorítást, majd az utasításokra felel.*
-Így fogunk tenni. A levelet pedig vegye kézbesítettnek! Köszönöm a lehetőséget. Mondhatnám, hogy egy álom vált valóra, de inkább bizonyítani fogom. *Azzal ismét a kezét nyújtja, ezúttal a levélért. Amit ha meg kap, a lovag felé fordul.*
-Igen, induljunk! Szeretném visszakapni a fegyvereimet. *Még egy pillantást vet az intézőre.*
-További kellemes napot, uram! *Köszön el és már lép is ki a folyolyosóra a lovag után. Az ott elhangzott kérdésen először meglepődik, hiszen az irodában elmondta, hogy miért venné fel a szolgálatot. Azt arra a következtetésre jut, hogy Nilevard valami mélyenszántó válaszra kíváncsi.*
-Mint mondtam, csak ehhez értek. Ám ha őszinte akarok lenni, a bent elhangzottak nem fedik a teljes igazságot. Elmondom, ha köztünk marad. *Néz bizalmasan a lovag szemébe. Persze nem áll meg. A szeretett kardjait minél előbb magánál akarja tudni. Kicsit visszavesz a hangerőből és folytatja.*
-Nem hazudtam, csupán nem árultam el mindent. Az arénák és, amit elmondtam igaz. Csak az maradt ki, hogy apám rabszolgakereskedő volt. Én pedig nem a gyermeke, hanem a tulajdona voltam. Mindenféle alvilági figurát szórakoztattam azzal, hogy lemészároltam másokat. Nem volt választásom. Vagyő, vagy én. Az most mellékes, hogy miképp szabadultam ki ebből. De ha már megtörtént, nem akarom folytatni az eszetlen mészárlást. A kardommal a jót szolgálom, egyfajta vezeklés gyanánt. Az apák bűneiért a fiaik fizetnek meg. Én pedig leszolgálom az árát. *Sóhajt egy mélyet, azt remélve, hogy a szőkeség elégedett a válasszal. Talán valami ilyesmire is számított.*
Azt hiszem, itt mindkettőnknek lesz alkalma bizonyítani. Neked, hogy megérdemled a neved, nekem pedig, hogy nem az vagyok, akinek apám akart. *Mosolyog egy biztatót a lovag felé, végül az udvarra vezető ajtónál megáll egy pillanatra.*
-Ugye a nyílzivatros történetet egy kicsit kiszinezted? *Kérdez rá határozottan. Ha már a félvér őszinte volt, visszafelé is elvárhat hasonló nyiltságot.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-04 00:12:33
Üzenet elküldve: 2021-10-04 00:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazán ritka pillanat ez. Szinte mindenre számított volna, ami a mai nap történhet, árvíz vagy zombihadsereg, de hogy pont Soreyl térjen vissza, arra nem. Igazán kellemes meglepetés. De legalábbis kellemesebb.*
-Köszönöm.
*Feleli az újoncok dolgára, s a kérdés amit kap igazán megmosolyogtatja.*
-Nem gondolom, hogy gondot okozna mindkettő, hadnagy úr.
*Vet rá egy baráti vigyort, majd gyorsan ki is egészíti magát.*
-Persze nem életre szóló feladat ez, ha jön valami küldetés számítok rád a terepen is. Sőt.
*Nem is igen tudná, hogy ki máshoz tudna fordulni, ha nem egyedül akarna elindulni, főleg hogy páran a jobbak közül hamarosan a Sziritáni fosztogatás ügyében fognak vizsgálódni.*
-Akkor egy pikkelyvért, értem. Feketében?
*Teszi hozzá csipkelődve, majd elismerően bólint az írás és olvasás dolgára. Így sokkal könnyebb. Még szerencse, hogy nem kell külön elmagyaráznia, hogy miért is hasznos az, ha valaki tud írni és olvasni, mint ahogy korábban azt kellett.*
-Más egyéb esetleg, amire szükséged lehet? Lovad van?
*Éppen hogy az utolsó simításokat elvégeznék, a kedves női hanghoz arc is társul.*
-Naesala.
*Mondja Bredoc, majd mielőtt túlságosan összefolynának a szálak, gyorsan bemutatja egymásnak a két idegent.*
-Ő itt Soreyl Darenn hadnagy, mától a kötelékünk tagja. Ő pedig *Néz itt egyértelműen az elfre.* Naesala Wynroris szakaszvezető, ő vezeti a csapatot a Sziritáni üggyel kapcsolatban.
*Most már pedig, hogy legalább egymás nevét és rangját tudják, rátérhetnek arra, amire rá kell.*
-Rendben van. Ha minden készen áll, akkor nincs akadálya.
*Feleli az indulás dolgára. A tharg úrnő egyébként is várja már őket, ha a futár elég gyors volt egy ideje megkaphatta Bredoc válaszlevelét.*
~Levél. Ezek a levelek. Mindig csak a kibaszott levelek.~
-Természetesen, vidd csak el. Mindjárt oda is adom.
*Egyébként a parancsnokot nem zavarja, hogy egy ilyen közvetlen pillanatában "kapta rajta" őt az egyik embere, jó is, ha látják, hogy van ilyen is. Bár egyébként sem gondol magára túl szigorú parancsnokként, de ki tudja?.*
-Igen, hallottam amikor a kovácsnál jártam, csak akkor nem tudtam elhozni. Majd köszönjétek meg a gyors munkát, úgy láttam hogy a szívükön viselik a rendeléseink.
*Itt fél szemmel Soreylre is néz, talán ez is új információ lehet a számára, hogy a kovács visszatért.*
-De ha már levél, tessék.
*Azzal pedig feláll, és odalép a lányhoz, hogy átnyújtsa neki azt a levelet, amit Denjaar írt, és épp csak nemrég kapta kézhez.*
-Alapvetően nem ez az elsődleges feladatotok, de ha úgy hozza ki a helyzet, talán még hasznotokra is válhat. Rád bízom, hogy mikor avatod be az embereid. Mindenesetre a korábbi így is él, a béke legyen szem előtt.
*S persze közben a másik levelet is előkeresi a személyes holmijai közül, hogy odaadhassa. Sajnos egy parancsok élete olyan, hogy nem csak az irodában akadnak papírok.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.04 00:13:37
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igazán ritka pillanat ez. Szinte mindenre számított volna, ami a mai nap történhet, árvíz vagy zombihadsereg, de hogy pont Soreyl térjen vissza, arra nem. Igazán kellemes meglepetés. De legalábbis kellemesebb.*
-Köszönöm.
*Feleli az újoncok dolgára, s a kérdés amit kap igazán megmosolyogtatja.*
-Nem gondolom, hogy gondot okozna mindkettő, hadnagy úr.
*Vet rá egy baráti vigyort, majd gyorsan ki is egészíti magát.*
-Persze nem életre szóló feladat ez, ha jön valami küldetés számítok rád a terepen is. Sőt.
*Nem is igen tudná, hogy ki máshoz tudna fordulni, ha nem egyedül akarna elindulni, főleg hogy páran a jobbak közül hamarosan a Sziritáni fosztogatás ügyében fognak vizsgálódni.*
-Akkor egy pikkelyvért, értem. Feketében?
*Teszi hozzá csipkelődve, majd elismerően bólint az írás és olvasás dolgára. Így sokkal könnyebb. Még szerencse, hogy nem kell külön elmagyaráznia, hogy miért is hasznos az, ha valaki tud írni és olvasni, mint ahogy korábban azt kellett.*
-Más egyéb esetleg, amire szükséged lehet? Lovad van?
*Éppen hogy az utolsó simításokat elvégeznék, a kedves női hanghoz arc is társul.*
-Naesala.
*Mondja Bredoc, majd mielőtt túlságosan összefolynának a szálak, gyorsan bemutatja egymásnak a két idegent.*
-Ő itt Soreyl Darenn hadnagy, mától a kötelékünk tagja. Ő pedig *Néz itt egyértelműen az elfre.* Naesala Wynroris szakaszvezető, ő vezeti a csapatot a Sziritáni üggyel kapcsolatban.
*Most már pedig, hogy legalább egymás nevét és rangját tudják, rátérhetnek arra, amire rá kell.*
-Rendben van. Ha minden készen áll, akkor nincs akadálya.
*Feleli az indulás dolgára. A tharg úrnő egyébként is várja már őket, ha a futár elég gyors volt egy ideje megkaphatta Bredoc válaszlevelét.*
~Levél. Ezek a levelek. Mindig csak a kibaszott levelek.~
-Természetesen, vidd csak el. Mindjárt oda is adom.
*Egyébként a parancsnokot nem zavarja, hogy egy ilyen közvetlen pillanatában "kapta rajta" őt az egyik embere, jó is, ha látják, hogy van ilyen is. Bár egyébként sem gondol magára túl szigorú parancsnokként, de ki tudja?.*
-Igen, hallottam amikor a kovácsnál jártam, csak akkor nem tudtam elhozni. Majd köszönjétek meg a gyors munkát, úgy láttam hogy a szívükön viselik a rendeléseink.
*Itt fél szemmel Soreylre is néz, talán ez is új információ lehet a számára, hogy a kovács visszatért.*
-De ha már levél, tessék.
*Azzal pedig feláll, és odalép a lányhoz, hogy átnyújtsa neki azt a levelet, amit Denjaar írt, és épp csak nemrég kapta kézhez.*
-Alapvetően nem ez az elsődleges feladatotok, de ha úgy hozza ki a helyzet, talán még hasznotokra is válhat. Rád bízom, hogy mikor avatod be az embereid. Mindenesetre a korábbi így is él, a béke legyen szem előtt.
*S persze közben a másik levelet is előkeresi a személyes holmijai közül, hogy odaadhassa. Sajnos egy parancsok élete olyan, hogy nem csak az irodában akadnak papírok.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.04 00:13:37
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-03 20:27:56
Üzenet elküldve: 2021-10-03 20:27:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
*Átlépve a küszöböt gondosan bezárja maga után az ajtót. Nem áll neki mentegetőzni vagy sűrű elnézéseket kérni a zavarásért, az efféle felesleges udvariaskodás nem az ő asztala. Hideg, kék tekintetét először az idegen férfira emeli, kit egy tisztelettudó biccentéssel üdvözöl, de most nincs ideje jobban megnézni. Talán nem is illene, de ez általában nem szokta visszatartani.*
-A közlegényekkel útnak indulnánk, Uram.
*Állapodnak meg végül szemei parancsnokán, lopva az üres kupára sandít, arca azonban kifejezéstelen marad, ahogy elkallódott pillantásai visszatalálnak.*
-Felesleges lenne várni. *teszi hozzá magyarázatképp. Nem tart attól, hogy esetleg Bredoc vitatkozna ezzel, elvégre tudomása szerint semmi akadálya nincs az indulásnak.*
-A levelet magammal vinném, ha lehet *utal itt egyértelműen arra, amelyik a Vashegyről érkezett. Szeretné még átfutni párszor, na meg sohasem lehet tudni, talán jól jöhet a későbbiekben.
Igyekszik egyébként úgy beszélni, hogy semmiféle konkrét információ ne hangozzon el. Bár úgy tűnik bizalmas viszonyban állhat felettese az ismeretlennel, legalább is a kedélyes kettesben italozás nyomai erre utalnak, jobbnak látja nem fecsegni feleslegesen.*
-Illetve elkészültek a kovácsnál leadott megrendelések, amint itt végeztünk értük is küldetek.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.10.03 22:15:49, a következő indokkal:
Kérésre.
//Bredoc nyomában//
*Átlépve a küszöböt gondosan bezárja maga után az ajtót. Nem áll neki mentegetőzni vagy sűrű elnézéseket kérni a zavarásért, az efféle felesleges udvariaskodás nem az ő asztala. Hideg, kék tekintetét először az idegen férfira emeli, kit egy tisztelettudó biccentéssel üdvözöl, de most nincs ideje jobban megnézni. Talán nem is illene, de ez általában nem szokta visszatartani.*
-A közlegényekkel útnak indulnánk, Uram.
*Állapodnak meg végül szemei parancsnokán, lopva az üres kupára sandít, arca azonban kifejezéstelen marad, ahogy elkallódott pillantásai visszatalálnak.*
-Felesleges lenne várni. *teszi hozzá magyarázatképp. Nem tart attól, hogy esetleg Bredoc vitatkozna ezzel, elvégre tudomása szerint semmi akadálya nincs az indulásnak.*
-A levelet magammal vinném, ha lehet *utal itt egyértelműen arra, amelyik a Vashegyről érkezett. Szeretné még átfutni párszor, na meg sohasem lehet tudni, talán jól jöhet a későbbiekben.
Igyekszik egyébként úgy beszélni, hogy semmiféle konkrét információ ne hangozzon el. Bár úgy tűnik bizalmas viszonyban állhat felettese az ismeretlennel, legalább is a kedélyes kettesben italozás nyomai erre utalnak, jobbnak látja nem fecsegni feleslegesen.*
-Illetve elkészültek a kovácsnál leadott megrendelések, amint itt végeztünk értük is küldetek.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.10.03 22:15:49, a következő indokkal:
Kérésre.
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-03 13:58:07
Üzenet elküldve: 2021-10-03 13:58:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Tancsháza levél //
//Érintve: Jótét lélek //
//Érintve: Jelentkezés //
* A gnóm szavaira csak szimplán bólint egyet, hogy ezzel is tudassa felé, hogy érti a kérését. Majd fel áll és kezet nyújt az intéző felé. Természetesen ha csak elfogadja. *
- Nagyon szépen köszönjük, és a lehetőséget is egyaránt. Amint tudjuk kézbesítjük a levelet és utána azonnal vissza térünk. Megengedi, hogy a szobákat utána igénybe vehessük? Esetleg számozva van? Vagy miképp tudjuk megkülönböztetni?
* Néz rá érdeklődve Wulfrixenre. De utána ha megkapja a választ akkor mellkasára teszi ökölbe a kezét majd a fejét meghajtja a férfi előtt. Utána egy könnyed mozdulattal fordul új partnere felé. *
- Indulhatunk? Ne késlekedjünk a levéllel kapcsolatba, utána ha van kedved felfedezhetnénk közösen a warg alakulat központját. Nem ártana mindenkinek be is mutatkozni. * Megpróbálja a félvérrel éreztetni, hogy ő nemesi származású nem tart magáról semmivel se többet mint partneréről. És amennyire ezt tudja a többi társába is éreztetni próbálja majd. A bemutatkozás és az etikett megköveteli tőle a teljes nevű bemutatkozást. De ez nem azt jelenti, hogy a mellkasát veregetve kell felvonulnia a köveken. Ez a lehetőség egy olyan opciót adott a lovagnak ami nem mindenkinek jön össze. Főleg, hogy a tervei miszerint a katonákkal hadakozva láthatóvá válik a tapasztalt mivoltja sikeres tervnek bizonyult. Pedig nem épp sikerült teljes győzelmet aratnia a négy újoncon. De azért reméli, hogy még találkozik velük, hogy megköszönhesse azt az áldozatot amit akarva akaratlanul tettek felé. Az is előfordulhat, hogy az egész harc, szükségtelen lett volna, hisz az ajtó még ugyanúgy jelen volt. Nem volt le pecsételve semmilyen mágiával, hogy csak ebben az esetben érhető el. Kilépve az irodából ha nem szándékozzák vissza tartani elkezd beszélgetni az újdonsült partnerével. *
- Miként jutottál a warg alakulathoz? Nem bántásból, de meglepett elsőre, hogy te is jelentkezni szándékozol. Azt hittem zsoldos vagy. Ami ugyanúgy egy jól fizető szakterület, bár nekem kissé barbár. * Ezek a szavak ismételten túlságosan nyámnyilára sikeredtek a félvér felé, de reméli megérti az utalását és nem forgatja ki. *
- Személy szerint én amit bent mondtam komolyan is gondolom. Szándékomban áll bizonyítani, és nem riadok vissza a kihívásoktól. De neked mi a történeted, természetesen csak ha nem gond, hogy megkérdem.
//Érintve: Jótét lélek //
//Érintve: Jelentkezés //
* A gnóm szavaira csak szimplán bólint egyet, hogy ezzel is tudassa felé, hogy érti a kérését. Majd fel áll és kezet nyújt az intéző felé. Természetesen ha csak elfogadja. *
- Nagyon szépen köszönjük, és a lehetőséget is egyaránt. Amint tudjuk kézbesítjük a levelet és utána azonnal vissza térünk. Megengedi, hogy a szobákat utána igénybe vehessük? Esetleg számozva van? Vagy miképp tudjuk megkülönböztetni?
* Néz rá érdeklődve Wulfrixenre. De utána ha megkapja a választ akkor mellkasára teszi ökölbe a kezét majd a fejét meghajtja a férfi előtt. Utána egy könnyed mozdulattal fordul új partnere felé. *
- Indulhatunk? Ne késlekedjünk a levéllel kapcsolatba, utána ha van kedved felfedezhetnénk közösen a warg alakulat központját. Nem ártana mindenkinek be is mutatkozni. * Megpróbálja a félvérrel éreztetni, hogy ő nemesi származású nem tart magáról semmivel se többet mint partneréről. És amennyire ezt tudja a többi társába is éreztetni próbálja majd. A bemutatkozás és az etikett megköveteli tőle a teljes nevű bemutatkozást. De ez nem azt jelenti, hogy a mellkasát veregetve kell felvonulnia a köveken. Ez a lehetőség egy olyan opciót adott a lovagnak ami nem mindenkinek jön össze. Főleg, hogy a tervei miszerint a katonákkal hadakozva láthatóvá válik a tapasztalt mivoltja sikeres tervnek bizonyult. Pedig nem épp sikerült teljes győzelmet aratnia a négy újoncon. De azért reméli, hogy még találkozik velük, hogy megköszönhesse azt az áldozatot amit akarva akaratlanul tettek felé. Az is előfordulhat, hogy az egész harc, szükségtelen lett volna, hisz az ajtó még ugyanúgy jelen volt. Nem volt le pecsételve semmilyen mágiával, hogy csak ebben az esetben érhető el. Kilépve az irodából ha nem szándékozzák vissza tartani elkezd beszélgetni az újdonsült partnerével. *
- Miként jutottál a warg alakulathoz? Nem bántásból, de meglepett elsőre, hogy te is jelentkezni szándékozol. Azt hittem zsoldos vagy. Ami ugyanúgy egy jól fizető szakterület, bár nekem kissé barbár. * Ezek a szavak ismételten túlságosan nyámnyilára sikeredtek a félvér felé, de reméli megérti az utalását és nem forgatja ki. *
- Személy szerint én amit bent mondtam komolyan is gondolom. Szándékomban áll bizonyítani, és nem riadok vissza a kihívásoktól. De neked mi a történeted, természetesen csak ha nem gond, hogy megkérdem.
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-03 12:07:19
Üzenet elküldve: 2021-10-03 12:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*Úgy látszik hogy minden elrendeződni látszik. Nem is csoda, hogy a parancsnok átadta ezt a feladatot Wulfrixnek, hisz ugyanezeket a fontosnak ugyan roppant fontos, de monoton információkat átadni, nos igényel egyfajta mentális tűrést, és elhivatottságot. Bredoc pedig a harctéren jobban érzi magát, mint az irodában, ezt a vak is láthatja rajta.*
-Rendben!
*Feleli, s Elantriel neve mellé még odaveti az acélvértet, mint páncél igényt. A levél tartalma egyébként annyiban merül ki, hogy bejelenti az új tagokat, Elantriel Xiront, és Nilevard Demingen Sethvar-t, a könnyű acélvért igényét Elantriel számára, illetve a címeres tabardokat és az amuletteket. Alul pedig a Warg Agyar alakulat írnokának szignója, és pecsétje.*
-Hát persze.
*Feleli mosolyogva a rablás dolgára, ő sem gondolta komolyan, csak mókásnak hatott a helyzet.*
-Akkor kérem ezt vigyék el a tanácsra, aztán térjenek vissza, rendezkedjenek be a szobájukba, egyenek valamit. További parancsig külön feladatuk nincs, de azért nagyon ne kószáljanak el, mert bármikor beüthet valami.
*Ez nagyjából azt jelenti, hogy nem kell a szobába kuksolniuk, de a kikötőbe dorbézolni már nem az a kategória, amit engedély nélkül megtehetnek.*
-Uraim.
*Áll fel a székéből, kezét nyújtva mindkettejüknek, hogy egy gnóm írnokhoz képest emberes kézfogásban részesítse őket, majd, ha nincs egyéb, akkor a levelet is átadja.*
A hozzászólás írója (Wulfrixen Walfaccon [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.03 12:13:10
//Jelentkezés//
*Úgy látszik hogy minden elrendeződni látszik. Nem is csoda, hogy a parancsnok átadta ezt a feladatot Wulfrixnek, hisz ugyanezeket a fontosnak ugyan roppant fontos, de monoton információkat átadni, nos igényel egyfajta mentális tűrést, és elhivatottságot. Bredoc pedig a harctéren jobban érzi magát, mint az irodában, ezt a vak is láthatja rajta.*
-Rendben!
*Feleli, s Elantriel neve mellé még odaveti az acélvértet, mint páncél igényt. A levél tartalma egyébként annyiban merül ki, hogy bejelenti az új tagokat, Elantriel Xiront, és Nilevard Demingen Sethvar-t, a könnyű acélvért igényét Elantriel számára, illetve a címeres tabardokat és az amuletteket. Alul pedig a Warg Agyar alakulat írnokának szignója, és pecsétje.*
-Hát persze.
*Feleli mosolyogva a rablás dolgára, ő sem gondolta komolyan, csak mókásnak hatott a helyzet.*
-Akkor kérem ezt vigyék el a tanácsra, aztán térjenek vissza, rendezkedjenek be a szobájukba, egyenek valamit. További parancsig külön feladatuk nincs, de azért nagyon ne kószáljanak el, mert bármikor beüthet valami.
*Ez nagyjából azt jelenti, hogy nem kell a szobába kuksolniuk, de a kikötőbe dorbézolni már nem az a kategória, amit engedély nélkül megtehetnek.*
-Uraim.
*Áll fel a székéből, kezét nyújtva mindkettejüknek, hogy egy gnóm írnokhoz képest emberes kézfogásban részesítse őket, majd, ha nincs egyéb, akkor a levelet is átadja.*
A hozzászólás írója (Wulfrixen Walfaccon [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.03 12:13:10
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-03 11:42:38
Üzenet elküldve: 2021-10-03 11:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
*Bredoc végighallgatja a beszámolót, és habár Soreyl nem tudott többet nyújtani, az mégis meglátja a szépet a dologban.*
~Dicséretes.~
*Gondolja Perchi a lovag fejében, amire a lovag csak bólogatni tudna, de az gondolatban furcsán nézne ki. Aztán végérvényesen kiderül az is, hogy a nem oly frissen sült parancsnoknak nem vették el a humorát. A kurafi szócskára Soreyl felkacag öblösen.*
-Sejtem Brox.
*Válaszolja nevetve, és őszintén. Tényleg nem gondolná, hogy az öreg akarta volna ezt az egészet. Vagy ha akarta is, akkor képtelenség lenne, hogy ezért hosszasan agitált volna. Közben lassan a másiknak is felcsendülnek az emlékek arról a napról mikor elindultak felderíteni a bányát, és találkozott a barna hajú szeretőjével a lovagnak.*
~Hát rossz asszony nem is lehet.~
*Ismétli magában a lovag, és talán el is pirul, egy visszafogott mosollyal biccent, igazat adva a barátjának. Eztán a feladatra kerül a sor.*
~Kiképzőtiszt ha!?~
*Háborog Perchi a lovag fejében.*
~Most ezzel mi bajod barátom?~
*Érdeklődik vissza mély hangján a lovag.*
~Csak az anyagpazarlás. Mintha szélviharral akarnál elfújni egy gyertyát.~
*Válaszol keserű hangon Perchipfell. A lovag pedig puszta kíváncsiságból, teszi fel a kérdést.*
~Miért barátom, neked milyen feladatra fájna a fogad?~
*A válasz hamar érkezik, szinte másik személyisége készült a válaszra.*
~A Sziritán falu jól hangzik.~
~Hát nem!~
*Vágja rá a lovag erősen.*
~A legutóbbi ilyen kis kitérő messze bonyolultabb lett mint vártuk, és majdnem otthagytuk a fogunkat. Több mint örülök annak, hogy most kicsit fellélegezhetek.~
*Tart egy kisebb szünetet, majd hozzá teszi.*
~Most meg fogd be a szád.~
*Bredoc mindebből csak annyit láthat, hogy egy pillanatra elmélázik a lovag, aztán kicsit megrázza a fejét, és egy őszinte félmosollyal jelentkezik a felajánlott feladatra.*
-Természetesen. Rám bízhatod az újoncokat.
*Mondja, és feláll hogy töltsön még egy kupa bort magának, és még menet közben mondja hozzá.*
-Mit szeretnél. Regulára, és rendszerre tanítsam őket, vagy kardot forgatni is?
*Ekkor megáll, és a páncél, és betűvetés kérdésére is válaszol mély hangján.*
-Ugyan nem lenne rá nagy szükségem, de nem akarok kilógni a sorból. Úgy látom szeretitek errefelé a feketét.
*Kacsint oda a lovag.*
-De ha hiszed ha nem, nem szeretem a nagy vérteket. Egy pikkelyvért, több mint megfelel.
*Tér ki a lényegre, de nem bánja azt sem, ha neki nem jut.*
-Az írással, olvasással pedig nincs gondom. Szabadidőmet is ezekkel verem el.
*Egy üres kupa a kezében, egy teli kancsó a másikban. Kopognak. Összenéznek Bredockal, és a lovag a kissé bocsánatkérő szemekre egy biccentéssel válaszol. Belül örül annak hogy jön valaki. Ha Bredocnak dolga akadni, nem szeretne mindenkinek ismeretlenül bemutatkozni.*
//Bredoc nyomában//
*Bredoc végighallgatja a beszámolót, és habár Soreyl nem tudott többet nyújtani, az mégis meglátja a szépet a dologban.*
~Dicséretes.~
*Gondolja Perchi a lovag fejében, amire a lovag csak bólogatni tudna, de az gondolatban furcsán nézne ki. Aztán végérvényesen kiderül az is, hogy a nem oly frissen sült parancsnoknak nem vették el a humorát. A kurafi szócskára Soreyl felkacag öblösen.*
-Sejtem Brox.
*Válaszolja nevetve, és őszintén. Tényleg nem gondolná, hogy az öreg akarta volna ezt az egészet. Vagy ha akarta is, akkor képtelenség lenne, hogy ezért hosszasan agitált volna. Közben lassan a másiknak is felcsendülnek az emlékek arról a napról mikor elindultak felderíteni a bányát, és találkozott a barna hajú szeretőjével a lovagnak.*
~Hát rossz asszony nem is lehet.~
*Ismétli magában a lovag, és talán el is pirul, egy visszafogott mosollyal biccent, igazat adva a barátjának. Eztán a feladatra kerül a sor.*
~Kiképzőtiszt ha!?~
*Háborog Perchi a lovag fejében.*
~Most ezzel mi bajod barátom?~
*Érdeklődik vissza mély hangján a lovag.*
~Csak az anyagpazarlás. Mintha szélviharral akarnál elfújni egy gyertyát.~
*Válaszol keserű hangon Perchipfell. A lovag pedig puszta kíváncsiságból, teszi fel a kérdést.*
~Miért barátom, neked milyen feladatra fájna a fogad?~
*A válasz hamar érkezik, szinte másik személyisége készült a válaszra.*
~A Sziritán falu jól hangzik.~
~Hát nem!~
*Vágja rá a lovag erősen.*
~A legutóbbi ilyen kis kitérő messze bonyolultabb lett mint vártuk, és majdnem otthagytuk a fogunkat. Több mint örülök annak, hogy most kicsit fellélegezhetek.~
*Tart egy kisebb szünetet, majd hozzá teszi.*
~Most meg fogd be a szád.~
*Bredoc mindebből csak annyit láthat, hogy egy pillanatra elmélázik a lovag, aztán kicsit megrázza a fejét, és egy őszinte félmosollyal jelentkezik a felajánlott feladatra.*
-Természetesen. Rám bízhatod az újoncokat.
*Mondja, és feláll hogy töltsön még egy kupa bort magának, és még menet közben mondja hozzá.*
-Mit szeretnél. Regulára, és rendszerre tanítsam őket, vagy kardot forgatni is?
*Ekkor megáll, és a páncél, és betűvetés kérdésére is válaszol mély hangján.*
-Ugyan nem lenne rá nagy szükségem, de nem akarok kilógni a sorból. Úgy látom szeretitek errefelé a feketét.
*Kacsint oda a lovag.*
-De ha hiszed ha nem, nem szeretem a nagy vérteket. Egy pikkelyvért, több mint megfelel.
*Tér ki a lényegre, de nem bánja azt sem, ha neki nem jut.*
-Az írással, olvasással pedig nincs gondom. Szabadidőmet is ezekkel verem el.
*Egy üres kupa a kezében, egy teli kancsó a másikban. Kopognak. Összenéznek Bredockal, és a lovag a kissé bocsánatkérő szemekre egy biccentéssel válaszol. Belül örül annak hogy jön valaki. Ha Bredocnak dolga akadni, nem szeretne mindenkinek ismeretlenül bemutatkozni.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-03 10:56:20
Üzenet elküldve: 2021-10-03 10:56:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
*Csendesen hallgatja a beszámolót, hogy valójában mi is történt Darennel az elmúlt időszakban, pontosabban, hogy mi nem történt.*
-Értem.
*Feleli jelentőségteljesen.*
-Azt hiszem jobb is így. Ne érts félre én sem szeretek unatkozni de, hogy is mondják? Ha nincs hír az jó hír.
*Legalábbis így rémlik neki. A parancsnokhelyettesség dolgára igazán felnmevet.*
-Te kurafi. Ilyen ez a parancsnokhelyettesség. Egyszer csak jelentkezel egy bódénál, aztán meg már titkos haditanácsokra jársz és mágus-lovag harcmodorokon agyalsz.
*Mesébe illő hangzása van, legalábbis így hangosan kimondva. Ha elmondaná valakinek talán el se hinné.*
-Igazából nem sokat kellett harcolnom érte, azt hiszem ők is belátták, hogy egy ilyen népességgel rendelkező városba kell a támogatás. Különben csak az ilyen bolondok csinálnák, mint mi.
*Persze dicséretes ez is, szó se róla, de ha harminc helyen van gond, hiába van tíz jó embered.*
-Valóban?
*Kérdez vissza, mert nem teljesen rémlik már neki az az időszak, de ha kicsit kutakodni kezd az elméjében, akkor biztosan bevillanhat valamit.*
-Hát, ha bájitalt adott nekem, akkor rossz asszony nem lehet, nem igaz?
*Valószínűleg ezen italok egyike segíthetett neki a sebei gyógyulásában, amiből egyébként már egy egész vonzó heg lett a szeme alatt. Persze most biztos jót nevetnének, ha egymás fejébe látnának, ugyanis ez az információ nem ebből a levélből származott, bár belegondolva Soreyl nem igen hallhatta a híreket mostanság a város környékéről, úgyhogy emiatt nem lehet hibáztatni. Na nem mintha Bredoc szándékában állna.*
-Na igen. De valakinek meg kell csinálni. A fejesek elvárják, hogy legyenek bűnbakok, és ez jó lehetőség, hogy bizonyítsuk a hasznunkat a támogatásért cserébe.
*Fejti ki röviden, s ha tehetné, akkor valószínűleg ő maga menne. Sajnos túl sok még az elintéznivaló, ami asztal mögé kényszeríti.*
-Rendben.
*Bólint, s egyébként tényleg nem bánja, ha elmegy meglátogatni a vélt kedvesét. Igazából bárki kérhetne ilyesmit, valószínűleg nem zárkózna el előle.*
-Szeretném ha kicsit gatyába ráznád az újoncokat, ha lesznek. Nem tudom jelenleg hogy állunk. *Bár szinte biztos benne, hogy akadnak újak.* Rád bízhatom ezt a feladatot?
*Majd eszébe jut még valami.*
-Ó igen. A páncél. Szeretnél valamilyen páncélt? Illetve van más egyéb, amire szükséged lehet? Elsősegély csomagra számíthatsz és némi varázsitalra is idővel. És te sem lóghatsz ki a sorból barátom, nem tudom hogy állsz a betűvetéssel, és az olvasással, de idővel szeretném ha itt mindenki birtokolná eme nemes képességeket.
*Vigyorog a másikra, bár igazából szerinte neki nincs ezzel problémája. Ekkor kopognak az ajtón, s egy a kettejükénél sokkal kellemesebb csengésű hang az. Bredoc szinte reflexből feleli, hogy igen.*
-Csak tessék.
*Közben pedig bocsánatkérően néz Soreylre, amiért itt is megzavarják őket. Ilyen egy parancsnok élete?*
//Bredoc nyomában//
*Csendesen hallgatja a beszámolót, hogy valójában mi is történt Darennel az elmúlt időszakban, pontosabban, hogy mi nem történt.*
-Értem.
*Feleli jelentőségteljesen.*
-Azt hiszem jobb is így. Ne érts félre én sem szeretek unatkozni de, hogy is mondják? Ha nincs hír az jó hír.
*Legalábbis így rémlik neki. A parancsnokhelyettesség dolgára igazán felnmevet.*
-Te kurafi. Ilyen ez a parancsnokhelyettesség. Egyszer csak jelentkezel egy bódénál, aztán meg már titkos haditanácsokra jársz és mágus-lovag harcmodorokon agyalsz.
*Mesébe illő hangzása van, legalábbis így hangosan kimondva. Ha elmondaná valakinek talán el se hinné.*
-Igazából nem sokat kellett harcolnom érte, azt hiszem ők is belátták, hogy egy ilyen népességgel rendelkező városba kell a támogatás. Különben csak az ilyen bolondok csinálnák, mint mi.
*Persze dicséretes ez is, szó se róla, de ha harminc helyen van gond, hiába van tíz jó embered.*
-Valóban?
*Kérdez vissza, mert nem teljesen rémlik már neki az az időszak, de ha kicsit kutakodni kezd az elméjében, akkor biztosan bevillanhat valamit.*
-Hát, ha bájitalt adott nekem, akkor rossz asszony nem lehet, nem igaz?
*Valószínűleg ezen italok egyike segíthetett neki a sebei gyógyulásában, amiből egyébként már egy egész vonzó heg lett a szeme alatt. Persze most biztos jót nevetnének, ha egymás fejébe látnának, ugyanis ez az információ nem ebből a levélből származott, bár belegondolva Soreyl nem igen hallhatta a híreket mostanság a város környékéről, úgyhogy emiatt nem lehet hibáztatni. Na nem mintha Bredoc szándékában állna.*
-Na igen. De valakinek meg kell csinálni. A fejesek elvárják, hogy legyenek bűnbakok, és ez jó lehetőség, hogy bizonyítsuk a hasznunkat a támogatásért cserébe.
*Fejti ki röviden, s ha tehetné, akkor valószínűleg ő maga menne. Sajnos túl sok még az elintéznivaló, ami asztal mögé kényszeríti.*
-Rendben.
*Bólint, s egyébként tényleg nem bánja, ha elmegy meglátogatni a vélt kedvesét. Igazából bárki kérhetne ilyesmit, valószínűleg nem zárkózna el előle.*
-Szeretném ha kicsit gatyába ráznád az újoncokat, ha lesznek. Nem tudom jelenleg hogy állunk. *Bár szinte biztos benne, hogy akadnak újak.* Rád bízhatom ezt a feladatot?
*Majd eszébe jut még valami.*
-Ó igen. A páncél. Szeretnél valamilyen páncélt? Illetve van más egyéb, amire szükséged lehet? Elsősegély csomagra számíthatsz és némi varázsitalra is idővel. És te sem lóghatsz ki a sorból barátom, nem tudom hogy állsz a betűvetéssel, és az olvasással, de idővel szeretném ha itt mindenki birtokolná eme nemes képességeket.
*Vigyorog a másikra, bár igazából szerinte neki nincs ezzel problémája. Ekkor kopognak az ajtón, s egy a kettejükénél sokkal kellemesebb csengésű hang az. Bredoc szinte reflexből feleli, hogy igen.*
-Csak tessék.
*Közben pedig bocsánatkérően néz Soreylre, amiért itt is megzavarják őket. Ilyen egy parancsnok élete?*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-02 16:44:12
Üzenet elküldve: 2021-10-02 16:44:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Jótét lélek//
//Bredoc nyomában//
*A megszólítást hallva átfut egy halvány, de bizony észrevehető grimasz az arcán. Nem a tisztségnek szól, azt is még szoknia kell ugyan, de az azt követő szócska felér egy gyomrossal. Már tökéletesen érti, miért kérte annak idején Ziana, hogy ne szólítsák így.
Végül választ kap a kérdésére, csak egy bólintással nyugtázza a feleletet, aztán úgy dönt nem is kellemetlenkedik tovább, bizonyára akad még dolga a gnómnak bőven.*
-Átadom neki.
*Fogja rövidre majd még mielőtt sarkon fordulna, egy pillanatra megtorpan*
-És Wulfrixen *ugrik be hirtelen mégiscsak az írnok neve* -Ezt az asszonyozást gyorsan felejtsük el, ha kérhetem. *kék tekintete ezután a másik két jelenlévőre siklik, akikről feltételezi, hogy jelentkezők* -Maguk is jegyezzék meg!
*Azzal ott is hagyja őket, hogy felkeresse először is Jenarit. Nem kell sokat kóborolnia szerencsére, amint megleli sietve át is adja az irodában hallottakat.*
-Keresett téged egy kereskedő, elkészültek a rendeléssel. Azt mondták csak te veheted át, úgyhogy ha kész vagy mindennel hozd el a holmikat. Nekem még van egy kis dolgom.
*Tovább is indul a folyosón, nem akarja húzni az időt, szeretne minél előbb kilovagolni a kaszárnyából.
Bredoc szobája felé veszi az irányt, elérve ajtaját azonban egy rövid ideig hezitál. Beszédet hall, bár a szavakat nem tudja kivenni pontosan, az átszűrődő mormogás kedélyes cseverészésnek tűnik. Nem örül, hogy itt kell zavarnia a parancsnokot, de nem nagyon van más választása. Erőt vesz magán és végül bekopog.*
-Uram, van pár perce?
*Emeli fel hangját, hogy a túloldalon is hallatszódjon, ha pedig beengedik, a kényelmetlen érzés ellenére be is nyit.*
//Jótét lélek//
//Bredoc nyomában//
*A megszólítást hallva átfut egy halvány, de bizony észrevehető grimasz az arcán. Nem a tisztségnek szól, azt is még szoknia kell ugyan, de az azt követő szócska felér egy gyomrossal. Már tökéletesen érti, miért kérte annak idején Ziana, hogy ne szólítsák így.
Végül választ kap a kérdésére, csak egy bólintással nyugtázza a feleletet, aztán úgy dönt nem is kellemetlenkedik tovább, bizonyára akad még dolga a gnómnak bőven.*
-Átadom neki.
*Fogja rövidre majd még mielőtt sarkon fordulna, egy pillanatra megtorpan*
-És Wulfrixen *ugrik be hirtelen mégiscsak az írnok neve* -Ezt az asszonyozást gyorsan felejtsük el, ha kérhetem. *kék tekintete ezután a másik két jelenlévőre siklik, akikről feltételezi, hogy jelentkezők* -Maguk is jegyezzék meg!
*Azzal ott is hagyja őket, hogy felkeresse először is Jenarit. Nem kell sokat kóborolnia szerencsére, amint megleli sietve át is adja az irodában hallottakat.*
-Keresett téged egy kereskedő, elkészültek a rendeléssel. Azt mondták csak te veheted át, úgyhogy ha kész vagy mindennel hozd el a holmikat. Nekem még van egy kis dolgom.
*Tovább is indul a folyosón, nem akarja húzni az időt, szeretne minél előbb kilovagolni a kaszárnyából.
Bredoc szobája felé veszi az irányt, elérve ajtaját azonban egy rövid ideig hezitál. Beszédet hall, bár a szavakat nem tudja kivenni pontosan, az átszűrődő mormogás kedélyes cseverészésnek tűnik. Nem örül, hogy itt kell zavarnia a parancsnokot, de nem nagyon van más választása. Erőt vesz magán és végül bekopog.*
-Uram, van pár perce?
*Emeli fel hangját, hogy a túloldalon is hallatszódjon, ha pedig beengedik, a kényelmetlen érzés ellenére be is nyit.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-01 09:02:31
Üzenet elküldve: 2021-10-01 09:02:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Érintve: A megbízás//
*Elan kissé meglepődik a kérdésen, ami a páncélra ütközik vissza. Ő teljesen meg volt győződve arról, hogy ez is valamiféle egyendarab lesz. Ám ha már adott a lehetőség, hát él vele. Egy hosszúra nyúlt pillanatnyi gondolkodás után, határozottan válaszol.*
-Nem kívánok visszaélni a lehetőséggel. Valami könnyű acélvértre tartanék igényt. *Böki ki végül, majd tekintetével követi, ahogy az intéző papírra veti a szavakat. Ez után egy újabb meglepő kérdés hangzik el, amire a félvér kénytelen szabadkozással válaszolni.*
-A legkevésbé sem. Talán ez lenne az utolsó hely, ahol ilyen megtörténhet. Egyszerű feltételezés volt. De nem is fontos. *Mélyet sóhajtva nyugtázza magában a másik lehetőséget, amiért zárva akarná tartani a szobáját. Ez pedig, hogy titkolnivalója akad. Így inkább nem is szaporítja tovább a szót a témában, ezzel elkerülve, hogy ilyesmi másnak is eszébe jusson. A félvér legnagyobb szerencséjére halad is tovább a jelentkezés. A felszerelés érkezési idejét illetően csupán sokatmondóan bólint. A türelem mindig az erényei közé tartozott. Ha valamit, hát ezt megtanulta a ketrecében töltött évek alatt.*
-Akkor ezt vegye elintézettnek! *Nyugtázza a levél ügyében kapott információkat, amikor valaki az ajtófélfán kopogtat. Elan rögtön vigyázzba vágja magát. Ez mégiscsak a parancsnok irodája. Aki nyilván nem kopogna a saját ajtaján, de ezen már késő gondolkodni. Mikor a többiek is követik a példáját, már kevésbé érzi kínosnak a szituációt. Amitől, illetve akitől az ajtóban megpillant, leesik az álla. Naesala. A hölgyemény, akivel a gyakorlótéren találkozott. Na de szakaszvezető asszony? Erről szó sem volt. Szóval ő lesz Elan egyik felettese. Ez több, mint megnyugtató. Hamar össze is csattintja a fogait és viszonozza a biccentést. Majd, még mindig álltában, megvárja míg a szakaszvezető asszony és Wulfrixen úr megbészélik, amit szeretnének. Ennek végeztével az intéző további kérdésekre biztatja az újoncokat. Mivel Elannak egy sem jut eszébe, egy rövid mondattal zárja le a jelentkezést.*
-Nincs, uram. *Ha minden igaz, nincs más hátra csak, hogy valamelyikük kézhez kapja a levelet és indulhatnak is a tanácsháza irányába.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-10-01 07:26:50
Üzenet elküldve: 2021-10-01 07:26:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Jótét lélek //
//Érintve: A megbízás //
* A megbeszélés nem éppen úgy alakul, ahogyan elképzelte Nilevard. Láthatóan a gnóm nem fogadta szívébe a lelkes újoncot. Tanulhatna Elantól a hallgatást, a felesleges szó cséplés gyakran nem éri el azt a megoldást amit szeretnénk. Egyik pillanatba még a gnóm bólogat a válaszokra, a másikban pedig egy nő kopog s majd lép be az ajtó, egy elf hosszú fehér hajjal. Az intéző hamar feláll, ezért Nilevard is egyúttal megteszi ezt a tisztelet adást és enyhén biccentve a mellkasára helyezi ökölben a kezét. Amint a nő távozik vissza ül a székbe. Elannal ismerik egymást, úgy látszik nem is annyira ismeretlen számára ez a környezet mint azt elsőre gondolná az ember. *
- Nekem személy szerint nincs, köszönjük a lehetőséget.
* Úgy néz ki csendes időszaknak néz elébe a lovag, szükséges lesz megtanulnia tartania a száját és nem feleslegesen fecsegni mindenfelé. Más esetekbe inkább kétszer meggondolni a dolgokat mielőtt ki nyitná azt a nagy száját. Nincs kapcsolatba a város őrséggel, de mégis elit alakulat, néha kérnek csak támogatást, de nincs fenn hatósága a warg alakulatnak a város őrök felett. Feltehetőleg a tanács egy olyan különleges alakulatot akart, ami teljesen el van szeparálva a várostól, illetve ne tudjanak a wargosok vissza élni a hatalmukkal. ~ Gondolom ez a munka elég stresszes lehet, néhány megbízás után is. De ez nem fog hátráltatni, kevesebb száj jártatás és ha kell akkor fokozatosan venni a lépcső fokokat, de végig járni az utat! ~ Gondolja miközben már csak várják az intéző döntését, hogy megmutatja e a szobákat. Illetve az újonc kifejezés is az első küldetésig fog szólni. Reméli, hogy hamar túl lesznek az első küldetésen, hogy bizonyíthassa az ide illőségét. *
//Érintve: A megbízás //
* A megbeszélés nem éppen úgy alakul, ahogyan elképzelte Nilevard. Láthatóan a gnóm nem fogadta szívébe a lelkes újoncot. Tanulhatna Elantól a hallgatást, a felesleges szó cséplés gyakran nem éri el azt a megoldást amit szeretnénk. Egyik pillanatba még a gnóm bólogat a válaszokra, a másikban pedig egy nő kopog s majd lép be az ajtó, egy elf hosszú fehér hajjal. Az intéző hamar feláll, ezért Nilevard is egyúttal megteszi ezt a tisztelet adást és enyhén biccentve a mellkasára helyezi ökölben a kezét. Amint a nő távozik vissza ül a székbe. Elannal ismerik egymást, úgy látszik nem is annyira ismeretlen számára ez a környezet mint azt elsőre gondolná az ember. *
- Nekem személy szerint nincs, köszönjük a lehetőséget.
* Úgy néz ki csendes időszaknak néz elébe a lovag, szükséges lesz megtanulnia tartania a száját és nem feleslegesen fecsegni mindenfelé. Más esetekbe inkább kétszer meggondolni a dolgokat mielőtt ki nyitná azt a nagy száját. Nincs kapcsolatba a város őrséggel, de mégis elit alakulat, néha kérnek csak támogatást, de nincs fenn hatósága a warg alakulatnak a város őrök felett. Feltehetőleg a tanács egy olyan különleges alakulatot akart, ami teljesen el van szeparálva a várostól, illetve ne tudjanak a wargosok vissza élni a hatalmukkal. ~ Gondolom ez a munka elég stresszes lehet, néhány megbízás után is. De ez nem fog hátráltatni, kevesebb száj jártatás és ha kell akkor fokozatosan venni a lépcső fokokat, de végig járni az utat! ~ Gondolja miközben már csak várják az intéző döntését, hogy megmutatja e a szobákat. Illetve az újonc kifejezés is az első küldetésig fog szólni. Reméli, hogy hamar túl lesznek az első küldetésen, hogy bizonyíthassa az ide illőségét. *
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-30 23:57:08
Üzenet elküldve: 2021-09-30 23:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Jótét lélek//
*A gnóm egészen meglepődik, ahogy Nielvard válaszát hallja a páncélt illetően. ~Tehát nincs baja a vértjével, ezért nincs szüksége újra ingyen, de azért éppen készül venni egy újat. Nem a legélesebb kés a fiókban, azt meg kell hagyni. Mindenesetre az ő döntése. ~ Párat von a papíron, mielőtt megszólalna. *
-Ahogy óhajtja Nielvard uram. És ön, Elantriel uram milyen páncélt szeretne?
*Mert akkor azt is leírná, ezzel is spórol a a felesleges köröket. *
-Hogy a szálláshoz? Miért, fél hogy kirabolja valaki?
*Mert hogy az irodát és a cellákat kulcs zárja az egy egészen más dolog.*
-A tabard, amulett és páncél is egyidőben érkezik a tanácstól, van némi feldolgozási és beszerzési idő, pontosabbat sajnos nem tudok mondani. Mint ahogy látják, még én sem kaptam meg.
*Mutat a saját mellkasára. *
-Affelől pedig ne aggódjanak, vannak ott intézők, akik eligazítják az embert.
*Legalábbis ahogy tudja mindig akad ott valaki. A lovag története nem igazán kelt jobb benyomást, de ezt nem fejezi ki semmivel, csak egy-egy bólintással jelzi, hogy érti. Ekkor jelenhet meg a nő az ajtóban, akit Wulfrix hamar felismer.*
-Naesala szakaszvezető asszony!
*Pattan fel a székből az idős gnóm, mintha csak maga Eeyr lépett volna be. *
-Hát, itt nincs az biztos, viszont mintha láttam volna nemrég. Talán a szobájában, vagy az alakulótéren tegyen egy próbát, ha javasolhatom.
*Majd mielőtt még elsiethetne, intéz hozzá egy fontos üzenetet. *
-Járt itt egy kereskedő, Jenarit kereste, elkészültek a rendelt holmik, de elég szigorúan veszik az üzletet és csakis az ő kezébe hajlandóak odaadni. Kérem, ha találkozna vele jelezze neki.
*Majd visszaül a székbe, s a két újoncra néz.*
-Van esetleg még kérdésük?
//Jótét lélek//
*A gnóm egészen meglepődik, ahogy Nielvard válaszát hallja a páncélt illetően. ~Tehát nincs baja a vértjével, ezért nincs szüksége újra ingyen, de azért éppen készül venni egy újat. Nem a legélesebb kés a fiókban, azt meg kell hagyni. Mindenesetre az ő döntése. ~ Párat von a papíron, mielőtt megszólalna. *
-Ahogy óhajtja Nielvard uram. És ön, Elantriel uram milyen páncélt szeretne?
*Mert akkor azt is leírná, ezzel is spórol a a felesleges köröket. *
-Hogy a szálláshoz? Miért, fél hogy kirabolja valaki?
*Mert hogy az irodát és a cellákat kulcs zárja az egy egészen más dolog.*
-A tabard, amulett és páncél is egyidőben érkezik a tanácstól, van némi feldolgozási és beszerzési idő, pontosabbat sajnos nem tudok mondani. Mint ahogy látják, még én sem kaptam meg.
*Mutat a saját mellkasára. *
-Affelől pedig ne aggódjanak, vannak ott intézők, akik eligazítják az embert.
*Legalábbis ahogy tudja mindig akad ott valaki. A lovag története nem igazán kelt jobb benyomást, de ezt nem fejezi ki semmivel, csak egy-egy bólintással jelzi, hogy érti. Ekkor jelenhet meg a nő az ajtóban, akit Wulfrix hamar felismer.*
-Naesala szakaszvezető asszony!
*Pattan fel a székből az idős gnóm, mintha csak maga Eeyr lépett volna be. *
-Hát, itt nincs az biztos, viszont mintha láttam volna nemrég. Talán a szobájában, vagy az alakulótéren tegyen egy próbát, ha javasolhatom.
*Majd mielőtt még elsiethetne, intéz hozzá egy fontos üzenetet. *
-Járt itt egy kereskedő, Jenarit kereste, elkészültek a rendelt holmik, de elég szigorúan veszik az üzletet és csakis az ő kezébe hajlandóak odaadni. Kérem, ha találkozna vele jelezze neki.
*Majd visszaül a székbe, s a két újoncra néz.*
-Van esetleg még kérdésük?
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-30 20:47:37
Üzenet elküldve: 2021-09-30 20:47:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc nyomában//
*A zsivány kacsintásra felnevet. Ennek ellenére úgy érzi kis magyarázattal, helyzetjelentéssel azért csak-csak tartozik a barlangrendszer jelenlegi állapotáról, azért hozzáteszi.*
-Nem volt ott miért nagyon rendet tartani.
*Kezdi szépen a levegőt legyezve.*
-Miután lecsengett a dolog, kicsit lelassultak a folyamatok. A bürokrácia kellemes gyeplőt tud tartani minden folyamatnak. Találtak egy alagutat is. Azt hiszem beásták. Nem igazán forgott ott szájon hogy mi történik. Talán a börtönparancsnoknak is meggyűlt a baja a tanáccsal. Nem lehet tudni.
*Foglalja össze röviden azt a kevéske információt aminek a birtokában volt. Végtére is csak egy nagydarab semmi, de az legalább szépen becsomagolva. Aztán Brox áttér a lényegre. Mármint hogy igaziból szüksége van tisztekre, és nem csak a lovag két szép barna szeméért adna neki hadnagyi posztot. Amit persze több mint megért.*
-A parancsnokhelyettességet el sem fogadnám.
*Kezdi nevetve mély hangján.*
-Ismertem egyet. Csúnya kalamajkába került, és mire kivergődte magát, a nyakába akasztottak egy elit egységet.
*Bök az asztal túl felére a kupájával, mintha nem lenne elég egyértelmű, hogy kiről beszél. Körszakálla alatt továbbra sem lankad a cinkos mosoly. A felsorolásra tényleg büszke lehet a parancsnok. Egy ilyen vaskos támogatást igencsak hosszas diplomáciával lehetett kieszközölni.*
-Az igen.
*Biccent elismerően Soreyl.*
-Szép kis lista.
*Mondja, és finoman elhallgat. Valahogy nem meri szóba hozni, hogy maga is elkezdene kacérkodni a mágiával. Még ha csak elméleti síkon is. Utána bele mennek a kényesebb részletekbe. Soreylnek bevillan egy távoli emlék. Bredoc annak idején még találkozott is Maydeleine-al. Amikor elindultak a Krenkataur felé, itt a kaszárnyában összetalálkozott a lánnyal. Valahol közbe is szúrja a dolgot.*
-Ő adta neked a kaszárnyánál a bájitalt.
*Mesélné tovább is, hogy hátha felpezsdíti az emlékeit, de a másiknak is valami eszébe jutott a levélről.*
~Aha. Papírmunka.~
*Nyugtázza magában Soreyl. A kérdésre megrázza a fejét. Életében nem hallotta a nevet. Ha tudná, hogy egy helyen dolgoznak, minden bizonnyal jelentkezne, hogy bármilyen esedékes viszontválasszal ő maga vágtázzon a címre. Közben végignézi, ahogy egyre aggodalmasabb ráncok ülnek ki a parancsnoka arcára. Szívesen megkérdezné, hogy mi áll benne, de még nem teljesen hadnagy, hogy bele üsse az orrát a dolgokba. Ennek ellenére, vagy talán Brox másként gondolja a dolgot, a lényeg, hogy beavatja az üzenetbe, és mellette egy esetleges eltávot is engedélyez. A hírre a lovag nem tudja mit reagáljon, szóval csak biccent, és mély hangon hozzáfűzi.*
-Remek partinak hangzik.
*Gondol ezzel arra a három katonára, akik bizonyosan nem fogják magukat túl jól érezni mostanság.*
-A lehetőséget pedig köszönöm. Szólni fogok. Mindenképp.
*Kanyarodik vissza, mire megint visszatérnek a hadnagyi minőségihez, és arra, hogy Broxnak bizony tervei vannak Soreylel.*
-Parancsolj velem bármikor.
*Bólint fejével elszántan, majd megropogtatja nyakát, és maga is kiissza kupája tartalmát, aztán már rátér a lényegre.*
-Mire készüljek?
*A zsivány kacsintásra felnevet. Ennek ellenére úgy érzi kis magyarázattal, helyzetjelentéssel azért csak-csak tartozik a barlangrendszer jelenlegi állapotáról, azért hozzáteszi.*
-Nem volt ott miért nagyon rendet tartani.
*Kezdi szépen a levegőt legyezve.*
-Miután lecsengett a dolog, kicsit lelassultak a folyamatok. A bürokrácia kellemes gyeplőt tud tartani minden folyamatnak. Találtak egy alagutat is. Azt hiszem beásták. Nem igazán forgott ott szájon hogy mi történik. Talán a börtönparancsnoknak is meggyűlt a baja a tanáccsal. Nem lehet tudni.
*Foglalja össze röviden azt a kevéske információt aminek a birtokában volt. Végtére is csak egy nagydarab semmi, de az legalább szépen becsomagolva. Aztán Brox áttér a lényegre. Mármint hogy igaziból szüksége van tisztekre, és nem csak a lovag két szép barna szeméért adna neki hadnagyi posztot. Amit persze több mint megért.*
-A parancsnokhelyettességet el sem fogadnám.
*Kezdi nevetve mély hangján.*
-Ismertem egyet. Csúnya kalamajkába került, és mire kivergődte magát, a nyakába akasztottak egy elit egységet.
*Bök az asztal túl felére a kupájával, mintha nem lenne elég egyértelmű, hogy kiről beszél. Körszakálla alatt továbbra sem lankad a cinkos mosoly. A felsorolásra tényleg büszke lehet a parancsnok. Egy ilyen vaskos támogatást igencsak hosszas diplomáciával lehetett kieszközölni.*
-Az igen.
*Biccent elismerően Soreyl.*
-Szép kis lista.
*Mondja, és finoman elhallgat. Valahogy nem meri szóba hozni, hogy maga is elkezdene kacérkodni a mágiával. Még ha csak elméleti síkon is. Utána bele mennek a kényesebb részletekbe. Soreylnek bevillan egy távoli emlék. Bredoc annak idején még találkozott is Maydeleine-al. Amikor elindultak a Krenkataur felé, itt a kaszárnyában összetalálkozott a lánnyal. Valahol közbe is szúrja a dolgot.*
-Ő adta neked a kaszárnyánál a bájitalt.
*Mesélné tovább is, hogy hátha felpezsdíti az emlékeit, de a másiknak is valami eszébe jutott a levélről.*
~Aha. Papírmunka.~
*Nyugtázza magában Soreyl. A kérdésre megrázza a fejét. Életében nem hallotta a nevet. Ha tudná, hogy egy helyen dolgoznak, minden bizonnyal jelentkezne, hogy bármilyen esedékes viszontválasszal ő maga vágtázzon a címre. Közben végignézi, ahogy egyre aggodalmasabb ráncok ülnek ki a parancsnoka arcára. Szívesen megkérdezné, hogy mi áll benne, de még nem teljesen hadnagy, hogy bele üsse az orrát a dolgokba. Ennek ellenére, vagy talán Brox másként gondolja a dolgot, a lényeg, hogy beavatja az üzenetbe, és mellette egy esetleges eltávot is engedélyez. A hírre a lovag nem tudja mit reagáljon, szóval csak biccent, és mély hangon hozzáfűzi.*
-Remek partinak hangzik.
*Gondol ezzel arra a három katonára, akik bizonyosan nem fogják magukat túl jól érezni mostanság.*
-A lehetőséget pedig köszönöm. Szólni fogok. Mindenképp.
*Kanyarodik vissza, mire megint visszatérnek a hadnagyi minőségihez, és arra, hogy Broxnak bizony tervei vannak Soreylel.*
-Parancsolj velem bármikor.
*Bólint fejével elszántan, majd megropogtatja nyakát, és maga is kiissza kupája tartalmát, aztán már rátér a lényegre.*
-Mire készüljek?
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-30 19:57:03
Üzenet elküldve: 2021-09-30 19:57:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Jótét lélek//
*A közlegényeknek úgy tűnik nem akad kérdése egyelőre, így azok amint elhagyják szobáját, becsukja utánuk az ajtót, hogy aztán holmija felé pördülve szemlélni kezdje, mi is az, amire szüksége lehet az út során. Összekészít magának némi váltásruhát, előkeresi erszényét majd új bőrvértjét az ágyra dobja. Szemléli egy darabig, kicsit azért elhúzza a száját még egy pillantást vetve a tabardra, de végül nagyot sóhajtva nekikezd az öltözésnek.*
~Még mindig jobb, mint a köpeny~
*Nyugtatja magát, miközben elteszi a wargfejes amulettet. Még egy ideig pakolászik, aztán a folyosóra libbenve, amint összefut Jenarival még szól neki, hogy indulás előtt akad némi elintéznivalója. Menetközben megigazgatja magán a vértet, morog is magában valamit tőle megszokottan, a kissé morcos kifejezés arcáról akkor sem tűnik el, mikor lassan eléri a parancsnoki iroda ajtaját. A kiszűrődő hangok alapján többen is lehetnek odabent, azért reménykedik abban, hogy Bredoc nincs túlságosan elfoglalva és lesz alkalma még váltani vele néhány szót.
Megállva a küszöbnél udvariasan kopog az ajtófélfán, közben sietve körbepillant. Tekintete végigszalad a két férfin, szemöldöke kissé megilletődve emelkedik meg, ahogy az egyiket közülük felismeri, szívesen hozzá is szólna, de most nincs ideje cseverészni. Köszönésképp azért biccent neki, de megállapítva, hogy felettese nem tartózkodik a helyiségben, egyből a gnóm felé fordul.*
-Ne haragudjon, hogy zavarom Írnok uram! *keres valami megnevezést kapkodva, mert hirtelen nem jut eszébe a neve* -Droyn parancsnokot merre találom?
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.30 19:58:25
//Jótét lélek//
*A közlegényeknek úgy tűnik nem akad kérdése egyelőre, így azok amint elhagyják szobáját, becsukja utánuk az ajtót, hogy aztán holmija felé pördülve szemlélni kezdje, mi is az, amire szüksége lehet az út során. Összekészít magának némi váltásruhát, előkeresi erszényét majd új bőrvértjét az ágyra dobja. Szemléli egy darabig, kicsit azért elhúzza a száját még egy pillantást vetve a tabardra, de végül nagyot sóhajtva nekikezd az öltözésnek.*
~Még mindig jobb, mint a köpeny~
*Nyugtatja magát, miközben elteszi a wargfejes amulettet. Még egy ideig pakolászik, aztán a folyosóra libbenve, amint összefut Jenarival még szól neki, hogy indulás előtt akad némi elintéznivalója. Menetközben megigazgatja magán a vértet, morog is magában valamit tőle megszokottan, a kissé morcos kifejezés arcáról akkor sem tűnik el, mikor lassan eléri a parancsnoki iroda ajtaját. A kiszűrődő hangok alapján többen is lehetnek odabent, azért reménykedik abban, hogy Bredoc nincs túlságosan elfoglalva és lesz alkalma még váltani vele néhány szót.
Megállva a küszöbnél udvariasan kopog az ajtófélfán, közben sietve körbepillant. Tekintete végigszalad a két férfin, szemöldöke kissé megilletődve emelkedik meg, ahogy az egyiket közülük felismeri, szívesen hozzá is szólna, de most nincs ideje cseverészni. Köszönésképp azért biccent neki, de megállapítva, hogy felettese nem tartózkodik a helyiségben, egyből a gnóm felé fordul.*
-Ne haragudjon, hogy zavarom Írnok uram! *keres valami megnevezést kapkodva, mert hirtelen nem jut eszébe a neve* -Droyn parancsnokot merre találom?
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.30 19:58:25
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-30 18:43:29
Üzenet elküldve: 2021-09-30 18:43:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc nyomában//
-Akkor legyen kellemesebb alak. Kellemesebb. Csak hogy férfiúi büszkeséged se sérüljön.
*Feleli, s így talán kiegyezhetnek egy afféle döntetlenben. Persze nem tudhatja, hogy pontosan mi történt mialatt nem jött hír sem a férfiról, sem a Krenkataurból, azonban az ő fejében ez az egész teljesen máshogy él.*
-Nem dorbézoltál eddig sem, szolgálatot teljesítettél, csak éppen máshol. Ne marcangold magad, nem áll jól.
*Kacsint zsiványul a másikra, s valahol komolyan is gondolja amit mond. Sőt. A pohara közben ki is ürül, de nem hezitál egy újabbal tölteni, ráfér. Aztán csak egy halvány mosolyt enged meg magának Soreyl meglepettségén. *
-Egyébként is szükségem lenne valakire, nem lehetek mindig mindenhol, és ha nincs legalább 1-2 tiszt, akkor senki nem tud cselekedni nélkülem. Az pedig igen kellemetlen lenne. A parancsnokhelyettesi poszt is üres, de az már súrolja a papírmunka, és politikai ügyekben való részvételt is, azzal pedig nem kínoználak. Több hasznod van ott, ahol a kardod nem csak rozsdálódni lóg az oldaladon.
*Annak sokkal inkább másféle embert képzel el. Más típust. Nem mintha ezzel becsmérelni szeretné cimboráját, éppen ellenkezőleg. A tabard dolgára pedig csak bólint. Ő maga is így gondolja. *
-Szolgálati páncél, mágiatanítás, bájitalok és ellátás, ha már itt tartunk. De nem akartalak untatni ilyen felesleges dolgokkal.
*Mondja szarkasztikusan, s kicsit azért büszke is magára, hogy sikerült így kiharcolnia ezt korábban a tanácsnál. A beszélgetésük pedig egészen másfelé kanyarodik, ahogy Bredoc ujjával befogva pipáját igyekszik az utolsó izzó szálakat is kihasználni. Mély hangja egészen lágy tónust vesz fel, ahogy szinte azonnal vágja rá.*
-Hát persze, hogy van egy lány.
*Megértő szemei a másikét keresik egy kósza pillanatra, miközben csendben hallgatja végig a másikat.*
-Levél!
*Csattan fel Bredoc is, akárcsak a kard maga, mintha elfelejtett volna valamit. Hát tulajdonképpen így is van.*
-Jó hogy mondod, hoztak nekem nemrég egy levelet, egy Yathlanae nevű elf hölgy. Nem ismered véletlenül?
*Kérdezi, miközben előveszi a levelet, kibontja, s gyorsan átfut rajta szemével. Persze nem tesz úgy, mintha nem hallotta volna Soreyl kérését, pusztán csak egy levélolvasásnyi idővel eltolja az arra való válaszadást. Arcán látszik a döbbenet attól, amit a levélben lát.*
-Eeyrre, mik vannak.
*A levelet összehajtja, és visszateszi oda, ahonnan elővette. Látszik rajta, hogy fontos lehetett. Mindenesetre nem köti a másik orrára, na nem mintha titkolózna, egyszerűen csak más tervei vannak, és nem akar felesleges bonyodalmakat teremteni.*
-Nincs akadálya barátom. Csak szólj, mielőtt elmész. Nemrég egyébként feldúlták a Sziritán falut, állítólag kikötői banditák. Egy csapat hamarosan elindul, ha nincsenek még úton. Mondanám, hogy menj velük, vagy utánuk, de talán négyen már túl feltűnőek lennétek, és más dolog is akad itt neked.
*Hamar kiissza a kupát, s látszik rajta, hogy még egyet már nem fog tölteni.*
-Hadnagyi minőségedben.
-Akkor legyen kellemesebb alak. Kellemesebb. Csak hogy férfiúi büszkeséged se sérüljön.
*Feleli, s így talán kiegyezhetnek egy afféle döntetlenben. Persze nem tudhatja, hogy pontosan mi történt mialatt nem jött hír sem a férfiról, sem a Krenkataurból, azonban az ő fejében ez az egész teljesen máshogy él.*
-Nem dorbézoltál eddig sem, szolgálatot teljesítettél, csak éppen máshol. Ne marcangold magad, nem áll jól.
*Kacsint zsiványul a másikra, s valahol komolyan is gondolja amit mond. Sőt. A pohara közben ki is ürül, de nem hezitál egy újabbal tölteni, ráfér. Aztán csak egy halvány mosolyt enged meg magának Soreyl meglepettségén. *
-Egyébként is szükségem lenne valakire, nem lehetek mindig mindenhol, és ha nincs legalább 1-2 tiszt, akkor senki nem tud cselekedni nélkülem. Az pedig igen kellemetlen lenne. A parancsnokhelyettesi poszt is üres, de az már súrolja a papírmunka, és politikai ügyekben való részvételt is, azzal pedig nem kínoználak. Több hasznod van ott, ahol a kardod nem csak rozsdálódni lóg az oldaladon.
*Annak sokkal inkább másféle embert képzel el. Más típust. Nem mintha ezzel becsmérelni szeretné cimboráját, éppen ellenkezőleg. A tabard dolgára pedig csak bólint. Ő maga is így gondolja. *
-Szolgálati páncél, mágiatanítás, bájitalok és ellátás, ha már itt tartunk. De nem akartalak untatni ilyen felesleges dolgokkal.
*Mondja szarkasztikusan, s kicsit azért büszke is magára, hogy sikerült így kiharcolnia ezt korábban a tanácsnál. A beszélgetésük pedig egészen másfelé kanyarodik, ahogy Bredoc ujjával befogva pipáját igyekszik az utolsó izzó szálakat is kihasználni. Mély hangja egészen lágy tónust vesz fel, ahogy szinte azonnal vágja rá.*
-Hát persze, hogy van egy lány.
*Megértő szemei a másikét keresik egy kósza pillanatra, miközben csendben hallgatja végig a másikat.*
-Levél!
*Csattan fel Bredoc is, akárcsak a kard maga, mintha elfelejtett volna valamit. Hát tulajdonképpen így is van.*
-Jó hogy mondod, hoztak nekem nemrég egy levelet, egy Yathlanae nevű elf hölgy. Nem ismered véletlenül?
*Kérdezi, miközben előveszi a levelet, kibontja, s gyorsan átfut rajta szemével. Persze nem tesz úgy, mintha nem hallotta volna Soreyl kérését, pusztán csak egy levélolvasásnyi idővel eltolja az arra való válaszadást. Arcán látszik a döbbenet attól, amit a levélben lát.*
-Eeyrre, mik vannak.
*A levelet összehajtja, és visszateszi oda, ahonnan elővette. Látszik rajta, hogy fontos lehetett. Mindenesetre nem köti a másik orrára, na nem mintha titkolózna, egyszerűen csak más tervei vannak, és nem akar felesleges bonyodalmakat teremteni.*
-Nincs akadálya barátom. Csak szólj, mielőtt elmész. Nemrég egyébként feldúlták a Sziritán falut, állítólag kikötői banditák. Egy csapat hamarosan elindul, ha nincsenek még úton. Mondanám, hogy menj velük, vagy utánuk, de talán négyen már túl feltűnőek lennétek, és más dolog is akad itt neked.
*Hamar kiissza a kupát, s látszik rajta, hogy még egyet már nem fog tölteni.*
-Hadnagyi minőségedben.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360