Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kaszárnya (új)
Warg-odúNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

200. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-18 23:58:23
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Parancsnoki iroda //

*Bár továbbra is fenntartja annak a lehetőségét, hogy Soreyl azért küldte Bredoc megkeresésére, hogy az újdonsült jelentkező meghallgatásánál ott legyen ő is, mivel a parancsnok úgy határoz, hogy ezt a feladatot egyedül a hadnagyra hagyja, ebben végül megnyugszik. Magában pedig bízik benne, hogy Soreyl nem is várja vissza tűkön ülve, hogy mikor "szállítja le" Bredocot, mint felmentősereget a felvételi eljáráshoz...
Úgyhogy értőn biccent, miközben beljebb lép az irodába. Amúgy is akad más, ami aggassza.*
- Megtalálta a levelemet? Elnézést, hogy nem jöttem vissza hamarabb... Hibát követtem el, hogy nem kértem engedélyt? - *Hadarja szabadkozva, de ez utóbbi kérdésre külön is gondot fordít, mert bizonytalan a szabályokban. Nagyon reméli, hogy legalább a levele nem kallódott el, bár hogy is történhetett volna? Annyira zavarba jön attól, hogy szabálysértést követhetett el, hogy azzal most nem is érkezik törődni, hogy megint milyen gondoskodással fordultak felé, s úgy aggódtak érte, hogy a keresésére indultak volna. Ez szívmelengető, ám kellemetlen körülmény is. Nem szeretne gondot okozni...
A levélben írtaktól ugyan nem tért el, épphogy hazaért tegnap estére, úgyhogy késéssel úgy véli, nem okozhatott külön aggodalmat. Persze az egész más, ha egyáltalán nem is szabadott volna mennie, míg rendesen el nem kérte magát erre a néhány napos távollétre a várostól...*
- Köszönöm n... - *Felelné aztán az ital dolgára, de mikor látja, hogy Brox már töltött is, végül nem tiltakozik, bár nem is nyúl a pohárért egyelőre. Feltételezi, hogy nem víz van abban a palackban, ő pedig nincs szokva az italhoz és nem szeretné elveszíteni a feje tisztaságát. Főleg, hogy a jelentés mellett akad más is, ami igényelheti az összpontosítását.
Ha a korábbiakat megvitattak, természetesen megfelel az újabb kérdésekre is.*
- Mesélhetem hosszabban és rövidebben is... - *Mosolyodik el bátortalanul, amiből Bredoc sejtheti, hogy Garsin a rövidebbel áll elő, ha másképp nem kérik. A férfi a felettese, de a bizalmasa is, aki közel áll a szívéhez. Neki szívesen számolna be az élményeiről, érzéseiről is, vagy Adoaverről, akit nagyon megkedvelt... Ám azt is tudja, hogy a parancsnok mennyire elfoglalt, így a fontosabb, kevésbé személyes részletekre szorítkozna. Többet meg majd esetleg mesél, ha egyszer úgy adódik, hogy nem köti őket idő. Feltéve, hogy nem ilyen alkalom már a jelenlegi is, de ezt Garsin nem tudhatja.*
- De igen, minden rendben volt. Nem tévedtünk el. Odafelé felbéreltem egy futárt, ő mutatta az utat. Visszafelé már csak Adoaverrel jöttem, akiről a levélben írtam. De visszaértünk. Már tegnap este itt voltam... Reggel akartam jelenteni, de akkor nem találtam itt. - *Magyaráz, valószínűleg nem a legérdekesebb részletekről, inkább mintha még mindig kicsit szabadkozna. Viszont az is látszódhat rajta, hogy mennyire izgatott és milyen sikerélményként éli meg már magában azt is, hogy javarészt önállóan teljesítette az utat a toronyhoz. Másnak talán nem nagy teljesítmény, de ő az egész életét egyetlen város szűk kis világában töltötte, így a tájékozódást sosem volt alkalma gyakorolni, s félt is az ismeretlentől. Nem hiába kért fel egy futárt vezetőnek legalább az odaútra.*
- A toronyban beszélhettem Abogr mesterrel, fogadott... - *Folytatná aztán a nagy híreket, de a kopogtatás félbeszakítja. Bredoc megjegyzésére bizonytalanul bólogat, mert azt nem tudja, a férfié mennyire forgalmas, legfeljebb sejti. Aztán azt várná, hogy Bredoc majd a kint várakozóval foglalkozik, de a férfi még mindig őt nézi.*
- Sokat nem tudott segíteni az amulettel kapcsolatban, de adott néhány tanácsot. Még szükségem van időre, hogy használni is tudjam. Ha megengedi, hogy én próbálkozzak... - *Veti föl kérdőn.*
- Az Alakulat többi tagja tudhat az amulettről? - *Kérdi aztán. Majd mikor Bredoc arra kéri, hogy nyisson ajtót, engedelmesen már áll is föl.*
- Majd még elmondanám, mit tudtam meg a könyvtárban és a toronyban róla... - *Vetíti előre, mert feltételezi, hogy a férfit érdeklik ezzel kapcsolatban a részletek. Meg valahol kíváncsi is a véleményére, hogy az ismeretek birtokában ő továbbra is támogatja-e majd, hogy használják az amulettet.
Meg aztán, van még egyéb híre is, amit mindenképpen szeretne megosztani, de most az új jövevény van soron.
Kitárja az ajtót, s egyben rögtön lép is félre oldalra, hogy Bredoc láthassa, ki érkezett hozzá.
Bár a fiatal férfi valamivel rendezettebben fest, mint mikor legutóbb látta, meg a vas is kevesebb rajta, felismerni véli őt nem sokkal korábbról, a folyosóról.
Szégyenlősen az arcára is néz és picit feljebb húzza a szájsarkait, ami még nem mosoly, inkább csak egy jelzés, hogy "üdv, az előbb már találkoztunk". A tisztelgést most elhagyja és nem is szól, mert úgy véli, ez a jog a parancsnokot illeti meg előbb.*


199. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-18 22:14:33
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

// Parancsnoki iroda //
// Érintőlegesen: Jelentkezés //

*Bredoc napját igazán feldobja Garsin jelenléte, kezdett kicsit aggódni miatta, hogy minden rendben van-e.*
-Tudod épp azt terveztük, hogy utánad megyünk a toronyba.
*Mosolyog miközben az asztal egyik végéhez sétál, leül, majd a másik végén lévő székre mutat, jelezvén hogy foglaljon csak helyet nyugodtan.*
-Ó megoldja ő, ezt is meg kell tanulnia tisztként. Jelenleg úgy áll a dolog, hogyha én nem vagyok, akkor ő a rangidős.
*Ezen eddig nem pörgött túlságosan, de most belegondolva tényleg hasznos hogy ő foglalkozik azzal a bizonyos jelentkezővel. Ha pedig minden jól megy idővel úgyis fog vele találkozni, elkerülhetetlenül.*
-Mesélj csak, milyen volt az út? Rendben ment minden?
*Nem akar egyből azzal kezdeni, hogy a medálról kérdezzen, még ha az is érdekli igazán. Nem lenne túl szép tőle.*
-Egy italt?
*Kérdezi, de igazán költőire sikerülhet, mert amíg a szavak elhagyják a száját, a kezei addigra már két kupába töltik az italt. Ekkortájt hallhatja a kopogást, amire igencsak felhúzza a szemöldökét.*
-Micsoda forgalmas egy nap, nem igaz?
*Bocsánatkérő szemei Garsinét keresik, s úgy dönt, hogy most nem hagyja megzavarni a beszélgetést, legalábbis egy darabig. Addig semmiképp, amíg a lány be nem fejezi azt, amit esetleg elkezd. Csak utána kéri meg, hogy nézze meg, hogy ki van odakint, nem azért mert a férfinak nehezére esne, pusztán ő közelebb ül az ajtónak.*
-Megnéznéd kérlek?


198. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-18 19:58:58
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Parancsnoki iroda //
// Érintőlegesen: Jelentkezés //

* Nilevardnak sikerül teljesen össze vissza járnia az odút. Egyik pillanatban a fegyverével vacakolt, a másik pillanatban pedig már magát hozta elviselhető állapotba. Fehér selyem ingét megigazítva, kiengedett haját hagyja a vállán végig omlani. ~ Még gyorsan le porolom a vászon nadrágot és már mehetek is. ~ Bőven elhúzta az időt. Igazából észre se vette, hogy megelőzték. Egy furcsa küllemű férfi halad el mellette, akin egy kicsit megdöbben, de nem méri végig, inkább csak tiszteleg neki. Majd a későbbiekben biztosan lesz időm bemutatkozni illőn. Szegény lovag túlságosan is ráfeszül olyan dolgokra amikre, nem igazán lenne szükség. Az iroda előtt néhány mélyebb levegő után nem is rest bekopogni. ~ Ne pofázz sokat, csak a lényeget! Csak a lényeget! ~ Rázza meg magát, mintha éppen valami nagyon szorult helyzetből kellene kimagyaráznia magát. Természetesen nem is sietteti a bent lévőket, türelmesen megvárja míg végeznek benn. Remélhetőleg a parancsnok elnéző lesz a továbbiakban Nilevardal, ha egyáltalán szükség lesz rá! *


197. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 22:09:52
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Jelentkezés//

*Az első jó hír akkor érkezik, miután aláírta a papírt és rákérdez a fegyvereire a válasz igenlő. Második alkalom, hogy a medvetermetű elmosolyodik. Bár még csak most szerelt fel és semmi sem biztos, de ez legalább valami. A fegyverek visszaszerzésének módjára kurtán bólint és övére akasztja a biztosítékként kapott wargfejes amulettet.
Megkapja az eligazítást a helyszínnel kapcsolatban is. Hálókörlet, gyakorlótér, gyakorlótér és parancsnoki iroda. Sajnos a kantinról nincs szó, de ezt a kérdését egyelőre elhallgatja.*
- Bredoc Droyn parancsnok, értettem. *Vési a fejébe a vezető tiszt nevét. Az utolsó név a feledésbe is hullik, hisz nincs jelentősége. Talán annyi csak, hogy esetleg a dezertált fickóról lehet szó.*
- Értettem. Kérek engedélyt lelépni. *Biccent a hadnagy felé. Rossz beidegződés, ami az új helyzettel visszaköszön, pirtianesi katonaévek mementója. Megköszörüli a torkát, majd ha igenlő a válasz, akkor el is indul a kapu felé, ahol a fegyvereit és hátasát hagyta.
Ha odakint sikerrel jár, márpedig Soreyl amulettje miért is ne nyitná meg a kapukat, akkor helyben felszerelkezik a fegyvereivel és kantáron vezetve Balthazardot indul vissza az Odúba. Ott az istállóban leszerszámozza a lovat, ad neki vizet és zabot, majd a felszerelésével megkeresi az említett baka szobáját és ledobja a cuccait. A buzogányt és a tőrt hagyja magánál, a pallos nem gyakorlótérre való és a pajzsot is félreteszi, mielőtt elindul a gyakorlótérre.
A parancsnoki irodát elkerüli egyelőre és egyenesen a gyakorlótér felé tart, mert lassan letelt a belakásra kapott órácska. Komótosan sétál, miközben igyekszik jól megnézni magának mindent. A gyakorlótérhez időben érkezik, talán épp időben, ahol ha ott találja a hadnagyot, akkor megáll a terület mellett és katonásan biccent a férfinek.*
- Uram.
*Most már sokkal jobban érzi magát, hogy fegyverei nála vannak. A háromágú láncos buzogány megnyugtató súllyal húzza le fegyverövét. Leakasztja a wargfejes amulettet és visszanyújtja Soreylnek.*
- Köszönöm. *Nem teljesen bunkó és a fickó miatt kapta vissza a fegyvereit. Nem kérdez rá, mivel kezdenek, időben megtudja úgyis, ha odakerül a dolog.*


196. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 21:52:48
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Parancsnoki iroda//
// Érintőlegesen: Jelentkezés //

*Míg az ajtón kopogtat, valaki más is betér az Odúba. Ismeretlen alak, viszont az Alakulat egyenruháját viseli, így igencsak meglepetten fordul felé és nézi meg magának.
Hirtelen ő sem tudja, mit szóljon. Mutatkozzon be, vagy csak köszönjön oda?
Végül a kimerültnek látszó fiatal férfi oldja meg a helyzetet a tisztelgéssel, amire végre ő is kapcsol és viszonozza, bár még mindig elég zavart ábrázattal.
Aztán az ismeretlen klántárs a szobájába vonul, ő maga pedig Bredoc szobájától átsétál az irodához, s ott is bekopogtat. Nem szívesen, mert az intézőt inkább kerülni igyekszik, és tudja, hogy ő is szokta használni ezt az irodát, ám annyira nem erősek a kellemetlen érzései, hogy ez bármiben is megakadályozza.
Aztán érkezik a meglepetés, ugyanis az ajtó másik oldaláról választ kap a kopogtatásra, méghozzá Bredoc hangján, ahogy megállapítja. A kilincséért nyúl, ám vele együtt a parancsnok is nyitja már az ajtót.
Előbb tisztelgésre emelné a kezét a férfi felé is, s be is fejezi a mozdulatot, de a közvetlen hangnemet felfogva végül ő is ellazul és visszamosolyog.
Beljebb lép a hívásra, a hadnaggyal kapcsolatos kérdésre pedig Bredoc láthatja, hogy még a lány amúgy komor tekintete is derűsen csillog, s talán már ez megadja a választ.*
- Igen! - *Felel azért szóban is. Erről pedig eszébe is jut.*
- Valójában ő küldött, hogy nézzem meg, már visszatért-e a Tanácstól. Odakint van egy férfival, aki hozzánk szeretne csatlakozni. - *Közli, majd mintha egy pillanatra eltöprengene.*
- Bocsánat, nem tudom, azért küldött-e, hogy szóljak erről magának, vagy magam miatt, hogy addig jelenthessek, míg ő a jelentkezővel foglalkozik... - *Osztja meg Bredoc-al a dilemmáját. Ezt meg kellett volna kérdeznie Soreyltől.
Várakozón néz Broxra, hogy mi legyen. Szívesen belekezdene a jelentésbe, mert sok a mondandója, viszont lehet a parancsnokra máshol van szükség, ez esetben kivárná, míg sorra kerül.*

A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.01.18 12:12:10, a következő indokkal:
Kérésre.



195. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 20:44:08
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Parancsnoki iroda//

*Bredoc napjai mintha egyre hosszabbak lennének, néha úgy érzi, hogy kettő-háromnyi is eltelik néha mire lemegy a nap. Talán csak túl sok ideje járja a finomkodó köröket és úgy kezd rozsdálni, ahogy az évek óta a falon pihenő kardok. Nem erre lett ő teremtve. Mindenesetre a fejében már rajzolódik a terv, pusztán előtte mindent rendben kell hagyjon maga mögött amennyire csak tud. A szobájából az irodájába megy, mit megy, cammog. Nem igazán sietős a dolga, szerencsére útközben nem találkozik senkivel. A helyiségbe lépve becsukja maga mögött az ajtót, az asztalhoz sétál és elmereng kissé a múlton, ahogy egy pohár italt tölt magának és lassan kortyolgatja, amikor is egy durva hang húzza vissza a jelen talajára.*
-Igen.
*Kiáltja ki, egészen kijelentő módban, s ha az ajtó nem nyílik magától, akkor ő maga segít rá.*
-Hát visszatértél!
*Mondja széles mosollyal az arcán, ha ott találja a lányt, már pedig ott kell lennie ha minden igaz, hisz különben ki kopogott volna? *
-Jer csak beljebb. Na és találkoztál az új hadnagyunkkal?
*Kérdezi igazán meleg hangon az egészen megnyúlt lánytól. Fiatal nő lassan már, talán csak a mindennapos látványától nem tűnt fel a parancsnoknak, hogy hogy megnőtt. Az ő szemében még mindig az a piszkos arcú, kopott és poros ruhákba bújt aprócska lány aki a kikötőből menekült és szerencséjére beléjük futott hamarabb, mintsem a banditákba. Kicsit olyan mintha a tulajdon lánya lenne, s ha erejéből kitelik úgy is fogja igazgatói és védelmezni a sorsát. *


194. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 19:37:21
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Jelentkezés//

*A célegyenes egyelőre lehetséges, hogy hepehupás lesz, de ez még a jövő zenéje. Aláíródik a pergamen alja, amit egy levélkéssel lehasít, és kissé megfújkodja, mielőtt háromba hajtja.*
-Természetesen Gabrael.
*Válaszolja a fegyver kérdésre, majd kihúzza magát, és az övébe tűzi a papirost.*
-Nyugodtan menj ki, és mond a fegyvertárosnak, hogy engedéllyel behozhatod a fegyvereid, illetve a lovadat.
*Magyarázza, miközben az övéről leakasztja a saját warg fejes medálját, hogy a bakák hitelt adjanak a szavainak. Mondatai közben a szobájában pakolászik még egy kicsit. Közben a warg szemfogak is a keze ügyébe kerülnek, amit megforgat a szeme előtt. Eldöntötte, tőröket csinál belőle a barlangos bagázsnak ajándékba. Remek lesz.*
-Ha innen kilépsz a folyosóra az már a hálókörletünk. Gyakorlótér a kaszárnyában, étkezde a folyosó végén, a parancsnok irodája meg a túlvégen.
*Mindeközben elpakolja a fogakat, és még egy-két aranyat az asztaláról, később jól jöhet.*
-Alkalomadtán oda is kopogj be. Bredoc Droyn. Dörzsölt vén róka, mondd hogy velem már beszéltél, és nem fog sokáig szóval tartani, viszont csak ő adhat le megrendelést a páncélra.
*Emeli fel a fejét hogy a másikra nézzen.*
-Elantriel régi szobája úgy is üres.
*Tárja szét a karjait, ha úgy alakul meg is mondja pontosan melyik az.*
-Ha lepakoltál, és berendezkedtél, olyan egy óra múlva várlak a gyakorlótéren, és megkezdjük a kiképzést.
*Biccent oda a másiknak. Nem fog vele köröket futtatni. Ha az eddigi véletlenek okozta stratégiát követi, inkább hegyeket mászat az újoncokkal. Nilevardnál bevált.*


193. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 19:19:02
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Jelentkezés//

*A válasz láthatóan a hadnagy megelégedésére szolgál, legalábbis ezt vonja le a biccentésből. Valójában igazat mondott, nem is kellett annyira megerőltetnie magát. Valahol tudja, hogy így van, ám torkig van az értelmetlen parancsokkal és a semmirekellő felettesekkel, akik azt se tudják, mit csinálnak. A pozitív csengésű választ nem reagálja le, a fickónak biztos nincs szüksége arra, hogy visszamondják amit korábban mondott.
A kezdőfelszerelés felsorolására csak kurtán bólint. Már előre tudja, hogy a tabardot utálni fogja, a medállal nincs baja, de a saját páncélját nem cserélné le. Persze ezeket nem mondja ki, most úgy tűnik, előre halad, ha aláírta a felszerelkező okmányt, majd alakít egy kicsit a rendszeren.*
- Ősszel érkeztem. *Hazudja szemrebbenés nélkül. Valójában már régebben Artheniorban van, de ez az információ valójában lényegtelen.*
- Értettem. *Válaszolja röviden. Felesleges csevegésre nincs szükség. Úgy tűnik, célegyenesbe ért.
Miután Soreyl aláírta a mágikus toll által leírtakat, az asztal mellé lép és katonásan egyenes betűkkel ellátja a szignójával.*
- Visszakapom már a fegyvereimet, hadnagy? *Kérdi a férfire nézve. Az egész hercehurca után ez érdekli a legjobban. A kiképzés nem izgatja túlságosan, de reméli, hogy nem kell mindenféle futkározással töltenie a napot. Nem az az agilis fajta, de az erőnléttel nincs baja.*
- Van kint egy lovam és felszerelésem. Hol vannak a körletek? *Jó lenne már behozni Balthazardot a kaszárnya elől és ellátni.*


192. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 14:03:46
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Jelentkezés//

*A kérdésre katona választ ad a másik. Ehhez ért, csak ebből él meg. Koszt, kvártély. Ilyen válaszra számított amire biccent is egyet, jelezvén hogy értette a dolgot.*
~Ettől még ne hidalj le, mert továbbra sem a kedvencem a fickó.~
*Mondja Perchipfell a lovagnak, aki megint az egymondatos bölcsességeivel zárja le ezt a vitát.*
~Nem is az a fontos, hogy mennyire kedveled Perchi. Legyen jó katona, a többit pedig engedd el.~
*Mondja magában a lovag, és még hozzá is teszi.*
-Érthető.
*Mély hangja egészen betölti a szobát, és a fáradhatatlan penna is megállás nélkül körmöl. A városi őrségre tett megjegyzésre nem válaszol. Van a két csoport között némi ellenszenv amit nem akar előre beharangozni a másiknak.*
-Minden újonc kap egy tabardot, egy warg fejes medált, illetve egy szolgálati páncélt, amelyek a szolgáti páncélt. Esetleges leszerelést követően ezek visszaszolgáltatandók.
*Mondja, és habár melegebb lett a hangja, továbbra is marad a hivatalos megfogalmazásnál, pláne, hogy a szöveget eztán leadja Wulfrixennek.*
-Mióta van Artheniorban?
*Teszi fel a kérdést a Föld Városinak. Bármilyen válaszra azért hozzáteszi.*
-Errefelé egészen mások a törvények, mintsem északon. Ha ezeket elfogadod, és aláírod ezt a beszélgetést, fel is veheted a szolgálatod, és a kiképzésedet is elkezdjük a Gyakorlótéren.
*Mondja, és az asztalhoz lép, majd azzal felemeli a tollat, ami eleddig körmölt. Aljára odafirkantja a nevét, és címét, és átnyújtja a tollat a leendő közlegénynek.*


191. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 13:21:25
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Jelentkezés//

*Némi értetlenség alakul ki a kémkérdés körül. Persze a kémek sokfélék lehetnek, de a páncélos képzeletében nem olyan kép él róluk, mint ő maga. A kémek simulékony, nyikhaj kis férgek, nem termetes páncélosok. Persze ez is csak nézőpont kérdése.
A lényeg, hogy elindulnak az Odúnak nevezett épület felé, ahová a medvetermetű készségesnek tetszőn követi a hadnagyot. Odabent visszafogottan bámészkodik kicsit, míg a férfi szobájába nem érnek.
A szobában nem kínálják hellyel, de Soreyl se ül le, az asztalon lévő toll viszont a könyv felett munkára késznek mutatkozik. Biztosan valamiféle mágia okozhatja. A medvetermetű szürke pillantása bizalmatlanul siklik a magától író tollra, de figyelmét inkább a városőr felé fordítja.
A hadnagy egy minden bizonnyal kötelező körrel indít az újoncságról meg valami alapkiképzésről. Bár nem fűlik hozzá a foga, hogy amatőrnek nézzék, egyelőre nem mond rá semmit, csak biccentve jelzi, hogy érti. Ezt Soreyl akár úgy is veheti, hogy megfelel neki.*
- Gabrael Äron Yn'Char, Pirtianes. *Dönt úgy, hogy valódi személyazonosságát használja. Kevés rá az esély, hogy bárki is utánanézzen vagy kérdezzen, így nem tart attól, hogy bármi is kiderülne róla. Amúgy is, egy ideig rendes ember volt, jó katona. Csak utána tele lett a bakancsa a szarságokkal.*
- Katona vagyok, katona voltam mindig. És értek ahhoz, amit csinálok. *Kezd bele a válaszba, kezeit, hogy ne csak lógjanak maga mellett, hüvelykujjal a fegyverövébe akasztja. Hangjában semmi gőg nincs, egyszerű tényközlés, bár ha valaki bele akarna kötni, megtehetné.*
- A kötelék biztonság, fedél a fej felett és koszt, cserébe teljesíteni kell a parancsot. Nekem ennyi elég. *Válaszolja tömören és ahogy a toll felsercen a papíron, újra felépillant, majd vissza Soreylre.*
- Meguntam, hogy bizonytalanságban élek, kell a biztos, a rend. A városőrségről nem hallottam jókat, de rólatok azt mondják, hogy az elit vagytok. *Fejezi be a válaszadást. Ha érzi is a felé áradó bizalmatlanságot, nem mutatja ki, egykedvűen, mosolytalanul fürkészi a másikat, hogy válaszai milyen reakciót váltottak ki belőle.*


190. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 12:32:38
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Jelentkezés//

*A kérdésre miszerint a másik kémnek tűnik-e vagy sem a lovag csak megbillenti a fejét, mint aki a kérdést sem érti. A szavakat igen, pusztán a jogosultságát nem. Nem megy bele a magyarázatba, hogy egy jelen esetben a kémnek az a szakmája, hogy ne tűnjön annak ami, egyébként az ellenkezőjéről sincs meggyőződve a lovag, erre ajánlotta fel a kis beszélgetést. Egy biccentéssel elindul az odú felé, és egyenest a szobájába vezeti az újonc jelöltet. A kis szobába beérve az asztalhoz lép.*
~Perchi kérlek.~
*Mondja magában, mire a mesterkard tudja a dolgát, nem nehéz, tekintve hogy olvasnak egymás gondolataiban. Egy gyors mozdulattal az asztalon található pergamenre egy jelet rajzol, és reméli, hogy úgy működik a dolog, ahogy annak lennie kell. Ha nem, hát azt sem bánja. Ha a mesterkard szellemének varázslata sikeres, akkor a penna a pergamenen minden szót eztán feljegyez.*
-Kezdjük az elején.
*Mondja közben, és kihúzza magát, majd a falnak támaszkodik.*
-Látom tapasztalt katona, de első soron mindenki újoncként kezdi a kötelékben, és kap egy alapkiképzést.
*Kezdi a felvételiztetést az alapvető információkkal. Tekintve, hogy Bredoc rá bízta a kiképzőtiszti feladatot, remek alkalom a szemét tartania a fura fickón.*
-Remélem ez megfelel.
*Mondja kérdő tekintettel, és igenlést vár a dologra. Ha megkapta, akkor jönnek az alap kérdések.*
-Neve, születési helye?
*Ezt meghallgatva, ha hihető választ kap rá, akkor tovább is halad.*
-Miért szeretne az alakulathoz csatlakozni?
*Kissé bugyuta kérdés, de a lovag pontosan tudja milyen választ vár rá. Az ő fejében egy olyan ember aki valamire készül, és nem tiszták a szándékai erre valami remeket hazudna, és van a katona válasz, amit ő is adna. A válasz tekintetében folytatják a beszélgetést.*

A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.

189. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 06:52:54
 ÚJ
>Nilevard Demingen Sethvar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Meghallgatás //
// Érintőlegesen: Jelentkezés //

* Nilevard nem húzza az időt. Gyorsan és határozottan halad a kaszárnya felé, először a piactéren végig vonul, utána meg sem áll a Polgárnegyedig. Fáradtság kivehető járásából, hisz hosszú napnak nézett elébe. Amikor eléri a kaszárnyát az ott lévő őröknek tiszteleg, majd tovább is indul. Az odúba belépve, megpillantja egyik társát. A hölgy előtt tisztelet tudóan megáll, először megakad. ~ Most meghajolnom kellene vagy tisztelegni. ~ De mivel az őrségnél szolgálnak, így a tisztelgésnél dönt a lovag. Egy határozott mozdulattal tiszteleg a másik fél előtt, majd tovább indul szobája felé, ami remélhetőleg még az ő birtokában van. Belépve az ajtón el is kezdi le vedleni magáról a páncélját. Az ott lévő állványra helyezi őket. Fegyverét is gondosan oda teszi, egy pillanatra leülve az ágyára, elgondolkozik. ~ Lehet, hogy nem annyira látszik, de igazán mocskos. Le kell takarítani, vagy nem tudok társaim szemébe nézni. ~ Egy nagyobb sóhajjal neki is lát, hogy a páncélját illetve kardját illő állapotba hozza. Igényesen gondosan át törölgeti minden egyes részét, és nem felejti a kard élezését sem. Egy nagyobb sóhaj közepette pedig ha végzet, elindul, hogy magához vegyen egy kevés étket. Az étkező egészen csendes, ezért csak gyorsan magához vesz egy kis hideg élelmet, hogy azt helyben el is fogyassza. Jó ízűen étkezik, de valami érthetetlen okok folytán nem meleg étket vett magához. Talán az eddigi út megszokása miatt? Ezt már csak a lovag tudhatja. Az étkezés után vissza indul a szobájába, hogy haját valamelyest kifésülje. *
- A picsába!
* Kiállt fel miközben húzza a saját haját a fésűvel. Egy kisebb küzdelem után elégedetten néz végig magán. ~ Talán ideje lenne meglátogatnom a parancsnokot. Több okból is. Remélem, hogy már nem fog túlságosan járni a szám. ~ Sóhajt fel ismét, hogy utána lerázza magáról a szükségtelen aggodalmat. El is indul a parancsnok irodája felé. Már nem akkora bátorsággal övezve mint eddig. *

A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.17 07:03:43


188. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-17 00:11:38
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Jelentkezés//

*Sietve lépdel végig az odú hosszú folyosóján, épp csak a közepén áll meg néhány pillanatra, mert az a cipőjén átkötözött ruhaszövetcsík, amivel a lábbeli félig levált talpát rögzítette, ismét elmozdul, és csomóval a talpa alá fordul. Fölhúzza a térdét, gólyát játszik egy kis ideig fél lábon állva, míg visszacsúsztatja a csomót felülre, majd léptei tovább haladnak Bredoc szobájának ajtajáig. Mindeközben arra gondol, hogy ezt a cipő gondot jó lesz minél előbb orvosolnia, mert komoly akadályt jelent.
Aztán az ajtó előtt megáll és bezörget. De valójában a legkevésbé sem hiszi, hogy választ kapna, így már készül is továbblépni, hogy az étkezőt, meg az irodát is ellenőrizze, hátha mégis valahol itt van a parancsnok. Amit nem gondolna, viszont dolga végezetlenül sem akar visszatérni Soreylhez, úgyhogy igyekszik biztosra menni.*


187. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-13 08:25:57
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

*A tanácsházáról egyenesen az odúba siet, nem is igen áll meg útközben, csak néha biccent egyet-egyet ha esetleg szembetalálkozna valakive, de látszik rajta, hogy most nem vevő a csevelyre. Le akarja tudni ezt a jelentés, hogy aztán a jövőre koncentrálhasson. A szobájában papírt és pennát ragad és Soreyl jelentés alapján lekörmölje Xaknak amit kell. Amint megvan lepecsételi a levelet majd zsebre teszi, egy külön futárral elküldeti amint találkozik eggyel. Aztán pedig még matat valamit, mielőtt lassan ismét az indulás mellett döntene. *


186. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-12 14:18:40
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Értőn biccent Soreyl hitének megerősödése kapcsán, egyebet nem fűz hozzá. Valóban meg tudja érteni, hogy a történtek után a férfi szorosabb kötődést érez az istennőhöz. Egy ilyen... csoda(?) kapcsán talán ő is hasonlóképp volna.
Nem mintha ő maga ne hinne Eeyrben, vagy a többi istenségben, hiszen élt már, mikor a világukra érkeztek. Viszont kötődni nem kötődik egyikükhöz sem. Amihez jócskán van köze mindannak, amit egyedül át kellett élnie a nem is annyira távoli múltban. Nem csak hogy istenektől, de halandóktól sem kapott segítséget. Nem is képes hinni az isteni gondviselésben: nem, ha magáról van szó. Persze, egy hívő talán mondhatná, hogy sorsának jobbra fordulását, azt, hogy most itt lehet, maga Eeyr intézte így, de ő már akkor is inkább hisz abban, hogy akad néhány jó lélek ebben a világban, mint Soreyl, vagy Bredoc, semmint az istennő közbenjárásában. Különben, ha úgy volna, nem biztos, hogy meg tudná bocsájtani, hogy Eeyr előtte hagyta azt a sok rosszat megtörténni, hiába vezette őt utólag ide.
Mondhatni, az istenekkel szemben is kritikus és gyanakvó a hozzáállása. Magában még arra is gondol, amit Abogr mester mondott a toronyban arról, hogy az istenek erejét a híveik száma adja. Vajon ezért adott erőt Soreylnek is? Ha így van, akkor hatásos módszer, ezt a lovag esete is mutatja... Bár kérdéses, hogy úgy miért is nem gyakoribbak a csodák? Vagy inkább a megfelelő hívek a ritkák, akikre rá is lehet bízni az ilyen erőt?
Mindez elég gyorsan szalad át a fején és nyilván nem is osztja meg Soreyl-el ezeket a gondolatait, mert nem tartja helyénvalónak és nem is szeretné magára haragítani a férfit.
Inkább még segíteni is próbál, mert bármi is legyen az istennő oka, hogy a férfit megajándékozta, mindenképpen hasznos képességet adott a kezébe, amit kár volna nem kihasználni.
De ahogy sejtette is, Soreylnek nem mond újdonságot, így csak újabban biccent a köszönetmondásra.
Később aztán, mikor már a sárkány rejtélye foglalkoztatja, rögtön megenyhül, mikor a férfi visszaül hozzá, hogy mégis elmagyarázza, miről van szó...
Közelebb hajol, hogy jól hallja a lovagot, és erősen próbálja elképzelni a leírt lényt. A méretét fejben Soreyl korábbi elbeszélésének komolyságához igazítja, de még így sem képzeli fele akkorának sem, mint amilyen a valóságban volt az említett sárkány. Viszont így is kellően ijesztőnek véli... Az azonban meglepi, mikor a férfi kitér arra is, hogy a teremtmény még gondolatot olvasni és beszélni is tud. Elsőre egy egyszerű fenevadat, egy hatalmas szörnyeteget képzelt, nem egy értelmes lényt. Ettől valahogy egyszerre lesz még riasztóbb, ugyanakkor lenyűgözőbb is. Olyannyira, hogy Garsinban a félelem mellett megjelenik a kíváncsiság is.
Mivel más fenevadakról is hiányos a tudása, s azzal sincs tisztában, hogy a sárkányokat inkább csak mesének tartják - na meg mert bízik Soreylben -, ő egy kicsit sem kételkedik benne, hogy a másik igazat beszél.
Kérdezne is még, ha meg nem zavarnák őket. Érdeklődve fordul ő is az érkező felé, majd mikor végighallgatta és tudatosul benne, hogy valószínűleg Soreylre vár a feladat, hogy megnézze, ki az és mit akar, elfogja egy kis csalódottság. Remélte, hogy több idejük lesz együtt.
A köpenyes hozzáállásán pedig már meg sem lepődik. Fogalma sincs, mit lehetne kezdeni a köztük feszülő ellentéttel, vagy hogy lehet-e egyáltalán... Inkább Soreylre pillant, miután amaz távozott. Arra készül, hogy a férfi magára hagyja, esetleg megkéri, hogy kérdezze meg ő, hogy ki az és miért érkezett. Ezzel voltaképpen nincs is semmi gondja. Első a kötelesség. Mikor azonban a másik magával szólítja, némi zavarral, de örömmel áll föl az asztaltól.*
- De. - *Feleli egyszerűen, s ha indulásra készen állnak, részéről mehetnek is kifelé, hogy fogadják azt, aki őket keresi. Fel van rá készülve, hogy később esetleg elküldhetik, ha nem lesz helye a beszélgetésben azzal az idegennel, mert olyan ügyről van szó, ám egyelőre örül a lehetőségnek, hogy megfigyelheti a hadnagyot munka közben és esetleg tanulhat abból, ahogy a helyzetet kezeli. Meg persze alapból annak is, hogy a férfi közelében maradhat.
Újabb kérdésekkel egyelőre nem is terheli Soreylt, hagyja összpontosítani az új körülményekre, míg kiérnek. Addig magában találgatja, hogy vajon miről lesz majd szó, milyen ügyben keresik a Wargokat és kicsoda.*


185. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-12 11:41:29
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*A beszélgetés közben Bredoc holléte is szóba kerül. Ugyan Soreyl is csak találgat, mégis a Tanácsot említették utoljára. A mágikus képességekre térvén a lovag elmagyarázza mire is gondol pontosan, és szerencséjére már többen is bizonyosságot adtak neki. Az öreg szerzetes, és Gaer is Eeyr varázslataira gondolt az eset hallatán.*
-Eddig nem volt.
*Szúrja közbe elgondolkozva.*
-Mármint olyan erős, mint mikor a szükség óráján segítséget kaptam.
*Természetesen hitt a Fény Úrnőjében, de nem volt olyan szerves része az életének mint most. A hit szeretetét igazán meg tudja támogatni a hit hatalma, annak ellenére, hogy Soreyl nem egy gyarló ember, aki csak a különböző erőket akarja halmozni.*
-Igen Garsin köszönöm.
*Mondja kedvesen ahogy a könyvekre térnek ki a templomban.*
-Már kicsit körbe is olvastam, de még nem ástam bele magam teljesen.
*Gondolkozik el kicsit. Nem látszana rajta, hogy okoskodásnak gondolná a másik megszólalását. Sokkal inkább köszöni a segítséget. egy órával ezelőttig ő sem tudta, hogy ez egy tanulható dolog, és esetleg fejleszthető, szóval minden fontos tudás hasznos. Meg aztán jó pap-lovag holtig tanul nem igaz? Később már a sötétebb részletekre terelődik a szó, a sárkány említésével bezárva. Soreyl nem azért nem szeretné elmagyarázni hogy mi az a lény, mert esetleg butának, vagy gyengének találná rá a lányt, hanem azért mert úgy gondolja jobb ha nem tudja milyen veszedelmes lény tanyázik a hegyen. Abba valóban nem gondol bele, hogy még veszedelmesebb lények tanyáznak egy ember képzeletében, és ha a másikat csak arra hagyja, akkor valóban jobb ha tesz egy kis leírást. A másik egyre gyülemlő feszültségét nem látja. Nem fordul vissza a pakolásból, viszont kihallja a csöndbe suttogott kérdés hangjából. Megfordul, elmosolyodik atyaian.*
-Persze.
*Mondja, és vissza ül az asztalhoz, hogy ne kelljen annyira hangosan beszélnie. Levegős mély hangját halkra veszi.*
-Hatalmas fenevad. Legendás lény. Egy gyík szerű hüllő, szárnyakkal, és fekete pikkelyekkel.
*Próbál inkább lexikon szerűen fogalmazni, és nem pedig kalandregény szerűen. Nem mond olyanokat, hogy "fogai akkorák voltak mint én magam, és egyben meg tudott volna enni egy egész ménest." Ez nem rémmese. Csak ismertetés. Pláne, hogy a venár még érti is a dolgát.*
-Bele lát az ember fejébe, és beszélni is tud. Azt állította erősebb az isteneknél. Ez persze kétséges.
*Soreyl hangjában nincs félelem, hogy bátorságot mutasson Grasinnak. Sőt mikor a lény erejét kétségbe veszi, még pimaszul el is mosolyodik mint aki kész lenne harcolni a döggel, és... Grasinért? Képes is lenne rá. Egy gondolatnyi szünet után egy baka áll meg az ajtóban. Köpenyes, szóval az őrség tagja. Kicsit lenézőn végigméri a párost, ahogy az asztalnál ülnek, majd megszólal.*
-Valami ürge a wargosokat keresi a kaszárnyában, mint valami hülye.
*Mondja, és a gyakorlótér felé mutat. Soreyl Garsinra néz bocsánatkérőn, és feláll.*
-Köszönöm, azonnal megyek.
*Bólint oda a köpenyesnek, aki vállat von, és elmegy.*
~A saját felettese egy ilyenért szart pucoltatna vele hatokig.~
*Beszél bele Perchi, de a lovag nem válaszol rá. Egy pillanatra elgondolkozik majd Garsin felé fordul.*
-Ha gondolod...
*Kezd bele, majd hirtelen mintha meggondolná magát, és egy meleg mosolyt ölt az arcára.*
-Kérlek, nem tartanál velem?
*Mondja, és igenleges válasz esetén bólint, és elindul a kaszárnya felé, a lánnyal az oldalán.*


184. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-11 14:33:03
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Soreyl vallomására derűsen bólogat, jelezve, hogy sejtette, hogy a lovag nem ismert rá. Viszont egyúttal egy érdekes tényt is megtud...*
- Szóval ott van? Beszélni akartam vele, de nem találtam itthon. - *Magyaráz, részben csak hangosan gondolkodva. Legalább azt tudhatja, hogy Brox nem városon kívül van. Talán még ma tud nála jelentést tenni, ha szerencséje van.
Később aztán, mikor a beszélgetésben elérnek Soreyl csodás varázsképességéig, és a férfi fölvilágosítja róla, hogy mi a sejtés az ereje származásáról, egy kicsit meglepve, de értőn is néz a lovagra.*
- Óh... - *Kezd ennyivel, emésztve a hallottakat.* - Szakrális mágia. - *Összegzi magában.
Ha nem is vallási céllal, de eleget jár a templomban és beszél a templomszolgákkal, hogy tudja, ki az a "Fény Úrnője".*
- Akkor nagyon erős a hite. - *Jegyzi meg, feltételezve abból, amit eddig erről a mágiáról olvasott és hallott.*
- A templomban vannak erről könyvek is. Bár némelyekért fizetni kell és csak a híveket engedik hozzáférni... Vagyis... gondolom, ezt tudja. - *Zárja rövidre, a végére zavarba jőve az "okoskodás" miatt, mert Eeyr egyik hívéhez beszél, aki ráadásul bizonyosan műveltebb is nála, így aligha közöl vele újdonságokat.
Majd a beszélgetés folytatódik és sokkal komorabbá válik, ami a hegy tetején talált rettenet említésével zárul. Ahogy a lovag előadta, abból Garsin sejti, hogy valami köztudott dologról lehet szó, de a büszkeségénél jobban érdekli, hogy mi is az, amit senkinek sem szabadna látni... Ám Soreyl végül nem árulja el, nem magyarázza a szó jelentését. Amit talán el kellene fogadnia és megelégednie a figyelmeztetéssel - amit valóban meg is szívlel -, de nem tud ilyen egyszerűen továbblépni, főleg nem ilyen fölvezetés után...
Valójában egy kicsit bántja is, hogy Soreyl nem válaszol, butának érzi magát. Sértődésről ugyan szó sincs, hiszen a férfi legalább beavatta őt a titokba, vagyis nyilvánvalóan nem kicsinyli le őt, ami messze túlszárnyalja Garsin elvárásait. Viszont épp ezért nem érti... Talán Soreyl közben meggondolta magát? Azt hiszi, nem tudná felfogni, vagy feldolgozni? Lehet, hogy igaza van, ezt Garsin érzi a gyomrában, de az ismeretlentől félni... valahogy még félelmetesebb.
Soreyl láthatja is rajta a zavart és a zaklatottságot, mikor a pakolászásból visszafordul hozzá a kérdéssel. Garsin alig fogja föl a tématerelés szándékát, vagy a kérdést, mikor mégis, akkor elsőre az engedelmesség kapcsolna be benne, és már szedi össze a gondolatait, meg veszi a levegőt, hogy válaszoljon, de végül ki is fújja.
Soreylre néz elanyátlanodva, majd csak kiböki...*
- Nem mondaná el mégis? - *Nem magyaráz, hogy mire gondol, elég egyértelműnek gondolja. Közben eszébe jut, hogy végső soron a könyvtárban is utánakérdezhetne, viszont mivel nem tudja, miről van szó, ezért azt sem tudja, mennyire szegné meg az ígéretét, miszerint nem beszél arról, amit Soreyl elárult neki. Mert bármi nyom nélkül azt sem tudná, hol kezdjen egy saját kutatást. Egyáltalán élő, vagy élettelen dolog az a sárkány?... Ha egyszerűen közölné, hogy sárkányokról akar olvasni, az vajon mennyire volna gyanús, vagy megbotránkoztató? Teljesen sötétben tapogatózik.*


183. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-11 11:43:46
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Garsin felhívja a figyelmét arra, hogy a gyakorlótéren, még ragaszkodott a hadnagy jelzőhöz. Soreyl kissé megforgatja a szemeit, és elmosolyodik. Valóban nem ismerte fel a lányt, de ezért senki nem hibáztathatja. A lány nem egészen hasolnit egy évvel ezelőtti önmagára, és ezt a jó értelemben is lehet venni. Soreyl töredelmesen bevallja az igazat.*
-Azt hittem Bredoc küldött egy futárt a tanácsházáról.
*Mondja bocsánatkérőn, és tovább folyik a beszélgetés. Az, hogy csodálkozik az épület ezen szobáján, ugyan meglepő lehet a lánynak, tekintve, hogy ez a kaszárnya épülete volt anno, de a lovag abban sem töltött sokat. Amint beszélt Denjaarral, másnap irány a bánya. Amint visszajött, másnap irány a hegy, ahonnan most érkezett vissza. Őszintén belegondolva kicsit büdös is Perchinek a dolog.*
~Az a hegy fog kinyírni. Ha nem a bánya, akkor a teteje.~
*Mondja karcosan, amire a lovag el is ereszt egy sanda félmosolyt már a meséje közben. Garsin csöndesen hallgatja a történteket, egészen addig a pontig, ahol a varázslást említi a lovag. Finoman meglepődik. Na nem azon, hogy a lány ért hozzá, tudja, hogy most jött a mágustoronyból, hanem, hogy az "ágakat említi. Fogalma sincs ilyen van-e, és ha van, ugyan mi fán teremhetnek ilyen ágak. És vajon jó fa lehet-e. Kicsit értetlenkedve néz a másikra, és próbál a lényegre térni mágia ügyben, mielőtt folytatja a történetet.*
-Nem is biztos, hogy mágia, hiszen nem tanultam soha. Bár ha Gaerlaos nem téved, akkor a Fény Úrnőjének ajándékai lehetnek.
*Mondja elgondolkozva, Perchi pedig némán marad, holott lenne egy-két mondanivalója. Tekintve, hogy a lovag mindig kihagyja a másik felének a hitét. Az egyensúly istene is felfedte a fejét Perchipfellben, és már némi hasznát is látták, szóval igazán megemlithetné, de még nem ágyazta be magát a fejébe a gondolat. A történet folytatódik, és a kis katona hallgatja. Amikor Soreyl a helyzet bensőségességére utal a másik bólint, jelezvén, hogy értette a feladatot, és a lovag viszonozza a bólogatást egy kicsit. A végső konklúzióra a lány visszakérdez. A lovag elmosolyodik, és nagyot sóhajt.*
-Talán így a legjobb.
*Mondja atyaian, és étele befejeztével feláll, hogy eltegye a tányérját.*
-A lényeg, hogy ha teheted, nem menj a földválasztó hegységek közelébe.
*Mondja már szinte teljesen hétköznapi hangnemben, mintha nem is lenne fontos.*
~Tényleg nem magyarázod el neki?~
*Kérdezi Perchipfell hitetlenkedve.*
~Nem fontos tudnia.~
*Válaszol rá a lovag, bár természetesen ha a lány tovább kérdez, készségesen válaszol. Egyébként dolga végeztével elpakol, és inkább visszakérdez.*
-Hát a mágustorony környékén mi a helyzet?
*Szólal fel mély hangja büszkén, ahogy egy polcnak támaszkodva a lányra néz. Valóban nem ismerik egymást teljesen, csak azaz ösztönös kötödésük van egymáshoz, ami kialakult a bányarendszerben. De! Itt az idő rá.*


182. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-10 15:52:46
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Érzékeli a lovag fölengedését az ölelésében, amitől ő is jobban érzi magát. Különleges, szívmelengető élmény a számára, hogy ilyen hatást képes elérni és ő is szolgálhat támaszként a férfinak, nem csak fordítva. Egészen családias érzés. Bár egy nőtől talán elvárnák, Garsin a szavak és érzelmek terén amúgy sem mozog túl otthonosan, ezért minden törődését és gondoskodását ezzel a közeledéssel igyekszik kifejezni Soreyl felé, ahelyett, hogy tovább kérdezgetné őt arról, amit a bányában megélt.
Néhány hosszabb pillanat után aztán elengedi a lovagot, s a folyosón haladva folytatják a beszélgetést. Mikor a férfi jelzi, hogy alapesetben eltekintene a hadnagy megszólítástól, somolyogva biccent. Majd eszébe jut valami...*
- Odakint még nem ezt mondta! - *Jegyzi meg egy kis komiszkodással utalva vissza... valójában nem is a megszólítás dolgára, hanem arra, hogy nem kerülte el a figyelmét, hogy Soreyl föl sem ismerte őt. Persze, nem haragszik, hiszen szándékosan változtatott ennyit a külső megjelenésén, inkább csak tréfából igyekszik a lovag szemére vetni a dolgot.
Aztán, mint a reakcióból kiderül, Soreyl még tényleg nagyon friss lehet idebent, mert láthatóan újdonságként hat rá az étkező látványa. Garsin mindjárt ajánlaná, hogy majd ő körbevezeti, de egyrészt a férfi közben belekezd a mesélésbe, meg alighanem annak is megörülhetett, hogy az étkező nyilvánvalóan étkezési lehetőséget ígér, mert rögtön "megrohamozza" a fazekat. Úgyhogy maradnak.
Szívesen kiszolgálná Soreylt, de mivel a lovag már nekifogott az étel szedésének, csak egy-egy pohár vizet készít ki maguknak, miközben hallgatja őt. Igazából ő is éhes egy kissé, de mára még edzést tervezett, s úgy gondolta, majd utána eszik, az pedig még nem jutott el a tudatáig, hogy lehetséges, hogy most tervváltozás következik. Hiszen Soreyl felbukkanása most teljesen leköti és egy darabig még nem is tervezi elhagyni a társaságát.
Ahogy a férfi belekezd, azt hiszi, arról az ügyről van szó, amivel kapcsolatban Bredoc még vele küldetett levelet a tharg úrnőhöz. Ott is valami faluról volt szó, bár sok minden nem derült ki a levélből... Mindegy is.
A warg említésére aztán kíváncsian pislog. Sokat nem ért a vadakhoz, de ezekről az állatokról épp olvasott egy keveset a könyvtárban. Nem egyéb miatt, minthogy az ő nevüket viselik, s az ő alakjukat ábrázolják a jelvényeik. Kíváncsi volt.
Azért a magyarázat később még így is jól jön, így megérti, hogy miért találták gyanúsnak a körülményeket.
Az eltűnt közlegény érdekelné, hogy ki volt, ismerte-e legalább névről, vagy látásból, de nem kérdez közbe. Az meg egy érdekes részlet a számára, hogy Soreyl mintha bánná, hogy - amint a szavakból kikövetkezteti - végezniük kellett azzal a warggal.
A férfival egyszerre ismerősek és ismeretlenek ők egymás számára. Azt tudja, hogy számíthat rá, s talán nem túlzás állítani, hogy szereti őt, viszont közben meg nem tudnak túl sokat a másik életéről, vagy múltjáról. Elraktározza magában, hogy Soreyl vélhetően kötődik az állatokhoz, az ő életüket is számba veszi.
Azt gondolná, itt vége is van a küldetés történetének, ám egy rövid szünet után a férfi még folytatja, valami furcsaságokat említve. És elsőként az kerül szóba, amit odakint a gyakorlótéren már ő maga is elképedve szemlélhetett.*
- Csak úgy? Nem is tanulta a varázslatot? - *Kérdez közbe most először csodálkozva, kihasználva, hogy a másik éppen kanalaz.*
- Melyik ágból lehet? - *Kérdi még ezt is, de közben maga is töpreng és próbálja felidézni azokat a szűkös leírásokat, amiket még a toronyban olvasott. Korábban vélhetően egyszerűen csak leragadt volna a lenyűgözöttségnél, most ehhez társul némi tudományos kíváncsiság is. Hiszen már nem csak babonásan, vagy épp csodaként szemléli a mágiát, hanem már van rá némi rálátása. Így pedig azt is tudja, hogy az ilyesmivel nem csak úgy születnek az emberek, hogy képesek rá, hanem komoly munka árán tanulhatják meg irányítani ezt a bennük szunnyadó erőt. Érdekli, Soreyl esetén mi történhetett...
Ha ezt megbeszélték, hallgatja tovább a küldetésen történteket, s az egyre komorabb hangnem arra sarkallja, hogy már ne is szakítsa félbe a másikat mondandójában. Egészen megfeszül a gondolatra, hogy ahol két másik őr az életét vesztette - ha jól érti -, ott Soreylék mégis fölmásztak. Szerencsére a leírás e tekintetben nem túl érzékletes, így a felét sem fogja föl annak, hogy mennyire veszélyes terepen is haladtak fölfelé, de még így is külön hálás, hogy a férfi látszólag sérülések nélkül visszatért. Ám a hegymászás nem minden, az egész hangulat azt sugallja, hogy volt ott rosszabb is. Majd Soreyl ezt ki is mondja... "Olyat láttunk amit senkinek nem lenne szabad."
Garsin lassan mély levegőt vesz és egyszerre szeretné tudni és nem tudni a folytatást. Mi lehet az, ami még Soreylt is így megrendítette?
Majd a férfi hirtelen fölemeli pillantását az asztalról és egyenesen az ő szemébe néz. A figyelmeztetést hallva rossz érzései csak mélyülnek. Azért lassan biccent, jelezve, hogy megértette és hallgatni fog. A hangját nem találja, így Soreylnek be kell érnie ennyivel.
Majd elhangzik a nagy titok, Garsin pedig ugyan továbbra is félelemmel a tekintetében néz a lovagra, de pillantásába hamarosan tanácstalanság és zavar is vegyül. A válasza a fölvezetés után egészen kiábrándító lehet.*
- Mi az a... sárkány?


181. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-10 12:48:26
 ÚJ
>Darenn Soreyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152

Játékstílus: Vakmerő

//Étkező//

*Végtére is mindegy, hogy a lovag hogyan, és mennyire segítette a lányt az érzelmei megregulázásában, de nem is az volt a célja vele. Alapvetően az érzelmes, de morcona férfi, szereti megélni az ilyen pillanatokat, és Garsintól sem várná el, hogy azonnal szedje össze magát, azt meg pláne nem, hogy úgy viselkedjen mint egy neutrális, hideg katona.*
~Mint a karóseggű Gaer.~
*Teszi, hozzá Perchi, amire a lovag, kicsit helyre is rakja, kellemetlenebbik felét a fejében.*
~Mi a frász bajod van Gaerrel? Nagyon mély nyomot hagyott benned látom, de abbahagyhatnád.~
*Egy duzzogós hümmögés rá a válasz, mire tovább mennek a folyosón. Aztán jön a kérdés. A lovag próbálja a legjobban megválaszolni, hogy mi történt a börtönben, miután Brox, és Garsin elmentek, de ő maga sem tudja pontosan. Nem is tudja teljesen szavakba önteni azt a bűnbánó érzést, ami minden nap körbevette, amíg el nem indult. Majdnem egy évet töltött ott ha minden igaz. A másik nem válaszol a dologra. Talán csak bólogat egy kissé, de azt a lovag nem látja, mert a barna szemek, éppen a földre szegeződnek. Egészen meglepődik a biztató ölelésen. Felemeli a fejét egy pillanatra, és érezhető ahogy a tehetetlen düh, érzésétől megfeszült izmok megernyednek. Köszönettel hümment mély hangján. A lány szégyellve elhúzza magát, és tovább indulnak a folyosón. Soreyl arcára visszaköltözik a meleg mosoly, miközben már az Odú köveit róják. Garsin gratulációval tér ki a lovag előléptetésére, amit a tisztes megnevezéssel kezd, amire a lovag felkuncog, és félbeszakítja.*
-Ha nem jelentést készülsz tenni, kérlek maradj a Soreylnél.
*Mondja kedves hangján, amire nem sokkal később még a kiküldetésre is rákérdez a másik. Még bele sem gondol, hogy melyik verziót adja neki elő, de mindegy is, mert az eleje ugyan az. Mire belekezdene egy gyenge sóhajjal a rövid beszámolóba, be is érnek az étkezőbe. A lovag meglepetten néz körbe.*
-Oh!
*Szólal meg hirtelen ahogy a termet vizsgálja.*
-Bredoc elfelejtett körbevezetni azt hiszem.
*Kacsint tréfásan a lány irányába, és visszatér az el-nem kezdett történethez.*
-A Városi Őrség parancsnoka kért meg minket hogy vizsgáljunk ki valami ügyet a falvaknál a szántókon.
*Meséli szinte súlytalanul, miközben egy kis ételt szed magának. Gyakorlatilag a hegy lábánál evett utoljára majd egy napja. Egészen addig míg nem került étel közelébe, el is felejtette, hogy mardossa az éhség.*
-Kiképzést kellett volna tartanom az újoncoknak, de mivel más nem volt bent, gondoltam kiviszem őket terepre.
*Ugyan nem jegyzi meg, de ehhez Garsinnak sok köze volt. Ha nem látta volna ezt a törékeny, mégis bátor lelket túlélni, és küzdeni a bányában, biztosan nemet mondott volna a dologra.*
-A falvakban wargot emlegettek. Az egyik közlegény szedte is a sátorfáját még aznap éjszaka.
*Mondja kicsit bosszúsan, miközben a kiszedett étekkel leül az asztalhoz, és nemesi neveltetésénél fogva nem zabál, de egy északi népekhez mérten eszik, olyan emberesen ahogy illik. Közben a lány a cipőjével babrál, amit a lovag nem lát miközben pakol, és vagy már lakomázik. Egy-két falat között folytatja.*
-Hamar meg is találtuk a szegény állatot.
*Mondja kicsit szomorú hangnemben.*
-Ha biztos lehettem volna, hogy a falusiakat nem bántja...
*Tart egy kisebb szünetet, és elgondolkozik.*
-Mindegy. A lényeg, hogy megoldottuk a problémát.
*Csak most gondolkozik el, hogy mennyire avathatná be Garsint a dologba.*
~Eddig te hangoztattad, hogy legyen diszkrét.~
*Vág közbe Perchi, amire a lovag csípőből válaszol.*
~Szerintem több esze van minthogy szóbeszédre adná, vagy maga keresse meg.~
*Mondja magában, és látható kis hezitálás után folytatja.*
-De azért még történtek furcsaságok. Több is mint kellett volna.
*Kezd szépen belemenni a szaftosabb részletekbe.*
-Először is elég szorult helyzetbe kerültünk a warggal, és akkor egyszer csak...
*Csettint egyet a levegőben.*
-Varázsoltam. Azt hiszem.
*Teszi hozzá bizonytalanul. Már ketten mondták neki, hogy azt történt, és történik, de még mindig nem hiszi el.*
-Aztán a hegyekhez mentünk megnézni, hogy mi üldözte le az állatot a sziklákról.
*Mondja közben teljesen elfelejtve, hogy nem mindenki tudja, amit egy venár, szóval kicsit magyaráz, olyan férfiasan, ha kell ha nem. Az atyai tanítás hangsúlya érződik ki a szavaiból.*
-Merthogy a wargok hegyvidéken élnek falkában, és egy példány ilyen mélyen az erdőben elég szokatlan.
*Mondja, aztán egy falat, és nyel egyet.*
-A hegy lábánál, meg két köpenyest találtunk az Őrségtől. Nem voltak túl szerencsések a hegymászással, de ők is oda igyekeztek.
*Meséli, és látni rajta, hogy egyre lassul a beszéde, és komorul el a hangja.*
-Hát felmásztunk. És a tetején, olyat láttunk amit senkinek nem lenne szabad.
*Mondja egészen elbambulva ahogy az asztal fájának erezetét vizsgálja. Hirtelen felpillant, és a másik szemébe néz, amilyen mélyen csak tud.*
-Nem mondhatod el senkinek. Brox is azt kéri maradjon köztünk, de jobb ha tudod.
*Mondja véresen komolyan. Nem akarja megijeszteni a lányt, de szeretné ha tudna a veszélyről, hogy nagyobb biztonságban lehessen.*
-Egy sárkány van a hegyen.
*Mondja ki végül miközben a másik szemébe néz, és próbál olyan őszinte lenni amennyire csak tud. Nem bántja a dolog, hogy elsőre nem hisz neki senki, de próbál olyan biztosra menni, és meggyőzni, amennyire csak tud. Erre aztán hagy időt, hogy a másik fel tudja dolgozni az eseményeket.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 322-341