Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-05 21:48:05
Üzenet elküldve: 2022-09-05 21:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A szobájába visszatérve az egykori főnökének szánt levéllel kezdi. Előbb egy külön darab papíron magyarázza a mosodához vezető utat, amit majd szükség szerint át lehet adni annak, aki a levelet elviszi, hogy könnyebben odataláljon.
Ezt követően már magát a levelet hajtogatja és címzi meg:
"Hernal Immhe úr
Kikötő
Nagy mosoda a partszéli útnál".
Nézegeti egy kicsit a címzést, de végül megfelelőnek találja, úgyhogy nekilát magának a levélnek. El-elakad olykor, magában motyogja a sorokat, de mikor végez, a következő olvasható a papírlapon:*
"Immhe úr!
Nagyon remélem, hogy levelem jó egésségben találja, s hogy még emlékezik rám. Luu vagyok, de kérem tartsa titokban, hogy élek és ezt a levelet is. Jó helyen vagyok, biztonságban.
Ha kérhetem, írjon pár sort hogy van maga és mindenki!
De nem csak ezért írok. Talán tud róla, hogy valamijen okból többen is viszatértek a halálból. Hallot esetleg róla, hogy az uram, Zastan Kaldis, az uzsorás visszatért volna? Tudja, mi van a családommal? Melu húgom még magánál dolgozik? Kérem, neki se szóljon semmiről, de kérdezze ki, ha tudja.
Remélem, nem okozok nagy gondot. Sajnálom, hogy nem írhatok vagy mesélhetek töbet, talán majd egyszer. Köszönök mindent, amit értem tett akkoriban. És a válaszát is, ha elküldi.
Minden jót kívánok! Üdvözlettel:
Luuthar"
*Mikor elkészült, átviszi a levelet Gaerraloshoz, és kikérdezi őt róla, hogy milyen módon tud majd választ küldeni neki Immhe úr. Ha ezt átbeszélték, akkor szükség szerint még kiegészíti a levelet, de a végén mindenképpen egy darab jelöletlen viasszal lepecsételve hagyja ott mesterénél az irományt.
Később aztán visszatér szobájába és már kissé fáradtan lát neki a másik levélnek is, hátha akad futár, aki még ma -lassan ugyan már az estében járva, de - elviszi azt a nem túl messzi címre.
"Adoaver Droverson úr
Szarvasliget" - áll a címzésen.*
"Adoaver!
Remélem, hogy levelem jó egésségben talál. Tarun napján, kora reggel indulunk az őrmesterrel a mágustoronyhoz, a kaszárnyától. Ha csatlakoznál hozzánk, kérlek küldj választ, vagy találkozzunk a kaszárnya előt Tarun reggelén. Örülnék ha velünk tartanál.
Üdvözlettel:
Garsin Elthur"
*Az aláírás kezdőbetűi visszafogottan díszítettek, a kézírás egészen szépnek mondható, a helyesírás még csiszolandó.
A levél kézbesítéséről még az este folyamán, vagy jobb híján másnap reggel gondoskodik. Cserébe a megbízott futárnál (Mesélő (Hydra)) 30 aranyat hagy.
A következő napot aztán edzéssel és tanulással tölti, de fordít kellő időt a pihenésre is a hosszú út előtt. Késő délután indul el, hogy utánajárjon a kovácsnál a rendelésének. Az nem túl megerőltető, s utána már csak össze kell pakoljon az útra.*
Ezt követően már magát a levelet hajtogatja és címzi meg:
"Hernal Immhe úr
Kikötő
Nagy mosoda a partszéli útnál".
Nézegeti egy kicsit a címzést, de végül megfelelőnek találja, úgyhogy nekilát magának a levélnek. El-elakad olykor, magában motyogja a sorokat, de mikor végez, a következő olvasható a papírlapon:*
"Immhe úr!
Nagyon remélem, hogy levelem jó egésségben találja, s hogy még emlékezik rám. Luu vagyok, de kérem tartsa titokban, hogy élek és ezt a levelet is. Jó helyen vagyok, biztonságban.
Ha kérhetem, írjon pár sort hogy van maga és mindenki!
De nem csak ezért írok. Talán tud róla, hogy valamijen okból többen is viszatértek a halálból. Hallot esetleg róla, hogy az uram, Zastan Kaldis, az uzsorás visszatért volna? Tudja, mi van a családommal? Melu húgom még magánál dolgozik? Kérem, neki se szóljon semmiről, de kérdezze ki, ha tudja.
Remélem, nem okozok nagy gondot. Sajnálom, hogy nem írhatok vagy mesélhetek töbet, talán majd egyszer. Köszönök mindent, amit értem tett akkoriban. És a válaszát is, ha elküldi.
Minden jót kívánok! Üdvözlettel:
Luuthar"
*Mikor elkészült, átviszi a levelet Gaerraloshoz, és kikérdezi őt róla, hogy milyen módon tud majd választ küldeni neki Immhe úr. Ha ezt átbeszélték, akkor szükség szerint még kiegészíti a levelet, de a végén mindenképpen egy darab jelöletlen viasszal lepecsételve hagyja ott mesterénél az irományt.
Később aztán visszatér szobájába és már kissé fáradtan lát neki a másik levélnek is, hátha akad futár, aki még ma -lassan ugyan már az estében járva, de - elviszi azt a nem túl messzi címre.
"Adoaver Droverson úr
Szarvasliget" - áll a címzésen.*
"Adoaver!
Remélem, hogy levelem jó egésségben talál. Tarun napján, kora reggel indulunk az őrmesterrel a mágustoronyhoz, a kaszárnyától. Ha csatlakoznál hozzánk, kérlek küldj választ, vagy találkozzunk a kaszárnya előt Tarun reggelén. Örülnék ha velünk tartanál.
Üdvözlettel:
Garsin Elthur"
*Az aláírás kezdőbetűi visszafogottan díszítettek, a kézírás egészen szépnek mondható, a helyesírás még csiszolandó.
A levél kézbesítéséről még az este folyamán, vagy jobb híján másnap reggel gondoskodik. Cserébe a megbízott futárnál (Mesélő (Hydra)) 30 aranyat hagy.
A következő napot aztán edzéssel és tanulással tölti, de fordít kellő időt a pihenésre is a hosszú út előtt. Késő délután indul el, hogy utánajárjon a kovácsnál a rendelésének. Az nem túl megerőltető, s utána már csak össze kell pakoljon az útra.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:47:46
Üzenet elküldve: 2022-09-05 20:47:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Úgy tűnik, a témát Garsin megelégedésére sikerült lezárniuk, és innentől kezdve már folytathatják az utazás részleteinek megtárgyalásával. A leírásra biccent - a mágiaág és a tapasztalat szintje mind arra utalnak, hogy hasznát vehetnék egy esetleges rajtaütés során. A diszkréció pedig már csak a ráadás - nem igazán látja okát tehát megtiltani a szóban forgó barát csatlakozását.*
-Amennyiben nem kell rá várni, és vele együtt is egy nap alatt megjárható az út, úgy nem lesz probléma.
*Adja meg végül az engedélyt, majd a beszélgetés végén viszonozza a főhajtást, és visszatér a korábbi munkájához.
Nem sokkal később, mikor megkapta a levelet, és lerendezett minden esetleges további kérdést, elhagyja a Kaszárnyát. Egyszerű polgári öltözéket visel, táskájában egy lepecsételt borítékban a Garsin által írt levél lapul, valamint nála van az útbaigazító leírás is, melyet előzőlegesen kijavított helyesírással átmásolt egy külön papírra.
A piacra érve nem sok időbe telik beazonosítani egy árust, aki a Kikötőből hozza a portékáit, és viszonylag megbízható alaknak tűnik. Habár 35 aranyába fáj, sikerül megalkudnia az árussal (Mesélő (Atlasz)), hogy a borítékban lapuló levelet vigye el a külön leírt utasítások szerint a mosodába, avagy ha nem jár sikerrel, akkor a másik leírás által megjelölt családról hozzon hírt. Előbbi esetben a pénz a válaszlevél elhozásáért és megőrzéséért is fizet, amíg Gaerralos meg nem találja visszatértekor a piactéren az árust, hogy átvegye azt. És persze mindkét esetben ugyanennyi pénzzel fogja megtoldani a jutalmat, mikor akár a hírt, akár a levelet megkapja.
Ennek végeztével visszatér az Odúba, majd a nap hátralevő részét részben edzéssel, részben pedig kutatással tölti. Végül pedig tisztálkodást és étkezést követően álomra hajtja fejét.*
*Másnap reggel kivételesen kényelmesen kel, és különösebb sietség nélkül hajtja végre reggeli rutinját. Borotválkozás után páncélt ölt, majd hozzálát a napjához. Reggeli edzés, majd egy séta a városon kívülre, hogy ne legyen szem előtt, mikor futógyakorlatokat végez. Több botlása is van, és viszonylag gyorsan elfárad, melyhez persze a páncél is hozzátesz, ám mindezt szükségesnek látja, hogy a későbbiekben ugyanolyan természetes legyen neki a futás, mint régen.
Visszaértekor aztán hozzálát az úti ellátmányok összecsomagolásához, valamint egy kis erszény makkot is magához vesz. Minden, az utazáshoz szükséges dolgot összegyűjt és elpakol, kivéve, amivel majd másnap reggel kell foglalkoznia. Végül, már estefelé ha elkészült a csomagolással, és megbizonyosodott Garsin felszereltségéről, valamint arról, hogy velük tart-e a barátja, tisztálkodást és átöltözést követően a könyveivel együtt távozik a Kalmárba, hogy találkozzon orvosaival.
Pár órával később elégedetten, bár kissé sietősebben tér vissza, hogy aztán nekilásson egy, a Parancsnoknak címezett levél felvázolásához, melyet tudja, hogy már csak holnap kora reggel fog tudni befejezni. A legfontosabb vázlatpontok leírása után viszont különösebb további nélkül elalszik.*
//Az indulás napján//
*Korán kel, és szinte azonnal is hozzálát ahhoz, hogy egy tényleges levélre másolja át mondanivalóját.
Tisztelt Parancsnok,
Amennyiben visszatértedkor még a Mágustoronyban fogok tartózkodni, és nem tudom személyesen átadni ezt az információt, úgy ezen levelen keresztül tájékoztatlak róla, hogy hatókörömön belül az Alakulat nevében kapcsolatépítésbe kezdtem az orvosokkal, akik a térdműtétemet végezték.
A tapasztaltabb, vezető szerepet vállaló orvos neve Nimeril Drimanow. Fiatal, fél-elf, tudósi ambíciókkal rendelkezik, és jártas az elementáris mágiában - habár ez utóbbit nem kívánja nagydobra verni.
Egy hasonlóan fiatal, Tanilla Arrievien nevű embernő a segítője. Ha nem tévedek nagyot, Eeyr-hívő, és osztozik Drimanow ambícióiban. Többedmagukkal együtt az egykori Sayqueves-rezidenciában élnek.
Egy vacsorameghívás keretei között kölcsönös, feltételes, ám kizárólag szóbeli, a tárgyalási hajlandóságot elősegítő ajánlatokat tettünk egymásnak. Ők kutatási célból a támogatásunkkal friss hullákat kívánnak kérvényezni a Városőrségtől, nagy eséllyel a Tanácson keresztül - melyhez mi szolgáltatnánk a tárgyalási alapot. Pozitív kapcsolatot szeretnének kialakítani a Tanáccsal, ám nem akarnak az irányításuk alá kerülni.
Ezért cserébe ellenszolgáltatásként felvetült az, hogy egy általuk a jövőben kiépítésre kerülő, jól felszerelt kutatólabor használatát teszik lehetővé felügyelet mellett az Alakulat tagjainak, valamint jóindulatuk jeleként ingyenes mágiatanítási ígéretet kaptam, mely a jövőre is kiterjed, ám akkor csak ellenszolgáltatások mellett.
Nagy eséllyel a közeljövőben fel fognak keresni téged egy találkozó ügyében - saját diszkréciód szerint arra kérlek, hogy kezeld helyén a helyzetet.
Személy szerint úgy hiszem, hogy mind a mágiatanítás, mind a labor használata sokat segítene az Alakulatnak, és a tőlünk kért érdekképviselet nagy eséllyel semmi hátrányt nem jelentene számunkra. Így erősen javaslom, hogy hallgasd meg a mondanivalójukat - ezen a téren megértésed köszönöm.
Tisztelettel,
Gaerralos Ruuhrijehr, őrmester
Átolvassa a levelet, majd amíg megszárad a tinta, összepakol, és nekikezd páncélja felöltésének hosszasabb folyamatát. Mikor mindezzel végzett, első körben átviszi levelét a Parancsnok irodájába, ahol egy jól látható helyen hagyja azt. Csak ezután indul le a konyhába megreggelizni, már minden, az utazáshoz szükséges felszereléssel és ellátmánnyal együtt.*
*Úgy tűnik, a témát Garsin megelégedésére sikerült lezárniuk, és innentől kezdve már folytathatják az utazás részleteinek megtárgyalásával. A leírásra biccent - a mágiaág és a tapasztalat szintje mind arra utalnak, hogy hasznát vehetnék egy esetleges rajtaütés során. A diszkréció pedig már csak a ráadás - nem igazán látja okát tehát megtiltani a szóban forgó barát csatlakozását.*
-Amennyiben nem kell rá várni, és vele együtt is egy nap alatt megjárható az út, úgy nem lesz probléma.
*Adja meg végül az engedélyt, majd a beszélgetés végén viszonozza a főhajtást, és visszatér a korábbi munkájához.
Nem sokkal később, mikor megkapta a levelet, és lerendezett minden esetleges további kérdést, elhagyja a Kaszárnyát. Egyszerű polgári öltözéket visel, táskájában egy lepecsételt borítékban a Garsin által írt levél lapul, valamint nála van az útbaigazító leírás is, melyet előzőlegesen kijavított helyesírással átmásolt egy külön papírra.
A piacra érve nem sok időbe telik beazonosítani egy árust, aki a Kikötőből hozza a portékáit, és viszonylag megbízható alaknak tűnik. Habár 35 aranyába fáj, sikerül megalkudnia az árussal (Mesélő (Atlasz)),
hogy a borítékban lapuló levelet vigye el a külön leírt utasítások szerint a mosodába, avagy ha nem jár sikerrel, akkor a másik leírás által megjelölt családról hozzon hírt. Előbbi esetben a pénz a válaszlevél elhozásáért és megőrzéséért is fizet, amíg Gaerralos meg nem találja visszatértekor a piactéren az árust, hogy átvegye azt. És persze mindkét esetben ugyanennyi pénzzel fogja megtoldani a jutalmat, mikor akár a hírt, akár a levelet megkapja.Ennek végeztével visszatér az Odúba, majd a nap hátralevő részét részben edzéssel, részben pedig kutatással tölti. Végül pedig tisztálkodást és étkezést követően álomra hajtja fejét.*
*Másnap reggel kivételesen kényelmesen kel, és különösebb sietség nélkül hajtja végre reggeli rutinját. Borotválkozás után páncélt ölt, majd hozzálát a napjához. Reggeli edzés, majd egy séta a városon kívülre, hogy ne legyen szem előtt, mikor futógyakorlatokat végez. Több botlása is van, és viszonylag gyorsan elfárad, melyhez persze a páncél is hozzátesz, ám mindezt szükségesnek látja, hogy a későbbiekben ugyanolyan természetes legyen neki a futás, mint régen.
Visszaértekor aztán hozzálát az úti ellátmányok összecsomagolásához, valamint egy kis erszény makkot is magához vesz. Minden, az utazáshoz szükséges dolgot összegyűjt és elpakol, kivéve, amivel majd másnap reggel kell foglalkoznia. Végül, már estefelé ha elkészült a csomagolással, és megbizonyosodott Garsin felszereltségéről, valamint arról, hogy velük tart-e a barátja, tisztálkodást és átöltözést követően a könyveivel együtt távozik a Kalmárba, hogy találkozzon orvosaival.
Pár órával később elégedetten, bár kissé sietősebben tér vissza, hogy aztán nekilásson egy, a Parancsnoknak címezett levél felvázolásához, melyet tudja, hogy már csak holnap kora reggel fog tudni befejezni. A legfontosabb vázlatpontok leírása után viszont különösebb további nélkül elalszik.*
//Az indulás napján//
*Korán kel, és szinte azonnal is hozzálát ahhoz, hogy egy tényleges levélre másolja át mondanivalóját.
Tisztelt Parancsnok,
Amennyiben visszatértedkor még a Mágustoronyban fogok tartózkodni, és nem tudom személyesen átadni ezt az információt, úgy ezen levelen keresztül tájékoztatlak róla, hogy hatókörömön belül az Alakulat nevében kapcsolatépítésbe kezdtem az orvosokkal, akik a térdműtétemet végezték.
A tapasztaltabb, vezető szerepet vállaló orvos neve Nimeril Drimanow. Fiatal, fél-elf, tudósi ambíciókkal rendelkezik, és jártas az elementáris mágiában - habár ez utóbbit nem kívánja nagydobra verni.
Egy hasonlóan fiatal, Tanilla Arrievien nevű embernő a segítője. Ha nem tévedek nagyot, Eeyr-hívő, és osztozik Drimanow ambícióiban. Többedmagukkal együtt az egykori Sayqueves-rezidenciában élnek.
Egy vacsorameghívás keretei között kölcsönös, feltételes, ám kizárólag szóbeli, a tárgyalási hajlandóságot elősegítő ajánlatokat tettünk egymásnak. Ők kutatási célból a támogatásunkkal friss hullákat kívánnak kérvényezni a Városőrségtől, nagy eséllyel a Tanácson keresztül - melyhez mi szolgáltatnánk a tárgyalási alapot. Pozitív kapcsolatot szeretnének kialakítani a Tanáccsal, ám nem akarnak az irányításuk alá kerülni.
Ezért cserébe ellenszolgáltatásként felvetült az, hogy egy általuk a jövőben kiépítésre kerülő, jól felszerelt kutatólabor használatát teszik lehetővé felügyelet mellett az Alakulat tagjainak, valamint jóindulatuk jeleként ingyenes mágiatanítási ígéretet kaptam, mely a jövőre is kiterjed, ám akkor csak ellenszolgáltatások mellett.
Nagy eséllyel a közeljövőben fel fognak keresni téged egy találkozó ügyében - saját diszkréciód szerint arra kérlek, hogy kezeld helyén a helyzetet.
Személy szerint úgy hiszem, hogy mind a mágiatanítás, mind a labor használata sokat segítene az Alakulatnak, és a tőlünk kért érdekképviselet nagy eséllyel semmi hátrányt nem jelentene számunkra. Így erősen javaslom, hogy hallgasd meg a mondanivalójukat - ezen a téren megértésed köszönöm.
Tisztelettel,
Gaerralos Ruuhrijehr, őrmester
Átolvassa a levelet, majd amíg megszárad a tinta, összepakol, és nekikezd páncélja felöltésének hosszasabb folyamatát. Mikor mindezzel végzett, első körben átviszi levelét a Parancsnok irodájába, ahol egy jól látható helyen hagyja azt. Csak ezután indul le a konyhába megreggelizni, már minden, az utazáshoz szükséges felszereléssel és ellátmánnyal együtt.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-04 17:25:40
Üzenet elküldve: 2022-09-04 17:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
- Köszönöm. - *Biccent. Valójában az is sokat jelent számára, hogy rá hagyják a döntést és ezt tiszteletben is tartják. Biztonságban érzi magát a férfival. Ez pedig segít lehiggadnia. Olyannyira, hogy képes továbblépni egy sokkal egyszerűbb téma felé.*
- Igen, mágus. Tehetséges tűzmágus... És megbízható. Arról sem faggatott, hogy mi után kutattam a toronyban. - *Biztosítja Gaerralost barátja diszkréciójáról. Ami viszont a lelassítást illeti...*
- Az állóképessége nem a legjobb, de nagyobb gond nélkül megjártuk az utat. - *Teszi hozzá őszintén, a mérlegelést már mesterére hagyva.
Majd a figyelmeztetésére elinduló gondolatmenetet követi végig, időnként biccentve, mikor Gaerralos felé fogalmaz meg javaslatokat.*
- Rendben. Értettem. Köszönöm. - *Feleli végszóra, ez utóbbi közben föl is állva, s egy jelentőségteljes, hosszabb pillantással igyekszik kifejezni háláját a férfi felé, amiért idáig megy az érdekében.
Majd tisztelgés helyett most csak fejet hajt, s ha nem tartóztatják, vissza is vonul a szobájába, hogy megírja az említett leveleket.*
- Igen, mágus. Tehetséges tűzmágus... És megbízható. Arról sem faggatott, hogy mi után kutattam a toronyban. - *Biztosítja Gaerralost barátja diszkréciójáról. Ami viszont a lelassítást illeti...*
- Az állóképessége nem a legjobb, de nagyobb gond nélkül megjártuk az utat. - *Teszi hozzá őszintén, a mérlegelést már mesterére hagyva.
Majd a figyelmeztetésére elinduló gondolatmenetet követi végig, időnként biccentve, mikor Gaerralos felé fogalmaz meg javaslatokat.*
- Rendben. Értettem. Köszönöm. - *Feleli végszóra, ez utóbbi közben föl is állva, s egy jelentőségteljes, hosszabb pillantással igyekszik kifejezni háláját a férfi felé, amiért idáig megy az érdekében.
Majd tisztelgés helyett most csak fejet hajt, s ha nem tartóztatják, vissza is vonul a szobájába, hogy megírja az említett leveleket.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-04 16:15:41
Üzenet elküldve: 2022-09-04 16:15:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
-Rendben. Ez esetben én tudom, amit tudnom kell. A leírást egy biztonságos helyen megtartom, kizárólag saját használatra, és nem visszük a törvény elé a dolgot.
*Reagál végül Garsin döntésére, mely valójában nem lepi meg őt különösebben. Tudja, hogy ez alapján más kilátások elé néznek, ha Zastan Kaldis előkerül, ám nem hitetgeti magát azzal, hogy a törvény mindenre megoldást jelent. Hagyta már cserben őt máshol az igazságszolgáltatás kódja, és tudja, hogy amilyen fontos természetesen mozogni a törvény által megszabott határok között, olyan hasznos tudni, hogy milyen módon lehet megfelelően átlépni azokat.
Úgy tűnik, ezzel véget is ér ez a beszélgetés, és kicsit feloszlik a korábbi feszültség, melyet témaváltás kísér.*
-Holnapután kora reggel, hogy ne kelljen az úton éjszakázni. Addig is reményeim szerint el tudjuk intézni a tennivalóinkat.
*Válaszol, majd a következő kérdésre oldalra biccenti a fejét.*
-Ha megbízható, nem lassít le, és nem próbál meg hozzáférni érzékeny információhoz, akkor igen. Jól feltételezem, hogy mágus? Ha igen, a biztonságos utazást is elősegítheti.
*Nem kellett sokat gondolkoznia a válaszon, szinte azonnal kimondja. Benne van persze a feltételezés, hogy van már, amit Garsin megoszthatott vele - akárhogy is, de nem hiszi, hogy a szigorú titoktartás Garsin legnagyobb erősségei közé tartozna.*
-Köszönöm, hogy szólsz. A magam részéről a kényelem opcionális, ám jó tudni, hogy érdemes több, mint egy takarót vinni fejenként - javaslatom szerint csomagold be azokat, amik jelenleg a szobádban vannak. Ami pedig az ellátmányokat illeti, elvileg a Kaszárnya ugyanúgy szolgáltat nekünk ilyeneket, ahogy az ittlétünk során is élelmeznek, tehát nem kéne, hogy nehézséget okozzon az sem.
*Habár szavait Garsinnak címezi, lejöhet, hogy részben egyszerűen csak hangosan gondolkozik, problémát old.*
-Mindenesetre ha nincs más, akkor amikor elkészül a leveled az egykori főnököd felé, akkor add ide, és a többit intézem én. Szeretném, ha holnap estére már minden készen állna az induláshoz, és tudnád, hogy a barátod velünk jön-e. Ne reggel kelljen az ellátmány, vagy a fegyverzet miatt aggódni.
*Reagál végül Garsin döntésére, mely valójában nem lepi meg őt különösebben. Tudja, hogy ez alapján más kilátások elé néznek, ha Zastan Kaldis előkerül, ám nem hitetgeti magát azzal, hogy a törvény mindenre megoldást jelent. Hagyta már cserben őt máshol az igazságszolgáltatás kódja, és tudja, hogy amilyen fontos természetesen mozogni a törvény által megszabott határok között, olyan hasznos tudni, hogy milyen módon lehet megfelelően átlépni azokat.
Úgy tűnik, ezzel véget is ér ez a beszélgetés, és kicsit feloszlik a korábbi feszültség, melyet témaváltás kísér.*
-Holnapután kora reggel, hogy ne kelljen az úton éjszakázni. Addig is reményeim szerint el tudjuk intézni a tennivalóinkat.
*Válaszol, majd a következő kérdésre oldalra biccenti a fejét.*
-Ha megbízható, nem lassít le, és nem próbál meg hozzáférni érzékeny információhoz, akkor igen. Jól feltételezem, hogy mágus? Ha igen, a biztonságos utazást is elősegítheti.
*Nem kellett sokat gondolkoznia a válaszon, szinte azonnal kimondja. Benne van persze a feltételezés, hogy van már, amit Garsin megoszthatott vele - akárhogy is, de nem hiszi, hogy a szigorú titoktartás Garsin legnagyobb erősségei közé tartozna.*
-Köszönöm, hogy szólsz. A magam részéről a kényelem opcionális, ám jó tudni, hogy érdemes több, mint egy takarót vinni fejenként - javaslatom szerint csomagold be azokat, amik jelenleg a szobádban vannak. Ami pedig az ellátmányokat illeti, elvileg a Kaszárnya ugyanúgy szolgáltat nekünk ilyeneket, ahogy az ittlétünk során is élelmeznek, tehát nem kéne, hogy nehézséget okozzon az sem.
*Habár szavait Garsinnak címezi, lejöhet, hogy részben egyszerűen csak hangosan gondolkozik, problémát old.*
-Mindenesetre ha nincs más, akkor amikor elkészül a leveled az egykori főnököd felé, akkor add ide, és a többit intézem én. Szeretném, ha holnap estére már minden készen állna az induláshoz, és tudnád, hogy a barátod velünk jön-e. Ne reggel kelljen az ellátmány, vagy a fegyverzet miatt aggódni.
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-04 12:00:12
Üzenet elküldve: 2022-09-04 12:00:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Nem minden nehézség nélkül hallgatja végig Gaerralos válaszát, de a saját érzelmi reakciói helyett igyekszik a tényekre összpontosítani. Ezek alapján pedig továbbra is a korábbi döntését találja előnyösebbnek, kevésbé kockázatosnak magára nézve. Nem csak mert így nem kell mások előtt fölfednie, amit nem akar, de az önbíráskodásra is tisztább esélyei vannak, ha egyébként senki nem köti őt a férfihoz... Mesterének talán nem szándéka, de Garsin arra a következtetésre jut, hogy a férfi támogatná abban, hogy önkezűen, a törvény megkerülésével oldja meg az ügyet. Nem biztos benne, hogy képes volna rá, de ugyanaz a kétségbeesett elszántság mozog benne a gondolatra, mint mikor először tette meg: azt akarja, hogy vége legyen, gyorsan és véglegesen.*
- Ez a döntésem. - *Biccent, megerősítve a férfi feltételezését.
Majd előhozakodik azzal, ami benne fölmerült mint információszerzési lehetőség, mestere pedig jó ötletnek találja.*
- Igen. Köszönöm. - *Bólint hálásan. Ez még némi kellemesebb felhangot is hagy benne. Jó kapcsolatot ápolt a főnökével, mondhatni, hogy egy kicsit a mentora is volt a férfi, mert tőle tanult meg számolni, és a betűvetés alapjait. Szívesen hallana felőle is, vagy hozná a tudomására, hogy ő maga él még és jól van. Feltételezi, hogy nem volna közömbös a hír a másik számára sem...
Olybá tűnhet, hogy a beszélgetésük Gaerralos-al a végéhez ért, ő mégsem áll még fel az ágyról. Viszont a tartása változik, lazul, ami jelezheti, hogy a korábbi témát egyelőre lezárta magában.*
- Mikor indulunk? A Toronyba... - *Szólal meg, így végre kiderül, miért ül még mindig itt.*
- Írhatnék egy barátomnak, hátha velünk tartana? Az útitársam, aki először elkísért a toronyhoz... - *Fűz hozzá magyarázatot, hogy kiről is van szó.
Ha erre választ kapott, akad még egy mondandója.*
- Bocsánat, nem tudom, tudja-e, de ha nem, jó lehet, ha felkészül rá... - *Kezd bele zavartan, mert nem akar okoskodni.*
- A toronynál nincs szálláslehetőség, sem bármi fedezék, vagy mód az étkezésre, azon kívül, amit magunkkal viszünk. Mi a toronyban húztuk meg magunkat éjszakára is és nem dobtak ki minket, de a földön, vagy székeken, asztalok alatt aludtunk.
- Ez a döntésem. - *Biccent, megerősítve a férfi feltételezését.
Majd előhozakodik azzal, ami benne fölmerült mint információszerzési lehetőség, mestere pedig jó ötletnek találja.*
- Igen. Köszönöm. - *Bólint hálásan. Ez még némi kellemesebb felhangot is hagy benne. Jó kapcsolatot ápolt a főnökével, mondhatni, hogy egy kicsit a mentora is volt a férfi, mert tőle tanult meg számolni, és a betűvetés alapjait. Szívesen hallana felőle is, vagy hozná a tudomására, hogy ő maga él még és jól van. Feltételezi, hogy nem volna közömbös a hír a másik számára sem...
Olybá tűnhet, hogy a beszélgetésük Gaerralos-al a végéhez ért, ő mégsem áll még fel az ágyról. Viszont a tartása változik, lazul, ami jelezheti, hogy a korábbi témát egyelőre lezárta magában.*
- Mikor indulunk? A Toronyba... - *Szólal meg, így végre kiderül, miért ül még mindig itt.*
- Írhatnék egy barátomnak, hátha velünk tartana? Az útitársam, aki először elkísért a toronyhoz... - *Fűz hozzá magyarázatot, hogy kiről is van szó.
Ha erre választ kapott, akad még egy mondandója.*
- Bocsánat, nem tudom, tudja-e, de ha nem, jó lehet, ha felkészül rá... - *Kezd bele zavartan, mert nem akar okoskodni.*
- A toronynál nincs szálláslehetőség, sem bármi fedezék, vagy mód az étkezésre, azon kívül, amit magunkkal viszünk. Mi a toronyban húztuk meg magunkat éjszakára is és nem dobtak ki minket, de a földön, vagy székeken, asztalok alatt aludtunk.
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-04 09:20:49
Üzenet elküldve: 2022-09-04 09:20:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Gaerralos türelme strapabíróbb, mint hogy egy ilyen szituáció kikezdhesse. Ez nem jelenti azt, hogy mentes a frusztráció alól, ám ennek nagy része nem Garsin felé irányul. A hibáztatás ehelyett megoszlik a Parancsnok, a Hadnagy, és persze saját maga között. Egy fiatal, érzelmileg labilis és traumatizált lány lány felvétele egy ilyesféle katonai alakulatba normális esetben ugyanis aránytalanul idő- és energiaigényes dolog, és bizony Gaerralos nem kevés odafigyelést szentelt annak, hogy ez kifizetődjön.
Az viszont, hogy rá esik az érzelmi támogatás, valamint a tanítványa múltjával való foglalkozás feladata is, már kivált a félkarúból némi neheztelést is. Akárhogy is, nem úgy érzi, hogy az ilyesféle mentorálásra lett kitalálva, vagy kiképezve.
Persze benne van a saját cselekvési kényszere is, mellyel bizony beavatkozik Garsin ügyeibe, mikor azt látja, hogy az nem tudja azokat helyén kezelni. Az önálló problémamegoldás ugyanolyan fontos készség, mint bármely más, és ilyen téren bizony könnyen lehet, hogy nagyobb szabadságot kéne adnia a lánynak.*
-Technikailag megvádolható lenne rablással, aljas szándékból elkövetett emberöléssel és súlyos testi sértéssel, valamint rongálással. Ezen túl feltételezésem szerint a szemérmesség elleni erőszak is felvehető a listára, akár közvetlenül, akár közvetve. A Kikötő Arthenior politikai fennhatósága alá tartozik, így az ott elkövetett bűncselekmények itt is büntethetők.
A bizonyíték hiánya miatt viszont az elítélése kétes. Nem lenne népszerű az őrök körében, az biztos, és a feltámadása miatt további bizalmatlanság övezné. Ám könnyen meglehet, hogy szabadlábra kerülne, és míg a városőrök felügyeletében jó eséllyel elszenvedne egy-két... balesetet, bizonytalan, hogy utána mi történne.
*Hagy egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Kétesélyes dolog, és nagyban függ az Arthenior igazságszolgáltatása felé érzett bizalmunktól. Ha külön intézzük a helyzetet, az megnöveli, hogy mennyire önállóan és szabadan tudunk cselekedni. Érthető, ha az utóbbit látod előnyösebbnek.
*Mikor Garsin felhoz egy újabb felvetést, bólint.*
-Jó ötlet. Jobb, mint az eddigiek. Információszerzés szempontjából is előnyös, és nem sok vizet zavar. Ha írsz neki egy levelet, valamint leírod az elérhetőségét, úgy én keresek valakit, aki elviszi azt, és elhozza a válaszlevelet - vagy ha ez nem sikerül, úgy továbbra is ránéz a családodra. Megfelel?
Az viszont, hogy rá esik az érzelmi támogatás, valamint a tanítványa múltjával való foglalkozás feladata is, már kivált a félkarúból némi neheztelést is. Akárhogy is, nem úgy érzi, hogy az ilyesféle mentorálásra lett kitalálva, vagy kiképezve.
Persze benne van a saját cselekvési kényszere is, mellyel bizony beavatkozik Garsin ügyeibe, mikor azt látja, hogy az nem tudja azokat helyén kezelni. Az önálló problémamegoldás ugyanolyan fontos készség, mint bármely más, és ilyen téren bizony könnyen lehet, hogy nagyobb szabadságot kéne adnia a lánynak.*
-Technikailag megvádolható lenne rablással, aljas szándékból elkövetett emberöléssel és súlyos testi sértéssel, valamint rongálással. Ezen túl feltételezésem szerint a szemérmesség elleni erőszak is felvehető a listára, akár közvetlenül, akár közvetve. A Kikötő Arthenior politikai fennhatósága alá tartozik, így az ott elkövetett bűncselekmények itt is büntethetők.
A bizonyíték hiánya miatt viszont az elítélése kétes. Nem lenne népszerű az őrök körében, az biztos, és a feltámadása miatt további bizalmatlanság övezné. Ám könnyen meglehet, hogy szabadlábra kerülne, és míg a városőrök felügyeletében jó eséllyel elszenvedne egy-két... balesetet, bizonytalan, hogy utána mi történne.
*Hagy egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Kétesélyes dolog, és nagyban függ az Arthenior igazságszolgáltatása felé érzett bizalmunktól. Ha külön intézzük a helyzetet, az megnöveli, hogy mennyire önállóan és szabadan tudunk cselekedni. Érthető, ha az utóbbit látod előnyösebbnek.
*Mikor Garsin felhoz egy újabb felvetést, bólint.*
-Jó ötlet. Jobb, mint az eddigiek. Információszerzés szempontjából is előnyös, és nem sok vizet zavar. Ha írsz neki egy levelet, valamint leírod az elérhetőségét, úgy én keresek valakit, aki elviszi azt, és elhozza a válaszlevelet - vagy ha ez nem sikerül, úgy továbbra is ránéz a családodra. Megfelel?
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:14:37
Üzenet elküldve: 2022-09-03 17:14:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az egyszerű utasításra még nem kapja föl a fejét, csak nagyobb nyomást érez magán, mert igazán képtelen átlátni a lehetőségeit és azok várható következményeit, ami még ijesztőbbé teszi az egészet. Szerencsére azonban Gaerralos nem intézi el ennyivel. Bár Garsin kezdetben azt hiszi, hogy sikerült eljátszania a férfi türelmét hálátlan és bizonytalankodó visszakozásával, mestere végül az utasítás mellé ad segítséget is: maga kezdi el fölvázolni, hogy melyik opció mit foglal magába. S már ez a türelmesnek nevezhető hozzáállás segít Garsinnak visszatalálni félelmei közül a racionálisabb gondolkodáshoz. Figyelmesen hallgatja végig Gaerralost, s mikor a férfi ahhoz a kijelentéshez ér, miszerint ő alkalmas az önvédelemre, végre a tekintetét is fölemeli a férfira egy pillanatra.
Vegyes érzelmeket hagynak benne az elhangzottak, de az maga számára elég egyértelmű, hogy mely lehetőség felé húz: a kevésbé kockázatosnak tűnő második felé.
Mégis hallgat egy darabig, emészti a hallottakat, mielőtt megszólalna.*
- Milyen előnnyel járna, ha leadnánk a jelentést, és őrizetbe vennék? - *Kezd bele, de rögtön folytatja is a kétségeivel, amikkel egyben a bűnlajstromot is sorolni kezdi.*
- Ahogy írtam, uzsorás volt... Nem tudom, Artheniorban mit tesznek, ha valaki nem tudja fizetni az adósságát, de ő és az emberei fenyegetésekkel próbálták behajtani. Ha az nem vált be, verésekkel, rombolással, vagy... ellenszolgáltatások kikényszerítésével. Azt is beszélték, hogy néhány régi adós nem tért haza, de ez a Kikötőben... Nem tudom, hogy igaz volt-e, vagy csak kihasználták a félelemkeltésre, hogy az emberek azt hitték, ők tették.
Az uram... nem csak verni és kínozni szeretett, de ezt a félelmet és bizonytalanságkeltést is. - *Tart némi szünetet, de folytatja.*
- Mi az ezek közül, ami itt, Artheniorban törvény elé állíthatná, anélkül, hogy valaki vádolná és bizonyítaná ezeket? - *Fogalmazza meg, hogy miért nem látja előnyét a jelentésnek: egyszerűen nem hiszi, hogy volna mivel őrizet alatt tartani. Még ha ide is idéznék a kikötő lakosságát, kétli, hogy bárki merne beszélni. Ő maga sem mer, vagy akar.
De azért kíváncsi Gaerralos véleményére, hogy ő miért tartja ezt opciónak, milyen meglátásai vannak ennek kapcsán. Az már a szavaiból kitűnhet a férfi számára, hogy ő melyik döntés felé húz.
Ha ezt megbeszélték, csak utána kezd bele egy újabb fölvetésbe, ami már a családjáról való információszerzést illeti.*
- Esetleg... - *Habozik, de folytatja.* - Ismerek valakit a Kikötőben, akiben megbízok és aki a családomról, de még Zastanról is tudhat... ha visszatért, hallhatott róla. - *Néz Gaerralosra, hátha máris akad ellenvetése.*
- A főnököm a mosodából, ahol dolgoztam. - *Magyarázza.*
- Azt hiszem, az egyik húgom is nála dolgozhat még...
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.03 19:13:02
Vegyes érzelmeket hagynak benne az elhangzottak, de az maga számára elég egyértelmű, hogy mely lehetőség felé húz: a kevésbé kockázatosnak tűnő második felé.
Mégis hallgat egy darabig, emészti a hallottakat, mielőtt megszólalna.*
- Milyen előnnyel járna, ha leadnánk a jelentést, és őrizetbe vennék? - *Kezd bele, de rögtön folytatja is a kétségeivel, amikkel egyben a bűnlajstromot is sorolni kezdi.*
- Ahogy írtam, uzsorás volt... Nem tudom, Artheniorban mit tesznek, ha valaki nem tudja fizetni az adósságát, de ő és az emberei fenyegetésekkel próbálták behajtani. Ha az nem vált be, verésekkel, rombolással, vagy... ellenszolgáltatások kikényszerítésével. Azt is beszélték, hogy néhány régi adós nem tért haza, de ez a Kikötőben... Nem tudom, hogy igaz volt-e, vagy csak kihasználták a félelemkeltésre, hogy az emberek azt hitték, ők tették.
Az uram... nem csak verni és kínozni szeretett, de ezt a félelmet és bizonytalanságkeltést is. - *Tart némi szünetet, de folytatja.*
- Mi az ezek közül, ami itt, Artheniorban törvény elé állíthatná, anélkül, hogy valaki vádolná és bizonyítaná ezeket? - *Fogalmazza meg, hogy miért nem látja előnyét a jelentésnek: egyszerűen nem hiszi, hogy volna mivel őrizet alatt tartani. Még ha ide is idéznék a kikötő lakosságát, kétli, hogy bárki merne beszélni. Ő maga sem mer, vagy akar.
De azért kíváncsi Gaerralos véleményére, hogy ő miért tartja ezt opciónak, milyen meglátásai vannak ennek kapcsán. Az már a szavaiból kitűnhet a férfi számára, hogy ő melyik döntés felé húz.
Ha ezt megbeszélték, csak utána kezd bele egy újabb fölvetésbe, ami már a családjáról való információszerzést illeti.*
- Esetleg... - *Habozik, de folytatja.* - Ismerek valakit a Kikötőben, akiben megbízok és aki a családomról, de még Zastanról is tudhat... ha visszatért, hallhatott róla. - *Néz Gaerralosra, hátha máris akad ellenvetése.*
- A főnököm a mosodából, ahol dolgoztam. - *Magyarázza.*
- Azt hiszem, az egyik húgom is nála dolgozhat még...
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.03 19:13:02
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-03 16:03:27
Üzenet elküldve: 2022-09-03 16:03:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*"De nem az volt". Kérdő tekintettel néz Garsinra, ám az kerüli a szemkontaktust. A maga részéről nem nagyon látja a lényegi jelentőségét annak, hogy egy verés előtt, közben, vagy után ragadt kést a lány, és persze természetesen mem nevezné meg Garsint szükségtelenül, vagy említené meg a halál körülményeit.*
-Dönts.
*Mondja ki egyszerűen.*
-Leadhatunk egy hozzád nem kötődő, nem részletekbe menő jelentést, mely abban az esetben, ha feltámad, és Artheniorban mutatkozik, az őrizetbe vételéhez vezethet, egyekben pedig következmények nélkül járna. Hogy azt követően mire számíthatnánk, az bizonytalan - ám még ha egy tanúvallomás bele is rántana az ügybe téged, úgy a Warg Agyar Alakulat tagját kétségkívül megbízhatóbb tanúnak fogják gondolni, mint egy erőszakos kikötői bűnözőt, aki sírjából támadt fel.
*Kis szünetet tart, mellyel elválasztja a két opciót.*
-Avagy nem teszünk semmit az egykori férjed ügyében. Lehet, hogy feltámadt - lehet, hogy nem. Ha feltámadt, és valamilyen okból Artheniorba jön, még akkor is egy kisebb csoda kéne hozzá, hogy rád találjon, és felismerjen. És amennyiben ez mégis bekövetkezik, úgy alkalmas vagy az önvédelemre.
*Finom sóhajt hallat, ám ebben nincs irritáció... habár lehetne. Jelenleg azt szeretné elérni, hogy minden a helyén legyen, vagy a megfelelő irányba haladjon, mikor elindulnak a Mágustoronyba, ez az egész helyzet pedig csak tovább bonyolít mindenen.*
-Mire visszaérünk a Mágustoronyból, reményeim szerint mindkét esetben kapunk hírt a családodról. A leírásuk alapján amennyiben találok egy, a Kikötőbe tartó karavánost, úgy nem lesz nehéz megerősíteni a hogylétüket.
A döntés mindenesetre a tiéd.
-Dönts.
*Mondja ki egyszerűen.*
-Leadhatunk egy hozzád nem kötődő, nem részletekbe menő jelentést, mely abban az esetben, ha feltámad, és Artheniorban mutatkozik, az őrizetbe vételéhez vezethet, egyekben pedig következmények nélkül járna. Hogy azt követően mire számíthatnánk, az bizonytalan - ám még ha egy tanúvallomás bele is rántana az ügybe téged, úgy a Warg Agyar Alakulat tagját kétségkívül megbízhatóbb tanúnak fogják gondolni, mint egy erőszakos kikötői bűnözőt, aki sírjából támadt fel.
*Kis szünetet tart, mellyel elválasztja a két opciót.*
-Avagy nem teszünk semmit az egykori férjed ügyében. Lehet, hogy feltámadt - lehet, hogy nem. Ha feltámadt, és valamilyen okból Artheniorba jön, még akkor is egy kisebb csoda kéne hozzá, hogy rád találjon, és felismerjen. És amennyiben ez mégis bekövetkezik, úgy alkalmas vagy az önvédelemre.
*Finom sóhajt hallat, ám ebben nincs irritáció... habár lehetne. Jelenleg azt szeretné elérni, hogy minden a helyén legyen, vagy a megfelelő irányba haladjon, mikor elindulnak a Mágustoronyba, ez az egész helyzet pedig csak tovább bonyolít mindenen.*
-Mire visszaérünk a Mágustoronyból, reményeim szerint mindkét esetben kapunk hírt a családodról. A leírásuk alapján amennyiben találok egy, a Kikötőbe tartó karavánost, úgy nem lesz nehéz megerősíteni a hogylétüket.
A döntés mindenesetre a tiéd.
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-09-02 21:35:18
Üzenet elküldve: 2022-09-02 21:35:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A jelzésre elnémul és csak figyeli Gaerralost, a tekintetét követve találgatva, hogy éppen hol tarthat az olvasással, illetve azt is próbálja megállapítani, hogy milyen véleménnyel lehet a férfi az írtakról: vajon mindent sikerült-e érthetően és jól megfogalmaznia?
Azonban mikor mestere végül megszólal, akkor nem erről alkot véleményt, hanem az ő fölvetéseire válaszol.
Garsin eddig is értette, hogy Gaerralos nem pusztán kíváncsiságból kéri tőle a családja és egykori férje leírását, de amennyire nyomasztotta a téma, valahogy szándékosan is tagadta, hogy ezeknek az iratoknak bármi jelentősebb céljuk volna, vagy legalábbis igyekezett nem gondolkodni ezen.
Most azonban, a férfit hallgatva már kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy Gaerralos valóban foglalkozni kíván ezzel az üggyel, és az általa összeírtakat egy körözéshez használná, ami nyilvánvalóan együtt járna azzal is, hogy azt másokkal megossza. Hogy milyen részletességgel, azt Garsin nem tudja, de mikor Gaerralos odáig ér, hogy Zastan halálának körülményeit feszegeti, a benne épülő feszültség betetőzik.*
- De nem az volt. - *Vágja rá, a hangját nem fölemelve, de hirtelen. Kezei idegesen szorulnak ökölbe, miközben előregörnyed, egy pillanatnyi rémült fölsandítás után kerülve Gaer tekintetét.*
- Én ezt nem akarom. - *Jelenti ki halkan, de itt el is vész a bátorsága. Nagyon zavart és ijedt, s bizony nem volna téves a következtetés, hogy most már a felelősségrevonástól is tart. Régen könnyebben nézett volna szembe vele, de most már értékeli az életét; különösen ezt az új életet és a benne rejlő lehetőségeket. Nem akarja, hogy "kívülállók" ítélkezzenek fölötte, nem akarja elveszíteni mindazt, amit itt megszerzett. Ha Zastan nem is tért vissza, akkor pedig különösen értelmetlennek tartja mindent napvilágra hozni és kockáztatni.
A parancsnok annak idején biztosította róla, hogy nincs mitől félnie, ezt pedig most is hajlamos elhinni neki, hogy már jól ismeri az artheniori törvényeket. Azonban most már úgy véli, hogy a fellógatástól vagy egyéb büntetéstől azért nem kell tartania, mert amit tett, azt a Kikötőben tette, és nincs is senki, aki vádlójaként állhatna elő. De ha mégis volna... vagy maga vallana színt... Vannak kétségei, hogy megőrizhetné-e utána ezt az új életét az Alakulatban.
Minden olyan jól ment! Miért történik ez? Talán mégis a legjobb volna úgy tenni, mintha semmi nem változott volna... Nem?*
Azonban mikor mestere végül megszólal, akkor nem erről alkot véleményt, hanem az ő fölvetéseire válaszol.
Garsin eddig is értette, hogy Gaerralos nem pusztán kíváncsiságból kéri tőle a családja és egykori férje leírását, de amennyire nyomasztotta a téma, valahogy szándékosan is tagadta, hogy ezeknek az iratoknak bármi jelentősebb céljuk volna, vagy legalábbis igyekezett nem gondolkodni ezen.
Most azonban, a férfit hallgatva már kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy Gaerralos valóban foglalkozni kíván ezzel az üggyel, és az általa összeírtakat egy körözéshez használná, ami nyilvánvalóan együtt járna azzal is, hogy azt másokkal megossza. Hogy milyen részletességgel, azt Garsin nem tudja, de mikor Gaerralos odáig ér, hogy Zastan halálának körülményeit feszegeti, a benne épülő feszültség betetőzik.*
- De nem az volt. - *Vágja rá, a hangját nem fölemelve, de hirtelen. Kezei idegesen szorulnak ökölbe, miközben előregörnyed, egy pillanatnyi rémült fölsandítás után kerülve Gaer tekintetét.*
- Én ezt nem akarom. - *Jelenti ki halkan, de itt el is vész a bátorsága. Nagyon zavart és ijedt, s bizony nem volna téves a következtetés, hogy most már a felelősségrevonástól is tart. Régen könnyebben nézett volna szembe vele, de most már értékeli az életét; különösen ezt az új életet és a benne rejlő lehetőségeket. Nem akarja, hogy "kívülállók" ítélkezzenek fölötte, nem akarja elveszíteni mindazt, amit itt megszerzett. Ha Zastan nem is tért vissza, akkor pedig különösen értelmetlennek tartja mindent napvilágra hozni és kockáztatni.
A parancsnok annak idején biztosította róla, hogy nincs mitől félnie, ezt pedig most is hajlamos elhinni neki, hogy már jól ismeri az artheniori törvényeket. Azonban most már úgy véli, hogy a fellógatástól vagy egyéb büntetéstől azért nem kell tartania, mert amit tett, azt a Kikötőben tette, és nincs is senki, aki vádlójaként állhatna elő. De ha mégis volna... vagy maga vallana színt... Vannak kétségei, hogy megőrizhetné-e utána ezt az új életét az Alakulatban.
Minden olyan jól ment! Miért történik ez? Talán mégis a legjobb volna úgy tenni, mintha semmi nem változott volna... Nem?*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-31 22:29:06
Üzenet elküldve: 2022-08-31 22:29:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Habár gyakori nála a tudatosság annak kapcsán, hogy melyik cselekedetével milyen módon befolyásol másokat, most nem ez vezérli. Egyszerűen csak be akarja fejezni azt, amit eddig írt, és az, hogy Garsinnak ezzel ad alkalmat saját maga összeszedésére, csak egy szerencsés véletlen.
Végül mikor a lányra néz, látni, ahogy az elkapja a tekintetét a páncélról, aztán már nyújtja is a lapokat. Ezek röviden az asztalán landolnak, ahol jobb fényviszonyok mellett tudja átböngészni tartalmaikat. Először a családi háttér akad a kezébe, melyen csak átfut, többnyire csak azt ellenőrizve, hogy minden szükséges információ jelen van-e. Eközben bólint Garsin szavaira, majd kicsit felemelve tenyerét jelzi, hogy előbb átolvasná, és csak aztán fog beszélni.
A férj leírását már óvatosabban böngészi át, de nincs igazán mivel elbíbelődnie, hiszen a fizikai leíráson kívül nem sok egyebet írt le a lány. Persze az nem kerüli el a figyelmét, hogy sem a család, sem a férj családneve nem egyezik Garsinéval, de nem látja okát megelmlíteni ezt, hiszen ennek egyértelmű oka van.*
-Nincs szükség bizonyítékra, és jelen szempontból nem számít, hogy hol követte el bűneit. Arthenior jelenlegi polgára és törvényszolgája ellen cselekedett. Egy aktív körözéshez talán kevés lenne mindez, ám nem ebben gondolkozunk.
Az őrség a közeljövőben különösen oda fog figyelni a feltámadtak ügyére, és nagy értékként kezelik az ezt érintő információt. Egy erőszakos kikötői bűnöző, aki meg nem erősített források szerint feltámadt, és oka lehet Artheniorba jönni, kiérdemelhet egy helyet ezen a listán. Ha nem támadt fel, nem történt semmi - ha feltámadt, és észreveszik, akkor itt tartják, és onnantól kezdve elválik, mi lesz vele.
*A visszamenőleges igazságszolgáltatás elvét alighanem Pirtianesből hozta magával, és egyébiránt meglehetősen nyugodt, egyenletes hangon mondja el, hogy miképpen tervezi a szabályokat és a szituációt a saját hasznukra fordítani.*
-Ehhez viszont nem árt pár - nem szükségszerűen részletes - kijelentés, mely alátámasztja az erőszakosságát, és szükség esetén hitelet ad annak az állításnak, hogy halála önvédelem következményeképp következett be.
*Fejezi be eszmefuttatását*
Végül mikor a lányra néz, látni, ahogy az elkapja a tekintetét a páncélról, aztán már nyújtja is a lapokat. Ezek röviden az asztalán landolnak, ahol jobb fényviszonyok mellett tudja átböngészni tartalmaikat. Először a családi háttér akad a kezébe, melyen csak átfut, többnyire csak azt ellenőrizve, hogy minden szükséges információ jelen van-e. Eközben bólint Garsin szavaira, majd kicsit felemelve tenyerét jelzi, hogy előbb átolvasná, és csak aztán fog beszélni.
A férj leírását már óvatosabban böngészi át, de nincs igazán mivel elbíbelődnie, hiszen a fizikai leíráson kívül nem sok egyebet írt le a lány. Persze az nem kerüli el a figyelmét, hogy sem a család, sem a férj családneve nem egyezik Garsinéval, de nem látja okát megelmlíteni ezt, hiszen ennek egyértelmű oka van.*
-Nincs szükség bizonyítékra, és jelen szempontból nem számít, hogy hol követte el bűneit. Arthenior jelenlegi polgára és törvényszolgája ellen cselekedett. Egy aktív körözéshez talán kevés lenne mindez, ám nem ebben gondolkozunk.
Az őrség a közeljövőben különösen oda fog figyelni a feltámadtak ügyére, és nagy értékként kezelik az ezt érintő információt. Egy erőszakos kikötői bűnöző, aki meg nem erősített források szerint feltámadt, és oka lehet Artheniorba jönni, kiérdemelhet egy helyet ezen a listán. Ha nem támadt fel, nem történt semmi - ha feltámadt, és észreveszik, akkor itt tartják, és onnantól kezdve elválik, mi lesz vele.
*A visszamenőleges igazságszolgáltatás elvét alighanem Pirtianesből hozta magával, és egyébiránt meglehetősen nyugodt, egyenletes hangon mondja el, hogy miképpen tervezi a szabályokat és a szituációt a saját hasznukra fordítani.*
-Ehhez viszont nem árt pár - nem szükségszerűen részletes - kijelentés, mely alátámasztja az erőszakosságát, és szükség esetén hitelet ad annak az állításnak, hogy halála önvédelem következményeképp következett be.
*Fejezi be eszmefuttatását*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-31 11:17:24
Üzenet elküldve: 2022-08-31 11:17:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*És... hangot hall bentről. Méghozzá bejárást engedőt.
Meglepődik, de már nyúl is a kilincsért és benyit, az indokoltnál talán valamivel nagyobb hévvel.
Aztán kénytelen rögtön meg is torpanni és lehiggadni, a férfi ugyanis türelemre inti.
Lassan kifújja a mondandójához gyűjtött levegőt, csukja az ajtót, majd a jelzést elértve leül az ágy szélére. Tartásán ekkor még látni lehetne a feszültséget, ahogy mereven ül, szorongatva ujjai között a papírokat, várva, hogy beszélhessen, de minden pillanattal hűvösebb lesz a feje.
Tekintete elkalandozik a frissen tisztított páncél felé, s ez még sikeresen ki is zökkenti, más témák felé terelve gondolatait. A saját leendő sodronyingére gondol, s hogy vélhetően majd neki is meg kell tanulnia azt rendben tartani és ápolni, ahogy a kardot is. Megfigyeli a Gaerralos által használt eszközöket és épp a módszert próbálja elképzelni, mikor a férfi felé fordul és megszólítja.
Ekkor ismét kihúzza magát, mesterére pillant, majd némi zavart habozás után biccent, aztán fölemelkedik kissé az ágytól, hogy a férfinek nyújtsa a lapokat. Addig legalább van ideje összeszedni magát és megfogalmazni a mondandóját.*
- A családomat és az otthonukat leírtam, remélem, megfelel. Meg az uramat is, de... A Kikötőben már régen nincs őrség, ott nem érvényesek Arthenior törvényei. Nem tudom, mit írhatnék... És bizonyítékom sincs azokra, amiket tett. - *Fejezi ki, hogy hol akadt el. Garsinnak városőr létére egyébként is nehézséget okoz a törvények értelmezése tényleges esetekre, de törvénytelen cselekedeteket felsorolni egy olyan város emberéről, ahol nincsenek is törvények... Ráadásul ő maga is ebben a környezetben élt, az övéi, s ő maga sem ártatlan az artheniori törvények szerint, így pedig nehéz a viszonyítás és a mérlegelés. Neki magának már lógnia kellene, ha a törvényt nézi.*
Meglepődik, de már nyúl is a kilincsért és benyit, az indokoltnál talán valamivel nagyobb hévvel.
Aztán kénytelen rögtön meg is torpanni és lehiggadni, a férfi ugyanis türelemre inti.
Lassan kifújja a mondandójához gyűjtött levegőt, csukja az ajtót, majd a jelzést elértve leül az ágy szélére. Tartásán ekkor még látni lehetne a feszültséget, ahogy mereven ül, szorongatva ujjai között a papírokat, várva, hogy beszélhessen, de minden pillanattal hűvösebb lesz a feje.
Tekintete elkalandozik a frissen tisztított páncél felé, s ez még sikeresen ki is zökkenti, más témák felé terelve gondolatait. A saját leendő sodronyingére gondol, s hogy vélhetően majd neki is meg kell tanulnia azt rendben tartani és ápolni, ahogy a kardot is. Megfigyeli a Gaerralos által használt eszközöket és épp a módszert próbálja elképzelni, mikor a férfi felé fordul és megszólítja.
Ekkor ismét kihúzza magát, mesterére pillant, majd némi zavart habozás után biccent, aztán fölemelkedik kissé az ágytól, hogy a férfinek nyújtsa a lapokat. Addig legalább van ideje összeszedni magát és megfogalmazni a mondandóját.*
- A családomat és az otthonukat leírtam, remélem, megfelel. Meg az uramat is, de... A Kikötőben már régen nincs őrség, ott nem érvényesek Arthenior törvényei. Nem tudom, mit írhatnék... És bizonyítékom sincs azokra, amiket tett. - *Fejezi ki, hogy hol akadt el. Garsinnak városőr létére egyébként is nehézséget okoz a törvények értelmezése tényleges esetekre, de törvénytelen cselekedeteket felsorolni egy olyan város emberéről, ahol nincsenek is törvények... Ráadásul ő maga is ebben a környezetben élt, az övéi, s ő maga sem ártatlan az artheniori törvények szerint, így pedig nehéz a viszonyítás és a mérlegelés. Neki magának már lógnia kellene, ha a törvényt nézi.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-30 15:19:45
Üzenet elküldve: 2022-08-30 15:19:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
-Szabad!
*Hangzik a férfi hangja belülről a kopogást követően. Ha benyit, egy a sajátjához hasonló szobát vehet észre, melynek kölcsönöz valamennyi fényt a besütő nap. Egyértelmű, hogy a helyiség egyik fele széleskörűbb használatot lát, mint a másik - ám látni a rendezettséget. A szoba tiszta, mindkét ágy meg van ágyazva, és bár nincs tökéletes rend, érezni, hogy a veterán nem hagyta maga mögött a régi, szigorú vizsgálatok következtében megtanult ösztönöket.
A szekrény mellett egy állvány található, melyen Gaerralos páncélzata pihen, és mind a fém enyhe csillogása, mind a szobát belengő enyhe olajszag arra enged következtetni, hogy az nemrég lett tisztítva. Ezt alátámasztja a vizestál, melyben épp egy rongy ázik, valamint a kis hordócska homok és a mellette levő kefe is.
Gaerralos maga az ajtónak háttal ül a saját íróasztalánál, egyszerű öltözetben. Nem is áll fel, csak hátrapillant, és behívja a lányt.*
-Bejöhetsz, de adj még egy fél percet.
*A saját ágya felé biccent, hogy amaz leülhessen, ha akar, majd visszatér ahhoz, amin eddig dolgozott. Íróasztalát papírok borítják, és mind a személyes, mind a mágiakutatási célokat szolgáló jegyzetkönyve nyitva van. Kezében toll, keze ügyében tintatartó, és Garsin egy - épp nem égő - olajlámpást is észrevehet.
Gaerralos még lejegyez pár mondatot az előtte levő papírra, majd félreteszi azt szárazni, leteszi a tollat, és látogatója felé fordul a székével együtt. Ahogy azt már megszokható tőle, végigméri Garsint, mielőtt megszólalna, észrevéve a másik kezében szorongatott papírokat is.*
-A leírások? Elakadtál, vagy kész vagy?
-Szabad!
*Hangzik a férfi hangja belülről a kopogást követően. Ha benyit, egy a sajátjához hasonló szobát vehet észre, melynek kölcsönöz valamennyi fényt a besütő nap. Egyértelmű, hogy a helyiség egyik fele széleskörűbb használatot lát, mint a másik - ám látni a rendezettséget. A szoba tiszta, mindkét ágy meg van ágyazva, és bár nincs tökéletes rend, érezni, hogy a veterán nem hagyta maga mögött a régi, szigorú vizsgálatok következtében megtanult ösztönöket.
A szekrény mellett egy állvány található, melyen Gaerralos páncélzata pihen, és mind a fém enyhe csillogása, mind a szobát belengő enyhe olajszag arra enged következtetni, hogy az nemrég lett tisztítva. Ezt alátámasztja a vizestál, melyben épp egy rongy ázik, valamint a kis hordócska homok és a mellette levő kefe is.
Gaerralos maga az ajtónak háttal ül a saját íróasztalánál, egyszerű öltözetben. Nem is áll fel, csak hátrapillant, és behívja a lányt.*
-Bejöhetsz, de adj még egy fél percet.
*A saját ágya felé biccent, hogy amaz leülhessen, ha akar, majd visszatér ahhoz, amin eddig dolgozott. Íróasztalát papírok borítják, és mind a személyes, mind a mágiakutatási célokat szolgáló jegyzetkönyve nyitva van. Kezében toll, keze ügyében tintatartó, és Garsin egy - épp nem égő - olajlámpást is észrevehet.
Gaerralos még lejegyez pár mondatot az előtte levő papírra, majd félreteszi azt szárazni, leteszi a tollat, és látogatója felé fordul a székével együtt. Ahogy azt már megszokható tőle, végigméri Garsint, mielőtt megszólalna, észrevéve a másik kezében szorongatott papírokat is.*
-A leírások? Elakadtál, vagy kész vagy?
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-27 19:45:31
Üzenet elküldve: 2022-08-27 19:45:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A kovácsműhelyből hazaérve elbámészkodik a gyakorlótéren, az edzést fontolgatva, s ez jobban is hívogatja, ám kérlelhetetlenül ott van a tudatában az a másik feladat, ami nem hagyja nyugodni. Gyengeség kúszik a tagjaiba és gombóc a torkába a gondolatra, de tudja, hogy el nem kerülheti, hogy foglalkozzon az üggyel, hiába is halogatja. Akkor talán már jobb volna túlesni rajta. Addig úgysem tud pihenni, vagy másra összpontosítani...
A szobájába tér hát, papírt és tollat ragad, majd hosszú időre az asztal és a szék "fogságába" esik, na meg a saját múltjáéba.
A családja és egykori otthona leírásával kezdi, ezekhez legalább némi kellemes élmény is fűzi.
Bár eléggé meggyűlik a baja már a környék leírásával is, mert nem sok támpontot tud megadni: nem igazán vannak arra neves épületek, főként nem olyanok, amiket véleménye szerint egy nem ott élő is ismerhetne, ráadásul abban sem biztos, hogy azóta nem változott meg a környék képe.
A Teldi családnevet adja meg. A családfő Narin Teldi, egy idős férfi, őszülő, rövid, sötétbarna hajjal, magas, sovány testalkattal. Arca ráncos, szakállas, szeme világoskék. Ruházata egyszerű, elnyűtt. Különleges ismertetőjegye egy babszemnyi dudor a bal szemöldöke fölött a homlokán. Valamint leggyakrabban egy szűk karimájú kalapot visel.
Asszonya Zolga Teldi. Idősebb nő, hosszú, szürkülő hajjal, amit többnyire kendő alatt, fonatban visel. Átlagos magasságú és alkatú. Feltehetően inget, szoknyát és kötényt visel. Szeme barna. Különleges ismertetőjegye nincs.
A szülei mellett Garsin beszámol még a testvéreiről is, akikről tudomása van, és úgy gondolja, hogy még odahaza élhetnek. Egy tizenéves lányról és fiúról, két hat-nyolc év körüli fiúról és egy három év körüli kislányról. Voltak többen is, de néhányan már a saját lábukra álltak, néhányan meghaltak, vagy eltűntek. Nem is ismerte vagy emlékszik mindannyiukra. Úgy egészében elég ritkán látta a családját miután munkába állt a mosodában.
A házukat egy fából készült épületként írja le, ami leginkább egy kisebb raktárépülethez, vagy inkább kunyhóhoz hasonlít. A lakónegyed szélén helyezkedik el, a kikötő közelében, több más hasonló épület mellett. Az alja deszkázott, az egész építmény egy mólószerű emelvényen áll, hogy a sár és a szennyvíz ne tudjon befolyni, ami különösen hasznos esőzések idején, ha a csatornák túlcsordulnak. Szűk, létrához hasonlatos lépcsőn lehet rá feljutni.
Bár Garsin nem így fogalmaz, a leírás alapján összességében nagyon kicsi és nyomorúságos lehet az a ház, bár ha valaki ismeri a Kikötőt, az tudhatja, hogy már az, hogy egy emelvényen áll, a jobb otthonok közé emeli, ahová nehezebben férkőzik be a szenny és a patkányok.
Különlegesebb ismertetőjegyet nem tud megemlíteni a házhoz, még ki is emeli, hogy a legtöbb ház nagyon hasonlít az övékéhez. A közelben lévő kisebb, de a környéken élők körében nevezetes halpiactól igazítja útba a levél olvasóját, minden emlékeiben lévő támpontot lejegyezve, ami csak eszébe jut.
Mielőtt bármit is leírna, magában halkan motyog, úgy fogalmazza meg előre a sorokat, hogy ne ejtsen túl sok hibát. Ezekből nyilván így is akad majd egy pár, különösen a helyesírás terén van még hová fejlődnie, de érthető és olvasható, amit lejegyez.
Miután a családja és otthona leírásával végzett, fog egy új lapot és áttérne az egykori férje személyleírására.
Zastan Kaldis - írja fel kezdésnek a nevet. Majd hosszasan csak bámulja a száradó tintát, miközben szorongva idézi szemei elé a férfi arcát.
Ismét megszenved a rémképpel, hogy Zastan talán azok között lehet, akik visszatértek a halálból. Aztán mikor sikerül ezen felülemelkednie, akkor meg azzal küzd, hogy nehezére esik megfelelő szavakat találni a személyleíráshoz. Ugyanis nem feltétlenül kedvező a kép, amit le kellene festenie, benne pedig még ott van a félsz, hogy hogyan is mondhatna bármit Zastanról, ami nem hízelgő?
Többször is nekifut, mire sikerül rávennie magát, hogy a szavakat leírja.
"Zastan Kaldis
Idősödő férfi. Magas. Megtermett. Kövér. Feje kerek, tokás. Álla metszett. Arca borostás, bajszos. Szeme kék, szemöldöke bozontos. Haja rövid, szőkésbarna, enyhén kopaszodó a homloka két oldala felől. Első pillantásra kedvesnek és barátságosnak tűnik, mégis rossz érzést kelt az emberben.
Ruházata egyszerű. Mellvértet visel. Fegyverei tőr, rövidkard és husáng.
Uzsorás."
Eddig jut, itt ismét elakad. A továbbiakat nem tudja, honnan közelítse meg. Illetve el is fárad. De nem akar még pihenni, szeretné befejezni.
Föláll kicsit, járkál a szobában, hogy kitisztítsa a fejét. Végül föladja és idegesen fogja a papírokat, majd a szobája ajtaja felé veszi az irányt. Körülnéz a folyosón, de nem lát itt senkit, úgyhogy Gaerralos szobájához sétál és bekopog. Nem fűz nagy reményeket hozzá, hogy a férfit itt találja, ám igencsak nagy könnyebbséget jelentene számára.*
A szobájába tér hát, papírt és tollat ragad, majd hosszú időre az asztal és a szék "fogságába" esik, na meg a saját múltjáéba.
A családja és egykori otthona leírásával kezdi, ezekhez legalább némi kellemes élmény is fűzi.
Bár eléggé meggyűlik a baja már a környék leírásával is, mert nem sok támpontot tud megadni: nem igazán vannak arra neves épületek, főként nem olyanok, amiket véleménye szerint egy nem ott élő is ismerhetne, ráadásul abban sem biztos, hogy azóta nem változott meg a környék képe.
A Teldi családnevet adja meg. A családfő Narin Teldi, egy idős férfi, őszülő, rövid, sötétbarna hajjal, magas, sovány testalkattal. Arca ráncos, szakállas, szeme világoskék. Ruházata egyszerű, elnyűtt. Különleges ismertetőjegye egy babszemnyi dudor a bal szemöldöke fölött a homlokán. Valamint leggyakrabban egy szűk karimájú kalapot visel.
Asszonya Zolga Teldi. Idősebb nő, hosszú, szürkülő hajjal, amit többnyire kendő alatt, fonatban visel. Átlagos magasságú és alkatú. Feltehetően inget, szoknyát és kötényt visel. Szeme barna. Különleges ismertetőjegye nincs.
A szülei mellett Garsin beszámol még a testvéreiről is, akikről tudomása van, és úgy gondolja, hogy még odahaza élhetnek. Egy tizenéves lányról és fiúról, két hat-nyolc év körüli fiúról és egy három év körüli kislányról. Voltak többen is, de néhányan már a saját lábukra álltak, néhányan meghaltak, vagy eltűntek. Nem is ismerte vagy emlékszik mindannyiukra. Úgy egészében elég ritkán látta a családját miután munkába állt a mosodában.
A házukat egy fából készült épületként írja le, ami leginkább egy kisebb raktárépülethez, vagy inkább kunyhóhoz hasonlít. A lakónegyed szélén helyezkedik el, a kikötő közelében, több más hasonló épület mellett. Az alja deszkázott, az egész építmény egy mólószerű emelvényen áll, hogy a sár és a szennyvíz ne tudjon befolyni, ami különösen hasznos esőzések idején, ha a csatornák túlcsordulnak. Szűk, létrához hasonlatos lépcsőn lehet rá feljutni.
Bár Garsin nem így fogalmaz, a leírás alapján összességében nagyon kicsi és nyomorúságos lehet az a ház, bár ha valaki ismeri a Kikötőt, az tudhatja, hogy már az, hogy egy emelvényen áll, a jobb otthonok közé emeli, ahová nehezebben férkőzik be a szenny és a patkányok.
Különlegesebb ismertetőjegyet nem tud megemlíteni a házhoz, még ki is emeli, hogy a legtöbb ház nagyon hasonlít az övékéhez. A közelben lévő kisebb, de a környéken élők körében nevezetes halpiactól igazítja útba a levél olvasóját, minden emlékeiben lévő támpontot lejegyezve, ami csak eszébe jut.
Mielőtt bármit is leírna, magában halkan motyog, úgy fogalmazza meg előre a sorokat, hogy ne ejtsen túl sok hibát. Ezekből nyilván így is akad majd egy pár, különösen a helyesírás terén van még hová fejlődnie, de érthető és olvasható, amit lejegyez.
Miután a családja és otthona leírásával végzett, fog egy új lapot és áttérne az egykori férje személyleírására.
Zastan Kaldis - írja fel kezdésnek a nevet. Majd hosszasan csak bámulja a száradó tintát, miközben szorongva idézi szemei elé a férfi arcát.
Ismét megszenved a rémképpel, hogy Zastan talán azok között lehet, akik visszatértek a halálból. Aztán mikor sikerül ezen felülemelkednie, akkor meg azzal küzd, hogy nehezére esik megfelelő szavakat találni a személyleíráshoz. Ugyanis nem feltétlenül kedvező a kép, amit le kellene festenie, benne pedig még ott van a félsz, hogy hogyan is mondhatna bármit Zastanról, ami nem hízelgő?
Többször is nekifut, mire sikerül rávennie magát, hogy a szavakat leírja.
"Zastan Kaldis
Idősödő férfi. Magas. Megtermett. Kövér. Feje kerek, tokás. Álla metszett. Arca borostás, bajszos. Szeme kék, szemöldöke bozontos. Haja rövid, szőkésbarna, enyhén kopaszodó a homloka két oldala felől. Első pillantásra kedvesnek és barátságosnak tűnik, mégis rossz érzést kelt az emberben.
Ruházata egyszerű. Mellvértet visel. Fegyverei tőr, rövidkard és husáng.
Uzsorás."
Eddig jut, itt ismét elakad. A továbbiakat nem tudja, honnan közelítse meg. Illetve el is fárad. De nem akar még pihenni, szeretné befejezni.
Föláll kicsit, járkál a szobában, hogy kitisztítsa a fejét. Végül föladja és idegesen fogja a papírokat, majd a szobája ajtaja felé veszi az irányt. Körülnéz a folyosón, de nem lát itt senkit, úgyhogy Gaerralos szobájához sétál és bekopog. Nem fűz nagy reményeket hozzá, hogy a férfit itt találja, ám igencsak nagy könnyebbséget jelentene számára.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-15 23:30:13
Üzenet elküldve: 2022-08-15 23:30:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ösztöndíjasok//
*Érti és értékeli Gaerralos szavait, kiolvassa belőlük az egyéb tartalmakat is a nagylelkűség mellett, de akkor is nehezére esik nem tiltakozni, ez felfedezhető testbeszédén is. Ám rövid hallgatást követően kifújja orrán a levegőt és biccent.*
- Köszönöm. Rá fogok szolgálni. - *Ígéri. Nem árt, ha magában is erősíti ezt a hozzáállást. Bár valóban kellően motiválja, és elkötelezetté teszi mindaz, amit a várostól és az Alakulattól kapott - legyen szó a befogadásról, otthonról, a megannyi lehetőségről, képzésekről, vagy éppen anyagi támogatásról -, láthatóan képes volt összezavarodni és megfeledkezni az ígéretéről, a fogadalmairól. Nem kellett volna.
Ezen is van alkalma elgondolkodni, mikor végül magára marad.
Aztán mikor elnyomja az álom, van olyan szerencsés, hogy nem gyötrik nehéz gondolatok ez idő alatt, hanem ténylegesen tud pihenni.
Nem alszik ugyan túl sokáig, és mikor fölébred, már kellemetlen érzés ül a gyomrában, amit hirtelen nem tud hova tenni. Aztán visszaemlékezik és megérti...
Felül az ágyon, az asztal felé pillantva, de nem tudja magát rávenni, hogy most írja össze mindazt, amit Gaerralos kért tőle.
Mélyeket lélegzik, hogy megnyugodjon, és úgy dönt, ezt az ügyet most félreteszi. Az elhatározással pedig meglepően jól sikerül rendeznie a belső világát.
Feladat! A kovács... Az teljesíthetőnek tűnik. Utána talán gyakorlás... Esetleg, ha egyből raktárról kapja a felszerelését, már az új szerzeményekkel edzhet.
A döntést meghozva rendbe szedi magát, szedelőzködik, majd távozik is, ha senki nem állja útját.*
*Érti és értékeli Gaerralos szavait, kiolvassa belőlük az egyéb tartalmakat is a nagylelkűség mellett, de akkor is nehezére esik nem tiltakozni, ez felfedezhető testbeszédén is. Ám rövid hallgatást követően kifújja orrán a levegőt és biccent.*
- Köszönöm. Rá fogok szolgálni. - *Ígéri. Nem árt, ha magában is erősíti ezt a hozzáállást. Bár valóban kellően motiválja, és elkötelezetté teszi mindaz, amit a várostól és az Alakulattól kapott - legyen szó a befogadásról, otthonról, a megannyi lehetőségről, képzésekről, vagy éppen anyagi támogatásról -, láthatóan képes volt összezavarodni és megfeledkezni az ígéretéről, a fogadalmairól. Nem kellett volna.
Ezen is van alkalma elgondolkodni, mikor végül magára marad.
Aztán mikor elnyomja az álom, van olyan szerencsés, hogy nem gyötrik nehéz gondolatok ez idő alatt, hanem ténylegesen tud pihenni.
Nem alszik ugyan túl sokáig, és mikor fölébred, már kellemetlen érzés ül a gyomrában, amit hirtelen nem tud hova tenni. Aztán visszaemlékezik és megérti...
Felül az ágyon, az asztal felé pillantva, de nem tudja magát rávenni, hogy most írja össze mindazt, amit Gaerralos kért tőle.
Mélyeket lélegzik, hogy megnyugodjon, és úgy dönt, ezt az ügyet most félreteszi. Az elhatározással pedig meglepően jól sikerül rendeznie a belső világát.
Feladat! A kovács... Az teljesíthetőnek tűnik. Utána talán gyakorlás... Esetleg, ha egyből raktárról kapja a felszerelését, már az új szerzeményekkel edzhet.
A döntést meghozva rendbe szedi magát, szedelőzködik, majd távozik is, ha senki nem állja útját.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-15 22:27:34
Üzenet elküldve: 2022-08-15 22:27:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ösztöndíjasok//
*A visszafizetés gondolatára láthatólag eltűnődik. Nem azon, hogy visszautasítsa-e az ajánlatot, hanem azt, hogy milyen módon tegye azt. Végül aztán az őszinteség mellett dönt.*
-Nem kölcsön... nem is szívesség, nem egészen. Befektetés. Ha előnyödre válik, úgy te is könnyebben válhatsz az Alakulat előnyére. Mikor segítséget kapsz, az elvárás nem az, hogy visszafizesd, hanem az, hogy megszolgáld, ahogy eddig is.
*Nyomás és felelősség. Nem azt akarja, hogy amaz neki személyesen tartozzon, hanem azt, hogy az Alakulat felé érezze elkötelezettnek magát, és motiválva legyen a fejlődésre. Ám egy dicsérettel is megtoldja mindezt, mellyel a feladat teljesíthetőségét próbálja hangsúlyozni.
Mikor Garsinnak pihenést javasol, nem feltétlenül atyáskodásból teszi, ám kétségtelen, hogy van benne valami pártfogói reflex. Igyekszik azonosítani, hogy mire van szüksége tanítványának, és biztosítani, hogy megkapja azt. És valóban... talán egy kis részben szerepet vállal ebben az empátia is.
Mikor Garsin viszonozza a javaslatot, csak biccent. Neki az utazáshoz kell összegyűjtenie az energiáját, és míg az edzést nyilvánvalóan nem fogja mellőzni, az is biztos, hogy nem akar több tennivalót sűríteni ebbe a pár napba, mint amivel elbírna. Persze az enyhén játékos feddést is észreveszi ebben, és talán szemöldökei enyhe, alig felfedezhető megemelésével is erre reagál.
A köszönetet követően pedig végül ténylegesen távozik, első körben a szobájába, ahol lepakolhatja a nemrég vásárolt tárgyakat, majd Wulfrixen irodájába, hogy röviden tájékoztassa a Tanácsházán megbeszéltekről. Csak a közvetlen szükségletek végeztével térhet rá arra, hogy a napja hátralevő részében mit csinál majd.*
*A visszafizetés gondolatára láthatólag eltűnődik. Nem azon, hogy visszautasítsa-e az ajánlatot, hanem azt, hogy milyen módon tegye azt. Végül aztán az őszinteség mellett dönt.*
-Nem kölcsön... nem is szívesség, nem egészen. Befektetés. Ha előnyödre válik, úgy te is könnyebben válhatsz az Alakulat előnyére. Mikor segítséget kapsz, az elvárás nem az, hogy visszafizesd, hanem az, hogy megszolgáld, ahogy eddig is.
*Nyomás és felelősség. Nem azt akarja, hogy amaz neki személyesen tartozzon, hanem azt, hogy az Alakulat felé érezze elkötelezettnek magát, és motiválva legyen a fejlődésre. Ám egy dicsérettel is megtoldja mindezt, mellyel a feladat teljesíthetőségét próbálja hangsúlyozni.
Mikor Garsinnak pihenést javasol, nem feltétlenül atyáskodásból teszi, ám kétségtelen, hogy van benne valami pártfogói reflex. Igyekszik azonosítani, hogy mire van szüksége tanítványának, és biztosítani, hogy megkapja azt. És valóban... talán egy kis részben szerepet vállal ebben az empátia is.
Mikor Garsin viszonozza a javaslatot, csak biccent. Neki az utazáshoz kell összegyűjtenie az energiáját, és míg az edzést nyilvánvalóan nem fogja mellőzni, az is biztos, hogy nem akar több tennivalót sűríteni ebbe a pár napba, mint amivel elbírna. Persze az enyhén játékos feddést is észreveszi ebben, és talán szemöldökei enyhe, alig felfedezhető megemelésével is erre reagál.
A köszönetet követően pedig végül ténylegesen távozik, első körben a szobájába, ahol lepakolhatja a nemrég vásárolt tárgyakat, majd Wulfrixen irodájába, hogy röviden tájékoztassa a Tanácsházán megbeszéltekről. Csak a közvetlen szükségletek végeztével térhet rá arra, hogy a napja hátralevő részében mit csinál majd.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-15 19:32:57
Üzenet elküldve: 2022-08-15 19:32:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ösztöndíjasok//
*Ismeri a történetet, de néhány pillanatig így is eltart, mire megérti, hogy miféle pénzes erszényt nyújtanak felé. A cinkossággal színezett tálalás mosolyra nem fakasztja, ám azért nem is teljesen érzéketlen rá, jól esik egy kis humor annyi nehéz érzés és gondolat után.
Habozva kinyújtja a kezét és elveszi a tarsolyt.*
- Köszönöm. Később visszafizetem. - *Ígéri, mert bárhonnan is származzon a pénz, azért még Gaerralost illeti. El sem szívesen veszi, mert nincsenek jó tapasztalatai a tartozásokkal, de a szükség megkívánja ezt a lépést.
Hallgatja aztán a rövid tanácsot, s bár azt kívánja, bár vele tartana mestere, vagy valaki más, aki rendelkezik a kellő tapasztalattal, nem hozakodik elő ezzel. Önálló feladatként bízták rá a vásárlást, és vélhetően már az egyenruhája is kellő garancia, hogy jó minőségű eszközöket kapjon, aligha van mitől tartania.
Végezetül Gaerralostól mégis kap valamit, amit akár atyáskodásnak is lehetne tekinteni, és Garsin szívesen is lát bele együttérzést, noha elsősorban azért gyakorlatias tanácsnak véli.*
- Maga is. - *Adja vissza az intést, és ugyan épp csak egy pillantást vet a férfi szemébe, változatlanul komor arckifejezéssel, a másik talán megérti a szavak mögött rejlő, hasonlóan nehezen fölfedezhető cinkosságot, mint amivel korábban maga is élt. Főként, hogy a minap már volt róla szó, hogy a férfinek is pihennie kellene, ami nem tűnik nagy erősségének.*
- Köszönöm. - *Ismétli még egyszer, az apró pimaszkodás után, majd hagyja már távozni mesterét.
Ha pedig végül egyedül marad, egy darabig csak ül tovább az ágyon és néz maga elé. Pár pillanatnyi befelé fordulással megállapítja, hogy a feszültség java elhagyta, és most, hogy nyugodtan sírhatna, elmúlt a késztetés. A kimerültség viszont nem.
Kapkodó mozdulatokkal kioldja, majd lerúgja a cipőjét, aztán elhever az ágyon és hunyt szemekkel csak hagyja szaladni a gondolatait, emésztve mindent, ami történt, ami elhangzott és ami vár még rá. Időközben pedig talán el is szunnyad egy kis időre.*
*Ismeri a történetet, de néhány pillanatig így is eltart, mire megérti, hogy miféle pénzes erszényt nyújtanak felé. A cinkossággal színezett tálalás mosolyra nem fakasztja, ám azért nem is teljesen érzéketlen rá, jól esik egy kis humor annyi nehéz érzés és gondolat után.
Habozva kinyújtja a kezét és elveszi a tarsolyt.*
- Köszönöm. Később visszafizetem. - *Ígéri, mert bárhonnan is származzon a pénz, azért még Gaerralost illeti. El sem szívesen veszi, mert nincsenek jó tapasztalatai a tartozásokkal, de a szükség megkívánja ezt a lépést.
Hallgatja aztán a rövid tanácsot, s bár azt kívánja, bár vele tartana mestere, vagy valaki más, aki rendelkezik a kellő tapasztalattal, nem hozakodik elő ezzel. Önálló feladatként bízták rá a vásárlást, és vélhetően már az egyenruhája is kellő garancia, hogy jó minőségű eszközöket kapjon, aligha van mitől tartania.
Végezetül Gaerralostól mégis kap valamit, amit akár atyáskodásnak is lehetne tekinteni, és Garsin szívesen is lát bele együttérzést, noha elsősorban azért gyakorlatias tanácsnak véli.*
- Maga is. - *Adja vissza az intést, és ugyan épp csak egy pillantást vet a férfi szemébe, változatlanul komor arckifejezéssel, a másik talán megérti a szavak mögött rejlő, hasonlóan nehezen fölfedezhető cinkosságot, mint amivel korábban maga is élt. Főként, hogy a minap már volt róla szó, hogy a férfinek is pihennie kellene, ami nem tűnik nagy erősségének.*
- Köszönöm. - *Ismétli még egyszer, az apró pimaszkodás után, majd hagyja már távozni mesterét.
Ha pedig végül egyedül marad, egy darabig csak ül tovább az ágyon és néz maga elé. Pár pillanatnyi befelé fordulással megállapítja, hogy a feszültség java elhagyta, és most, hogy nyugodtan sírhatna, elmúlt a késztetés. A kimerültség viszont nem.
Kapkodó mozdulatokkal kioldja, majd lerúgja a cipőjét, aztán elhever az ágyon és hunyt szemekkel csak hagyja szaladni a gondolatait, emésztve mindent, ami történt, ami elhangzott és ami vár még rá. Időközben pedig talán el is szunnyad egy kis időre.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-15 17:17:18
Üzenet elküldve: 2022-08-15 17:17:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ösztöndíjasok//
*Bizony nem csak az számít az anyagi helyzetben, hogy kinek mekkora a zsoldja, hanem az is, hogy mire költi, és ezt mekkora felelősségtudattal teszi. A hiba, amit Garsin elkövetett, bizonyos szempontból csak természetes. Nem tudja, amaz mennyire lehetett korábban elengedve pénzzel, vagy költekezős helyzetben, ám kétli, hogy gyakran lett volna olyasféle stabil bevétele, amit a neves alakulat tagjaként mondhat magáénak. A mágiatanulás költséges természetével együttvéve pedig ez könnyen üres tarsolyt jelenthet.*
-Ellenezném, ha egy mód van rá. Vegyük úgy, hogy...
*És itt már észlelhetően az öve felé nyúl, a saját erszénye mellől egy kisebbet akasztva le.*
-Eddig még nem költöttem a láthatatlan mágus pénzéből. Vedd úgy, hogy a te felvértezésedre tett adományt az Alakulatnak.
*A cinkosság legapróbb szikrája villan a szemében, ahogy ezt mondja, miközben odalép Garsinhoz, és kezébe nyomja a zsákocskát.*
-Mielőtt megveszed, a fegyvernek próbáld ki a súlyozását. Egyébként nehezen elrontható, igen.
*Biccent, majd ha tényleg nincs más, úgy ismét csak elindul az ajtó felé, még egyszer visszanézve.*
-A következő pár napban próbálj meg valamennyit pihenni, ahogy tudsz. Egy katonának sem tett még jót a túlhajszoltság, legyen az fizikai, vagy érzelmi... és a mágiatanuláshoz sem árt a pihent elme.
*Ezen a ponton ha nincs más oka maradni, akkor tényleg elhagyja Garsin szobáját, hogy a saját dolgai után nézzen.*
*Bizony nem csak az számít az anyagi helyzetben, hogy kinek mekkora a zsoldja, hanem az is, hogy mire költi, és ezt mekkora felelősségtudattal teszi. A hiba, amit Garsin elkövetett, bizonyos szempontból csak természetes. Nem tudja, amaz mennyire lehetett korábban elengedve pénzzel, vagy költekezős helyzetben, ám kétli, hogy gyakran lett volna olyasféle stabil bevétele, amit a neves alakulat tagjaként mondhat magáénak. A mágiatanulás költséges természetével együttvéve pedig ez könnyen üres tarsolyt jelenthet.*
-Ellenezném, ha egy mód van rá. Vegyük úgy, hogy...
*És itt már észlelhetően az öve felé nyúl, a saját erszénye mellől egy kisebbet akasztva le.*
-Eddig még nem költöttem a láthatatlan mágus pénzéből. Vedd úgy, hogy a te felvértezésedre tett adományt az Alakulatnak.
*A cinkosság legapróbb szikrája villan a szemében, ahogy ezt mondja, miközben odalép Garsinhoz, és kezébe nyomja a zsákocskát.*
-Mielőtt megveszed, a fegyvernek próbáld ki a súlyozását. Egyébként nehezen elrontható, igen.
*Biccent, majd ha tényleg nincs más, úgy ismét csak elindul az ajtó felé, még egyszer visszanézve.*
-A következő pár napban próbálj meg valamennyit pihenni, ahogy tudsz. Egy katonának sem tett még jót a túlhajszoltság, legyen az fizikai, vagy érzelmi... és a mágiatanuláshoz sem árt a pihent elme.
*Ezen a ponton ha nincs más oka maradni, akkor tényleg elhagyja Garsin szobáját, hogy a saját dolgai után nézzen.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-15 12:40:35
Üzenet elküldve: 2022-08-15 12:40:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ösztöndíjasok//
*Nagyobb haladékban bízott, de legalább most enyhül rajta a nyomás, hogy nem kell azonnal nekilátnia ennek a feladatnak. Úgyhogy az engedményt egy biccentéssel megköszöni és máris érzi, hogy könnyebben lélegzik.
Azonban ő is kap még egy visszakérdezést. A válasszal habozik, de végül az őszinteség mellett dönt, mielőtt még bajba kerülne, hogy olyasmit költ, amit nem erre szántak.*
- Költhetek a felszerelésekre a pénzből, amit kaptunk? - *Szégyenteljes szünet.*
- A toronyban mindent elköltöttem, amit korábban félretettem. - *Ismeri be. Az ő világában súlyos hiba nem megfelelően gazdálkodni a pénzzel. Ő ugyan tudja, hogy mennyire takarékos volt, hiszen különben nem is lett volna mit költenie a toronyban, ahol igencsak borsos árat kérnek egy-egy tekercs kibérléséért, mégis ott meggondolatlan volt. Valamennyit félre kellett volna tegyen az ilyen esetekre, főleg hogy még a cipője is tönkrement az úton és itthon előleget kellett kérnie a fizetéséből még arra is. Megtanulta a leckét, annyi biztos. És mentségére szólhat, hogy nem csak úgy elherdálta a pénzt, hanem a fejlődés és tanulás lehetősége hajtotta.
Ha ezt megbeszélték és beleegyező választ kapott, fűz még egy kérdést a vásárláshoz.*
- Van valami, amire oda kell figyeljek? A kovácsnál rosszat nem vehetek... - *Veti föl kérdőn, a megerősítést várva, hogy nagy hibát ebben nem véthet.
Közben úgy tűnik, valamennyire megnyugodhatott, már inkább tűnik csak szomorúnak és fáradtnak, semmint zaklatottnak, ez a beszéde tisztaságán is észlelhető.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.15 12:42:36
*Nagyobb haladékban bízott, de legalább most enyhül rajta a nyomás, hogy nem kell azonnal nekilátnia ennek a feladatnak. Úgyhogy az engedményt egy biccentéssel megköszöni és máris érzi, hogy könnyebben lélegzik.
Azonban ő is kap még egy visszakérdezést. A válasszal habozik, de végül az őszinteség mellett dönt, mielőtt még bajba kerülne, hogy olyasmit költ, amit nem erre szántak.*
- Költhetek a felszerelésekre a pénzből, amit kaptunk? - *Szégyenteljes szünet.*
- A toronyban mindent elköltöttem, amit korábban félretettem. - *Ismeri be. Az ő világában súlyos hiba nem megfelelően gazdálkodni a pénzzel. Ő ugyan tudja, hogy mennyire takarékos volt, hiszen különben nem is lett volna mit költenie a toronyban, ahol igencsak borsos árat kérnek egy-egy tekercs kibérléséért, mégis ott meggondolatlan volt. Valamennyit félre kellett volna tegyen az ilyen esetekre, főleg hogy még a cipője is tönkrement az úton és itthon előleget kellett kérnie a fizetéséből még arra is. Megtanulta a leckét, annyi biztos. És mentségére szólhat, hogy nem csak úgy elherdálta a pénzt, hanem a fejlődés és tanulás lehetősége hajtotta.
Ha ezt megbeszélték és beleegyező választ kapott, fűz még egy kérdést a vásárláshoz.*
- Van valami, amire oda kell figyeljek? A kovácsnál rosszat nem vehetek... - *Veti föl kérdőn, a megerősítést várva, hogy nagy hibát ebben nem véthet.
Közben úgy tűnik, valamennyire megnyugodhatott, már inkább tűnik csak szomorúnak és fáradtnak, semmint zaklatottnak, ez a beszéde tisztaságán is észlelhető.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.15 12:42:36
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-15 10:26:31
Üzenet elküldve: 2022-08-15 10:26:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ösztöndíjasok//
*Tudja, hogy könnyebb lenne Garsinnak, ha ezzel véget is érne a beszélgetés, ám amíg pár fontos kérdéssel nem végeztek, addig ez nem eshet meg. Így hát elsőnek jön a kérdés, hogy Garsin kit ölt meg, és ezzel kapcsolatban megnyugtató választ is kap. Nem gondolt bele, hogy miképpen végződött a Krenkataur börtönében történt csata, ám úgy tűnik, Garsinnak komoly része lehetett a szabadulásukban.
Látszik, hogy a további kérdések terhelik tanítványát, ám bíznia kell benne, hogy amaz kibírja elég ideig, hogy utána lepihenhessen, és levezethesse a feszültséget. Úgy tűnik viszont, hogy ez nem így van, és bár nem szakítja meg az utasításokat, abban bízva, hogy Garsin képes megemlíteni, ha valami problémát okoz - elvégre egy ilyen reflexet próbált erősíteni benne -, tudja, hogy szükség lenne most egy finomabb eljárásra.
A köszönetre a már tőle megszokható módon csak biccent, elvégre a maga részéről természetesnek tartja, hogy szolgáltatja a tanuláshoz szükséges felszereléseket... na meg látva korábban Garsin jegyzeteit úgy gondolja, minden szempontból is hasznos ajándék ez.
A fegyver és páncél beszerzésénél viszont bizony tényleg az ő részéről hiányzik az óvatos elgondolás. Őrmesterként a zsoldja is magasabb, mint Garsinnak, így kevésbé futnak át a fején az anyagi megfontolások. És azt is elfelejti, hogy nem tapasztalt katonához beszél, hanem egy lányhoz, akinek fegyver- és páncélvásárlásban aligha van sok tapasztalata.
Végül az ajtóból egy bizonytalan kérdés miatt fordul ismét csak vissza, és valóban... Főleg ilyen ügyeknél kissé érzéketlen dolog siettetni a dolgot, logikus a haladék.*
-Megkapod. Szeretném, ha a holnapi nap végéig elkészülne a levél, hogy az utazás kezdete előtt hasznát lehessen venni, ám azon belül eldöntheted, hogy mikor írod meg.
*Kis szünetet tart, majd egy enyhén kérdő pillantással néz Garsinra.*
-A többi utasítással kacsolatban van egyéb dolog, amit még tisztáznál?
*Biztos, ami biztos, felteszi ezt a kérdést, és amíg választ nem kap rá, addig nem próbál ismét elindulni.*
*Tudja, hogy könnyebb lenne Garsinnak, ha ezzel véget is érne a beszélgetés, ám amíg pár fontos kérdéssel nem végeztek, addig ez nem eshet meg. Így hát elsőnek jön a kérdés, hogy Garsin kit ölt meg, és ezzel kapcsolatban megnyugtató választ is kap. Nem gondolt bele, hogy miképpen végződött a Krenkataur börtönében történt csata, ám úgy tűnik, Garsinnak komoly része lehetett a szabadulásukban.
Látszik, hogy a további kérdések terhelik tanítványát, ám bíznia kell benne, hogy amaz kibírja elég ideig, hogy utána lepihenhessen, és levezethesse a feszültséget. Úgy tűnik viszont, hogy ez nem így van, és bár nem szakítja meg az utasításokat, abban bízva, hogy Garsin képes megemlíteni, ha valami problémát okoz - elvégre egy ilyen reflexet próbált erősíteni benne -, tudja, hogy szükség lenne most egy finomabb eljárásra.
A köszönetre a már tőle megszokható módon csak biccent, elvégre a maga részéről természetesnek tartja, hogy szolgáltatja a tanuláshoz szükséges felszereléseket... na meg látva korábban Garsin jegyzeteit úgy gondolja, minden szempontból is hasznos ajándék ez.
A fegyver és páncél beszerzésénél viszont bizony tényleg az ő részéről hiányzik az óvatos elgondolás. Őrmesterként a zsoldja is magasabb, mint Garsinnak, így kevésbé futnak át a fején az anyagi megfontolások. És azt is elfelejti, hogy nem tapasztalt katonához beszél, hanem egy lányhoz, akinek fegyver- és páncélvásárlásban aligha van sok tapasztalata.
Végül az ajtóból egy bizonytalan kérdés miatt fordul ismét csak vissza, és valóban... Főleg ilyen ügyeknél kissé érzéketlen dolog siettetni a dolgot, logikus a haladék.*
-Megkapod. Szeretném, ha a holnapi nap végéig elkészülne a levél, hogy az utazás kezdete előtt hasznát lehessen venni, ám azon belül eldöntheted, hogy mikor írod meg.
*Kis szünetet tart, majd egy enyhén kérdő pillantással néz Garsinra.*
-A többi utasítással kacsolatban van egyéb dolog, amit még tisztáznál?
*Biztos, ami biztos, felteszi ezt a kérdést, és amíg választ nem kap rá, addig nem próbál ismét elindulni.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-15 00:28:07
Üzenet elküldve: 2022-08-15 00:28:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ösztöndíjasok//
*Mikor a férfi ellép előle és felszólítja, hogy üljön le, követi a mutatott irányt és helyet foglal az ágy szélén. Azt hiszi, ezzel vége is, és megkönnyebbül, mert rettenetesen kimerültnek érzi magát. Míg eddig nem akart egyedül maradni a gondolataival, mert saját magában sem bízott, és félt, hogy mit tenne, most, hogy mestere valamennyire észhez térítette, már el tudna viselni egy kis magányt, amiben nyugodtan kiengedheti a feszültséget, majd összeszedheti magát. Esetleg egy emberibb jelenlét, gyengédség esne még jól, de eleget volt életében magára utalva, hogy enélkül is túl tudja élni. Gaerralos maradása sem azért zavarja, mert ezt nem kapja meg tőle, hanem mert így ő sem mer érzékenységet és gyengeséget mutatni, avagy elsírni magát. Persze, a férfi már így is látott belőle eleget, de azért még nem gondolja, hogy feltétlenül így kellene előtte mutatkoznia, erőlködés nélkül egyszerűen csak kimutatva az érzelmeit.
Úgyhogy mélyet lélegzik és összeszorítja a száját, tekintetét leszegve, hogy kibírja, míg Gaerralos elhagyja a szobát. Csakhogy a férfi nem távozik, hanem először is föltesz egy kérdést.
Kell egy-két pillanat, hogy fölfogja, de ez jól is jön, hogy a figyelme terelődjön és ő maga lecsillapodjon, visszavezetve magát egy válaszokra képesebb állapotba.
Fölpillant Gaerralosra, majd végül tömören válaszol neki.*
- A Kékszeműt. - *A férfinek mesélt már róla, hogy kit rejt ez a ragadványnév. Igaz ugyan, hogy a banditavezér mágust nem egészen ő, vagyis nem egyedül ölte meg, de az első súlyosabb sebet és az utolsót is ő ejtette rajta, ami végül kioltotta az életét.
Az eddigieknél nagyobb megrázkódtatás nem látszódhat rajta, miközben válaszol, ami akár aggasztó is lehet, hiszen mégis csak egy élet elvételéről van szó, de egy katona esetén akár még hasznos is lehet a hasonló fásultság.
Ha ezt megbeszélték, hallgatja a következő utasítások sorát, e fölvázolt kérdések pedig már nagyon is leterhelik. Felfogja, hogy mit akar ezzel az egésszel Gaerralos, de a számára ez túl hirtelen jön, túl sok. Olyan emlékekbe való visszatérésre és összeszedett leírásukra kéri, ami jelenleg teljesen szétszedi.
De persze nem tiltakozik. Nincs hozzá ereje, hogy türelmet, haladékot, vagy segítséget kérjen és a megfelelő szavakat sem találja a kéréshez. Elakad a légzése és a teste is úgy megfeszül, mint egy fuldoklóé, de nem emel szót az utasítás ellen. Sőt, mikor a hallgatásból fölfogja, hogy Gaerralos választ vár, idegesen bólogat neki, hogy megértette.
Azonban még ezzel sincs vége. A továbbiakra is már csak gépies biccentésekkel felel, pedig egyrészt más esetben örömöt is válthatna ki belőle, hogy mestere elérkezettnek látja az időt, hogy saját felszerelése és igazi fegyvere legyen, másrészt ehhez az utasításhoz is akadna hozzáfűzni valója: történetesen az, hogy nincs pénze ezekre. De csöndben marad.
Figyeli aztán, ahogy mestere elővesz a táskájából egy olyan könyvet, amit egy ideje már vágyódva nézett a piacon, és... egy üveg tintával együtt az asztalára teszi. Az övé?
Tanácstalanul néz az immár ténylegesen távozóban lévő férfira.*
- Köszönöm. - *Böki ki végül, s ugyan szándékában áll kifizetni, akár a tanulásra kapott összegből, mégsem ezzel hozakodik most elő.*
- Kérhetnék... - *Kezd bele, a már feltehetően a kilincsért nyúló férfi után szólva, hogy még magán tartsa a figyelmét, de végül továbbra sem találja a szavakat.*
- A levél... Kérhetnék... időt? - *Fogalmaz esetlenül, mégiscsak kikérve azt a haladékot.*
*Mikor a férfi ellép előle és felszólítja, hogy üljön le, követi a mutatott irányt és helyet foglal az ágy szélén. Azt hiszi, ezzel vége is, és megkönnyebbül, mert rettenetesen kimerültnek érzi magát. Míg eddig nem akart egyedül maradni a gondolataival, mert saját magában sem bízott, és félt, hogy mit tenne, most, hogy mestere valamennyire észhez térítette, már el tudna viselni egy kis magányt, amiben nyugodtan kiengedheti a feszültséget, majd összeszedheti magát. Esetleg egy emberibb jelenlét, gyengédség esne még jól, de eleget volt életében magára utalva, hogy enélkül is túl tudja élni. Gaerralos maradása sem azért zavarja, mert ezt nem kapja meg tőle, hanem mert így ő sem mer érzékenységet és gyengeséget mutatni, avagy elsírni magát. Persze, a férfi már így is látott belőle eleget, de azért még nem gondolja, hogy feltétlenül így kellene előtte mutatkoznia, erőlködés nélkül egyszerűen csak kimutatva az érzelmeit.
Úgyhogy mélyet lélegzik és összeszorítja a száját, tekintetét leszegve, hogy kibírja, míg Gaerralos elhagyja a szobát. Csakhogy a férfi nem távozik, hanem először is föltesz egy kérdést.
Kell egy-két pillanat, hogy fölfogja, de ez jól is jön, hogy a figyelme terelődjön és ő maga lecsillapodjon, visszavezetve magát egy válaszokra képesebb állapotba.
Fölpillant Gaerralosra, majd végül tömören válaszol neki.*
- A Kékszeműt. - *A férfinek mesélt már róla, hogy kit rejt ez a ragadványnév. Igaz ugyan, hogy a banditavezér mágust nem egészen ő, vagyis nem egyedül ölte meg, de az első súlyosabb sebet és az utolsót is ő ejtette rajta, ami végül kioltotta az életét.
Az eddigieknél nagyobb megrázkódtatás nem látszódhat rajta, miközben válaszol, ami akár aggasztó is lehet, hiszen mégis csak egy élet elvételéről van szó, de egy katona esetén akár még hasznos is lehet a hasonló fásultság.
Ha ezt megbeszélték, hallgatja a következő utasítások sorát, e fölvázolt kérdések pedig már nagyon is leterhelik. Felfogja, hogy mit akar ezzel az egésszel Gaerralos, de a számára ez túl hirtelen jön, túl sok. Olyan emlékekbe való visszatérésre és összeszedett leírásukra kéri, ami jelenleg teljesen szétszedi.
De persze nem tiltakozik. Nincs hozzá ereje, hogy türelmet, haladékot, vagy segítséget kérjen és a megfelelő szavakat sem találja a kéréshez. Elakad a légzése és a teste is úgy megfeszül, mint egy fuldoklóé, de nem emel szót az utasítás ellen. Sőt, mikor a hallgatásból fölfogja, hogy Gaerralos választ vár, idegesen bólogat neki, hogy megértette.
Azonban még ezzel sincs vége. A továbbiakra is már csak gépies biccentésekkel felel, pedig egyrészt más esetben örömöt is válthatna ki belőle, hogy mestere elérkezettnek látja az időt, hogy saját felszerelése és igazi fegyvere legyen, másrészt ehhez az utasításhoz is akadna hozzáfűzni valója: történetesen az, hogy nincs pénze ezekre. De csöndben marad.
Figyeli aztán, ahogy mestere elővesz a táskájából egy olyan könyvet, amit egy ideje már vágyódva nézett a piacon, és... egy üveg tintával együtt az asztalára teszi. Az övé?
Tanácstalanul néz az immár ténylegesen távozóban lévő férfira.*
- Köszönöm. - *Böki ki végül, s ugyan szándékában áll kifizetni, akár a tanulásra kapott összegből, mégsem ezzel hozakodik most elő.*
- Kérhetnék... - *Kezd bele, a már feltehetően a kilincsért nyúló férfi után szólva, hogy még magán tartsa a figyelmét, de végül továbbra sem találja a szavakat.*
- A levél... Kérhetnék... időt? - *Fogalmaz esetlenül, mégiscsak kikérve azt a haladékot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360