Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:04:52
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:04:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
// Ajándék //
-Á vagy úgy. A kereskedőháztól, üdvözlöm.
*Köszönti ismét. Az ajándék dolgán kissé meglepődik, de átveszi azt meg a levelet is, s gyorsan átfutja.*
-Nofene.
*Vigyorogja el magát Nilevardon, ahogy a bundát is a kezébe fogja.*
-Köszönöm. Mindenképp.
*Feleli és biccent is hozzá, egyértelműen jelezve, hogy mehet nyugodtan a dolgára. ~Na majd megkeresem én ezt a fiút.~ Jól esik neki, hogy így gondolt rá, bár valahol túlzásnak érzi és vissza is adná ezt a bundát, hisz mégiscsak ő ejtette el a vadat, Bredoc pedig nem szívesen hordana olyasmit amit csak úgy kapott. Azért alszik rá egyet. A szobájába igyekszik, ott szépen elteszi az ajándékot és a nap elteltével lefekszik, hogy végre nyugodtan kialudhassa magát. ~Holnap hosszú napunk lesz.~ Vizionálja magában előre, mielőtt végleg elfújná a gyertyát.*
-Á vagy úgy. A kereskedőháztól, üdvözlöm.
*Köszönti ismét. Az ajándék dolgán kissé meglepődik, de átveszi azt meg a levelet is, s gyorsan átfutja.*
-Nofene.
*Vigyorogja el magát Nilevardon, ahogy a bundát is a kezébe fogja.*
-Köszönöm. Mindenképp.
*Feleli és biccent is hozzá, egyértelműen jelezve, hogy mehet nyugodtan a dolgára. ~Na majd megkeresem én ezt a fiút.~ Jól esik neki, hogy így gondolt rá, bár valahol túlzásnak érzi és vissza is adná ezt a bundát, hisz mégiscsak ő ejtette el a vadat, Bredoc pedig nem szívesen hordana olyasmit amit csak úgy kapott. Azért alszik rá egyet. A szobájába igyekszik, ott szépen elteszi az ajándékot és a nap elteltével lefekszik, hogy végre nyugodtan kialudhassa magát. ~Holnap hosszú napunk lesz.~ Vizionálja magában előre, mielőtt végleg elfújná a gyertyát.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-21 12:59:34
Üzenet elküldve: 2022-05-21 12:59:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Mind a hangnemből, mint abból, hogy a másik föláll az asztaltól tudja, hogy ezt a témát egyelőre lezárták. Ugyan köszönetet mondana még, de ahogy Gaerralos felvezeti a mondandóját és nyilvánvalóvá válik, hogy az esti gyakorlatozást készíti elő szavaival, már nem jut eszébe visszatérni a korábbiakhoz. Inkább hallgat és figyel, hogy mindent megjegyezzen. Közbe nem szól, de egyébként is csak annyi volna a közlendője, hogy az intézőnél már járt, miután Soreylt nem találta a szobájában. Ez az információ viszont nem lényeges a végkifejlet tekintetében, úgyhogy utólag sem teszi hozzá.*
- Rendben. Értettem. - *Feleli szolgálatkészen és komolyan. Gaerralos ugyan felfedezhet a tekintetében némi bizonytalanságot, vagy ijedtséget is, de abban biztos lehet, hogy az utasításokat tudomásul vette és kérdés nem maradt benne.
Ha a férfi távozott, egy-két pillanatig mered maga elé, míg emészti a helyzetet. Azt hitte, hogy az elmaradt gyakorlat után, az elmúlt hatban már megnyugodott, de most ismét elkezd szorongani. Nem tudja, mire számítson, mi fog történni? És miért mennek a városon kívülre?
Bízik Gaerralosban, ám már magában a tudat, hogy miért kell ez a külön gyakorlat elég, hogy rosszul érezze magát, mert kellemes vagy könnyű biztosan nem lesz, erről meg van győződve.
Visszafordul a tányérja felé, amin még ott maradt az utolsó pár falat, félbeszakítva a beszélgetéssel. Keserű szájízzel leerőlteti, s közben igyekszik magában elnyomni a feszengést is.
Miután végzett az evéssel, még rendet rak maguk után, aztán első dolga, hogy elmegy és összeszedi a Gaerralos által előírt felszereléseket. Mindent a szobájába hord, hogy indulás előtt már csak föl kelljen kapnia. Aztán a korábbi tervei szerint nekifogna a tanulásnak, de nehezen irányítja rá a gondolatait a leckére.
Helyette kevés hittel az amulettet veszi elő, ha már ennyit beszéltek róla, s megismétli a tegnap esti próbálkozását. Persze eredménytelenül. De most nem tud ezen csüggedni.
Megpróbál legalább pihenni egy keveset és csak fejben átismételni a tanultakat, hogy elterelje a figyelmét. De az idő elég gyorsan is telik, ő pedig tart is tőle, hogy elveszíti az időérzékét, úgyhogy végül még viszonylag korán kimászik az ágyból és fölszerelkezik.
Odakint körülnéz a kaszárnya előtt, majd hogy Gaerralost még nem látja, visszamegy és a gyakorlótér szélénél lepakol. Úgy helyezkedik, hogy láthassa a férfi érkezését, egyébként pedig a fennmaradó időt azzal tölti, hogy alaposan átnyújtja, kicsit bemelegíti magát. A több mint egy hatos kiesést biztosan meg fogja érezni, igyekszik hát felkészülni. Bár van benne egy sejtés, hogy a mai gyakorlat nem lesz szokványos, azért inkább számol a testi megerőltetéssel is.*
//Kínvarázs//
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
*Mind a hangnemből, mint abból, hogy a másik föláll az asztaltól tudja, hogy ezt a témát egyelőre lezárták. Ugyan köszönetet mondana még, de ahogy Gaerralos felvezeti a mondandóját és nyilvánvalóvá válik, hogy az esti gyakorlatozást készíti elő szavaival, már nem jut eszébe visszatérni a korábbiakhoz. Inkább hallgat és figyel, hogy mindent megjegyezzen. Közbe nem szól, de egyébként is csak annyi volna a közlendője, hogy az intézőnél már járt, miután Soreylt nem találta a szobájában. Ez az információ viszont nem lényeges a végkifejlet tekintetében, úgyhogy utólag sem teszi hozzá.*
- Rendben. Értettem. - *Feleli szolgálatkészen és komolyan. Gaerralos ugyan felfedezhet a tekintetében némi bizonytalanságot, vagy ijedtséget is, de abban biztos lehet, hogy az utasításokat tudomásul vette és kérdés nem maradt benne.
Ha a férfi távozott, egy-két pillanatig mered maga elé, míg emészti a helyzetet. Azt hitte, hogy az elmaradt gyakorlat után, az elmúlt hatban már megnyugodott, de most ismét elkezd szorongani. Nem tudja, mire számítson, mi fog történni? És miért mennek a városon kívülre?
Bízik Gaerralosban, ám már magában a tudat, hogy miért kell ez a külön gyakorlat elég, hogy rosszul érezze magát, mert kellemes vagy könnyű biztosan nem lesz, erről meg van győződve.
Visszafordul a tányérja felé, amin még ott maradt az utolsó pár falat, félbeszakítva a beszélgetéssel. Keserű szájízzel leerőlteti, s közben igyekszik magában elnyomni a feszengést is.
Miután végzett az evéssel, még rendet rak maguk után, aztán első dolga, hogy elmegy és összeszedi a Gaerralos által előírt felszereléseket. Mindent a szobájába hord, hogy indulás előtt már csak föl kelljen kapnia. Aztán a korábbi tervei szerint nekifogna a tanulásnak, de nehezen irányítja rá a gondolatait a leckére.
Helyette kevés hittel az amulettet veszi elő, ha már ennyit beszéltek róla, s megismétli a tegnap esti próbálkozását. Persze eredménytelenül. De most nem tud ezen csüggedni.
Megpróbál legalább pihenni egy keveset és csak fejben átismételni a tanultakat, hogy elterelje a figyelmét. De az idő elég gyorsan is telik, ő pedig tart is tőle, hogy elveszíti az időérzékét, úgyhogy végül még viszonylag korán kimászik az ágyból és fölszerelkezik.
Odakint körülnéz a kaszárnya előtt, majd hogy Gaerralost még nem látja, visszamegy és a gyakorlótér szélénél lepakol. Úgy helyezkedik, hogy láthassa a férfi érkezését, egyébként pedig a fennmaradó időt azzal tölti, hogy alaposan átnyújtja, kicsit bemelegíti magát. A több mint egy hatos kiesést biztosan meg fogja érezni, igyekszik hát felkészülni. Bár van benne egy sejtés, hogy a mai gyakorlat nem lesz szokványos, azért inkább számol a testi megerőltetéssel is.*
//Kínvarázs//
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-21 11:58:14
Üzenet elküldve: 2022-05-21 11:58:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Lelki visszafejlődés. Elgondolkoztató fogalmazás, és jó is, ha Garsin magában megfontolja a jelentését, és hogy Gaerralos pontosan miért is választhatta ezeket a szavakat.
Azt nem csodálja, hogy a parancsnok fontosnak találja az amulett titokban tartását. Ez korlátozza is, hogy milyen módokon tudnák kivitelezni a gyakorlást... az ő figyelmét sem kerülik el azok a problémák, melyeken Garsin is eltűnődik. És persze mindennek van megoldása, elvégre a Krenkataurban is sikerrel használták egykoron ezeket az amuletteket.
Mégis, míg maga a mágiatanulás szempontjából valószínűleg ez lenne a leggyorsabb és legegyenesebb út, meglehet, hogy az egyéb feladatok, melyek azt szolgálnák, hogy ezt lehetővé tegyék, további nehézséget okoznának.
És persze egyéb módon is bonyolítanák a folyamatot. Bár Garsinnak, mint bármely katonának, fontos lesz megtanulnia hezitálás nélkül fájdalmat okozni, alapvetően a veterán helyesnek tartja, hogy csak fegyverként, eszközként akar tekinteni az amulettre.*
~Tiszteld a fegyvert, de sose szeresd.~
*Viszont a felsorolt opciók közül van egy, ami úgy tűnik, járhatóbbnak tűnik a lány számára, mint a többi. Nem tűnik úgy, hogy különösebben imponál neki érzelmi világának átrendezése... és így elsőként a Gaerralos számára esélyesen legkevésbé kellemes választást hozza.
Ám előrelátó módon gondolkozik, és beismeri a kudarc lehetőségét, mellyel egy egyetértő bólintást nyer ki Gaerralosból. Felelős döntésnek tűnik, mellyel kihasználja a számára elérhető erőforrások nagyját.*
-Rendben. A mai napot viszont másfajta gyakorlásnak szeretném szentelni.
*Kijelentésével témát vált, ez érezhető hangneméből, és abból, ahogy feláll az asztaltól, ám még nem lép el tőle, Garsinra nézve folytatja mondanivalóját.*
-Amennyiben nincs sürgős tennivalód, úgy megkérnélek, hogy adj jelentést Wulfrixennek arról, amit a Tanácsházában megtudtál. Ő majd eljuttatja az információt Bredochoz. Ezután van egy kevés időd, amit szabadon használhatsz, ám körülbelül másfél óra múlva a Kaszárnya előtt találkozunk. Vegyél kölcsön a Kaszárnya készleteiből egy fegyverkabátot, választásod szerinti gyakorlófegyvereket, és egy olajlámpást, és mindez legyen nálad ekkorra. Ezúttal a városon kívül fogunk gyakorlatozni.
*Ha nincs más kérdés, úgy ő is elindul, hogy nekilásson saját előkészületeinek. A gyakorlatozás kimerítette, és első körben így pihenni akar, mielőtt újra intenzív mozgásba kezdene. Ennek megfelelően a szobáját célozza meg, ahol nekiláthat, hogy rendbe szedje jegyzeteit, és az újabb fejleményeket is leírhassa.
Készít így jegyzeteket a Garsin és saját maga által birtokolt képességről, a Karheia által emlegetett Synmiráról, és az amulettről is. A Karheiától átmásolt jegyzetek átírását is folytatja, ám nem hagyja, hogy elszaladjon vele az idő, elvégre ő is készen akar állni a gyakorlatozáshoz.
Páncélját ezúttal könnyebben ölti fel, mint eddig. Nem könnyen, hisz a tény, hogy egy karral rendelkezik csak, továbbra is akadályozza, ám az újonan meggyógyított térde nagy általánosságban segít, hogy kevésbé lassú és fájdalmas folyamat legyen a felvértezés. A páncél fölé tabard, újra felölti fegyverövét, majd készen is áll, hogy elhagyja szobáját. Útja első körben viszont az élelmiszerraktár felé vezet, ahonnan egy tölgymakk elsajátítását követően távozik is.*
*Lelki visszafejlődés. Elgondolkoztató fogalmazás, és jó is, ha Garsin magában megfontolja a jelentését, és hogy Gaerralos pontosan miért is választhatta ezeket a szavakat.
Azt nem csodálja, hogy a parancsnok fontosnak találja az amulett titokban tartását. Ez korlátozza is, hogy milyen módokon tudnák kivitelezni a gyakorlást... az ő figyelmét sem kerülik el azok a problémák, melyeken Garsin is eltűnődik. És persze mindennek van megoldása, elvégre a Krenkataurban is sikerrel használták egykoron ezeket az amuletteket.
Mégis, míg maga a mágiatanulás szempontjából valószínűleg ez lenne a leggyorsabb és legegyenesebb út, meglehet, hogy az egyéb feladatok, melyek azt szolgálnák, hogy ezt lehetővé tegyék, további nehézséget okoznának.
És persze egyéb módon is bonyolítanák a folyamatot. Bár Garsinnak, mint bármely katonának, fontos lesz megtanulnia hezitálás nélkül fájdalmat okozni, alapvetően a veterán helyesnek tartja, hogy csak fegyverként, eszközként akar tekinteni az amulettre.*
~Tiszteld a fegyvert, de sose szeresd.~
*Viszont a felsorolt opciók közül van egy, ami úgy tűnik, járhatóbbnak tűnik a lány számára, mint a többi. Nem tűnik úgy, hogy különösebben imponál neki érzelmi világának átrendezése... és így elsőként a Gaerralos számára esélyesen legkevésbé kellemes választást hozza.
Ám előrelátó módon gondolkozik, és beismeri a kudarc lehetőségét, mellyel egy egyetértő bólintást nyer ki Gaerralosból. Felelős döntésnek tűnik, mellyel kihasználja a számára elérhető erőforrások nagyját.*
-Rendben. A mai napot viszont másfajta gyakorlásnak szeretném szentelni.
*Kijelentésével témát vált, ez érezhető hangneméből, és abból, ahogy feláll az asztaltól, ám még nem lép el tőle, Garsinra nézve folytatja mondanivalóját.*
-Amennyiben nincs sürgős tennivalód, úgy megkérnélek, hogy adj jelentést Wulfrixennek arról, amit a Tanácsházában megtudtál. Ő majd eljuttatja az információt Bredochoz. Ezután van egy kevés időd, amit szabadon használhatsz, ám körülbelül másfél óra múlva a Kaszárnya előtt találkozunk. Vegyél kölcsön a Kaszárnya készleteiből egy fegyverkabátot, választásod szerinti gyakorlófegyvereket, és egy olajlámpást, és mindez legyen nálad ekkorra. Ezúttal a városon kívül fogunk gyakorlatozni.
*Ha nincs más kérdés, úgy ő is elindul, hogy nekilásson saját előkészületeinek. A gyakorlatozás kimerítette, és első körben így pihenni akar, mielőtt újra intenzív mozgásba kezdene. Ennek megfelelően a szobáját célozza meg, ahol nekiláthat, hogy rendbe szedje jegyzeteit, és az újabb fejleményeket is leírhassa.
Készít így jegyzeteket a Garsin és saját maga által birtokolt képességről, a Karheia által emlegetett Synmiráról, és az amulettről is. A Karheiától átmásolt jegyzetek átírását is folytatja, ám nem hagyja, hogy elszaladjon vele az idő, elvégre ő is készen akar állni a gyakorlatozáshoz.
Páncélját ezúttal könnyebben ölti fel, mint eddig. Nem könnyen, hisz a tény, hogy egy karral rendelkezik csak, továbbra is akadályozza, ám az újonan meggyógyított térde nagy általánosságban segít, hogy kevésbé lassú és fájdalmas folyamat legyen a felvértezés. A páncél fölé tabard, újra felölti fegyverövét, majd készen is áll, hogy elhagyja szobáját. Útja első körben viszont az élelmiszerraktár felé vezet, ahonnan egy tölgymakk elsajátítását követően távozik is.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-20 22:34:53
Üzenet elküldve: 2022-05-20 22:34:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Lelki visszafejlődés... Koppannak elméjében a szavak. Bár sokáig nem időzik el felettük, később talán, magányában ezt is jobban értelmezi.
Csöndben hallgatja végig Gaerralos véleményét és ötleteit. Ugyan néhányszor közbeszólna, de mikor érzékeli, hogy a férfi még folytatja, akkor hagyja őt beszélni.*
- A parancsnok azt mondta, hogy az alakulaton belül ugyan nem kell titoknak maradnia, de az újoncok előtt jobb nem beszélni róla. - *Feleli az első felvetésre, ami választ is igényel, kihasználva az alkalmat, míg Gaerralos vizet hoz.
Nem magyarázza túl, az utasítást mintegy beidézi, tudja, hogy a másik ebből le tudja szűrni, amit le kell.
Hogy bűnözőkön gyakorolhatna... azt ő leginkább csak úgy tudja elképzelni, ha azt észrevétlenül tehetné. Nem csak a személyazonossága rejtése miatt, hanem hogy az amulettről ne szerezzen más tudomást. Igaz, az ékszer rejthető, viszont a hatása már annál kevésbé, s ha mást nem, egy varázslatot sejthetnének mögötte. De végül is talán csak egyszer kell sikerüljön, hogy megtudja, mi hozza működésbe a kezében az amulettet. Azt pedig valami rohamnak is betudhatják, hisz ki gondolná kapásból, hogy "szemmel verte" az egyik rabot...? Szóval mindenképpen elgondolkodtató.
Annál is inkább, mert ahogy maga elé képzeli a lehetőséget, megmozdul benne egy kis vágy, hogy büntessen és fájdalmat okozzon azoknak, akik maguk pedig másokat gyötörtek. Feltételezhetően nem volna ez egy rossz út. Az más kérdés, hogy milyen nyomot hagyna benne, ha tényleg az élvezetért használná az ékszert.
Miután Gaerralos ivott, meghallgatja még a maradék mondanivalóját és meg is szíveli. Jó, hogy hallotta az álláspontját és hogy a saját félelme mellett tőle is azt a véleményt kapta, hogy az őszinte, érzelmi alapú önbántalmazás nem biztos, hogy megérné a kockázatot.*
- Ha valóban vállalná, szeretném megpróbálni magával. Mellette pedig magamon is gyakorolnék. Ha hatokig nem jutok eredményre, akkor... akkor pedig egy bűnözőn. De Abogr mester óva intését is figyelembe véve előbb inkább a saját akaratomból kísérelném meg működésre bírni és nem... élvezetből. - *Érti ő, hogy miért kérdéses, hogy ez egyáltalán működhet-e. De részéről akar adni egy esélyt az... irányított érzelmeknek? Úgy képzeli, ha céllal akar fájdalmat okozni, az még mindig elég erős kívánság lehet a kínokozásra. Ha saját magát meg tudta győzni, akár az amulett is "elfogadhatja" az akaratát őszintének.
Miután megosztotta az elhangzottak tükrében hozott terveit, várakozón néz a férfira. Vagy, hogy ehhez is hozzáfűzze a maga gondolatait, vagy hogy esetleg jelezze, hogy mikor tudná vállalni a... gyakorlást az amulettel.*
*Lelki visszafejlődés... Koppannak elméjében a szavak. Bár sokáig nem időzik el felettük, később talán, magányában ezt is jobban értelmezi.
Csöndben hallgatja végig Gaerralos véleményét és ötleteit. Ugyan néhányszor közbeszólna, de mikor érzékeli, hogy a férfi még folytatja, akkor hagyja őt beszélni.*
- A parancsnok azt mondta, hogy az alakulaton belül ugyan nem kell titoknak maradnia, de az újoncok előtt jobb nem beszélni róla. - *Feleli az első felvetésre, ami választ is igényel, kihasználva az alkalmat, míg Gaerralos vizet hoz.
Nem magyarázza túl, az utasítást mintegy beidézi, tudja, hogy a másik ebből le tudja szűrni, amit le kell.
Hogy bűnözőkön gyakorolhatna... azt ő leginkább csak úgy tudja elképzelni, ha azt észrevétlenül tehetné. Nem csak a személyazonossága rejtése miatt, hanem hogy az amulettről ne szerezzen más tudomást. Igaz, az ékszer rejthető, viszont a hatása már annál kevésbé, s ha mást nem, egy varázslatot sejthetnének mögötte. De végül is talán csak egyszer kell sikerüljön, hogy megtudja, mi hozza működésbe a kezében az amulettet. Azt pedig valami rohamnak is betudhatják, hisz ki gondolná kapásból, hogy "szemmel verte" az egyik rabot...? Szóval mindenképpen elgondolkodtató.
Annál is inkább, mert ahogy maga elé képzeli a lehetőséget, megmozdul benne egy kis vágy, hogy büntessen és fájdalmat okozzon azoknak, akik maguk pedig másokat gyötörtek. Feltételezhetően nem volna ez egy rossz út. Az más kérdés, hogy milyen nyomot hagyna benne, ha tényleg az élvezetért használná az ékszert.
Miután Gaerralos ivott, meghallgatja még a maradék mondanivalóját és meg is szíveli. Jó, hogy hallotta az álláspontját és hogy a saját félelme mellett tőle is azt a véleményt kapta, hogy az őszinte, érzelmi alapú önbántalmazás nem biztos, hogy megérné a kockázatot.*
- Ha valóban vállalná, szeretném megpróbálni magával. Mellette pedig magamon is gyakorolnék. Ha hatokig nem jutok eredményre, akkor... akkor pedig egy bűnözőn. De Abogr mester óva intését is figyelembe véve előbb inkább a saját akaratomból kísérelném meg működésre bírni és nem... élvezetből. - *Érti ő, hogy miért kérdéses, hogy ez egyáltalán működhet-e. De részéről akar adni egy esélyt az... irányított érzelmeknek? Úgy képzeli, ha céllal akar fájdalmat okozni, az még mindig elég erős kívánság lehet a kínokozásra. Ha saját magát meg tudta győzni, akár az amulett is "elfogadhatja" az akaratát őszintének.
Miután megosztotta az elhangzottak tükrében hozott terveit, várakozón néz a férfira. Vagy, hogy ehhez is hozzáfűzze a maga gondolatait, vagy hogy esetleg jelezze, hogy mikor tudná vállalni a... gyakorlást az amulettel.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-20 21:06:59
Üzenet elküldve: 2022-05-20 21:06:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Kérdő hangsúly, vagy merengés? Nem kijelentés, nincs benne sok meggyőződés... látszik, hogy Gaerralos véleménye is számít itt, ami olyan szempontból jó, hogy alkalmat nyújt a veteránnak tisztázni a helyzetet.*
-Ha és amennyiben magadon akarod használni akkor igen. Ám vannak más, hatékonyabb módszerek is, melyek nem követelnek tőled lelki visszafejlődést.
*Tárgyilagos hangja nem sok kétséget hagy afelől, hogy milyen véleményen van az önhibáztatásról és önsorsrontásról. Főleg úgy, hogy ő maga lát jelentősen előnyösebb, és saját értékrendje szerint igazságosabb megoldásokat is.
Ezt fel is kezdi vezetni a lánynak, habár nem számít rá, hogy Garsin ujjongó egyetértéssel fogja fogadni javaslatát. Elvégre nem egy agresszív alkatnak ismeri, és habár gyanítja, hogy sarokba szorítva képes lenne bántani másokat - talán már tett is így -, nem hinné, hogy szívesen tette, vagy tenné ezt.
Abogr mesterrel kapcsolatos kérdésére olyan választ kap, ami értelmezése alapján megerősíti, amit mond. Az érzelem, a kínokozásra való vágy, vagy épp annak ellentéte, számít a varázslásban. Azzal az indoklással is egyetért, hogy a fájdalom akadályozza a koncentrációt - ő maga sem hinné, hogy a műtőasztalon bármi bonyolultabb varázslatra képes lett volna, mint ami szinte véletlenül 'kicsúszott'.
Végül aztán Garsin rátér Gaerralos javaslatára, és felteszi az első, legegyértelműbb kérdést, felvetve a problémát, melyen a veterán is gondolkozott... és gondolkozik is még pár másodpercig, mikor végül szót kap, mielőtt hangot adna az elképzeléseinek.*
-Több választási lehetőséget látok előtted. Számomra a legegyértelműbb annak tűnik, hogy olyanokkal gyakorolsz, akik valóban megérdemlik. Erőszaktevők, gyilkosok, komoly bűnözők. Nincs belőlük hiány, megfelelő engedéllyel a városőrség kétségkívül rendelkezésedre tudna bocsájtani ilyesféle aljanépet. Persze ebben az esetben jól jön valami, ami megőrzi az anonimitásodat a saját biztonságod érdekében.
*Szeme ismét csak Garsinén időzik el, és nem hagy különösebb szünetet a felsorolásában.*
-Avagy megpróbálhatsz olyasvalakit keresni, aki önkéntesen vállalja a fájdalmat. Ebben rövidtávon én is segédkezhetek, avagy ellenszolgáltatás jegyében bizonyára más is mutatna hajlandóságot. Persze az eddigi két lehetőség felveti annak a kérdését, hogy mennyire fontos az amulett titokban tartása. Ez az utóbbi lehetőség hasznos, ha az amulettre csak eszközként akarsz tekinteni, felvállalva, hogy így esélyesen jóval nehezebb, ha nem lehetetlen lesz elsajátítanod a használatát.
*Itt feláll, hogy hozzon egy kancsó vizet, mellyel újratölti saját poharát. Itt Garsin akár közbe is szólhat, ám ha nem tesz így, akkor miután ivott egy korty vizet, folytatja.*
-Önmagadon is gyakorolhatsz, ám abból az okból is, amit említettél, nehéz lesz. Ösztönösen kerülni akarod a fájdalmat, és a fájdalom maga pedig a varázslást fogja megnehezíteni. És amennyiben érzelmileg is ráhangolódsz az önbántalmazásra, az veszélyes folyamatot indíthat el, ami kihatással lehet az ítélőképességedre is. Avagy folytathatod úgy, ahogy eddig, ami esélyesen hosszas, és nehéz folyamat lesz, és sikert sem garantál majd.
*Ér gondolatmenete végére. Persze van még egy opció, ám azt nem említi meg - legalábbis egyelőre. Ugyanis könnyen lehet, hogy Garsin kevésbé alkalmas jellem a kínokozásra, mint mások, ám Gaerralos azzal is tisztában van, hogy ha megemlítené, hogy átadhatná másnak is az amulettet, azt a feladásra bátorításként számítana... amire tanítványának úgy ítéli, most nincs szüksége.*
*Kérdő hangsúly, vagy merengés? Nem kijelentés, nincs benne sok meggyőződés... látszik, hogy Gaerralos véleménye is számít itt, ami olyan szempontból jó, hogy alkalmat nyújt a veteránnak tisztázni a helyzetet.*
-Ha és amennyiben magadon akarod használni akkor igen. Ám vannak más, hatékonyabb módszerek is, melyek nem követelnek tőled lelki visszafejlődést.
*Tárgyilagos hangja nem sok kétséget hagy afelől, hogy milyen véleményen van az önhibáztatásról és önsorsrontásról. Főleg úgy, hogy ő maga lát jelentősen előnyösebb, és saját értékrendje szerint igazságosabb megoldásokat is.
Ezt fel is kezdi vezetni a lánynak, habár nem számít rá, hogy Garsin ujjongó egyetértéssel fogja fogadni javaslatát. Elvégre nem egy agresszív alkatnak ismeri, és habár gyanítja, hogy sarokba szorítva képes lenne bántani másokat - talán már tett is így -, nem hinné, hogy szívesen tette, vagy tenné ezt.
Abogr mesterrel kapcsolatos kérdésére olyan választ kap, ami értelmezése alapján megerősíti, amit mond. Az érzelem, a kínokozásra való vágy, vagy épp annak ellentéte, számít a varázslásban. Azzal az indoklással is egyetért, hogy a fájdalom akadályozza a koncentrációt - ő maga sem hinné, hogy a műtőasztalon bármi bonyolultabb varázslatra képes lett volna, mint ami szinte véletlenül 'kicsúszott'.
Végül aztán Garsin rátér Gaerralos javaslatára, és felteszi az első, legegyértelműbb kérdést, felvetve a problémát, melyen a veterán is gondolkozott... és gondolkozik is még pár másodpercig, mikor végül szót kap, mielőtt hangot adna az elképzeléseinek.*
-Több választási lehetőséget látok előtted. Számomra a legegyértelműbb annak tűnik, hogy olyanokkal gyakorolsz, akik valóban megérdemlik. Erőszaktevők, gyilkosok, komoly bűnözők. Nincs belőlük hiány, megfelelő engedéllyel a városőrség kétségkívül rendelkezésedre tudna bocsájtani ilyesféle aljanépet. Persze ebben az esetben jól jön valami, ami megőrzi az anonimitásodat a saját biztonságod érdekében.
*Szeme ismét csak Garsinén időzik el, és nem hagy különösebb szünetet a felsorolásában.*
-Avagy megpróbálhatsz olyasvalakit keresni, aki önkéntesen vállalja a fájdalmat. Ebben rövidtávon én is segédkezhetek, avagy ellenszolgáltatás jegyében bizonyára más is mutatna hajlandóságot. Persze az eddigi két lehetőség felveti annak a kérdését, hogy mennyire fontos az amulett titokban tartása. Ez az utóbbi lehetőség hasznos, ha az amulettre csak eszközként akarsz tekinteni, felvállalva, hogy így esélyesen jóval nehezebb, ha nem lehetetlen lesz elsajátítanod a használatát.
*Itt feláll, hogy hozzon egy kancsó vizet, mellyel újratölti saját poharát. Itt Garsin akár közbe is szólhat, ám ha nem tesz így, akkor miután ivott egy korty vizet, folytatja.*
-Önmagadon is gyakorolhatsz, ám abból az okból is, amit említettél, nehéz lesz. Ösztönösen kerülni akarod a fájdalmat, és a fájdalom maga pedig a varázslást fogja megnehezíteni. És amennyiben érzelmileg is ráhangolódsz az önbántalmazásra, az veszélyes folyamatot indíthat el, ami kihatással lehet az ítélőképességedre is. Avagy folytathatod úgy, ahogy eddig, ami esélyesen hosszas, és nehéz folyamat lesz, és sikert sem garantál majd.
*Ér gondolatmenete végére. Persze van még egy opció, ám azt nem említi meg - legalábbis egyelőre. Ugyanis könnyen lehet, hogy Garsin kevésbé alkalmas jellem a kínokozásra, mint mások, ám Gaerralos azzal is tisztában van, hogy ha megemlítené, hogy átadhatná másnak is az amulettet, azt a feladásra bátorításként számítana... amire tanítványának úgy ítéli, most nincs szüksége.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-20 13:09:32
Üzenet elküldve: 2022-05-20 13:09:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Belé nevelték, hogy a fájdalom, a veréssel való büntetés a szükséges rossz, hogy megtanulja a saját helyét a világban és annak megfelelően viselkedjen. Ő pedig belsővé tette ezt a "tanítást" és elhitte, hogy megérdemli a verést, levonta belőle a maga tanulságait. Ugyanakkor azt is képes volt felismerni - igaz, hosszabb időbe telt -, mikor már teljesen rajta kívül állt, hogy kap-e büntetést. Ez a felismerés és szembeszegülés vezette őt ide. Lehetne mondani, hogy azért van itt, mert többé nem volt hajlandó elfogadni vagy elviselni a fájdalmat, vagy a bárminemű bántalmazást.
Most sem akarja ő igazán bántani magát. Bár akad benne elég bűntudat és bizonytalanság, hogy képes legyen elhitetni magával, hogy megérdemli a fájdalmat, az önbüntetést, valójában nem akar ilyesmikre gondolni. Meg is ijeszti az a néhány pillanat, amikor elmereng rajta, hogy ez lehetne a megoldás, hogy az amulett működjön. Mert ugyanakkor erős benne a kötelességtudat, így pedig a késztetés is, hogy meg kellene tennie: vissza kellene süppednie oda, ahonnan kimászni próbál, mert ezzel válhatna hasznossá, így teljesíthetné a rá bízott feladatot. De nem akarja, fél tőle. Talán ezért is kerülte ezeket a gondolatokat, míg Gaerralos kérdései rá nem mutattak, hogy lehet ez a hozzáállás volna szükséges a részéről, hogy az amulett tényleg a kívánsága szerint működjön és megadja a fájdalmat.
Mikor válasza után a férfi kifejti a véleményét, az ismét elég tanácstalanná teszi. Jó, hogy inkább így gondolkozik, viszont mégsem jó, mert vélhetően nem lesz eredményre vezető... Akkor mégis mit kellene csinálnia?*
- Akkor mégis arra kellene összpontosítanom, hogy miért érdemelném meg. - *Van egy kis kérdő hangsúly a szavaiban, de alapvetően inkább összefoglalója annak, hogy ebből milyen következtetést vont le.
Ahogy Gaerralos folytatja, abból viszont az tűnik ki, hogy a férfi alapvetően is inkább másokon gyakoroltatná vele az amulett használatát. Amiről persze neki is megvannak a saját gondolatai, de mielőtt ezeket kifejezhetné, mestere újabb kérdéssel fordul felé.*
- Nem sokat. Feltételezte, hogy könnyebb a használata olyasvalakinek, aki szeret is fájdalmat okozni. És hogy könnyen rá lehet kapni az ízére, ezért veszélyes. - *Próbál felidézni részleteket a rövid beszélgetésből.*
- Hogy miért lehet nehezebb saját magunkon használni, arról csak annyit mondott, hogy a fájdalom kizökkentheti a használót az összpontosításból, ezért a varázslat megszakad. - *Teszi még hozzá, majd ő kérdez.*
- Maga szerint kin kellene gyakorolnom?... Mert ha nem elég az akaratom - a cél, amiért akarom okozni a fájdalmat -, akkor nem vagyok benne biztos, hogy valaki más esetén könnyebben meg tudnám magamat győzni, hogy megérdemli a kínt. Arról igen, hogy megéri fájdalmat okoznom; mert sérülést nem okozok, nem marad nyoma és nem is kell sokáig nyújtanom a kín okozását, elég, ha elengedem az amulettet... Ha a másik vállalja ezt a fájdalmat, ennyit megér, hogy később fegyverként tudjuk használni ezt. Mégis inkább magam vállalnám ezt, semmint máson gyakoroljak.- *Fejezi ki gondolatait, őszintén tanácsot várva a másiktól.*
- Ugyan lehetségesnek tartom, hogy... Tudja, ha forró edényhez nyúl, vagy a szeme felé közelít valami... elkapja a kezét, lehunyja a szemét... Talán én is ezt teszem, amikor a fájdalomra készülök, ez is akadályozhat. De még nem is gyakoroltam eleget, tegnap próbáltam először. - *Teszi hozzá, majd tekintete megállapodik Gaerraloson, s már nem szól, csak vár.*
*Belé nevelték, hogy a fájdalom, a veréssel való büntetés a szükséges rossz, hogy megtanulja a saját helyét a világban és annak megfelelően viselkedjen. Ő pedig belsővé tette ezt a "tanítást" és elhitte, hogy megérdemli a verést, levonta belőle a maga tanulságait. Ugyanakkor azt is képes volt felismerni - igaz, hosszabb időbe telt -, mikor már teljesen rajta kívül állt, hogy kap-e büntetést. Ez a felismerés és szembeszegülés vezette őt ide. Lehetne mondani, hogy azért van itt, mert többé nem volt hajlandó elfogadni vagy elviselni a fájdalmat, vagy a bárminemű bántalmazást.
Most sem akarja ő igazán bántani magát. Bár akad benne elég bűntudat és bizonytalanság, hogy képes legyen elhitetni magával, hogy megérdemli a fájdalmat, az önbüntetést, valójában nem akar ilyesmikre gondolni. Meg is ijeszti az a néhány pillanat, amikor elmereng rajta, hogy ez lehetne a megoldás, hogy az amulett működjön. Mert ugyanakkor erős benne a kötelességtudat, így pedig a késztetés is, hogy meg kellene tennie: vissza kellene süppednie oda, ahonnan kimászni próbál, mert ezzel válhatna hasznossá, így teljesíthetné a rá bízott feladatot. De nem akarja, fél tőle. Talán ezért is kerülte ezeket a gondolatokat, míg Gaerralos kérdései rá nem mutattak, hogy lehet ez a hozzáállás volna szükséges a részéről, hogy az amulett tényleg a kívánsága szerint működjön és megadja a fájdalmat.
Mikor válasza után a férfi kifejti a véleményét, az ismét elég tanácstalanná teszi. Jó, hogy inkább így gondolkozik, viszont mégsem jó, mert vélhetően nem lesz eredményre vezető... Akkor mégis mit kellene csinálnia?*
- Akkor mégis arra kellene összpontosítanom, hogy miért érdemelném meg. - *Van egy kis kérdő hangsúly a szavaiban, de alapvetően inkább összefoglalója annak, hogy ebből milyen következtetést vont le.
Ahogy Gaerralos folytatja, abból viszont az tűnik ki, hogy a férfi alapvetően is inkább másokon gyakoroltatná vele az amulett használatát. Amiről persze neki is megvannak a saját gondolatai, de mielőtt ezeket kifejezhetné, mestere újabb kérdéssel fordul felé.*
- Nem sokat. Feltételezte, hogy könnyebb a használata olyasvalakinek, aki szeret is fájdalmat okozni. És hogy könnyen rá lehet kapni az ízére, ezért veszélyes. - *Próbál felidézni részleteket a rövid beszélgetésből.*
- Hogy miért lehet nehezebb saját magunkon használni, arról csak annyit mondott, hogy a fájdalom kizökkentheti a használót az összpontosításból, ezért a varázslat megszakad. - *Teszi még hozzá, majd ő kérdez.*
- Maga szerint kin kellene gyakorolnom?... Mert ha nem elég az akaratom - a cél, amiért akarom okozni a fájdalmat -, akkor nem vagyok benne biztos, hogy valaki más esetén könnyebben meg tudnám magamat győzni, hogy megérdemli a kínt. Arról igen, hogy megéri fájdalmat okoznom; mert sérülést nem okozok, nem marad nyoma és nem is kell sokáig nyújtanom a kín okozását, elég, ha elengedem az amulettet... Ha a másik vállalja ezt a fájdalmat, ennyit megér, hogy később fegyverként tudjuk használni ezt. Mégis inkább magam vállalnám ezt, semmint máson gyakoroljak.- *Fejezi ki gondolatait, őszintén tanácsot várva a másiktól.*
- Ugyan lehetségesnek tartom, hogy... Tudja, ha forró edényhez nyúl, vagy a szeme felé közelít valami... elkapja a kezét, lehunyja a szemét... Talán én is ezt teszem, amikor a fájdalomra készülök, ez is akadályozhat. De még nem is gyakoroltam eleget, tegnap próbáltam először. - *Teszi hozzá, majd tekintete megállapodik Gaerraloson, s már nem szól, csak vár.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-20 10:36:58
Üzenet elküldve: 2022-05-20 10:36:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Látszik, hogy a kérdésének hatása van Garsinra. Céllal teszi ezt, még ha Garsin számára nem is lehet kellemes élmény. Viszont kénytelen szembeállítani tanítványát a tényekkel, ha az úgy szeretné elsajátítani az amulett használatát, hogy közben nem rongálja saját lelki stabilitását.
Nem hiszi ugyanis, hogy egy az önhibáztatásra kifejezetten hajlamos kamaszlányt érintetlenül hagyna az, hogy megtanulja, milyen módon kell szó szerint mágikus módon kínozni önmagát, sőt, egyenesen kívánni saját magára a fájdalmat. Ráadásul afelől is vannak kétségei, hogy ez mennyit segítene a lánynak abban, hogy az amulettet azok ellen fordítsa, akik ellen használnia kell majd.
Végül aztán amaz válaszol, és szavai egyszerre megnyugtatóak, és továbbra is problémásak. Nem hiszi ugyanis, hogy a lány sokra megy majd azzal, ha a fájdalomra egyszerű eszközként tekint, egyfajta szükséges rosszként... nem tűnik valószínűnek, hogy ezzel elérné a kívánt hatást.*
-Nem elég. Jó, hogy így gondolkozol... jobb, mintha ténylegesen magad ellen akarnád fordítani. Ám ha jól gondolom, hogy egy ilyen tárgy hogy működhet - és meglehet, hogy tévedek -, akkor legalább olyan fontos a kín maga, mint a cél, amiért használod.
*Egy rövid szünetet tart, továbbra is fenntartva a szemkontaktust. Meg akar bizonyosodni róla, hogy Garsin érti, amit mond, és így ezen a ponton amaz kérdezhet is, ha akar, és csak ezután folytatja.*
-Nekem veszélyesnek tűnik, hogy magad ellen akarod megtanulni használni a tárgyat. Ha mások - bűnözők, Arthenior ellenségei - lefegyverzése a cél, akkor másokat kell megtanulnod kínozni.
*Egy pár másodpercig még a lány szemébe néz, majd megtöri a szemkontaktust, és hátradől.*
-HA igazam van. Említetted, hogy beszélgettél Abogr mesterrel - ő kétségkívül többet tud a tárgyról, mint én. Mondott bármit erről?
*Látszik, hogy a kérdésének hatása van Garsinra. Céllal teszi ezt, még ha Garsin számára nem is lehet kellemes élmény. Viszont kénytelen szembeállítani tanítványát a tényekkel, ha az úgy szeretné elsajátítani az amulett használatát, hogy közben nem rongálja saját lelki stabilitását.
Nem hiszi ugyanis, hogy egy az önhibáztatásra kifejezetten hajlamos kamaszlányt érintetlenül hagyna az, hogy megtanulja, milyen módon kell szó szerint mágikus módon kínozni önmagát, sőt, egyenesen kívánni saját magára a fájdalmat. Ráadásul afelől is vannak kétségei, hogy ez mennyit segítene a lánynak abban, hogy az amulettet azok ellen fordítsa, akik ellen használnia kell majd.
Végül aztán amaz válaszol, és szavai egyszerre megnyugtatóak, és továbbra is problémásak. Nem hiszi ugyanis, hogy a lány sokra megy majd azzal, ha a fájdalomra egyszerű eszközként tekint, egyfajta szükséges rosszként... nem tűnik valószínűnek, hogy ezzel elérné a kívánt hatást.*
-Nem elég. Jó, hogy így gondolkozol... jobb, mintha ténylegesen magad ellen akarnád fordítani. Ám ha jól gondolom, hogy egy ilyen tárgy hogy működhet - és meglehet, hogy tévedek -, akkor legalább olyan fontos a kín maga, mint a cél, amiért használod.
*Egy rövid szünetet tart, továbbra is fenntartva a szemkontaktust. Meg akar bizonyosodni róla, hogy Garsin érti, amit mond, és így ezen a ponton amaz kérdezhet is, ha akar, és csak ezután folytatja.*
-Nekem veszélyesnek tűnik, hogy magad ellen akarod megtanulni használni a tárgyat. Ha mások - bűnözők, Arthenior ellenségei - lefegyverzése a cél, akkor másokat kell megtanulnod kínozni.
*Egy pár másodpercig még a lány szemébe néz, majd megtöri a szemkontaktust, és hátradől.*
-HA igazam van. Említetted, hogy beszélgettél Abogr mesterrel - ő kétségkívül többet tud a tárgyról, mint én. Mondott bármit erről?
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 19:26:54
Üzenet elküldve: 2022-05-19 19:26:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*A hosszas összefoglaló egy kissé még le is fárasztja, így bár kérdéseket vár, arra nincs teljesen felkészülve, hogy az első mindjárt felé, vagyis a gyakorlási módszere felé irányuljon.
Kezdetnek csak biccent. Valamiért kapásból helytelenítést érzékel a kérdés mögött, s talán nem teljesen tévesen.
A továbbiakból aztán úgy sejti, hogy inkább a módszerrel nem ért egyet a férfi, nem gondolja megfelelőnek, működőképesnek.
A neki szegezett felvetésekkel valószínűleg nem ez a célja mesterének, ám a kezdeti őszinte válaszkeresés után Garsinban hirtelen átkapcsol valami... Akár még észlelhető is lehet a lefagyása és magába mélyedése.
Összeköti az elhangzottakat, hogy Gaerralos szerint az amulettet érzelmek irányítják, s a kérdéseket, hogy ő szeretne-e magának fájdalmat okozni, elhiszi-e, hogy megérdemelné a kínt... Mi van, ha tényleg ez volna a megoldás? Ha fel kellene idéznie, meg kellene keresnie magában, hogy miért érdemelné meg?
De pusztán néhány pillanatra kalandozik el, aztán tekintete kitisztul és őszintén osztja meg eredeti elképzelését a férfival.*
- Akarom, hogy fájjon, mert akarom, hogy működjön, hogy képes legyek használni. - *Feleli egyszerűen, de komolyan.*
- Mert láttam, hogy mire képes és tényleg szörnyű... de úgy hiszem, hogy lehetne jóra használni. Nem okoz sebet, mint egy kard, nem veszélyes másra, csak a célpontra. És még vele is kíméletes. A fájdalom elmúlik, a sérülésbe belehalhat. Az amulettel le lehet fegyverezni valakit, anélkül, hogy bántódása esne... Nagyon jó eszköz volna a kezünkben.
Úgyhogy igen, akarom, hogy fájjon, mert az azt jelentené, hogy már tudom használni. - *Magyarázza, de benne is akad kérdés, viszont nem akarja feltenni, míg nem hallotta a férfi véleményét.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.19 19:31:15
*A hosszas összefoglaló egy kissé még le is fárasztja, így bár kérdéseket vár, arra nincs teljesen felkészülve, hogy az első mindjárt felé, vagyis a gyakorlási módszere felé irányuljon.
Kezdetnek csak biccent. Valamiért kapásból helytelenítést érzékel a kérdés mögött, s talán nem teljesen tévesen.
A továbbiakból aztán úgy sejti, hogy inkább a módszerrel nem ért egyet a férfi, nem gondolja megfelelőnek, működőképesnek.
A neki szegezett felvetésekkel valószínűleg nem ez a célja mesterének, ám a kezdeti őszinte válaszkeresés után Garsinban hirtelen átkapcsol valami... Akár még észlelhető is lehet a lefagyása és magába mélyedése.
Összeköti az elhangzottakat, hogy Gaerralos szerint az amulettet érzelmek irányítják, s a kérdéseket, hogy ő szeretne-e magának fájdalmat okozni, elhiszi-e, hogy megérdemelné a kínt... Mi van, ha tényleg ez volna a megoldás? Ha fel kellene idéznie, meg kellene keresnie magában, hogy miért érdemelné meg?
De pusztán néhány pillanatra kalandozik el, aztán tekintete kitisztul és őszintén osztja meg eredeti elképzelését a férfival.*
- Akarom, hogy fájjon, mert akarom, hogy működjön, hogy képes legyek használni. - *Feleli egyszerűen, de komolyan.*
- Mert láttam, hogy mire képes és tényleg szörnyű... de úgy hiszem, hogy lehetne jóra használni. Nem okoz sebet, mint egy kard, nem veszélyes másra, csak a célpontra. És még vele is kíméletes. A fájdalom elmúlik, a sérülésbe belehalhat. Az amulettel le lehet fegyverezni valakit, anélkül, hogy bántódása esne... Nagyon jó eszköz volna a kezünkben.
Úgyhogy igen, akarom, hogy fájjon, mert az azt jelentené, hogy már tudom használni. - *Magyarázza, de benne is akad kérdés, viszont nem akarja feltenni, míg nem hallotta a férfi véleményét.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.19 19:31:15
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 18:49:41
Üzenet elküldve: 2022-05-19 18:49:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Garsinnak nem kell sok biztatás, hamar belekezd a mesélésbe. Habár a lány a feje fölött néz el, ez nem tántorítja el attól, hogy ő figyelje annak arckifejezését, és mikor az felé pillant, sosem nehéz megtalálni a szemkontaktust. Csak figyel, és magában feldolgozza a hallottakat.*
~Kínokozó amulett. Tárgyba zárt holdmágia, vagy szakrális Sa'Tereth-i ige?~
*Spekulál szinte azonnal magában. Különösebben nem szörnyed el a mágikus kínzóeszköz gondolatától, Pirtianesben töltött évei során a mágikus kínzás nem egy formájával megismerkedett már. Az persze kissé meglepi, hogy Artheniorban is használtak ilyeneket... na nem azért, mert ne tudná elképzelni, ám magától nem is feltételezte volna.*
~Több, tapasztalt katonák lefegyverzésére is alkalmas mágikus kínzóeszköz, jelenleg ismeretlen helyen.~
*Zavarja, hogy ez csak olyan mellesleges módon kerül említésre. Megfontolja, hogy rákérdez a rabok jelenlegi hollétére, ám végül ellene dönt. Tudja, hogy mindkettőjüknek elég felelőssége van jelenleg, és nem akar befolyni egy ilyen keresésbe.*
~Régen. Akkor holdmágia, vagy valami számomra ismeretlen.~
*A lány folytatja az elbeszélést, és hamarosan magyarázatot is nyújt Gaerralos kimondatlan kérdésére. Ősi elf közösség, elfbőr... Szeme sem rezzen, ahogy ezt hallja. Ha nem a sötételfek városában töltötte volna katonaéveit, akkor talán drámaibb reakciót mutatna... ám az elfbőrrel kötött könyvek még ha nem is mindennaposak Pirtianesben, azért példanélkülinek sem lehet őket nevezni.*
~Kínok atyja. Létező entitás, vagy fanatikus elmék szüleménye?~
*A lány folytatott magyarázata alapján az előbbi valószínűbbnek tűnik, habár találkozott már olyan eretnekségnek is könnyedén nevezhető könyvvel, ami azt állította, maga az imádat is mágikus hatalommal bír.*
-Magadon?
*Reagál végül az egész beszámoló során először, pont a végére. Figyeli Garsin vonásait, igyekszik olvasni belőlük, míg saját arckifejezése nem árulja el a véleményét.*
-Ha a mágia maga szakrális, akkor feltételezem, hogy inkább érzelemközpontú, mintsem tudatos, kiszámítható és objektív módon meghatározható szorítható módja van az aktiválásának.
*Enyhén előrehajol, jégkékjeit Garsin szemeibe fúrja.*
-Akarod, hogy fájjon? Szeretnél kínt okozni magadnak? Úgy érzed, képes vagy meggyőzni magadat, hogy megérdemled?
*Csöndesen, de tisztán beszél, és ahogy kérdése végére ér, kivár. Hangja és testbeszéde is őszinteséget követelnek, és habár teljes tudatában van annak, hogy nehéz kérdést tett fel, mégis elvárja, hogy a lány tudjon választ adni rá.*
*Garsinnak nem kell sok biztatás, hamar belekezd a mesélésbe. Habár a lány a feje fölött néz el, ez nem tántorítja el attól, hogy ő figyelje annak arckifejezését, és mikor az felé pillant, sosem nehéz megtalálni a szemkontaktust. Csak figyel, és magában feldolgozza a hallottakat.*
~Kínokozó amulett. Tárgyba zárt holdmágia, vagy szakrális Sa'Tereth-i ige?~
*Spekulál szinte azonnal magában. Különösebben nem szörnyed el a mágikus kínzóeszköz gondolatától, Pirtianesben töltött évei során a mágikus kínzás nem egy formájával megismerkedett már. Az persze kissé meglepi, hogy Artheniorban is használtak ilyeneket... na nem azért, mert ne tudná elképzelni, ám magától nem is feltételezte volna.*
~Több, tapasztalt katonák lefegyverzésére is alkalmas mágikus kínzóeszköz, jelenleg ismeretlen helyen.~
*Zavarja, hogy ez csak olyan mellesleges módon kerül említésre. Megfontolja, hogy rákérdez a rabok jelenlegi hollétére, ám végül ellene dönt. Tudja, hogy mindkettőjüknek elég felelőssége van jelenleg, és nem akar befolyni egy ilyen keresésbe.*
~Régen. Akkor holdmágia, vagy valami számomra ismeretlen.~
*A lány folytatja az elbeszélést, és hamarosan magyarázatot is nyújt Gaerralos kimondatlan kérdésére. Ősi elf közösség, elfbőr... Szeme sem rezzen, ahogy ezt hallja. Ha nem a sötételfek városában töltötte volna katonaéveit, akkor talán drámaibb reakciót mutatna... ám az elfbőrrel kötött könyvek még ha nem is mindennaposak Pirtianesben, azért példanélkülinek sem lehet őket nevezni.*
~Kínok atyja. Létező entitás, vagy fanatikus elmék szüleménye?~
*A lány folytatott magyarázata alapján az előbbi valószínűbbnek tűnik, habár találkozott már olyan eretnekségnek is könnyedén nevezhető könyvvel, ami azt állította, maga az imádat is mágikus hatalommal bír.*
-Magadon?
*Reagál végül az egész beszámoló során először, pont a végére. Figyeli Garsin vonásait, igyekszik olvasni belőlük, míg saját arckifejezése nem árulja el a véleményét.*
-Ha a mágia maga szakrális, akkor feltételezem, hogy inkább érzelemközpontú, mintsem tudatos, kiszámítható és objektív módon meghatározható szorítható módja van az aktiválásának.
*Enyhén előrehajol, jégkékjeit Garsin szemeibe fúrja.*
-Akarod, hogy fájjon? Szeretnél kínt okozni magadnak? Úgy érzed, képes vagy meggyőzni magadat, hogy megérdemled?
*Csöndesen, de tisztán beszél, és ahogy kérdése végére ér, kivár. Hangja és testbeszéde is őszinteséget követelnek, és habár teljes tudatában van annak, hogy nehéz kérdést tett fel, mégis elvárja, hogy a lány tudjon választ adni rá.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 15:58:23
Üzenet elküldve: 2022-05-19 15:58:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Nem igazán tud mit hozzáfűzni a kapott magyarázathoz, még mindig eléggé meglepett és csak emészti az elhangzottakat, meg a tényt, hogy... valami különleges adottsággal rendelkezik? Illetve Gaerralos is. De ahogy mestere előadja, mégis egyedibbnek és ritkábbnak tűnik ez a képesség. Ezt magában végül egy biztató, jó jelnek könyveli el, hogy nem értelmetlen a nagyobb célok felé törnie. Bár ezt a félelmét már az első sikeres varázslata is enyhítette, mégis jól jön minden megerősítés.
A mágiában tett előmeneteleikről aztán visszakanyarodnak a kutatás témájához. A kérdésére kapott válasz pedig jelzi számára, hogy érdemes fölvezetnie az egészet. Túl mélyen nem áll szándékában ugyan belemenni a részletekbe, mert az a személyével kapcsolatban is vetne föl kérdéseket, illetve hosszúra is nyúlna és nem kapcsolódik szorosan az amuletthez.
Eltöprengve néz el a férfi feje mellett, úgy kezd bele az egészbe, és többnyire tartja is ezt, csak néha pillant a vele szemben ülő szemébe beszéd közben.*
- A városi lázadás miatt nem érkezett több ellátmány a bányába és az őrök is kevesebben voltak, így a raboknak sikerült kiszabadulniuk és az őröket tették fogollyá... A vezetőjük egy Gardoth nevű férfi volt, de többnyire csak Kékszeműnek nevezték. Az őrök használtak egyfajta kínzóeszközt, egy amulettet, hogy a rabokat kordában tartsák. A Kékszemű megszerzett egy ilyet - a többivel az őrök sem tudták, mi lett -... szóval... ez is segített neki átvenni az irányítást. A parancsnokot és a hadnagyot is ezzel fegyverezte le. Ezt az amulettet elég volt megérintenie és néznie, akit kínozni kívánt. - *Úgy véli, ennyi bevezető elég is arról, hogy hogyan kerültek kapcsolatba ezzel a mágikus holmival, úgyhogy rátér a lényegre.*
- Mikor kiszabadultunk, az amulettet magunkkal hoztuk. A könyvtárban megtudtam, hogy valóban régen használtak több ilyen amulettet is a bányabörtönben. Viszont csakis olyanok képesek működtetni, akik képesek a varázslásra.
A könyvtár tiltott részlegében aztán megtudtam azt is, hogy honnan származik ez az amulett. Legalábbis a működésének leírása megegyezett azzal, amit mi tapasztaltunk és volt egy rajz is róla a könyvben, ami szintén megegyezett azzal, ahogy az amulett kinéz. Szóval mondhatni bizonyos, hogy ugyanarról az amulettről van szó...
Mindez egy elfek bőréből készült könyvben volt, ami egy elf közösség... vallásos könyve volt? - *Fogalmaz kissé bizonytalanul, mert nem is tudja, milyen szóval illesse azt a sok borzalmat, önkínzási módszert és hagymázas látomást, amit olvasott.*
- Egy Kínok Atyjának nevezett istenségben hittek. Úgy gondolták, hogy a fájdalom által kerülhetnek közelebb hozzá, ezért különféle módokon kínozták saját magukat. De néhányan már annyira hozzászoktak a fájdalomhoz, hogy nehezükre esett elérni. Ezért készült a Kínhozó: az amulett. Ami a test megsebzése nélkül egyenesen éri el a fájdalom érzését, így pedig annak is képes kínt okozni, akinek a teste már hozzászokott.
Viszont arról nem szólt a könyv, hogy miként lehet pontosan használni az amulettet, csak az derült ki ebből is, hogy csakis varázshasználók tudják működtetni.
Ezért mentem a Mágustoronyba... hátha Abogr mester tud ebben segíteni. És voltam olyan szerencsés, hogy fogadott is. Azt hiszem, ő is kíváncsi volt.
Megerősítette, hogy szakrális eredetű mágikus tárgy, de a mágia már benne van, csak működésre kell bírni. Vagyis hogy nem csak szakrális mágusok tudják használni...
Amit láttunk is a Kékszeműnél: az amulettet érinteni kell és nézni, akit kínozni akarunk. Ennyit tudott ő is mondani. Csak gyakorolni kell és ráérezni a használatára, a kellő affinitással az után működnie kellene, akár egy varázslatnak. - *Elgondolkodik, hogy kihagyott-e valamit, de a saját szemszögéből nem látja, úgyhogy itt zárja a beszámolót és hagy lehetőséget a kérdésekre. Illetve...*
- Tegnap este már próbáltam, de egyelőre nem sikerült. Mondjuk ezt is mondta Abogr mester, hogy saját magunkon használni nehezebb lehet...
*Nem igazán tud mit hozzáfűzni a kapott magyarázathoz, még mindig eléggé meglepett és csak emészti az elhangzottakat, meg a tényt, hogy... valami különleges adottsággal rendelkezik? Illetve Gaerralos is. De ahogy mestere előadja, mégis egyedibbnek és ritkábbnak tűnik ez a képesség. Ezt magában végül egy biztató, jó jelnek könyveli el, hogy nem értelmetlen a nagyobb célok felé törnie. Bár ezt a félelmét már az első sikeres varázslata is enyhítette, mégis jól jön minden megerősítés.
A mágiában tett előmeneteleikről aztán visszakanyarodnak a kutatás témájához. A kérdésére kapott válasz pedig jelzi számára, hogy érdemes fölvezetnie az egészet. Túl mélyen nem áll szándékában ugyan belemenni a részletekbe, mert az a személyével kapcsolatban is vetne föl kérdéseket, illetve hosszúra is nyúlna és nem kapcsolódik szorosan az amuletthez.
Eltöprengve néz el a férfi feje mellett, úgy kezd bele az egészbe, és többnyire tartja is ezt, csak néha pillant a vele szemben ülő szemébe beszéd közben.*
- A városi lázadás miatt nem érkezett több ellátmány a bányába és az őrök is kevesebben voltak, így a raboknak sikerült kiszabadulniuk és az őröket tették fogollyá... A vezetőjük egy Gardoth nevű férfi volt, de többnyire csak Kékszeműnek nevezték. Az őrök használtak egyfajta kínzóeszközt, egy amulettet, hogy a rabokat kordában tartsák. A Kékszemű megszerzett egy ilyet - a többivel az őrök sem tudták, mi lett -... szóval... ez is segített neki átvenni az irányítást. A parancsnokot és a hadnagyot is ezzel fegyverezte le. Ezt az amulettet elég volt megérintenie és néznie, akit kínozni kívánt. - *Úgy véli, ennyi bevezető elég is arról, hogy hogyan kerültek kapcsolatba ezzel a mágikus holmival, úgyhogy rátér a lényegre.*
- Mikor kiszabadultunk, az amulettet magunkkal hoztuk. A könyvtárban megtudtam, hogy valóban régen használtak több ilyen amulettet is a bányabörtönben. Viszont csakis olyanok képesek működtetni, akik képesek a varázslásra.
A könyvtár tiltott részlegében aztán megtudtam azt is, hogy honnan származik ez az amulett. Legalábbis a működésének leírása megegyezett azzal, amit mi tapasztaltunk és volt egy rajz is róla a könyvben, ami szintén megegyezett azzal, ahogy az amulett kinéz. Szóval mondhatni bizonyos, hogy ugyanarról az amulettről van szó...
Mindez egy elfek bőréből készült könyvben volt, ami egy elf közösség... vallásos könyve volt? - *Fogalmaz kissé bizonytalanul, mert nem is tudja, milyen szóval illesse azt a sok borzalmat, önkínzási módszert és hagymázas látomást, amit olvasott.*
- Egy Kínok Atyjának nevezett istenségben hittek. Úgy gondolták, hogy a fájdalom által kerülhetnek közelebb hozzá, ezért különféle módokon kínozták saját magukat. De néhányan már annyira hozzászoktak a fájdalomhoz, hogy nehezükre esett elérni. Ezért készült a Kínhozó: az amulett. Ami a test megsebzése nélkül egyenesen éri el a fájdalom érzését, így pedig annak is képes kínt okozni, akinek a teste már hozzászokott.
Viszont arról nem szólt a könyv, hogy miként lehet pontosan használni az amulettet, csak az derült ki ebből is, hogy csakis varázshasználók tudják működtetni.
Ezért mentem a Mágustoronyba... hátha Abogr mester tud ebben segíteni. És voltam olyan szerencsés, hogy fogadott is. Azt hiszem, ő is kíváncsi volt.
Megerősítette, hogy szakrális eredetű mágikus tárgy, de a mágia már benne van, csak működésre kell bírni. Vagyis hogy nem csak szakrális mágusok tudják használni...
Amit láttunk is a Kékszeműnél: az amulettet érinteni kell és nézni, akit kínozni akarunk. Ennyit tudott ő is mondani. Csak gyakorolni kell és ráérezni a használatára, a kellő affinitással az után működnie kellene, akár egy varázslatnak. - *Elgondolkodik, hogy kihagyott-e valamit, de a saját szemszögéből nem látja, úgyhogy itt zárja a beszámolót és hagy lehetőséget a kérdésekre. Illetve...*
- Tegnap este már próbáltam, de egyelőre nem sikerült. Mondjuk ezt is mondta Abogr mester, hogy saját magunkon használni nehezebb lehet...
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 14:16:40
Üzenet elküldve: 2022-05-19 14:16:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
-Remek kérdés. A képesség maga azok között, akik mágiát tanulnak, nem különösebben ritka... ám látszólag függetlenül attól, hogy mennyi tapasztalatot szereznek, sokak számára elérhetetlennek tűnik, míg mások, mint például te - vagy, ahogy felfedeztem, jómagam - valamilyen módon szert tettek rá.
*Bizonyára vannak, akik széleskörűbben kutatták ezt a témát, elvégre akik a mágia útjára lépnek, jellemzően vagy eleve valamekkora befolyással rendelkeznek, vagy újdonsült képességeik nyitnak fel nekik kapukat. Az ilyenek között pedig kétségkívül nem egy olyan van, akit frusztrált, hogy nem tudja elsajátítani az ilyen szintű kontrollt... és egy mágus ritkán riad el egy kevés kutatástól, hogy megpróbálja megoldani a problémáit.
Garsint láthatólag szórakoztatja kijelentése, habár kissé túlbecsüli, hogy mire is képes az alapszintű földmágia. Földrengés okozására éppen még nem, de arra igen, hogy például kevesebb, mint egy perc alatt effektíve kettéválassza a Warg odú konyháját, avagy megáldja egy belső almafával. Ennél viszont kreatívabb ötletei is akadnak, hogy hogy tudná alkalmazni ezeket a varázslatokat.*
-Ne aggódj, meg fogom.
*Ő maga is szándékozik gyakorolni az újonnan megismert varázslatokat, és bizony eszébe is jut pár módszer, amivel ezt megejtheti. Mindez viszont egyelőre várhat, hiszen továbbra is kíváncsi Garsin kutatására... még ha a lány meglehetősen kacsaringós úton is jut el a lényegig. Türelmesen, az ujjaival halkan az asztalon dobolva várja meg, míg tanítványa rájön, hogy nem a kérdésre válaszol.
A fiatal végül warg utoléri magát, és inkább magán a kutatáson kezd el gondolkozni, ám látszik, hogy szükség van egy kevés háttérinformációra, hogy a dolog értelmezhető legyen.*
-Hallottam hírét, ám semmi konkrét részletet nem tudok.
*Itt hátradől, jelezve, hogy Garsin nyugodtan belekezdhet a történetbe, és ha ez meg is történik, akkor valószínűleg nem nagyon tervez közbevágni, csak figyelemmel hallgatja a másik szavait.*
-Remek kérdés. A képesség maga azok között, akik mágiát tanulnak, nem különösebben ritka... ám látszólag függetlenül attól, hogy mennyi tapasztalatot szereznek, sokak számára elérhetetlennek tűnik, míg mások, mint például te - vagy, ahogy felfedeztem, jómagam - valamilyen módon szert tettek rá.
*Bizonyára vannak, akik széleskörűbben kutatták ezt a témát, elvégre akik a mágia útjára lépnek, jellemzően vagy eleve valamekkora befolyással rendelkeznek, vagy újdonsült képességeik nyitnak fel nekik kapukat. Az ilyenek között pedig kétségkívül nem egy olyan van, akit frusztrált, hogy nem tudja elsajátítani az ilyen szintű kontrollt... és egy mágus ritkán riad el egy kevés kutatástól, hogy megpróbálja megoldani a problémáit.
Garsint láthatólag szórakoztatja kijelentése, habár kissé túlbecsüli, hogy mire is képes az alapszintű földmágia. Földrengés okozására éppen még nem, de arra igen, hogy például kevesebb, mint egy perc alatt effektíve kettéválassza a Warg odú konyháját, avagy megáldja egy belső almafával. Ennél viszont kreatívabb ötletei is akadnak, hogy hogy tudná alkalmazni ezeket a varázslatokat.*
-Ne aggódj, meg fogom.
*Ő maga is szándékozik gyakorolni az újonnan megismert varázslatokat, és bizony eszébe is jut pár módszer, amivel ezt megejtheti. Mindez viszont egyelőre várhat, hiszen továbbra is kíváncsi Garsin kutatására... még ha a lány meglehetősen kacsaringós úton is jut el a lényegig. Türelmesen, az ujjaival halkan az asztalon dobolva várja meg, míg tanítványa rájön, hogy nem a kérdésre válaszol.
A fiatal végül warg utoléri magát, és inkább magán a kutatáson kezd el gondolkozni, ám látszik, hogy szükség van egy kevés háttérinformációra, hogy a dolog értelmezhető legyen.*
-Hallottam hírét, ám semmi konkrét részletet nem tudok.
*Itt hátradől, jelezve, hogy Garsin nyugodtan belekezdhet a történetbe, és ha ez meg is történik, akkor valószínűleg nem nagyon tervez közbevágni, csak figyelemmel hallgatja a másik szavait.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 12:51:42
Üzenet elküldve: 2022-05-19 12:51:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
- De akkor én miért tudom? - *Kérdez vissza, kissé szórakozottan, mert egyrészt emészti az elhangzottakat, meg ezt a meglepő újdonságot, hogy ilyesmire is képes lehet a varázslat során, másrészt mivel Gaerralos feloszlatásról beszélt, máris igyekszik ezzel is tenni egy próbát és így figyelme megoszlik.
Mikor kezeiről is eltűnik a derengés, akkor fölemeli tekintetét, és ismét egészen mesterére összpontosít.
Az ismerős, utasító hangnemre csupán komolyan biccent, hogy úgy fog tenni.
Majd kérdeznie sem kell, Gaerralos magától hozza föl a témát, amiről az imént nem volt alkalma érdeklődni, és eszerint megerősítést nyer, hogy jól értette: a férfi is szerzett már gyakorlati tudást a mágiában.
E hírt előbb csak élénk figyelemmel és lelkesedéssel fogadja, majd Gaerralos megjegyzésére arról, hogy az ő bemutatója alighanem kárt tenne a konyhában, csaknem fölnevet, mert máris földrengést képzel ide és csörömpölve potyogó edényeket.*
- Azért egyszer majd megmutathatná. - *Veti föl, megengedve magának némi gyerekességet. Mert bizony nem feltétlenül csak tudományos az érdeklődése, hanem szórakoztatják is és lenyűgözik az ilyen látványos varázslatok.*
- Meglátja majd a toronyban mennyit lehet tanulni! Hatalmas termek vannak, minden ágnak egy külön szint! Sokkal nagyobb, mint a könyvtár. És azt hiszem, ez is egy varázslat... Mármint... a toronyban sokkal több hely van, mint ahogy kívülről nézve gondolná. És volt ott egy ajtó, ami nem mindig ugyanoda vezetett... - *Kezd egy kis mesélésbe, felbuzdulva rajta, hogy most már mesterének sem lesz akkora akadály a torony elhelyezkedése.
De hamar félbe is hagyja az élménybeszámolót, mert a teleportáló ajtóról eszébe jut, hogy miért is haladt át azon, s hogy a kutatásról akart beszélni Gaerralosnak. Úgyhogy lelassít és visszakomolyodik, keresi a szavakat és hogy hol kezdjen bele ebbe a hosszú történetbe.*
- Tudja, hogy a parancsnok, a hadnagy és én hosszú ideig a Krenkataur bányabörtönében voltunk, mielőtt a városba jöttünk? - *Teszi föl a kérdést, mert az amulett szempontjából ez egy fontos részlet, ugyanakkor nem szükséges kifejtenie, ha a férfinek más már elmesélte mindezt.*
- De akkor én miért tudom? - *Kérdez vissza, kissé szórakozottan, mert egyrészt emészti az elhangzottakat, meg ezt a meglepő újdonságot, hogy ilyesmire is képes lehet a varázslat során, másrészt mivel Gaerralos feloszlatásról beszélt, máris igyekszik ezzel is tenni egy próbát és így figyelme megoszlik.
Mikor kezeiről is eltűnik a derengés, akkor fölemeli tekintetét, és ismét egészen mesterére összpontosít.
Az ismerős, utasító hangnemre csupán komolyan biccent, hogy úgy fog tenni.
Majd kérdeznie sem kell, Gaerralos magától hozza föl a témát, amiről az imént nem volt alkalma érdeklődni, és eszerint megerősítést nyer, hogy jól értette: a férfi is szerzett már gyakorlati tudást a mágiában.
E hírt előbb csak élénk figyelemmel és lelkesedéssel fogadja, majd Gaerralos megjegyzésére arról, hogy az ő bemutatója alighanem kárt tenne a konyhában, csaknem fölnevet, mert máris földrengést képzel ide és csörömpölve potyogó edényeket.*
- Azért egyszer majd megmutathatná. - *Veti föl, megengedve magának némi gyerekességet. Mert bizony nem feltétlenül csak tudományos az érdeklődése, hanem szórakoztatják is és lenyűgözik az ilyen látványos varázslatok.*
- Meglátja majd a toronyban mennyit lehet tanulni! Hatalmas termek vannak, minden ágnak egy külön szint! Sokkal nagyobb, mint a könyvtár. És azt hiszem, ez is egy varázslat... Mármint... a toronyban sokkal több hely van, mint ahogy kívülről nézve gondolná. És volt ott egy ajtó, ami nem mindig ugyanoda vezetett... - *Kezd egy kis mesélésbe, felbuzdulva rajta, hogy most már mesterének sem lesz akkora akadály a torony elhelyezkedése.
De hamar félbe is hagyja az élménybeszámolót, mert a teleportáló ajtóról eszébe jut, hogy miért is haladt át azon, s hogy a kutatásról akart beszélni Gaerralosnak. Úgyhogy lelassít és visszakomolyodik, keresi a szavakat és hogy hol kezdjen bele ebbe a hosszú történetbe.*
- Tudja, hogy a parancsnok, a hadnagy és én hosszú ideig a Krenkataur bányabörtönében voltunk, mielőtt a városba jöttünk? - *Teszi föl a kérdést, mert az amulett szempontjából ez egy fontos részlet, ugyanakkor nem szükséges kifejtenie, ha a férfinek más már elmesélte mindezt.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-19 10:26:42
Üzenet elküldve: 2022-05-19 10:26:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Garsinnak nem ismerős, amire Gaerralos kéri. Nem csoda, az jobban meglepné a veteránt, ha amaz előre tudná, hiszen ő maga is csak viszonylag keveset tud róla, pedig mágiaelmélet terén bizony nem kevés a tudása. Mégis, több okból is fontos tudni, hogy amaz képes-e erre. Ha gyakorlatban akarja használni a mágiáját, akkor bizony akár életmentő előnyt is adhat az irányítás a varázslatai fölött... és persze Gaerralosnak is sokat fog elárulni, ha egy lány, aki alig pár hatja ismerkedik csak igazán a mágiával, kimutat egy ilyesféle képességet.*
-Nem is kellett, hogy olvass. A kérdés az, hogy képes vagy-e rá.
*Válaszol, majd elcsöndesedik, hagyva, hogy amaz koncentráljon. Figyel, és szeme kissé kitágul, látván, hogy Garsin testén elhalványul a holdmágia, míg kezén megmarad.*
~Nem tűnik úgy, hogy sok erőfeszítésbe került... mintha csak ösztönösen megfeszített volna egy izmot, ami mindig is ott volt.~
*Behúz egy mentális strigulát a rászületettség elmélete mellé. Persze ha ennyi 'bizonyíték' alapján akarna valódi teóriákat gyártani, minden jobb tudományos körben alighanem kiröhögnék... és valójában nem is áll szándékában ezzel vesztegetni az idejét. Ám egyértelműnek tűnik, hogy Garsinra nem az a pár, a Mágustoronyban töltött nap ruházta át ezt a tudást... hanem inkább valami, amit csak Bredoc látott meg benne.*
-Ez azért lehet, mert sokan egész életükben nem sajátítják el ezt a tudást. Ez nem csak a mostani varázslatodra érvényes. Ha igazam van, bármely általad használt ige hatását szabadon csökkentheted, vagy korlátozhatod, valamint akármikor feloszlathatod őket.
*A lánynak megvan a magához való esze - a veterán nem kétli, hogy idővel, ahogy újabb mágiákkal ismerkedik meg, fel fogja ismerni egy ilyen képesség teljes potenciálját.*
-Gyakorold. Ilyen szempontból kevés a különbség a mágia és a fegyveres harc között... az ismétlés a kulcs, amíg ösztönné nem válik.
*Itt már csak megszokásból is kezd visszatérni a kiképzőmesteri modor, ahogy Gaerralos utasítást ad Garsinnak. Persze a mágiával ez nehezebb, hiszen minden varázslónak limitált mágikus energia áll rendelkezésére, így nem várja el azt, amit a fegyveres harcnál végigcsinált a lánnyal, hogy ugyanazt a mozdulatot több százszor, ezerszer is átismételtesse, amíg már gondolkoznia sem kell rajta.*
-Magam is szert tettem egy kevés mágikus tudásra. Kutatásom során találkoztam egy mágusnővel, aki azon túl, hogy sok információt osztott meg velem, átengedte nekem egy rövid ideig a jegyzeteit. Alapszintű földmágia, jelen környezetben a konyha megrongálása nélkül nehezen demonstrálható.
*Tárgyilagos kijelentés, nem kerít nagy feneket a dolognak, ám úgy véli, Garsinnak tudni kívánna róla. Ettől még persze hagyja, hogy a lány szabadon reagáljon, mielőtt visszaterelné a témát a kutatására.*
*Garsinnak nem ismerős, amire Gaerralos kéri. Nem csoda, az jobban meglepné a veteránt, ha amaz előre tudná, hiszen ő maga is csak viszonylag keveset tud róla, pedig mágiaelmélet terén bizony nem kevés a tudása. Mégis, több okból is fontos tudni, hogy amaz képes-e erre. Ha gyakorlatban akarja használni a mágiáját, akkor bizony akár életmentő előnyt is adhat az irányítás a varázslatai fölött... és persze Gaerralosnak is sokat fog elárulni, ha egy lány, aki alig pár hatja ismerkedik csak igazán a mágiával, kimutat egy ilyesféle képességet.*
-Nem is kellett, hogy olvass. A kérdés az, hogy képes vagy-e rá.
*Válaszol, majd elcsöndesedik, hagyva, hogy amaz koncentráljon. Figyel, és szeme kissé kitágul, látván, hogy Garsin testén elhalványul a holdmágia, míg kezén megmarad.*
~Nem tűnik úgy, hogy sok erőfeszítésbe került... mintha csak ösztönösen megfeszített volna egy izmot, ami mindig is ott volt.~
*Behúz egy mentális strigulát a rászületettség elmélete mellé. Persze ha ennyi 'bizonyíték' alapján akarna valódi teóriákat gyártani, minden jobb tudományos körben alighanem kiröhögnék... és valójában nem is áll szándékában ezzel vesztegetni az idejét. Ám egyértelműnek tűnik, hogy Garsinra nem az a pár, a Mágustoronyban töltött nap ruházta át ezt a tudást... hanem inkább valami, amit csak Bredoc látott meg benne.*
-Ez azért lehet, mert sokan egész életükben nem sajátítják el ezt a tudást. Ez nem csak a mostani varázslatodra érvényes. Ha igazam van, bármely általad használt ige hatását szabadon csökkentheted, vagy korlátozhatod, valamint akármikor feloszlathatod őket.
*A lánynak megvan a magához való esze - a veterán nem kétli, hogy idővel, ahogy újabb mágiákkal ismerkedik meg, fel fogja ismerni egy ilyen képesség teljes potenciálját.*
-Gyakorold. Ilyen szempontból kevés a különbség a mágia és a fegyveres harc között... az ismétlés a kulcs, amíg ösztönné nem válik.
*Itt már csak megszokásból is kezd visszatérni a kiképzőmesteri modor, ahogy Gaerralos utasítást ad Garsinnak. Persze a mágiával ez nehezebb, hiszen minden varázslónak limitált mágikus energia áll rendelkezésére, így nem várja el azt, amit a fegyveres harcnál végigcsinált a lánnyal, hogy ugyanazt a mozdulatot több százszor, ezerszer is átismételtesse, amíg már gondolkoznia sem kell rajta.*
-Magam is szert tettem egy kevés mágikus tudásra. Kutatásom során találkoztam egy mágusnővel, aki azon túl, hogy sok információt osztott meg velem, átengedte nekem egy rövid ideig a jegyzeteit. Alapszintű földmágia, jelen környezetben a konyha megrongálása nélkül nehezen demonstrálható.
*Tárgyilagos kijelentés, nem kerít nagy feneket a dolognak, ám úgy véli, Garsinnak tudni kívánna róla. Ettől még persze hagyja, hogy a lány szabadon reagáljon, mielőtt visszaterelné a témát a kutatására.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-18 18:39:05
Üzenet elküldve: 2022-05-18 18:39:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Megkapja, amire vágyott, s Gaerralosnak ezt az arckifejezését elraktározza magában oda, ahová a többi - számára fontos - ember elismerő pillantását is helyezte, s melyekből önbecsülése egy része épül.
Az ajánlatára kapott válaszra biccent, ugyanakkor levonja a maga meglepett következtetéseit is. Úgyhogy a köszönet mellett kérdezne, de végül egyikre sincs alkalma, mert Gaerralos rögtön folytatja néhány kérdéssel.
Előbb csak zavartan néz a férfira, majd a saját kezeire, aztán vissza Gaerralosra.*
- Erről nem olvastam a varázslat kapcsán... - *Jegyzi meg, mert nem is tudja, hogy ez olyasmi, amire Gaerralos szerint képesnek kellene lennie annak, aki rendesen elsajátította ezt a varázslatot, mert valahol olvasott vagy tanult erről az igéről, vagy pusztán érdeklődik, pont azért, mert nem ismeri ezt a varázslatot?
Azért nem túl nagy hittel tesz egy próbát, aztán pedig ő lepődik meg a leginkább, mikor sikerül, s egész testéről eltűnik a derengés, pusztán a két kezén marad meg, meg az alkarjai egy részén.*
- Ó! Nem is tudtam, hogy ilyet is lehet... - *Nem érti, ezt miért nem olvasta. Vagy csak figyelmetlen lett volna? Voltaképpen egészen természetesen és egyszerűen ment ez a módosítás. Egy darabig még elvan ebben a csodálkozásban és csak nézi a kezeit.*
*Megkapja, amire vágyott, s Gaerralosnak ezt az arckifejezését elraktározza magában oda, ahová a többi - számára fontos - ember elismerő pillantását is helyezte, s melyekből önbecsülése egy része épül.
Az ajánlatára kapott válaszra biccent, ugyanakkor levonja a maga meglepett következtetéseit is. Úgyhogy a köszönet mellett kérdezne, de végül egyikre sincs alkalma, mert Gaerralos rögtön folytatja néhány kérdéssel.
Előbb csak zavartan néz a férfira, majd a saját kezeire, aztán vissza Gaerralosra.*
- Erről nem olvastam a varázslat kapcsán... - *Jegyzi meg, mert nem is tudja, hogy ez olyasmi, amire Gaerralos szerint képesnek kellene lennie annak, aki rendesen elsajátította ezt a varázslatot, mert valahol olvasott vagy tanult erről az igéről, vagy pusztán érdeklődik, pont azért, mert nem ismeri ezt a varázslatot?
Azért nem túl nagy hittel tesz egy próbát, aztán pedig ő lepődik meg a leginkább, mikor sikerül, s egész testéről eltűnik a derengés, pusztán a két kezén marad meg, meg az alkarjai egy részén.*
- Ó! Nem is tudtam, hogy ilyet is lehet... - *Nem érti, ezt miért nem olvasta. Vagy csak figyelmetlen lett volna? Voltaképpen egészen természetesen és egyszerűen ment ez a módosítás. Egy darabig még elvan ebben a csodálkozásban és csak nézi a kezeit.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-18 16:57:02
Üzenet elküldve: 2022-05-18 16:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Habár Gaerralos kérdését könnyen lehetne úgy is értelmezni, hogy afelől érdeklődik, milyen haladást ért el kutatásával a lány a Toronyban, a mosolykezdemény nem csak azt árulja el, hogy amaz másra asszociál, de azt is, hogy Gaerralos feltételezése könnyen lehet, hogy igaz. Az ezutáni elbizonytalanodást türelmesen kivárja, kíváncsi rá, hogy a lány hogyan folytatja, miképpen deríti ki, hogy melyik értelmezés is lehet az igaz.
A kézmozdulatra enyhén előrehajol, fülel, és nem is hiába - a lány mormolása halk, ám még így is kihallatszik belőle pár szó, mely puhább, kissé dallamosabb lejtése alapján vagy a víz, vagy a holdmágiára szűkíti le az ágakat.
Nem botlik bele Garsin nyelve a varázsigébe, és így hamarosan meg is jelenik a derengő fény, mely a sikeres varázslat félreismerhetetlen jele. Arcára visszatér a korábbi mosoly, ám most van benne egy kevés büszkeség, vagy legalább elismerés is. Tudatosan mutatja, hiszen tudja, hogy tanítványának szüksége van a pozitív visszajelzésre, de ettől függetlenül igazi érzelem, és valóban örül, hogy Garsin potenciálja kihasználása felé mozog.
Nem szól közbe, ahogy a másik elmondja varázslata tulajdonságait, csak bólint, láthatólag odafigyel, ám közben magában már tűnődik is, és eszébe jut saját, félig-meddig véletlen varázslata a műtőasztalon.
A többi varázslat megemlítését sem véleményezi egyelőre, és csak akkor szólal meg végül, mikor Garsin ajánlatot tesz a holdmágia tanítására.*
-Később lehet, hogy kölcsön fogom kérni a jegyzeteidet, és a sajátomat is meg fogom osztani veled, ám nem előnyös több ágat egyszerre tanulni.
*Ennek a mondatnak van többletjelentése, még csak nincs is olyan jól elrejtve, ám még mielőtt Garsin reagálhatna rá, Gaerralos folytatja.*
-Viszont amíg még hat a varázslatod... Mondd, képes vagy limitálni a hatását? Ha ráfókuszálsz, el tudod érni, hogy példaképpen csak a kezeidre legyen érvényes a védő varázslatod?
*Nem felejtette el még, hogy Bredoc külön tehetséget látott a lányban, és meglehetősen kíváncsi rá, hogy amaz képes-e ugyanarra az erősebb kontrollra varázslatai fölött, melyet ő maga is demonstrált pár órával korábban.*
*Habár Gaerralos kérdését könnyen lehetne úgy is értelmezni, hogy afelől érdeklődik, milyen haladást ért el kutatásával a lány a Toronyban, a mosolykezdemény nem csak azt árulja el, hogy amaz másra asszociál, de azt is, hogy Gaerralos feltételezése könnyen lehet, hogy igaz. Az ezutáni elbizonytalanodást türelmesen kivárja, kíváncsi rá, hogy a lány hogyan folytatja, miképpen deríti ki, hogy melyik értelmezés is lehet az igaz.
A kézmozdulatra enyhén előrehajol, fülel, és nem is hiába - a lány mormolása halk, ám még így is kihallatszik belőle pár szó, mely puhább, kissé dallamosabb lejtése alapján vagy a víz, vagy a holdmágiára szűkíti le az ágakat.
Nem botlik bele Garsin nyelve a varázsigébe, és így hamarosan meg is jelenik a derengő fény, mely a sikeres varázslat félreismerhetetlen jele. Arcára visszatér a korábbi mosoly, ám most van benne egy kevés büszkeség, vagy legalább elismerés is. Tudatosan mutatja, hiszen tudja, hogy tanítványának szüksége van a pozitív visszajelzésre, de ettől függetlenül igazi érzelem, és valóban örül, hogy Garsin potenciálja kihasználása felé mozog.
Nem szól közbe, ahogy a másik elmondja varázslata tulajdonságait, csak bólint, láthatólag odafigyel, ám közben magában már tűnődik is, és eszébe jut saját, félig-meddig véletlen varázslata a műtőasztalon.
A többi varázslat megemlítését sem véleményezi egyelőre, és csak akkor szólal meg végül, mikor Garsin ajánlatot tesz a holdmágia tanítására.*
-Később lehet, hogy kölcsön fogom kérni a jegyzeteidet, és a sajátomat is meg fogom osztani veled, ám nem előnyös több ágat egyszerre tanulni.
*Ennek a mondatnak van többletjelentése, még csak nincs is olyan jól elrejtve, ám még mielőtt Garsin reagálhatna rá, Gaerralos folytatja.*
-Viszont amíg még hat a varázslatod... Mondd, képes vagy limitálni a hatását? Ha ráfókuszálsz, el tudod érni, hogy példaképpen csak a kezeidre legyen érvényes a védő varázslatod?
*Nem felejtette el még, hogy Bredoc külön tehetséget látott a lányban, és meglehetősen kíváncsi rá, hogy amaz képes-e ugyanarra az erősebb kontrollra varázslatai fölött, melyet ő maga is demonstrált pár órával korábban.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-18 16:20:02
Üzenet elküldve: 2022-05-18 16:20:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Gaerralos kiegészítő szavai sem könnyítenek a lelkén, ami a férfi által átélt élmény és fájdalom elképzelését illeti, de látni őt itt, így - elégedetten és derűsen - már annál inkább. Úgyhogy hagyja csak megtelepedni gondolatai között ezt a kedvező végkifejletet és az ebből fakadó jókedvet. Még az étel is sokkal jobban esik...
Mikor aztán az étkezés vége felé fölveti, hogy mesélne a kutatásáról, Gaerralos érdeklődését fejezi ki, ahogy arra számított is. De szóba kerül itt még más is...
Egy pillanatra egy mosolykezdemény suhan át az arcán. Részben büszke örömből, részben mert ugyanezen okból majdnem felteszi az enyhén kérkedő, rejtetten mosolygós kérdést, hogy: "Miből gondolja, hogy szert tettem bármifélére is?".
Jól esik neki ugyanis a feltételezés a férfi részéről, hogy bármit is elsajátított a toronyban, kiváltképp, hogy ez így is van, és van mivel eldicsekednie.
Ám mielőtt még annyira elengedné magát, hogy e gondolataiban megjelenő kérdést föl is tegye, érkezik a belső fék, s már komolyabban néz vissza Gaerralosra. Főleg, hogy emellett az is eszébe jut, hogy a férfi talán csak arra utalt ezzel, hogy a kutatás során szerzett ismereteket, melyek ahhoz kapcsolódtak. Bár külön említette a kettőt...
A lényeg, hogy kissé elbizonytalanodik és magára is eszmél, úgyhogy visszavesz az egy pillanatra nagyobb arcából. A következőben pedig már válaszolna, de végül nem bírja megállni a dolgot: nagyon szeretné látni mestere reakcióját nem arra, amit elmond, hanem arra, amire képes, amit meg tud mutatni...
Úgyhogy kezeit a tányér mellé fektetve félbehagyja az evést, majd halkan mormol egy igét, s ha el nem rontja, úgy hamarosan derengő ragyogás veszi őt körbe, akár a holdak fénye.
Első dolga ezután Gaerralos arcát fürkészni, és természetesen az elismerésre vágyik, de csak a maga szerényebb módján: inkább szükséglet ez, semmint elvárás.*
- A hold ágat tanultam. Ez megvéd a tűztől. És ha úgy mondom el a varázsigét, hogy közben másokat megérintek, akkor őket is védi, amíg el nem engednek. - *Magyarázza.*
- Túl sokra nem volt elég a megtakarított pénzem, de még néhány más varázslatot tanító tekercset is ki tudtam bérelni és csináltam jegyzeteket... Talán néhány hat múlva már azok is menni fognak. Remélem... - *Magyaráz tovább, kissé zavartan, vagy lelkesen - nehéz megmondani, melyik.*
- Ha a hold ág érdekli, szívesen megosztom magával. Azt hiszem, elég jól sikerült lejegyeznem minden fontosat, hogy más is átlássa. - *Ajánlja föl, és ennek az ötletnek meg is örül. Tekintve, hogy Gaerralost érdekli a mágia és elég műveltnek gondolja őt, feltételezi, hogy a férfi akár ebben is tudná őt segíteni, ő pedig a férfit.
A kutatásról szóló beszámolót sem felejtette el, csak önkényesen előre vette a mágiatanulás témáját. Valószínűleg eszébe jutott volna magától is fölvetni, de ahogy szóba jött, tudatosult benne, hogy Gaerralosnak még nem is újságolta el ezeket a fejleményeket.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
*Gaerralos kiegészítő szavai sem könnyítenek a lelkén, ami a férfi által átélt élmény és fájdalom elképzelését illeti, de látni őt itt, így - elégedetten és derűsen - már annál inkább. Úgyhogy hagyja csak megtelepedni gondolatai között ezt a kedvező végkifejletet és az ebből fakadó jókedvet. Még az étel is sokkal jobban esik...
Mikor aztán az étkezés vége felé fölveti, hogy mesélne a kutatásáról, Gaerralos érdeklődését fejezi ki, ahogy arra számított is. De szóba kerül itt még más is...
Egy pillanatra egy mosolykezdemény suhan át az arcán. Részben büszke örömből, részben mert ugyanezen okból majdnem felteszi az enyhén kérkedő, rejtetten mosolygós kérdést, hogy: "Miből gondolja, hogy szert tettem bármifélére is?".
Jól esik neki ugyanis a feltételezés a férfi részéről, hogy bármit is elsajátított a toronyban, kiváltképp, hogy ez így is van, és van mivel eldicsekednie.
Ám mielőtt még annyira elengedné magát, hogy e gondolataiban megjelenő kérdést föl is tegye, érkezik a belső fék, s már komolyabban néz vissza Gaerralosra. Főleg, hogy emellett az is eszébe jut, hogy a férfi talán csak arra utalt ezzel, hogy a kutatás során szerzett ismereteket, melyek ahhoz kapcsolódtak. Bár külön említette a kettőt...
A lényeg, hogy kissé elbizonytalanodik és magára is eszmél, úgyhogy visszavesz az egy pillanatra nagyobb arcából. A következőben pedig már válaszolna, de végül nem bírja megállni a dolgot: nagyon szeretné látni mestere reakcióját nem arra, amit elmond, hanem arra, amire képes, amit meg tud mutatni...
Úgyhogy kezeit a tányér mellé fektetve félbehagyja az evést, majd halkan mormol egy igét, s ha el nem rontja, úgy hamarosan derengő ragyogás veszi őt körbe, akár a holdak fénye.
Első dolga ezután Gaerralos arcát fürkészni, és természetesen az elismerésre vágyik, de csak a maga szerényebb módján: inkább szükséglet ez, semmint elvárás.*
- A hold ágat tanultam. Ez megvéd a tűztől. És ha úgy mondom el a varázsigét, hogy közben másokat megérintek, akkor őket is védi, amíg el nem engednek. - *Magyarázza.*
- Túl sokra nem volt elég a megtakarított pénzem, de még néhány más varázslatot tanító tekercset is ki tudtam bérelni és csináltam jegyzeteket... Talán néhány hat múlva már azok is menni fognak. Remélem... - *Magyaráz tovább, kissé zavartan, vagy lelkesen - nehéz megmondani, melyik.*
- Ha a hold ág érdekli, szívesen megosztom magával. Azt hiszem, elég jól sikerült lejegyeznem minden fontosat, hogy más is átlássa. - *Ajánlja föl, és ennek az ötletnek meg is örül. Tekintve, hogy Gaerralost érdekli a mágia és elég műveltnek gondolja őt, feltételezi, hogy a férfi akár ebben is tudná őt segíteni, ő pedig a férfit.
A kutatásról szóló beszámolót sem felejtette el, csak önkényesen előre vette a mágiatanulás témáját. Valószínűleg eszébe jutott volna magától is fölvetni, de ahogy szóba jött, tudatosult benne, hogy Gaerralosnak még nem is újságolta el ezeket a fejleményeket.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-18 14:01:56
Üzenet elküldve: 2022-05-18 14:01:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Bizony meglehet, hogy elférne a további feddés - elvégre nagyon szabados értelmezés kell ahhoz, hogy az orvosi utasításokat betartottnak lehessen tekinteni Gaerralos edzésében. Persze nagy eséllyel eredménytelen lenne a feddés - elvégre Gaerralos nem az a fajta, aki döntései nyomán el szokta szégyellni magát.
Az arcán ritka a mosoly, ám Gaerralos most hangulatánál van, és úgy ítéli meg, hogy a jelen társaságban meg is engedheti magának ennek kimutatását. Az pedig, hogy a lánynak is jót tehet az emberibb viselkedés, már csak a bónusz.*
-Bódító itallal, ami valószínűleg segített egy keveset, és leszíjazva.
*Válaszol Garsin megjegyzésére. Felvállalni felvállalta, túlélni túlélte, és még össze sem hugyozta magát, de a tűrőképessége relevanciája igazából eddig terjedt csak. És persze olyan téren is számít, hogy utólag mennyire viseli meg a kín... főleg itt mutatkozik meg a félkarú veterán gyakorlata.*
-Határozottan megérte.
*Erősíti meg Garsin szavait. Nem csak a műtéten tette ily módon túl magát, de az eredeti sérülés fájdalmán is. Ezután pedig egy darabig csak jóízűen falatozik, egészen addig, amíg Garsin meg nem szólal.*
-Bevallom, kíváncsi vagyok rá, hogy milyen kutatást végeztél, valamint arra is, hogy miféle tudásra tettél szert a Mágustoronyban.
*Legalábbis ha jól ismeri a lányt, akkor könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy az a több irányból is érkező bátorítás nyomán személyes okokra is használhatta a mágustoronyba való látogatását. Mégis, nem tesz direkt utalást erre, hagyja, hogy amaz úgy mondja el a dolgot, ahogy szeretné.*
*Bizony meglehet, hogy elférne a további feddés - elvégre nagyon szabados értelmezés kell ahhoz, hogy az orvosi utasításokat betartottnak lehessen tekinteni Gaerralos edzésében. Persze nagy eséllyel eredménytelen lenne a feddés - elvégre Gaerralos nem az a fajta, aki döntései nyomán el szokta szégyellni magát.
Az arcán ritka a mosoly, ám Gaerralos most hangulatánál van, és úgy ítéli meg, hogy a jelen társaságban meg is engedheti magának ennek kimutatását. Az pedig, hogy a lánynak is jót tehet az emberibb viselkedés, már csak a bónusz.*
-Bódító itallal, ami valószínűleg segített egy keveset, és leszíjazva.
*Válaszol Garsin megjegyzésére. Felvállalni felvállalta, túlélni túlélte, és még össze sem hugyozta magát, de a tűrőképessége relevanciája igazából eddig terjedt csak. És persze olyan téren is számít, hogy utólag mennyire viseli meg a kín... főleg itt mutatkozik meg a félkarú veterán gyakorlata.*
-Határozottan megérte.
*Erősíti meg Garsin szavait. Nem csak a műtéten tette ily módon túl magát, de az eredeti sérülés fájdalmán is. Ezután pedig egy darabig csak jóízűen falatozik, egészen addig, amíg Garsin meg nem szólal.*
-Bevallom, kíváncsi vagyok rá, hogy milyen kutatást végeztél, valamint arra is, hogy miféle tudásra tettél szert a Mágustoronyban.
*Legalábbis ha jól ismeri a lányt, akkor könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy az a több irányból is érkező bátorítás nyomán személyes okokra is használhatta a mágustoronyba való látogatását. Mégis, nem tesz direkt utalást erre, hagyja, hogy amaz úgy mondja el a dolgot, ahogy szeretné.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-17 22:14:44
Üzenet elküldve: 2022-05-17 22:14:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*A szemöldökfelvonást észlelve egy pillanatra tart tőle, hogy sikerült átlépnie egy határt, amit nem kellett volna, de Gaerralos könnyednek mondható válasza végül megnyugtatja. Na meg az a félmosoly! Kicsit meg is lepi. Nem emlékszik, hogy eddig látott volna ilyesmi megenyhülést a szigorú arcon. Kellemes tapasztalás, egy új színt ismer meg mesteréből.
Azért ez utóbbiakra már nem felel, csak egy biccentéssel, pedig a gondolatai között ott van egy hasonló hangvételű, kétkedő megjegyzés, de egyszerre ennyi merészkedés elég volt. Ahogy elfordul, még ki is fújja a levegőt megkönnyebbülten, utána azonban mosolyog magában a kapott reakción.
Hallgatja aztán a beszámolót a sérülésről és a kezelésről. Nem mondhatni, hogy mindent ért, de a nagyját felfogja. Továbbá a képzelete is "kisegíti", bár ez esetben ez nem éppen áldásos.*
- És ezt mind kibírta... - *Mondja halkan, borzadva. Ahogy belegondol, hogy vagdossák a férfi lábát, hogy a csonthoz jussanak, majd azt reszelgetik... Megfeszül az elképzelésbe, inkább igyekszik is visszatérni a jelen valóságába.*
- De megérte és már túl van rajta. - *Tér vissza a történtek kedvező kimeneteléhez. Ahogy most elnézi Gaerralost, egyébként sem úgy tűnik, mintha még emésztenie kellene a folyamatot, ahogy eljutott ide, látszólag túltette magát a szenvedésen.
A konyhában aztán szed a férfinak és magának is az ételből, meg egy-egy pohár vizet is tesz az asztalra. Gaerralos nem kezdeményez beszélgetést és ő is éhes, úgyhogy mesteréhez hasonlóan szótlanul étkezik. Csak akkor szólal meg, mikor fölpillantva látja, hogy már a férfi is az adag vége felé jár.*
- Rákérdeztem a parancsnoknál és ha érdekli, most már mesélhetek róla, hogy miről szólt a kutatásom. - *Veti föl két falat között. Nem tudja, Gaerralosnak mennyi ideje van, vagy akad-e tennivalója most, a találkozójukat estére beszélték meg, úgyhogy bele nem kezd, csak ha a férfi kéri. Egyébként arra számít, hogy este ejti meg a beszámolót.*
*A szemöldökfelvonást észlelve egy pillanatra tart tőle, hogy sikerült átlépnie egy határt, amit nem kellett volna, de Gaerralos könnyednek mondható válasza végül megnyugtatja. Na meg az a félmosoly! Kicsit meg is lepi. Nem emlékszik, hogy eddig látott volna ilyesmi megenyhülést a szigorú arcon. Kellemes tapasztalás, egy új színt ismer meg mesteréből.
Azért ez utóbbiakra már nem felel, csak egy biccentéssel, pedig a gondolatai között ott van egy hasonló hangvételű, kétkedő megjegyzés, de egyszerre ennyi merészkedés elég volt. Ahogy elfordul, még ki is fújja a levegőt megkönnyebbülten, utána azonban mosolyog magában a kapott reakción.
Hallgatja aztán a beszámolót a sérülésről és a kezelésről. Nem mondhatni, hogy mindent ért, de a nagyját felfogja. Továbbá a képzelete is "kisegíti", bár ez esetben ez nem éppen áldásos.*
- És ezt mind kibírta... - *Mondja halkan, borzadva. Ahogy belegondol, hogy vagdossák a férfi lábát, hogy a csonthoz jussanak, majd azt reszelgetik... Megfeszül az elképzelésbe, inkább igyekszik is visszatérni a jelen valóságába.*
- De megérte és már túl van rajta. - *Tér vissza a történtek kedvező kimeneteléhez. Ahogy most elnézi Gaerralost, egyébként sem úgy tűnik, mintha még emésztenie kellene a folyamatot, ahogy eljutott ide, látszólag túltette magát a szenvedésen.
A konyhában aztán szed a férfinak és magának is az ételből, meg egy-egy pohár vizet is tesz az asztalra. Gaerralos nem kezdeményez beszélgetést és ő is éhes, úgyhogy mesteréhez hasonlóan szótlanul étkezik. Csak akkor szólal meg, mikor fölpillantva látja, hogy már a férfi is az adag vége felé jár.*
- Rákérdeztem a parancsnoknál és ha érdekli, most már mesélhetek róla, hogy miről szólt a kutatásom. - *Veti föl két falat között. Nem tudja, Gaerralosnak mennyi ideje van, vagy akad-e tennivalója most, a találkozójukat estére beszélték meg, úgyhogy bele nem kezd, csak ha a férfi kéri. Egyébként arra számít, hogy este ejti meg a beszámolót.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-17 19:48:01
Üzenet elküldve: 2022-05-17 19:48:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*A játékos feddésre csak visszapillant Garsinra, enyhén felhúzva a szemöldökét. Habár az láthatólag rögtön kissé elszégyelli magát, még így is egy közvetlen, könnyedebb megjegyzést tett, legalábbis hanglejtése alapján már a humort súrolta.
Normális esetben, átlagos katonával talán nehezményezné, a tisztelet hiányának venné ezt, ám Garsin esetében jól tudja, hogy a tisztelettel bizony nincs probléma, és persze egy ilyen megjegyzés errefelé akár még a rangkülönbséggel együtt is beleférhet az illemrendbe.
Így hát nem emiatt vonja magára a dolog a figyelmét, hanem inkább azért, mert amaz viselkedésben most közelebb áll ahhoz, melyre egy korabeli kamaszlánytól lehetne számítani. Nincs szó itt drámai változásról, ám apró jele ez annak, hogy lassacskán megint talál magának egy kevés magabiztosságot.
Gaerralos pedig inkább tudna az alakulatában valakit, aki gyógyul, és a fegyelem alatt egy kiegyensúlyozott lélek, mint egy fiatalt, akit a trauma ijesztett bele az engedelmességbe.*
-Kellene, kellene... de nem tiltottak el az óvatos edzéstől sem, amíg bírom.
*Az persze, hogy mennyire számít óvatosnak, amit most csinált, talán megkérdőjelezhető. Gaerralosba viszont nem kevés makacsság és dac szorult, még ha nem is hagyja, hogy folyton ezek irányítsák.
Ahogy beszél, egy félmosoly is megjelenik az arcán. Bizony érzelmileg nem halott, és talán helyenként, bizonyos társaságban kissé szabadabb is lesz az arckifejezéseivel most, hogy nem köti le a fájdalom elrejtése.*
-Szilánkosan tört a csont, és helytelenül gyógyult be. Az ital segít a gyógyulásban, ám ami rossz helyen van, azt nem távolítja el.
*A dolog hogyanján nem kell sokat gondolkoznia - ha saját emlékeiből dolgozna, az már kérdés lenne, ám az orvos előre elmondta neki a procedúra menetét.*
-Eltávolították a szilánkokat az ízületből, és lereszelték a rosszul gyógyult csontot. Ezt követően egy nagy erejű zöld varázsitalt itattak meg velem, mely helyesen összeforrasztotta a csontot, valamint begyógyította a műtét által okozott sérüléseket.
*Garsin az étkező felé indul meg, Gaerralos pedig nem nehezteli ezért. Habár így is-úgy is tervei között van egy látogatás, ha nem a Parancsnokhoz, akkor Wulfrixenhez, ezt ráér később megemlíteni a lánynak.
A kérdésre csak megrázza a fejét. Bizony nem evett, és egy nehéz műtétet követő kemény edzést követően ezt a tényt egyre nehezebb figyelmen kívül hagynia.*
-Elfogadom, köszönöm.
*Válaszolja meg a néma kérdést, majd ha megkapja az ételt, egy darabig csak némán, de jó étvággyal eszik. Így leülve érzi csak igazán, hogy mennyire kiedzette magát, melyért azért annyira nem hálás az a bizonyos ízület, és a meglehetősen jól megerőltetett térdizom jobban is fáj, mint amit kellemesnek érezne. Mégis, ez a fájdalom jóval könnyebben elviselhető, mint a korábbi, és segít a tudat, hogy a további edzéssel csak hamarabb jut majd el arra a pontra, ahol a normálisnál nem fog több fájdalmat okozni az ízület... már ha sikerül elkerülnie, hogy az óvatlan edzés miatt egy teljesen mindennapi izomsérülést szenvedjen el.*
*A játékos feddésre csak visszapillant Garsinra, enyhén felhúzva a szemöldökét. Habár az láthatólag rögtön kissé elszégyelli magát, még így is egy közvetlen, könnyedebb megjegyzést tett, legalábbis hanglejtése alapján már a humort súrolta.
Normális esetben, átlagos katonával talán nehezményezné, a tisztelet hiányának venné ezt, ám Garsin esetében jól tudja, hogy a tisztelettel bizony nincs probléma, és persze egy ilyen megjegyzés errefelé akár még a rangkülönbséggel együtt is beleférhet az illemrendbe.
Így hát nem emiatt vonja magára a dolog a figyelmét, hanem inkább azért, mert amaz viselkedésben most közelebb áll ahhoz, melyre egy korabeli kamaszlánytól lehetne számítani. Nincs szó itt drámai változásról, ám apró jele ez annak, hogy lassacskán megint talál magának egy kevés magabiztosságot.
Gaerralos pedig inkább tudna az alakulatában valakit, aki gyógyul, és a fegyelem alatt egy kiegyensúlyozott lélek, mint egy fiatalt, akit a trauma ijesztett bele az engedelmességbe.*
-Kellene, kellene... de nem tiltottak el az óvatos edzéstől sem, amíg bírom.
*Az persze, hogy mennyire számít óvatosnak, amit most csinált, talán megkérdőjelezhető. Gaerralosba viszont nem kevés makacsság és dac szorult, még ha nem is hagyja, hogy folyton ezek irányítsák.
Ahogy beszél, egy félmosoly is megjelenik az arcán. Bizony érzelmileg nem halott, és talán helyenként, bizonyos társaságban kissé szabadabb is lesz az arckifejezéseivel most, hogy nem köti le a fájdalom elrejtése.*
-Szilánkosan tört a csont, és helytelenül gyógyult be. Az ital segít a gyógyulásban, ám ami rossz helyen van, azt nem távolítja el.
*A dolog hogyanján nem kell sokat gondolkoznia - ha saját emlékeiből dolgozna, az már kérdés lenne, ám az orvos előre elmondta neki a procedúra menetét.*
-Eltávolították a szilánkokat az ízületből, és lereszelték a rosszul gyógyult csontot. Ezt követően egy nagy erejű zöld varázsitalt itattak meg velem, mely helyesen összeforrasztotta a csontot, valamint begyógyította a műtét által okozott sérüléseket.
*Garsin az étkező felé indul meg, Gaerralos pedig nem nehezteli ezért. Habár így is-úgy is tervei között van egy látogatás, ha nem a Parancsnokhoz, akkor Wulfrixenhez, ezt ráér később megemlíteni a lánynak.
A kérdésre csak megrázza a fejét. Bizony nem evett, és egy nehéz műtétet követő kemény edzést követően ezt a tényt egyre nehezebb figyelmen kívül hagynia.*
-Elfogadom, köszönöm.
*Válaszolja meg a néma kérdést, majd ha megkapja az ételt, egy darabig csak némán, de jó étvággyal eszik. Így leülve érzi csak igazán, hogy mennyire kiedzette magát, melyért azért annyira nem hálás az a bizonyos ízület, és a meglehetősen jól megerőltetett térdizom jobban is fáj, mint amit kellemesnek érezne. Mégis, ez a fájdalom jóval könnyebben elviselhető, mint a korábbi, és segít a tudat, hogy a további edzéssel csak hamarabb jut majd el arra a pontra, ahol a normálisnál nem fog több fájdalmat okozni az ízület... már ha sikerül elkerülnie, hogy az óvatlan edzés miatt egy teljesen mindennapi izomsérülést szenvedjen el.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-17 16:45:35
Üzenet elküldve: 2022-05-17 16:45:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét után//
*Azt rövid megfigyelése után is mindenképpen meg tudja állapítani, hogy a botra már nincs szüksége a férfinak, a szavak pedig megerősítik, hogy a fájdalmai is megszűntek. Garsin előtt nem ismeretlen a mindennapos fájdalom, így pontosan tudja, hogy már ez magában mennyit tud jelenteni. Tényleg örül, hogy mestere élete ilyen fordulatot vett és jobban érzi magát.*
- És pihennie nem is kellene? - *Kérdi derűs feddéssel, de rögtön szégyenlősen húzza is a száját, hátha túl közvetlen vagy tiszteletlen volt. Na meg van ebben egy kis cinkosság is, mert magáról is tudja, hogy nem bírná a tétlenkedést, így nem tudja őszintén meginteni a férfit.*
- Mit csináltak? Az ital magában miért nem gyógyította meg? - *Kérdi aztán kíváncsian. Ez a Gaerralos által átélt élmény tekintetében is érdekli, de leginkább a varázsitalok pontos hatásával nincs tisztában, ezért nem érti, miért nem gyógyította meg a férfi lábát pusztán csak az, hogy megivott egy ilyen italt. Ő maga is megtapasztalta már a zöld ital hatását, az ő fájdalmai akkor szűntek meg, gyógyítóra nem is volt szüksége utána.
Gaerralos reményeivel szemben az étkező felé tart, más eszébe sem jutna. Mivel az összeg szétosztását kifejezetten a parancsnok döntéskörének nyilvánították, ő pedig tudomása szerint egy titkos küldetésen van éppen, így nem számol vele, hogy a napokban lehetőségük lesz megkapni a támogatást.
Ha mestere követi, akkor az étkezőben kezet mos, majd megnézi, mi a napi koszt.*
- Evett már? - *Kérdi, s ha a válasz nemleges, akkor a következő kérdést már csak némán teszi föl, megemelve egy tálat egy kérdő pillantással Gaerralos felé, hogy szedhet-e neki is.*
*Azt rövid megfigyelése után is mindenképpen meg tudja állapítani, hogy a botra már nincs szüksége a férfinak, a szavak pedig megerősítik, hogy a fájdalmai is megszűntek. Garsin előtt nem ismeretlen a mindennapos fájdalom, így pontosan tudja, hogy már ez magában mennyit tud jelenteni. Tényleg örül, hogy mestere élete ilyen fordulatot vett és jobban érzi magát.*
- És pihennie nem is kellene? - *Kérdi derűs feddéssel, de rögtön szégyenlősen húzza is a száját, hátha túl közvetlen vagy tiszteletlen volt. Na meg van ebben egy kis cinkosság is, mert magáról is tudja, hogy nem bírná a tétlenkedést, így nem tudja őszintén meginteni a férfit.*
- Mit csináltak? Az ital magában miért nem gyógyította meg? - *Kérdi aztán kíváncsian. Ez a Gaerralos által átélt élmény tekintetében is érdekli, de leginkább a varázsitalok pontos hatásával nincs tisztában, ezért nem érti, miért nem gyógyította meg a férfi lábát pusztán csak az, hogy megivott egy ilyen italt. Ő maga is megtapasztalta már a zöld ital hatását, az ő fájdalmai akkor szűntek meg, gyógyítóra nem is volt szüksége utána.
Gaerralos reményeivel szemben az étkező felé tart, más eszébe sem jutna. Mivel az összeg szétosztását kifejezetten a parancsnok döntéskörének nyilvánították, ő pedig tudomása szerint egy titkos küldetésen van éppen, így nem számol vele, hogy a napokban lehetőségük lesz megkapni a támogatást.
Ha mestere követi, akkor az étkezőben kezet mos, majd megnézi, mi a napi koszt.*
- Evett már? - *Kérdi, s ha a válasz nemleges, akkor a következő kérdést már csak némán teszi föl, megemelve egy tálat egy kérdő pillantással Gaerralos felé, hogy szedhet-e neki is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360