Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Kaszárnya (új)
Warg-odúNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

300. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-14 22:01:24
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Első dolga a kizökkentés. El kell érnie, hogy közvetlenül szólhasson Garsinhoz, és eljusson hozzá az, amit mond. Kérdései ezt a célt szolgálják - kirángatni a reménytelenségből, és egy más kondolkodásmódot ráerőltetni, mely kifelé mutat, és egy rendes célt szolgál. A válasz hiányát megtűri, ám talán érezhető, hogy nem fogadna el olyan választ, mely nem az ő retorikáját erősíti.
Bízik persze eléggé a lányban, hogy tudja, az képes külső segítséggel meglátni az igazságot, és hajlandó ő maga is küzdeni azért, hogy fejlődhessen, és maga mögött hagyja időnkénti gyengeségét. Ám ez nem elég, és csak erre nem támaszkodhat. Így hát szüksége van tanítványa tiszteletteljességére, parancskövetésére is, melyek megakadályozzák, hogy ellentmondjon mesterének, akár egy efféle beszélgetésben is szembeszállva az akaratával. És akármennyire is előnyben részesítette eddig a békés együttműködést, egy szempillantás alatt hasznára váltaná tekintélyét.
A szavai nyomán bekövetkező változás finom, ám tudatos odafigyeléssel észrevehető. A lány odafigyel, és felfogja szavait, azoknak mélyebb jelentésével együtt is. Nem ugyanaz az ember, mint régen volt. Erősödött, és elkötelezte magát valami mellett. És felismeri mindezt.
Most jön az, ami ténylegesen számít. Tisztában van vele, hogy a kötelezettség milyen jellemformáló erővel bír, és ezt ki is használja. A személyes döntés felelősségének súlyát nehéz elbírni, ám ha valami feljebbvaló meghozza azt, és parancsba adja a végrehajtását... Egyfajta bizonyossággal, biztonságérzettel jár ez. Az, ami ideköti, egyben védi is attól, hogy elrabolják.
Erővel akarja felruházni Garsint. Hisz ha arra esküdött fel, hogy védje a gyengéket, úgy nem lehet maga is gyenge. Nem mehet vissza, hogy újra alárendelje magát a kegyetlenségnek. És amint látja, hogy amaz felfogta mindezt, és feláll, már tudja, hogy sikerrel járt.*
-Helyes.
*Válaszol szűkszavúan a verbális megerősítésre, majd a köszönetre csak biccent. Végül mikor Garsin elnéz, akkor hátralép, és kissé ellazul tartása.*
-Ülj le.
*Mutat a lány ágyára, részben azért is, hogy amaz kijöjjön a sarokból, melyben eddig bujkált.*
-Mindenek előtt szeretném, ha választ adnál nekem valamire. A férjeden kívül kit öltél még meg?
*Ő maga állva marad, ám túlvannak a beszélgetés azon szakaszán, ahol szándékosan próbálja feszélyezni jelenlétével a fiatalabb katonát. Hangja sem különösebben utasító, ám ismerheti már eléggé a félkarút, hogy tudja, az ilyesféle kérdésekre elvárja a választ.*
-Miután távozok, írj le nekem pár dolgot. A férjed nevét, személyleírását, valamint törvénytelen cselekedeteinek listáját - különös tekintettel mindenre, mely miatt veszélyesnek lehetne leírni. Jegyezd le ezen felül a családtagjaid neveit, egy útmutatót az otthonukhoz, és egy személyleírást, mely alapján egy idegen is megerősíthetné az azonosságukat.
*Kis szünetet tart, mely alatt Garsin megerősítheti, hogy értette az utasítást.*
-Ha ezzel végeztél, ezt a levelet vidd el a szobámba. Ezután pihenj le. Ha nem megy, menj le gyakorlatozni. Végül a mai nap során látogasd meg a Kovácsműhelyt, és vegyél magadnak egy hosszú- avagy fattyúkardot, és egy sodronyinget... magadra méreteztetve, természetesen.
*Utasításai végére ért, és ismét csak vár egy keveset, hogy amaz megerősíthesse, hogy értette azokat. Ezután az ajtóhoz lép, és kinyitja azt, ám még időben megáll, hogy visszafordulhasson.*
-Majdnem elfelejtettem. A jegyzeteidhez.
*Különösebb ceremónia nélkül nyúl a táskájába, előhúzva a könyvet, melyet még a piacon vásárolt. Egy teli tintatartóval egyetemben helyezi ezt az asztalra, hogy aztán újra az ajtó felé fordulva távozhasson a szobából.*


299. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-14 18:17:12
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Mielőtt még nagyon elveszne a lehetséges valóságok között, mestere ismét megállítja egy kérdéssel. Bár tekintve, hogy az előbb még hol jártak gondolatai, ez a kérdés elsőre vélhetően nem egészen úgy sül el, mint Gaerralos tervezte, mert nem arra irányítja a lány figyelmét, hogy kicsoda ő most, hanem hogy egészében kicsoda.
Visszaemlékszik az időkre, mikor még a neve is más volt, az egész kikötői életére, s azt is hiszi, hogy az az elvárás, hogy ezekről számoljon be. Ám ahogy a férfi folytatja, már világossá válik számára, hogy miről van szó, hogy mire próbál rámutatni mestere. Ebben pedig ezúttal már sikerrel is jár.
Ha nem is teljes sikerrel, mert Garsinban annyi most a negatív hang, hogy a kétségei önmagával és a képességeivel szemben erősebbek, mint az önbizalma. A tegnap esti gyakorlat alatt minden akadály és bukás ellenére úgy érezte, hogy sokat jutottak előre; most csak a teljes kudarcot látja, és hogy még mindig nem harcos, nem katona: nem való ide. A szerencsés körülmény, hogy kimondani nincs ezt mersze. Nem tudja azt mondani Gaerralosnak, hogy semmire nem képes, hogy nem kellene itt lennie, mert ezzel egyrészt rettenetesen tiszteletlen volna mestere felé, hisz ezzel azt mondaná, hogy a másik fölöslegesen foglalkozott vele, ő pedig máris föladta... Másrészt maga miatt sem akar ilyeneket mondani, mert valahol sikerül jobb belátásra téríteni őt, és emlékeztetni rá, hogy most kicsoda ő, hogy miket ért el és nem utolsó sorban, hogy milyen ígéreteket tett, hogy milyen lehetőségeket és bizalmat kapott, amit nem kellene eljátszania. Sőt, hűséggel és engedelmességgel tartozik az Alakulat felé, és mindent meg kell tennie, hogy hasznos tagja legyen a csapatnak.
Nem válaszol a kérdésekre, de azt lehet látni rajta, hogy hatással vannak rá, elgondolkodtatják és az érzelmek szintjén is megérintik.
Aztán mikor Gaerralos ismét megszólal, s azokat a gondolatokat hangoztatja és erősíti, amiknél magában ő is megállapodott, az sokat segít többé-kevésbé fixálnia magában ezt a hozzáállást, még ha vissza-vissza is csúszik. Jelenleg elég nagy ugyanis benne a konfliktus múlt és jelen között, mert élete java részében amoda kötötte erős hűség és engedelmesség. Amit végül ugyan elárult, de nem is teljesen tiszta a lelkiismerete ezzel kapcsolatban, s csak azért tudott továbblépni, mert azt hitte, már úgyis vége, már nincs visszaút, és bármilyen következményekkel is járt az árulása, visszacsinálni már nem lehet. Ez pedig amilyen sötét és mások sorsára érzéketlen hozzáállás volt, számára a szabadságot jelentette.
De ha a férje visszatért, ha veszélyt jelent a családjára, nem kötelessége-e visszatérni hozzá, hogy őket megvédje? Meg egyébként is, hozzá tartozik, az övé - ez a gondolat is bekúszik az elméjébe. Egy ragaszkodó gondolat, pedig még csak nem is a sajátja, de egy bizonyos illető sokat tett érte, hogy rögzüljön. Ő pedig már azt hitte, hogy ezen túl van, de úgy tűnik, a lehetőség, hogy a férfi még élhet, képes összezavarni. Viszont még időben kapja el ezt a gondolatot, és egyenesen dühíti. Aztán összességében az egész helyzet is.
Egyáltalán nem biztos, hogy a férje a feltámadottak között van, egyáltalán nem biztos, hogy bármi is változott, ő viszont máris itt van, és azon gondolkozik, hogy vissza kellene térnie. Igazságtalannak érzi. Ami akkor történt és azt is, hogy még mindig nem ereszti a múlt.
Hallja közben Gaerralost is, és a férfi határozott szavai néhol épp összecsengnek a saját gondolataival. "Nem leszel áldozat." Nem akar az lenni! Miért kellene? Arthenior, vagy legalábbis a közeg, amibe itt került, annyira más... Sokat fejlődött, lehetőségeket kapott, megismerte a saját erejét, és nem utolsó sorban itt emberi lénynek érzi magát, szabadnak, saját akarattal, amit érvényesíthet. Nem csak valaki lánya, asszonya, tulajdona, akivel bármit meg lehet tenni, akin mások érvényesítik akaratukat, akin uralkodnak.
Talán kicsit visszás, hogy még jelen pillanatban is így érzi ezt, mikor történetesen épp az egyik felettese beszél hozzá kötelességekről, parancsokról, s hogy nem az övé a döntés, hogy mit tesz. Viszont ezt az elköteleződést sajátjaként éli meg, szabadnak érzi magát benne.
Azért felébredő önbecsülése ellenére is jól jön egy kevés kényszerítő erő és emlékeztetés a kötelességeire. A szolgalelkű oldalának van abban valami fölszabadító, hogy még akkor sem mehetne vissza, ha akarna: legalábbis nem kötelességszegés nélkül. Jól jön ez a gondolat az elbizonytalanodások esetére.
Ha a férfi testbeszédét jelenlegi állapotában nem is olvassa jól, a katonás szigora és az, ahogyan tettre készen áll előtte és a következő lépésekről kezd beszélni, azt sugallja számára, hogy most szólítják föl őt is a cselekvésre, úgyhogy valahogy sikerül összeszednie magát annyira, hogy fölálljon. Bár a sarokból nem mozdul ki, de észlelhetően figyel. Ha épp nyugodtnak, vagy akár kiegyensúlyozottnak nem is látszik -sőt -, a szolgálatkészsége láthatóan erősebb, mint a saját igényei.*
- Értettem, uram. - *Fűzi hozzá szűkszavúan, s ebből úgy tűnhet, végérvényesen vissza is tért a katonás hozzáálláshoz mestere felé a személyes helyett.*
- Köszönöm. - *Teszi aztán hozzá, bizonyságot téve róla, hogy mégis maradt itt a személyességből. Ha pátyolgatást nem is kapott a férfitől, támogatást és segítséget igen.
A szemébe néz, háláját kifejezendő, illetve várva az esetleges további utasításokat, mert az elhangzottak alapján akár még azt is le tudná szűrni, hogy mestere rögtön indulni szándékozik, de nem biztos benne, hogy jól értette.
Várakozás közben azonban kénytelen elfordítani a tekintetét, mert érzi, hogy ráng az arca és zavarba jön, hogy talán elsírná magát itt és most, ebben a helyzetben, miközben a felettese előtt áll, utasítást várva. Segített rajta ez a beszélgetés, valamennyire helyre tette a gondolatait, ám még mindig hatalmas feszültség tombol benne, amit nehéz csak úgy lenyomnia, de megpróbálja, legalább míg Gaerralos jelen van.*


298. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-14 14:22:10
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Nincs mindenre érvényes megoldása. Talán ha meglenne minden információ, amire szüksége van... Talán. De nincs, és nem is lesz, hiszen még Garsin, ki meglehetősen szűkmarkúan osztja szét tudását, sincs tisztában mindennel. Így hát marad a kérdés, mely nehéz, fájdalmas, ám szükséges. Ebben talán nem utolsó a férfi, és a sötétbe lövés helyett így most a sötétben tapogatózás mellett dönt.*
~Emberei. A régi férj valami bűnbanda vezére lehetett. Lehet.~
*Első ösztöne az, hogy erre rákérdezzen, ám ezt a kérdést el kell raktároznia későbbre. Akármennyire is híve a praktikus megoldásoknak, jelenleg Garsint aligha ez érdekli.*
-Garsin Elthur. Emlékezz, hogy ki vagy.
*Egy pillanat alatt alakul át az arckifejezése, és hangjában is van egy erő, melyet korábban nem lehetett észlelni. Jégkékjei intenzitásához kemény vonások és egy nem különösebben hangos, ám parancsoló hang társulnak.*
-Ki vagy most, ebben a pillanatban? Hol vagy? Melyik alakulat egyenruháját viseled? Mire vagy képes? Hova tartozol?
*Záporoznak a kérdések, és ha fizikailag nem is, jelenlétével mégis sarokba szorítja a lányt, nem hagyva kiutat a szavai elől. Csak akkor folytatja, ha amaz válaszolt, vagy ha egyértelművé válik, hogy nem fog.*
-Csatlakoztál. Része vagy ennek a helynek, és feladtad azt, aki voltál.
*Felhagyott a finomkodással. Bizony az emberségben tényleg nem jó, ám az igazsággal akkor is szembesíti tanítványát, ha az szétesik emiatt.*
-Mindezt egy ígéretért: Nem leszel áldozat. Ez az ígéret mindkét irányban kötelez; neked is be kell tartanod. A döntés nem a tiéd. Nem fogsz visszamenni.
*Ahogy beszél, nagyon lassan, szinte észrevehetetlenül csökkenti a távolságot közte és Garsin között, miközben fokozatosan felegyenesedik. Az ezt követő szavai már kevésbé erőteljesek, és habár továbbra is határozottak, nem az érzelmi hatást szolgálják.*
-A családod helyzete kétes. Lehet információt szerezni róluk, és arról is, aki téged keres. Ennek megvan a módja. Jelenleg viszont parancsot teljesítesz, és a közvetlen beavatkozással semmit sem érnél el.
*Habár Garsin előtt áll, elég távol van, hogy ne tornyosuljon fölé, testbeszéde pedig valamilyen szinten azt sugallja, hogy várja, hogy amaz feltápászkodjon.*
-Először is tájékozódunk, melyhez minden segítőkész információt megosztasz. A parancsainkat követve a Toronyban kutatunk, és tudást szerzünk. Ezt követően pedig meghozzuk a döntést, hogy hogyan tovább.
*Tájékoztatja a lányt. Reméli, hogy az érzés, hogy amaz kötelezve van valamire, segít majd kizökkenteni, és elérni, hogy katonaként viselkedjen, ne pedig egykori rémült énjeként.*


297. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-13 20:43:08
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Az utasítás és a férfi felől észlelt mozgás is kizökkentik. Engedelmeskedik és Gaerralos szemébe néz, bár tekintetén lehet látni, hogy épphogy csak visszatért a valóságba, ám annál élénkebben figyel. Mintha valami mindenre érvényes megoldást remélne a férfitől... Ehelyett kérdést kap.
Látható rajta a zavar, ahogy próbálja felidézni, hogy mit is mondott épp az előbb, mit osztott meg a másikkal. S mikor fölfogja, megretten, de aztán belecsúszik abba a fásultságba, ami a régi önmagát jellemezte, akinek már nem maradt sok veszíteni valója. Emellett Gaerralos nem is támadja le, s nem ítél hirtelen, így ebben lel annyi biztonságérzetet, hogy figyelmét hamar vissza tudja irányítani az elhangzott kérdésre. Viszont az sem sokkal könnyebb téma.*
- Mert ha ő is visszatért... A családom... De nem is tudom, élnek-e még. Lehet, hogy amit tettem... lehet, hogy az után az emberei miattam bántották őket... vagy megölték... De ha nem, és ő föltámadt... akkor ő biztosan... ő biztosan bosszút állna rajtuk... ha engem nem talál. És engem is keresni fog... - *Okozhat némi problémát szavai megértése, mert ugrál a gondolatok között, ahogy magának is magyarázza, hogy feltehetően mire számíthat, ha félelmei igazak volnának. A családja sorsa is aggasztja, noha akad benne harag és érzéketlenség az irányukba, mert még a legnagyobb megértéssel és helyzetismerettel sem képes nem úgy érezni, hogy ők taszították abba a házasságba és hagyták benne cserben, hogy a saját bőrüket mentsék. Viszont a ragaszkodás sem halt ki belőle egészen, talán mert ez a természetes a vérségi kötelékek kapcsán, talán mert annyira a hűségre és engedelmességre nevelték. Ám az is tagadhatatlan, hogy szégyen, vagy sem, még a családjáért való aggodalmát is meghaladja az a félelem, hogy esetleg ismét a férje mellett köthetne ki. Vagy azért, mert meggyőzi magát, hogy a családja érdekében így kell tennie, vagy azért, mert a férfi rátalál és kényszeríti. Hogy időközben kapott már harci- és mágikus kiképzést, arról jelen helyzetben teljesen megfeledkezik, s éppoly védtelennek érzi magát, mint akkoriban.*


296. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-13 19:57:23
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Röviden átfut tekintete a szobán, felmérve annak tartalmait. Nem úgy tekint most a helyiségre, mint egy közlegény hálóhelyére, hiszen mind a tény, hogy Garsin az Alakulathoz tartozik, és maga az Alakulat vezetőségének hozzáálása miatt jóval nagyobb egyéniséget engedhetnek meg maguknak a Wargok. Mégis úgy tűnik, hogy ezzel a lehetőséggel a lány nem él.
Jelenthet ez sok mindent. Opció a helyhez való kötődés hiánya... hogy nem meri otthonává tenni a szobát, attól tartva, hogy idővel el kell hagynia az Alakulatot. Vagy lehet, hogy az 'otthon' fogalma problémás számára, és nincs mivel személyesebbé tennie a helyet. Persze a személyes preferencia is opció - elvégre Gaerralos szobája sincs kidekorálva, nála mindennek megvan a funkciója és a helye.
Nem állítja meg az elgondolkozás, érkezése után rögtön csukja is az ajtót, majd elhelyezkedik, szemügyre véve Garsin testbeszédét.*
~Nagy megrázkódtatás, talán érzelmi sokk. Félelem. Bizonytalanság.~
*Csak egy pár másodpercig érezheti magán a lány mestere átható pillantását, mielőtt az csökkenti nézésének intenzitását. Figyel, ám nem szuggerál, most nem célja, hogy nyomást helyezzen tanítványára.*
-Amennyire tudjuk, megtartják korábbi személyiségüket... de keveset tudunk.
*Válaszol.*
~Tehetetlenség.~
*Most már nem nehéz megtippelni, hogy miről is van szó. Egy végleges megoldásról, mely talán elvesztette véglegességét. Már mielőtt Garsin kimondaná, azelőtt is érteni véli a helyzetet. Egy bántalmazó férj, egy szituáció, amiből az előtte ülő lány elmenekült.
Talán ez a bizonyosság az oka annak, hogy Gaerralos nem tudja teljesen elrejteni reakcióját, habár beszélgetőpartnere a földre néz, nem rá... így talán nem veszi észre, ahogy a férfi szeme röviden kitágul, és szemöldökei összehúzódnak a többes szám hallatán.
Új információ, melyet több módon is értelmezhet. A férj megölése nem zavarja különösebben, ám a másik gyilkosság már igen, ha igaza van. Pirtianesben töltött éveinek köszönhetően különösebben nem rázza meg a csecsemőgyilkosság gondolata, ám ettől függetlenül felettébb súlyos ügynek tartja.
Igyekeznie kell, hogy ne kezdjen azonnali feltételezgetésbe. Lehet, hogy nincs igaza. És biztos, hogy most nem erre van szükség.*
-Nézz rám.
*Mondja halkan, miközben lassú mozdulatokkal lecsúszik az ágyról, áthelyezkedve egy fél térde ereszkedett állásba, mely egy magasságba helyezi Garsinnal. Magán akarja tudni a lány figyelmét. Ha ez sikerül, nem szól azonnal. Kívülről talán nem lehet látni, de ennek tűnődés az oka. Keresi a megfelelő szavakat. Érzelmi támogatás, emberség... Bizony Garsin valószínűleg tényleg jobban járna Bredoccal, vagy Soreyllel.*
-Miért kéne visszamenned?
*Teszi fel végül kérdését.*


295. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-13 16:54:18
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Ágy, láda, asztal, szék... A kis szoba elég üres és személytelen, Garsinnak nincs sok holmija, csak néhány félig-meddig saját ruhadarab, az is a ládába rejtve. Az asztalon írószerek, egy színes csigahéj és szárított bogáncs, utóbbiak egészen az asztal szélére, a falhoz tolva, mintha csak ott felejtették volna őket, s nem díszként szolgálnának.
A szobának van ablaka. Nem nagy, de ahhoz elég, hogy gyenge fénnyel lássa el a szobát, és a nappali órákban még az alatta lévő asztalra is juthat kellő mennyiségű fény, hogy gyertya nélkül lehessen ott írni, olvasni.
Ahogy Gaerralos beljebb lép és csukja az ajtót, Garsin feszengve húzódik összébb, magához ölelve fölhúzott lábait. Ahogy tudatosul benne, hogy nincs egyedül és beszélnie kellene, ismét rászakad az összes aggasztó gondolat súlya.
Nem véletlenül határozott így, nem áll szándékában meggondolni magát, szüksége van a társaságra, még ha nem is feltétlenül Gaerralos-al számolt. Ám belekezdeni is nehéz. Ha lehetősége volna rá, s itthon találta volna a másik két férfit, vélhetően nem is kérne mást tőlük, mint azt, hogy csak ülhessen velük egy kicsit.
Most ennyire nem engedi el magát. Bár Gaerralos nem sürgeti, de érzi magán a tekintetét és a figyelmét, és arról is volt szó, hogy beszélni fognak, így nem akarja az idejét rabolni hosszas hallgatással. Viszont legalább egy percbe biztosan beletelik, mire végre megszólal.*
- Akik visszatértek... nem olyanok, mint az élőholtak voltak még régebben, ugye? Hanem ők mintha meg sem haltak volna... - *Lassan beszél, tekintete a padlón, de a végén fölpillant a férfi arcára, a megerősítést keresve. Abban legalább biztos lehet Gaer, hogy valóban a föltámadottak híre váltotta ki belőle ezt a zaklatottságot.
A választól függetlenül aztán ismét hallgatásba merül, arcát félig a térdeire fektetett, összefont alkarjai mögé rejtve. A talajt bámuló tekintetén lehet látni, hogy messze jár, a saját sötét gondolataiban.*
- Nem tudom, mit csináljak... - *Motyogja épp csak érthetően, mert a karjai takarják a száját.*
- Nem akarok visszamenni. - *Jelenti ki aztán, valamivel érhetőbben, mert határozottan szól, bár hangjában hallható a kétségbeesés, ahogy az utána következő hirtelen levegővételén is.*
- Átvágtam a torkukat. Látni akartam... láttam, hogy meghaltak. Azt akartam, hogy vége legyen. Hogy biztosan vége legyen. De nincs vége. Még így sem. Még a halálból is visszajöhetnek... És nem tudom, mit csináljak. Ha én halnék meg, talán vége volna... De az sem biztos. Az is értelmetlen... - *Érzékelhető, hogy noha nyilvánvalóan beszél valakihez, valahol elveszíti a képességét rá, hogy fölfogja és irányítsa, hogy mit is oszt meg a gondolataiból és mit tart meg magának.*


294. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-13 13:51:59
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Benézve nem lát semmi különöset az üres szobán kívül. Átfut a fején, hogy Garsin talán valahol máshol van, és csak elfelejtette becsukni az ajtót, ám nem az ő dolga beleszólni ebbe, így már épp indulna is tovább, mire meghallja a lélegzetvételt, amire megtorpan, visszanéz.
Észreveszi, amit eddig nem... az aprócska fénypontot, ahogy a folyosó fénye a rés mögötti szemen csillan, és a nehezen kivehető sziluettet, ami továbbra is ülve marad. Aztán már mielőtt reagálhatna, jön is a kérdés. Habár nem tudja kivenni a másik arckifejezését, látni, ahogy megállapodik rajta a tekintete, és bólint, mire amaz magyarázkodni kezd.
A két megemlített név alapján meg tudja tippelni, hogy a lány mi alapján válogatta meg, hogy kivel akar beszélni. Már korábban is megállapította, hogy amaz bizalmi, közvetlen kapcsolatot ápol a másik két tiszttel, mely kétségkívül emberibb, mint azl ahogy az őrmesterrel viszonyulnak egymáshoz.
Ha Garsin szobájában sötét van, úgy a táskájába nyúlva egy gyertyát húz elő, azt egy közeli fáklya segítségével meggyújtva, majd csatlakozik a másikhoz, becsukva maga mögött az ajtót, és az égő gyertyát az asztalra helyezve. Ha viszont van már valamiféle fényforrás, úgy egyszerűen csak az ajtót csukja be, mielőtt leülne a benti ágy szélére, hogy aztán Garsin felé nézve türelmesen kivárja, hogy az beszélni kezdjen.*


293. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-13 11:54:51
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Fogalma sincs, mennyi ideje ül már itt, annyira elhagyja a valóságot, de még a saját fejét is. Az Odú ajtajának nyílására eszmél, majd a páncélozott léptek hangjára lassan a folyosó felé fordítja tekintetét.
Látja, hogy Gaerralos tért vissza. Figyeli, ahogy a férfi közelebb érkezik, majd megáll nyitott ajtaja előtt és benéz hozzá. Nem szólal meg, de még hangot sem ad ki, hogy jelezze jelenlétét mesterének.
Még mindig nem biztos benne, hogy vele akar beszélni. Ám mikor végül úgy tűnik, hogy a férfi továbbhaladna, hirtelen születik meg benne az elhatározás. Vesz egy mély levegőt, s mozdul is egy kicsit, de aztán mégsem áll föl a sarokból, csak fejét fordítja a rés felé.*
- Beszélhetnénk most? - *Hadarja, elárulva magát, miközben Gaerralos már fordulna. Ha a férfi fölfedezi, hol bujkál, esetleg be is néz az ajtó mögé, mintegy szabadkozva teszi hozzá...*
- Soreylt... a hadnagyot nem találom. És a parancsnok is már távozhatott. - *Hogy ez a mentegetőzés mit árul el mesterének, ha elárul egyáltalán valamit, azt csak ő tudhatja. Garsin esetlenül a beszédtéma személyes jellegét próbálja ezzel jelezni. A többi pedig már a férfi válaszától függ. Az sem lehet kimondottan szokványos, hogy nem áll föl és húzza ki magát, hogy megszólítsa mesterét, hanem egy ajtó mögül beszél hozzá, ami akár tiszteletlennek is tekinthető. Meglehet, hogy ezen változtat majd, a kapott reakció függvényében.*


292. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-13 11:07:02
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*Visszaérve különösebb hezitáció nélkül lép be az Odú ajtaján. Az utazáshoz szükséges felszerelések nála vannak, az ellátmányokat az utazás napja előtt a raktárból fogja megszerezni, gyertyája pedig még van elég - ha pedig nem, úgy a Mágustoronyban kétségkívül van lehetőség pótolni őket.
Nem tudja, Garsin hol lehet, és azzal sincs teljesen tisztában, hogy Soreyl hová tűnt. Arról viszont tájékoztatták, hogy Bredoc nincs háznál, így aligha lehet a közeljövőben más dolga a felkészülésen kívül. Hosszú kutatásnak néz elébe, valamint az utazás előtti éjszakán még az orvosaival is intézett egy találkozót, ami talán felvet még pár fejleményt.
Elsőnek viszont Wulfrixen irodája felé kezdi el venni az irányt azzal a céllal, hogy tájékoztassa, miben egyezett meg a Tanácsháza hivatalnokaival a visszatérő holtak kapcsán.
Garsin könnyedén meghallhatja, ahogy nyílik, majd csukódik az Odú ajtaja, melyet páncélozott léptek követnek. Nem nehéz beazonosítani mesterét az illesztéken keresztül, ahogy az elhalad az ajtó előtt, csak egy pillanatra lelassítva, ahogy benéz az ajtón magán, habár úgy tűnik, a rés mögött megbúvó lány elkerüli a figyelmét. Ha pedig nem állítják meg, úgy halad tovább, elhagyva a lány szobáját, hogy hozzáláthasson tennivalóihoz.*


291. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-08-11 23:59:55
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ösztöndíjasok//

*Hamar fény derül rá, hogy sajnos sem Soreyl, sem Bredoc nincs épp házon belül... Ezt pedig jelenleg elég rosszul fogadja. Többször is bezörget hozzájuk, végigjárja a közös használatú helyiségeket is, de semmi.
Mikor végre föladja, vesz egy mély levegőt és igyekszik visszaszerezni a nyugalmát, lenyomva a kétségbeesést, azzal a gondolattal, hogy majd később, ha lehetősége lesz rá, átbeszéli ezt valamely pártfogójával, csak ki kell tartania addig...
Viszont ez korántsem megy olyan egyszerűen. Az elfojtástól ismét háborogni kezd a gyomra.
Az étkezőbe megy és iszik néhány óvatos kortyot, majd megenged magának némi fel-feltörő, mélyről jövő zokogó hangot, hogy a torkában oldódjon az a gombóc, de a könnyekig nem jut el. Aztán még néhány korty és végül visszavonul a szobájába. Az ajtót előbb becsukja, de aztán megtorpan és félig kitárja, hogy hallja, ha érkezne valaki. Ő maga pedig az ajtószárny mögé bújva ül le a sarokban, a falnak vetve hátát, így a félfa és az ajtó illesztékénél a résen át még ki is lát a folyosóra, ha akar. Viszont most nem tesz más egyebet, mint bámul maga elé és próbál kiszakadni a valóságból, elfeledtetve magával a mai reggel eseményeit és híreit. Voltaképpen még a jó történéseket is leárnyékolta a feltámadottak híre, mert amennyire örült a támogatásnak a tanulmányaihoz, most föl sem fogja, hogy ezt már kézhez kapta.*

A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.12 00:36:15


290. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-07-19 00:41:05
 ÚJ
>Garsin Elthur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//
//Ösztöndíjasok//

*Ma is megtöri a jellemző napi rutinját és a reggeli edzés helyett ezúttal a tanulást választja. Miután előkészült, hogy bármikor indulhassanak, nem megy a gyakorlótérre, hanem marad a szobájában és beveti magát a jegyzetei közé.
Úgy gondolja, még kellően korán van - ami igaz is, mikor nekikezd -, és legrosszabb esetben majd bekopog hozzá Gaerralos.
Csakhogy a varázslat amit tanul, kicsit jobban beszippantja a kelleténél. A szobája közepén állva gyakorol táncmozdulatokat, újra és újra, időnként visszahajolva a jegyzetei fölé, mert a "csoda" még várat magára, így biztos benne, hogy valami elkerüli a figyelmét, valamilyen részletet nem csinál elég pontosan, vagy rosszul időzít. Még az is fölmerül benne, hogy kihagyott valamit a toronybéli tekercsből, de ezen egyelőre nem kesereg, bízik benne, hogy nem kell újra kibérelnie egy figyelmetlenség miatt, mert az nagy aranyveszteség volna.
Éppen fordul aztán a táncból, mikor a szemébe süt a nap az ablak sarkából, mert időközben feljő már annyira, hogy ezt megtehesse. Ez pedig ki is zökkenti, mert hirtelen eszébe jut, hogy még dolga van ma.
Nem kezd idegeskedni, nem gondolja, hogy elkésett volna, meg pontos időpontot és találkozási helyet sem beszéltek meg. Úgyhogy csak összeszedi a holmiját és úgy dönt, hogy körülnéz, nehogy elkerüljék egymást. Az étkezőhöz menet bekopog Gaerralos szobájába, aztán visszafordul és kifelé veszi az irányt, mikor idebent nem találja mesterét.
A tegnapi felszerelésében van, a fegyverkabátot is viseli a tabard alatt. Hátán a zsákja, kezében néhány pergamenlap, amiken egészen közelről látszik, hogy olyan apró betűkkel írták rájuk a szavakat, amilyen aprókat csak a toll hegye megenged. Az utolsó sarka is ki van használva a lapoknak. Nem a leghatékonyabb és mások számára nyilván nem is könnyen átlátható, de elég felkészületlenül ment legutóbb a toronyba. Igaz, egy olyan könyvet, amibe már szépen egybe vannak fűzve a lapok, nem is engedett meg magának eddig, most pedig már még úgy sem futja rá, miután meggondolatlanul minden megtakarítását fölélte a toronyban. Azért pergamenből készül ezúttal többet is vinni.
Az Odúból kilépve körülnéz. A terve az, hogy idekint olvasgat tovább, amíg Gaerralos megjelenik, de végül azt látja, hogy a férfi már itt is van. És ahogy látja, már ő is fölfigyelt rá.
Odasétál hozzá, majd tiszteleg, kicsit hivatalosabbra véve a köszöntést, bár a fél kézzel tartott pergamengyűjtemény sokat ront a hatáson. Meg engedélyt sem kér, hogy szólhasson. Ha mestere nem beszél előbb, akkor...*
- Jó reggelt! Elnézést... remélem, nem várt sokáig. - *Szabadkozik.*


289. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-07-18 22:59:35
 ÚJ
>Gaerralos Ruuhrijehr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Rendhagyó gyakorlat//

*Az Odúba beérve miután megbeszélt Garsinnal egy holnap délelőtti találkozást, útja először a szobájába vezeti, ahol megszabadul páncélzatától, majd átmegy a rutinszerű karbantartás lépésein. Tisztítás, olajozás, majd mehetnek is a különféle darabok a helyükre. Csak ezt követően tér rá a tisztálkodásra és vacsorára, mellyel nem is veszteget túl sok időt. Így hát rövidesen már ismét csak a szobájában ül, kezében egy pennával, és előtte az asztalán egy levéllel, melyet a Kereskedőház Intézőjének címez. Csak miután végzett a levél megfogalmazásával, oltja el a szobáját megvilágító olajlámpást, hogy a mai napra nyugovóra térhessen.*

//Napváltás//
//Ösztöndíjasok//

*Tovább, és békésebben alszik, mint általában. Nincsenek annyi fájdalmai, melyek az éjszaka közepén felébresszék, ellenben mind a műtét, mind az azt követő megerőltetések kimerítették. Így hát míg általában mondhatni a madárszóval kel, ma csak később jut ki az ágyból. Habár nem sietteti különösebben reggeli rutinját, alapból is hatékonyan kezeli az idejét.
Így lehet az, hogy hamar a gyakorlótér bejáratánál találja magát ismét csak szolgálati páncélban, egy futárral beszélgetve. Átnyújtja neki (Mesélő (Mimóza)) az üzenetvitelért járó 10 aranyat, majd a Kovácsműhelybe elszállítandó levelet is. Miután pedig az útjára eredt, Gaerralos nekiáll reggeli bemelegítésének.
A többi lent gyakorlatozó baka meglehet, hogy furcsának találja azt, hogy a veterán, ki egykor bottal járt, most mindenféle segédezköz nélkül jár-kel, sőt, még bemelegítésként kocog is. Egyszerű reggeli torna ez, nem valódi edzés, és ha észreveszi, hogy Garsin megjelent a gyakorlótéren, akkor fel is hagy vele, hogy ne késleltesse indulásukat a Tanácsházára.*


288. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-06-01 12:59:34
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Talán a medvetermetűnél sem az a baj, hogy egy tiszttel ül egy asztalnál, hanem csak ilyen introvertált a természete. Nem szívesen beszélget vagy barátkozik. De ha a parancsnok azt mondja, üljön le és egyen vele, akkor megteszi.
A pletykák dolgát kivesézik és ha Bredoc érdemesnek tartja rá, hogy utánajárjanak, akkor a katona nem teheti meg, hogy ellentmond neki ebben. Különben is, a medvetermetű akart feladatot magának, most meg egye meg, amit megfőzött.*
- Ahogy mondja, uram. *Ért egyet a nyitott fül hasznosságával és valahol örül is, hogy kiléphet az odúból, jót fog tenni a levegőváltozás.*
- Parancs, értettem. *Válaszolja amikor a férfi megadja az indulás időpontját. Eszik ő magától is, nem kell noszogatni, de nem kezd el falni az érezhetően tréfának szánt megjegyzésen.
A parancsnok távozik és azután már sokkal nyugodtabban, fesztelen fogyasztja el a maradék ételt a csajkájából. Mered maga elé és azon tűnődik, miféle pletykák lehettek azok, amelyek felkeltették Bredoc figyelmét. Azon már rég túltette magát, hogy Nilevard is esetlegesen csatlakozhat a kettősükhöz, ha nem basztatja, akkor nem akasztják össze a bajszukat.
Az étkezőből a körletébe megy és ott felszerelekezik. A kombinált vértet veszi magára, marad nála a tőr a deréktokban és fegyverövére akasztja a háromágú láncos buzogányt. A nyeregtáskájába pakol baltát, fáklyákat, kovát és acélt, egy tömlő vizet és egy elsősegélycsomagot. Alapvető katonai kellékek, ha küldetésbe indul az ember.
A pallost a vállára támasztja, a kerek, élezett peremű pajzsot a baljába fogja és így sétál ki komótosan, de még időben az istállóhoz, hogy felszerszámozza Balthazardt, a csatamén hálásan nyerít fel a mozgás lehetőségéért. A pallos a nyereg melletti kardövbe kerül, a nyeregtáskával átellenes oldalra pedig a pajzs.*
- Parancsnok. *Köszönti főhajtással Bredocot az istállónál, amikor kivezeti hátasát. Fellendül a nyeregbe és jól leplezett derűvel veszi tudomásul, hogy Nilevard sehol. Nem kérdezi, mikor indulnak, majd a parancsnok meghatározza. Könyökével a nyeregkápára támaszkodik, jobbjában hanyagul tartja a kantárt. Indulásra kész, nem is kétséges.*


287. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-31 21:21:24
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Talán Bredoc túl sokáig volt maga is bokorugró, talán csak ilyen a természete, de egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy ő a parancsnok és hogy kivel ül le egy asztalhoz, vagy kivel nem. Talán egyszer majd szóvá is tehetik egymásnak, de ennek nem most jön el az ideje.*
-Az már egyszer biztos. Azért néha akad a pletykák között némi hasznos dolog is. A nyitott fül ugye.
*Kocogtatja meg a füle tövét mielőtt újabb falatot venne a szájába. A "nincsen uram"-ot azért megmosolyogja a bajsza alatt, majd komolyabbra fordítja a szót.*
-Egy óra múlva, az istállónál gyülekező. Addig szerelkezz fel és *Ő maga az utolsó darab kenyeret is lenyeli, majd leöblíti a vízzel és feláll az asztaltól.* egyél sokat. Megpróbálom előkeríteni Nilevardot, ha nincs itt akkor majd megkeressük indulás után. Kérdés?
*Bár nem hiszi hogy akadna bármi is, mégiscsak így illik. Megvárja a választ, ha van valami akkor felel is és utána indul el a szobájába, hogy ő maga is magára öltse a páncélját. Szerencsére elég gyakorlott benne, hogy ne okozzon gondot egyedül elvégeznie ezt a feladatot, azért jó sok idő eltelik vele, ezt sajnos nem lehet kikerülni. Szépen a tabardot is magára ölti, mesterkard az oldalára a pajzs pedig a hátára.*
-Na jól van, jól van! Tessék!
*Nyújt oda egy nagyobb falat szárított húst a kutyusnak, aki ugyan kölyök még, de lassan szép jószággá fog érni, és jó tanítással nagyon hasznos lesz az oldalán. Talán erre az útra még nem viszi magával, hagy szokja a helyet, de a következőre mindenképp. Addig is Wulfrixenre bízza, hogy néha nézzen rá, de egyébként szabadon járhat és kelhet az odúban és a kaszárnyában, hátha összebarátkozik mindenkivel. Bredoc pedig ahogy mindennel elkészül úgy szétnéz a szobákban hogy megtalálja-e Nilevardot. ~Biztos kurvázik valahol.~ Megcsóválja a fejét, hisz hol máshol lenne a baka ha semmi dolga? Ezer és egy helyen nyilván. Az istállóhoz igyekezve elkap egy éppen pihenő futárlegényt, egy nagyobb (20) aranyérmét nyom a kezébe (Mesélő (Morw), majd meghagyja neki, hogy keresse meg Nilevardot. Leírja neki, hogy hogy néz ki, és hogy a fogadókat járja először végig meg a templomot, aztán a piacot, ha ott sincs akkor csak járjon nyitott szemmel de egyébként ne áldozza rá a napját. Azért bízik benne, hogy az említett helyek egyikén megleli majd. Aztán pedig a lovát kezdi előkészíteni amíg Gabraelre vár.*


286. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-31 09:25:35
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//

*A parancsnok észreveszi és ami rosszabb, meg is szólítja, hogy arra ösztönözze, üljön az asztalához. A talpasok ritkán étkeznek a tisztekkel, ám a wargok sokban különböznek a pirtianesiektől.*
- Köszönöm. *A szó inkább kérdés, mint valódi köszönetet kifejező frázis. Szed magának a csajkájába, majd kihúzza a neki előkészített széket és leül az asztalhoz Bredoc mellé. Láthatóan nehezen barátkozik a helyzettel, hogy a parancsnokkal egy asztalnál ül, de derekasan tartja magát.*
- Itt vagyok. *Válaszolja dörmögve. Nem tudja, miért kereste volna a férfi, de így legalább elébement a dolognak. Enni kezd és csak kurtán bólint a hivatalból feltett kérdésre. Csendben eszik nagy falatokkal, láthatóan nem az étel ízéért teszi, hanem mert szükséges. Nem is panaszkodik a kosztra, néha vízzel öblíti le a torkát, amikor Bredoc megtöri a csendet.*
- Az emberek sokat pletykálnak, uram. *Válaszolja dörmögő bölcsességgel, de érzi, hogy ez csak valami felvezetés, így figyelemmel vár. A szarkasztikus mosolyra nem reagál hasonlóval, kifejezéstelen tekintettel néz vissza a parancsnokra.*
- Nincsen, uram. *Válaszolja, mintha nem tudná, hogy a férfi miért is így kérdezte.
Amikor kiderül, hogy Nilevard lesz az osztag harmadik tagja, már nagyon sóhajtana, amikor rájön, hogy talán Bredoc újra fogást keresne a reakcióján, ezért elnyomja feltörni készülő negatív érzéseit és gesztusait.*
- Parancs, értettem. *Válaszolja kurtán, katonásan.*
- Mikor indulunk, uram? *Kérdi még, de mivel még a parancsnok is az étkezőben van, így biztosan lesz ideje összedobni a felszerelését.*


285. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-30 22:15:09
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//

*Békésen falatozgat a rá megszokott sietős tempóban, amikor a nagydarab férfit veszi észre közeledni. Megtanulja az ember ha baka, hogy gyorsan és sokat egyen, úgy van ez mint az alvás. Ki kell használni amikor lehetőség van rá.*
-Gabrael!
*Biccent vissza az újoncnak, majd mielőtt tovább mehetne ismét szóra nyitja félig falattal teli száját.*
-Ülj csak ide.
*És ahogy azt illik, az egyik mellette lévő széket ki is húzza kicsit. No nem mintha valami úri hölggyel készülne pásztorórára, csak úgy jelzésképpen. Bízik benne, hogy helyet foglal az asztalnál a másik, hogy aztán elő is hozakodhasson azzal, ami miatt éppen keresni indult volna.*
-Pont meg akartalak keresni.
*Persze megvárja hogy ételt szedjen magának, ha még nem tette volna s csak utána folytatja.*
-Remélem sikerült berendezkedni és megszokni a helyet.
*Általános kérdés, érezhetően nem ez érdekli igazán a parancsnokot. Még pár falat és egy jó nagy korty víz, ezzel is időt hagyva a feleletre.*
-Egyébként biztos hallottad a rosszízű pletykákat mindenféle bajlós dologról.
*Igyekszik elkapni a másik tekintetét.*
-Arra gondoltam kimehetnénk az északi útra megnézni magunknak azokat a gyanús alakokat akiket emlegetnek a népek, körbe szaglászni kicsit. Lehet hogy kacsa az egész, de az emberek legalább látják hogy adunk a szavukra a jelenlétünkkel.
*Az érezhető a hangsúlyozásból hogy ez nem az a tipikus parancs.*
-Persze csak ha nincs egyéb dolgod.
*Szarkasztikus vigyor ül a borostás, szakállas arcra ahogy a szavakat mondja.*
-Te, Nilevard és én. Hátha akad pár rosszarcú.


284. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-30 21:14:08
 ÚJ
>Gabrael Äron Yn'Char avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//

*A parancsnok legutóbb helyretette az értékelését és akkor úgy döntött, ad még egy esélyt az alakulatnak. Türelmetlen volt, ezt meg kell hagyni, de a türelem nem a talpasok erénye. Az odúba visszatérve tette a dolgát és várt, hogy elérkezzen az idő a bizonyításra. Bizonyításra az alakulat és a saját részéről.
Mintakatona volt, ha kellett ment, járőrözött, őrt állt vagy gyakorlatozott. A körletét és a páncélját tisztán tartotta, frissen olajozta az acélt és élesen tartotta a fegyvereit. A rendszer nyugalmat hozott az életének és a lelkének, újra katonának érezhette magát, mint régen Pirtianesben.
Minden nap ugyanabban az időben indult el az étkezőbe, hogy elfogyassza a felszolgált élelmet, sosem panaszkodott, sosem válogatott, de általában egyedül ült és evett, nem kereste társai társaságt.
Amikor belép az étkezőbe a parancsnokot pillantja meg, kurta főhajtással tiszteleg neki. Hasonlóan Bredochoz nem visel vértet, fekete vászonnadrág, bakancs és fekete ing van rajta, derekán az övére szíjazva keresztben a rövidkardnak is beillő tőr.*
- Parancsnok. *Lép el a férfi mellett, hogy a tálcájára ételt szedjen a csajkájába. Ha Bredoc nem szólítja le, akkor egy másik asztalhoz ül és kezd enni, magától nem ül oda a parancsnok mellé. Pirtianesben sosem ettek a tisztekkel és az évek alatt vésődött beidegződéseket nehéz levetkőzni.*


283. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-30 20:14:23
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Tűzkeresztség//

*Most már valóban úgy látszik, hogy a legtöbb fontos és sürgős dolgát sikerült elintéznie, így az étkező a következő megálló, ahol hamar talál is magának valami harapnivalót. Egyáltalán nem az a válogatós fajta, úgyhogy egy nagyobb darab cipót tör, egy kis szárított húst és paprikát meg hagymát pakol maga elé egy asztalra, hogy jóízűen falatozni kezdhessen. Szeme pedig közben jár, hátha betérne Nilevard vagy Gabrael. A páncélja most nincs rajta, csak az egyszerű fehér ingje a felgyűrt ujjakkal, és bőrnadrágja egy kopott csizmával. No meg egy kupa víz hogy öblítse a torkát. Ha esetleg meglátná bármelyiküket rögtön odakiáltana nekik és magához hívná, ha pedig Eeyr nem erre tereli őket, akkor az evés végeztével indul el, hogy végig kopogja az ajtókat, hátha megtalálja őket.*


282. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-25 21:13:55
 ÚJ
>Bredoc Droyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 469
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//A parancsnokhoz//

*Éppen csak sikerül elkészülnie, amikor rögtön kopognak az ajtaján. ~Úgy néz ki ez is egy olyan nap lesz.~ Mosolyodik el a bajsza alatt. Igazából amennyire zavarta eleinte a dolog, úgy szokik egyre inkább bele a szerepébe. Ahogy ajtót nyit öreg barátját pillantja meg, aki kackiás mint mindig.*
-Szervusz cimbora!
*Mondja nagy, barátságos vigyorral a képén, és már fenn sem akad az írnok viselkedésén. Csak elveszi a papírt és megköszöni. Biztos sok dolga lehet, mert rögtön el is siet, ő pedig nem tartóztatja, inkább az olvasásba temetkezik. ~Tehát sikerült megtalálnia valakit a tanácsnál, szép munka Garsin. Listát írni, értem.~ Összegzi magában, és ahogy tollat és papírt ragadna, hogy elkezdjen körmölni, akkor veszi észre, hogy Wulfrixen ezt már megtette helyette, és neki jóformán csak jelölni kell, hogy kinek mennyi aranyat szán és aláírnia.*
-Aranyat érsz te vén kujon.
*Csóválja meg a fejét, majd gyorsan átfutja azért, hogy mit kell aláírnia.

Tisztelt Tanács! Lentebb láthatóak az alakulat jelenlegi tagjai.

Bredoc Droyn
Naesala Wynroris
Pashthra Shungo'rol
Garsin Elthur
Jenari Krultos
Gaerralos Ruuhrijehr
Wulfrixen Walfaccon
Nilevard Demingen Sethvar
Darenn Soreyl
Gabrael Äron Yn'Char

Alább pedig azok a személyek, kiknek a mágiatanulási támogatást szánom, egyenlő arányban elosztva:
Garsin Elthur
Gaerralos Ruuhrijehr

Kérem ezen levél birtokosának, vagy a benne megjelölt személyeknek szíveskedjenek átadni a Tanács nagylelkű adományát.

Üdvözlettel
Bredoc Droyn Parancsnok
aláírás pecsét."*
-Na így jó is lesz.
*Azzal megvárja amíg megszárad a tinta, lepecsételi és kezébe véve el is indul felkutatni Garsint, vagy a félkarút.*


281. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-05-25 21:03:36
 ÚJ
>Wulfrixen Walfaccon [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A parancsnokhoz//

*Még ha nem is úgy tűnik, egy gnóm élete sosem unalmas. Főleg egy olyan dolgos gnómé, mint Wulfrixen! Mert ő aztán nem hagyja el magát, és szerencsére akad is mit csinálni, szóval még csak külön keresnie sem kell a munkát. Itt van rögtön Garsin és a levél amit megkap tőle a mágiatanítással kapcsolatban. Persze őt ez különösebben nem érinti, legfeljebb annyiban, hogy iktat mindent és igyekszik segíteni a többiek dolgát. Úgyhogy előzetesen már el is készíti a listát a nevekkel, meg egy rövidke általános szövegezést, és Bredocot kezdi el keresni vele, hogy átadhassa neki.*
-Parancsnok úr!
*Szólal szilárd hangon ahogy az ajtaján koppant hármat, s ha az ki is nyílik akkor átnyújtja a papírost, meghajol és távozik is.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 322-341