*Mae miután mindent behordott úgy dönt, Nagyonmagasnak végre ideje rendesen pihennie. Elköti a lovát a kerítéstől, majd a lábazat magasságát kihasználva könnyedén nyeregbe száll.
Csettint a lovának, majd lépésben elindul vele a Gazdagnegyed kövezett utcáin.
Szerencsére már nincs akkora tömeg, mint korábban, a másik, ami szintén öröm, hogy már az első megszólított járókelő meg tudja mondani, hogy merre találja az Istállót.*
~Nincs is messze!~
*Az épület ajtajában igen elégedetten csúszik le a lova nyergéből.*
~Kőből van, itt bizony jó helye lesz a lovamnak, biztonságos, meleg.~
*Ahogy bevezeti a lovát a középső folyosóra, egy lovász eléjük jön, Maereh komoly hangon mutatkozik be, elsorolja ki ő, és mi a lova neve, elmondja a helyzetüket is, hogy kénytelen őt itt tartani, mert a háznál, ahol munkát kapott istálló nincsen.*
– Ettől függetlenül Eralil Namos gazda állja a költségeket. Így számlát nyitnék, és a gazda fizet.
*Szerencsére nem akadékoskodnak, és még inkább bólogatnak, mikor Mae elmondja, hogy a lovát ő maga tartaná rendben, csak a szállás és az étel, meg a víz, amire igazán szükség lesz, mert ő kialmoz, és csutakolja is, meg rendszeresen megjártatja.*
– Naponta többször is benézek majd hozzá, sőt dolgozni is elviszem majd, ha úgy adódik.
*Ezek után még megbeszélik a részleteket, majd Maereh aláír egy szerződésfélét is arról, hogy milyen szolgáltatásokat vesz igénybe Nagyonmagas számára, és mindezekért mennyit fizet majd a Namos ház ura.
Végül a dolgát elrendezve gyalog indul vissza a Gazdagnegyedbe, és örömmel konstatálja, hogy az út így sem túl hosszú, pár perc alatt meg tudja tenni, ami jó, mert bizony sokszor fogja majd róni ezt a távot.*