//Lilunaru//
*Ha a helyzet nem lenne igazából egészen komoly, lehet felnevetne a vörös viselkedésén. Igazán olyan, mint egy kislány, aki élete első macskáját akarja megsimogatni, de az folyton kicsusszan apró kezei közül. Csak most két felnőtt egy makacs lóval küszködik, és adja végül a helyzetnek azt a komolyságát, hogy ne nevesse el magát. Azért egy halk kuncogást megejt, miközben Bogár fejéhez bújik szorosan, majd, ahogy az állat megnyugszik, felnéz az immár nyeregben ülő Lilunarura.*
- Szép munka. De ne a sörényébe kapaszkodj, hanem a szárat fogd. Azzal fogod irányítani. És a tested mozgásával. Egyszerű lesz, csak bele kell jönnöd. Neki pedig el kell fogadnia. Harmóniába kerültök, de ahhoz az kell, hogy te is úgy koncentrálj őrá, ahogy elvárnád tőle, hogy engedelmeskedjen. Érezze, hogy tiszteled az erejét, a nagyságát, a lényét, ugyanakkor érezze, hogy te parancsolsz neki, te irányítod.
*Azzal elengedi az állat fejét és hátralép néhányat, majd eláll Bogár útjából, ha az megindulna a lánnyal. Ha Lilunaru elkezd próbálkozni a lovaglással, pontosabban Bogár betörésével, akkor Theratis odalép Idegenhez, és eloldozza.*
- Gyere szépfiú, van itt egy kis feladat neked.
*Nem ül fel az állat hátára, hanem kicsit közelebb vezeti a Vöröshöz és annak lovához, hogy ha majd Lilunaru megáll a lóval, akkor ismerkedhessen a két állat. Elvégre, Idegen egyelőre egészen nyugodtan figyeli a friss társaságot, a barna telivért.*