Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-25 20:57:39
Üzenet elküldve: 2012-12-25 20:57:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Valóban, sejtése felettébb helyes, Éyinra. Addig nem nyugszom, míg nem ismerem meg kegyed minden izgalmasnak ígérkező titkát. *válaszol, majd megnézni magának a lány hátasát. Szép darab állat, kecses, s masszív.*
- Őt sem peckes magamutogatásra tervezték. *gondolja hangosan, majd egy almát vesz le a szomszédos karámon lógó zsákból, és az állatnak nyújtja. Az szaglássza egy ideig, majd gyanakodva, de mégis elfogadja, s szinte egy harapással az egészet bekebelezi. Erion lustán felnevet, majd leengedi kezét és ismét a lányra pillant.*
- Akkor engedje meg, hogy meghívjam valami vacsorafélére. *ajánlja fel a lánynak.*
- Őt sem peckes magamutogatásra tervezték. *gondolja hangosan, majd egy almát vesz le a szomszédos karámon lógó zsákból, és az állatnak nyújtja. Az szaglássza egy ideig, majd gyanakodva, de mégis elfogadja, s szinte egy harapással az egészet bekebelezi. Erion lustán felnevet, majd leengedi kezét és ismét a lányra pillant.*
- Akkor engedje meg, hogy meghívjam valami vacsorafélére. *ajánlja fel a lánynak.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-25 19:53:22
Üzenet elküldve: 2012-12-25 19:53:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Bármit is mond, nem sikerül leráznia újdonsült beszélgetőpartnerét. Már egészen bele is törődött. Sőt, ahogy telnek a percek, az idegesítő helyett kezd kellemessé válni beszélgetőpartnere. Ám még mindig csak egy egyszerű nőcsábász, aki minden szép nőt a magáénak akar, és az ilyeneknek nem adja meg magát. Mikor az istállóba ér, búcsút vesz hűséges útitársától.*
- Na aggódj, nem sokára visszatérek! Ne csinálj nagy felfordulást, a kancákat pedig hagyd, nem biztos hogy mindenki örülne egy olyan zabolátlan kiscsikónak mint te! *simogatja meg az állat hatalmas fejét, majd elhagyja az építményt.*
- Hmm.. *gondolkozik el végül a férfi ajánlatán, amire mindeddig ügyet sem vetett.* Ameddig nem fogadom el a meghívását, addig úgysem fog békén hagyni, ha jól sejtem. *fordul a férfi felé, majd egy nagyot sóhajt.* Hát legyen. Térjünk be a fogadóba, amúgy sem ártana harapnom néhány falatot. *egyezik bele, persze megmagyarázva ennek okát. Végül is, úgy is arra vinné az útja, legalább addig nem lesz egyedül.*
- Na aggódj, nem sokára visszatérek! Ne csinálj nagy felfordulást, a kancákat pedig hagyd, nem biztos hogy mindenki örülne egy olyan zabolátlan kiscsikónak mint te! *simogatja meg az állat hatalmas fejét, majd elhagyja az építményt.*
- Hmm.. *gondolkozik el végül a férfi ajánlatán, amire mindeddig ügyet sem vetett.* Ameddig nem fogadom el a meghívását, addig úgysem fog békén hagyni, ha jól sejtem. *fordul a férfi felé, majd egy nagyot sóhajt.* Hát legyen. Térjünk be a fogadóba, amúgy sem ártana harapnom néhány falatot. *egyezik bele, persze megmagyarázva ennek okát. Végül is, úgy is arra vinné az útja, legalább addig nem lesz egyedül.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-16 00:24:23
Üzenet elküldve: 2012-12-16 00:24:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör - Végjáték//
* A következő perceket erős koncentrálással és fejkapkodással tölti. Egy részletet sem akar elmulasztani, hiszen annak hiányában mér nem biztos, hogy jól fogja értelmezni a történő dolgokat. Végül azt leszűr, hogy ahogy mondani is szokták, ’a jó elnyeri jutalmát, míg a rossz a megérdemelt büntetését’, azaz a pacika megmenekül, míg a lovászt meg a holtestet eltüntetik… Vagy valami hasonló. Csak azt nem érti, miért kapnak még mindezek mellé a sárgafémből is… Őt ez a gesztus inkább meghatja, s ennek következtében el is lágyulnak amúgy markánsnak mondható vonásai, s ennek hála, még a’ piszok’ megnevezésen sem ütközik meg. Az aranyat magát ugyan nem tudja még úgy értékelni, mint egy városi ember, nem látja benne a felemelkedést vagy a jómódot, mint ahogy a megélhetést sem, ám a gesztust nem tudja nem díjazni, mégpedig örömével. A szinte idilli hangulatból Etrys szavai zökkentik ki.*
- Hogy én?* Kérdez vissza, miközben sűrűn rebbennek pillái, s meghatódottsága még inkább elmélyül. Oly sok ideje már annak, hogy bárkit érdekelt volna az Ő véleménye! Ám a kérdés jogos, s igyekszik is megválaszolni mielőbb a maga egyszerű módján.*
- Gondoskodni? Nem tudom…* Ingatja meg fejét.* - Még sosem gondoskodtam másról. Borrong bácsi szerint magamról sem tudok. * Ezt persze remekül cáfolja, hogy most is itt van s se nem beteg, se nem koszos, vagy alultáplált… de egy pacika az biztos egészen másfajta törődést igényel, mint Ő, s nem azért segített neki, hogy aztán ártson. *
- Lehet, hogy butaság, de miért nem döntheti ezt el a pacika? * Elvégre a vadon élő állatok is le tudják dönteni, hova menjenek és kit válasszanak társukul, ahogy azt is tudják, kitől kell tartaniuk. Az ő kicsit talán gyermeki világlása szerinte legalábbis.
A továbbiakra csak lelkesülten bólint.*
- Persze, ha kellenek hozzá a sárgafém, odaadhatom ezeket is.* Lóbálja meg az imént kapott szütyőcskét. Majd arca olyanná lesz akár egy magányos szikla.*
- Csak ne maradjunk itt tovább. Nem jó érzés és szerintem pacikának sem. Szabad? * Néz kérlelő szemekkel az emberre, mintha az marasztalná, ám csak arról van szó, hogy rég volt hozzá bárki ilyen kedves, ezért szívesen időzne még vele, és persze a lovacskával.*
* A következő perceket erős koncentrálással és fejkapkodással tölti. Egy részletet sem akar elmulasztani, hiszen annak hiányában mér nem biztos, hogy jól fogja értelmezni a történő dolgokat. Végül azt leszűr, hogy ahogy mondani is szokták, ’a jó elnyeri jutalmát, míg a rossz a megérdemelt büntetését’, azaz a pacika megmenekül, míg a lovászt meg a holtestet eltüntetik… Vagy valami hasonló. Csak azt nem érti, miért kapnak még mindezek mellé a sárgafémből is… Őt ez a gesztus inkább meghatja, s ennek következtében el is lágyulnak amúgy markánsnak mondható vonásai, s ennek hála, még a’ piszok’ megnevezésen sem ütközik meg. Az aranyat magát ugyan nem tudja még úgy értékelni, mint egy városi ember, nem látja benne a felemelkedést vagy a jómódot, mint ahogy a megélhetést sem, ám a gesztust nem tudja nem díjazni, mégpedig örömével. A szinte idilli hangulatból Etrys szavai zökkentik ki.*
- Hogy én?* Kérdez vissza, miközben sűrűn rebbennek pillái, s meghatódottsága még inkább elmélyül. Oly sok ideje már annak, hogy bárkit érdekelt volna az Ő véleménye! Ám a kérdés jogos, s igyekszik is megválaszolni mielőbb a maga egyszerű módján.*
- Gondoskodni? Nem tudom…* Ingatja meg fejét.* - Még sosem gondoskodtam másról. Borrong bácsi szerint magamról sem tudok. * Ezt persze remekül cáfolja, hogy most is itt van s se nem beteg, se nem koszos, vagy alultáplált… de egy pacika az biztos egészen másfajta törődést igényel, mint Ő, s nem azért segített neki, hogy aztán ártson. *
- Lehet, hogy butaság, de miért nem döntheti ezt el a pacika? * Elvégre a vadon élő állatok is le tudják dönteni, hova menjenek és kit válasszanak társukul, ahogy azt is tudják, kitől kell tartaniuk. Az ő kicsit talán gyermeki világlása szerinte legalábbis.
A továbbiakra csak lelkesülten bólint.*
- Persze, ha kellenek hozzá a sárgafém, odaadhatom ezeket is.* Lóbálja meg az imént kapott szütyőcskét. Majd arca olyanná lesz akár egy magányos szikla.*
- Csak ne maradjunk itt tovább. Nem jó érzés és szerintem pacikának sem. Szabad? * Néz kérlelő szemekkel az emberre, mintha az marasztalná, ám csak arról van szó, hogy rég volt hozzá bárki ilyen kedves, ezért szívesen időzne még vele, és persze a lovacskával.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-15 07:23:42
Üzenet elküldve: 2012-12-15 07:23:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör - Végjáték//
~Pénz?~ *gondolja Etrys, ahogy az érméktől súlyos erszény a tenyerén méregeti, s nem tud elfojtani egy megvető fintort. Nem a hála zavarja, bár érzi, a városőrök vezetője jobb örült volna, ha könnyebben végezhet ezzel az egész halálesettel. Pusztán az emberi korlátoltság az, amire újra és újra rácsodálkozik, valahányszor útjába sodorja az élet.
Hát nincs ember a világon, aki valaha hallott volna olyasmiről, hogy önzetlenség? Miért kell a fajtájának mindig, _mindent_ pénzben mérnie, még a jó szándékot, a hálát is?
Ostoba egy szokás. Gyarló ragaszkodás a arany csalfa ragyogásához, mely csak annyit ér, amennyire gazdáját képes elvakítani. Míg meg nem feledkezik minden másról, hogy végül csak a pénz maradjon kiüresedett világában.
A ló sorsa sokkal jobban érdekli, mint a meg nem szolgált pénz. Meglepi az őr nagyvonalúsága, maga előtt meg se próbálja tagadni, hogy titkon azt várta, a pénz csupán arra való, hogy elvakítsa őket, s a hálától észre se vegyék, a férfi magának akarja a csődört.
Most, hogy ilyen különösen alakultak az események fogalma sincs, mit kellene tennie. Soha nem volt ilyen értékes társa, a csődör csodálatos jószág, ezt még az avatatlan szem is láthatja rajta. Épp ezért fogalma sincs, mit adhatna neki ő, aki még magáról se tud gondoskodni. Se munkája, se otthona ebben a városban, legfeljebb egy helyet nyújthatna neki itt, az istállóban. A csődör ennél jobbat érdemel, tudja jól, hiába tartaná meg szívesen.
Ráadásul az óriásnő épp úgy jogot formálhat rá, akár csak ő, s talán jobban is tudna gondoskodni róla.*
- Ön mit gondol? Tudna gondoskodni róla úgy, ahogy megérdemli? *fordul Eyrinn felé kérdőn, s mint egy magyarázatként mutat a ló felé.* - Én jelenleg attól tartok, aligha vagyok alkalmas rá, hogy ennél az istállónál többet nyújtsak neki, itt pedig nem hinném, hogy szívesen marad... Ha úgy gondolja, tud rá vigyázni, szívesen átengedem Önnek. Én bérem azzal is, ha tudom, megfelelő helyre került, ahol megbecsülik és kiheverheti a történteket. *Etrys szünetet tartva néz hátra a holttestre, amit máris kezdenek „eltakarítani” a városőrök.* - Persze, ha nem tudja vállalni a gondozását, valahogyan biztos meg tudjuk oldani a dolgot... *mutatja fel a „jutalmul” kapott aranyat ironikus mosollyal. Végtére is egy ekkora városban csak van egy másik istálló, ahol jó áron gondoskodnának a csődörről. Ez is csak... _pénz_ kérdése.*
~Pénz?~ *gondolja Etrys, ahogy az érméktől súlyos erszény a tenyerén méregeti, s nem tud elfojtani egy megvető fintort. Nem a hála zavarja, bár érzi, a városőrök vezetője jobb örült volna, ha könnyebben végezhet ezzel az egész halálesettel. Pusztán az emberi korlátoltság az, amire újra és újra rácsodálkozik, valahányszor útjába sodorja az élet.
Hát nincs ember a világon, aki valaha hallott volna olyasmiről, hogy önzetlenség? Miért kell a fajtájának mindig, _mindent_ pénzben mérnie, még a jó szándékot, a hálát is?
Ostoba egy szokás. Gyarló ragaszkodás a arany csalfa ragyogásához, mely csak annyit ér, amennyire gazdáját képes elvakítani. Míg meg nem feledkezik minden másról, hogy végül csak a pénz maradjon kiüresedett világában.
A ló sorsa sokkal jobban érdekli, mint a meg nem szolgált pénz. Meglepi az őr nagyvonalúsága, maga előtt meg se próbálja tagadni, hogy titkon azt várta, a pénz csupán arra való, hogy elvakítsa őket, s a hálától észre se vegyék, a férfi magának akarja a csődört.
Most, hogy ilyen különösen alakultak az események fogalma sincs, mit kellene tennie. Soha nem volt ilyen értékes társa, a csődör csodálatos jószág, ezt még az avatatlan szem is láthatja rajta. Épp ezért fogalma sincs, mit adhatna neki ő, aki még magáról se tud gondoskodni. Se munkája, se otthona ebben a városban, legfeljebb egy helyet nyújthatna neki itt, az istállóban. A csődör ennél jobbat érdemel, tudja jól, hiába tartaná meg szívesen.
Ráadásul az óriásnő épp úgy jogot formálhat rá, akár csak ő, s talán jobban is tudna gondoskodni róla.*
- Ön mit gondol? Tudna gondoskodni róla úgy, ahogy megérdemli? *fordul Eyrinn felé kérdőn, s mint egy magyarázatként mutat a ló felé.* - Én jelenleg attól tartok, aligha vagyok alkalmas rá, hogy ennél az istállónál többet nyújtsak neki, itt pedig nem hinném, hogy szívesen marad... Ha úgy gondolja, tud rá vigyázni, szívesen átengedem Önnek. Én bérem azzal is, ha tudom, megfelelő helyre került, ahol megbecsülik és kiheverheti a történteket. *Etrys szünetet tartva néz hátra a holttestre, amit máris kezdenek „eltakarítani” a városőrök.* - Persze, ha nem tudja vállalni a gondozását, valahogyan biztos meg tudjuk oldani a dolgot... *mutatja fel a „jutalmul” kapott aranyat ironikus mosollyal. Végtére is egy ekkora városban csak van egy másik istálló, ahol jó áron gondoskodnának a csődörről. Ez is csak... _pénz_ kérdése.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-13 17:54:47
Üzenet elküldve: 2012-12-13 17:54:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Elvan magában, fekszik kényelmesen a takarójába csomagolva a ládán, amíg Ellira a pacit csutakolja, és mesél, nyugodtan, bármilyen bánat nélkül a hangjában. Aztán kérdez, mert miért ne tenné. Ellira válasza azonban egy kicsit nyugtalanítja...*
- Nem fogsz? De én nem tudok kapazkodni így... még rendesen a nyeregben ülni se *Most egy kis aggodalom hallatszik a hangjában, és nyugtalanul nézi, ahogy Ellira felszerszámozza a setétpejt.*
- Biztos meg tudsz tartani? *kérdezi, miközben dadusa nyergel, majd kicsit ijedten pislog, mikor az óvónéni felnyalábolja, és felrakja a ló hátára, ahol alig tud féloldalasan megülni a nyeregben, és azonnal leesne, ha Ellira nem tartaná. Végül azonban sikerül a mutatvány, Ellira átkarolja, és így félig ül, félig a bébicsősz ölében fekszik, a takarónak és az őt tartó kéznek "hála" pedig nagyjából moccanni se tud. Ez viszont azt jelenti, hogy leesni se fog, így megnyugszik, amiben persze nagy szerepe van a cuppanós puszinak is.*
- Indulás! *vigyorog, és mivel jelenlegi helyzetében csak nézelődni tud, ezért így is tesz, miközben kifordulnak az istállóból.*
- Nem fogsz? De én nem tudok kapazkodni így... még rendesen a nyeregben ülni se *Most egy kis aggodalom hallatszik a hangjában, és nyugtalanul nézi, ahogy Ellira felszerszámozza a setétpejt.*
- Biztos meg tudsz tartani? *kérdezi, miközben dadusa nyergel, majd kicsit ijedten pislog, mikor az óvónéni felnyalábolja, és felrakja a ló hátára, ahol alig tud féloldalasan megülni a nyeregben, és azonnal leesne, ha Ellira nem tartaná. Végül azonban sikerül a mutatvány, Ellira átkarolja, és így félig ül, félig a bébicsősz ölében fekszik, a takarónak és az őt tartó kéznek "hála" pedig nagyjából moccanni se tud. Ez viszont azt jelenti, hogy leesni se fog, így megnyugszik, amiben persze nagy szerepe van a cuppanós puszinak is.*
- Indulás! *vigyorog, és mivel jelenlegi helyzetében csak nézelődni tud, ezért így is tesz, miközben kifordulnak az istállóból.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-13 17:11:28
Üzenet elküldve: 2012-12-13 17:11:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Nem tudni, hogy a szalma édeskés illata, a mozdulatok lassú tánca vagy az állatból áradó kellemes meleg az, ami megnyugtatja Ellirát, de légzése mélyebbé válik és szinte élvezettel hallgatja a kislány beszámolóját. Egészen addig, amíg Nia fel nem teszi a kérdést, hogy meg fogja-e kötözni.*
- Nem, kicsikém. Nem foglak.* Feleli csendesen és ezúttal a félelem helyett a harag kezd eluralkodni rajta. Hirtelen támadt mérgét beleadja a csutakolásba és egészen hamar el is készül. ~ Úgysem kell ragyognia, csak ne törje fel.~ Már fordul is a nyeregért, meg a kantárért és szerszámozni kezdi a hátast.
- Azonnal készen vagyok és akkor fel is ültetlek. Ne félj, nem fogsz leesni, megtartalak.* Mondja nyugalmat erőltetve hangjára, bár még mindig fortyog magában. Leveszi a kötőféket az állat fejéről, és előbb a zablát teszi a szájába, majd a tarkószíjat húzza át a füleken. Kicsit leporolja a nyeregtakarót, és ügyelve arra, hogy sehol ne gyűrődjön meg, feldobja az állat hátára. A paripa nyugodtan tűri a szerszámozást, aminek Ellira ebben a pillanatban nagyon tud örülni. Valahol azért sejti, hogy talán mégsem volt elég annyi pénz, amit Volaryon ágyán hagyott, ezért nincs vesztegetni való idejük. Felkerül a nyereg is az állat hátára, majd egy kis igazítás után Ellira meghúzza a hevedert és beállítja a kengyelszíj hosszúságát is. Pár pillanatig töpreng, hogyan is kéne felülniük, de végül megtalálja a megoldást. Niához lép, felnyalábolja és felteszi a ló hátára. Mivel a takaró nem annyira merev, ezért jó eséllyel a kislány ülve is tud utazni a nyeregben. Ellira továbbra is erősen tartja a földről, nehogy a kislány lecsússzon. Belelép a kengyelbe és fellendíti magát a kislány mögé. Nia arcára nyom egy cuppanós puszit, majd erősen átöleli egyik karjával.*
- Irány a tenger!* Súgja a kislánynak, majd kifordítja a lovat az állásból, és az abrakot, vagy szénát ropogtató állatok mellett elhaladva, kiléptetnek az istálló ajtaján.*
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.13 17:16:13
- Nem, kicsikém. Nem foglak.* Feleli csendesen és ezúttal a félelem helyett a harag kezd eluralkodni rajta. Hirtelen támadt mérgét beleadja a csutakolásba és egészen hamar el is készül. ~ Úgysem kell ragyognia, csak ne törje fel.~ Már fordul is a nyeregért, meg a kantárért és szerszámozni kezdi a hátast.
- Azonnal készen vagyok és akkor fel is ültetlek. Ne félj, nem fogsz leesni, megtartalak.* Mondja nyugalmat erőltetve hangjára, bár még mindig fortyog magában. Leveszi a kötőféket az állat fejéről, és előbb a zablát teszi a szájába, majd a tarkószíjat húzza át a füleken. Kicsit leporolja a nyeregtakarót, és ügyelve arra, hogy sehol ne gyűrődjön meg, feldobja az állat hátára. A paripa nyugodtan tűri a szerszámozást, aminek Ellira ebben a pillanatban nagyon tud örülni. Valahol azért sejti, hogy talán mégsem volt elég annyi pénz, amit Volaryon ágyán hagyott, ezért nincs vesztegetni való idejük. Felkerül a nyereg is az állat hátára, majd egy kis igazítás után Ellira meghúzza a hevedert és beállítja a kengyelszíj hosszúságát is. Pár pillanatig töpreng, hogyan is kéne felülniük, de végül megtalálja a megoldást. Niához lép, felnyalábolja és felteszi a ló hátára. Mivel a takaró nem annyira merev, ezért jó eséllyel a kislány ülve is tud utazni a nyeregben. Ellira továbbra is erősen tartja a földről, nehogy a kislány lecsússzon. Belelép a kengyelbe és fellendíti magát a kislány mögé. Nia arcára nyom egy cuppanós puszit, majd erősen átöleli egyik karjával.*
- Irány a tenger!* Súgja a kislánynak, majd kifordítja a lovat az állásból, és az abrakot, vagy szénát ropogtató állatok mellett elhaladva, kiléptetnek az istálló ajtaján.*
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.13 17:16:13
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-13 15:48:14
Üzenet elküldve: 2012-12-13 15:48:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Furcsa látvány lehet, Ellira, karjaiban a túlméretes pólyással, amint parancsokat osztogat. Nia vigyorogva figyeli, ahogy eljátssza a nagyon fontos embert, és ahogy a lovászlegény elvezeti őket Volaryon hátasához.
Eddig nem tűnt fel neki semmi, minden a legnagyobb rendben... kicsit mocorog csak, mikor a sebtében leporolt ládára fekteti Ellira, aztán, amennyire tudja, figyeli, hogyan gondoskodik a paciról.*
- Rendben... *vigyorog, a mesélésre meg gondol egyet, és bele is kezd.*
- Utoljára akkor ültem rajta, mikor ideköltöztünk Vollal. Nagyon hosszú volt az út, annyira elfáradtam, hogy a nyeregben aludtam, de leesni nem tudtam, mert Vol tartott, és a nyereghez volt kötözve a kezem. Mire megjöttünk, teljesen elzsibbadt a popsim. *kuncogja, és cseppet sem hallatszik a hangján, hogy bántotta volna, hogy az úton a csuklóit szalag fogta össze, amit a nyeregkápához kötözött Volaryon, és csak megérkezéskor oldozta el. Épp ellenkezőleg, a most következő kérdése teljesen meglepő lehet Ellirának.*
- Te is odakötözöl, hogy ne essek le? *kérdi teljes természetességgel, szemernyi rosszallás nélkül, puszta érdeklődésből. Ellira rájöhet, hogy a kicsi ezt akkor úgy foghatta fel, mint szükséges dolgot a biztonsága érdekében...*
Eddig nem tűnt fel neki semmi, minden a legnagyobb rendben... kicsit mocorog csak, mikor a sebtében leporolt ládára fekteti Ellira, aztán, amennyire tudja, figyeli, hogyan gondoskodik a paciról.*
- Rendben... *vigyorog, a mesélésre meg gondol egyet, és bele is kezd.*
- Utoljára akkor ültem rajta, mikor ideköltöztünk Vollal. Nagyon hosszú volt az út, annyira elfáradtam, hogy a nyeregben aludtam, de leesni nem tudtam, mert Vol tartott, és a nyereghez volt kötözve a kezem. Mire megjöttünk, teljesen elzsibbadt a popsim. *kuncogja, és cseppet sem hallatszik a hangján, hogy bántotta volna, hogy az úton a csuklóit szalag fogta össze, amit a nyeregkápához kötözött Volaryon, és csak megérkezéskor oldozta el. Épp ellenkezőleg, a most következő kérdése teljesen meglepő lehet Ellirának.*
- Te is odakötözöl, hogy ne essek le? *kérdi teljes természetességgel, szemernyi rosszallás nélkül, puszta érdeklődésből. Ellira rájöhet, hogy a kicsi ezt akkor úgy foghatta fel, mint szükséges dolgot a biztonsága érdekében...*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-13 14:22:34
Üzenet elküldve: 2012-12-13 14:22:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Bár a lányban belső vihar tombol, ebből Nia valószínűleg semmit nem vesz észre, hisz az utcákat róva, bizonyosan akad érdekesebb dolog, ami leköti a kislány figyelmét. Ellira torkában dobogó szívvel veszi sorra a fogadóban maradt dolgait. ~ Semmi pótolhatatlan. ~ Gondolja megkönnyebbülten. Minél kevesebb feltűnést akar kelteni, és egy fogadóban tett látogatás alkalmával túl sokan megláthatnák. Talán még kellemetlen kérdéseket is feltennének.
Volaryon házát elhagyva, Ellira és csöppnyi elf csomagja végül megérkezik az istállóhoz. Az úton volt ideje átgondolni, hogy mit fog mondani, de így is borzasztóan zavarban van. Nagy levegőt vesz és amennyire tőle telik kihúzza magát, fejét is kicsit megemeli, ahogy azt a nemesektől látta, mielőtt belépne az ajtón. Odabenn a jól ismert illatok, fények és hangok átmenetileg kicsit megnyugtatják, azonban ez a nyugalom nem tart sokáig, mert a lovászfiú észreveszi az érkezőt és alázatosan elindul felé. Ahogy a fiú közelebb ér, Ellira pattogó, arrogáns hangon megszólal.*
- Kérem vezessen Volaryon Úr lovához, fontos elintéznivalóm van az ő megbízásából!* Parancsolja felhúzott szemöldökkel, mintha kegy lenne még az is, hogy egyáltalán megszólal. Igaz, közben lassan már szédül az idegességtől, de elég csak Niát megszorítania kicsit és máris elég erőt gyűjt ahhoz, hogy fenntartsa a nemesi hölgy álcáját. A lovászfiú tétován megbillenti kicsit a fejét, hiszen nem minden nap találkozik ilyen kéréssel, de a nő köpenyére pillantva nem mer ellenkezni. Pár szívdobbanással később a fiú lassan megfordul és elindul az állások között.*
- Kövessen, kérem.* Veti oda a két alaknak, miközben magában szitkozódik, hogy miért mindig ilyen hangon beszélnek vele. Ellira gyorsan Niára kacsint, remélve hogy a kislány továbbra is mókának fogja fel az egész 'kirándulást'.Hamarosan meg is érkeznek egy állásához, melyben egy sötétpej paripa épp a napi széna adagját ropogtatja komótosan.*
- Ez lenne az.* Bök a fiú ujjával a ló felé, ám még mielőtt távozna, Ellira még utána szól.
- Holnap reggelre a ló visszakerül. Köszönöm!* Mondja talán egy árnyalatnyival kedvesebb hangon. A lovász egy pillanatra elcsodálkozik, magában konstatálva, hogy ezek ilyesmire is képesek, és egy mosollyal az arcán távozik.
Ellira eközben lerakja csomagját egy sebtében leporolt ládára, majd megsimogatja a kicsiny arcot.*
- Azonnal indulunk a tengerhez, de még előbb le kell csutakolnom és felszerszámoznom ezt a szép lovacskát. Addig mesélhetnél nekem valami szépet. Bármiről... amiről csak kedved tartja.* Niára villantja legmegnyugtatóbb mosolyát. ~ Hiszen a nehezén már túl vagyunk. ~ Szegény Ellira még nem is sejti, hogy mennyire téved. Felkap egy marék szalmát és gyakorlott, gyors mozdulatokkal tisztítani kezdi a poros bundát.*
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.13 14:26:08
Volaryon házát elhagyva, Ellira és csöppnyi elf csomagja végül megérkezik az istállóhoz. Az úton volt ideje átgondolni, hogy mit fog mondani, de így is borzasztóan zavarban van. Nagy levegőt vesz és amennyire tőle telik kihúzza magát, fejét is kicsit megemeli, ahogy azt a nemesektől látta, mielőtt belépne az ajtón. Odabenn a jól ismert illatok, fények és hangok átmenetileg kicsit megnyugtatják, azonban ez a nyugalom nem tart sokáig, mert a lovászfiú észreveszi az érkezőt és alázatosan elindul felé. Ahogy a fiú közelebb ér, Ellira pattogó, arrogáns hangon megszólal.*
- Kérem vezessen Volaryon Úr lovához, fontos elintéznivalóm van az ő megbízásából!* Parancsolja felhúzott szemöldökkel, mintha kegy lenne még az is, hogy egyáltalán megszólal. Igaz, közben lassan már szédül az idegességtől, de elég csak Niát megszorítania kicsit és máris elég erőt gyűjt ahhoz, hogy fenntartsa a nemesi hölgy álcáját. A lovászfiú tétován megbillenti kicsit a fejét, hiszen nem minden nap találkozik ilyen kéréssel, de a nő köpenyére pillantva nem mer ellenkezni. Pár szívdobbanással később a fiú lassan megfordul és elindul az állások között.*
- Kövessen, kérem.* Veti oda a két alaknak, miközben magában szitkozódik, hogy miért mindig ilyen hangon beszélnek vele. Ellira gyorsan Niára kacsint, remélve hogy a kislány továbbra is mókának fogja fel az egész 'kirándulást'.Hamarosan meg is érkeznek egy állásához, melyben egy sötétpej paripa épp a napi széna adagját ropogtatja komótosan.*
- Ez lenne az.* Bök a fiú ujjával a ló felé, ám még mielőtt távozna, Ellira még utána szól.
- Holnap reggelre a ló visszakerül. Köszönöm!* Mondja talán egy árnyalatnyival kedvesebb hangon. A lovász egy pillanatra elcsodálkozik, magában konstatálva, hogy ezek ilyesmire is képesek, és egy mosollyal az arcán távozik.
Ellira eközben lerakja csomagját egy sebtében leporolt ládára, majd megsimogatja a kicsiny arcot.*
- Azonnal indulunk a tengerhez, de még előbb le kell csutakolnom és felszerszámoznom ezt a szép lovacskát. Addig mesélhetnél nekem valami szépet. Bármiről... amiről csak kedved tartja.* Niára villantja legmegnyugtatóbb mosolyát. ~ Hiszen a nehezén már túl vagyunk. ~ Szegény Ellira még nem is sejti, hogy mennyire téved. Felkap egy marék szalmát és gyakorlott, gyors mozdulatokkal tisztítani kezdi a poros bundát.*
A hozzászólás írója (Ellira Ineriss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.13 14:26:08
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-13 12:30:04
Üzenet elküldve: 2012-12-13 12:30:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nia bizony szertelen, naiv, ártatlan, és rendkívül könnyen befolyásolható. Épp ezért volt már akkor is isteni szerencséje, mikor nem valami szadista állat vette meg, hanem Volaryon, akinek azért, lássuk be, vannak elvei. Könnyen bízik, bizony, mint a korabeli gyerekek döntő többsége, Ellirát is második napja ismeri, és tessék, máris annyira bábízta magát, hogy hagyja, hogy felvigyázója nyakig becsomagolva vigye, ahova jónak látja. Na, nem, mintha a puha meleg takaróba bugyolálva olyan rossz lenne, és a nádszálvékony, csöppnyi lányka pehelysúlya nem is olyan megterhelő.
Türelmesen megvárja, amíg Ellira levelet ír, és mivel nem igazán tud mocorogni a "pólyában", nem is látja a titkon elhelyezett erszénykét. Csak azt tudja, hogy Ellira megint felveszi, és végre elindulnak a lépcsőn. Dobogó szívvel várja, hogy nyíljon a bejárati ajtó, és hunyorogva rezzen össze, mikor a hideg levegő az arcába csap. Szerencsére a takaró alá nem jut belőle, így nem fázik, miközben Ellira elindul vele az Istálló felé.*
- Biztos nem fogja bánni. *bólint, miközben dadusa ölében, a valódi úticélról mit sem sejtve viszik. ha tudná, hogy Ellirának esze ágában nincs visszavinni Volaryonhoz, és hogy tulajdonképpen elkötni akarja gazdája hátasát, hát nem örülne... de szerencsére Ellira története teljesen hiteles számára, és amúgy is izgatottabb annál, mint hogy kérdéseket tegyen fel.*
Türelmesen megvárja, amíg Ellira levelet ír, és mivel nem igazán tud mocorogni a "pólyában", nem is látja a titkon elhelyezett erszénykét. Csak azt tudja, hogy Ellira megint felveszi, és végre elindulnak a lépcsőn. Dobogó szívvel várja, hogy nyíljon a bejárati ajtó, és hunyorogva rezzen össze, mikor a hideg levegő az arcába csap. Szerencsére a takaró alá nem jut belőle, így nem fázik, miközben Ellira elindul vele az Istálló felé.*
- Biztos nem fogja bánni. *bólint, miközben dadusa ölében, a valódi úticélról mit sem sejtve viszik. ha tudná, hogy Ellirának esze ágában nincs visszavinni Volaryonhoz, és hogy tulajdonképpen elkötni akarja gazdája hátasát, hát nem örülne... de szerencsére Ellira története teljesen hiteles számára, és amúgy is izgatottabb annál, mint hogy kérdéseket tegyen fel.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-12-04 15:15:41
Üzenet elküldve: 2012-12-04 15:15:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör - Végjáték//
*Láthatóan nem kellett túl sok idő senkinek sem, hogy felfogják ki volt a valódi tettes...
A lónak vélhetőleg köze sem volt a férfi meggyilkolásához.
Mielőtt még az őrkapitány szólhatna valamit, a lovász futásnak ered.
Ám Etrys nem hagy neki helyet...
A földre viszi és elkapja. A tag még ficánkol kicsit, de kisvártatva feladja, látva körülvették.
A parancsnok megdörzsöli a sisak tetejét, mintha az a feje lenne. Fúj egyet, majd így szól:*
-Bonyolódik az ügy... egy lovat könnyebb elítélni mint egy embert. De egye fene. Fiúk.
*Szól oda két rostélyos pikásnak.* A srácot bevisszük a fogdába. Kivallatjuk de sejtem mi lesz az ürügy a gyilkosságra.
*Azzal a két őr bólint és megfogják a toporzékoló embert és kiráncigálják.
Etrys és Eyrinn kettesbe maradnak az őrrel.
Az tovább fújtat és megcsóválja a fejét, belerúg a holttest lábába és így szól:*
-Nézzék sok lesz ezzel a dolgom. De van itt maguknak valami. A fáradozásaikért... megmentettek egy lovat. Az is valami...
*Mondja kicsit komikus éllel a vezető, de azért elismerően. Legalább nem fog egy gyilkos az utcán köztük járni. Azzal az őrkapitány átnyújt Eyrinn nor Aurinnak, 75 aranyat.
Majd megkapja Etrys Bronheim is a maga jussát, a 75 aranyat útszintén.
Az őr a pénz átadása után így folytatja:*
-Eltakarítom ezt a piszkot innen... *Mutat becsmérlően a holttestre.* Maguk mehetnek. A lovat ha akarják megtarthatják... már mint valamelyikőjük. Mostantól magukhoz tartozik...
*Mondja a rangidős és azzal elbocsájtja a párost.*
*Láthatóan nem kellett túl sok idő senkinek sem, hogy felfogják ki volt a valódi tettes...
A lónak vélhetőleg köze sem volt a férfi meggyilkolásához.
Mielőtt még az őrkapitány szólhatna valamit, a lovász futásnak ered.
Ám Etrys nem hagy neki helyet...
A földre viszi és elkapja. A tag még ficánkol kicsit, de kisvártatva feladja, látva körülvették.
A parancsnok megdörzsöli a sisak tetejét, mintha az a feje lenne. Fúj egyet, majd így szól:*
-Bonyolódik az ügy... egy lovat könnyebb elítélni mint egy embert. De egye fene. Fiúk.
*Szól oda két rostélyos pikásnak.* A srácot bevisszük a fogdába. Kivallatjuk de sejtem mi lesz az ürügy a gyilkosságra.
*Azzal a két őr bólint és megfogják a toporzékoló embert és kiráncigálják.
Etrys és Eyrinn kettesbe maradnak az őrrel.
Az tovább fújtat és megcsóválja a fejét, belerúg a holttest lábába és így szól:*
-Nézzék sok lesz ezzel a dolgom. De van itt maguknak valami. A fáradozásaikért... megmentettek egy lovat. Az is valami...
*Mondja kicsit komikus éllel a vezető, de azért elismerően. Legalább nem fog egy gyilkos az utcán köztük járni. Azzal az őrkapitány átnyújt Eyrinn nor Aurinnak, 75 aranyat.
Majd megkapja Etrys Bronheim is a maga jussát, a 75 aranyat útszintén. Az őr a pénz átadása után így folytatja:*
-Eltakarítom ezt a piszkot innen... *Mutat becsmérlően a holttestre.* Maguk mehetnek. A lovat ha akarják megtarthatják... már mint valamelyikőjük. Mostantól magukhoz tartozik...
*Mondja a rangidős és azzal elbocsájtja a párost.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-11-28 00:23:21
Üzenet elküldve: 2012-11-28 00:23:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*Mind két kisóriás nyugtató szavaira leginkább csak egy mélyről jövő hümmentés a felelet. S szemmel láthatólag neki tényleg elég ennyi, hogy igazából megnyugodjon, már csak azért is, mert egy parancs vagy bármi elhangzásának igazán könnyű elejét venni. Elég, ha megfelelő szájat fogja be az óriás… az még csak nem is fáj és nem is veszélyes… Mindennek tudatában szinte már kedélyesen viszonozza Etrys kedves gesztusát, s finoman hátba taszajtja. Annyira azért nem, hogy az felbukjon, de hogy a következő néhány lépésnél nem lesz gondja a lendülettel, az is bizonyos.*
- Bocsi… * Fűzi még hozzá, kezeit tördelve, hiszen újra rá kell jöjjön, igen, még mindig pöttömök között van… Ám kedves figyelmességét fősisak sem ússza meg, bár ezek után neki csak szóban felel.*
- Tudod, te az fősisak! Pacika nem támad, csak ha beteg, vagy sérült, vagy megriasztják… *Billegeti meg fejecskéjét.*
- Amúgy még nem vagyok asszony. Csak hajadon. * Cseveg kedélyesen, míg az ajtóhoz nem érnek, s az fel nem tárul. Valamelyest le kell hajoljon, hogy lássa mi is van odabent,s még úgy sem lát rá egészen, de jobb is így. Gyermeki lelkületét felkavarja a látvány.*
- Szörnyűség! * Robban ki belőle az érzés a hanggal együtt. Hogy dühös? Nem még, nem az, s talán jobb is így. Inkább ’csak’ zaklatott. Nem érti, nagyon nem érti egészen pontosan meg végképp nem, hogy most ki mit és miért, csak hogy ez nem a lovacska volt.
Eztán veszi kezdetét a fogócska. Mivel a mén másik védelmezője nekiiramodik, Eyrinn sem tétlenkedik. Ő biztos tudja mi jó a pacinak. A két kicsi után, indul meg, s bár nehezebben jön lendületbe mint azok, ha ő egyszer nekilódul, viszi a lendület, s ha lassabban is szedi a lábait, mint a kicsik, mire ő lép egyet… Ráadásul amilyen hangja van lépteinek, attól sem tart, hogy bárki elé keveredne, így nem is fogja vissza magát annyira, mint máskülönben teszi. Nem is lesz ezzel gond, ha nem keverednek valami igazán szűk utcácskába…
Ha pedig Etrys sikerrel elkapja a rosszkisóriást, a lefogással már nem lesz gondjuk. Próbáljon csak meg ellene állni Eyrinn karjainak…*
*Mind két kisóriás nyugtató szavaira leginkább csak egy mélyről jövő hümmentés a felelet. S szemmel láthatólag neki tényleg elég ennyi, hogy igazából megnyugodjon, már csak azért is, mert egy parancs vagy bármi elhangzásának igazán könnyű elejét venni. Elég, ha megfelelő szájat fogja be az óriás… az még csak nem is fáj és nem is veszélyes… Mindennek tudatában szinte már kedélyesen viszonozza Etrys kedves gesztusát, s finoman hátba taszajtja. Annyira azért nem, hogy az felbukjon, de hogy a következő néhány lépésnél nem lesz gondja a lendülettel, az is bizonyos.*
- Bocsi… * Fűzi még hozzá, kezeit tördelve, hiszen újra rá kell jöjjön, igen, még mindig pöttömök között van… Ám kedves figyelmességét fősisak sem ússza meg, bár ezek után neki csak szóban felel.*
- Tudod, te az fősisak! Pacika nem támad, csak ha beteg, vagy sérült, vagy megriasztják… *Billegeti meg fejecskéjét.*
- Amúgy még nem vagyok asszony. Csak hajadon. * Cseveg kedélyesen, míg az ajtóhoz nem érnek, s az fel nem tárul. Valamelyest le kell hajoljon, hogy lássa mi is van odabent,s még úgy sem lát rá egészen, de jobb is így. Gyermeki lelkületét felkavarja a látvány.*
- Szörnyűség! * Robban ki belőle az érzés a hanggal együtt. Hogy dühös? Nem még, nem az, s talán jobb is így. Inkább ’csak’ zaklatott. Nem érti, nagyon nem érti egészen pontosan meg végképp nem, hogy most ki mit és miért, csak hogy ez nem a lovacska volt.
Eztán veszi kezdetét a fogócska. Mivel a mén másik védelmezője nekiiramodik, Eyrinn sem tétlenkedik. Ő biztos tudja mi jó a pacinak. A két kicsi után, indul meg, s bár nehezebben jön lendületbe mint azok, ha ő egyszer nekilódul, viszi a lendület, s ha lassabban is szedi a lábait, mint a kicsik, mire ő lép egyet… Ráadásul amilyen hangja van lépteinek, attól sem tart, hogy bárki elé keveredne, így nem is fogja vissza magát annyira, mint máskülönben teszi. Nem is lesz ezzel gond, ha nem keverednek valami igazán szűk utcácskába…
Ha pedig Etrys sikerrel elkapja a rosszkisóriást, a lefogással már nem lesz gondjuk. Próbáljon csak meg ellene állni Eyrinn karjainak…*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-11-27 22:45:33
Üzenet elküldve: 2012-11-27 22:45:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
- Nem lesz itt kivégző parancs, hiszen mindketten azon vagyunk, hogy megvédjük őt, nem igaz? *erősíti meg Etrys is a kapitány szavait, bíztatóan paskolva meg az óriás könyökét.
Önmagához képest meglepően kedves, nem is érti, miért, hiszen nem szokott ilyen barátságos lenni az emberszabású lényekkel. De ez a lány a maga bumfordi módján kedves és ártalmatlan, szikráját se leli benne annak az ellenszenves, önző tűznek, ami a legtöbb lényben ég. Talán ez az, ami miatt ő is kivetkőzik magából egy kissé, s kevesebben fordul felé.
A lovász azonban egyre kevésbé nyeri el a tetszését, minél inkább hátráltatja őket. Nem tudná megmondani, miért nem kedveli, de valószínűleg köze van hozzá, hogy mintha mindenáron a lovat akarná megtenni bűnösnek.
Pedig a lovak aligha állítanak vasvillát egy ember hátába.
Etrys egy szívdobbanás erejéig csak mered az eléjük táruló látványra, habár ahonnan ő áll a rangidős városőr háta jócskán kitakarja a képet.
De ez is elég, s nem kell zseninek lenni, hogy az ember rájöjjön, mi történhetett. Főleg, miután a lovász őrült módjára futásnak ered. Etrys nem habozik, a vadászat izgalma azonnal elönti vérét, ahogy utána veti magát, s csak arra ügyel, nehogy a városőrök útjába kerüljön. Talán nem olyan gyors, mint a filigrán kölyök, de hogy lemaradni nem fog, az bizonyos, hisz vérét fűti a harag, ami egyre tovább hajtja.
Ha pedig utoléri a lovászt, megpróbálja egy gyors mozdulattal megragadni a vállát és gáncsot vetni neki, hogy lendületét kihasználva a földre vigye, aztán leszorítani, amíg az őrök oda nem érnek. Ha pedig mindeközben „ne adj’ isten” meg is sérül az a semmirekellő féreg, hát Etrys ugyan nem fog érte könnyeket hullatni, csak arra ügyel, nehogy túl nagy károkat okozzon benne. Egy ilyen féreg, aki saját bűnét egy ártatlan állatra testálná, azt se érdemli meg, hogy a kivégzés megaláztatása helyett gyors halált haljon.*
- Nem lesz itt kivégző parancs, hiszen mindketten azon vagyunk, hogy megvédjük őt, nem igaz? *erősíti meg Etrys is a kapitány szavait, bíztatóan paskolva meg az óriás könyökét.
Önmagához képest meglepően kedves, nem is érti, miért, hiszen nem szokott ilyen barátságos lenni az emberszabású lényekkel. De ez a lány a maga bumfordi módján kedves és ártalmatlan, szikráját se leli benne annak az ellenszenves, önző tűznek, ami a legtöbb lényben ég. Talán ez az, ami miatt ő is kivetkőzik magából egy kissé, s kevesebben fordul felé.
A lovász azonban egyre kevésbé nyeri el a tetszését, minél inkább hátráltatja őket. Nem tudná megmondani, miért nem kedveli, de valószínűleg köze van hozzá, hogy mintha mindenáron a lovat akarná megtenni bűnösnek.
Pedig a lovak aligha állítanak vasvillát egy ember hátába.
Etrys egy szívdobbanás erejéig csak mered az eléjük táruló látványra, habár ahonnan ő áll a rangidős városőr háta jócskán kitakarja a képet.
De ez is elég, s nem kell zseninek lenni, hogy az ember rájöjjön, mi történhetett. Főleg, miután a lovász őrült módjára futásnak ered. Etrys nem habozik, a vadászat izgalma azonnal elönti vérét, ahogy utána veti magát, s csak arra ügyel, nehogy a városőrök útjába kerüljön. Talán nem olyan gyors, mint a filigrán kölyök, de hogy lemaradni nem fog, az bizonyos, hisz vérét fűti a harag, ami egyre tovább hajtja.
Ha pedig utoléri a lovászt, megpróbálja egy gyors mozdulattal megragadni a vállát és gáncsot vetni neki, hogy lendületét kihasználva a földre vigye, aztán leszorítani, amíg az őrök oda nem érnek. Ha pedig mindeközben „ne adj’ isten” meg is sérül az a semmirekellő féreg, hát Etrys ugyan nem fog érte könnyeket hullatni, csak arra ügyel, nehogy túl nagy károkat okozzon benne. Egy ilyen féreg, aki saját bűnét egy ártatlan állatra testálná, azt se érdemli meg, hogy a kivégzés megaláztatása helyett gyors halált haljon.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-11-25 23:53:54
Üzenet elküldve: 2012-11-25 23:53:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
* Ahogy a fekete kanca bundája egyre fényesebb és csillogóbb lesz, úgy tűnik el lassan Ellira tagjaiból a feszültség. Nem gondol semmi másra, csak a jelenre és arra a kis területre amit éppen megtisztít a portól. A fekete kanca is láthatóan élvezi a dolgot és még a széna evését is abbahagyja, hogy zavartalanul átadhassa magát a csutakolás élményének.
- Jól esik igaz? * Szakítja félbe egy kicsit a dúdolást a lány, hogy megpaskolja az állat nyakát. Miután a sörény kifésülésével is végzett, fájó szívvel ugyan de felveszi köpenyét. Belenéz a kanca gyönyörű barna szemébe és pár megnyugtató szót suttog neki arról, hogy egyszer majd minden szép és jó lesz. Végül a lovászfiú tekintetétől kísérve elhagyja az istállót, hogy valami éjszakai szállás után nézzen.*
- Jól esik igaz? * Szakítja félbe egy kicsit a dúdolást a lány, hogy megpaskolja az állat nyakát. Miután a sörény kifésülésével is végzett, fájó szívvel ugyan de felveszi köpenyét. Belenéz a kanca gyönyörű barna szemébe és pár megnyugtató szót suttog neki arról, hogy egyszer majd minden szép és jó lesz. Végül a lovászfiú tekintetétől kísérve elhagyja az istállót, hogy valami éjszakai szállás után nézzen.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-11-25 23:19:35
Üzenet elküldve: 2012-11-25 23:19:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Az istálló impozáns épülete elé érve, kicsit habozik. ~ Vajon be szabad mennem anélkül, hogy fizetnék? Esetleg kopogtassak? ~ Végül elhatározza, hogy úgy tesz, mintha a saját lovához jött volna. Amennyire tőle telik, kihúzza magát és elindul az istálló belseje felé. Nem mindennapi hátasok sorakoznak az állásokban, az egyszer biztos. Szíve szerint az összes lovat megszeretgetné, de akkor kockáztatná, hogy lebukik és még a végén elzavarják. Bár a lovászfiú feléje pillant, a lány díszes köpenyében nem tűnik nincstelennek, ezért nem meri megállítani és inkább egy újabb vödör vízért indul.
Ellira így zavartalanul folytathatja útját a formás lófarok hosszú sora mellett. Végül egy nem túl magas, de különösen szép kanca vonja magára a figyelmét. Az átlagosánál talán valamivel hosszabb fekete bundája tompán fénylik az istálló lámpáinak fényében. ~ Talán érzi már a tél közeledtét ~ Gondolja a lány szeretettel. Először csendesen szól neki, nehogy rúgás legyen a vége, de az állat láthatóan teljesen nyugodtan szemezgeti az elé rakott szénát. Az állások elég szélesek ahhoz, hogy kényelmesen elférjen a ló mellett így nem kell megzavarnia a kancát. Leveti köpenyét, hogy ne piszkolja össze, majd felvesz a földről egy marék szalmát és csendesen dúdolva dörgölni kezdi a poros bundát.*
Ellira így zavartalanul folytathatja útját a formás lófarok hosszú sora mellett. Végül egy nem túl magas, de különösen szép kanca vonja magára a figyelmét. Az átlagosánál talán valamivel hosszabb fekete bundája tompán fénylik az istálló lámpáinak fényében. ~ Talán érzi már a tél közeledtét ~ Gondolja a lány szeretettel. Először csendesen szól neki, nehogy rúgás legyen a vége, de az állat láthatóan teljesen nyugodtan szemezgeti az elé rakott szénát. Az állások elég szélesek ahhoz, hogy kényelmesen elférjen a ló mellett így nem kell megzavarnia a kancát. Leveti köpenyét, hogy ne piszkolja össze, majd felvesz a földről egy marék szalmát és csendesen dúdolva dörgölni kezdi a poros bundát.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-11-20 16:38:37
Üzenet elküldve: 2012-11-20 16:38:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - A fekete csődör//
*"Rendben... talán nem kell ma csak egy lovat lemészároljunk. Na nézzük mi van ezzel a gazdag férfival..." Gondolja fejében a rangidős. Utálja ha ilyen piti ügyeket kell vizsgálnia... Lovak ugrálnak és emberek hullanak. Semmi kettős gyilkosság... semmi nehezebb munka nevetséges.*
-Nem... nem lesz baja a lónak asszonyom. Amíg én vagyok a parancsnok és nem adok parancsot a ló kivégzésére addig a ló életbe marad...
*Azzal morogni kezd a sisak alatt.*
-Csak jönnék rá miért olyan fontos ennek a lónak az ügye...
*Közben az istállóhoz érnek és a lovász idegesen áll meg a félig becsukott ajtó előtt.*
-Higgyék el Uraim. Nem akarják látni ezt... szörnyű...
*A parancsnok a fejét csóválja és így szól ellökve a fiút az útból.*
-Higgye el, az a dolgunk, hogy ilyesmit lássunk...
*Majd amint belöki az ajtót váratlan kép fogadja. A férfi, nem hogy halott, még belé is van állítva egy vasvilla.
Az őrök szemei kikerekednek, mire a lovász elmosolyodik.*
-Mondtam, hogy nem akarják látni...
*Azzal minden esély ellenére futni próbál. Ha a két kísérő az óriás és az ember gyorsan reagál, még beérhetik.*
*"Rendben... talán nem kell ma csak egy lovat lemészároljunk. Na nézzük mi van ezzel a gazdag férfival..." Gondolja fejében a rangidős. Utálja ha ilyen piti ügyeket kell vizsgálnia... Lovak ugrálnak és emberek hullanak. Semmi kettős gyilkosság... semmi nehezebb munka nevetséges.*
-Nem... nem lesz baja a lónak asszonyom. Amíg én vagyok a parancsnok és nem adok parancsot a ló kivégzésére addig a ló életbe marad...
*Azzal morogni kezd a sisak alatt.*
-Csak jönnék rá miért olyan fontos ennek a lónak az ügye...
*Közben az istállóhoz érnek és a lovász idegesen áll meg a félig becsukott ajtó előtt.*
-Higgyék el Uraim. Nem akarják látni ezt... szörnyű...
*A parancsnok a fejét csóválja és így szól ellökve a fiút az útból.*
-Higgye el, az a dolgunk, hogy ilyesmit lássunk...
*Majd amint belöki az ajtót váratlan kép fogadja. A férfi, nem hogy halott, még belé is van állítva egy vasvilla.
Az őrök szemei kikerekednek, mire a lovász elmosolyodik.*
-Mondtam, hogy nem akarják látni...
*Azzal minden esély ellenére futni próbál. Ha a két kísérő az óriás és az ember gyorsan reagál, még beérhetik.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-11-15 07:02:55
Üzenet elküldve: 2012-11-15 07:02:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lagnar az istállóhoz érkezvén beleszippant a levegőbe, majd lehuppan az istálló mellé a földre. Pár perc várakozás után az istállósfiú köszönti.*
-Üdvözlöm, Uram! Esetleg segíthetek valamiben? *Kérdezi*
-Éppenséggel igen. *Mondja mosolyogván Lagnar, majd az istálló ajtajára mutat.*
-Mennyiért adják a hátasokat?
-Úgy 300-600 arany között leng az áruk. *Szól válaszul az istállósfiú.*
-Akkor 5 aranyért nem kapok semmit, ugye? *Neveti Lagnar.*
-Nem hiszem... *Mondja az istállósfiú, miközben a száját oldalra húzva hátratorpan, elköszön, majd megindul vissza az istállóba.*
-Remek... Akkor ezt is elcsesztem. *Sóhajt fel Lagnar, majd lehajtott fejjel megindul ismét a főtér felé.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.15 07:03:48
-Üdvözlöm, Uram! Esetleg segíthetek valamiben? *Kérdezi*
-Éppenséggel igen. *Mondja mosolyogván Lagnar, majd az istálló ajtajára mutat.*
-Mennyiért adják a hátasokat?
-Úgy 300-600 arany között leng az áruk. *Szól válaszul az istállósfiú.*
-Akkor 5 aranyért nem kapok semmit, ugye? *Neveti Lagnar.*
-Nem hiszem... *Mondja az istállósfiú, miközben a száját oldalra húzva hátratorpan, elköszön, majd megindul vissza az istállóba.*
-Remek... Akkor ezt is elcsesztem. *Sóhajt fel Lagnar, majd lehajtott fejjel megindul ismét a főtér felé.*
A hozzászólás írója (Lagnar Phanvil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.15 07:03:48
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:35:59
Üzenet elküldve: 2012-10-11 14:35:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Cyndralone, a 12 éves elf lány hatalmas fehér, nyereg nélküli lovát maga mellett vezetve ér ide. Vállán fekszik sárga gyíkja, aki még mindig nem száradt meg. Cyndra oldalra billenti a fejét, és még ilyen sötétben is ki tudja venni, hogy az ajtó fele hiányzik. Bent nem talál senkit, csak a már szunyókáló négylábúakat. Megpillant egy bokszot, amiben csak egy fehér macska alszik összegömbölyödve. Oda bevezeti a lovat, aki hamar megkedveli a cicát, aki onnantól a ló hátán folytatja az alvást. Cyndrát elfogja az álmosság, ezért egy hatalmas szénakupachoz sétál. Nincs benne lócitrom, teljesen tiszta, így összegömbölyödik a kupacon, mint egy macska, és elnyomja az álom. A gyík is szunyókál már, de nem igazán álmodik semmit sem. Cyndralone álma csak egy nagy, sötét táj, amit akármeddig nézhet. Valami mindig változik a tájon, hol egy virág nyílik ki, hol egy új lény sétál arra. Ez a végtelen nyugalom boldoggá teszi a kislányt, de az álomképnek vége szakad, mikor meghall egy ismeretlen hangot.*
-Na, szundikálunk, szundikálunk? *Felpattannak a kék szemek, és egy halk sikkantás kíséretében pillantja meg a lovászfiút. Nagy meglepetésére már reggel van, és kisebb meglepetésére ezüstös, hosszú haja tele van szénával.*
-Én csak.. *Kezdi, de a lovászfiú csak felnevet, és kedvesen talpra segíti a lánykát. Cyndra megszólal.*
-Igazából őt szeretném elszállásolni. *Mutat a lóra, aki már javában majszolja a szénát. A lány kifizet néhány aranyat a szállásért, majd a gyíkkal együtt tér vissza a főtérre, szénát szedegetve a hajából.*
-Na, szundikálunk, szundikálunk? *Felpattannak a kék szemek, és egy halk sikkantás kíséretében pillantja meg a lovászfiút. Nagy meglepetésére már reggel van, és kisebb meglepetésére ezüstös, hosszú haja tele van szénával.*
-Én csak.. *Kezdi, de a lovászfiú csak felnevet, és kedvesen talpra segíti a lánykát. Cyndra megszólal.*
-Igazából őt szeretném elszállásolni. *Mutat a lóra, aki már javában majszolja a szénát. A lány kifizet néhány aranyat a szállásért, majd a gyíkkal együtt tér vissza a főtérre, szénát szedegetve a hajából.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-10-10 17:29:24
Üzenet elküldve: 2012-10-10 17:29:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Még mindig sebesen ügetve, szinte vágtatva közeledik a sötételf, de elege lesz a futkározásból, és egy határozott mozdulattal megállítja a pej lovat.* ~Bezzeg amikor menni kellett volna, nem voltál ilyen élénk, igaz?~ *A korholó gondolatokat nincs ideje kimondani, mert már meg is jelenik a lovászfiú.*
-Ezekkel a lovakkal bánni is kell ám! *Mondja okoskodva, mire Azzyni felkapja a vizet. Lepattan a lóról, aki most nyugton áll.*
-Miért, én talán nem tudok bánni vele? *Kérdezi dühösen, mire a lovászfiú csak felnevet.* ~Ó, szóval így állunk!~ *Gondolja, majd egy rutinos mozdulattal felpattan a nyeregbe, és kengyel nélkül kezd ügetni. A ló rögtön engedelmeskedik a parancsnak, és kecses ügetésbe kezd, majd vágtába. A lány egyenes háttal, kengyel nélkül, tökéletesen ura a lónak, és a saját mozgásával csak könnyíti az állat dolgát. Egyszerre mozog a lóval, majd lassít, ügetésbe, majd lépésbe, aztán egy ágaskodással megáll a lovászfiú előtt. leszáll a nyeregből, majd lazán átnyújtja a megdöbbent fiúnak a szárakat. A fiú elmosolyodik, úgy vezeti be a lovat egy bokszba, majd a sötételf felé fordul.*
-Ilyen gyakorlott lovast sem láttam még! *A lány nem szerénykedik, hisz valóban, mintha az istenek lóhátra teremtették volna. Végül kifizeti a szállást a fiúnak, aztán visszasétál a főtérre.*
-Ezekkel a lovakkal bánni is kell ám! *Mondja okoskodva, mire Azzyni felkapja a vizet. Lepattan a lóról, aki most nyugton áll.*
-Miért, én talán nem tudok bánni vele? *Kérdezi dühösen, mire a lovászfiú csak felnevet.* ~Ó, szóval így állunk!~ *Gondolja, majd egy rutinos mozdulattal felpattan a nyeregbe, és kengyel nélkül kezd ügetni. A ló rögtön engedelmeskedik a parancsnak, és kecses ügetésbe kezd, majd vágtába. A lány egyenes háttal, kengyel nélkül, tökéletesen ura a lónak, és a saját mozgásával csak könnyíti az állat dolgát. Egyszerre mozog a lóval, majd lassít, ügetésbe, majd lépésbe, aztán egy ágaskodással megáll a lovászfiú előtt. leszáll a nyeregből, majd lazán átnyújtja a megdöbbent fiúnak a szárakat. A fiú elmosolyodik, úgy vezeti be a lovat egy bokszba, majd a sötételf felé fordul.*
-Ilyen gyakorlott lovast sem láttam még! *A lány nem szerénykedik, hisz valóban, mintha az istenek lóhátra teremtették volna. Végül kifizeti a szállást a fiúnak, aztán visszasétál a főtérre.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-10-08 19:28:39
Üzenet elküldve: 2012-10-08 19:28:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
- Igen, a sisak nem egyszer menti meg az ember életét *mondja Kraggar miközben a tündér meggyőződik róla, hogy semmi baja a fejének. Majd az istállósfiú megkérdezi, amit Kraggar még nem tudott eldönteni.*
- Nem tudom... még nem tudom, hogy szeretnék-e valamilyen állatot, még nem sok olyan termett, amely engem elbírna. *majd hirtelen valamit érez a kezénél, és mikor elfordul, gyakorlatilag egy ló szemébe néz. Szelíd barna lónak látszik, és ami még fontosabb, kellően nagynak ahhoz, hogy meg bírja tartani Kraggart akár páncélostul.* Illetve ez a jószág itt érdekelne, már ha eladó.
Az istállósfiú mond egy összeget, amitől Kraggar szemei elkerekednek, majd sarkon fordul, és kisétál az istállóból. "Ennyit sosem fogok tudni kifizetni. Talán kicsit alkudhatnék... meg keresnék valami munkát... Vagy inkább szállást estére." Hiba volt elszakadni a tündértől, már csak azért is, mert talán ő volt az egyetlen a városban, aki nem bélyegezte meg szörnyként, illetve mert úgy tűnt, ő jól kiigazodik. Talán térképe is van. És még a nevét sem kérdezte meg. Ahogy ezt végiggondolta, megszaporázta a lépteit, ez éppen elég volt ahhoz, hogy ismét belerúgjon egy kiálló kőbe, ám ezúttal éppen elég gyorsan haladt ahhoz, hogy egyensúlyát elveszítve hasra essen. "Ilyesmik is csak velem történnek" morgott "De ezt legalább senki sem látta" *
- Nem tudom... még nem tudom, hogy szeretnék-e valamilyen állatot, még nem sok olyan termett, amely engem elbírna. *majd hirtelen valamit érez a kezénél, és mikor elfordul, gyakorlatilag egy ló szemébe néz. Szelíd barna lónak látszik, és ami még fontosabb, kellően nagynak ahhoz, hogy meg bírja tartani Kraggart akár páncélostul.* Illetve ez a jószág itt érdekelne, már ha eladó.
Az istállósfiú mond egy összeget, amitől Kraggar szemei elkerekednek, majd sarkon fordul, és kisétál az istállóból. "Ennyit sosem fogok tudni kifizetni. Talán kicsit alkudhatnék... meg keresnék valami munkát... Vagy inkább szállást estére." Hiba volt elszakadni a tündértől, már csak azért is, mert talán ő volt az egyetlen a városban, aki nem bélyegezte meg szörnyként, illetve mert úgy tűnt, ő jól kiigazodik. Talán térképe is van. És még a nevét sem kérdezte meg. Ahogy ezt végiggondolta, megszaporázta a lépteit, ez éppen elég volt ahhoz, hogy ismét belerúgjon egy kiálló kőbe, ám ezúttal éppen elég gyorsan haladt ahhoz, hogy egyensúlyát elveszítve hasra essen. "Ilyesmik is csak velem történnek" morgott "De ezt legalább senki sem látta" *
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2012-10-08 18:07:45
Üzenet elküldve: 2012-10-08 18:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Bár Sátán nem akarta, annyi gondot okozott pár perc alatt! Dzsesszelyn gyorsan becsukja, már-már bevágja az ajtót, a lovászfiú pedig egy hatalmas szalmabálát rak az ajtó elé, hátha kedve támad a lónak ismét szökdösni. A lány riadtan felpattan a bálára, de még így is pipiskednie kell, hogy felérhessen az ork fejéhez. Benyúl a sisak alá, de szerencsére nem talál se egy karcolást, dudort, vagy sebet. Megkönnyebbülten pattan le a báláról, majd szelíden rámosolyog az orkra.*
-Szerencse hogy magán volt a felszerelés. *Mutat a sisakra. Eközben a lovászfiúnak eszébe jut, hogy a férfi nyilván nem csak azért jött, hogy kettétörje az ajtót. Elkezdi ellátni a lovakat, de a rutinos mozdulatok közben megszólal.*
-Nos, esetleg négylábút szeretne vásárolni? *Kérdezi, és rámutat a tehenekre, szamarakra, és persze a lovakra. Az egyik igen nagyra nőtt jószág érdeklődve nézegeti a férfit, és megböki puha orrával az erős ujjakat. A lovászfiú odadob egy kefét a tündérnek, aki könnyedén elkapja, majd kicsit odébb tolja a bálát. Lassan kinyitja a bokszajtót, de a ló nyugodtan áll, és még élvezi is, ahogy leendő gazdája végigsimít szőrén a kefével. Ezután a tündér berak neki vizet, és egy jó nagy adag szénát. Megpaskolja a ló nyakát, és az égre pillant.*
-De elszaladt az idő! *Jegyzi meg, és megállapítja, hogy késő délután lehet. A két férfihoz fordul, mikor Sátán boksza már tökéletesen rendben van.*
-Nos, ha megbocsájtanak, én most mennék, még szállást is kell keresnem. *Félmosolyra húzza a száját, majd kilépvén a fél-ajtón még visszaint egyet, és lassacskán eltűnik a vöröslő naplementében.*
-Szerencse hogy magán volt a felszerelés. *Mutat a sisakra. Eközben a lovászfiúnak eszébe jut, hogy a férfi nyilván nem csak azért jött, hogy kettétörje az ajtót. Elkezdi ellátni a lovakat, de a rutinos mozdulatok közben megszólal.*
-Nos, esetleg négylábút szeretne vásárolni? *Kérdezi, és rámutat a tehenekre, szamarakra, és persze a lovakra. Az egyik igen nagyra nőtt jószág érdeklődve nézegeti a férfit, és megböki puha orrával az erős ujjakat. A lovászfiú odadob egy kefét a tündérnek, aki könnyedén elkapja, majd kicsit odébb tolja a bálát. Lassan kinyitja a bokszajtót, de a ló nyugodtan áll, és még élvezi is, ahogy leendő gazdája végigsimít szőrén a kefével. Ezután a tündér berak neki vizet, és egy jó nagy adag szénát. Megpaskolja a ló nyakát, és az égre pillant.*
-De elszaladt az idő! *Jegyzi meg, és megállapítja, hogy késő délután lehet. A két férfihoz fordul, mikor Sátán boksza már tökéletesen rendben van.*
-Nos, ha megbocsájtanak, én most mennék, még szállást is kell keresnem. *Félmosolyra húzza a száját, majd kilépvén a fél-ajtón még visszaint egyet, és lassacskán eltűnik a vöröslő naplementében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586