// Waia Syunddar //
*Moy gondolkodóba ejti a szerzetest a válasszal. Valószínűleg ő azt tanulta, hogy mindent el kell hinni, amit mondanak neki és ez nagyon veszélyes életfelfogás. Vagy ha nem is mindenkinek, de a rendfőnöknek vakon hitt a jelek szerint. Tovább nem is folytatja. Vagy elhullottak benne a kétkedés magvai vagy a jól megszokott módon elhessegeti azokat.
A lovakról mondottak alapján rájön, hogy miért jó az embernek egy ló. Bizonytalan benne, de amikor előjön azzal, hogy kint nem vonatkoznak rá a rend szabályai, akkor mindig egy kicsit életszerűbb gondolatokat villant meg.
A pénz értékével és egy hátas értékével valószínűleg nincs teljesen tisztában, így Moy elmondja neki:*
- Tényleg ne kapkodj, mert több száz arany is lehet egy jobb paripa. Ha valakinek megtetszik a lovaglás, az is először kuporgathat inkább. Akit én ismertem, az meg talán megfizethetetlen. Cirkuszi ló, akinek a hátán ugráltunk, egyensúlyoztunk egy lábon, kézen. A többi lóval meg olyanokat tudtak, mint amikor a katonák mennek. Egyszerre léptek, csapatban dolgoztak velünk, mutatványosokkal. Egy olyan lóban egy élet munkája van. Nagyon szerettem velük lenni.
*A Medve visszaemlékszik a társulatra, amelyiknél első szerelmét is megismerte. Ott tanult meg tornászni, lovakkal bánni és csodálatos évek voltak. Azóta is találkozott persze lovakkal, de nem volt olyan intenzív a kapcsolata velük. Ott kezdetben mindent csinált velük, csutakolta őket, szalmát, zabot hordott, kiszedte a beléjük akadt rovarokat.
Nézi, hogy a szerzetes hogyan ismerkedik a fallal. Kopogtatja, tapogatja, mint valami ismeretlen, sosem látott dolgot. Érdekes élmény ez a találkozás. Egy felnőtt férfi, aki most fedezi fel a világot, a pénzt, az állatokat és egyáltalán magát az életet. Valószínűleg hálás, hogy Moynak van hozzá türelme. Igazából azért van, mert vicces a fickó. Vicces úgy tanítani, mint egy gyereket, miközben már rég nem az.
Odabent Moy köszönti a lovászfiút és rögtön a tárgyra tér:*
- Üdv, legény! Van-e olyan lovatok, akit ki lehetne bérelni egy napra?
*A legény végigméri a férfit és lassan válaszol:*
- Akkor jó erős ló kell. Van, de...
*Moy közbeszól, mivel nem fogalmazott pontosan:*
- Nem én fogok ülni rajta egész nap. Sőt tulajdonképpen kifejezetten keveset ülnék a lovon. Egy aprócska leányzót tanítanék. Megismerkedne a lóval és ha jól megy, akkor rá is ülne.
*A lovász bólint és hátramegy, közben ennyit szól:*
- Megnézem, mit tehetek. Kérem, várjon itt!
*Moy addig álldogál és nézi a lovakat. Majd Waiahoz fordul:*
- Szóval szeretnek téged. Itt csak óvatosan. Erőset tudnak harapni és főleg rúgni. Ne nézz a szemükbe! Nálunk ez egyenesség, náluk veszélyt jelent.
*Szívesen megismertetné Waiat is a lovakkal, de majd csak akkor, ha a fiú visszajön. Eredetileg a Varjúvadásznak bérlendő lóról akart érdeklődni, de ha itt van olyan jószág, aki különösen barátságos a lovász szerint, annak bemutatná Waiat. Már el is képzeli magában: "Waia, ő a ló, igahúzó, harcos és társ. Ló, ő Waia, szerzetes, tűzmágus és felnőtt gyerek." Ezeken a gondolatokon jókat is nevet magában, majd a szerzetesre néz:*
- Na, aranyosak, nem? Igazából ha magadhoz szoktatod, egy ló a legjobb barát.