//A csaló hold//
* Most tényleg ráhagyna mindent Elynre, ha ez az ára annak, hogy végre megmozduljon. Nőből van le se tagadhatná, csak kérdez és kérdez és nem fogy ki belőle. Olykor vesz egy mélyebb levegőt, hogy a bent dörömbölő állatot visszafogja. Nem, többé nem fordulhat elő, hogy kezet emeljen rá. Itt állnak a szoba közepén, mikor egy csapat felfegyverzett, elszánt zsoldos liheg a nyakukban, és a kisasszony csak mondja, mondja, mondja… *
- Amennyit tudok az éppen elég volt ahhoz, hogy magamnak ne akarjam ezt a sorsot. Tisztában vagyok vele, mire képesek. De ők nem ismernek engem, vagyok olyan elszánt mint ők.
* Ereszt meg egy halvány mosolyt. Ha kell egyesével vágja le mind, legalábbis míg ereje bírja. De erről nem szól. *
- Ha három nővér így túljár az eszükön, nem lehetnek valami túl okosak.
* Hangjában csendül a gúny. Már előre cseng a fülében a válasz. „ Ne becsüld alá őket! „, nem fogja, de mégis kiképzett katonák és fehérnépek játsszák ki őket. Nem lepődik meg, mikor a ló, Ezredes odakaptat a lányhoz. Az sajátja s tud ilyet, ha akarja s legtöbbször nem akarja. Mármint a ló, nem Nec. *
- Na, mit mondott? Itt voltak?
* Karba tett kézzel áll a lány háta mögött, szemöldöke a magasba szökken, kérdőn tekintve a lányra. Elbizonytalanodik, lehet, hogy szép, de legalább annyira flúgos is, amit eddig nagyon jól leplezett. *
- Egyet vagy kettőt dobbant, ha igen?
* Nem tudja magában tartani, pedig annyira szeretné, de egyre rosszabb ötletnek látja, hogy a lovat is magukkal vigyék. Fejében százszor lejátszotta a jelenetet, de a paripával nem számolt. A cél, hogy észrevétlen jussanak el a partra, na mármost egy lovat, nehezen fog bedugni a köpenyege alá. *
- Elyne, tudom, hogy nem fogsz örülni. De nem lenne jobb mégis itt hagyni Ezredest. Sokkal feltűnőbb egy lóval kaptatni, mint nélküle. Ha még nem jártak itt, akkor tudják, hogy vele mentél el, őt is keresni fogják. Ha itt marad, talán nyer nekünk egy kis időt. Hihetik, hogy visszajössz érte.
* Kezd végül bele, s tárja fel ötletét a lány előtt. *