Kikötő - Csatornarendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2023-10-30 09:27:05
Üzenet elküldve: 2023-10-30 09:27:05
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötő feletti napfényes világ és annak pezsgése lassan elhalványult Wym és a fiú mögött, ahogy a mélybe ereszkedtek. A fiú lépései magabiztosak voltak, mintha számtalanszor járt volna már itt alant. Wym azonban óvatosan haladt a keskeny, csúszós lépcsőkön, ahol minden lépésnél halk cseppek csöppentek a feje fölött a kövekre. A csatornarendszer levegője nedves és súlyos volt, a tengeri sóillattól eltérően ez itt inkább dohos, penészes szag volt, melyet néha a rothadás bűze színezett.
Mindenféle, félig megvilágított alagutak húzódtak el kétoldalt, ahová csak a csatornalámpák kékes fénye világított be. Patkányok suhantak el mellettük, a csendes csobogást és a saját lépéseik hangját kívül semmi más nem törte meg. A fiú egyre mélyebbre vezette Wymet, és ahogy mentek, úgy tűnt, mintha az idő is lassabban telne.
A falakon itt-ott karcokat és jeleket lehetett látni, melyek valószínűleg a csempészek és az alvilági alakok nyomai voltak. Wym egyre inkább érezte, hogy egy titokzatos és rejtélyes világba csöppent, mely szorosan összefonódott a kikötő feletti világgal, mégis olyan különböző volt tőle.
Miközben tovább haladtak, egy széles csatornához érkeztek, melynek közepén egy apró sziget emelkedett ki, rajta egy oltárral. Ez az oltár egyszerűnek tűnt első ránézésre, de közelebbről megfigyelve az apró részleteket, mint például a finoman megmunkált kőbe vésett mintázatokat, Wym rájött, hogy ez egy igen ősi és jelentős oltár lehet. A közeli sziklára egy szám volt vésve"217".
A fiú megállt az oltár előtt és gyengéden megsimogatta a kövét. *
- Ez az egyik legősibb oltár itt lent. *kezdte.* - Sokan úgy hiszik, hogy ez a csatornarendszer maga az élet és a halál kapuja közötti átjáró. A hiedelem szerint azok, akik itt hagynak valamit az oltáron, és hittel kérnek valamit, azoknak az égi erők meghallgatják kérésüket.
*Wym kíváncsian nézte az oltárt, és gondolatai a kikötőn túli otthonára, és azokra a veszélyekre terelődtek, amelyeket el kellett hagynia. Miután a rövid kitérőnek vége lett, a fiú tovább vezette Wymet a csatorna sötétjében. A szűk alagutakon keresztül egyre bonyolultabb és nehezen járható területekre értek. Néhány helyen alig volt levegő, máshol a víz majdnem a derekukig ért. De a fiú vezetésével, aki minden kanyart és rejtett zugot ismert, végül egy hatalmas, barlangszerű teremhez érkeztek.
Ebben a teremben számos kisebb és nagyobb portéka sorakozott. A fiú elmesélte, hogy ez a hely a csatornarendszer szíve, ahol találkoznak a csempészek, az alvilági alakok és azok, akik a kikötő feletti világtól el akarnak rejtőzni.
A terem közepén egy kisebb tócsa tükrözte vissza a mennyezetről alácsüngő lámpák fényét, melyekben olajos kanócok égtek. A falakon különböző méretű és formájú rekeszek húzódtak, tele zsákokkal, ládákkal és különböző kacatokkal. Wym láthatóan lenyűgözve figyelte a kincseket, amelyek valószínűleg a világ minden tájáról származnak: keleti fűszerek, egzotikus állati bőrök, drágakövek és titokzatos írásokkal borított tekercsek.
Míg ő körbejárt, a fiú leült egy kőpadra és figyelte.*
- Ez a hely az, ahol a város legnagyobb üzletei születnek. Nincs itt pénzátadás, csak cserék. Mindenki hoz valamit, és cserébe kap valamit. Minden itt zajló üzlet teljesen titkos, és nem beszélnek róla a felszínen. *súgta oda a félvérnek. Miután körbenéztek, a fiú egy sötét alagút felé intett.*
- Ideje visszamenni. A Vámház itt van felettünk. *Wym csak bólintott és követte a fiút. Ahogy tovább haladtak, egyre gyorsabban léptek, mintha valami követte volna őket. Néhány patkány csoszogott el a lábaik előtt, de semmi más nem zavarta őket. Ahogy a sötét alagút egyre világosabbá vált, egy lépcsősor vezetett feljebb. A fiú vezette Wymet a lépcsőkön, és a fény egyre erősödött a fejük felett. Ahogy kiértek, a csatorna fedelét egy gótikus épület árnyéka vetítette rájuk, ami a Vámház oldalán állt.
A fiú mélyen Wym szemébe nézett, egy mosollyal az arcán.*
- Vigyázz magadra, félvér! *mondta halkan, majd hozzátette.* - Ez a város tele van titkokkal. Ne feledd, mit láttál és hallottál ma. *Wym meghajolt a fiú felé hálásan.* - Köszönöm, hogy vezettél. Talán még egyszer találkozunk. *felelte. A fiú csak bólintott és eltűnt egy közeli sikátorban, míg Wym a Vámház melletti utcán találta magát, immár újra a napfényben. A város zajába olvadva indult tovább, emlékezve az alattuk rejtőző titkos világra.*
Mindenféle, félig megvilágított alagutak húzódtak el kétoldalt, ahová csak a csatornalámpák kékes fénye világított be. Patkányok suhantak el mellettük, a csendes csobogást és a saját lépéseik hangját kívül semmi más nem törte meg. A fiú egyre mélyebbre vezette Wymet, és ahogy mentek, úgy tűnt, mintha az idő is lassabban telne.
A falakon itt-ott karcokat és jeleket lehetett látni, melyek valószínűleg a csempészek és az alvilági alakok nyomai voltak. Wym egyre inkább érezte, hogy egy titokzatos és rejtélyes világba csöppent, mely szorosan összefonódott a kikötő feletti világgal, mégis olyan különböző volt tőle.
Miközben tovább haladtak, egy széles csatornához érkeztek, melynek közepén egy apró sziget emelkedett ki, rajta egy oltárral. Ez az oltár egyszerűnek tűnt első ránézésre, de közelebbről megfigyelve az apró részleteket, mint például a finoman megmunkált kőbe vésett mintázatokat, Wym rájött, hogy ez egy igen ősi és jelentős oltár lehet. A közeli sziklára egy szám volt vésve"217".
A fiú megállt az oltár előtt és gyengéden megsimogatta a kövét. *
- Ez az egyik legősibb oltár itt lent. *kezdte.* - Sokan úgy hiszik, hogy ez a csatornarendszer maga az élet és a halál kapuja közötti átjáró. A hiedelem szerint azok, akik itt hagynak valamit az oltáron, és hittel kérnek valamit, azoknak az égi erők meghallgatják kérésüket.
*Wym kíváncsian nézte az oltárt, és gondolatai a kikötőn túli otthonára, és azokra a veszélyekre terelődtek, amelyeket el kellett hagynia. Miután a rövid kitérőnek vége lett, a fiú tovább vezette Wymet a csatorna sötétjében. A szűk alagutakon keresztül egyre bonyolultabb és nehezen járható területekre értek. Néhány helyen alig volt levegő, máshol a víz majdnem a derekukig ért. De a fiú vezetésével, aki minden kanyart és rejtett zugot ismert, végül egy hatalmas, barlangszerű teremhez érkeztek.
Ebben a teremben számos kisebb és nagyobb portéka sorakozott. A fiú elmesélte, hogy ez a hely a csatornarendszer szíve, ahol találkoznak a csempészek, az alvilági alakok és azok, akik a kikötő feletti világtól el akarnak rejtőzni.
A terem közepén egy kisebb tócsa tükrözte vissza a mennyezetről alácsüngő lámpák fényét, melyekben olajos kanócok égtek. A falakon különböző méretű és formájú rekeszek húzódtak, tele zsákokkal, ládákkal és különböző kacatokkal. Wym láthatóan lenyűgözve figyelte a kincseket, amelyek valószínűleg a világ minden tájáról származnak: keleti fűszerek, egzotikus állati bőrök, drágakövek és titokzatos írásokkal borított tekercsek.
Míg ő körbejárt, a fiú leült egy kőpadra és figyelte.*
- Ez a hely az, ahol a város legnagyobb üzletei születnek. Nincs itt pénzátadás, csak cserék. Mindenki hoz valamit, és cserébe kap valamit. Minden itt zajló üzlet teljesen titkos, és nem beszélnek róla a felszínen. *súgta oda a félvérnek. Miután körbenéztek, a fiú egy sötét alagút felé intett.*
- Ideje visszamenni. A Vámház itt van felettünk. *Wym csak bólintott és követte a fiút. Ahogy tovább haladtak, egyre gyorsabban léptek, mintha valami követte volna őket. Néhány patkány csoszogott el a lábaik előtt, de semmi más nem zavarta őket. Ahogy a sötét alagút egyre világosabbá vált, egy lépcsősor vezetett feljebb. A fiú vezette Wymet a lépcsőkön, és a fény egyre erősödött a fejük felett. Ahogy kiértek, a csatorna fedelét egy gótikus épület árnyéka vetítette rájuk, ami a Vámház oldalán állt.
A fiú mélyen Wym szemébe nézett, egy mosollyal az arcán.*
- Vigyázz magadra, félvér! *mondta halkan, majd hozzátette.* - Ez a város tele van titkokkal. Ne feledd, mit láttál és hallottál ma. *Wym meghajolt a fiú felé hálásan.* - Köszönöm, hogy vezettél. Talán még egyszer találkozunk. *felelte. A fiú csak bólintott és eltűnt egy közeli sikátorban, míg Wym a Vámház melletti utcán találta magát, immár újra a napfényben. A város zajába olvadva indult tovább, emlékezve az alattuk rejtőző titkos világra.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2023-06-23 10:35:50
Üzenet elküldve: 2023-06-23 10:35:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötői vámpír//
//zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ahhoz le kell raknod valamit az asztalra. *mármint a sötétben látáshoz. A komor hangsúly alapján valami kurva kellemetlen dolgot.* De a vér összeköt!
*A mélységinek szerencsére van annyi józansága, hogy ne támadjon rá, mihelyt kiszabadul. Sőt, elkezdik érdekelni a további apróbetűs részek. Kis kíváncsi.*
- Az isten feltámasztja azokat az eszközeit, akikre szüksége van. Ilyet tudnak a jobb papok is. A többit *hunyorít gúnyosan a fél szemére* majd elmondom a maga idején.
*Egy pillanatra elgondolkodik.*
- Ja, még egy. A Darunia geci hosszú név. Majd hívlak Runinak. *nem mosolyog, de a gúnyos hunyorgás átterjed a másik szemére is. Ugyanakkor tényleg nem veszi szívére, hogy a kormos nem kíván már holnap este a lábához kuporodni, és hallgatni a bölcs tanításait. Amennyire szét van esve, ráviszi majd a kétségbeesés.*
- Mind ezt mondják. Na csá!
*Azzal kihátrál a sötétségbe. Addig nem fordít hátat a nősténynek, míg az első kanyarban el nem tűnik. A bizalom szép dolog, az óvatosság meg okos.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.23 12:28:40
//zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ahhoz le kell raknod valamit az asztalra. *mármint a sötétben látáshoz. A komor hangsúly alapján valami kurva kellemetlen dolgot.* De a vér összeköt!
*A mélységinek szerencsére van annyi józansága, hogy ne támadjon rá, mihelyt kiszabadul. Sőt, elkezdik érdekelni a további apróbetűs részek. Kis kíváncsi.*
- Az isten feltámasztja azokat az eszközeit, akikre szüksége van. Ilyet tudnak a jobb papok is. A többit *hunyorít gúnyosan a fél szemére* majd elmondom a maga idején.
*Egy pillanatra elgondolkodik.*
- Ja, még egy. A Darunia geci hosszú név. Majd hívlak Runinak. *nem mosolyog, de a gúnyos hunyorgás átterjed a másik szemére is. Ugyanakkor tényleg nem veszi szívére, hogy a kormos nem kíván már holnap este a lábához kuporodni, és hallgatni a bölcs tanításait. Amennyire szét van esve, ráviszi majd a kétségbeesés.*
- Mind ezt mondják. Na csá!
*Azzal kihátrál a sötétségbe. Addig nem fordít hátat a nősténynek, míg az első kanyarban el nem tűnik. A bizalom szép dolog, az óvatosság meg okos.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.23 12:28:40
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2023-06-23 09:39:12
Üzenet elküldve: 2023-06-23 09:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötői vámpír//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Tanakodva ingatja a fejét. *
- Szóval, ha vért innék, én is látnék?
~ Hát végre, legyen már ebben valami jó hír is! ~
* Elég egyszerű árnak hangzik az éjjeli látásért cserébe. Bár erős a gyanúja, hogy ez azért nem így működik egészen.
Érzi, hogy közelednek a kinti világ felé. Más a levegő, és talán valami tompa fényváltozást is észlel a szemeivel. Haladnak tovább.
Elkezdik eloldozni, mire szétterül egy vigyor a képén. *
~ Na, végre. Ideje volt már. ~
* Annyira nem ostoba, hogy egyből a fickóra vesse magát, semmi esélye, és legszívesebben azonnal elszelelne, mégis tétovázik. *
- Szóval... bármi mellékhatás, amiről tudnom kellene?
* Ha megkapja az információt, vagy annak hiányát, bólint. Majd sarkon fordul és sántikálva elballag. Felemeli a kezét búcsú gyanánt. *
- Ne vedd magadra, de remélem soha a büdös kurva életben nem látlak, cukorfalat...
* Az biztos, hogy ezentúl kétszer is megnézi, melyik kricsmibe támolyog be. Hátha ez is ott van. Bár lehet meg sem ismerné napvilágnál. Addig jó neki.
A falba kapaszkodva kibotorkál a csatornából. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Tanakodva ingatja a fejét. *
- Szóval, ha vért innék, én is látnék?
~ Hát végre, legyen már ebben valami jó hír is! ~
* Elég egyszerű árnak hangzik az éjjeli látásért cserébe. Bár erős a gyanúja, hogy ez azért nem így működik egészen.
Érzi, hogy közelednek a kinti világ felé. Más a levegő, és talán valami tompa fényváltozást is észlel a szemeivel. Haladnak tovább.
Elkezdik eloldozni, mire szétterül egy vigyor a képén. *
~ Na, végre. Ideje volt már. ~
* Annyira nem ostoba, hogy egyből a fickóra vesse magát, semmi esélye, és legszívesebben azonnal elszelelne, mégis tétovázik. *
- Szóval... bármi mellékhatás, amiről tudnom kellene?
* Ha megkapja az információt, vagy annak hiányát, bólint. Majd sarkon fordul és sántikálva elballag. Felemeli a kezét búcsú gyanánt. *
- Ne vedd magadra, de remélem soha a büdös kurva életben nem látlak, cukorfalat...
* Az biztos, hogy ezentúl kétszer is megnézi, melyik kricsmibe támolyog be. Hátha ez is ott van. Bár lehet meg sem ismerné napvilágnál. Addig jó neki.
A falba kapaszkodva kibotorkál a csatornából. *
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2023-06-23 07:58:43
Üzenet elküldve: 2023-06-23 07:58:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A kikötői vámpír//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ilyen ez a papszakma. Ha mindent előre elmondanának, senkit nem érdekelnének az istenek. A legtöbb halandó túl önző a szolgálatukhoz. A Mesterek Mestere tudja ezt, és meg sem kérdezi őket, akarnak-e az eszközei lenni. Csak megfog és használ.
A kormos mégis megnyugszik a hallottak után. Valószínűleg elsiklott afölött, hogy épp egy Sa'Tereth-pappal andalognak kettecskén a csatornában, aki bármikor fölszakíthatja a lélekkötést. És talán a kollégáinak is szívesen mesél az új oltárról. Wruzto egyelőre nem hívja föl ezekre a figyelmét, ráér akkor, ha akar tőle valamit.*
- A vértől látok a sötétben. Neked nem _kell_ innod, de áldozáskor szokás. *már az orkoknál. Erre a sötételfre meg nem árt, ha ragad egy kis kultúra. Megvan az eloldozás pontos ideje is:*
- Mingyá.
*Ameddig vaksötétben haladnak, nem látja értelmét. A nőstény vérében minden IS van, a lábán meg egy friss vágás. Egy elágazás nélküli folyosón is képes volna eltévedni. Mivel már Sa'Terethé, Wruzto nem hagyhatja itt. Megeszik a patkányok, vagy a fasz tudja, még mik.
A homály azonban lassan oszladozni kezd. Olyan húsz lépésre előttük feltűnik a lejárat, amin keresztül idejöttek. A leszivárgó fény alapján lassan vége az éjszakának. Az ork itt állítja meg Daruniát, leveszi az övet a karjairól, majd átveti a kormos vállán. Aztán hátralép, és már húzza is elő a csatabárdját. Csak a biztonság kedvéért.*
- Innen már kitalálsz. Ha kell valami, keressél a Kikötő mulatóiban. Ha nem vagyok ott, akkor a Vérkertben.
*A maga részéről itt marad lent. Régóta körül akar nézni a csatornákban - és mindjárt itt a hajnal, amihez semmi kedve nincs.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ilyen ez a papszakma. Ha mindent előre elmondanának, senkit nem érdekelnének az istenek. A legtöbb halandó túl önző a szolgálatukhoz. A Mesterek Mestere tudja ezt, és meg sem kérdezi őket, akarnak-e az eszközei lenni. Csak megfog és használ.
A kormos mégis megnyugszik a hallottak után. Valószínűleg elsiklott afölött, hogy épp egy Sa'Tereth-pappal andalognak kettecskén a csatornában, aki bármikor fölszakíthatja a lélekkötést. És talán a kollégáinak is szívesen mesél az új oltárról. Wruzto egyelőre nem hívja föl ezekre a figyelmét, ráér akkor, ha akar tőle valamit.*
- A vértől látok a sötétben. Neked nem _kell_ innod, de áldozáskor szokás. *már az orkoknál. Erre a sötételfre meg nem árt, ha ragad egy kis kultúra. Megvan az eloldozás pontos ideje is:*
- Mingyá.
*Ameddig vaksötétben haladnak, nem látja értelmét. A nőstény vérében minden IS van, a lábán meg egy friss vágás. Egy elágazás nélküli folyosón is képes volna eltévedni. Mivel már Sa'Terethé, Wruzto nem hagyhatja itt. Megeszik a patkányok, vagy a fasz tudja, még mik.
A homály azonban lassan oszladozni kezd. Olyan húsz lépésre előttük feltűnik a lejárat, amin keresztül idejöttek. A leszivárgó fény alapján lassan vége az éjszakának. Az ork itt állítja meg Daruniát, leveszi az övet a karjairól, majd átveti a kormos vállán. Aztán hátralép, és már húzza is elő a csatabárdját. Csak a biztonság kedvéért.*
- Innen már kitalálsz. Ha kell valami, keressél a Kikötő mulatóiban. Ha nem vagyok ott, akkor a Vérkertben.
*A maga részéről itt marad lent. Régóta körül akar nézni a csatornákban - és mindjárt itt a hajnal, amihez semmi kedve nincs.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 205-224