Archívum - Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 111. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
* Elindul a híd felé vígan vigyorogva. Ma a madarak is másképp csipognának ha lennének. Hogy ezt miből gondolja? Nem is igazán érti, de valahogy minden reggel így gondolja. Igaz, most már kicsit későbbre jár az idő, nincsen semmiféle reggeli kijózanodó embertömeg vagy a péktől származó friss, sütemények és cipók illata. Igaz, az a szóbeszéd járja, hogy nagyon alja hozzátevőket használ a pék, hogy ezen tudjon spórolni, de az étel az étel, nem rossz, még ha kicsit kemény is az árú azon melegében is, nemhogy néhány óra múlva, mikor Rlilla kézhez szokta kapni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 92-111
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-12-01 20:25:44
Üzenet elküldve: 2019-12-01 20:25:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Újra a poshadás és rothadás meleg ágyába, pontosabban az itteniek megnevezése szerint "városába" kerül. A magukat szabadnak tituláló, mégis, egy viadalra tenyésztett kutyánál alig kevesebbet érő, mocskos sárvárosiak, azokkal a szurokkal kent pofájukkal rendelkezve mászkálnak az utcátlan, háznak is szemerkényi jóindulattal nevezhető viskók között. Madvaarick nagyot sóhajt, hiszen reménytelenül menthetetlen mind. Az egyedüli dolog, ami pótolhatatlan számára ebben a szemétdombban, az a termékeny fekete piaca.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:10:05
Üzenet elküldve: 2019-10-14 20:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Elindul a híd felé vígan vigyorogva. Ma a madarak is másképp csipognának ha lennének. Hogy ezt miből gondolja? Nem is igazán érti, de valahogy minden reggel így gondolja. Igaz, most már kicsit későbbre jár az idő, nincsen semmiféle reggeli kijózanodó embertömeg vagy a péktől származó friss, sütemények és cipók illata. Igaz, az a szóbeszéd járja, hogy nagyon alja hozzátevőket használ a pék, hogy ezen tudjon spórolni, de az étel az étel, nem rossz, még ha kicsit kemény is az árú azon melegében is, nemhogy néhány óra múlva, mikor Rlilla kézhez szokta kapni. *
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:04:44
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:04:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Mavaarick nyomában //
* Nem járt még Sárvárosban, de úgy tűnik, most oda kell mennie. Átvág a hídon és újra keresni kezdi a vajákost. Muszáj volt megvárnia, hogy eltűnjön különben gyanút foghatott volna. Viszont most legalább már nem kell rejtőzködnie. Úgy látja a környék tele van hasonlóan gyanús alakokkal, mint ő. Rohan arra amerre eltűnni látta Mavaaricket. Nem haladhat túl gyorsan a férfi így biztosan hamar utoléri. Csak az a baj, hogy erre felé sűrűsödni kezdtek a kámzsás alakok. Így már nem is olyan egyszerű a dolog. Viszont nem ma kezdte a szakmát így megpróbál a fajtársa fejével gondolkodni. ~ Ha a helyében lennék, akkor vagy kellékek után néznék vagy keresnék egy jó helyet, ahol meghúzhatom magam. Ha az utóbbit tette, akkor szinte lehetetlenség lenne megtalálnom. Szóval tegyük fel, hogy még nem lépet meg. Akkor viszont irány a piac.~ Megérdeklődi az egyik járókelőtől, hogy merre lehet ilyen helyeket kapni. Az irány mutatást követve indul meg. Ha arra felé tart Mavaarick, akkor hamarosan meg leli. Ebben az esetben folytatja tovább a megfigyelést.*
* Nem járt még Sárvárosban, de úgy tűnik, most oda kell mennie. Átvág a hídon és újra keresni kezdi a vajákost. Muszáj volt megvárnia, hogy eltűnjön különben gyanút foghatott volna. Viszont most legalább már nem kell rejtőzködnie. Úgy látja a környék tele van hasonlóan gyanús alakokkal, mint ő. Rohan arra amerre eltűnni látta Mavaaricket. Nem haladhat túl gyorsan a férfi így biztosan hamar utoléri. Csak az a baj, hogy erre felé sűrűsödni kezdtek a kámzsás alakok. Így már nem is olyan egyszerű a dolog. Viszont nem ma kezdte a szakmát így megpróbál a fajtársa fejével gondolkodni. ~ Ha a helyében lennék, akkor vagy kellékek után néznék vagy keresnék egy jó helyet, ahol meghúzhatom magam. Ha az utóbbit tette, akkor szinte lehetetlenség lenne megtalálnom. Szóval tegyük fel, hogy még nem lépet meg. Akkor viszont irány a piac.~ Megérdeklődi az egyik járókelőtől, hogy merre lehet ilyen helyeket kapni. Az irány mutatást követve indul meg. Ha arra felé tart Mavaarick, akkor hamarosan meg leli. Ebben az esetben folytatja tovább a megfigyelést.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-09-16 18:36:17
Üzenet elküldve: 2019-09-16 18:36:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Újra Sárvárosban//
*Alig egy napja járt itt és most újra itt van. Nem kedveli a helyet, de úgy néz ki, mégis sokszor vezetik ide a felsőbb hatalmak. ~ Ha egyáltalán a Sötét Úron kívül létezik felsőbb hatalom. ~ Kuncogja el magát a gondolaton. Tegnap még unatkozott, most meg már munkára lelt. ~ Hogy milyen érdekes a világ! Fanyar, mégis megad mindent, amit tud. ~ Gondolja, s tovább indul. A feketepiac felé veszi lépteit, ahol diszkréten próbál meg a szükséges hozzávalókhoz jutni. Ha sikerrel jár, nem időzik itt sokat. Indul vissza, amint tud.*
*Alig egy napja járt itt és most újra itt van. Nem kedveli a helyet, de úgy néz ki, mégis sokszor vezetik ide a felsőbb hatalmak. ~ Ha egyáltalán a Sötét Úron kívül létezik felsőbb hatalom. ~ Kuncogja el magát a gondolaton. Tegnap még unatkozott, most meg már munkára lelt. ~ Hogy milyen érdekes a világ! Fanyar, mégis megad mindent, amit tud. ~ Gondolja, s tovább indul. A feketepiac felé veszi lépteit, ahol diszkréten próbál meg a szükséges hozzávalókhoz jutni. Ha sikerrel jár, nem időzik itt sokat. Indul vissza, amint tud.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-09-03 19:17:29
Üzenet elküldve: 2019-09-03 19:17:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Itt vége szakadt Artheniornak: Maadcarick Sárvárosba ért. Bűzölgő sikátorok és lopásra hajló utcagyerekek látványa fogadja, melyért nem igazán van oda. Cipője egészen elmerül a ganéban, s egy kisebb, sanda fanyal ül ki a mélységi arcára. Nyilvánvalóan nincs ínyére a területet uraló higiéniai viszony. ~ Szabadnak mondják magukat, mi? Pedig rabok. A saját mocskuk és szokásaik rabjai. A szabadságukért a szebb élet utáni jövővel fizettek. ~ Nem először teszi be ide a lábát, de az első alkalmak között van az, hogy beteszi ebbe a pöcegödörbe lábbelivel fedett lábait, de ennek ellenére, minden egyes alkalommal elgondolkozik az ittenieken: élőn, s élettelenen egyaránt. Ezernyi kérdés szállingózik a fejében, nem is tudja sorba rendezni őket, oly gyorsan jelennek meg, bukkannak elő elméjének rejtett, vagy rég elfeledett sarkaiból. ~ Megérte ezeknek a lázadás? Tényleg jobb lenne a férgeknek így, vagy csupán saját gőgjük miatt folytatják tovább a makacskodást? ~ Mindre tudja a választ, s ezt be is szokta vallani magának: nem. Valójában, véleménye szerint, a lázadáskor nem a nemesek voltak a vesztes fél. A szegények taszították magukat romlásba. Sárvár kiemelkedik a többi épület közül: nem, mintha nemesebb is lenne. Lenézi azon épületet is, akár az ittenieket. Madvaarick mindenkit semmibe vesz magán kívül, de a sárvárosiakat speciális figyelemmel tünteti ki a megvetésben. Az undor és a gyűlölet egyre erősebben uralkodik el arcán, ahogyan léptei a fekete piac felé közelítenek. Errefelé a viszonyok még inkább gyűlölni valóvá teszik a helyet: az utcagyerekek mellett koldusok, naplopók, késeiket forgató banditák, tolvajok, pár munkaadóra váró orgyilkos, s néhány párnapos hulla tarkítja a terület "letaglozó szabadságát és szépségét". Hogy hogyan bírja ki egy hümmögés, egy megszólalás, esetleg egy megvető tekintet nélkül mindezt? Talán senki sem tudja, egy dolog mindenesetre biztos: még ha zsellér nőt lát, kezében három kisdeddel, akkor sem sajnálkozna miattuk. Gyanítaná, hogy a csecsemők "lopott holmik", s csupán az "anyának" vélt koldusasszony kellékei, hogy hátha több naiv szív esik meg rajta (a pontosság kedvéért; inkább rajtuk). Bár az is lehet, hogy a sötételf sejtései mind merő tévedések, végső soron semmi sem kizárt, Madvaarick pedig kimagaslóan hajlamos a paranoiás magatartás formára. Próbál a diszkréció és a titokzatosság végett még inkább köpenyébe, s annak csuklyájába simulni, szinte eggyé válni a ruhadarabbal. Nagyon reméli, hogy sikerrel jár és egyetlen bandita sem meri megtalálni, megverni, meglopni, kifosztani, vagy akár valami sokkal erőszakosabb, még az ő agresszióval és gonoszsággal teli elméje számára is elképzelhetetlen dolgot tenni. Na akkor nem lenne pardon: keverne valami jó kis szérumot, aztán valamikor, valamilyen módon, ha sor kerül rá, megmérgezné a delikvenst. Kóborlása a csupán párszor látott, utcáknak gúnyolt sikátorok között, lassan a végéhez közeledik. Megpillantotta a fekete piacot, s hallja is a káráló, beteges, öblös és rekedtes hangú kofák (és haramiák, kalózok) fenyegetéseit, árucseréit. Sanda mosolyt ejt meg, majd becsatlakozik a sárvárosi tömegbe.*
*Itt vége szakadt Artheniornak: Maadcarick Sárvárosba ért. Bűzölgő sikátorok és lopásra hajló utcagyerekek látványa fogadja, melyért nem igazán van oda. Cipője egészen elmerül a ganéban, s egy kisebb, sanda fanyal ül ki a mélységi arcára. Nyilvánvalóan nincs ínyére a területet uraló higiéniai viszony. ~ Szabadnak mondják magukat, mi? Pedig rabok. A saját mocskuk és szokásaik rabjai. A szabadságukért a szebb élet utáni jövővel fizettek. ~ Nem először teszi be ide a lábát, de az első alkalmak között van az, hogy beteszi ebbe a pöcegödörbe lábbelivel fedett lábait, de ennek ellenére, minden egyes alkalommal elgondolkozik az ittenieken: élőn, s élettelenen egyaránt. Ezernyi kérdés szállingózik a fejében, nem is tudja sorba rendezni őket, oly gyorsan jelennek meg, bukkannak elő elméjének rejtett, vagy rég elfeledett sarkaiból. ~ Megérte ezeknek a lázadás? Tényleg jobb lenne a férgeknek így, vagy csupán saját gőgjük miatt folytatják tovább a makacskodást? ~ Mindre tudja a választ, s ezt be is szokta vallani magának: nem. Valójában, véleménye szerint, a lázadáskor nem a nemesek voltak a vesztes fél. A szegények taszították magukat romlásba. Sárvár kiemelkedik a többi épület közül: nem, mintha nemesebb is lenne. Lenézi azon épületet is, akár az ittenieket. Madvaarick mindenkit semmibe vesz magán kívül, de a sárvárosiakat speciális figyelemmel tünteti ki a megvetésben. Az undor és a gyűlölet egyre erősebben uralkodik el arcán, ahogyan léptei a fekete piac felé közelítenek. Errefelé a viszonyok még inkább gyűlölni valóvá teszik a helyet: az utcagyerekek mellett koldusok, naplopók, késeiket forgató banditák, tolvajok, pár munkaadóra váró orgyilkos, s néhány párnapos hulla tarkítja a terület "letaglozó szabadságát és szépségét". Hogy hogyan bírja ki egy hümmögés, egy megszólalás, esetleg egy megvető tekintet nélkül mindezt? Talán senki sem tudja, egy dolog mindenesetre biztos: még ha zsellér nőt lát, kezében három kisdeddel, akkor sem sajnálkozna miattuk. Gyanítaná, hogy a csecsemők "lopott holmik", s csupán az "anyának" vélt koldusasszony kellékei, hogy hátha több naiv szív esik meg rajta (a pontosság kedvéért; inkább rajtuk). Bár az is lehet, hogy a sötételf sejtései mind merő tévedések, végső soron semmi sem kizárt, Madvaarick pedig kimagaslóan hajlamos a paranoiás magatartás formára. Próbál a diszkréció és a titokzatosság végett még inkább köpenyébe, s annak csuklyájába simulni, szinte eggyé válni a ruhadarabbal. Nagyon reméli, hogy sikerrel jár és egyetlen bandita sem meri megtalálni, megverni, meglopni, kifosztani, vagy akár valami sokkal erőszakosabb, még az ő agresszióval és gonoszsággal teli elméje számára is elképzelhetetlen dolgot tenni. Na akkor nem lenne pardon: keverne valami jó kis szérumot, aztán valamikor, valamilyen módon, ha sor kerül rá, megmérgezné a delikvenst. Kóborlása a csupán párszor látott, utcáknak gúnyolt sikátorok között, lassan a végéhez közeledik. Megpillantotta a fekete piacot, s hallja is a káráló, beteges, öblös és rekedtes hangú kofák (és haramiák, kalózok) fenyegetéseit, árucseréit. Sanda mosolyt ejt meg, majd becsatlakozik a sárvárosi tömegbe.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:26:55
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:26:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszakai távozás//
* Salwar boldogan mászik ki a két lány mellől az ágyból, mert élvezte a velük töltött éjszakát, de most valami a koponyája mélyén arra készteti, hogy induljon tovább. Persze nem hálátlan, ha Zara keres, akkor megtalálhat elég sok aranyat, amit a mélységi hagyott hátra a számára. Most viszont mennie kell, mert egy dologra rá kell ébredjen a bárd - a társaságok nem kötik le, és a hosszútávú tervek elérése túl sokáig tart. Épp ezért nem is kötik le a férfit, akinek a figyelme ugyan úgy csapong, mint a szíve. Persze ezt csak magának mondogatja, mert az igazság az, hogy Zara teljesen elcsavarta a fejét. Lehet, hogy pont emiatt menekül, ahogy Vier elől is menekült. Fél a kötődéstől, mint mindig, úgy most is legyűri őt ez az érzés. A csonthídhoz érve némán halad át rajta, vissza se nézve. *
* Salwar boldogan mászik ki a két lány mellől az ágyból, mert élvezte a velük töltött éjszakát, de most valami a koponyája mélyén arra készteti, hogy induljon tovább. Persze nem hálátlan, ha Zara keres, akkor megtalálhat elég sok aranyat, amit a mélységi hagyott hátra a számára. Most viszont mennie kell, mert egy dologra rá kell ébredjen a bárd - a társaságok nem kötik le, és a hosszútávú tervek elérése túl sokáig tart. Épp ezért nem is kötik le a férfit, akinek a figyelme ugyan úgy csapong, mint a szíve. Persze ezt csak magának mondogatja, mert az igazság az, hogy Zara teljesen elcsavarta a fejét. Lehet, hogy pont emiatt menekül, ahogy Vier elől is menekült. Fél a kötődéstől, mint mindig, úgy most is legyűri őt ez az érzés. A csonthídhoz érve némán halad át rajta, vissza se nézve. *
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:58:18
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:58:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Elérkezett Sárvárosba. Nem először jár itt élete során, viszont azt az éhséget, amely most jellemzi, ebben a környezetben először tapasztalja meg. Nem fél az itteniektől, mint a legtöbben Artheniorban. Ugyanolyan nincstelennek tartja őket, mint bárkit a Szegénynegyedből, esetleg Romvárosból. Ilyen pillanatokban szokott irigykedni a nemesekre: soha nem kell ezeket az érzéseket megtapasztalniuk. Ámbár ő sem fogja sokáig, ugyanis talált egy szaftos lóbogarat. Jobb híján felveszi és elropogtatja. A ruháján már megszáradt valamennyire a sár. Megpróbálja leporolni a legtöbbet, bár még így is marad rajta éppen elég. A rovar szinte semmit nem segített rajta, most is éhes. Szóval fogja magát és tovább halad.*
*Elérkezett Sárvárosba. Nem először jár itt élete során, viszont azt az éhséget, amely most jellemzi, ebben a környezetben először tapasztalja meg. Nem fél az itteniektől, mint a legtöbben Artheniorban. Ugyanolyan nincstelennek tartja őket, mint bárkit a Szegénynegyedből, esetleg Romvárosból. Ilyen pillanatokban szokott irigykedni a nemesekre: soha nem kell ezeket az érzéseket megtapasztalniuk. Ámbár ő sem fogja sokáig, ugyanis talált egy szaftos lóbogarat. Jobb híján felveszi és elropogtatja. A ruháján már megszáradt valamennyire a sár. Megpróbálja leporolni a legtöbbet, bár még így is marad rajta éppen elég. A rovar szinte semmit nem segített rajta, most is éhes. Szóval fogja magát és tovább halad.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:53:03
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendes pihenő//
*Hamarosan elhagyják újdonsült szerzeményük biztonságos rejtekét, amitől Mor'rhuk egyszerre könnyebbül meg, és válik stresszesé, ahogy a friss levegőt remélve csupán a vizeletszag csapja meg az orrát. Kelletlenségét ki is fejezi egy sóhaj, és grimasz formájában. Miközben azért éberen figyel, lopva Lorthonra siklik tekintete, aki rendkívül magabiztosnak tűnik a számára. Pont olyannak, mint aki tudja, hogy mit csinál. Persze ez lehet érzéki csalódás, mert Mor'rhuk tisztában van azzal, hogy ezzel ellentétben ő maga elég elveszett ebben az új közegben.*
- És...
*Töri meg a csendet végül, de fojtott hangon beszél, mintha attól tartana, hogy megzavarja az éjszaka nyugalmát, vagy nem kívánt figyelmet hoz magukra.*
- Mi a terv?
*Persze nem túl bölcs döntés egy némát kérdezni ilyen komplex dolgokban, Mor'rhuk mégis úgy hiszi, hogy Lorthon meg tud birkózni a feladattal, ha más nem, akkor legfeljebb csendre inti, vagy a szokásos módján megrántja a vállait.*
*Hamarosan elhagyják újdonsült szerzeményük biztonságos rejtekét, amitől Mor'rhuk egyszerre könnyebbül meg, és válik stresszesé, ahogy a friss levegőt remélve csupán a vizeletszag csapja meg az orrát. Kelletlenségét ki is fejezi egy sóhaj, és grimasz formájában. Miközben azért éberen figyel, lopva Lorthonra siklik tekintete, aki rendkívül magabiztosnak tűnik a számára. Pont olyannak, mint aki tudja, hogy mit csinál. Persze ez lehet érzéki csalódás, mert Mor'rhuk tisztában van azzal, hogy ezzel ellentétben ő maga elég elveszett ebben az új közegben.*
- És...
*Töri meg a csendet végül, de fojtott hangon beszél, mintha attól tartana, hogy megzavarja az éjszaka nyugalmát, vagy nem kívánt figyelmet hoz magukra.*
- Mi a terv?
*Persze nem túl bölcs döntés egy némát kérdezni ilyen komplex dolgokban, Mor'rhuk mégis úgy hiszi, hogy Lorthon meg tud birkózni a feladattal, ha más nem, akkor legfeljebb csendre inti, vagy a szokásos módján megrántja a vállait.*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:52:28
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:52:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Furcsán néz a másikra, őt nem igazán boldogítja, ha állatok fejét csapkodhatja oda a lépcső széléhez, de úgy fest, hogy úti társa igencsak elmélyülten végzi a tevékenységet, mit sem zavarva, hogy az állat épp az ő szeretett sapkájába döglik bele.*
~Ez dilinyós.~*Mikor pedig a patkány a zsákban landol, azt odanyomja a másikhoz, hiszen nem fogja helyette cipelni a zsákmányát, tovább visszaszerzi hűséges fejfedőjét, néhányat porol rajta és elpakolja.*
-Még szép, hogy sajnálod. Anyámtól kaptam.*Morogja maga elé.*
-Nekem egy dög is elég, a tiedet te viszed haza.*Mondja, majd nagy léptekkel megindul a híd irányába, épp itt az ideje, hogy távozzanak erről az átkozott helyről és estére már egy kevésbé nyomasztó környék köveit tapossák.*
-Ha itt akarsz maradni, magadra vess, de én inkább a túloldalon lennék szívesebben.*Magyarázza, a vezényszóra csak furcsán néz vissza, nem igazán van hozzászokva, hogy idegenvezetőt játszon, sőt, inkább olyan magának való teremtmény. Nem igazán szokott segíteni se másokon, mivel úgy véli, pont neki is van elég baja, nem kell a másé is.*
~Ez most jön velem hazáig?~*Fordul meg benne a gondolat, hogy talán erre akart utalni a vezényszó és nem igazán tetszik neki az ötlet. Még barátokat se igazán enged a saját kis zuga közelébe, nem mintha olyanjai lennének, de egy ismeretlent, akivel csak ma találkozott még inkább nem. Az, hogy Ikta sötételf sem segít a dolgon, mind inkább egy lesz az ellene felsorakoztatott indokok listájában.*
~Nem mutathatom meg neki hol lakom, a végén még kilopna valamit a szekrényből, ne adja ég, de még felrobbantja ott nekem, ha rossz dolgokat kutyul egybe.~*Közben lassan a hídhoz érnek nagy megkönnyebbülésére, szinte vágyik rá, hogy ismét megmotozzák a másikvégén.*
~Ezek a faszfejek még mindig itt lébecolnak.~*Néha azért lopva hátratekint, hogy Ikta követi-e még, talán abban reménykedik, hogy elveszíti a nyomát a kihalt, egyenesen vezető úton.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Furcsán néz a másikra, őt nem igazán boldogítja, ha állatok fejét csapkodhatja oda a lépcső széléhez, de úgy fest, hogy úti társa igencsak elmélyülten végzi a tevékenységet, mit sem zavarva, hogy az állat épp az ő szeretett sapkájába döglik bele.*
~Ez dilinyós.~*Mikor pedig a patkány a zsákban landol, azt odanyomja a másikhoz, hiszen nem fogja helyette cipelni a zsákmányát, tovább visszaszerzi hűséges fejfedőjét, néhányat porol rajta és elpakolja.*
-Még szép, hogy sajnálod. Anyámtól kaptam.*Morogja maga elé.*
-Nekem egy dög is elég, a tiedet te viszed haza.*Mondja, majd nagy léptekkel megindul a híd irányába, épp itt az ideje, hogy távozzanak erről az átkozott helyről és estére már egy kevésbé nyomasztó környék köveit tapossák.*
-Ha itt akarsz maradni, magadra vess, de én inkább a túloldalon lennék szívesebben.*Magyarázza, a vezényszóra csak furcsán néz vissza, nem igazán van hozzászokva, hogy idegenvezetőt játszon, sőt, inkább olyan magának való teremtmény. Nem igazán szokott segíteni se másokon, mivel úgy véli, pont neki is van elég baja, nem kell a másé is.*
~Ez most jön velem hazáig?~*Fordul meg benne a gondolat, hogy talán erre akart utalni a vezényszó és nem igazán tetszik neki az ötlet. Még barátokat se igazán enged a saját kis zuga közelébe, nem mintha olyanjai lennének, de egy ismeretlent, akivel csak ma találkozott még inkább nem. Az, hogy Ikta sötételf sem segít a dolgon, mind inkább egy lesz az ellene felsorakoztatott indokok listájában.*
~Nem mutathatom meg neki hol lakom, a végén még kilopna valamit a szekrényből, ne adja ég, de még felrobbantja ott nekem, ha rossz dolgokat kutyul egybe.~*Közben lassan a hídhoz érnek nagy megkönnyebbülésére, szinte vágyik rá, hogy ismét megmotozzák a másikvégén.*
~Ezek a faszfejek még mindig itt lébecolnak.~*Néha azért lopva hátratekint, hogy Ikta követi-e még, talán abban reménykedik, hogy elveszíti a nyomát a kihalt, egyenesen vezető úton.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-28 01:53:11
Üzenet elküldve: 2019-05-28 01:53:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Xavy//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kalap birkózás közben sikertelenül próbál ellenállni. Az elméje zugában megbújó bestia újabb és újabb ütések után vágyakozik. Megszűnik minden, csak ő létezik meg a hatalmában lévő patkány. Üt. A kalap visít. Üt, üt, üt. Valami reccsen.
A bestiális állapotból egy testén kívüli hang ébreszti fel.*
-"Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!"
*Keresi a hang forrását és hamar megakad a gnómon. Nem érti mit mond, elég annyi hogy egy értelmes lény hangja. Bambán bámul rá amíg sikerül analizálnia a terepet és a szituációt.*
-Köszönöm... Igen... Bocsánat...
*Sikerül motyognia a valamit. Hálás hogy visszahozta a való világba és sajnálja ha meglepte a lányt, az igen pedig egy automatikus, mindenre megfelelő válasz, amivel az illető bárkivel el tudja hitetni, hogy teljesen képben van.
Értetlenül nézi az elé tartott zsákot, majd a kalapot a füle mellé helyezi és hallgatózik. *
~Még szuszog. Életben van.~
*Átönti az ütött-vágott patkányt, hogy ne kelljen hozzáérnie. Meglesi az állatot, de nem tudja felmérni a munkája eredményét. A kevés látottak alapján egy elég egyszerű megállapítást tesz: ~Elég szívós dög.~ A üres kalapot lazán tartja a kezében, ha valaki akarja akkor egyszerűen ki lehet tépni a kezéből.
Egyre jobban átkerül a saját világából a valóságba. Visszatér a beszúrt oldala, a fáradsága és a közelmúlt történései. Az elviselhetetlen fáradtsággal, a kezében égő fájdalommal tudja hogy nem sokra vinné most. ~Bestia, élj túl!~ adja ki a parancsot a elméje zugába. Nem szívesen engedi el ezt a tudatot, de másképp nem tudna innen menekülni.*
~Kapott egy verésnyi patkányt is, remélem most szófogadóbb lesz.~
*Most megint két dolog van a világon: Xavy és ő. A fájdalma és fáradtsága most lényegtelen. Ha kevésbé lenne fáradt, akkor sok más is helyett kapna a világban és nem lenne ennyire másokra utalt, de most csak ennyire telik tőle. Felegyenesedik, tekintete teljesen megváltozott.*
-Vezess!
*Adja ki a parancsot a gnómnak. Teljesen az ő vezetésre bízza magát és követi az utasításait.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kalap birkózás közben sikertelenül próbál ellenállni. Az elméje zugában megbújó bestia újabb és újabb ütések után vágyakozik. Megszűnik minden, csak ő létezik meg a hatalmában lévő patkány. Üt. A kalap visít. Üt, üt, üt. Valami reccsen.
A bestiális állapotból egy testén kívüli hang ébreszti fel.*
-"Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!"
*Keresi a hang forrását és hamar megakad a gnómon. Nem érti mit mond, elég annyi hogy egy értelmes lény hangja. Bambán bámul rá amíg sikerül analizálnia a terepet és a szituációt.*
-Köszönöm... Igen... Bocsánat...
*Sikerül motyognia a valamit. Hálás hogy visszahozta a való világba és sajnálja ha meglepte a lányt, az igen pedig egy automatikus, mindenre megfelelő válasz, amivel az illető bárkivel el tudja hitetni, hogy teljesen képben van.
Értetlenül nézi az elé tartott zsákot, majd a kalapot a füle mellé helyezi és hallgatózik. *
~Még szuszog. Életben van.~
*Átönti az ütött-vágott patkányt, hogy ne kelljen hozzáérnie. Meglesi az állatot, de nem tudja felmérni a munkája eredményét. A kevés látottak alapján egy elég egyszerű megállapítást tesz: ~Elég szívós dög.~ A üres kalapot lazán tartja a kezében, ha valaki akarja akkor egyszerűen ki lehet tépni a kezéből.
Egyre jobban átkerül a saját világából a valóságba. Visszatér a beszúrt oldala, a fáradsága és a közelmúlt történései. Az elviselhetetlen fáradtsággal, a kezében égő fájdalommal tudja hogy nem sokra vinné most. ~Bestia, élj túl!~ adja ki a parancsot a elméje zugába. Nem szívesen engedi el ezt a tudatot, de másképp nem tudna innen menekülni.*
~Kapott egy verésnyi patkányt is, remélem most szófogadóbb lesz.~
*Most megint két dolog van a világon: Xavy és ő. A fájdalma és fáradtsága most lényegtelen. Ha kevésbé lenne fáradt, akkor sok más is helyett kapna a világban és nem lenne ennyire másokra utalt, de most csak ennyire telik tőle. Felegyenesedik, tekintete teljesen megváltozott.*
-Vezess!
*Adja ki a parancsot a gnómnak. Teljesen az ő vezetésre bízza magát és követi az utasításait.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2019-05-27 16:53:43
Üzenet elküldve: 2019-05-27 16:53:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Ikta//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mikor társa odaér hozzá egy gyors mozdulattal lekapja a sapkáját, amire őszintén szólva nem volt felkészülve, ez az arcán is egyértelműen látszik, mikor a távolodó ruhadarab után kémlel.*
~Hogy az anyádat! Az én kalapomba! ~*De nem marad sok ideje bámészkodásra, hiszen a maradék, még elemében lévő patkány felfigyel a kezében lobogtatott éppen bomlásában megzavart varangyra és irányt változtat. Abban a pillanatban amilyen messzire csak sikerül elhajítja, nem is csalódik a bolhazsákokban, hiszen azt finomabb és könnyebb zsákmánynak találják, mint ő magát. Amint azok irányt váltanak odalép a sapkáját püfölő sötételf mellé.*
-Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!*Kiabál veszetten, már az se érdekli, ha valaki vagy valami meghallja, hiszen most azonnal tervez tiplizni a területről. Ha Ikta végre kiverte a szuszt az üldözőjéből, ő maga is ráfog a zsákra amelyet eddig szorongatott és a döglött patkányt rejti.*
-Dobd ide be a másik mellé, aztán menjünk!*Nyitja szét a zsák száját és csak most veszi észre, hogy abból már egy ideje nyomokat hagy maga után, a vércseppek csak úgy tarkítják az utcán.*
-Oh… ez már nem fog magához térni.*Állapítja meg, hogy valószínű a lelket is kiütötte az állat fejéből. Ha Ikta igénybe veszi a zsákját, akkor összezárja utána és a hátára veti, ha nem akkor felajánl egy másikat a táskájából, csak kapja vissza a sapkát.*
-Adjadaztide!*Morogja mogorván, és nem veszi fel, ha megkapja, inkább csak beletuszkolja a táskájába, mert egy mosás azért ráfér, nem finnyás, de van határ.*
~Nem tudnám utána kimosni a szagát a hajamból semmivel sem.~
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Mikor társa odaér hozzá egy gyors mozdulattal lekapja a sapkáját, amire őszintén szólva nem volt felkészülve, ez az arcán is egyértelműen látszik, mikor a távolodó ruhadarab után kémlel.*
~Hogy az anyádat! Az én kalapomba! ~*De nem marad sok ideje bámészkodásra, hiszen a maradék, még elemében lévő patkány felfigyel a kezében lobogtatott éppen bomlásában megzavart varangyra és irányt változtat. Abban a pillanatban amilyen messzire csak sikerül elhajítja, nem is csalódik a bolhazsákokban, hiszen azt finomabb és könnyebb zsákmánynak találják, mint ő magát. Amint azok irányt váltanak odalép a sapkáját püfölő sötételf mellé.*
-Hallod Kormos! Azt még anyámtól kaptam, kimosod, ha véres lesz! De most uzsgyi, takarodjunk innen a fenébe, mielőtt még lecsuklik a nap a láthatárról!*Kiabál veszetten, már az se érdekli, ha valaki vagy valami meghallja, hiszen most azonnal tervez tiplizni a területről. Ha Ikta végre kiverte a szuszt az üldözőjéből, ő maga is ráfog a zsákra amelyet eddig szorongatott és a döglött patkányt rejti.*
-Dobd ide be a másik mellé, aztán menjünk!*Nyitja szét a zsák száját és csak most veszi észre, hogy abból már egy ideje nyomokat hagy maga után, a vércseppek csak úgy tarkítják az utcán.*
-Oh… ez már nem fog magához térni.*Állapítja meg, hogy valószínű a lelket is kiütötte az állat fejéből. Ha Ikta igénybe veszi a zsákját, akkor összezárja utána és a hátára veti, ha nem akkor felajánl egy másikat a táskájából, csak kapja vissza a sapkát.*
-Adjadaztide!*Morogja mogorván, és nem veszi fel, ha megkapja, inkább csak beletuszkolja a táskájába, mert egy mosás azért ráfér, nem finnyás, de van határ.*
~Nem tudnám utána kimosni a szagát a hajamból semmivel sem.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 92-111