Kikötő - Csatornarendszer
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 98. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

98. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-15 23:53:12
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Némán követi az asszonyt ki a viskóból. Nem reagál a szavakra, hisz kísérője inkább gondolkodik hangosan, mintsem hogy hozzá címezné szavait. Neki pedig addig is van min gondolkodnia. Vajon megért-e e alászállni a csatornába? Nem tudhatja még biztosan. Tény, hogy nem azt találta lenn, amire számított. Egyértelmű, hogy a banya nincs idelenn egyedül... De hol vannak a többiek?
Mikor a rácsokhoz érnek, kifejezéstelen ábrázattal, ridegen csillanó szemekkel néz le a fáklyafényben a szenvedőkre. Talán csak a szagra fintorodik el egy pillanatra, de hamar legyűri az ingert és ráncbaszedi arziczmait. A banya szavaira azonban felkapja a fejét.* ~Tanulni vágyók?~
*Szenvtelen pillantást vet az asszonyra, de még mindig nem szólal meg. Fázósan veti keresztbe karjait maga előtt, némán hallgatva a banya szavait.*
-Belőlük?
*Biccent fejével a rács mögött szenvedők felé. Egy másik életben tán könyörgött volna az életükért. Tán életét adta volna érte, hogy enyhíthessen a fájdalmukon... De most eszébe sem jut ilyesmi. Egészen más, fontosabb dolgok körül keringenek gondolatai.* ~Groklikh.~ *Sosem hallott róla.*
-Megteszem neked.
*Feleli némi gondolkodás után.*
-A rovar... És egy fiolányi vér. Egy lányé, ki önként adja.
*Ismétli el az instrukciókat. Ajkai felfelé görbülnek, de szemei oly ridegek maradnak, akár az éjszaka.*



97. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-15 17:13:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Hátrahőköl a gőgös szavakra, arcra felfújódik, s görcsbe rándul, szeme kidülled, s mit épp tart a kezében hangos csattanással teszi le az asztalra.*
- Sok a kérdés, túl sok, leány... *Fenyegeti meg hosszú, csontos ujjával.* itt nem te szabod a feltételeket, ha nem tetszik sarkon is fordulhatsz. *Gúnyosan elmosolyodik.* Feltéve persze, ha van hová menned és tudod az utat. Persze érthető is a kíváncsiságod... valaha én is ilyen voltam, mint te, csupa kíváncsiság, csupa önhittség, *Szemei a lányra merednek, s elmerülnek dacos tekintetében.* vad és zabolátlan szépség. *Vigyorodik el, aztán ismét komorrá válik.*
- Ez a főzet még most... annyira nem fontos. *Legyint.* Egyébiránt pedig nagyon is az, de nem neked! Fekete, csupán egy alkotóelem, miből ez az egy van. De nem a hagyományos, csak egy módon nyerhető, ehhez kell a szertartás! Mint említettem őrületet okozhat, s későbbi terveinkben szerepel az alkalmazása... tömegesen... ehhez kell a segítséged. *Fonja végül karba kezeit, majd a lány tettrekészségére egy pillanatnyi elismeréssel szeme sarkában biccent, ami a Fény emlegetésére azonnal eltűnik arcáról.*
- Szóval bélyeg... és az életedet is? *Ejti kezébe állát.* Hümmm... érdekes... *Vigyorodik el ismét, szája hirtelen fültövéig szalad.* Még szavadon foglak, kicsi lány, szavadon foglak. *Támaszkodásából hirtelen fiatalos lendülettel kiegyenesedik, s az ajtó felé indul.*
- Elébb az alkotóelemek, mik a szertartáshoz szükségesek. A szertartás neve Éjharag. Nevéből adódóan megidéz valamit, egész pontosan egy szörnyű kígyót, minek mérgét hagyományos módon lecsapolva, megkaphatjuk... ezt... *Mutat a fekete üveg felé, melyet immár ismét gyorsan eltesz helyére.*
- Sajnos azonban nem adja könnyen magát, ezért van szükség hozzá a groklikhra... is. Kérdésed pedig, a tábortűz kapcsán több, mint helytálló! *Tárja szét kezét, s felvéve a gyertyát az asztalról, kilép a rozoga ajtón, int a lánynak, hogy kövesse.*
- S, hogy miért nem csináljuk, ha eddig is ezt tudtuk? *Meséli, miközben az ajtón kilépve, a kalyiba mögé indul, s a barlang hatalmas száját nem messze megfestő tábortűz lángjai lobogása tűnik fel, egyben a jajveszékelés és sírás erősödik.*
- Egyrészt mondjuk úgy, hogy kifogytunk az állatbefogókból... Nyeheheee... *Kacag fel vékonyan és rekedten.* Másrészt, a munkavállalókból is. *Biggyeszti le sajnálkozva száját.* Öregek vagyunk már, szinte mindnyájan, a szertartáshoz is erő kell, ami benned talán megvan! Vagy nincs. *Vonja meg a vállát hamiskásan, s közben a tábortűz mellett elhaladva, immár egy sötétebb hasadékból vastag, megkövesedett ágakból faragott rácsok tűnnek fel.*
- Kérdésedre pedig, lásd hát a választ! *Röhög fel, kezét szájára tapasztva, majd a másikkal eltartva a rácsok felé a gyertyát, a leválasztott barlang mélyedésében alakok tűnnek fel. Csontsoványak, a zöme a hideg kőpadlón fekszik, szemük sárgás és beesett, némelyikük felpuffadt hassal, nyöszörögve könyörög élelemért és vízért. Egyesek testét mély vágások és harapásnyomok tarkítják, de nem ez a legszörnyűbb. Akadnak holtak is, kinek néhány ujja, esetleg egész testrésze hiányzik már, arcuk torz kiáltásban megfagyva. Talán a szag, mit árasztanak, a legelviselhetetlenebb, ürülék és vizelet szaga keveredik a holtak bűzös kipárolgásával.*
- Kegyvesztettek, próbálkozók, lopni, vagy tanulni vágyók, egyesek a fenti világban próbáltak boldogulni, de úgy, hogy nem fogadták el azok törvényeit. Mások csupán a csatornában próbáltak boldogulni, s nővéreimtől loptak. Tökéletes kísérleti alanyok egyébiránt, de neked nem ez lesz a feladatod. *Nevet fel ismét, majd az egyik rácson át könyörögve kinyúló kézbe rúgva hagyja ott a ketrecet, s lép távolabb.*
- Groklikh. Rovar. Minden nedvet magába szív. El kell ejtened egyet, vagy mással ejteted el, az mindegy. Azonban elébb szedd ki belőlük, melyikük tudja, hogy hol található... *Hidegen pillant fel Hanlorenre, gyertyájával megvilágítva annak arcát.* majd abból, aki tudja... azt, hogy hová kell menned érte! Csodálatos feladat!! *Visít fel őrülten nevetve, majd megigazgatja vonaglásában összekuszálódott haját.*
- Aztán vér kell majd... nem sok, épp csak egy fiolányi. Erőteljes és buzgó, vörös, mint naplemente a szélben, egy lánytól, ki önként adja, ármány kell, ármány. *Halkítja a hangját, s fokozatosan hajtja le fejét végig a lányra nézve.*
- Esetleg... esetleg... cserébe adhatok valamit, mi tán némi immunitást is ad a méregre, elvégre ehhez értek... de tán a sötét úr erejét begyűjtő imát is kaphatnál... *Vakarja meg állát lassan.* Feltéve, ha sikerrel jársz, egyébként nincs üzlet. *Hadarja gyorsan feltételeit, látszik már, hogy sietne türelmetlenül dolgára.*


96. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-14 22:11:49
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-Segíthet céljaink elérésében.
*Visszhangozza a banyát, merengve fürkészve annak ráncokkal szabdalt arcát.*
-Áruld el, mit tudhat e főzet? Nem méregkeverő mesternek ereszkedtem ide a föld alá, Te is tudod.
*Fonja karba kezeit kissé talán gőgösen.*
-De ha valóban segít, úgy érdekel.
*Hunyorog a banyára, még egy apró mosoly is átsuhan arcán.*
-Nos? Hol kezdjük?
*Áll fel ültéből és fordul körbe a szűkös kis viskóban, mintha ugyan már várná valamelyik sarokban előkészítve az üst és az alapanyagok.*
-Ami a Fényt illeti... Van olyan bélyeg, mit sosem moshatunk le magunkról. De bízhatsz bennem. Még az életed is a kezembe adhatod.
*Rándul megint ajkainak széle.*
-Mutasd hát meg a szertartást. Cserébe segítek neked... Talán még a bizalmadra is rászolgálok. ~Érjen vajmi keveset.~
-Odakinn a tűz körül... Kik vannak?



95. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-13 22:35:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

*Érdeklődés mutatkozik arcán, tekintete azonban kis idő múlva gonoszan csillan meg, s a mélységes mély ráncok sokkal inkább barázdákká rendeződnek. A lány merész hangot üt meg, s a grimasz arcán, a vénnek szemmel látható, ismeri már a szeszélyes mimikát. Olvasott belőle eleget, tudja mit mutat a fájdalom, a gyötrelem, s a szenvedés. Emellett persze feltételezhető, hogy egyéb aspektusait is ismerheti, azonban idővel a barázdák mélysége csökken, s a ráncok visszaállnak eredeti méretükre.*
- Merész a nyelved leány, de nem neheztelek rád. *Talán vértől mocskos körmeire pillant, melyek a gyertyafénynél láthatóan tűhegyesre reszeltek, akár egy mesebeli vadé.*
- Egyeseknek tán bujdosás, de csak azoknak, kik nem ismernek bennünket. *Tekintetét, még a lányon pihentei, aztán csak legyint.* De talán majd meg fogsz, s a harag nem a sötér úr hívei közé való. *Megkocogtatja az üveget.*
- Ez? Őrületet hoz... hihhihii... *Kacag fel vékonyan és röviden.* Erőnk van, de nem erő kell ahhoz, mélység, ármány és praktikák! *Villan meg a tekintet.* Egyébiránt pedig a sötétség akkor tud legjobban megbújni, ha fényben teszi azt, hiszen nyilvánvaló bár... *Vigyorodik el sötéten.* de árnyéknak tűnik. *Hajol közelebb, bűzös lehelete a lányt érinti, s fogsora kivillan. Hanloren láthatja, hogy néhány foga is hegyesre reszelt, ki tudja miért?*
- Mint mondtam méreg, de nyilvánvaló, hogy a legtitkosabb receptjeinket nem fogjuk veled kikeverni, hisz hová lenne a tanulás, a tűz, s a szenvedély! *Tárja szét kezét, majd egy mozdulattal eltünteti az üveget köpenyében, s felemeli ujját.*
- Emellett nem bízom benned... bűzlesz a fénytől valamiért. *Sandít gyanakvóan a lányra.* De... talán mégis segíthetsz... *Egyik hegyes körme ráncos állát simítja, majd az asztalra csap és határozottan felpattan, s edényeit kezdi rendezni, rá sem pillantva a lányra.*
- Keserves és hosszú út lesz, mely áldozatokkal jár. *Hadarja gyorsan.* Nyilván nem ingyen. Mint látod nem vagyok mágus... sokkal inkább egyszerű méregkeverő... nyehheheee... van egy szertartás, csak éjszaka végezhető, ellenben oly mérget ad, mi segíthet céljaink elérésében. *Pillant hátra válla felett, hogy figyel-e a lány.*
- Az első alkotóelem... *Kezd bele, majd legyint.* De kezdjük talán az elején. Hallottál már a groklikhról? *Vigyorodik el.* Apró kis rovar, semmi több, de minden növényből képes táplálkozni... nedveket szív... méreg, vagy gyógy? Kit érdekel, neki nem számít, benne van mind! *Megfordul, s hátát a polcnak támasztja, görcsbe rándult kezét maga előtt összefűzi.*
- Megtanítom a szertartást... majd gyümölcsét közösen aratjuk le, aztán meglátjuk, hogyan tovább. Érdekel? *Száját cuppogva csücsöríti, látszódik, hogy van még tovább.*


94. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-11 18:27:27
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-Tehát még is csak bújdostok.
*Rándul hangyányit ajkai széle.*
-A peckesen járó erkölcscsőszök elől, kik megmondják, mit szabad és mit nem.
*Mutat rá, miközben pillantása elkalandozik a banya válla felett.*
-Ha a sötétség uralná a Kikötőt, Ti diktálhatnátok az erkölcsöt. Ahogy nektek tetszik. De tudom... Nincs elég erőtök hozzá.
*Emeli fel tenyerét, mielőtt az asszony közbevághatna.*
-Meg kell fékezzem a Fény Cafkáját, mielőtt eléri a Kikötőt is. Ehhez viszont szükségem van minden erőmre.
*Karbafont kezekkel mered az asszonyra.*
-Hisz ugyanarról beszélünk és ugyanaz vezérel minket. Hogy fönt setétség uralkodjék, erkölcs helyett fegyelem, káosz helyett rend. Mindnyájunk a sötétségnek hódoljon, vagy így... Vagy úgy...
*Kúszik tekintete az üvegcse fekete tartalmára, majd vissza a banyára.*
-Segítek. De mi van az üvegben?
*Hajol előre ültében.*
-Láttam méregből és gyógyfűből is ezret. Ugyan mit taníthatna nekem egy vajákos?
*Hunyorog az öregasszonyra kérdő tekintettel. Ami azt illeti, biztosan sokat. Tudja, hogyan csillapítsa a lázat és azt is, hogyan fertőtlenítsen egy zsebet. De a mérgekhez és a különleges eszenciákhoz vajmi keveset konyít. Ezt viszont a világért sem kötné az asszony orra alá, helyette kihúzza belőle szavakkal, már ha ez lehetséges.*


93. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-11 15:43:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Egy darabig még a lányon pihenteti tekintetét, aztán felhagyva azzal, amit csinál, hirtelen felkel és az egyik polchoz lép, hogy levegyen valamit. Egy pillanatig keresgél, a lánynak nem válaszol, talán a türelmet tanítja, tán összeszedi gondolatait. A kiáltozások és a sírás kissé halkabb ugyan, de kiválóan hallható. Néhány perccel később egy fekete folyadékkal teli kémcsövet helyez az asztalra, majd ismét kényelembe helyezi magát, s csontsovány, ében eres kezeit egymásra helyezve tekint fel.*
- Elszánt és bátor kijelentés, de nem gondolhatod komolyan, hogy a sötét úr egyetlen elfet is felruházna oly erővel, hogy saját maga megdönthesse a fenti rendet. Ennyi nem elég! *Csóválja meg fejét.* Minden összefüggéseken alapul. Vegyük például a síró kintieket: Ellenállók, ellenszegülők, kik egyes csoportok érdekeit nem úgy szolgálták, ahogyan kellett volna. Mi eltüntetjük a nyomokat, s cserébe megkapjuk, mire szükségünk van. A vér, a kísérletek, a különböző áldozati technikák tökéletesítése, de nem csak erről van szó. Üzlet. *Tárja szét kezét.*
- Mi nem bujdosunk, mi itt érezzük jól magunkat, s nem azért mert különböző sztereotípiák alapján Sa'Thereth hívei csupán mocskos lukakban és barlangokban tanyázhatnak. Csupán praktikus okai vannak. *Vonja meg a vállát.* Fogalmazzunk úgy, hogy néhány teendőnk, egyes _alapanyagunk_ felhasználása, hogy úgy mondjam közerkölcsbe ütközik. Olyan erkölcsökbe, melyet mi nem vallunk. Hogy miért nem valljuk? Mert a világ kegyvesztetté vált. Hajléktalanok és csavargók járják az utcákat, mindenkit megtámadnak a haszon fejében, s nem ismernek el semmit és senkit. Eeyr mit tesz? Híveivel emeli fel őket, de a felemelkedést gyakran kihasználják, s visszaélnek vele. Teysus? Hogyan lehetne egyensúly, mikor az egyik elvenni akar, a másik pedig adni? Tán közös minden vagyon? Tán mindenki egyenlő részt dolgozott meg érte? Miért van, hogy a szegények és nincstelenek hajléka ocsmány és rendezetlen? Takarítani tán pénzbe kerül? *Hangja eltorzul, szája összeszorul, szinte köpni támadna kedve, s a szavak valóban így hagyják el a száját.*
- Igénytelenek és undorítóak! S, még mi vagyunk a gusztustalanok! *Vág egyet az asztalra, s a kémcső elemelkedik kissé.* HÁT NEM! *Lihegve néz a lányra, s miután levegővétele kicsit csitul, ismét csendesen, reszelős hangon megszólal.*
- Nem bujdosunk, csupán ezt választottuk, míg kellő hátterünk nem lesz... addig meg... segítünk a Patkányoknak, közben pedig önkéntelenül is megtisztítjuk az utcákat. *Nevet fel, de tekintete hideg és könyörtelen marad.*
- Vajákosok vagyunk, méregkeverőkből a legjobbak, s bár te vélhetően papnőkre számítottál, azokból bizony már kevesek akadnak, ellenben a hitvallásunkat felveheted, Eeyrrel ellentétben egyféleképpen terjesztjük a hitet, nem csak és kizárólag tűzzel, vagy kizárólag szép szavakkal és ajándékokkal. *Tűnődve emeli fel a kémcsövet.*
- Előbb ezt gondoltam feladatodul. *Mutatja a sűrű folyadékot.* Ebből kellene minél több... de... meggondoltam magam. Mondd, mit gondolsz erről az egészről, mit most elmondtam? Aztán kezdődhet a tanításod. *Bólint jóváhagyóan.*


92. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-09 19:23:45
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Összerezzen a szóra a hosszú, néma út után. Azt gondolná, hogy a tábortűz felé mennek, de nem. Az ősöreg asszony egy kunyhóhoz vezeti. Belép rajta rögtön vezetője után, majd behajtja maga mögött az ajtót.
Csak egy pillantásra néz körbe a házban. Orrát megcsapja az orrfacsaró bűz, elsőre valamiért a halál maga jut eszébe róla. Aki találkozott már vele, tudja s sosem felejti, milyen is az a "halálszag".
Átnyújtja az üveget, majd leül a mutatott helyre. Figyelmét akaratlanul is magára vonják a kintről szűrődő hangok és szagok. Végtére is, még azt sem igazán tudja, hol van!*
-A lentiről? Csak amit fenn rebesgetnek. Hogy itt bújnak meg azok, kik fenn nem űzhetik azt, amihez igazán értenek.
*Feleli kis idő után. Egyik lábát a másikra helyezi keresztben, a zöld szemek pedig az öreg arcát fürkészik a halovány fénynél. Tudja, miféle népek bújnak meg a csatornában. Elvégre odafenn, a Kikötőben is sokan követik a sötétség istenét, de egészen máshogy gyakorolják vallásuk, mint az idelenn élők.*
-Habár nem kéne bújdosniuk.
*Kezd neki lassan, de nem folytatja. Talán a létbizonytalanság, talán az öregasszony határozottsága, de a fölényes arroganciát, mit magával hozott, valahol út közben elhagyta a sötétségben. Valahogy nevetségesnek érezné szájából, hogy hadba hívja a Csatorna lakóit vagy akár parancsolni merjen bárkinek itt.*
-Ismerem uram tanait. Mióta a sötétség felnyitotta a szemem, tudtam, hogy el kell jönnöm ide... Tanulni és szolgálni.
*Összekulcsolja kezeit térdén és szétnéz a kunyhóban, mintha megtalálhatná ittlétének okát. Végül ismét az asszonyon állapodik meg szeme.*
-Nincs elég erőm, hogy megtörjem azokat, kik a sötétség ura ellen fogadkoztak. Sokan vannak és erősek...
*Még ha ismerné a sötétség mágiájának minden fortélyát, tán akkor sem akadna közöttük olyan varázs, mivel kárt tehetne ellenségeiben. Katonáknak pedig híján vannak... Még akkor is, ha vele az ork a Vérkertben, kit fogadkozott feltámasztani.*
-Mit kellene tudnom erről a világról?
*Tér vissza a kérdésre és hunyorog az asszonyra kíváncsian.*


91. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-09 16:43:45
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Akad néhány kanyar, vagy forduló, melyet a lány magáénak tudhat és megjegyezhet, egy-egy világító penészgomba pont felettük, néhány mély és érdes karmolásnyom a falon, azonban a legtöbb ilyen "jelölés" hamar érdektelenné válik, mikor a második, vagy harmadik fordulóban ugyanezzel találkoznak. Vajon az öreg, több alkalommal ment végig ugyanazon az úton és valójában körbe-körbe járhatnak? Vagy a barlangrendszer ezen szeglete már meglehetősen egyívású és csak az tudhatja az utat lefelé, ki már számtalanszor megjárta, s szám szerint megjegyezte az utat? Ezt nem lehet tudni, annyi bizonyos, az eltévelyedés meglehetősen könnyű, ahogyan Sa'Thereth útján általában is.*
- Rövid élet, baaah! *Nevet fel az öregasszony, sunyi tekintettel hátrafelé pillantva. Bár nem erősíti meg, Hanloren saját magának feltett kérdése lehet mégsem áll messze a valóságtól, s a ráncos arc, sokkal több évszakot takar, mint amennyit sejteni lehet. A barlang vájata hamarosan szélesedni látszik, s lejtő helyett immár mintha kissé felfelé haladna, a bűzös csatornaváladék megszűnik lábuk között folyni, s nem marad más, mint a vélhetően kézzel vájt, fogazott sziklapadló.*
- Megérkeztünk. *Szusszan egyet az öreg előre mutatva. Ha a lány elnéz az irányba, tábortűz fényét láthatja, s illatát is érezheti. A kiterebélyesedett barlang falát majdhogynem békésen világítják meg a lángok, de ez a béke csupán a szem látszata, a fül mást jelez. Kiáltás és sírás, csattogás és ütlegelés hangja, de az öregasszony nem afelé tart. Sokkal inkább egy gallyakból, rongyokból, gyermek és felnőtt ruhadarabokból összetákolt kunyhó felé, a hangok sokkal hátrábbról hallatszanak. A kunyhó nem nagy, talán, ha két helyiségnek adott bent a hely. Ablakai nincsenek, minek? A barlang falát senki sem bámulja szívesen. Ajtaja egyszerű deszkákból, nyikorogva nyílik, ahogy a zsinegek a többi fához dörzsölődnek.*
- Gyere csak be! Na! *Mondja a lánynak, s maga is belép, fejét lehajtva. A viskó berendezése szegényes, de annál színesebb. A félhomályt hamarosan elűzi a gyertya fénye, s jobbra számtalan lombik, növények hada, preparált, kibelezett állatok üvegekben, sokféle meghatározhatatlan tartalmú edény. Az egész ház bűzlik. Nem lehet megmondani, hogy miféle bűz, olykor dögre, olykor pedig gyógyfűre emlékeztet, de a kártékony fajtára, már, ha lehet ilyet mondani.*
- Ülj le! *Parancsol a lányra, majd a szütyőjét visszakérve a vérrel teli üvegcsét az egyik tákolt polcra helyezi. A helyiség közepén asztal, mellette sámlik, arra Hanloren helyet foglalhat, ha szeretne. A nő is leül aztán, vizenyős, sárgás tekintetét a gyertya lángja mögött a lányra emeli, majd pipát vesz elő, s békésen kezd pöfékelni egy öblös köhögés után. A házba is beszűrődik a kiáltozás, félelem szaga kúszik a levegőben, vizeleté és ürüléké is.*
- Szóval tanulni akarsz. Sa'Thereth tanairól, s ezért a csatornába jöttél... *Összegzi miközben mélyen a pipájába szív.* Mit tudsz erről a világról? *Kérdezi, s dől hátra.*


90. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-08 22:26:39
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Csendben követi az öregasszonyt, igyekezvén megjegyezni az utat, amelyen haladnak. Persze ez a kacskaringós, sötét labirintusban lehetetlen feladat. Nem kérdezi, hová tartanak, úgy sem kapna rá választ, a kíváncsiskodásával pedig nem akarja bosszantani kalauzát. Viseli az oktatást s hiába gyűlik nyelve hegyén ezernyi csípős válasz, jobbnak látja lenyelni azokat. Némán követi hát a rejtélyes csontasszonyt, magasra emelve a kapott fáklyát kezében.*
-A rövidélet átka.
*Jegyzi meg halkan, elvégre ránézésre még is csak egy emberrel van dolga. Most viszont, hogy így belegondol, megsaccolni sem tudná, az asszony milyen korban járhat.
Ezernyi kérdés zsong fejében, de befogja a száját. Követi az öreget az ásító sötétségbe, ezzel talán az életét is a kezébe helyezve. Csak a fülét hegyezi a hangokat hallván és szemét mereszti az elöttük húzódó feketeségbe. Vajon hol lehetnek?*




89. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-08 20:43:13
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

*Összeszűkül a tekintet, mikor a csontot Hanloren eldobja. Láthatóan szemöldökei kissé megemelkednek, de nem szól semmit rá, úgy látszik ezt a döntést a lányra bízza, majd megfordul, s mintha mi sem történt volna elindul, csak egyetlen legyintés jelzi Hanlorennek, hogy kövesse.*
- Az út, min elindulni tervezel megváltoztat, magába szippant. Most még bájos vagy, kedves, de hozzánk jöttél, a te döntésed. Hogy mi vezetett ide? Azt csak te tudod. Lehet a felkészületlenséged... a hirtelenséged... de Sa'Therethet többféle módon szolgálják, most az egyiken indulsz el. Most egy kicsit maradj csendben.
*Vonja meg a vállát, s a csatornában halad, a járat kissé ismét szűkül, s lejteni kezd. A falak tapintásra nyirkosak és algásak, néhol penészes, dohos szag csapja meg a lány orrát. Többször kanyarodnak, s többször váltanak irányt is, a banya minden fordulónál a lányra pillant vizenyős, eres szemével. Egy idő után fáklyát ragad valahonnan, tán egy fali tartóból vette, s azt meggyújtva adja a lánynak. A téglával kirakott járatot, hamarosan, mintha vájat váltaná fel, ez már inkább barlang, bár nem látja mikor tértek le erre, s hol.*
- Hogy gyönyörű maradsz-e? Én nem tudhatom. *Nevet fel rekedtesen.* Valaha én is szép voltam, gyönyörű, mint mondtad... de döntöttem, s az úr szolgálatának szenteltem életem. *A lányra pillant, s megáll.*
- Hogy ki dönti el? Az idő, lányom... az idő... Nyeee-hehehehee... *Legyint, s nevet tovább, majd ismét megindul, a távolból mintha hangok hallatszódnának.*
- Hamarosan megtudhatod, mire vállalkoztál, ne légy türelmetlen. *Ripakodik rá a lányra.*


88. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-07 22:26:02
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Elhúzza száját a hallottakra. Tehát még sem hozhat létre mozdítható oltárt... Pedig mennyivel egyszerűbb lenne minden! Úgy gyűjthetné a lelkeket a medálba, mint elfleány a mező virágjait a kosarába.
Átadja a csontdarabot, majd összehúzott szemekkel figyeli, ahogy az öregasszony az ajkaihoz emeli. Egy pillanatig tényleg elhitte, hogy a csontasszony majd cuppogva fogja letakarítani a csontdarabról a bűzös húst. Mikor felé nyújtja a bordát, ő ugyan átveszi, de csak hogy a következő mozdulattal a padlóra dobja.*
-Förtelmet?
*Emelkedik fel finoman a szemöldök, miközben feltápászkodik a földről.*
-Nem. Gyönyörű leszek, akár a holdfényes éj és hatalmas, mint maga a sötétség.
*Az asszony szütyőéért nyúl. Nyelve hegyén lenne a csípős válasz a következőkre, de helyette lenyeli mondandóját és csak némán emeli magasba a gyertyát.*
-Ki méltó rá, hogy eldöntse, érdemes vagyok-e?
*Szólal meg kis idő elteltével. Az asszony tud egy s mást az oltárokról... Ő vajon kicsoda és mi a szerepe itt lenn?*
-Szerintem kevesebbet mutatsz, mint ami valójában vagy.
*Kezd neki a találgatásnak óvatosan, de nem folytatja. Helyette inkább igyekszik a lába elé nézni és úgy tartani a gyertyát, hogy az előtte haladó is jól láthassa, mi van előttük.*


87. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-07 17:09:26
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Elégedetten morran fel a baljós reccsenésre, majd immár közelebb hajolva a lábdobogás is megszűnik.*
- Úgy! Ügyes! *Pillantásában nincs semmi elismerő, egyelőre csupán szóban az, azonnal folytatja, ismét egy öblös rikácsolós nevetéssel, mint, aki valami vicceset mond és nevet saját magán.*
- A hordozható oltár csupán fantazmagória, legenda. Egy felszentelt oltár nem mozdítható, kapcsolódik az elemekhez, _ahhoz_ a földhöz, _ahhoz_ a levegőhöz. Abban a pillanatban, ha hozzáérsz és megbontod, ez a kapcsolat viszont eltűnik. Ellenben erőt adó talizmánok akadnak... *Gondolkodik el.*
- Hogy pedig érdemes vagy-e vagy sem... azt döntsék el az arra méltók, nem igaz? Hisz én csupán egy öregasszony vagyok, miért beszélsz úgy, mint, aki mesterét látja? *Szigorul meg a szempár, a ráncos arc két oldalán gödröcskék jelennek meg.*
- Naa, add csak ide! *Mutogat hirtelen a csont felé, s reszketeg keze kivágódik a holt mellkasa felé, honnan egy undorító cuppanással rántja ki a bordadarabot. Gyertyafény felé tartva forgatja meg, közben az üveget elrejti szütyőjébe.*
- Szép... formás! *Keze lassan indul el a bordadarabbal a szája felé, mit árnyalatnyit eltát, közben vizenyős és mélyen ülő hideg tekintete a lányra néz. Az utolsó pillanatban állítja meg a mozdulatot.*
- Nyeee-heheheheee... nem vagyok én állat! *Vihog fel eszelősen.* különben sem erre kértem és igazából nem is olyan friss már... *Fittyed le fitymálóan szája.*
- Tessék! Tartsd meg. Az első. *Mutat végig magán, s rázza meg ruhája korcait, melyeken a különböző méretű csontocskák összeverődve annak szélkereplőhöz hasonlatos hangot. Ujján végigcsorog a mászkos, félig alvadt vér, a beltartalomhoz dörgölőző csontot két ujja közé csippentve tartja a lány felé. Egy pillanatig fürkészőn tekint Hanlorenre.*
- Szóval az úrnak szüksége van rád... ha? *Megcsóválja fejét.* Egy ilyen gyönyörű lány miért akar magából förtelmet csinálni... *Sóhajt fel, vonásai majdnem emberiek lesznek egy pillanatra, aztán a lányra rivall.*
- Hozd a szütyőm és ne légy láb alatt! A szemed legyen nyitva, a gyertyát tartsd elém. Mélyre megyünk, gondolom sem ételt, sem italt nem hoztál, hát akkor gebedj meg! *Ordít fel hirtelen dühösen.* Én nem foglak etetni, nem az anyád vagyok, azt eszel, amit találsz! *Amint befejezi, már korát meghazudtoló fürgeséggel fordul, de előtte még lábával taszít egyet a kivonszolt hullán, ami lusta csobbanással tűnik el a vízben, s úszik tovább néhány lábbal lejjebb felbukkanva.*
- Figyelj arra, hogy ne úgy végezd! *Lengeti meg csontos ujját, de ár csak hátrafelé, mert elindult lefelé a csatorna belsejébe.*


86. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-06 23:52:00
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Csupán szeme rebben, miközben a pengét a halott mellkasába szúrja.* ~Én mindenre képes vagyok.~
*A rugalmasságát vesztett bőrön úgy hatol át az éles kés, akár a vajon.*
-Hordozható oltár...
*Suttogja alig halhatóan, baljába véve a feketére égett medált nyakában. Képes lehet rá? Saját kezébe vehetné életét, vagyis inkább a nyakába.
Beakasztja a kést a kemény borda alá, majd két kézzel markolva rá a tőrre, felfelé feszíti. Csak egy pillanatra remeg meg keze az erőkifejtéstől, egész addig folytatja, míg nem hallja meg az undok roppanást.
Csak szeme villan hátra az undok nevetésre. Érezte rajta... A banya érezte rajta, hogy lelke már kapcsolatban áll egy oltárral. Még is csak tudhat valamit az asszony.*
-Érdemes!
*Vágja rá azonnal, majd kissé visszafogottabban, nyugalmat erőltetve magára folytatja.*
-Taníts... Én pedig segítek neked. És urunknak is szüksége van rám. Tudom, mert érzem. Meggyengítették ellenségei, az árnyékának nőnie kell, míg túl nem növi a fényt.
*Azt már nem fejti ki, hogy a Vérúr megsebzői között volt ő is. De tényleg ő volt?
Kezében még mindig a mocskos késsel, a holttest mellett térdelve emeli fürkésző pillantását az öregre. Vajon mit vár még tőle?*

A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.07 00:00:13


85. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-06 21:08:20
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Csak a sarus láb dobogása vált kissé türelmetlenebbre a lány kósza pillantására, sőt némi kíváncsiságot is fedezhet fel benne, mintha csak azt vizsgálná, vajon Hanloren bírja-e a hasonló tetteket? Talán némi gunyorosság is elvegyül a mély ráncok között, ami azt próbálja sugallni, hogy ez csak a kezdet. Mikor a testet kihúzzák, már kíváncsian hajol a lány fölé:*
- Úgy, úgy, a vénákat alaposan ki kell kaparni, van ott még... *Vihog fel markát dörzsölve, azonban ez elhal, mikor Han az üvegcsét felé nyújtja. A zavaros, szinte szilárd masszát a gyertya lángja felé tartva lötyögteti meg, majd az üveg mögül a lányra pillant.*
- Türelem, lányom... most törd ki az egyik bordacsontot. Fel kell nyitnod hozzá a mellkast. *Villan meg a tekintete, de az arca fagyosan komoly és komor.* Itt vágd bele a tőrt... csúsztasd alá, pattintsd a pengét felfelé, úgy. Kifordul szinte magától. *Meg sem remeg a hangja.* Vagy nem vagy rá képes? *Csendül ismét fel a gúny egy hangyányit.*
- Csináld csak, közben talán kaphatsz némi információt. A hullával meg ne foglalkozz, sokféle teremtmény él a csatornában, ki nem válogat. *Legyint. Arcán talán olvasható, hogy ettől jóval többet tud az esetről, de egyelőre nem köti a lány orra alá.*
- Egyesek büntetésből kerülnek le. Egyesek pedig... Nyehehehehe! Önszántukból! *Emeli fel vihogva ujját, majd hirtelen holt merevvé válik arca.*
- Réges-régen, mikor a Vér Útja még nem is létezett, a Patkányoknak írmagja sem volt, volt egy ifjú, aki azt gondolta képes lehet hordozható oltárt készíteni. Nem tudom, hogy mire jutott vele, talán valahol még élő a tudás. *Megrázza a fejét.*
- Oltár nélkül nem megy... illetve... talán van egy mód... de ahhoz túl fiatal vagy, nem hiszem, hogy képes lennél rá! *Zárja máris rövidre, s fittyed le csalódottan a szája.*
- Az egy kapocs, egy közvetítő közeg, ha úgy tetszik. Ha elég erős a hited, bárhol tudsz magadnak és uradnak építeni. Miért nem jó módszer az? *Vált kissé mesélőssé a hangja, s a csatorna belseje felé tekintget.* Hosszú addig az út, de egyet ne felejts. Soha nem kötődj olyan oltárhoz, melynek mások is ismerik a helyét... *Sétálni kezd, s körbejárja a lányt. Közelebb hajol, s hajába szimatol.*
- ÓÓÓÓÓ! *Visít fel hirtelen.* Hát már késő... óóó, te balga lány! Hát már megtetted, igaz? IGAZ?! *Nevet fel csúfondárosan.*
- Ím hát... túl hirtelen vagy, túl heves természetű... vajon érdemes vagy-e egyáltalán arra, hogy foglalkozzam veled? *Közben immár karba font kézzel szemléli, hogy a lány hogyan boldogul a testtel, egyáltalán vállalja e a tettet, ami gyakorlatilag a hullagyalázással egyenértékű.*


84. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-05 21:18:47
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kellemetlent fordul gyomra, mikor kiemelik a holttestet a vízből. Vagy legalábbis azt, ami maradt belőle. Hamar lenyeli a rosszullétet, hisz látott már elég borzalmat élete során... De jobbszeme idegesen tikkel, mikor feladatul kapja a holttest "lecsapolását".*
~A többiek... Frissebbek.~
*Kíváncsian villan szeme az öregasszonyra, de nem szólal meg. Helyette előhúzza kését, hogy a holttest fölé hajoljon. Arca kifejezéstelen marad, legalábbis igyekszik nem tanúbizonyságot tenni türelmetlenségéről. Hisz már az egész felszínen a fekete éjszakának kellene uralkodnia az ő jóvoltából, de helyette egy öregasszony parancsainak tesz eleget idelenn, a bűzös csatornában.
A késsel végigmetszi a holttest karját, ott, ahol az ereket sejti. Tudja, egy egyszerű vágás az érre nem lenne elég egy ilyen régi holttestnél. A vér rég nem folyik, de így is kibuggyan némi zavaros, vöröslő mocsok... Ami a megalvadt vérből megmaradt. A késsel kikaparja és az üvegcsébe helyezi, amit elér, nagy gonddal és koncentrációval, még csak a szeme sem rebben. Megismétli a műveletet a hulla nyakával is, majd némi viszolygás kíséretében a szívnél is.
Mikor végzett, felegyenesedve zöldjeit az öregasszonyra emeli, az üvegcsét pedig visszanyújtja. Tudja, a csontasszony azt mondta, utána beszélnek, de végül újfent a hevessége győz és kibukkan a száján a kérdés.*
-Szeretném tudni... Hogy képes lehetek-e oltár nélkül is mívelni a sötétség mágiáit?
*Hunyorog az öregasszonyra a táncoló gyertyafényben. Ezer kérdése lenne még... Feljönnek-e a felszínre a lent megbúvók, hogy megülhessen fenn a sötétség? Tanulhat-e bármit az öregtől, egyáltalán ért-e a mágiához? Még is csendben marad és csak a legfontosabb kérdést teszi fel. Alig ismer néhány varázst még, de tud a sötétség mágiájáról eleget ahhoz, hogy ismerje az oltárok elengedhetetlen szükségességét.*
-Ő miért halt meg?
*Csúszik ki még száján, jelentőségteljesen a holttestre emelve pillantását. Már rég érett benne a kérdés. Ugyan mit tett, hogy így végezte? Tán választ kapna rá, ha újfent a mágiához folyamodna. Nem szívesen osztozna utolsó másodperceiben ezzel itt, a miértre pedig valószínűleg akkor sem kapna választ.*

A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.05 22:44:45


83. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-05 16:47:35
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Duzzogó képet vág, ráncos ajkait csak úgy csücsöríti a sötétben, egy fia mosoly sem jelenik meg az arcon, csupán a vénséges vén, hideg és mély tekintet függ a lányon.*
- A vérúrra! Hát ne légy már ilyen értetlen, persze, hogy az övé... na! Gyerünk, gyerünk, nem érek rá egész nap, húzd csak ki onnan! *Pattogtatja ujját, majd tovább kotorászik szütyőjében.*
- Látom, hogy halott lányom, _arra_ már nem jó a vére... de... eeeeszméletlen fűszert keverhetek belőle... Nyehehehehe! *Rikácsoló banyakacaj, ami ismét rekedtségbe fullad kicsit. Hanloren mindeközben már a lustán úszó holttesthez lépdel. Nem ment messzire, látszólag semmi kedve a csatorna bűzös vizében úszkálni, ezért inkább fennakadt egy kiálló téglacsonkon. Most ott lebeg a víz színén, Hannak elegendő csak lenyúlnia érte. Van alkalma végigtekinteni a holttest arcán. Ásító szemüregek a világra, a kivert fogak helyén tátongó íny recézett, elfehéredett, itt-ott még kiáll a hús. Bizonyára azok a fogak nem maguktól estek ki. A víz kedves a szerencsétlennel, úsztatja felszínén, a saruba bújtatott, vénséges láb kopogásától kísérve, mit a türelmetlen néne produkál.*
- Úgy! *Hajol le maga is Hanloren egyedül gyenge lenne kiemelni a testet, pedig a fele hiányzik. Deréktól lefelé nincs meg a testének többi része.*
- Jaaaj... azok az átkozottak! A felét már elvitték! *Rázza meg fejét a néne, aki időközben egy vaskos üveget varázsolt elő szütyőjéből.*
- Na... *Löki a lány felé kezével.* Csapold le szépen! Remélem kést azt hoztál, ugye?! *Vágja csípőre kezét, ha a lány az üveget elvette.*
- Aztán, ha végeztél... utána jöhetnek a többiek! Nyehehehe!! A frissebbek! Nyeee-hehehehehe! *Velőtrázó kacaj, arca a plafon felé fordulva, tekintete még a sötétben is hidegen villan meg, jóllehet mintha a gyertyafény is kerülni próbálná. Hirtelen elhallgat, majd mosolytalanul és vénségesen mered Hanlorenre.*
- Utána szépen elmondod, hogy ugyan miért jöttél... merthogy... tanulni azt sok mindent lehet, leányom, azt megteheted annál a vén Abogrnál is, ki a tornyában pöffeszkedik. *Tekintetét mereven tartja a lányon.*


82. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-04 23:05:12
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kerekre tágul a szeme a meglepetéstől, mikor a vénasszony az izgalom legcsekélyebb jele nélkül ismétli el az első utasítást. Egy végtelen pillanatig csupán a ráncos arcra mered értetlenül. Leengedi, majd sietve elteszi a kést, megmarkolva a gyertyát, majd a mutatott irányba fordul.*
-Az övé?
*Érzi, hogy a hirtelen elpárolgott düh helyére most némi szégyenérzet költöztet pírt az arcára. Mint egy nehézfejű nebuló, aki sokadszorra sem érti meg a leckét.*
-Többi?
*Kérdi még mindig értetlenkedve, miközben a fejük fölé emelve a gyertyát az asszony nyomába szegődik.*
-Minek kell a vére? Ez halott.
*Mindenesetre teljesíti a parancsot és óvatosan a vízbe gázol. Kíváncsi... És persze izgatott. Fogalma sincs, mit kezd majd a néni a hulla vérével... Már ha van még egyáltalán benne vér. Beleborsódzik háta, ahogy lábát éri a csatorna jéghideg, zavaros vize. Baljában tartva a gyertyát lép a holttesthez, hogy megragadja annak ruháját, vagy ha az nincs, akkor a hajánál fogva úsztassa ki, hogy üggyel-bajjal a furcsa öreghez vonhassa. Mielőtt azonban ezt megtenné, a holttest mellett megtorpanva veszi szemügyre annak ábrázatát. Az eltátott, fogatlan száj, a kikapart, vagy épp kitépett szemek... Valamiért Ikta jut eszébe a megkínzott, meggyalázott holttestet bámulva.* ~Milyen méltatlan, szánalmas halál.~
*Fordultában ragadja meg maga mögött a hullát, hogy a csontruhás nénihez húzza... Bármi is a terve vele.*


81. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-04 20:33:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Lustán pillant a lányra, szeme sem rebben, csak pislog a mély táskák alól.*
- Mondom, a gyertyát! *Csóválja meg fejét, nem úgy tűnik, mint aki különösebben megijedt volna, még akkor sem, ha a kés végül a nyakának szegeződik.*
- De heves vagy leányom... *Rázza fejét gondterhelten, mint, aki most kapott rajta egy széltoló fiatalt, ki el akart csenni egy szeletet, az ablakba, hűlni kihelyezett almás pitéből.*
- Vér... vér... *Forgatja meg a szemét látványosan, majd igyekszik kirántani a lány kezéből csuklóját, gyertyástul.*
- De nem a tiéd... az övé! *Mutat előre másik, reszketeg kezével. Egészen pontosan a vízben úszó hulla felé, ki a pallóhíd alatt átcammogva, lubickol magányosan kivájt szemgödreivel a sötétbe meredve.*
- Hogy a... *Mered magára hirtelen.* Hogy ezek? *Hökken meg a felaggatott csontocskákra pillantva.* Miért, neked nincsenek díszeid? *Fenyegeti meg ujjával a lányt, aztán csak az úszó holttest felé int.*
- Na, gyerünk, húzd ki, lecsapoljuk szépen! Úgy tartják azé a legjobb, ami már kicsit oszlik... aztán megyünk a többiért! *Rikkant fel kedélyesen.*
- Csak fogd már meg ezt a gyertyát, gyermekem. *Szól hirtelen kissé komolyabban és sötéten.* Még a végén megéget... a pörzsölt hús szagát meg nem szeretem. *Vonja meg a vállát, hogy belezördül az összes rajta fityegő csont.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.04 20:34:38


80. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-03 18:10:39
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Szeme értetlen rebben az öregasszonyra. Nem erre számított. A gertyafény táncoló lángja mellett hamar végigméri a szemben álló küllemét és ruházatát, majd némi csodálkozás ül ki arcára a néne szavaira.*
-A vér...
*Ismétli halkan, majd a groteszk vigyorra mered. Ő beszélt volna az előbb is? Tán szenilis és nem emlékszik? Szeme villan gyanakvóan, majd mikor az öregasszony a gyertyát nyújtva kotorászni kezd, hát nem habozik sokat. Míg egyik kezével megragadja a öreg kotorászó kezének csuklóját, a másikkal késéért nyúl, hogy azt élével az asszony torkának szegezhesse.*
-A vérem kell?!
*Sziszegi szinte vicsorítva.*
-Hogy a csontjaim a nyakadba akaszdhasd? Én a sötétség urának szolgáit keresem, Te mit keresel itt lenn?!


79. hozzászólás ezen a helyszínen: Csatornarendszer
Üzenet elküldve: 2019-07-03 17:13:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 512
OOC üzenetek: 60

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

- Hogy mit mondtál? *Reszelős, csoroszlya hang.* Hozzám beszélsz? Miféle törlesztés, egyáltalán mit keresel a csatornában? *Néhány sercintés, koppanás, majd hirtelen Hanloren előtt fény gyúlik, s körülbelül négy lépés távolságra tőle, egy görnyedt alak látható. Külsőleg egyszerű néne, bár ruházata és fejkendője meglehetősen groteszk látványt nyújt. Szinte minden ruhakorcán különböző nagyságú és méretű csontok lógnak rajta felfűzve, a kisujjköröm nagyságától egészen a tenyérnyiig.*
- Kit akarsz te megtörni? Egyáltalán mit csinálsz korom sötétben a csatornában? *Hanlorennek furcsa érzése támadhat. Mintha a korábbi beszélgetés nem a nénével zajlott volna le, mintha az öreganyó, nem is hallotta volna.*
- Sötétség... az jó! Tudod mi jobb annál? A vér!!! Nyehehehehe... *Rekedtes nevetés, majd a gyertya fénye az öreganyó arcára irányul. Ráncos, csúf és vén, mélyen ülő, lógó, táskák szemek, vizenyős, sárga tekintet, zilált, szürkés-fehér haj, mely a kendő alól lóg ki. Vigyorától, úgy látszik foga rengeteg van, ami némi ellentétet szül korával. Az ilyen idős néniknek már nem szokott általában ennyi lenni.*
- Szóval?! *Koppant botjával.* Hadd halljam, mit keresel itt és kivel beszéltél az imént? *Kérdezi gyanakvóan, majd szütyőjében kezd közben kutatni, a gyertyát Han felé nyújtva.*
- Fogd csak meg! *Még mindig a szütyőjében turkál.* Lenne itt valami... *Motyog magában.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 79-98