Szántóföldek

Arthenior és részben a Kikötő éléskamrája. Tanyák, gazdaságok, kisebb nagyobb csűrök és istállók, valamint hatalmas földek terülnek el a lágy lankákon mindenféle javakat termelve, biztosítva a két település ellátását. Sőt, Arthenior bevételének jelentős része ezen áruk exportjából származik, főleg a nyugati városok vesznek tetemes mennyiségben élelmet Artheniortól.
A gondos gazdákat és a földön dolgozókat ritkán háborgatja bárki is, elvégre az erre kanyargó karavánúton gyakoriak az őrjáratok és a fegyveresek, hogy elriasszák a banditákat vagy a szörnyetegeket a környék feldúlásától. Ha valaki ért hozzá, megfigyelheti, hogy a karavánút nyugati oldalán lévő mezők messze sokkal újabbak, mint az út túloldalán lévők. Ennek oka, hogy Sa\'argathot idejében mindenféle szörnyeteg lepte el a már nem létező Grombar kastélyt, a szántóföldek déli csücskében, így a földművesek a városhoz közelebb menekültek, az ottani erdőt kiirtva újabb földeket alakítottak ki. Mára már itt is napi szintű termelőmunka folyik, a déli területeket viszont sokan feladták. Talán jobb is így, szállítani is jóval kevesebbet kell a terményeket, és öntözni is jelentősen egyszerűbb a közeli folyóknak hála.

Tharg Birtokok

Amon Ruadhtól keletre, a Nagy Erdőkerülő folyó két partján húzódnak a Vérszövetség saját földjei. Közel ezer hektárnyi terület, hol a termőterületek ligetes erdőségekkel, zsombékos nádasokkal, dombos szőlősökkel váltakoznak. Keleti végét a Szántóföldek és Kalácsfalva, nyugati szélét a Tharg- és az Erdei ösvény jelenti, északon a Gázló határolja. A földeken tanyák, az erdőben vadászházak, a folyóparton halászkunyhó jelzi az északról jött nomád törzs és a helyi őslakók békés együttélését. A rajta átvezető ösvény Amon Ruadhnál a Tharg-ösvénybe, a Révnél Kalácsfalvába és a Szántóföldekre vezető útba torkollik. Napjainkban a kalácsfalvi menekültek hatalmas területeket hasítanak ki maguknak az Erdei ösvénytől nyugatra és északnyugatra eső erdőből, valamint nagy számban telepednek le a központi tharg területeken, Synmirától északra is. Több tanya, kisebb házcsoport bújt ki a földből Amon Ruadh árnyékában, ahol a Szántóföldekről és a Kikötő felől menekülők új otthonra lelnek.

Kalácsfalva (F1)

A Szántóföldek legnagyobb állandó települése, a korábban Arthenior és a helyi gazdák, manapság pedig Kagan Thargodar nemesúr uralma alatt álló Kalácsfalva mintegy 40 házzal, és nagyjából kétszáz lakossal büszkélkedhet. A falu a Nagy Erdőkerülő folyó keleti partján, mintegy 200 hektár termőterülettel a Tharg Birtokok gyűrűjében helyezkedik el; a Tharg ösvénnyel és a nyugati Tharg Birtokokkal széles földút és erős komppal felszerelt rév köti össze. Kelet felé a faluhoz tartozó malom épülete mögött a Szántóföldek irányába szintén út vezet. A település saját, újjáépülő malommal, piaccal, faluházával és kúttal rendelkezik, védelmét a kapára-kaszára kapott nép és Amon Ruadh jól felszerelt őrjáratai biztosítják.
A múltbeli eseményeinek köszönhetően a falu lakossága a folyó nyugati partjára költözött, Kalácsfalván csak a Vashegy harcosai és önkéntesek tartózkodtak sok ideig, azonban mára újra életre kapott a kis falu.

Minior (F2)

Miniort általában úgy szokták leírni, hogy: „A búza hazája”. Kétségkívül rengeteg termőföld található a környéken, úgy 220 hektár. Ezt a területet műveli a kb. 50 főre tehető lakosság, melynek különösen nagy része gyermek. A tanya maga egy hosszabb utcával rendelkezik aminek a végét a település egyetlen nemesének, Hadgar Thogremnek háza a zárja. Az itt lakó idős férfi már régóta próbálja fejlődésnek indítani a települést, de mintha száz éve megállt volna az élet. Két ösvény Minorból Kalácsfalvára és Kulkataurba.
Az itt megtermelt gabonát Kalácsfalvára szállítják az ottani malomba. A falu további egyediségét jelzi, hogy a helyiek nagy örömére itt él Egbur bácsi is, a majd évszázados méhész. Senki sem emlékszik rá, hogy mikor költözött ide. Kaptárai pedig csordultig telnek mézzel, kis gazdaságában maroknyi suhanccal karöltve ő a legnagyobb déli méztermelő.

Kulkatarur (F3)

Kulkatarur már régóta elhagyatottan feküdt egészen az utóbbi hónapokig, amikor is a Tündérkertet elhagyó tündérek lakták be. Az ősi romokat kúszónövények, az utcákat bokrok és fák nőtték be. A parányi lények egyike megtalálta a település pusztulásának okáról szóló históriát, ami azóta is megtekinthető a falu központjában álló templomban. Valamikor régen a helyi vezetés (kiket a tharg história saját felmenőinek mond) egyik legnagyobbika hozott itt létre birtokot lányának. A kis falu fejlődésnek indult, több telepes is költözött ide a híresen jó termőtalaj miatt. Ezt a termékenységet mindenki a lány szépségéből eredeztette. Viszont történt egy nap, hogy a fiatal leányzó elment apjához bejelenteni, hogy talált magának párt. Az öreg nem örült ennek a hírnek, mert már rég kiszemelte a vőlegényt egy gazdag nemes személyében. Hosszú vitába bonyolódott végül az ügy, az apa bezáratta a lányt a kastélyába. Teltek múltak az évek, eljött az esküvő napja a kereskedővel. Az öreg, hogy még jobban kiábrándítsa a lányt, Kulkatarurban rendezte meg a menyegzőt. Az ünnepségen megjelent a leány szeretője. Látta, hogy mit tettek a kedvesével és amint az esküvő véget ért kard párbajra hívta a kereskedőt. Amaz nem tudott mit tenni, a sok ember mind őket nézte, bele kellett, hogy menjen a dologba. A párbaj a szerető győzelmével zárult, de a kereskedő önző volt, felpattant a földről és leszúrta a lányt. Az apa véres bosszút állt a kereskedőn. Kikötötte a Kulkatarur főterén álló fához és felgyújtotta a falut. A kapzsi kereskedő a településsel együtt lett hamuvá.

Sziritán (F4)

Kalácsfalvától nem messze található Sziritán. Közvetlen a folyó partján terül el, emellett egy nagyobb ösvény, úgy másfél szekérnyi széles, biztosítja a falu gazdaságát. Lakossága úgy 100 főre tehető.
Az itt élők kereskedelemmel foglalkoznak. Rengeteg értékes áru fordul meg itt amiknek hála az itt élők eléggé meggazdagodtak. Erre könnyű is rájönni, mert a fényűzés itt már majdnem akkora, mint Arthenior gazdagnyegyedében. Szegényeknek ritkán telepszenek le itt, a helyiek a környező falvakról vesznek fel alkalmazottakat.
A település határában található egy öreg romtemplom. Valamikor régen egy már elfeledett hit papjaié volt, mára csak egy ember használja, róla se tudni miért. A falubéliek csak „zsákos embernek” hívják. Minden reggel meglátogatja a romot hátán névadójával, estére teli puttonnyal sétál vissza a Sziritán szélén található házába. Senki sem tudja mit szed össze ott, hiába jártak már a dolog után többen is, semmi érdekeset nem találtak.

Szántószél (F5)

A nagyjából 80-85 főt számláló falvacska a szántóföldek szélén helyezkedik, talán a legmesszebb a folyó nyújtotta vízkészlettől. Nevét is onnan kapta, hogy a folyótól számítva ez a falu esik a szántóföldek legszélére. A 32 házat számláló település meglehetősen rendszertelen elrendezésű. Az itt élők többsége a folyó felől érkező úton lakik, annak ellenére is, hogy a településre érkező három út találkozásánál van a falu igazi központja. A központban egy meglehetősen lepukkant kocsma fogadja a hazaérkező földmunkásokat. A település lakosainak jelentős része, csakúgy mint Szántáshát esetében, itt is földművelésből él. Egy kereskedő család mozgatja a falu gazdasági keringését. Az elmúlt években a falucska mögötti kihasználatlan földterületet néhány család kisebb-nagyobb sikerrel legelőként kezdte alkalmazni, így mára 5 olyan család is él a faluban mely állattartással foglalatoskodik.

Érdekesség, hogy település történetéhez egy sötétebb időszak is hozzátartozik, azonban az itt lakók csúnyán néznek ha valaki szóba hozza a történteket, mivel élnek még akik tanúi voltak a vészterhes napoknak. Bő 50 évvel ezelőtt konfliktus alakult ki a szomszédos településsel, Szántásháttal amikor a két falu határának találkozásánál húzódó földparcella a többi közül látványosan és kimagaslóan jó termést hozott. Mivel a településhatárok ekkor még nem voltak tisztázva, így a betakarítást végző két falu földművesei összevesztek azon, ki is arassa le a környék legjobb termését. A szócsata összecsapásba torkollt és az egymásnak kaszákkal és sarlókkal rontó földművesek közül 13 lelte halálát azon a szörnyű napon. A parcellán azóta sem terem meg semmi, amit ültetnek mind elrohad vagy ki sem csírázik, a föld pedig száraz és korom fekete színűvé vált. A két település lakosai úgy tartják, hogy a halott földművesek szellemei művelik azt a földrészt emiatt minden az árnyékvilág martaléka lesz amit oda ültetnek. A közbeszédben Fekete Ugarként elhíresült parcellát azóta is hosszú méterekkel elkerülik.

Homokhegy (F6)

Gúnynevét egy régi történetről kapta, miszerint az itteni kis homokdombocskák egyikére egy gazdagabb úr anno azzal a szándékkal építtetett présházat, hogy a környék legjobb szőlőtermelő vidékét teremtse meg. A szőlő ugyan megmaradt, és a helyiek még mindig abból élnek, ám híressé egyáltalán nem vált, a környező falvak szomjazó lakóinak ellátására azonban alkalmas az ott préselt nedű. A domb lábánál lévő pár házacskából álló település minden évben fesztivált rendez az el nem adott hordók csapravágásával, hogy azért a nyakukon se maradjon, így ez semmiképpen nem a minőségről, inkább a mennyiségről szól. Az ivóversenyeiről is számos vicces, vagy inkább megbotránkoztató történet forog közszájon. A dorbézolások és tivornyák árnyékában él Fyssah a vak gyógyító, aki látásának hiányában is hasznos tagja a szántóföld népének.
Hála az alkohol áldásos tevékenységének, a helyi férfiak az elmúlt év zűrzavaros időszakai alatt egy kis milíciát formáltak, melyet a Szántó Őrei (amúgy a helyi szokásoknak megfelelően nem túl fantáziadús) néven neveznek. Létszámuk nagyjából tíz, vagy egy tucat lélekre taksálható, vezetőjük pedig a nagy tekintélyű környékbéli vadász, Jizzor. Általában nem hagyják el a Homokheggyel közvetlenül szomszédos falvak és tanyák körzetét. Az itteni családok taposástól és hordópakolástól megedződött azon ifjai, akik belátták, hogy a szőlészetből nem fognak se jól élni, se hírnevet szerezni, örömmel csatlakoztak a háború alatt verbuválódott sereghez. Ha véletlenül egy-egy palack valamiképpen kifejezetten jól sikerül, azt természetesen a falvak hősei kapják meg hálából.

Vadászlak (F7)

Alig 60 fő lakja a kis települést, amely elhelyezkedése miatt az egyik legkülönlegesebb gazdasággal rendelkező település.Az érkező vándort kisebb tér fogadja. A terület gazdag fás és helyenként lápos területei miatt, a helyiek vadászatból, fa kitermelésből és állat tenyésztésből látják el magukat. Ha fölösleget termelnek akkor azt Kalácsfalvára az ottani “nagy piacra” viszik kéthavonta egyszer. A vadászok nyulakat, őzeket ejtenek el, amelyek bőréből a térség legkiválóbb prém ruháit készítik. Továbbá favágóik sem tétováznak az év legtöbb szakában. A kivágott fából szerszámok és egyéb alkalmatosságok készülnek a két helyi műhelyben.
A falutól nem messze a folyó partján egy ősi kőhíd romjai találhatóak. Senki nem tudja, hogy kik építhették, de a helyiek házainak falában sok faragott darab megtalálható belőlük. Sok kövön fura írások és karcolatok találhatóak, az emberek ezt az ősök szellemeinek beszédeként tartják számon. Ezek a szellemek védelmezik szerintük a házaikat.

Szántóvég (F8)

Talán még ötvenen sem lakják a kis tanyát, mely nevét arról kapta, hogy a legészakibb tanya az egész szántóföldön. A környék - hasonlóan a Szántóföld legtöbb helyéhez - sík és azt is csak a végeláthatatlan síkság követi, ha tovább nézünk. A kis faluban alig több, mint egy tucat szalmatetős házikó sorakozik, valamint egy közös karám a jószágoknak.
A falu talán annyiban tér csak el a többitől, hogy mivel keleten közvetlen szomszédja a füves puszta, így az évszázadok alatt többször is előfordult már, hogy a füves puszta népei háborgatták a lakosokat, vagy sarcot követeltek tőlük.
Viszonylag távol vannak az összes többi falutól, így egyedül Szántásháttal szoktak kereskedni, azt is csak havonta egyszer teszik meg, hogy némi bevételhez jussanak. Ők maguk csak a növény termesztéssel foglalkoznak, illetve néhányaknak vannak állatai is, bár utóbbi nem annyira jellemző. A legtöbben zöldséget, gyümölcsöt termesztenek földjeiken, azonban a tanya szűkös határain belül azok élnek a legjobban, akik Hodaril-termesztéssel (is) foglalatoskodnak - ugyanis a környéken ők az egyedüli termesztői a növénynek. Habár - főleg a viszonylag gyakori sarcok miatt - senkinek nincs nagyon sok pénze, a tanya lakói békességben és boldogságban élik mindennapjaikat. Központi vezetőjük nincs, Szántóvég inkább hasonlít egy nagyobb családra, mintsem falura.

Szántáshát (F9)

A település a szántóföldek között enyhén kiemelkedő lankára épült, innen kapta nevét is. Szántáshát dombocskája inkább széles mint magas, maximum 7-10 méterrel emelkedik ki a síkságon elterülő szántók közül, ez azonban elegendő ahhoz, hogy innen jól rá lehessen látni a környező termőföldekre. A falvacska csíráit azok a földművesek vetették el a dombon, akik aratás idején éjszakánként itt táboroztak, ahelyett, hogy minden napkelte és napnyugta idején megtegyék a haza vezető utat. Az erre utazók mára 25-28 házacska tetejét számolhatják össze melyekben nagyjából 80-90 fős lakosság él.
Ahogyan azt a település elhelyezkedése és története is sugallja, a lakosság nagy része földművelésből él. Az elmúlt években három család sarjai vállalkoztak arra, hogy lebonyolítsák a falu kereskedelmét. A település központjában, egy szabálytalan alakú téren néhány asztalka jelzi, hogy időnként piacot tartanak. Erre a térre fut be ugyanis a Kalácsfalváról érkező út, ha valaki ezen az úton lép a faluba és jut el a központi térre, szembetalálja magát a település egyetlen kocsmárosának ivójával, a Görbe Gabonával.
Érdekesség, hogy település történetéhez egy sötétebb időszak is hozzátartozik, azonban az itt lakók csúnyán néznek ha valaki szóba hozza a történteket, mivel élnek még akik tanúi voltak a vészterhes napoknak. Bő 50 évvel ezelőtt konfliktus alakult ki a szomszédos településsel, Szántószéllel, amikor a két falu határának találkozásánál húzódó földparcella a többi közül látványosan és kimagaslóan jó termést hozott. Mivel a településhatárok ekkor még nem voltak tisztázva, így a betakarítást végző két falu földművesei összevesztek azon, ki is arassa le a környék legjobb termését. A szócsata összecsapásba torkollt és az egymásnak kaszákkal és sarlókkal rontó földművesek közül 13 lelte halálát azon a szörnyű napon. A parcellán azóta sem terem meg semmi, amit ültetnek mind elrohad vagy ki sem csírázik, a föld pedig száraz és korom fekete színűvé vált. A két település lakosai úgy tartják, hogy a halott földművesek szellemei művelik azt a földrészt emiatt minden az árnyékvilág martaléka lesz amit oda ültetnek. A közbeszédben Fekete Ugarként elhíresült parcellát azóta is hosszú méterekkel elkerülik.

JK-k a helyszínen (elmúlt 7 napban belépett):

Meronnan Rhaavos (#10767)

JK-k a helyszínen (elmúlt 7-30 napban lépett be):

Daahrenne Desinkahnto (#12159)

JK-k a helyszínen (több mint 30 napja lépett be):

Histerainay Hursoy (#12186)
Xoumou Zhuomian (#5007)
Nazron Trimlend (#11901)
Pashthra Shungo'rol (#11079)
Hegyvidéki Thaleena (#12889)
Dyntina Danbur (#6200)
Bonternos Buzlerynk (#11989)
Garsin Elthur (#11760)
Vergahn Bhandothumel (#12765)
Viin Doriano [halott] (#7463)
Rebenee Zalene (#13083)
Salanel Talwir (#5873)
Quoamros Cranos (#12607)
Ewangel Nortsan (#3741)
Isdyncer Lill Enchris (#8941)
Az élvhajhász Kramlaf (#6056)
Envyr Zaelran (#3685)
Ivel Bátya (#12736)
Vaszív Utorkh [halott] (#10672)
Samonyr Talwakr (#11060)
Isavyre Eld'rise (#12620)
Lastar Harg (#6764)
Nilevard Demingen Sethvar (#12454)
Elantriel Xiron (#12442)
Tááóma Mirálika (#12604)
H'aranya Lylanayra (#11055)
Bíborkönny Lif (#12056)
Gutrhin laenrick (#11744)
Toyoto Ue (#11604)
Avarrgi Alina (#3708)
Aye'risch Loerhn (#11683)
Zankul Jahov (#11498)
Ogadel Zujest (#10213)
Ylsiana Advalur (#8987)
Vierstra A'Dariirn (#11073)
Erinevirenn Ofrisli (#8630)
Ona Blatynne (#4870)
Rhebosse Dunos (#8620)
Khan, a Félszemű (#9694)
Mor Dahkr (#10715)
Mofeta Wirfall (#9456)
Yilan Irda [halott] (#9537)
Grakul Thodak (#8186)
Meira Alais [halott] (#8569)
Kriszvisz Várietthy (#9462)
Zuthariel Medicessa (#9482)
Gardur Marthus (#8840)
Clarione Medicessa (#9481)
Nymira Uthargrakhu (#6948)
Qira S'eltaek (#9093)
Vén Myrka (#7120)
Bonliniai Amelon (#9182)
Harim Bakhari (#8725)
Motur Laesak (#8067)
Aku Karvonen (#8611)
Therumin al Herlin (#8540)
Iluq Gwekhlan (#7917)
Lialyn Gardic (#8434)
Draagnär, a kőszakállú (#8398)
Yadiria a Vigyorgó (#6938)
Gorn Wraegrym (#7342)
Holtsikoly Rokhtar (#6648)
Undirra Assim (#3702)