Élővilág

Lombhullató erdők sűrűjében lapul meg a fa, melynek kevéske levele hosszúkás, lándzsahegy-szerű. Bogyója hasznosítható, s leginkább erről felismerhető a növény: ezek sárgás-barnák, s maroknyi csoportokban függeszkednek az ágak végén. Bogyóit préselve olaj nyerhető, mely kenőcsök fő alapanyaga, elősegíti a hatékonyabb felszívódást.

Nevéhez méltón mocsaras vidékek növénye, de a nem süppedős - csupán erősen vizes - talajt szereti. Föld fölötti része, zöldessárga, tányérszerű virágzata, kis zöld levelei hashajtó hatásúak. Föld alatti gyökérzete is csak sütés, főzés után ehető, rendkívül laktató, kiváló gyermekek, lábadozók számára is.

Éhes állatok, vándorlók megmentője lehetne a nagyjából emberderékig érő bokor termése. Furcsa szerzetnek lehetne nevezni az apró, kerekded és kemény levelei miatt egyébként is, de erre rátesz még egy lapáttal. Olyan, mintha csak éjjel élne és nappal aludna, ugyanis csupán napnyugtától napkeltéig tartja szétbontva kellemes édes-kesernyés illatú gyümölcseinek házát, magához vonzva az éhes erdei állatokat. Ha valaki rászánja az időt, könnyedén megtalálhatja: az erdők fenyői közt nő, s ágairól lecsüngő kagyló-szerű tenyérnyi magjai már messziről látszanak rajta.
A héjat széttörve vagy felfeszítve kinyerhető mogyoró-szerű, de kézfejnyi magja, mely nyersen vagy szárított állapotban is ehető, sajt ízű. Remek tápanyagforrás, segíti a lábadozók gyógyulását is. Vadász-csaléteknek is kiváló.

Bokorszerű, sokfelé ágazó, derékmagas növény az erdők mélyén. Kis kerekded levelei mélyzöldek, bogyói pedig akár a réz, és enyhén sarló alakúak. Ízük édes, valahogy mégis hűsít, gyógyír az erős szomjúságra, keserű szájízre.

Élősdi növény, tűlevelűek ágain rejtőzik, termése csak közelről különböztethető a tobozoktól, a Sárkányfogat azonban nem fedik pikkelyek. A termés nem túl kemény, erős nyomásra tejszerű anyag nyerhető ki belőle, nagyjából tíz termésből egy kisebb kortynyi. Gyógyszerként szolgálhat minden betegnek, értékes tartalma lerövidítheti a lábadozást.

Apró, fás szárú, legfeljebb derék magasságú bokorrá fejlődő növény. Levelei ideálisak takarmányozásra is, virágai pedig egy változó hangulatú kecskeszakállas férfit ábrázolnak. Ha kedvesen közelednek felé kedélyes, ha durván, ártó szándékkal, az arc morcos lesz, innen kapta nevét is. Nők közelében gyakran pajzán pillantásokat vet. Mágikus tulajdonsága még az, hogy két lépéses környezetében elegendő vizet juttat a földbe, így a környékén locsolni nem szükséges. Előfordulása elég ritka, a füves puszta sűrűjében lehet legkönnyebben rábukkanni.
Csillaghullás alatt készítette: Datvinoolv Nyarneldurki (#11244), Paraszt Grotg (#11132)

Magasabban fekvő vidékek, például domb- vagy hegyoldalak növénye. Jellegzetessége, hogy nincsenek levelei. Egyetlen, halvány rózsaszín, bojtszerű virágát arasznyi szár tartja. Keserű virága frissen elrágva, vagy szárítva elfüstölve nyugalmat biztosít, gyakori használata azonban mély, több napig tartó álmot hozhat.

Erdők, tisztások dúsabb aljnövényzete közé vegyül, alacsony növény. Egyetlen, tölcsér-szerű levél öleli körül az apró, ezüstfehér, gyöngyszerű virágokat és az őket pálcaként tartó szárat. Virágának főzete nyugtató hatású. Gumója - mely hasonlít a Gnóm retekhez – elfogyasztása erős hasfájást okoz.

Kizárólag nyáron, a legnagyobb melegekben, párás helyeken (pl. patakok árterületei) bont levelet és virágot. Hatalmas, kéttenyérnyi barna levelei a dohányéhoz hasonló külleműek, színűek és illatúak, virágzata lilás, tüskés, akár a bogáncs. Szárított leveleit elfüstölve vagy friss leveleinek nedvét gyertyába öntve és így égetve enyhén idegnyugtató, kábító hatású, hisztériás rohamok tompítására szolgál. Túlzott használata épp az ellenkező hatást váltja ki, dührohamot, őrjöngést okoz.

Embermagas bokorféle, tenyér nagyságú mélybarna levelekkel, a növény tetején egyetlen piros, lándzsa- szerű virággal. Utóbbiból édeskés tea készül, míg a leveleket szárítják és elfüstölik pipában - ekkor dióillata van. Mindkét módon erősen nyugtató hatású, de nem ritka, hogy használójának végtelen jókedve támad, még a felhők vonulásán is nevet.

Talán a legsunyibb mind között. Apró sárga, fényes virágzata és levelei pontosan olyanok, akár az egyszerű Boglárkáé, ennek illata is kellemesen édes, ám az óvatlan utazó elbóbiskol, ha sokat tartózkodik a közelében. Száradás során nagyon sokat veszít erejéből, tehát szárított virágainak főzete kábító-, míg a friss virágoké altató hatású.

Leginkább az orgonához hasonlítható növény, fa-szerű, ám fürtös virágzata hófehér. Bogyói szintén fehérek. Előfordulása a vizes partokon leggyakoribb, gyökereinek jó része nem a föld alatt húzódik, hanem benyúlik a patakok, tavak vizébe. Bogyóinak préselt leve alkalmazható borogatásként komolyabb fertőzések csillapítására, gyógyítására.

Nagy, sötétkék virágainak foltokban elterülő látványa a vízpartokon a leggyakoribb, a pipacsok közt. Kizárólag négyes csoportokban nő, minden igen alacsony száron három-három, ötágú csillag-szerű virággal. Leforrázott virágzata dunsztkötésben kiütésekre, csípésekre, enyhébb fertőzésekre hat.

Gombaféle, tűlevelűk laza földjén terjeszkedik, csoportokban nő, jellemzően narancsos-sárga színű a kalapja, míg szára fehér, egészen kemény, reszelhető. Reszelékéből egy gyűszűnyit más kenetekhez keverve fejti ki gyulladáscsökkentő hatását.

Bokorszerűen sokfelé ágazó, térdmagas növény, sűrű, több ágú levélzete közt bújnak meg virágai. Ezek majdnem emberi tenyér nagyságúak, a virág bibéje szinte égő vörös, szirmai ciklámen színűek, jellegzetesen inkább a növény szára felé hajlanak, nem pedig tányér-szerűen rendeződnek el, mint a legtöbb virágéi.
Csak a bibe használható. A szirmoktól megfosztva, a friss bibéket préselve olaj nyerhető ki belőle, mely gyulladáscsökkentő hatású.

Hasonló a retekként ismert zöldségnövényhez, ám külseje inkább szürkésbarna, mintsem vörös. Erdők szélén, bokrok tövében hajlamos megtelepedni a föld alatt. Mendemondák szerint a gnómok fedezték fel elsőként gyógyító hatását, ezért ők is kezdték termeszteni, mára azonban már inkább a tengerészek körében népszerű. Friss gumóit megmosva és lereszelve, szeszbe áztatva iható tinktúra készül belőle, mely elűzi a beteg, émelygő gyomor baját.

Szántók izgalmas küllemű lakója, a búzatáblák árnyékát kedveli. Kúszónövény, indái nagyobb területen terjednek szét, gyakran körülölelik a növény szárát is. Levelei ujjnyi, nyílhegy alakúak, virágzatának szirmai legyező formájúak, s a virág közepe felé egyre sötétebb, narancsosabb sárgák. Azonban hiába a különleges kinézete, ha a földműves nem figyeli meg jobban, könnyen gyomnövénynek hiheti, ugyanis virágai alig ujjbegynyiek. Szárított virágzatát leforrázva gyomorbajokra való tea nyerhető, azonban túl nagy mennyiség fogyasztása rémálmokat okozhat.

Többnyire barlangokban, azok bejáratának környékén fellelhető barnásfehér gombaféle, melynek szárai jellemzően a fény felé hajlanak, hogy kalapjukat abban fürdessék. Ez lehet a barlangok bejáratán át betörő fény, vagy a barlangokban meghúzódók által rakott tűz fénye is. A gombákból készült gyógyfürdő csillapítja a tartós, magas lázat.

Nevét külleme után kapta, halványlila virágzata után. Ez legkevésbé sem hasonlít a virágokhoz, inkább húsos levelek ezek, melyek kereszt alakot formáznak. Szántóföldek gyomként kezelt növénye, élősdi. Ahol egyszer megtelepszik, onnét nehezen kiirtható, indái megfojtják a körülötte élő növényeket. A húsos virágból préselt tej lázcsillapító hatású, nagyobb adagja kábaságot okoz.

Csak hajnalban bontja ki kicsiny, ötágú csillag alakú virágát, hogy megfürdesse a harmatban. Minden száron csak egy virág ül, ám a Harmatka telepekben nő, a tisztások, udvarok szélein szinte magányosan álló fák tövét kedveli. Erős lázcsillapító hatását csak akkor fejti ki főzete, ha napkelte után legfeljebb egy órával leszedték a virágot.

Élősködő növény, más lombhullatók ágain csüng le, halvány türkiz fátyolként. E fátyol frissen, a sebre kötözve és száraz őrleménye a sebbe hintve segíti a seb összehúzódását.

Már messziről megismerhető a vérzéscsillapító gyógynövény. Bár rétek színes virágai közé vegyül, erős skarlátszínű, lándzsaszerű levelei - melyek akár térdmagasságig is megnőhetnek - és valamivel még sötétebb színű tölcsér-szerű virágai kitűnnek a többi növény közül. Virágának sűrű főzete vérzéscsillapító hatású, de hatását valamilyen szinten kifejti, ha egyszerűen a nyílt sebre tesszük.

Pangó vizek - például tavak vagy patakok holtágai, sekélyebb és lassúbb sodrású erek - felszínén kisebb-nagyobb telepekben úszó, zöld színű foltok, melyek közelebbről megnézve lencsényi, nyolcszirmú virágocskákból állnak. Illatuk nincs kifejezetten, a vízből kiemelve és megszárítva is őrzik otthonuk, a nyílt vizek illatát. Talán ezért is lehet egyértelmű a hatása: nyugtatja a zúzódásokat, kisebb vágásokat, és fájdalmukat is csillapítja, ha száraz őrleményéből kevés forralt vízzel pép készül, s ezzel kenjük be a fájdalmas területet.

Nevét arról kapta, hogy levelei leginkább egy talphoz hasonlítanak méretben és formájukban is. Kevésbé tiszta vizek felszínén úszva hordozza tavirózsa-szerű, sárga virágát. Virágának nektárja enyhíti a köhögést, torokfájást, a tüdő betegségeit gyógyítja.

Magasra növő fenyőféle. Nevét arról kapta, hogy szorosan az ágain elszórtan növő, alig ujjbegynyi, vörös bogyóit hosszú tövisekkel védi, melyek szúrása felérhet akár egy méh csípésével is. Friss vagy szárított bogyóiból készült főzet csillapítja a köhögést, torokfájást, gyógyítja a beteg tüdőt.

Fű közt nő, igen jellegtelen növény. Levelei akár a lapu, virága nincs. Száraz leveleinek őrleményéből készült pépje átmelegíti a fázó, fájó végtagokat. Friss leveleinek nedve égető érzést, pirosságot kelt a bőrön. A levelek egyébként remekek tűzrakáshoz is, könnyen lángra kapnak és sokáig égnek.

Csak fagyos időben fellelhető, ilyenkor az erdő fáit az Észak reményéhez hasonlóan, a fenyők ágakról lecsüngő zuzmószerű formában lepi el, ám színe más, mint testvéréé: ez mélyebb zöld színű, ami nehezebbé teszi a megtalálását, így jobban elrejtőzik az örökzöldek lombja közt. Az egész növény fogyasztható, őrleményéből szesszel tinktúra készül, melyet teába keverve lehet alkalmazni, a törött csontok forradását gyorsítja.

Éjjel nyíló virág, lugasokban fürdik a hold fényében. Kisebb méretű, kerek virága van. Közepe halványsárga, ezt veszik körül több rétegben a hosszú, keskeny, szalagszerű szirmok. Szirmait faggyúréteg vonja be, ami miatt visszaveri a hold fényét - ettől úgy tűnhet, hogy maga a virág is fénylik. Éjjel szedett, friss virágának forrázata, teája magas vitamintartalmú, javítja a rossz látást.

Leginkább a tisztáson fellelhető, hosszú szára háromfelé válik, így tartva a búzakalászhoz hasonló virágzatot, mely számtalan apró, sötétlila virágocskából áll. Sokan hiszik szerelmi bájitalnak a belőle kevés szesszel főzött tinktúrát, mivel felszabadítja az érzéseket. Erősebb főzete akár igazságszérumként is alkalmazható.

Lazább, nedvesebb talajú földek növénye, főként lápoké, mocsaraké. Embermagasra nő, levelei két tenyérnyi méretűek, vöröses-barnák, virágzata narancsos árnyalatú. Leveleinek pépje önmagában is, vagy akár teához, ételhez keverve édesanyák számára tejserkentő hatású, de ugyanígy fogyaszthatják csecsemők, gyermekek, súlyos betegségben szenvedők is, mivel rendkívül hasznos tápanyagforrás.

Alacsony növésű virág, bár egészen bokros. Levelei háromfelé karéjozottak, hasonlítanak a közönséges lóhere leveleihez, ám annál jóval nagyobbak. Virága élénk sárga, bibéje és porzói jellemzően hosszúak, szinte kiugranak a szirmok közül. Virágainak és leveleinek párlata azon nők segítségére van, akik nem kívánnak gyermeket nemzeni. Ezen párlat rövid ideig hat, minimum két-három naponta meg kell inni belőle legalább egy kupicányit. Nagyobb mennyiségben, gyakoribb használattal a várandós nőt szabadítja meg nem kívánt terhétől.

Erős kábítószer, füstjét belélegezve erősen hallucinogén hatású. Ritka, természetben önmagában szinte sehol nem fordul elő, külön termesztik, ezáltal igen drága a beszerzése. Nagy higításban szokták használni, sokszor dohánytermékekben, nyugtatóként.

Ez a növény hínárszerű, a tengerek melegebb áramlatú, sekélyebb részein él. Itt is csak elszórtan, kis telepekben található meg. Leveleit kizárólag víz alatt növeszti, míg apró virágait és terméseit a felszínen évente egyszer, nyár közepén hozza. Mélyzöld száráról tucatnyi óriás tenyér nagyságú levél nő ki, melyeket avarbarnára szárítva, az elfüstölhető. A kesernyés füst mélyíti az álmot, olyannyira, hogy használója az átlagos időtartam fele alatt kipihent lesz. Nyáron a felszínt beborító lila, fürtszerű virágai frissen füstölve serkentő hatást váltanak ki, ajzószerként használhatók. Száranként egy termést hoz, ennek levéből édeskés, ízletes alkoholos párlat készíthető, mely a levéllel ellentétesen zaklatott, álomszerű hallucinációkkal tarkított bódulatot idéz elő, akár már közepes mennyiségben fogyasztva is.
Csillaghullás alatt készítette: Ralas Drayte (#11258), Nirs Thargodrym (#11138)

Élősdi növény, idős fák kérgén fordul elő leginkább, de romos, rég nem látogatott házak falán is végigfuthat. Igen sikeresen vegyül a borostyán közé, levelei, virága és bogyói is szinte teljesen ugyanolyanok. Az egyetlen különbség talán a hatása: levelei mérgezőek. Friss leveleinek pépje a szervezetbe jutva eleinte hányást, szédülést okoz, majd gyengeséget, álmosságot, s a megfelelő ellenszer nélkül végül halálhoz vezet.

Nádasokban megbújva éli az életét, virág nélkül. Az egész növény csak hosszú, zöldes-lilás árnyalatú levelekből áll, melyek leginkább egy hosszútőrhöz hasonlíthatóak. A levelek szélei veszélyesek, mély sebeket ejthetnek, ilyenkor is kifejtve hatásukat. A friss levelekből kipréselt, kimorzsolt lé azonnal a fegyverre kenve erősebb vérzést okoz, ha a fegyver sebet ejt. A száradás során egyre veszít erejéből, a teljes száradás után még maximum egy napig hat.

Igen ritka, dögevő növény, erdők mélyén fordul elő, fák oldalára telepedve, igen alacsonyan – nagyjából boka-magasságban. Hasonlít a taplógombákhoz, ám képes szétnyílni, akár egy száj. Ilyenkor dögszagot áraszt, hogy magához vonzza a kisebb vadállatokat, akik általában bele is kóstolnak. Ez igen végzetes lehet, mivel a növény mérgező, eleinte kábaságot, egyensúlyzavart és –vesztést okoz. A növény leforrázott reszeléke mérgező teát ad, mely elfogyasztva, vagy akár pengére vagy nyílra kent méregként is szolgálhat. A száradás során egyre veszít erejéből, a teljes száradás után még maximum fél napig hat.

Azon kevés virágok egyike, mely az éjjeli fagyok beállta után virágzik, de magas hegységekben is fellelhető. A hó alatt rejtőzik, nagyobb, nyílt területeken. Árva növényként, egymaga virágzik, nem terjeszkedik nagyobb területeken, mint társai. Virága halványszürke, jellegtelen, könnyen összetéveszthető akár a kamillával is. Nagyobb mennyiségű gyökérzetének (legalább maroknyi) mérgező hatása van. Szárítva, főzve, majd a kihűlő vízben tovább áztatva átmeneti bénulást okozó, de bűzös tea nyerhető belőle. A bénulás kihathat a szívre és tüdőre is, így az áldozat könnyen bele is halhat.

Barlangok mélyén, a belső falakon növő gombaféle, mely nevét színe után kapta: a sárgától a narancsszínen át az égő vörösig minden szín megtalálható egyetlen növényen. Telepekben él, főleg a falakban húzódó vízerek környékén. Az egész gomba fogyasztható, a legtöbb méreg ellenszereként alkalmazható.

Előfordulás: közepes gyakoriság, tisztások, erdők üregei, aljnövényzete
Szelídíthetőség: nem.
Az avatatlan szem könnyen nyúlnak hiheti kis mérete, hosszú fülei és háromszögletű pofája miatt, ám a közönséges nyúlénál jóval erősebbek a hátsó lábai és farka is igen hosszú. Vastag bundája sokféle színű lehet, de mindenképp világos árnyalatú. Ártalmatlannak tűnő szerzet, ám igen agresszív. Erős lábai segítségével nem csak magasra szökell, rúgása is erős. A fülei közt, bundájában megbúvó négy kisebb szarvával igen kellemetlen sebeket is okozhat. Nagyobb, kb. 15-20 fős csapatokban él.

Előfordulás: ritka, puszták, szántók
Szelídíthetőség: nem.
Évszázadokkal ezelőtt százával lepte el Lanawin világát, agresszív magatartása és mérge miatt azonban sokáig vadászták. Mára számuk jelentősen megcsappant, talán ha néhány tucat él belőlük. Két-három egyedenként csapatba verődve róják a kietlent éjjelente élelemért, alkalomadtán az utazókra, táborozókra is rátámadnak. Derékmagas, leginkább denevérfülű macskára hasonlító, nagyon rövid szőrű, sötétbarna állat. Farka majdcsak olyan hosszú, mint az állat hossza orrtól tomporig, a végén bojttal. Lába 6-6, karmos ujjban végződik, előreugró alsó állkapcsából két, ujjnyi hosszú szemfog ível felfelé - ezek nehéz légzést, majd ájulást okozó méreganyagot fecskendeznek a megharapott áldozatba. Négy szeme és a denevéréhez hasonló füle segítségével kiválóan tájékozódik a sötétben, egymással "kacagó" hangokat hallatva kommunikálnak.

Előfordulás: ritka, magas hegyek ormai
Szelídíthetőség: igen, IC játékban, mesélővel, de nem felkérésre.
A griffek a sasok óriásira nőtt rokonai. Magassága eléri a 2 métert. Ültében mellkasa büszkén domborodik. Lábai négy, igen erős és hegyes karmos ujjban végződnek, szárnyai fesztávolsága akár 5-6 méter is lehet. Tollazata igen sokféle lehet a fehértől a barnán át egész az éjfeketéig. Nem ritka, hogy feje tetején, nyaka felé hosszabb tollakat (bóbitát) visel. Egy életre választ párt, akivel a még röpképtelen fiókáikkal laknak együtt hatalmas fészkeikben. Időnként feltűnhetnek a város vagy a szántók fölött is. Ilyenkor rend szerint el-elmarnak egy kisebb tehenet vagy lovat, hogy kicsinyeiket táplálják. Kiváló hátasállat, de befogása, szelídítése igen nehéz, ezért a griffek ára igen magas, és alig egy tucat idomított van belőle egész Lanawinon.

Előfordulás: közepes gyakoriság, cserjés, fás területeket kedveli
Szelídíthetőség: igen, IC játékban, mesélővel.
Az erdei irbisz, vagy párduc az Artheniori erdőségek nagyragadozója. Bundája általában a koszosfehér és a szürke közti árnyalatokban fordul elő. A hegyvidékeken is fordulnak elő rokonai, ott a hófehér bunda sem számít ritkaságnak. Erős és fürge ragadozó, szokása, hogy testsúlyával az áldozatot földre teperve vadászik. Karmai mély barázdákat szántanak, de a harapása nem túl erős. Általában kistestű prédákra vadászik, nem veti meg a halat sem. A táplálkozáshoz, ha nagyobb vadat ejt, sok időre van szüksége. Ezeket igyekszik magával cipelni a magasba. Az erdőben egyetlen riválisai a farkasok. Általában nem bocsátkozik harcba velük, a fákon kiválóan közlekedve könnyen kitér előlük.

Előfordulás: közepes gyakoriság, magas fekvésű romok, barlangok
Szelídíthetőség: nem, túl intelligens.
Ha hárpiákról hall az ember, akkor nagy valószínűséggel valami ronda repülőlények jutnak az eszébe, viszont ezek egyáltalán nem rondák, sőt, viszonylag szép külsővel rendelkeznek! Alkatra ugyanolyanok, mint egy átlagos ember: nagyjából 160 cm magasak lehetnek, dús keblek, formás alakok. Pár dolgot leszámítva hasonlítanak hozzájuk. Azonban testük szürkés, mint egy halottnak, s teljesen mezítelen, emellett hátukból szárny nő ki, melyet sötétkékes tollazat díszít. Karmaik eléggé hosszúak és hegyesek, főleg a lábukon, amik úgy néznek ki, mintha saskarmok lennének. Beszélni nem beszélnek, csupán furcsa vinnyogó hangon kommunikálnak egymással. Hajuk általában fekete, szemük viszont lehet sárga, tűzpiros vagy akár koromfekete is.
Természetre olyanok, mint egy városi szajha, hiszen a területükre hatolók társaságát szeretik kiélvezni - legyen az akár nő, vagy férfi -, s így csapatosan próbálják elcsábítani áldozatukat. Veszélyesnek viszont nem mondhatóak, ugyanakkor szeretnek alattomosan játszadozni az áldozatukkal - példaként felviszik egy magas helyre őket, s elég sok ideig ott hagyják.
Magányos hárpiát sosem lehet találni, mindig nagyobb csapatokban tanyáznak a magasabb helyeken, mint például elhagyatott kastélytornyok, vagy egy hegyvidéki barlang. A fajuk női egyedekből áll, ám ha bármilyen más faj - akár ember, akár sötételf - férfi tagja megtermékenyíti őket, akkor gyermekük ugyanolyanan hárpia lesz szárnyakkal és karmokkal, semmit nem fog örökölni a férfi szülőtől.

Előfordulás: közepes gyakoriságú, odúk földben, fában
Szelídíthetőség: igen.
Apró termetű, tömzsi lény, alig nagyobb egy mókusnál. Szőre színe fehér vagy világosszürke, a hátán sötétebb sávokkal. Pofája egy nyestéhez hasonló, de orra jóval hosszabb. Vaskos lábain 4-4 köröm van, de ezek nem alkalmasak karmolásra. Más, nála kisebb állatokkal, rovarokkal táplálkozik, de gyakran takarítja le a döghúst is a csontokról. Visszahúzódó, felénk állat, de 20-as létszámú csapatainak élőhelyét védi. Harapása szinte biztosan fertőzéseket terjeszt.

Előfordulás: ritka, tenger
Szelídíthetőség: nem.
Létüket tengerészek elbeszélései támasztják alá csupán, épp ezért külsejük sem konkrétan körülírt. Egy bizonyos: testük igen hosszú, megközelítheti akár a tíz métert is. Akad, aki hosszúra nyúlt halnak látta, de olyan is, aki úgy írja le, mint vízi sárkányt: gerinc- és farokuszonnyal, négy rövidke lábbal, kutyaszerű fejjel. Azt beszélik, a Szhyllák énekelnek is, magas, dallamos hangjukkal elkápráztatva és a vágyakozás mély gödrébe taszítva a hosszú idők óta nőtársaság nélkül tengeren lévőket.

Előfordulás: közepes gyakoriságú, víz alatt, szinte bármilyen tengeri területen
Szelídíthetőség: igen, IC játékban, mesélővel, de nem felkérésre.
Emberi magasságtól tovább nyúló testük, hosszú karjuk és lábuk van, ujjaik tövében úszóhártya, ahogy pedig nyakuk fejükbe ér, apró nyílás, a kopoltyú. Hol füle van az embernek, ott nekik megint hártyás valami nőtt. Az fedi el a nyílást, mi a hangot fejükbe engedi. Ajkuk vékony, mint a penge, fogaikat pedig cápák is megirigyelnék, még ha nem is oly sok. Szemük sárgásan csillog, testük általában kékes-türkiz. Kiválóan úsznak és másznak, főleg nedves felületen. Fegyverük bronzszínű fémből készült kard, vagy ugyanilyen végű szigony, amit nem tudni, honnan szereznek. Ritkán érintkeznek a felszín élőlényeivel, inkább a víz alatt élnek, zárt közösségekben, apró törzseket alkotva. Általában nem agresszívek, de könnyű kiprovokálni.

Előfordulás: ritka, sziklás területek
Szelídíthetőség: nem.
Méretük egy kistermetű lóéra emlékeztet, bár annál jóval alacsonyabbak, lábaik rövidek, emiatt hasuk szinte a földet súrolja, szárazföldön közlekedve igen lomhák. Harapásuk veszélyes, ideiglenes bénultságot okoz, de egyes betegségek ellen is gyorsan hat. Pikkelyes bőrük oly ellenálló, akár egy vért, egyes legendák szerint némely orgyilkos klánok tagjai akként is használják. (Mindezek fényében aki ilyet birtokol, tekintélynek örvend.) Szárnyuk erős, saját súlyuk bő kétszeresét is képes a magasba emelni. Gerincvonalukon egészen farkuk végéig apró, tűhegyes, sűrűn nőtt tüskék találhatók. Tojásokkal szaporodnak (évente egyszer, 3-4 tojás). Párt egész életükre választanak.

Előfordulás: ritka, magas hegységek
Szelídíthetőség: igen, IC játékban, mesélővel, de nem felkérésre.
Óriási, farkas-szerű lény, mérete vetekszik a griffekével. 10-15 egyedet számláló hordákban él, a horda élén a legerősebb hím egyed áll - akárcsak a farkasoknál. A Wargok rövid időre képesek hátsó lábaikra állni. Bundájuk sötétszürke vagy fekete. Méretéből és erejéből adódóan karmos mancsainak ütése halálos, ugyanígy harapása is. Kicsinyeiből hiába nevelhető gyors és nagy teherbírású hátas, a befogásuk igen kockázatos, és mivel a fajtából lehetetlen kinevelni a vadságot, egy Warg hátas ára az egekbe rúg.

Előfordulás: közepes gyakoriságú, erdők, puszták
Szelídíthetőség: igen, IC játékban, mesélővel, de nem felkérésre.
A farkasoknál kicsit nagyobb, rájuk hasonlító lény. Farka egy láncos buzogány fejéhez hasonlító tüskés gumóban végződik, szemfoga igen nagy, karmai hegyesek, élesek. Bundája sötét színű, fekete vagy sötétkék, néhány világoskékesen derengő, világító hullámmal benne. Azt tarják róla, hogy aki hozzáér, erős áramütést szenved el, de ezt nem nagyon tudja senki megerősíteni, aki meg tudná, valószínűleg halott. Kis falkákban (2-8) él, saját faján belül gyakorlatilag soha nem rivalizál, de más farkasfélékkel szemben igen erős területi háborúkat folytat, többségben sikerrel. Kalandorok néha arról számoltak be, hogy az erdei irbiszekkel együtt látták őket vadászni, úgymond együttműködve. Veszélyes lény, és igen okos. A szaglása és látása jó. A velük való találkozát kalandorok úgy élték túl, hogy mozdulatlanná dermedtek - úgy tűnik mozdulatlan dolgokat nem észlelnek célpontként.

Előfordulás: ritka, mélyen a föld alatt
Szelídíthetőség: nem.
Hatalmas méretű skorpió, durván két méteres testhosszal és három méteres farokhosszal rendelkezik. A farka végén lévő tüske halálos mérget fecskendez az áldozatba, mely két-három nap alatt végez vele ellenszérum hiányában. Ugyanebből a méregből készül az ellenszer, de ahhoz meg kell ölni az állatot általában. A láncinget, könnyű páncélokat simán átdöfi, talán egy komolyabb vértet már nem. Meglehetősen ritka, hogy kalandorok találkozzanak vele, élőhelye ugyanis a föld mélyén van, a legsötétebb tárnákban. Elvétve jön pár példány a felszín közeli régiókba. Változatos megjelenésű példányokról mesélnek történeteket, melyek a vöröstől, a sötétben halványan világító variációig mindenféléről szólnak.

Előfordulás: közepes gyakoriság, nedves barlangok, lápok mélye
Szelídíthetőség: nem.
Egy fekete szörnyszülött, mely leginkább egy földön járó polipkarú gombára hasonlít, pirosas-barnás csápjaiból van vagy tíz, ha valaki meg meri számolni. Kalapjának átmérője nagyjából egy méteres lehet alatta két apró fekete üregben hallójáratok helyezkednek el, amelyek az áldozat beazonosítására alkalmasak hallása igen kifinomult, ez alapján tájékozódik. A kalap csúcsán számtalan apró lyukacska foglal helyet, melyekből spóráit lövi ki, ha alkalmas tetemet talál. Távolról veszélytelennek tűnhet, ám csápjai veszélyesek. Érintése közvetlenül az elmére hat, különös kölcsönhatás folyományaként a Gondolatolvasztó átveszi áldozata érzelmi állapotát, de cserébe zavart okoz az elméjében. Ez kábulatot és látomásokat okozhat, mely vezethet révült gyógyuláshoz, de akár halált okozó rohamhoz is. Az elkábított ellenfeleket gyakran húsevő spórafelhőszerűen kipöfékelt kicsinyeivel falatja fel, hogy így szaporodjon. A kicsinyek két hónapig maradnak az anyaállathoz fonalakon kötve, mielőtt leválnának.
Csillaghullás alatt készítette: Tébolyult Tinthereth (#11401), Throggot Mogg (#11370)

Előfordulás: ritka, lápok, zavaros vizek mélye
Szelídíthetőség: nem.
Ez az óriás magas szörnyeteg a mocsaras, zavaros vizek lakója. A hangulattól függően vörösbarnától, feketén át méregzöldig színeződő kisebb sárkányféle a mocsárfélék nagyjából 10-12 láb magas réme. Tűz helyett forró sáros fizet fúj, és ideje nagyját is a felszín alatt tölti. Szeme, akár egy krokodilé, úgy fürkészi a felszínt, hogy nagyobb madarakat, vagy kisebb patásokat húzzon a felszín alá, ahol vízbe fojthatja őket. Itt akár napokig is a víz alatt tartva, lassan fogyasztják el zsákmányukat. Mellső lábai karmok helyett hosszú, 1-2 méteres izmos csápokban végződnek, melyek az áldozat megragadását hivatottak segíteni. Hátsó lábai karmosak, szárnyai zömök alkatához képest csenevészek, így leginkább "tyúkröptű" jelzővel lehetne illetni szárnyalását. Tojásait a víz alatt rakja és csak kikelésük előtt egy hattal hozza őket a felszínre. Vadászni hasi pikkelyeiért érdemes, kiváló, a bőrnél könnyebb és keményebb vért válik belőle.
Csillaghullás alatt készítette: Frandr'd Gruad (#11314), Dorawyna Olaphine (#11005)