Városok, demográfia

A játékban alapvetően négy nagyobb város van, ezek határozzák meg az erőviszonyokat, mind politikai, mind fajok, mind pedig katonaság szempontjából. A két karavánpihenő is egy-egy városhoz tartozik, egész pontosan a Hold karavánpihenő (romja) Artheniorhoz, míg a Nap karavánpihenő Wegtorenhez tartozik politikai tekintetben.

Arthenior

Elhelyezkedés

Artheniort északról az Ingoványos vidék, keletről a Füves Puszta, míg délről a hozzá tartozó Szántóföldek, nyugatról pedig a borvidékeket ölelő erdőségek határolják. Nyugodt és festői környék, habár a közelmúlt eseményei alaposan átrajzolták a várost. A mély meredély, mi jó ideig sebhelyként éktelenkedett kettészelve a várost, szép lassan megtelt az Artheniort ölelő Glovmoor folyó vizével, gyakorlatilag egy szigetet képezve a városon belül.
A város mellett elhaladó országút kellően vaskos, hogy akár négy szekér is elférjen egymás mellett. Olykor szükség is van erre; ez az út egészen a Kikötőig visz Lihanech felől és számos kalmár megfordul a vidéken.

Építészet

Amennyiben az utazó Arthenior felé fordul az országútról, úgy hamar a szépen tartott szökőkúttal rendelkező főterén találja magát. A Levegő Városa olyan, ahogy az emberek otthonát elképzeljük; Kő és faépítmények tarkítják szabálytalan, s ha az utazó kerüli a forgalmas utcákat, hamar szűk sikátorokban találhatja magát.
Építészetileg és kulturálisan is felszabdalt a város a szegények lakta Romváros, a polgári réteg lakta Polgárnegyed, s a nemességet magában fogadó Selyemrév között. Akadnak Artheniorban impozánsabb és nevesebb épületek is; Ilyen a Tanácsháza vagy épp a Kaszárnya széles építményei, a grandiózus Artheniori Templom, a méltán híres Pegazus fogadó, vagy az újonnan felhúzott Selyemrév a Meredély túlpartján.

Belpolitika és kultúra

A lázadás óta új szelek fúnak Artheniorban: A nép által felhatalmazott Népek Tanácsa uralkodik a város felett. Ez a Tanács különböző pártokra oszlik, s bonyolult hierarchiájának köszönhetően a döntéshozatal is lassú mederben folyik.
Artheniorban nincs rabszolgaság és a törvény is tiltja. A város ugyan a „mindenki egyenlő” elvét képviseli, de az egyenlőek között is akadnak egyenlőbbek. A nemesi rang például kiváltsággal jár a törvény szemében. Arthenior a nemeseit afféle patriótának, a város gerincének tartja. Mivel a kereskedelem kiváltképp erős ágat képvisel a Levegő városában, ezért számos neves kalmár is akad a nemeseinek sorában. Köztudott, hogy az előkelőség soraiból kerülnek ki a tanácstagok is, eltekintve néhány kivételtől.
A városhoz tartoznak Szántóföldek is. Az alacsony lélekszámú falucskák lakói sajátos életszemlélettel rendelkeznek és alaposan megnézik a városi népeket, de mindig hűek voltak Artheniorhoz.

Katonaság

A város mindenre kiterjedő törvényeit a Városi Őrség tartja fenn. E hadsereg régi hagyományokkal bír, de éle alaposan megkopott az idők során; az orkok támadása óta fenntartott, néhány száz fős szervezetbe gyakorlatilag bárki megtalálja helyét és számítását, ha konyít egy kicsit is a kardforgatáshoz. Noha számos rosszmájú híresztelés terjeng a városőrség kompetenciájáról, az utóbbi időben rengeteget fejlődött a szervezet, köszönhetően a Lázadás és a Sárváros elleni hadjárat tapasztalatainak.
E szervezet élén a Városőrség Kapitánya, azaz a parancsnok áll. Őt a Népek Tanácsa nevezi ki. A hierarchia követi a hagyományosabb hadseregekét, beleértve a tiszti rendfokozatokat és a kiképzési elveket.

Vallás

Arthenior jórésze Eeyr hite szerint él, noha Sa’Tereth tanain kívül itt minden elfogadott. Utóbbi hivatalosan tiltott, ám olykor még a sötétség istenének tanainak követését is megtűrik. Legalábbis nem űzik tűzzel-vassal, ahogy Lihanechben.

Mágia

A mágiahasználat Artheniorban nem ütközik törvénybe, s az nem is szabályozza. A társadalom általában tiszteli itt a mágiahasználókat, s nem egy híres mágus származik a Levegő Városából. Bárki tanulhat mágiát, kinek futja rá.

Gazdaság, ipar

Arthenior ipara igen gazdag. A széles erdőségek megfelelő ellátást biztosítanak fából, míg a borvidékei öregbítik a város hírnevét. A városhoz tartozó Szántóföldek ellátja a várost élelemmel, ez utóbbit pedig nagy mennyiségben exportálják a többi város felé.
A Krenkataur barlangrendszerben meghonosított büntetőtáborból kisebb mennyiségben értékes érceket és drágaköveket bányásznak, ezáltal pedig az Artheniorban készült ékszerek általában a legszebbek is.

Kapcsolata más városokkal, külpolitika

Lihanech
Artheniorban tisztelet övezi Lihanechet, s e két város között a legerősebb is a barátság a négy közül. Talán Eeyr tanai, talán a közös ellenségek kötik össze őket, mindenesetre a kapcsolat nem csupán kereskedelmi, de barátságos is.

Wegtoren
Roppant erős kereskedelmi szövetség állt fenn a két város között, mígnem Arthenior elveszítette Kikötőjét. Azóta gyakorlatilag megszűnt a kapcsolat, csupán a szárazföldön zajlik gyenge árucsere. Az utóbbi időben számos wegtoreni érkezett Artheniorba szerencsét próbálni, néhányan pedig messze másztak a ranglétrán.

Pirtianes
A szárazföldi kereskedelem ugyan adott a két város között, ám Pirtianes kultúrájából adódóan a viszony hűvös. Míg a Föld Városában nem nézik jó szemmel az oly szabad Artheniort, az arthenioriak általában furcsa szemmel néznek a városukban ténykedő sötételfekre.

Faji összetétel, betöltött szerepük és megítélésük

Emberek (~30.000 fő)
A város színe-java. Közrendűek, nemesek, katonák.
Fél-elfek(~9000 fő)
A nagy lélekszámú elf és emberközösségek együttélésének gyümölcse.
Elfek (~6500 fő)
Az artheniori elfek sajátságosan húzódnak a nemességhez és általában a gazdagabb rétegeket is töltik ki. Eltávolodtak a természettől és jól alkalmazkodtak Artheniorhoz.
Tündérek (~2000 fő)
Az elfekhez hasonlóan ők is megtalálták otthonukat a Levegő Városában, bár jóval szórtabban vannak jelen a város hierarchiájában.
Sötételfek (~1500 fő)
Ha már kikényszerültek Pirtianesből, legalább olyan helyet keresnek, ahol a törvénykezés valamiféle rendet szolgál. Általában elzárkóznak a többi nép elől és saját kommunákat alkotnak.
Gnómok (~1100 fő)
A tudományos intézmények és a hivatalok gyakori képviselői és munkavállalói.
Törpék (~900 fő)
Ahogy az lenni szokott, általában mesteremberek. Ha egy díszesebb kőépületet lát az utazó, az jó eséllyel törpemunka.
Orkok (~700 fő)
Meglepő mód jó néhány száz fővel képviseltetik magukat Artheniorban. Általában a Romvárosban élnek.
Óriások (~300 fő)
Fizikai erejük jól jön Artheniornak. Általában a város körüli településeken élnek, de a városban sem nehéz kiszúrni őket.

Wegtoren

Elhelyezkedés

A Nagy-választóhegységtől nyugatra, a Nap karavánpihenőtől valamivel délebbre helyezkedik el a város, a Sebes Jarse folyótól nem messze. Nyugatra a várostól végtelen sivatag, míg keletre tőle ritkás erdőségekkel tarkított szavanna húzódik.

Építészet

Wegtoren építészete az ott élő fajok különbözősége miatt igen sokszínű, ám a száraz éghajlat és a sivatag közelsége élénk hatással van a városképre. A legtöbb épület homokkőből és agyagból készült, ahogy a várost körülvevő vastag, magasan tornyosuló fal is. Jellemzőek a szűk sikátorok és az alacsonyan fekvő, de széles épületegyüttesek. E negyedekben főleg a szegényebbek és a rabszolgák kapnak helyet. A vagyonosabbak e rétegektől elzárkózva, fallal körbevett kúriákban élnek.
A Tűz Városaként is ismert Wegtorenben található több, tűzmágiának szentelt dóm is. Megtalálhatóak továbbá a kisebb-nagyobb küzdővermek és arénák, ahol harcosok küzdenek a nap minden szakában.
Az óriások jelenlétére a városban az építészet is egyértelműen utal, hiszen alapvetően minden nagyobb mére-tet ölt. A középületeken általában magasabb, karcsúbb ablakok és ajtók kapnak helyet. Bár a többi városhoz képest alacsonyabb lélekszámú, de kiterjedése igen terebélyes, tekintettel arra, hogy jellemzően egy vagy két szintesek épületei.
Éjjelente megannyi láng gyúl városszerte, fényt, meleget és biztonságot adva a lakóinak. E lángokat a tűz papnői hozzák működésbe alkony idején, s nem is nyúlhat hozzájuk más.

A bazárnegyed

A bazárnegyed szőnyegeken kuporgó árusainak kínálatában minden megtalálható, amit csak el lehet képzelni: kupecek, akiktől lovakat, tevéket, vagy bármiféle sivatagi jószágot lehet venni; egzotikus gyümölcsök, drága kelmék, ékszerek, még rabszolgák is gazdát cserélhetnek itt jó pénzért. A piacokon kiváló kézműves munkák is találhatóak: kerámiások, nemez- és bőrmívesek, sás- és gyékényfonók portékái. Kiemelkedő továbbá az üvegárusok kínálata, akiknél számtalan színben és formában kapható a környéken elterjedt és ezért viszonylag olcsón árult anyag.
Az itt kapható fűszereket sok helyen füstölőként is használják, aminek köszönhetően szinte mindig ezerféle illat keveredik a város száraz, sivatagi levegőjével. A fából ácsolt standok közti keskeny utcákat náddal vagy különböző, színes ponyvákkal fedik a nap elől.
A híres wegtoreni dohányt általában egyedi módszerrel, egy úgynevezett ’vízipipával’ füstölik: a szerkezetet a földön, szőnyegeken vagy párnákon körbeülve egyszerre többen élvezhetik annak füstjét, nem ritkán különböző tudatmódosító szerekkel tarkítva az élményt.
A méltán híres bordélyok alkotta vöröslámpás negyedekből számtalan található a szűk, kacskaringós utcák között. Híres, és egyben a legnagyobb családoknak fenntartott bordély Wegtorenben a „Teraszok” néven emlegetett kéjház. Az impozáns építmény magasabban fekszik, s széles, kertekkel és medencékkel tarkított teraszairól az egész város belátható. Ide csak a legkiváltságosabbak juthatnak be, s számos történet és pletyka kering e helyről.
A kereskedelmet a városban főként kalmárfejedelmek uralják, nem céhes keretek között működik. A város legnagyobb, legősibb családjai között is számos kufárfamília akad.

Törpenegyed

A törpe lakosság többnyire külön negyedben él a városon belül. A negyed minden része a hagyományos törpe építészet jegyeit hordozza magán: a város többi részéhez képest kicsi kőházak és a föld szintje alatt húzódó méretes járatrendszerek adják az itteni lakosság életterét. Ezek a földalatti alagutak tele vannak rejtett felszíni lejárókkal, aprócska, titkos ajtókkal, az aprónép pedig sokszor a legbensőségesebb szertartásait végzi el itt. A törpék tökéletesen megtalálták helyüket Wegtorenben, ahol mesterségeik immáron kulcsfontosságúnak bizonyulnak a város életében.

Wegtoreni Kikötő

Többnyire emberek és óriások által lakott település közel Wegtorenhez, a Sebes Jarse és a tenger találkozásánál. Valóságos oázis ez az északabbra húzódó, Wegtoren körüli területekhez képest; zöldellő pálmafák és megannyi, virágzó növény tarkítja a tisztán tartott kikötővárost. Az itt élők halászattal és kereskedelemmel foglalkoznak főleg. Mivel a tengeri kereskedelem fontos részét képezi a város bevételeinek, az ősi, wegtoreni családok közös hajóflottát tartanak fenn. Ezek a naszádok könnyen felismerhetőek méretükről és vörös vitorláikról, melyeket még a kalózok is kerülnek. Hajók indulnak innen a folyónak felfelé, valamint a tengeren át a Kikötői-öböl, és a Zátony-szigetek felé is.

Aréna

A wegtoreni Nagy Arénát mindenki ismeri. Jókora, kör alakú építmény, melyekben tízezrek férnek meg a nézőtéren. A kőbe vájt ülőhelyeket számos méretre megfaragták, így a törpék és az óriások is kényelmesen megférnek. A legjobb helyeket persze a páholyoknak tartják fenn a legnagyobb családok részére. E kényelmes és tágas helyiségek medencével, tálalóval, párnázott fekvőhelyekkel vannak felszerelve, hogy a vendégek maximális kényelemben érezhessék magukat. E vendégek gyakorta hordják magukkal kurtizánjaikat és rabszolgáikat is.
Szabadulásukban reménykedő rabszolgák, szerencséjüket próbára tevő, szabad harcosok, messziről jött vándorok, bűnükért feloldozásért küzdő bűnelkövetők egyaránt megfordulnak az arénák homokján. A Wegtoreni Nagy Arénába azonban csak olyan harcos léphet, ki sikerrel vette az akadályokat egy kisebb küzdőtéren már, akár Wegtorenben, akár valamelyik közeli szigeten. A Nagy Arénában nem csupán egymással harcolnak a viadorok; A Nagy Estéken gyakorta küldenek rabszolgákat különböző ragadozóállatok ellen, ezzel hevítve a nézőteret a főműsorra.
Minden harmadik hat utolsó estéjén ugyanis a küzdőtérre lép Wegtoren Bajnoka. E cím csak akkor száll át, ha a bajnok legyőzőre talál. Bárki, ki kiérdemli e titulust, nemesi címhez jut a városban. Az egész város jóformán őérte szorít, nemesasszonyok epekednek érte, a leggazdagabbak fizetnek tetemes összeget, hogy az ő címerük alatt harcoljon.

Nap Karavánpihenő

Pihenőhely azoknak, kik Pirtianes és Wegtoren között utaznak, netalán készülnek átkelni a Kiszáradt-hágón kelet felé, vagy épp onnan jönnek. Az Aranysárkány néven futó, három szintes fogadó tárt karokkal vár bármilyen utazót, kinek arany csörren a zsebében. Számos szoba akad itt mindenféle méretre. Lévén, hogy megszámlálhatatlan kufár pihen meg itt, gyakorta cserélnek gazdát a legkülönfélébb portékák. A sör jó, az ágy kényelmes, de kurtizánt ily messze a városoktól talán nem érdemes bérelni.

Belpolitika és kultúra

A város mozgatórugói és irányítói az ősi, gazdag családok. Nem csupán saját negyedükben élet és halál urai, de egy kupec sem árulhat semmit a területükön tudtukon kívül. Polgári réteg gyakorlatilag nincs a városban; alattuk közvetlen zsoldosok, egyszerűbb kalmárok és a törpe mesterek húzódnak a hierarchiában. A városban a nincstelenekből könnyen rabszolga válik, s ők jelentik a lánc alját is.
E berendezkedés az öltözködésben is megnyilvánul: Míg a legfinomabb anyagú színes kelméket és selymeket a vagyonosabb rétegek viselik, a rabszolgák egyszerű, fehér vászont hordanak, már ha hordhatnak.

Kovácsmesterség

Szinte minden Wegtorenben kovácsolt darabon könnyen láthatóak a törpe kovácshagyományok nyomai. Jóval szabadosabban űzhetik tudományuk, mint pirtianesi társaik, ezért munkájuk is jobbnak mondható. Míg a törpéknek generációkra visszamenően szinte a vérükben van a kohó szeretete, addig a Wegtorenben élő többi faj ezt sokkal kevésbé mondhatja el magáról. Így egy ember, óriás, vagy egyéb faj szinte csak akkor törhet be erre a piacra, ha egy törpe inasnak fogadja.

Rabszolgaság

A városban virágzik a rabszolgaság. Gyerekek születnek bele és halnak meg öregen másokat szolgálva, kereskedők keze alatt veszik és adják őket. Gazdájuk tulajdonát képezik, gyakorlatilag bármit megtehetnek velük. A legkelendőbbek a Nagy-Választóhegységtől keletről érkezett elfek, fél-elfek és tündérek; ezeket a népeket gyakorta rabszolgakereskedők fogdossák össze, hogy aztán pénzé tegyék őket a Tűz Városában.

Katonaság

Wegtorennek nincs saját katonasága. A negyedeket irányító, gazdag nemesek által felbérelt zsoldoskompániák tartják fent a viszonylagos rendet, és védik meg a várost a külső veszélyektől.
A városon belül nyitott rangrendszer működik; pénzzel és tekintéllyel rang, tisztség járhat bárkinek, aki kitartó, de ez önmagában még nem elegendő. A különböző szokásjogok használata, elfogadása és betartása itt afféle status quo, senki sem akar kilépni belőle, mert kiszámíthatatlan lenne a jelenlegi békés állapot megbillenésének a következménye.
Fontos tényezők még a város közelében élő nomád népek. Ezek többnyire emberek és óriások. Mondják, e törzsekből származnak Wegtoren első emberlakói is. Sokan még beszélik is a városban nyelvüket, adózva az ősi hagyományoknak. Könnyű vértezetet és kendőket viselnek, dacolva a homokviharokkal és a forrósággal. A nyilaik jellegzetes, csörgőkígyóéhoz hasonlatos sziszegő hangot adnak, de vannak köztük pusztakezes óriás harcművészek is, kik a faji adottságaikat használják ki az ütközetekben. Wegtorent ugyan nem háborgatják, de az idegenekkel a legkevésbé sem barátságosak.

Vallás

Bár mindhárom istennek vannak hívei a városban, messze Teysus tanai szerezték a legtöbb követőt. A templomokban ezernyi kis lángocska ég éjjel-nappal, faggyúgyertyák, füstölők, olajtálak. A legnagyobb ilyen, Teysus Dómja, mi építészetileg tökéletes egyensúlyt képvisel mind kívül, mind belül. A helyi törpék között Wylnurana istennő kultusza is elterjedt, kinek oltárai a föld alatt járatokban rejtekében húzódnak. Wylnurana a törpék körében a fény istennője. Ő az, kihez fohászkodnak, miközben a tárnák sötétje körbeöleli őket. Ő az, ki jószerencsével áldja meg őket, s kinek tekintete megcsillan a drágaköveken.

Mágia

Tűzmágusok rendje

Köztiszteletben álló, a környéken jelentős hagyományokkal rendelkező rend. Más mágiával foglalkozó szervezetekkel ellentétben nem militarista vagy tudományos, inkább vallásos hatást keltenek, akik mégis szent feladatuknak tekintik Wegtoren védelmét. Nagyon hagyományközpontú, misztikus, látványos közösséget alkotó, rengeteg belső szokással, már-már szektaszerűen viselkedő rend.
A tűzmágusok legmagasabb rangű tagjai a Shiraya papnők. Azon kiváltságosokat nevezik így, kik napsárga szemekkel világra jött emberfajű szüzek. Wegtorenben mindenki mélyen tiszteli őket, hiszen különleges adottságukból fakadóan a tűzmágia legnagyobb mívelői és tanítói is, s az örökkön égő lángért, illetve a tűz városáért felelnek. Templomukba ugyan szabad a bejárás, de aki bármilyen módon ártani próbál nekik, származástól, vagyontól függetlenül nyilvános kövezésre ítéltetik. Azon a napisten áldásával született Shiraya nők, akik elutasítják ezt az ajándékot és nem állnak a város szolgálatába, szemeiket kiégetik és a forró sivatagban magára hagyják.

Gazdaság, ipar

Wegtoren az éghajlata miatt nem jeleskedik mezőgazdaságban. A legjellemzőbb áruk többek között a dohány, az egzotikus fűszerek és gyümölcsök, melyeket keletre visznek a szárazföldi karavánok, illetve a várostól délre található kikötőből a kereskedő hajók. Valamivel fontosabb az állattartásuk, és az állatkereskedelmük. A szavannai klímában, a le-lecsapó sivatagi homokviharok között apró termetű, mozgékony, szívós telivér lovakat tenyésztenek, illetve kecskéket és juhokat tartanak tejért és gyapjúért. Az elsősorban a közlekedés során használt tevéket a városon kívül vagy néha annak szélén óriáspásztorok legeltetik csordákban, akiknek híresen jó kapcsolatuk van az állataikkal. A város ezen kívül jeleskedik továbbá a kerámia és az üvegművészetekben.

Kapcsolata más városokkal, külpolitika

Arthenior
Talán az egyetlen olyan város, amit egy wegtoreni képes elviselni. Noha a szokásjogokat itt törvényekre kell cserélniük, sokan telepedtek meg itt a Tűz Városából az utóbbi időben. Arthenior fontos kereskedelmi szövetséges, tekintettel arra, hogy a levegő városa nagy számban szolgáltat élelmet Wegtorennek is.

Pirtianes
Gyakoriak a határ menti villongások, ám ezek általában csupán árucserével kapcsolatos érdekkülönbségekből fakadnak.

Lihanech
A nagy távolságból fakadóan csekély a kapcsolat a két város között. Ritkaszámba megy az elf és a tündér Wegtorenben, a rabszolgapiacon is ők és a félvérek a legfelkapottabbak.

Faji összetétel, betöltött szerepük és megítélésük

Emberek (~9000 fő)
A keleti emberek, kiket a sivatag nomád népeitől származtatnak, némileg magasabbra nőttek nyugati fajtársaiknál. Jellemzőbb rájuk a kreolszín bőr és a sötét haj. Mára ők teszik ki a Wegtoren legnépesebb faját, melynek minden rétegét keresztülszövik.
Óriások (~4000 fő)
Wegtoren valódi alapítói. Mondják, a hegyek közül levándorolva telepedtek meg itt. Lomhább észjárásuk miatt kevés akad közöttük Wegtoren elöljárói között, de ettől még nem kevésbé hasznos és megbecsült tagjai a társadalomnak, leginkább testi erejüknek köszönhetően.
Törpék (~2500 fő)
Noha sokan visszavágynak a hegymély tárnáiba, jól megtalálták helyüket a városban. Ügyes mesteremberek, tekintélynek örvendenek. Épp ezért kevesebb is közöttük a rabszolga.
Sötételfek (~1000 fő)
Többnyire pirtianesi politikai menekültek, dezertőrök, kegyvesztett nemesek, eretnekek. A város földmágusai döntő részét ők teszik ki, kevesen tűzmágiát is tanulnak. Megítélésük gyanakvó, helyenként ellenséges.

Pirtianes

Elhelyezkedés

Pirtianes keletről a Nagy-választóhegység, északról pedig a Ghorossa-szirtek és az onnan lezúduló Sebes Jarse szomszédságában helyezkedik el. A helyi adottságok, na meg a sötételfek sajátos kultúrája miatt Pirtianes jó része a hegy mélyében fekszik. A város óriási, kovácsoltvas főkapujához széles, hosszú lépcsősor vezet, melyet mindkét oldalról hatalmas, sötételf harcosokat ábrázoló kőszobrok szegélyeznek. Ez az úgynevezett Alkonykapu; ezen túl már aligha találkozik napfénnyel az, ki a városba lép.

Építészet

A Föld Városába érve sűrű félhomály köszönti az utazót. Megannyi láng és fáklya lobog a hegy gyomrában, itt-ott pedig zöld fényben derengő lámpások világítják meg az utcákat. Itt, a hegymélyben kevés az „építmény”. Mindent a hegy gyomrából faragnak ki. A széles, rendezett és szabályos utcákat mesteremberek vájták ki a sziklából, ahogy magasba nyúló lakóépületeket is. A gótikus motívumok tömkelege sajátságos, baljós hangulatot kölcsönöz a városnak. A sötétbe vesző mélységeket szépen ívelt hidak keresztezik. Ilyen hidak vezetnek a város közepén húzódó, tornyok, falak és bástyák egyvelegét alkotó Fekete Erődhöz is. Itt központosul minden hatalom a császár kezében. Innen zajlik a város, a hadsereg, de még a bányászat irányítása is.

Belpolitika és kultúra

Pirtianes erősen központosított rendszerében az egyeduralkodó a császár; s a cím hagyományos jelentéstartalmával ellenben ő csakis nőnemű lehet. Feladata addig szól, míg másvalaki magához nem ragadja a hatalmat. A sötételf talán a legbüszkébb faj, s a világ többi részével ellentétben erősen matriarchális berendezkedéssel bír. A legmagasabb pozíciókat csakis nők tölthetik be. Igazán ritka az, hogy hím egyed helyet kap ily körökben. A sötételf kultúrában ugyanis a férfiakat hímnek, a nőket pedig nősténynek nevezik.
E matriarchális berendezkedés a családokra is kihat. A nemesi, nagy múltú családok általában a hierarchia tetején mozognak; ki ilyen helyre születik, könnyebben boldogul e világban. E famíliák élén szintén nő áll; A matróna. E címet azonban nem korral lehet kivívni. A matrónák kivétel nélkül mindig befolyásos szereppel bírnak Pirtianes hierarchiábában is. A nagy családok hatalma átszövi az egész város berendezkedését, így e matrónák jelentik gyakorlatilag a város talapzatát is. Nagy tisztelet övez minden matrónát, annak ellenére, hogy e cím gyakorta intrikával vagy gyilkossággal öröklődik a családokban.
A sötételf férfiak általában a katonai pályát választják, s talán itt is juthatnak a legmesszebb. Kevés megbecsültebb foglalkozás akad ugyanis Pirtianesben.
A Föld Városa a rendre épül. A büntetés és a jutalmazás gyakran kollektív módon történik a városban, így egy ősi, nemesi család is könnyen elveszíthet mindent egy balul elsült ármány után. A törvények megszegését a társadalomban betöltött szerep megfosztásával és munkatáborral büntethetik, de gyakoriak a kivégzések is. Nem kivételes eset, hogy akár egy egész, kiterjedt famíliát kötnek fel a Fekete Erődbe vezető Mélyköd ív alá, példát statuálva mindenkinek, ki a „város ellen fordulna”.
A katonai diktatúrában a város alatt húzódó bányák és a város körüli földek is katonai körzetekre vannak osztva, és a körzetek élére kinevezett tisztek igazgatják őket: vagy határozott ideig, vagy amíg az uralkodó másnak nem adja a feladatot. Minden kitermelt nyersanyag és a körzet minden jövedelme is a városé, ebből oszt vissza a Fekete Erőd a körzeteknek a fenntartásért cserébe.
A nemeseknek csak a városon belül lehet birtokuk. Pirtianesben nagy szerepet kap az inkvizíció intézménye is, mely amolyan politikai rendőrségként működik, főleg az uralkodó ellen áskálódó nemeseket üldözi. Féli és rettegi őket a városban bárki. Akiről csak szóbeszéd szintjén hírlik, hogy az inkvizíció vizsgálata alatt áll, hamar kiveti magából a társadalom.

A bányák és a rabszolgaság

Pirtianes bányáiban kevés drágakő lapul, ám annál több érc. A csákányok ütemes koppanása és a vaskohók lélegzete éjjel-nappal hallható; itt, a sötétben amúgy is értelmét veszíti a „nappal”. A város rabszolgaságának jó része is ide kényszerül. Hadifoglyok, bűnelkövetők, a város hierarchiájából kiszorult sötételfek egyaránt könnyen jutnak erre a sorsra. Ebből a fajta rabszolgasorsból pedig szinte lehetetlen visszakapaszkodni. A Rabszolgaváros is a mélyben található. Apró, kőből vájt kunyhókban húzhatják meg magukat, sokan pedig nem is jutnak ki többé innen.

Katonaság

Pirtianesnek erősen fejlett a katonai felépítése. A hadsereg alapelveit a szabálytisztelet, a közösség elsőbbsége az egyénnel szemben, illetve az egyén értéke adja. E pályán lehet a leginkább kitűnni, legyen szó stratégiai érzékről vagy az acél forgatásáról.
Az átlagos sorkatona a pirtianesi mesteremberek acéljából készített páncélt viseli. E páncélok szinte sorozatszám készülnek a város alatt húzódó kohókban. A páncél alatt fekete gambesont vagy vászontunikát viselő sorkatonák jelentik a hadsereg gerincét is. A közrendű szabadokat folyamatosan gyakorlatoztatják, hogy bármikor bevethetőek legyenek. Ez alól kivételt képeznek a tisztek, és néhány egyéb, nevesebb katonai alakulat tagjai, kiknek motívumokban bővelkedő páncélzatai társadalmi szerepüket is hivatottak kiemelni.
A kötelező sorkatonaságon és a szigorú kiképzésen túl a pirtianesi katonaság legfontosabb elemei a csatamágusok. A városban erősen korlátozott a mágiatanulás, csak sötétfelfek és közülük is csak a nemesi ranggal bírók számára érhető el, viszont ők a lehető legjobb minőségű oktatásban részesülnek. A katonák jelentős része ki van képezve a mágusokkal való együttműködésre, ahogy a mágusok is részesülnek harci képzésben.
Ork , törpe és ember csak ritkán tölt be magasabb pozíciót a seregben, általában a sorkatonák között találkozni velük. A törpék többnyire mesteremberek, szanitécek, kisegítő munkások, különös figyelemmel a hadmérnökségre, de a fegyverkovácsok is majdnem mind közülük kerülnek ki.

Pirtianesi Gárda

A mindennapi rendfenntartásnál komolyabb dolgok elvégzésére a pirtianesi Fekete Gárda van jelen. Ennek az alakulatnak a feladatai közé tartozik a nemesi réteg védelme és a város környékére tévedő bűnbandák felszámolása. Faji szempontból a Fekete Gárdának szinte csak sötételf tagjai vannak, bár időnként feltűnik egy-egy „idegen” is közöttük. Távolról fel lehet ismerni őket kiváló, vörös-fekete, díszes vértjeikről. Éjfekete telivérjeiknek köszönhetően gyorsak és ütőképesek, gyakorlatilag bárhol könnyedén bevethetőek.
A Fekete Gárda látja el a császár védelmét is, illetve a városból elszökő egyedek felkutatását és megbüntetését is ők végzik. Legmegbízhatóbb harcosai Pirtianesnek, s a városon kívül is hírhedtek kegyetlen módszereikről.

Vallás

Bár a központi hatalom letette voksát Sa'Tereth mellett, a régi hitvilágnak is számos követője akad a városban. Pirtianesben több esemény és ünnepély köthető Sa'Terethez, s a többi isten térnyerését is sikerült megakadályozni az inkvizíció létrehozásával.
A Föld Városában feszül egy ellentét a "régi világ" és a Sa'Tereth hozta, könyörtelen pragmatizmus között. Noha a rabszolgavilág és a közrendűek többsége már a Sötétség Fejedelmét követi, a régi nemesség körében még él a régi hitvilág. A Sötét Anya imádata kiírthatatlan e körökben, és a nemesség egymásnak feszülését elkerülendő, még az inkvizíció is eltűri ímmel-ámmal. A Sötét Anya egy félig pók, félig sötételf ábrázolással bíró nőstény, ki nem csupán teremtésmítoszuk része, de vigyázza övéit és olykor tanácsokkal is ellátja őket. Szócsöve a megannyi, régi kúriában felállított kőoltár, mi őt hivatott ábrázolni, de legalábbis a mellszobrát. Mondják, olykor e oltárok száján keresztül üzen követőinek.

Mágia

Pirtianesben kizárólag sötételfek számára elérhető a mágiatanulás, közülük is csak a nemesi rétegnek. Ezenkívül a mágiahasználatot komoly törvények is korlátozzák. Ez alól kivételt képez a Sa’Tereth mágiája, melyet akár a köznép is használhat, de csakis vallásos áhítatból.

Gazdaság, ipar

Főként a kő és az ércek jelentik a város iparát, minden e köré központosul. Szobrászatuk, kőfaragóik és vaskohóik kiváló minőséget képviselnek, habár szépen mívelt páncéljaikat és fegyvereiket ritkán bocsájtják áruba.

Kapcsolata más városokkal, külpolitika

Lihanech
Nagy szerencse, hogy a két város között húzódó ormok megmászhatatlanok, mert gyilkos ellentét húzódik a két faj között. Mára gyakorlatilag mindenfajta kapcsolat megszűnt Lihanech és Pirtianes között. Nem csupán múltjuk szülte konfliktus ez, de kultúrájuk is gyökeresen más. Az elfek és a sötételfek között húzódó ellenségesség legyűrhetetlennek bizonyul.

Wegtoren
Wegtoren és Pirtianes között a felszínen úgy tűnhet, hogy a kapcsolat tisztán kereskedelmi, ez azonban korántsem igaz. Már a múltban is voltak kisebb csatározások a két hatalom között, és pár évtizedenként továbbra is előfordul, hogy a két város karavánjai összetalálkoznak, és konfliktussal, esetenként halállal végződik a dolog. Nyílt háborút indítani viszont nem áll érdekében egyik városnak sem.
A Kiszáradt- hágón átkelni nem veszélytelen, így Lanawin keleti és nyugati része között jó részben a tengeren folyik a kereskedelem. Ekképp pedig Wegtorennek lényeges befolyása van a Pirtianes és a másik két város közötti nyersanyagáramlásra. Tűz Városának zsoldos kompániái, s a város körül élő nomád népek kellően fel vannak szerelve hozzá, hogy megvédhessék magukat az ilyen jellegű külső veszélyektől is.
Mivel a két város között a viszony nem feltétlen baráti, Wegtoren tökéletes helyet jelent a politikailag üldözött sötételfek számára. Így a kegyvesztett nemesség, dezertőrök, és napjainkban az új, pirtianesi hitet fel nem vevő lakosok is gyakorta délen kötnek ki.

Arthenior
A két város között kevés volt eddig a kapcsolat, ám az Artheniori Lázadás óta ez megváltozott. Arthenior nem csak hitelt kapott a Pirtianesi Acélbanktól az újjáépítésre, de egyre gyakrabban fordulnak meg az emberek városában sötételf látogatók a Fekete Erődből.

Faji összetétel, betöltött szerepük és megítélésük

Sötételfek (~19.000 fő)
A város színe-java. Közrendűek, nemesek, katonák, ritka esetben rabszolgák.
Orkok (~5500 fő)
Kevés város van, ahol megtűrik őket, Pirtianes ilyen. Nem csak testi erejük, de katonai ütőképességük is jól jön a jókora hadsereggel bíró városnak. A sötételfek – ahogy más népekkel is teszik – lenézik az orkokat, ám céljaik gyakorta egyezésre találnak.
Törpe (~4500 fő)
A város mesteremberei. A hegymély bányáiban megtalálják számításaikat, még ha cserébe el is kell viselniük a basáskodó sötételfeket.
Ember (~1000 fő)
Sokukat a katonai pálya vonzza Pirtianesbe, mások valamelyik város törvénykezése elől menekülnek ide.

Lihanech

Elhelyezkedés

Lihanech a városról elnevezett tó észak-nyugati partján helyezkedik el. Nyugatról az Eredlith-hegyláb, délről pedig maga a Lihanechi-tó határolja.
A Víz Városát közvetlenül határoló tó vulkanikus eredetű, s környéke jelentősen meg van süllyedve. Kristálytiszta vize számos, a keleti világot átszelő folyó forrása is egyben.
A hatalmas tavat számos történet is övezi. A legelterjedtebb legenda ezek közül a csak ködös időben felsejlő sziget a tó közepén, mit számos hajós látott, de még senki sem tért vissza partjairól. A másik, mellyel leginkább a gyermekeket ijesztgetik, a víz mélyében megbúvó, sárkányszerű bestia meséje, mi keresztben nyeli el a hajókat és azok legénységét.

Építészet

A városra a lépcsőzetes építkezés jellemző, melyet a közeli víztömeg – na és persze egy csekélyke mágia - segítségével mozgatott emelőszerkezetek használata jelentős mértékben megkönnyít. A dús növényzetű, teraszos épületek mellett függőkertek létrehozása is bevett szokás.
Lihanech alapvetően gazdag és fényűző, ám a társadalmi osztályok még egy ilyen helyen is szembeötlőek. A közvetlenül a tó partján élő szegényebb rétegek, kik leginkább gyöngyhalászatból keresik meg a betevőt, vízen úszó kalyibákban élnek a méretes, tavi vitorlások árnyékában.
A városban fellelhető kecses építmények számtalan, természetközeli motívummal díszítettek. Állatformák és cikornyás növényminták kígyóznak gyakorlatilag minden épülethomlokzaton. A kisebb házakat, tornyocskákat és céh épületeket is jórészt harmonikus külső megjelenés jellemzi.
A művészetek városának is tartott Lihanechben a népek szórakoztatására számos színház található a város különböző pontjain. Akadnak közöttük nyitott, természetközeli, s impozáns, fedett előadótermek is.
A város központjában álló, mágikus szökőkút és Életfa a város szíve. Utóbbira épült a híres lihanechi Könyvtár és az Akadémia is. E fa szent hely; csupán Lihanech intézményei kapnak helyet rajta, életvitelszerűen senki sem élhet itt. Kacskaringós, ám biztonságos lépcsősorok és mágikus emelőszerkezetek segítik a közlekedést rajta, egészen széles, aranyló lombkoronájáig. A hiedelem szerint az Életfa gyökerei oly mélyre nyúlnak, hogy még az istenek világát is elérik, s innen ered a mágikus szökőkút vize is.
A vidék vulkanikus múltja okán a város bővelkedik a természetes termálvízben, így nagy múltú az itteni fürdőkultúra is. Az ajándékot azonban nem csak a fürdőházak hasznosítják; Fejlett tudományuk megoldotta, hogy a vízparti telepeket leszámítva minden házat e vízzel fűtsenek.

Alkimista negyed

Lihanech nem csak művészetéről, de tudomány iránti szeretetéről is híres. A különböző mesteremberek, tudósok és tanítok mellett szép számmal akadnak alkimistamesterek is; ők céhekbe csoportosultak, s létrehozták az Alkimista negyedet. Ki kiismeri magát itt, mindent megtalálhat, mi mesterségéhez szükséges lehet. Ha a vándor színes füstoszlopokat lát az ég felé kígyózni, netalán pukkanást vagy robbanást hall, tudhatja, hová tévedt.

Belpolitika és kultúra

A várost hat nagy múltú elf família alapította, kik most is befolyásos pozíciót töltenek be annak életében. Lihanechben azonban mégsem vérségi, hanem kiválósági alapon érhetők el a legfontosabb pozíciók: választmányos alapon megvalósuló technokrácia a jellemző, a vezetők többsége éppen ezért meglehetősen idős, néha dogmatikus, konzervatív gondolkodású.
A város élén a Nagytanács áll, melynek tagjai közé automatikusan bekerülnek bizonyos pozíciókat birtokló tisztségviselők, mint az Őrsereg parancsnoka, a kincstárnok, vagy a különböző céhek vezetői. A város három kerületre van osztva: a külső, vízparti gyöngyhalászokéra, a polgári s egyben tudományos negyedre, valamint a legbelső, nagy múlttal bíró famíliák negyedére; utóbbiak képviselik a nemesi réteget. Ezek a kerületek nyilvános szavazással tíz esztendőnként küldhetnek képviselőt a Tanácsba.
A kultúra sokszínűségében más város aligha vetekedhet Lihanechel: színjátszók, zenészek, filozófusok paradicsoma a Víz Városa. Nem különb értéket visel a tudomány sem. Kevés helyen becsülik meg úgy a tanító szakmát, mint itt. Bevett szokás a többi város felsőbb, vezető rétegeiben is, hogy Lihanechbe küldik taníttatni a gyerekeket. A helyi nemesség körében divat és elvárt mecénásként támogatni a tudományt és annak képviselőit.

Hierarchia

A kimagasló kulturális élet ellenére Lihanech sosem haladta meg a legnagyobb társadalmi problémákat. A szegénynegyedekben kimagasló számban élnek félvér egyedek. Őket az elf társadalom gyakorta sodorja partvonalon kívül, a gyöngyhalász falvakban valóságos „fattyútelepek” jöttek létre. A hosszú élet megadta a lehetőséget az ősi családoknak, hogy gyökereik a város szívéig nyúljanak. A nemesség itt a leginkább távolságtartó a polgári és a szegényebb rétegekkel szemben. Az arisztokrácia zömét elfek és tündérek képezik, ritkaszám gnómok. Más népek fiai és leányai csak ritkán jutnak szóhoz e körökben. Az északi vidéken akadnak a várostól elzárkózó, természetközelibb elf közösségek is. Kisebb, erdei falvakban élnek háborítatlan. Megvetik a városi életmódot, de ettől függetlenül a lihanechi elfekre testvérükként tekintenek.

Katonaság

A lihanechi Őrsereg elsősorban azoknak a családoknak, rétegeknek jelent kitörési lehetőséget, akik nem tudnak tanítókat megfizetni.
A városban élő, leginkább tudomány terén ténykedő gnómréteg hasznos kis szerkezetei segítik a katonaságot, és általában a városvédelmet is. A hadseregükben a gnóm hadmérnökök munkái jelentős szerephez jutnak az egyébként jól felszerelt elf lovassági egységek mellett is.
A nemességet és az Életfát az úgynevezett Aranygárda védelmezi. Ez a kis létszámú elitegység a legjobban felszerelt és kiképzett; elhivatottak és megvehetetlenek.

Vallás

Eeyr hite itt a legerősebb, jóformán minden mást kiszorít. Más istenség követőivel szemben a helyiek távolságtartóak, Sa'Tereth hite pedig egyenesen üldözendő. Kit utóbbi istenséghez való imán kapnak, halállal lakol.
Számos kolostor és imahely akad városszerte, de legnevesebb talán az Életfa lombjai között helyet kapó Hajnalcsarnok, vagy ahogy egyesek emlegetik, Visszhang Templom. Utóbbi nevét azért kapta, mert a hiedelem szerint a hangosan elmondott ima itt gyakorta válaszra lel, mi visszhang formájában érkezik. A városban számos, Eeyrhez köthető szerzetesrend akad, de a leghíresebb zárda közülük a Fény Nővéreié. A kolostorban árvaházat működtetnek, s rendjük minden tagja gyógyítói mágiával van felvértezve. Egyszerű, fehér csuhát vagy köpenyt viselnek, általában Lihanechen kívül is tisztelet övezi őket. Utóbbi sajátos tevékenységüknek köszönhető: a Fény Nővérei ugyanis várostól és hadseregtől függetlenül kísérik a hadak útját, látják el a sérülteket és nyújtanak komfortot a haldoklóknak.

Mágia

Lihanech leginkább az a város a négy közül, amely a mágiaelméletet kreatív módokon beépíti a mindennapi életbe. A destruktív mágiát viszont elítélik; ki hasonlóval kísérletezik a városban, hamar elveszíti a céhek támogatását.

Gazdaság, ipar

Lihanech a művészetek fővárosa. Ez nem csupán előadóművészetükben köszön vissza. A lihanechi ékszermesterek méltán híresek részletgazdag, finoman megmunkált ezüstékszereikről, a gyöngyhalászatból származó édesvízi gyöngyöknek pedig messze földön nagy keletje van. A lihanechi szabómesterek munkái a legjobbak Lanawin földjén, Pirtianes városán kívül mindenhol nagy becsben tartják e kelméket.
Az édesvízi tó közelsége nem csupán halászati és gyöngyhalászati lehetőségeket kínál. A klímának megfelelő gyümölcsösök könnyedén öntözhetőek, az Artheniorral fennálló jó kapcsolat révén pedig éhezés aligha ütheti fel fejét e vidéken.

Kapcsolata más városokkal, külpolitika

Arthenior
Az emberek és az elfek mindig közös nevezőre tudtak jutni az idők folyamán, ennek pedig a két város ékes példája. A kapcsolat baráti, s erős kereskedelmi szál is fűzi Lihahechet Artheniorhoz.

Wegtoren
A nagy távolságból fakadóan csekély a kapcsolat a két város között. A Víz Városában kelendőek a ritkaszámba menő és jó minőségű wegtoreni portékák.

Pirtianes
A múlt sötétje békíthetetlen ellentétet szült a sötételfek és az elfek között, még ha őseik közösek is. Mára gyakorlatilag mindenfajta kapcsolat megszűnt Lihanech és Pirtianes között. A Nagy-választóhegység megmászhatatlan szirtjei miatt ritka a találkozás, de ha akad is, legcsekélyebb mértékben záródik szerencsésen.

Faji összetétel, betöltött szerepük és megítélésük

Elfek (~23.500 fő)
A város krémje, de minden szinten jelen vannak. Ugyan hosszú élet adatott nekik, de ennek ellenére nem túl szaporák. A tudomány, vagy akár a spiritualitás sokkal fontosabb tényező számukra, mint az élet továbbörökítése
Tündérek (~11.000 fő)
Tökéletes összhangban élnek az elfekkel. A két nép egyenrangúként tekint egymásra, osztoznak jóban és rosszban.
Fél-elf (~10.000 fő)
Az elfek és az emberek valamilyen oknál fogva előszeretettel keverednek egymással, s noha Lihanechben nem nézik jó szemmel az efféle hóbortot, szép számmal akad fél-elfből. E népcsoport kevésbé találhatja meg számításait Lihanechben, mint máshol, de a kitaszított státusztól messze állnak.
Gnóm (~5500 fő)
A tudományos élet megkerülhetetlen alakjai, hivatásuknak pedig e városban széles teret engednek.
Ember (~4000 fő)
Talán az elfek és emberek közötti barátság az oka, de szép számmal akadnak emberek is a Víz Városában. Igyekeznek felnőni e sajátos világhoz, már amennyire ezt rövid életük lehetővé teszi.