Nincs játékban - Senki Földje
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Senki Földje | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 226-245
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-19 22:05:34
Üzenet elküldve: 2020-04-19 22:05:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
- Piac? Könyvek? *Lepődik meg a fiúcska. Szája máris fülig ér mindkét irányba. Látja, hogy Rel nehezen mozog és biztos benne, hogy a kisasszony legszívesebben csak üldögélne a gyerek megszületéséig. Azonban mire eljut odáig, hogy hangosan felvetné aggályait, Rel már mindkét cipőjében benne van. Már nincs visszaút így átadja magát újra az örömnek és menne is ki, mikor elhangzik a "készülj!" felszólítás. Ekkor rájön, hogy bár jó az idő, mégsem kéne mezítláb kifutni. Nagyon megszokta korábban, viszont most már van két gyönyörű bakancsa. Az is eszébe jut, hogy szépen kéne kinézni, ha már a kisasszony mellett fog sétálni, ezért még gyorsan visszafut, keresni egy fésűt. Az elmúlt napokban ezt egyszer sem tette magától, így most azt sem tudja, hol találhatná meg. Relé persze szépen a helyén van, ezért gyorsan kölcsön veszi azt. Mivel mostanában egészen tisztán tudja tartani magát, a fésű nem törik bele a hajába. Alkalomadtán Rel majd talál benne néhány vörös hajszálat. Ezután, majdnem mint egy rigó, beleugrik bakancsaiba.*
- Készen vagyok! *Szól és már nyitja is az ajtót Relnek.*
- Ne vicceljen Kisasszony, nem gurítanám a földön! De ha szeretné, tartok bakot, hogy felüljön a lovára és vezetem is a lovat, ha kéri. *Ajánlja. Komolyan gondolja, hogy fel bírná segíteni Relt. Ha stabilan tart bakot, akkor ez a pillanatnyi megterhelés nem tesz kárt benne. A lényeg, hogy Rel semmiképp se essen le, ha megpróbál felülni.*
- Piac? Könyvek? *Lepődik meg a fiúcska. Szája máris fülig ér mindkét irányba. Látja, hogy Rel nehezen mozog és biztos benne, hogy a kisasszony legszívesebben csak üldögélne a gyerek megszületéséig. Azonban mire eljut odáig, hogy hangosan felvetné aggályait, Rel már mindkét cipőjében benne van. Már nincs visszaút így átadja magát újra az örömnek és menne is ki, mikor elhangzik a "készülj!" felszólítás. Ekkor rájön, hogy bár jó az idő, mégsem kéne mezítláb kifutni. Nagyon megszokta korábban, viszont most már van két gyönyörű bakancsa. Az is eszébe jut, hogy szépen kéne kinézni, ha már a kisasszony mellett fog sétálni, ezért még gyorsan visszafut, keresni egy fésűt. Az elmúlt napokban ezt egyszer sem tette magától, így most azt sem tudja, hol találhatná meg. Relé persze szépen a helyén van, ezért gyorsan kölcsön veszi azt. Mivel mostanában egészen tisztán tudja tartani magát, a fésű nem törik bele a hajába. Alkalomadtán Rel majd talál benne néhány vörös hajszálat. Ezután, majdnem mint egy rigó, beleugrik bakancsaiba.*
- Készen vagyok! *Szól és már nyitja is az ajtót Relnek.*
- Ne vicceljen Kisasszony, nem gurítanám a földön! De ha szeretné, tartok bakot, hogy felüljön a lovára és vezetem is a lovat, ha kéri. *Ajánlja. Komolyan gondolja, hogy fel bírná segíteni Relt. Ha stabilan tart bakot, akkor ez a pillanatnyi megterhelés nem tesz kárt benne. A lényeg, hogy Rel semmiképp se essen le, ha megpróbál felülni.*
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-17 00:20:35
Üzenet elküldve: 2020-04-17 00:20:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz születése//
*Relael elbajlódik egy darabig, mire egyáltalán sikerül látatlanban talpra állítania cipőit. Végül két lábujja közé fogva nagyjából egyenesbe tudja hozni a lábbeliket, innentől fogva már csak bele kell bújni. Szerencséjére szép az idő, ezért a kabátok most maradhatnak a fogason.*
- Nem kell, megvagyok. Mondjuk a hasamat segíthetnél cipelni.
*Arcán megjelenő mosolya árulkodik arról, hogy csupán viccelt, bár tagadhatatlanul elképzeli egy pillanatra milyen megkönnyebbülést jelentene neki, ha végre megszabadulhatna a ránehezedő súlytól. El bírná viselni, ha a kisfiú lábait roggyasztva támasztaná ki alulról, vagy szerezne neki egy kis talicskát, valójában bármit, ami minden csak nem ez.*
- Készülődj hamar, megyünk a piacra! Megnézzük a könyveket.
*Nem tudja, hogy valójában szükséges e készülődni, legfeljebb fésülködésre lehet szükség, nagyon kiöltözni nem. Nagyot sóhajt, ahogy belegondol, hogy a piacig el kell sétáljon, mert már képtelen lovára felülni. Az a könnyed út pedig most kifejezetten hosszúnak tűnik elméjében.*
- És mit vegyünk még? Valamit kellene majd főzni. Valami egyszerűt, persze.
*Feltehetően még azt is elrontaná, bár mióta önállóságra kényszerül azóta valamicskét jobban konyít ehhez is, de még mindig elég suta ha ételkészítésről van szó. Mondjuk a szenes húst is meg lehet szokni, minden csak elhivatottság kérdése. Amennyiben a kisfiú elkészül, úgy Relael kifordul az ajtón, és kezét méretes pocakján pihentetve lassú, kényelmes tempóban el is indul a tharg piac irányába.*
- Mit szólnál hozzá, ha én lefekszem te pedig elgurítasz odáig?
*Relael elbajlódik egy darabig, mire egyáltalán sikerül látatlanban talpra állítania cipőit. Végül két lábujja közé fogva nagyjából egyenesbe tudja hozni a lábbeliket, innentől fogva már csak bele kell bújni. Szerencséjére szép az idő, ezért a kabátok most maradhatnak a fogason.*
- Nem kell, megvagyok. Mondjuk a hasamat segíthetnél cipelni.
*Arcán megjelenő mosolya árulkodik arról, hogy csupán viccelt, bár tagadhatatlanul elképzeli egy pillanatra milyen megkönnyebbülést jelentene neki, ha végre megszabadulhatna a ránehezedő súlytól. El bírná viselni, ha a kisfiú lábait roggyasztva támasztaná ki alulról, vagy szerezne neki egy kis talicskát, valójában bármit, ami minden csak nem ez.*
- Készülődj hamar, megyünk a piacra! Megnézzük a könyveket.
*Nem tudja, hogy valójában szükséges e készülődni, legfeljebb fésülködésre lehet szükség, nagyon kiöltözni nem. Nagyot sóhajt, ahogy belegondol, hogy a piacig el kell sétáljon, mert már képtelen lovára felülni. Az a könnyed út pedig most kifejezetten hosszúnak tűnik elméjében.*
- És mit vegyünk még? Valamit kellene majd főzni. Valami egyszerűt, persze.
*Feltehetően még azt is elrontaná, bár mióta önállóságra kényszerül azóta valamicskét jobban konyít ehhez is, de még mindig elég suta ha ételkészítésről van szó. Mondjuk a szenes húst is meg lehet szokni, minden csak elhivatottság kérdése. Amennyiben a kisfiú elkészül, úgy Relael kifordul az ajtón, és kezét méretes pocakján pihentetve lassú, kényelmes tempóban el is indul a tharg piac irányába.*
- Mit szólnál hozzá, ha én lefekszem te pedig elgurítasz odáig?
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-16 07:05:57
Üzenet elküldve: 2020-04-16 07:05:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Fäenro vigyorog, mikor azt hallja, hogy a ház úrnője nem tud olvasni. Biztos benne, hogy Rel csak viccel, ugyanis azt hiszi, hogy Rel a ház úrnője. Az elf pedig egyértelműen tud olvasni. Ha el is hangzott korábban, hogy más itt a tulajdonos, a fiúnak ez most nem rémlik fel. Látván, hogy a "ház úrnője" mennyire fáradt, nem is firtatja a témát.*
- Rendben. Nem csavargok! *Ígéri. A hasonló korban lévő kisfiúknál az a megszokott, hogy öt perccel az ilyen ígéretek után már meg is szegik azt, és Fäenro sem különb. Azonban most esze ágában sincs elmenni innen. Élvezi a jó meleg házat, a tisztaságot, ami körül veszi és ami most még rá is jellemző. Jó érzés, szeretné megőrizni. Amíg el nem fárad maga is, ücsörög és piszkálgatja a tüzet, mikor pedig eljön az idő, keres egy üres ágyat.*
//Hatváltás//
*Hallja, hogy Rel hívja, fut le a lépcsőn. Ujját végig húzza a falon. Nem tudja miért, "mert csak". Jó érzés. Emiatt majdnem elsodorja Relt, aki lent a falnak támaszkodik, de még időben fékez. Látja, mi a helyzet.*
- Segítsek? *kérdi, de nem várja meg a választ. Leguggol Rel lába mellé, háta domborodik, mint egy macskának. Finoman megfogja a kisasszony bokáját és belesegíti a csizmába, ha az hagyja.*
*Fäenro vigyorog, mikor azt hallja, hogy a ház úrnője nem tud olvasni. Biztos benne, hogy Rel csak viccel, ugyanis azt hiszi, hogy Rel a ház úrnője. Az elf pedig egyértelműen tud olvasni. Ha el is hangzott korábban, hogy más itt a tulajdonos, a fiúnak ez most nem rémlik fel. Látván, hogy a "ház úrnője" mennyire fáradt, nem is firtatja a témát.*
- Rendben. Nem csavargok! *Ígéri. A hasonló korban lévő kisfiúknál az a megszokott, hogy öt perccel az ilyen ígéretek után már meg is szegik azt, és Fäenro sem különb. Azonban most esze ágában sincs elmenni innen. Élvezi a jó meleg házat, a tisztaságot, ami körül veszi és ami most még rá is jellemző. Jó érzés, szeretné megőrizni. Amíg el nem fárad maga is, ücsörög és piszkálgatja a tüzet, mikor pedig eljön az idő, keres egy üres ágyat.*
//Hatváltás//
*Hallja, hogy Rel hívja, fut le a lépcsőn. Ujját végig húzza a falon. Nem tudja miért, "mert csak". Jó érzés. Emiatt majdnem elsodorja Relt, aki lent a falnak támaszkodik, de még időben fékez. Látja, mi a helyzet.*
- Segítsek? *kérdi, de nem várja meg a választ. Leguggol Rel lába mellé, háta domborodik, mint egy macskának. Finoman megfogja a kisasszony bokáját és belesegíti a csizmába, ha az hagyja.*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-13 22:49:05
Üzenet elküldve: 2020-04-13 22:49:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
- Biztosan így lenne.
*Mondja kedvesen, azt gondosan elhallgatva, hogy valójában az arthenioriak igencsak megbuktak mint barbárok. Ezek közül még talán ő asszimilálódott a legjobban, és változott a legtöbbet. Ruházata is többnyire más, és ugyan van nemesi ruhája, és szép harisnyája, mégis többnyire a praktikus darabok felé tendál mostanság a hangulata. Sőt, Amon Ruadhon látott barbár asszonyok szépítkezési praktikái is egész sok ötletet adtak neki, főleg abban, hogy miként hordja haját az amoni divat szerint.*
- Biztos? Rendben leszel?
*Kérdezi még a választ megvárva, és a szekrényből kivesz egy poharat, meg tányért a kisfiúnak, aki lehet nem érné el egymaga. Meg így legalább keresgélnie sem kell majd, ha esetleg enni támadna kedve.*
- Sajnos nincs. A ház úrnője nem tud olvasni.
*Bár ebben nem biztos, de Alyotól meglepné ez, hiszen mintapéldánya a tipikus harcos nőknek.*
- De mindenképpen szerzünk majd be egy párat.
*Egy nagyot ásít, majd ha nincs semmi más, akkor lassan felcammog a most különösen meredeknek tűnő lépcsőkön, hogy rövidesen lepihenjen.*
- Ha kimész, akkor ne kóricálj messzire! És főleg ne menj a hajó közelébe, jó!
*Teszi hozzá még ellentmondást nem tűrő intelmét.*
//Hatváltás//
*Már igazán nagyon kínozza a súly, ami ránehezedik.*
- Olyan vagyok, mint egy jól megtömött liba.
*Panaszkodik, miközben lassan lesétál a földszintre. Persze óvatosan, elvégre elesni semmiképpen sem szeretne.*
- Vagy mintha három dinnyébe négy pálcikát szúrtak volna.
*Sóhajtja, és meg kell állnia kifújni magát. Valóban rendszertelen étkezése nem sokat változott, időnként ugyan nagyon megkívánja az ételt, de akkor sem eléggé ahhoz, hogy jelentős súllyal gyarapodjon. Ellenben hasa a kezdeti hónapokat követően, amikor még alig dudorodott hónapról hónapra, most radikális növekedésbe kezdett.*
- Fäenroooo! Gyere, megyünk a piacra!
*Szólítja a gyermeket, miközben a falnak támaszkodva próbál belebújni csizmájába, amihez se lehajolni nem tud, de méretes hasától sem látja őket.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 22:51:42
- Biztosan így lenne.
*Mondja kedvesen, azt gondosan elhallgatva, hogy valójában az arthenioriak igencsak megbuktak mint barbárok. Ezek közül még talán ő asszimilálódott a legjobban, és változott a legtöbbet. Ruházata is többnyire más, és ugyan van nemesi ruhája, és szép harisnyája, mégis többnyire a praktikus darabok felé tendál mostanság a hangulata. Sőt, Amon Ruadhon látott barbár asszonyok szépítkezési praktikái is egész sok ötletet adtak neki, főleg abban, hogy miként hordja haját az amoni divat szerint.*
- Biztos? Rendben leszel?
*Kérdezi még a választ megvárva, és a szekrényből kivesz egy poharat, meg tányért a kisfiúnak, aki lehet nem érné el egymaga. Meg így legalább keresgélnie sem kell majd, ha esetleg enni támadna kedve.*
- Sajnos nincs. A ház úrnője nem tud olvasni.
*Bár ebben nem biztos, de Alyotól meglepné ez, hiszen mintapéldánya a tipikus harcos nőknek.*
- De mindenképpen szerzünk majd be egy párat.
*Egy nagyot ásít, majd ha nincs semmi más, akkor lassan felcammog a most különösen meredeknek tűnő lépcsőkön, hogy rövidesen lepihenjen.*
- Ha kimész, akkor ne kóricálj messzire! És főleg ne menj a hajó közelébe, jó!
*Teszi hozzá még ellentmondást nem tűrő intelmét.*
//Hatváltás//
*Már igazán nagyon kínozza a súly, ami ránehezedik.*
- Olyan vagyok, mint egy jól megtömött liba.
*Panaszkodik, miközben lassan lesétál a földszintre. Persze óvatosan, elvégre elesni semmiképpen sem szeretne.*
- Vagy mintha három dinnyébe négy pálcikát szúrtak volna.
*Sóhajtja, és meg kell állnia kifújni magát. Valóban rendszertelen étkezése nem sokat változott, időnként ugyan nagyon megkívánja az ételt, de akkor sem eléggé ahhoz, hogy jelentős súllyal gyarapodjon. Ellenben hasa a kezdeti hónapokat követően, amikor még alig dudorodott hónapról hónapra, most radikális növekedésbe kezdett.*
- Fäenroooo! Gyere, megyünk a piacra!
*Szólítja a gyermeket, miközben a falnak támaszkodva próbál belebújni csizmájába, amihez se lehajolni nem tud, de méretes hasától sem látja őket.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.13 22:51:42
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-11 19:01:15
Üzenet elküldve: 2020-04-11 19:01:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Maga is leveszi a cipőt, mert így illik egy rendes házban. Bár ritkán volt alkalma ilyesmire, ezt azért még tudja. Gondosan biztonságba helyezi a két bakancsot, hogy azok ne legyenek útban. Hogy ne lépjen rájuk senki, mert Fäenro számára nagy értéket képviselnek. Addig fogja őket hordani, amíg azok le nem mállnak a lábáról, vagy ki nem szakadnak a gyerek növekedésének folytán és mindig emlékeztetni fogják őt Kagaenaere. Ekkor eszébe jut, a jó meleg kabát, ami viszont nem az övé. Ellenőrzi, hogy nem e lett piszkos, vagy sérült, majd felakasztja a többi közé. Rel feléleszti a tüzet, hamar szétárad a jó meleg. Fäenro élvezi néhány pillanatig, mielőtt válaszol.*
- Artheniori barbár lennék, sosem tagadnám. Az artheniori legokosoabb, de lehet, hogy azért, mert az egyetlen. *Állapítja meg, ami igencsak szórakoztatja. Egyet ért Rellel, hogy nem tudna kivetkőzni valós származásából. Emellett, ami a "legokosabb" jelzőt illeti, van már annyira nagy, hogy nem dől be a felnőttek szokásos "bókolásának". Viszont van még annyira kicsi, hogy azért jól esik neki. Szereti, amikor Rel ilyeneket mond neki.*
- Én is álmos vagyok, de még nem annyira. Aludjon a kisasszony nyugodtan, csendben leszek, és tessék mondani, itt is vannak könyvek?
*Maga is leveszi a cipőt, mert így illik egy rendes házban. Bár ritkán volt alkalma ilyesmire, ezt azért még tudja. Gondosan biztonságba helyezi a két bakancsot, hogy azok ne legyenek útban. Hogy ne lépjen rájuk senki, mert Fäenro számára nagy értéket képviselnek. Addig fogja őket hordani, amíg azok le nem mállnak a lábáról, vagy ki nem szakadnak a gyerek növekedésének folytán és mindig emlékeztetni fogják őt Kagaenaere. Ekkor eszébe jut, a jó meleg kabát, ami viszont nem az övé. Ellenőrzi, hogy nem e lett piszkos, vagy sérült, majd felakasztja a többi közé. Rel feléleszti a tüzet, hamar szétárad a jó meleg. Fäenro élvezi néhány pillanatig, mielőtt válaszol.*
- Artheniori barbár lennék, sosem tagadnám. Az artheniori legokosoabb, de lehet, hogy azért, mert az egyetlen. *Állapítja meg, ami igencsak szórakoztatja. Egyet ért Rellel, hogy nem tudna kivetkőzni valós származásából. Emellett, ami a "legokosabb" jelzőt illeti, van már annyira nagy, hogy nem dől be a felnőttek szokásos "bókolásának". Viszont van még annyira kicsi, hogy azért jól esik neki. Szereti, amikor Rel ilyeneket mond neki.*
- Én is álmos vagyok, de még nem annyira. Aludjon a kisasszony nyugodtan, csendben leszek, és tessék mondani, itt is vannak könyvek?
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-07 14:19:12
Üzenet elküldve: 2020-04-07 14:19:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Relael is pofásnak találja Alyo otthonát, és már egészen saját otthonaként tekint rá. Kicsit talán túlzottan természetesnek véli azt, hogy itt lehet, de addig, amíg kárt nem tesznek vendégei semmiben, addig úgy véli ez elnézhető. Főleg mert szívesen kiengeszteli Alyot, ha amaz nem így gondolná.*
- Igen, itt. Nem félek, mert a ház asszonya igazi tharg harcos nő.
*A kutya gondolata viszont nem rossz ötlet, lehet valóban nem ártana egyet beszereznie, ha már értelmes embert nem talál maga mellé. De elsősorban dadát kellene keresnie, az előrébb való.
Rorkir szerencsére segítségére van, ezért pedig hálás, mert már nem olyan könnyű mozognia. Azért különösen az, mert a kisfiút is lesegíti a ló hátáról, így neki sem kell tovább erőltetnie magát.*
- Köszönöm.
*Mosolyog a férfire, aki ezt követően sajnos nem él az ajánlattal. Relael nem veszi zokon, bár kicsit sajnálja, hiszen egy termetes férfi társaságát mindig örömmel fogadja. Biccent egyet Rorkir felé, majd még oda szúrja neki, amikor a kisfiúra szól, hogy vigyázzon rá.*
- Relael a nevem.
*Belépve a házba megint lerúgja csizmáját, és megkönnyebbülten sóhajt. A tűz már kialudt, de szerencsére még a parázs meleg, így nem kell újra a tűzgyújtással bajlódnia, csupán rátennie némi fát és rásegítenie, hogy újra begyulladjon.*
- Milyen barbár?
*Meglepi a kérdés, és hirtelen nem is tudja mit feleljen rá.*
- Nem tudom, kicsi Fäenro. Talán ha sok ideig élnél közöttük, akkor sok mindent átvennél tőlük, de nem hiszem, hogy teljesen meg tudnád tagadni azt, ahonnan jöttél. De az biztos, hogy te lennél a legokosabb barbár fiúcska mind közül.
*Csupán igyekszik kedves lenni, egyáltalán nem gondolja, hogy a barbárok ostobák legyenek. Valójában mindegyikük az ellenkezőjét bizonyította, legyen szó akár Nirsről, vagy Kaganról.*
- Lassan lepihenek. Te nem vagy fáradt?
*Relael is pofásnak találja Alyo otthonát, és már egészen saját otthonaként tekint rá. Kicsit talán túlzottan természetesnek véli azt, hogy itt lehet, de addig, amíg kárt nem tesznek vendégei semmiben, addig úgy véli ez elnézhető. Főleg mert szívesen kiengeszteli Alyot, ha amaz nem így gondolná.*
- Igen, itt. Nem félek, mert a ház asszonya igazi tharg harcos nő.
*A kutya gondolata viszont nem rossz ötlet, lehet valóban nem ártana egyet beszereznie, ha már értelmes embert nem talál maga mellé. De elsősorban dadát kellene keresnie, az előrébb való.
Rorkir szerencsére segítségére van, ezért pedig hálás, mert már nem olyan könnyű mozognia. Azért különösen az, mert a kisfiút is lesegíti a ló hátáról, így neki sem kell tovább erőltetnie magát.*
- Köszönöm.
*Mosolyog a férfire, aki ezt követően sajnos nem él az ajánlattal. Relael nem veszi zokon, bár kicsit sajnálja, hiszen egy termetes férfi társaságát mindig örömmel fogadja. Biccent egyet Rorkir felé, majd még oda szúrja neki, amikor a kisfiúra szól, hogy vigyázzon rá.*
- Relael a nevem.
*Belépve a házba megint lerúgja csizmáját, és megkönnyebbülten sóhajt. A tűz már kialudt, de szerencsére még a parázs meleg, így nem kell újra a tűzgyújtással bajlódnia, csupán rátennie némi fát és rásegítenie, hogy újra begyulladjon.*
- Milyen barbár?
*Meglepi a kérdés, és hirtelen nem is tudja mit feleljen rá.*
- Nem tudom, kicsi Fäenro. Talán ha sok ideig élnél közöttük, akkor sok mindent átvennél tőlük, de nem hiszem, hogy teljesen meg tudnád tagadni azt, ahonnan jöttél. De az biztos, hogy te lennél a legokosabb barbár fiúcska mind közül.
*Csupán igyekszik kedves lenni, egyáltalán nem gondolja, hogy a barbárok ostobák legyenek. Valójában mindegyikük az ellenkezőjét bizonyította, legyen szó akár Nirsről, vagy Kaganról.*
- Lassan lepihenek. Te nem vagy fáradt?
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-06 22:20:54
Üzenet elküldve: 2020-04-06 22:20:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Nem tűnt olyan hosszúnak az út Amon Ruadhra - persze, hogy nem, ha valaki végigalussza - mégis, olyan más világ Artheniorhoz képest. Fäenro hallgatja Relt és csodálkozva nézi a mellettük futó barbárt. Eljátszik a gondolattal, hogy ő is ilyen erős és szabad szájú legyen. Hogy meglepődnének odahaza az artheniori kis barátok? Azonban hamarabb érnek Rel otthonához, mint Fäenro a kívánságok végére. Korábban bátor volt lejönni a lóról, de ez hosszú nap volt és inkább elfogadja a két felnőtt segítségét. Újra itt, Rel gyönyörű otthonában. Remélte, hogy faggathatja Rorkirt pár jó kis történetről, viszont az nem maradhat velük sajnos.*
- Vigyázok a kisasszonyra! Viszont látásra Rorkir! *köszön és integet neki vidáman. Rel is fáradt, Fäenro pedig igyekszik segíteni neki a ló körül. Közben fantáziája nem akar pihenni.*
- A kisasszony szerint milyen barbár lennék? *Teszi fel a hirtelen kérdést. Kicsit el is feledkezett arról, hogy tulajdonképpen kém, holott eszében sincs elárulni Rulcart és Arthenior mindig közel fog állni a szívéhez, akkor ha végül másfelé sodorná az élet.*
*Nem tűnt olyan hosszúnak az út Amon Ruadhra - persze, hogy nem, ha valaki végigalussza - mégis, olyan más világ Artheniorhoz képest. Fäenro hallgatja Relt és csodálkozva nézi a mellettük futó barbárt. Eljátszik a gondolattal, hogy ő is ilyen erős és szabad szájú legyen. Hogy meglepődnének odahaza az artheniori kis barátok? Azonban hamarabb érnek Rel otthonához, mint Fäenro a kívánságok végére. Korábban bátor volt lejönni a lóról, de ez hosszú nap volt és inkább elfogadja a két felnőtt segítségét. Újra itt, Rel gyönyörű otthonában. Remélte, hogy faggathatja Rorkirt pár jó kis történetről, viszont az nem maradhat velük sajnos.*
- Vigyázok a kisasszonyra! Viszont látásra Rorkir! *köszön és integet neki vidáman. Rel is fáradt, Fäenro pedig igyekszik segíteni neki a ló körül. Közben fantáziája nem akar pihenni.*
- A kisasszony szerint milyen barbár lennék? *Teszi fel a hirtelen kérdést. Kicsit el is feledkezett arról, hogy tulajdonképpen kém, holott eszében sincs elárulni Rulcart és Arthenior mindig közel fog állni a szívéhez, akkor ha végül másfelé sodorná az élet.*
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:37:56
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:37:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//Rorkir el//
*Nagyon nem is érti azt a furcsa nőt, hogy milyen sötétségről beszél, nincs a sötétben semmi ijesztő, vadállatokon és rossz embereken kívül, de azok ellen meg ugye ott a kard meg a fejsze, kinek mi a kedvence, így hát sokat nem is szól a dologhoz, csak megvonja vállát, majd megigazgatja azt a kevés ruhát is, amit hord.*
-Akkor majd jövök.
*Mondja a csaposnak, hisz a szobát már kifizette, majd kilép az ajtón. Látja, hogy a nő, és a fiú felpattan egy lóra, s gondolkozik, hogy ő is a sajátjára szálljon-e fel, de úgy dönt, hogy olyan rég volt nála ilyen kevés teher, meg Árnyéknak sem árt a pihenés, így inkább vesz egy nagy levegőt, és kocogva utánuk indul. Mellizma csak úgy libeg, s egész nagy döngő teste szinte roppantja a földet maga alatt, de látszólag pár kényelmes izzadságcseppen kívül nem fullad ki a barbár. Hamar egy nagy épületet lát meg a folyó partján, itt minden olyan más számára, olyan furcsák itt még az épületek is, egy pár másodpercig csak csodálja, majd megáll szép lassan, s letörli izzadságát.*
-Szép vityilló. Itt lakik, kedves? Nem fél, hogy kirabolják ilyen nagy házban? Vegyen kutyákat, vagy valamit.
*Hallatszik az óva intés, teljesen a kedvesség és a jó tanács hangján. Ha teheti, lesegíti az állapotos hölgyet a lóról, mielőtt leugrana magától, majd ha nem pattan le a fiú, neki is segít.*
-Ez csak természetes.
*Bár csábító a nő ajánlata, sajnos most fontosabb dolgai is akadnak. *
-Köszönöm, de nem lehet. Talán legközelebb, ha áll az ajánlata szívesen megkóstolnám, most azonban rohannom kell.
*Fel sem tűnik neki a szójáték, ez nem erőssége.*
-Aztán vigyázz a nőre, fiam.
*Kacsint rá, s vigyorog egyet hegyes szemfogaival, majd ha különösképp nem tartják fel, úgy el is indul vissza a csehóba.*
//Rorkir el//
*Nagyon nem is érti azt a furcsa nőt, hogy milyen sötétségről beszél, nincs a sötétben semmi ijesztő, vadállatokon és rossz embereken kívül, de azok ellen meg ugye ott a kard meg a fejsze, kinek mi a kedvence, így hát sokat nem is szól a dologhoz, csak megvonja vállát, majd megigazgatja azt a kevés ruhát is, amit hord.*
-Akkor majd jövök.
*Mondja a csaposnak, hisz a szobát már kifizette, majd kilép az ajtón. Látja, hogy a nő, és a fiú felpattan egy lóra, s gondolkozik, hogy ő is a sajátjára szálljon-e fel, de úgy dönt, hogy olyan rég volt nála ilyen kevés teher, meg Árnyéknak sem árt a pihenés, így inkább vesz egy nagy levegőt, és kocogva utánuk indul. Mellizma csak úgy libeg, s egész nagy döngő teste szinte roppantja a földet maga alatt, de látszólag pár kényelmes izzadságcseppen kívül nem fullad ki a barbár. Hamar egy nagy épületet lát meg a folyó partján, itt minden olyan más számára, olyan furcsák itt még az épületek is, egy pár másodpercig csak csodálja, majd megáll szép lassan, s letörli izzadságát.*
-Szép vityilló. Itt lakik, kedves? Nem fél, hogy kirabolják ilyen nagy házban? Vegyen kutyákat, vagy valamit.
*Hallatszik az óva intés, teljesen a kedvesség és a jó tanács hangján. Ha teheti, lesegíti az állapotos hölgyet a lóról, mielőtt leugrana magától, majd ha nem pattan le a fiú, neki is segít.*
-Ez csak természetes.
*Bár csábító a nő ajánlata, sajnos most fontosabb dolgai is akadnak. *
-Köszönöm, de nem lehet. Talán legközelebb, ha áll az ajánlata szívesen megkóstolnám, most azonban rohannom kell.
*Fel sem tűnik neki a szójáték, ez nem erőssége.*
-Aztán vigyázz a nőre, fiam.
*Kacsint rá, s vigyorog egyet hegyes szemfogaival, majd ha különösképp nem tartják fel, úgy el is indul vissza a csehóba.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:48:03
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:48:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Sokan furcsának találják, hogy a barbár törzsnek nő a vezetője, különösen úgy, hogy azok rokonok és hitvesek egyaránt. Valójában Relael is furcsának találja. Ő személy szerint Nirs helyében megragadná a lehetőséget, és a hatalmat is, de sajnos nincs a tharg ifjú helyében.*
- Jól érted. Kagaenae Thargodar, Kagan leánya jelenleg a vezér.
*Bár szereti a lányt, de nem gondolja, hogy alkalmas lenne a posztra, Relael maga is inkább egy erős barbár férfit tartana megfelelőnek. Mint mondjuk Rorkir, bár az ő egyszerűsége sem túl szerencsés egy hasonló poszton. Fogalma sincs Hanloren miféle sötétségről beszél, de valójában cseppet sem érdekli, és az intő szavak kicsit sem ijesztik meg.*
- Ne törődj vele, kicsi Fäenro.
*Mondja, és nem sokkal Hanloren után kilép a Vaskorsóból.*
- Nem hinném, hogy mi vagyunk furcsák.
*Magyarázza a gyermeknek út közben, persze időnként Rorkirra pillant, hátha ő is becsatlakozna a beszélgetésbe.*
- Tudod, itt a thargoknál kicsit többet engednek meg az emberek, mert nincs amolyan központi őrség. Valójában nem furcsák, csupán nem tartanak semmitől, ezért önmaguk.
*Az út nem túl rövid, de szerencsére lova az van, így Fäenroval kényelmesen közlekedhetnek. Még ez az út is hamar lefárasztja őt, ami igencsak megdöbbenti. Amint elérik a Senkik földjét már egészen elcsigázottnak érzi magát. Elsőként ő csúszik le lova nyergéből, majd kezét nyújtja a kisfiúnak, hogy lesegítse őt is a magasból.*
- Nagyon szépen köszönöm, kedves Rorkir.
*Egy megkönnyebbült mosolyt ejt meg a férfi felé, hiszen ténylegesen hálás neki.*
- Esetleg lenne kedved bejönni? Van egy pár hordó rum, azzal meg tudlak kínálni, köszönet gyanánt.
*Közben kiköti a lovát, akit majd később le is kellene csutakolnia, de most túl fáradt hozzá, ezért csak leszerszámozza őt. Addig a választ várja, és elpillant a lagúnába lassan ringatózó hajó felé. Nyugtalanítja annak a jelenlét, leginkább a rajta tartózkodó Patkányok miatt.*
*Sokan furcsának találják, hogy a barbár törzsnek nő a vezetője, különösen úgy, hogy azok rokonok és hitvesek egyaránt. Valójában Relael is furcsának találja. Ő személy szerint Nirs helyében megragadná a lehetőséget, és a hatalmat is, de sajnos nincs a tharg ifjú helyében.*
- Jól érted. Kagaenae Thargodar, Kagan leánya jelenleg a vezér.
*Bár szereti a lányt, de nem gondolja, hogy alkalmas lenne a posztra, Relael maga is inkább egy erős barbár férfit tartana megfelelőnek. Mint mondjuk Rorkir, bár az ő egyszerűsége sem túl szerencsés egy hasonló poszton. Fogalma sincs Hanloren miféle sötétségről beszél, de valójában cseppet sem érdekli, és az intő szavak kicsit sem ijesztik meg.*
- Ne törődj vele, kicsi Fäenro.
*Mondja, és nem sokkal Hanloren után kilép a Vaskorsóból.*
- Nem hinném, hogy mi vagyunk furcsák.
*Magyarázza a gyermeknek út közben, persze időnként Rorkirra pillant, hátha ő is becsatlakozna a beszélgetésbe.*
- Tudod, itt a thargoknál kicsit többet engednek meg az emberek, mert nincs amolyan központi őrség. Valójában nem furcsák, csupán nem tartanak semmitől, ezért önmaguk.
*Az út nem túl rövid, de szerencsére lova az van, így Fäenroval kényelmesen közlekedhetnek. Még ez az út is hamar lefárasztja őt, ami igencsak megdöbbenti. Amint elérik a Senkik földjét már egészen elcsigázottnak érzi magát. Elsőként ő csúszik le lova nyergéből, majd kezét nyújtja a kisfiúnak, hogy lesegítse őt is a magasból.*
- Nagyon szépen köszönöm, kedves Rorkir.
*Egy megkönnyebbült mosolyt ejt meg a férfi felé, hiszen ténylegesen hálás neki.*
- Esetleg lenne kedved bejönni? Van egy pár hordó rum, azzal meg tudlak kínálni, köszönet gyanánt.
*Közben kiköti a lovát, akit majd később le is kellene csutakolnia, de most túl fáradt hozzá, ezért csak leszerszámozza őt. Addig a választ várja, és elpillant a lagúnába lassan ringatózó hajó felé. Nyugtalanítja annak a jelenlét, leginkább a rajta tartózkodó Patkányok miatt.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-21 22:22:42
Üzenet elküldve: 2019-11-21 22:22:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Ahogy Rel elsorolja a kellemetlenségeket, Fäenronak egyszer csak bevillan, miről is van szó. Kissé elszégyelli magát. Azon gondolkozik, mit kéne tennie? Ösztönből késztetést érez egy leendő anyuka védelmére. Valahol kódolva van ez emberi mivoltában és még nem veszett ki belőle.*
- Vaskorsó? Jól hangzik. *Feleli egyszerűen. A nevéből ítélve, meg abból, hogy kaját adnak ott, biztosan egy fogadóról van szó. Ennyi éppen elég a fiúnak. Gyorsan betolja a maradék kenyeret és az előbbiek miatt megpróbálja felsegíteni Relre a kabátját, ha az elf hagyja. Ettől máris férfinak érzi magát.*
- A legmelegebb mindig rajtam van! *Mutat a lábára, amin ott virít Kagaenae ajándéka. Le sem vette, talán viszont le kellett volna.* - A többi részem szokott fázni. *Szeretné azt mondani, hogy meg lehet szokni, ami valamennyire igaz is, de sosem jut el senki addig, hogy ne érezze a durva hidegeket. Hacsak nem él valamilyen segéditallal ehhez.*
*Ahogy Rel elsorolja a kellemetlenségeket, Fäenronak egyszer csak bevillan, miről is van szó. Kissé elszégyelli magát. Azon gondolkozik, mit kéne tennie? Ösztönből késztetést érez egy leendő anyuka védelmére. Valahol kódolva van ez emberi mivoltában és még nem veszett ki belőle.*
- Vaskorsó? Jól hangzik. *Feleli egyszerűen. A nevéből ítélve, meg abból, hogy kaját adnak ott, biztosan egy fogadóról van szó. Ennyi éppen elég a fiúnak. Gyorsan betolja a maradék kenyeret és az előbbiek miatt megpróbálja felsegíteni Relre a kabátját, ha az elf hagyja. Ettől máris férfinak érzi magát.*
- A legmelegebb mindig rajtam van! *Mutat a lábára, amin ott virít Kagaenae ajándéka. Le sem vette, talán viszont le kellett volna.* - A többi részem szokott fázni. *Szeretné azt mondani, hogy meg lehet szokni, ami valamennyire igaz is, de sosem jut el senki addig, hogy ne érezze a durva hidegeket. Hacsak nem él valamilyen segéditallal ehhez.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-20 08:13:04
Üzenet elküldve: 2019-11-20 08:13:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
- Semmi baj a szobámmal.
*Nem érti, hogy Fäenro miért nem érti költözésének okát, hiszen okos fiúnak tűnik a számára. Aztán eszébe jut, hogy még nagyon fiatal, és a gyermekek időnként butuskák.*
- Csak most nehezemre esik a lépcsőzés, hamar elfáradok, fáj a lábam, meg hasonlók.
*Magyarázza, és amikor leérnek az elővett ételekre néz. Láthatóan komolyan gondolkodóba esik, mintha éppen éves jövedelmét szeretné fejben kiszámolni, aranyra pontosan.*
- Tudod mit? Menjünk inkább a Vaskorsóba, itt most úgyis kicsit hideg van még. Ezt megcsináljuk később.
*Visszalép a tűzhöz, hogy tegyen még rá, hogy kitartson addig, amíg visszaérnek, ami úgy sejti, hogy nem most lesz, tekintve, hogy a fogadóig még el is kell jutniuk.*
- Öltözz szépen, és megyünk. Azt nyugodtan edd meg.
*Mondja, tekintetét egy pillanatra a gyermek kezében lévő kenyérre emelve. A bejárathoz megy, ahol levette csizmáját, és kabátját, majd elkezd ráérősen öltözködni, és azon töpreng, hogy nem e felejtett el valamit.*
- Nem fázol amúgy? Ne vegyünk neked valami melegebb ruhát? Hamarosan itt a tél, és a hideg idő.
*Ami azt illeti már most is elég hűvös az időjárás, és ez csak rosszabb lesz, főleg ha a hó is lehullik, mint előző évben.*
- Semmi baj a szobámmal.
*Nem érti, hogy Fäenro miért nem érti költözésének okát, hiszen okos fiúnak tűnik a számára. Aztán eszébe jut, hogy még nagyon fiatal, és a gyermekek időnként butuskák.*
- Csak most nehezemre esik a lépcsőzés, hamar elfáradok, fáj a lábam, meg hasonlók.
*Magyarázza, és amikor leérnek az elővett ételekre néz. Láthatóan komolyan gondolkodóba esik, mintha éppen éves jövedelmét szeretné fejben kiszámolni, aranyra pontosan.*
- Tudod mit? Menjünk inkább a Vaskorsóba, itt most úgyis kicsit hideg van még. Ezt megcsináljuk később.
*Visszalép a tűzhöz, hogy tegyen még rá, hogy kitartson addig, amíg visszaérnek, ami úgy sejti, hogy nem most lesz, tekintve, hogy a fogadóig még el is kell jutniuk.*
- Öltözz szépen, és megyünk. Azt nyugodtan edd meg.
*Mondja, tekintetét egy pillanatra a gyermek kezében lévő kenyérre emelve. A bejárathoz megy, ahol levette csizmáját, és kabátját, majd elkezd ráérősen öltözködni, és azon töpreng, hogy nem e felejtett el valamit.*
- Nem fázol amúgy? Ne vegyünk neked valami melegebb ruhát? Hamarosan itt a tél, és a hideg idő.
*Ami azt illeti már most is elég hűvös az időjárás, és ez csak rosszabb lesz, főleg ha a hó is lehullik, mint előző évben.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-18 21:44:43
Üzenet elküldve: 2019-11-18 21:44:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Kegyes hazugságok után már a tetteknek kell következni. Fäenro vigyorog, mert tetszik neki Rel kiállása. A vicc talál, szegény Rel szenved is egy-két pillanatig miatta.*
- Csak úgy terjedt az utcán. *feleli. Már nem tudná megmondani, melyik gyerek adta tovább neki. Ahogy elé kerül az étel, karja önkéntelen mozdul. Egy darab kenyeret fog, és úgy követi Relt az emeletre. A többi ráér majd. Látja, hogy az elf, mintha lassabban menne, de még nem érti, miért. Ahogy az sem egészen tiszta neki, hogy Rel miért akar lejjebb költözni?*
- A mostani szobája nem kényelmes? *kérdi. Keveset tud még arról, amivel egy terhesség jár. Először fogja közelről végigkísérni egy új élet fejlődését a születés előtt.*
- Egyszerűbb dolgokat meg tudok főzni. Szívesen megcsinálom, amit lent előkészített. *Nem árt azért majd szemmel tartani az ifjú kotyvasztót. Az utcán az immunrendszert gyarapította a higiéniai ismeretek helyett.*
*Kegyes hazugságok után már a tetteknek kell következni. Fäenro vigyorog, mert tetszik neki Rel kiállása. A vicc talál, szegény Rel szenved is egy-két pillanatig miatta.*
- Csak úgy terjedt az utcán. *feleli. Már nem tudná megmondani, melyik gyerek adta tovább neki. Ahogy elé kerül az étel, karja önkéntelen mozdul. Egy darab kenyeret fog, és úgy követi Relt az emeletre. A többi ráér majd. Látja, hogy az elf, mintha lassabban menne, de még nem érti, miért. Ahogy az sem egészen tiszta neki, hogy Rel miért akar lejjebb költözni?*
- A mostani szobája nem kényelmes? *kérdi. Keveset tud még arról, amivel egy terhesség jár. Először fogja közelről végigkísérni egy új élet fejlődését a születés előtt.*
- Egyszerűbb dolgokat meg tudok főzni. Szívesen megcsinálom, amit lent előkészített. *Nem árt azért majd szemmel tartani az ifjú kotyvasztót. Az utcán az immunrendszert gyarapította a higiéniai ismeretek helyett.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-17 12:44:41
Üzenet elküldve: 2019-11-17 12:44:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
- Nagyon helyes, ezt már szeretem.
*Emeli fel fejét büszkén, annak okán, hogy sikerült „megfegyelmeznie” Fäenrot, aki ugyan jól nevelt, de gyerek. Relael meg nem igazán ért a gyerekekhez, de úgy veszi észre, hogy eddig meglehetősen zökkenőmentes a kapcsolatuk a kicsi Fäenroval.
Igyekszik komoly, kissé duzzogó, és megrovó arcot vágni, de akaratlanul is mosolyra kerekednek ajkai. Mellé kezeit csípőre teszi, és fejét rosszallóan ingatja.*
- Majdnem jó. Kegyes hazugságnak picit gyenge, de elsőre elfogadom. Majd belejössz.
*A kisfiú hasa válaszol is kérdésére, és ami azt illeti, ő maga sincs jól lakva, ezért elkezd a szekrényekben kutatni. Talál kenyeret, egy kis szalonnát, hurkát, ilyesmiket, amiket mind ki is pakol az asztalra. Elsőre megfelel, aztán majd másnap elmegy a piacra, és feltölti a kamrát.*
- Sötételfek?
*Kérdez vissza, homlokát ráncolva, miközben vet egy pillantást hátra. Nem érti elsőre, hogy Fäenro mit akar a mélységiekkel, akikkel Relael nem ápol túl jó viszonyt.*
- Jaj!
*Szalad ki a fájdalmas nyögés a vicc csattanóját meghallva.*
- Ez szörnyű volt, kicsi Fäenro.
*Végre megérkeznek az emeletre.*
- Kitől tanultad ezt a borzalmas viccet?
*Hümmög párat a szobákat emlegetve, mert gondolkodóba esik. Egyébként nem jelent problémát számára a lépcsőzés, legfeljebb csak a lustaságának fáj a sok emelet, de most tapasztalja magán, hogy nehezére esik megtennie azt a jó pár fokot. Ez pedig feltehetően idővel csak rosszabb lesz.*
- Nincs akadálya. Van elég szoba. Az enyém eggyel feljebb van, de talán jobb lenne, ha ideiglenesen lejjebb költöznék.
*Gondolkodik hangosan, és kicsit sajnálkozva jut eszébe a remek kilátás, amiért főleg a fentebbi szobák közül választott.*
- Mennyire tudsz főzni, sütni?
*Kérdezi, miközben lassan elindul lefelé azután, hogy nagyjából megnézték a szobákat egy-egy ajtó nyitás erejéig.*
- Nagyon helyes, ezt már szeretem.
*Emeli fel fejét büszkén, annak okán, hogy sikerült „megfegyelmeznie” Fäenrot, aki ugyan jól nevelt, de gyerek. Relael meg nem igazán ért a gyerekekhez, de úgy veszi észre, hogy eddig meglehetősen zökkenőmentes a kapcsolatuk a kicsi Fäenroval.
Igyekszik komoly, kissé duzzogó, és megrovó arcot vágni, de akaratlanul is mosolyra kerekednek ajkai. Mellé kezeit csípőre teszi, és fejét rosszallóan ingatja.*
- Majdnem jó. Kegyes hazugságnak picit gyenge, de elsőre elfogadom. Majd belejössz.
*A kisfiú hasa válaszol is kérdésére, és ami azt illeti, ő maga sincs jól lakva, ezért elkezd a szekrényekben kutatni. Talál kenyeret, egy kis szalonnát, hurkát, ilyesmiket, amiket mind ki is pakol az asztalra. Elsőre megfelel, aztán majd másnap elmegy a piacra, és feltölti a kamrát.*
- Sötételfek?
*Kérdez vissza, homlokát ráncolva, miközben vet egy pillantást hátra. Nem érti elsőre, hogy Fäenro mit akar a mélységiekkel, akikkel Relael nem ápol túl jó viszonyt.*
- Jaj!
*Szalad ki a fájdalmas nyögés a vicc csattanóját meghallva.*
- Ez szörnyű volt, kicsi Fäenro.
*Végre megérkeznek az emeletre.*
- Kitől tanultad ezt a borzalmas viccet?
*Hümmög párat a szobákat emlegetve, mert gondolkodóba esik. Egyébként nem jelent problémát számára a lépcsőzés, legfeljebb csak a lustaságának fáj a sok emelet, de most tapasztalja magán, hogy nehezére esik megtennie azt a jó pár fokot. Ez pedig feltehetően idővel csak rosszabb lesz.*
- Nincs akadálya. Van elég szoba. Az enyém eggyel feljebb van, de talán jobb lenne, ha ideiglenesen lejjebb költöznék.
*Gondolkodik hangosan, és kicsit sajnálkozva jut eszébe a remek kilátás, amiért főleg a fentebbi szobák közül választott.*
- Mennyire tudsz főzni, sütni?
*Kérdezi, miközben lassan elindul lefelé azután, hogy nagyjából megnézték a szobákat egy-egy ajtó nyitás erejéig.*
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-13 22:14:05
Üzenet elküldve: 2019-11-13 22:14:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
*Zavarában vigyorog, mikor Relael enyhén megszidja. Kicsit össze is húzza magát a mihez tartás végett, de ez hamar tovaszáll.*
- A kisasszonnyal rendes leszek! *Aestrellel is az lesz, ha látják még egymást. Ő bízik benne. Mikarrnak is lóg még pár fárasztó poénnal, úgy érzi. Nem tudja, hogy szegény dolgos ember mivel érdemelte ki a törődés eme formáját, de Fäenro erős késztetést érzett akkor, hogy megnevettesse. Talán éppen azért, mert jó embernek gondolja és vidámnak akarja látni. Ahogy Mik arca a lelki szemei elé kerül, máris eszébe jut egy vicc. Vajon Rel mennyire értékelné az utcai gyerekek bohóckodásából származó poénokat? Ő egy nemes hölgy, aki rendes vele. Fäenro nem szeretné magát lejáratni előtte. Ugyanakkor a tűzgyújtást valóban végignézte, így már ismeri Relnek egy "szörnyű titkát". Akár ő is megmutathatja a "kegyetlen" oldalát.*
- Csak fél szemmel néztem. *Füllenti. Gyomra helyette válaszol a következő kérdésre, mert hangosan megkordul* - Azt hiszem ez azt jelenti, hogy éhes vagyok. *Útban a szobák felé szája félmosolyra húzódik és megkezdi a "támadást".*
- Relael... mit gondol, hogyan vigasztalják egymást a sötételfek? *Vár egy kicsit, hátha érkezik tipp, vagy reakció.* - Feltárják a lélek __mélységeit__. *Adja meg a választ. Nagy ez az épület. Korábban sok nagy épületet romboltak le Artheniorban, és Fäenro úgy látta, hogy akik nagyon magasan voltak, azok csapdába estek. De ez nem Arthenior, talán kétszer ekkora baj nem is történik meg. Bár ki tudja.*
- A kisasszony szobája melyik? Ha szabad a szomszédja, lehetnék ott?
*Zavarában vigyorog, mikor Relael enyhén megszidja. Kicsit össze is húzza magát a mihez tartás végett, de ez hamar tovaszáll.*
- A kisasszonnyal rendes leszek! *Aestrellel is az lesz, ha látják még egymást. Ő bízik benne. Mikarrnak is lóg még pár fárasztó poénnal, úgy érzi. Nem tudja, hogy szegény dolgos ember mivel érdemelte ki a törődés eme formáját, de Fäenro erős késztetést érzett akkor, hogy megnevettesse. Talán éppen azért, mert jó embernek gondolja és vidámnak akarja látni. Ahogy Mik arca a lelki szemei elé kerül, máris eszébe jut egy vicc. Vajon Rel mennyire értékelné az utcai gyerekek bohóckodásából származó poénokat? Ő egy nemes hölgy, aki rendes vele. Fäenro nem szeretné magát lejáratni előtte. Ugyanakkor a tűzgyújtást valóban végignézte, így már ismeri Relnek egy "szörnyű titkát". Akár ő is megmutathatja a "kegyetlen" oldalát.*
- Csak fél szemmel néztem. *Füllenti. Gyomra helyette válaszol a következő kérdésre, mert hangosan megkordul* - Azt hiszem ez azt jelenti, hogy éhes vagyok. *Útban a szobák felé szája félmosolyra húzódik és megkezdi a "támadást".*
- Relael... mit gondol, hogyan vigasztalják egymást a sötételfek? *Vár egy kicsit, hátha érkezik tipp, vagy reakció.* - Feltárják a lélek __mélységeit__. *Adja meg a választ. Nagy ez az épület. Korábban sok nagy épületet romboltak le Artheniorban, és Fäenro úgy látta, hogy akik nagyon magasan voltak, azok csapdába estek. De ez nem Arthenior, talán kétszer ekkora baj nem is történik meg. Bár ki tudja.*
- A kisasszony szobája melyik? Ha szabad a szomszédja, lehetnék ott?
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-11 07:35:00
Üzenet elküldve: 2019-11-11 07:35:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
- Ebben van valami.
*Ismeri el némi gondolkodás után.*
- Jaj!
*Fordul meg döbbenten, és egyenesen Fäenro szemeibe bámul.*
- Átverted őket? Azt nem szabad! Legyél rendes a lányokkal.
*Az utolsó mondatra már jócskán megenyhül hangja, hiszen Fäenro mindezt azért tette, hogy ehessen, ez pedig természetesen enyhítő körülmény.*
- Fiatalabbnak hittem, de akkor biztos amiatt, amit te is mondasz. Na ő tényleg elég butácskának tűnik.
*Bízik benne, hogyha születendő gyermeke leány lesz, akkor nem Aestrelre fog hasonlítani. Ha fiú, akkor pedig abban, hogy az apjára fog.*
- Nem egészen, de a ház tulaja nincs jelenleg itthon. Alyo egyébként a neve.
*Teszi hozzá, és lassan kinyitja a levelet, majd gyorsan átfutja. Miután kétszer is elolvasta, visszahajtogatja, és nekilát a tűzrakásnak. Szerencsére akad tűzifa elég, ezért azt nem kell vágniuk, amivel Relaelnek felehetően meggyűlne a baja. Miután ezzel elkészült a levelet a farakás belsejébe teszi, és összeszedi a múltkorit is, amit Samonyrtól kapott. A házban lévő kovakővel többszöri próbálkozás után végül sikerül pár szikrát pattintania, ami a leveleknek hála hamar lánggá fejlődik.*
- Fhu, de ügyetlen vagyok ehhez. Remélem nem láttad végig.
*Mondja, miközben kissé nehézkesen feltápászkodik.*
- Nem vagy éhes?
*Nem tartja kizártnak, elvégre a piacon megevett lepény sem most volt, azóta megtettek egy igen hosszú utat.*
- Gyere, nézzük meg a szobákat.
*Int karjával, és megindul a lépcső felé, remélve, hogy Fäenro követi őt oda.*
- Akad még egy pár üres, szóval nyugodtan válaszd ki azt, amelyik tetszik.
- Ebben van valami.
*Ismeri el némi gondolkodás után.*
- Jaj!
*Fordul meg döbbenten, és egyenesen Fäenro szemeibe bámul.*
- Átverted őket? Azt nem szabad! Legyél rendes a lányokkal.
*Az utolsó mondatra már jócskán megenyhül hangja, hiszen Fäenro mindezt azért tette, hogy ehessen, ez pedig természetesen enyhítő körülmény.*
- Fiatalabbnak hittem, de akkor biztos amiatt, amit te is mondasz. Na ő tényleg elég butácskának tűnik.
*Bízik benne, hogyha születendő gyermeke leány lesz, akkor nem Aestrelre fog hasonlítani. Ha fiú, akkor pedig abban, hogy az apjára fog.*
- Nem egészen, de a ház tulaja nincs jelenleg itthon. Alyo egyébként a neve.
*Teszi hozzá, és lassan kinyitja a levelet, majd gyorsan átfutja. Miután kétszer is elolvasta, visszahajtogatja, és nekilát a tűzrakásnak. Szerencsére akad tűzifa elég, ezért azt nem kell vágniuk, amivel Relaelnek felehetően meggyűlne a baja. Miután ezzel elkészült a levelet a farakás belsejébe teszi, és összeszedi a múltkorit is, amit Samonyrtól kapott. A házban lévő kovakővel többszöri próbálkozás után végül sikerül pár szikrát pattintania, ami a leveleknek hála hamar lánggá fejlődik.*
- Fhu, de ügyetlen vagyok ehhez. Remélem nem láttad végig.
*Mondja, miközben kissé nehézkesen feltápászkodik.*
- Nem vagy éhes?
*Nem tartja kizártnak, elvégre a piacon megevett lepény sem most volt, azóta megtettek egy igen hosszú utat.*
- Gyere, nézzük meg a szobákat.
*Int karjával, és megindul a lépcső felé, remélve, hogy Fäenro követi őt oda.*
- Akad még egy pár üres, szóval nyugodtan válaszd ki azt, amelyik tetszik.
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-10 20:48:06
Üzenet elküldve: 2019-11-10 20:48:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
- Hát... mindenen hisztiznek. *Feleli a legfőbb indokot.* - És néha, nem sűrűn, de néha, egyet-egyet átvertem, hogy szerezzek tőle kaját. Nem utcagyereket. Egymást nem vágjuk át, vagy legalábbis ritkán, ez íratlan szabály. *Örül, hogy van egy közös ismerősük Aestrel személyében, bár azt nem tudja, hogy Rel kevésbé zárta szívébe a kislányt, mint őt.*
- Aestrel, azt hiszem velem egykorú, vagy talán idősebb is. De lehet, hogy nincs igazam, nem tudom. Kész rejtély az a lány. Nem látszik kisebbnek, de mint mondtam, el van varázsolva. Gyerekmesékben hisz még. *Ő pedig nem rombolta le Aestrel mesevilágát. Kíváncsian néz Rel otthona felé. Közben lemászik a lóról. Igyekszik ezt egyedül tenni. Ugyan nem kéri Relt, hogy segítsen, de nem is küldené arrébb. Jó, hogy ott van. Végül csak sikerül egyedül leszállnia, ugyan az akció vége enyhe huppanással zárul. Nem vészes, talpára esett csak utána térdre rogyott a lendülettől. Kiváló állapotban maradt akár szaladgáláshoz is. Megjegyzi, hogy a hajó vészes lehet, de nem ijed meg. Látott már rossz alakokat eddigi élete során. Bent, ahogy Rel javasolta körül néz.*
- Egyedül laksz itt?
- Hát... mindenen hisztiznek. *Feleli a legfőbb indokot.* - És néha, nem sűrűn, de néha, egyet-egyet átvertem, hogy szerezzek tőle kaját. Nem utcagyereket. Egymást nem vágjuk át, vagy legalábbis ritkán, ez íratlan szabály. *Örül, hogy van egy közös ismerősük Aestrel személyében, bár azt nem tudja, hogy Rel kevésbé zárta szívébe a kislányt, mint őt.*
- Aestrel, azt hiszem velem egykorú, vagy talán idősebb is. De lehet, hogy nincs igazam, nem tudom. Kész rejtély az a lány. Nem látszik kisebbnek, de mint mondtam, el van varázsolva. Gyerekmesékben hisz még. *Ő pedig nem rombolta le Aestrel mesevilágát. Kíváncsian néz Rel otthona felé. Közben lemászik a lóról. Igyekszik ezt egyedül tenni. Ugyan nem kéri Relt, hogy segítsen, de nem is küldené arrébb. Jó, hogy ott van. Végül csak sikerül egyedül leszállnia, ugyan az akció vége enyhe huppanással zárul. Nem vészes, talpára esett csak utána térdre rogyott a lendülettől. Kiváló állapotban maradt akár szaladgáláshoz is. Megjegyzi, hogy a hajó vészes lehet, de nem ijed meg. Látott már rossz alakokat eddigi élete során. Bent, ahogy Rel javasolta körül néz.*
- Egyedül laksz itt?
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-10 17:35:31
Üzenet elküldve: 2019-11-10 17:35:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Az otthon melege//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
- Nem voltál? Kicsit sem?
*Ha valamin, akkor ezen érdemes mosolyogni, Relael is így tesz. Mosolya őszinte, és örömteli, ritka pillanatok egyike, de a gyermekekkel szerelemről tárgyalni mindig szórakoztató dolog, ami őt is jobb kedvre deríti.*
- Ó, hát most nagyon megkönnyebbültem, hogy nem gondolsz butának engem.
*Mondja szórakozottan, de persze nem hagyhatja annyiban a témát.*
- És miért gondolod butának a lányokat?
*A látóhatáron lassan elkezd körvonalazódni egy ismerős épület, aminek Relael felettébb megörül, mert itt már biztonságban érzi magát, na meg persze kényelemben.*
- Aestrel? Az a szőke kislány?
*Más ötlete nincs, hogy ki lehet az a kislány, hiszen egyedül csak őt látta.*
- De ő kisebb nálad, nem? Mármint fiatalabb.
~ Meg persze bosszantóbb. ~
*Szegény kislány nem lett szimpatikus a számára, főleg mert egy kislányhoz méltó módon viselkedett, és ahelyett, hogy egy idegen nő pártját fogta volna, inkább az ismerős törpe oldalán állt. Ez persze megbocsáthatatlan a számára, de főleg a hisztérikus üvöltözés az, amivel nincs kibékülve Relael.*
- Szerintem tetszeni fog neked itt. Meg is érkeztünk.
*Mondja, miközben lassan megáll lovával az épület közelében, ami mellett a vízen egy hatalmas hajó ringatózik kényelmesen.*
- Na én már inkább itt érzem otthon magad. Te is tégy így, ifjabb Knirin. Választhatsz magadnak saját szobát is.
*Ügyesen lecsusszan a hátasról, és karjait nyújtja, hogy ott legyenek a biztonság kedvéért, de megadva az esélyt arra, hogy a fiúcska egyedül is lekászálódhasson. Időt szentel annak, hogy gondosan kikösse lovát, akit majd feltehetően le is kell ápolnia. Cseppet sem vágyik erre.*
- Gyere, menjünk be, pihenjünk le! A hajó közelében amúgy vigyázz, nem túl kedves alakok tanyáznak rajta.
*Akik miatt sajnos nem huncutkodhattak Syouddal egykoron a fedélzeten, pedig Relael nagyon szerette volna. Közben betessékelné a kisfiút, de észrevesz egy levelet az ajtó közelében, ezért azt még gyorsan felkapja, és csak azután lép be. Eltelt némi idő mióta itt járt, legalábbis egy pár nap jócskán.*
- Uhh, kicsit hűvös van. Máris rakok tüzet.
*Ha egyáltalán sikerül neki. Emiatt a bejáratnál nem is dobja le cipőjét, mint egyébként tenné, sőt, kabátját is magán tartja egyelőre.*
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//
- Nem voltál? Kicsit sem?
*Ha valamin, akkor ezen érdemes mosolyogni, Relael is így tesz. Mosolya őszinte, és örömteli, ritka pillanatok egyike, de a gyermekekkel szerelemről tárgyalni mindig szórakoztató dolog, ami őt is jobb kedvre deríti.*
- Ó, hát most nagyon megkönnyebbültem, hogy nem gondolsz butának engem.
*Mondja szórakozottan, de persze nem hagyhatja annyiban a témát.*
- És miért gondolod butának a lányokat?
*A látóhatáron lassan elkezd körvonalazódni egy ismerős épület, aminek Relael felettébb megörül, mert itt már biztonságban érzi magát, na meg persze kényelemben.*
- Aestrel? Az a szőke kislány?
*Más ötlete nincs, hogy ki lehet az a kislány, hiszen egyedül csak őt látta.*
- De ő kisebb nálad, nem? Mármint fiatalabb.
~ Meg persze bosszantóbb. ~
*Szegény kislány nem lett szimpatikus a számára, főleg mert egy kislányhoz méltó módon viselkedett, és ahelyett, hogy egy idegen nő pártját fogta volna, inkább az ismerős törpe oldalán állt. Ez persze megbocsáthatatlan a számára, de főleg a hisztérikus üvöltözés az, amivel nincs kibékülve Relael.*
- Szerintem tetszeni fog neked itt. Meg is érkeztünk.
*Mondja, miközben lassan megáll lovával az épület közelében, ami mellett a vízen egy hatalmas hajó ringatózik kényelmesen.*
- Na én már inkább itt érzem otthon magad. Te is tégy így, ifjabb Knirin. Választhatsz magadnak saját szobát is.
*Ügyesen lecsusszan a hátasról, és karjait nyújtja, hogy ott legyenek a biztonság kedvéért, de megadva az esélyt arra, hogy a fiúcska egyedül is lekászálódhasson. Időt szentel annak, hogy gondosan kikösse lovát, akit majd feltehetően le is kell ápolnia. Cseppet sem vágyik erre.*
- Gyere, menjünk be, pihenjünk le! A hajó közelében amúgy vigyázz, nem túl kedves alakok tanyáznak rajta.
*Akik miatt sajnos nem huncutkodhattak Syouddal egykoron a fedélzeten, pedig Relael nagyon szerette volna. Közben betessékelné a kisfiút, de észrevesz egy levelet az ajtó közelében, ezért azt még gyorsan felkapja, és csak azután lép be. Eltelt némi idő mióta itt járt, legalábbis egy pár nap jócskán.*
- Uhh, kicsit hűvös van. Máris rakok tüzet.
*Ha egyáltalán sikerül neki. Emiatt a bejáratnál nem is dobja le cipőjét, mint egyébként tenné, sőt, kabátját is magán tartja egyelőre.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-09-16 15:57:26
Üzenet elküldve: 2019-09-16 15:57:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Rég hagyta már el a bányáját, amióta elkezdődött a nagy felfedezése és a reményeinek megfelelő felfedezés. Nem akar panaszkodni, hiszen a feltárás jó ütemben áll mégis a kapzsi szívének megfelelően lehetne jobb is a zsákmány. Most azonban jól esik a séta és némi környezet váltás még akkor is, ha a hegyek látványa igen haloványnak tűnik innen a senki földjéről. Bandukol és gondolkodik, mindeközben észre sem veszi, hogy merre tart. Ebben a pillanatban viszont nem is nagyon érdekli, hogy esetleg ismét azona földön jár, ahol egykoron kovács pályáját elkezdte. Szép időszak volt és thargok is vendégszeretők, habár a barbár népség mintha már fényét veszítette volna dicső vezérük távozásával.
Megáll egy pillanatra, hogy a nagy fejtörői és ábrándozásai után körbe nézzen, vajon merre lehetnek a hegyei, vagy legalább a vashegy. Amint keresgél összetéveszthetetlenül megtalálja a hatalmas vashegyi tornyot, amely talán a déli félteke legkiemelkedőbb építménye és teremtménye, amelyet emberi kéz alkotott.*
*Rég hagyta már el a bányáját, amióta elkezdődött a nagy felfedezése és a reményeinek megfelelő felfedezés. Nem akar panaszkodni, hiszen a feltárás jó ütemben áll mégis a kapzsi szívének megfelelően lehetne jobb is a zsákmány. Most azonban jól esik a séta és némi környezet váltás még akkor is, ha a hegyek látványa igen haloványnak tűnik innen a senki földjéről. Bandukol és gondolkodik, mindeközben észre sem veszi, hogy merre tart. Ebben a pillanatban viszont nem is nagyon érdekli, hogy esetleg ismét azona földön jár, ahol egykoron kovács pályáját elkezdte. Szép időszak volt és thargok is vendégszeretők, habár a barbár népség mintha már fényét veszítette volna dicső vezérük távozásával.
Megáll egy pillanatra, hogy a nagy fejtörői és ábrándozásai után körbe nézzen, vajon merre lehetnek a hegyei, vagy legalább a vashegy. Amint keresgél összetéveszthetetlenül megtalálja a hatalmas vashegyi tornyot, amely talán a déli félteke legkiemelkedőbb építménye és teremtménye, amelyet emberi kéz alkotott.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:56:39
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:56:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
*Figyelmesen hallgatja az óriás szavait, amik láthatóan gondolkodóba is ejtik. Kémleli a távolt, amerre a férfi mutat, s próbálja elképzelni, vajon mennyi idő alatt tennének meg tizenkét mérföldet. Végül ugyanarra jut, mint az imént.*
- Menjünk egyenesen Synmira felé. Lehetséges, hogy napnyugtáig odaérünk? *Pillant reménykedve Zaxdorra, bár ami azt illeti, már ezt a pár percnyi sétát is megérezte elgyöngült lábaiban. Így elég nehéz lesz tartani a tempót. A szállítás ötletére ő is elmosolyodik, mi tagadás, az utóbbi időben nem igen volt mitől meghíznia. Tulajdonképp csont és bőr, némi vérrel és szövettel a kettő között, így valószínűleg tényleg nem jelentene különösebb terhet a férfi számára.*
- Még egy darabig bírom, kösz… aztán majd felülök az egyik válladra! *Kuncog fel ismét, de majdnem megbotlik, úgyhogy ezután igyekszik az útra figyelni.
Ahogy Zaxdor mesélni kezd múltjáról, újra felé pillant. Irigyli, amiért egy ennyire keserű emlékről ennyire szenvtelenül képes beszéli. Ő nem tudná értelmes mondatokba foglalni, honnan és miért kellett elmenekülnie. Persze maga a történet cseppet sem irigylésre méltó, szinte fájóan értelmetlen az ok, amiért el kellett szakadnia a családjától.*
- Farkastörvények… *Ismétli keserűen a szót* - A farkasok között igaz törvények vannak. Egyikük sem csal, vagy próbálja meg kijátszani a többit… mert csak együtt, falkaként élhetnek túl. Ez az emberek törvénye… csak az lehet ilyen haszontalan és hiú… *Kedvetlenül hajtja félre az elé nyúló ágakat, szeretne mondani valami biztatót, de az égvilágon semmi nem jut eszébe. Végül nem is marad ideje ezen törni a fejét, hisz most az óriás szegez neki komoly kérdést.*
- Nem emlékszem. *Vágja rá a hazugságot reflexszerűen, de Zaxdor további szavai valahogy lelkiismeret-furdalást keltenek benne. Komor tekintettel figyeli maga előtt az utat, majd kisebb hallgatás után végül rászánja magát egy eggyel őszintébb válaszra. *
- Valaki a múltamból… mintha újból magához hívna. Magához akar láncolni… de én belehalnék. *Próbál pontosítani, de nehéz szavakba önteni azt, amint éjjelente megtapasztal.* - Félek és menekülök… Zavaros az egész. *Legyint végül a levegőbe, mint aki feladja a próbálkozást. Láthatóan dühíti, hogy még ha akarja, sem tudja igazán megosztani azt, ami benne zajlik.*
- Már most is rengeteget segítettél. *Enyhül meg kissé Zaxdor szavaira, hisz folyton folyvást rá kell jönnie, hogy egyedül már valószínűleg rég terített asztalként szolgálna az erdő lakóinak.*
*Figyelmesen hallgatja az óriás szavait, amik láthatóan gondolkodóba is ejtik. Kémleli a távolt, amerre a férfi mutat, s próbálja elképzelni, vajon mennyi idő alatt tennének meg tizenkét mérföldet. Végül ugyanarra jut, mint az imént.*
- Menjünk egyenesen Synmira felé. Lehetséges, hogy napnyugtáig odaérünk? *Pillant reménykedve Zaxdorra, bár ami azt illeti, már ezt a pár percnyi sétát is megérezte elgyöngült lábaiban. Így elég nehéz lesz tartani a tempót. A szállítás ötletére ő is elmosolyodik, mi tagadás, az utóbbi időben nem igen volt mitől meghíznia. Tulajdonképp csont és bőr, némi vérrel és szövettel a kettő között, így valószínűleg tényleg nem jelentene különösebb terhet a férfi számára.*
- Még egy darabig bírom, kösz… aztán majd felülök az egyik válladra! *Kuncog fel ismét, de majdnem megbotlik, úgyhogy ezután igyekszik az útra figyelni.
Ahogy Zaxdor mesélni kezd múltjáról, újra felé pillant. Irigyli, amiért egy ennyire keserű emlékről ennyire szenvtelenül képes beszéli. Ő nem tudná értelmes mondatokba foglalni, honnan és miért kellett elmenekülnie. Persze maga a történet cseppet sem irigylésre méltó, szinte fájóan értelmetlen az ok, amiért el kellett szakadnia a családjától.*
- Farkastörvények… *Ismétli keserűen a szót* - A farkasok között igaz törvények vannak. Egyikük sem csal, vagy próbálja meg kijátszani a többit… mert csak együtt, falkaként élhetnek túl. Ez az emberek törvénye… csak az lehet ilyen haszontalan és hiú… *Kedvetlenül hajtja félre az elé nyúló ágakat, szeretne mondani valami biztatót, de az égvilágon semmi nem jut eszébe. Végül nem is marad ideje ezen törni a fejét, hisz most az óriás szegez neki komoly kérdést.*
- Nem emlékszem. *Vágja rá a hazugságot reflexszerűen, de Zaxdor további szavai valahogy lelkiismeret-furdalást keltenek benne. Komor tekintettel figyeli maga előtt az utat, majd kisebb hallgatás után végül rászánja magát egy eggyel őszintébb válaszra. *
- Valaki a múltamból… mintha újból magához hívna. Magához akar láncolni… de én belehalnék. *Próbál pontosítani, de nehéz szavakba önteni azt, amint éjjelente megtapasztal.* - Félek és menekülök… Zavaros az egész. *Legyint végül a levegőbe, mint aki feladja a próbálkozást. Láthatóan dühíti, hogy még ha akarja, sem tudja igazán megosztani azt, ami benne zajlik.*
- Már most is rengeteget segítettél. *Enyhül meg kissé Zaxdor szavaira, hisz folyton folyvást rá kell jönnie, hogy egyedül már valószínűleg rég terített asztalként szolgálna az erdő lakóinak.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-08-09 18:09:18
Üzenet elküldve: 2019-08-09 18:09:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
*Összeszedelőzködnek, s elindulnak, a nap még nem hág magasra az égbolton, van idejük, mielőtt a forróság meglepi őket. Egy kis szél is fúj, az jó lesz frissítőnek. Adott esetben, ha patak mellett haladnak el, jó lesz megtölteni a kulacsokat, bár akad még bőséggel, jobb felkészülni a legrosszabbra is.*
- Rendben. *Pillant vissza összehúzott szemöldökkel, de nem kérdez. Valami van azon a földön, mi bántja a lányt, s ami azt illeti maga is kerülné, ha lehet, túl viharos volt a távozás, s a sebek még túl frissek, bár legyűrni, így, hogy a lány sem szeretné, maga is meggondolja.*
- Úgy tán tizenkét mérföld, ha az útra érünk, lefelé. Gyalogosan hosszúnak tűnik, de ha kilépünk hamar megjárjuk, Synmira pedig itt van toronyiránt. *Mutat az erdőn keresztül a távolba.*
- Jóval közelebb. Ha kívánod tehetünk kitérőt, ami azt illeti magam is pihennék már egy jót. *Mosolyodik el, egyrészt, hogy kívánságaiban a lány ne érezze egyedül magát, másrészt pedig, az igazat mondja.* Ha elfáradsz, akkor pedig vihetlek is. *Vonja meg a vállát.* Pehelysúlyúnak tűnsz. *Nevet fel öblösen, s a lány felé legyint egyet, de csak humorosan, valamiért úgy érzi megengedheti magának a viccet, még, ha csak egy éjszaka is ismerik egymást. Kissé fürkészőn figyeli a reakciót, persze a sérülésekben is elmélyed, valamiért úgy érzi, hogy nagyobb itt a lelki teher, mint, ami kívülről látszik, de nem faggatózik, ha akarják, hát úgyis elmondják.*
- A ponttal *mutat a lány homlokára* pedig ne foglalkozz, megoldjuk. Megtaláljuk Taitost. *Számtalan alkalommal elmesélte már, miért hagyta el a törzsét, jóllehet erről csupán talán ketten ha tudnak igazán, nem látja akadályát, hogy elmondja.*
- A törzsfő lányára vigyáztam, testőrcsapatom volt. Beleszeretett az egyik katonámba, hiába tiltottam őket, nem hallgattak rám. Rájuk találtak, egy barlangban _úgy_. A törzsfő lánya egy másik törzsfő fiának lett volna ajándék, hogy így jöjjön létre a szövetség, azonban ez elmaradt. A lányt agyonverték volna, s nekem is választanom kellett, felelős voltam. Vagy asszonyom és vele együtt születendő gyermekem ölik meg, vagy távozom. Eljöttünk. *Foglalja össze szűkszavúan.*
- Farkastörvények. *Nevet fel zavartan, aztán felsóhajt.* Rég volt, tán már más családjuk van. *Legyint, bár láthatóan ennyire könnyen azért nem engedi el.* Az érzelmek kifakulnak, s helyükbe lépnek más érzelmek. *Dünnyög.* Most én kérdeznék tőled, Shaiyama... éjjel álmot láttál. Tudom, végignéztem. Miről szólt? *Egyenes és határozott, s miközben félrehajt egy nagyobb ágat a lány útjából, figyeli.*
- Egymásra vagyunk utalva. Bármit elmondhatsz nekem, nincs kinek elmondjam, nincs senkim, se barátom, se csapatom, senkim. Egyedül vagyok. *Előreengedi a lányt, majd maga is utána indul.*
- Segítek, ha hagyod. *Szól csendesen, megérintve egyik ujjával a lány kezét, mit lehet észre sem vesz, hiszen ágas-bogas részeken mennek keresztül.*
*Összeszedelőzködnek, s elindulnak, a nap még nem hág magasra az égbolton, van idejük, mielőtt a forróság meglepi őket. Egy kis szél is fúj, az jó lesz frissítőnek. Adott esetben, ha patak mellett haladnak el, jó lesz megtölteni a kulacsokat, bár akad még bőséggel, jobb felkészülni a legrosszabbra is.*
- Rendben. *Pillant vissza összehúzott szemöldökkel, de nem kérdez. Valami van azon a földön, mi bántja a lányt, s ami azt illeti maga is kerülné, ha lehet, túl viharos volt a távozás, s a sebek még túl frissek, bár legyűrni, így, hogy a lány sem szeretné, maga is meggondolja.*
- Úgy tán tizenkét mérföld, ha az útra érünk, lefelé. Gyalogosan hosszúnak tűnik, de ha kilépünk hamar megjárjuk, Synmira pedig itt van toronyiránt. *Mutat az erdőn keresztül a távolba.*
- Jóval közelebb. Ha kívánod tehetünk kitérőt, ami azt illeti magam is pihennék már egy jót. *Mosolyodik el, egyrészt, hogy kívánságaiban a lány ne érezze egyedül magát, másrészt pedig, az igazat mondja.* Ha elfáradsz, akkor pedig vihetlek is. *Vonja meg a vállát.* Pehelysúlyúnak tűnsz. *Nevet fel öblösen, s a lány felé legyint egyet, de csak humorosan, valamiért úgy érzi megengedheti magának a viccet, még, ha csak egy éjszaka is ismerik egymást. Kissé fürkészőn figyeli a reakciót, persze a sérülésekben is elmélyed, valamiért úgy érzi, hogy nagyobb itt a lelki teher, mint, ami kívülről látszik, de nem faggatózik, ha akarják, hát úgyis elmondják.*
- A ponttal *mutat a lány homlokára* pedig ne foglalkozz, megoldjuk. Megtaláljuk Taitost. *Számtalan alkalommal elmesélte már, miért hagyta el a törzsét, jóllehet erről csupán talán ketten ha tudnak igazán, nem látja akadályát, hogy elmondja.*
- A törzsfő lányára vigyáztam, testőrcsapatom volt. Beleszeretett az egyik katonámba, hiába tiltottam őket, nem hallgattak rám. Rájuk találtak, egy barlangban _úgy_. A törzsfő lánya egy másik törzsfő fiának lett volna ajándék, hogy így jöjjön létre a szövetség, azonban ez elmaradt. A lányt agyonverték volna, s nekem is választanom kellett, felelős voltam. Vagy asszonyom és vele együtt születendő gyermekem ölik meg, vagy távozom. Eljöttünk. *Foglalja össze szűkszavúan.*
- Farkastörvények. *Nevet fel zavartan, aztán felsóhajt.* Rég volt, tán már más családjuk van. *Legyint, bár láthatóan ennyire könnyen azért nem engedi el.* Az érzelmek kifakulnak, s helyükbe lépnek más érzelmek. *Dünnyög.* Most én kérdeznék tőled, Shaiyama... éjjel álmot láttál. Tudom, végignéztem. Miről szólt? *Egyenes és határozott, s miközben félrehajt egy nagyobb ágat a lány útjából, figyeli.*
- Egymásra vagyunk utalva. Bármit elmondhatsz nekem, nincs kinek elmondjam, nincs senkim, se barátom, se csapatom, senkim. Egyedül vagyok. *Előreengedi a lányt, majd maga is utána indul.*
- Segítek, ha hagyod. *Szól csendesen, megérintve egyik ujjával a lány kezét, mit lehet észre sem vesz, hiszen ágas-bogas részeken mennek keresztül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 226-245