Amon Ruadh - Senki Földje
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Tharg birtokok (új)
Senki FöldjeAmon Ruadh (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

200. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-20 09:54:23
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Ahhoz képest, amit az imént átélt a folyóparton, útja egészen eseménytelenül telik. Nem hall és nem is lát semmi megmagyarázhatatlan dolgot, a látomások úgy tűnik, elkerülik. Bánatos gondolatok persze még mindig motoszkálnak benne, vegyítve sok-sok másikkal, amelyek mind a miért kérdéskör köré rendeződnek, de alapvetően megnyugtatja az erdei közeg. Ha nem lenne olyan fájóan éhes, talán nem is érezné olyan sürgetőnek, hogy visszatérjen a városba. Igyekszik azért nyitott szemmel járni, hátha ehető növényt vagy ehető bármit talál, de a kora tavaszi erdő nem sok könnyű falatot kínál.
Félvér révén valamivel jobb a hallása, mint egy átlagos embernek, így sokkal előbb meghallja, hogy valami nagy közeledik felé a sűrű növényzeten keresztül, minthogy meglátná. Kevéske erejét meghazudtoló gyorsasággal dobja földre a batyuját, hogy elővegye belőle egyetlen fegyverét; a csont markolatú tőrt. Azzal nem igen törődik, hogy ezzel mekkora zajt csap, mivel a találkozás elkerülhetetlennek tűnik. Nincs már idő elrejtőzni, és talán értelme sem lenne ezzel próbálkozni. Túlságosan gyorsan és határozottan közelednek azok a léptek. Annyit tehet, hogy a tőrt szorongatva várja, mi bukkan elő az erdő sűrűjéből.
Amikor megpillantja az óriást, szemei elkerekednek, s bizonyosan könnyen kiolvasható az arckifejezéséből, hogy ez nem éppen az, amire számított. Nem mintha számított volna úgy igazán bármire is, de ez hallucinációnak talán furcsábbnak hatna, mint valóságnak. Végigméri a kivont kardokat, de tekintete végül a férfi arcán állapodik meg. Bár ott van kezében a tőr, testhelyzete egyáltalán nem fenyegető, és valószínűleg azt sem nehéz észrevenni, hogy elég ramaty állapotban van. Az, hogy valamit mondjon, hirtelen eszébe sem jut, annál sokkal zavartabb és meglepettebb.*


199. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-18 19:08:42
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Úgy csörtet át a sövényen, mint egy dúvad, vagy megtermett vadkan. Már nem dühös és nem elkeseredett, bár időközben rájött valójában soha nem volt az. Zaxdor azon típusú szerzetek közé tartozik, kik helyüket nehezen találják. Így alakult korábban is, mikor a tharg földet elhagyva indult vándorútjának, ki tudja mióta és miért. Azóta már csökkent a lendület, s irdatlan mennyiségű mérföld után immár visszafelé tart. Nem a thargokhoz igyekszik, azt a népet már elhagyta, sokkal inkább más célja van, és azt igyekszik megtalálni. Szitkozódva hajtja félre az ágakat maga előtt, fejét gyakran veri az alacsonyabb fák lombjába.*
- Rohadt életbe! *Szűri ki fogai között, gyakorlatilag ogreként lépdel, nem nézve hová lép, természetesen nem véletlenül. Esze ágában sincs azt gondolni, hogy valaki ebben a sűrűben az útjába vetődik. Ereje töretlen, ahogyan kitartása is, s mikor már az ismerős csapások környékén halad, azért egy pillanatra megáll, s egyik karján támaszkodva sóhajt fel.*
- Ismerős szagok... *Szippant a levegőbe. Korábban már megtette ezt jó párszor, most azonban mélyebben és jólesőbben teszi. Fülei nem túl élesek, most mégis félrekapja fejét a zajra.*
- Mia... ?! *A közeledő gallyak törése, az esetlen mozgás vagy egy sebesült őzgida lesz, vagy pedig más. Nos, elbújni nem fog, ahogyan meglapulni sem, így csak csendesen rántja elő hátáról másik kardját is, hogy óriásit döndülve csapdossa a pengéket egymáshoz. Azonnal elindul a zaj irányába, Zaxdor nem az ijedős fajta, hát nem most fog berezelni. Megpróbálja becserkészni áldozatát, s ha már most sikerül megpillantania, egyenes tartással, kivont kardokkal és szúrós tekintettel várja. Morogni még nem morog, az általában csak a vágás után szokott, ugyanis akkor kérdez.*


198. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-18 18:37:07
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Ötlete sincs, mennyi ideje bolyonghat az egyébként festői szépségű tájon. Időérzékét már elég rég elvesztette, a tájékozódás meg soha nem tartozott az erősségei közé, így csak megy, amerre a vadak által kitaposott ösvény vezeti. Léptei lassúak és esetlenek, gondolatai zaklatottak, gyomra pedig érzésre egy közepes nagyságú szilva méreteire zsugorodott össze. Nagyjából ölni tudna egy falat ételért, de valószínűleg ahhoz sem lenne elegendő ereje. Vagy megsegíti a szerencse, és hamarosan ember által épített és használt útra talál, vagy itt, az erdőben fog éhen pusztulni. Eszébe jut, hogy egyszerűbb lett volna fel sem kelni a természetellenesen hosszúra nyúlt álomból, vagy csak simán belefulladni a folyóba, hiszen ezek gyorsabb és kevesebb szenvedéssel járó formái a kimúlásnak, de azzal a lendülettel el is veti ezeket a gondolatokat. Igenis élni akar, enni, inni és ágyban aludni, forró fürdőt venni, és egyszer talán még énekelni is a népeknek, hisz az az egyetlen dolog, amihez igazán ért.
Újból erőt vesz magán, és folytatja az erőltetett menetet, néha meg-megállva, hátha a közelben kanyarog a városba vezető út. Keresését egyelőre nem koronázza siker, de nem adja fel, megy tovább, ügyelve arra, hogy tartsa az irányt. *



197. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-07 20:05:06
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Pontatlan emlékek//
//Epilógus//

*Kezd kifejezetten ijesztővé válni a helyzet. Eddig sem volt leányálom, de a folytatást elnézve korábbi szarkasztikus mosolya is eltűnik szája sarkából. Marad helyette valami egészen kétségbeesett és tehetetlen arckifejezés, némi halálra rémültséggel vegyítve, amikor a nevét is meghallja. Ez bizonyosan őrület... vagy valami rossz gombát evett, és majd attól fog szépen pár órán belül kimúlni... vagy talán tényleg a homlokára égett fekete pötty tehet mindenről, ahogy álmában "látta". Más magyarázat egyszerűen nem jut eszébe, ami helytállónak tűnne jelen helyzetben.
Amennyire lehet, igyekszik megőrizni nem létező nyugalmát, de nehezített pályán mozog. A hallucinációk, vagy isten tudja mik, minden egyes alkalommal elhitetik vele, hogy most jött el a vég... hogy aztán tökéletesen idiótának érezhesse magát, amikor az egészből nem lesz semmi. Végül csak valami furcsa, ismeretlen eredetű, ám annál mélyebb szomorúság marad lelkében. Mintha olyasvalakit vesztett volna el, akinek élete már régóta összefonódott az övével. Épp csak az a különös, hogy fogalma sincs, kiről lehet szó... pedig még meg is siratja. Vagy talán magáért hullajtja előre azokat a könnyeket?
Mélabús gondolataiból a hirtelen elérhető közelségbe került pergamendarabok billentik ki. Tulajdonképp csak ki kell nyújtania a kezét, hogy megkaparinthassa őket, amit meg is tesz. Miután az utolsó darabot is sikeresen kihalássza, gondolkodás és mindenfajta vizsgálódás nélkül a part irányába indul.
Némi nézelődés után a batyuját is megtalálja, amit azonnal bontogatni kezd, hiszen száraz ruhát kell vennie mihamarabb. A vizesektől igyekszik minél gyorsabban megszabadulni, azzal pedig egy pillanatig sem törődik, hogy valaki netán meglátja a folyóparton meztelenül. Egy vastagabb anyagból készült alsóruhával nagyjából megtörölközik, majd jobb híján a kék estélyi ruhába bújik bele, amit még Harath vett neki a piacon. Nem éppen így képzelte első alkalommal viselni, de legalább köpönyege egészen elrejti, amit a ruha nem takar.
Amint mindezzel megvan, egy fokkal talán jobban érzi magát, de megnyugodni nem tud. Erőtlenül huppan le, hátát egy fa törzsének támasztva, hogy végre szemügyre vegye a folyóból kihalászott darabokat. Egyenként teszi le őket maga elé, próbálva értelmet találni a szavak között. Beletelik egy kis időbe, mire megfelelő sorrendbe illeszti a pergamendarabokat, de ha már láthatatlan farkasok üldözték bele a folyóba, hogy kiszedje ezeket az átkozott kis fecniket, ennyit igazán megtehet.
Az üzenet azonban ugyanolyan semmitmondó, mint azok a könnyek amiket az imént hullajtott. Ugyan érzi a bánatot, mintha valami nagyon fontosat veszített volna el, de semmi több ennél. Egyetlen egy részlettel tud valamit is kezdeni; "a jel a bőrödbe égett". Nem mintha könnyebb lenne azzal a tudattal élni, hogy egy homlokára égett fekete pont miatt lát rémeket, mintha csak úgy általánosságban őrült volna meg. ~Talán van rá gyógyír...~
Ahogy a nap melengetni kezdi, egy kicsit az élet is visszatér belé. Jó darabig ücsörög ott, néha kortyolva egyet kulacsából, míg rászánja magát az indulásra. Vissza kell térnie a városba, és összeszedni magát, bármennyire is lehetetlen feladatnak tűnik most mindez. Hisz azt sem tudja, merre kellene mennie... csak azt az egyet tudja, hogy innen el.*


196. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-02 17:44:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 74

Játékstílus: Szelíd

//Pontatlan emlékek//
//Epilógus//

*Az üvöltés hangos, eleinte csak elnyújtott, mint egy kínzó, fájdalommal terhes farkas üvöltése éjszaka, aztán már inkább határozott és dühös, akárha láncát akarná letépni. A tó vize bőszen fodrozódik, s a Shaiyama felé közelítő tarajos hullámok tornyosulnak. Az utolsó pillanatban, mikor már azt gondolná minden bizonnyal lerántják a mélybe, vagy hegyes agyarak marnak lábikrájába, azonban a víz hirtelen elcsendesül, nem mozog tovább. Lágyan ringatózik, ahogyan egy elhagyatott csónak, fűzfa törzséhez kötve a lassan kiszáradó tóparton. Shaiyama érzései hirtelen ragadják el, bánat, szomorúság és elveszettség érzése, persze uralni tudja, de csak megítélése szerint, néhány apró könnycsepp azonban elhagyja szemének sarkát, hogy remegő arcán kússzon végig. A pergamendarabok csendesen táncolnak a víz tükrén, majd egy pillanat alatt hitelen egy helyre rendeződnek a lány körül, aki így el tudja őket érni. A nádas nem mozog tovább, fenyegetőt nem érez, persze a szomorúság zavarhatja, fájhat neki, de a part elérhető közelségben és semmi sem akadályozza meg, hogy kievickéljen. Kell egy kis idő, míg szárad a pergamen, ez amint letelik a kis darabok összeilleszthetők, s suttogó hangon kúsznak a leírtak a lány fülébe:

""Shaiyama..."
"... a találkozás me..."
"gtörtént. A jel..."
"bőrödbe égett. Talán..."
"a beszélg..."
"etésünk... rávilá..."
"gított, hogy..."
"azt gondoln..."
"ánk, van remény! A..."
"láp szenny..."
"...e mentén, a pos..."
"...vány szívében vár..."
"...ok rád, szerelmem!"

Tizenhárom pergamen. Tizenhárom apró fecni. Tizenhárom részlet, mi homályosabb egy párás ablaknál a hajnalban felkelő nap derengésében. Talán utat mutat. Talán nem. Ezt már a lánynak kell eldöntenie, kit a fokozatosan melegedő nap fénye ölel körbe, s szárít meg, ezért cserébe nem kér semmit.*
- Vigyázz magadraaaaa... Sssshaiyamaaaaaaa... *Az utolsó elnyújtott suttogás, mit hall, kérlelő, szinte könyörgően keserves. Az út nyitva áll, talán célt is kapott, persze ki tudja mi várja a posványban? Talán szerelem. Talán halál. Talán más. Az útra immár ha akar, egyedül vállalkozik, a történetíró, a fejében szakadt csuhában regélő bárd, letészi lantját, s nem zenél tovább. Utolsó akkordjai elhalnak a szélben, mintha sohasem lettek volna, oly csendesen.*


195. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-04-01 19:01:02
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 95

Játékstílus: Vakmerő

//Napváltás//

*Kettő szomorú ténnyel kell szembesülnie. Az egyik, hogy üres a pohara, már megint, így kénytelen újra töltenie magának rumot. A másik az, hogy felettébb unatkozik. Időnként eszébe jut, hogy aggódjon Intathért, és testi épségét remélje, máskor pedig a gyűrött, mocskos levelet veszi elő, hogy újra és újra elolvassa bizonyos mondatait, amik jobban tetszenek neki. Például kifejezetten örömmel látja azt, hogy a férfi mellkasába vésett jelet szívesen használja, mint szignót, vagy felkelti még figyelmét valami Kikötő emlegetése. Végül elhatározza magát. A levelet gondosan összehajtja, és elteszi párnája alá. Ezután ráérősen elindul, hogy megtisztálkodjon, majd magára kapja bőr felsőjét, lovaglónadrágját és vékonyabb kabátját. Elvégre itt a jó idő, így már elkezdhet kicsit lengébben öltözni. Lova felszerszámozása is egyre rutinosabban megy már neki, ahogy a lovaglás sem fárasztja úgy el, és még a feneke is formásabb lett tőle.*

A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.01 19:16:49


194. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-31 13:49:24
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Bozont végén bütyök//

*Már azon jár az agya, mit is hazudjon Alyonak, elvégre nem volna valami bölcs dolog elmondani neki, hogy tolvaj. Kihasználva viszont, hogy időközben vendégek érkeznek, kikerüli a válaszadást.*
-Én járok egyet.
*Szól a félvér után, na persze nem biztos, hogy az hallja is. Nem akarja megzavarni a fontosnak tűnő tanácskozást, na meg most nem igazán érdekli miről is van szó.
Unottan sétálgat hát a folyó partján, közben szemléli a tájat és azon elmélkedik mihez is kellene kezdenie. Nem élősködhet itt tovább, viszont Amonra sem szívesen térne vissza, még úgy sem, hogy Renegát valószínűleg még mindig ott van.
Egész távol járva már az épülettől visszapillant, s látja ahogy házigazdája az idegen alakok kíséretében elhagyja a senki földjét. Megfordul a fejében, hogy talán vissza kellene mennie és elemelnie amit el tud, lemondva viszont a lehetőségről inkább a birtokok felé veszi az irányt. Ennél jobb alkalma ugyanis nem lesz arra, hogy minden indok nélkül lelépjen.*



193. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-25 19:34:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 74

Játékstílus: Szelíd

//Pontatlan emlékek//

- Shaiyamaaaa... *Elnyújtott suttogás száll a széllel, fülébe kúszik, megül ott, s nem halad tovább.* Shaiyamaaaa... *Ismét felhangzik, akárha őt szólítanák folyton, a dermesztő víz hidege, lassan gerincén kúszik fel, apró pontokban pettyeződve bőrén. Remeg, akár a nyárfalevél, de a lány kitart, erős és a lelke hajtja. Ahogy előrenéz, a víz felszínén változatos távolságokra egymástól. Úgy ringanak szelíden, mintha vásott kölykök hajtogattak volna apró hajócskákat, s engedték volna útjára őket, hogy az árral haladjanak.*
- SHAIYAMA! *Hangzik fel egy üvöltés, mely felrázhatja mákonyos álmából és merengéséből, rögtön ezt követően a nádas ismét iszonytató táncba kezd, s hullámzó taraj indul meg a víz alatt a lány felé. Az üvöltésről nem lehet megállapítani, hogy férfitől, vagy nőtől származik, s ebben a pillanatban, utolsó kacsapásainak egyikével sikerül megragadnia egy táncoló pergamendarabot, melyet szeméhez tartva olvashatja el egy pillanat alatt. "gtörtént. A jel..." Szinte szokásához híven sóhajthat fel, bizony ez sem túl sok információ, mindeközben a taraj közelít, s egyben a következő darab is csábíthatja. Szépen sorakoznak, még jó néhány akad belőlük, megadva a reményt, hogy kiderüljön, vajon mi történt, azon az ominózus éjszakán, vagy éjszakákon?*


192. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-24 18:35:54
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Pontatlan emlékek//

*A csobbanások hangja megtorpantja néhány pillanatra. Tekintetét rögtön a feltételezett forrás irányába kapja, de a felszálló madarakon kívül semmi mást nem lát. Hitetlen, rosszmájú és meglehetősen szarkasztikus mosoly kúszik ajkai sarkába. Most már komolyan fontolóra kell vennie annak lehetőségét, hogy megőrült. Persze a madarak reakciója azt sugallja, nem csak ő sejt farkasokat a környéken, de az is meglehet, hogy a madarak is csak az ő fejében léteznek. Nincs bizonyosság.
Valóban megoldást, vagy legalábbis magyarázatot remél a vízfelszínről megkaparintott pergamendarabka képében. Valami olyasmit, ami legalább egy aprócska kapaszkodót jelentene ebben az álomnak tűnő valóságban.
Ahogy kiolvassa a semmitmondó szavakat, hirtelen sokkal hidegebbnek érzi a vizet. Mit is gondolt... de ezzel most nincs ideje foglalkozni. A nádasból érkező hangok és a szeme sarkából elkapott mozgás irányába fordul, "felkészülve" a borzalmas végre, de ehelyett újból valami érthetetlen történik. Hosszú pillanatokig bámulja mozdulatlanul a helyet, ahol az imént még vad táncot járt a nádas... bámulná tovább is, de a víz metszően hideg, a veszély pedig úgy tűnik, nem valós. Ki kell jutnia a partra. Körbenéz, hogy megtalálhassa a legrövidebb utat, ekkor lesz figyelmes a közelben úszkáló további pergamendarabokra.
Újból elmosolyodik, ezúttal is kínjában természetesen. Ez nem lehet más, csak valami nagyon ízetlen tréfa, vagy maga az őrület. Egyik sem túl vonzó magyarázat, de attól még lépnie kell, mielőtt a darabok szépen elcsordogálnak a folyóval. Már úgy is mindegy alapon elég hamar a kirakós további darabjai mellett dönt, de előbb a folyó sekélyebb része felé indul. Persze közben igyekszik nem szem elől téveszteni a pergamendarabokat, ha már egyszer az összegyűjtésüket választotta. Kevéske erejéhez mérten még sietni is próbál, de közben egyre csak ott motoszkál benne a gondolat; az egészet teljesen feleslegesen csinálja.*


191. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-20 20:43:05
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

*Talán Laor is úgy gondolná, hogy besavanyodott kissé. De hát erre minden oka meg is van. Olyan veszteség érte nemrég, amit nem heverhet ki egykönnyen. Ráadásnak jön még ez az átok látomás is, meg a szédülés. Mindenesetre jólesik neki, hogy a többiek segíteni akarnak, és kicsit csodálkozva néz Alyora és a felé nyújtott pohárra. Az általuk ismert ok miatt érthető a félvér neheztelése, ez a barátságos gesztus viszont kevésbé.*
- Köszönöm. *mosolyodik el végül, elveszi a poharat és egy húzásra issza ki. Valóban segít ahogy a szesz végigperzseli a nyelőcsövét, azután bólint a kérdésre.*
- Synmirára, igen.
*Ezután elrendeli az indulást, amire mindenki élénken reagál. A társaságból talán Zhiccát ismeri legkevésbé, de panasza rá sem lehet. A lány pontosan úgy viselkedik, ahogy azt egy fegyverestől elvárná. Keveset kérdez, első szóra teszi amit kell. Vannak ugyan vidékek ahol úgy gondolják, hogy nő kezébe nem való fegyver, leszámítva a zöldséghámozó kést, de Laor megtanulhatta már, hogy ez nem feltétlenül igaz. És bizonyára nem kell sokáig várnia arra, hogy Zhicca ez irányú képzettségét is megismerje
Odakint aztán akik a kordén érkeztek, felkapaszkodhatnak rá, Alyo pedig a lovára. A mágiát firtató kérdése egy idegi még nyitva marad, legfeljebb majd Synmirán teszi fel ismét. Elhelyezkedik a bakon, aztán elmosolyodik a tündér aggodalmára.*
- Ne félj, minden rendben. Csak egy pillanat volt az egész. De azt hiszem, hogy ha szükség lesz rá, az italaiddal segítségre lehetsz.
*Nem csoda, hogy a tündéreket szinte mindenki kedveli. Riri egy másik tündérre emlékezteti Laort, aki már a lényével is képes volt mosolyt fakasztani ha megjelent valahol. De lehet, hogy csak arról van szó, hogy az emberek számára a tündérek nagyon hasonlítanak egymásra. Frandr véleményére viszont meglehetősen gonoszul mosolyodik el.*
- Úgy véled tán, hogy hátráltatni foglak, vagy veszélybe sodorlak? De talán jogos az aggodalmad. És hogy ne vesszen velem minden, ha úgy alakulna, erre vigyázz te!
*Övéről leakaszt egy erszényt és a benne lévő 500 arannyal Frandr'd Gruad felé hajítja. Azután a gyeplővel könnyedén végigsuhint az igás hátán, és a kordé reccsenve indul meg. A továbbiakat út közben, vagy akár már Synmirán beszélhetik meg.*


190. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-20 10:13:42
 ÚJ
>Zhicca T'horg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Észak felé//

*Zhicca látszatra nyugodtan áll, mintha nem történne semmi fontos, de azért a szíve hevesebben ver. Ezt azonban igyekszik nem mutatni. Egy harcos nem kezdhet el pánikolni. Laor pedig elég gyorsan összeszedi magát. Na persze, azért megfordul benne, hogy nem feltétlenül van vége ennek. Ok nélkül nem szokott rohama lenni senkinek.
Ám Laor köszöni szépen nem kér a segítségből, hamar össze is szedi magát, és az indulást is megsürgeti.*
-Azonnal.
*Nyugtázza a számára kiadott utasítást, és Alyo mellett marad, ha az íjásznő engedi, akkor segít neki azért a csomagot, csomagokat kivinni a szekérre, ami vélhetően élelmiszert is tartalmaz, meg más dolgokat. Ebbe Zhicca nem kíváncsiskodik bele.
Alyo nyomában lép ki végül az épületből, és minden további nélkül a kordéhoz sétál, elfoglalva korábbi helyét hátul. Synmira... hallott már a helyről, bár nem ismeri. Ahogy a mágusokat sem. Bizonyára érdekes hely lesz.
Végül csak nyugodtan várakozik, lopva Laort figyelve. Nagyon reméli nem lesz gond, és a férfi nem lesz többet rosszul. Jó lenne, ha nem lenne akadály az útjukon, épp elég ellenfelek lesznek a démonok is.*


189. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-19 19:05:26
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

*Frandr megtudja, hogy még vinni fognak magukkal egy bizonyos Synmirából mágusokat, ami bizonyos szintű kíváncsisággal tölti el, hiszen eddig még nem hiszi, hogy találkozott volna mágussal.
Ezután viszont Laor megtántorodik, és a fal segítségével támasztja meg magát. Frandr, látva, hogy a másik nem fog elesni, nem erősködik, hogy leültesse.
Laor úgy tűnik, nem kér a segítségből, és mint minden jó katonai vezér, ha van is baja, igyekszik nem mutatni. Ettől függetlenül Frandrnek megvan a véleménye erről. Kiadja a parancsot, hogy nemsokára indulnak, és a vendéglátójuk pedig még egy itallal is megkínálja.
Ezután Laor félrevonja Frandrt és Ririt.*
-Nemrég tudtam meg, hogy létezik valódi mágia. De egy dolgot tapasztalatból tudok. Ha a csatatéren nem vagy formában, és megismétlődik ez, akkor szinte biztos, hogy valaki meg fog sérülni, vagy meghal.
*Persze, hogy tudja. Ráadásul egészen hasonló helyzet is volt. Gyásztól félhülyén felvállalta az őrséget, és aztán összeomlott, aminek köszönhetően valaki meghalt. Persze ennek már tíz éve, levont belőle egy fontos tanulságot.
Riri is megfogalmazza a maga aggodalmait, és egyetért vele. Magában reméli, hogy a mágusok ilyen dolgokhoz is értenek, és tudnak valamit kezdeni Laorral, mert tudja, hogy ha a vezér összeesik a csatatér közepén, akkor könnyen széteshet az egész.*



188. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-19 17:27:46
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

* Riri aggódik vezetőjük hogylétéért és ez arcára is kiül. Tekintete cikázik a férfi testén, keresve a hibát, ami miatt beütött a malőr, azonban előbb lesz jobban a másik, minthogy a tündérlány találjon valamit. Nem örül annak, hogy Laor nem akar leülni vagy mondjuk meginni egy pohár vizet, hanem úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Az intésre követi ki az embert s ő megáll a ló mellett úgy, hogy mind a kettő társát jól láthassa.
A kérdés meglepi elsőre és ajkát rögvest el is húzza, ebből sejthető is a válasz, azonban utána egy egyszerű fejrázással is alátámasztja. Régóta vonzza a gyógyító varázslatok, azonban még nem volt szerencséje egyet sem megtanulni, bár azért a hosszútávú tervei között már ott van. *
- Azonban most Synmira következik nem? - * hozzá fel, elvégre ott csak olyanok vannak akik konyítanak vagy konyítani akarnak a mágiához. *
- Nem tetszik nekem ez Laor, nagyon nem voltál jól az előbb, ha újra előfordulna lehet sokkal rosszabb lesz - * aggodalmait nem tudja magában tartani az óriás tünci, arany szemeiben csillog a féltés és szívét szorongatja a tehetetlenség borzalmas érzése. *


187. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-17 11:58:28
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

*Alyo nem háborodik fel azon, hogy Laor felháborodik, noha magában megállapítja, hogy mennyire besavanyodott a fickó, hogy már egy kis viccen is így felszívja az agyát. A Waldran fontosságára tett megjegyzést elengedi a füle mellett, mindenesetre mikor visszatérnek, akkor meg fogja mondani Waldrannak, hogy ha már nem ő hozza személyesen a parancsot, akkor legalább olyasvalakit küldjön, akinek van humora. Le is írhatná ezt neki levélben, csak ugye nem tud írni, illetve olvasni sem. Waldran meg szintén nem tudja ezeket, úgyhogy kénytelen lesz szóban elmondani. Mikor legközelebb a konyhaasztalon csürüsztökölnek.
Aztán Laor megszédül, vagy a fene se tudja, hogy mi baja van, mindenesetre rögtön ketten is odaugranak hozzá, így Alyo már feleslegesnek látja, hogy maga is a segítségére siessen. Meg a férfi nem is nagyon kér a segítségből, de Alyo végtelenül rendes egyén és ugye pacifista is, úgyhogy tölt neki egy deci rumot.*
- Idd meg. A test és a szív bajaira is kiváló.
*Nyújtja felé a poharat, mielőtt az indulhatna kifelé. Neki nem kell sok, hogy összepakoljon, fel is öltözik, felveszi a legkedvencebb, csöcsös mellvértjét is, nem mintha az démonok ellen hatna. Tegezét feltölti, meg a nyeregtáskáját is enni- és innivalóval, kevés rummal. Szeretettel simít végig a puzdrájából kiálló nyilak tollain.
Guba nemsoká felnyergelve áll a szekér mellett, a nyeregkápán készenléti tegezben ott van Alyo íja is.*
- Akkor Synmira, főnök?


186. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-16 20:01:08
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

*Van ami nem változik. Alyo is ilyen. Változatlanul fel van vágva a nyelve, és pontosan tudja, hogy hová döfjön, hogy az igazán fájjon. Laornak meg is rándul az arca a gúnynévre, amit még a néhai városőr aggatott rá, feltehetően szertelen irigységében. Közelebb is lép a félvérhez.*
- Waldran nagyúrnak a Vashegyet kell irányítania. Természetes hát, hogy nem személyesen szaladgál mindenkihez a parancsaival. Azt pedig jobb ha tudod, hogy ezt *könnyen kitalálható, hogy Alyo iménti gúnyolódására céloz* mástól nem tűrném el. Azt javallom, hogy te se próbálkozz vele többször!
*Ezután kerül sor a szütyők szétosztására, és akár Alyo is összekészülhet. Mindezek mellett a kérdésére is választ kap.*
- Egyikünk sem mágus. Innen még... megyünk... Synmira...
*Most már határozottan érzi, hogy valami baj van. Már az imént is a fejébe hasított valami fájdalom, de azon még úrrá tudott lenni. Mostanra viszont elhatalmasodik rajta ez a furcsa, roppant kellemetlen érzés. Azt már nem is érzékeli, hogy vicsorra húzódik a szája, és kezét a halántékára szorítja. Nem is érzékel semmit, ami a Senkiknél körülötte történik. Hogyan is tehetné? Hiszen a Delfin fedélzetén áll, kapaszkodik a korlátba, és néz végig a folyón arra, amerre Arthenior húzódik a távolban. A különbség csak annyi a megtörténtekhez képest, amiről ebben a pillanatban nincs tudomása, hogy akkor remélte, hogy időben érkezhet. Most viszont pontosan tudja, hogy el fog késni, és Lea meg fog halni. Legszívesebben a vízbe ugrana, hogy tolja ezt a nyomorult bárkát, hogy minél előbb a városba érjenek. Nincs idő.
"Fektessétek le valahová!"
Egy tompa kiáltást hall, mintha valahonnan messziről érkezne a hang. Ösztönösen oldalt nyújtja szabad karját, hogy támasztékot keressen. Következő emléke pedig az, hogy tenyerét egy falnak vetve, kicsit előregörnyedve áll ismét a Senkiknél, körülötte pedig Riri és Frandr tüsténkedik. Utóbbi fogja is, és próbálja leültetni. Zavaros tekintettel néz fel, kell pár pillanat amíg felfogja, hogy mi történik.*
- Nem kell. *rázza meg kicsit a fejét, és nem hagyja, hogy leültessék* Minden rendben... lesz.
*Fogait csikorgatva fújtat még párat, és ha kitisztul a feje, türelmetlen pillantást vet maga köré.*
- Ha mindenki elkészült, indulunk. Nincs idő.
*Az iménti révület hagyott benne egy nyugtalanító, sürgető érzést. Nem vesztegethetik az időt. Ennek okát nem tudja, de nem is töpreng rajta.*
- Segíts Alyonak pakolni! *néz Zhiccára, ha erre még szükség van, aztán ellöki magát a faltól, és int Ririnek és a harcosnak, hogy kövessék* Odakint leszünk a kordénál.
*Odakint pedig nekiveti a hátát a kétkerekű szekér oldalának, és két társára néz*
- Értetek valamit a mágiához?
*Ezt inkább a tündérből nézné ki valamelyest, bár nem azért kérdi, mert északon e tudásukra számítana. Arra tippel, hogy az iménti látomásnak köze lehet valami varázslathoz. Hiszen ilyesmi nem támadhat csak úgy.*


185. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-16 15:47:08
 ÚJ
>Zhicca T'horg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Észak felé//

*Van olyan helyzet, amelynél nem kezd el idegeskedni, még is, van olyan szó, amelytől kelletlenül rándul meg az arcizom. Önkéntelen reakció ez, ami ellen tenni nem feltétlenül tud. Ez pedig a "Vashegy Lábtörlője" kifejezés. Lopva pillant Laorra, hogy a férfi vajon mit szól ehhez. Ám nem az ő dolga ugye ítélkezni, és védelmezni. Főleg, hogy Alyo már is leengedi az íjat, sőt, mintegy vigasztalásképpen lép vezetőjükhöz. Próbálja a dolgokat összeilleszteni, és magában hasonló következtetésre jut, mint Frandr, de szólni persze nem szól.*
-Zhicca...
*Nevét, csak ennyit, Alyonak szánja bemutatkozás gyanánt, majd már-már indulna is befelé a meghívásra, amikor Laor zacskókat kezd osztogatni. Meglepődik, hogy ő is kap.*
-Köszönöm...
*És a mondattal nem is jut tovább, mert társuk megtántorodik, óhatatlan a fájdalom jele az arcán. Nem érti, mert korábban a férfi semmi jelét nem mutatta annak, hogy bármi baja is lenne. Sőt, vidám volt, készséges. ~Remélem nem a pestis bujkál benne.~ Sóhajt aggódóan, hiszen épp csak az imént hallotta, hogy valami ellenszert találtak, de ettől még lehetnek rejtett fertőzöttek.
Mindenesetre hátrébb lép, hogy teret adjon, elsőnek Frandr részére, aki segít leülni Laornak, ha épp erre lenne szüksége, aztán Ririnek, aki gyógyító és ért a bájitalokhoz is. És bár nem tolakodik közelebb, de aggódik Laorért.*


184. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-16 09:51:40
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Megérkeznek, és picit leegyszerűsödik a helyzet. Frandr tökéletesen nyugodt, mikor feléjük mered egy nyílvessző egy felajzott íj idegén, és ugyanilyen nyugodt marad, amikor Laor szavaira Alyo pár nem túl kedves szó kíséretében leereszti íját.*
~Biztos történt még valami, amiről nem tudok~
*Bár lehet, hogy nyílt titok a Vashegyen, hogy Laort milyen szálak fűzték a Szellemjáróhoz, újonnan jöttként Frandrnek erről fogalma sincs. De azt gyanítja, hogy meghalt valakije a harcosnak.
Ismeri Alyo arckifejezését, a szavakat, amik a száján jönnek ki, hiszen rá is néztek már így, és neki is mondták már ezeket a szavakat.
Úgy tűnik, lenyugodott a helyzet, és Laor egy meglehetősen nehézkes zsákocskát nyom a kezébe. Frandr halkan füttyent, majd biztosítja a másikat.*
-Jól fogom elkölteni.
*És mikor a másik elkezdi mondani, hogy mire kapják a pénzt, Frandr örömmel konstatálja, hogy pontosan ezt tervezte. Hiszen a saját pajzsát is le kéne cserélnie, a páncéljával is kéne kezdenie valamit, és kicsit régen volt már, hogy igazi csatában vett részt, így a képességei is elkezdtek berozsdásodni.
Viszont azt is észreveszi, hogy mintha Laorral lenne valami, mintha nem lenne teljesen jól.*
-Jól va- nem, nem vagy jól.
*Kezdené a mondatot, mikor a másik hirtelen megtántorodik. Közel áll hozzá, így megpróbál támaszt nyújtani neki, miközben a háttérben hallja, ahogy Riri rögtön mondja, hogy mit kéne tenni.*
~Szóval gyógyító~
*Villan át az agyán, miközben ha sikeresen elkapta Laort, akkor leereszti őt ülő helyzetbe, a hátát a falhoz támasztva.*
-Van valami bajod, amiről nem tudunk?
*Kérdezi meg tőle.*
-Csak mert ha ezt a harc közepén ismétled meg, nem csak te halsz bele.
~A kurva életbe~
*Kezd kicsit ideges lenni, hiszen a legjobb harcosuk olyan tüneteket produkál, amik nem arra utalnak, hogy démonölésre alkalmas állapotban lenne.*



A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.16 09:53:27


183. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-16 00:24:01
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

* A helyzet szerencsére nem durvul el így a tündérlánykának sincs min idegeskednie halovány megkönnyebbüléssel arcán engedi, hogy keze lehulljon combja mellé s csak onnan figyeli csendesen a dolgokat, mígnem pénzt kap Laortól. Kicsit meglepi az adomány, pláne, hogy ennyire bőkezű. *
- Én nem fogadhatom el... ez rengeteg... - * makogja halkan, félig magának, ám a magyarázattal megelégszik, így úgy fogja fel, hogy ezzel is a többiek javát szolgálhatja, tehát elteszi.
Azonban Laor kezd rosszul lenni, ami rögvest meg is rémíti. *
- Fektessétek le valahová! - * kiált fel, s igyekszik közelebb kerülni a férfihoz, hogy ki tudja puhatolni vajon mi baja lehet, bár az emberek nem gyakran szoktak rosszul lenni sérülések nélkül. Ha meg mégis, akkor ott már nagy baj van. *


182. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-14 15:07:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 74

Játékstílus: Szelíd

//Csak egy érzés//
//Laor//

*Egykedvűen osztogatja az aranyat, szerencsére az Alyoval való találkozás maradandó sérülés nélkül történik. Mondhatni kedve is egész jó, ahogy mosolyogva nézte korábban Ririt a kis tündért, s a készülődő csapat látványa bizonyára elégtétellel tölti el. A férfi elmacskásodott izmai bizony kalandra és egy kis akcióra vágynak. Talán.
Mikor Ririnek adja a pénzt, már kezdődik az érzés, pusztán némi feszítést érez halántékában, de csak annyira, amennyire épp nem kell neki túlzott jelentőséget tulajdonítani. Mikor Zhiccának nyújtja át az erszényt, egy pillanatra meg is szédül, talán önkéntelenül kap fejéhez, amibe éles fájdalom hasít. Magyarázatát a Vashegy bőkezűségéről és egyéb további juttatásokról, a többiek még világosan érthetik, de azt is tapasztalhatják, hogy a férfi utolsó mondatai már nem olyan összefüggőek, mint az elsők, mintha meg-megakadna a nyelve. Talán abban a pillanatban, mikor az utolsó szó után is halvány mosollyal biccentene, ismét éles, ezúttal szinte elviselhetetlen fájdalom hasít halántékába. Nem ájul el, de hirtelen képek rohanják meg, melyektől nem tud szabadulni. Magát látja. Egy hajó fedélzetén. Közben saját gondolatai zavarják meg. A külső jelenről pedig nem tud tudomást venni.*

//A múlt homálya//

*Elnéz felfelé a folyón amerre Arteniort véli és úgy érzi, hogy a szíve ki akar ugrani a mellkasából. Visszafordul tanácstalanul a többiekhez, aztán ismét előre bámul. Nagyon, de nagyon úgy érzi, hogy már ott kéne lennie, tennie kéne valamit, csak így tudná elűzni ezt az érzést. Bal kezével letámaszkodik a korlátra, elkeskenyülő szájjal mered előre, jobb keze pedig ökölbe szorul. Észre sem veszi, hogy körmei saját tenyerébe vájnak, és ujjai közül vér serken.*

//A jelen//

*Hirtelen ismét a jelenben találja magát, talán bárgyú mosollyal magyarázkodva meredne az induló többiekre, azonban hirtelen újabb fájdalom hasít fejébe, mire már támasztékot kell keressen.*

//A múlt homálya//

*Az a nyomasztó érzés, ami először a hajókorlát mellett ácsorogva kerítette hatalmába, többször is visszatért, egyre erősebben. Noha eddigi élete során soha nem voltak úgynevezett megérzései, de most képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy ha tovább tétlenkedik akkor valami szörnyű dolog történhet.*

//A jelen//

*Az érzés, amilyen hirtelen jött, elmúlik. Nem marad belőle semmi, sem több, sem kevesebb nem lesz tőle. Folytathatja útját.*


181. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-14 11:06:39
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

*Az összes tharg közül ugyan nem Laor a kedvence, de le azért nem lőné, akkor sem, ha éppen ráfogja a fegyverét. Egyrészt nem szívesen vérezné össze a tulajdon házának padlóját, másrészt meg csak akkor öl, ha veszélyben az élete, viszont akkor nem aprózza el.*
- Úgy. Waldran parancsára. És el sem jött, hogy maga mondja el, hanem a Vashegy Lábtörlőjét küldi.
*Ha paranoiás lenne, akkor arra gondolna, hogy Waldran kellemesen bemelengette maga alatt Kagan trónját, meg a nőjét és ezért rögtön szabadulni akar tőle és emiatt elküldi démont hentelni. Szerencsére azonban Alyo nem a paranoiás fajta - ami thargok között csodaszámba megy -, ezért szavai nem vádnak, hanem csak tréfának hangzanak. Fegyverét is leeresztette valamikor, a nyílvessző hegye nem meredezik már Laor felé, ehelyett a férfihoz lép és a vállára teszi a kezét.*
- Sajnálom, öregem.
*Természetesen a szellemjáróra céloz, akit maga is nagyon szeretett és tisztelt, de a Vashegyen nyílt titok, hogy Laort milyen gyengéd szálak fűzték hozzá. Teljesen átérzi azt is, hogy milyen az, mikor az ember elveszíti a szerelmét.*
- Ki fogod heverni. Na, gyertek Laor barátai. Van egy kis kaja, ha meg én elmegyek itthonról, akkor mindenképpen meg kell enni.
*Természetesen a reggel lőtt őzre céloz, ami éppen sül és az illata betölti a házat.*
- Démonok ellen valami mágus is kell, ugye tudod? Melyikőtök a mágus?
*Nézi Laort, majd a társait, a legfurcsábban állapodik meg a döbbenetesen világos tekintete. Nyilván az lehet a varázsló. Felhúzott szemöldökkel állapítja meg, hogy Synmirán egyre furcsább szerzetek fordulnak meg az utóbbi időkben.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 212-231