Amon Ruadh - Senki Földje
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Tharg birtokok (új)
Senki FöldjeAmon Ruadh (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 231. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

231. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-21 22:22:42
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//

*Ahogy Rel elsorolja a kellemetlenségeket, Fäenronak egyszer csak bevillan, miről is van szó. Kissé elszégyelli magát. Azon gondolkozik, mit kéne tennie? Ösztönből késztetést érez egy leendő anyuka védelmére. Valahol kódolva van ez emberi mivoltában és még nem veszett ki belőle.*
- Vaskorsó? Jól hangzik. *Feleli egyszerűen. A nevéből ítélve, meg abból, hogy kaját adnak ott, biztosan egy fogadóról van szó. Ennyi éppen elég a fiúnak. Gyorsan betolja a maradék kenyeret és az előbbiek miatt megpróbálja felsegíteni Relre a kabátját, ha az elf hagyja. Ettől máris férfinak érzi magát.*
- A legmelegebb mindig rajtam van! *Mutat a lábára, amin ott virít Kagaenae ajándéka. Le sem vette, talán viszont le kellett volna.* - A többi részem szokott fázni. *Szeretné azt mondani, hogy meg lehet szokni, ami valamennyire igaz is, de sosem jut el senki addig, hogy ne érezze a durva hidegeket. Hacsak nem él valamilyen segéditallal ehhez.*


230. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-20 08:13:04
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 95

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//

- Semmi baj a szobámmal.
*Nem érti, hogy Fäenro miért nem érti költözésének okát, hiszen okos fiúnak tűnik a számára. Aztán eszébe jut, hogy még nagyon fiatal, és a gyermekek időnként butuskák.*
- Csak most nehezemre esik a lépcsőzés, hamar elfáradok, fáj a lábam, meg hasonlók.
*Magyarázza, és amikor leérnek az elővett ételekre néz. Láthatóan komolyan gondolkodóba esik, mintha éppen éves jövedelmét szeretné fejben kiszámolni, aranyra pontosan.*
- Tudod mit? Menjünk inkább a Vaskorsóba, itt most úgyis kicsit hideg van még. Ezt megcsináljuk később.
*Visszalép a tűzhöz, hogy tegyen még rá, hogy kitartson addig, amíg visszaérnek, ami úgy sejti, hogy nem most lesz, tekintve, hogy a fogadóig még el is kell jutniuk.*
- Öltözz szépen, és megyünk. Azt nyugodtan edd meg.
*Mondja, tekintetét egy pillanatra a gyermek kezében lévő kenyérre emelve. A bejárathoz megy, ahol levette csizmáját, és kabátját, majd elkezd ráérősen öltözködni, és azon töpreng, hogy nem e felejtett el valamit.*
- Nem fázol amúgy? Ne vegyünk neked valami melegebb ruhát? Hamarosan itt a tél, és a hideg idő.
*Ami azt illeti már most is elég hűvös az időjárás, és ez csak rosszabb lesz, főleg ha a hó is lehullik, mint előző évben.*


229. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-18 21:44:43
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//

*Kegyes hazugságok után már a tetteknek kell következni. Fäenro vigyorog, mert tetszik neki Rel kiállása. A vicc talál, szegény Rel szenved is egy-két pillanatig miatta.*
- Csak úgy terjedt az utcán. *feleli. Már nem tudná megmondani, melyik gyerek adta tovább neki. Ahogy elé kerül az étel, karja önkéntelen mozdul. Egy darab kenyeret fog, és úgy követi Relt az emeletre. A többi ráér majd. Látja, hogy az elf, mintha lassabban menne, de még nem érti, miért. Ahogy az sem egészen tiszta neki, hogy Rel miért akar lejjebb költözni?*
- A mostani szobája nem kényelmes? *kérdi. Keveset tud még arról, amivel egy terhesség jár. Először fogja közelről végigkísérni egy új élet fejlődését a születés előtt.*
- Egyszerűbb dolgokat meg tudok főzni. Szívesen megcsinálom, amit lent előkészített. *Nem árt azért majd szemmel tartani az ifjú kotyvasztót. Az utcán az immunrendszert gyarapította a higiéniai ismeretek helyett.*


228. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-17 12:44:41
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 95

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//

- Nagyon helyes, ezt már szeretem.
*Emeli fel fejét büszkén, annak okán, hogy sikerült „megfegyelmeznie” Fäenrot, aki ugyan jól nevelt, de gyerek. Relael meg nem igazán ért a gyerekekhez, de úgy veszi észre, hogy eddig meglehetősen zökkenőmentes a kapcsolatuk a kicsi Fäenroval.
Igyekszik komoly, kissé duzzogó, és megrovó arcot vágni, de akaratlanul is mosolyra kerekednek ajkai. Mellé kezeit csípőre teszi, és fejét rosszallóan ingatja.*
- Majdnem jó. Kegyes hazugságnak picit gyenge, de elsőre elfogadom. Majd belejössz.
*A kisfiú hasa válaszol is kérdésére, és ami azt illeti, ő maga sincs jól lakva, ezért elkezd a szekrényekben kutatni. Talál kenyeret, egy kis szalonnát, hurkát, ilyesmiket, amiket mind ki is pakol az asztalra. Elsőre megfelel, aztán majd másnap elmegy a piacra, és feltölti a kamrát.*
- Sötételfek?
*Kérdez vissza, homlokát ráncolva, miközben vet egy pillantást hátra. Nem érti elsőre, hogy Fäenro mit akar a mélységiekkel, akikkel Relael nem ápol túl jó viszonyt.*
- Jaj!
*Szalad ki a fájdalmas nyögés a vicc csattanóját meghallva.*
- Ez szörnyű volt, kicsi Fäenro.
*Végre megérkeznek az emeletre.*
- Kitől tanultad ezt a borzalmas viccet?
*Hümmög párat a szobákat emlegetve, mert gondolkodóba esik. Egyébként nem jelent problémát számára a lépcsőzés, legfeljebb csak a lustaságának fáj a sok emelet, de most tapasztalja magán, hogy nehezére esik megtennie azt a jó pár fokot. Ez pedig feltehetően idővel csak rosszabb lesz.*
- Nincs akadálya. Van elég szoba. Az enyém eggyel feljebb van, de talán jobb lenne, ha ideiglenesen lejjebb költöznék.
*Gondolkodik hangosan, és kicsit sajnálkozva jut eszébe a remek kilátás, amiért főleg a fentebbi szobák közül választott.*
- Mennyire tudsz főzni, sütni?
*Kérdezi, miközben lassan elindul lefelé azután, hogy nagyjából megnézték a szobákat egy-egy ajtó nyitás erejéig.*


227. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-13 22:14:05
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//

*Zavarában vigyorog, mikor Relael enyhén megszidja. Kicsit össze is húzza magát a mihez tartás végett, de ez hamar tovaszáll.*
- A kisasszonnyal rendes leszek! *Aestrellel is az lesz, ha látják még egymást. Ő bízik benne. Mikarrnak is lóg még pár fárasztó poénnal, úgy érzi. Nem tudja, hogy szegény dolgos ember mivel érdemelte ki a törődés eme formáját, de Fäenro erős késztetést érzett akkor, hogy megnevettesse. Talán éppen azért, mert jó embernek gondolja és vidámnak akarja látni. Ahogy Mik arca a lelki szemei elé kerül, máris eszébe jut egy vicc. Vajon Rel mennyire értékelné az utcai gyerekek bohóckodásából származó poénokat? Ő egy nemes hölgy, aki rendes vele. Fäenro nem szeretné magát lejáratni előtte. Ugyanakkor a tűzgyújtást valóban végignézte, így már ismeri Relnek egy "szörnyű titkát". Akár ő is megmutathatja a "kegyetlen" oldalát.*
- Csak fél szemmel néztem. *Füllenti. Gyomra helyette válaszol a következő kérdésre, mert hangosan megkordul* - Azt hiszem ez azt jelenti, hogy éhes vagyok. *Útban a szobák felé szája félmosolyra húzódik és megkezdi a "támadást".*
- Relael... mit gondol, hogyan vigasztalják egymást a sötételfek? *Vár egy kicsit, hátha érkezik tipp, vagy reakció.* - Feltárják a lélek __mélységeit__. *Adja meg a választ. Nagy ez az épület. Korábban sok nagy épületet romboltak le Artheniorban, és Fäenro úgy látta, hogy akik nagyon magasan voltak, azok csapdába estek. De ez nem Arthenior, talán kétszer ekkora baj nem is történik meg. Bár ki tudja.*
- A kisasszony szobája melyik? Ha szabad a szomszédja, lehetnék ott?


226. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-11 07:35:00
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 95

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//

- Ebben van valami.
*Ismeri el némi gondolkodás után.*
- Jaj!
*Fordul meg döbbenten, és egyenesen Fäenro szemeibe bámul.*
- Átverted őket? Azt nem szabad! Legyél rendes a lányokkal.
*Az utolsó mondatra már jócskán megenyhül hangja, hiszen Fäenro mindezt azért tette, hogy ehessen, ez pedig természetesen enyhítő körülmény.*
- Fiatalabbnak hittem, de akkor biztos amiatt, amit te is mondasz. Na ő tényleg elég butácskának tűnik.
*Bízik benne, hogyha születendő gyermeke leány lesz, akkor nem Aestrelre fog hasonlítani. Ha fiú, akkor pedig abban, hogy az apjára fog.*
- Nem egészen, de a ház tulaja nincs jelenleg itthon. Alyo egyébként a neve.
*Teszi hozzá, és lassan kinyitja a levelet, majd gyorsan átfutja. Miután kétszer is elolvasta, visszahajtogatja, és nekilát a tűzrakásnak. Szerencsére akad tűzifa elég, ezért azt nem kell vágniuk, amivel Relaelnek felehetően meggyűlne a baja. Miután ezzel elkészült a levelet a farakás belsejébe teszi, és összeszedi a múltkorit is, amit Samonyrtól kapott. A házban lévő kovakővel többszöri próbálkozás után végül sikerül pár szikrát pattintania, ami a leveleknek hála hamar lánggá fejlődik.*
- Fhu, de ügyetlen vagyok ehhez. Remélem nem láttad végig.
*Mondja, miközben kissé nehézkesen feltápászkodik.*
- Nem vagy éhes?
*Nem tartja kizártnak, elvégre a piacon megevett lepény sem most volt, azóta megtettek egy igen hosszú utat.*
- Gyere, nézzük meg a szobákat.
*Int karjával, és megindul a lépcső felé, remélve, hogy Fäenro követi őt oda.*
- Akad még egy pár üres, szóval nyugodtan válaszd ki azt, amelyik tetszik.


225. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-10 20:48:06
 ÚJ
>Fäenro Knirin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//

- Hát... mindenen hisztiznek. *Feleli a legfőbb indokot.* - És néha, nem sűrűn, de néha, egyet-egyet átvertem, hogy szerezzek tőle kaját. Nem utcagyereket. Egymást nem vágjuk át, vagy legalábbis ritkán, ez íratlan szabály. *Örül, hogy van egy közös ismerősük Aestrel személyében, bár azt nem tudja, hogy Rel kevésbé zárta szívébe a kislányt, mint őt.*
- Aestrel, azt hiszem velem egykorú, vagy talán idősebb is. De lehet, hogy nincs igazam, nem tudom. Kész rejtély az a lány. Nem látszik kisebbnek, de mint mondtam, el van varázsolva. Gyerekmesékben hisz még. *Ő pedig nem rombolta le Aestrel mesevilágát. Kíváncsian néz Rel otthona felé. Közben lemászik a lóról. Igyekszik ezt egyedül tenni. Ugyan nem kéri Relt, hogy segítsen, de nem is küldené arrébb. Jó, hogy ott van. Végül csak sikerül egyedül leszállnia, ugyan az akció vége enyhe huppanással zárul. Nem vészes, talpára esett csak utána térdre rogyott a lendülettől. Kiváló állapotban maradt akár szaladgáláshoz is. Megjegyzi, hogy a hajó vészes lehet, de nem ijed meg. Látott már rossz alakokat eddigi élete során. Bent, ahogy Rel javasolta körül néz.*
- Egyedül laksz itt?


224. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-11-10 17:35:31
 ÚJ
>Relael Ellerin lae'Natar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 95

Játékstílus: Vakmerő

//Az otthon melege//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//

- Nem voltál? Kicsit sem?
*Ha valamin, akkor ezen érdemes mosolyogni, Relael is így tesz. Mosolya őszinte, és örömteli, ritka pillanatok egyike, de a gyermekekkel szerelemről tárgyalni mindig szórakoztató dolog, ami őt is jobb kedvre deríti.*
- Ó, hát most nagyon megkönnyebbültem, hogy nem gondolsz butának engem.
*Mondja szórakozottan, de persze nem hagyhatja annyiban a témát.*
- És miért gondolod butának a lányokat?
*A látóhatáron lassan elkezd körvonalazódni egy ismerős épület, aminek Relael felettébb megörül, mert itt már biztonságban érzi magát, na meg persze kényelemben.*
- Aestrel? Az a szőke kislány?
*Más ötlete nincs, hogy ki lehet az a kislány, hiszen egyedül csak őt látta.*
- De ő kisebb nálad, nem? Mármint fiatalabb.
~ Meg persze bosszantóbb. ~
*Szegény kislány nem lett szimpatikus a számára, főleg mert egy kislányhoz méltó módon viselkedett, és ahelyett, hogy egy idegen nő pártját fogta volna, inkább az ismerős törpe oldalán állt. Ez persze megbocsáthatatlan a számára, de főleg a hisztérikus üvöltözés az, amivel nincs kibékülve Relael.*
- Szerintem tetszeni fog neked itt. Meg is érkeztünk.
*Mondja, miközben lassan megáll lovával az épület közelében, ami mellett a vízen egy hatalmas hajó ringatózik kényelmesen.*
- Na én már inkább itt érzem otthon magad. Te is tégy így, ifjabb Knirin. Választhatsz magadnak saját szobát is.
*Ügyesen lecsusszan a hátasról, és karjait nyújtja, hogy ott legyenek a biztonság kedvéért, de megadva az esélyt arra, hogy a fiúcska egyedül is lekászálódhasson. Időt szentel annak, hogy gondosan kikösse lovát, akit majd feltehetően le is kell ápolnia. Cseppet sem vágyik erre.*
- Gyere, menjünk be, pihenjünk le! A hajó közelében amúgy vigyázz, nem túl kedves alakok tanyáznak rajta.
*Akik miatt sajnos nem huncutkodhattak Syouddal egykoron a fedélzeten, pedig Relael nagyon szerette volna. Közben betessékelné a kisfiút, de észrevesz egy levelet az ajtó közelében, ezért azt még gyorsan felkapja, és csak azután lép be. Eltelt némi idő mióta itt járt, legalábbis egy pár nap jócskán.*
- Uhh, kicsit hűvös van. Máris rakok tüzet.
*Ha egyáltalán sikerül neki. Emiatt a bejáratnál nem is dobja le cipőjét, mint egyébként tenné, sőt, kabátját is magán tartja egyelőre.*


223. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-09-16 15:57:26
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Rég hagyta már el a bányáját, amióta elkezdődött a nagy felfedezése és a reményeinek megfelelő felfedezés. Nem akar panaszkodni, hiszen a feltárás jó ütemben áll mégis a kapzsi szívének megfelelően lehetne jobb is a zsákmány. Most azonban jól esik a séta és némi környezet váltás még akkor is, ha a hegyek látványa igen haloványnak tűnik innen a senki földjéről. Bandukol és gondolkodik, mindeközben észre sem veszi, hogy merre tart. Ebben a pillanatban viszont nem is nagyon érdekli, hogy esetleg ismét azona földön jár, ahol egykoron kovács pályáját elkezdte. Szép időszak volt és thargok is vendégszeretők, habár a barbár népség mintha már fényét veszítette volna dicső vezérük távozásával.
Megáll egy pillanatra, hogy a nagy fejtörői és ábrándozásai után körbe nézzen, vajon merre lehetnek a hegyei, vagy legalább a vashegy. Amint keresgél összetéveszthetetlenül megtalálja a hatalmas vashegyi tornyot, amely talán a déli félteke legkiemelkedőbb építménye és teremtménye, amelyet emberi kéz alkotott.*


222. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-08-22 18:56:39
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Figyelmesen hallgatja az óriás szavait, amik láthatóan gondolkodóba is ejtik. Kémleli a távolt, amerre a férfi mutat, s próbálja elképzelni, vajon mennyi idő alatt tennének meg tizenkét mérföldet. Végül ugyanarra jut, mint az imént.*
- Menjünk egyenesen Synmira felé. Lehetséges, hogy napnyugtáig odaérünk? *Pillant reménykedve Zaxdorra, bár ami azt illeti, már ezt a pár percnyi sétát is megérezte elgyöngült lábaiban. Így elég nehéz lesz tartani a tempót. A szállítás ötletére ő is elmosolyodik, mi tagadás, az utóbbi időben nem igen volt mitől meghíznia. Tulajdonképp csont és bőr, némi vérrel és szövettel a kettő között, így valószínűleg tényleg nem jelentene különösebb terhet a férfi számára.*
- Még egy darabig bírom, kösz… aztán majd felülök az egyik válladra! *Kuncog fel ismét, de majdnem megbotlik, úgyhogy ezután igyekszik az útra figyelni.
Ahogy Zaxdor mesélni kezd múltjáról, újra felé pillant. Irigyli, amiért egy ennyire keserű emlékről ennyire szenvtelenül képes beszéli. Ő nem tudná értelmes mondatokba foglalni, honnan és miért kellett elmenekülnie. Persze maga a történet cseppet sem irigylésre méltó, szinte fájóan értelmetlen az ok, amiért el kellett szakadnia a családjától.*
- Farkastörvények… *Ismétli keserűen a szót* - A farkasok között igaz törvények vannak. Egyikük sem csal, vagy próbálja meg kijátszani a többit… mert csak együtt, falkaként élhetnek túl. Ez az emberek törvénye… csak az lehet ilyen haszontalan és hiú… *Kedvetlenül hajtja félre az elé nyúló ágakat, szeretne mondani valami biztatót, de az égvilágon semmi nem jut eszébe. Végül nem is marad ideje ezen törni a fejét, hisz most az óriás szegez neki komoly kérdést.*
- Nem emlékszem. *Vágja rá a hazugságot reflexszerűen, de Zaxdor további szavai valahogy lelkiismeret-furdalást keltenek benne. Komor tekintettel figyeli maga előtt az utat, majd kisebb hallgatás után végül rászánja magát egy eggyel őszintébb válaszra. *
- Valaki a múltamból… mintha újból magához hívna. Magához akar láncolni… de én belehalnék. *Próbál pontosítani, de nehéz szavakba önteni azt, amint éjjelente megtapasztal.* - Félek és menekülök… Zavaros az egész. *Legyint végül a levegőbe, mint aki feladja a próbálkozást. Láthatóan dühíti, hogy még ha akarja, sem tudja igazán megosztani azt, ami benne zajlik.*
- Már most is rengeteget segítettél. *Enyhül meg kissé Zaxdor szavaira, hisz folyton folyvást rá kell jönnie, hogy egyedül már valószínűleg rég terített asztalként szolgálna az erdő lakóinak.*



221. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-08-09 18:09:18
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Összeszedelőzködnek, s elindulnak, a nap még nem hág magasra az égbolton, van idejük, mielőtt a forróság meglepi őket. Egy kis szél is fúj, az jó lesz frissítőnek. Adott esetben, ha patak mellett haladnak el, jó lesz megtölteni a kulacsokat, bár akad még bőséggel, jobb felkészülni a legrosszabbra is.*
- Rendben. *Pillant vissza összehúzott szemöldökkel, de nem kérdez. Valami van azon a földön, mi bántja a lányt, s ami azt illeti maga is kerülné, ha lehet, túl viharos volt a távozás, s a sebek még túl frissek, bár legyűrni, így, hogy a lány sem szeretné, maga is meggondolja.*
- Úgy tán tizenkét mérföld, ha az útra érünk, lefelé. Gyalogosan hosszúnak tűnik, de ha kilépünk hamar megjárjuk, Synmira pedig itt van toronyiránt. *Mutat az erdőn keresztül a távolba.*
- Jóval közelebb. Ha kívánod tehetünk kitérőt, ami azt illeti magam is pihennék már egy jót. *Mosolyodik el, egyrészt, hogy kívánságaiban a lány ne érezze egyedül magát, másrészt pedig, az igazat mondja.* Ha elfáradsz, akkor pedig vihetlek is. *Vonja meg a vállát.* Pehelysúlyúnak tűnsz. *Nevet fel öblösen, s a lány felé legyint egyet, de csak humorosan, valamiért úgy érzi megengedheti magának a viccet, még, ha csak egy éjszaka is ismerik egymást. Kissé fürkészőn figyeli a reakciót, persze a sérülésekben is elmélyed, valamiért úgy érzi, hogy nagyobb itt a lelki teher, mint, ami kívülről látszik, de nem faggatózik, ha akarják, hát úgyis elmondják.*
- A ponttal *mutat a lány homlokára* pedig ne foglalkozz, megoldjuk. Megtaláljuk Taitost. *Számtalan alkalommal elmesélte már, miért hagyta el a törzsét, jóllehet erről csupán talán ketten ha tudnak igazán, nem látja akadályát, hogy elmondja.*
- A törzsfő lányára vigyáztam, testőrcsapatom volt. Beleszeretett az egyik katonámba, hiába tiltottam őket, nem hallgattak rám. Rájuk találtak, egy barlangban _úgy_. A törzsfő lánya egy másik törzsfő fiának lett volna ajándék, hogy így jöjjön létre a szövetség, azonban ez elmaradt. A lányt agyonverték volna, s nekem is választanom kellett, felelős voltam. Vagy asszonyom és vele együtt születendő gyermekem ölik meg, vagy távozom. Eljöttünk. *Foglalja össze szűkszavúan.*
- Farkastörvények. *Nevet fel zavartan, aztán felsóhajt.* Rég volt, tán már más családjuk van. *Legyint, bár láthatóan ennyire könnyen azért nem engedi el.* Az érzelmek kifakulnak, s helyükbe lépnek más érzelmek. *Dünnyög.* Most én kérdeznék tőled, Shaiyama... éjjel álmot láttál. Tudom, végignéztem. Miről szólt? *Egyenes és határozott, s miközben félrehajt egy nagyobb ágat a lány útjából, figyeli.*
- Egymásra vagyunk utalva. Bármit elmondhatsz nekem, nincs kinek elmondjam, nincs senkim, se barátom, se csapatom, senkim. Egyedül vagyok. *Előreengedi a lányt, majd maga is utána indul.*
- Segítek, ha hagyod. *Szól csendesen, megérintve egyik ujjával a lány kezét, mit lehet észre sem vesz, hiszen ágas-bogas részeken mennek keresztül.*


220. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-08-09 12:50:09
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

-A Thargok földjén? *Kérdez vissza szemöldökét ráncolva, a távolt kémlelve, mintha csak halvány sejtelme is lenne arról, merre lehet az.* - Arra inkább ne menjünk. *Nem mintha bármi félnivalója lenne azon a helyen, de ehhez a névhez nem túl sok pozitív dolog kapcsolódik számára. *
- A kikötő messze van? Kerülőt kell tennünk, ha onnan indulunk tovább… Synmirára? *Pillant Zaxdor felé komoly tekintettel. * - Jól esne egy kiadós vacsora… le is vakarnám már magamról azt a mocskot, ami ki tudja, mióta gyűlik rajtam… aludnék ágyban, párnák között… *ábrándozik* - De ez mind ráér. *Zárja végül rövidre kívánalmainak sorolását ellentmondást nem tűrően. * - Nem akarom ilyesmikre vesztegetni az időt… mihamarabb oda kell érnünk, és meg kell találnunk azt a Taitost, vagy kit. *~Na és ha ő sem tud semmit? ~ Üti szíven a gondolat, de egyelőre több-kevesebb sikerrel elhessegeti magától. Révén más lehetősége nincs, bíznia kell a legjobbakban.*
- Menjünk a legrövidebb úton. *Aprót bólint, mint aki biztos a döntésben, és nem kíván visszakozni. Arra indul, amerre az óriás léptei vezetnek, s igyekszik tartani a tempót. Most még nem jelent túl nagy kihívást, hisz nincsenek komolyabb sérülései, inkább olyan, mintha valami komoly betegségből lábadozna. Így ébredés után, a lombok közt áttörő fénypászmák között szinte még jól is esik a séta.*
- Csak karcolások. *Vágja rá nemtörődöm módon. Igaz akad köztük mélyebb vágás is, de mindet a susnyáson keresztüli eszeveszett menekülés közben szerezte. Ágak, tövisek és a nád éles levelei sebezték meg, nem gondolja, hogy az időn kívül bármire is szükség lenne a gyógyulásukhoz.*
- Csak ott, ahol nem védett meg a ruha. *Fűzi még hozzá, hogy Zaxdor még véletlenül se aggodalmaskodjon miatta. ~Bár ahogy kinézhetek… ez valószínűleg elkerülhetetlen.~*
- Pihenni… *Mosolyodik el szomorkásan* - Legközelebb talán akkor fogok igazán, ha ez a rohadt fekete pötty eltűnik a homlokom közepéről. Az alvás mostanában… nem sokat segít. *Nem nagyon hagy időt a válaszra, szavait rögtön tovább fűzi egy kérdéssel. Nincs kedve igazán a saját nyomoráról értekezni.*
- Miért kellett elhagynod a törzsedet? *Pillant a férfi felé* - Ha nem akarsz, nem kell válaszolnod.


219. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:37:13
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Hátát a fának döntve gondolataiba mélyedve várja meg míg a lány elalszik, s aztán összevont szemöldökkel figyeli álmát. Nem ébreszti fel, úgy tartja sokak, álmukban vívják meg harcukat, talán a lánynak erre van szüksége. Úgy is tartják, hogy ilyenkor az ébresztőre zúdul minden, bár nem tart Shaitól, igyekszik elkerülni. Az este jó volt, nem fogja ilyesmivel elrontani, persze feszülten figyel, amennyiben a lány már önmaga ellen fordulna rémálmában, közbeléphessen. Egy idő múlva csendesen feltápászkodik és odalép Shai mellé, majd leül. Nem tesz semmit, csupán sóhajtva próbál legalább lelkileg támaszt nyújtani, ökle lassan összeszorul.*

//Napváltás//

*Visszamosolyog a lányra, s a feltett kérdések megülnek a levegőben. Mindenféle előzményes gondolatok nélkül tette fel őket, most azonban visszagondolva az előző éjszaka nyilvánvaló gyötrelmére, sokkal inkább elszégyelli magát.*
- Van fogadó... a thargok földjén, de ha halra vágysz, akkor célszerűbb a kikötőbe menni. *Nevet fel, bár ami azt illeti nincs is messze, de eddig még soha nem járt arrafelé. Megvonja a vállát.*
- Rád bízom a döntést. Pusztaság, dombok, lankák és síkság, vagy sós levegő, nyugati szél és tenger. *Mosolyodik el, majd azonnal legyint is.* Igazából erre gondoltam, ne csak én tervezzek. *Kuncog zavartan elterelve a korábbi félreérthető témát, azonban a lány sérülései kapcsán már azért akadnak kérdései.*
- Azokat... *Bök a lány sebei felé.* Nem kellene ellátni? Csak ott vannak, vagy máshol is? *Kérdezi, de immár előrefordulva indul el, hátára csapva mindkét tekintélyes méretű hosszú kardját és batyuját. Akinek hasonló álmai vannak, annak nem csak testén, szívében is sérülés leledzik, melynek keletjét olykor fel kell tárni, hogy gyógyulhasson. Az óriás nem ért ezekhez a dolgokhoz, ő inkább kérdez, olykor faragatlanul, de jó szándékkal.*
- Ha fáradsz, megpihenünk, nem sietünk. *Mondja szűkszavúan menet közben.* Engem ne félts, ha kell a hátamon viszlek el bárhová. *Göcög egyet magában, persze annyira azért nem tartja jó viccnek, de megpróbálja oldani a feszültséget. Az erdőség még egy jó darabig eltart, addig talán akad idő néhány dolog megbeszélésére.*


218. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-08-02 20:40:26
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Mivel Zaxdor ébren tölti az éjszakát, tanúja lehet annak, mit is művel Shaiyama alvás címszó alatt. Eleinte még úgy tűnik, minden annak rendje és módja szerint alakul; légzése szabályossá válik, tagjai ernyedten nyugszanak teste mellett, s nem is moccan, de az idő előrehaladtával egyre furcsább dolgokat kezd művelni. Nyöszörög, félve grimaszol, és egészen apróra összehúzza magát, majd először érhetetlenül motyogni, végül beszélni kezd.*
- Ne… nem… nem lehet! Tűnj el… tűnj el innét… gyü-gyűlöllek… ne… ne… ne… *Valószínűleg igen élénk álmok gyötrik, arca is mélységes fájdalmat, félelmet tükröz. Ha az óriás megpróbálja felébreszteni, igen nehéz dolga lesz, s ha sikerül is, néhány perccel később, ahogy a lány újból álomba szenderedik, minden kezdődik elölről. Egész éjszaka kínlódik, mintha elméje nem hagyna neki egy perc nyugtot sem. A hajnal közeledtével talán egy-két órát békességben, mozdulatlanul tölt, mielőtt a nap első sugaraira kinyitná szemeit.*

//Napváltás//

*Ahhoz képest, milyen éjszakát tudhat maga mögött, szemmel láthatóan egészségesebbnek tűnik, mint tegnap, amikor az alkonyati erdőben egymásba botlottak. Arcán mintha lenne egy kis szín, és sebei is inkább gyógyulófélben lévőnek tűnnek, mint elfertőződő, gyötrő sérüléseknek. Felül, majd nyújtózik egy nagyot, tekintetével Zaxdorét keresve. Bár valami rossz érzés bujkál még benne az éjszaka látott álmok után, de nincs kedve ilyen negatív témával indítani a napot.*
- Szép jó reggelt! *Köszönti inkább mosolyogva a férfit, aki a szemei alatt húzódó sötét karikák alapján valóban nem nagyon hunyta le a szemét az éjjel. Ő maga igyekszik átmozgatni elgémberedett tagjait, néhány perc elteltével még a vászonból is kibújik. Igaz, alatta még mindig ott a köpeny.*
- Ilyen szép időben az erdőben sétálni… ki nem hagynám! *Követve az óriás jó példáját ő is megpróbálkozik a felállással, ami kisebb szerencsétlenkedés árán sikerül is. Sokkalta több erő van tagjaiban, mint tegnap, de azért ez még mindig messze van az igazitól.*
- Induljunk el, aztán meglátjuk, meddig jutunk. Nem biztos, hogy a lábaim elvisznek addig, ameddig én szeretném. Na meg valamikor neked is pihenned kell. *Néhány pillanatig gondterhelten tekint a távolba, de aztán mintha csak rajta kapná magát, inkább nekilát ő is összepakolni. A vásznat összehajtja és visszaadja tulajdonosának, majd a tűz mellé száradni kitett holmikat is felszedi. Utazóruhája még nyirkos, de jobb híján így is elteszi batyujába. Iszik még egy kortyot kulacsából, majd útra készen sorakozik fel Zaxdor mellett.*
- Egy darabig még kibírom, kösz. De… miféle eleségre gondoltál? Nincs valahol egy… fogadó? *Szinte szégyelli feltenni a kérdést, de olyan rég evett már konyhán készült ételt, hogy alig emlékszik a fűszerek ízére.*
- Mondani valamit? *Kérdez vissza kissé meglepetten, mert más szituációban ez a kérdés könnyedén lehetne kellemetlen… nem úgy, mint most.*
- Nem is tudom… Sajtot akarok enni és gyümölcsöket. Talán egy kis halat, de kizárólag tengerit. Te mit választanál, ha bármit lehetne?



217. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-07-29 15:55:03
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

- Szép. *Zárja rövidre tömören, majd maga is falatozik tovább, ha a lány kiszolgálta magát. Csendes az este, a madarak is elcsendesedtek, lassan minden nyugovóra tér, csak egy állandó, az olykor-olykor fák között végigszaladó hűvös, éjszakai szél. De talán a tűz kellő enyhet nyújt majd ellene. Csak legyint. Túl van már rajta, régen volt, s azóta száműzetése alatt bőven volt ideje elmélkedni. Nem is tudja mit gondolt, egy ember és egy óriás? A mesékben általában az ilyen kapcsolatok egyébként is kudarcra vannak ítélve.*
- Ne sajnáld. *Mosolyodik el.* Tanultam belőle. *Sóhajt fel, s ha mindketten befejezték, hát összeszedi az esetleges maradványokat és kicsit arrébb lépve, mélyen elássa, hogy nehogy ragadozó zavarja meg őket... bár, akkor legalább meglenne a következő napi eleség is. Közben Shai elfogadja a felkínált vásznat, s kényelembe helyezi magát, már amennyire ez megoldható a hideg földön, de Zaxdor elégedetten látja, hogy talán szokta már a környezetet korában is.*
- De, gondoltam. De letettem róla. S időközben azt hiszem az aggodalmon kívül más érzések már nincsenek bennem. *Mosolyodik el, s miután befejezte a nyúl eltüntetését, közelebb húzódva, vaskos hátát egy fának támasztva veszi ölébe egyik méretes kardját.*
- Aludj csak, holnap indulunk! *Hogy még pontosan merre, azt nem tudja, de egyelőre ki az erdőből, aztán majd meglátják. Talán hosszú vándorút vár mindkettejükre. Talán rövid. Az élet majd eldönti. A lányon segíteni fog, az már biztos, e rövid beszélgetés során hasonlóságot vélt felfedezni kettejük között, a hasonlóság pedig jó, mindig jó.*

//Napváltás//

*A reggel hamarabb jön, mint gondolta volna. A maga részéről nem aludt egy szemhunyásnyit sem, ez bizony kiül az arcára, s szemei alatt jótékony sötétlő karikák gyűrűznek. Alvás közben elnézte a csendesen szuszogó lányt, akivel talán több minden történt, mint, amit egy átlagos halandó képes lenne elviselni.*
- Jó reggelt. *Köszönti csendesen, ha megébred.* Készen állsz? Synmira vár ránk. *Mosolyodik el halványan, aztán kissé elmacskásodott tagjait kinyújtóztatva egyenesedik fel, ágreccsenésnek is beillő csontropogtatással. Kardját egy mozdulattal csúsztatja hátán lévő keresztezett hüvelyébe, majd eltapossa a tűz maradványait.*
- Útközben szerzünk magunknak eleséget. *Mondja.* Ha éhes lennél, akad még egy kis maradék a tegnap estiből. *Pillant a hátizsák mélyére.* Vizem van, de egy pataknál majd azt is veszünk magunkhoz. Szeretnél még valamit mondani, mielőtt belevágunk? *Kérdezi mindenféle él nélkül hangjában, pusztán kíváncsiságból.*


216. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-07-21 20:43:52
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*A hús ugyan eléggé elvonja a figyelmét, de azért nem mulasztja el észrevenni a válaszul kapott vállrándítást. Biztos benne, hogy az óriásnak igen erős hite lehet, legyen az bármiféle is. Kicsit irigyli is miatta, hisz látható biztonságot nyújt neki mindennapjai során, ami az ő életéből elég fájóan hiányzik. El is engedi inkább a véletlen vagy sorsszerűség örök kérdését, s megelégszik annyival, hogy bárhogy is történt, jó, hogy egymásba botlottak. Ilyen finom nyúlhúst például még egészen biztosan nem evett egész életében, mivel ki nem állhatja a nyúlhúst. Most azonban mennyei mannához hasonlatosnak érződik mindent falat.*
- Szép hely? *Kérdez még vissza az utolsó előtti és az utolsó falat között, majd a tűzbe veti az alaposan megtisztított csontot. Egy darabig figyeli, mi is történik vele a lángok között, majd Zaxdorra emeli kék szemeit, ahogyan az mesélni kezd; egy olyan életről, ami talán még a sajátjánál is kegyetlenebbül bánt a főszereplőjével.*
- Igazán sajnálom. *Mondja halkan, részvevő ábrázattal, de csakhamar folytatja mondanivalóját.*
- De azt hiszem... velem legalábbis eddig mindig így történt... hogy a kemény munka és a kitartás elvezet valahová, ahol jobb. Talán csak egy egészen kicsivel jobb, mint az előző helyen, de jobb... van idő épülni... aztán továbblépni megint... ha kell. Közben pedig... felejt az ember. *Látszik, hogy alaposan elgondolkodik saját szavain, de megint csak rá kell döbbennie, hogy sokkal fáradtabb annál, mintsem hogy ilyesmiken törje a fejét.
Vet még egy pillantást a nyúl maradékára, hátha akad egy-két jó falat, amit megmenthet magának. Igaz, már egészen megtelt apróra szűkült gyomra, de a szeme még mindig kívánja az ételt.
A vásznat kicsit ügyetlenül fogadja, de igen hamar belecsavarja magát. Kicsit kényelmesebb pozícióba is helyezkedik, saját batyuját feje alá tolja, majd így hallgatja tovább a férfi szavait.*
- Talán meg kellene keresned, nem gondoltál még rá? Megnyugodhatna a lelked, ha tudnál róla valamit... vagy ha látnád őt. *Egyre lassabban követik egymást a lány szavai, szemei is le-le csukódnak, de azért az óriás válaszát még mindenképp megvárja, mielőtt elaludna.*
- Ha mégis aludnál... ébressz fel... és én majd... őrködöm. *Húzódik még egy kicsit közelebb a tűzhöz, majd pillanatok alatt elnyomja az álom.*



215. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-06-28 20:52:28
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Halkan göcög fel, persze csak árnyaltan, mert a tűz fényében a lány állapota hatványozottan látszik. Mint, akit nem csak a sors vert meg, hanem rendszeresen, talán mindenki. Lassan csóválja meg fejét, aztán némán sóhajt fel, az éjszakai levegőt szívja tüdejébe, kezd hűvösödni már. Óvatosan pillant a lányra, nem tudja, vajon nem fázik-e. A tűzben pattogó fahasábok hangjába vegyülve hallgatja a lány kellemesen duruzsoló hangját, s mosolyogva tekint a lángokba.*
- Talán, nem is véletlen. *Vonja meg a vállát, bár az ő vallását a lány vélhetően nem is ismeri. Amint átadta a húst, maga is falatozni kezd, apró falatokat, de annál nagyobb vehemenciával, nem bánja a forróságot.*
- Igen... *Motyogja kissé tele szájjal.* Syn...mira... *Nyeli le a falatot, aztán csak ismét felgöcög.*
- Ó, sok mindenben, nagyon sok mindenben. Gurgothaar és Barmadhúr kegyeiből itt kötöttem ki, a törzsemből elűztek. *Vonja meg a vállát.* Meg kellett volna halnom, de mégsem tettem. Asszonyom, születendő gyermekem, nem láthatom már sohasem, ahogyan a helyem sem találom a világban... de... de talán most, tudod? Most úgy érzem tartozhatok valahová... csak, tennem kell egy kis jót, annyi harc után. *Ismét harap egyet, még mielőtt válaszolna, a kérdés kissé váratlanul is éri, nagyon rég volt már, hogy Krestvirre gondolt.*
- Ő egy lány. Bár gondolom ezt tudtad. *Nevet fel, majd jóllakottan heveredik el a tűz mellett, felkönyökölve nézve a lányt. Kisebb gondolkodás után, hátizsákjába túrva, egy kisebb, szakadtabb vásznat vesz elő, majd összegyűrve hajítja át.*
- De most már pihenj közben! *Mosolyodik el, aztán rövid sóhajtás után folytatja.* Szóval Krestvir, Synmira egy mágusa és nagyon kedves lány, azt hiszen szerettem, a magam módján, bár ő ezt nem tudta. *Néz a tűzbe.* Megbocsátott... Krestvir mindig megbocsát, nagyon okos lány, de fiatal még... igaz... azt sem tudom mikor találkoztam vele már olyan régen volt. Mindegy, elmúlt. *Leteszi fejét kinyújtott kezére, de szemei a sötétet fürkészik.*
- Őrzöm az álmod... nem alszom valami jól... szakmai ártalom. *Szúrja ismét közbe.* Krestvir, mikor legutoljára találkoztam vele, hosszú útra indult, küldetésre, azt mondta. Tudod, most, hogy beszélünk róla, aggódom is érte. *Szalad össze szemöldöke*


214. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-06-27 22:38:10
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

- Kacsintás... vagyis... az akart volna lenni. *Épp csak átfut egy mosoly ajkain, ahogy az óriás felé pillant. Arca valóban jól látszik most a tűz fényében; karikás, betegesen fáradtnak tűnő szemek, beesett orcák, karcolásokkal és horzsolásokkal tarkított bőr, szénaboglyát idéző, piszkos szőke tincsekkel keretezve. Összességében egészen elgyötört, de a kék szemek csillogása akkor sem változik, amikor az őt ért erőszakot említi. Talán magát is meglepi vele egy kicsit, milyen könnyedén szalad ki a száján, de nem gondolja túl a dolgot. Szerencsére Zaxdor sem igyekszik részletesebben megismerni a történetet, így rögtön túl is léphetnek rajta. Persze az éjszakai neszei közé ékelődő reccsenés, és a halk, összeszorított fogak közül érkező válasz sem kerülik el a lány figyelmét, de csak egy értő pillantással reagál.*
- Tudod... én nem hiszek a sorsban. Vagyis eddig nem hittem... Mindig is úgy gondoltam, hogy a világmindenséget milliónyi véletlen alakítja pillanatról pillanatra... De ennyi véletlen... hogy Taitost is ismered... nem létezhet! *Most sokkalta élénkebbnek tűnik, mint pár perccel korábban, arckifejezése is inkább értetlenséget sugall mélységes fáradtság helyett.*
- Mennyi lehet az esélye annak... *mosolyodik el lágyan* ...hogy a senki földjén... talán a halál mezsgyéjén járva... találkozom valakivel, aki... aki minden bajomra ismeri a gyógyírt? *Kutató pillantása az óriást fürkészi, bár nem vár igazán választ a kérdésre. Talán tényleg az esélyeket latolgatja.
A neki nyújtott húst késlekedés nélkül átveszi, hisz a kukacokkal nem igazán lakott jól. Az illat és a látvány együttese kissé türelmetlenné teszi; némi erőtlen fújogatás után már harap is. Persze meg is égeti a nyelvét, de ez most valahogy nem tudja érdekelni.*
- Akkor... holnap reggel irány Synmira... érdekes név... *Tovább tépi a húst a csontról, úgy tűnik, egyetlen ehető falatot sem hagy kárba veszni.*
- Hogy én segítek rajtad? * kérdez vissza újból elmosolyodva, hisz nehezen tudja elképzelni, miként is lehetne valóban az óriás segítségére.*
- Krestvir? *Kérdez tovább rögtön, hisz észrevette, miféle hatást gyakrolt Zaxdorra már csak az említése is.*- Mesélj róla! Ki ő?


213. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-06-14 20:18:04
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

*Hiába hatalmas Lanawin világa, hiába hatalmas Arthenior, úgy látszik a sorsok olykor eggyé kovácsolódnak, s lelkek azonos útvesztőben találkoznak. ~ A lány is ott volt. ~ Zaxdor merev arcán ezúttal a mosolygás helyét őszinte érdeklődés veszi át, jóllehet eddig is kíváncsi volt a lányra, azonban most elveszett életének egy szelete köszön vissza, ahogy ránéz.*
- Az élénk fantázia... az jó... *Motyogja csendesen, majd felkuncog a folytatásra. Ha akarna sem tudna mást csinálni szívesebben, legalább akad társasága, aki, így is tökéletes, nemhogy, ha esetleg összeszedi magát.*
- Nos... *Vonja meg vállát vidoran.* Jobb dolgom nem lévén... *Keze persze nem áll meg, s a megnyúzott kizsigerelt nyulat, immár parázsló tábortűz fölé tűzi, s hamarosan sistergő, sülő hús pattogó hangja és ínycsiklandó illat kezd terjengeni, az erdő kezdődő sötétjében. Világosan látszik a lány arca, a néhol fel-fellobbanó lángok aranyba takarják, így a kacsintás próbálkozása mellett sem tud elmenni egy szélesebb mosoly nélkül.*
- Ez most kacsintás volt? Vagy valami belement a szemedbe? *Kérdezi, s maga is visszakacsint, majd ismét felkuncog kissé, míg fordít egyet a nyúlon. Bár tudna még kukacot szerezni, bármennyire is kedve szottyanna hozzá Shainak, nem biztos, hogy a nyúl mellett azt választaná, mindenesetre becsüli a lány gyomrát és bátorságát, erre nem sokan vetemednnek. Ekkor harcolta ki magának Zaxdor első tiszteletét. ~ Kalandozó. ~ Aztán meggondolja magát, mert az azt követő gondolatok megrohanják elméjét és képzeteket is társítanak hozzá. Törékeny test, áldozattípus, elméje terhelt és elveszett. Erőszak. A bot megroppan kezében, bár nem retten meg sem a vértől, sem a harctól, a felesleges, ok nélküli erőszakot elítéli. Nem tud rá mit mondani... feleslegesnek is érzi... soha nem értheti meg, akkor a lány mit érezhetett, így nem is próbálja.*
- Utoléri majd a sors. *Fűzi hozzá csendesen összeszorított szájjal, szerencsére a lány témát vált, amire meglepetten kapja fel a fejét.*
- Taitos? Őt nem Arthban kell keresd! *Élénkül fel hirtelen most, hogy végre közös nevezőt hall.* Krestvir... gyönyörű Krestvir... *Kerekedik el szeme a sötétben, s hidegen csillan meg az acélkék.*
- Krestvir mestere, Taitos... Synmirán kell keressük, tudom, hogy hol van, holnap, ha felébredtünk elviszlek oda! *Mondja, bár nem bizonyos benne, hogy a mágusmester ott van, talán kérhetnek mástól segítséget.*
- Most egyél, de óvatosan, még forró. *Bólintva tép le egy jókora darab húst.* Sajnos nincs sóm, sem borsom. De így is finom. *Vesz magának is egyet.*
- Ha Synmirán nem járunk sikerrel, elkísérlek a városba, s érdeklődünk, bizonyosan van, ki látta. *Mondja immár félig teli szájjal.*
- Segítünk rajtad... közben te pedig rajtam. *Mosolyodik el halványan.* Rég volt már társaságom... ilyen pedig talán csak egy, mióta itt vagyok. *Biccent a lány felé.*


212. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-06-14 18:03:19
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Kiút//

- Láttam őt meghalni... Harath feladata lett volna, hogy megvédje... de esélye sem volt... Én is csak azért élek, mert mellém szegődött a szerencse... Aznap... sok embert láttam meghalni... *Kínzó részletességgel törnek rá az aznapról őrzött emlékek. Fejét kezébe támasztja, és úgy lesi az előtte táncoló lángokat, egészen komor tekintettel. Akkor romlott el minden, amikor betette a lábát a Pintybe. Egyetlen rossz döntés indította el a lavinát, amit előjelek híján még csak esélye sem volt elkerülni. Ha egy másik fogadó ajtaján nyit be, szinte bizonyos, hogy most valahol egészen máshol lenne.
Az óriás által felsorolt nevekre csak erőtlenül nemet int, hisz egyiküket sem ismeri. Tulajdonképp egy kezén meg tudná számolni, hány embert vagy egyéb értelmes szerzetet ismer név szerint a városból. Hogy közülük hány él, és merre vitte őket az útjuk... az már egy egészen más történet.
A következő kérdésre alig észrevehetően és szomorkásan, de újból elmosolyodik. Hiába a rémesebbnél rémesebb gondolatok, úgy tűnik Zaxdornak érzéke van a lány felvidításához.*
- Elég élénk a fantáziám.*Pillant az óriásra, majd kezét leeresztve visszadől az eddig támasztott fának.* - Ha ennyire meg akarod menteni az életem, nem fogok ellenkezni. *Mosolya szélesedik, s mintha szívébe is visszaköltözne a remény, amit a folyóparton vesztett el. Ha Zaxdor komolyan beszél - márpedig nem úgy tűnik, mint akinek szokása csak úgy dobálózni az ígéretekkel - talán tényleg meggyógyulhat. Mindenesetre egy ilyen társ mellett bizonyosan több esélye van valamire is jutni, mint egyedül.
Míg a másik élelmet szerez, Shaiyama lehunyt szemmel hallgatja az erdő neszeit. Igyekszik száműzni fejéből a fájdalmas emlékeket és örülni annak, aminek lehet is; néhány órával ezelőtti állapotához képest a mostani már elég nagy előrelépésnek tekinthető. Az elfogyasztott kukacoknak köszönhetően gyomra már nem önmagát emészti, tagjai is kezdenek átmelegedni a tűz mellett, arról nem is beszélve, milyen ajánlatot kapott az imént az óriástól.*
- Előételnek tökéletes volt. Ínyenc falatok... *Kacsintana is, de csak valami furcsa pislogás lesz a dologból. A nyúl felvágását szótlanul figyeli; ha nem muszáj, vagy érdemes nem töri meg a csendet, ami kettejük között eddig sem tűnt kínosnak.*
- Harath mutatta be... miután megerőszakolt. *Nem tervezte megosztani ezt a részletet, de most valahogy kicsúszik a száján. Talán így kerek a történet.*
- Alig pár szót váltottam vele, nem mondanám, hogy ismertem... *Mondja tűnődve, még mindig az óriás munkáját figyelve.*
- Aznap egy darabig velünk volt egy fiatal mágus... Taitos a neve. Azt hiszem, őt kellene megtalálnom... de hogy hol keressük, fogalmam sincs. Nem ismerem Artheniort. Nem is akarom... de azt hiszem, nincs nagyon más választásom.


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 212-231