// Második szál //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //
*Megismételné Alyo szavait a szerencsével kapcsolatban, de inkább csak biccent egyet rá. Mindig szívet melengető, mikor ilyen ikonikus duók születnek. Vagy inkább szánalmas, ugyanakkor ilyen lehangoló dolgokra továbbra sem gondol, hiszen a homokba dugni a fejét mindig megoldásnak tűnt, ha jónak nem is. A Hadúr elhunyt nejének kapott nevét is megjegyzi, talán még fontos lehet a számára. Természetesen a félvér megkérdezi tőle, hogy honnan vannak a sebek, mire egy széles vigyor jelenik meg arcán. Őszintének is tűnik, holott nem az, üres, mint az esetek többségében.*
- Tudod, hogy van az; fiatalság, bolondság és szerelem. De drága édesapám nem értékelte szívem választottját, ezért mikor rajtakapott vele megpróbálta bezúzni a koponyámat. Szerencsére nem az arcomat.
*Már a tárgyra sem emlékszik amivel akkor nekirontott, nyilván akkorról nem sok emléke akad. Azért a mai napig hálás, hogy édes kis pofikája sértetlen maradt, mert akkor valószínűleg kiugrott volna az egyik gazdagnegyedi épület ablakából.
Észreveszi Alyo nyilvánvaló üzenetet közvetítő pillantását, mire mosolya jellege megváltozik. Visszafogottabbá, kissé sejtelmessé válik, tekintete pedig ezzel párhuzamosan kihívóvá. Még az elején érzékelte a viszonzott vonzalmat, az idő elteltével viszont egyre nyilvánvalóbb és ha partnerének nincs ellenére ez a fajta közeledés, akkor igazából nincs semmi akadálya annak, hogy jól érezzék kicsit magukat.*
- Mmm.
*Csak elégedetten mosolyog. Az is megfordul a fejében, hogy Alyo talán eleve huncut szándéka miatt kínálta meg alkohollal, és bár erre ő maga sem sok esélyt lát, de szívesen gondol erre. Bölcsen nem tesz megjegyzést arra, hogy esetleg tegyenek egy próbát, mert annyi esze van, hogy tudja ez a félvérnek aligha lehet vonzó. Azt viszont határozottan tudja, hogy milyen ízt érezne szívesen nyelve hegyén, és bár szavakkal nem formálja meg válaszát, de arcára kiül a felelet, így pedig ajkaik zavartalanul egymáshoz érhetnek.
A rum pedig jól végezte dolgát, és erős mellékíze, illetve jellegzetes szaga minden mást kipucolt Relael szájából, ennek köszönhetően Syoud csak egy távoli emlék. Ugyan már itt a mámorító csók pillanata, ami teljesen megrészegíti, de nem feledkezik meg Alyo többi részéről sem, amiket mindez idáig csak szemével csodált. Kézfejei megindulnak derekáról és végigsimítják lágyan a lány hátának szép ívét, majd az egyik visszatér eredeti helyére, hogy közelebb préselhesse magához a fiatal testet, a másik pedig a félvér arcára simul. Ujjával végigsiklik a nyakán mire megállapodik az arcon, ahol hüvelyujjával tovább apró simításokat végez.
Szenvedélyesen csókol, mert ha már belevitték a kísértésbe akkor bizony követel, de gyengéd marad, ami méltó egy nő imádatához. Mert Alyo megérdemli, hogy odaadással és áhítattal bánjanak vele Relael szerint, és ez az elf lány minden mozdulatából ki is érződik. Mindenhogy szeretné felfedezni a lányt, mert felkeltette érdeklődését annak rejtett mélységei.*