Amon Ruadh - Senki Földje
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Tharg birtokok (új)
Senki FöldjeAmon Ruadh (új)
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

180. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-13 19:29:29
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

*Kis somolygással nézi, ahogy a tündér kedveskedik a lovának. Az állat le is hajtja hozzá irdatlan fejét, és barátságosan szuszogva meg is bökdösi Ririt az orrával.*
- Még nem adtam neki nevet, a kereskedő meg nem mondta, hogy lenne. *paskolja meg a ló nyakát, a tündérre nézve* Ha van kedved, gondolkodhatsz rajta.
*Miután mindenki besorjázott az épületbe, nem kell sokáig várniuk, hogy a kiabálására válasz érkezzen. Kivágódik egy ajtó, és nyílásában a néhai Aoneer feldúlt babája jelenik meg, fenyegetően rájuk, illetve rá szegezve az íját. Szerencsére a társai közül senki nem esik pánikba a barátságtalan fogadtatástól, és nem is ragadtatják magukat valami meggondolatlan lépésre. Az persze sohasem kellemes érzés, ha egy felajzott íj idegén remegő nyílvessző hegye mered az emberre, de nem hinné, hogy Alyo képes lenne belé ereszteni. Azt sejti, hogy a félvér nem rajong érte, amit meg is tud érteni, de azt sem hiszi, hogy ekkora ostobaságra képes lenne.*
- Hagyd azt! *legyint egy kicsit* Biztos vagyok benne, hogy hamarosan lesz alkalmad használni. De nem most.
*Egyúttal emlékezteti magát, hogy adott esetben ne engedje Alyot a háta mögé. Nem szeretne valami tragikus baleset áldozatává válni.*
- Waldran parancsára északra megyünk. Úgy hírlik, hogy démonok garázdálkodnak arrafelé, rendet kell tenni. Szedelőzködj! Velünk jössz. Csomagolj némi elemózsiát is!
*Ennyi elég is lesz rövid eligazításnak, Alyo pedig akkor viselkedik okosan, ha nem akadékoskodik. Laor mostanában nincs olyan hangulatban, hogy jó szájízzel elviselje az ilyesmit.
Valamivel később, amíg arra várnak, hogy az íjász összeszedje amire szüksége lehet, leakaszt az övéről három szütyőt. Az első, a leghasasab Frandr'd Gruadhoz kerül, benne 4000 arannyal. A második Carsaadi Maeriries jussa, ez 2000 aranyat rejt. Az utolsót pedig Zhicca T'horg kapja, ez1000 arannyal teszi gazdagabbá. Mielőtt megkérdeznék, hogy mire fel ez a bőkezűség, elmagyarázza, hogy a Vashegy gondoskodik az övéiről; beszerezhetik amire szükségük van, vagy olyasmire költhetik, ami épülésüket és ezzel a tharg birodalmat szolgálja.*


179. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-13 08:28:14
 ÚJ
>Zhicca T'horg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Észak felé//

*Összébb húzza magát, hogy Frandr elférjen mellette. A kordé azért nem olyan nagy, mint egy szekér, és a holmijuk is rajta van. Zhicca is maga mellé engedi a kisebbik táskáját, amiben minimális eszközök vannak. Jobbára a tűzgyújtást segítő dolgok, meg ételkészítéshez szükséges apróságok. Minden másról tud gondoskodni a természetben, mert ezt tanulta.
Közben fél füllel Laor és Riri beszélgetésére is figyel persze, de az említett valakit nem ismeri, így hát nem is lesz fontos a számára, főleg, hogy Laor tudatja, hogy ez a bizonyos Pash, nem tart velük. Ezzel le is záródik ez a téma, bár benne éppen kialakul a teljes csapatösszetétel. Alyoról és Ririről tudott, és most még Frandr is csatlakozott hozzájuk, így hát öten fognak északnak indulni.
Jóval ezután el is érik azt az úti célt, ahol Alyot fogják felszedni. Érdeklődve nézi meg magának az épületet, ő még nem járt erre. Elsőnek ugrik le a kordé hátuljából, és Laor mögött lép be az apró helyiségbe. A kiáltástól kissé meglepődik, de nem rezzen, úgy véli nincs baj. Még akkor is így gondolja, amikor a hívott, keresett fél felajzott, és feszített íjjal lép eléjük. Megcsóválja kicsit a fejét, elmosolyodik. Úgy véli, parányit színpadias a jelenet. Nem kapkod a fegyvere markolata után, inkább karba fonja a kezeit, és úgy várakozik.*


178. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-12 20:10:55
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

*Frandr sikeresen utoléri a csapatot, és úgy látszik, hogy egyáltalán nem késett le semmiről. Szinte rutin volt már számára, hogy a Vasudvarhoz ment, és főleg úgy, hogy az éjszaka során nem sokat aludt, reggel automatikusan építkezni ment.
És bár amennyire tudja, Laor elmondta a megfelelő embereknek, hogy miért és mikor nem fog végül felbukkanni építkezni, nem feltétlenül várja a pillanatot, amikor majd számon kérik rajta a dolgot. Ennek ellenére sok rosszabb dolgot is átélt, így nem aggódik sokat.*
-Köszönöm.
*Mondja Zhiccának, aki helyet csinál neki a kordén. Eredetileg sétált volna tovább, de Laor tanácsára felkapaszkodik a szekérre, és leül.
Ismerős neki a hely, ahova végül érkeznek, pár nappal korábban járt itt. Nem siet bemenni, így még fél füllel meghallja, ahogy a tündér kedveskedik a lónak.*
~Őt is harcolni hozzuk?~
*Ő a gyógyító italok létezéséről sem tud, lévén keleten az ilyen dolgok csak a mesékben léteztek. Persze voltak olyan szerek, amiktől egy kisebb sérülés pár nap alatt begyógyul, de semmi olyan, amit egy harc közepén lehetne használni.
És bár a mágia létezéséről már tud, a tündér nem olyasvalakinek tűnik, mint aki ártani tudna egy másik élőlénynek.*
~Na ennek meg mi baja...~
*Tűnődik el Frandr, miután a hüvelyéből ekkorra félig kihúzott kardját visszasüllyeszti oda.
Korábban Laor említette már Alyot, meg Aoneert, meg hogy utóbbi meghalt, mert Laor felidegesített egy félistent, de ezt az egészet így hirtelen nem rakja össze.
Viszont harcosként van tapasztalata az íjakkal kapcsolatban, így szépen, nyugodtan előkészíti a pajzsát, bár nem hiszi, hogy szüksége lesz rá.*


177. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-12 19:30:48
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

- Igen rá - * bólint, bár ismertségük nem volt mélyen gyökerező és sokat nem is beszéltek egymással, jelen pillanatban ő jut egyedül az eszébe. *
- Biztos előkerül - * mosolyog Riri és hátratekint ahol meg is lát egy férfit. * - Valaki követ minket - * szól, hogy Laor is tudja, bár szinte biztosra veszi, hogy a kicsit megkésett férfi próbálja utolérni őket. Ha sikerül a tündér szelíden rámosolyog, mint egy üdvözlésképp.
Halad a kicsi kordé, míg a Senki földjére nem ér, ott aztán a ló megáll és a többiek leszállnak. Riri is lekecmereg, majd mentében lehajol, hogy egy kis maréknyi füvet letépjen és odaadja az igásnak. *
- Egyél csak - * súgja kedvesen, megsimogatva az állat sörényét, aztán követi a többieket be az épületbe, valószínűleg a végén a sornak. Ám úgy tűnik nem is baj, hogy nem siet befelé, mert a nő, aki fogadja őket fegyvert szegez Laorra. A tündérke ajkába harap és benyúl köpenyege alá, megérintve az egyik zöld varázsitalos üveg nyakát, hogy ha kell, akkor minél gyorsabb segítséget tudjon nyújtani a férfinak. Egyelőre nem úgy tűnik, mintha nem tudnák kezelni a helyzetet és a nevek is megvannak ahogy hallja. Így nem hiszi, hogy nagyon szükség lenne segítségre, ám jobb félni mint megijedni. *


176. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-12 08:03:41
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//
//Bozont végén bütyök//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Azért a thargfarok nem minden, ha mellé málészájú a gyerek. Merthogy málészájú. De aranyos egyébként.
*Legyint erre a Nirs témára. A fiú derekasan állta a sarat, de akkor is csak egy Thargodrym marad.*
- A lány? Városi.
*A városi szót olyan hangsúllyal mondja ki, hogy a másik számára teljesen egyértelmű lehet, hogy Alyo megvetésének ez az alapja. Az már egészen eltörpül emellett, hogy egy csitriről van szó. Városi mivoltán az sem segít, hogy Kagan fattya.*
- Szerelem, ugyan... A titkos pontért hálásabb lenne az a bakfis, mint a szerelemért. Na mindegy. És aztán mivel foglalkoztál a városban?

*Míg a válaszra vár, addig hallja az ajtótól a motozást, ezért érthető ha idegesen előkeríti a fegyverét. A konyha lengőajtaját már felhúzott íjjal rúgja ki, vigyázva arra, hogy a visszalendülő nyílászáró ne törje be az orrát. Az ordibáló hangját természetesen ismeri, túl jól.*
- Ne óbégass, Laor Vylnis. Miért rontod itt a levegőt a barátaiddal?
*Kérdezi a legkedvesebb hangján, de anélkül, hogy leengedné a fegyverét. Laor nem a kedvenc cimborája.*


175. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-11 20:19:03
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 903
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

//Észak felé//

*Azon kapja magát, hogy mosolyog. Furcsa, hogy néha milyen apróság tudja jobb kedvre deríteni az embert. Most például az, hogy elnéz a kordét húzó ló feje fölött, és nézi a telivérnek távolról sem nevezhető igás csálé füleit. Tulajdonképpen ez az első ló, amit sajátjának nevezhet. Nem éppen a legszebb, nem is fiatal már, de ez nem is számít. Akár nevet is lehetne már adni neki.*
- Pashra gondolsz? *néz a tündérre, aki a kérdésével kirántotta a kis révületéből* Nem, ő nem tart velünk. Mi megyünk, a Senkiknél csatlakozik hozzánk Alyo. Meg egy Frandr nevá harcosnak is velünk kellett volna jönnie Amonról... jó lenne tudni, hogy hová lett.
*Ha egy kicsit figyelmesebb lett volna amikor elhagyták a Vashegyet, biztosan észreveszi Frandrt ahogy a Vasudvarnál serénykedik. Mire kitalálhatna valami büntetést a távolmaradásért, Frandr be is éri a kényelmes lépésben haladó kordét. Laor pedig az a fajta ember, aki hajlamos kisebb jelentőségű dolgok felett elsikkadni. Mint ez a késés.*
- Üdv! *biccent oda neki* Ugorj fel!
*Nem fogja vissza a lovat, nem olyan nagy a tempó, hogy Frandr kényelmesen ne kapaszkodhatna fel a kordéra, ha ehhez van kedve. Akárhogy is, nemsokára elérik a Senkik lakhelyét. Arra gondol, hogy amikor először járt ezen a vidéken, nem volt itt még semmi, leszámítva azt az évszázadosnak látszó tölgyet, ami a folyótól kissé távolabb uralja a tájat, és nyáron akár egy egész juhnyájnak is kellemesen hűs árnyékot biztosíthat terebélyes lombkoronájával.*
- Megérkeztünk. *állítja meg a kordét az emeletes épület előtt. Leugrik a bakról, nem pányvázza ki a lovat. Ellopni úgysem fogja senki, és annyira már ismeri, hogy tudja, nem az az elcsatangolós fajta. Elsőnek lép be az épületbe, és ha a többiek követik, egy kis helyiségbe jutnak. Ez egy kicsit fura Laornak. Úgy tapasztalta, hogy a legtöbb épület alsó szintjét egy nagyobb terem foglalja el. Pár pillanatig hezitál, hogy merre induljon el, mert fogalma sincs, hogy merre keresse akiért jöttek. Ráadásul nem is ismeri a Senkik szálláshelyét. Egyszerűbb megoldást választ a keresgélésnél.*
- Alyosra Radogen! *kiáltja el magát a kis előszobában annyira hangosan, hogy azt jó eséllyel a házban máshol is meghallják.*


174. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-11 15:02:21
 ÚJ
>Zhicca T'horg avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Laor, Riri, Zhicca, Frandr//

-Helyes.
*Jegyzi meg kurtán-furcsán a tündér szavaira, aztán csak csendben ücsörögnek egymás mellett, és várakoznak. Tekintete persze lesi, mikor és merről fog befutni Laor. Meglepi a kordé, de ha már nincs lovuk, ez marad.
Sóhajtva tápászkodik fel a kordé hátuljába, oldalasan, Egyik lába lelóg a másikkal fent talpal, és térdére támasztja karját, míg háta nekinyomódik a kordé oldalának. Remélhetően nem dől majd ki.
Elindulnak kifelé, és alig haladják el a kaput, amikor utánuk lohol valaki. Magas férfi, mintha már látta volna korábban. Messziről. Talán. De ebben persze nem teljesen biztos. Feljebb húzza hát a lábát, ha Frandr akar, odaülhet a kordé végébe vele szembe, csak a lovak elbírják.
Riri kérdésére ő is felfigyel, elmereng, hogy ki lehet az a fehér hajú fiú. Így aztán figyeli Laor válaszát, természetesen a fülével, míg a tájat nézi amerre haladnak. Egyelőre lefelé a hegyről. A kordé zörög alattuk, de csak nem esik szét. Nem tudja, még hányan fognak csatlakozni hozzájuk, de remélhetően nem mindenki ezzel az egy szem járművel akar utazni. Kicsit zsúfolttá fog válni. Na de ez nem is annyira lényeges, a fontos az, hogy úton vannak.*


173. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-11 14:39:00
 ÚJ
>Frandr'd Gruad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Laor, Riri, Zhicca//

*Frandr siet. Nem rohan, de fut, és ennek köszönhető, hogy picivel Amon Ruadh kapuját elhagyva meg is látja Laort, egy nagyon alacsony és egy normális magasságú lány mellett, egy kordén, ahogy épp a Senkik felé tartanak.*
-Üdv, remélem, nem késtem le semmiről.
*Köszön oda. Kicsit fáradt, de útközben újratöltötte a kulacsát, így már nem szomjas, és a Vasudvari munka fel is ébresztette.
Szemrevételezi a kis csapatot. Nem tűnnek soknak, legalábbis Laoron kívül egyikőjükből sem nézné ki, hogy Frandnél sokkal erősebb harcos lenne, bár azt könnyen elhinné, hogy más harci stílusuk van, amikhez másfajta képességek kellenek, mint amit Frandr birtokol.
Kitartó gyalogos, és nem is fárad könnyen, így nincs problémája azzal, hogy a szekér mellett sétáljon egy darabig. Azt úgyis tudja, hogy a Senkiknél meg fognak állni egy kicsit, így szó nélkül menetel a szekér mellett, közben azért odafigyelve a beszélgetésre.*


172. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-07 18:24:35
 ÚJ
>Carsaadi Maeriries avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

// Laor és Zhicca //

* Ücsörög és várakozik, mikor mellé ül Zhicca is. *
- Szia - * mosolyog rá vidáman, örülve, hogy most már ketten ücsörögnek itt, legalább van egy kis társasága, igaz a tündér nem az a fecsegős fajta, azonban hallgatni is sokkal kellemesebb párban. *
- Laor is mindjárt jön - * felel, mielőtt a másik rákérdezne, majd hamarosan meg is érkezik az említett férfi, a már jól ismert kordéval. Riri szívesen menne lóval is, ha volna neki, persze tervben van, hogy szeret egy szép nap kancát és egy apró fülű kisállatot ami mindig vele lehet, azonban egyelőre még nem jött el erre az alkalmas idő, ezért hát felül Laor mellé a már megszokott helyére, hogy elindulhassanak a következő kalandra. *
- A fehér hajú fiú is velünk tart majd? - * kérdez rá a tündér egy idő után, mert mégsem lehet hárman nekiállni itten démonokat ölni, tehát valakik még biztosan be fognak csatlakozni. Kíváncsi már, hogy kikből áll össze a csapat.*


171. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-07 14:27:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 74

Játékstílus: Szelíd

//Pontatlan emlékek//

*Az időjárás karcos szele néhol csupasz bőrét éri, kénytelen fogvacogva összehúzni magát. Szomját azonnal oltja, s szinte rögtön erővel is tölti fel, a nádasba furakodó testének hangját szándékosan csökkenti. Ahogy kissé beljebb halad, bokáig merül, azonnal végigfut rajta a fagyos hideg, de Shaiyama kemény lány, igaz, fogalma sincs miért, de kiválóan tűri a hőmérséklet csökkenést. A nádas összeborul mögötte, s mikor már megáll, hogy füleljen, nem hall mást, csak a közelből kaparászást és szimatolást, azonban jelét nem látja annak, hogy a falka a közelbe ért volna. Néha egyenesen azt érzi, hogy közvetlenül mögötte vannak, s a nád bugájára, hogy rémisztő farkasorr löki meg gerincét, sokszor már azt várja, hogy torkát tépjék ki, de ilyen nem történik, a pergamendarabka pedig érdekes módon a víz felszínén lebeg magányosan, szinte karnyújtásnyira tőle. Furcsa mód persze előrehajolva nem éri el, kénytelen beljebb hatolni, s, ha a csalogató darabkát titkának és emlékeinek nyitjának érzi, ezt bizony meg is teszi. Előbb csak térdig, majd derékig süpped, lassan átjárja a hideg, s teste gémberedik, mikor már melléig ér a víz, ésszerű az érzés, hogy felkiáltana, azonban fogát összeszorítva ez mégsem történik meg. Halk csobbanást hallhat maga mögül, sorozatban talán vagy hármat, mintha utána ugrottak volna, s harsogó madárraj szakad fel a nádas tövéből hatalmas sivalkodással, aztán ismét néma csend, csak a szél zúgása és a csontig hatoló hideg víz csobbanása, ahogy testének hullámzik. Megvan. A pergamen bár elázott, de olvasható: "... a találkozás me...", ebben a pillanatban a nádasból borzasztó zörgés hallatszik, Shaiyama szeme sarkából láthatja, hogy a sűrű szálak a hátsó, parthoz közeli részénél eszelős táncba kezdenek, nagyon úgy tűnik, mintha valaki, vagy valami, esetleg valamik törnék magukat előre a lány felé. Ez abban a pillanatban megáll, amint teljes tekintettel odanéz, akárha soha nem lett volna. S, visszafelé, talán a tharg birtokok irányába, nem messze a víz imbolygó felszínén, újabb pergamendarabok sodródnak némán és hívogatón. Emellett persze a folyó nem üres, néhol hordalék, néhány ág, uszadékfa és egy-egy beazonosítatlan valamik úszkálnak magányosan, ha a lány körbenéz, a szemsarkából észlelt nádban törtetéstől eltekintve senki más nem mozog a tájon, mintha mindenki eltűnt volna, mintha megszűnt volna az élet a világban. Már a madárraj sem látszik, sőt, Shaiyama most döbbenhet rá, hogy tényleg néma csend van. Szó... szerinti... néma csend, csak a szél, a folyó és néha az az átkozott csörtetés a nádból. Mintha ezen kívül meghalt volna a világ.*


170. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-05 19:59:18
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Pontatlan emlékek//

*Leírhatatlanul jól esik neki az a néhány korty jéghideg folyóvíz, amit hirtelenjében megiszik, de a felszabadító érzés csak pillanatnyi. Visszazárja a kulacsot, újból fülel, majd óvatosan mozdulva húzódik beljebb a nádasba. Köpönyegét és batyuját hátrahagyja, hisz a későbbiek során szüksége lehet még száraz holmira.
Azon, hogy a farkasok hangja egyre közelebbről hallatszik, valahogy már meg sem tud lepődni. Igazából az sem elképzelhetetlen, hogy csak elméje űz vele csúfos tréfát, így bosszulva meg az étlen-szomjan töltött napokat, de azért figyel. Figyel minden hangra és minden mozgóra környezetében, így a papírdarabot is még azelőtt kiszúrja, hogy az a víz felszínén landolna. Az esélytelenek nyugalmával nézi végig, ahogy az nem messze tőle végül a vízbe esik. Szinte már látja is lelki szemei előtt, ahogy a pergamen szétfoszlik a vízfelszínen, de ez a darab egyáltalán nem úgy tűnik, mint ami megadná magát az elemeknek.
Tulajdonképp már ekkor bokáig érő vízben guggol, s a helyzetet tekintve ez most nem is tűnik olyan vészesnek... innen már csak pár lépés, és eléri a pergamendarabot. A most már közvetlen közelről érkező morgások és üvöltések sem hagynak sok más választást, így hamar rászánja magát a döntésre.
A bokáig érő víz hamar mélyül, s ami a torkának frissítően hideg volt, az lábainak maga a jeges pokol. Utazóruhája eközben szépen teli szívja magát vízzel, így egész testén tapasztalhatja a folyó vizének hőmérsékletét. Remegni kezd, és a mozdulatok is sokkal nehezebbek lesznek, mint eddig. Épen és egészségesen sem bírná valószínűleg túl sokáig így, de legyengülve még kevesebb ideje van. Legszívesebben üvöltene a fájdalomtól, de tudja, hogy ez most nem lenne a legjobb ötlet. Fogait alsó ajkába mélyesztve halad előre, majd amint kellő közelségbe ér, elkapja a még mindig vízfelszínen lebegő papírt.*



169. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:18:16
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 74

Játékstílus: Szelíd

//Pontatlan emlékek//

*Testén és elméjén végigfutó emlékekhez hasonlóan a táj színezete is változik. Amint a folyóhoz sétál, s kulacsát megmeríti, hogy szomját oltsa, szél támad fel hirtelen, s haját borzolja, a távolban a farkasok közeledni hallatszódnak. A szél zúgása is erősödik, s a tisztább részen erőteljesen borzolja az éppen éledező, néhol térdmagasságot is elérő füvet. Száraz ördögszekér fut keresztül ott, ahol az imént még áthaladt, de a szél mást is felkap, mást is kavar, mely lágyan száll, olykor fel, olykor le, apró papírdarab csupán, mely jelenleg hatalmas jelentőséggel bírhat. Csak egyetlenegy, a többi holléte még rejtély, s képes ez is a folyó felszínén megállapodni. Kacéran lebeg ott, szinte hívogató, nem merül el, következetesen vagy kezelt pergamenről, vagy csupán valaki játékáról lehet szó. Shaiyama figyelmét bizonyára a fecni köti le, melyhez hasonló darabot kezében is szorongat. Mit számít a szél? A megtáncoltatott fák lombjai, a lassan egészében előtűnő nap a festői szépségű láthatár felett, vékony csíkokban áztatva sugarát a lassan csordogáló folyó hullámai közt. A pergamen darab lágyan úszik, de még elérhető, azonban legalább derékig be kellene gázolni, persze az is feltételezhető, hogy a kirakós-e darabja nélkül, nehézkes a továbbhaladás. Szalad az idő, ha az ember egy dologban elmerül, s míg elmélkedik a világ is elszalad mögötte, Shaiyama így hirtelen nem messze maga mögül hallja a morgást, s egy újabb üvöltést. Falkának gondolhatja, mert ezek falkában mozognak, s a hangok is vadászó vadakra utalhatnak, döntenie kell.*


168. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:19:32
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Távozás//

*Szép lassan szállingóznak el a többiek, a két óriás ebből mit sem vesz észre. Zax a szilánkot forgatja kezében, amit talált, majd rövid gondolkodás után elteszi. Sok mindent nem tud vele kezdeni, nem tudós, hogy megvizsgálja, s nem is kereskedő, hogy eladja, nem ért hozzá. Dhav nagyon csendes, talán mégis gyors volt számára a tempó, amivel Zax feltüzelte. Bánatosan mosolyog rá, majd a távolban veszi észre a távolodó nőket, köztük Nirs cimboráját is.*
- Vigyázz magadra öregem, ezek szétszednek! *Int egyet, bár jól tudja, hogy túlságosan messze van már ahhoz, hogy bárki észrevegye.*
- Nah, nőstényem. Megyek én is. Jó volt, tartalmas volt, azonban az élet megy tovább. *Biccent a lánynak, majd egy alaposat azért még a fenekébe mar.*
- Talán majd legközelebb. *Mondja ércesen és a folyó felé néz.* Arra még sohasem jártam. *Morfondírozik el, majd lassan elindul.*
- Ég veled! Aztán vigyázz magadra. Ha összefutsz a többiekkel egyszer, véletlen, mond meg nekik, hogy Zaxdor hosszú útra indult, mert hívta a vére. *Nevet fel, aztán csak legyint.*
- Na léptem szivi. *Komótos léptekkel indul meg a folyó mentén, abba az irányba, amerre éppen arccal állt. Végeredményben mindegy neki, ha kell kanyarodik, ha kell hát megy egyenesen tovább. Hamarosan már csak távoli emlékkép a Senkik hatalmas létesítménye, mögötte, s körötte fák és pusztaság, no meg a folyó kellemes zúgása. Talán megállapodik egyszer valahol, igaz, Zaxdor világéletében kalandor volt, nehéz lekötni figyelmét. Persze ha valami mellett el tudja kötelezni magát akkor teljes szívét adja. De itt nem talált semmi olyasmit.*

A hozzászólás írója (Zaxdor Karag) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.03 00:21:34


167. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-03-02 19:14:23
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Pontatlan emlékek//

*Valami ismerős mégis csak akad a vidékben... Talán azokból a napokból, amikor Harath és ő a folyópart menti kis házikóban húzták meg magukat. Úgy sejti, nem lehet túl messze a háztól, ahová tartottak, és ahonnan nem emlékszik, mikor, hogyan és kivel jött el. Abból kiindulva, hogy ajkai mennyire kicserepesedtek, és szinte ölni tudna néhány falat ételért, a dolog nem tegnap történt. Egyre jobban dühíti, hogy látszólag cserbenhagyta a memóriája, de tudja, hogy higgadtnak kell maradnia.
Hamar ráakad a holmijára, pedig tulajdonképp már abban a pillanatban lemondott róla, amikor eszébe jutott. A jelenlegi helyzetben nehéz pozitívan gondolkodni. Épp bontaná ki a batyut, hogy szemügyre vegye a tartalmát, amikor a hirtelen támadt szél elé sodor valamit. Elsőre nem tudja kivenni, mi is az, de szinte ösztönösen kap utána.
Ahogy kezébe veszi a fecnit, arcából az a kevés vér is kiszalad, ami eddig az élők színét kölcsönözte neki. Nem ismeri fel a kézírást, abban pedig biztos, hogy nem a sajátja.*
- Mi a... * De nem folytatja, mert egyetlen káromkodást sem talál elég kifejezőnek. Egyre több olyan részlet, ami semmilyen általa ismert képbe nem illeszkedik.
A pergamen tépettnek tűnik, így néhány másodpercnyi bosszús értetlenség után azonnal a további darabokat kezdi kutatni. De sehol semmi. Semmi, ami akár csak egy fikarcnyit is előremutató lenne. Lassan és félve emeli mutatóujját a homlokához, ahogy az álomban is tette... tudni ugyan nem tudja, de érzi, hogy az a bizonyos fekete pont felelős mindenért, ami vele történik. És amiről tulajdonképp semmit nem tud... vagy legalábbis semmi használhatót. Így maradjon nyugodt?
Nyelne egyet, de egyáltalán nincs mit, s akkor, ott elönti őt a kétségbeesés bénító érzete. Elfeküdni és sírni lenne kedve leginkább, és sajnálni magát, amiért ilyen borzalmas helyzetbe került, de valamiért mégsem teszi meg. Talán elégszer érezte már így magát az életben ahhoz, hogy ezt a kört most kihagyja.
Nehézkesen mozdul, vissza a batyuhoz, hátha akad még kulacsának aljában néhány korty víz, de az csont száraznak bizonyul. Magára veszi a köpönyeget és a batyut is, zsebre vágja a pergamendarabot, majd újból a víz felé indul, bármennyire is megerőltető most mindez. Nem akar szégyenszemre szomjan halni pár lépésnyire egy folyótól.
Abban a pillanatban, ahogy kulacsát a folyó vizébe meríti, farkasüvöltés hasít keresztül a tájon. Újból megfagy ereiben a vér, hiszen a hang nem olyan messziről szól, ahogy a hamarosan érkező válaszok sem. Néhány pillanatig mozdulatlanul várakozik a folytatásra, de aztán mohón emeli szájához a kulacsot, hogy végre igyon. Utána ráér azzal foglalkozni, hogyan tovább, ha pedig meg kell halnia, legalább nem szomjasan teszi majd.*


166. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-02-26 20:56:44
 ÚJ
>Zaxdor Karag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Csillaghullás//

*Ahogy húzza kifelé a lányt hirtelen fényáradat tölti ki az eget. Szemét is lehunyja, mert annyira éles a fény. Nem teketóriázik, s a felette elszáguldó ménkű felé veszi az irányt, hogy elpusztítsa. Nem lehet természetes az, mi ilyen hanggal és fénnyel érkezik. A gödör széléhez érve azonban megtorpan, s áhítattal veszi ki belőle a piros kristályt. Alaposan megnézi magának, majd egyelőre mivel nem tud vele mit kezdeni, inkább csupán zsebre vágja. Ráér azt összetörni később is. Vagy esetleg valamit kezd vele, legfeljebb eladja, hátha kell valakinek.*


165. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-02-26 15:24:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 649
OOC üzenetek: 74

Játékstílus: Szelíd

//Pontatlan emlékek//

*Hideg van. A tábortűz leégett hamvai elhagyatottan és halvány emlékként fogadják a hajnalt. Nem hallatszik más, csak a madarak éneke és a folyó zúgása. A lány a kunyhó oldalához lapulva semmit nem lát, szeme előtt a folyó, s annak messzi túlpartja, hol a horizont mögül felkelő nap bontogatja barátságos sugarait. Néma csend. Az iménti suttogás és ordítás birtokosa nem látható és nem is hallható. Igazság szerint jelei sincsenek annak, hogy bárki a kunyhó közelében tartózkodna, vagy annak jelét adná, hogy valaha itt volt. Shaiyama előmerészkedhet és körbenézhet, talán még fázósan húzza össze magán a rajta lévő ruhát. Láthatja a régen kialudt tüzet, s sejtheti, hogy a Senkik földjén áll, ahová legutóbb került, azonban a kúriának nincs nyoma. Az épület sehol nem látható, inkább feltételezhető, hogy a folyó másik részén tartózkodik. Nem messze erdősáv, s amerre ellát, bokrok, olykor szárazabb földterületek, néhol felderengő nádassorok tarkítják a látképet. Mondhatni azt is, hogy festői és kimondottan nyugodt, azonban ez a természet adta csend sokkal inkább jeges félelemmel kúszik a lány szívébe, ki immár nem csak a hidegtől reszket. A folyó nincs messze, néhány öles léptékkel elérheti, ha akarja, talán szüksége is lesz rá, hiszen szája meglehetősen száraz, cserepes ajkai jelzik, hogy szomját már ítéletnapja nem oldhatta, ahogyan gyomra is hangosan megkordul. Ez számot adhat neki arról, hogy nem egy-két napja fekszik már a fövenyen, jóllehet védett helyen kitéve a vadállatok és olykor az időjárás, valamint talán másvalaki kényének kedvének. Persze homályos emlékei nem erről árulkodnak. Mindennel tisztában van és mindenre emlékszik, kivéve arra, hogyan került ide, mikor, kivel volt itt, miért és miről beszélhettek. Az egyetlen biztos pont, a homlokán van, erre álma (vagy emlékei?) is pontosan utalnak. Köpenyét és batyuját a kunyhó egyik sarkában megleli, furcsa módon azonban nem csak azt. Pergamendarabot fúj az összetákolt alkotmányon hirtelen keresztül süvítő szél. Láthatóan írás van rajta, amit, ha elég hirtelen mozdul, elkaphat.
"Shaiyama..." a papír itt elszakadt, s további darabkái a kunyhóban nem találhatók, olyan, mintha csak a képzelete játszana vele egy groteszk színdarabot, az egész annyira távoli és idegen. A nem is olyan messzi távolban hirtelen farkasordítás hangja hallik, melyet rövidesen követi egy másik. Egy harmadik, majd a negyedik is válaszol. Farkasok hajnalban? Itt?*


164. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:07:27
 ÚJ
>Shaiyama Namdey avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Pontatlan emlékek//
//Mesélő (Nyíl)//

*Mélyen alszik, álmot nem is lát, így a halk suttogás hatására ugyan átsuhan valami rosszalló kifejezés arcán, de a szavak mintha nem jutnának el a tudatáig. Nem is moccan, épp csak álmodni kezd.
Ott ül ő, akit ismer, s akinek minden szavára pontosan emlékszik... aztán valami egészen apró részlet megváltozik, elvonja a figyelmét és... szinte érzi, hogyan folyik ki kezei közül a pár pillanattal ezelőtt még kristálytiszta emlék. Hiába kapaszkodik bele az utolsó foszlányokba, végül az egész szertefoszlik, ahogy újból meghallja a most már türelmetlenebbnek tűnő hangot.
Valahol az álom és az ébrenlét határán egyensúlyozva felmerül benne, vajon ki is lehet a hang tulajdonosa, de egyelőre az sokkal jobban zavarja, hogy elkezd fázni. Magára húzza a takarót, s igyekszik elcsitítani elméjét, hogy még egy kicsit tovább aludjon. Hátha ezúttal emlékszik majd az álombéli beszélgetésre.
Próbálkozása persze nem jár sikerrel, hisz gondolatai nem hogy elcsitulnak a takaró alá bújva, inkább egyre élénkebben ellenkeznek azzal a ténnyel, hogy ennek itt most a valóságnak kellene lennie. Egyáltalán mikor aludt el? És hol? Hogy került ide?
Megszámlálhatatlan kérdés merül fel benne egy pillanat alatt... a lehetőségek pedig egyáltalán nem tűnnek kecsegtetőnek. Tudja, hogy ki kellene nyitnia a szemét, és máris ezerszer több dolgot tudna, mint jelenleg, de most már nehéz.
Az üvöltés és a takaró lerántása legalább rövid úton elintézi apró kínlódását. Halálra rémülten lapul a kis kalyiba falához, jó néhány pillanatig bámulva a semmit, ami ezt tette vele.
Kis idő elteltével, ahogy saját szívdobogásán kívül végre más hangok is eljutnak hozzá, megnyugszik annyira, hogy újból gondolkodni tudjon. A hely tökéletesen idegennek tűnik, ahogy azt sem tudja felidézni, hogyan, kivel, mikor és miért jött ide. Nem jó jel... A lehetséges magyarázatok közül pedig egyik sem ígér túl sok jót. Elrabolták? Megmérgezték? Vagy... csak egyszerűen megőrült?
Mindenesetre erőt vesz magán, felkel, és végre kimászik a lombokból készített odúból. Körbepillant, próbál valami ismerőset felfedezni a tájban, de egyelőre nem sok sikerrel jár. Zavarodottan indul meg a folyó irányába, de pár lépés után visszafordul. Talán itt lehet még a batyuja és a köpönyege, ami nem jönne rosszul a hideg időben.*


163. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-02-25 20:06:47
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Bozont végén bütyök//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A pofon említésére alig láthatóan rándul egyet a szemöldöke, noha tudja, hogy nem kellene fennakadnia ezen, elvégre még a városi népségek között is előfordul hasonló, nemhogy a barbároknál, inkább csak furcsa ezt pont egy nő szájából hallani.*
-Megvan az adottsága ahhoz, hogy pofon nélkül is menjen neki az udvarlás.
*Mosolyodik el sejtelmesen célozgatva itt természetesen a nem is olyan régen látott, méretes tharg farokra.
Alyo hangsúlyából a tolvaj arra következtet, nem igazán kedvelheti Kagan gyermekét, amivel egészen kíváncsivá teszi. Érdeklődő tekintettel könyököl fel az asztalra, támasztja meg arcát és szegezi tekintetét a félvérre.*
-Milyen a lány egyébként? Nem az a tipikus tharg.
*A felvetésre, hogy esetleg Nirs csak érdekből koslat a Vashegy új úrnője után, kisebb gondolkodás után csak megrázza a fejét.*
-Áh, ha nem lenne tényleg szerelmes már a combjaid között keresné a titkos pontot.
*Vigyorodik el szélesen*
-Meg egyébként sem tűnik ilyen ravasznak.
*Óvatosan hátradől a széken és nyújtózik egy nagyot, mielőtt válaszolna a kérdésre, közben vet egy újabb rövid pillantást az ételre, abban bízva, hogyha gyakrabban nézi, gyorsabban kész lesz.*
-Csak kacatokat, szerencsére se kutyám se macskám.
*Szavai úgy hangoznak, mintha legalább azt mondaná, nincsenek lapostetvei vagy bolhái.*


162. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-02-25 07:36:21
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Bozont végén bütyök//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Elcseszett egy barbár, az már bizonyos. Szép nagyra nőtt, nemtom, hogy mit nyálaskodik, két pofon, azt bármelyik lány az övé.
*Nem mintha Alyo egyetértene a nemi erőszakkal, de kicsit úgy áll hozzá, hogy aki nem tudja megvédeni magát, az megérdemli. Régen ő sem tudta megvédeni magát, de ma már minden másként van.*
- Óóó, a Vashegy úrnője.
*Az úrnője szót kicsit megnyomja, hangjából érezhető a gúny. Megvan a véleménye arról a csitriről, akit Kagan a nyakukba ültetett, de nem Ysával fogja ezt megosztani.*
- Akkor annyira nem is őszinte a szerelem, mi? Azt hittem, hogy egy mamlasz, de csak jól tud helyezkedni.
*Elismerően füttyent, ki sem nézte volna a fiúból.*
- Vagy bosszúból megöli a lányt...
*Ami nem is lenne rossz, ők megölnék a fiút és Waldran lenne az egyetlen vezér és nem kéne egy csitrivel foglalkozni.*
- Szóval a lázadás elől. És elvesztettél ott valamit, vagy valakit?



161. hozzászólás ezen a helyszínen: Senki Földje
Üzenet elküldve: 2019-02-24 09:57:45
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Bozont végén bütyök//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A tharg fiú hamar elrontja a mókát, úgy dönt inkább menekülőre fogja, amit Ysa lebiggyesztett ajakkal vesz tudomásul. A hősszerelmes rövid monológján felhúzott szemöldökkel és gúnyos mosollyal hallgatja végig.*
-Milyen aranyos már
*Néz a távozó fiú után, közben pedig olyan képet vág, mint aki épp az ellenkezőjét gondolja. Ha még a nadrágba vizet öntős jelenet nem vette el eléggé a kedvét az egésztől, most Nirs nyálas megnyilvánulása mindenképp.
Alyo szavaira egyetértően bólint.*
-Majd húsz év múlva az elhízott felesége mellé feküdve ráébred.
*Tekintete a sülő húsra siklik, ahogy pedig az illata eléri az orrát, halkan kordul egyet a gyomra.*
-Azt hiszem Kagan lánya az.
*Osztja meg információit a félvérrel, Amonon az hosszúfülű őr legalább is arra utalgatott, hogy Nirs a lány miatt verekedett össze azzal a másik fickóval.
A kérdésre nem felel azonban egyből, a tüzet figyelve gondolkodik, hogyan is feleljen. Elvégre most már azt mondhat, amit akar, a Hadúr volt az egyetlen, aki tudja ki és mi is ő.*
-A lázadás elől menekültem ide, Artheniorból.
*Szól végül, akkorát nem is füllentve ezzel, hiszen ha nem is pont így, de nagyjából ez igaz. Úgy gondolja, ha menekültnek mondja magát, akkor talán magyarázkodások nélkül mehet vissza, ha esetleg a thargoknál nem tetszik neki annyira. Egyelőre még nem döntötte el, mihez is akar majd kezdeni.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 212-231